Spirituális tanítók, szellemi vezetők, gyógyítók, mágusok és segítők rendszerint pénzt kérnek a segítségükért, a ránk szánt idejükért. Vannak, akik szerint ez helyes, mások szerint viszont nem lenne szabad pénzzel beszennyezni egy segítői kapcsolat "szentségét"!
Szerinted szabad-e, illik-e, és spirituális szempontból megengedhető-e, hogy a Tanítók, Segítők, Gyógyítók pénzt kérjenek a szolgáltatásaikért.
- Egyesek szerint ezekért a "szent" tettekért vétek pénzt kérni, azzal Önmagát és a szolgáltatását alacsonyítja le a segítő.
- Mások szerint mindennek ára van, miért ne lenne ennek is?!
Neked mi a véleményed erről?
Igazából sohasem a pénzre van szükségünk…
Ifjonc koromban, amikor még természetgyógyászként garázdálkodtam, sokat vívódtam azon, hogy kérjek-e, elfogadjak-e pénzt azért, amit amúgy is szívesen végzek.
Néha már-már erőszakosan ellenálltam minden anyagi ellenszolgáltatásnak, pedig láttam, hogy az emberek ezt nehezen tűrik!
Kaptak valamit, de nem adhattak semmit sem, mert nem fogadtam el, így megrekedtek ebben az egyoldalú energia áramlásban.
Arra vagyunk tanítva, nevelve, hogy ha kapunk, akkor adjunk is! Természetesen ez egy téves tanítás, képesnek kellene lennünk arra, hogy csak adjunk, vagy csak kapjunk a világtól, másoktól. Ezt nehéz megtanulni, de érdemes, hiszen sokszor csak ennyi hiányzik a belső bőséghez, gazdagsághoz, jóléthez!
Ezért később már megengedtem, hogy adjanak valamit a gyógyulók és örültem, hogy örülnek, hogy végre egyensúlyba kerülnek Velem. Nem érezték már azt, hogy tartoznak és ettől megnyugodtak.
A pénzt azért találta fel az emberiség, hogy kicserélhessük vele azt, amink van, arra, amire szükségünk lesz. Önmagában a pénzzel, vagy annak birtoklásával semmilyen probléma sincs. A baj ott kezdődik, ha valaki túlzottan hajszolja, ragaszkodik hozzá, vagy feltűnően elutasítja, tagadja a pénzzel való kapcsolatát.
Mind a két hozzáállás kóros, kezelni kell. Önfeltáró gyakorlatokkal a mélyére nézve fájó emlékeket, téves következtetéseket, hibás gyerekkori mintákat találhatunk, amelyeket feloldva felismerhetjük a pénz valódi helyét.
Igazából sohasem a pénzre van szükségünk, hanem azokra a javakra és szolgáltatásokra, amiket pénzért megkaphatunk.
Ha a világban mindenki megtenné azt, ami a dolga, termelne és adna annyit, amennyit kell, akkor biztosan működne a pénzmentes adok-kapok gazdasági rendszer is.
De az emberek nem tudják a helyüket, nem járják az útjukat és lusták. Ezért a pénz, vagy annak hiánya egy kényszerítő erő lehet, hogy akarja megtalálni az útját, cselekedjen, legyen hasznos az itt léte!
A spiritualitás gyökerei olyan kultúrákban található, ahol szokásban van, hogy a spirituális tanítót eltartja a jónép cserébe az áldásért, a szent tanításért. Ez természetes, a papok, a guruk ezért sohasem halnak éhen, élhetik a maguk befele fordult életét, még ha nem is tűnnek olyan hasznosnak a világ számára.
A mi kultúránkban ezt ingyen élősködésnek hívják, a papokat, tanítókat megvetik, ha kéregetnek a saját létfenntartásukhoz.
Éppen ezért azt gondolom, hogy ha az orvosnak adunk fizetést, mert életeket ment, a szülésznek adunk hálapénzt, mert világra segítette a gyermekünket, és az egyetemi tanár sem ingyen tölti a fél életét a diákok tanításával, akkor egy arányos és tisztességes jövedelem megilleti azokat a Tanítókat és Segítőket is, akik a spirituális tanításokat adnak Nekünk, amivel végül is a legtöbbet tudunk Önmagunkon segíteni!
Én nem alacsonyítanék le egyetlen hazai /igaz!/ Tanítót sem azzal, hogy elvárjam: ingyen adjon, ingyen cselekedjen, ingyen dolgozzon.
Csodálom például Domján Lacit, hogyan képes évtizedek óta minden hétvégén ugyanazt a szöveget elmondani újra meg újra! Én biztos kimenekültem volna már a világból egy ilyen monoton munka elől, de az embereknek szükségük van azokra a tanításokra.
Fontosnak tartom természetesen azt is, hogy mindez a fizetség valóban arányban legyen a befektetett munkával és annak értékével, hiszen egy két napos tanfolyam bármiről is szól, nem érhet 50.000 Ft-ot!
De ezt mindenki eldönti majd, hogy Őneki megér-e ennyit és ha nem, akkor idővel a pénzsóvár Tanítók is eltűnnek az ismeretlenségben.
Kértem a múltkor Domjánt, hogy bemehessek ingyen az Agykontroll
Kértem a múltkor Domjánt, hogy bemehessek ingyen az Agykontroll tanfolyamra.
Mondtam neki, hogy ezekért a lelki tanításokért amúgy sem kérhetne pénzt, ezt mindenkinek ingyen kellene adnia! Nem értette miről beszélek. 😉
Az ingyen gyógyítás néha kisebb értékűnek tűnhet.
Szabadidőmben szoktam különbző kártyákkal különböző lelki, kapcsolati problémákra rávílágitani annak akinek erre szüksége van. (Nem jóslás inkább gyógyítás, nem értek egyet a hagyományos jóslással.) Bizonyos szituációkat is csak emberek tesznek és ott nem a jővőt kell fürkészni hanem az ember hozzáállását. Hiába mondok valamit hogy ennyi és ennyi idő után ez és ez fog történi ha az illető gondol egyet és változtat. Én magam nem kérek pénzt mindenki eldönti szeretne e és mennyit ért számára a segítség. Bár előfordul ,hogy ha ingyen van valami valahogy nincs túl nagy értéke és már akár gyanús is.
bani
Szoktam konzultációt tartani, anyagi helyzettől függően
Szoktam konzultációt tartani, anyagi helyzettől függően egyezünk meg a díjban.
Az illető 3000 Ft-ot szánt az alkalmankénti konzultációra, kb. másfél, két óra, de néha, ha benne vagyunk egy folyamatban akkor több is lehet. Hét végi tanfolyamot tartottam 7000 Ft-ért, amire nem ért rá eljönni, majd később mondta, hogy 120 000 Ft-ért részt vett egy külföldi embernek a tanfolyamán, kért külön egyéni konzultációt további 80 000 Ft-ért, és ő döbbent le, hogy lényegében azt mondták, amit én, csak szűkszavúbban, általánosságban.
Van ilyen is
Amiért ennyire aránytalanul sokat kérnek, azt eleve gagyinak…
Aki ilyen …, az meg is érdemli, hogy kizsebelték! Amiért ennyire aránytalanul sokat kérnek, azt eleve gagyinak tartom, hiszen ha lelkileg tisztességes emberek állnának mögötte, akkor nem lenne szívük ennyit elkérni érte!
Szoktam konzultációt tartani, anyagi helyzettől függően
Szoktam konzultációt tartani, anyagi helyzettől függően egyezünk meg a díjban.
Az illető 3000 Ft-ot szánt az alkalmankénti konzultációra, kb. másfél, két óra, de néha, ha benne vagyunk egy folyamatban akkor több is lehet. Hét végi tanfolyamot tartottam 7000 Ft-ért, amire nem ért rá eljönni, majd később mondta, hogy 120 000 Ft-ért részt vett egy külföldi embernek a tanfolyamán, kért külön egyéni konzultációt további 80 000 Ft-ért, és ő döbbent le, hogy lényegében azt mondták, amit én, csak szűkszavúbban, általánosságban.
Van ilyen is
Amiért ennyire aránytalanul sokat kérnek, azt eleve gagyinak…
Aki ilyen …, az meg is érdemli, hogy kizsebelték! Amiért ennyire aránytalanul sokat kérnek, azt eleve gagyinak tartom, hiszen ha lelkileg tisztességes emberek állnának mögötte, akkor nem lenne szívük ennyit elkérni érte!
Kértem a multkor Domjánt, hogy bemehessek ingyen az agykontrollr
Kedves Ágykontrollos útkereső! Nemcsak Domján nem értette, hogy miről beszélsz, hanem én sem. Az agykontrollt viszont értem. És ha kifizetnéd a tanfolyam árát, akkor nem a mások értetlenségén hüledeznél, hanem a saját szűklátókörüségeden. A tudásnak ugyanis ára van. Ahhoz, hogy az interneten kifejezhesd rosszallásodat Domján Lacival kapcsolatban, aki mellesleg szerintem is csodálatos ember, kellett vennie valakinek egy számítógépet, és egy internethozzáférést ahhoz, hogy Te gúnyolódhass ezen az oldalon. Ha nem Te vetted a gépet, hanem a szüleid, akkor is pénzbe került, legfeljebb nekik. Vagy bemész egy boltba, és azt mondod, a tudás mindenkinek jár, mától adjanak mindenkinek ingyen számítógépet. Ha sikerült elérned, szólj, küldök pár embert akinek még nincs számítógépe, pedig alapvetően minden embernek járna. Mint ahogy minden más is.
Ingyenes tanács: gyakran képzeld el meditációban, hogy egyszer ingyen bejutsz Domján előadására, és nagyon élvezed, és hasznosítod amit hallasz. Érezd át ennek az érzésnek az örömét. Megeshet, hogy akkor ingyen bejutsz. Persze azt is elképzelheted, hogy ingyen bejutsz, és fanyalogsz, és a fanyalgás örömét éled át. Mindez a Te döntéseden múlik. Nem biztos, hogy az utóbival jársz jobban, bár most ez a célod. Talán nem ártana változtatni a hozzáállásodon, a saját érdekedben. Szeretettel írtam Neked, hogy valóban útkereső légy és nem útbetemető. Aki útkereső, meg is találja az útját, és a módját is. A legjobbakat kívánom Neked.
penz!
Szerintem a tudas az ingyen van,mar mint az igazi!!!!Mindenki az egesz resze,Tehat ;tanitok,mesterek,tanulok vagyunk egyszere!Szomoru hogy nagyon sokan ezt uzletnek tekintik.Az is igaz hogy aki oszinten akar fejlodni ,nyitott az nem is megy a hires mostani nagynak mondott mesterekhez,ahol egy vagyont fizet .A vilagumkba amit most elunk a legnagyobb ellenseg a PROFIT!!!!Az emberiseg fejlodese az hogy eltorolje!.Emberek vegre egy olyan vilagba elnenek ahol tudnanak fejlodni.Ajanlom mindenkinek;www.The Zeitgeist Movement – Magyarul is olvashato!!!Ez a jovo!!!!!!Ha nem ;elpusztul az emberiseg a foldon!!!!Gondolkodj!!!!
Mit fizetsz meg: a tudást vagy az időt?
Teljesen igazad van, a tudás ingyen van. Én magam is ingyen kaptam a Tanítómtól, aki a munkája mellett a szabadidejének egy részét rám áldozta és tanított.
Az égiek is ingyen adják, bárki szabadon kérhet tőlük és kap is, amennyi csak belefér!
Nem értem, hol itt a probléma?
Tudáshoz bárhol hozzá lehet jutni ingyen. Meditálj, figyeld az életed, hallgass Anyádra és annyi tudást kapsz, hogy nem győzöd befogadni!
De mit gondolsz: Amikor valaki ebből él, akkor a tudását árulja vagy a Rád fordított idejét, energiáját kéri megfizetni?
Amikor elmész egy fizetős tanfolyamra, vagy egy órát beszélgetsz egy terapeutával, akkor előtte le szoktátok fixálni, hogy Te most a tudását vagy az idejét fizeted ki?
A profit lehet arányos azzal, amit adnak érte, de lehet túlzó is. Talán erre mondják, hogy extra profit.
Ha a paraszt pénzt kér a búzáért, a cipész meg a foltozásért, Ők is profitot termelnek. Talán tőlük is elvennéd a munkájuk ellenértékét?
Gondolkozz Te is!
penz!!!!
Latod engem igazolsz!Te is ingyen kaptal tanitast,de ez is csak egy resz!Elismered hogy fentrol johet tanito ez igy van.De akkor mi szukseg kifizetni vagyonokat?Amikor minden amire valaszt akarunk kapni ingyen van.Valaszod hianyos,nem erted amit irtam.Beszelj tanitoddal o biztos hogy erti! http://WWW.The Zeitgei Movement
penz!
Szerintem a tudas az ingyen van,mar mint az igazi!!!!Mindenki az egesz resze,Tehat ;tanitok,mesterek,tanulok vagyunk egyszere!Szomoru hogy nagyon sokan ezt uzletnek tekintik.Az is igaz hogy aki oszinten akar fejlodni ,nyitott az nem is megy a hires mostani nagynak mondott mesterekhez,ahol egy vagyont fizet .A vilagumkba amit most elunk a legnagyobb ellenseg a PROFIT!!!!Az emberiseg fejlodese az hogy eltorolje!.Emberek vegre egy olyan vilagba elnenek ahol tudnanak fejlodni.Ajanlom mindenkinek;www.The Zeitgeist Movement – Magyarul is olvashato!!!Ez a jovo!!!!!!Ha nem ;elpusztul az emberiseg a foldon!!!!Gondolkodj!!!!
Mit fizetsz meg: a tudást vagy az időt?
Teljesen igazad van, a tudás ingyen van. Én magam is ingyen kaptam a Tanítómtól, aki a munkája mellett a szabadidejének egy részét rám áldozta és tanított.
Az égiek is ingyen adják, bárki szabadon kérhet tőlük és kap is, amennyi csak belefér!
Nem értem, hol itt a probléma?
Tudáshoz bárhol hozzá lehet jutni ingyen. Meditálj, figyeld az életed, hallgass Anyádra és annyi tudást kapsz, hogy nem győzöd befogadni!
De mit gondolsz: Amikor valaki ebből él, akkor a tudását árulja vagy a Rád fordított idejét, energiáját kéri megfizetni?
Amikor elmész egy fizetős tanfolyamra, vagy egy órát beszélgetsz egy terapeutával, akkor előtte le szoktátok fixálni, hogy Te most a tudását vagy az idejét fizeted ki?
A profit lehet arányos azzal, amit adnak érte, de lehet túlzó is. Talán erre mondják, hogy extra profit.
Ha a paraszt pénzt kér a búzáért, a cipész meg a foltozásért, Ők is profitot termelnek. Talán tőlük is elvennéd a munkájuk ellenértékét?
Gondolkozz Te is!
penz!!!!
Latod engem igazolsz!Te is ingyen kaptal tanitast,de ez is csak egy resz!Elismered hogy fentrol johet tanito ez igy van.De akkor mi szukseg kifizetni vagyonokat?Amikor minden amire valaszt akarunk kapni ingyen van.Valaszod hianyos,nem erted amit irtam.Beszelj tanitoddal o biztos hogy erti! http://WWW.The Zeitgei Movement
Szia
Multkor beszéltem Domján Lászlóval. Mondta, hogy aki
Szia
Multkor beszéltem Domján Lászlóval. Mondta, hogy aki hajléktalan, és szeretne a kurzuson részt venni, az alapítvány ajánlásával megteheti térítés mentesen.
Így előadva a történetedet, nem tudhatjuk, hogy milyen alapon érzed magad rászorulónak,
és milyen alapon mondod azt, hogy ki miért kérhet pénzt. Mellesleg meghívtad vacsorára, hogy legyen mit ennie, ha ingyen tartja a tanfolyamait?
Én sem értem, miről beszélsz. A tanításait ingyen adja, au idejét, amit azzal tölt, ahelyett, hogy pl. aktát tologatna az X irodában, azt kell megfizetni.
Szia
Multkor beszéltem Domján Lászlóval. Mondta, hogy aki
Szia
Multkor beszéltem Domján Lászlóval. Mondta, hogy aki hajléktalan, és szeretne a kurzuson részt venni, az alapítvány ajánlásával megteheti térítés mentesen.
Így előadva a történetedet, nem tudhatjuk, hogy milyen alapon érzed magad rászorulónak,
és milyen alapon mondod azt, hogy ki miért kérhet pénzt. Mellesleg meghívtad vacsorára, hogy legyen mit ennie, ha ingyen tartja a tanfolyamait?
Én sem értem, miről beszélsz. A tanításait ingyen adja, au idejét, amit azzal tölt, ahelyett, hogy pl. aktát tologatna az X irodában, azt kell megfizetni.
pénz, ellenérték?
Én is elvégeztem az Agykontroll tanfolyamot, én is fizettem érte.
Voltam Sanyi kezdő előadásán, fizettem érte.
Kaptam ingyen Sirály CD-ket, nem fizettem érte, nem is hallgattam végig, nem is ért semmit. Porosodik a polcon.
A két előadáson (na meg a Reiki tanfolyamon, amiért szintén fizettem) kaptam valamit, amit hasznosítani is tudok.
Úgy vélem, amiért én is adok valamilyen energiát, az működik. Ez az energia jelen esetben a pénz. Tudom, illetve remélem, hogy lesztek néhányan, akik erre felhördültök, mert nem csak a pénz lehet a megfelelő ellenszolgáltatás energia.
Ma már úgy érzem, hogy minden működik, ami energiával jár. Én még önmagam útján kezdő vagyok, engem még mindig a pénz az, ami mozgat. Tudom, hogy lehetne pl. munka nélül is élni, mert csak a megfelelő energiákat kellene hozzá mozgosítani. Lehet élni állami támogatásból, nyereményekből stb. Ám ezek eléréséhez sokkal jobban szükségünk van magunkra és saját belső energiáinkra, mint ahhoz, hogy reggelente elmenjünk a munkahelyünkre és a kedvelt (lehetőség szerint) feladatainkat ellássuk, de ez is a pénzről szól.
Ha képesek lennék (lenne elég energiánk) a saját belső énünk szerint élni, akkor nem kelnénk hajnalban, és nem hinnénk azt, hogy csak pénzért vehetjük a boldogságunkat. Enni pedig kell, tehát vagy pénzed van, vagy terményed.
Ezzel sokan tisztában vagyunk, de, hogy Domján dr. szavival éljek, nem nyom eléggé a szög.
Addig azonban, amíg ezt nem tudjuk elérni el kell mennünk Sanyi és mások előadásaira, és pénzt kell fizetnünk azért, ami bennünk van, hogy nyomjon már annyira az a szög, hogy észhez térjünk, és észrevegyük, hogy miről kéne szólni az életünknek.
Tehát, amíg szükségünk van mások támogatására, addig bizony fizetni kell érte, mert az a másvalaki olyan dolgokról beszél nekünk, amire igazság szerint szükségünk sincs, csak hallani kéne önmagunkat. Ez hosszú folyamat (bár akad, akit erről az útról nem tudnak „lenevelni”), és akik az előadásokat pénzért tartják bizony rabszolgamunkát végeznek értünk, akik az esetek többségében kb két napig „hisznek”, majd továbbállnak máshova, hogy megerősítést nyerjünk önmagunkban ismét két napig.
Szóval, ha kiváncsi az ember valaki „rabszolga” munkájára, akkor az fizessen. Ha tisztában vagy magaddal, akkor szeritem nem is érdekel, hogy melyik segítő mit mond és mennyiért. Ha nem, akkor a kíváncsiságodnak ára van. A saját „hülyeséged” ára, az a TE dolgod, hogy mennyit fizetsz érte. Mindenütt ugyanazt kapod (de csak, ha jól figyelsz), eldöntheted, hogy mennyiért akarod megkapni az, hogy ÉBREDJ már fel.
Teljes mértékben osztom Sanyi véleményét! 🙂
Korábban már én is taglaltam ezt a témát a saját blogomban. Ha nem tűnne túl pofátlanságnak, be is linkelném ide. 🙂
Röviden csak ennyi:
Véleményem szerint a szolgálat – a lelki szolgálat bármilyen formája is – nem más, mint egyfajta érték-, és energia megosztás.
Azzal, ha nem fogadjuk el a fizetséget, vagy ingyenességet „követelünk”, akadályozzuk az energia szabad áramlását. Ez pedig előbb-utóbb romboláshoz vezet… 🙂
Szeretettel,
Álomkereső
Pénz, Pénz, Pénz…
Sziasztok!
Ez egy nagyon fontos és érdekes téma… Örülök, hogy felvetettétek, és kicserélhetjük egymással a gondolatainkat és az érzéseinket ezen a téren is…
Én nemrég voltam egy Tanítónál, aki egyébként adomány-rendszerrel tartja a meditációs összejöveteleit…
Azt aláírom, és teljesen egyértelmű és világos számomra, hogy mindenki pénzből él, mindenkinek be kell fizetnie valamiből a számláit és a csekkjeit, és ha a boltba megy élelemért, vásárolni, akkor is kell hogy legyen Nála pénz… Tehát, sajnos vagy nem, de pénzre szükség van…
Tehát nem lepődök meg és nem ítélek el egyetlen egy Tanítót, vagy természetgyógyászt, vagy masszőrt vagy bárkit, aki pénzt kér a segítségéért…
De: nekem ebből a szempontból ez a bizonyos adományi felajánlásos módszer a legszimpatikusabb…
Mert ekkor a pénz maga nem jelent kirekesztő tényezőt…
Tehát, ha nekem most épp nincsen pénzem, de érdekel az a bizonyos dolog, és kíváncsi vagyok rá, szeretnék belőle tanulni, meg a hasznát látni… akkor is ott lehetek, és „megkaphatom a tudást”, amivel segíthetek magamon, hogy még jobb legyen a helyzetem… még egészségesebb és boldogabb, kiegyensúlyozottabb és örömtelibb legyek és emberként éljek értékes életet…
Ugyanakkor viszont természetesen ha lesz pénzem, akkor egy következő adandó alkalommal odaadom azt, amit ÉRZEK…
És itt jön a lényeg: az ember mindig a saját fizetőképességéhez mérten ÉRZI azt hogy NEKI személy szerint mi mennyit ér meg… Ha keveset ad, akkor is rosszul érzi magát és frusztrálja… de ha többet kell adnia, mint amit reálisnak tart és amit elbír a költségvetése anélkül, hogy meg ne billenjen… az is rossz szájízt hagy benne…
Sőt: ha valamiért, például egy tanfolyamért, vagy egy orvosi kezelésért túl magas árat kérnek, akkor sajnos eleve meg sem engedheti magának…
Ha például az a legnagyobb bajod és problémád, hogy nincs elég pénzed, akkor az nem lesz számodra segítség, ha az utadba kerül egy tanfolyam arról, hogy hogyan legyünk gazdagok… olyan magas az ára (Neked, Hozzád mérten), hogy bárhogy szeretnéd is, nem tudod kinyögni… Akkor ez egy patt-helyzet… A 22-es csapdája… amikor is a kígyó a saját farkába harap…
És sokan sajnos pont ezt csinálják…
Kínálnak jobbnál-jobb lehetőségeket, személyiségfejlesztő tanfolyamokat és tréningeket… aminek a hatására jobban önmagadra lelsz és találsz, és ennél fogva meglátod az igazi utadat, az igazi hivatásodat, hogy valójában hogyan kellene élned és mit kellene tenned… Tehát boldogabb lennél, elégedettebb, kiegyensúlyozottabb, és ezzel együtt valószínűleg sikeresebb is, és anyagilag is a helyeden volnál… mert mivel jól éreznéd magadat a bőrödben… mindig hozzád áramolna az, amire szükséged van…
De ha ez a Lehetőség számodra elérhetetlen, mert olyan, Számodra megengedhetetlen összeghez van kötve… akkor kisnyúl… 😉
Ezeken a dolgokon sokat beszélgettünk az utóbbi időben a barátaimmal…
Sok az úgy nevezett megélhetési Reiki-oktató, és társaik…
Aki otthagyja a munkahelyét, mert unja, vagy utálja, vagy mert ez érdekli… és ebből kíván megélni…
Na igen ám, csak utána, mivel a számlái csak gyűlnek, az óra meg ketyeg, elkezdenek a pénzre menni… és üzletszerűen űzni az ipart… Nagy ember toborzásokat tartanak… kissé erőszakosan és rámenősen, mint a biztosítási ügynökök… hogy minél több résztvevőt pecázzanak össze maguknak a következő tanfolyamokra… És már az egész nem is arról szól, ami a lényege lenne…
Már megjelent benne az anyagi érdek… és onnantól kezdve szerintem egy nagy hazugság az egész… Beszennyeződik…
Mert a Szeretet nem üzlet.
És látom azt, hogy egyes „igen magas szinten lévő és elismert spirituális tanítók és „mesterek” milyen pénzeket kérnek el a sima egyszerű kis átlag bérből és fizetésből vegetáló emberektől, akik a számláikat is alig tudják befizetni… meg moziba is luxus már elmenni ezer éve… egy-egy tanfolyamukért… szemrebbenés nélkül… és hogy ezáltal milyen jólétben és fényűzésben élnek…
Hát Istenem… Valamiből meg kell tankolni a Lamborghinit… Nem igaz?
Egyik „Nagy Magyar Mesterünk”-kel kapcsolatban kezdtem el tűnődni ezen először x éve…
Történt ugyanis, hogy emberünknek egy egy napos előadása 7.000 forintért látogatható.
És ezen mindig voltak minimum ezren, de nem ritkán ezerötszázan… (Ez egy rádióadásban lement, amit én éppen fel is vettem…) És ezt gyors fejszámolással felszoroztam, és kiadta a „gép”, hogy szűken számolva 7.000.000 Forint egy nap alatt…
Ebből menjen el mondjuk terembérleti díjra + a segítőkre 1.000.000 Forint (bár szerintem még annyi se) és még mindig marad 6.000.000… Azért ma egy átlag magyar átlag embernek hány évig kell keményen güriznie? Igen, jól mondod: kb. 6 egész kemény évet… Ami Mesterünknek befittyent egy kerek nap alatt se… a zsebébe… A tanítványoktól, akik az utolsó filléreiket kuporgatták össze erre… csak, hogy „HALADJANAK” és „FEJLŐDJENEK”… HOVA???
És ez ezelőtt kb. 10 éve volt…
Szerintem ez a spirituális mézes-mázas köntösbe bújtatott álszent hazugság, lehúzás és RABLÁS kategóriába esik… nálam legalábbis…
És mindehhez még hangoztatja is, hogy Ő ezt a tudást mind meditációban kapta… tehát ingyen és bérmentve…
Akkor miről is beszélünk?
Hol van itt a „spiritualitás”?
Meg a „Szellemi” ingyenes tudás, ami mindenkié…
És ilyen nem egy van…
Vagy aki egy egyhetes táborán akaszt tisztán 10.000.000 Forintot…
Szerinted?
A spiritualitás manapság valljuk be, hogy egy kúrva nagy üzlet…
Amiből nagyon jól meg lehet élni…
És amiből nagyon nagy uzsorás pénzeket lehet akasztani…
Legyen az a könyvkiadás, a tanfolyam vagy előadás-szervezés, vagy a „menő” nyári táborok…
amikből mind-mind kőkemény pénzeket lehet akasztani…
Szerintem ezek a mai mesterek csak álszent harácsoló spirituális üzletemberek…
Bárány bőrbe bújt farkasok…
Nem sokkal jobbak a gengszterektől… csak azok nem is kívánják magukat s”Megvilágosult Szent Emberként” feltüntetni…
Eszük ágában sincs…
Nemrég kaptam egy jó marketing-levelet… Jót mosolyogtam is rajta, mielőtt kihullott a kezemből…
Kineziológia tanfolyam I-II-II egyben, akciósan most CSAK 165.000 Ft helyett 145.000.
Hú de jó! Kettőt kérek! Rohanok! 😉
Meg tetszenek ezek a marketing fogások is …amikkel megint csak hülyének nézik az embereket…, hogy ha most befizeted 25.000 helyett csak 20.000… Biztosítsd a helyedet mielőbb, mert a helyek száma véges, és már több mint a fele betelt… (aztán meg közben tudjuk, hogy Ő volna a legboldogabb ember a világon ha 60000-en jelentkeznének rá, mert akkor max. kibérelné az egész Népstadiont… 😉
Szóval visszatérve a levelem elejére:
Nemrég voltam egy meditációs együttléten, ahol lehetett „beavatást” is kérni…
Hát mit mondjak: sikerült jól beavatni…
Adomány jelleg volt a meditációs alkalmon…
Arról szó volt, hogy a Beavatás magasabb összeget kell, hogy képviseljen, mint egy „síma alkalom”… de gondoltam, ez is adomány jellegű dolog, tehát becsület kassza alapon működik… kinek mennyie van, és ki mennyit szán rá, KI MENNYIT ÉREZ és tart ezért az ő jelenlegi anyagi helyzetében korrektnek és kifizethetőnek… Én speciel egy 10-esre gondoltam reálisnak, hogy túl kevés se legyen, de a pillanatnyi anyagi helyzetemnek az 5 felelt volna meg igazán…
Na mindegy.
Amikor elhangzott az a bizonyos kérdés, hogy ki kér beavatást, én is jelentkeztem…
Bár ott ár nem hangzott el, ugyan én sem kérdeztem…
Vagy húszan jelentkeztünk egyszerre…
Egy külön teremben elkezdődött az előkészítés…
Bemutattak egy gyakorlatot, amit csinálnunk kell majd…
És ekkor közölte az egyik segítő, hogy a Beavatás ára 30.000 Forint, és azt ma itt egy összegben mindenkinek oda kell adnia…
(Ez 20 embernél már 600.000 Forint 1 óra alatt… ez sem rossz összeg, nem de?
Egy átlag ember több, mint fél évet dolgozik, gürizik és hajt ezért a munkahelyén…)
Ekkor egy pillanatra megfagyott a levegő…
Hirtelen zavar támadt és söpört végig az egész termen…
A legtöbb embernél nem volt ekkora összeg…
Ezután közölték, hogy na jó, nem baj, ha most nincs itt… lehet apránként is, ahogy tudod…
Bennem ez az egész nagyon nagy negatív ellenérzést váltott ki, és fel is álltam, és elment a kedvem az egésztől…
Megköszöntem a lehetőséget.
Gondoltam magamban, nekem 30.000 Forintért nem kell semmiféle beavatás sem…
Mert biztos vagyok benne, hogy nem ettől fog megváltozni az életem, és nem ettől leszek boldog, és nem ez fog rajtam segíteni…
Hanem a TUDATOS JELENLÉT az Életemben, nap-mint nap… és az adódó problémáim kezelése és megoldása, feloldása… + a tudatosodás… az elegendő pihenés, és meditáció, stb…
Aztán utánam jöttek, hogy hát hogy képzelem én ezt… merthogy ebből ilyenkor már nem lehet kiszállni, mert akkor amikor kijelentettem, hogy kérem a Beavatást, már elindult egy folyamat…
Szerintem „üzletet kötni” úgy, hogy nem közöljük és fixáljuk le előre konkrét feltételeket egy eléggé inkorrekt dolog…
Ez olyan, mintha egy áruházban ár-cimkék nélkül lennének a termékek kirakva a polcokra… és Te a pénztárnál szembesülnél vele, hogy az mennyibe kerül…
Ha van ár, azt mindig előre kell elmondani…
És akkor az ember el tudja dönteni, hogy Őt érdekli-e ez a dolog, és ha igen, van-e rá ennyi és ennyi pénze, és ki akarja-e érte fizetni, vagy nem…
Na mindegy…
Szóval én ekkor jöttem rá, hogy nekem ennyi pénzért (meg lehet, hogy egyáltalán semennyiért sem) kell semmilyen beavatás sem…
Úgysem ez fogka megváltoztatni az életemet…
Nem ezen függ, múlik, áll vagy bukik semmi…
Ebből a szempontból nézve szinte teljesen mindegy, hogy megkapom-e vagy nem…
Úgyis az én személyes és egyedi életem és hozzáállásom, tudatosságom fogja azt eldönteni, hogy hogyan élem és hogyan tudom élni az életemet…
Nemrég például az AVATAR tanfolyamon is egy kicsit ledöbbentem…
A világ leghatékonyabb Felébresztő Tréningje… Garantált a siker és az eredmény…
Százezrek végezték el eddig világ-szerte…
Mindenkinek az élete gyökeresen megváltozott… stb… szól a reklám-szöveg…
9 lépcsőfokból áll…
Az első hétvége még csak szerény 30.000 Forint…
A második már 90.000…
Na mondom… akkor a 9. lépcsőfok már 1.000.000 lesz?
„MEGVILÁGOSODÁS TANFOLYAM MILLIOMOSOKNAK ÉS MILLIÁRDOSOKNAK!!!”
Vagy mi? Ez is lehetne a reklám szövege…
Na de könyörgöm… Kérdem én… A gazdagok privilégiuma a megvilágosodás? Vagy hogy van ez???
Ha nincs pénzem, mert nem vagyok gazdag, mert nem harácsoltam össze és loptam-csaltam össze milliókat, vagy akár kerestem meg teljesen tiszta és legális úton a kétkezi munkával és a szaktudásommal, a szakértelmemmel… akkor én már ne is legyek boldog? Vagy hogy van ez?
Miről szól ez a játék?
Én például nagyon is el tudom fogadni azt a „spirituális tanfolyamot vagy Beavatást, vagy Szatszangot”, ami „ingyért” van… Sőt örülök is neki. Sőt: ezt tartom korrektnek… MERT EZ TISZTA. TISZTA LELKI. TISZTA SZELLEMI. TISZTA SPIRITUÁLIS. AMiben nincs anyagi érdek és anyagi megfontolás…
Az adomány jellegű felajánlást, mint az Adó költcségeihez való hozzájárulás formáját abszolút korrektnek és szimpatikusnak tartom… És akkor ebből nincs kirekesztés a pénz(telenség) miatt… Mindenki megkaphatja azt, amire szüksége van, amire éhezik és szomjazik lelkileg… amitől jobb és szebb lehet az élete és elindulhat Önmaga fele…
Én azt látom, hogy amibe belekerül a pénz, (mint megélhetés) és az anyagi megfontolás, az egyben be is szennyeződik… ezen a spirituális szinten…
És az igaz, hogy az ember érzi, hogy ha kap valakitől valamit, akkor ezt viszonozni szeretné, szeretné meghálálni… mert nem jó adósnak lenni… Jó az egyenlőség nyugalma és „üressége”…
De például szerintem 1000 és egy féle módon meg lehet hálálni valakinek valamit… És ehhez egy kicsikét kreatívnak kell lenni… Adni valamit cserébe, ami nekem van, ami szerintem és számomra érték… És amiben benne vagyok egy kicsikét én is…
Persze a pénzbeni azonnali csere, adok-kapok az gyors és egyszerű… azonnal le van tudva, pont van téve a végére… és nincs vele többé gond… nem kell rajta agyalni, hogy akkor mit is adjak neki cserébe… hogy örüljön is neki… stb…
Szokás azt mondani, hogy nem az árakkal, hanem a bérekkel van itt a gond… (vagyis hogy nem az árak a magasak, hanem a fizetések az alacsonyak)… és ez abszolút igaz… és innen is meg lehet közelíteni…
De nekem például sokszor az anyagi helyzetemhez képest irreálisan magas összegeket elkérnek bizonyos tanfolyamokra, „segítségekre”, stb… ami már eleve kizárja, hogy ezt a fajta segítséget igénybe tudjam venni… pedig amúgy érdekelne…
Pl. egy kineziológusnál tett látogatás 8-9-10.000 forint…
Kinek van erre pénze?
Oké, hogy több évtizede hurcolt szarodtól megszabadít, amit enélkül még ki tudja hány évtizedig hurcolnál… tehát „MEGÉRI”… de ha a számláidat nem tudod éppen befizetni… akkor ez a tudat nem sokat ér…
Végül is minden csak nézőpont kérdése… vagyis tök relatív…
Ha akarom fehér… ha akarom piros… ha akarom rózsaszín…
Ha innen nézem sok, ha onnan nézem kevés…
Ha akarom drága, ha akarom olcsó…
Mindent meg lehet magyarázni…
Pl. a tipikus duma:
„Akinek itt van a helye, az úgyis ki tudja fizetni az árát, és össze tudja kaparni valahonnan. Merthogy nincsenek véletlenek… Akinek itt kell lennie, az itt is lesz…”
Vagy: ” A pénz is egy szűrő… Megszűri, hogy ha egy táborban csak 250 hely van, akkor ne akarjanak jönni kétszázezren…”
Meg hogy: „Neked mi bajod van a pénzzel?”
(Az hogy nincs. Mondta a múltkor egy jó barátom… 😉
Szóval megmagyarázni mindent meg lehet…
Kérdés, hogy az a magyarázat, csak magyarázat-e és sántít-e, vagy megáll a maga lábán…
Az egyik legjobb barátom azt mondja, hogy Ő ha valaha is ha fog tartani az embereknek előadásokat, tanfolyamokat, segítő-tanácsokat ad, vagy meghallgat másokat, akik segítséget kérnek Tőle.. akkor ezeket Ő mindig csakis és kizárólagosan ingyen teszi…
Hogy ez az egész dolog ne szennyeződjön be a pénzzel… és azzal, ami hozzá tapad…
És még azt is mondta, hogy bármilyen spiritualitás (legyen az Angyal-tanfolyam, vagy Reiki, vagy bármi) amibe belekerül a pénz… ÉRTÉKTELEN…
És ott a LÉNYEG ELVESZIK… (vagy meg sem jelenik…)
Az az Igazi Tiszta Energia nem működik…
Legyen az egy Attila-domb, vagy bármi más…
Ami spirituális értékre ráteszi a kezét az emberi kapcsiság, meggazdagodni akarás és mohóság… az eltűnik…
Az Isteni Energia ott szeret lenni igazán, ott érzi jól magát, ahol nincs a PÉNZ.
A Szeretet Végtelen és FELTÉTEL NÉLKÜLI.
És az Univerzum Törvénye úgyis az: hogy amit adsz, azt önmagadnak adod.
Amit teszel, azt önmagadnak (önmagaddal) teszed…
Ha adsz… azt valamilyen úton-módon még bőségesebben visszakapod…
És nem kell pénzt kérned ehhez…
A Végtelen Végtelen számú és féle Lehetőséget ismer… és Számtalan Utat és Megnyilvánulási Módot, Alkalmat és Lehetőséget talál Hozzád… hogy gazdagítson Téged és az Életed…
Ne legyél földhöz ragadt, és hitetlen…
Ne azért adj, hogy kapj.
hanem az adás öröméért…
Mert adni jó…
És ha Te jót teszel másokkal, akkor mások is jót tesznek Veled…
És ha Te támogatod a Szeretetet és Megtartod… akkor Ő is támogat Téged, Gondoskodik Rólad… Gondját viseli Rád… és Megtart Minden Körülmények Közepette…
Mert Isten Jó és Hűséges… Barát..
Aki segít minden bajban… és jóban… 😉
Mellesleg a dolog fonákja: a másik oldala a történetnek:
Én is már évek óta azon agyalok, hogy mit is kezdjek magammal…
Engem már vagy 10 éve semmi sem érdekel igazán, csak a spiritualitás, az ezotéria, az egészséges életmód, az egészséges táplálkozás, a tanfolyamok, a táborok, a tréningek, a személyiségfejlesztés és az önismeret… Tehát a Lélek és Isten…
SEMMI MÁS…
És mivel az életünk legnagyobb részét a munkahelyünkön töltjük, ezért olyan dolgot érdemes csinálni, ami érdekel is bennünket, amit szeretünk, amit élvezünk… ami hobbiként is izgatja a fantáziánkat… ami éltet és vonz… és érdekel…
Azon tűnődöm már egy ideje, hogy mit csináljak, ami ezzel van kapcsolatban… és meg is élek belőle… de nem kérek pénzt érte, és főleg nem irreálisan sokat…
Tehát, hogy minden szempontból mindenkinek a lehető legjobb legyen…
A kecske is jóllakjon és a káposzta (egy része) is megmaradjon… a másik kecskéknek… 😉
Azt viszont már megtapasztaltam, hogy ADNI IGAZÁN CSAK ÖNZETLENÜL JÓ ÉS KIELÉGÍTŐ AZ ÉN LELKEMNEK…
Szóval ez az egész, amit itt felvetettetek, az számomra is már évek óta dilemma…
És nemrég is beszélgettünk ezekről a dolgokról a barátaimmal…
Hogy micsoda spirituális rablás, lehúzás és meggazdagodás folyik itt… gátlástalanul…
És hogy vajon ez jó-e? Igaz-e? Nemes-e?
Segítsetek megfejteni ezt a nagy-nagy-nagy rejtélyt!…
Köszönöm szépen 😉
Csizike 😉
Itt a Földön mindenki gyógyul!
Klári13
Kedves Sorstársaim!
Sokban egyezik a véleményem az elhangzottakkal. Én is felháborítónak tartom, hogy bizonyos tanfolyamokért, meditációkért, tanácsadásokért eszméletlen összegeket kérnek a „tanácsadók” és „tanítók”.
Itt a Földön senki nem tökéletes, még a „tanító” sem. Már, ha két ember beszélget, az is a kölcsönös egymásra hatás alapján működik. Egymástól is kérjünk pénzt? Azt gondolom, hogy sokan túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a „tanítónak” és mivel nem hajlandók vagy valami miatt halogatják a tudatosság felvállalását, ezért egyik tanfolyamról esnek be a másikba. Szükség van a „Remete” időszakra, amikor érlelődik amit hallottunk vagy feldolgozzuk a meditáción tapasztaltakat.
Az Ezoterikus.hu honlapon olvastam és ez nagyon igaz:
A MEDITÁCIÓ AZ CSAK MEDITÁCIÓ
Minden, ami az elme képzeletéből merül fel, akadállyá válik, mivel a meditáció transzcendentális, ezért túl van a kifejezhetőségen, fogalmakon. A meditáció az csak „meditáció”, minden elvárás nélkül a jelen megtapasztalását szolgálja. Csak figyelj ki az, aki a belső párbeszédet folyamatosan fenntartja. Ki az, aki állandóan ítélkezik ez jó nekem, ezt meg nem akarom. Figyeld a gondolatok szabad és összefüggéstelen játékát, ahogy a semmiből felmerülnek és eltűnnek. Figyeld meg, egy gondolat milyen érzelmeket vált ki belőled, és megváltoztatja a tudatállapotodat (mosolygós, haragos, irigy, büszke? állapotok lépnek fel )
*Meditáció Hibái , Akadályai!*
Bármilyen elvárásod van a meditációval kapcsolatban..
Bármilyen eredményt szeretnél elérni a meditációval…
Bármilyen elképzelésed van arról, hogy milyen érzésnek kell létrejönnie…
Bármilyen vizualizációs, élményhez való ragaszkodás…
Bármilyen megélt élmény visszahozásának várása, újraélése…
Nem való más emberek befolyásolására – ok-okozat…
Ne várd el, hogy most már ?jó? vagyok, és megszűnnek azonnal a gondjaid…
Ne várd az egó megszűnését…
Akadály, ha fizikai test izomzat feszült, előtte csinálj nyújtógyakorlatokat, az elme gyártotta gondolati feszültségek megjelennek a testünkön is…
*Bármilyen elvárásod van a meditációval kapcsolatban:* *- ne várd, hogy elsőre sikerül – ne alkalmazd jóslásra – ne várj csodás fejleményeket *
Tehát sem egy TANÍTÓ sem egy Tanfolyam vezető senkinek nem tud garantálni semmit és ezért sok esetben rossz érzéseket kelt a résztvevőkben, ha sok pénzt kér az előadó vagy vezető a részvételért. Az ingyenességgel sem értek egyet, mert az annak az értékét vonja kétségbe, amit kapni szeretnénk. Méltányosság és arany középút, mint mindenben.
Kívánok Nektek és magamnak is türelmet és kellő bátorságot, mert az önismeret felvállalása hosszú és
fáradságos munka magunkkal. Én 1990 óta tudatosan élek, sokat változtam, fejlődtem és azt tapasztalom, hogy azokból lesz tanító, akik a saját belső fejlődésüket parkoló pályára teszik és inkább másoknak akarják megmondani a tutit. Tisztelet a kivételnek.
Szeretettel küldöm mindenkinek üdvözletemet.
Itt a Földön mindenki gyógyul!
Klári13
Kedves Sorstársaim!
Sokban egyezik a véleményem az elhangzottakkal. Én is felháborítónak tartom, hogy bizonyos tanfolyamokért, meditációkért, tanácsadásokért eszméletlen összegeket kérnek a „tanácsadók” és „tanítók”.
Itt a Földön senki nem tökéletes, még a „tanító” sem. Már, ha két ember beszélget, az is a kölcsönös egymásra hatás alapján működik. Egymástól is kérjünk pénzt? Azt gondolom, hogy sokan túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a „tanítónak” és mivel nem hajlandók vagy valami miatt halogatják a tudatosság felvállalását, ezért egyik tanfolyamról esnek be a másikba. Szükség van a „Remete” időszakra, amikor érlelődik amit hallottunk vagy feldolgozzuk a meditáción tapasztaltakat.
Az Ezoterikus.hu honlapon olvastam és ez nagyon igaz:
A MEDITÁCIÓ AZ CSAK MEDITÁCIÓ
Minden, ami az elme képzeletéből merül fel, akadállyá válik, mivel a meditáció transzcendentális, ezért túl van a kifejezhetőségen, fogalmakon. A meditáció az csak „meditáció”, minden elvárás nélkül a jelen megtapasztalását szolgálja. Csak figyelj ki az, aki a belső párbeszédet folyamatosan fenntartja. Ki az, aki állandóan ítélkezik ez jó nekem, ezt meg nem akarom. Figyeld a gondolatok szabad és összefüggéstelen játékát, ahogy a semmiből felmerülnek és eltűnnek. Figyeld meg, egy gondolat milyen érzelmeket vált ki belőled, és megváltoztatja a tudatállapotodat (mosolygós, haragos, irigy, büszke? állapotok lépnek fel )
*Meditáció Hibái , Akadályai!*
Bármilyen elvárásod van a meditációval kapcsolatban..
Bármilyen eredményt szeretnél elérni a meditációval…
Bármilyen elképzelésed van arról, hogy milyen érzésnek kell létrejönnie…
Bármilyen vizualizációs, élményhez való ragaszkodás…
Bármilyen megélt élmény visszahozásának várása, újraélése…
Nem való más emberek befolyásolására – ok-okozat…
Ne várd el, hogy most már ?jó? vagyok, és megszűnnek azonnal a gondjaid…
Ne várd az egó megszűnését…
Akadály, ha fizikai test izomzat feszült, előtte csinálj nyújtógyakorlatokat, az elme gyártotta gondolati feszültségek megjelennek a testünkön is…
*Bármilyen elvárásod van a meditációval kapcsolatban:* *- ne várd, hogy elsőre sikerül – ne alkalmazd jóslásra – ne várj csodás fejleményeket *
Tehát sem egy TANÍTÓ sem egy Tanfolyam vezető senkinek nem tud garantálni semmit és ezért sok esetben rossz érzéseket kelt a résztvevőkben, ha sok pénzt kér az előadó vagy vezető a részvételért. Az ingyenességgel sem értek egyet, mert az annak az értékét vonja kétségbe, amit kapni szeretnénk. Méltányosság és arany középút, mint mindenben.
Kívánok Nektek és magamnak is türelmet és kellő bátorságot, mert az önismeret felvállalása hosszú és
fáradságos munka magunkkal. Én 1990 óta tudatosan élek, sokat változtam, fejlődtem és azt tapasztalom, hogy azokból lesz tanító, akik a saját belső fejlődésüket parkoló pályára teszik és inkább másoknak akarják megmondani a tutit. Tisztelet a kivételnek.
Szeretettel küldöm mindenkinek üdvözletemet.
Jól beszélsz :D,
Jól beszélsz :D, érzéseim a témával kapcsolatban szinte teljesen azonosak!
Jól beszélsz :D,
Jól beszélsz :D, érzéseim a témával kapcsolatban szinte teljesen azonosak!
Csizike
Ez igen,emelem a kalapom.Kérek tőled beavatást,szatszangot!
Csizike
Ez igen,emelem a kalapom.Kérek tőled beavatást,szatszangot!
Kedves Csizike!
Teljesen véletlenül találtam erre az oldalra.
Kedves Csizike!
Teljesen véletlenül találtam erre az oldalra. Látom nem is mostanában írtad ezt a hozzászólásodat, de remélem eljut hozzád a levelem.( és persze mások is elolvassák )
Valóban, mind az ami ezekkel a spirituális dolgokkal kapcsolatos hatalmas összegekbe kerülnek. Hála Istennek én csak mint kereső ember kerültem kapcsolatba ilyen és hasonló dolgokkal, de soha nem jutottam odáig, hogy pénzt fizessek érte. Szerintem, ha valakin önzetlenül segít egy másik ember, azt ne fizetségért tegye. Én csak egy megoldást tudok, amit meg is tapasztaltam, hogy működik. Isten a megoldása életünk minden problémájára. Ő elküldte a fiát Jézus Krisztust a földre, hogy akik hisznek benne megmeneküljenek a sátán hatalma alól. Sőt örök élettel ajándékoz meg minden hozzá megtért embert. Ezek a spirituális dolgok nem Istentől valóak, és csak egyre mélyebbre ássák az embert a problémáiba. Tudom, hogy működnek és valósak ezek a dolgok, de azt is tudom, hogy a sátán mozgatja ezeket a dolgokat.
Keress egy gyülekezetet ahol hidd el megtalálod magad és soha többé nem akarsz mást, mint Isten akarata szerint élni. A kereső emberek valamit akarnak, ami betölti az űrt amit éreznek magukban. Ezt csak Isten képes betölteni az Ő szeretetével.
Egy hívő lány,
Igazad van. Isten ingyen van mindenkinek.
Igazad van. Isten ingyen van mindenkinek.
Még szerencse….
hogy legalább Isten ingyen van. Én nagyon szerettem volna valamiféle tanítvány lenni, de nem lehetek, mert pénzbe kerül…nincs pénzem, mert hülye vagyok, és hülye maradok, mert nincs pénzem. 🙂 (Csak viccelek. Szerencsére Isten ingyen van.)
Aki valóban segítő ember, az nem hajt el a francba egy fejlődni kívánó embert azért, mert az csóró. Van épp elég ember, aki tud fizetni!
Érdekes, hogy a pénz nem számít lényegtelen, földhözragadt dolognak itt a nagy spiritualitás és megvilágosodás közepette.
Kedves Csizike!
Teljesen véletlenül találtam erre az oldalra.
Kedves Csizike!
Teljesen véletlenül találtam erre az oldalra. Látom nem is mostanában írtad ezt a hozzászólásodat, de remélem eljut hozzád a levelem.( és persze mások is elolvassák )
Valóban, mind az ami ezekkel a spirituális dolgokkal kapcsolatos hatalmas összegekbe kerülnek. Hála Istennek én csak mint kereső ember kerültem kapcsolatba ilyen és hasonló dolgokkal, de soha nem jutottam odáig, hogy pénzt fizessek érte. Szerintem, ha valakin önzetlenül segít egy másik ember, azt ne fizetségért tegye. Én csak egy megoldást tudok, amit meg is tapasztaltam, hogy működik. Isten a megoldása életünk minden problémájára. Ő elküldte a fiát Jézus Krisztust a földre, hogy akik hisznek benne megmeneküljenek a sátán hatalma alól. Sőt örök élettel ajándékoz meg minden hozzá megtért embert. Ezek a spirituális dolgok nem Istentől valóak, és csak egyre mélyebbre ássák az embert a problémáiba. Tudom, hogy működnek és valósak ezek a dolgok, de azt is tudom, hogy a sátán mozgatja ezeket a dolgokat.
Keress egy gyülekezetet ahol hidd el megtalálod magad és soha többé nem akarsz mást, mint Isten akarata szerint élni. A kereső emberek valamit akarnak, ami betölti az űrt amit éreznek magukban. Ezt csak Isten képes betölteni az Ő szeretetével.
Egy hívő lány,
Igazad van. Isten ingyen van mindenkinek.
Igazad van. Isten ingyen van mindenkinek.
Még szerencse….
hogy legalább Isten ingyen van. Én nagyon szerettem volna valamiféle tanítvány lenni, de nem lehetek, mert pénzbe kerül…nincs pénzem, mert hülye vagyok, és hülye maradok, mert nincs pénzem. 🙂 (Csak viccelek. Szerencsére Isten ingyen van.)
Aki valóban segítő ember, az nem hajt el a francba egy fejlődni kívánó embert azért, mert az csóró. Van épp elég ember, aki tud fizetni!
Érdekes, hogy a pénz nem számít lényegtelen, földhözragadt dolognak itt a nagy spiritualitás és megvilágosodás közepette.
Szerintem amint el van fogadva bennünk, hogy minden egy-ben
Szerintem amint el van fogadva bennünk, hogy minden egy-ben létezik, igy a spitituális és anyagi világ is, ez a kérdés fel sem merül.
Szerintem amint el van fogadva bennünk, hogy minden egy-ben
Szerintem amint el van fogadva bennünk, hogy minden egy-ben létezik, igy a spitituális és anyagi világ is, ez a kérdés fel sem merül.
A barátnőmmel poénkodtunk nemrég…
Volt egy olyan mondata amire
A barátnőmmel poénkodtunk nemrég…
Volt egy olyan mondata amire válaszként a következőt mondtam:
„Beiratkoznék a Gyöngy féle bölcs képződbe.”
Mire Ő:
Te már rég óta oda jársz, csak mivel nem kell tandíjat fizetned észre sem veszed”
A barátnőm titkárnő, semmilyen oktatással hivatalosan nem foglalkozik..Az más kérdés, hogy a saját bölcsessége mennyire tanítja a környezetét….
Amiért nem kell ellenszolgáltatást adnunk, annak nincs megfelelő értéke számunkra…
Amiért nem kell ellenszolgáltatást adnunk…
…annak nincs megfelelő értéke?
Akkor az, hogy anyukád fölnevelt, ezek szerint semmit sem ér, mert nem volt szabott ára. (És igazi Anya nem is vár ellenszolgáltatást, mert nem feltételekhez kötött a szeretete!)
A legnagyobb értékek pénzben nem is mérhetők.
Érdemes különbséget tenni a szülő-gyermek és a
Érdemes különbséget tenni a szülő-gyermek és a barát(munka-társ)-barát kapcsolat között. Az első akár tetszik, akár nem, egy alá-fölérendeltségi viszony, hiszen nem élnél a szülőd nélkül. Ő az, aki segített, hogy testi mivoltodban itt légy, első időben tőle függött az életed. Ő adta azt.
A baráti kapcsolatok egyenrangúak. Tőle ritkán függ az ember élete. (kivétel, ha mondjuk megmentette az életemet)
Gyakran azt szeretnénk megkapni a baráti kapcsolatból, amit a szülőiből hiányoltunk: az önzetlen szeretetet.
És akárhogy is szeretnénk ezt megtagadni, ebben az életformában viszonzást vár az ember, ha valamit adott. El lehet ezt sokáig titkolni, lehet mindenféle ideológiát teremteni köré, – mert olyan nagyszerű, szent és önzetlen vagyok, ha nem várok semmit – de ez hosszútávon nem működik. Csak gyűlik az emberben az elégedetlenség, a hiányérzet, és lehet, hogy olyankor tör utat magának, amikor pont nem indokolt. („Bocs, kicsit túlreagáltam a dolgot”)
Kivételek vannak, például, ha valaki tudattalanul adósnak érzi magát. Ez az érzés több dologból táplálkozhat, mint például valakivel akaratlanul rosszat tett, és nem tudja jóvá tenni, ezért másokon segít önzetlenül. De lehet, hogy valamelyik felmenője bántott valakit, vagy valakiket, esetleg nem vállalta érte a felelősséget, emiatt a következő generációk valamelyikében az egyik családtag igyekszik jóvá tenni a tetteit.
Arról már ne is beszéljünk, amikor az előző életekből adódik az adósság…. Ezekben az esetekben valóban úgy látszik, hogy az ember önzetlenül ad, de a valóság az, hogy „csak” az adósságát (vagy valamelyik őse, élete adósságát) rója le.
Amiért nem kell ellenszolgáltatást adnunk…
…annak nincs megfelelő értéke?
Akkor az, hogy anyukád fölnevelt, ezek szerint semmit sem ér, mert nem volt szabott ára. (És igazi Anya nem is vár ellenszolgáltatást, mert nem feltételekhez kötött a szeretete!)
A legnagyobb értékek pénzben nem is mérhetők.
Érdemes különbséget tenni a szülő-gyermek és a
Érdemes különbséget tenni a szülő-gyermek és a barát(munka-társ)-barát kapcsolat között. Az első akár tetszik, akár nem, egy alá-fölérendeltségi viszony, hiszen nem élnél a szülőd nélkül. Ő az, aki segített, hogy testi mivoltodban itt légy, első időben tőle függött az életed. Ő adta azt.
A baráti kapcsolatok egyenrangúak. Tőle ritkán függ az ember élete. (kivétel, ha mondjuk megmentette az életemet)
Gyakran azt szeretnénk megkapni a baráti kapcsolatból, amit a szülőiből hiányoltunk: az önzetlen szeretetet.
És akárhogy is szeretnénk ezt megtagadni, ebben az életformában viszonzást vár az ember, ha valamit adott. El lehet ezt sokáig titkolni, lehet mindenféle ideológiát teremteni köré, – mert olyan nagyszerű, szent és önzetlen vagyok, ha nem várok semmit – de ez hosszútávon nem működik. Csak gyűlik az emberben az elégedetlenség, a hiányérzet, és lehet, hogy olyankor tör utat magának, amikor pont nem indokolt. („Bocs, kicsit túlreagáltam a dolgot”)
Kivételek vannak, például, ha valaki tudattalanul adósnak érzi magát. Ez az érzés több dologból táplálkozhat, mint például valakivel akaratlanul rosszat tett, és nem tudja jóvá tenni, ezért másokon segít önzetlenül. De lehet, hogy valamelyik felmenője bántott valakit, vagy valakiket, esetleg nem vállalta érte a felelősséget, emiatt a következő generációk valamelyikében az egyik családtag igyekszik jóvá tenni a tetteit.
Arról már ne is beszéljünk, amikor az előző életekből adódik az adósság…. Ezekben az esetekben valóban úgy látszik, hogy az ember önzetlenül ad, de a valóság az, hogy „csak” az adósságát (vagy valamelyik őse, élete adósságát) rója le.
11 éve végeztem el egy reiki tanfolyamot , a barátnőm unszolásár
11 éve végeztem el egy reiki tanfolyamot , a barátnőm unszolására , úgy hogy pontosan nem is tudtam , mi a reiki . Azért mentem el, mert szerettem volna egy hús-vér tanítóval ezoterikáról beszélgetni.
Attól a naptól kezdve folyamatosan jöttek az emberek, bárhova mentem , mindenhol akadt segíteni,
tanácsolni , gyógyítani való.
Eszembe sem jutott , hogy a gyógyításáért , tanácsért bármi ellenszolgáltatást kérjek.
Rossz szóval ” hobbi” – nak tekintettem az egészet.
Viszont olyan foglalkozást nem találtam, ami tetszett volna , vagy ha erővel akartam keresni , a sors
éppoly erővel visszatérített.
A GYES után pénzt kellett keresnem , ezért úgy döntöttem, azt teszem , ami eddig ” hobbim” volt és
természetgyógyász lettem.
De nem kis problémát okozott a pénz elfogadása, a hivatalos rendelési idő tartása , stb.
Gyógyítani spontán szeretek , akkor megy legjobban .
Néha csak beszélgetésre jönnek hozzám , ezért nem szoktam elfogadni pénzt.
De sokáig úgy éreztem, sérül az energia áramlása a ” páciens ” és köztem, amint elmondom, mennyi
az ára.
2 és fél éve dolgozom így és igazán nem indult be az ” üzlet ” , éppúgy bárkinek rendelési időn kívül is segítek, mint azelőtt. De valahogy szakmaként nem tudom igazán elkötelezetten csinálni. Nem tudok a pénzért dolgozni. De így megélni se fogok.
Ezért kitaláltam azt, hogy nem akarok semmi különöset .
Volt egy nekem tetsző gyógyítási ötletem és azon dolgozom, hogy azt követhessem. . És pénzért fogok szolgáltatást nyújtani ,
aminek el fogom kérni az árát, de csak azt teszem , amit szeretek . Aki bejön hozzám, azt ajánlom
neki ami nekem tetszik, ha elfogadja, jó , ha nem , mást kell keresnie.
És közben nem eszem magam, hogy hogyan fogadjam el a pénzt ? Ugyanis az időmből ezt szánom
a pénz keresésére .Persze ehhez még meg kell tisztítani azoktól a gondolatoktól magamat , ami
a pénzt ” rossznak ” állítja be.
Ez nem jelenti azt, hogy az utcán vagy a baráti körben ezután csak pénzért fogok gyógyítani, de az
egészet az dönti el, hogy én milyen célból űzöm ezt a tevékenységet .
Ha a megélhetésemért teszem, akkor ezzel keresem a pénzemet , amivel később a boltba mehetek.
Amivel nem értek egyet az az, ha a lelki szolgáltatást kategorizálják .
Ez drágább tanfolyam, mert ez ” nagyobb ” tudást ad , ” magasabb ” szintű és meg kell fizetni.
Nem a tudást , a segítséget kell megfizetni, hanem a tanító, segítő idejét, akinek ebből élni kell.
Ingyenes?
Sziasztok!
Kíváncsi vagyok, Ti mit gondoltok erről: találtam az interneten egy oldalt, melyen azt láttam, hogy egy hazánkfia ránk bízza, hogy nekünk mennyit ér meg az ő internetről letölthető meditációs anyaga. Ott a bankszámlaszám, mindenki fizessen kedve szerint. Akinek meg nincs pénze, az meg ráér akkor fizetni, amikor majd lesz neki. Az első benyomás alapján olvadoztam, hogy micsoda frankó emberek járnak-kelnek közöttünk! Aztán elkezdtem valahogy furán érezni magam. Elképzeltem, hogy letöltök egy anyagot, és a fizetségre kerül a sor. Vajon melyik énemre hallgatnék: amelyik szeretné minél olcsóbban megúszni az egészet, hiszen úgysincs túl sok felesleges pénze, vagy a lelkiismeretes énemre, aki nem szeretne magának semmiféle tartozást átvinni a következő életére? És ha a lelkiismeretemre hallgatok, vajon el tudom-e dönteni, hogy tényleg mennyit ér nekem az anyag? Mi van, ha mondjuk pár év múlva rádöbbenek, hogy mégis sokkal többet profitáltam belőle? Ti melyik utat választanátok? De most őszintén..:) Egyébként -érdekességként- találtam olyan oldalt is, ahol egy nő valaki másnak ezt az oldalt ajánlja, miszerint xy ingyenessé tette a meditációs anyagait. Hát, azért ez így elég messze van az ingyenestől…
Konkrétan: Sanyi! Te, akinek vannak mini tanfolyamai tényleg ingyenesen, és vannak CD-i meghatározott összegért, mit gondolsz erről?
Szerintem felelőtlenség minket, gyarló embereket ilyen válaszút elé állítani, hiszen lehet, hogy így olcsóbban is megkaphatunk dolgokat, de aztán a lelkiismeretünk akaratlanul is dolgozik utána… nem az ilyen helyzetek teremtenek karmikus kötődést?
szia
Hát én se vagyok egy egyszerű ember, de úgy látom, te se.
Konkrétan tudom, hogy kire gondolsz a honlappal kapcsolatban, és én rengeteg meditációt hallgatok onnan, nagyon nagyban megváltoztatta az életemet, és örökké hálát fogok neki ezért mondani, de képzeld, még egy forintot se tudtam utalni neki ezért. Szinte minden nap eszembe jut, és mindig átgondolom, most tudnék-e végre pénzt utalni hó elején, most honnan vonjak el pénzt. De azt hiszem, ez az ember ezt nem várja el tőlünk. Sőt, biztos vagyok benne. Ha lesz pénzem, úgyis fizetni fogok, ha egy év múlva, akkor egy év múlva. De ő nem gondolkodik ezen, hidd el! Én meg csak észben tartom, és nem felejtem el. A Sanyi tanításai is érdekeltek volna, de sajnos nekem még a 3000 forint kifizetése is elég nagy nehézséget jelentett, amikor egy anyagot megvásároltam. De nem gondolom, hogy ezért rám Sanyi rossz szemmel néz. Szerintem legalább ebben a körben, ahol látunk valami kis tisztességet és jó szándékot, itt kellene könnyebb szívvel döntéseket hoznunk, és bíznunk a másikban. Ne keress mindenütt démonokat! Persze pont én mondok ilyet, aki nagyon bizalmatlan az emberekkel…. de ha másban nem is, az itt leírtakban biztos vagyok.
Félreértés
Heló! Azt hiszem félreérthető voltam. Nem az foglalkoztat engem, hogy vajon ő mit gondol rólam, ha utána mégsem fizetem ki a letöltést, vagy túl keveset utalok, mert az az ő problémája. Hiszem, hogy abszolút jószándék vezérelte abban, hogy ezt így kitalálta, és tényleg bárki számára elérhetővé vált. Inkább valami nagy Univerzum-törvény felől akartam megközelíteni a dolgot, és megkérdőjelezni a helyességét
Példa. Tegyük fel, hogy valaki letölti az anyagot, és azt gondolja, hogy majd talán egy év múlva lesz pénze, és akkor kifizeti. Tényleg szándékában áll kifizetni. De mondjuk közben történik vele valami, amitől teljesen reménytelenné válik a fizetés. Nyilván ő erre nem számított akkor, amikor igénybe vette a szolgáltatást. A saját lelkiismerete dolgozik, még ha a másik fél már rég el is felejtette az egészet. A lelkiismereti rossz érzés miatt pedig a következő életében úgy fogja érezni, hogy tartozik neki, bár fogalma sem lesz, hogy miért és mennyivel, és arra lesz készetetése, hogy valamilyen formában szolgálja őt, adjon neki. Ezt hívják karmának, ugye? Szóval inkább csak azt feszegetném, hogy ez tényleg jól gondolom-e, hogy ilyenfajta kötődést idézhet elő a történet, és ha igen, akkor erre szüksége van-e akármelyik félnek. Szerintem a megvilágosodás felé vezető úton nem nagy előny a minél több karmikus kötődés megteremtése.
Igaz
Nekem nagyon sok banknál van hitelem, amit jelenleg nem tudok fizetni, sőt már a családomnak is sokkal tartozom. Az az ember, aki a meditációkat ingyen hagyja letölteni a honlapjáról az x+1-edik ember, akinek tartozom, de a tőle kapott tudással talán megoldom az összes előző problémámat (amit hihetetlen buta és esztelen módon elkövettem a múltban). Nagyon bízom benne, hogy szerezhetek olyan tudást, amivel vagy elfogadni, vagy megváltoztatni tudom a hibákat, amiket elkövettem. Mivel már csak valamiféle csodában bízhatok, ezért is fordultam az ezoteriához. Hiába vagyok tisztában minden elkövetett hibámmal és iszonyú hülyeségemmel, ha már másképp nem tudok rajta változtatni. Karma ide vagy oda, kockáztatok: mindent vagy semmit. De ez tényleg csak az egyéni problémám, ez egy speciális eset. Igazad van.
Így lenne jó élni!
Azt gondolom, igazad van. Ha az ember elhatározza, hogy majd kifizeti, ha lesz pénze, de aztán mégse lesz neki, azzal létrehoz egy köteléket, amitől egyszer majd szabadulnia kell!
Azonban ezt a köteléket nem az idézte elő, aki felajánlotta, hogy töltsd le és majd adsz, ha akarsz, hanem az aki megígérte magának, hogy adni fog, és mennyit! És ezzel máris elkövetett néhány hibát:
Nem kellene megígérni, megfogadni semmit sem!
Mert amikor ígérsz, akkor csak a jelenkori szándékodat és az elképzelt jövődet látod, és nem tudom hogy valójában mit hoz a jövőd! Ha viszont tudatában vagy annak, hogy nem tudod a jövődet, akkor felelőtlenségnek tartanád, hogy bármit megígérj vagy megfogadj.
Ne Te határozd meg, hogy mennyit fizess!
A legtöbb esetben Te sem tudod, hogy mennyit ér egy dolog és az sem tudja, aki árulja.
Persze a kereskedelemben mindennek annyi az ára, amennyit az eladó meghatároz, vagy amennyiben eladó és vevő megegyeznek az alku során, de ez nem feltétlenül esik egybe a valódi értékével.
Márpedig ha alul fizeted az értékét, akkor Te tartozol, ha túl fizeted, akkor meg Neked tartoznak, így mindkét esetben kötődést hozunk létre. Nagyon nehéz pontosan eltalálni a dolog értékét és annyit fizetni érte.
Ezért az lehetne egy ideális megoldás, ha a megérzésünkre, az isteni sugallatra hallgatnánk, amikor fizetünk! Ha a belső hangunkat követve adunk, amennyit érzünk, és nincs utána se lelkiismeret furdalásunk, se bosszankodásunk (hogy miért fizettünk érte olyan sokat!), akkor egészen jól megközelíthetjük a valódi értéket.
Vagyis ha úgy kapsz, hogy közben arra gondolsz: "Adok, ha adni kell, amennyit kell, – és ha lesz miből!", akkor ezzel eléggé szabadon hagyod a fizetséget. Azonban ezt hiába akarod így gondolni, ha közben nem így érzed, mert úgyis a belülről jövő szándéknak lesz elsöprő érvénye. Ha így akarod gondolni, de közben azt érzed, hogy azért mégiscsak adnom kellene valamit, akkor úgyis lesz lelkiismeret furdalásod és kötődésed is.
Ilyen szempontból viszont, Gyurkó Zsolti – merthogy az Ő meditációiról van szó, ezt nyugodtan kimondhatjuk -helyesen járt el, mert nem szabott árat, Rád bízta, a Te lelkiismeretedre, hogy mennyit fizetsz és fizetsz-e egyáltalán.
Ha Te ezt elvéted, az a Te problémád, mehetsz majd utána, hogy letudd a tartozásodat, vagy behajtsd a túlfizetésedet.
Bonyolult helyzet ez, pedig eddig azt hittük, hogy csak adok-kapok, … és kész!
Ezért nem könnyű elérni azt, hogy:
Senkinek nem tartozom semmivel sem!
Az lenne az ideális, ha természetes módon azt éreznéd, hogy nem kell érte adnom semmit se, kaptam és ezért nem tartozom semmivel sem. Ha érdemel az illető valamit a jó tettéért, akkor azt úgyis megkapja majd az Univerzumtól, ez már nem az én dolgom!
A gyerekek így gondolkodnak.
Ha valamire szükségük van, akkor azt egyszerűen elveszik, és eszükbe sem jut, hogy adni kellene cserébe valamit. Azért, mert nem is kell!
Erre a csereberére a felnőttek tanítják meg a gyermekeket és így váltunk mi is ilyen érdek-orientált gondolkodásúvá.
De hogyan lettek a felnőttek először ilyenek?
Kiestünk az egységből a kétségbe, az állandóságból a születés és halál körforgásába. Tetszett az élet, ezért nem akartunk meghalni. A félelem a haláltól elvezetett a biztonság kereséséig, abból birtoklási vágy született és így lett ez is az emberi önzőség része.
Vagyis, aki egységben van, az nem fél a haláltól, nem keresi a biztonságot, nem akar birtokolni és ezért valóban tud önzetlenül adni vagy kapni!
Az önzetlenül adni-ról már hallottunk, de mi ez az önzetlenül kapni?
Önzetlenül kapni pontosan azt jelenti, ahogyan a kisgyermek megéli, amikor úgy kap, hogy nem fél közben, hogy elveszítheti, amit kapott. Játszva kap és játszva ad, nem kötődik a dolgokhoz.
Biztosan Ti is játszottatok még egészen kicsi gyerekekkel olyat, hogy odaadtok nekik egy tárgyat, mire Ők visszaadják azt. Tetszik nekik ez az adás kapás, de közben nem kezdik el birtokolni a tárgyat, nem ragaszkodnak hozzá, nem félnek elengedni.
Így lenne jó élni!
Ideák
Lehet, hogy így lenne jó élni, de mi ettől nagyon messze vagyunk! Önzetlenség?! Hát…, főleg önzetlenül adni?!
"Ezért az lehetne egy ideális megoldás, ha a megérzésünkre, az isteni
sugallatra hallgatnánk, amikor fizetünk!"
Azt gondolom erről, hogy kevesen vagyunk még, akik meghallják az isteni sugallatot, akik meg is hallják, azok nagy része sem mer hallgatni a megérzéseire!
Tehát, ezeket egyenlőre ideáknak tartom!
Ha egy idea elég tiszta és elég nemes ahhoz…
Igen, ez egy idea, amit viszont érdemes követni, célként kitűzni!
Ha az ideákat csak azért elvetnénk, mert túlságosan messze esnek a jelenkori helyzetünktől, akkor csak a rövidtávú célok maradnának nekünk.
Ha egy idea elég tiszta és elég nemes ahhoz, hogy mindent annak rendeljünk alá, akkor bátran csináljunk belőle akár végső célt is, megéri majd érte küzdeni!
Tűzzük ki akkor is, ha most még kicsinek érezzük magunkat, ugyanis a kitűzött cél önmagában is húz, késztet rá, hogy elérjük.
Emlékszem, egyszer régen elérhetetlennek tűnt számomra, hogy úgy járjak és beszéljek, ahogyan a szüleim…
Csak pár év kellett hozzá, innen nézve nem is olyan sok.
Visszafelé sem látunk tökéletesen tisztán, előre pedig még kevésbé.
Bízz benne, hogy elérheted, és talán hamarabb ott leszel, mint azt most sejtenéd!
Még valamit nem értek.
Ezzel a karmával kapcsolatban. Most egy utópisztikus gondolat: tegyük fel. hogy a barátod már ott tart, hogy megvilágosodna, és szabadon eldönthetné, hogy leszületik-e újra. De egy csomó lélek karmikus kötődést okozott magának vele szemben. A barátodnak már nincsen kedve újra leszületni azért, hogy a többiek tudják törleszteni az adósságukat. Akkor ezt hogy oldja meg az Univerzum? Az a gondolat motoszkál bennem, hogy biztosan úgy van-e, ahogy mondod, hogy ez a kötődés csak a lelkiismeretfurdalásos lélek problémája. Hogy nem lehet-e, hogy a barátod ezzel önmagát is hátrányos helyzetbe sodorja.
Nem tudom rá a választ.
Ez a kérdés már bennem is sokszor felmerült, de nem tudom rá a választ.
Majd meditálok rajta, hátha megjön!
ha megjön,
tedd közkinccsé, lécci!
Köszi!
ez a kérdés engem is foglalkoztat 🙂
én is agyaltam ezen: „aha, megvilágosodsz, de még abban az életben – a megvilágosodás előtt -gyűjtött karmád ott van, akkor még kapsz egy „grátisz-életet”, ahol azokat letudod?” Nem jutottam el a megoldáshoz…
Aztán megkérdeztem az egyik buddhista ismerősömet ez ügyben. Ő azt mondta, hogy azzal, hogy felébredsz, ugyebár szembesülsz azzal, hogy minden, ami körülötted van nem más, mint „káprázat”, és ha eléred ezt az állapotot, abban a pillanatban megszűnik a karmád.
Az intuícióm azt mondja, hogy ez a válasz, és nem az, hogy megvilágosodás után visszajössz karmát rendezni.
Ti mit gondoltok erről?
Bochecha
Ilyesmit sejtek én is, de még nem világos teljesen.
Ilyesmit sejtek én is, de még nem világos teljesen. Már jött válasz meditációban, csak még nem értem, nem nőttem fel rá. Most növögetek. : )
Kedves Sanyi! Szeretném egy más nézőpontból megvilágítani a
Kedves Sanyi !
Szeretném egy más nézőpontból megvilágítani a pénz problémát.
Tekintsd a pénzt energiának és vizsgáld így a helyzetet.A létünket (szellemi,fizikális) az univerzumot
a folyamatos energia áramlás mozgatja illetve tartja fent.Ha jót teszel valakivel,ez lehet bármi,ennek az
értékét energiában visszakapod.Ha Téged veszlek példának, utólagos engedelmeddel, a tanításaiddal
energiát termelsz,amit a lehetőségeid és a felkészültséged arányában visszakapsz.
Innen mint Sanyi rajtad áll, hogy ezt mire fordítod.Az a tudás amit kapsz nem „ingyen” van.Azért tennünk
is kell valamit.Sok tanító abba a hibába esik,hogy a megtermelt energiát(vagy még többet) anyagiakban
kéri.Viszont ez által megfosztja magát annak a lehetőségétől, hogy további égi tanításokkal fejlessze tudását.Mindenkinek meg kellene találnia azt az egyensúlyt, hogy mindkét oldal működjék,ami nyilván nem könnyű. Az „égiek” értékítélete kicsit más mint a mienk,ezért fontos mindig megvizsgálni,hogy mire van szükségünk a mindennapjainkban. Pl:az energia (itt anyag) halmozását,tárolását nem igazán díjazzák.
A másik oldal a fogadó fél,a tanítvány. Elsőnek eldönti,hogy szüksége van-e arra az infóra amit Te tudsz adni neki. Legyen az bármilyen jó is,ha neki nem kell nem történik meg áramlás. Ha befogadó rád akkor viszont az adok-kapok törvény alapján „fizetnie” kell. Ez alól nem lehet kibújni.Viszont tudjuk,hogy nem mindig attól kapjuk vissza azt amit adtunk akitől várjuk,hanem legtöbbször egy teljesen más forrásból „friissülünk” fel. Ezért nem szabad senki felé elvárásokkal fordulnunk.Ha teljesen rábízod magad a szellemi létedre ( másnak felsőbb én),ha teljes a hited Istenben ez szépen beáll egy szintre.Persze mindig megmarad a hibázás lehetősége, ezért kell mindig tudatosnak lennünk, mérlegelnünk és döntenünk.
Úgy tartom,hogy a szabad akarat nem arról szól,hogy bármit tehetsz,hanem,hogy tanuljunk meg „jól” dönteni.
Amikor leszületünk az előző életeinkben felhalmozott adósságot hozzuk magunkkal(pl:karma).
Nyilván sok lelket(embert) bántottunk,akadályoztuk a sorsában amit lekell rónunk.Ez nem feltétlenül csak
fizikális tettekben nyilvánulhat meg.A megtermelt energiánk egy része erre fordítódik,más lelkek felé
törlesztjük az adósságot.A lélek célja,hogy ez a kiegyenlítődés minél elöbb megvalósuljon,ezért nem „gondolkodik” azon,hogy „visszajöjjön”-e.A léleknek szüksége van a megtisztulásra,mert másként nem tud fejlődni.Ez a kiegyenlítődés akkor is tart, ha a lélek az adott pillanatban nincs jelen fizikai testben.
Pl:jelen lehet segítőként is.
Nem tudom,ki hogy értelmezi a megvilágosodást,de egyben talán egyetértünk,ez a kiegyenlítődés nélkül
nem érhető el.A lélekben mindig benne lesz a vágy,hogy vissztérjen a Teremtőjéhez,ezért a megtisztulása,emelkedése után is a segíteni vágyás fogja hajtani,ezért ujra és ujra „leszületik”.
A lényeges különbség,hogy a „megvilágosodásig” tapasztalni jár le,utána viszont konkrét feladattal segíteni.
Elnézést mindenkitől ha kioktatásnak tünne az írásom,nem annak szántam.
Zoeya
Felőlem áttérhetünk a szeretetre is, mint fizető eszközre
Kedves Zoeya!
Köszönöm, hogy megosztottad a meglátásaidat, reagálnék is rá:
Mivel a pénzt és anyagiakat is energiának tartod, ezért nem értem, miért baj az, ha én vagy bárki más is, a munkája ellenértékét ilyen energiákban kéri? Miért ne dönthetnék arról, hogy én nem bioenergiát, szeretet vagy hála energiát kérek a munkámért, hanem pénzenergiát?
Bioenergiából van nekem elég, szeretem is magam kellően és hálából sincs hiányom. Viszont amikor a lakás rezsijét fizetem, vásárolok az ABC-ben, vagy a gyermekeimnek próbálom biztosítani a fejlődésükhöz szükséges anyagi feltételeket, akkor bizony ezekért a termelő, a kereskedő és a szolgáltató is pénzenergiát kér, nem szeretetet, hálát vagy életerőt!
Így a rendszer elvárásának megfelelve valahonnan pénzt is termelnem, ezért ezt a fajta energiát kérem a munkámért cserébe.
Ez nekem nem okoz gondot, én nem haragszom a pénzre, nem tartom azt mocskos dolognak, mint ahogyan többek is, akik itt rendszeresen próbálnak meggyőzni az idealista nézeteikről.
Persze, felőlem áttérhetünk a szeretetre is, mint fizető eszközre, adhatunk és vehetünk mindent szeretetért, de azt hiszem, akkor még kevesebb lenne a fizetőképes vásárlóm, mint most! Bennem rengeteg szeretet van, szeretetben gazdagnak mondhatom magam, viszont akik vásárolnak tőlem, azoknak elsősorban szeretetre, önelfogadásra van szükségük. Mivel fognak akkor fizetni? ; )
A pénz alapú kereskedelemmel biztosan jobban járnak, mint ha szeretetet kellene adniuk cserébe!
Azzal sem vádolhat senki, hogy azért kérek pénzt, mert ebből akarok meggazdagodni. Ha a meggazdagodás hajtana, akkor hidd el, már rég tízmillióim lennének más tisztességes munkából.
Miért csinálom akkor mégis ezt?
Azért, mert nekem ehhez a munkához van kedvem, ez a legtöbb, amit a világnak adhatok és mivel ebbe fektetem az időmet, ebből is kívánom kinyerni a megélhetésemhez és a családom eltartásához szükséges pénz energiát.
Akinek ez nem tetszik, az ne vegyen tőlem semmit se, ne jöjjön el a tanfolyamaimra, hiszen mindez nem kötelező! Tanuljon olyantól, aki ingyen adja az idejét és a befektetett energiáját, hiszen annyi lelkes ember van itt, akik szívesen tanítanának ingyen másokat! Tanulhattok Ivantól, Skorpiótól, most hirtelen ők jutottak eszembe mint önjelölt ingyenes tanítók, de aki még szívesen tanítana ingyen, az nyugodtan tegye fel ide az elérhetőségét!
Egy másik út, ha példát mutattok és Ti sem pénzért dolgoztok a munkahelyeteken, hanem adományokból tartjátok el Önmagatokat és a családotokat! Csináljátok meg, bizonyítsátok be, hogy működik és akkor biztosan lesznek követőitek!
Mi kipróbáltuk, a múltkor Hermess tanfolyamait hirdettük meg adományozósra. No, abból a bevételből nem is élne meg!
Kb. olyan ez, mint amikor a stadion lelátóról mindenki okosabb, mint a futball játékosok, az edzők, meg a bírók. Miért nem mennek le ők is játszani, tanítani vagy vezetni?
Vajon miért nem olvasok egy olyan hozzászólást sem, amiben valaki megvalósította ezen ideákat, itt Magyarországon?
Azért, mert olyanok osztanak itt tanácsokat, akik még sohasem tanítottak teljes munkaidőben, és akik most is pénzt kérnek és kapnak a munkájukért!
Ha működne az adományokból fenntartás, hidd el, a legtöbb ezós-tanító azt választaná, mert akkor nem kellene a pénzzel-anyaggal való problémáikkal szembesülni! De ebben a környezetben pontosan azért kényszerülünk rá erre, mert ezt kell még tanulnunk, gyakorolnunk, nem pedig a távol-keleti mintát.
Szeretném ha tudnátok: Bennem eléggé helyén van a "tanítás-pénz" kérdés kör. Nem azért válaszolgatok ide, mert bármi kimagyarázni valóm, vagy lelkiismereti problémám lenne ebben. Kérek és kapok annyit, amennyi szükséges, nem szoktak panaszkodni a tanítványok.
Azért írok ehhez a topikhoz, mert remélem, hogy a válaszokból az olvasók is megértik, hogy mi a problémájuk a pénzzel, a munkával és az adok-kapok törvénnyel? Miért erőltetik a keleti adományozás mintát az Európai környezetre? Miért nem fogadják el azt, ahogy a dolgok vannak?
Nyilván ezek belső blokkok, tévedések, félelmek, hamis ideák következményei, de ahhoz, hogy ezek kiderüljenek, nem kifelé kell kommunikálni, hanem befelé kell kutakodni.
Ezekkel nekem is problémáim voltak régen, amíg tanultam és akkor is, amikor már tanítottam.
De feldolgoztam és ebben kívánok segíteni Nektek is.
Kedves Sanyi! Szeretném egy más nézőpontból megvilágítani a
Kedves Sanyi !
Szeretném egy más nézőpontból megvilágítani a pénz problémát.
Tekintsd a pénzt energiának és vizsgáld így a helyzetet.A létünket (szellemi,fizikális) az univerzumot
a folyamatos energia áramlás mozgatja illetve tartja fent.Ha jót teszel valakivel,ez lehet bármi,ennek az
értékét energiában visszakapod.Ha Téged veszlek példának, utólagos engedelmeddel, a tanításaiddal
energiát termelsz,amit a lehetőségeid és a felkészültséged arányában visszakapsz.
Innen mint Sanyi rajtad áll, hogy ezt mire fordítod.Az a tudás amit kapsz nem „ingyen” van.Azért tennünk
is kell valamit.Sok tanító abba a hibába esik,hogy a megtermelt energiát(vagy még többet) anyagiakban
kéri.Viszont ez által megfosztja magát annak a lehetőségétől, hogy további égi tanításokkal fejlessze tudását.Mindenkinek meg kellene találnia azt az egyensúlyt, hogy mindkét oldal működjék,ami nyilván nem könnyű. Az „égiek” értékítélete kicsit más mint a mienk,ezért fontos mindig megvizsgálni,hogy mire van szükségünk a mindennapjainkban. Pl:az energia (itt anyag) halmozását,tárolását nem igazán díjazzák.
A másik oldal a fogadó fél,a tanítvány. Elsőnek eldönti,hogy szüksége van-e arra az infóra amit Te tudsz adni neki. Legyen az bármilyen jó is,ha neki nem kell nem történik meg áramlás. Ha befogadó rád akkor viszont az adok-kapok törvény alapján „fizetnie” kell. Ez alól nem lehet kibújni.Viszont tudjuk,hogy nem mindig attól kapjuk vissza azt amit adtunk akitől várjuk,hanem legtöbbször egy teljesen más forrásból „friissülünk” fel. Ezért nem szabad senki felé elvárásokkal fordulnunk.Ha teljesen rábízod magad a szellemi létedre ( másnak felsőbb én),ha teljes a hited Istenben ez szépen beáll egy szintre.Persze mindig megmarad a hibázás lehetősége, ezért kell mindig tudatosnak lennünk, mérlegelnünk és döntenünk.
Úgy tartom,hogy a szabad akarat nem arról szól,hogy bármit tehetsz,hanem,hogy tanuljunk meg „jól” dönteni.
Amikor leszületünk az előző életeinkben felhalmozott adósságot hozzuk magunkkal(pl:karma).
Nyilván sok lelket(embert) bántottunk,akadályoztuk a sorsában amit lekell rónunk.Ez nem feltétlenül csak
fizikális tettekben nyilvánulhat meg.A megtermelt energiánk egy része erre fordítódik,más lelkek felé
törlesztjük az adósságot.A lélek célja,hogy ez a kiegyenlítődés minél elöbb megvalósuljon,ezért nem „gondolkodik” azon,hogy „visszajöjjön”-e.A léleknek szüksége van a megtisztulásra,mert másként nem tud fejlődni.Ez a kiegyenlítődés akkor is tart, ha a lélek az adott pillanatban nincs jelen fizikai testben.
Pl:jelen lehet segítőként is.
Nem tudom,ki hogy értelmezi a megvilágosodást,de egyben talán egyetértünk,ez a kiegyenlítődés nélkül
nem érhető el.A lélekben mindig benne lesz a vágy,hogy vissztérjen a Teremtőjéhez,ezért a megtisztulása,emelkedése után is a segíteni vágyás fogja hajtani,ezért ujra és ujra „leszületik”.
A lényeges különbség,hogy a „megvilágosodásig” tapasztalni jár le,utána viszont konkrét feladattal segíteni.
Elnézést mindenkitől ha kioktatásnak tünne az írásom,nem annak szántam.
Zoeya
Felőlem áttérhetünk a szeretetre is, mint fizető eszközre
Kedves Zoeya!
Köszönöm, hogy megosztottad a meglátásaidat, reagálnék is rá:
Mivel a pénzt és anyagiakat is energiának tartod, ezért nem értem, miért baj az, ha én vagy bárki más is, a munkája ellenértékét ilyen energiákban kéri? Miért ne dönthetnék arról, hogy én nem bioenergiát, szeretet vagy hála energiát kérek a munkámért, hanem pénzenergiát?
Bioenergiából van nekem elég, szeretem is magam kellően és hálából sincs hiányom. Viszont amikor a lakás rezsijét fizetem, vásárolok az ABC-ben, vagy a gyermekeimnek próbálom biztosítani a fejlődésükhöz szükséges anyagi feltételeket, akkor bizony ezekért a termelő, a kereskedő és a szolgáltató is pénzenergiát kér, nem szeretetet, hálát vagy életerőt!
Így a rendszer elvárásának megfelelve valahonnan pénzt is termelnem, ezért ezt a fajta energiát kérem a munkámért cserébe.
Ez nekem nem okoz gondot, én nem haragszom a pénzre, nem tartom azt mocskos dolognak, mint ahogyan többek is, akik itt rendszeresen próbálnak meggyőzni az idealista nézeteikről.
Persze, felőlem áttérhetünk a szeretetre is, mint fizető eszközre, adhatunk és vehetünk mindent szeretetért, de azt hiszem, akkor még kevesebb lenne a fizetőképes vásárlóm, mint most! Bennem rengeteg szeretet van, szeretetben gazdagnak mondhatom magam, viszont akik vásárolnak tőlem, azoknak elsősorban szeretetre, önelfogadásra van szükségük. Mivel fognak akkor fizetni? ; )
A pénz alapú kereskedelemmel biztosan jobban járnak, mint ha szeretetet kellene adniuk cserébe!
Azzal sem vádolhat senki, hogy azért kérek pénzt, mert ebből akarok meggazdagodni. Ha a meggazdagodás hajtana, akkor hidd el, már rég tízmillióim lennének más tisztességes munkából.
Miért csinálom akkor mégis ezt?
Azért, mert nekem ehhez a munkához van kedvem, ez a legtöbb, amit a világnak adhatok és mivel ebbe fektetem az időmet, ebből is kívánom kinyerni a megélhetésemhez és a családom eltartásához szükséges pénz energiát.
Akinek ez nem tetszik, az ne vegyen tőlem semmit se, ne jöjjön el a tanfolyamaimra, hiszen mindez nem kötelező! Tanuljon olyantól, aki ingyen adja az idejét és a befektetett energiáját, hiszen annyi lelkes ember van itt, akik szívesen tanítanának ingyen másokat! Tanulhattok Ivantól, Skorpiótól, most hirtelen ők jutottak eszembe mint önjelölt ingyenes tanítók, de aki még szívesen tanítana ingyen, az nyugodtan tegye fel ide az elérhetőségét!
Egy másik út, ha példát mutattok és Ti sem pénzért dolgoztok a munkahelyeteken, hanem adományokból tartjátok el Önmagatokat és a családotokat! Csináljátok meg, bizonyítsátok be, hogy működik és akkor biztosan lesznek követőitek!
Mi kipróbáltuk, a múltkor Hermess tanfolyamait hirdettük meg adományozósra. No, abból a bevételből nem is élne meg!
Kb. olyan ez, mint amikor a stadion lelátóról mindenki okosabb, mint a futball játékosok, az edzők, meg a bírók. Miért nem mennek le ők is játszani, tanítani vagy vezetni?
Vajon miért nem olvasok egy olyan hozzászólást sem, amiben valaki megvalósította ezen ideákat, itt Magyarországon?
Azért, mert olyanok osztanak itt tanácsokat, akik még sohasem tanítottak teljes munkaidőben, és akik most is pénzt kérnek és kapnak a munkájukért!
Ha működne az adományokból fenntartás, hidd el, a legtöbb ezós-tanító azt választaná, mert akkor nem kellene a pénzzel-anyaggal való problémáikkal szembesülni! De ebben a környezetben pontosan azért kényszerülünk rá erre, mert ezt kell még tanulnunk, gyakorolnunk, nem pedig a távol-keleti mintát.
Szeretném ha tudnátok: Bennem eléggé helyén van a "tanítás-pénz" kérdés kör. Nem azért válaszolgatok ide, mert bármi kimagyarázni valóm, vagy lelkiismereti problémám lenne ebben. Kérek és kapok annyit, amennyi szükséges, nem szoktak panaszkodni a tanítványok.
Azért írok ehhez a topikhoz, mert remélem, hogy a válaszokból az olvasók is megértik, hogy mi a problémájuk a pénzzel, a munkával és az adok-kapok törvénnyel? Miért erőltetik a keleti adományozás mintát az Európai környezetre? Miért nem fogadják el azt, ahogy a dolgok vannak?
Nyilván ezek belső blokkok, tévedések, félelmek, hamis ideák következményei, de ahhoz, hogy ezek kiderüljenek, nem kifelé kell kommunikálni, hanem befelé kell kutakodni.
Ezekkel nekem is problémáim voltak régen, amíg tanultam és akkor is, amikor már tanítottam.
De feldolgoztam és ebben kívánok segíteni Nektek is.
Tartozásokkal kapcsolatos lehetséges válasz…
Kedves Bochecha, Sanyi, és akit még érdekel!
Van egy válaszom a kérdésetekre, amihez tapasztalat segített hozzá.
Sokáig úgy tűnt, hogy ördögi kör az életem, és hogy a karmáim láncai (oda-vissza tartozásaim) lehetetlenné teszik a továbblépést. Mintha az egyik dolog megoldása az életemben akadályozta volna a másikat, pedig már iszonyú mennyiségű energiát beleöltem, hogy rájöjjek az ok-okozati összefüggésekre, és hogy honnan is kellene elkezdeni felfejteni a szálakat, mert már annyira belefáradtam abba, hogy bármerre indultam, egy újabb karmám falába vertem a fejem…
Aztán, amikor már totál kész voltam, sűrűn imádkozni kezdtem, mert csak az maradt, és kértem az Univerzum felsőbb hatalmait, hogy mutassák meg az utakat, amik kifelé vezetnek, mert annyira szeretném letenni a tartozásokat, a kötéseket, kívül és belül is…
És ekkor az történt, hogy elkezdtek dőlni a segítségek mindenfelől, csak éppen onnan nem, ahonnan vártam…
És mára rájöttem, hogy a következő történt: mivel a tartozások mindig két oldalúak (aki tartozik és akinek), ezért valóban, akinek tartoznak is ott kellene legyen a másik miatt egy következő életben. Csakhogy az Univerzum ne felejtsük el, hogy BÁRMIT összerak, amit csak szeretnél, ezért, ha pl. te letudod a tartozásod, szabaddá válsz, és a Mindenség egyidejűleg megteremti a lehetőségeket azoknak, akik feléd nem tudták le a dolgot, hogy megfizessék a tartozásukat más utakon, akár a jelenléted nélkül is. És ugyanez fordítva.
Pl. Van egy helyzet az életemben, amiben nekem is van dolgom, de a szüleimnek is van tartozásuk felém. (Karmikus). Namármost. A napokban rájöttem, hogy nem azért nem tudok továbblépni, mert a szüleim még mindig nem hajlandóak észrevenni, mi a dolguk, hanem azért, mert zárt ajtókat döngettem. És abban a pillanatban, hogy úgy döntöttem, elengedem a tartozásukat, és vállalom a felelősséget azért, ami hiány az életemben a tartozásukból adódóan (megjegyzem, nagyon nagy hiány!), azonnal ezer felől, másoktól kezdett jönni a segítség. Eddig még csak apró dolgokban, de már azok is sokat segítettek. És most elkezdem ezt a nagy dolgokban is… épp ma döntöttem el.
Mert rájöttem arra, amiről kérdeztetek. Úgy gondolom, az elengedés a kulcs.
Mivel mindenki egy külön Univerzum, és mindenki csak látszat és illúzió (teremtett, változó világ), ezért a tudatunk (a teremtő, örök), amely teremt, és EGY mindenki más tudatával is, szabaddá tehet minket minden kötéstől, mert miközben a mi létezésünk „kilép”, a többiek világában megteremnek azok az új létező dolgok, amiken keresztül betölthetik a karmikus feladataikat.
Kicsit hasonló ez ahhoz a működéshez, amikor valaki el akar menekülni a feladatai elől.
Azt hiszi, ha elköltözik mondjuk külföldre, minden bánata megszűnik, mert nem lesz ott az anyós, a testvére, a munka, a gonosz főnök, a szegénység, és mindaz, amivel megkeserítette szülőhazájában az életét. De mivel minden belül van, és elsősorban ott dől el, és a többi ennek csak a kivetülése, ezért sajnálatos módon magával viszi az összes cuccát, és ez oly módon jelentkezik, hogy ott is éppolyan szituációkat és embereket vonz be, amilyen ő, hogy szembesítse magát magával. És éppolyan kényelmetlen és elviselhetetlen lesz számára az élet, amíg észre nem veszi, hogy csak a saját tükre.
Abban a pillanatban, hogy ezt tudatosítja, képessé válik belülről felszabadítani magát, és ténylegesen szabaddá teszi is magát, ami azt jelenti, hogy semmivel, ami az illúzióvilághoz tartozik már nem azonosítja magát. Ez a kilépés a Szamszarából, vagyis a kötéseink, az újra-leszületések világából. És ha ez teljesül, szabad vagy, mert szabaddá tetted maga a Tudat által, ami az összes többi ember életében, akik még tartoznak neked megteremti a feltételeket, hogy leróhassák a tartozásaikat, vagyis rájöjjenek ugyanerre: hogy semmivel nem vagyunk azonosak a látszat-világban. Merthogy ez a földi élet célja.
Akik pedig már szabadok, kedves Bochecha, azok dönthetnek (mert dönteni minden tudatszinten lehet, nem csak a földi életekben, hanem a létezés más szintjein is), hogy tovább-repülnek magasabb szintű tapasztalatok (tudatosság) élményei felé, vagy szabadon visszatérnek a Földre, hogy másokat segítsenek szabaddá válni.
Még egy „véletlen”, hogy nemrég találkoztam egy történettel, ami egy megvilágosodott ember életében arról szól, HOGYAN teszik ezt. Nagyon meglepő, de nagyon egyszerű. Mivel azzal teszed magad szabaddá, hogy semmilyen félelem és vágy (vagyis illúzió) nem köt, azzal tudod itt tartani magad, ha tudatosan fenntartasz egy ilyen kötést. Legegyszerűbb pl. az ételek élvezetéhez fűződő vágy. (Kezdem sejteni, miért is nem volt Buddha vézna.. 🙂 Eszel, és élvezed, és létrehozod a tudatodban az élvezettől való függést, amit azonban uralsz, és tudod, hogy néhány hét, vagy nap alatt el tudod engedni. Mert már megtapasztaltad a szabadságot. Tök jó, nem? (Csak már tartanék ott… 🙂
Szóval, a tartozásaink is csak illúziók, mert az illúzió-világ jelenségeit kötik össze, és amint elengedjük őket, és másoknak az övéket, szabadok vagyunk. Csak annyit kell tennünk, hogy nem a földi (asztrális) magunkkal azonosítjuk magunkat a tudatunkban, hanem az örökkévaló énünkkel, amely független mindezektől. Ezt nevezik szellemi szintű tudatosságnak. Azért gondoljatok bele, ez nagyon durva, nem?
Nem is kell semmit leróni, meg ledolgozni? A több tízezer éves múltunkból? Hát, ezek szerint nem.
Ki mondta, hogy szenvedni kell? Jézus biztosan nem. Persze voltak, akik „mellőzték” ezért. (A megfeszítés története már vitatott.) Minden esetre amíg élt, nem úgy élt, mint aki szeret szenvedni és nem ezt tanította. nem arra tanított, hogy „dolgozd le” a karmáidat. Azt mondta, hagyd el mindened Őérte, és ezalatt természetesen nem azt értette, hogy menekülj e a családodtól és a feladataid elől. hanem hogy tiszta szívvel válaszd a tisztaság útját. A szellemi utat, amiben lemondasz mindenről, mert nem vágysz semmire, és nem félsz semmitől, de elfogadod és örülsz annak, amit cserébe kapsz. És akkor oda kerülsz, ahová tartozol, amiért leszülettél. A keletiek ezt nevezik Dharmának. Ez persze totális és azonnali ego-felejtéssel jár.
Ez a leggyorsabb útja annak, hogy oda kerüljünk, ahová tartozunk. Nem véletlen, hogy egy ilyen zseni tanította, mint Jézus. Én ezen vagyok. Majd beszámolok, jó? 🙂
Még csak annyit, (Sanyi, a te kérdéseddel kapcsolatosan is), hogy most ugrott be, hogy ha ez így van, akkor valóban nem kellene semmit kérni egymástól pénzben, éppen úgy, ahogy a gyerekek is teszik és ahogy Jézus is tette. Azt hiszem, a pénz csak egy szükséges rossz, amit csak azért használunk, mert a kollektív karmáink által teremtett világban élünk. Tehát ennek használatával is csak azt az életmódot húzzuk alá, amiről tudhatjuk, hogy nem a természetünkből adódó, hanem a kollektív ego állította elő. Ha megnézzük, a pénz semmit nem teremt. Az ember teremt, aki használja a pénzt. Aki tiszta, az a pénz nélkül is tud teremteni, aki nem tiszta motivációjú, az meg függőséget (újabb karmákat) teremt. Vagy egyszerűen csak bonyolítja a dolgokat, mert szeretnél tiszta maradni, és közben sokat gondolkozol rajta, hogyan oldd meg, hogy ne teremts függőséget. Ez olyan, mintha a szánk és a kanál közé oda tennénk egy ormótlan és használhatatlan eszközt, és nem értenénk, miért nem megy az étel a szánkba egyszerűen… 🙂
Egyébként nagyon sokat segítettél a kérdéseddel, mert nekem is ilyen kérdéskörök forognak mostanában megoldásra várva a fejemben… Azt hiszem az, hogy megtanuljunk bánni a pénzzel, egy középső lépcső a pénz tagadása után. Aki tagadja a pénzt, az hárít egy létező dolgot. Aki használja a pénzt, az benne van a mátrixban rendesen, de már van esélye felismerni, hogy a pénz is csak illúzió, és éppen ezért csak onnan lehet a harmadik szintre lépni: amikor már nem kell a pénz, és mégis mindened megvan, ami csak kell ahhoz, hogy betölthesd a feladatot, amiért leszülettél. (Persze akinek a pénz használata a feladata, vagy összefügg ezzel, mert ebben a világban kell teremtenie, a mártixban, az nem lép ebben az életében arra a szintre, mint Jézus. Ezért van, hogy egyes emberek és népcsoportok „jól” bánnak a pénzzel, mert dolguk, másoknak pedig sosincs, mert nem dolguk. Csak az lenne a dolguk, hogy elengedjék a vágyat, mint az apostolok, merthogy olyan életfeladattal születtek, amihez ez kell.)
Nem állítom, hogy olyan egyszerű kilépni a mátrixból, de biztos vagyok benne, hogy ugyanazért nem kértél szívesen pénzt másoktól eleinte, amiért én sem. A dolog kettős: egyrészt ott a gyermeki énünk, aki csak az adás öröméért ad, és pont. (A TÖbbi az ego magyarázkodása). Másrészt bennünk volt a vágy, hogy megtapasztaljuk, tudunk bánni a pénzzel igazságosan…stb., amit csak úgy tudunk elengedni, ha meg is éljük. (Ebben az esetben, úgy tűnik.) A fejlődés során a második motiváció, a vágy letisztul, és megmarad az első. Tehát csak adsz. És elfogadsz másoktól, más dolgokat. Ez lenne az a körforgás, amit az ég madarai is tapasztalnak, és léteznek általa.
A legjobb az egészben, hogy én még az egész előtt állok. Néha komolyan zavaró, hogy előre tudom, mi fog történni. De tényleg. Viszont azt hiszem választhatok: most, hogy újra-kezdem az életem, a megélésen keresztüli elengedést, vagy a tudatosság (meditáció) segítségével való elengedést választom. Mert a végén úgyis elengedünk mindent. És akkor leszünk maradéktalanul boldogok és szabadok, és jól-tápláltak, mint az ég madarai…. .)
Na, sziasztok!
Namaszte!
🙂
kedves Edit!
most bukkantam rá az írásodra.
kicsit „lesokkolt” 🙂
nagyon egyben van, nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk. 🙂
most nem is tudok többet hozzáfűzni…. 🙂
Bochecha
🙂 🙂
Örülök!
De ez csak elmélet.
Ki kell próbálni!!
Asszem most már én sem kerülgethetem a tettek mezejét többet. Egy régi tartozásom van porondon.
Az a tapasztalatom, hogy tudni, hogy viszonyuljunk, és ÚGY VISZONYULNI két egészen totálisan különböző dolog… 🙂
Szenvedek, de rendesen. Pedig tudom, hogy nem kéne. 🙂 Néha betalálok a középpontba (elengedés), és elkezdenek jönni a megoldás-csírák. Egy telefon, egy felemelő beszélgetés. Egy sms, hogy átvállalná valaki a hitelt… 🙂 Aztán megint kitalál valami okosat az egóm, vagy elkezd elméleteket gyártani arról, mi kéne ha vóna, meg arról, mitől kell tartani meg félni de nagyon… és bedől az egész cucc… a vevő visszalép, eltűnnek a telefonok, kiderül, hogy nem vagyok elérhető…stb..
Ezt a táncot járom körbe-körbe… tisztára mint a Szamszara végtelen körei… pedig csak az egómé. Az illúzióé… milyen gáz, hogy mindezt tudom, és mégis… 🙂
A mesterem szerint majd betörök, mint a musztángok.. mondtam neki, hogy köszönöm, kedves…
De az a helyzet, hogy látom, igaza van.
Majd ha elfáradtam, szólok, és leírom, milyen érzés. Ha még lesz kedvem írni… 🙂
Addig is kitartás! Szerintem a tisztaságért, az egyszerűségért, a csendes, alázatos magabiztosságért megéri megharcolni az egónkkal…
Namaszté!
Edit
A Felébredettel az egész világ felébred…
Szia! Nem akarok okoskodni,de a keleti tanokban úgy van,hogy ha valaki felébred,akkor vele az egész világ felébred,tehát innentől már nincs értelme az aggodalmadnak amiről írsz.
Ez már a magán véleményem.Az igazi Felébredés az szerintem európai embert nem nagyon fenyeget.
Sajnos a technikai és egyéb civilizációnkból ,a társadalmi berendezkedésünkből kifolyólag ez szinte lehetetlen.Vagy el tudsz menni egy barlangba 20 -30 évig meditálni?
Ha a kereszténység gnosztikus ,ezoterikus vonalát nézem,akkor is macerás,mert egyesülnöd kell a külső,belső duálokkal,valamint a lelkednek a tőle elszakadt szellemével,de még előtte az angyalaiddal….
szóval,…
lehet azt kijelenteni,hogy kilépek a szamszárából,és már nem születek újra,de ezt meg is kell valósítani,
úgyhogy én nem ijednék meg attól,hogy a barátod milyen lezáratlan dolgokat hagyna itt.
Ez szerencsére nem így működik.
Bocs,de nem bírtam ki….Én sem fogok megvilágosodni. Ha bölcs lennék,nem jártatnám a szám.
A Felébredettel az egész világ felébred…
Szia! Nem akarok okoskodni,de a keleti tanokban úgy van,hogy ha valaki felébred,akkor vele az egész világ felébred,tehát innentől már nincs értelme az aggodalmadnak amiről írsz.
Ez már a magán véleményem.Az igazi Felébredés az szerintem európai embert nem nagyon fenyeget.
Sajnos a technikai és egyéb civilizációnkból ,a társadalmi berendezkedésünkből kifolyólag ez szinte lehetetlen.Vagy el tudsz menni egy barlangba 20 -30 évig meditálni?
Ha a kereszténység gnosztikus ,ezoterikus vonalát nézem,akkor is macerás,mert egyesülnöd kell a külső,belső duálokkal,valamint a lelkednek a tőle elszakadt szellemével,de még előtte az angyalaiddal….
szóval,…
lehet azt kijelenteni,hogy kilépek a szamszárából,és már nem születek újra,de ezt meg is kell valósítani,
úgyhogy én nem ijednék meg attól,hogy a barátod milyen lezáratlan dolgokat hagyna itt.
Ez szerencsére nem így működik.
Bocs,de nem bírtam ki….Én sem fogok megvilágosodni. Ha bölcs lennék,nem jártatnám a szám.
Más minták…
Szerintem nincs semmi baj azzal, ha valaki annyit kér amennyit adni tud a másik, sőt, tudatosságra nevel.
Mert nem elvárásoknak kell megfelelni, hanem tudni a belső hangra hallgatni, vagyis olyan döntést hozni, amelyikben meg tud nyugodni az ember. (éber meditáció állapota)
A Waldorf közösségekben van a fizetésnek egy speciális módja, amit szeretnék megosztani veletek. Szerintem ez is egy olyan rendszer, ami jól működhet, és lehetőséget ad az egyéni szabadságra (anyagi helyzet, döntési képesség, felelősségvállalás alapján)
Itt, az anyagi igényeket először is az a közösség dönti el a szükségletek felsorolásával, szortírozásával, amelyik utána gondoskodik a megteremtéséről. (Tehát olyasmire költesz, amit magad kívánsz, mégis nem csak egyéni módon működik)
Ezután, közösen szervezik meg a lehetséges források, támogatások…stb felkutatását, megszerzését, és a maradék költségeket közösen fizetik oly módon, hogy felajánlást tesznek.
A költségvetés alapján kiszámolt átlag, egy főre jutó anyagi teherhez képest mindenki belátása, és pénztárcája, önzetlen adakozó kedve, és felelőssége tudatában és szerint járulhat hozzá a közös költségekhez, ami lehet az átlag, vagy alatta, vagy felette. Így oldódik meg a szociális háló, önkéntes alapon, egyéni döntésekre alapozva.
Lehet, hogy hihetetlen, de nagyon jól működik! És elképesztő fejlesztő ereje van, egyéni és közösségi szinten is.
Úgy gondolom, többféle módon is lehet „jól” működtetni valamit, és „rosszul”. A Szándék nagyon fontos. Lehet, hogy nem árt megismerni más alternatívákat, mint a Mátrix bevett útjait, amely osztályoz és kiszolgáltat, és a minták újraolvasztásával, a megfelelő információk megfelelő beépítésével az életünkben ezt a kérdést is megoldhatjuk.
Bár, megmondom őszintén, még mindig „mumusnak” tekintem a pénzt, szerintem alapjában véve szükségtelen az életben.
De attól még lehet, h ezek a próbálkozások, a világunk dolgainak tudatosabb kezelése egy köztes lépcső, és lehet h végül, majd csak idővel vezet el minket tudatosságunkban és fizikai manifesztációban is a pénz-nélküli világhoz, ahol képesek vagyunk szabadon adni és kapni, kérni, és segítséget nyújtani, és valódi közösségben élni együtt, valódi szeretetben.
Namaszte
Nem a pénz a gond, hanem a tudatlanság
A pénz nélküli világ akkor működhet, ha a résztvevői tudják és vállalják a feladataikat, nem próbálják kizsákmányolni a másikat. Ettől még nagyon messze vagyunk, összesen nem ismerek húsz embert, akikkel lehetne egy ilyen közösséget alkotni!
A munka, cselekvés és anyagi javak értékmérésére pontosan ezért volt és van ma is szükség. Értékeljük ezeket, értékeket cserélünk, birtokolunk. De hogy ne kelljen 10 sózsákot cipelni, amikor venni akarunk egy órát, ezért feltalálták a pénzt, ami egy átváltó eszköz, olyan mint egy katalizátor.
Részt vesz a cserefolyamatban, de önmagában véve semmi értéke sincs, csak megkönnyíti az árucserét, a kereskedés folyamatát!
A problémát ott látjuk, amikor az emberek ezért a csereeszközért eladják a lelküket, feladják a lelki fejlődésüket, belesüllyednek az anyagvilág káprázatába.
Pedig nem itt van a probléma!
Az emberi ego, pénz nélkül is ugyanígy vágyna a gazdagságra, jólétre, kényelemre, a kevés fáradtságot igénylő életmódra, mint ahogy a pénz feltalálása előtt is legyilkolták már egymást anyagi javakért, előnyökért.
A probléma az ember természetében van, a birtoklási vágyában, az úttalanságában. A tudatlan ember nem tudja, mi az övé és mi nem. Nem tudja, mely utat kellene járnia, ha pedig megtudja, akkor csak ellenkezik és mindent megtesz, hogy elkerülje az elkerülhetetlen nehézségeket.
Ezért van az, hogy minél tudatosabb valaki a lelki útjában, annál kevésbé érzi szükségét a birtoklásnak, pénznek, hatalomnak, hiszen tudja, hogy nem ezeken múlik az Ő boldogsága és önmegvalósulása!
Pénzen még senki nem vett boldogságot, elégedettséget vagy kiegyensúlyozottságot. De ezek mind elérhetőek a pénz nélkül is!
A pénztelen világtól remélni, hogy megszűnnek a fentebbi gyarlóságok – éppen olyan -, mintha egy alkoholmentes világtól remélnéd, hogy akkor majd nem lesznek alkoholisták! Akinek lelki baja van, de nem tud inni, az úgyis talál más megoldást, a szenvedés tapasztalásának tompítására. Füvezni fog, fejbe rúgatja magát, vagy szétcselekszi az életét, csak ne kelljen azt éreznie, amit magának teremtett!
Más minták…
Szerintem nincs semmi baj azzal, ha valaki annyit kér amennyit adni tud a másik, sőt, tudatosságra nevel.
Mert nem elvárásoknak kell megfelelni, hanem tudni a belső hangra hallgatni, vagyis olyan döntést hozni, amelyikben meg tud nyugodni az ember. (éber meditáció állapota)
A Waldorf közösségekben van a fizetésnek egy speciális módja, amit szeretnék megosztani veletek. Szerintem ez is egy olyan rendszer, ami jól működhet, és lehetőséget ad az egyéni szabadságra (anyagi helyzet, döntési képesség, felelősségvállalás alapján)
Itt, az anyagi igényeket először is az a közösség dönti el a szükségletek felsorolásával, szortírozásával, amelyik utána gondoskodik a megteremtéséről. (Tehát olyasmire költesz, amit magad kívánsz, mégis nem csak egyéni módon működik)
Ezután, közösen szervezik meg a lehetséges források, támogatások…stb felkutatását, megszerzését, és a maradék költségeket közösen fizetik oly módon, hogy felajánlást tesznek.
A költségvetés alapján kiszámolt átlag, egy főre jutó anyagi teherhez képest mindenki belátása, és pénztárcája, önzetlen adakozó kedve, és felelőssége tudatában és szerint járulhat hozzá a közös költségekhez, ami lehet az átlag, vagy alatta, vagy felette. Így oldódik meg a szociális háló, önkéntes alapon, egyéni döntésekre alapozva.
Lehet, hogy hihetetlen, de nagyon jól működik! És elképesztő fejlesztő ereje van, egyéni és közösségi szinten is.
Úgy gondolom, többféle módon is lehet „jól” működtetni valamit, és „rosszul”. A Szándék nagyon fontos. Lehet, hogy nem árt megismerni más alternatívákat, mint a Mátrix bevett útjait, amely osztályoz és kiszolgáltat, és a minták újraolvasztásával, a megfelelő információk megfelelő beépítésével az életünkben ezt a kérdést is megoldhatjuk.
Bár, megmondom őszintén, még mindig „mumusnak” tekintem a pénzt, szerintem alapjában véve szükségtelen az életben.
De attól még lehet, h ezek a próbálkozások, a világunk dolgainak tudatosabb kezelése egy köztes lépcső, és lehet h végül, majd csak idővel vezet el minket tudatosságunkban és fizikai manifesztációban is a pénz-nélküli világhoz, ahol képesek vagyunk szabadon adni és kapni, kérni, és segítséget nyújtani, és valódi közösségben élni együtt, valódi szeretetben.
Namaszte
Nem a pénz a gond, hanem a tudatlanság
A pénz nélküli világ akkor működhet, ha a résztvevői tudják és vállalják a feladataikat, nem próbálják kizsákmányolni a másikat. Ettől még nagyon messze vagyunk, összesen nem ismerek húsz embert, akikkel lehetne egy ilyen közösséget alkotni!
A munka, cselekvés és anyagi javak értékmérésére pontosan ezért volt és van ma is szükség. Értékeljük ezeket, értékeket cserélünk, birtokolunk. De hogy ne kelljen 10 sózsákot cipelni, amikor venni akarunk egy órát, ezért feltalálták a pénzt, ami egy átváltó eszköz, olyan mint egy katalizátor.
Részt vesz a cserefolyamatban, de önmagában véve semmi értéke sincs, csak megkönnyíti az árucserét, a kereskedés folyamatát!
A problémát ott látjuk, amikor az emberek ezért a csereeszközért eladják a lelküket, feladják a lelki fejlődésüket, belesüllyednek az anyagvilág káprázatába.
Pedig nem itt van a probléma!
Az emberi ego, pénz nélkül is ugyanígy vágyna a gazdagságra, jólétre, kényelemre, a kevés fáradtságot igénylő életmódra, mint ahogy a pénz feltalálása előtt is legyilkolták már egymást anyagi javakért, előnyökért.
A probléma az ember természetében van, a birtoklási vágyában, az úttalanságában. A tudatlan ember nem tudja, mi az övé és mi nem. Nem tudja, mely utat kellene járnia, ha pedig megtudja, akkor csak ellenkezik és mindent megtesz, hogy elkerülje az elkerülhetetlen nehézségeket.
Ezért van az, hogy minél tudatosabb valaki a lelki útjában, annál kevésbé érzi szükségét a birtoklásnak, pénznek, hatalomnak, hiszen tudja, hogy nem ezeken múlik az Ő boldogsága és önmegvalósulása!
Pénzen még senki nem vett boldogságot, elégedettséget vagy kiegyensúlyozottságot. De ezek mind elérhetőek a pénz nélkül is!
A pénztelen világtól remélni, hogy megszűnnek a fentebbi gyarlóságok – éppen olyan -, mintha egy alkoholmentes világtól remélnéd, hogy akkor majd nem lesznek alkoholisták! Akinek lelki baja van, de nem tud inni, az úgyis talál más megoldást, a szenvedés tapasztalásának tompítására. Füvezni fog, fejbe rúgatja magát, vagy szétcselekszi az életét, csak ne kelljen azt éreznie, amit magának teremtett!
Mindennek ára van.
Én legszívesebben ingyen odaadnék minden tudást, amim van, de ezt nem azért nem teszem, mert azzal végképp kötődésbe vonnálak Titeket.
Pár évvel ezelőttig, minden lelki tanítást ingyen adtam és tettem, mert más forrásokból éltem meg. Javarészt Isten tartott el, cserébe azért, hogy önmagamat fejlesztem, tudatosítom, így szinte munka nélkül éltem évekig. Tudom, ez nagyon misztikusnak tűnhet, de én tényleg így éltem meg. Számomra valóság volt, ahogy Jézus szerint Isten megeteti a madarakat, sőt még inkább az embereket, akiket szeret.
Aztán jött egy isteni sugallat, hogy ideje megtanulnom dolgozni, hagyományos módon pénzt keresni. Nem tetszett az ötlet, de tudtam, hogy igaza van, ezért beálltam a verklibe, elkezdtem pénzért dolgozni, eladni magamat.
Kezdetben nagyon furcsa volt, hiszen az elmúlt 20 évben soha nem dolgoztam úgy igazán, ezért lassan tanultam meg, mi is az a munka. Az első fél évben kevesebb pénzem volt, mint előtte és bizony sokszor le akartam vetni magamról ezt a keresztet, de hát cipelni kellett.
Pár év alatt aztán nagyjából megtanultam a munka és pénzkereset működését, és volt olyan 2 évem, amikor hihetetlenül élveztem ezt a tevékenységet, minden reggel örömmel keltem fel, hogy ismét dolgozhatok!
Voltak anyagi sikereim is, de nem akartam azon az úton tovább menni, elég volt annyi, hogy belekóstolhattam a gazdagság tortájába. Ez egyszerűen nem vonzott.
Jelenleg ez az egyetlen megélhetési forrásom és az elmúlt években hiába akartam többször is abbahagyni ezt a munkát, az élet (Isten) mindig visszakényszerített rá.
Így aztán elfogadom, hogy fizessenek a tanításomért, többnyire annyit, amennyit én megszabok, jónak látok.
Párszor próbálkoztam alternatív fizetési konstrukciókkal, volt ami bejött és volt ami nem.
Egyszer például felajánlottam, hogy megrendelhetik az egyik Sirály csomagot és egy hónap múlva eldönthetik, hogy megtartják és fizetnek érte, amennyit akarnak, vagy visszaküldik a Cd-t.
300 emberből senki nem élt a lehetőséggel.
Az ingyenesen letölthető anyagokról is havonta megkérdezik páran, hogy tényleg ingyenes? És mi benne az átverés?
Ezen régen rendkívül felhúztam magam, átkozódtam a hitetlenségük és bizalmatlanságuk miatt. Ma egyszerűen kitörlöm ezeket a leveleket, de nem vagyok túl rajta, még mindig fáj.
Előfordul olyan is, hogy ha úgy érzem, akkor valakinek ingyen odaadok Sirály csomagokat, vagy fizetés nélkül bejöhet a programjaimra. Hogy kinek és mikor kell ezt adnom, azt belülről érzem, tudom, hogy Ő az, aki nem fizethet érte, mert a puszta létével már kiérdemelte ezt!
Volt olyan is, aki ezt hallva bepróbálkozott: "Sanyi! Nem érzed rajtam, hogy Nekem ingyen kellene adnod valamit?!"
Ugyan már!
Először tanuljuk meg és fogadjuk el, hogy mindennek ára van! Ebben a világban, az ok-okozat kapcsolata mindent összeköt, így semmi sincs ingyen, mindenért fizetni kell.
Ha valamit látszólag ingyen kaptunk, igazából már azért is megszolgáltunk, csak régebben, mint amire emlékszünk.
Egyszerű
Talán nem ilyen bonyolult ez a dolog. Ti mondjátok mindig, hogy nincsenek véletlenek. Engem az élet a Zsolt meditációihoz terelt. Másokat meg máshova. Mert ha belegondolnék, hogy már mennyi könyvet meg filmet töltöttem le ingyen a netről… hajaj…
Sőt! Már mit hozhattam az előző életeimből, ha most itt tartok…
Nem is tudom ,hogy merülhetett ez fel….
….hogy Te pénzt kérsz a tanításodért.
Milyen pénzt?
Amit én eddig fizettem az még jelképes összegnek sem nevezhető.
Az Önismereti tábort fogalmam sincs hogy lehetett ennyi pénzből kihozni,
egyszerűen elképedtem.Az az összeg máshol egy,vagy két napot fedez,nem ötöt !
Az Istenkereső délutánon,meg talán a bérleti díjra is kevés volt,amit kértél.
Ha Te ebből élsz,akkor azt nem tudom hogy csinálod.
Ha még ilyen jelképes összegeknél is felmerül,hogy de ezt is miért,akkor nem tudom
mit mondjak ?
Amikor mindenféle áltanítók,vagy önjelölt zsenik vagyonokat kérnek ?
Itt legalább az ember minőséget és igazi tanítást kap és húgyért-szarért.
Már elnézést,tudom hogy nem illik ide ez a jelző,de ha már egy jelképes összeg is sok,
akkor már nem tudom mit gondoljak?
Nem is tudom ,hogy merülhetett ez fel….
….hogy Te pénzt kérsz a tanításodért.
Milyen pénzt?
Amit én eddig fizettem az még jelképes összegnek sem nevezhető.
Az Önismereti tábort fogalmam sincs hogy lehetett ennyi pénzből kihozni,
egyszerűen elképedtem.Az az összeg máshol egy,vagy két napot fedez,nem ötöt !
Az Istenkereső délutánon,meg talán a bérleti díjra is kevés volt,amit kértél.
Ha Te ebből élsz,akkor azt nem tudom hogy csinálod.
Ha még ilyen jelképes összegeknél is felmerül,hogy de ezt is miért,akkor nem tudom
mit mondjak ?
Amikor mindenféle áltanítók,vagy önjelölt zsenik vagyonokat kérnek ?
Itt legalább az ember minőséget és igazi tanítást kap és húgyért-szarért.
Már elnézést,tudom hogy nem illik ide ez a jelző,de ha már egy jelképes összeg is sok,
akkor már nem tudom mit gondoljak?
Pénz egyenlő energia
Teljesen egyetértek Sanyival.
Azt gondolom, hogy az embereknek szükségünk van az adok-kapok egyensúlyára. Ha csak „úgy” kapnak valamit, hiányérzetük van, elbillen a mérleg súlya, és ez nem jó érzés. Fontos, hogy megtudjanak nyugodni, ők is adtak valamit.
És sokszor érezhető, hogy ami ingyen van, annak sok ember szemében nincsen értéke.
Épp tegnap történt velem ide vágó történet.
Néha előfordul, hogy ha olyan páciens érkezik hozzám, akinél érzem, problémát okoz neki a fizetés, inyenkor a tanácsadást ingyen vállalom. (Azért ez az érzés, tudnotok kell, nem jön sűrűn, tehát nem viszem túlzásba.)
És persze nem mondom előre, mert általában ez a gondolat, intuicíó formájában érkezik hozzám a konzultáció alatt. Tehát még én sem tudom mikor érkezik üzenet.
A hölgy aki nálam volt, láttam rajta nagyon örült, megkönnyebbült, amikor azt mondtam, nem kérek most pénzt a munkámért, nincs abban a helyzetben. Majd ha megerősödik, megbeszéljük.
Végül azt kérte, most legalább egy eszmei összeget fogadjak el.
Ilyenkor nem szabad nemet mondani, engedni kell, hogy ő is adjon. Így jó érzéssel megy el, nem azt érzi, hogy adományt kapott, vagy megsajnálták. Ez nagyon fontos.
A másik amit erről gondolok, hogy kiegyenlítődnek a dolgok. Hogy ha itt adok, akkor vmikor, akár máshonnan, de kapni fogok. Ugyanez visszafelé is igaz.
Azok akik elvesznek és nem adnak, vmikor tőlük fognak elvenni.
Az energiák egyensúlyra törekszenek, tehát előbb-utóbb kiegyelítődik minden.
Szildi
Pont ez az
Sziasztok!
Én most mentem fel először erre a honlapra, már a Gyurkó Zsolt oldalára, és megdöbbentett, mert én ezt, vagy pont ehhez hasonlót kerestem. Nagyon örülök, hogy van ilyen gondolkodásmód, hálás vagyok, hogy rámbízzák ezt, mert a tudás, amit meditáció révén sajátítunk el olyan áramlást indít el, mely arra késztet, hogy adj, és ne kérj. És mivel minél többen akarnak így adni, annál többen kapnak is, anélkül, hogy várnák azt. Ez csodálatos!
Köszönöm!
Pont ez az
Sziasztok!
Én most mentem fel először erre a honlapra, már a Gyurkó Zsolt oldalára, és megdöbbentett, mert én ezt, vagy pont ehhez hasonlót kerestem. Nagyon örülök, hogy van ilyen gondolkodásmód, hálás vagyok, hogy rámbízzák ezt, mert a tudás, amit meditáció révén sajátítunk el olyan áramlást indít el, mely arra késztet, hogy adj, és ne kérj. És mivel minél többen akarnak így adni, annál többen kapnak is, anélkül, hogy várnák azt. Ez csodálatos!
Köszönöm!
Az előbbiekhez…
A téma engem is nagyon mélyen érint és sokat vacillálok rajta… Engedjétek meg, hogy egy kicsit messzebbről kezdjem, Sanyi kifejezésével élve, a pénzes világ működésénél…
Ahhoz, hogy pénzhez jussunk, vagy pénzt teremtsünk – valamilyen formában vitalitás és pszichikai energiát (nevezzük humán energiának) szükséges fizikai aktivitásba konvertálni. Ez még akkor is igaz, ha lottóval, vagy rablással, vagy hamisítással szereztük, vagy találtuk a pénzt… de többnyire munkát végzünk érte. Minden tevékenység a pszichéből indul ki, akár gödröt ásunk, akár verset írunk, akár tanítunk – szellemi, érzelmi, prána és testi energiát kell hozzá felhasználnunk.
A pénzt tehát tekinthetjük egyfajta akkumulált, lefagyasztott, vagy konzervált humán energiamennyiségnek, amely bármikor felszabadítható, és amellyel mások hasonló energiáját felhasználva megválthatom valamilyen aktuális szükségletemet anélkül, hogy abban a pillanatban munkát fejtenék ki. A pénz teszi lehetővé, hogy olyan szaktudást, szolgáltatást, vagy használati eszközt vehessek igénybe, amelyhez nem értek, nem vagyok képes ilyet tenni, vagy ilyen eszközt előállítani.
Elcserélhetem azt az értéket, amelyet képes vagyok megteremteni/nyújtani valami olyanra, amit nem vagyok képes, mert nem érthetek mindenhez > naturális árucsere > barter > többoldalú barter, stb., de a szükségleteknek kölcsönösen találkozniuk kell, valamint folyamatosan fennáll az értékegyeztetésnek / megfeleltetésnek / szembeállításnak a kényszere.
Kis csoportban, ha véletlenül összejön egy hasonló értékű láncszükséglet és szerencsésen körbe is ér szolgáltatások sora (vagyis a véső igénybevevő azonos a kezdeményező igénylővel), akkor a körbetartozás „visszafelé” történő rendezése látszólag pénz nélkül is kitűnően működik. Lássuk hogyan:
„Augusztus van. Egy dél-franciaországi kisvárosban vagyunk, egy panzióban,
a turistaidény kellős közepén. De sajnos már régóta esik az eső, ezért
elég rosszul megy a bolt… és persze mindenki marhára el van adósodva.
Ekkor szerencsére belép egy gazdag orosz turista a kis hotelbe, a
recepcióhoz megy és kér egy szobát. Lerak egy 100 euróst az asztalra, majd
elirányítják a szobájába, ami a harmadikon van.
A hotel tulajdonosa fogja a 100 Euróst, és szalad vele a hús
beszállítójához, hogy megadja neki a tartozását.
A hentes azonnal fogja a 100 Euróst és siet a nagykereskedőjéhez, hogy
megadja neki a lóvét.
A nagykereskedő sem rest, vágtat egyből a termelőhöz, Etienne gazdához,
hogy kifizesse neki a disznókat, amit még korábban hitelre kapott tőle.
Etienne gazda pedig fogja a pénzt és sebes malac vágtában viszi
Sophie-nak, a helyi prostinak, aki még a múlt hónapban nyújtott neki hitelben szolgáltatásokat.
Sophie pedig boldogan sétál be a 100 Euróssal a mi kis hotelunkba, hogy
kifizethesse végre a szobákat, ahová felvitte a pasikat az elmúlt
hetekben. Leteszi a pultra a 100-ast.
Ebben a pillanatban lejön a harmadikról az újgazdag orosz és kijelenti, hogy ez
a szoba neki nem felel meg. Kéri vissza a pénzt. A tulaj odaadja, ő
pedig fogja a 100-ast és távozik.”
??? NINCS KIADÁS ÉS NINCS BEVÉTEL, de MÉGIS MINDENKI KIFIZETTE AZ
ADÓSSÁGÁT !!! Mi a megoldás?
Egyszerű… ha az egész kört nézzük, összességében már nem is állt fenn tartozás, mert a másiktól láncszerűen mindenki megkapta a szolgáltatása ellenértékét (feltéve, ha ez nagyjából azonos értékű volt) valamilyen, a számára fontos szükséglet naturális kielégítése révén. A 100 euro helyett akár egy köszönöm is körbemehetett volna egy papír fecnire írva.
Lehetne akár ennyire egyszerű is…
Azonban ezt a véletlenül kialakult körbeszolgáltatást megtervezni és összehangolni, de főleg viták nélkül lebonyolítani és kiegyenlíteni – gyakorlatilag lehetetlen lenne. A folyamat leegyszerűsítésére, az összehasonlítás és a fizikai lebonyolítás könnyebbé tételére találtuk ki a pénzt, mint általános értékmérő ESZKÖZT.
Igaz, jelenleg is működnek barterközösségek, sőt ez talán a jövő egyik szerveződési formája, de itt is valamilyen virtuális egységben mérik össze az szolgáltatások ellenértékét, vagyis egy kvázi pénz működik. Több oka van tehát, hogy a körbetartozások egymással szemben még sem számolhatóak el, mert:
1. A pénzt pontosan azért találtuk ki, hogy ne kelljen a bonyolult körbetartozásokat nyilvántartani, az értékcsere akár késéssel, és részletekben is kiegyenlíthető legyen. S ami a legfőbb – a pénzen bármilyen szükséglet, bárkitől, bármikor, helytől függetlenül és bonyolult összehangolás nélkül is igénybe vehető. Erre jó eszköz a pénz, mint általános értékmérő és közvetítő, osztható, kis helyen elfér, könnyen mozgatható.
Valójában rendkívül nehézkes megszervezni a pénz nélküli csere-berét, a teljesítéseket nyilvántartani és értékében összehasonlítani. Aki szervezi az ügyletet, a jelenlegi tudatossági szintünkön rendszerint a maga javára torzítja el az értékarányokat, ha pedig egy is akad, aki nem teljesít, megszakad a lánc… Képzeljétek el, milyen körülményes lenne így kereskedelmet, ellátást országos és nagyvárosi léptékekben megszervezni!
2. Közmegegyezéssel fenntartunk egy államot és egy szociális rendszert, ami a civilizáció fejlődésével jött létre, s amiről lemondani – visszalépés lenne. A nemzetgazdaság méretű nyilvántartás és adóbeszedés csak a pénzen, mint általános értékmérőn és a könyvelésen keresztül lehetséges.
Lehetne úgy is államot fenntartani, hogy nem szednék be a pénzt automatikusan valamiféle szabályok mentén, hanem önkéntesen adakozna mindenki a rendszer fenntartásához, mint a Waldorf iskola estében. De működne vajon? Akár a kommunizmus egyébként nagyszerű ideája, amely a spiri tudatosság szintjein is bizton megállná a helyét: „Mindenkitől képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint!” Ugye tudjátok miért nem valósult meg?
De kanyarodjunk vissza a blog témájához… támadt még néhány gondolatom a fentiekből következően, eddig ez amolyan közgazdászkodás volt és a kis egós jelenlegi világunkat jellemezte. Viszont ez így már túl hosszú lenne, inkább legközelebb folytatom.
„ATTÓL,AKI ARANYBÓL
„ATTÓL,AKI ARANYBÓL ÉL,ARANYAT KÉRJ”
Leonardo.D.V.
Pénz, mint illúzió…
Kedves Hermess!
Nagyon szeretem olvasni a hozzászólásaid, és minden elismerésem, tényleg hihetetlen intellektuális képességeid vannak. Nagyon tisztán gondolkodsz, de nem csak ez az erényed, igazán, nagyon sokat tanulok tőled, abban, ahogy látod a világot, és összefoglalod magadban a tudást, amit szereztél.
És szerintem az sem igaz, amit egyszer írtál nekem, hogy még nem éled, mert lehet érzeni az erőt abban sokszor, amiről írsz.
Most, én, aki szintén nagyon szeretem az intellektuális utakat, és olykor túlságosan is elveszek benne, felhívnám mégis a figyelmed valamire:
„??? NINCS KIADÁS ÉS NINCS BEVÉTEL, de MÉGIS MINDENKI KIFIZETTE AZ
ADÓSSÁGÁT !!!” Akkor meg mire is kellett a pénz? Mi is volt a VALÓDI funkciója? Egyáltalán, volt neki ÉLŐ funkciója?
Képzeld el a szituációt, amit felvázoltál, lásd magad előtt újra.
Mi is történt? Mindenki élt. Tette a dolgát. És az egész működött, úgy, ahogy volt, a pénz csak egy katalizátor volt az egészben, egy látszat. Megjelent, aztán egy az egyben távozott. Hol volt, hol nem volt… MINTHA NEM IS LETT VOLNA. És közben egy csomó cselekvés, élet zajlott. Valaki lakott, valaki evett, valaki rohangált, valaki szeretkezett..
Lásd, a szituációt olyannak, amilyen. Lásd, NINCS BENNE A PÉNZNEK HELYE. A PÉNZ GYAKORLATILAG NINCS!!! CSAK EGY ILLÚZIÓ, AMI AZÉRT ALAKULT KI, MERT AZ ELMÉK ÚGY MŰKÖDNEK, HOGY HA ADNAK VALAMIT, FELTÉTLENÜL KAPNIUK IS KELL ÉRTE VALAMIT!!!!!!
És ez itt Maya Fátyla, a kollektív önbecsapás, évszázadok tanulásának befejezése a tudatosság által: nem mindig kapunk vissza onnan, ahová kiküldtük az energiát…!!!! A természetben így működik.
Az almafa almát ad. A Föld táplálékot. A víz táplálja a földet. A szél „termeli” a vizet. És így tovább. Az egész egy tökéletes rend, amiben mindenkinek az jut, amire szüksége van. Az almafa nem kér bort inni víz helyett, és nem panaszkodik akkor sem, ha a víz szennyezett. Ilyeneket csak az ember tesz. Pontosabban az ember reaktív elméje.
De az ember (és ez a kulcs) VÁLASZTHAT. A tudatszintek között, amelyek benne (is) vannak! Az anyagi világ tudatossága a javak kiosztása (a reaktív és az analizáló elme működése, a duális világ működése szerint, az egoba tárolt téves, de sokat gyakorolt programjai szerint). A szív tudatszintje a világ működésének elfogadása, a befogadás, a feltétel-nélküliség, a szeretet. A szív úgy működik, ahogy a természet is. Befogad és kienged. Mindent. Jót, és rosszat. Így tisztul és tisztít. Nem vár el, és nem ad feltétellel. Nem tekinti másnak magát, mint ami, és nem akarja a teljességét érteni. Csak él, dobog, teszi a dolgát. Almafa. Narancs. hegy. Gomba. Baktérium. Bármi. Ember. Olyan, amilyen. Azt tud adni, amit, és mást nem. És ELFOGADJA EZT IS. MAGA-MAGÁT.
Ezért a szituáció, amiről írtál, és az egész élet is, tökéletesen működik az említett katalizátor nélkül. Csak nem az elme szintjén, hanem a szív, a szellem szintjén.
Egy olyan tudatszinten, ahol úgy működünk, amiről Jézus és a többi mester tanít: adj elvárások nélkül, és kérj, és megadatik.
De ezt csak az Életbe vetett feltétel nélküli bizalommal élhetjük meg. Önmagunkba vetette bizalommal, mely a világ működésének tudásáról, a tudatosság transzcendentális működtetéséről szól. (A szív, még nem is annyira transzcendentális, hiszen csak a negyedik csakra, a középpont)
„A tibetiek a gondolkodásukkal, a magyarok a szívűkkel váltják meg a világot…” Dobogókő. Ez azért elgondolkodtató. 🙂
Talán azért érzem folyton, hogy erről kell írni. Mert ezen a szinten egyenlítődnek ki a dolgaink.
Nem a gondolkodás szintjén. Az csak egy út, és a nyelvünk jó támasz hozzá. Annak is megvan a maga szerepe, pl. itt.
De a szív az elengedés helye. A bizalom helye. Az öröm forrása. A biztonság anyagi értelem vett elengedésének a helye. A szív máshová helyezi a biztonság alapjait (nem az anyagi biztonságba): az örömbe, az élet természetes, gondolkodás-mentes működésébe, az örök változás elfogadásába, a Föld és az Ég, és a szív megélései által épült közösségek gondoskodó erejébe.
És van még egy fontos dolog: a szív megélése nem tesz magányossá. Ettől fél folyton az elme, és ezért akarja kiosztani „ami van”. A szív, a szeretet megélése összekapcsol. A természetben is így kapcsolódik össze a tökéletes rendbe minden. A fa gyökeres a talajjal, a felhő a széllel, a víz a gyökérrel….stb. csakhogy ez nem az elme számára felfogható valóság, csak a szív által megélhető. Ezért kel az elmét szolgálatba állítani, hogy a testet, az anyagot irányítsa, és a szellemet, a szívet szolgálja, Mert csak a szívvel való élés, az elengedés, a szeretet, a feltétlen bizalom az életünkben, az Univerzum tökéletes rendjében kapcsol minket az össztáncba, amely éppen annyit juttat amennyire szükségünk van. Nem tudom, ez érthető-e. Kicsit misztikusnak tűnik pedig nem az. van, amikor élem, és elképesztő ereje van.
Szóval ennyi: meg kéne élni a szívünket. És akkor egy olyan közösségre lelünk, amely hasonlóan él. És ad, feltétel nélkül, és segít, ha elesel. És te is másnak. Ahol nincs meghatározva, mikor mennyit kinek kell adni, és vagy kénytelen elfogadni. A belső tisztaság a külső tisztaság. A belső szabadság a külső szabadság. AMI KINT AZ BENT.
Talán ezért érzem úgy, hogy a pénz csak átmenet számunkra az úton.
És lesz egy stádium, ahol szabadok leszünk tőle.
Persze az asztrális világot továbbra is uralni fogja a pénz, és azok, akik jó tudják működtetni ezt az energiát. Azoknak az a dolguk. Az egy másik tudatszint. Egy másik tanulás.
Bocs, nem tudok rövidebb lenni. lehet, h már így maradok??
Namaszte
Az előbbiekhez… 2.
Köszönöm a fényezést, Aditi. Álszent lenne a kis egó barátom, ha azt mondaná, hogy ugyan már… ! Valóban törekszem a világos beszédre, érthetőségre, és jó vagyok a szintetizálásban. Ha már billentyűre és a gondolataim megfogalmazására vetem magam, akkor szeretem megkönnyíteni a befogadást azok számára, akik megtisztelnek a figyelmükkel.
És valóban szeretek agyalni, megérteni, továbbadni… ebben keresem az önmegvalósításomat egy kései, de nem túl régi pályakorrekció után. Tudom, aztán eljön az idő, amikor az összes elméletet el kell engedni… de előbb igyekszem összerakni a puzzle-t, hogy legyen mit elengedni. A lehető legtökéletesebbre, amelyet a képességeim megengednek, ahogyan a mandalával teszik ezt, mielőtt szétsöpörnék…
Azt gondolom, hogy a gondosan összeválogatott, helyes ismeret nagy kincs, de hiába tud sokat valaki, a fejlődésében csak ott tart, amennyit képes volt ebből megélni. Az jellemzi, ami a tudásának megfelelően működik az életében és kapcsolataiban. Ebből a szempontból szeretném a blogtémát néhány gondolattal, felvetéssel gazdagítani még.
Nyilván én magam is csak olyan értékű és szintű igazságot, véleményt és értékrendet képviselhetek, ahol éppen tartok. Bennem is folyamatosan alakul és változik a témával kapcsolatos hozzáállás, amihez nagy segítséget jelentenek a hozzászólásaitok! Abban bízom, hogy képes vagyok belátni az ösvényem hátralevő részét… nem a konkrét életeseményeket illetően, hanem hogy milyen lépcsőket kell még meglépnem. És főleg reálisan látni vélem, hogy hol tartok, ebből lehet tudni, hogy merre van az előre…
Tehát onnan, aki vagyok és amilyen „igazságot” képviselek, a következőket gondolom a témáról:
1. Szerintem minden terméketlen vita és egymás mellett való „elbeszélés” abból származik, hogy az összecsapó kis egyéni igazságok, meglátások különböző tudatossági szintekről származnak. Különböző szinteken más-más a világkép, az értékrend, a szükségletek, az önzés és a szeretni képesség szintje. Összességében – az ego feloldódási foka. A maga szintjén mindenkinek igaza van bárhogy érez a témával kapcsolatban. Erről módszeresen megfeledkezünk, és irgalmatlan energiákat teszünk bele a vitákba…
Különböző tudatszinteken más és más a jónak és rossznak is a fogalma, ebből kifolyólag más az életfeladat is. Ami egy korábbi szinten megengedett és előrevivő volt, az egy későbbi szinten mérgező és kerülendő tevékenység, vagy értékrend. A védikus filozófiában egyértelmű a megkülönböztető képesség fogalma – minden jó, ami a magam és mások fejlődését segíti, és minden rossz, ami ezt gátolja, vagy bárkiét is ellehetetleníti. Jó ami a sokszínűséget és az Életet megőrzi, rossz ami az „élet terét” szűkíti. Ez kivétel nélkül minden tudatossági szinten igaz, akár az anyagba mélyedés szakaszában tart valaki, akár a Szellemmel áthatva, már kifelé emelkedik, belőle.
2. Így hát a pénzhez való viszony is teljesen egyedi, egyéne válogatja. Semmi rosszat nem látok abban, ha valaki a torokcsakrás, önmegvalósítási szintjén (ami az utolsó személyes, önmeghaladás előtti fejlődési szakasz) abból próbál megélni, amit a legjobban tud, ami legjobbat magából hozzáadhat mások felemelkedéséhez. Sokkal etikátlanabb lenne eladnia a „humán erejét” valami nem szeretem munkában, ezzel keresnie a kenyerét (pénzét), s a maradék energiáját fordítani csak arra, amit a leginkább a lelkéből tud tenni… Nem így van?
Ha most ez történetesen a tanítás, mások fejlődését segítő, hasznos tudás átadása – ezen a szinten szerintem jogosan fogadhat el érte pénzenergiát. Még akkor is, ha meditációból, ingyen jön számára a tudás… hiszen abba is energiát fektet, hogy azt rendszerezze, az elmélyülései alatt nem tud árkot ásni (sőt a meditációs életszakaszban ellenjavallott minden sok ingerrel járó intenzív tevékenység), maga a tanulás, olvasás, befogadás, megértés és a továbbadás is hihetetlenül sok energiát igényel és feltételez, nem beszélve az eszközökről, szervezésről, terembérletről, stb.
3. Az Univerzum szereti az egyensúlyt és az egyensúly az energiák szintjén valósul meg. Mint megbeszéltük – a pénz is energia. Szerintem a pénzenergia nem illúzió, hanem a magasabb rendű energiák leképeződése a fizikai síkon. Éppúgy, mint ahogyan az Internet virtuális valósága is a kollektív tudattalan információtartalmának leképeződése, hogy az érzékelés képességével még nem rendelkező emberek hozzáférhessenek. Egy átmeneti állapot. Még teljesebben – az egész kis ego is a felsőbb spirituális hármasság levetülése a fizikai síkon megnyilvánuló test-lélek-szellem hármasságba, amely a pénzt és az információt a maga illuzórikus hatalmának erősítésére használja.
Nem maga a levetülés tehát az illúzió (ez az eszköz a tapasztaláshoz), hanem az, hogy az elme azt képzeli, hogy ő nem eszköz, hanem hogy ő a főnök… Így a pénz sem illúzió önmagában, hanem valós energia, amennyiben érték áll mögötte, de az már illúzió, hogy a kis ego biztonságra és boldogságra akar szert tenni a pénz felhalmozásával.
4. A pénzenergiát, mint ESZKÖZT, éppúgy lehet a magunk és mások felemelkedésére hasznosítani, mint ezen feltételek ellehetetlenítésére. Így van ez mindennel, amit az emberiség kitalált, vagy amit a kis ego megérint, és a saját hízlalására megpróbál felhasználni. A pénz pedig, mint tárgyiasított, akkumulált energia – a lehető legilyenebb.
Tudom, hogy az előző hozzászólásom kis története pont azt igazolja, hogy semmi szükség a pénzre, nélküle is működne minden. Pontosan az ellenkezőjét szerettem volna bebizonyítani vele, hogy a jelenlegi átlagos emberi tudatossági szinten pénz nélkül nem működnének a dolgaink! Aztán Te is megjegyzed a végén, hogy ideiglenes jelenség, majd el fog tűnni. Én is azt hiszem, de most szükséges eszköznek látom. Ne a mi fejlettségi szintünkből ítéljük meg a kérdést, hanem a világ tudatossági szintjéből!
Innen folytatom…
A pénz és a szeretet
Köszönöm a választ, egy örömmmámor olvasni ahogy írsz… de tényleg.
Nem fényezésnek szánom. Az egészséges önértékeléshez hozzátartozik tudni, mire vagyunk képesek. És az mennyire jó! 🙂 És jó kifejezni az örömet!
Én sajnos sokszor túl türelmetlen vagyok, ezért nem ilyen teljes, ahogy fogalmazok, és sajnos indulatos is olykor…
Szóval szinte teljesen egyetértek, és bár úgy tűnik (tényleg néha provokatívnak tűnhetek), de nem vitatkozni akarok, csak leírni a látásmódom. Ez sokszor nehezen megy elég tárgyilagosan, túlfűtöttség, vagy lelkes indulatok nélkül… 🙂 És regényes hosszúságát nélkülözve… Elnézést kérek ezért.
Csak az információ-cserének van itt jelentősége, és haszna, valóban.
Mindazonáltal:
„2. Így hát a pénzhez való viszony is teljesen egyedi, egyéne válogatja. Semmi rosszat nem látok abban, ha valaki a torokcsakrás, önmegvalósítási szintjén (ami az utolsó személyes, önmeghaladás előtti fejlődési szakasz) abból próbál megélni, amit a legjobban tud, ami legjobbat magából hozzáadhat mások felemelkedéséhez. Sokkal etikátlanabb lenne eladnia a „humán erejét” valami nem szeretem munkában, ezzel keresnie a kenyerét (pénzét), s a maradék energiáját fordítani csak arra, amit a leginkább a lelkéből tud tenni… Nem így van?”
De igen, nagyrészt így van. Mégis van két kitétel. Az egyik, hogy ebben a világban óriási szükség van a gyógyító, tanító, az élet élését tanító tudásra, szeretetre, gondoskodásra, éppenséggel életmentő. Sőt, emberiség-mentő.
Ebben a helyzetben bajos arra hivatkozni, hogy „tudnék segíteni, belefér az időbeosztásomba is, birtoklom is amire szükséged van, de nem adom oda, mert toprongyos vagy. Szedd össze magad, és amikor már elég „fejlett” vagy, gyere vissza hozzám, hogy ki tudj fizetni.” Merthogy az ember, aki zuhan és segítséget kér, éppen azért kéri, mert nem tudja, hogyan hagyja abba a zuhanást. És az, aki ilyen helyzetben nem ad, (amikor van rá lehetősége, ideje, energiája, és a pénztől teszi függővé, az az egyetlen bűnt követi el: a szeretet-nélküliség bűnét, amivel visszaveti magát is.)
Aztán. Ha a világunk jól, azaz építően, az ember életét szolgálva használná a pénzt, valószínűleg nem is lenne ezzel az egésszel probléma, ennek ellenére, mert lenne szociális háló, vagy valami, ami életben tart amíg valaki el nem jut a vegetálásában addig, hogy segítséget kérjen, esetleg segítene neki az állam abban, amire szüksége van, ahelyett hogy kijelöli neki a gyógyulásának útját. (Test-központú orvostudomány, meg pszichológia, kb ennyi)
Hangsúlyozom, nem a pénzzel van itt a baj, és nem is azzal, hogy mindenki azt adja (vagyis abból „éljen”, amit tud, vagy amire éppen képes). Azzal van a baj, hogy a pénz használatával elkezdünk szolgálni egy olyan rendszert, ami fejlődés ellenes, destruktív és kiszolgáltató.
Példa: Egy fiatal ember eldönti, hogy a szíve vágyának engedelmeskedve gyógyítani fogja az embereket. Beiratkozik az orvostudományi egyetemre. És ezzel nagyjából már alá is írat a halálos (szellemileg) ítéletét. Nem azért, mert a testet nem kell gyógyítani, vagy nem lehetne használni azokat a vívmányokat, módszereket, amiket már kifejlesztett a nyugati orvostudomány. Hanem azért, mert a szemlélet az, amin MINDEN múlik!!! Ha a szemlélet a teljességet veszi alapul, akkor MINDEN belefér, és a helyére kerül. De sajnos torz, és elfajzott civilizációinkban olyan szemléleti agymosást kapnak az egyetemeken az orvostanhallgatók, OLYAN SZINTŰ ZÁRKÓZOTTSÁGOT, AKADÉMIKUSSÁGOT, GŐGÖT, A GÉPEKRE VALÓ HAGYATKOZÁS FELELŐTLENSÉGÉT A DIAGNOSZTIKÁBAN, A GYÓGYSZERLOBBINAK VALÓ KISZOLGÁLTATOTTSÁG ILLÚZIÓJÁT és még sorolhatnám ültetik el bennük, hogy szinte teljesen lebénítják őket szellemileg.
Ehelyett ha beiratkoznának egy olyan intézménybe, mint (már némelyik nyugati országban is működő) az Ajurvédikus egyetemek és kórházak, vagy ne adjisten csinálnánk egy magyar egyetemet, amely nyitott szellemre nevel, és integrálja mindazt a tudást, amit tud az emberiség a gyógyításról, ami természetesen nem elválasztható a tudatszint emelésétől, akkor lenne esély valóban arra, hogy az egyén is jól (életet és fejlődést, szeretetet szolgálóan) működhet.
Részt venni egy rossz célokat (fejlődés-ellenes, ember és élet-ellenes, szellem-ellenes) szolgáló rendszerben, annak a hangyájának lenni, éppen olyan rosszá teszi azt amit csinálunk, mint a rendszer maga. És idővel még a személyiséget is eltorzítja.
Szerintem a fejlődés egy fontos foka felismerni ezt, és most itt az ideje. Minden szellemi szinten élő ember feladata, hogy a mátrix alól kivonja magát a saját tudatossága alkalmazásával. Amihez szüksége s ez a felismerés, amiről írtam.
Mert csak így tudunk segíteni egymásnak a jövőben. Most építjük a jövőt, elsősorban saját fejlődésünkkel, és tetteinkkel.
Az élet törvénye azt mondja: légy boldog, fogadd el magad, és fejlődj. A szeretet törvénye azt mondja: lásd, mivel adhatsz (milyen tudatszinten) többet! Mivel szolgálod jobban az emberiség közösségét. Ezért bár valóban, a „…a pénzhez való viszony is teljesen egyedi, egyéne válogatja”, de az egyén felelőssége az, hogy fejlődése eljuttassa arra szintre, ( a szeretet szintjére), ahol feloldja ezt, és a közösséget kezdi szolgálni.
Ha valaki benne marad a mátrix rendszerében az elkövetkező időkben (nem változtatja meg a belső hozzáállását, mert csak az tud kiemelni) az nemsokára teljesen el fog lehetetlenülni. És nem fog tudni sem segíteni, sem fejlődni tovább.
És öreg korára savanyú vénember lesz belőle, aki azt hajtogatja: „képtelenség volt azt tenni, amit a szívem mond. Nem engedték. Nem tudtam volna megélni.”
Sajnos a Föld világa nem a szeretet tudatosságában működik. És ezért a pénz-világ sem így működik. Egyéni érdekeket szolgál, ezt mára széles körben tudják. Ezért ez az energia, bár hasznosítható lenne, nem az, ha a rendszer része marad valaki.
Ki kell lépni. Ezért szerveződnek az új közösségek. A kulturális kreatívok. Az ősmagyar társaságok, akik jurtákban fognak élni. A bio-gazdasági-társaságok. A Waldorf-közösségek, és még sok másféle kezdeményezés, ami mind arról szól, hogy a félelmeken túllépve az egyéni szabadságot megvalósítva új közösséget építünk, ami független a mátrixtól.
Továbbra is azt mondom: a pénz csak átmenet. Amíg rá nem ébredünk, hogy élhetünk nélküle. Akkor szabadokká válunk. És tudunk segíteni mindenkin, aki szintén azzá akar válni majd a rabszolgatartó-rendszerből kilépve, de még nem elég erős, hogy meg is valósítsa ezt.
A pénz olyan értelemben illúzió, hogy a szeretet szintjén csak az marad meg, ami a szeretetben működik. Mivel ez a világ nem a szeretetben működteti a pénzt, el fog tűnni. Megtisztul. És/vagy újra-hasznosítódik. De mint minden gyógyuláshoz, itt is kell a pálfordulás a megtisztuláshoz. A folyamatok elengedése, a „nincs” megtapasztalása az újjászületéshez. A régi szellem kilépése, ami mindent visz magával, ami nem szeretetben van csinál helyet az újnak. Ez egyébként a Halál Arkánuma a Tarotban.
Elengedés, és áldozatok (az ego áldozata) nélkül nincs újjászületés. A kollektív ego beáldozására felkészülni magas tudatszintet kíván. Vannak, akik ez már kezdeményezik. Erre születtek. Majd csak figyeld meg, Milyen robbanás lesz itt két éven belül. Minden meg fog változni, mert látványosan el fognak válni a különböző tudatszinten élő emberek életei. Mert a Földön zajló eseményekkel nem kell lefelé forognunk tovább. Ha már megérett rá a tudatosságunk. Nem kell azokat a földi törvényeket szolgálnunk, amelyek rombolnak, és megfosztanak az élet élésétől. Az élet nem vegetálás és kiszolgáltatottság annak, mit eszünk, és milyen levegőt szívunk, hol és miből élünk…stb Szabadság nélkül nincs élet. Levegő nélkül nincs élet. és még sorolhatnám.
Egyébként most nekem is átmeneti munkám van, amiben megfizetik az angol-tudásom, pedagógiai és egyéb képességeim, de közben rengeteget adok szeretetből, tudatosságból, és magam is tanulok, ami sokkal inkább az, amire felvett annak a kisfiúnak az anyukája, aki nem ér rá szeretni őt, mert a mátrix karrieristája szerepét játssza, csak még nem ismerte fel. Tudom, hogy a Mindenség valódi célja sohasem a felszín, mindig a szeretet szintjén zajló tettek, információk áramlása, és most már tudatosan megélem ezt. Az anya példája segít engem, az ő energiái erősítik azt, amiben hiányom van ( a vezetés képességének tanulása, az érett nő energiái, stb, és én segítsem őt azzal, amit én tudok, tapasztalok és élek), és ugyanez a kisfiúval. Ez megfizethetetlen.
A következő lépésem, már látom az lesz, hogy a közösségbe, amit nemrég találtam be tudok úgy illeszkedni, hogy a tudásom is kamatoztathatom (Az előbb említett energiacsere ott is folyik). És akkor abból fogok élni, amit tanultam, de egy olyan közösségen belül, ahol a pénzt „jól” használják. És már elindultak az energiák a továbbfejlődés irányába, hogyan léptetjük ki az egészet a Mátrixból. Elképesztő, hogy itt van körülöttem mindenki, aki kell ehhez! Egyszer mondta ezt nekem a mesterem régen: mindenki ott van körülötted már most, akivel dolgod van és segít megvalósítani a fejlődés következő fokát, bekerülni az életcélon való munkálkodásba.
És nekem elkezdődött a folyamat.
Ennek része a pénzhez való viszonyom átértékelése, hogy ezt megosztom veletek is.
Tehát egyáltalán nem kell követ hordani, és lehet úgy élni az életet, hogy a szellemi fejlődésünk szolgálja azt, és a megélhetésünket is, miközben önzetlenül adhatunk. (De ez nem a pénzhez kötött szolgáltatás, mint vázoltam…) Csak tisztelni kell az Univerzum akaratát, meg kell tanulni felismerni azt az életünkben, ami nem könnyű, és alá kell rendeli magunkat a változásnak. A folyton adódó új feladatoknak, amiket az élet szab meg, és lehet, hogy sohasem csináltuk, de éppen furcsa módon ebben nőhetünk igazán hatékonnyá. (Ez egyébként Steineri eszme is, és tökéletesen működik a Waldorf pedagógiában)
És még valami. Elég gáz, de igaz. Fel kell adni az anyagi biztonságot. Mert az a mátrixhoz köt.
Bocs, ha kemény voltam. Nem személyes.
Csak nem érünk rá sokáig elemezgetni. A változások, a TUDATI változások zajlanak. Aki követi, minőségi életet élhet majd. Aki nem, rabszolga marad.
Persze lesz átjárhatóság. Egy ideig. De jobb előbb, mint később..
A mesterem a hétvégén mondta: „Tegnap más voltam mint ma. Változtam, mert a tudatom, a tudatosságom változott. Te is más vagy.” A változás hatalma ökörérvényű. Ha megtanuljuk elfogadni, megtanulunk mindig a mostból kiindulni, nyitottnak lenni, boldogok vagyunk. Ha leragadunk, elveszünk.
A szeretet a legmagasabb rezgés. Most ez a rezgés változtatja a Földet és az Univerzum egy részét. Ha feladjuk a tanult sémáinkat, az egónkat, és észrevesszük, mit kíván az élet tőlünk egyéni és kollektív szinten, túlélünk, és egy boldogabb, megtisztultabb világ részeseivé válhatunk.
Ha ellenkezünk (a bevett magyarázatokkal, a múlt sémáival) szenvedni fogunk tovább.
Szeretetet nem lehet adni pénzért. És csak a szeretet az, ami bármin is változtat. Mert a szeretet tudatosságot ad. És a tudatosság az egyetlen dolog, amiben valóban változnunk kell. A többi csak játék, kivetülés, eszköz, amitől sem boldogabbak, sem tudatosabbak, sem nagyobb szeretet-képességűek nem leszünk. A többi csak por és hamu.
Mind azzá lesz. Csak ILLÚZIÓ.
🙂
Bocs a regényért… és várom a folytatást..
Namaszte
Az előbbiekhez…
A téma engem is nagyon mélyen érint és sokat vacillálok rajta… Engedjétek meg, hogy egy kicsit messzebbről kezdjem, Sanyi kifejezésével élve, a pénzes világ működésénél…
Ahhoz, hogy pénzhez jussunk, vagy pénzt teremtsünk – valamilyen formában vitalitás és pszichikai energiát (nevezzük humán energiának) szükséges fizikai aktivitásba konvertálni. Ez még akkor is igaz, ha lottóval, vagy rablással, vagy hamisítással szereztük, vagy találtuk a pénzt… de többnyire munkát végzünk érte. Minden tevékenység a pszichéből indul ki, akár gödröt ásunk, akár verset írunk, akár tanítunk – szellemi, érzelmi, prána és testi energiát kell hozzá felhasználnunk.
A pénzt tehát tekinthetjük egyfajta akkumulált, lefagyasztott, vagy konzervált humán energiamennyiségnek, amely bármikor felszabadítható, és amellyel mások hasonló energiáját felhasználva megválthatom valamilyen aktuális szükségletemet anélkül, hogy abban a pillanatban munkát fejtenék ki. A pénz teszi lehetővé, hogy olyan szaktudást, szolgáltatást, vagy használati eszközt vehessek igénybe, amelyhez nem értek, nem vagyok képes ilyet tenni, vagy ilyen eszközt előállítani.
Elcserélhetem azt az értéket, amelyet képes vagyok megteremteni/nyújtani valami olyanra, amit nem vagyok képes, mert nem érthetek mindenhez > naturális árucsere > barter > többoldalú barter, stb., de a szükségleteknek kölcsönösen találkozniuk kell, valamint folyamatosan fennáll az értékegyeztetésnek / megfeleltetésnek / szembeállításnak a kényszere.
Kis csoportban, ha véletlenül összejön egy hasonló értékű láncszükséglet és szerencsésen körbe is ér szolgáltatások sora (vagyis a véső igénybevevő azonos a kezdeményező igénylővel), akkor a körbetartozás „visszafelé” történő rendezése látszólag pénz nélkül is kitűnően működik. Lássuk hogyan:
„Augusztus van. Egy dél-franciaországi kisvárosban vagyunk, egy panzióban,
a turistaidény kellős közepén. De sajnos már régóta esik az eső, ezért
elég rosszul megy a bolt… és persze mindenki marhára el van adósodva.
Ekkor szerencsére belép egy gazdag orosz turista a kis hotelbe, a
recepcióhoz megy és kér egy szobát. Lerak egy 100 euróst az asztalra, majd
elirányítják a szobájába, ami a harmadikon van.
A hotel tulajdonosa fogja a 100 Euróst, és szalad vele a hús
beszállítójához, hogy megadja neki a tartozását.
A hentes azonnal fogja a 100 Euróst és siet a nagykereskedőjéhez, hogy
megadja neki a lóvét.
A nagykereskedő sem rest, vágtat egyből a termelőhöz, Etienne gazdához,
hogy kifizesse neki a disznókat, amit még korábban hitelre kapott tőle.
Etienne gazda pedig fogja a pénzt és sebes malac vágtában viszi
Sophie-nak, a helyi prostinak, aki még a múlt hónapban nyújtott neki hitelben szolgáltatásokat.
Sophie pedig boldogan sétál be a 100 Euróssal a mi kis hotelunkba, hogy
kifizethesse végre a szobákat, ahová felvitte a pasikat az elmúlt
hetekben. Leteszi a pultra a 100-ast.
Ebben a pillanatban lejön a harmadikról az újgazdag orosz és kijelenti, hogy ez
a szoba neki nem felel meg. Kéri vissza a pénzt. A tulaj odaadja, ő
pedig fogja a 100-ast és távozik.”
??? NINCS KIADÁS ÉS NINCS BEVÉTEL, de MÉGIS MINDENKI KIFIZETTE AZ
ADÓSSÁGÁT !!! Mi a megoldás?
Egyszerű… ha az egész kört nézzük, összességében már nem is állt fenn tartozás, mert a másiktól láncszerűen mindenki megkapta a szolgáltatása ellenértékét (feltéve, ha ez nagyjából azonos értékű volt) valamilyen, a számára fontos szükséglet naturális kielégítése révén. A 100 euro helyett akár egy köszönöm is körbemehetett volna egy papír fecnire írva.
Lehetne akár ennyire egyszerű is…
Azonban ezt a véletlenül kialakult körbeszolgáltatást megtervezni és összehangolni, de főleg viták nélkül lebonyolítani és kiegyenlíteni – gyakorlatilag lehetetlen lenne. A folyamat leegyszerűsítésére, az összehasonlítás és a fizikai lebonyolítás könnyebbé tételére találtuk ki a pénzt, mint általános értékmérő ESZKÖZT.
Igaz, jelenleg is működnek barterközösségek, sőt ez talán a jövő egyik szerveződési formája, de itt is valamilyen virtuális egységben mérik össze az szolgáltatások ellenértékét, vagyis egy kvázi pénz működik. Több oka van tehát, hogy a körbetartozások egymással szemben még sem számolhatóak el, mert:
1. A pénzt pontosan azért találtuk ki, hogy ne kelljen a bonyolult körbetartozásokat nyilvántartani, az értékcsere akár késéssel, és részletekben is kiegyenlíthető legyen. S ami a legfőbb – a pénzen bármilyen szükséglet, bárkitől, bármikor, helytől függetlenül és bonyolult összehangolás nélkül is igénybe vehető. Erre jó eszköz a pénz, mint általános értékmérő és közvetítő, osztható, kis helyen elfér, könnyen mozgatható.
Valójában rendkívül nehézkes megszervezni a pénz nélküli csere-berét, a teljesítéseket nyilvántartani és értékében összehasonlítani. Aki szervezi az ügyletet, a jelenlegi tudatossági szintünkön rendszerint a maga javára torzítja el az értékarányokat, ha pedig egy is akad, aki nem teljesít, megszakad a lánc… Képzeljétek el, milyen körülményes lenne így kereskedelmet, ellátást országos és nagyvárosi léptékekben megszervezni!
2. Közmegegyezéssel fenntartunk egy államot és egy szociális rendszert, ami a civilizáció fejlődésével jött létre, s amiről lemondani – visszalépés lenne. A nemzetgazdaság méretű nyilvántartás és adóbeszedés csak a pénzen, mint általános értékmérőn és a könyvelésen keresztül lehetséges.
Lehetne úgy is államot fenntartani, hogy nem szednék be a pénzt automatikusan valamiféle szabályok mentén, hanem önkéntesen adakozna mindenki a rendszer fenntartásához, mint a Waldorf iskola estében. De működne vajon? Akár a kommunizmus egyébként nagyszerű ideája, amely a spiri tudatosság szintjein is bizton megállná a helyét: „Mindenkitől képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint!” Ugye tudjátok miért nem valósult meg?
De kanyarodjunk vissza a blog témájához… támadt még néhány gondolatom a fentiekből következően, eddig ez amolyan közgazdászkodás volt és a kis egós jelenlegi világunkat jellemezte. Viszont ez így már túl hosszú lenne, inkább legközelebb folytatom.
„ATTÓL,AKI ARANYBÓL
„ATTÓL,AKI ARANYBÓL ÉL,ARANYAT KÉRJ”
Leonardo.D.V.
Pénz, mint illúzió…
Kedves Hermess!
Nagyon szeretem olvasni a hozzászólásaid, és minden elismerésem, tényleg hihetetlen intellektuális képességeid vannak. Nagyon tisztán gondolkodsz, de nem csak ez az erényed, igazán, nagyon sokat tanulok tőled, abban, ahogy látod a világot, és összefoglalod magadban a tudást, amit szereztél.
És szerintem az sem igaz, amit egyszer írtál nekem, hogy még nem éled, mert lehet érzeni az erőt abban sokszor, amiről írsz.
Most, én, aki szintén nagyon szeretem az intellektuális utakat, és olykor túlságosan is elveszek benne, felhívnám mégis a figyelmed valamire:
„??? NINCS KIADÁS ÉS NINCS BEVÉTEL, de MÉGIS MINDENKI KIFIZETTE AZ
ADÓSSÁGÁT !!!” Akkor meg mire is kellett a pénz? Mi is volt a VALÓDI funkciója? Egyáltalán, volt neki ÉLŐ funkciója?
Képzeld el a szituációt, amit felvázoltál, lásd magad előtt újra.
Mi is történt? Mindenki élt. Tette a dolgát. És az egész működött, úgy, ahogy volt, a pénz csak egy katalizátor volt az egészben, egy látszat. Megjelent, aztán egy az egyben távozott. Hol volt, hol nem volt… MINTHA NEM IS LETT VOLNA. És közben egy csomó cselekvés, élet zajlott. Valaki lakott, valaki evett, valaki rohangált, valaki szeretkezett..
Lásd, a szituációt olyannak, amilyen. Lásd, NINCS BENNE A PÉNZNEK HELYE. A PÉNZ GYAKORLATILAG NINCS!!! CSAK EGY ILLÚZIÓ, AMI AZÉRT ALAKULT KI, MERT AZ ELMÉK ÚGY MŰKÖDNEK, HOGY HA ADNAK VALAMIT, FELTÉTLENÜL KAPNIUK IS KELL ÉRTE VALAMIT!!!!!!
És ez itt Maya Fátyla, a kollektív önbecsapás, évszázadok tanulásának befejezése a tudatosság által: nem mindig kapunk vissza onnan, ahová kiküldtük az energiát…!!!! A természetben így működik.
Az almafa almát ad. A Föld táplálékot. A víz táplálja a földet. A szél „termeli” a vizet. És így tovább. Az egész egy tökéletes rend, amiben mindenkinek az jut, amire szüksége van. Az almafa nem kér bort inni víz helyett, és nem panaszkodik akkor sem, ha a víz szennyezett. Ilyeneket csak az ember tesz. Pontosabban az ember reaktív elméje.
De az ember (és ez a kulcs) VÁLASZTHAT. A tudatszintek között, amelyek benne (is) vannak! Az anyagi világ tudatossága a javak kiosztása (a reaktív és az analizáló elme működése, a duális világ működése szerint, az egoba tárolt téves, de sokat gyakorolt programjai szerint). A szív tudatszintje a világ működésének elfogadása, a befogadás, a feltétel-nélküliség, a szeretet. A szív úgy működik, ahogy a természet is. Befogad és kienged. Mindent. Jót, és rosszat. Így tisztul és tisztít. Nem vár el, és nem ad feltétellel. Nem tekinti másnak magát, mint ami, és nem akarja a teljességét érteni. Csak él, dobog, teszi a dolgát. Almafa. Narancs. hegy. Gomba. Baktérium. Bármi. Ember. Olyan, amilyen. Azt tud adni, amit, és mást nem. És ELFOGADJA EZT IS. MAGA-MAGÁT.
Ezért a szituáció, amiről írtál, és az egész élet is, tökéletesen működik az említett katalizátor nélkül. Csak nem az elme szintjén, hanem a szív, a szellem szintjén.
Egy olyan tudatszinten, ahol úgy működünk, amiről Jézus és a többi mester tanít: adj elvárások nélkül, és kérj, és megadatik.
De ezt csak az Életbe vetett feltétel nélküli bizalommal élhetjük meg. Önmagunkba vetette bizalommal, mely a világ működésének tudásáról, a tudatosság transzcendentális működtetéséről szól. (A szív, még nem is annyira transzcendentális, hiszen csak a negyedik csakra, a középpont)
„A tibetiek a gondolkodásukkal, a magyarok a szívűkkel váltják meg a világot…” Dobogókő. Ez azért elgondolkodtató. 🙂
Talán azért érzem folyton, hogy erről kell írni. Mert ezen a szinten egyenlítődnek ki a dolgaink.
Nem a gondolkodás szintjén. Az csak egy út, és a nyelvünk jó támasz hozzá. Annak is megvan a maga szerepe, pl. itt.
De a szív az elengedés helye. A bizalom helye. Az öröm forrása. A biztonság anyagi értelem vett elengedésének a helye. A szív máshová helyezi a biztonság alapjait (nem az anyagi biztonságba): az örömbe, az élet természetes, gondolkodás-mentes működésébe, az örök változás elfogadásába, a Föld és az Ég, és a szív megélései által épült közösségek gondoskodó erejébe.
És van még egy fontos dolog: a szív megélése nem tesz magányossá. Ettől fél folyton az elme, és ezért akarja kiosztani „ami van”. A szív, a szeretet megélése összekapcsol. A természetben is így kapcsolódik össze a tökéletes rendbe minden. A fa gyökeres a talajjal, a felhő a széllel, a víz a gyökérrel….stb. csakhogy ez nem az elme számára felfogható valóság, csak a szív által megélhető. Ezért kel az elmét szolgálatba állítani, hogy a testet, az anyagot irányítsa, és a szellemet, a szívet szolgálja, Mert csak a szívvel való élés, az elengedés, a szeretet, a feltétlen bizalom az életünkben, az Univerzum tökéletes rendjében kapcsol minket az össztáncba, amely éppen annyit juttat amennyire szükségünk van. Nem tudom, ez érthető-e. Kicsit misztikusnak tűnik pedig nem az. van, amikor élem, és elképesztő ereje van.
Szóval ennyi: meg kéne élni a szívünket. És akkor egy olyan közösségre lelünk, amely hasonlóan él. És ad, feltétel nélkül, és segít, ha elesel. És te is másnak. Ahol nincs meghatározva, mikor mennyit kinek kell adni, és vagy kénytelen elfogadni. A belső tisztaság a külső tisztaság. A belső szabadság a külső szabadság. AMI KINT AZ BENT.
Talán ezért érzem úgy, hogy a pénz csak átmenet számunkra az úton.
És lesz egy stádium, ahol szabadok leszünk tőle.
Persze az asztrális világot továbbra is uralni fogja a pénz, és azok, akik jó tudják működtetni ezt az energiát. Azoknak az a dolguk. Az egy másik tudatszint. Egy másik tanulás.
Bocs, nem tudok rövidebb lenni. lehet, h már így maradok??
Namaszte
Az előbbiekhez… 2.
Köszönöm a fényezést, Aditi. Álszent lenne a kis egó barátom, ha azt mondaná, hogy ugyan már… ! Valóban törekszem a világos beszédre, érthetőségre, és jó vagyok a szintetizálásban. Ha már billentyűre és a gondolataim megfogalmazására vetem magam, akkor szeretem megkönnyíteni a befogadást azok számára, akik megtisztelnek a figyelmükkel.
És valóban szeretek agyalni, megérteni, továbbadni… ebben keresem az önmegvalósításomat egy kései, de nem túl régi pályakorrekció után. Tudom, aztán eljön az idő, amikor az összes elméletet el kell engedni… de előbb igyekszem összerakni a puzzle-t, hogy legyen mit elengedni. A lehető legtökéletesebbre, amelyet a képességeim megengednek, ahogyan a mandalával teszik ezt, mielőtt szétsöpörnék…
Azt gondolom, hogy a gondosan összeválogatott, helyes ismeret nagy kincs, de hiába tud sokat valaki, a fejlődésében csak ott tart, amennyit képes volt ebből megélni. Az jellemzi, ami a tudásának megfelelően működik az életében és kapcsolataiban. Ebből a szempontból szeretném a blogtémát néhány gondolattal, felvetéssel gazdagítani még.
Nyilván én magam is csak olyan értékű és szintű igazságot, véleményt és értékrendet képviselhetek, ahol éppen tartok. Bennem is folyamatosan alakul és változik a témával kapcsolatos hozzáállás, amihez nagy segítséget jelentenek a hozzászólásaitok! Abban bízom, hogy képes vagyok belátni az ösvényem hátralevő részét… nem a konkrét életeseményeket illetően, hanem hogy milyen lépcsőket kell még meglépnem. És főleg reálisan látni vélem, hogy hol tartok, ebből lehet tudni, hogy merre van az előre…
Tehát onnan, aki vagyok és amilyen „igazságot” képviselek, a következőket gondolom a témáról:
1. Szerintem minden terméketlen vita és egymás mellett való „elbeszélés” abból származik, hogy az összecsapó kis egyéni igazságok, meglátások különböző tudatossági szintekről származnak. Különböző szinteken más-más a világkép, az értékrend, a szükségletek, az önzés és a szeretni képesség szintje. Összességében – az ego feloldódási foka. A maga szintjén mindenkinek igaza van bárhogy érez a témával kapcsolatban. Erről módszeresen megfeledkezünk, és irgalmatlan energiákat teszünk bele a vitákba…
Különböző tudatszinteken más és más a jónak és rossznak is a fogalma, ebből kifolyólag más az életfeladat is. Ami egy korábbi szinten megengedett és előrevivő volt, az egy későbbi szinten mérgező és kerülendő tevékenység, vagy értékrend. A védikus filozófiában egyértelmű a megkülönböztető képesség fogalma – minden jó, ami a magam és mások fejlődését segíti, és minden rossz, ami ezt gátolja, vagy bárkiét is ellehetetleníti. Jó ami a sokszínűséget és az Életet megőrzi, rossz ami az „élet terét” szűkíti. Ez kivétel nélkül minden tudatossági szinten igaz, akár az anyagba mélyedés szakaszában tart valaki, akár a Szellemmel áthatva, már kifelé emelkedik, belőle.
2. Így hát a pénzhez való viszony is teljesen egyedi, egyéne válogatja. Semmi rosszat nem látok abban, ha valaki a torokcsakrás, önmegvalósítási szintjén (ami az utolsó személyes, önmeghaladás előtti fejlődési szakasz) abból próbál megélni, amit a legjobban tud, ami legjobbat magából hozzáadhat mások felemelkedéséhez. Sokkal etikátlanabb lenne eladnia a „humán erejét” valami nem szeretem munkában, ezzel keresnie a kenyerét (pénzét), s a maradék energiáját fordítani csak arra, amit a leginkább a lelkéből tud tenni… Nem így van?
Ha most ez történetesen a tanítás, mások fejlődését segítő, hasznos tudás átadása – ezen a szinten szerintem jogosan fogadhat el érte pénzenergiát. Még akkor is, ha meditációból, ingyen jön számára a tudás… hiszen abba is energiát fektet, hogy azt rendszerezze, az elmélyülései alatt nem tud árkot ásni (sőt a meditációs életszakaszban ellenjavallott minden sok ingerrel járó intenzív tevékenység), maga a tanulás, olvasás, befogadás, megértés és a továbbadás is hihetetlenül sok energiát igényel és feltételez, nem beszélve az eszközökről, szervezésről, terembérletről, stb.
3. Az Univerzum szereti az egyensúlyt és az egyensúly az energiák szintjén valósul meg. Mint megbeszéltük – a pénz is energia. Szerintem a pénzenergia nem illúzió, hanem a magasabb rendű energiák leképeződése a fizikai síkon. Éppúgy, mint ahogyan az Internet virtuális valósága is a kollektív tudattalan információtartalmának leképeződése, hogy az érzékelés képességével még nem rendelkező emberek hozzáférhessenek. Egy átmeneti állapot. Még teljesebben – az egész kis ego is a felsőbb spirituális hármasság levetülése a fizikai síkon megnyilvánuló test-lélek-szellem hármasságba, amely a pénzt és az információt a maga illuzórikus hatalmának erősítésére használja.
Nem maga a levetülés tehát az illúzió (ez az eszköz a tapasztaláshoz), hanem az, hogy az elme azt képzeli, hogy ő nem eszköz, hanem hogy ő a főnök… Így a pénz sem illúzió önmagában, hanem valós energia, amennyiben érték áll mögötte, de az már illúzió, hogy a kis ego biztonságra és boldogságra akar szert tenni a pénz felhalmozásával.
4. A pénzenergiát, mint ESZKÖZT, éppúgy lehet a magunk és mások felemelkedésére hasznosítani, mint ezen feltételek ellehetetlenítésére. Így van ez mindennel, amit az emberiség kitalált, vagy amit a kis ego megérint, és a saját hízlalására megpróbál felhasználni. A pénz pedig, mint tárgyiasított, akkumulált energia – a lehető legilyenebb.
Tudom, hogy az előző hozzászólásom kis története pont azt igazolja, hogy semmi szükség a pénzre, nélküle is működne minden. Pontosan az ellenkezőjét szerettem volna bebizonyítani vele, hogy a jelenlegi átlagos emberi tudatossági szinten pénz nélkül nem működnének a dolgaink! Aztán Te is megjegyzed a végén, hogy ideiglenes jelenség, majd el fog tűnni. Én is azt hiszem, de most szükséges eszköznek látom. Ne a mi fejlettségi szintünkből ítéljük meg a kérdést, hanem a világ tudatossági szintjéből!
Innen folytatom…
A pénz és a szeretet
Köszönöm a választ, egy örömmmámor olvasni ahogy írsz… de tényleg.
Nem fényezésnek szánom. Az egészséges önértékeléshez hozzátartozik tudni, mire vagyunk képesek. És az mennyire jó! 🙂 És jó kifejezni az örömet!
Én sajnos sokszor túl türelmetlen vagyok, ezért nem ilyen teljes, ahogy fogalmazok, és sajnos indulatos is olykor…
Szóval szinte teljesen egyetértek, és bár úgy tűnik (tényleg néha provokatívnak tűnhetek), de nem vitatkozni akarok, csak leírni a látásmódom. Ez sokszor nehezen megy elég tárgyilagosan, túlfűtöttség, vagy lelkes indulatok nélkül… 🙂 És regényes hosszúságát nélkülözve… Elnézést kérek ezért.
Csak az információ-cserének van itt jelentősége, és haszna, valóban.
Mindazonáltal:
„2. Így hát a pénzhez való viszony is teljesen egyedi, egyéne válogatja. Semmi rosszat nem látok abban, ha valaki a torokcsakrás, önmegvalósítási szintjén (ami az utolsó személyes, önmeghaladás előtti fejlődési szakasz) abból próbál megélni, amit a legjobban tud, ami legjobbat magából hozzáadhat mások felemelkedéséhez. Sokkal etikátlanabb lenne eladnia a „humán erejét” valami nem szeretem munkában, ezzel keresnie a kenyerét (pénzét), s a maradék energiáját fordítani csak arra, amit a leginkább a lelkéből tud tenni… Nem így van?”
De igen, nagyrészt így van. Mégis van két kitétel. Az egyik, hogy ebben a világban óriási szükség van a gyógyító, tanító, az élet élését tanító tudásra, szeretetre, gondoskodásra, éppenséggel életmentő. Sőt, emberiség-mentő.
Ebben a helyzetben bajos arra hivatkozni, hogy „tudnék segíteni, belefér az időbeosztásomba is, birtoklom is amire szükséged van, de nem adom oda, mert toprongyos vagy. Szedd össze magad, és amikor már elég „fejlett” vagy, gyere vissza hozzám, hogy ki tudj fizetni.” Merthogy az ember, aki zuhan és segítséget kér, éppen azért kéri, mert nem tudja, hogyan hagyja abba a zuhanást. És az, aki ilyen helyzetben nem ad, (amikor van rá lehetősége, ideje, energiája, és a pénztől teszi függővé, az az egyetlen bűnt követi el: a szeretet-nélküliség bűnét, amivel visszaveti magát is.)
Aztán. Ha a világunk jól, azaz építően, az ember életét szolgálva használná a pénzt, valószínűleg nem is lenne ezzel az egésszel probléma, ennek ellenére, mert lenne szociális háló, vagy valami, ami életben tart amíg valaki el nem jut a vegetálásában addig, hogy segítséget kérjen, esetleg segítene neki az állam abban, amire szüksége van, ahelyett hogy kijelöli neki a gyógyulásának útját. (Test-központú orvostudomány, meg pszichológia, kb ennyi)
Hangsúlyozom, nem a pénzzel van itt a baj, és nem is azzal, hogy mindenki azt adja (vagyis abból „éljen”, amit tud, vagy amire éppen képes). Azzal van a baj, hogy a pénz használatával elkezdünk szolgálni egy olyan rendszert, ami fejlődés ellenes, destruktív és kiszolgáltató.
Példa: Egy fiatal ember eldönti, hogy a szíve vágyának engedelmeskedve gyógyítani fogja az embereket. Beiratkozik az orvostudományi egyetemre. És ezzel nagyjából már alá is írat a halálos (szellemileg) ítéletét. Nem azért, mert a testet nem kell gyógyítani, vagy nem lehetne használni azokat a vívmányokat, módszereket, amiket már kifejlesztett a nyugati orvostudomány. Hanem azért, mert a szemlélet az, amin MINDEN múlik!!! Ha a szemlélet a teljességet veszi alapul, akkor MINDEN belefér, és a helyére kerül. De sajnos torz, és elfajzott civilizációinkban olyan szemléleti agymosást kapnak az egyetemeken az orvostanhallgatók, OLYAN SZINTŰ ZÁRKÓZOTTSÁGOT, AKADÉMIKUSSÁGOT, GŐGÖT, A GÉPEKRE VALÓ HAGYATKOZÁS FELELŐTLENSÉGÉT A DIAGNOSZTIKÁBAN, A GYÓGYSZERLOBBINAK VALÓ KISZOLGÁLTATOTTSÁG ILLÚZIÓJÁT és még sorolhatnám ültetik el bennük, hogy szinte teljesen lebénítják őket szellemileg.
Ehelyett ha beiratkoznának egy olyan intézménybe, mint (már némelyik nyugati országban is működő) az Ajurvédikus egyetemek és kórházak, vagy ne adjisten csinálnánk egy magyar egyetemet, amely nyitott szellemre nevel, és integrálja mindazt a tudást, amit tud az emberiség a gyógyításról, ami természetesen nem elválasztható a tudatszint emelésétől, akkor lenne esély valóban arra, hogy az egyén is jól (életet és fejlődést, szeretetet szolgálóan) működhet.
Részt venni egy rossz célokat (fejlődés-ellenes, ember és élet-ellenes, szellem-ellenes) szolgáló rendszerben, annak a hangyájának lenni, éppen olyan rosszá teszi azt amit csinálunk, mint a rendszer maga. És idővel még a személyiséget is eltorzítja.
Szerintem a fejlődés egy fontos foka felismerni ezt, és most itt az ideje. Minden szellemi szinten élő ember feladata, hogy a mátrix alól kivonja magát a saját tudatossága alkalmazásával. Amihez szüksége s ez a felismerés, amiről írtam.
Mert csak így tudunk segíteni egymásnak a jövőben. Most építjük a jövőt, elsősorban saját fejlődésünkkel, és tetteinkkel.
Az élet törvénye azt mondja: légy boldog, fogadd el magad, és fejlődj. A szeretet törvénye azt mondja: lásd, mivel adhatsz (milyen tudatszinten) többet! Mivel szolgálod jobban az emberiség közösségét. Ezért bár valóban, a „…a pénzhez való viszony is teljesen egyedi, egyéne válogatja”, de az egyén felelőssége az, hogy fejlődése eljuttassa arra szintre, ( a szeretet szintjére), ahol feloldja ezt, és a közösséget kezdi szolgálni.
Ha valaki benne marad a mátrix rendszerében az elkövetkező időkben (nem változtatja meg a belső hozzáállását, mert csak az tud kiemelni) az nemsokára teljesen el fog lehetetlenülni. És nem fog tudni sem segíteni, sem fejlődni tovább.
És öreg korára savanyú vénember lesz belőle, aki azt hajtogatja: „képtelenség volt azt tenni, amit a szívem mond. Nem engedték. Nem tudtam volna megélni.”
Sajnos a Föld világa nem a szeretet tudatosságában működik. És ezért a pénz-világ sem így működik. Egyéni érdekeket szolgál, ezt mára széles körben tudják. Ezért ez az energia, bár hasznosítható lenne, nem az, ha a rendszer része marad valaki.
Ki kell lépni. Ezért szerveződnek az új közösségek. A kulturális kreatívok. Az ősmagyar társaságok, akik jurtákban fognak élni. A bio-gazdasági-társaságok. A Waldorf-közösségek, és még sok másféle kezdeményezés, ami mind arról szól, hogy a félelmeken túllépve az egyéni szabadságot megvalósítva új közösséget építünk, ami független a mátrixtól.
Továbbra is azt mondom: a pénz csak átmenet. Amíg rá nem ébredünk, hogy élhetünk nélküle. Akkor szabadokká válunk. És tudunk segíteni mindenkin, aki szintén azzá akar válni majd a rabszolgatartó-rendszerből kilépve, de még nem elég erős, hogy meg is valósítsa ezt.
A pénz olyan értelemben illúzió, hogy a szeretet szintjén csak az marad meg, ami a szeretetben működik. Mivel ez a világ nem a szeretetben működteti a pénzt, el fog tűnni. Megtisztul. És/vagy újra-hasznosítódik. De mint minden gyógyuláshoz, itt is kell a pálfordulás a megtisztuláshoz. A folyamatok elengedése, a „nincs” megtapasztalása az újjászületéshez. A régi szellem kilépése, ami mindent visz magával, ami nem szeretetben van csinál helyet az újnak. Ez egyébként a Halál Arkánuma a Tarotban.
Elengedés, és áldozatok (az ego áldozata) nélkül nincs újjászületés. A kollektív ego beáldozására felkészülni magas tudatszintet kíván. Vannak, akik ez már kezdeményezik. Erre születtek. Majd csak figyeld meg, Milyen robbanás lesz itt két éven belül. Minden meg fog változni, mert látványosan el fognak válni a különböző tudatszinten élő emberek életei. Mert a Földön zajló eseményekkel nem kell lefelé forognunk tovább. Ha már megérett rá a tudatosságunk. Nem kell azokat a földi törvényeket szolgálnunk, amelyek rombolnak, és megfosztanak az élet élésétől. Az élet nem vegetálás és kiszolgáltatottság annak, mit eszünk, és milyen levegőt szívunk, hol és miből élünk…stb Szabadság nélkül nincs élet. Levegő nélkül nincs élet. és még sorolhatnám.
Egyébként most nekem is átmeneti munkám van, amiben megfizetik az angol-tudásom, pedagógiai és egyéb képességeim, de közben rengeteget adok szeretetből, tudatosságból, és magam is tanulok, ami sokkal inkább az, amire felvett annak a kisfiúnak az anyukája, aki nem ér rá szeretni őt, mert a mátrix karrieristája szerepét játssza, csak még nem ismerte fel. Tudom, hogy a Mindenség valódi célja sohasem a felszín, mindig a szeretet szintjén zajló tettek, információk áramlása, és most már tudatosan megélem ezt. Az anya példája segít engem, az ő energiái erősítik azt, amiben hiányom van ( a vezetés képességének tanulása, az érett nő energiái, stb, és én segítsem őt azzal, amit én tudok, tapasztalok és élek), és ugyanez a kisfiúval. Ez megfizethetetlen.
A következő lépésem, már látom az lesz, hogy a közösségbe, amit nemrég találtam be tudok úgy illeszkedni, hogy a tudásom is kamatoztathatom (Az előbb említett energiacsere ott is folyik). És akkor abból fogok élni, amit tanultam, de egy olyan közösségen belül, ahol a pénzt „jól” használják. És már elindultak az energiák a továbbfejlődés irányába, hogyan léptetjük ki az egészet a Mátrixból. Elképesztő, hogy itt van körülöttem mindenki, aki kell ehhez! Egyszer mondta ezt nekem a mesterem régen: mindenki ott van körülötted már most, akivel dolgod van és segít megvalósítani a fejlődés következő fokát, bekerülni az életcélon való munkálkodásba.
És nekem elkezdődött a folyamat.
Ennek része a pénzhez való viszonyom átértékelése, hogy ezt megosztom veletek is.
Tehát egyáltalán nem kell követ hordani, és lehet úgy élni az életet, hogy a szellemi fejlődésünk szolgálja azt, és a megélhetésünket is, miközben önzetlenül adhatunk. (De ez nem a pénzhez kötött szolgáltatás, mint vázoltam…) Csak tisztelni kell az Univerzum akaratát, meg kell tanulni felismerni azt az életünkben, ami nem könnyű, és alá kell rendeli magunkat a változásnak. A folyton adódó új feladatoknak, amiket az élet szab meg, és lehet, hogy sohasem csináltuk, de éppen furcsa módon ebben nőhetünk igazán hatékonnyá. (Ez egyébként Steineri eszme is, és tökéletesen működik a Waldorf pedagógiában)
És még valami. Elég gáz, de igaz. Fel kell adni az anyagi biztonságot. Mert az a mátrixhoz köt.
Bocs, ha kemény voltam. Nem személyes.
Csak nem érünk rá sokáig elemezgetni. A változások, a TUDATI változások zajlanak. Aki követi, minőségi életet élhet majd. Aki nem, rabszolga marad.
Persze lesz átjárhatóság. Egy ideig. De jobb előbb, mint később..
A mesterem a hétvégén mondta: „Tegnap más voltam mint ma. Változtam, mert a tudatom, a tudatosságom változott. Te is más vagy.” A változás hatalma ökörérvényű. Ha megtanuljuk elfogadni, megtanulunk mindig a mostból kiindulni, nyitottnak lenni, boldogok vagyunk. Ha leragadunk, elveszünk.
A szeretet a legmagasabb rezgés. Most ez a rezgés változtatja a Földet és az Univerzum egy részét. Ha feladjuk a tanult sémáinkat, az egónkat, és észrevesszük, mit kíván az élet tőlünk egyéni és kollektív szinten, túlélünk, és egy boldogabb, megtisztultabb világ részeseivé válhatunk.
Ha ellenkezünk (a bevett magyarázatokkal, a múlt sémáival) szenvedni fogunk tovább.
Szeretetet nem lehet adni pénzért. És csak a szeretet az, ami bármin is változtat. Mert a szeretet tudatosságot ad. És a tudatosság az egyetlen dolog, amiben valóban változnunk kell. A többi csak játék, kivetülés, eszköz, amitől sem boldogabbak, sem tudatosabbak, sem nagyobb szeretet-képességűek nem leszünk. A többi csak por és hamu.
Mind azzá lesz. Csak ILLÚZIÓ.
🙂
Bocs a regényért… és várom a folytatást..
Namaszte
Ingyentanácsok
Érintettként nagyon érdekes számomra a téma. Asztrológus vagyok és a pályám elején két évig ingyen dolgoztam. Nagyon értékes volt számomra ez az időszak, mert rengeteg hasznos tapasztalatot gyűjtöttem, egy csomó mindent tanultam a hozzám fordulók kérdéseiből. Örömmel fogadtam mindenkit és nagy élvezettel és lelkesedéssel tettem meg mindent, hogy segítsek. Hozzátartozik azonban az igazsághoz hogy sokkal kevesebbet tudtam, mint ma. Eljött azonban annak is az ideje, amikor kimondtam magamban : soha többé ingyen munka. Azt a tapasztalatom, hogy sajnos nem nagyon lehet segíteni azokon, akik ingyen szeretnének maguknak ezt-azt-amazt. Az ingyentanácsot nagyjából annyira is vesszük komolyan, mint amennyit fizettünk érte. Nem mindig, de sokszor, legalábbis én magam így vagyok vele. Valamit kérsz, de nem adsz magadból semmit. Nincs energiacsere. Szeretnél megoldani egy problémát, de nem veszed a fáradtságot hogy te magad is tegyél valamit, elvárod, hogy a sors oldja meg, küldjön valakit aki hihúz a csávából. Szerintem ez a fizetséggel is így van. Ha azt szeretnéd, hogy a kiszemelt gyógyító, segítő rád szánja az idejét, az energiáját, a tudását, a tapasztalatait, azért hogy Te előbbre juss, mert megakadtál és azt várod hogy ezt ingyen tegye, szerintem nem fogsz sokra menni vele. Ha a segítő olyan nagyon gazdag, akár anyagiakban akár lelkiekben, hogy nincs szüksége semmire, akkor elhiheted, nem fog kérni semmit, hanem jószívvel odaadja amije van. Jó lenne ha minden segítő, és minden ember elérné ezt az állapotot, ettől még sajnos messze vagyunk.
Ingyentanácsok
Érintettként nagyon érdekes számomra a téma. Asztrológus vagyok és a pályám elején két évig ingyen dolgoztam. Nagyon értékes volt számomra ez az időszak, mert rengeteg hasznos tapasztalatot gyűjtöttem, egy csomó mindent tanultam a hozzám fordulók kérdéseiből. Örömmel fogadtam mindenkit és nagy élvezettel és lelkesedéssel tettem meg mindent, hogy segítsek. Hozzátartozik azonban az igazsághoz hogy sokkal kevesebbet tudtam, mint ma. Eljött azonban annak is az ideje, amikor kimondtam magamban : soha többé ingyen munka. Azt a tapasztalatom, hogy sajnos nem nagyon lehet segíteni azokon, akik ingyen szeretnének maguknak ezt-azt-amazt. Az ingyentanácsot nagyjából annyira is vesszük komolyan, mint amennyit fizettünk érte. Nem mindig, de sokszor, legalábbis én magam így vagyok vele. Valamit kérsz, de nem adsz magadból semmit. Nincs energiacsere. Szeretnél megoldani egy problémát, de nem veszed a fáradtságot hogy te magad is tegyél valamit, elvárod, hogy a sors oldja meg, küldjön valakit aki hihúz a csávából. Szerintem ez a fizetséggel is így van. Ha azt szeretnéd, hogy a kiszemelt gyógyító, segítő rád szánja az idejét, az energiáját, a tudását, a tapasztalatait, azért hogy Te előbbre juss, mert megakadtál és azt várod hogy ezt ingyen tegye, szerintem nem fogsz sokra menni vele. Ha a segítő olyan nagyon gazdag, akár anyagiakban akár lelkiekben, hogy nincs szüksége semmire, akkor elhiheted, nem fog kérni semmit, hanem jószívvel odaadja amije van. Jó lenne ha minden segítő, és minden ember elérné ezt az állapotot, ettől még sajnos messze vagyunk.
Pránanadi
Nekem a Prananadi jutott eszembe. Ázsiában ingyen oktatnak gyógyítanak. Itthon, a tanfolyamért is pénzt kérnek (nem keveset), és a gyógyításért is. Pedig az egyik alap az ingyenesség, még a tanfolyamon is ezt tanítják, hogy nem lehet pénzt kérni a gyógyításért. Akkor most mi van?
Sajnos anyagiassá vált a világunk. Megint a szegények szorulnak ki mindenből!
Ezzel vitatkoznék
Én úgy tudom, hogy Nepálban arányait tekintve sokkal-sokkal drágább egy tanfolyam, mint Magyarországon. Pláne egy bizonyos szint felett. Arról nem is beszélve, hogyha csoport megy ki avatásra, azzal kezdődik minden, hogy pénz-felajánlás a Lámáknak…
És a másik az, hogy kint lehet, hogy ingyen gyógyítanak, de ez azért van, mert a módszert leginkább a kolostorokban használják, a ‘világiak’ más módszereket használnak…
szeretettel:Bochecha
Pránanadi
Nekem a Prananadi jutott eszembe. Ázsiában ingyen oktatnak gyógyítanak. Itthon, a tanfolyamért is pénzt kérnek (nem keveset), és a gyógyításért is. Pedig az egyik alap az ingyenesség, még a tanfolyamon is ezt tanítják, hogy nem lehet pénzt kérni a gyógyításért. Akkor most mi van?
Sajnos anyagiassá vált a világunk. Megint a szegények szorulnak ki mindenből!
Ezzel vitatkoznék
Én úgy tudom, hogy Nepálban arányait tekintve sokkal-sokkal drágább egy tanfolyam, mint Magyarországon. Pláne egy bizonyos szint felett. Arról nem is beszélve, hogyha csoport megy ki avatásra, azzal kezdődik minden, hogy pénz-felajánlás a Lámáknak…
És a másik az, hogy kint lehet, hogy ingyen gyógyítanak, de ez azért van, mert a módszert leginkább a kolostorokban használják, a ‘világiak’ más módszereket használnak…
szeretettel:Bochecha
Miért ne?
Miért ne lehetne pénzt kérni?
Első ok: Ha a tanító a sok tanítás meg segítés közben éhen hal, meg a családja is, akkor azzal senki nincs előbbre. Valahol a szent embereket étellel és szállással kínálják. (szerintem, főleg a szállással a szállásadó is sokkal előbbre van, mint sima zsé átadással) Szóval ha a tanító óhajt a testében maradni még 1 darabig, akkor kell a pénz.
Második ok: Így a pénzt adónak is lehetősége van arra, hogy áldozatot hozzon, és az elvégzett munkája, ténykedése egy részét felajánlja a segítségért cserébe. A pénz csak közvetítő eszköz, az elvégzett tevékenység eredménye. Vagyis olyan mintha pl. 1 hétig a segítőnek dolgoztam volna, amiért ő meg segít rajtam. Mi ebben a rossz? Szerintem semmi. Amiért áldozatot hozol, azt pedig jobban meg is becsülöd, és ez neked is előny.
Az hogy Sanyi kemény pénzeket kér a tanításokért, igen, letenni 100 ezret egy komplett csomagért, vagy több 10 ezret egy-két CD-ért soknak tűnhet elsőre, DE ezért olyat kapsz, amivel sok évi melót lehet drasztikusan meggyorsítani, mondjuk a következő 30 év fejlődését belesűrítheted 2 hónapba. Na így már megéri? szerintem simán, sőt… A régi taoista oktatók olyan pénzeket kértek az okosságokért, hogy csak az uralkodó osztály tudta megfizetni.. mégis simán fejlődtek, és nem vette el a karma az összes vagyonukat cserébe 🙂
ciao!
l.
Fizetés a kezdetek korában
Usui
tradicionális reiki mester, aki sok-sok (tán’ 40 ) meditációban töltött nap után, a nagy és szent japán hegyen, végre megkapta a reikit fölülről, vagyis egy gyógyitó energiát a szimbólumrendszerével együtt, lejőve a hegyről először hajléktalan, testi és lelki beteg embereket kezdett gyógyitani ……ingyen.
Sokfelé járt, majd egy idő után visszament megnézni,azokat, akiket oly nagy gonddal gyógyitott.
Azt tapasztalta, hogy illetők egyedül már nem vették a fáradságot, hogy maguk is megtegyék önmagukért azokat a dolgokat, amelyek a testi-lelki- fejlődésükhöz vagyis a gyógyulásukhoz kellettek volna.
A történet szerint Usui ekkor rájött, hogy nem szabad igy gyógyitani.
Ezek után vezette be azt, hogy bárki is akarja a reikit, mindig kérnie kell azt és úgy tudom azt is, hogy némi fizetséget kell érte adni. Ma már a néminél is többet…
Maharishi Mahes
jógi, a Transzcendentális Meditáció atyja ( TM ), a tanitványokat a technika és a TM-szó megtanitásáért eredetileg arra kérte, hogy ennek fejében, a tanitványok egy hét közmunkát végezzenek, ezzel tudva le neki a fizetséget. Mikor a technika nyugatra elkerült, még mindig tartotta magát ez a gyakorlat, de később „pénzzé vált”. Ma már, sok-sok pénzért….
TM
Szia Ramina!
Annyit fűznék hozzá, hogy a Pránanadi Mesterem is valami hasonlóra jutott, ha ingyen gyógyítasz, ‘nem vesznek komolyan’, ha nem kapsz ellenszolgáltatást, egyoldalú az energia-áramlás… Viszont én azt gondolom, hogy az a legkorrektebb verzió erre, hogy nem kitalál az ember egy ‘elszállt’ összeget, hanem mondjuk kitesz egy dobozt, és Mindenki annyit ad cserébe, amennyit tud és gondol.
A TM-ről annyit, hogy pl Angliában úgy van, hogy az éves fizetésedtől függ, hogy mennyit fizetsz. Pl ha a minimálbért kapod, akkor 290 font. Ami tényleg sok forintra átszámítva. De ha azt nézed, hogy az éves fizudnak az 50-ed része…Nem tudom, hogy otthon pl mennyibe kerül egy tanfolyam…
Mondjuk én sosem sajnáltam a pénzt ilyen dolgokra, azt hiszem, az önfejlesztésnél jobb dologra nem költhetném a pénzemet…
szeretettel:Bochecha
TM és az ára
Kb 9 éve próbálkoztam a TM-mel és akkor valami 50 ezer forintos nagyságrendről beszéltek.
Irreálisan soknak tartottam.Nem is mentem itt el, hanem Svédországban, ahol akkor éltem.
Ott is borsos árat kértek érte- bár kevesebbet, mint itt- de mivel a fizetésem jó volt, a svéd keresetemhez képest tényleg bevállalható volt. (mint ahogy irod, Angliában is) Igy ott végeztem el. Úgy tudom, itt azóta még drágább lett…
Amikor volt, akkor én sem sajnáltam a pénzem az önismereti dolgokra.
Most zsugorodott a kassza, viszont megvan az utam, a Subud, ami ingyenes.
Ami még felmerül – mert a családállitás nagyon érdekel példul – azt remélem kigazdálkodom igy vagy úgy 🙂
TM
Közben vettem a fáradtságot, és megnéztem, 96000 Ft otthon a tanfolyam. Ez tényleg durva… És ott nem az átlagfizu 50ed része…
Bochecha
TM-tanfolyam
96000 ?
Úristen ! Én még 3000 -ért végeztem1989-ben.
Miért ne?
Miért ne lehetne pénzt kérni?
Első ok: Ha a tanító a sok tanítás meg segítés közben éhen hal, meg a családja is, akkor azzal senki nincs előbbre. Valahol a szent embereket étellel és szállással kínálják. (szerintem, főleg a szállással a szállásadó is sokkal előbbre van, mint sima zsé átadással) Szóval ha a tanító óhajt a testében maradni még 1 darabig, akkor kell a pénz.
Második ok: Így a pénzt adónak is lehetősége van arra, hogy áldozatot hozzon, és az elvégzett munkája, ténykedése egy részét felajánlja a segítségért cserébe. A pénz csak közvetítő eszköz, az elvégzett tevékenység eredménye. Vagyis olyan mintha pl. 1 hétig a segítőnek dolgoztam volna, amiért ő meg segít rajtam. Mi ebben a rossz? Szerintem semmi. Amiért áldozatot hozol, azt pedig jobban meg is becsülöd, és ez neked is előny.
Az hogy Sanyi kemény pénzeket kér a tanításokért, igen, letenni 100 ezret egy komplett csomagért, vagy több 10 ezret egy-két CD-ért soknak tűnhet elsőre, DE ezért olyat kapsz, amivel sok évi melót lehet drasztikusan meggyorsítani, mondjuk a következő 30 év fejlődését belesűrítheted 2 hónapba. Na így már megéri? szerintem simán, sőt… A régi taoista oktatók olyan pénzeket kértek az okosságokért, hogy csak az uralkodó osztály tudta megfizetni.. mégis simán fejlődtek, és nem vette el a karma az összes vagyonukat cserébe 🙂
ciao!
l.
Fizetés a kezdetek korában
Usui
tradicionális reiki mester, aki sok-sok (tán’ 40 ) meditációban töltött nap után, a nagy és szent japán hegyen, végre megkapta a reikit fölülről, vagyis egy gyógyitó energiát a szimbólumrendszerével együtt, lejőve a hegyről először hajléktalan, testi és lelki beteg embereket kezdett gyógyitani ……ingyen.
Sokfelé járt, majd egy idő után visszament megnézni,azokat, akiket oly nagy gonddal gyógyitott.
Azt tapasztalta, hogy illetők egyedül már nem vették a fáradságot, hogy maguk is megtegyék önmagukért azokat a dolgokat, amelyek a testi-lelki- fejlődésükhöz vagyis a gyógyulásukhoz kellettek volna.
A történet szerint Usui ekkor rájött, hogy nem szabad igy gyógyitani.
Ezek után vezette be azt, hogy bárki is akarja a reikit, mindig kérnie kell azt és úgy tudom azt is, hogy némi fizetséget kell érte adni. Ma már a néminél is többet…
Maharishi Mahes
jógi, a Transzcendentális Meditáció atyja ( TM ), a tanitványokat a technika és a TM-szó megtanitásáért eredetileg arra kérte, hogy ennek fejében, a tanitványok egy hét közmunkát végezzenek, ezzel tudva le neki a fizetséget. Mikor a technika nyugatra elkerült, még mindig tartotta magát ez a gyakorlat, de később „pénzzé vált”. Ma már, sok-sok pénzért….
TM
Szia Ramina!
Annyit fűznék hozzá, hogy a Pránanadi Mesterem is valami hasonlóra jutott, ha ingyen gyógyítasz, ‘nem vesznek komolyan’, ha nem kapsz ellenszolgáltatást, egyoldalú az energia-áramlás… Viszont én azt gondolom, hogy az a legkorrektebb verzió erre, hogy nem kitalál az ember egy ‘elszállt’ összeget, hanem mondjuk kitesz egy dobozt, és Mindenki annyit ad cserébe, amennyit tud és gondol.
A TM-ről annyit, hogy pl Angliában úgy van, hogy az éves fizetésedtől függ, hogy mennyit fizetsz. Pl ha a minimálbért kapod, akkor 290 font. Ami tényleg sok forintra átszámítva. De ha azt nézed, hogy az éves fizudnak az 50-ed része…Nem tudom, hogy otthon pl mennyibe kerül egy tanfolyam…
Mondjuk én sosem sajnáltam a pénzt ilyen dolgokra, azt hiszem, az önfejlesztésnél jobb dologra nem költhetném a pénzemet…
szeretettel:Bochecha
TM és az ára
Kb 9 éve próbálkoztam a TM-mel és akkor valami 50 ezer forintos nagyságrendről beszéltek.
Irreálisan soknak tartottam.Nem is mentem itt el, hanem Svédországban, ahol akkor éltem.
Ott is borsos árat kértek érte- bár kevesebbet, mint itt- de mivel a fizetésem jó volt, a svéd keresetemhez képest tényleg bevállalható volt. (mint ahogy irod, Angliában is) Igy ott végeztem el. Úgy tudom, itt azóta még drágább lett…
Amikor volt, akkor én sem sajnáltam a pénzem az önismereti dolgokra.
Most zsugorodott a kassza, viszont megvan az utam, a Subud, ami ingyenes.
Ami még felmerül – mert a családállitás nagyon érdekel példul – azt remélem kigazdálkodom igy vagy úgy 🙂
TM
Közben vettem a fáradtságot, és megnéztem, 96000 Ft otthon a tanfolyam. Ez tényleg durva… És ott nem az átlagfizu 50ed része…
Bochecha
TM-tanfolyam
96000 ?
Úristen ! Én még 3000 -ért végeztem1989-ben.
A lelki tanitásért, gyógyitásért, nem volna szabad pénzt
A lelki tanitásért, gyógyitásért, nem volna szabad pénzt kérni. Mert ezt a tudást ” ő is csak ingyen kapta. ”
” Isten sem kért pénzt.”Sajnos manapság, mindenki hasznot akar ebből is húzni. Megjelent a sok áltanitó. Aki igazi spirituális beéllitottságu, felismeri ki az. Adomány természetesen adható, de ez nem kötelező. Nem is fogadja el mindenki.
A lelki tanitásért, gyógyitásért, nem volna szabad pénzt
A lelki tanitásért, gyógyitásért, nem volna szabad pénzt kérni. Mert ezt a tudást ” ő is csak ingyen kapta. ”
” Isten sem kért pénzt.”Sajnos manapság, mindenki hasznot akar ebből is húzni. Megjelent a sok áltanitó. Aki igazi spirituális beéllitottságu, felismeri ki az. Adomány természetesen adható, de ez nem kötelező. Nem is fogadja el mindenki.
cím nélkül
NEM !!!!!!!!!!!!
cím nélkül
NEM !!!!!!!!!!!!
Jézus kért pénzt azért amit tanított? Talán nem, de van aki nem
Jézus kért pénzt azért amit tanított? Talán nem, de van aki nem akar koplalni. Előfordul.
De ha valaki ki akarja használni az embereket és meg akar gazdagodni, sokszor még kissé átverve is a követőit az egy közönséges csaló és szélhámos.
Lásd: Hit gyülekezete (kell perkálni rendesen),
700-as klub (Az idióta reklámjukban azt hirdetik hogy szegények voltak és nyomorogtak, de fizettek Istennek és ezért ő is megjutalmazta őket. -Istenem de sötét emberek vannak!-),
táltosiskola (sima vizet adtak el, mint táltoscsepp üvegycséjét pár ezer forintért) stb.
Jézus kért pénzt azért amit tanított? Talán nem, de van aki nem
Jézus kért pénzt azért amit tanított? Talán nem, de van aki nem akar koplalni. Előfordul.
De ha valaki ki akarja használni az embereket és meg akar gazdagodni, sokszor még kissé átverve is a követőit az egy közönséges csaló és szélhámos.
Lásd: Hit gyülekezete (kell perkálni rendesen),
700-as klub (Az idióta reklámjukban azt hirdetik hogy szegények voltak és nyomorogtak, de fizettek Istennek és ezért ő is megjutalmazta őket. -Istenem de sötét emberek vannak!-),
táltosiskola (sima vizet adtak el, mint táltoscsepp üvegycséjét pár ezer forintért) stb.
Van, amikor kell, van amikor elfogadható, van mikor szükségtelen
Való igaz, amit ezen az oldalon sok helyen olvasok. Meg kell adni az embereknek a lehetőséget, hogy kedvük szerint fizessék meg azt, amit kapnak. De egy tanfolyamon, ahol több ember is részt vesz, ez a fizetség egy szinten kell legyen mindenki részéről, különben irigységet, sóvárgást, és gőgösséget válthatunk ki a résztvevőkben. Ezért jó pénzt kérni mindenkitől, és mindenkitől ugyanannyit, kivéve, ha az illető ténylegesen rászorul arra, és ezt a többiek is irigység nélkül belátják, hogy ingyen kapja meg azt a tananyagot, és az evvel járó időfelhasználást.
Volt, hogy én is úgy véltem, nem szabad pénzt, vagy mást kérni ezekért a dolgokért, de mára belátom, hogy ez csak részigazság, mert ha nem adunk lehetőséget arra, hogy a tanítottak és a megsegítettek számukra megfelelően kifejezhessék a köszönetüket, akkor csalódottságot, és egyéb negatív dolgot ébrszthetünk bensőjükben, pedig az a cél, hogy minél tovább emeljük bennük a pozitív energiákat.
Én nem ismerem személyesen Domján urat, nem vettem részt a tanításain, nemrég indultam neki spirituális utamnak, de remélem, idővel belőlem is jó tanító válhat ( kényszert érzek rá ) és ezért gondolom úgy, hogy a tanításnak is meg kell kérni az árát, de csak olyan szinten, hogy a tanításon részt vevő úgy érezze, hogy megéri számára.
Ez nem mindig kell hogy feltétlenül pénz legyen, lehet akármi más is, amitől a „páciens avagy kuncsaft” úgy érezheti, hogy meghálálta azt, amit kapott.
Van, hogy a párom munkatársai jönnek hozzánk reiki kezelésért, vagy jóslásért, illetve spirituális tanácsért, és nem pénzzel fizetnek, hanem hoznak nekünk zöldséget, gyümölcsöt, vagy amit nélkülözni tudnak, és úgy érzik, ellensújozza mindazt, amit egy sima köszönömmel nem tudnak magukban elintézni. Ezt a fajta viszonzást is hálával és köszönettel fogadjuk el, és semmiképp sem szabad visszautasítani, mert jószívvel adják számunkra, és jó érzést kelt a másik félben, ha láthatják, hogy hálásan, örülve fogadjuk el az ajándékukat.
Összegezve : vannak szituációk, amikor meg kell kérnünk az árat, vannak helyzetek, amikor hagynunk kell, hogy tetszés szerint mutathassa ki a hálát, és vannak helyzetek, amikor egy egyszerű, de szívből jövő köszönömnek is láthatóan kell örülnünk ahhoz, hogy a lehető legjobb érzéseket váltsuk ki az általunk segítettekben.
Mindazonáltal, ha valaki gyanúsnak talál egy oktatást, vagy egyéb dolgot, és úgy érzi, átverik, a legjobb, ha lőbb maga győződik meg akár az internet segítségével is, hogy valóban azt kapja-e amit ígérnek neki, vagy átverés az egész. A pénzsóvár, hamis tanítók és csalók idővel elhíresülnek, és csak az igazi Tanítók és Segítők maradnak hosszútávon.
// Eruthalion – egy leendő tanító
Van, amikor kell, van amikor elfogadható, van mikor szükségtelen
Való igaz, amit ezen az oldalon sok helyen olvasok. Meg kell adni az embereknek a lehetőséget, hogy kedvük szerint fizessék meg azt, amit kapnak. De egy tanfolyamon, ahol több ember is részt vesz, ez a fizetség egy szinten kell legyen mindenki részéről, különben irigységet, sóvárgást, és gőgösséget válthatunk ki a résztvevőkben. Ezért jó pénzt kérni mindenkitől, és mindenkitől ugyanannyit, kivéve, ha az illető ténylegesen rászorul arra, és ezt a többiek is irigység nélkül belátják, hogy ingyen kapja meg azt a tananyagot, és az evvel járó időfelhasználást.
Volt, hogy én is úgy véltem, nem szabad pénzt, vagy mást kérni ezekért a dolgokért, de mára belátom, hogy ez csak részigazság, mert ha nem adunk lehetőséget arra, hogy a tanítottak és a megsegítettek számukra megfelelően kifejezhessék a köszönetüket, akkor csalódottságot, és egyéb negatív dolgot ébrszthetünk bensőjükben, pedig az a cél, hogy minél tovább emeljük bennük a pozitív energiákat.
Én nem ismerem személyesen Domján urat, nem vettem részt a tanításain, nemrég indultam neki spirituális utamnak, de remélem, idővel belőlem is jó tanító válhat ( kényszert érzek rá ) és ezért gondolom úgy, hogy a tanításnak is meg kell kérni az árát, de csak olyan szinten, hogy a tanításon részt vevő úgy érezze, hogy megéri számára.
Ez nem mindig kell hogy feltétlenül pénz legyen, lehet akármi más is, amitől a „páciens avagy kuncsaft” úgy érezheti, hogy meghálálta azt, amit kapott.
Van, hogy a párom munkatársai jönnek hozzánk reiki kezelésért, vagy jóslásért, illetve spirituális tanácsért, és nem pénzzel fizetnek, hanem hoznak nekünk zöldséget, gyümölcsöt, vagy amit nélkülözni tudnak, és úgy érzik, ellensújozza mindazt, amit egy sima köszönömmel nem tudnak magukban elintézni. Ezt a fajta viszonzást is hálával és köszönettel fogadjuk el, és semmiképp sem szabad visszautasítani, mert jószívvel adják számunkra, és jó érzést kelt a másik félben, ha láthatják, hogy hálásan, örülve fogadjuk el az ajándékukat.
Összegezve : vannak szituációk, amikor meg kell kérnünk az árat, vannak helyzetek, amikor hagynunk kell, hogy tetszés szerint mutathassa ki a hálát, és vannak helyzetek, amikor egy egyszerű, de szívből jövő köszönömnek is láthatóan kell örülnünk ahhoz, hogy a lehető legjobb érzéseket váltsuk ki az általunk segítettekben.
Mindazonáltal, ha valaki gyanúsnak talál egy oktatást, vagy egyéb dolgot, és úgy érzi, átverik, a legjobb, ha lőbb maga győződik meg akár az internet segítségével is, hogy valóban azt kapja-e amit ígérnek neki, vagy átverés az egész. A pénzsóvár, hamis tanítók és csalók idővel elhíresülnek, és csak az igazi Tanítók és Segítők maradnak hosszútávon.
// Eruthalion – egy leendő tanító
Az egyensúly fennmaradása jegyében…
Kérni vagy nem kérni ez itt a kérdés?
A világegyetemben minden energia, ez alól a pénz sem kivétel. Mikor valaki meggyógyít/segít: energiát ad/közöl, hogy az energia egyensúlyban maradjon „viszont-energiának” kell érkeznie -az egyensúly fennmaradása érdekében. Én úgy vélem, hogy természetes dolog ha valaki pénzt kér a gyógyításért, de természetesen többen már túlléptek ezen. Az ismeretségi körömben akad olyan gyógyító is aki nem pénzt kér a gyógyításért, hanem mintegy barter üzletben (közvetlen árucserén alapuló kereskedelem), mást kér cserébe (villanyszerelést, egyéb segítséget, amire viszont neki van szüksége és a másiknak birtokában van a képesség -megbeszélés szerint). Ez a barter szerintem sokkal hasznosabb és az emberi kapcsolatokban is nagy szerepe lehet a jövőben. A másik dolog ami ezen a ponton még fontos lehet: lehet hogy valakinek több szabadideje van, de pénze viszont kevesebb (kiváltható a pénz ilyen módon, és az egyensúly sem bomlik meg).
Üdv:
Kacafan
Az egyensúly fennmaradása jegyében…
Kérni vagy nem kérni ez itt a kérdés?
A világegyetemben minden energia, ez alól a pénz sem kivétel. Mikor valaki meggyógyít/segít: energiát ad/közöl, hogy az energia egyensúlyban maradjon „viszont-energiának” kell érkeznie -az egyensúly fennmaradása érdekében. Én úgy vélem, hogy természetes dolog ha valaki pénzt kér a gyógyításért, de természetesen többen már túlléptek ezen. Az ismeretségi körömben akad olyan gyógyító is aki nem pénzt kér a gyógyításért, hanem mintegy barter üzletben (közvetlen árucserén alapuló kereskedelem), mást kér cserébe (villanyszerelést, egyéb segítséget, amire viszont neki van szüksége és a másiknak birtokában van a képesség -megbeszélés szerint). Ez a barter szerintem sokkal hasznosabb és az emberi kapcsolatokban is nagy szerepe lehet a jövőben. A másik dolog ami ezen a ponton még fontos lehet: lehet hogy valakinek több szabadideje van, de pénze viszont kevesebb (kiváltható a pénz ilyen módon, és az egyensúly sem bomlik meg).
Üdv:
Kacafan
relatív
Szia!
Mindenki pénzböl él. Ha mezőgazdaságból élnénk ma is mint régen, akkor terménnyel fizetnénk. De lehetne cserekereskedelem. Akkor lehetne tudást kenyérre, ruhára cserélni. Ma boltban vásárlunk, tehét a pénz egy eszköz a létfentartásunkhoz. Hisz a számlákat is ebből egyenlítjük ki. Így egyébként kényelmesebb mindkét félnek, mert -bár személy szerint én is szívesen vinnék zöldséget, gyümölcsöt ha lenne saját termésem- mindenki a maga ízlése szerint válogathat a polcokról tejet, kenyeret, ruhát, TV-t, DVD lemezeket.
Röviden: Szerintem nyugodtan lehet pénzt kérni. Nekem csak az nem tetszik, ha valaki tízezreket szeretne elkérni egy -egy óráért.
relatív
Szia!
Mindenki pénzböl él. Ha mezőgazdaságból élnénk ma is mint régen, akkor terménnyel fizetnénk. De lehetne cserekereskedelem. Akkor lehetne tudást kenyérre, ruhára cserélni. Ma boltban vásárlunk, tehét a pénz egy eszköz a létfentartásunkhoz. Hisz a számlákat is ebből egyenlítjük ki. Így egyébként kényelmesebb mindkét félnek, mert -bár személy szerint én is szívesen vinnék zöldséget, gyümölcsöt ha lenne saját termésem- mindenki a maga ízlése szerint válogathat a polcokról tejet, kenyeret, ruhát, TV-t, DVD lemezeket.
Röviden: Szerintem nyugodtan lehet pénzt kérni. Nekem csak az nem tetszik, ha valaki tízezreket szeretne elkérni egy -egy óráért.
Pokoli Profit, Mennyei Megnyugvás
Halihó!
Olvassátok el ezt a könyvet:
Pokoli Profit, mennyei Megnyugvás
http://www.polc.hu/konyv/pokoli_profit_mennyei_megnyugvas/153602/
És választ kaptok számos más Pénzzel Kapcsolatos Igazság, és Tévhit mellett erre a Kérdésre is…
„Világszerte emberek milliói álmodnak jobb életről, vagyonról, gazdag és eseménydús hétköznapokról, ám a sikerhez vezető úton felemás gondolatok gyengítik őket: attól tartanak, álmaikat csak mások kárán válthatják valóra, feláldozva saját erkölcsi értékeiket. Lelki és anyagi természetük viaskodásán felül sokakat az adakozás és elfogadás ellentéte is gyötör.
A bűntudat igen nagy hátráltató erő, s legtöbbször hamis forrásból táplálkozik. Mások boldogtalanságát, sikertelenségét soha nem enyhíti az én boldogtalanságom, nehéz anyagi helyzetem. A világ lehetőségei és forrásai végtelenek, ezért fontos, hogy megszabaduljunk a bennünk rögzült illúzióktól. Csak így nyílik lehetőségünk arra, hogy álmainkat megvalósítva a pénzügyi szabadság új szintjeire léphessünk.
A szerző sikeres orvos, filozófus, író és nemzetközi előadó. Jelen könyvével ezen ellentmondások feloldásában kíván segíteni. Az itt bemutatott elvek és módszerek egészen új szemszögből mutatják be a földi profit és a mennyei gazdagság igaz természetét. Értékeink megbecsülése és tudatos használata csodálatosan átalakítja mind lelki, mind az anyagi bőséghez fűződő viszonyunkat.
„A mennyországod alkotóeleme mindaz, amiért hálás vagy, amiért pedig nem, abból áll össze a poklod. Mindaddig, amíg illúziók között éled az életed, és nem veszed észre a külvilág isteni rendjét, belülről sem leszel képes megélni azt.”
És még egy ehhez a témakörhöz nagyon is kapcsolódó film:
Zeitgeist 1. A Vallásokról
Vallás=Isteni Jó Üzlet
Vallás=Pénz+Hatalom+Kamu+Néphülyítés+Megvezetés+Csalás+Ámítás+Csürhe-Nép
Itt nézd meg!
http://video.google.com/videosearch?q=%27Zeitgeist+1%27&emb=0&aq=f#q=%27Zeitgeist+1%2C+magyar%27&emb=0
Nézd a 7:30-tól!
Ennyit a Vallásokról és az Egyházakról…
És arról, hogy „Ne gyűjtsetek itt a Földön kincseket!”, inkább adjátok oda nekünk… majd mi összegyűjtjük… és élünk belőle(tek), mint Marci Hevesen…
Sőt, még annál is hevesebben…
;-)))
Csizike 😉
Pokoli Profit, Mennyei Megnyugvás
Halihó!
Olvassátok el ezt a könyvet:
Pokoli Profit, mennyei Megnyugvás
http://www.polc.hu/konyv/pokoli_profit_mennyei_megnyugvas/153602/
És választ kaptok számos más Pénzzel Kapcsolatos Igazság, és Tévhit mellett erre a Kérdésre is…
„Világszerte emberek milliói álmodnak jobb életről, vagyonról, gazdag és eseménydús hétköznapokról, ám a sikerhez vezető úton felemás gondolatok gyengítik őket: attól tartanak, álmaikat csak mások kárán válthatják valóra, feláldozva saját erkölcsi értékeiket. Lelki és anyagi természetük viaskodásán felül sokakat az adakozás és elfogadás ellentéte is gyötör.
A bűntudat igen nagy hátráltató erő, s legtöbbször hamis forrásból táplálkozik. Mások boldogtalanságát, sikertelenségét soha nem enyhíti az én boldogtalanságom, nehéz anyagi helyzetem. A világ lehetőségei és forrásai végtelenek, ezért fontos, hogy megszabaduljunk a bennünk rögzült illúzióktól. Csak így nyílik lehetőségünk arra, hogy álmainkat megvalósítva a pénzügyi szabadság új szintjeire léphessünk.
A szerző sikeres orvos, filozófus, író és nemzetközi előadó. Jelen könyvével ezen ellentmondások feloldásában kíván segíteni. Az itt bemutatott elvek és módszerek egészen új szemszögből mutatják be a földi profit és a mennyei gazdagság igaz természetét. Értékeink megbecsülése és tudatos használata csodálatosan átalakítja mind lelki, mind az anyagi bőséghez fűződő viszonyunkat.
„A mennyországod alkotóeleme mindaz, amiért hálás vagy, amiért pedig nem, abból áll össze a poklod. Mindaddig, amíg illúziók között éled az életed, és nem veszed észre a külvilág isteni rendjét, belülről sem leszel képes megélni azt.”
És még egy ehhez a témakörhöz nagyon is kapcsolódó film:
Zeitgeist 1. A Vallásokról
Vallás=Isteni Jó Üzlet
Vallás=Pénz+Hatalom+Kamu+Néphülyítés+Megvezetés+Csalás+Ámítás+Csürhe-Nép
Itt nézd meg!
http://video.google.com/videosearch?q=%27Zeitgeist+1%27&emb=0&aq=f#q=%27Zeitgeist+1%2C+magyar%27&emb=0
Nézd a 7:30-tól!
Ennyit a Vallásokról és az Egyházakról…
És arról, hogy „Ne gyűjtsetek itt a Földön kincseket!”, inkább adjátok oda nekünk… majd mi összegyűjtjük… és élünk belőle(tek), mint Marci Hevesen…
Sőt, még annál is hevesebben…
;-)))
Csizike 😉
Ha segítek a barátomnak egy költözésnél pakolni, megtanítom a
Ha segítek a barátomnak egy költözésnél pakolni, megtanítom a gyerekem biciklizni, kérek érte pénzt? Ha anyámnak, gyerekemnek, a szomszédnak adok egy tanácsot, kérek érte pénzt?
Ha akar, adjon cserébe, amit gondol – és kész.
A Nagy Tanítók miért nem vonzanak be egy olyan automata vállalkozást, ami passzív jövedelmet termel nekik? Ha már havi 3-500.000 Ft bejön, abból úgy meg tud élni, hogy minden idejét és erejét az ingyenes tanításra fordíthatja.
Nincs értéke az ingyenesen kapott dolgoknak? Akkor kelljen kiérdemelni. Nem pénzzel, de meg lehet szűrni, kinek adom és kinek nem. Ingyen sem. A kutyám se fizet a kajáért, mégis kiérdemli – szépen leül és vár. Megdolgozik érte.
Sokan vannak, akik ingyen szeretnének mindent megkapni!
Az természetes, hogy nem kérsz pénzt az Anyádtól, a gyerekedtől, a szomszédodtól, ha segítesz nekik, de a hazai Tanítók sem kérnek pénzt, ha a rokonságában vagy az ismeretségi körükben lelki tanítást, tanácsot adnak.
Azonban, ha ez a tanácsadás, segítség, már ismeretlen emberek tömege felé folyik, és nem csak a szabadidejében végzi, akkor valamiből közben meg kell hogy éljen, ugye?! Így jogos az elvárása, hogy ha rááldozta az idejét, dolgozott vele, akkor kapjon is érte cserébe valamit: tyúkot, krumplit, pénzt, stb!
Az a baj, hogy sokan vannak, akik ingyen szeretnének mindent megkapni, mert anno azt olvasták ki a tibeti és indiai Mesterekről szóló könyvekből, hogy a lelki tanítást ingyen kell adni!
Szép is ez az idea, csak azt felejtik el, hogy az mégsem ingyen volt, nem pránából éltek azok a Mesterek sem!
Mestereket és egész kolostorokat is eltartott a környező lakosság, adományoztak annyit, amiből megéltek, így jutott idejük az ingyenes tanításra.
A hazai ezoterikus – spirituális tanítókat nem tartja el a nép és bár szép álom, de nehezen tudom elképzelni, hogy például Müller Pétert a McDonalds vagy a TESCO támogatja csak azért, hogy Te ingyen hozzájuthass a lelki tanításaihoz! : ))
Krumplifőzelék
Ezen az alapon azt is elvárhatnád, hogy a paraszt ingyen adja neked a krumplit, mert jogod van az élethez, hiszen neked élned kell!
Éljen meg más munkából a paraszt és a szabadidejében termelje meg a krumplit neked. Például vonzzon be egy automata vállalkozást, ami kitermeli neki a krumplitermelés költségeit, meg hogy Ő is élhessen és tovább termelhessen neked krumplit.
Mert ugye az ember nem kér pénzt a krumplifőzelékért, amikor megeteti vele a gyerekét, az Anyját, vagy meghívja egy tál krumplilevesre a szomszédját, ugye?!
Én úgy vélem, a parasztnak nem kell HITELES emberként élnie (a
Én úgy vélem, a parasztnak nem kell HITELES emberként élnie (a személyisége szempontjából). Neki nem kell azt úgymond bizonyítania, hogy harmóniát képes teremteni maga körül. Neki csak (minőségi) krumplit kell termelnie és kész. Ott az a termék. A mi esetünkben maga az ember a „termék”. Ilyen szempontból nem lehet párhuzamot vonni a két dolog között 100%-ig.
Egy lelki vezető, vagy mester (stb.) esetén nekem fontos, hogy amiről beszél, azt élje is meg. Mert más a felhalmozott tudás és más a megélt tudás szerintem.
Pár önjelölt mester esetén viszont nekem az a gondom, hogy paradox helyzetet hoznak létre – mert abból akarják életük anyagi oldalát rendezni, hogy másokat erre tanítanak… (ami még nekik se megy). Hol van itt a hitelesség?
Továbbra is tartom azt, hogy az lenne jó, ha annyit adnánk, amennyit jónak gondolunk. (Tehát nem a fizetés ellen vagyok – de más kérni, és más kérés nélkül adni…). így is megkapná az ideje és munkája ellenértékét a tanító. Csak mindkét oldalról sokkal kellemesebb érzés lenne. (szerintem)
Amúgy én az üzleti világban is találkoztam már „fizess, amennyit gondolsz” technikával.
Szerintem
Szerintem a parasztnak is hiteles embernek kell lennie. Ha kimegyek a piacra akkor megnézem kitől veszem meg a krumplit. A termelő legyen hiteles abban, hogy kinézem belőle azt árulja amit tőle elvárok, egészséges minőségi árut. Ne frissen permetezett, vegyszerezett zöldséget, gyümölcsöt, adjon, ha biót ígér.
Legyen hiteles a tisztességében, a minőségi termék eladásában.
H: Mondok egy másik szempontot
Szerintem nincs azzal semmi baj, ha valaki olyat tanít, ami segíti sokak fejlődését és még maga is csak gyakorolja. Vagyis nem egészen makulátlanul hiteles benne. Mert ha 0 %-ban lenne hiteles – nem tudná tanítani, ha pedig 100 %-ban lenne az, akkor más, elsajátítandó értékek felé fordul az érdeklődése, vagyis már nem tanítaná.
Sőt, kérjen akár pénzt is érte, a nyújtott értékek arányában, ha azt jó szándékkal tanítja. De tanítson jól, és érthetően Igaz dolgokat! Az hogy mennyire fog ez működni másoknál – nem az ő hitelességétől függ.
Sokkal nagyobb bajnak tartom, hogy ha valaki ráérez arra, amit nagy tömegek hallani szeretnének a saját szintjükön, vagy felkapott, ámítós dolgokat tanít nagy pénzekért – de ezek a tanítások egy jottányit sem emelik a tanítványok tudatszintjét! Sőt benne tartják a sok pénzt kifizető hallgatót az álomvilágában! Aki egy hét végén beavatást remél tőle, de önmagán dolgozni már nem annyira szeret. Aki belemenekül az ezotériába, mert úgy gondolja, hogy majd azzal könnyebben megoldja a problémáit. És nem mondja meg neki a tanító, hogy amit kívül keres, azt csak önmagában találgatja meg, mert akkor már nem biztos, hogy visszajön a tanítvány. Mindig csak egy kicsit ámít tovább, nagy körítéssel, jó sok angyallal, hogy ne legyen elég az önálló továbblépéshez.
Az ilyen tanítóktól meneküljetek, akik a pénzetekért csak az ámítást szállítják, és nem próbálnak emelni rajtatok, legyenek bár nagyon hitelesek is… Onnan lehet felismerni az emelkedést, hogy némileg recseg-ropog az addigi tudati felépítményed, mégis valamilyen rend és rálátás alakul ki a zajlásból. Az ilyen tanítót pedig arról, hogy soha nem mond olyat, ami bántaná az álomvilágodat, vagy némi erőfeszítésre késztetne a saját fejlődésed érdekében.
Megrendelted már a saját pálmaleveledet? Mikor voltál utoljára csakratisztításon, vagy átoklevételen? A bevonzás tréningen elmonták-e, hogy vannak más univerzális törvények is a vonzás törvényén kívül?
Azt nem tartod hiteles, harmonikus tanításnak, hogy ha egy Tanít
Azt nem tartod hiteles, harmonikus tanításnak, hogy ha egy Tanító a befektetett munkájáért pénzt kér? Talán ingyen kellene dolgoznia, mert ezt üzeni a harmónia?
Szerintem meg pontosan attól hiteles egy Tanító, hogy a földön jár, és reális áron kínálja a munkáját, munkaidejét, tudását, épp úgy, mint a paraszt, a tervező, a matek tanár, vagy az orvos! Ez is egy munka, egy szolgáltatás, amire szükség van, időt és energiát fektet bele a Tanító, hogy ezt kínálja.
Persze vannak Indiában olyan híres Mesterek, akiknek akkora az adományokból befolyt bevételük, hogy megtehetik, hogy nem kérnek pluszban a tanításért. De mi Magyarországon élünk!
Szép idea a "fizess, amennyit gondolsz" fizetési rendszer, hidd el, mi is próbálkoztunk már vele, többször is! De valamiért mégsem működött, mert hiába voltak oda az emberek azért, amit kaptak, mindenki azt remélte, hogy majd a többi résztvevő fizet helyette is, aztán a végén éppen hogy sikerült kifizetni a terembért, az oktatónak meg nem maradt semmi sem!
Talán egy olyan világban, ahol ennek van kultúrája az emberek között, ott működhet ez, de itt, ma még nem! Olvass csak bele ebbe a két topikba: Szerinted lopásnak számít az internetes letöltés?, Mi számít lopásnak? …és máris látni fogod, hogy hol tart a fizetési kultúránk!
A Tanító s tanul
Egy másik oldalról megvizsgálva pedig, tudom, hogy több hazai Tanító is szívesebben választotta volna a keleti fizetési rendszert, csak mert meg akarták úszni a pénzzel kapcsolatos problémákat és attól akartak szentnek tűnik, hogy nem kérnek semmit, de majd minden tanítvány szívből ad nekik!
Aztán ezek a Tanítók amikor mégiscsak rákényszerültek arra, hogy pénzt kérjenek, kiderült, hogy óriási lelki problémáik, zavaraik vannak az anyagiakkal kapcsolatban és igenis foglalkozniuk kell vele, ha egyszer fel akarják ezeket dolgozni!
A pénzt rossznak, bűnnek, szentségtelennek, tisztátalannak tartják, úgy érzik, beszennyezik vele az életüket vagy lesüllyednek általa az anyagi világba.
A pénz nem rossz!
Pedig a pénzzel nincs semmi baj, az csak egy csere eszköz.
A baj a fejekben és a szívekben van, a vágyakkal, a félelmekkel, a kapzsisággal és az elutasítással. Ezeket viszont nem lehet helyre tenni azzal, ha valaki úgy tesz, hogy Ő már annyira szent, hogy nem kér pénzt a tanításért!
Azt gondolom, hogy ide Európába, azért születnek a lelkek, mert nekik még gondjuk van az anyagi értékek elhelyezésével az értékrendjükben. Nem tudják, hogy hol van a pénz és vagyon helye az életben, mi a fontosabb érték, ezért születtünk egy olyan környezetbe, ahol ezt masszívan gyakorolhatjuk.
A probléma egyszerű
Itt majdnem mindenkinek gondja van az anyagiakkal, van aki mohón hajt utána, mások elutasítják, vagy csak letagadják, hogy vágynak rá.
Ezekből a belső kusza hozzáállásokból aztán megszületik mindenféle elmélet, idea, amellyel a pénzvilágot próbáljuk olyanná alakítani, amivel hozzáigazíthatnánk azt a saját beteg hozzáállásunkhoz.
De ha sikerül feloldanunk minden téveszmét, ami az anyagi dolgokhoz kapcsolódik, akkor végre újra arra használjuk az anyagi világot, amire ki lett találva, létfenntartásra, a tapasztalás színterére!
A hangsúly a hitelesség, nem a pénz – hiába az a kérdés
Sanyi, nagyjából egyről beszélünk, csak más oldalát hangsúlyozzuk. Én azt mondom, ha (ahogy Te írod) az adott tanítónak saját magának is gondja van a pénzzel, akkor még talán ne tanítson.
Mert értem én, hogy sok mindent már tud és át is tud adni, és lehet, hogy ez csak nekem felesleges elvárásom, de én emberi példaképként is szeretnék tekinteni egy tanítóra.
Bár az egészet inkább átfogalmazom: tanítson bárki nyugodtan, kérjen, amennyit gondol, én ahhoz a tanítóhoz fogok menni, aki éli is, amit mond. E/1-ben talán hitelesebb az állítás…
Ha Neked már van tapasztalatod a becsületkasszáról, azt készséggel elfogadom – sosem lehet eléggé alábecsülni a hozzáállást 🙂
De ismét kihangsúlyozom, hogy a hangsúly nálam nem elsődlegesen a pénzkérésen van, hanem a hitelességen. Ami nálam ez esetben azt jelenti, hogy nem nyomorban él az illető és főképp nem AGGÓDIK a létbiztonsága miatt. Mert akkor miről beszélünk..?
Lehet, hogy egy ilyen ember is el tudja mondani, hogy kellene nem-aggódni, én mégis inkább ahhoz szeretnék fordulni, aki nem csak elmondja, hanem megmutatja… Érted, mire akarok kilyukadni? Neki hajlandó vagyok „bármennyit” fizetni.
„Evés közben jön meg az étvágy”… Tepperwein egyik könyvében
„Evés közben jön meg az étvágy”… Tepperwein egyik könyvében olvastam, hogy egy dologban Mesterek vagyunk másban tanulók… nincs sok értelme leragadni… 🙂
Ez csak jól hangzik…
Szerintem az, hogy „egyik dologban mesterek vagyunk, a másikban csak tanulók” csak egy jól hangzó mondás, de (nálam) nem állja meg a helyét. Mondok egy példát.
Ha van egy autóvezető-oktató, ő aligha mondhatja, hogy arra meg tudlak tanítani, hogyan nyomd a gázt, meg hogyan válts sebességet, de a kanyarodás ügyében én is még csak tanulom a dolgot…
Úgy értem, hogy egy „spirituális tanító” többé-kevésbé az élet minden területével legalább egy alapszinten tisztában kell legyen, mert véleményem szerint (témától, szakterülettől függetlenül) az életre és önmagunkra „tanítanak”, a saját középpontunkhoz közeledünk segítségükkel.
Persze ott a másik oldal, amikor is egy kavicstól (-által) is tudunk tanulni. Meg itt is, egymástól is rengeteget tanulunk. De itt most nem erről van szó.
Egy ideig én is játszottam olyat, hogy mindenkitől azt igyekeztem megtanulni, ellesni, amiben ő jó. Ez működik is és rendben is van. Úgy is meg lehet tanulni autót vezetni, hogy valaki erre tanít meg, valaki arra és a végén összeáll a kép. De attól ez még nem a csúcs… Kár itt megállni azzal a kijelentéssel, hogy nem lehetünk mindenben profik. Én legalábbis nem érem be ezzel.
Ha ilyen elvárásaid vannak, akkor szerintem lassan Tibetben vagy
Ha ilyen elvárásaid vannak, akkor szerintem lassan Tibetben vagy Indiában van a helyed 🙂
valaki jó autóvezetésben, de számítástechnikában nem…
valaki jó autóvezetésben, de számítástechnikában nem… Ennyire azért nem fekete-fehér, hogy ennyire el kelljen aprózni a dolgot, hogy tudok kanyarodni, de gázpedált nyomni nem… de ha így gondolod, akkor legyen… elkerülném a meggyőzést… én így látom, te úgy…. 🙂 ettől szép az élet 🙂
A Mester eljön, ha kész van a Tanítvány!
Köszönöm Mátyás, így már értelek és megértelek!
A többiek is eléggé neked estek és talán van is valami a szavaikban. Tudod, a volt nejem is ilyen, hogy neki nem tanár kellett, hanem pontosan olyan, az életben is hiteles tanító, mint amilyet Te is keresel! Ezért nem voltam neki jó én, meg még vagy egy tucat híres-hírhedt Tanító, mert Ő a tökéletes megvalósított Mestert keresi, akire fel tud nézni, akiben nem talál hibát, semmi gyarlóságot.
Mivel tapasztalatból tudjuk, hogy ilyen nem sok szaladgál Európában, de még a Földön sem és akiket ilyennek tartanak, azoknak is csak kis százalékuk tényleg ilyen makulátlan, ezért igen nehéz utat választottál magadnak.
De nem mondom, hogy ez felesleges, mert adott fejlődési szinten akár lehet értelme is!
Viszont azt át kell gondolnod, hogy van egy olyan "elv", amely szerint ne a tanítvány keresse a Tanítóját, hanem majd a Tanító megtalálja / felismeri / kiválasztja a tanítványát.
Hogy ez másoknál hogy működik, azt pontosan nem tudom, de nálam tökéletesen így van!
Én nem kerestem sem az utam, sem a Tanítóm, de az mégis megtalált akkor, amikor még csak nem is hallottam ezotériáról, spiritualitásról! Még javában cipőket árultam és Ő betoppant az életembe, megérintett és magával ragadott… de még olvashatsz róla többet is itt.
Másrészt, nekem is van néhány személyes tanítványom, akik nem azért lettek azok, mert szép a szemük, sokat fizetnek, vagy könyörögtek érte, hanem mert az első találkozáskor felismertem, hogy: Na, Őt kell tanítanom!
Ez egy nagyon határozott belső hang és eddig sosem csalódtam benne, pontosan tudom, hogy kit, meddig kell, lehet vezetni az útján.
Ezt támasztja alá az a mai tanulságos történet is, hogy egy lánynak – szokásommal ellentétesen – megadtam a Tanítóm elérhetőségét. Ő felkereste, találkoztak és egy óriásit csalódott benne! …illetve az elvárásában.
Egy szakállas spirituális Mestert várt, ehelyett kapott egy alkoholista, bagózó, kötekedő embert.
Nem, nem rossz helyre csengetett be, ugyan arról az emberről beszélünk. Nekem az életet tanította meg, csodákat tett és bár nem volt tökéletes, de képes volt elindítani az úton és megtanított önállóan járni is!
A lánynak viszont csak fricskát mutatott a hatalmas elvárására. Nem az Ő tanítója, minek rohangál egyik helyről a másikra!
Szóval szerintem, és a többiek is megfogalmazták már, nem kellene annyira keresned, várnod, elvárnod a hiteles Mestert! Megjön az, ha TE ÉRETT LESZEL RÁ!
A Mester eljön, ha kész van a Tanítvány!
De amíg nem vagy érett, addig csak ilyen tökéletleneket kapsz, mert neked még ez jár, ilyenektől kell megtanulnod tanulni! Hogy mit lehet tőlük / általuk tanulni?
Hát azt, hogy ami tökéletlenséget nem fogadsz el bennük, azt fogadd el bennük és fogadd el magadban is!
Kedves Mátyás!
Nem a pénz és főleg nem a hitelesség a kérdés. Ennek a hozzáállásnak és problémafelfogásnak az értékelés-önértékelés lecke a lényege. Mindig találhatsz majd okot arra, hogy valamely mestert ne találj kellőképpen hitelesnek. Ennek a forrása nem a mester mesterségbeli tudása, hanem saját önértékelésed. Így azután megspórolod magadnak, hogy bármennyit is fizetni kelljen. A pénzügyi köntösben jelentkező önértékelési leckét így gondosan megkerülöd.
A valódi lecke nem a mesterek méricskélése, hogy ez hiteltelen, ez kicsit hiteles, ez közepesen hiteles, ő meg a dalai láma, de mivel ő is gyűjt pénzt, sőt prémium kategóriás autókkal jár, ezért ő sem eléggé hiteles. A értékelés leckéje minden esetben saját önértékelésünk leckéje, azon kell dolgozni. Hogy ehhez milyen úton, kitől és hogyan, milyen technikákat tanulsz meg, az választás kérdése. Nem kell hozzá a HITELES MESTER, hogy ilyen leckéken átsegítsen.
Viszont minden leckéhez bevonzzuk a megfelelő társakat a hétköznapokban. A fejlődéshez A NAGY ÉS HITELES MESTERRE semmi szükséged, ezért nem is fogsz vele találkozni. Persze az önbecsülés leckéje mellett a pénz leckéjét is meg kell tanulni, azt sem úszod meg ezzel a virtuóz kerülőmanőverrel.
A Földön mindenkinek sok dolga van mindkét problémakörrel.
🙂
Vakvágány
Kedves Mátyás! Nagyon elszakadtál a világtól a szentség keresésében. Mi az, hogy a krumpli termelőnek nem kell hitelesnek lennie? Szóval vannak a krumplitermelők, a szemetesek, a mérnökök, meg a szentek, akik nem akarnak elég szentek lenni ahhoz, hogy elismerd őket és hogy hajlandóak legyenek alamizsnáért tanítani. Érdekes hozzáállás. A krumplitermelő a maga szintjén sokkal hitelesebb, mint egy két tanító a szemetesről meg nem is beszélve. Felvállalja, hogy ő ezt tudja, eltakarítja mások szemetét. Mert, hogy munkanélküli segélyen többet kapna….
Az amit te elképzelsz az a steril-mester, aki nagyon profin tud mantrázni, vagy másoknak tanácsokat adni. Aztán kimegy az életbe és kiderül, hogy ha nem egy buddhista országban, koldulószerzetesként esik a talpára, akkor felkopik az álla. Mert, hogy aki éli is azt amit tanít, 100 %-ban, az annyira ritka és annyira fel kell hogy nőjél hozzá, hogy lehet, hogy jó pár élet kell ahhoz, hogy elérj hozzá. És addig mit fogsz csinálni? Vagy csak az élettől tanulsz és kékre-zöldre vereted magad vele, vagy elfogadsz pénzért egy-két tanácsot olyan emberektől, akik végigszagolták már az élet egy két területét. Igaz mennybe még nem mentek. Tudod hány szerzetest láttam akik ki sem mertek jönni a kolostor óvó védő fedele alól? Pedig nagyon nagyon nagy tanítók.
Szóval szerintem le kellene szállni arról a felhőről, mielőtt elkezd esni és lezuhansz róla a …. hova is? való világba? vagy a vágyak villamosára?
Szerintem a szembe jövő embertől, vagy a káromkodó kocsmárostól ugyan úgy tanulni lehet és ugyan úgy fizetünk is érte. Az egyiknél valamivel átvernek és fizetsz, a másiknál ellopnak valamidet és fizetsz, a harmadiknál leégsz és fizetsz. Ha jól vetted a tanításokat, akkor továbbléptél az esetek által, ha nem per saldo jobban jársz egy úton lévő mesterrel pár ezerért egy alkalommal. Gondolj bele, nem kell hozzá lenézett könyvelőnek lenni.
Kívánok sok sikeres tapasztalást!
Üdv!
Hédi
ingyen
Tudj róla a paraszt ingyen adja a krumplit csődben van ha azt termel (sajátos a kereskedési rendszer a kapitalista rendben aki termeli eladósodik te aki megeszed jól laksz tőle) és ingyen vetted a paraszt nyereségéhez képest. Voltak táltosaink regösök ingyen tették a dolgukat tudod ma pénz az isten mert mindent csak pénzben mérnek ezt a világot akarod ahol a jó tett helyében jót ne várj de várj ha van pénzed ez a te, ti világotok. Maradok az ingyen adásnál nekem a jó szó ha kapok bőven elég.
Ha segítek a barátomnak egy költözésnél pakolni, megtanítom a
Ha segítek a barátomnak egy költözésnél pakolni, megtanítom a gyerekem biciklizni, kérek érte pénzt? Ha anyámnak, gyerekemnek, a szomszédnak adok egy tanácsot, kérek érte pénzt?
Ha akar, adjon cserébe, amit gondol – és kész.
A Nagy Tanítók miért nem vonzanak be egy olyan automata vállalkozást, ami passzív jövedelmet termel nekik? Ha már havi 3-500.000 Ft bejön, abból úgy meg tud élni, hogy minden idejét és erejét az ingyenes tanításra fordíthatja.
Nincs értéke az ingyenesen kapott dolgoknak? Akkor kelljen kiérdemelni. Nem pénzzel, de meg lehet szűrni, kinek adom és kinek nem. Ingyen sem. A kutyám se fizet a kajáért, mégis kiérdemli – szépen leül és vár. Megdolgozik érte.
Sokan vannak, akik ingyen szeretnének mindent megkapni!
Az természetes, hogy nem kérsz pénzt az Anyádtól, a gyerekedtől, a szomszédodtól, ha segítesz nekik, de a hazai Tanítók sem kérnek pénzt, ha a rokonságában vagy az ismeretségi körükben lelki tanítást, tanácsot adnak.
Azonban, ha ez a tanácsadás, segítség, már ismeretlen emberek tömege felé folyik, és nem csak a szabadidejében végzi, akkor valamiből közben meg kell hogy éljen, ugye?! Így jogos az elvárása, hogy ha rááldozta az idejét, dolgozott vele, akkor kapjon is érte cserébe valamit: tyúkot, krumplit, pénzt, stb!
Az a baj, hogy sokan vannak, akik ingyen szeretnének mindent megkapni, mert anno azt olvasták ki a tibeti és indiai Mesterekről szóló könyvekből, hogy a lelki tanítást ingyen kell adni!
Szép is ez az idea, csak azt felejtik el, hogy az mégsem ingyen volt, nem pránából éltek azok a Mesterek sem!
Mestereket és egész kolostorokat is eltartott a környező lakosság, adományoztak annyit, amiből megéltek, így jutott idejük az ingyenes tanításra.
A hazai ezoterikus – spirituális tanítókat nem tartja el a nép és bár szép álom, de nehezen tudom elképzelni, hogy például Müller Pétert a McDonalds vagy a TESCO támogatja csak azért, hogy Te ingyen hozzájuthass a lelki tanításaihoz! : ))
Krumplifőzelék
Ezen az alapon azt is elvárhatnád, hogy a paraszt ingyen adja neked a krumplit, mert jogod van az élethez, hiszen neked élned kell!
Éljen meg más munkából a paraszt és a szabadidejében termelje meg a krumplit neked. Például vonzzon be egy automata vállalkozást, ami kitermeli neki a krumplitermelés költségeit, meg hogy Ő is élhessen és tovább termelhessen neked krumplit.
Mert ugye az ember nem kér pénzt a krumplifőzelékért, amikor megeteti vele a gyerekét, az Anyját, vagy meghívja egy tál krumplilevesre a szomszédját, ugye?!
Én úgy vélem, a parasztnak nem kell HITELES emberként élnie (a
Én úgy vélem, a parasztnak nem kell HITELES emberként élnie (a személyisége szempontjából). Neki nem kell azt úgymond bizonyítania, hogy harmóniát képes teremteni maga körül. Neki csak (minőségi) krumplit kell termelnie és kész. Ott az a termék. A mi esetünkben maga az ember a „termék”. Ilyen szempontból nem lehet párhuzamot vonni a két dolog között 100%-ig.
Egy lelki vezető, vagy mester (stb.) esetén nekem fontos, hogy amiről beszél, azt élje is meg. Mert más a felhalmozott tudás és más a megélt tudás szerintem.
Pár önjelölt mester esetén viszont nekem az a gondom, hogy paradox helyzetet hoznak létre – mert abból akarják életük anyagi oldalát rendezni, hogy másokat erre tanítanak… (ami még nekik se megy). Hol van itt a hitelesség?
Továbbra is tartom azt, hogy az lenne jó, ha annyit adnánk, amennyit jónak gondolunk. (Tehát nem a fizetés ellen vagyok – de más kérni, és más kérés nélkül adni…). így is megkapná az ideje és munkája ellenértékét a tanító. Csak mindkét oldalról sokkal kellemesebb érzés lenne. (szerintem)
Amúgy én az üzleti világban is találkoztam már „fizess, amennyit gondolsz” technikával.
Szerintem
Szerintem a parasztnak is hiteles embernek kell lennie. Ha kimegyek a piacra akkor megnézem kitől veszem meg a krumplit. A termelő legyen hiteles abban, hogy kinézem belőle azt árulja amit tőle elvárok, egészséges minőségi árut. Ne frissen permetezett, vegyszerezett zöldséget, gyümölcsöt, adjon, ha biót ígér.
Legyen hiteles a tisztességében, a minőségi termék eladásában.
H: Mondok egy másik szempontot
Szerintem nincs azzal semmi baj, ha valaki olyat tanít, ami segíti sokak fejlődését és még maga is csak gyakorolja. Vagyis nem egészen makulátlanul hiteles benne. Mert ha 0 %-ban lenne hiteles – nem tudná tanítani, ha pedig 100 %-ban lenne az, akkor más, elsajátítandó értékek felé fordul az érdeklődése, vagyis már nem tanítaná.
Sőt, kérjen akár pénzt is érte, a nyújtott értékek arányában, ha azt jó szándékkal tanítja. De tanítson jól, és érthetően Igaz dolgokat! Az hogy mennyire fog ez működni másoknál – nem az ő hitelességétől függ.
Sokkal nagyobb bajnak tartom, hogy ha valaki ráérez arra, amit nagy tömegek hallani szeretnének a saját szintjükön, vagy felkapott, ámítós dolgokat tanít nagy pénzekért – de ezek a tanítások egy jottányit sem emelik a tanítványok tudatszintjét! Sőt benne tartják a sok pénzt kifizető hallgatót az álomvilágában! Aki egy hét végén beavatást remél tőle, de önmagán dolgozni már nem annyira szeret. Aki belemenekül az ezotériába, mert úgy gondolja, hogy majd azzal könnyebben megoldja a problémáit. És nem mondja meg neki a tanító, hogy amit kívül keres, azt csak önmagában találgatja meg, mert akkor már nem biztos, hogy visszajön a tanítvány. Mindig csak egy kicsit ámít tovább, nagy körítéssel, jó sok angyallal, hogy ne legyen elég az önálló továbblépéshez.
Az ilyen tanítóktól meneküljetek, akik a pénzetekért csak az ámítást szállítják, és nem próbálnak emelni rajtatok, legyenek bár nagyon hitelesek is… Onnan lehet felismerni az emelkedést, hogy némileg recseg-ropog az addigi tudati felépítményed, mégis valamilyen rend és rálátás alakul ki a zajlásból. Az ilyen tanítót pedig arról, hogy soha nem mond olyat, ami bántaná az álomvilágodat, vagy némi erőfeszítésre késztetne a saját fejlődésed érdekében.
Megrendelted már a saját pálmaleveledet? Mikor voltál utoljára csakratisztításon, vagy átoklevételen? A bevonzás tréningen elmonták-e, hogy vannak más univerzális törvények is a vonzás törvényén kívül?
Azt nem tartod hiteles, harmonikus tanításnak, hogy ha egy Tanít
Azt nem tartod hiteles, harmonikus tanításnak, hogy ha egy Tanító a befektetett munkájáért pénzt kér? Talán ingyen kellene dolgoznia, mert ezt üzeni a harmónia?
Szerintem meg pontosan attól hiteles egy Tanító, hogy a földön jár, és reális áron kínálja a munkáját, munkaidejét, tudását, épp úgy, mint a paraszt, a tervező, a matek tanár, vagy az orvos! Ez is egy munka, egy szolgáltatás, amire szükség van, időt és energiát fektet bele a Tanító, hogy ezt kínálja.
Persze vannak Indiában olyan híres Mesterek, akiknek akkora az adományokból befolyt bevételük, hogy megtehetik, hogy nem kérnek pluszban a tanításért. De mi Magyarországon élünk!
Szép idea a "fizess, amennyit gondolsz" fizetési rendszer, hidd el, mi is próbálkoztunk már vele, többször is! De valamiért mégsem működött, mert hiába voltak oda az emberek azért, amit kaptak, mindenki azt remélte, hogy majd a többi résztvevő fizet helyette is, aztán a végén éppen hogy sikerült kifizetni a terembért, az oktatónak meg nem maradt semmi sem!
Talán egy olyan világban, ahol ennek van kultúrája az emberek között, ott működhet ez, de itt, ma még nem! Olvass csak bele ebbe a két topikba: Szerinted lopásnak számít az internetes letöltés?, Mi számít lopásnak? …és máris látni fogod, hogy hol tart a fizetési kultúránk!
A Tanító s tanul
Egy másik oldalról megvizsgálva pedig, tudom, hogy több hazai Tanító is szívesebben választotta volna a keleti fizetési rendszert, csak mert meg akarták úszni a pénzzel kapcsolatos problémákat és attól akartak szentnek tűnik, hogy nem kérnek semmit, de majd minden tanítvány szívből ad nekik!
Aztán ezek a Tanítók amikor mégiscsak rákényszerültek arra, hogy pénzt kérjenek, kiderült, hogy óriási lelki problémáik, zavaraik vannak az anyagiakkal kapcsolatban és igenis foglalkozniuk kell vele, ha egyszer fel akarják ezeket dolgozni!
A pénzt rossznak, bűnnek, szentségtelennek, tisztátalannak tartják, úgy érzik, beszennyezik vele az életüket vagy lesüllyednek általa az anyagi világba.
A pénz nem rossz!
Pedig a pénzzel nincs semmi baj, az csak egy csere eszköz.
A baj a fejekben és a szívekben van, a vágyakkal, a félelmekkel, a kapzsisággal és az elutasítással. Ezeket viszont nem lehet helyre tenni azzal, ha valaki úgy tesz, hogy Ő már annyira szent, hogy nem kér pénzt a tanításért!
Azt gondolom, hogy ide Európába, azért születnek a lelkek, mert nekik még gondjuk van az anyagi értékek elhelyezésével az értékrendjükben. Nem tudják, hogy hol van a pénz és vagyon helye az életben, mi a fontosabb érték, ezért születtünk egy olyan környezetbe, ahol ezt masszívan gyakorolhatjuk.
A probléma egyszerű
Itt majdnem mindenkinek gondja van az anyagiakkal, van aki mohón hajt utána, mások elutasítják, vagy csak letagadják, hogy vágynak rá.
Ezekből a belső kusza hozzáállásokból aztán megszületik mindenféle elmélet, idea, amellyel a pénzvilágot próbáljuk olyanná alakítani, amivel hozzáigazíthatnánk azt a saját beteg hozzáállásunkhoz.
De ha sikerül feloldanunk minden téveszmét, ami az anyagi dolgokhoz kapcsolódik, akkor végre újra arra használjuk az anyagi világot, amire ki lett találva, létfenntartásra, a tapasztalás színterére!
A hangsúly a hitelesség, nem a pénz – hiába az a kérdés
Sanyi, nagyjából egyről beszélünk, csak más oldalát hangsúlyozzuk. Én azt mondom, ha (ahogy Te írod) az adott tanítónak saját magának is gondja van a pénzzel, akkor még talán ne tanítson.
Mert értem én, hogy sok mindent már tud és át is tud adni, és lehet, hogy ez csak nekem felesleges elvárásom, de én emberi példaképként is szeretnék tekinteni egy tanítóra.
Bár az egészet inkább átfogalmazom: tanítson bárki nyugodtan, kérjen, amennyit gondol, én ahhoz a tanítóhoz fogok menni, aki éli is, amit mond. E/1-ben talán hitelesebb az állítás…
Ha Neked már van tapasztalatod a becsületkasszáról, azt készséggel elfogadom – sosem lehet eléggé alábecsülni a hozzáállást 🙂
De ismét kihangsúlyozom, hogy a hangsúly nálam nem elsődlegesen a pénzkérésen van, hanem a hitelességen. Ami nálam ez esetben azt jelenti, hogy nem nyomorban él az illető és főképp nem AGGÓDIK a létbiztonsága miatt. Mert akkor miről beszélünk..?
Lehet, hogy egy ilyen ember is el tudja mondani, hogy kellene nem-aggódni, én mégis inkább ahhoz szeretnék fordulni, aki nem csak elmondja, hanem megmutatja… Érted, mire akarok kilyukadni? Neki hajlandó vagyok „bármennyit” fizetni.
„Evés közben jön meg az étvágy”… Tepperwein egyik könyvében
„Evés közben jön meg az étvágy”… Tepperwein egyik könyvében olvastam, hogy egy dologban Mesterek vagyunk másban tanulók… nincs sok értelme leragadni… 🙂
Ez csak jól hangzik…
Szerintem az, hogy „egyik dologban mesterek vagyunk, a másikban csak tanulók” csak egy jól hangzó mondás, de (nálam) nem állja meg a helyét. Mondok egy példát.
Ha van egy autóvezető-oktató, ő aligha mondhatja, hogy arra meg tudlak tanítani, hogyan nyomd a gázt, meg hogyan válts sebességet, de a kanyarodás ügyében én is még csak tanulom a dolgot…
Úgy értem, hogy egy „spirituális tanító” többé-kevésbé az élet minden területével legalább egy alapszinten tisztában kell legyen, mert véleményem szerint (témától, szakterülettől függetlenül) az életre és önmagunkra „tanítanak”, a saját középpontunkhoz közeledünk segítségükkel.
Persze ott a másik oldal, amikor is egy kavicstól (-által) is tudunk tanulni. Meg itt is, egymástól is rengeteget tanulunk. De itt most nem erről van szó.
Egy ideig én is játszottam olyat, hogy mindenkitől azt igyekeztem megtanulni, ellesni, amiben ő jó. Ez működik is és rendben is van. Úgy is meg lehet tanulni autót vezetni, hogy valaki erre tanít meg, valaki arra és a végén összeáll a kép. De attól ez még nem a csúcs… Kár itt megállni azzal a kijelentéssel, hogy nem lehetünk mindenben profik. Én legalábbis nem érem be ezzel.
Ha ilyen elvárásaid vannak, akkor szerintem lassan Tibetben vagy
Ha ilyen elvárásaid vannak, akkor szerintem lassan Tibetben vagy Indiában van a helyed 🙂
valaki jó autóvezetésben, de számítástechnikában nem…
valaki jó autóvezetésben, de számítástechnikában nem… Ennyire azért nem fekete-fehér, hogy ennyire el kelljen aprózni a dolgot, hogy tudok kanyarodni, de gázpedált nyomni nem… de ha így gondolod, akkor legyen… elkerülném a meggyőzést… én így látom, te úgy…. 🙂 ettől szép az élet 🙂
A Mester eljön, ha kész van a Tanítvány!
Köszönöm Mátyás, így már értelek és megértelek!
A többiek is eléggé neked estek és talán van is valami a szavaikban. Tudod, a volt nejem is ilyen, hogy neki nem tanár kellett, hanem pontosan olyan, az életben is hiteles tanító, mint amilyet Te is keresel! Ezért nem voltam neki jó én, meg még vagy egy tucat híres-hírhedt Tanító, mert Ő a tökéletes megvalósított Mestert keresi, akire fel tud nézni, akiben nem talál hibát, semmi gyarlóságot.
Mivel tapasztalatból tudjuk, hogy ilyen nem sok szaladgál Európában, de még a Földön sem és akiket ilyennek tartanak, azoknak is csak kis százalékuk tényleg ilyen makulátlan, ezért igen nehéz utat választottál magadnak.
De nem mondom, hogy ez felesleges, mert adott fejlődési szinten akár lehet értelme is!
Viszont azt át kell gondolnod, hogy van egy olyan "elv", amely szerint ne a tanítvány keresse a Tanítóját, hanem majd a Tanító megtalálja / felismeri / kiválasztja a tanítványát.
Hogy ez másoknál hogy működik, azt pontosan nem tudom, de nálam tökéletesen így van!
Én nem kerestem sem az utam, sem a Tanítóm, de az mégis megtalált akkor, amikor még csak nem is hallottam ezotériáról, spiritualitásról! Még javában cipőket árultam és Ő betoppant az életembe, megérintett és magával ragadott… de még olvashatsz róla többet is itt.
Másrészt, nekem is van néhány személyes tanítványom, akik nem azért lettek azok, mert szép a szemük, sokat fizetnek, vagy könyörögtek érte, hanem mert az első találkozáskor felismertem, hogy: Na, Őt kell tanítanom!
Ez egy nagyon határozott belső hang és eddig sosem csalódtam benne, pontosan tudom, hogy kit, meddig kell, lehet vezetni az útján.
Ezt támasztja alá az a mai tanulságos történet is, hogy egy lánynak – szokásommal ellentétesen – megadtam a Tanítóm elérhetőségét. Ő felkereste, találkoztak és egy óriásit csalódott benne! …illetve az elvárásában.
Egy szakállas spirituális Mestert várt, ehelyett kapott egy alkoholista, bagózó, kötekedő embert.
Nem, nem rossz helyre csengetett be, ugyan arról az emberről beszélünk. Nekem az életet tanította meg, csodákat tett és bár nem volt tökéletes, de képes volt elindítani az úton és megtanított önállóan járni is!
A lánynak viszont csak fricskát mutatott a hatalmas elvárására. Nem az Ő tanítója, minek rohangál egyik helyről a másikra!
Szóval szerintem, és a többiek is megfogalmazták már, nem kellene annyira keresned, várnod, elvárnod a hiteles Mestert! Megjön az, ha TE ÉRETT LESZEL RÁ!
A Mester eljön, ha kész van a Tanítvány!
De amíg nem vagy érett, addig csak ilyen tökéletleneket kapsz, mert neked még ez jár, ilyenektől kell megtanulnod tanulni! Hogy mit lehet tőlük / általuk tanulni?
Hát azt, hogy ami tökéletlenséget nem fogadsz el bennük, azt fogadd el bennük és fogadd el magadban is!
Kedves Mátyás!
Nem a pénz és főleg nem a hitelesség a kérdés. Ennek a hozzáállásnak és problémafelfogásnak az értékelés-önértékelés lecke a lényege. Mindig találhatsz majd okot arra, hogy valamely mestert ne találj kellőképpen hitelesnek. Ennek a forrása nem a mester mesterségbeli tudása, hanem saját önértékelésed. Így azután megspórolod magadnak, hogy bármennyit is fizetni kelljen. A pénzügyi köntösben jelentkező önértékelési leckét így gondosan megkerülöd.
A valódi lecke nem a mesterek méricskélése, hogy ez hiteltelen, ez kicsit hiteles, ez közepesen hiteles, ő meg a dalai láma, de mivel ő is gyűjt pénzt, sőt prémium kategóriás autókkal jár, ezért ő sem eléggé hiteles. A értékelés leckéje minden esetben saját önértékelésünk leckéje, azon kell dolgozni. Hogy ehhez milyen úton, kitől és hogyan, milyen technikákat tanulsz meg, az választás kérdése. Nem kell hozzá a HITELES MESTER, hogy ilyen leckéken átsegítsen.
Viszont minden leckéhez bevonzzuk a megfelelő társakat a hétköznapokban. A fejlődéshez A NAGY ÉS HITELES MESTERRE semmi szükséged, ezért nem is fogsz vele találkozni. Persze az önbecsülés leckéje mellett a pénz leckéjét is meg kell tanulni, azt sem úszod meg ezzel a virtuóz kerülőmanőverrel.
A Földön mindenkinek sok dolga van mindkét problémakörrel.
🙂
Vakvágány
Kedves Mátyás! Nagyon elszakadtál a világtól a szentség keresésében. Mi az, hogy a krumpli termelőnek nem kell hitelesnek lennie? Szóval vannak a krumplitermelők, a szemetesek, a mérnökök, meg a szentek, akik nem akarnak elég szentek lenni ahhoz, hogy elismerd őket és hogy hajlandóak legyenek alamizsnáért tanítani. Érdekes hozzáállás. A krumplitermelő a maga szintjén sokkal hitelesebb, mint egy két tanító a szemetesről meg nem is beszélve. Felvállalja, hogy ő ezt tudja, eltakarítja mások szemetét. Mert, hogy munkanélküli segélyen többet kapna….
Az amit te elképzelsz az a steril-mester, aki nagyon profin tud mantrázni, vagy másoknak tanácsokat adni. Aztán kimegy az életbe és kiderül, hogy ha nem egy buddhista országban, koldulószerzetesként esik a talpára, akkor felkopik az álla. Mert, hogy aki éli is azt amit tanít, 100 %-ban, az annyira ritka és annyira fel kell hogy nőjél hozzá, hogy lehet, hogy jó pár élet kell ahhoz, hogy elérj hozzá. És addig mit fogsz csinálni? Vagy csak az élettől tanulsz és kékre-zöldre vereted magad vele, vagy elfogadsz pénzért egy-két tanácsot olyan emberektől, akik végigszagolták már az élet egy két területét. Igaz mennybe még nem mentek. Tudod hány szerzetest láttam akik ki sem mertek jönni a kolostor óvó védő fedele alól? Pedig nagyon nagyon nagy tanítók.
Szóval szerintem le kellene szállni arról a felhőről, mielőtt elkezd esni és lezuhansz róla a …. hova is? való világba? vagy a vágyak villamosára?
Szerintem a szembe jövő embertől, vagy a káromkodó kocsmárostól ugyan úgy tanulni lehet és ugyan úgy fizetünk is érte. Az egyiknél valamivel átvernek és fizetsz, a másiknál ellopnak valamidet és fizetsz, a harmadiknál leégsz és fizetsz. Ha jól vetted a tanításokat, akkor továbbléptél az esetek által, ha nem per saldo jobban jársz egy úton lévő mesterrel pár ezerért egy alkalommal. Gondolj bele, nem kell hozzá lenézett könyvelőnek lenni.
Kívánok sok sikeres tapasztalást!
Üdv!
Hédi
ingyen
Tudj róla a paraszt ingyen adja a krumplit csődben van ha azt termel (sajátos a kereskedési rendszer a kapitalista rendben aki termeli eladósodik te aki megeszed jól laksz tőle) és ingyen vetted a paraszt nyereségéhez képest. Voltak táltosaink regösök ingyen tették a dolgukat tudod ma pénz az isten mert mindent csak pénzben mérnek ezt a világot akarod ahol a jó tett helyében jót ne várj de várj ha van pénzed ez a te, ti világotok. Maradok az ingyen adásnál nekem a jó szó ha kapok bőven elég.
Inkább
Az merült fel bennem, hogy vajon miért csinálsz ebből ilyen lelkiismereti kérdést?
nálam is dilemma volt
sokáig, hogy vajon melyik a helyesebb út: ha valaki tud már a lelki útról egy kicsit, és azt rögtön elkezdi tanítani – picit szerintem erőből -, vagy megvárja, amíg a tanítás magától kiárad belőle.
Volt egy tanítóm, aki azt vallotta, hogy egy tanító mindig a neki megfelelő tanítványokat vonzza magához. Ha még nem olyan magas szintű tanító, akkor olyanokat vonz magához, akik még így is alatta járják az iskolát, és nekik tud adni. Én úgy érzem, hogy ez egy kicsit egóból tanítás: nem konkrétan az a célja, hogy a tanítványok többek legyenek, inkább az, hogy én érezzem magam többnek azáltal, hogy másokat tanácsokkal látok el. De azt is elfogadom, hogy az alacsonyabb tudatosságú embereknek is „jár” tanító, aki felgyorsíthatja a fejlődésüket, és lehet, hogy szívesebben mennek olyan emberekhez tanulni, akik nem oktávokkal járnak magasabban, mint ők.
Veszélyét abban látom, hogy hajlamosak lehetünk a saját lelki fejlődésünkben megállni, és inkább csak a tanítványok problémáira koncentrálni a magunké helyett. Szerintem aki túl korán kezdi átadni az ismereteit, mindenképpen elszenved egyfajta megrekedést a saját útján.
Emiatt én is jobbnak látom megvárni, amíg a tanítási vágy nem egóból, hanem valódi szeretetből fakad. Amikor mi már annyira kitisztítottuk magunkat, és feltöltekeztünk szeretettel, hogy az túlcsordul rajtunk, és vissza se tudnánk fojtani azt a vágyunkat, hogy adjunk magunkból az embereknek.
Ez az én ideám…:) és valószínű inkább már egy másik blog témája.
tanítvány
Tudod a tanulást nekem magamnak kell elsajátítanom ebben nem tud segíteni senki sem csak saját magam. A tanítok mesélik a saját útjukat ismérveiket amire rá jöttek fejlesztésük közben és az irodalmat amiből ők is tanultak vagyis amin gondolkodtak és kifejlesztették a saját egyedi tanulási módozataikat ami lehet egyetemleges is de a java egyedi személyre szabott. Jó tanító bizonyos kérdésekre nem reagál mert neked kell rá jönnöd akkor helytelennek tartottam mára igazat adok ennek mert nem mondott semmit sem a kérdésemre csak annyit nekem kell rá jönnöm de nem ezért kérdeztem hogy e választ kapjam. Tudod adhatod a tudásodat ha megtudják érteni saját tapasztalatom nem tudják megérteni nagyon kevesen. Véleményem mindent ingyen kell adni mert e tudás a te életed és a jó szóért pénzt adni kapni haj de nem jó világ.
Egyik angol mondás magyarra fordítva így szól: Odavezetheted a
Egyik angol mondás magyarra fordítva így szól: Odavezetheted a lovat a vízhez, de nem kényszerítheted, hogy igyon…
Valami ilyesmi lehet ez a téma is. Tanító megtudja mutatni, hogy merre van a víz, odamenni és innod Neked kell… 🙂 De lazán előfordul, hogy magad útján (kell) megtalálod a vizet. Ami közös lehet, hogy mindenki a forrás felé tart… vagy valami ilyesmi…
Amennyi figyelmet másokra szenteltem, annyit Önmagamtól vettem..
Ezzel teljességgel, egyetértek, magamon is tapasztaltam, hogy bár sokat adott az, hogy taníthatok másokat, de sokkal többtől estem el ez idő alatt én magam a fejlődésben!
Amennyi figyelmet másokra szenteltem, annyit Önmagamtól vettem el. Jobban haladhattam volna, ha például a földeken kapálok és közben magammal vagyok, mint hogy mások lelki fejlődését egyengetem, programokat, információt szolgáltatok.
De hiába próbáltam már többször is meglépni eme sors elől, csak nem sikerült, mindig visszakényszerített az élet.
kapa
Érdekes a munkában is tudok haladni és a mások lelki fejlődésében is tudsz haladni mert belefér az idődbe csak ha akarod. Minden pillanatban ott vagy a fejlődésben ezért nem eshetsz el semmitől kihívásban vagy sokkal rétegesebben tudsz gondolkodni mert a fejedben vannak a kérdések amiket kapsz plusz dolgokat élsz meg ha egyedül lennél és kapálnál nem lenne ennyi gondolatod. Ja ha filmet nézel olvasáskor figyeled a sorokban van e vessző benne élek a cselekményben nem a pontokra és mi egyebekre figyelek. És ha ingyen teszed még érdekes dolgokat is kapsz amit pénzért soha nem érhetsz el tudásban ja ha te kapod a pénzt így értettem akkor nem élheted át azt a tudást amitől elzárod magadat (feltételes módban akkor ha pénzért tudsz adni a tudásodból).
A saját fejlődésében akadhat el, lassulhat le az ember…
Nem azt írtam, hogy nem tudtam haladni, hanem azt, hogy nem annyit, mintha csak magammal kellett volna foglalkoznom egy szellemileg kevésbé megterhelő munka mellett.
Igaz, hogy mások lelki problémái mellett rengeteg inspirációt kaptam arra, hogy mivel lehetne / kellene még magamban foglalkoznom, de azt valóban megtenni: idő és figyelem.
Sok emberrel találkozok, akik annyira lehajtják magukat a munkában agyilag, energetikailag, hogy utána cseppnyi erejük sem marad magukra figyelni, meditálni!
Persze ez is egy választás, valamiért így jobb, veszélytelenebb nekik az élet.
Nem is panaszkodni akartam, hiszen így is elég intenzív volt a haladásom, sokkal többet nem is nagyon bírtam volna el – legalábbis azt hiszem! Mindössze arra akartam reflektálni, amit csaesz írt, hogy a saját fejlődésében akadhat el, lassulhat le az ember, ha idejekorán kezd el tanítani!
Most az egyszer nem értek veled egyet.
Most az egyszer nem értek veled egyet.
Én ugyanis azt vettem észre hogy ha tanítok sokkal többet kapok mint amennyit adni tudok.
Csak olyan emberek jönnek hozzám akik valahol ugyanazzal a problémával küzdenek amivel én is .
Olyan már volt hogy egy kicsit csúszott a dolog, mert én még boldog házasságban éltem amikor már jöttek a párkapcsolati problémákkal küzdők, de nem sokáig kellett várnom.
Noa
Ezt én is így tapasztalom,
Ezt én is így tapasztalom, de nem is ezt írtam fentebb.
Hanem azt, hogy amíg másokra figyelünk, addig nem magunkra. Mások felé áramlik az a figyelem és energia, aminek esetleg jobb helye lenne nálunk!
Inkább
Az merült fel bennem, hogy vajon miért csinálsz ebből ilyen lelkiismereti kérdést?
nálam is dilemma volt
sokáig, hogy vajon melyik a helyesebb út: ha valaki tud már a lelki útról egy kicsit, és azt rögtön elkezdi tanítani – picit szerintem erőből -, vagy megvárja, amíg a tanítás magától kiárad belőle.
Volt egy tanítóm, aki azt vallotta, hogy egy tanító mindig a neki megfelelő tanítványokat vonzza magához. Ha még nem olyan magas szintű tanító, akkor olyanokat vonz magához, akik még így is alatta járják az iskolát, és nekik tud adni. Én úgy érzem, hogy ez egy kicsit egóból tanítás: nem konkrétan az a célja, hogy a tanítványok többek legyenek, inkább az, hogy én érezzem magam többnek azáltal, hogy másokat tanácsokkal látok el. De azt is elfogadom, hogy az alacsonyabb tudatosságú embereknek is „jár” tanító, aki felgyorsíthatja a fejlődésüket, és lehet, hogy szívesebben mennek olyan emberekhez tanulni, akik nem oktávokkal járnak magasabban, mint ők.
Veszélyét abban látom, hogy hajlamosak lehetünk a saját lelki fejlődésünkben megállni, és inkább csak a tanítványok problémáira koncentrálni a magunké helyett. Szerintem aki túl korán kezdi átadni az ismereteit, mindenképpen elszenved egyfajta megrekedést a saját útján.
Emiatt én is jobbnak látom megvárni, amíg a tanítási vágy nem egóból, hanem valódi szeretetből fakad. Amikor mi már annyira kitisztítottuk magunkat, és feltöltekeztünk szeretettel, hogy az túlcsordul rajtunk, és vissza se tudnánk fojtani azt a vágyunkat, hogy adjunk magunkból az embereknek.
Ez az én ideám…:) és valószínű inkább már egy másik blog témája.
tanítvány
Tudod a tanulást nekem magamnak kell elsajátítanom ebben nem tud segíteni senki sem csak saját magam. A tanítok mesélik a saját útjukat ismérveiket amire rá jöttek fejlesztésük közben és az irodalmat amiből ők is tanultak vagyis amin gondolkodtak és kifejlesztették a saját egyedi tanulási módozataikat ami lehet egyetemleges is de a java egyedi személyre szabott. Jó tanító bizonyos kérdésekre nem reagál mert neked kell rá jönnöd akkor helytelennek tartottam mára igazat adok ennek mert nem mondott semmit sem a kérdésemre csak annyit nekem kell rá jönnöm de nem ezért kérdeztem hogy e választ kapjam. Tudod adhatod a tudásodat ha megtudják érteni saját tapasztalatom nem tudják megérteni nagyon kevesen. Véleményem mindent ingyen kell adni mert e tudás a te életed és a jó szóért pénzt adni kapni haj de nem jó világ.
Egyik angol mondás magyarra fordítva így szól: Odavezetheted a
Egyik angol mondás magyarra fordítva így szól: Odavezetheted a lovat a vízhez, de nem kényszerítheted, hogy igyon…
Valami ilyesmi lehet ez a téma is. Tanító megtudja mutatni, hogy merre van a víz, odamenni és innod Neked kell… 🙂 De lazán előfordul, hogy magad útján (kell) megtalálod a vizet. Ami közös lehet, hogy mindenki a forrás felé tart… vagy valami ilyesmi…
Amennyi figyelmet másokra szenteltem, annyit Önmagamtól vettem..
Ezzel teljességgel, egyetértek, magamon is tapasztaltam, hogy bár sokat adott az, hogy taníthatok másokat, de sokkal többtől estem el ez idő alatt én magam a fejlődésben!
Amennyi figyelmet másokra szenteltem, annyit Önmagamtól vettem el. Jobban haladhattam volna, ha például a földeken kapálok és közben magammal vagyok, mint hogy mások lelki fejlődését egyengetem, programokat, információt szolgáltatok.
De hiába próbáltam már többször is meglépni eme sors elől, csak nem sikerült, mindig visszakényszerített az élet.
kapa
Érdekes a munkában is tudok haladni és a mások lelki fejlődésében is tudsz haladni mert belefér az idődbe csak ha akarod. Minden pillanatban ott vagy a fejlődésben ezért nem eshetsz el semmitől kihívásban vagy sokkal rétegesebben tudsz gondolkodni mert a fejedben vannak a kérdések amiket kapsz plusz dolgokat élsz meg ha egyedül lennél és kapálnál nem lenne ennyi gondolatod. Ja ha filmet nézel olvasáskor figyeled a sorokban van e vessző benne élek a cselekményben nem a pontokra és mi egyebekre figyelek. És ha ingyen teszed még érdekes dolgokat is kapsz amit pénzért soha nem érhetsz el tudásban ja ha te kapod a pénzt így értettem akkor nem élheted át azt a tudást amitől elzárod magadat (feltételes módban akkor ha pénzért tudsz adni a tudásodból).
A saját fejlődésében akadhat el, lassulhat le az ember…
Nem azt írtam, hogy nem tudtam haladni, hanem azt, hogy nem annyit, mintha csak magammal kellett volna foglalkoznom egy szellemileg kevésbé megterhelő munka mellett.
Igaz, hogy mások lelki problémái mellett rengeteg inspirációt kaptam arra, hogy mivel lehetne / kellene még magamban foglalkoznom, de azt valóban megtenni: idő és figyelem.
Sok emberrel találkozok, akik annyira lehajtják magukat a munkában agyilag, energetikailag, hogy utána cseppnyi erejük sem marad magukra figyelni, meditálni!
Persze ez is egy választás, valamiért így jobb, veszélytelenebb nekik az élet.
Nem is panaszkodni akartam, hiszen így is elég intenzív volt a haladásom, sokkal többet nem is nagyon bírtam volna el – legalábbis azt hiszem! Mindössze arra akartam reflektálni, amit csaesz írt, hogy a saját fejlődésében akadhat el, lassulhat le az ember, ha idejekorán kezd el tanítani!
Most az egyszer nem értek veled egyet.
Most az egyszer nem értek veled egyet.
Én ugyanis azt vettem észre hogy ha tanítok sokkal többet kapok mint amennyit adni tudok.
Csak olyan emberek jönnek hozzám akik valahol ugyanazzal a problémával küzdenek amivel én is .
Olyan már volt hogy egy kicsit csúszott a dolog, mert én még boldog házasságban éltem amikor már jöttek a párkapcsolati problémákkal küzdők, de nem sokáig kellett várnom.
Noa
Ezt én is így tapasztalom,
Ezt én is így tapasztalom, de nem is ezt írtam fentebb.
Hanem azt, hogy amíg másokra figyelünk, addig nem magunkra. Mások felé áramlik az a figyelem és energia, aminek esetleg jobb helye lenne nálunk!
vessző
sajnos ilyen vessző van csak a gépemen
vessző
sajnos ilyen vessző van csak a gépemen
Nagyon tetszenek a különböző megközelítés-módok, amiket
Nagyon tetszenek a különböző megközelítés-módok, amiket írtok. Már nem is akartam e témához többet írni, de találtam még egy gondolatot, ami nem tőlem származik, de szívesen idézném.
„Azt gondolom, hogy egy jó mérce, ha megnézzük a tanító életét, hogy Ő mennyire tudta megvalósítani azt, amit tanít?!
Ha egy autószerelő műhelye előtt azt látom, hogy az Ő autója a leglerobbantabb, akkor oda be se viszem az autómat javíttatni! ”
Csak ennyit akartam én is mondani – de nem tudtam ilyen jól megfogalmazni a hitelesség kérdését. Örülök viszont, hogy más megtette helyettem 🙂
H: Előítélet!
És mi van, ha annyi sok autót visznek hozzá javítani, hogy a sajátját nincs ideje rendbe tenni?
Lecsúszol a legjobb szerelőről… És elviszed az autódat egy másikhoz, akinek jól néz ki a verdája, de lehet hogy mással csináltatta meg, mert csak kisebb munkákra képes…:)
Úgy érzem, még mindig csak az álláspontodat véded, és nem igazán vizsgáltad meg a különböző megközelítési módokat. Ez a talált gondolat ugyanaz, mint amivel kezdted. Az azonosulásodat igazolja, amiből ez a sok szöveg egy jottányit sem bírt kimozdítani. Az életben semmi nem az, mint aminek első látásra kinéz.
Láma Anagarika Govinda
mondotta:
„Aki még saját maga is tanítvány, az általában jobb tanító, mint aki már nem képes tanulni és új dolgokat befogadni; feltéve persze, hogy az okítás és az igyekezet bizonyos határokon belül marad, és csak azt tanítjuk, amit magunk is megtapasztaltunk, s ami saját tudásunk része.”
Üdv!
Hédi
Hali :))
Juj, de nem értek egyet, sem a hiteles szakemberség, sem a hiteles Mester-ség kérdésben.
Mondok is egy-két álláspontot, hogy miért nem.
Először is, úgy gondolom, hogy a lelki fejlődés lelki érettség kérdése, lehet a legnagyobb tanító is a mesterem, ha lelkileg/szellemileg nem tartok ott, hogy megértésem, akkor hiába.
Másrészt, jómagam is szakmunkával foglalkozom és tényleg így van, hogy az ember a sajátját veszi utoljára, nem pedig azt lesi állandóan, hogy no mi a teendő otthon.
Van is egy mondás erre, a suszternak lyukas a cipője, az asztalosnál billeg a szék.
A mester hitelessége.
Egyszer A.J mester mondott amikor erről kérdezték, azt mondta, hogy a valódi és a hamis mester tanítása között nincs különbség, azért, mert a hamis mester is az igazat mondja, csak nem tudja meg tenni.
Ha az ember tanulni akar, akkor úgy is a tanítás igazságát nézi és nem azt milyen forrásból származik.
Van amikor egy plakát feliratról vagy mozzanatról olyan megértések és igazságok ‘értődnek’ meg hirtelen, hogy csak les az ember :DDD
Ami ezt alátámasztja szerintem az, hogy az első tanításokat, majd mindannyian könyvekből nyertük, és vajon ki tudná megmondani, hogy Seneca, Tatiosz, Epiktétosz vagy valamennyi ó-kori nagy tanító mennyire élt a tanításához híven.
Csak legendák maradtak fenn róluk, mégis ha az ember elolvas tőlük egy-egy idézetet, mondást, tanítást érzi, hogy ez az IGAZSÁG.
No.. ‘a bort iszik vizet prédikál’ effektushoz is egy kicsit.
Volt egy anyósom (béke poraira)
Amikor kivették a fél tüdejét, rák miatt, mentünk a kórházba látogatni és ott állt a teraszon és eregette a füstfelhőket, amikor látta a kikerekedő szememet, így szólt.
– Sose szokj rá a dohányzásra, mert fránya egy szokás!!!
Igaza volt???
De mennyire!!!
Az életével példát mutatott???
Egy kicsit sem.
Hirtelen ennyi :)))
Nagyon tetszenek a különböző megközelítés-módok, amiket
Nagyon tetszenek a különböző megközelítés-módok, amiket írtok. Már nem is akartam e témához többet írni, de találtam még egy gondolatot, ami nem tőlem származik, de szívesen idézném.
„Azt gondolom, hogy egy jó mérce, ha megnézzük a tanító életét, hogy Ő mennyire tudta megvalósítani azt, amit tanít?!
Ha egy autószerelő műhelye előtt azt látom, hogy az Ő autója a leglerobbantabb, akkor oda be se viszem az autómat javíttatni! ”
Csak ennyit akartam én is mondani – de nem tudtam ilyen jól megfogalmazni a hitelesség kérdését. Örülök viszont, hogy más megtette helyettem 🙂
H: Előítélet!
És mi van, ha annyi sok autót visznek hozzá javítani, hogy a sajátját nincs ideje rendbe tenni?
Lecsúszol a legjobb szerelőről… És elviszed az autódat egy másikhoz, akinek jól néz ki a verdája, de lehet hogy mással csináltatta meg, mert csak kisebb munkákra képes…:)
Úgy érzem, még mindig csak az álláspontodat véded, és nem igazán vizsgáltad meg a különböző megközelítési módokat. Ez a talált gondolat ugyanaz, mint amivel kezdted. Az azonosulásodat igazolja, amiből ez a sok szöveg egy jottányit sem bírt kimozdítani. Az életben semmi nem az, mint aminek első látásra kinéz.
Láma Anagarika Govinda
mondotta:
„Aki még saját maga is tanítvány, az általában jobb tanító, mint aki már nem képes tanulni és új dolgokat befogadni; feltéve persze, hogy az okítás és az igyekezet bizonyos határokon belül marad, és csak azt tanítjuk, amit magunk is megtapasztaltunk, s ami saját tudásunk része.”
Üdv!
Hédi
Hali :))
Juj, de nem értek egyet, sem a hiteles szakemberség, sem a hiteles Mester-ség kérdésben.
Mondok is egy-két álláspontot, hogy miért nem.
Először is, úgy gondolom, hogy a lelki fejlődés lelki érettség kérdése, lehet a legnagyobb tanító is a mesterem, ha lelkileg/szellemileg nem tartok ott, hogy megértésem, akkor hiába.
Másrészt, jómagam is szakmunkával foglalkozom és tényleg így van, hogy az ember a sajátját veszi utoljára, nem pedig azt lesi állandóan, hogy no mi a teendő otthon.
Van is egy mondás erre, a suszternak lyukas a cipője, az asztalosnál billeg a szék.
A mester hitelessége.
Egyszer A.J mester mondott amikor erről kérdezték, azt mondta, hogy a valódi és a hamis mester tanítása között nincs különbség, azért, mert a hamis mester is az igazat mondja, csak nem tudja meg tenni.
Ha az ember tanulni akar, akkor úgy is a tanítás igazságát nézi és nem azt milyen forrásból származik.
Van amikor egy plakát feliratról vagy mozzanatról olyan megértések és igazságok ‘értődnek’ meg hirtelen, hogy csak les az ember :DDD
Ami ezt alátámasztja szerintem az, hogy az első tanításokat, majd mindannyian könyvekből nyertük, és vajon ki tudná megmondani, hogy Seneca, Tatiosz, Epiktétosz vagy valamennyi ó-kori nagy tanító mennyire élt a tanításához híven.
Csak legendák maradtak fenn róluk, mégis ha az ember elolvas tőlük egy-egy idézetet, mondást, tanítást érzi, hogy ez az IGAZSÁG.
No.. ‘a bort iszik vizet prédikál’ effektushoz is egy kicsit.
Volt egy anyósom (béke poraira)
Amikor kivették a fél tüdejét, rák miatt, mentünk a kórházba látogatni és ott állt a teraszon és eregette a füstfelhőket, amikor látta a kikerekedő szememet, így szólt.
– Sose szokj rá a dohányzásra, mert fránya egy szokás!!!
Igaza volt???
De mennyire!!!
Az életével példát mutatott???
Egy kicsit sem.
Hirtelen ennyi :)))
pénz alapú rabszolgatartó társadalmakban mindenért pénzt kell
pénz alapú rabszolgatartó társadalmakban mindenért pénzt kell kérni
ez szükségszerű
mint ahogy az is, hogy az ilyen rendszerek előbb-utóbb összeomlanak
mindazonáltal az a véleményem, hogy a legjobb, ha olyan dolgokat csinálsz, amit ingyen is megcsinálnál
pénz alapú rabszolgatartó társadalmakban mindenért pénzt kell
pénz alapú rabszolgatartó társadalmakban mindenért pénzt kell kérni
ez szükségszerű
mint ahogy az is, hogy az ilyen rendszerek előbb-utóbb összeomlanak
mindazonáltal az a véleményem, hogy a legjobb, ha olyan dolgokat csinálsz, amit ingyen is megcsinálnál
pénz
Jó régen voltatok itt, úgy hogy csak úgy magamnak ide merem írni:
– a pénznek nincs értéke, és nem is energia, ami ellensúlyozhatna valamit. Látszólagos értékét az emberek közti megegyezés adja, tehát a valódi érték itt az emberek közti bizalom. Ezért minden tartozás „virtuális”, kitalált, nincs önálló valósága.
A valóságban fizetni sem lehet semmiért, ez csak játék. Persze lehet nagyon komolyan venni a játékszabályokat, akár annyira is, hogy „karmikus adósság”-ról beszéljünk, de itt sem az egyensúlyhiány teremt karmát (mert hogy olyan nincs, hogy egyensúlyhiány), hanem a résztvevők hite a játékszabályokban.
– tanítás sem létezik. 🙂 Információt (mennyiség) át lehet adni, tudást (minőség) nem. Mindenki azt tudja, amire rá mer/akar nézni, de azt azonnal, és magától.
Mindenható, örök lélekként azért jövünk ide, hogy kipróbáljuk magunkat ezekben a formákban is. És ehhez ideiglenesen felejtenünk kell, hogy komolyan tudjuk venni a végességet. Amikor megunjuk az aktuális játékot és már nem vágyunk rá, akkor ránézünk a valóság egy magasabb összefüggésére, átmegyünk egy másik játszótérre, és ott játszunk tovább. És ezt tanulásnak hívjuk. 🙂
Szóval „Lehet-e a tanításért pénzt kérni?” Hát hogyne! Annyit, amennyit csak szeretnénk! Csak meg kell találnunk egymást azokkal, akik meg olyant szeretnének játszani, hogy sok pénzért vesznek tudást.
Vagy ingyen tanítsunk? Hát persze! Az is ugyanolyan jó, hiszen valójában se pénz, se tanítás nem létezik, viszont ezt a játékot is sokan szeretik.
Isten jó. És ha bármi is van a világon, azért van, mert azt valaki szereti.
Nem tetszik valami az életedben? Egy pillanat alatt megváltoztathatnád a hozzá való viszonyodat, de nem teszed, mert még érdekel ez a játék. Járj a játék végére, és amikor nem vonz már, magától megváltozik.
pénz
Jó régen voltatok itt, úgy hogy csak úgy magamnak ide merem írni:
– a pénznek nincs értéke, és nem is energia, ami ellensúlyozhatna valamit. Látszólagos értékét az emberek közti megegyezés adja, tehát a valódi érték itt az emberek közti bizalom. Ezért minden tartozás „virtuális”, kitalált, nincs önálló valósága.
A valóságban fizetni sem lehet semmiért, ez csak játék. Persze lehet nagyon komolyan venni a játékszabályokat, akár annyira is, hogy „karmikus adósság”-ról beszéljünk, de itt sem az egyensúlyhiány teremt karmát (mert hogy olyan nincs, hogy egyensúlyhiány), hanem a résztvevők hite a játékszabályokban.
– tanítás sem létezik. 🙂 Információt (mennyiség) át lehet adni, tudást (minőség) nem. Mindenki azt tudja, amire rá mer/akar nézni, de azt azonnal, és magától.
Mindenható, örök lélekként azért jövünk ide, hogy kipróbáljuk magunkat ezekben a formákban is. És ehhez ideiglenesen felejtenünk kell, hogy komolyan tudjuk venni a végességet. Amikor megunjuk az aktuális játékot és már nem vágyunk rá, akkor ránézünk a valóság egy magasabb összefüggésére, átmegyünk egy másik játszótérre, és ott játszunk tovább. És ezt tanulásnak hívjuk. 🙂
Szóval „Lehet-e a tanításért pénzt kérni?” Hát hogyne! Annyit, amennyit csak szeretnénk! Csak meg kell találnunk egymást azokkal, akik meg olyant szeretnének játszani, hogy sok pénzért vesznek tudást.
Vagy ingyen tanítsunk? Hát persze! Az is ugyanolyan jó, hiszen valójában se pénz, se tanítás nem létezik, viszont ezt a játékot is sokan szeretik.
Isten jó. És ha bármi is van a világon, azért van, mert azt valaki szereti.
Nem tetszik valami az életedben? Egy pillanat alatt megváltoztathatnád a hozzá való viszonyodat, de nem teszed, mert még érdekel ez a játék. Járj a játék végére, és amikor nem vonz már, magától megváltozik.
Kedves Spiri Bizniszerek!
Azok akik más emberek nyavajáiból élnek nekik érdekük hogy a világ tele legyen tudatlanokkal akiken segíteni kell.
Mert egy szolgáltatás csak addig tartható fent amíg van rá igény.
Egy spirituális gyógyító,terapeuta,vagy orvos is csak addig tud müködni amíg vannak páciensek.
Tehát,ha valóban jönne az a bizonyos tudatszint emelkedés akkor nekik ez a ,,karrier” végét jelentené.
Persze aki most sem kér pénzt érte nem ettöl teszi függ a megélhetése nem veszteségként éli meg hogy ha ez a fajta képesség mindenki birtokában lesz.
Erika Szeretettel!
Szerintem…
…ha valaki maradéktalanul birtokában van a segítéshez, gyógyításhoz szükséges tapasztalatnak, tudásnak, az kérjen, ha úgy látja jónak.
De ha csak „kontárkodik”, kísérletezik valaki, akkor az bűnt követ el még ingyen is, ha a mindent-tudás látszatának keltésével félrevezeti azokat, akik esetleg bíznának benne.
És ha nem tud segíteni, gyógyítani, hanem még lejjebb viszi a szerencsétlent? Akkor visszaadja a pénzt? Bocsánatot kér? Elismeri a saját tudatlanságát, tapasztalanságát? Vagy újabb összegért kínálja a következő tuti tippet?
Vannak ilyenek is és azt hiszem ők a legbetegebbek, a legszerencsétlenebbek, de nem látják saját magukat. Sajnos!!! :((
Sorsszerű minden találkozás,
minden kölcsönhatás,minden megtapasztalás,hisz egy „véreb sem eshet le” a nyakamba a fáról véletlenül,vagyis cél és Isten tudta nélkül,vagy másképp szólva „tollat” sem ragadunk ezen az oldalon az igazságkeresésnek, vagy az általunk vélt,tanult,vagy megtapasztalt igazság megosztásának a belső felindulása nélkül.
Mindenki mindig a saját foltját találja meg,és azzal kötődik belső (többnyire nem tudatosított )igénye szerinti boldogságban vagy boldogtalanságban.
Olyan is akad aki időszakonként csak magával kerül kölcsönhatásba,de ez ugyanúgy sorsszerű szerintem,és számára ugyanúgy az elérhető legjobb lehetőség,mint másnak a saját, valóságnak érzékelt álma.
Ez nem csak magánéletinek kategorizált kapcsolatokra igaz szerintem,hanem minden egyéb kölcsönhatásra,így a kért és keretlen gyógyítókkal,sarlatánokkal,mesterekkel,egészségügyi szakemberekkel való találkozásokra;vagyis mindenki a számára éppen akkor elérhető legjobbat kapja,bár néhányan a szenvedésszükségletüket az elképzelt,nem jelenként megnyilvánuló lehetséges még jobb iránti görcsös akarásban élik ki. Üdvözlettel :felacso
A spiribizniszerekröl már régebben lehullott a lepel nekem
Fehércsongor Kedves!
Jól veszem ki a szavaidból hogy arra próbálsz célozni hogy a saját sértettségem okán jött ez a bejegyzés belölem!? 😉
Nem keresem az igazságot hanem azt az általam is igaznak tünö dolgot adom át amit én is kapok ,,valahonnan” mert azt sem keresem hogy ki üzen mert teljesen lényegtelen ha magát az üzenetet igaznak érzem.
A spiribizniszerekröl már régebben lehullott a lepel nekem,de eddig úgy éreztem hogy még nincs itt az ideje hogy erröl is beszéljek.
A másik blogban olvastam a Kati beszélgetését Aditivel,és ekkor éreztem hogy most leírom amit leírtam fent.Ìrhattam volna oda is válaszként de úgy találtam hogy a témához jobban passzoló blokban teszem ezt.
Erika Szeretettel!
ERika! Bírom a karizmád, megint! 🙂 Amúgy egyetértek veled, mint
ERika! Bírom a karizmád, megint! 🙂 Amúgy egyetértek veled, mint egy fontos nézőponttal, amit nem mernek sokan kimondani, belátni. Ugyanakkor azt gondolom erről a témáról, hogy több nézőpontból kell nézni és csinálni.
Valószínűleg az Élet valóságában nincs pénz. Mert nincs szükség rá, vagy ha váltóeszközként működik, önmagában nem képvisel energiát, csak katalizátor. Én sem értek már egyet ezzel a Pénz= energia dologgal, bár még nem veséztem ki magamban teljesen ezt a témát.
De annyit tudok, hogy ha egyszer ebben a világban ezt teremtettük meg, akkor ha jó, ha rossz, élnünk kell vele, valamilyen, tudatos módon, és lehet is. és ráadásul lehet, úgy, hogy ne kellejen nekünk is részt venni az illúziógyártásban.
A lelki dolgok szerintem sem lefordíthatók pénzre, amúgy meg teljesen aránytalaníthatatlanok egy kiló kenyérhez, vagy egy pár cipőhöz képest. Bár szerintem azt is elég nehéz arányosítani. Szükség helyzetben egy pár cipő többet ér egy kiló kenyérnél. Mégis a kenyér 200 forint, a cipő meg háromezer, még a Kínaiban is.
Úgyhogy szerintem a spirituális egót elkerülendő, az a legoptimálisabb, hogy mindenki annyit kér, vagy nem kér, amennyit jónak lát. 🙂 De persze szívvel és nem ésszel.
Teljesen felesleges itt magyarázkodni az ebből élőknek, hogy mi mennyibe kerül, meg hogy milyen tiszta a szándékuk. Ellenőrizhetetlen. Mert akkor jó, ha belülről csinálják. ha megérzik, mennyit kérhetnek és kérhetnek e. Ha nem akarják megmagyarázni, és fogatosítani, minek mennyi az ára, és miért helyes, hogy ezt csinálják.
Az Élet úgy is megmutatja, kinek miről szól ez a tanítás.
Mi pedig megkapjuk azt a segítséget, amire szükségünk van. Mindig. Úgyis.
Akkor meg minek parázni, meg egymásra mutogatni:??
Namaszte
Ha jót teremtünk az hullhat vissza ránk pénz formájában…
Lehet olyan is hogy amit teremtünk vegyünk példának a spiri tevékenységet hogy témánál maradjunk pénz formájában jön vissza a ,,bumeráng”.De ha pénzt kérünk akkor leszükítjük azt a végtelen lehetöséget aminek sokkal nagyobb hasznát vennénk egyetlen dologra a pénzre.
A pozitív cselekedeteink és gondolataink egyszóval a teremtésünk ugyis visszahull ránk.
Nem szeretném minden teremtésemet kápé-ban visszakapni… ;)mert abból nem tudnék szerencsés fordulatokat,segítö embereket,épp jókor jó helyre jegyet venni,és én szeretem az ilyen meglepetéseket.
Ha vannak is olyanok akik ártani akarnak nekem az ártó szándék is segítségbe fordul a hasznomra szolgál ha én azt érdemlem meg.
Ez egy óriási dolog!
Ha valaki megelégszik azzal hogy pénzt kap fizettségül az nem lát tovább az orránál,tehát nem lehet hiteles számomra semmiképp.
Na meg amiröl beszéltem sokan a spiri utban látnak jól jövedelmezö könnyü pénzkereseti lehetöséget ami még bizonyos foku egzisztenciát is ad,de nem számolnak azzal hogy ha nem állnak készen rá valóban ha még ök maguk is segítségre szorulnak,de segítönek adják ki magukat és müvelik is azt akkor az a spiri törvények szerint is csalásnak minösül,és ök is mint mindenki más azt kapja amit teremtett magának….hogy mit élnek azt nem tudom,de a testük árulkodik elsösorban.Kiemelném ,,elsösorban”. 😉
Na meg az a legnagyobb csapda amikor ettöl tesszük függövé a mindennapi megálhetésünket a fizikai világban!
Onnan már nehéz visszajönni,és elvegyülni a társadalomban ha mégis meggondoljuk magunkat…
Na meg amit írtam hogy mi van ha már nincs kin gyakorolni az ugynevezett spiri tudományunkat,mert már az amit most képességeknek nevezünk azoknak már mindenki a birtokában van?Képességek….Elismerem azt is mint képesség hogy valaki képes hatást kelteni emberekben,jó beszélökéje van!Mert ez is képesség,és nem is akármijen! 😉
Sok spiri bizniszernek csak ez az egy képessége van és tökéletesen elég ahhoz hogy pénzhez jusson általa.
Ha lenne más képességük is akkor átlátnák amit fent írtam….nem azért mert én leírtam ;)hisz nem én találtam ki,hanem én is megtudtam hogy így van…ezen a módon mindenkihez egyénileg is eljuthat.Mert mint ahogy Aditi is írtad ,,amit nem mernek sokan kimondani,belátni”…de már benne van a levegöben,és hozzá tenném meglátni,észrevenni is nem akarják sokan.
Kérlek ne csak olvassátok,érezzétek át amit írtam!
Üdv!Erika
Kedves Spiri Bizniszerek!
Azok akik más emberek nyavajáiból élnek nekik érdekük hogy a világ tele legyen tudatlanokkal akiken segíteni kell.
Mert egy szolgáltatás csak addig tartható fent amíg van rá igény.
Egy spirituális gyógyító,terapeuta,vagy orvos is csak addig tud müködni amíg vannak páciensek.
Tehát,ha valóban jönne az a bizonyos tudatszint emelkedés akkor nekik ez a ,,karrier” végét jelentené.
Persze aki most sem kér pénzt érte nem ettöl teszi függ a megélhetése nem veszteségként éli meg hogy ha ez a fajta képesség mindenki birtokában lesz.
Erika Szeretettel!
Szerintem…
…ha valaki maradéktalanul birtokában van a segítéshez, gyógyításhoz szükséges tapasztalatnak, tudásnak, az kérjen, ha úgy látja jónak.
De ha csak „kontárkodik”, kísérletezik valaki, akkor az bűnt követ el még ingyen is, ha a mindent-tudás látszatának keltésével félrevezeti azokat, akik esetleg bíznának benne.
És ha nem tud segíteni, gyógyítani, hanem még lejjebb viszi a szerencsétlent? Akkor visszaadja a pénzt? Bocsánatot kér? Elismeri a saját tudatlanságát, tapasztalanságát? Vagy újabb összegért kínálja a következő tuti tippet?
Vannak ilyenek is és azt hiszem ők a legbetegebbek, a legszerencsétlenebbek, de nem látják saját magukat. Sajnos!!! :((
Sorsszerű minden találkozás,
minden kölcsönhatás,minden megtapasztalás,hisz egy „véreb sem eshet le” a nyakamba a fáról véletlenül,vagyis cél és Isten tudta nélkül,vagy másképp szólva „tollat” sem ragadunk ezen az oldalon az igazságkeresésnek, vagy az általunk vélt,tanult,vagy megtapasztalt igazság megosztásának a belső felindulása nélkül.
Mindenki mindig a saját foltját találja meg,és azzal kötődik belső (többnyire nem tudatosított )igénye szerinti boldogságban vagy boldogtalanságban.
Olyan is akad aki időszakonként csak magával kerül kölcsönhatásba,de ez ugyanúgy sorsszerű szerintem,és számára ugyanúgy az elérhető legjobb lehetőség,mint másnak a saját, valóságnak érzékelt álma.
Ez nem csak magánéletinek kategorizált kapcsolatokra igaz szerintem,hanem minden egyéb kölcsönhatásra,így a kért és keretlen gyógyítókkal,sarlatánokkal,mesterekkel,egészségügyi szakemberekkel való találkozásokra;vagyis mindenki a számára éppen akkor elérhető legjobbat kapja,bár néhányan a szenvedésszükségletüket az elképzelt,nem jelenként megnyilvánuló lehetséges még jobb iránti görcsös akarásban élik ki. Üdvözlettel :felacso
A spiribizniszerekröl már régebben lehullott a lepel nekem
Fehércsongor Kedves!
Jól veszem ki a szavaidból hogy arra próbálsz célozni hogy a saját sértettségem okán jött ez a bejegyzés belölem!? 😉
Nem keresem az igazságot hanem azt az általam is igaznak tünö dolgot adom át amit én is kapok ,,valahonnan” mert azt sem keresem hogy ki üzen mert teljesen lényegtelen ha magát az üzenetet igaznak érzem.
A spiribizniszerekröl már régebben lehullott a lepel nekem,de eddig úgy éreztem hogy még nincs itt az ideje hogy erröl is beszéljek.
A másik blogban olvastam a Kati beszélgetését Aditivel,és ekkor éreztem hogy most leírom amit leírtam fent.Ìrhattam volna oda is válaszként de úgy találtam hogy a témához jobban passzoló blokban teszem ezt.
Erika Szeretettel!
ERika! Bírom a karizmád, megint! 🙂 Amúgy egyetértek veled, mint
ERika! Bírom a karizmád, megint! 🙂 Amúgy egyetértek veled, mint egy fontos nézőponttal, amit nem mernek sokan kimondani, belátni. Ugyanakkor azt gondolom erről a témáról, hogy több nézőpontból kell nézni és csinálni.
Valószínűleg az Élet valóságában nincs pénz. Mert nincs szükség rá, vagy ha váltóeszközként működik, önmagában nem képvisel energiát, csak katalizátor. Én sem értek már egyet ezzel a Pénz= energia dologgal, bár még nem veséztem ki magamban teljesen ezt a témát.
De annyit tudok, hogy ha egyszer ebben a világban ezt teremtettük meg, akkor ha jó, ha rossz, élnünk kell vele, valamilyen, tudatos módon, és lehet is. és ráadásul lehet, úgy, hogy ne kellejen nekünk is részt venni az illúziógyártásban.
A lelki dolgok szerintem sem lefordíthatók pénzre, amúgy meg teljesen aránytalaníthatatlanok egy kiló kenyérhez, vagy egy pár cipőhöz képest. Bár szerintem azt is elég nehéz arányosítani. Szükség helyzetben egy pár cipő többet ér egy kiló kenyérnél. Mégis a kenyér 200 forint, a cipő meg háromezer, még a Kínaiban is.
Úgyhogy szerintem a spirituális egót elkerülendő, az a legoptimálisabb, hogy mindenki annyit kér, vagy nem kér, amennyit jónak lát. 🙂 De persze szívvel és nem ésszel.
Teljesen felesleges itt magyarázkodni az ebből élőknek, hogy mi mennyibe kerül, meg hogy milyen tiszta a szándékuk. Ellenőrizhetetlen. Mert akkor jó, ha belülről csinálják. ha megérzik, mennyit kérhetnek és kérhetnek e. Ha nem akarják megmagyarázni, és fogatosítani, minek mennyi az ára, és miért helyes, hogy ezt csinálják.
Az Élet úgy is megmutatja, kinek miről szól ez a tanítás.
Mi pedig megkapjuk azt a segítséget, amire szükségünk van. Mindig. Úgyis.
Akkor meg minek parázni, meg egymásra mutogatni:??
Namaszte
Ha jót teremtünk az hullhat vissza ránk pénz formájában…
Lehet olyan is hogy amit teremtünk vegyünk példának a spiri tevékenységet hogy témánál maradjunk pénz formájában jön vissza a ,,bumeráng”.De ha pénzt kérünk akkor leszükítjük azt a végtelen lehetöséget aminek sokkal nagyobb hasznát vennénk egyetlen dologra a pénzre.
A pozitív cselekedeteink és gondolataink egyszóval a teremtésünk ugyis visszahull ránk.
Nem szeretném minden teremtésemet kápé-ban visszakapni… ;)mert abból nem tudnék szerencsés fordulatokat,segítö embereket,épp jókor jó helyre jegyet venni,és én szeretem az ilyen meglepetéseket.
Ha vannak is olyanok akik ártani akarnak nekem az ártó szándék is segítségbe fordul a hasznomra szolgál ha én azt érdemlem meg.
Ez egy óriási dolog!
Ha valaki megelégszik azzal hogy pénzt kap fizettségül az nem lát tovább az orránál,tehát nem lehet hiteles számomra semmiképp.
Na meg amiröl beszéltem sokan a spiri utban látnak jól jövedelmezö könnyü pénzkereseti lehetöséget ami még bizonyos foku egzisztenciát is ad,de nem számolnak azzal hogy ha nem állnak készen rá valóban ha még ök maguk is segítségre szorulnak,de segítönek adják ki magukat és müvelik is azt akkor az a spiri törvények szerint is csalásnak minösül,és ök is mint mindenki más azt kapja amit teremtett magának….hogy mit élnek azt nem tudom,de a testük árulkodik elsösorban.Kiemelném ,,elsösorban”. 😉
Na meg az a legnagyobb csapda amikor ettöl tesszük függövé a mindennapi megálhetésünket a fizikai világban!
Onnan már nehéz visszajönni,és elvegyülni a társadalomban ha mégis meggondoljuk magunkat…
Na meg amit írtam hogy mi van ha már nincs kin gyakorolni az ugynevezett spiri tudományunkat,mert már az amit most képességeknek nevezünk azoknak már mindenki a birtokában van?Képességek….Elismerem azt is mint képesség hogy valaki képes hatást kelteni emberekben,jó beszélökéje van!Mert ez is képesség,és nem is akármijen! 😉
Sok spiri bizniszernek csak ez az egy képessége van és tökéletesen elég ahhoz hogy pénzhez jusson általa.
Ha lenne más képességük is akkor átlátnák amit fent írtam….nem azért mert én leírtam ;)hisz nem én találtam ki,hanem én is megtudtam hogy így van…ezen a módon mindenkihez egyénileg is eljuthat.Mert mint ahogy Aditi is írtad ,,amit nem mernek sokan kimondani,belátni”…de már benne van a levegöben,és hozzá tenném meglátni,észrevenni is nem akarják sokan.
Kérlek ne csak olvassátok,érezzétek át amit írtam!
Üdv!Erika
Az ég madarai világunkban, avagy: mi változott Jézus óta?
Új meglátásom van a témáról. Eltelt pár év és főleg „pár belső változás” 🙂
Bármiért vétek pénzt kérni!
Gondoljatok bele: van bármi is, amit meg lehetne fizetni?
Azt gondolom a pénz egy tévedése az emberiségnek, egy tanulása. Vagy kijön majd belőle, ha sikerül vissza-emelkedni a szellemi körforgásban, mielőtt elpusztulunk, vagy benne ragad a pusztulásáig abba, hogy számszerűvé és összehasonlíthatóvá próbálja tenni az élet dolgait. A befektetett energiát, lélekerőt, időt…stb
Wass Albertet olvasok mostanában, és ő világosította meg előttem, milyen lehetett az a tiszta őslét, amiben eredendően éltek a emberek.
Az ember elment lánykérőbe a „szomszéd” családhoz (többnapi lójárásra). Letett a földre egy nyúzott bölénybőrt, amit mindenki megcsodált, meg egy külföldről szerzett csodásan faragott kést. Majd azt mondta: neked van három lányod, nekem meg kell egy asszony.”
Ezután megtörtént a látszólagos csere. Azért látszólagos, mert itt valójában több szempontból sem egy fogyasztói adás-*vételről volt szó. Ugyanis a legidősebb lány önként állt fel és mondta, hogy elmegy az emberrel élni, de hozzátette, hogy vissza is jöhet, és egy hétig még a szüleinél hagyat a holmiját. a férfinak olyannak kellett lennie, hogy szívesen maradjon vele. S ha nem marad vele, senki sem követelte volna vissza a bölénybőrt.
Nagyon sokat tanultam abból a könyvből az igaz életről. Arról, hogyan kell tudni dönteni, elegendőnek, megengedőnek lenni, mit jelent boldognak lenni az életben, ami kemény, és rengeteg munkával és energiabefektetéssel jár. És ez a természetes. Mit jelent a birtok, valójában. A magyar ember nem papírhoz és úrhoz kötötte a birtokát, nem is nevezte annak, ha nem fenyegette veszély, körül sem kerítette, de amit a munkájával megművelt, amiből volt az élete, azt megvédte.
Semmi nem volt megvehető, ami érték. Cserélhető dolgok voltak, de az is sokkal inkább a szükség, és az igények, és a lehetőség viszonylatában, ami életszerű, szemben azzal, hogy bárki meg tudná mondani, mi mennyit ér. Senki nem állítja, hogy egy nő egy bivalybőrt és egy kést ér, és senki nem gondolta ezt. Mert a dolognak nem ez volt a lényege. Sokkal inkább az adás gesztusa, az ajándék gesztusa az ajándékért volt az, amit bőr és a kés jelentett. És a későbbiekben a férfi is segített a lány családjának, amikor megtehette, ellenszolgáltatás nélkül. Csak mert így működött a hite az életről.
Én ebben hiszek. És ez a működés ahhoz közeli, amit Sanyi itt a felettem lévő hozzászólásában ír, az intuíció-vezérelt működésről.
Sajnos, nagyon sajnos, hogy a világunk odáig hullott, hogy ez már ideának számít. valamikor így éltünk, és ez volt a természetes. Mint ahogy ma is ez, mert ez a TERMÉSZET RENDJE SZERINT VALÓ.
Csak mi nem tudunk már így lenni. Vajon miért a sok szenvedés?
Természetes, hogy egy nem természetes rend szerint működő rendszert nem lehet igazságosan élni. Mindig lesz aki kimarad, elmarad, lemarad, pedig nem kevésbé érdemelné meg a segítséget (ha a lelki segítség adásáról beszélünk) mint más, akinek éppen van rá pénze, és éppen olyan feleslegesen adta oda, mintha nem is adta volna. Megszámlálhatatlanul sokszor fordul elő, hogy feleslegesen vásároltunk meg valamit, vagy nem tudtunk élni vele. Ne csak azzal példálózzunk, hogy aki nem fizet meg valaminek az árát, hajlamos nem megbecsülni azt. Wass Albert világában az embernek az jutott, amiért megdolgozott, és ez ma is így lenne, ha nem lenne a pénz-rendszer, amivel ámítják az embereket. Persze, egy ideális világban a pénz is csak energia, mint amire hivatkozni is szoktak, csakhogy ez a világ nem ideális, és ezzel is sikerült visszaélnie az emberiségnek, mint mindennel. Már mocskos és nem tisztán működik Ki kell törölni ahhoz, hogy új lapot nyithassunk, hogy újra igaz alapokra építhessük az életünket.
Én igyekszem átalakítani az életem, amennyire ez csak telik tőlem, aszerint amiben hiszek, ennek a világnak az összes tévedése és mocska ellenére. Mert olyan világosan látom, hogy ez az igaz út. Persze én is csak valahol tartok ebben. De kétség nélkül meg vagyok győződve róla, hogy semmi nem eladó és eladható. Pláne nem pénzért, és hogy a tudatos ember kötelessége feltérképezni ezt és az életét, és mindent megtenni az összes függése (évezredes minták hálója) ellenére, hogy átalakítsa az életét olyan módon, hogy minél kevésbé legyen rászorulva arra, hogy mindig engedelmeskednie kelljen a pénz-diktálta világ rendszerének. Hacsak teheti, nem.
Ezzel is hozzájárul egyénileg az emberiség felemelkedéséhez, és a lelke ápolásához. nem beszélve mindenkiről, akinek szívből ad, és másikról, akiktől szívből kap, amikor nem is reméli.
Az életem legrosszabb periódusában kaptam a legtöbbet az élettől. Talán azért, mert akkor tanultam a spirituális tudást, és abban szerepelt többek közt ez is:
Tudj elfogadni, adj, amit adni tudsz és bízz az életben, hogy mindent megkapsz, ami a fejlődésedhez szükséges. Légy alzatos, mert nem kell több, se kevesebb! A virágok is kapnak esőt amikor kapnak, és nem kapnak, amikor nem, de minden erejükkel nyitják a szirmaikat, amikor eljön az idő. Ne várj cserébe semmit azért amit adsz, de ne is várj el magadtól többet, mint amit adni vagy képes. Egy almafa almát tud adni, hiába követelnek tőle mást. Vizet , napot, földet és szelet tud elfogadni, hiába adnának neki mást.
Én ebben hiszek. Amikor a legnagyobb szükségem volt rá (és nem is tudtam) akkor kaptam a legtöbb spirituális segítséget. Rengeteg tanítónál jártam, eszméletlen sok élményt szereztem, rengeteget tanultam, élvezetes módon, jórészt, teljesen ingyen – valahogy mindig úgy alakult. Azóta tudom, azért, mert a sorsomban volt, hogy ezeket megtanuljam, magyarul szükségem volt rá, és adni nem tudtam szinte semmit, mert annyira lenulláztam magam addigra – tudatlanul. Ez egy lehetőség volt az élettől, mert tudatossá akartam válni és erre az élet úgy reagált, hogy adott. Mert egyet akartam az életemmel. És most, érdekes, egy pár éve ugyanígy adom át a lángomat én is – másoknak. És örömem ellem benne. 🙂
Az ember legnagyobb baja, hogy a maga képére akarja formálni istent, ahelyett, hogy elhinné, jobban tudja isten, mi kell neki. És megtanulná azt akarni, amit ő is Azt hiszem a témánkra vonatkozólag azt mondta Jézus, minket is etet Isten, mint az ég madarait. hát nekem volt szerencsém ezt megtapasztalni.
Nem ítélek el senkit, aki nem így csinálja, én is csak az első lépéseim próbálom tudatosan ez irányba tenni. Angol nyelvet pénzért tanítok, mert ez a megbetegedett világ kötelez arra, hogy pénzt keressek. De rajta vagyok, hogy változtatni tudjak ezen. Mert már megtapasztaltam, hogy az élet ereje sokkal nagyobb, mint az elméé. És a hit ereje sokkal nagyobb, mint a kényszeré.
Bármeddig jutok el ezen az úton halálom napjáig, örülni fogok neki, hogy így döntöttem. 🙂
Namaste
Az ég madarai világunkban, avagy: mi változott Jézus óta?
Új meglátásom van a témáról. Eltelt pár év és főleg „pár belső változás” 🙂
Bármiért vétek pénzt kérni!
Gondoljatok bele: van bármi is, amit meg lehetne fizetni?
Azt gondolom a pénz egy tévedése az emberiségnek, egy tanulása. Vagy kijön majd belőle, ha sikerül vissza-emelkedni a szellemi körforgásban, mielőtt elpusztulunk, vagy benne ragad a pusztulásáig abba, hogy számszerűvé és összehasonlíthatóvá próbálja tenni az élet dolgait. A befektetett energiát, lélekerőt, időt…stb
Wass Albertet olvasok mostanában, és ő világosította meg előttem, milyen lehetett az a tiszta őslét, amiben eredendően éltek a emberek.
Az ember elment lánykérőbe a „szomszéd” családhoz (többnapi lójárásra). Letett a földre egy nyúzott bölénybőrt, amit mindenki megcsodált, meg egy külföldről szerzett csodásan faragott kést. Majd azt mondta: neked van három lányod, nekem meg kell egy asszony.”
Ezután megtörtént a látszólagos csere. Azért látszólagos, mert itt valójában több szempontból sem egy fogyasztói adás-*vételről volt szó. Ugyanis a legidősebb lány önként állt fel és mondta, hogy elmegy az emberrel élni, de hozzátette, hogy vissza is jöhet, és egy hétig még a szüleinél hagyat a holmiját. a férfinak olyannak kellett lennie, hogy szívesen maradjon vele. S ha nem marad vele, senki sem követelte volna vissza a bölénybőrt.
Nagyon sokat tanultam abból a könyvből az igaz életről. Arról, hogyan kell tudni dönteni, elegendőnek, megengedőnek lenni, mit jelent boldognak lenni az életben, ami kemény, és rengeteg munkával és energiabefektetéssel jár. És ez a természetes. Mit jelent a birtok, valójában. A magyar ember nem papírhoz és úrhoz kötötte a birtokát, nem is nevezte annak, ha nem fenyegette veszély, körül sem kerítette, de amit a munkájával megművelt, amiből volt az élete, azt megvédte.
Semmi nem volt megvehető, ami érték. Cserélhető dolgok voltak, de az is sokkal inkább a szükség, és az igények, és a lehetőség viszonylatában, ami életszerű, szemben azzal, hogy bárki meg tudná mondani, mi mennyit ér. Senki nem állítja, hogy egy nő egy bivalybőrt és egy kést ér, és senki nem gondolta ezt. Mert a dolognak nem ez volt a lényege. Sokkal inkább az adás gesztusa, az ajándék gesztusa az ajándékért volt az, amit bőr és a kés jelentett. És a későbbiekben a férfi is segített a lány családjának, amikor megtehette, ellenszolgáltatás nélkül. Csak mert így működött a hite az életről.
Én ebben hiszek. És ez a működés ahhoz közeli, amit Sanyi itt a felettem lévő hozzászólásában ír, az intuíció-vezérelt működésről.
Sajnos, nagyon sajnos, hogy a világunk odáig hullott, hogy ez már ideának számít. valamikor így éltünk, és ez volt a természetes. Mint ahogy ma is ez, mert ez a TERMÉSZET RENDJE SZERINT VALÓ.
Csak mi nem tudunk már így lenni. Vajon miért a sok szenvedés?
Természetes, hogy egy nem természetes rend szerint működő rendszert nem lehet igazságosan élni. Mindig lesz aki kimarad, elmarad, lemarad, pedig nem kevésbé érdemelné meg a segítséget (ha a lelki segítség adásáról beszélünk) mint más, akinek éppen van rá pénze, és éppen olyan feleslegesen adta oda, mintha nem is adta volna. Megszámlálhatatlanul sokszor fordul elő, hogy feleslegesen vásároltunk meg valamit, vagy nem tudtunk élni vele. Ne csak azzal példálózzunk, hogy aki nem fizet meg valaminek az árát, hajlamos nem megbecsülni azt. Wass Albert világában az embernek az jutott, amiért megdolgozott, és ez ma is így lenne, ha nem lenne a pénz-rendszer, amivel ámítják az embereket. Persze, egy ideális világban a pénz is csak energia, mint amire hivatkozni is szoktak, csakhogy ez a világ nem ideális, és ezzel is sikerült visszaélnie az emberiségnek, mint mindennel. Már mocskos és nem tisztán működik Ki kell törölni ahhoz, hogy új lapot nyithassunk, hogy újra igaz alapokra építhessük az életünket.
Én igyekszem átalakítani az életem, amennyire ez csak telik tőlem, aszerint amiben hiszek, ennek a világnak az összes tévedése és mocska ellenére. Mert olyan világosan látom, hogy ez az igaz út. Persze én is csak valahol tartok ebben. De kétség nélkül meg vagyok győződve róla, hogy semmi nem eladó és eladható. Pláne nem pénzért, és hogy a tudatos ember kötelessége feltérképezni ezt és az életét, és mindent megtenni az összes függése (évezredes minták hálója) ellenére, hogy átalakítsa az életét olyan módon, hogy minél kevésbé legyen rászorulva arra, hogy mindig engedelmeskednie kelljen a pénz-diktálta világ rendszerének. Hacsak teheti, nem.
Ezzel is hozzájárul egyénileg az emberiség felemelkedéséhez, és a lelke ápolásához. nem beszélve mindenkiről, akinek szívből ad, és másikról, akiktől szívből kap, amikor nem is reméli.
Az életem legrosszabb periódusában kaptam a legtöbbet az élettől. Talán azért, mert akkor tanultam a spirituális tudást, és abban szerepelt többek közt ez is:
Tudj elfogadni, adj, amit adni tudsz és bízz az életben, hogy mindent megkapsz, ami a fejlődésedhez szükséges. Légy alzatos, mert nem kell több, se kevesebb! A virágok is kapnak esőt amikor kapnak, és nem kapnak, amikor nem, de minden erejükkel nyitják a szirmaikat, amikor eljön az idő. Ne várj cserébe semmit azért amit adsz, de ne is várj el magadtól többet, mint amit adni vagy képes. Egy almafa almát tud adni, hiába követelnek tőle mást. Vizet , napot, földet és szelet tud elfogadni, hiába adnának neki mást.
Én ebben hiszek. Amikor a legnagyobb szükségem volt rá (és nem is tudtam) akkor kaptam a legtöbb spirituális segítséget. Rengeteg tanítónál jártam, eszméletlen sok élményt szereztem, rengeteget tanultam, élvezetes módon, jórészt, teljesen ingyen – valahogy mindig úgy alakult. Azóta tudom, azért, mert a sorsomban volt, hogy ezeket megtanuljam, magyarul szükségem volt rá, és adni nem tudtam szinte semmit, mert annyira lenulláztam magam addigra – tudatlanul. Ez egy lehetőség volt az élettől, mert tudatossá akartam válni és erre az élet úgy reagált, hogy adott. Mert egyet akartam az életemmel. És most, érdekes, egy pár éve ugyanígy adom át a lángomat én is – másoknak. És örömem ellem benne. 🙂
Az ember legnagyobb baja, hogy a maga képére akarja formálni istent, ahelyett, hogy elhinné, jobban tudja isten, mi kell neki. És megtanulná azt akarni, amit ő is Azt hiszem a témánkra vonatkozólag azt mondta Jézus, minket is etet Isten, mint az ég madarait. hát nekem volt szerencsém ezt megtapasztalni.
Nem ítélek el senkit, aki nem így csinálja, én is csak az első lépéseim próbálom tudatosan ez irányba tenni. Angol nyelvet pénzért tanítok, mert ez a megbetegedett világ kötelez arra, hogy pénzt keressek. De rajta vagyok, hogy változtatni tudjak ezen. Mert már megtapasztaltam, hogy az élet ereje sokkal nagyobb, mint az elméé. És a hit ereje sokkal nagyobb, mint a kényszeré.
Bármeddig jutok el ezen az úton halálom napjáig, örülni fogok neki, hogy így döntöttem. 🙂
Namaste
…és csak az megy át, dönt az adás, az “áldozat” mellett, aki
Jó volt olvasni István meglátását, hogyan szűri meg a pénz azokat, akiknek valóban szükségük van a segítségre:
„…végül a viták segítettek, hogy elegem lett … ugyanis közben megfigyeltem, hogy részvételi díjjal arányban emelkedik a részvétel színvonala, az összhang … és így értettem meg, hogy a pénz tökéletes szűrő, mert elválaszt, mert döntés elé állít, és csak az megy át – dönt az adás, az “áldozat” mellett – akinek valóban érték, amit kaphat, akinek valóban időszerű
… és ettől az egész helyzet megváltozott, mert többé nem az én kenyerem miatt volt fontos, hogy pénz érkezzék, hanem az Alkotás, az Érték hasznosulásához, a Közösség egészséges formálódásához vált abszolút szükségessé, tehát immár nem akkor voltam felelőtlen, ha kértem, hanem akkor, ha nem”
http://www.envagyok.net/tonkrementem/
Kívül keresed a visszaigazolást
mert belül nincs a helyén.
Belül akkor kerül a helyére, ha azok a szituációk át vannak dolgozva, ahol Te kértél és kaptál támogatást, gondolok elsősorban az édesanyád segítségére és lehetnek mögötte még mások is, mint például az ingyen terem stb…
Jó munkát, Sanyi!
…és csak az megy át, dönt az adás, az “áldozat” mellett, aki
Jó volt olvasni István meglátását, hogyan szűri meg a pénz azokat, akiknek valóban szükségük van a segítségre:
„…végül a viták segítettek, hogy elegem lett … ugyanis közben megfigyeltem, hogy részvételi díjjal arányban emelkedik a részvétel színvonala, az összhang … és így értettem meg, hogy a pénz tökéletes szűrő, mert elválaszt, mert döntés elé állít, és csak az megy át – dönt az adás, az “áldozat” mellett – akinek valóban érték, amit kaphat, akinek valóban időszerű
… és ettől az egész helyzet megváltozott, mert többé nem az én kenyerem miatt volt fontos, hogy pénz érkezzék, hanem az Alkotás, az Érték hasznosulásához, a Közösség egészséges formálódásához vált abszolút szükségessé, tehát immár nem akkor voltam felelőtlen, ha kértem, hanem akkor, ha nem”
http://www.envagyok.net/tonkrementem/
Kívül keresed a visszaigazolást
mert belül nincs a helyén.
Belül akkor kerül a helyére, ha azok a szituációk át vannak dolgozva, ahol Te kértél és kaptál támogatást, gondolok elsősorban az édesanyád segítségére és lehetnek mögötte még mások is, mint például az ingyen terem stb…
Jó munkát, Sanyi!
Tanításért pénzt kérni?
„Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, sem úti tarisznyátok, se két köntösötök, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére.
Ha egy városba vagy faluba bementek, tudakozódjatok, hogy ki az arra méltó benne, és maradjatok ott, amíg tovább nem mentek. Amikor beléptek a házba, köszöntsétek azt! Ha méltó rá a ház, szálljon rá a ti békétek; ha pedig nem méltó, a békétek térjen vissza hozzátok.”
Máté Evangéliuma 10,7-13
Tanításért pénzt kérni?
„Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, sem úti tarisznyátok, se két köntösötök, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére.
Ha egy városba vagy faluba bementek, tudakozódjatok, hogy ki az arra méltó benne, és maradjatok ott, amíg tovább nem mentek. Amikor beléptek a házba, köszöntsétek azt! Ha méltó rá a ház, szálljon rá a ti békétek; ha pedig nem méltó, a békétek térjen vissza hozzátok.”
Máté Evangéliuma 10,7-13
Tanításért pénzt
Szellemi, lelki tanításért nem szabadna pénzt kérni. Viszont anyagi tanító kérhet pénzt, de nem élhet vissza a helyzetével. Gondolok most arra, hogy pénzügyi tanácsért, vagy párterápiáért, stb. lehet pénzt kérni. De manapság már van babahordozás és ezerféle más fölösleges tanfolyam, ami régen anyáról leányra szállt. Ez a mai felfogás nem becsületes, nem mások betegségén, és tudatlanságán kell meggazdagodni. Amúgy akikre ráférne egy tanfolyam, pont azok nem fognak elmenni.
Akinek nem tetszik, az mehet meditálni azon, miért működik máské
Köszönjük Kazsu a bibliai jó tanácsot, de ha elolvastad a 4 oldalnyi beszélgetést, akkor láthatod, hogy már rég más véleményen vagyunk.
Új kor, új gazdasági működés. Régen a nép eltartotta a tanítót adományokból, ma meg pénzt kérünk a munkánkért.
Akinek nem tetszik, az mehet meditálni azon, miért működik másként a világ, mint ahogyan azt Ő szeretné. Aztán vagy harcol ellene vagy elfogadja.
Ennyi.
Hiába na!
Nincs új a nap alatt… 🙂
Tanításért pénzt
Szellemi, lelki tanításért nem szabadna pénzt kérni. Viszont anyagi tanító kérhet pénzt, de nem élhet vissza a helyzetével. Gondolok most arra, hogy pénzügyi tanácsért, vagy párterápiáért, stb. lehet pénzt kérni. De manapság már van babahordozás és ezerféle más fölösleges tanfolyam, ami régen anyáról leányra szállt. Ez a mai felfogás nem becsületes, nem mások betegségén, és tudatlanságán kell meggazdagodni. Amúgy akikre ráférne egy tanfolyam, pont azok nem fognak elmenni.
Akinek nem tetszik, az mehet meditálni azon, miért működik máské
Köszönjük Kazsu a bibliai jó tanácsot, de ha elolvastad a 4 oldalnyi beszélgetést, akkor láthatod, hogy már rég más véleményen vagyunk.
Új kor, új gazdasági működés. Régen a nép eltartotta a tanítót adományokból, ma meg pénzt kérünk a munkánkért.
Akinek nem tetszik, az mehet meditálni azon, miért működik másként a világ, mint ahogyan azt Ő szeretné. Aztán vagy harcol ellene vagy elfogadja.
Ennyi.
Hiába na!
Nincs új a nap alatt… 🙂