Mindannyian keressük a boldogságot, sikert, elégedettséget, de vajon milyen módon tesszük ezt és jól csináljuk-e? Legyenek céljaink, valósítsuk meg azokat és így érjük el a sikert, elégedettséget és boldogságot? Vagy inkább éljünk a jelenben és örüljünk annak, amit elénk sodor az élet?
Tervezzük az életünket vagy éljünk a mának?

Ezen kérdésekre sokféle válasz létezik. Mindenki éli és igaznak véli azt az életvezetési stílust, amit nap mint nap használ. Ezeket vagy mintaként hozza a szüleitől vagy személyiségjegyei kényszeríti erre, esetleg eddigi tapasztalatai és félelmei által vezérelve, nem is tud mást választani. Onnantól pedig, hogy nincs választási lehetőségünk, mert csak az egyik fajta boldogság kereséssel azonosultunk, nem mondhatjuk szabadnak és tudatosnak magunkat.
Az életünk sokféle helyzetet ad, amelyben meg kell álljuk a helyünket. Van amikor a tervezés és következetes kivitelezés a jó módszer, máskor pedig az önfeledt szórakozásnak, a gyermeki játékosságnak van helye.
Ahhoz, hogy minden élethelyzetben megfelelően cselekedjünk, fel kell szabadulnunk az eddig használt életvezetési stílusból, mert ehhez túlzottan kötődünk. Ezt követően el kell sajátítanunk olyan új módszereket, amelyek eddig hiányoztak az eszköztárunkból. Így lesz szabad a választási lehetőségünk.

Mi ad nagyobb boldogságot?

Emellett van még egy fontos tanulsága is a kétféle boldogság keresésnek.

Azt látjuk, hogy az életüket tervezők mindent elérnek, amire vágytak, mindenük megvan, néha még több is, mint amennyi valóban szükséges. Mégis, akik alapból képesek az élet spontán élvezetére, azok a kevés jóból is nagyobb örömöt és boldogságot élnek meg, mint akik tökéletesen tervezik és kivitelezik az életüket.
Miért van ez így?

Azért, mert a tervezés és a pontos megvalósítás közepette annyira nagyon akarnak és görcsölnek a céljaik megvalósításáért, hogy ettől rengeteg félelmet és stresszt élnek meg. Az akarásra, félelemre és feszültségre pedig a lélek kapui bezárulnak és pont ettől veszítik el az emberek az érzékenységüket, amivel a jót, a szépet és finomat érzékelni tudnák, hogy abból örömöt és boldogságot meríthessenek.
Hiába tesznek meg mindent, sőt még többet is ahhoz, hogy jól érezzék magukat, pont ez a nagy igyekvés és erőlködés teszi érzéketlenné, majd tompává őket, hogy élvezhessék munkájuk gyümölcsét.

Ismerjük a képet, amikor a gyermekeiért magát agyon dolgozó Anya (vagy Apa) olyan fáradtan ér haza a munkából, hogy képtelen együtt örülni és játszani a gyerkőccel. Vagy amikor a tökéletes nyaralást szervező barátunk képtelen élvezni a pillanatot, mert folyton azon aggódik, hogy minden úgy történjen, ahogyan ő azt eltervezte.

Pedig a boldogság - lehetősége - ott van bennük is, csak el kellene engedni már abból a rengeteg akarásból, erőlködésből és hagyni kinyílni önmagukat. Ez viszont egy másik út, egy másik életvezetési és boldogság keresési stílus.

A bizalom

Tudni kell bízni abban, hogy minden jó lesz. Mindent megkapunk - előbb vagy utóbb. Nem biztos, hogy akkor, amikor mi szeretnénk, lehet hogy majd csak később. Vagy soha. De addig is történnek dolgok, amelyeknek lehet örülni, amikre érdemes nyitottnak lenni, amiből tudunk tanulni. Mindig van valami érdekes, valami jó, valami szívet melengető. És amikor ilyen gazdag az élet, a pillanat, akkor már ebből is annyit töltekezhetünk, hogy nem is olyan nagy baj, ha nem az történik, amit elterveztünk. Mert mindig van valami, aminek örülhetünk.
Ez a szemlélet adja azt a nyitottságot, ami képessé tesz, hogy érezd és élvezd az életet. Bármit, ami van. Ha esik az eső, ha fúj a szél, ha máshogy történik, mint ahogyan szeretnéd, akkor is jó. Mert belül nyitott vagy mindenre, bízol az Univerzumban, bízol az utadban.

Ez eddig olyan Oravecz Nórásnak hangzott, de hadd mutassam meg az érem másik oldalát is:

A sötét oldal

A nagy nyitottságodban nem csak a szépet és a jót fogod megélni, hanem olyat is, ami fáj, kellemetlen és bántó. Ez félelmet gerjeszt és a lelked ismét bezárul. Tudnod kell kezelned a félelmet, a fájdalmat és veszteséget, különben hosszú időre zárva maradsz és akkor ki fogja élvezni és érezni az életedet?

Minden értünk van, a létezés minket szolgál. Amikor valami rossz történik veled, az nem ellened van, hanem érted, hogy tanulj, fejlődj általa. Valamilyen tanítás van minden helyzetben, minden esemény és személy mögött, ami elől ha menekülsz és védekezel, akkor csak hatalmas mumussá érleled az egyébként téged szolgáló tanítást. Ellenben, ha a félelmeidet és reflexeidet legyőzve szembenézel vele és megkérdezed tőle: Hát Te ki vagy és mit akarsz? - akkor megértheted, hogy mire akar tanítani, miben kell változnod, mit kell elfogadnod, merre vezet a fejlődésed útja.

Korábban a fájdalomtól és félelemtől akár évekre is bezárulhattál, így hiába voltak sikereid, eredményeid az életben, nem tudtál igazán mélyen örülni nekik. Amikor viszont fel tudod dolgozni azt, amit eddig fájdalomnak éltél meg, akkor képes leszel megtartani a nyitottságodat és tovább élvezheted az élet apró és hatalmas ajándékait.

Egy nyitott ember a szűkösségben is nagyobb boldogságot él meg, mint aki birtokolja a világ összes kincsét, de a szíve zárva van.

Ezért ha a boldogságot keresed, akkor a legjobb, ha először a nyitottságodat, érzékenységedet fejleszted magadban. Ahhoz viszont, hogy hosszútávon is nyitott tudj maradni, tudnod kell kezelned a félelmeket, fájdalmakat és veszteségeket, mert ezek zárnak be a leghamarabb.

Mindezeket megtanulhatod a szeptemberben induló Önismereti tanfolyamon.
Várlak szeretettel és nyitottsággal! ;-)