A tudat felfedezése. Meditációs kalauz az úttalan úton | Önmegvalósítás.hu

A tudat felfedezése. Meditációs kalauz az úttalan úton

Több, mint két évtizede meditálok. Mi is a meditáció? * Hogyan kell (sikeresen) meditálni? * Dolgok, amelyekkel nem találkozol a meditációs irodalomban.

Az immár két évtizedes múltra tekintő meditációs gyakorlataim gyötrelmesen indultak, hiszen a csapongó gondolatok könnyen elterelték a figyelmem fókuszát, de a későbbiekben, amikor gyakorlatra tettem szert, a meditáció életem legnagyobb kalandjának bizonyult. Mostanra már sikerült állandósítanom a „megfigyelő tiszta tudatosságot” (amit a meditációs irodalom transzperszonálisnak, (nirvikalpa) samadhinak vagy turiyanak nevez) és nem állandósult csúcsélményként pedig megtapasztalom a non-dualitást.
Ebben a cikkben bemutatom, hogy mi is a meditáció, hogyan kell (sikeresen) meditálni és felhívom olyan dolgokra is a figyelmed, amelyekkel többnyire nem találkozol a meditációs irodalomban.

Előszó

A meditáció lényegében a bennünk rejtőző tudatosság önmaga tudatára ébredése. Megfigyeljük testünket, érzelmeinket, érzéseinket, majd gondolatainkat és észrevesszük, hogy ezek csak jelenségek a tudat terében. A hétköznapok pörgéséből – ahol a világ forgataga észrevétlenül elkábít minket – lelassulunk, „egy lépéssel visszalépünk” és egyszerűen csak szemléljük létezésünket, ami egyúttal választ is ad arra a kérdésre, hogy „Ki is vagyok valójában?”

A hétköznapi tudatosság állapotában „én”-azonosságunkat a bennünk kavargó hitek, gondolatok, érzelmek, érzések határozzák meg, azaz mindaz, amit megtanultunk, magunkévá tettünk. De vajon tényleg az élettörténetünk, karrierünk, meggyőződéseink vagyunk? Ezek csak tartalmak, amelyeket önmagunkkal azonosítunk, miközben ezek a tartalmak a tudat terébe vetülnek ki. Tudunk arról, hogy mit gondolunk, tudunk érzéseinkről, érzelmeinkről – mindez lehetetlen lenne, ha nem lenne mindezeknek egy tudója. Ezt a tudót, a tudatot keressük, amely eddig rejtve maradt előttünk.

Testünk birtokba vétele

A keleti és nyugati meditációs hagyományok a test tudatosításával kezdenek. A hatha yoga, a progresszív relaxáció is ezt a célt szolgálja.
Az általánosan elterjedt hit szerint mindaz, amit akaratlagosan teszünk, azt mi tesszük: mi emeljük fel a kezünket, mi mozgatjuk a szájunkat, de nem mi dobogtatjuk a szívünket, nem mi lélegeztetjük magunkat, nem mi irányítjuk sejtjeink, szerveink működését – ez utóbbiak megtörténnek velünk. Valójában sok olyan dolgot teszünk tudattalanul, amelyekre nem figyelünk fel – ezek tudattalan, nem tudatos tevékenységek. Van, aki rendszeresen vakarja az orrát, simogatja a szakállát, zavarában tördeli az ujjperceit, egyik lábáról a másikra áll, vagy éppen föl-alá sétál a szobában – hasonló, látszólag értelmetlen tevékenységeket végez, miközben nincs ennek tudatában. El sem hisszük, hogy a tudattalan tettek, érzelmek, gondolatok micsoda pusztításokat végeznek életünkben, de akár környezetünkben is.

Az alapvető, előkészítő meditációs gyakorlatban tudatos figyelmünket testrészeinkre irányítjuk: kezdve lábujjaink megfigyelésével és ellazításával, folytatva lábfejünk, talpunk, bokánk, lábszárunk, térdünk, combunk, ágyékunk, hasunk, mellkasunk, hátunk, nyakunk, arcizmaink, szemhéjunk, homlokunk és fejtetőnk ellazításával – alulról felfelé haladva figyelünk testrészeinkre, ellazítjuk azokat. Valójában, ha tudatos figyelmünket testrészeinkre, testünkre irányítjuk, akkor ezzel párhuzamosan megtörténik az ellazulás is.

Most helyezd a bal kezedet az asztalra és irányítsd rá a figyelmedet. Észreveszed, hogy egy idő után kellemes bizsergés, melegségérzet jelentkezik benne, majd mélyen ellazul. Élettelivé válik és teljesen tudatosan észleled a bal kezed „vanságát”, létezését.

Ha sikerült minden izomcsoportodat ellazítanod, akkor békésen, megnyugodva pihensz a testedben. Érzed testedben az élet pulzálását, „életét”, lazává, könnyűvé, élettelivé válik. Olyannyira kellemes, nyugodt érzés, hogy akár mély alvásba is merülhetsz. Ez kezdetben gyakran előfordulhat, a későbbiekben egyre hosszabb ideig sikerül e mélyen ellazult állapotban létezned.

A testi ellazultság jelentős gyógyító hatásokkal bír: az immunrendszer erősödik, a test öngyógyító mechanizmusai érvényesülhetnek, javul a koncentrálóképesség, s ez által a hosszú-távú memória is, a stressz, frusztráció helyét pedig egy mély belső béke veszi át. Egy másik igencsak praktikus alkalmazása a fájdalmak elviselése terén van: ha figyelmedet a fájó testrészre irányítod, akkor egy idő után a fájdalmat valami rajtad kívül állónak tapasztalod meg, elviselhetővé tompul az intenzitása.

Amint tested ellazult, folyamatosan tartsd fenn ezt a relaxált állapotot. Pásztázd végig figyelmeddel a testedet – mintha egy tudatos hullám vonulna végig testeden: fejtetődtől lábujjaidig „söpörj végig” tudatos figyelmeddel, majd a lábujjaktól visszafordulva fejtetőig tedd ugyanezt. S ha sikerült egész testedet tudatos figyelmed alá vonni, akkor olyan határozott érzésed alakul ki, hogy „benne laksz a testedben” – de ez az érzés több, mint ami szavakkal megközelíthető: valójában már ezen a szinten felismered, hogy vagy, létezel, belakod a tested.. De ki az aki a testedben lakik? Ki az, aki a testedben él?

.. és a törzsi animizmus világának megtapasztalása

Amint sikerült stabilan és mélyen tudatos figyelmed alá vonni a testedet és felismered, hogy benne laksz, akkor máris valami szokatlanul újat fedezel fel: többé már nem azonosítod magad csak a testeddel – hiszen tudod, hogy te, akit „én”-ként ismersz fel, az maga a tested lakója. „Valami” lakja a testedet, s ez a valami „tűzszerű” életteliség és tudod, hogy valójában mindenben ez az „életteliség” él. Párod, embertársad, barátod és ellenséged szempárja mögött is ez az élettűz ég, de megtalálható házi kedvenceidben, az állatvilágban, a növények birodalmában, sőt – s ez is egy mély felismerés – nemcsak az élet birodalmában, hanem az élettelennek tűnő tárgyak világában is.
50.000 évet haladsz vissza az emberiség történelmében, ahhoz hasonlót élsz meg, mint amit a mágikus-animisztikus törzsi ember, aki a testi érzetek világába merült el és azt hitte, hogy „mindennek animája, éltető lelke van”. A testi érzetek tudatosítása a spiritualitás kezdetéig röpített vissza …

Az érzelmek rabszolgaságából kitörve

Bizonyára észrevetted már, hogy az érzelmek mennyire maguk alá tudnak gyűrni. Egy pillanattal hamarább még békés voltál, nyugodt, gyönyörű kék volt az ég, a madarak daloltak.. s néhány perccel később egy váratlan esemény olyannyira kiborít, hogy a düh elönt, az ég beborul, a madarak már nem csivitelnek, az élet gyűlöletessé válik.. te magad leszel a düh megtestesülése. Az érzelmek pedig jönnek, maguk alá tepernek, majd továbbmennek, hogy újabb érzelmeknek adjanak helyet..

A test ellazulása után a lélek nyugalmát kell elérned.
Ezt legkönnyebben azzal érheted el, hogy a testi relaxáció teljességében lehunyt szemmel olyan képeket képzelsz el, amelyek megnyugvást hoznak számodra. Elképzelheted magad egy gyönyörű, csöndes természeti környezetben, ahol a pázsitot üdén simogatja a lágy szellő, madarak csivitelnek a zöld minden árnyalatában pompázó fák ágairól, nem messze pedig egy kis hegyi patakocska lágy csobogása hallatszik. A kék égen fehér bárányfelhők úsznak s a nap sugarainak melege simogatja arcodat. Időzz el az elmebeli kép szemlélésében s hagyd, hogy megnyugodj. Hagyd, hogy a benned levő feszültség eltávozzon s mélyen legbelül a béke uralkodjon el. S amint megnyugodtál, engedd el a képzelt képet és merülj bele a belső béke harmóniájába.

.. üdvöz(ölve)légy a „mennyek országában”!

Ha sikerül a belső nyugalom állapotát állandósítanod, akkor megfigyelheted az érkező-távozó, rajtad „átcsorgó” érzelmek természetét. Észreveszed, hogy a legtöbb érzelem valójában nem is létező: ha magadévá teszed, beleengeded magad az érzelembe, megtapasztalod azt, akkor átváltozik, transzmutálódig, azaz eredeti valója tovatűnik. Ha haragra gyulladsz, s ezt a haragot megtapasztalod, akkor a harag megértéssé, majd szeretetté alakul át. Amikor már minden érzelmet megtapasztaltál és átalakítottál, akkor meglepődve tapasztalod, hogy valójában csak egyetlen valódi érzelem létezik – s ez nem más, mint a mindent átölelő, magába fogadó szeretet.
Ez a szeretet teljesen más, mint amit a hétköznapokban „szeretet”-nek nevezünk: míg a hétköznapi „szeretet” a hozzánk közel álló, velünk bensőséges kapcsolatban levőknek a ragaszkodó vagy olykor csimpaszkodó szeretete, a most megtapasztalt szeretet minden létezőnek a feltétlen szeretete. Szereted a létezést, hiszen oly’ gyönyörű maga a lét. Minden létező dolog gyönyörű és szeretetre-való, csupán azért, mert létezik. Hiszen a létezés nem feltétlenül magától értetődő, lehetne a csak a „semmi”-ség, ugye?

Ekkor 2000 évet vándorolsz vissza az időben, az érzelmek kavargó korába utazol, amikor a Közel-Keleten megjelent egy halk szavú, kedves tanító s a feltétlen szeretet tanítását hozta el az emberiségnek – ez az emberiség második spirituális reneszánsza. Ezt az üzenetet érted meg teljességében.

A gondolatok örvényén túl

Tapasztaltad már, hogy a gondolatok végeláthatatlan folyamként áramlanak az elmében? Nem tudsz nem gondolkodni, hiszen a gondolatok a „semmiből” előpattannak, akaratlanul is magukkal ragadnak, beléjük bonyolódsz, amelyek újabb gondolatokat szülnek a spontán asszociáció által – véget nem érő folyamként áramlanak. Mintha nem is te gondolkodnál, hanem a gondolat gondolna téged. A gondolatok többsége nem a jelen pillanattal foglalkozik, hanem a múlt koncait rágja, vagy a jövőt féli. Nem fölöslegesen vallották a középkor misztikusai azt, hogy „Isten és köztem a gondolat áll” – hiszen az egyetlen létező valóság most, ebben a pillanatban tapasztalható meg. A meditáció legfontosabb lépése a gondolat meghaladása, annak felismerése, hogy a gondolataid valójában nem te vagy. Igen, vannak gondolatok benned, amelyek nagy részét magadénak vallod, de a valódi „én”-ed nem a gondolataid összessége.

Fordítsd tudatos figyelmedet a gondolatokra, amelyek benned megjelennek.
Talán ez a legnehezebb a meditáció során, hiszen a gondolatok füzérébe könnyen „belecsavarodsz”, azok fogságába esel. Most még figyeled a gondolatot s egy pillanat múlva már elfeledkezel önmagadról, a figyelésről és a gondolat csapdájába zuhansz. Egy idő után visszaemlékezel, hogy gyakorlatod célja éppen a megfigyelés, ilyenkor újra figyelmed fókuszába kerül a gondolatok megfigyelése. Ne erőlködj, hanem minden alkalommal szelíden irányítsd vissza figyelmedet a gondolatokra, anélkül, hogy beléjük ragadnál. Minden alkalommal egyre könnyebbé válik ez – s ha a tudatosodás folyamata megindul, nehéz megállítani..

Amint elmélyülsz a gyakorlatban, meglepődve veszed észre, hogy gondolataid valójában az értékrendednek, hitrendszerednek megfelelő ideák gyűjteménye – azaz mindössze egy részleges megközelítése a teljes valóságnak. Felmerül benned a gyanú, hogy valójában nem is gondolkodsz, hanem a neveltetésed, a kulturális kondicionálásod következtében kialakult szűrökön átrostált információk gyűjteménye kavarog benned. Megtanulsz távolságot tartani a gondolatoktól, megkérdőjelezni azoknak abszolút igazság voltát – többé már nem hiszed el, hogy a gondolataid tükrözik az egyetlen valóságot. Érdeklődésed kitágul, kinyílsz, egyre többet fogadsz be a világ teljességéből.

.. a kristálytiszta értelem, tudatosság vagy

Amint sikerült a gondolataidat megfigyelni, úgy a gondolatfolyam örvénylése is lecsitul, a gondolatok mélyebbé és kevésbé kaotikussá válnak. A gondolatok közt egyre gyakrabban feltűnik valami új, valami szokatlan: egy űr, üresség – a gondolatok közt rejlő csend. Ez az űr egy kristálytiszta éberség, maga a tudat tere, amelybe a gondolatok és a világ képe kivetítődik.
Ez a felismerés megrázó – hiszen valami olyanként ismered fel magad, amire soha nem is gondoltál. Merülj bele ebbe az éber, nyitott ürességbe és megérted, hogy Buddha miért nem beszélt soha Istenről. Mert amit megtapasztalsz, az szavakkal kevésbé írható le.

(Ennek a gondolkodáson-túli, poszt-racionális tudatosságnak az egyik érdekessége az, hogy nemcsak a gondolatok megfigyelésével érhető el, hanem „belebeszélős” technikákkal is. Egy tapasztalt tudatosság-tanító ismeri azokat a „trükköket”, amelyek során gondolatokkal, szavakkal a gondolatokon túli birodalomra mutat és képes bevezetni abba.)

Az úttalan út

Hosszú utat teszel meg a meditáció során: a korábban többnyire öntudatlan mozgásokat végző, érzelmekbe bonyolódó, gondolataiba merülő halandó most már testet öltött tudatos értelemként ébred önmaga tudatára. Ekkor már pontosan érted ezt a kijelentést: „Te nem egy emberi lény vagy, aki szellemi tapasztalatokat él meg, hanem szellemi lény vagy, aki emberi tapasztalatokat él meg”.
Utad során az önismeret hegyének ösvényét járod: mászol, kapaszkodsz, törekszel föl, egyre magasabbra – a csúcsra. Még egy lépés s a csúcson vagy! S amint az utolsó lépést megteszed, a csúcs egy mély szakadékká változik, amibe belezuhansz. Belezuhansz az élet mélységébe, ahol az élet dolgai, formái táncolnak, felbukkanak és eltűnnek, érzések, érzelmek és gondolatok csorognak át rajtad – s te mindezeket megtapasztalod kristálytiszta tudatosságként: látod őket, felismered a természetüket, s amint felismerted, elégnek a tudatosság lángjában. Mindezek most teljesen értelmetlennek tűnhetnek, a tiszta tudatosság állapotában azonban értésre találnak benned.

Elindultál az önismeret útján, hosszú utat teszel meg, hogy felismerd: valójában soha nem is volt út. Nem volt utazó (mert mindaz, amit önmagadnak hittél, csupán egy köteg érzés-érzelem és gondolat), nem volt út és nincs semmi, amit el kellene érni. Mindig is a tiszta tudatosság voltál, mindössze ennek felismerését eltakarta a világ színes kavargása, a gondolataid önmagadról és a világról – ezek mind felhőkként födték el az tudat egének tiszta terét, ahol a felhők megjelenhettek.

Összesítve: A meditáció során semmi egyéb teendőd nincs, mint csendesen, ellazultan, békésen megfigyelni önmagad: a testi érzeteidet, érzéseidet, gondolataidat. Figyelmedet fordítsd a benned rejtőző figyelemre! Arra a figyelemre, amely itt és most ezeket a szavakat olvassa és megérti azokat.

Csúcsélmények

Meditáció közben gyakran lehetnek csúcsélményeid: misztikusnak, ezoterikusnak is nevezhető extatikus állapotok. A testi érzeteid tudatosítása során a benned bizsergő érzést nyújtó élettűz, életáram pulzálását figyelve animisztikus vízióid lehetnek: érezheted magad akár egy tűzsárkány vagy a kundalini kígyó templomának, érezheted azt, hogy minden teremtett lény az isteni szikra hordozója . Az érzelmek tudatosításánál a feltétlen szeretetbe merülve a krisztusi megváltás víziójába merülhetsz – s ez gyakran történik meg mélyen vallásos keresztényeknél. Vedd észre, hogy az élmény a világnézetedet tükrözi és annak a tudatod terébe kivetített mentális képét tapasztalod meg. Hívő keresztényként keresztény vallási élményben, new age-s útkeresőként pedig animista élményben, környezetféltő zöldként pedig a Földanya minden teremtményével való összetartozás élményét élheted meg – a világnézeted színezi át a meditációs élményeidet. Ez gyakorta von maga után (önismereti) fejlődési rendellenességeket: világnézetednek megfelelő misztikus tapasztalatod abban győzhet meg, hogy az általad követett vallásos vagy misztikus út az egyedüli helyes és igaz, így egy világnézet ádáz harcosává válhatsz, aki akár tűzzel-vérrel is téríteni akar.

Meg kell értened, hogy bármilyen misztikus-vallásos élményed is van, az nem más, mint a hitrendszerednek megfelelő elmekép vagy illúzió a tudat terében – de te valójában a tudatot keresed. Ne ragadj bele az extatikus élménybe, haladj tovább a tudat terének felfedezésében!

Sötét éjszakák

Minden egyes csúcsélmény (magasabb spirituális tapasztalat) után kiéghetsz. Megtapasztaltál valami újat, magasztost és visszazuhansz az előző, sivárabb tudatállapotba. Ezt súlyos megrázkódtatásként élheted meg - a „lélek sötét éjszakájaként”.
Lehet, hogy a testi érzetek tudatosításának csúcsélményét követően zuhansz a mélybe – ez az érzékek sötét éjszakája. Lehet, hogy a feltétlen szeretet mindent átható élménye után zuhansz vissza a szeretetlennek tűnő világba – ez a tulajdonképpeni „lélek sötét éjszakája”.
Tudnod kell, hogy a csúcsélmény betekintést nyújtott az elkövetkező stabillá tehető tudatállapotba. Gyakorlással egyre többször éred el a csúcsélményt, majd az állandósul benned s egy újabb spirituális állomásra érkeztél.

Beküldte: | 2013. jan. 30. szerda - 04:00

Hozzászólások

1 comment posted
a jogi anyagismerete
2013. február 07. csütörtök, 19:25 | Látogató sándor (útkereső)

Érdekes ! Én az elemek (atomok) reakciókényszeréből, a kémiai katalízisből (a katalízis azon formájából ahol a katalizátor nem vesz részt a reakcióban csak "alapot" biztosít a kapcsolódáshoz) és mindenféle anyagi egymásra hatásból következtettem az anyag élőségére.Még az is segített,hogy a "semmiből" (ősanyagból) részecskék ugranak elő. A tudósok "semmije"az ősanyag vagy köztünk szólva szellemi anyag ami szemük előtt térfogatúként,részecskeként nyilvánul meg. A jogi viszont minden búvárkodás nélkül megérzi, hogy az anyag él.F

Hírlevél feliratkozások

Jelöld ki és iratkozz fel: