Vannak kapcsolatok, amelyek az egyik fél számára olyan hirtelen fejeződnek be, hogy szegénynek felocsúdni sincs ideje, már el is hagyták! Az egyik nap még minden rendben van (legalábbis úgy tűnik), a másik nap pedig bejelenti a társa, hogy nem bír tovább vele élni, már nem szereti, vagy rosszabb esetben még bele is szeretett valaki másba!
Megrázó ez a hirtelenség, hiszen ideje sincs az elhagyottnak felkészülni az elválásra, vagy a szakítást okozó problémák megoldására.
De vajon lehetséges-e, hogy bármiféle figyelmeztető jel nélkül jusson el egy kapcsolat a végéhez?
Szerintem nem.
Amikor mélyebben belenézünk egy ilyen gyors elválásba, és megkérdezzük az elhagyó felet is, akkor az esetek többségében kiderül, hogy Ő bizony többször jelezte a párjának, hogy számára nem felel meg valami a kapcsolatban, hiánya van, nem érzi jól magát!
Tapasztalataim szerint az elégedetlen fél vérmérsékletétől függően minimum háromszor, de akár éveken keresztül több tucatszor is jelzést ad arról, hogy valami nem megfelelő a kapcsolatukban, mielőtt szakításra kerülne sor.
Sajnos azonban a párja ezeket a jelzéseket nem vette elég komolyan, vagy nem is akart tudomást venni róluk! Hiába kapta meg másodjára, majd harmadjára is ugyanazt a jelzést, mégsem cselekedett, nem változtatott a közös dolgaikon.
Pedig ha tudta volna, hogy ezek a jelek már a kapcsolatuk megbomlásához vezető útra figyelmeztetnek, akkor ezerszer komolyabban vette volna ezeket a figyelmeztetéseket!
Nem csak a párkapcsolatra igaz, hanem életünk más területeire is, hogy sokszor nem vesszük elég komolyan a problémákra utaló jeleket, ezért túl későn jön el a felismerés, hogy bajban vagyunk!
Pedig ha korábban kialakulna a problématudatunk, akkor talán még lenne időnk megtalálni azokat a lehetőségeket a változásra, amelyek elengedhetetlenek egy kapcsolat megmentéséhez.
Persze sokan azt mondják, hogy amelyik kapcsolat a szakadék szélére sodródott, azt már nem lehet, illetve nem is érdemes megmenteni! Én ezzel nem értek egyet. Szerintem nem csak hogy meg lehet menteni egy kapcsolatot, de nagyon sok esetben ez az életfeladatunk arra a helyzetre! … Sok esetben, de nem mindig!
De vajon mitől alakul ki egy párkapcsolati probléma és miről ismerhetjük fel időben?
A párkapcsolati probléma útja
Mivel nem vagyunk tökéletesek, ezért feltételezhetjük, hogy az egyelőre jó párkapcsolatunkban is megjelenhetnek apró hibák, amiket ha nem orvosolunk, idővel nagyra nőhetnek!
Egy kisebb nézeteltérés, a partner vagy a saját elégedetlenségünk, szomorúságunk, mind olyan jelek, amit nem szabad figyelmen kívül hagynunk!
Egy vita a fogkrémes tubusról, vagy egy odanem illő beszólás már azt jelezheti, hogy valahol elkezdett megbomlani a kapcsolat addigi harmóniája és ha nem oldjuk meg mielőbb, akkor helyettünk az idő sem fogja megoldani!
Amikor utolsó próbálkozásként párkapcsolati terápiára mennek a párok, akkor a tényfeltárás során bizony sokszor egy évekkel vagy akár évtizedekkel korábbi apró veszekedésre, nézeteltérésre, vagy figyelmetlenségre lelnek, mint a kapcsolat megromlásának kiindító okára.
Olyan ez, mint amikor egy kicsi csavar vagy egy kis homok belekerül egy hatalmas gépezetbe. Az elején azt gondoljuk, hogy ez nem olyan nagy baj, hiszen sokkal nagyobb vonzások vannak jelen, ez semmit sem árthat a kapcsolatnak!
Ám az az apró szálka, bizonytalanság, amit nem vettünk elég komolyan, az idő múlásával folyamatosan dolgozik belül és hatalmas szörnyeteggé nőheti ki magát, ha nem tudatosítjuk! Akkorává nőhet, hogy bármekkora is volt a szeretet, szerelem, a közösen álmodott és felépített élet, ez a mumus könnyedén ledönti mindezt, mert meglepetésszerűen tör elő a mélyből.
Előtör a mélyből, a tudatalattink sötét bugyrából, és a tudatlanságunkat kihasználva egyre nagyobb őrületté növekszik: féltékenység, őrjítő félelem, üldözési mánia, harag, csalódottság és még sorolhatnám, – mindez akár egy kis félreértésből táplálkozva tönkreteheti a párkapcsolatunkat!
Minderre a megoldás a problématudat lenne, vagyis hogy még időben tudomást szerzünk a problémánkról és azt tudatosan megoldjuk!
Azonban a problématudatot sokan félreértik, vagy öntudatlanul is rosszul használják.
Negatív gondolkodás
A problématudat nem azt jelenti, hogy állandóan aggódnunk kellene a kapcsolat tönkremenetelét illetően és attől kellene félnünk, hogy mikor hagynak el minket.
Sőt! Ha valaki egészségtelenül sokat aggódik, netalán féltékenykedik, akkor önkéntelenül is tönkreteheti az egyébként jól működő párkapcsolatát.
Hiszen gondoljunk csak bele, hogy egy hűséges, megbízható társban milyen gondolatok ébrednek, ha a féltékenykedő, aggodalmaskodó partnere rendszeresen megvádolja a megcsalással, jelenetet rendez, hisztizik.
Előbb vagy utóbb azt gondolja majd ott belül, hogy:
"Talán tényleg meg kellene csalnom, hogy legalább joggal legyen féltékeny!"
Vagy arra a következtetésre jut, hogy ha a párja ennyire nem bízik önmagában, a saját megtartó képességében, akkor talán valóban nem is annyira értékes, mint amilyennek eddig láttam! Talán csak a szerelem miatt láttam ilyen nagyszerűnek, értékesnek és stabilnak. Lehet, hogy csak egy gyenge ember, aki most belém akar csimpaszkodni, mert nem tud megállni a saját lábán!
És valljuk be: Az a néhány megmentő típusú emberen kívül a legtöbbünk nem szeretné, ha a másikat hosszú távon kellene cipelnie, bátorítania, erőt adni neki, csak azért mert nincs elég önbizalma, nem hisz önmagában vagy mert igazán fel sem akar állni!
Az ilyen szerencsétlenektől inkább menekülni szoktunk, ezért nem hiszem, hogy jót tenne a kapcsolatnak, ha a tudatos éberség helyett egy ilyen félős, aggodalmaskodó partnerré válnánk!
Pozitív probléma-tudatosság
A problématudat pozitívan is megvalósítható. Pozitívan, mert nem az jár az eszünkben, hogy: "Jajj, mindjárt baj lesz!", hanem az, hogy egyelőre minden rendben van, de ahhoz hogy ez a jövőben is így legyen, oda kell figyelnem a kapcsolatomra!
Egyfajta éber figyelmet kell alkalmazni, amivel komolyan vesszük a legapróbb jeleket is, hiszen pontosan ezek lehetnek a csírái a kapcsolat elromlásának.
Milyen jelekre figyeljünk?
- Megszaporodnak az apróbb viták.
- Szomorú, elégedetlen a partnerünk.
- Kevesebb közös időt tölt velünk a párunk, szívesebben szervez külön programot.
- Nem olyan mély a szex, mint korábban. Esetleg ritkulnak az együttlétek!
- Valami megmagyarázhatatlant érzel, ami lehet a gyanakvásod is, de ugyanúgy a megérzésed is!
Fontos viszont, hogy ne essünk túlzásba! Ne kezdjünk el mindenért gyanakodni, mert lehet, hogy csak a partnerünk lelki változásainak, vagy a munkahelyi problémáinak köszönhetőek a jelek.
De nagy hiba lenne, ha a nyílvánvaló jelzéseket nem vennénk észre, mint ahogy nagyon sokan ilyenkor nemhogy éberebbé válnának, hanem egyenesen a homokba dugják a fejüket!
Legyünk éberek és következetesek, és ha valami gyanús, akkor annak járjunk utána a képességeink szabta módon.
Azért azt nem hiszem, hogy ilyenkor titkos nyomozást kellene folytatnunk, vagy nyaggatni kellene a partnerünket, hogy lebuktassa magát! Hiszen ha addig őszinte kapcsolatban éltünk és önmagunkhoz is elég őszinték vagyunk, akkor biztosan ki fog derülni a változás igazi oka!
Tapasztalatom szerint,
"Aki őszinte önmagához, azt nem lehet becsapni!"
Nem csak mások nem tudják becsapni Őt, hanem még a sors is a kezére játszik és a véletlenek játékával mindig megmutatja magát az igazság. Az ilyen ember körül valahogy kiderülnek a sumákságok, lebuknak a csalók, ráérez – eszébe jut az igazság.
Összefoglalva
Tehát legyünk éberek és őszinték, hogy időben észrevegyük a jeleket. Így nem túlozzuk el, de nem is becsüljük alá a fontosságukat!
A probléma-tudatosság nem azt jelenti, hogy félünk és menekülünk a problémákkal való szembesüléstől, hanem azt, hogy szembenézünk velük, megismerjük a problémák mélyén húzódó okokat és így, gyökeresen oldjuk fel azokat!
Ehhez olyan őszinteségre, önismeretre, kifinomult problémafelismerő képességre és problémamegoldásra lesz szükségünk, amivel az átlagember csak ritkán rendelkezik. Érdemes tehát ezeket a képességeket megtanulnunk és tudatosan fejlesztenünk, hogy helyt tudjunk állni a párkapcsolat színpadán is!