Keresem az utam... | Önmegvalósítás.hu

Keresem az utam...

Hozzászólások

4 hozzászólás
husztisanyi képe
Kezedben a kulcs
2011. szeptember 29. csütörtök, 12:30 | husztisanyi

Köszönjük az őszinte vallomásodat, igazán szép és nemes utat jársz be, még ha belülről nehéznek és kínlódósnak is látod most!
Akik már túl vannak ezen a szakaszon, azok tudják, hogy az elindulás, az őszinteség elkezdése az egyik legnehezebb része a belső utunknak, mert ha a korábbi életedet hazugságokra, "elmismásolásra" építetted fel, akkor most minden egyes téglát, sőt az egész épületet le kell bontanod és a kezdetektől kiindulva immár az igazságra építkezned!
De ez nem teljes visszaesés, hiszen már az a tapasztalatod meg van, hogy hazugságokra, megfelelésre, félrenézésekre nem lehet és nem is érdemes építkezned, mert azon az úton nem leled meg sem magad, sem a boldogságodat! 

"Folyton itt rekedek meg, a "miérteknél", és a "mi lett volna ha" gondolatoknál."
 Talán segíthet, ha úgy gondolsz a múltra, hogy annyi tudással, annyira és arra voltál képes. Akkor, a legtöbbet hoztad ki abból, amid volt, amit tudtál.
Ha többet akarsz kihozni az életedből, akkor neked kell többnek, tudatosabbnak lenned!

Ilyenkor természetes, hogy félsz a jövőtől, az ismeretlentől. Azonban ha párhuzamot vonsz a régi kudarcaidból a jövőre, akkor láthatod, hogy a felkészületlenséged, az önbecsapásod, a nem tudásod vezetett a kudarcokhoz.
Ha ezen változtatsz, vagyis egyre őszintébbé válsz, tudáshoz juttatod magadat, képességeket sajátítasz el, akkor a végeredmény is bíztatóbb lesz, akár még sikereid is lehetnek.

Ugyan van - szerinted - pár évtized lemaradásod, de ha ilyen elszántsággal haladsz az önismeret, megtisztulás útján, akkor pár év alatt behozod azt a "lemaradást" és felismered, kellett ez a zsákutca, hogy tudatossá válj a hibáidban is!

Amikor valaki azzal fordul hozzám, hogy mit tegyen, hogy elkerülhesse a jövőben az eddigiekhez hasonló kudarcait, akkor én nem az utat mutatom meg neki, hanem azokat a belső hibáit, amelyek a kudarcaihoz vezettek. Ha nincsenek hibák, nincsenek kudarcok sem.
Egyszerű a képlet, mégis oly soká érti meg az ember, mert ehhez fel kell vennie a felelősséget Önmagára és már nem kenheti a világra, másokra, vagy a rossz sorsára!

Kezemben a kulcs :-)
2011. szeptember 29. csütörtök, 19:49 | Littlegirl   Előzmény

Először is, köszönöm, hogy elolvastad, és elemezted az írásomat. Hasznos jó tanácsokat adtál, amiket igyekszem betartani. Nagyon kevés időm van, de amikor csak tudok írok majd, hogy nyomon követhessétek a fejlődésem. :-)
Szép estét!

Michaelita képe
jó úton jársz!
2011. október 02. vasárnap, 9:27 | Michaelita

Egy spirituális közösségben azt tanultam, hogyha nehéz az utunk, akkor jó úton járunk, mert a nehéz út mindig felfelé és befelé vezet, a könnyű meg sehová (csak a vágyak mentén lavírozik).

Az igazi lelki út nem könnyű, de nagyon szép, és értékes belső kincseket ad a keresőnek.
Ezt a "nem tudom ki vagyok valójában" dolgot nagyon sokáig elmondhatjuk magunkról, mert minden egyes felismeréssel az derül ki, hogy "jéééé, még ezt sem tudtam" eddig! Ez ellen nem tudunk mit tenni, egyszerűen el kell fogadni.

"ha vissza mehetnék az időben, mindent másképp csinálnék" írod.
Ezt megteheted, és a lelki békéd érdekében tedd is meg!
Van a kabbalának egy nagyon egyszerű és jó módszere erre. Képzeletben, gondolatban többször (amennyit a lelked kíván) felülírva kell elképzelni a szituációt. Ugyanis az emlékezet sem teljesen jól működik, hanem csak szelektíven, azt jegyezve meg, amit akarunk.
Márpedig ha önmagunkat hibáztatjuk, akkor önbüntetően, s egyoldalúan tároljuk el a régi információkat. Holott nem történt több, mint hogy az adott időben, az adott helyzetbe - valamiért, bármiért - ennyi telt tőlünk. Azóta változtunk, fejlődtünk, talán mai fejjel már nem is úgy csinálnánk, mint akkor.
Ha pedig átszínezzük úgy a múlt történését, ahogy az szerintünk a legjobb lett volna, akkor nem történik más, minthogy elfogadjuk a megtörténtek valóságosságát és a lelkünk mélyén elfogadjuk az ott és akkor betöltött helyzetünket, szerepünket, elfogadjuk önmagunkat.
Minél nehezebb önmagunkat rákényszeríteni arra, hogy elképzeljük a legjobb megoldást, sajnos annál inkább hajlamosak vagyunk az önbüntető magatartásra (ezt sajnos tapasztalatból írom és egyben hála Istennek, hogy már tudok erről a hajlamomról:)

önmagadban sem fogod megtalálni, hogy ki vagy. Nem leszel
2011. október 25. kedd, 10:41 | pohar

önmagadban sem fogod megtalálni, hogy ki vagy. Nem leszel boldogabb sem, csak ahogy a nagy spirituális mesterek tanitják majd neked, "teremtesz" magadból egy új embert.
Leszel nagyon egyensúlyban, leszen nagyon fény, leszel nagyon szeretet, és közben eltávolodsz a halandó néptől. Még a saját családodtól is. Szépen lassan eléred, hogy lesz a "külvilág " és leszel te, Odabent.
Nyugodtan nézegesd a múltadat, mert az vagy Te és bocsáss meg azoknak az embereknek akik miatt ez vagy Te.

Szólj hozzá!

  • Figyelj az írásjelek használatára: előttük nem kell szóköz, viszont utánuk mindenképpen hagyjál egy szóközt! Így.
  • Megengedett HTML tagok, ha a szövegszerkesztő nincs bekapcsolva: <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <center> <img> <font> <div> <span> <br> <u> <i> <b> <p> <a> <hr> <align> <border> <table> <tbody> <tr> <td> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <blockquote> <dl> <dt> <dd> <object> <param> <embed> <iframe> <strike> <!--break-->
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
  • A linkek követhetőségét kiszűri a rendszer.

  • A web és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • A hozzászólás a Fórumszabályzat elvei alapján kerül moderálásra.

Az űrlap kitöltésével elfogadod a Mollom adatvédelmi irányelvét.

Hírlevél feliratkozások

Jelöld ki és iratkozz fel: