Itt a weboldalon és az életben is sokszor tapasztaljuk, hogy az egonk felülkerekedik a lelki énünkön és elkezd másokkal versengeni, viaskodni, hogy bebizonyítsa, Ő bizony spirituálisabb ember, mint a másik.
Példákat hozunk fel, dicsérjük vagy dicsértetjük magunkat és annál nagyobbra hízik az énképünk, minél fejlettebbnek látjuk és láttatjuk magunkat a spiritualitás mezején.
Miért indul el bennünk még a spiritualitás terén is ez a kicsinyes versengés, bizonyítani, bizonygatni akarás?
Hogyan lehet elejét venni vagy ha már megtörtént, akkor mit kell feldolgozni magunkban, hogy ne fussunk bele az egónk rafinált trükkjeibe?
Köszönöm Hédinek a gondolatébresztő videót!
Aranyos ez a videó! 🙂 Érdekes módon a versengő az fiatal volt..
Aranyos ez a videó! 🙂 Érdekes módon a versengő az fiatal volt… 🙂
Aranyos ez a videó! 🙂 Érdekes módon a versengő az fiatal volt..
Aranyos ez a videó! 🙂 Érdekes módon a versengő az fiatal volt… 🙂
Ez egy nagyon jó egyben bonyolult önértékeléses téma..!:)
Mert
Ez egy nagyon jó egyben bonyolult önértékeléses téma..!:)
Mert ugye létezik olyan ember is akinek nagyszerü képessége van mondjuk a gyógyításra,de más emberekre hallgatva és hozzájuk alkalmazkodva elzárja a képességiet.Azért hogy ö is ugyanolyan ,,normális ember” legyen mint a környezetében bárki.(felnöttkorban erre nagyon hatásos az alkohol) 😉
De ott a másik irány akinek hatalmas az ego-ja,mindíg és mindenhol bizonyítani akar,a környezete elismerésére vágyik.Ezt könnyebb észrevenni!;)
Szerintem a siritualitás nem egy verseny.Most egy pillanatra elképzeltem..! :)))A versengés amiben olykor beleesünk az ugy néz ki mint ha egy csomó földigiliszta tolakodna egy földel teli akváriumba…:)))
Azt gondolom aki öszintén vágyik a ,,felemelkedésre”(megvilágosodásra)az mer és tud is kérdezni másoktól.Az az ember már tudja hogy egymást támogatva,összefogva haladhat.
Aki pedig megrad önmaga csodálásánál,és tündököl a tömeg elismerésében az megreked,jó esetben csak beleragad de a leggyakrabban menthetetlenül elsülyed a sötétség(tudatlanság,anyag,érzéketlenség)mocsarában.
Üdv:Erika
Miért látjátok mindenben csak a rosszat?
Én nem csak a rosszat
Miért látjátok mindenben csak a rosszat?
Én nem csak a rosszat látom mindenben.Ez a verseny-barátságos.
Persze én is elitélem a kicsinyes eröfitogtatást,de nézzük pozitív szemmel.
A lényeg,hogy miért versenyeznek?Mit ér el a „NYERTES”.Azután ítéljünk.
A fiatal…..szerintem csak a maga állapotát méri fel.
És az öreg csak jószándékuan megmutatja,hogy van még mit tanulnia a tejfölösszájúnak.
Minketö nyer.A fiatal megtudja,hogy mit kell még tanulnia…….az öreg meg utbaigazítás örömét kapja cserébe.
A lényeg,hogy ki miért,milyen célból versenyez?
A versengések nagyrésze igen az egótol származik.A spiritualitás nagyon nagy hatalommal jár.És ha tudatában vagy ennek a hatalomnak,trógerság a saját kicsinyességed érdekében kihasználni,még ha ezért rosszabbul is jársz.
AMÚGY GYÖNYÖRŰ EZ A VIDEÓ! KÖSZI HÉDI!
H: Érdemes figyelembe venni
… hogy a tudatkutatás legújabb eredményei szerint, amelyek már a spiritualitást (vagyis az emberi tudat személyiséget meghaladó, spirituális fejlődési szakaszát) is magukba foglalják – az hogy kinek milyen szintű spirituális élményei vannak és milyen tartósak, nem feltétlenül jellemzi azt, hogy ki milyen tudatfejlettségi szintet ért el. Ebből a meg nem különböztetésből irgalmatlanul sok félreértés, és például a „spiri versengés” is származik.
Egyszerűbben: rendelkezhet valaki stabil asztrális látással, ami egy harmadik szemes spirituális képességnek felel meg, ugyanakkor a tudatfejlettsége tekintetében még csak a személyiségfejlődési szakaszát járja.
És fordítva: járhat valaki tudatfejlődésének már az egót meghaladó, spirituális szakaszában (azaz a földi világ és az Univerzum egységében, és Istenben gondolkodik), de spirituális élménye még alig-alig akadt, a gondolati szintet bajosan engedi el… (ez a ritkább)
Egészen magasrendű spirituális élmény fordulhat elő a tudatfejlődés bármelyik szintjén, ideiglenesen, vagy akár tartósabban is, de ennek függvényében mindenki másképpen fogja Istent hinni, az egységélményét megmagyarázni – magának, vagy másoknak (harmadik csakrás szinten még önmagának sem meri elhinni, nemhogy másnak elmondani).
Így félrevezető valakit úgy minősíteni, hogy mennyire „spirituális” – jó lenne hozzátenni, hogy a gondolkodásában jár-e spirituális szinten, vagy a megtapasztalt élményeit illetően magasrendűek a spirituális képességei.
A versenyre visszatérve: A gondolkodás, világlátás szintjét figyelembe véve tehát – a valódi spirituális fejlettség kizárja a versengést és az összehasonlítgatás lehetőségét. Míg az egós fejlődési szakaszában járó, de fejlett képességekkel rendelkező egyén lazán kérkedni fog a „tudományával” és hajlamos a versengésre, mert ez az ego sajátja.
A kettő között nyilván van egy átmeneti szakasz, amikor ez a jelenség elkerülhetetlen. Ha már tudunk róla – akkor talán igen, odafigyeléssel elkerülhető És jó törekedni a szinteket kiegyenlíteni.
Ez egy nagyon jó egyben bonyolult önértékeléses téma..!:)
Mert
Ez egy nagyon jó egyben bonyolult önértékeléses téma..!:)
Mert ugye létezik olyan ember is akinek nagyszerü képessége van mondjuk a gyógyításra,de más emberekre hallgatva és hozzájuk alkalmazkodva elzárja a képességiet.Azért hogy ö is ugyanolyan ,,normális ember” legyen mint a környezetében bárki.(felnöttkorban erre nagyon hatásos az alkohol) 😉
De ott a másik irány akinek hatalmas az ego-ja,mindíg és mindenhol bizonyítani akar,a környezete elismerésére vágyik.Ezt könnyebb észrevenni!;)
Szerintem a siritualitás nem egy verseny.Most egy pillanatra elképzeltem..! :)))A versengés amiben olykor beleesünk az ugy néz ki mint ha egy csomó földigiliszta tolakodna egy földel teli akváriumba…:)))
Azt gondolom aki öszintén vágyik a ,,felemelkedésre”(megvilágosodásra)az mer és tud is kérdezni másoktól.Az az ember már tudja hogy egymást támogatva,összefogva haladhat.
Aki pedig megrad önmaga csodálásánál,és tündököl a tömeg elismerésében az megreked,jó esetben csak beleragad de a leggyakrabban menthetetlenül elsülyed a sötétség(tudatlanság,anyag,érzéketlenség)mocsarában.
Üdv:Erika
Miért látjátok mindenben csak a rosszat?
Én nem csak a rosszat
Miért látjátok mindenben csak a rosszat?
Én nem csak a rosszat látom mindenben.Ez a verseny-barátságos.
Persze én is elitélem a kicsinyes eröfitogtatást,de nézzük pozitív szemmel.
A lényeg,hogy miért versenyeznek?Mit ér el a „NYERTES”.Azután ítéljünk.
A fiatal…..szerintem csak a maga állapotát méri fel.
És az öreg csak jószándékuan megmutatja,hogy van még mit tanulnia a tejfölösszájúnak.
Minketö nyer.A fiatal megtudja,hogy mit kell még tanulnia…….az öreg meg utbaigazítás örömét kapja cserébe.
A lényeg,hogy ki miért,milyen célból versenyez?
A versengések nagyrésze igen az egótol származik.A spiritualitás nagyon nagy hatalommal jár.És ha tudatában vagy ennek a hatalomnak,trógerság a saját kicsinyességed érdekében kihasználni,még ha ezért rosszabbul is jársz.
AMÚGY GYÖNYÖRŰ EZ A VIDEÓ! KÖSZI HÉDI!
H: Érdemes figyelembe venni
… hogy a tudatkutatás legújabb eredményei szerint, amelyek már a spiritualitást (vagyis az emberi tudat személyiséget meghaladó, spirituális fejlődési szakaszát) is magukba foglalják – az hogy kinek milyen szintű spirituális élményei vannak és milyen tartósak, nem feltétlenül jellemzi azt, hogy ki milyen tudatfejlettségi szintet ért el. Ebből a meg nem különböztetésből irgalmatlanul sok félreértés, és például a „spiri versengés” is származik.
Egyszerűbben: rendelkezhet valaki stabil asztrális látással, ami egy harmadik szemes spirituális képességnek felel meg, ugyanakkor a tudatfejlettsége tekintetében még csak a személyiségfejlődési szakaszát járja.
És fordítva: járhat valaki tudatfejlődésének már az egót meghaladó, spirituális szakaszában (azaz a földi világ és az Univerzum egységében, és Istenben gondolkodik), de spirituális élménye még alig-alig akadt, a gondolati szintet bajosan engedi el… (ez a ritkább)
Egészen magasrendű spirituális élmény fordulhat elő a tudatfejlődés bármelyik szintjén, ideiglenesen, vagy akár tartósabban is, de ennek függvényében mindenki másképpen fogja Istent hinni, az egységélményét megmagyarázni – magának, vagy másoknak (harmadik csakrás szinten még önmagának sem meri elhinni, nemhogy másnak elmondani).
Így félrevezető valakit úgy minősíteni, hogy mennyire „spirituális” – jó lenne hozzátenni, hogy a gondolkodásában jár-e spirituális szinten, vagy a megtapasztalt élményeit illetően magasrendűek a spirituális képességei.
A versenyre visszatérve: A gondolkodás, világlátás szintjét figyelembe véve tehát – a valódi spirituális fejlettség kizárja a versengést és az összehasonlítgatás lehetőségét. Míg az egós fejlődési szakaszában járó, de fejlett képességekkel rendelkező egyén lazán kérkedni fog a „tudományával” és hajlamos a versengésre, mert ez az ego sajátja.
A kettő között nyilván van egy átmeneti szakasz, amikor ez a jelenség elkerülhetetlen. Ha már tudunk róla – akkor talán igen, odafigyeléssel elkerülhető És jó törekedni a szinteket kiegyenlíteni.