Elég sokat gondolkodtam mostanában a címben foglalt dolgokról, elő-előjöttek olyan érzések, hogy bizonyos Mesterek, akiket ezrek/ milliók tisztelnek és követnek, nem biztos, hogy ’tiszták’…
Az első gondolatom az volt, hogy biztosan az egom játszik velem, és nem Velük nincs rendben valami, hanem én látom rosszul a dolgokat…
Először a katolikus egyház ‘viselt ügyeiről’ szereztem tudomást a pedofil papok és hasonlók kapcsán. Akkor azt mondtam, hogy na, ez a vallás elvesztette a hitelességét, tovább keresgélek.
A buddhizmus volt az, amiben a leginkább megtalálni véltem saját magamat. Ami leginkább megfogott benne, az az volt, hogy nem próbált meg meggyőzni arról, hogy ‘ez az egyetlen, igaz vallás’- a többivel ellentétben.
Elkezdtem buddhista tanításokba mélyedni, sanghába járni, stb. Egy darabig ez elégnek bizonyult. Aztán elkezdtek bejönni a buddhizmus kapcsán is ‘érdekes’ infók, ilyen-olyan hatalmi harcok bizonyos irányzatokon belül, Lámák, akiktől szó szerint a hideg futkosott a hátamon, aztán Kalu Rinpocse ‘apáca-zaklatós’ története, Szögyal Rinpocse gyerekekhez fűződő megkérdőjelezhető tisztaságú viszonya…. aztán a végső lökést most Oliver Shanti ügye adta.
Tényleg nem értem, hogy jön össze az a két dolog, hogy elismert, tisztelt szellemi vezető/ Mester Valaki, és aztán ilyen-olyan dolgok derülnek ki róla. Visszaélés a vélt vagy valós helyzetükkel. Mi ez, ha nem politika?!
Lehet, hogy elég drasztikusan fogalmazok, de nagyon kihoz a sodromból, ha azt látom, hogy valaki nála valamilyen értelemben gyengébbeket molesztál. Kihasználva, hogy ő az erősebb.
Tisztában vagyok vele, hogy ezek az emberek betegek, valami ott belül össze van törve bennük. De akkor sem értem, hogy pl. egy RINPOCSE hogy tehet ilyet?!
Hogy van az, hogy ilyen-olyan ’spirituális magasságokban’ nem arra fordítja valaki az energiáját, hogy VALÓBAN minden érző lény javára cselekedjen? Hogy van az, hogy az állítólagos szellemi vezetők ilyen dolgokat tesznek?
Azért van ez, mert Ők is emberek, akik vétkeznek? És ezt el kellene fogadnunk?!
Fogadjuk el egy Mester ’bölcs’ tanításait, szemet hunyva afelett, hogy szabad idejében milyen negatív karmát épít Magának?
Egyáltalán, van olyan ma élő Mester Szerintetek, aki 100%-ig hitelesnek tekinthető? (Nekem egy ilyen jutott eszembe, ami-maradjunk annyiban-, nem túl sok. 🙂 )
Egyre inkább azt gondolom, hogy a legtisztább Út az, ha a saját Mestered vagy. 🙂
Szerintetek?
Szeretettel: Bochecha
Mester
Kérdeznék!
Mester-EMBER MIBEN, milyen területen?,
Abban hiteles, vagyis amit hírdet úgy is él?
A tanításra ugyenez vonatkozik.
Mert bizony a Mester is ember, gyarlóságokkal. Ha nem az lenne, akkor Isten lenne, nem ember.
Vagyis megközelítenie a MESTERNEK ezt kötelessége, és ez különbözteti meg a közönséges halandótól, akinek ez vágya, célja, és reménye, hogy egyszer mester lehet, de Isten nem.
Hogy hol a határ? Lelkében dől el.
Az igazi mesterek nem tartják annak magukat, és erről ismerszenek fel.
Vagyis, Nekem egy mesterem van, a MESTER-Isten A legtisztább tanítással. A többiek Tanítók, egy adott terülen, ahogy én is az vagyok, ami adott helyzettől f-feladattól függ.
Mesternek lenni óriási felelősség és hatalmas alázatot igényel.
Nem tűnik hálás feladatnak.
A többiek szélhámosak, vagy a Világ kiabélja mesternek őket.
Mesterek
szia Pajkos!
az addig ok, hogy a Mester is ember, de van egy határ. az említett példámból kiindulva a gyerekek molesztálása semelyik ‘kategóriába’ nem fér bele. sem Emberébe, sem a Mesterébe.
Igen, a hitelességgel összefügg, amit próbálok itt összerakni. Hogy lehet valaki hiteles, akármilyen ‘bölcsek’ is a tanításai, miközben ilyen dolgokat tesz?! Lehet-e egyáltalán az?!
Tanítónak lenni nem jelent felelősséget és alázatot? De, szerintem igen.
Mivel minden mindennel összefügg, igenis felelősséggel tartozom, akit tanítok,és alázattal tartozom azért, hogy el tudjam fogadni, amit Ő tanít nekem cserébe.
Nem vagyunk mindannyian Tanítók? És Tanítványok is egy időben? Szerintem ha megvan az emberben a kellő nyitottság, mindenben és Mindenkiben képes meglátni a Tanítást…
most ennyire volt ihletem…
szeretettel: Bochecha
Igaz, és szempontok gondolkodásra
Igen igazad van!
Az, hogy valaki gyerekeket molesztál …… betegség, torzulás stb lehet. Sajnos a határokat megállapítani nehéz, főleg ha az Istent hiszem-tartom etalonnak. Ezért írtam a megközelítést. (Mennyire? kérdezhetnéd)
Ami ehhez kapcsolatos és Neked talán segít, ha elgondolkodunk ebben a szituban az ítélkezés, elvárások, megfelelés vonatkozásában. Sajnos magamat erre kevésbé tartom alkalmasnak, mert a gyerek mindenek felettei kincs-szemléletem olyan mély érzelmi dolgokat takar, hogy erre nem vállalkoznék. (Érzelmeim alapján felkötném az ilyen embert, bevallom). Talán lesz itt aki átválalná ezt megvizsgálni.
A hitelesség köre mire terjedjen ki egy Mester esetében. Régen természetres volt egységként nézni, ma már annyira szétszecskálódtunk, hogy lehetetlen. Ebből azt szeretném domborítani, hogy bizony mindent kötelező lenne megvizsgálni egységként is, de ma már ez lehetetlen, beláttam. Igyekezni kell, de nem könnyű. Ilyen torzult világban élünk, és ezért igen ritka az igazi MESTER-EMBER.
Írtam, mindenki tanító-tanuló. Még az „ilyen mestertől”, is tanulsz, sőt sokkal többet, mert a nagatívumok taszítása miatt igen hatékony.
Mester
Kérdeznék!
Mester-EMBER MIBEN, milyen területen?,
Abban hiteles, vagyis amit hírdet úgy is él?
A tanításra ugyenez vonatkozik.
Mert bizony a Mester is ember, gyarlóságokkal. Ha nem az lenne, akkor Isten lenne, nem ember.
Vagyis megközelítenie a MESTERNEK ezt kötelessége, és ez különbözteti meg a közönséges halandótól, akinek ez vágya, célja, és reménye, hogy egyszer mester lehet, de Isten nem.
Hogy hol a határ? Lelkében dől el.
Az igazi mesterek nem tartják annak magukat, és erről ismerszenek fel.
Vagyis, Nekem egy mesterem van, a MESTER-Isten A legtisztább tanítással. A többiek Tanítók, egy adott terülen, ahogy én is az vagyok, ami adott helyzettől f-feladattól függ.
Mesternek lenni óriási felelősség és hatalmas alázatot igényel.
Nem tűnik hálás feladatnak.
A többiek szélhámosak, vagy a Világ kiabélja mesternek őket.
Mesterek
szia Pajkos!
az addig ok, hogy a Mester is ember, de van egy határ. az említett példámból kiindulva a gyerekek molesztálása semelyik ‘kategóriába’ nem fér bele. sem Emberébe, sem a Mesterébe.
Igen, a hitelességgel összefügg, amit próbálok itt összerakni. Hogy lehet valaki hiteles, akármilyen ‘bölcsek’ is a tanításai, miközben ilyen dolgokat tesz?! Lehet-e egyáltalán az?!
Tanítónak lenni nem jelent felelősséget és alázatot? De, szerintem igen.
Mivel minden mindennel összefügg, igenis felelősséggel tartozom, akit tanítok,és alázattal tartozom azért, hogy el tudjam fogadni, amit Ő tanít nekem cserébe.
Nem vagyunk mindannyian Tanítók? És Tanítványok is egy időben? Szerintem ha megvan az emberben a kellő nyitottság, mindenben és Mindenkiben képes meglátni a Tanítást…
most ennyire volt ihletem…
szeretettel: Bochecha
Igaz, és szempontok gondolkodásra
Igen igazad van!
Az, hogy valaki gyerekeket molesztál …… betegség, torzulás stb lehet. Sajnos a határokat megállapítani nehéz, főleg ha az Istent hiszem-tartom etalonnak. Ezért írtam a megközelítést. (Mennyire? kérdezhetnéd)
Ami ehhez kapcsolatos és Neked talán segít, ha elgondolkodunk ebben a szituban az ítélkezés, elvárások, megfelelés vonatkozásában. Sajnos magamat erre kevésbé tartom alkalmasnak, mert a gyerek mindenek felettei kincs-szemléletem olyan mély érzelmi dolgokat takar, hogy erre nem vállalkoznék. (Érzelmeim alapján felkötném az ilyen embert, bevallom). Talán lesz itt aki átválalná ezt megvizsgálni.
A hitelesség köre mire terjedjen ki egy Mester esetében. Régen természetres volt egységként nézni, ma már annyira szétszecskálódtunk, hogy lehetetlen. Ebből azt szeretném domborítani, hogy bizony mindent kötelező lenne megvizsgálni egységként is, de ma már ez lehetetlen, beláttam. Igyekezni kell, de nem könnyű. Ilyen torzult világban élünk, és ezért igen ritka az igazi MESTER-EMBER.
Írtam, mindenki tanító-tanuló. Még az „ilyen mestertől”, is tanulsz, sőt sokkal többet, mert a nagatívumok taszítása miatt igen hatékony.
Hasonló indítatású témán gondolkodtam én is, ami a
Hasonló indítatású témán gondolkodtam én is, ami a manipulációrol szólna. Pont az Oliver Shanti által elindult vonal miatt. Nekem is 1 ember jutott eszembe, aki számomra hiteles…
És igen, szimpatikus volt az a mondatod, hogy az a legtisztább ha a saját mesterünk vagyunk…
Mondtad, hogy mennyi tannal és tanítással találkoztál, erről az jutott eszembe, hogy elindulsz valamerre aztán előbb-utóbb megtalálod az utad.(amit már eddig is tudtál) Kellenek a viszonyítási pontok, különben miről ismernéd fel az Igazi Mestert? :))))))
Manipuláció ?!
Drága Szabox!
én egy szóval nem említettem semmiféle manipulációt, de gondoltam rá. 🙂
Lehet, hogy ugyanarra a Mesterre gondolunk?
nem azt akartam mondani, hogy mindenki hagyjon ott ‘csapot-papot’ és legyen a saját Mestere, de talán ha megtapasztaltuk azt, hogy milyen az Utat járni egy Mesterrel, azt sem ár, hogy milyen nélküle.
nem is azt akartam mondani, hogy nincsenek hiteles Mesterek, csak azt, hogy nekem egy jutott eszembe.
valami olyasmi lett volna a mondandóm lényege, hogy attól, hogy valakit Mesternek/Rinpocsénak/Lámának hívnak, az még nem jelenti azt, hogy TISZTA a Tanítása. Hogy lehetne az, ha közben pl gyerekeket molesztál, vagy csoportos öngyilkosságra bíztatja a tanítványait?! és közben az emberek veszik a tanításaikat…
csak nem akart rendesen összeállni a dolog, de most már formálódik 🙂
ölel: Bochecha 🙂
Manipulációt én úgy gondoltam, hogy aki spiritualitásban
Manipulációt én úgy gondoltam, hogy aki spiritualitásban méllyebben benne van és talál pár embert, aki … fejlődni akar, pl… és ezt tudja az a személy, akkor frankón tudja a irányítani a népet, pláne fiatal lányokat pl az ágyába… 🙂
Na, meg nem kell messze menni, see also szektavezérek… 🙂
Kire gondoltunk? Hát, nem hiszem, h egyre… van amiben még kiskutya vagyok és nem ismerek még dolgokat, személyeket… de ha „titulusra” gondoldsz, akkor lehet és köze van ahhoz, hogy kollégák vagyunk. :):P
Az annyira nem nagy dolog szerintem, h tapasztal és fejlődik, csak az, hogy minek mondja magát és kiket ver át.. bár ez az átverés és manipuláció is relatív, mert ha valamit én is rosszul tudok és mondom, mivel nem vagyok tudatában..akkor annyira nem gáz, szóval…
Drága, szerintem nem kell messzire mennem, gondolom te is ismersz olyan magasszintű kollégákat, akiken el lehet csodálkozni, h mit keres a Te szinted*2+1 vagy +2…. érti, kérem? 🙂 Én is ismerek olyat, aki hűde magas, de emberileg „érdekes”…. 🙂
Manipuláció
drága Szabox!
abszolút átjött, hogy mire gondoltál. 🙂
azt hiszem, valóban nem egyre gondoltunk, de én nem is a ‘közös’ vonalunkból gondoltam Valakire. Sőt… de ezt most hagyjuk.
a manipuláció relatív? hmmm, ez nem teljesen tiszta. ha Te rosszul tudsz valamit, és úgy adod tovább, az én fogalmaim szerint nem manipuláció. Manipuláció szerintem az, amikor a hatalmaddal visszaélve beavatkozol mások saját szabad akaratába, és arra bírod rá Őket, hogy azt tegyék, amit Te szeretnél. Persze mindezt szépen becsomagolva… 🙂
szeretettel: Bochecha
ide írom, de lentebb beszéltetek róla… nem szeretnék ilyen
ide írom, de lentebb beszéltetek róla… nem szeretnék ilyen bólogató izének tünni, de én is arra jutottam, h egy darabig buli valakinek az útját járni aztán jönnek a kétségek, hogy biztos jó? jön az, hogy ezzel nem értek egyet és akkor rákerülsz a sajátodra…
Az, hogy rinpócse vagy szektavezér, ezek is csak cimkézések… minap filóztam ezen a cimkézéses dolgokon, hogy semmi értelme, mert ezzel is csak bezárjuk magunkat és gyakorlatilag egy megivlágosodott Mester semmivel sem különb, mint mi.. max a kora, de ő is volt fiatal és „kezdő”… 🙂
Igen jól látod.
Valóban jól hangzik az, hogy a legtisztább,ha a
Igen jól látod.
Valóban jól hangzik az, hogy a legtisztább,ha a „magunk”
mesterei vagyunk,de egy ponton ezek az emberek is mind
kétségek közt vannak:jó az amiben „megvilágosodtam”,
biztos úgy van?…Valakitől vár visszajelzést.
A papoknak azért volt „hatalmuk „,mert ők voltak kapcsolatban
az Isten tanításával…
A farízeusokról- akik az Írást ismerő papok voltak -azért
mondja Jézus , hogy amit mondanak,tanítanak azt kövessétek,
de ahogyan élnek azt ne !
Tehát az akkori kor legnagyobb tekintélyeit is felülbírálja…
SŐT a hatalmukat semmissé teszi.
Ezért meg kellett őljék…Hatalmas összecsapás volt ezért…
/már kevés Istennek csak a
betű szerinti törvények betartása,mert annyi előírás volt /860 kb
amit a férfinak be kellett tartania/ , hogy
betarthatatlanná vált, a hit pedig elveszett benne…/
Új tanítást hoz ,a régit kiegészíti, új tekintélyként.
Felülbírálhatatlan Tekintélyként.
Tisztán az Írásokból fel kellet volna „ismerjék ”
A tudásuk megvolt az irásokat illetően Igen ,
de a hitük nem volt elég..
Itt csak azt érzékeltetném, HA VOLT bármilyen
„kinyilatkoztatás” Istenti szférákból az ember felé valaha ,
az magában hordozza ” valamilyen” „tekintély ”
létezését IS! elengedhetetlenül…
mégpedig abban , hogy jóváhagyja, megerősíti valamilyen módon,
az Isteni tanítást ” kinyilatkoztatást” vagy nem.
Ez a 200 év arról szól, hogy NE Legyen ilyen tekintély,egyáltalán ne ! ! !
mivel ők hitték , hogy nincs Isten.S ha nincs Isten ,ugye ,
aki egyedül a legfőbb Tekintély” lehet” (JOGOSAN )
az ember életében,ebből egyenesen következett nekik,
hogy „senkinek ” nem kell engedelmeskedni….nem kell semmilyen
tekintélyt elfogadnia, ők meg majd kikényszerítik maguknak a „tekintélyt”.
Mára minden tekintély le van rombolva.
Mindegy ,hogy milyen téren működik valaki ,rövid időn belül
ellehetetlenítik , bemocskolják, meghazudtolják…
Ma ez van.Egyedül amédia tekintélye „töretlen „.
A mindíg új generációk „tekintély” „mester ” tanítók nélkül irányt
vesztenek, mivel a bennük felmerülő kérdésekre nincs számukra
válasz, főleg nem a fenti szférákkal való kapcsolatot illetően.
Mivel nincs tekintély, mindenki azt tesz amit akar,nem csodálkozhatunk
azon ami van.
ÚÁ
Hasonló indítatású témán gondolkodtam én is, ami a
Hasonló indítatású témán gondolkodtam én is, ami a manipulációrol szólna. Pont az Oliver Shanti által elindult vonal miatt. Nekem is 1 ember jutott eszembe, aki számomra hiteles…
És igen, szimpatikus volt az a mondatod, hogy az a legtisztább ha a saját mesterünk vagyunk…
Mondtad, hogy mennyi tannal és tanítással találkoztál, erről az jutott eszembe, hogy elindulsz valamerre aztán előbb-utóbb megtalálod az utad.(amit már eddig is tudtál) Kellenek a viszonyítási pontok, különben miről ismernéd fel az Igazi Mestert? :))))))
Manipuláció ?!
Drága Szabox!
én egy szóval nem említettem semmiféle manipulációt, de gondoltam rá. 🙂
Lehet, hogy ugyanarra a Mesterre gondolunk?
nem azt akartam mondani, hogy mindenki hagyjon ott ‘csapot-papot’ és legyen a saját Mestere, de talán ha megtapasztaltuk azt, hogy milyen az Utat járni egy Mesterrel, azt sem ár, hogy milyen nélküle.
nem is azt akartam mondani, hogy nincsenek hiteles Mesterek, csak azt, hogy nekem egy jutott eszembe.
valami olyasmi lett volna a mondandóm lényege, hogy attól, hogy valakit Mesternek/Rinpocsénak/Lámának hívnak, az még nem jelenti azt, hogy TISZTA a Tanítása. Hogy lehetne az, ha közben pl gyerekeket molesztál, vagy csoportos öngyilkosságra bíztatja a tanítványait?! és közben az emberek veszik a tanításaikat…
csak nem akart rendesen összeállni a dolog, de most már formálódik 🙂
ölel: Bochecha 🙂
Manipulációt én úgy gondoltam, hogy aki spiritualitásban
Manipulációt én úgy gondoltam, hogy aki spiritualitásban méllyebben benne van és talál pár embert, aki … fejlődni akar, pl… és ezt tudja az a személy, akkor frankón tudja a irányítani a népet, pláne fiatal lányokat pl az ágyába… 🙂
Na, meg nem kell messze menni, see also szektavezérek… 🙂
Kire gondoltunk? Hát, nem hiszem, h egyre… van amiben még kiskutya vagyok és nem ismerek még dolgokat, személyeket… de ha „titulusra” gondoldsz, akkor lehet és köze van ahhoz, hogy kollégák vagyunk. :):P
Az annyira nem nagy dolog szerintem, h tapasztal és fejlődik, csak az, hogy minek mondja magát és kiket ver át.. bár ez az átverés és manipuláció is relatív, mert ha valamit én is rosszul tudok és mondom, mivel nem vagyok tudatában..akkor annyira nem gáz, szóval…
Drága, szerintem nem kell messzire mennem, gondolom te is ismersz olyan magasszintű kollégákat, akiken el lehet csodálkozni, h mit keres a Te szinted*2+1 vagy +2…. érti, kérem? 🙂 Én is ismerek olyat, aki hűde magas, de emberileg „érdekes”…. 🙂
Manipuláció
drága Szabox!
abszolút átjött, hogy mire gondoltál. 🙂
azt hiszem, valóban nem egyre gondoltunk, de én nem is a ‘közös’ vonalunkból gondoltam Valakire. Sőt… de ezt most hagyjuk.
a manipuláció relatív? hmmm, ez nem teljesen tiszta. ha Te rosszul tudsz valamit, és úgy adod tovább, az én fogalmaim szerint nem manipuláció. Manipuláció szerintem az, amikor a hatalmaddal visszaélve beavatkozol mások saját szabad akaratába, és arra bírod rá Őket, hogy azt tegyék, amit Te szeretnél. Persze mindezt szépen becsomagolva… 🙂
szeretettel: Bochecha
ide írom, de lentebb beszéltetek róla… nem szeretnék ilyen
ide írom, de lentebb beszéltetek róla… nem szeretnék ilyen bólogató izének tünni, de én is arra jutottam, h egy darabig buli valakinek az útját járni aztán jönnek a kétségek, hogy biztos jó? jön az, hogy ezzel nem értek egyet és akkor rákerülsz a sajátodra…
Az, hogy rinpócse vagy szektavezér, ezek is csak cimkézések… minap filóztam ezen a cimkézéses dolgokon, hogy semmi értelme, mert ezzel is csak bezárjuk magunkat és gyakorlatilag egy megivlágosodott Mester semmivel sem különb, mint mi.. max a kora, de ő is volt fiatal és „kezdő”… 🙂
Igen jól látod.
Valóban jól hangzik az, hogy a legtisztább,ha a
Igen jól látod.
Valóban jól hangzik az, hogy a legtisztább,ha a „magunk”
mesterei vagyunk,de egy ponton ezek az emberek is mind
kétségek közt vannak:jó az amiben „megvilágosodtam”,
biztos úgy van?…Valakitől vár visszajelzést.
A papoknak azért volt „hatalmuk „,mert ők voltak kapcsolatban
az Isten tanításával…
A farízeusokról- akik az Írást ismerő papok voltak -azért
mondja Jézus , hogy amit mondanak,tanítanak azt kövessétek,
de ahogyan élnek azt ne !
Tehát az akkori kor legnagyobb tekintélyeit is felülbírálja…
SŐT a hatalmukat semmissé teszi.
Ezért meg kellett őljék…Hatalmas összecsapás volt ezért…
/már kevés Istennek csak a
betű szerinti törvények betartása,mert annyi előírás volt /860 kb
amit a férfinak be kellett tartania/ , hogy
betarthatatlanná vált, a hit pedig elveszett benne…/
Új tanítást hoz ,a régit kiegészíti, új tekintélyként.
Felülbírálhatatlan Tekintélyként.
Tisztán az Írásokból fel kellet volna „ismerjék ”
A tudásuk megvolt az irásokat illetően Igen ,
de a hitük nem volt elég..
Itt csak azt érzékeltetném, HA VOLT bármilyen
„kinyilatkoztatás” Istenti szférákból az ember felé valaha ,
az magában hordozza ” valamilyen” „tekintély ”
létezését IS! elengedhetetlenül…
mégpedig abban , hogy jóváhagyja, megerősíti valamilyen módon,
az Isteni tanítást ” kinyilatkoztatást” vagy nem.
Ez a 200 év arról szól, hogy NE Legyen ilyen tekintély,egyáltalán ne ! ! !
mivel ők hitték , hogy nincs Isten.S ha nincs Isten ,ugye ,
aki egyedül a legfőbb Tekintély” lehet” (JOGOSAN )
az ember életében,ebből egyenesen következett nekik,
hogy „senkinek ” nem kell engedelmeskedni….nem kell semmilyen
tekintélyt elfogadnia, ők meg majd kikényszerítik maguknak a „tekintélyt”.
Mára minden tekintély le van rombolva.
Mindegy ,hogy milyen téren működik valaki ,rövid időn belül
ellehetetlenítik , bemocskolják, meghazudtolják…
Ma ez van.Egyedül amédia tekintélye „töretlen „.
A mindíg új generációk „tekintély” „mester ” tanítók nélkül irányt
vesztenek, mivel a bennük felmerülő kérdésekre nincs számukra
válasz, főleg nem a fenti szférákkal való kapcsolatot illetően.
Mivel nincs tekintély, mindenki azt tesz amit akar,nem csodálkozhatunk
azon ami van.
ÚÁ
hozzászólás
Kedves Bochecha!
Valamilyen szinten persze, a magunk mesterei kell, hogy legyünk…a probléma azonban az, hogy bármilyen hatalmas ismeretanyaggal is rendelkezünk, bejártunk néhány, jó sok spirituális berket, talán még élményeink is voltak.
De amilyen lelki szinten mi állunk- s ezt nem mi „döntjük el”- sőt, attól tartok, meg sem ítélhetjük, csakis onnan tudunk hatni, csakis az a szint.
Akik nincsenk még ott, ahol mi tartunk, azokat jól láthatjuk, talán még tanácsokat is adhatunk nekik…
De számos más személy,aki magasabban halad már, nem esik a látókörünkbe.
Így aztán nagyon nehéz saját magunk fejlettségéről is döntenünk!
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne dolgozunk magunkon, kitartóan, tudatosan.
Ily módon saját magunk mesterei vagyunk, de nem nélkülözhetünk olyan nagy lelkeket, illetve tanításaikat, akik az irányt meghatározzák.
Nem vagyok szolgalélek. Hiszem és vallom, hogy az alázat még nem szolgaság. Hajszálnyi,árnyalatnyi
finomságok döntenek a haladásról, leesésről, stagnálásról..Amikor azt mondom, nem vagyok szolgalélek, azért még nem utasítom el a szolgálatot. Sem az alázatot.
De kétségkívül szükség van itt egy nagy tudatosságra is..
Alázat
Magunknak mesterei nem lehetünk egy konkrét dologban, szerintem. Mindenképpen kell a MESTER, aki vezet, iránytmutat, titkokat lebbent fel stb.
Alázat?
Szerintem ez azt jelenti, hogy tisztában vagy magaddal. nem alul, vagy felül értékeled önmagad.
Igen nehéz, pedig ez segíti a fejlődésed, utjelölésed, mert ugye ehhez képest kell megfogalmazni, kijelölni.
Az önvizsgálat ezért nagyon fontos, tiszta Lélekkel, öszintén.
Befejező gondolataid csodálatosan érzékeltetik azt, hogy teljesen tisztában vagy a lényeggel.
Alázatodban szép életet kívánok!
hozzászólás
Kedves Bochecha!
Valamilyen szinten persze, a magunk mesterei kell, hogy legyünk…a probléma azonban az, hogy bármilyen hatalmas ismeretanyaggal is rendelkezünk, bejártunk néhány, jó sok spirituális berket, talán még élményeink is voltak.
De amilyen lelki szinten mi állunk- s ezt nem mi „döntjük el”- sőt, attól tartok, meg sem ítélhetjük, csakis onnan tudunk hatni, csakis az a szint.
Akik nincsenk még ott, ahol mi tartunk, azokat jól láthatjuk, talán még tanácsokat is adhatunk nekik…
De számos más személy,aki magasabban halad már, nem esik a látókörünkbe.
Így aztán nagyon nehéz saját magunk fejlettségéről is döntenünk!
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne dolgozunk magunkon, kitartóan, tudatosan.
Ily módon saját magunk mesterei vagyunk, de nem nélkülözhetünk olyan nagy lelkeket, illetve tanításaikat, akik az irányt meghatározzák.
Nem vagyok szolgalélek. Hiszem és vallom, hogy az alázat még nem szolgaság. Hajszálnyi,árnyalatnyi
finomságok döntenek a haladásról, leesésről, stagnálásról..Amikor azt mondom, nem vagyok szolgalélek, azért még nem utasítom el a szolgálatot. Sem az alázatot.
De kétségkívül szükség van itt egy nagy tudatosságra is..
Alázat
Magunknak mesterei nem lehetünk egy konkrét dologban, szerintem. Mindenképpen kell a MESTER, aki vezet, iránytmutat, titkokat lebbent fel stb.
Alázat?
Szerintem ez azt jelenti, hogy tisztában vagy magaddal. nem alul, vagy felül értékeled önmagad.
Igen nehéz, pedig ez segíti a fejlődésed, utjelölésed, mert ugye ehhez képest kell megfogalmazni, kijelölni.
Az önvizsgálat ezért nagyon fontos, tiszta Lélekkel, öszintén.
Befejező gondolataid csodálatosan érzékeltetik azt, hogy teljesen tisztában vagy a lényeggel.
Alázatodban szép életet kívánok!
Mester-hit
Erről a témáról elsőre az jutott eszembe, (és most végigolvasva ezt a vonalat nem kezdte még el senki, szóval leírom) hogy előszöris szerintem olyanok vagyunk mi lelkek, mint egy szervezetnek egy-egy „letapogató csápjai” vagy valami ilyesmi, amelyek feltérképezik a gazdaszervezet számára a külvilágot. Érzékelő mikroorganizmusok, amelyek elindulhatnak ugyan egy olyan úton, amit egy tapasztaltabb ember már megjárt, de azt követni vakon, sokáig teljesen felesleges.
Nézzük csak meg a zene világát, rengeteg hazai előadó majmolta a külföldi sztárokat mindigis, soha nem juthattak azokon túl, mindig csak az ő árnyékukban maradtak, mindig kevesebbek maradtak.
Nézzünk meg sportolókat akik istenítettek elődöket. Kosárlabda ami most eszembe jut, ott van Kobe Bryant napjaink legnagyobb sztárja, tizenévesen, mikor a legnagyobb tehetség volt már „I wanna be like Mike” pólóban feszített. Ha ma megnézzük magát a mozgását, az egész jelenséget, statisztikáit – sikerült, „olyan lett mint”… egyazegyben mint Michael Jordan, csak egy picivel kevesebb, de mindenben.
http://2.bp.blogspot.com/_Xd7W6OPSCuI/SEfbjzz5XBI/AAAAAAAAAik/PiC0th8Jrus/s400/kobe_jordan_254_020612.jpg
Nem tud túljutni és felfedezni új távlatokat senki, aki a Mesterét tartja a szeme előtt (Isten helyett?).
Szóval meg kell tanulni amit meg kell tanulnunk alapokat, aztán nyomás mindenki a saját útjára tovább szerintem. El kell felejteni ezt a Mester ámulatot, bárki, bármelyik pillanatban lehet az, de csak egy-egy adott pillanatban elég ha az, nem az ő lábanyomát kell csókolgatni, tűnjön bármennyire is hitelesnek, bármilyen hosszú ideig.
Mesterrel vagy sem…
Kedves Jaguar!
Köszönöm a hozzászólásodat. 🙂
Valami ilyesmire jutottam én is. Egy darabig biztos, hogy jó, ha Valaki ‘terelget’, de aztán ideje egyedül elindulni.
Buddha jutott most eszembe… Azt hiszem, Ő jól csinálta. Nem hitt el semmit, amíg ki nem próbálta, meg nem győződött az adott dolog természetéről…. 🙂
Lehet, hogy itt van a kutya elásva?! 🙂
Namaste: Bochecha
Nekem meg Jézus jutott az eszembe, azt hiszem Ő is jól
Nekem meg Jézus jutott az eszembe, azt hiszem Ő is jól csinálta.
,,Jézus nem bízta magát reájuk, mert magától is tudta mi volt az emberben”(Jn 2 24-25)
Ő nem bízott senkiben, de nem is esett kétségbe senki felől, mert hitt abban hogy Isten nagy dolgokat vihet véghez minden ember lelkében.
Emlékszem első csalódásomra amikor az az ember, akinek szinte minden szavát kőbe szerettem volna íratni, olyat tett ami teljesen ellent mondott minden tanításának.
Kétségbeesve, megkeseredve, duzzogtam jó sokáig, mert azt vártam, hogy az ember olyan legyen, amilyen ember sohasem lehet -teljesen tökéletes, és igazságos.
Azóta már megtanultam, hogy az utat mutathatják sokan, de rajta menni nekem kell egyedül, hiába van veled a barátod, a házastársad, a gyermeked. Egyedül vagy az Istenhez vezető úton.
Noa
Nem is nagyon kell ezen csodálkoznunk, mert a Plútó az idén
Nem is nagyon kell ezen csodálkoznunk, mert a Plútó az idén jegyet váltott.
A Nyilas jegyéből átment a Bak jegyébe.
Ez a bolygó azon a területen ahol van,megtisztít, lerombol mindent ami nem oda való.
A Nyilas jegyében 95-től volt, és az emberek hitrendszerére hatott.
Megkérdőjelezte a vallások létét , illetve azt hogy ebben a formában kell-e, van e szükség a tanításaikra.
Az ezoterikus tanítások ezért tudtak ennyire elterjedni.
Most viszont itt is szükség van a tisztogatásokra, mert túl sok a maga hasznát kereső tanító.
A Bak jegyének uralkodó bolygója a Szaturnusz, amit a nagy tanítónak is hívunk.
A Plútónak most van jó 15-20 éve, hogy a tisztogatást véghez vigye.
Valószínű, hogy nem Shanti lesz az utolsó akiről ehhez hasonló dolgokat hallunk.
Noa
Egyedül az Úton
Igen, egyedül vagy az Istenhez vezető úton. A saját Mesterem mindig óvott attól, hogy bárkit idealizáljak. Azt is mondta, hogy a köztünk lévő mester – tanitvány viszony addig fog tartani, amig spirituális értelemben dolgunk van egymással. Én őt inkább a tükrömnek tekintettem, mint a dolgok megmondójának – valakinek, aki néhány gondolattal válaszol arra, ahol éppen tartok. Ilyen értelemben tiszta, hiteles tanitásról beszélhetünk, legalábbis az én esetemben. Természetesen ő is „csak” egy ember, a maga sántaságaival – és én ezt sosem kértem tőle számon. Mindenkinek szabad akarata, saját karmája van, és én úgy érzem, hogy még gondolat szintjén sem kell foglalkoznom az ő gyarlóságaival. Itt nem a pedofil vallásvezetőkre gondolok, inkább médiumi képességű személyekre, akik szabadidejükben Emberek. A makulátlan háttérrel rendelkező egyéneket nevezzük szenteknek, s legyünk őszinték: nem biztos, hogy napi szinten azonosulni tudnánk az ő világukkal. Természetesen kell az ember életében egy Orákulum, de, legalábbis az én esetemben, az nem egy olyan személy, akit én akár napi szinten felkereshetek apró-cseprő gondolataimmal.
Nemrég egyébként jeleket kaptam, hogy az eddigi Mesteremmel befejeződött a tanitás. Emberek vagyunk, ragaszkodunk, nem volt könnyű elfogadni. Viszont fontosnak tartottam azt a felismerést, hogy ez nem valakinek a hibájából történt. Szinte ezzel párhuzamosan jött a következő feladat, a következő tanitás – és igen, hiszek abban, hogy függetlenül attól, hogy hany kiváló vagy éppen „sánta” Mester vesz minket körül, egyedül járjuk az Utat.
jaguárnak is
Tudjátok az a baj, ha szerepcsere történik. Az EMBER-MESTERT teszik meg Istenné, és ebben lehet hibás mindkét „játékos”.
Az igazi mester útjára bocsátja tanítványát (meggyőződés és Jézus is példázta), áldást mondva rá. Szép búcsúzás, ami ma nem nagyon megy.
Én pl. a jógát ezért hagytam ott, mert a „Mesteremnek” mondtam, most el kel mennem, lehet örökre, de ő manipulálni-zsarpolni próbált, hogy maradjak (Persze üzleti alapon is tanítványa voltam, hiszen tandíjat jelentettem).
vagyis kezdetkor mesteremnek tartottam, vagyis kellett, hogy fejlődhessek.
No akkor most mester volt Ő? Visszafelé nézve nem mondanám annak, da akkor annak tekintettem, tehát akkor az volt.
Jó kis téma!?
Mesterrel vagy sem………?
Sziasztok!
A témával kapcsolatban csak annyit h én olvastam egy Mester legalább húsz könyvét és úgy érzem h többet tanultam tőle mint az iskolában 12 év alatt ez a Mester: Osho aki nagyon sok okos dolgokat mondott amíg élt………………csak ugye akkor elítélték most pedig sorozatban jelennek meg új könyvei szerencsére…..
Nektek mi a véleményetek Oshoról???
MINDENKINEK CSAK AJÁNLANI TUDOM!!!!!! OSHOOOOOOO
De mint minden tanításnak a lényege amit a Mátrixban is hallhattunk h „egy dolog ismerni az utat és egy másik járni is rajta”……….
Az úton Mindenkinek egyedül kell járnia…………
szeretettel: Jánoska
Kinek-kinek a saját mestere
Kavics22
Éppen most olvasom Osho-tól a Szerelmesen c. könyvét. Előtte is olvasgattam már tőle, volt ami megragadott, volt amitől mélyen elgondolkodtam és sok olyan volt, amit nem tudtam befogadni. Néztem már DVD-n is, érdekes volt, ennyi….Bizonyára az én fejlettségi szintemmel is magyarázható ez a „változatosság”. Mégis az a véleményem, hogy előbb-utóbb mindenki rálel a mesterére, akinek a szavai beleivódnak a sejtjeibe és tudja, felismeri: Ez az, ezt kerestem ! Nekem nem Osho az, ezt már tudom, legalábbis most nem az. Téged szíven talált, használd ki a lehetőséget és ismerd meg minél jobban. Ezt úgy sem tudnád elkerülni, mert gondolom, hogy a szavai vonzanak, mint a mágnes. 🙂
Számomra Eckhart Tolle az, aki írásaival elvezetett idáig, most pedig sok mindenki más Tolle mellett. Érdekes körív ez magam körül, Tolle marad, kimozdíthatatlan, de mindenki más mozgásban van, attól függően, én hogyan változom.
Az igazán mélyen hívő embernek van bátorsága
Az igazán mélyen hívő embernek van bátorsága kételkedni,
Istenen kívül „mindenkiben „.
Ha a gyerek csalódik a szülőben, eleve gyengül a bizalom
Istenben is.
Gyerekként is a szeretet érzését keressük a csápjainkkal
és felnőttként is.
Gyerekként a szülőt utánozzuk
Felnőttkén tudatosan már – igen -leutánozhatjuk Istent,
abban ahogyan Ő Szeret…
Úá
Mester-hit
Erről a témáról elsőre az jutott eszembe, (és most végigolvasva ezt a vonalat nem kezdte még el senki, szóval leírom) hogy előszöris szerintem olyanok vagyunk mi lelkek, mint egy szervezetnek egy-egy „letapogató csápjai” vagy valami ilyesmi, amelyek feltérképezik a gazdaszervezet számára a külvilágot. Érzékelő mikroorganizmusok, amelyek elindulhatnak ugyan egy olyan úton, amit egy tapasztaltabb ember már megjárt, de azt követni vakon, sokáig teljesen felesleges.
Nézzük csak meg a zene világát, rengeteg hazai előadó majmolta a külföldi sztárokat mindigis, soha nem juthattak azokon túl, mindig csak az ő árnyékukban maradtak, mindig kevesebbek maradtak.
Nézzünk meg sportolókat akik istenítettek elődöket. Kosárlabda ami most eszembe jut, ott van Kobe Bryant napjaink legnagyobb sztárja, tizenévesen, mikor a legnagyobb tehetség volt már „I wanna be like Mike” pólóban feszített. Ha ma megnézzük magát a mozgását, az egész jelenséget, statisztikáit – sikerült, „olyan lett mint”… egyazegyben mint Michael Jordan, csak egy picivel kevesebb, de mindenben.
http://2.bp.blogspot.com/_Xd7W6OPSCuI/SEfbjzz5XBI/AAAAAAAAAik/PiC0th8Jrus/s400/kobe_jordan_254_020612.jpg
Nem tud túljutni és felfedezni új távlatokat senki, aki a Mesterét tartja a szeme előtt (Isten helyett?).
Szóval meg kell tanulni amit meg kell tanulnunk alapokat, aztán nyomás mindenki a saját útjára tovább szerintem. El kell felejteni ezt a Mester ámulatot, bárki, bármelyik pillanatban lehet az, de csak egy-egy adott pillanatban elég ha az, nem az ő lábanyomát kell csókolgatni, tűnjön bármennyire is hitelesnek, bármilyen hosszú ideig.
Mesterrel vagy sem…
Kedves Jaguar!
Köszönöm a hozzászólásodat. 🙂
Valami ilyesmire jutottam én is. Egy darabig biztos, hogy jó, ha Valaki ‘terelget’, de aztán ideje egyedül elindulni.
Buddha jutott most eszembe… Azt hiszem, Ő jól csinálta. Nem hitt el semmit, amíg ki nem próbálta, meg nem győződött az adott dolog természetéről…. 🙂
Lehet, hogy itt van a kutya elásva?! 🙂
Namaste: Bochecha
Nekem meg Jézus jutott az eszembe, azt hiszem Ő is jól
Nekem meg Jézus jutott az eszembe, azt hiszem Ő is jól csinálta.
,,Jézus nem bízta magát reájuk, mert magától is tudta mi volt az emberben”(Jn 2 24-25)
Ő nem bízott senkiben, de nem is esett kétségbe senki felől, mert hitt abban hogy Isten nagy dolgokat vihet véghez minden ember lelkében.
Emlékszem első csalódásomra amikor az az ember, akinek szinte minden szavát kőbe szerettem volna íratni, olyat tett ami teljesen ellent mondott minden tanításának.
Kétségbeesve, megkeseredve, duzzogtam jó sokáig, mert azt vártam, hogy az ember olyan legyen, amilyen ember sohasem lehet -teljesen tökéletes, és igazságos.
Azóta már megtanultam, hogy az utat mutathatják sokan, de rajta menni nekem kell egyedül, hiába van veled a barátod, a házastársad, a gyermeked. Egyedül vagy az Istenhez vezető úton.
Noa
Nem is nagyon kell ezen csodálkoznunk, mert a Plútó az idén
Nem is nagyon kell ezen csodálkoznunk, mert a Plútó az idén jegyet váltott.
A Nyilas jegyéből átment a Bak jegyébe.
Ez a bolygó azon a területen ahol van,megtisztít, lerombol mindent ami nem oda való.
A Nyilas jegyében 95-től volt, és az emberek hitrendszerére hatott.
Megkérdőjelezte a vallások létét , illetve azt hogy ebben a formában kell-e, van e szükség a tanításaikra.
Az ezoterikus tanítások ezért tudtak ennyire elterjedni.
Most viszont itt is szükség van a tisztogatásokra, mert túl sok a maga hasznát kereső tanító.
A Bak jegyének uralkodó bolygója a Szaturnusz, amit a nagy tanítónak is hívunk.
A Plútónak most van jó 15-20 éve, hogy a tisztogatást véghez vigye.
Valószínű, hogy nem Shanti lesz az utolsó akiről ehhez hasonló dolgokat hallunk.
Noa
Egyedül az Úton
Igen, egyedül vagy az Istenhez vezető úton. A saját Mesterem mindig óvott attól, hogy bárkit idealizáljak. Azt is mondta, hogy a köztünk lévő mester – tanitvány viszony addig fog tartani, amig spirituális értelemben dolgunk van egymással. Én őt inkább a tükrömnek tekintettem, mint a dolgok megmondójának – valakinek, aki néhány gondolattal válaszol arra, ahol éppen tartok. Ilyen értelemben tiszta, hiteles tanitásról beszélhetünk, legalábbis az én esetemben. Természetesen ő is „csak” egy ember, a maga sántaságaival – és én ezt sosem kértem tőle számon. Mindenkinek szabad akarata, saját karmája van, és én úgy érzem, hogy még gondolat szintjén sem kell foglalkoznom az ő gyarlóságaival. Itt nem a pedofil vallásvezetőkre gondolok, inkább médiumi képességű személyekre, akik szabadidejükben Emberek. A makulátlan háttérrel rendelkező egyéneket nevezzük szenteknek, s legyünk őszinték: nem biztos, hogy napi szinten azonosulni tudnánk az ő világukkal. Természetesen kell az ember életében egy Orákulum, de, legalábbis az én esetemben, az nem egy olyan személy, akit én akár napi szinten felkereshetek apró-cseprő gondolataimmal.
Nemrég egyébként jeleket kaptam, hogy az eddigi Mesteremmel befejeződött a tanitás. Emberek vagyunk, ragaszkodunk, nem volt könnyű elfogadni. Viszont fontosnak tartottam azt a felismerést, hogy ez nem valakinek a hibájából történt. Szinte ezzel párhuzamosan jött a következő feladat, a következő tanitás – és igen, hiszek abban, hogy függetlenül attól, hogy hany kiváló vagy éppen „sánta” Mester vesz minket körül, egyedül járjuk az Utat.
jaguárnak is
Tudjátok az a baj, ha szerepcsere történik. Az EMBER-MESTERT teszik meg Istenné, és ebben lehet hibás mindkét „játékos”.
Az igazi mester útjára bocsátja tanítványát (meggyőződés és Jézus is példázta), áldást mondva rá. Szép búcsúzás, ami ma nem nagyon megy.
Én pl. a jógát ezért hagytam ott, mert a „Mesteremnek” mondtam, most el kel mennem, lehet örökre, de ő manipulálni-zsarpolni próbált, hogy maradjak (Persze üzleti alapon is tanítványa voltam, hiszen tandíjat jelentettem).
vagyis kezdetkor mesteremnek tartottam, vagyis kellett, hogy fejlődhessek.
No akkor most mester volt Ő? Visszafelé nézve nem mondanám annak, da akkor annak tekintettem, tehát akkor az volt.
Jó kis téma!?
Mesterrel vagy sem………?
Sziasztok!
A témával kapcsolatban csak annyit h én olvastam egy Mester legalább húsz könyvét és úgy érzem h többet tanultam tőle mint az iskolában 12 év alatt ez a Mester: Osho aki nagyon sok okos dolgokat mondott amíg élt………………csak ugye akkor elítélték most pedig sorozatban jelennek meg új könyvei szerencsére…..
Nektek mi a véleményetek Oshoról???
MINDENKINEK CSAK AJÁNLANI TUDOM!!!!!! OSHOOOOOOO
De mint minden tanításnak a lényege amit a Mátrixban is hallhattunk h „egy dolog ismerni az utat és egy másik járni is rajta”……….
Az úton Mindenkinek egyedül kell járnia…………
szeretettel: Jánoska
Kinek-kinek a saját mestere
Kavics22
Éppen most olvasom Osho-tól a Szerelmesen c. könyvét. Előtte is olvasgattam már tőle, volt ami megragadott, volt amitől mélyen elgondolkodtam és sok olyan volt, amit nem tudtam befogadni. Néztem már DVD-n is, érdekes volt, ennyi….Bizonyára az én fejlettségi szintemmel is magyarázható ez a „változatosság”. Mégis az a véleményem, hogy előbb-utóbb mindenki rálel a mesterére, akinek a szavai beleivódnak a sejtjeibe és tudja, felismeri: Ez az, ezt kerestem ! Nekem nem Osho az, ezt már tudom, legalábbis most nem az. Téged szíven talált, használd ki a lehetőséget és ismerd meg minél jobban. Ezt úgy sem tudnád elkerülni, mert gondolom, hogy a szavai vonzanak, mint a mágnes. 🙂
Számomra Eckhart Tolle az, aki írásaival elvezetett idáig, most pedig sok mindenki más Tolle mellett. Érdekes körív ez magam körül, Tolle marad, kimozdíthatatlan, de mindenki más mozgásban van, attól függően, én hogyan változom.
Az igazán mélyen hívő embernek van bátorsága
Az igazán mélyen hívő embernek van bátorsága kételkedni,
Istenen kívül „mindenkiben „.
Ha a gyerek csalódik a szülőben, eleve gyengül a bizalom
Istenben is.
Gyerekként is a szeretet érzését keressük a csápjainkkal
és felnőttként is.
Gyerekként a szülőt utánozzuk
Felnőttkén tudatosan már – igen -leutánozhatjuk Istent,
abban ahogyan Ő Szeret…
Úá
Olyan még nem volt ,hogy aki Kereste Istent,ne találta
volna
Olyan még nem volt ,hogy aki Kereste Istent,ne találta
volna meg.
Ma romokon ,romok közt kóválygunk.
Ma ami hír , az mindíg csak negatív lehet.
Ma nincs ” jó ” hír, mert az nem hír…ma…még.
Az ,hogy , melyik egyházat éppen hogyan lepnek el
negatív , „beteg ” emberek és miért, erre is kereshetjük a
választ,de már csak akkor ,amikor mi ” tiszták ” vagyunk
mindattól, ami minket terhel…
Addíg egy centit sem vagyunk előbbre.
Ma MINDEN rendelkezésére áll az embereknek /már tudnak
írni, olvasni,internet stb../ahhoz , hogy ha Akar Valamit
Megtalálni azt megtalálhatja.
Épül az ÚJ világ ha akarjuk,ha nem, ha hisszük ,ha nem.
Kinek hiszünk és kinek nem, azt is eldönthetjük.
Már senkire nem lehet fogni azt ,hogy miatta van ez+ez…
A világ mindíg olyan amilyenné mi formáljuk..
Azokkal a hülyeségekkel amikkel generációkat etettek , a fiatalokat
ma már nem lehet.Csizmával az arcába taposva sem tudják már
a torkukon lenyomni a baromságot…se gumibottal…stb.
Mások a veszélyek…de csak magukat menthetik meg , megtalálva
olyan utat amit fel tudnak vállalni , mert esetleg reményt látnak
rajta haladva.
Itt csak Jó Hír van:www.mariaradio.hu
ÚÁ
tudás nem egyenlő bölcsesség
Két dolog, kedves Útonálló:
1: attól még mert több eszköz rendelkezésünkre áll, egyáltalán nem biztos hogy közelebb kerülhetünk Istenhez, ahogy a bölcsebbek se lettünk mert van számítógépünk, és sokkal többet kell megtanulni az iskolákban. Gondolj az indiánokra, vagy a bushmanokra: https://onmegvalositas.hu/drupalteszt/blog/gentle_jaguar/civilizaltsag_ara
2: A mária rádió gondolatától is kiráz a hideg. Az a lassú vontatott természetellenes hang, amin beszélnek… Számomra színpadias, felszínes, hiteltelen. Nézd meg pl mise után az embereket hogy beszélgetnek egymással, szeretettel, mégse vontatottan, mégse pianissimo-ban. AZ őszinte, a rádiós nem.
Én szeretem, ha kiráz a hideg érzem, hogy élek…
ÚÁ
Én szeretem, ha kiráz a hideg érzem, hogy élek…
ÚÁ
mellébeszélés
mellébeszélés
A tudás gyarapítása is lehet egy része a
A tudás gyarapítása is lehet egy része a bölcsesség
kezdetének.
Aki hívő ,az meg tudja ,hogy az Isten „félelme ” a bőlcsesség
kezdete.
Mai nyelven : ha tud alárendelődni…az már BŐLCS dolog.
alárendelődni??? szolgalelkek rendelődnek alá ,mert nekik kell a
alárendelődni??? szolgalelkek rendelődnek alá ,mert nekik kell az útmutatás…
kinek? minek? Istennek? neki nem kell… Magadnak kell lenned!
Gondolatébresztő
Alárendelődi igen szolgaság is lehet, de ezt pozitívan szemlélném.
Ha magam vaygok, akkor is Istennek vagyok alárendelődve (pozitív értelemben). A legnagyobb rendező Ő, tehát igen vágyom alá rendelődni, mert tudom, hogy akkor helyemen (benne) vagyok.
Magam alá nem vágyom rendelődni, éd más alá huzamossabb ideig sem bevallom, mert nem vagyok tökéletes, és Isten sem.
Magam nellni számomra azt jelenti helyemen vagyok, tahát az előzőek szerint.
Ti hogy vagytok ezzel ?
Alárendelődés
Szerintem az a baj azzal, amit mondasz, kedves Pajkos, hogy ez a ‘címke’ hogy alárendelődés (és minden más címke), azért van, hogy az ego könnyebben ‘tájékozódjon’ a világban, rendszerre van szüksége ahhoz, hogy biztonságban érezze magát.
biztos vagy benne, hogy létezik VALÓJÁBAN bármiféle ‘hierarchia’? bármiféle rendszer? vagy lehet, hogy az egész illúzió, amit az egónk kreál?!
szeretettel: Bochecha
rendezettség?
Az alárendelődésnek a következménye (CÉLJA AKÁR) lehet a biztonságérzet, és még sok más is. Ki milyen szemszögből vizsgál. Egy oknak sok hatása, következménye és kapcsolódása máshoz lehet. és lásd rendszer kérdése későbbi gondolatközlésemben.
Ok-okozat alaptörvényét feszegeted. Földi világunkban ez érvényesül, ha hisszük, ha nem.
Rendszer? No ez is összefügg az alárendelődéssel, ha így kívánjuk vizsgálni. Ugye milyen csodás a világ? Minden mindennel összefügg, (vagyis hihetelen érzékeny Isten rendszere):
Egység van, tehát ebben mindennek, mindenkinek helye, szerepei stb vannak.
Hűha! Nem semmi a felelőségünk, ha belegondolsz.
Köszönöm gondolatod, mert ezeket juttatta eszembe.
Újabb kérdés?
Ja, a logikánk, ami miatt így gondolkodunk talán megkérdőjelezhető? Nem tudom, ezen még tanakodnom kell. Hol a gyökér, AZ ALFA?
biztonságérzet
mi a biztonságérzet, ha nem illúzió?! miben lehetsz biztos azon kívül, hogy egyszer meghalsz?!
szerintem a biztonságérzet semmi más, mint az ego egyik játéka arra, hogy (ismét) átverje magát.
mivel fél, szüksége van egy rendszerre, amit addig-addig fényez és alakít, amíg az olyan masszívnak és valóságosnak tűnik, hogy egyszer csak ‘hihető’ lesz a létezése…
hogy megkérdőjelezhető-e a logikánk? ezt a kérdést kifejtenéd bővebben? nem jött át teljesen, hogy hogy érted.
köszönöm!
Bochecha
Biztos a halál?
Lehet, hogy egy kicsit természetfelettinek tűnik, de még abban sem vagyok biztos, hogy meg kell halni.
De ez most hosszú lenne 🙂
Viszont a halál a jövőben van. A biztonságérzetnek pedig a jelentben kell lennie az adott környezeti viszonyok alapján megítélve. Mindent nem tudhatunk, de nem is kell. Szerintem elég ha értjük a dolgok és világ működését, az épp elég ahhoz, hogy boldoguljunk benne. Ehhez viszont ugye objektivitás is kell, amit a saját tapasztalatainkból mérhetünk le 🙂 Számomra a megvilágosodás egy fontos momentuma ez. Hirtelen egy hosszas belső és küldő tanulmányozás után az egész univerzum összeáll bennünk. Nem tudunk mindent, de már értjük, és felismerjük az előttünk megjelenő történésekben. Magát a biztonságérzetet meg az adja, hogy már nem szenvedjük el tudatlanul a dolgokat: tudjuk a választ a Miértre és a Hogyanra!
Ha ez megvan akkor már megvolt a nagy lépés 😀 Hogy aztán utána hovatovább, az attól függ, hogy ebben az állapotban hogyan látjuk másképp a dolgokat.
Ademon ! Az is halál amikor meghalsz önmagadnak…/ego halála /
Ademon ! Az is halál amikor meghalsz önmagadnak…/ego halála /
Ez lehet a jelenben és onnan belépsz az örök dolgok birodalmába.
Ott a válaszokat csak Isten ismeri.
Ez a szép benne.
Úá
logika
Kedves Bochecha!
Kérdésedre:
A logikánk létezésére kérdeztem rá, mert ugye mindennek van kiinduló pontja, tehát vissza lehet menni rá., amikor következtetéseket , gondolatokat alkotunk.
A biztonságérzet egy érzet, nem illúzió. Vagyis kiváltotta valami. Hogy ki, mikor, miben, hogy éli meg sok mindentől függ.
Az illóziót (érzékcsalódást) jól el tudjuk különíteni a valóságtól, ha alaposabban több oldalról megvizsgáljuk. Itt nem térnék ki a beteg torzult emberekra, feltételezem az egészséges működést.
biztonságérzet
Kedves Pajkos!
Bocsánat, azt hiszem, nem jól fogalmaztam. 🙂
Igazad van, a biztonságérzet egy érzet. De nem illuzórikus? Amit valóban kiváltott valami valamikor, szerintem leginkább az ego. Neki van szüksége szabályokra, ‘stabil’ pontokra, hogy valamivel igazolni tudja saját létezésének fontosságát. Persze ezen kívül ezer más dologgal is próbálja, de ezt most nem fejtegetném itt.
MI A VALÓSÁG???? szerintem ezt csak az tudja, aki már ‘felébredt’… Mi van akkor, ha amit mi most valóságnak hiszünk, az illúzió, és semmi köze a valósághoz?!
Egyébként öröm Veled eszmét cserélni! 🙂
szeretettel:Bochecha
Nézőpont?
A biztonságérzettel kapcsolatban fontos , hogy tusztázzuk, hogy kívülállóként mást nézel, vagy benne vagy. Ha benne vagyok, akkor nem illúziuó, hit inkább (ami ugye a nemléátható dolgokról való ismeret és tapasztalat alapján kialakúló mély meggyőződés).
Az ego is benne van tehát, attól nem választható el.
Az egó az mást, mert önmaga szerepe szerintem az állandó „kekeckedés”. Ha nem lenne, akkor nem tudnánk növekedni, fejlődni, tahát hála van, még akkor is, ha pimaszul ő akar iralkodni. Ezt a szerepet kapta, ezért vagyok én, hogy ne engedjem, őrködjek gondalataim felett, ne csak csapongja, mert ugye a drága, azonnal lecsap a feldobott labdára.
Valóság mi? Benne van a szóba való, tehát létezik. Az más kérdés, hogy mi nem tudjuk igaziságát felfogni, csak ismerkedünk ezer-féleképpen, mert hát objektíven nem mérheted, csak sokoldalúan tapasztalhatod egóddal egységeddel együtt. Abből lesz egy szép szivárvány, mert hát mindenki más. No ez számomra a lényeg és a csoda. Hála Teremtőmnek csak halálom után fogok színről színre látni, így fürdőzhetek a felfedezésekben, eszemben sincs vegetálni.
Szeretettel és köszönöm, hogy gondolkodtatsz! (Legalább bizonyos dolgokat megfogalmazva, közelebb viszel-vezetsz a valósághoz)
Hit kategória:
Vannak tőlünk független „dolgok ” amik nem a mi
Hit kategória:
Vannak tőlünk független „dolgok ” amik nem a mi életünkre
vonatkoznak csak.
Van amit nem tudunk befolyásolni…,mert nem.
Ezeket elfogadhatom , vagy megtapasztalhatom,de a
lényeg akkor is az , hogy nem „befolyásolhatjuk”.
Vannak örök Igazságok ,amit igenis minden ember keres,
mert másként nincs értelme ennek az egésznek.
Mivel ,mára minden olyan dolog ami valaha „értéknek ”
számított,mára nem az, de attól az még ugyanaz,bár
nincsenek fogalmai róla a ma emberének…
Egy ideig azt hisszük előttünk nem is volt semmi.
Nehéz megérteni, hogy semmi olyan nincs, ami már
ne lett volna…de egyszer megértjük.
Attól ,hogy generációkból akarják kitörölni az élettel
kapcsolatos összefüggéseket,attól még a lélek ugyanúgy
vágyik mindarra amire ki van ” találva”.
A fű kinő akkor is ha óránként vissza akarom taposni,
mert nekem az a jó, ha a jövőhéten nő ki…
Ebből az egészen természetes alapból van kiszakítva az
ember..már nem ismeri „fel” magát,nem tudja beazonosítani
a másik embert sem,…atomjaira szedtek mindent,de hogyan
lenne üdvös összerakni arról mélyen hallgatnak.
Ha nincs embereken kívül kihez viszonyítani magunkat
akkor zsákutcába jutunk…
Magasabb régiókba kell keressük az irányt..
Örök dolgokban.
Az alárendelődést Jézus szintén elénk élte…
Az Atya akaratának teljesen alárendelte magát ,engedelmes
szeretettel.
Akik Őt akarják követni a magatartásforma szolgai…
Isten és a másik ember szolgálata.
Engedelmesség és alázat.
Ez azért nem hülyeség, mert nem egy hülyének teszem
hanem Istennek , Istenért, az Ő nagyobb dicsőségéért.
Az ember imádás iránti vágya nagy…bármit , bárkit képes imádni.
Van aki Istent imádja .ennyi.
Úá
Olyan még nem volt ,hogy aki Kereste Istent,ne találta
volna
Olyan még nem volt ,hogy aki Kereste Istent,ne találta
volna meg.
Ma romokon ,romok közt kóválygunk.
Ma ami hír , az mindíg csak negatív lehet.
Ma nincs ” jó ” hír, mert az nem hír…ma…még.
Az ,hogy , melyik egyházat éppen hogyan lepnek el
negatív , „beteg ” emberek és miért, erre is kereshetjük a
választ,de már csak akkor ,amikor mi ” tiszták ” vagyunk
mindattól, ami minket terhel…
Addíg egy centit sem vagyunk előbbre.
Ma MINDEN rendelkezésére áll az embereknek /már tudnak
írni, olvasni,internet stb../ahhoz , hogy ha Akar Valamit
Megtalálni azt megtalálhatja.
Épül az ÚJ világ ha akarjuk,ha nem, ha hisszük ,ha nem.
Kinek hiszünk és kinek nem, azt is eldönthetjük.
Már senkire nem lehet fogni azt ,hogy miatta van ez+ez…
A világ mindíg olyan amilyenné mi formáljuk..
Azokkal a hülyeségekkel amikkel generációkat etettek , a fiatalokat
ma már nem lehet.Csizmával az arcába taposva sem tudják már
a torkukon lenyomni a baromságot…se gumibottal…stb.
Mások a veszélyek…de csak magukat menthetik meg , megtalálva
olyan utat amit fel tudnak vállalni , mert esetleg reményt látnak
rajta haladva.
Itt csak Jó Hír van:www.mariaradio.hu
ÚÁ
tudás nem egyenlő bölcsesség
Két dolog, kedves Útonálló:
1: attól még mert több eszköz rendelkezésünkre áll, egyáltalán nem biztos hogy közelebb kerülhetünk Istenhez, ahogy a bölcsebbek se lettünk mert van számítógépünk, és sokkal többet kell megtanulni az iskolákban. Gondolj az indiánokra, vagy a bushmanokra: https://onmegvalositas.hu/drupalteszt/blog/gentle_jaguar/civilizaltsag_ara
2: A mária rádió gondolatától is kiráz a hideg. Az a lassú vontatott természetellenes hang, amin beszélnek… Számomra színpadias, felszínes, hiteltelen. Nézd meg pl mise után az embereket hogy beszélgetnek egymással, szeretettel, mégse vontatottan, mégse pianissimo-ban. AZ őszinte, a rádiós nem.
Én szeretem, ha kiráz a hideg érzem, hogy élek…
ÚÁ
Én szeretem, ha kiráz a hideg érzem, hogy élek…
ÚÁ
mellébeszélés
mellébeszélés
A tudás gyarapítása is lehet egy része a
A tudás gyarapítása is lehet egy része a bölcsesség
kezdetének.
Aki hívő ,az meg tudja ,hogy az Isten „félelme ” a bőlcsesség
kezdete.
Mai nyelven : ha tud alárendelődni…az már BŐLCS dolog.
alárendelődni??? szolgalelkek rendelődnek alá ,mert nekik kell a
alárendelődni??? szolgalelkek rendelődnek alá ,mert nekik kell az útmutatás…
kinek? minek? Istennek? neki nem kell… Magadnak kell lenned!
Gondolatébresztő
Alárendelődi igen szolgaság is lehet, de ezt pozitívan szemlélném.
Ha magam vaygok, akkor is Istennek vagyok alárendelődve (pozitív értelemben). A legnagyobb rendező Ő, tehát igen vágyom alá rendelődni, mert tudom, hogy akkor helyemen (benne) vagyok.
Magam alá nem vágyom rendelődni, éd más alá huzamossabb ideig sem bevallom, mert nem vagyok tökéletes, és Isten sem.
Magam nellni számomra azt jelenti helyemen vagyok, tahát az előzőek szerint.
Ti hogy vagytok ezzel ?
Alárendelődés
Szerintem az a baj azzal, amit mondasz, kedves Pajkos, hogy ez a ‘címke’ hogy alárendelődés (és minden más címke), azért van, hogy az ego könnyebben ‘tájékozódjon’ a világban, rendszerre van szüksége ahhoz, hogy biztonságban érezze magát.
biztos vagy benne, hogy létezik VALÓJÁBAN bármiféle ‘hierarchia’? bármiféle rendszer? vagy lehet, hogy az egész illúzió, amit az egónk kreál?!
szeretettel: Bochecha
rendezettség?
Az alárendelődésnek a következménye (CÉLJA AKÁR) lehet a biztonságérzet, és még sok más is. Ki milyen szemszögből vizsgál. Egy oknak sok hatása, következménye és kapcsolódása máshoz lehet. és lásd rendszer kérdése későbbi gondolatközlésemben.
Ok-okozat alaptörvényét feszegeted. Földi világunkban ez érvényesül, ha hisszük, ha nem.
Rendszer? No ez is összefügg az alárendelődéssel, ha így kívánjuk vizsgálni. Ugye milyen csodás a világ? Minden mindennel összefügg, (vagyis hihetelen érzékeny Isten rendszere):
Egység van, tehát ebben mindennek, mindenkinek helye, szerepei stb vannak.
Hűha! Nem semmi a felelőségünk, ha belegondolsz.
Köszönöm gondolatod, mert ezeket juttatta eszembe.
Újabb kérdés?
Ja, a logikánk, ami miatt így gondolkodunk talán megkérdőjelezhető? Nem tudom, ezen még tanakodnom kell. Hol a gyökér, AZ ALFA?
biztonságérzet
mi a biztonságérzet, ha nem illúzió?! miben lehetsz biztos azon kívül, hogy egyszer meghalsz?!
szerintem a biztonságérzet semmi más, mint az ego egyik játéka arra, hogy (ismét) átverje magát.
mivel fél, szüksége van egy rendszerre, amit addig-addig fényez és alakít, amíg az olyan masszívnak és valóságosnak tűnik, hogy egyszer csak ‘hihető’ lesz a létezése…
hogy megkérdőjelezhető-e a logikánk? ezt a kérdést kifejtenéd bővebben? nem jött át teljesen, hogy hogy érted.
köszönöm!
Bochecha
Biztos a halál?
Lehet, hogy egy kicsit természetfelettinek tűnik, de még abban sem vagyok biztos, hogy meg kell halni.
De ez most hosszú lenne 🙂
Viszont a halál a jövőben van. A biztonságérzetnek pedig a jelentben kell lennie az adott környezeti viszonyok alapján megítélve. Mindent nem tudhatunk, de nem is kell. Szerintem elég ha értjük a dolgok és világ működését, az épp elég ahhoz, hogy boldoguljunk benne. Ehhez viszont ugye objektivitás is kell, amit a saját tapasztalatainkból mérhetünk le 🙂 Számomra a megvilágosodás egy fontos momentuma ez. Hirtelen egy hosszas belső és küldő tanulmányozás után az egész univerzum összeáll bennünk. Nem tudunk mindent, de már értjük, és felismerjük az előttünk megjelenő történésekben. Magát a biztonságérzetet meg az adja, hogy már nem szenvedjük el tudatlanul a dolgokat: tudjuk a választ a Miértre és a Hogyanra!
Ha ez megvan akkor már megvolt a nagy lépés 😀 Hogy aztán utána hovatovább, az attól függ, hogy ebben az állapotban hogyan látjuk másképp a dolgokat.
Ademon ! Az is halál amikor meghalsz önmagadnak…/ego halála /
Ademon ! Az is halál amikor meghalsz önmagadnak…/ego halála /
Ez lehet a jelenben és onnan belépsz az örök dolgok birodalmába.
Ott a válaszokat csak Isten ismeri.
Ez a szép benne.
Úá
logika
Kedves Bochecha!
Kérdésedre:
A logikánk létezésére kérdeztem rá, mert ugye mindennek van kiinduló pontja, tehát vissza lehet menni rá., amikor következtetéseket , gondolatokat alkotunk.
A biztonságérzet egy érzet, nem illúzió. Vagyis kiváltotta valami. Hogy ki, mikor, miben, hogy éli meg sok mindentől függ.
Az illóziót (érzékcsalódást) jól el tudjuk különíteni a valóságtól, ha alaposabban több oldalról megvizsgáljuk. Itt nem térnék ki a beteg torzult emberekra, feltételezem az egészséges működést.
biztonságérzet
Kedves Pajkos!
Bocsánat, azt hiszem, nem jól fogalmaztam. 🙂
Igazad van, a biztonságérzet egy érzet. De nem illuzórikus? Amit valóban kiváltott valami valamikor, szerintem leginkább az ego. Neki van szüksége szabályokra, ‘stabil’ pontokra, hogy valamivel igazolni tudja saját létezésének fontosságát. Persze ezen kívül ezer más dologgal is próbálja, de ezt most nem fejtegetném itt.
MI A VALÓSÁG???? szerintem ezt csak az tudja, aki már ‘felébredt’… Mi van akkor, ha amit mi most valóságnak hiszünk, az illúzió, és semmi köze a valósághoz?!
Egyébként öröm Veled eszmét cserélni! 🙂
szeretettel:Bochecha
Nézőpont?
A biztonságérzettel kapcsolatban fontos , hogy tusztázzuk, hogy kívülállóként mást nézel, vagy benne vagy. Ha benne vagyok, akkor nem illúziuó, hit inkább (ami ugye a nemléátható dolgokról való ismeret és tapasztalat alapján kialakúló mély meggyőződés).
Az ego is benne van tehát, attól nem választható el.
Az egó az mást, mert önmaga szerepe szerintem az állandó „kekeckedés”. Ha nem lenne, akkor nem tudnánk növekedni, fejlődni, tahát hála van, még akkor is, ha pimaszul ő akar iralkodni. Ezt a szerepet kapta, ezért vagyok én, hogy ne engedjem, őrködjek gondalataim felett, ne csak csapongja, mert ugye a drága, azonnal lecsap a feldobott labdára.
Valóság mi? Benne van a szóba való, tehát létezik. Az más kérdés, hogy mi nem tudjuk igaziságát felfogni, csak ismerkedünk ezer-féleképpen, mert hát objektíven nem mérheted, csak sokoldalúan tapasztalhatod egóddal egységeddel együtt. Abből lesz egy szép szivárvány, mert hát mindenki más. No ez számomra a lényeg és a csoda. Hála Teremtőmnek csak halálom után fogok színről színre látni, így fürdőzhetek a felfedezésekben, eszemben sincs vegetálni.
Szeretettel és köszönöm, hogy gondolkodtatsz! (Legalább bizonyos dolgokat megfogalmazva, közelebb viszel-vezetsz a valósághoz)
Hit kategória:
Vannak tőlünk független „dolgok ” amik nem a mi
Hit kategória:
Vannak tőlünk független „dolgok ” amik nem a mi életünkre
vonatkoznak csak.
Van amit nem tudunk befolyásolni…,mert nem.
Ezeket elfogadhatom , vagy megtapasztalhatom,de a
lényeg akkor is az , hogy nem „befolyásolhatjuk”.
Vannak örök Igazságok ,amit igenis minden ember keres,
mert másként nincs értelme ennek az egésznek.
Mivel ,mára minden olyan dolog ami valaha „értéknek ”
számított,mára nem az, de attól az még ugyanaz,bár
nincsenek fogalmai róla a ma emberének…
Egy ideig azt hisszük előttünk nem is volt semmi.
Nehéz megérteni, hogy semmi olyan nincs, ami már
ne lett volna…de egyszer megértjük.
Attól ,hogy generációkból akarják kitörölni az élettel
kapcsolatos összefüggéseket,attól még a lélek ugyanúgy
vágyik mindarra amire ki van ” találva”.
A fű kinő akkor is ha óránként vissza akarom taposni,
mert nekem az a jó, ha a jövőhéten nő ki…
Ebből az egészen természetes alapból van kiszakítva az
ember..már nem ismeri „fel” magát,nem tudja beazonosítani
a másik embert sem,…atomjaira szedtek mindent,de hogyan
lenne üdvös összerakni arról mélyen hallgatnak.
Ha nincs embereken kívül kihez viszonyítani magunkat
akkor zsákutcába jutunk…
Magasabb régiókba kell keressük az irányt..
Örök dolgokban.
Az alárendelődést Jézus szintén elénk élte…
Az Atya akaratának teljesen alárendelte magát ,engedelmes
szeretettel.
Akik Őt akarják követni a magatartásforma szolgai…
Isten és a másik ember szolgálata.
Engedelmesség és alázat.
Ez azért nem hülyeség, mert nem egy hülyének teszem
hanem Istennek , Istenért, az Ő nagyobb dicsőségéért.
Az ember imádás iránti vágya nagy…bármit , bárkit képes imádni.
Van aki Istent imádja .ennyi.
Úá
Megvilágosodás mint az új világtrend
Ez a dolog kétélű.
Egyrészt, pusztán egy hírből még nem kell azonnal elítélni mindenkit, lehet az kacsa is. Másfelől meg a Mesterek is különbözőek. Ők is Emberek! Isteni tudattal, de emberi testel, éppen ezért emberek.
Ezen már sokat elmélkedtem, és rájöttem, hogy a megvilágosodásban a különböző irányzatok követése kb. hasonló mint a formák között a különböző trendek és divatok követése. Akkor teljes az ember ha önmagának a Mestere. Elsőre nehéz lehet, de el lehet érni. Addig ugyanolyan, mint amikor valaki igazodik a különböző styleokhoz. Ezek is formák. Tökéletesen szabad akkor lehet valaki, ha ezeket is levedli magáról. A teljesen objektív tudás és mellette az objektív nézőpont adja az igazi bölcsességet. Ha leragadunk a „megvilágosodás-trendeknél”, akkor nem jutunk előre.
Nem rossz dolgok ezek, de alapjáraton nincs rá szükség. Azt mondanám, hogy tökéletesen objektív maga Isten. Erre kell törekedni. Minél objektívebb bölcsességre és felfogásra. Ehhez meg elég vagyunk Önmagunk, és a saját, belső, egyéni eszközeink.
Ítélet
kedves Ademon!
valamit fontosnak tartok tisztázni. nem arról van szó, hogy Valakiről olvasok/hallok valamit, és azt onnantól kezdve tényként kezelem.
hanem: arról, hogy ha az intuícióm azt súgja Valakiről, hogy nekem Ő nem hiteles, akár hallottam Róla olyat, ami miatt nem tudom elfogadni a tanításait, akár nem, akkor hallgatok a belső hangra… 🙂
tetszett a megfogalmazásod az objektivitással kapcsolatban, szimpatikus nézőpont. 🙂
szeretettel: Bochecha
„Külső” tudás szerzése
Igen igen, ez így igaz. Nem is gondoltam azonnal 🙂 Bár vannak olyanok, akik rajongással viszonyulnak a mesterekhez, és az se célszerű. De még azt is meg lehet érteni. Ha valaki megteheti akkor mindig a saját világa legyen az elsődleges a fejlődésében, és legfejebb csak a kíváncsiság vagy művelődés miatt érdeklődjön más utak iránt.
A mástól szerzett tudást – ha olyan – bele kell építeni a mi nézőpontunkba, magunkévá tenni, semmiképpen sem vakon megfogadni. Sőt, tudni kell ellentmondani is neki, akármilyen nagy mester is legyen az illető, aki mondta. Viszon mindig szükséges egy egyensúly a belső világunk és a külső világ között. De ahogy elnézem, ebben egyetértünk 🙂
Igen ez így van.
Minden élet alkalmas a kegyelem
Igen ez így van.
Minden élet alkalmas a kegyelem befogadására.
Egyedül Istennél nincs lehetetlen.
Kegyelem!
Igazad van, mindenki kegyelemben él, csak van aki hagyja képes befogadni, sőt van aki megragadja, és kiárasztja. No ezt gyakorlom, mert ez a csúcs!
Sajnos van aki bezárkózik, és bizony feladaaunk a nyitogatás, a kiárasztott kegyelemmel.
Nekem sokszor nyitogatta az ajtómat a Teremtő, mire el tudtam fogadni, és árasztani próbálom.
Bevallom, féltem, és Hála erre rávezett, és ma csak kapkodom a levegőt – mosolygok régebbi valómon -, hogy no nem, ezt mind nekem, semmiért adja? Elfogadni meg kellett tanulnom, a kiárasztása nálam gyökérből megy (ez is kegyelem), mert ilyennek teremtett.
(Mérleg vagyok, és hát ez is lehet rá magyarázat, egy másik szemszögből)
Szóval fogadjátok be, és adjátok, mert ezt az egészet a SZERETET mozgatja. és ugye minden javunkra van!
Megvilágosodás mint az új világtrend
Ez a dolog kétélű.
Egyrészt, pusztán egy hírből még nem kell azonnal elítélni mindenkit, lehet az kacsa is. Másfelől meg a Mesterek is különbözőek. Ők is Emberek! Isteni tudattal, de emberi testel, éppen ezért emberek.
Ezen már sokat elmélkedtem, és rájöttem, hogy a megvilágosodásban a különböző irányzatok követése kb. hasonló mint a formák között a különböző trendek és divatok követése. Akkor teljes az ember ha önmagának a Mestere. Elsőre nehéz lehet, de el lehet érni. Addig ugyanolyan, mint amikor valaki igazodik a különböző styleokhoz. Ezek is formák. Tökéletesen szabad akkor lehet valaki, ha ezeket is levedli magáról. A teljesen objektív tudás és mellette az objektív nézőpont adja az igazi bölcsességet. Ha leragadunk a „megvilágosodás-trendeknél”, akkor nem jutunk előre.
Nem rossz dolgok ezek, de alapjáraton nincs rá szükség. Azt mondanám, hogy tökéletesen objektív maga Isten. Erre kell törekedni. Minél objektívebb bölcsességre és felfogásra. Ehhez meg elég vagyunk Önmagunk, és a saját, belső, egyéni eszközeink.
Ítélet
kedves Ademon!
valamit fontosnak tartok tisztázni. nem arról van szó, hogy Valakiről olvasok/hallok valamit, és azt onnantól kezdve tényként kezelem.
hanem: arról, hogy ha az intuícióm azt súgja Valakiről, hogy nekem Ő nem hiteles, akár hallottam Róla olyat, ami miatt nem tudom elfogadni a tanításait, akár nem, akkor hallgatok a belső hangra… 🙂
tetszett a megfogalmazásod az objektivitással kapcsolatban, szimpatikus nézőpont. 🙂
szeretettel: Bochecha
„Külső” tudás szerzése
Igen igen, ez így igaz. Nem is gondoltam azonnal 🙂 Bár vannak olyanok, akik rajongással viszonyulnak a mesterekhez, és az se célszerű. De még azt is meg lehet érteni. Ha valaki megteheti akkor mindig a saját világa legyen az elsődleges a fejlődésében, és legfejebb csak a kíváncsiság vagy művelődés miatt érdeklődjön más utak iránt.
A mástól szerzett tudást – ha olyan – bele kell építeni a mi nézőpontunkba, magunkévá tenni, semmiképpen sem vakon megfogadni. Sőt, tudni kell ellentmondani is neki, akármilyen nagy mester is legyen az illető, aki mondta. Viszon mindig szükséges egy egyensúly a belső világunk és a külső világ között. De ahogy elnézem, ebben egyetértünk 🙂
Igen ez így van.
Minden élet alkalmas a kegyelem
Igen ez így van.
Minden élet alkalmas a kegyelem befogadására.
Egyedül Istennél nincs lehetetlen.
Kegyelem!
Igazad van, mindenki kegyelemben él, csak van aki hagyja képes befogadni, sőt van aki megragadja, és kiárasztja. No ezt gyakorlom, mert ez a csúcs!
Sajnos van aki bezárkózik, és bizony feladaaunk a nyitogatás, a kiárasztott kegyelemmel.
Nekem sokszor nyitogatta az ajtómat a Teremtő, mire el tudtam fogadni, és árasztani próbálom.
Bevallom, féltem, és Hála erre rávezett, és ma csak kapkodom a levegőt – mosolygok régebbi valómon -, hogy no nem, ezt mind nekem, semmiért adja? Elfogadni meg kellett tanulnom, a kiárasztása nálam gyökérből megy (ez is kegyelem), mert ilyennek teremtett.
(Mérleg vagyok, és hát ez is lehet rá magyarázat, egy másik szemszögből)
Szóval fogadjátok be, és adjátok, mert ezt az egészet a SZERETET mozgatja. és ugye minden javunkra van!
Az asztrológiában van a 12 zodiákusjegy és 2 db beavató
Az asztrológiában van a 12 zodiákusjegy és 2 db beavató csillagkép.
A két beavató csillagkép a Nimród és a Kígyótartó csillagkép.Erre a szituációra a Kígyótartókép jelentése lesz érdekes üzenet: Az ösztönerők megfékezése, kézbentartását, uralását jelenti ez a szép csillagkép.
Skórpió és a nyilas között látható az égbolton.
Az asztrológiában van a 12 zodiákusjegy és 2 db beavató
Az asztrológiában van a 12 zodiákusjegy és 2 db beavató csillagkép.
A két beavató csillagkép a Nimród és a Kígyótartó csillagkép.Erre a szituációra a Kígyótartókép jelentése lesz érdekes üzenet: Az ösztönerők megfékezése, kézbentartását, uralását jelenti ez a szép csillagkép.
Skórpió és a nyilas között látható az égbolton.
tiszta tanítások, hiteles mesterek, biztonság,objektivitás
Sziasztok!
Szerintem, az alábbi kérdéseket is érdemes lehet megvizsgálni ebben a témában:
– Ki mondja a Mesterről (rinpoche, szektavezér, guru), hogy nem tiszta? Milyen szándékkal mondja ezt?
– Mennyire meggyőző számomra az, ha bizonyos információk áramlanak felém egy emberrel kapcsolatban, akit korábban mesternek tartottam? Mi történhetett velem? (Hogy rezonáltam ezekre a hírekre.)
– Valóban szükségünk van-e mesteri útmutatásra? Ha igen, kiére?
– Miért jelenthet biztonságot a kitaposott úton járni? De vajon tényleg kitaposott út-e az?
– Tényleg létezik obektív tudás? A mesterek segíthetnek hozzá?
Úgy érzem, ezekben a kérdésekben/re sem ad választ az elme. Kérdés, hogy meghalljuk-e a szívünk szavát. Mert a szív képes megsúgni, hogy hiteles-e a mester. Mindenki mesterünk lehet, akit az adott pillanatban mesterünknek érzünk. Pontosan az ő tanítására van szükségünk és pont akkor. Aztán, valamiért túllépünk a tanain. Megváltoztunk. A saját utunkon indulunk tovább. Amit magunkénak érzünk. Teljesen szubjektív módon. Persze egyedül kell az ismeretlenbe lépnünk, nem fogják a kezünket. Senki sem fog objektív térképet nyoni a kezünkbe szubjektív lelkivilágunk tanulmányozásához. A bölcsesség szubjektív, egyéni út. Az objektivitása (interszubjektivitása) az, hogy mások is járnak a maguk útján. És nem haltak bele. 🙂 A mesterek segíthetnek, de lehet, hogy nem. Megtalál-e minket a mesterünk, vagy mi őt?
Namaste!
tiszta tanítások, hiteles mesterek, biztonság,objektivitás
Sziasztok!
Szerintem, az alábbi kérdéseket is érdemes lehet megvizsgálni ebben a témában:
– Ki mondja a Mesterről (rinpoche, szektavezér, guru), hogy nem tiszta? Milyen szándékkal mondja ezt?
– Mennyire meggyőző számomra az, ha bizonyos információk áramlanak felém egy emberrel kapcsolatban, akit korábban mesternek tartottam? Mi történhetett velem? (Hogy rezonáltam ezekre a hírekre.)
– Valóban szükségünk van-e mesteri útmutatásra? Ha igen, kiére?
– Miért jelenthet biztonságot a kitaposott úton járni? De vajon tényleg kitaposott út-e az?
– Tényleg létezik obektív tudás? A mesterek segíthetnek hozzá?
Úgy érzem, ezekben a kérdésekben/re sem ad választ az elme. Kérdés, hogy meghalljuk-e a szívünk szavát. Mert a szív képes megsúgni, hogy hiteles-e a mester. Mindenki mesterünk lehet, akit az adott pillanatban mesterünknek érzünk. Pontosan az ő tanítására van szükségünk és pont akkor. Aztán, valamiért túllépünk a tanain. Megváltoztunk. A saját utunkon indulunk tovább. Amit magunkénak érzünk. Teljesen szubjektív módon. Persze egyedül kell az ismeretlenbe lépnünk, nem fogják a kezünket. Senki sem fog objektív térképet nyoni a kezünkbe szubjektív lelkivilágunk tanulmányozásához. A bölcsesség szubjektív, egyéni út. Az objektivitása (interszubjektivitása) az, hogy mások is járnak a maguk útján. És nem haltak bele. 🙂 A mesterek segíthetnek, de lehet, hogy nem. Megtalál-e minket a mesterünk, vagy mi őt?
Namaste!
„Egyre inkább azt gondolom, hogy a legtisztább Út az, ha a saját
„Egyre inkább azt gondolom, hogy a legtisztább Út az, ha a saját Mestered vagy. :)”
Pontosan. Rávilágít ez arra a tényre, hogy az embernek nem más embereket kell követnie, hanem saját kapcsolatát kiépíteni teremtőjével. Persze meghallgatjuk ezeket a „bülcseket” de leragadni bálványozni őket nem szabad.
Ember, embernek farkasa. Vak vezet világtalant. Az Istentől elválasztott, hogyan vezethetne vissza Istenhez egy másikat, amíg maga is az elválasztottság állapotában van?
Sehogy természetesen.
Légy a saját mestered, pontosan. Így ha be is csapnak, sikered is, hiszen te tetted magaddal :)) És mindenki önnön magával.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
„Egyre inkább azt gondolom, hogy a legtisztább Út az, ha a saját
„Egyre inkább azt gondolom, hogy a legtisztább Út az, ha a saját Mestered vagy. :)”
Pontosan. Rávilágít ez arra a tényre, hogy az embernek nem más embereket kell követnie, hanem saját kapcsolatát kiépíteni teremtőjével. Persze meghallgatjuk ezeket a „bülcseket” de leragadni bálványozni őket nem szabad.
Ember, embernek farkasa. Vak vezet világtalant. Az Istentől elválasztott, hogyan vezethetne vissza Istenhez egy másikat, amíg maga is az elválasztottság állapotában van?
Sehogy természetesen.
Légy a saját mestered, pontosan. Így ha be is csapnak, sikered is, hiszen te tetted magaddal :)) És mindenki önnön magával.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Nincs tökéletes ember,csak tökéletes eszme…Ezt mindig érdemes
Nincs tökéletes ember,csak tökéletes eszme…Ezt mindig érdemes szem előtt tartani.Az ember gyarló,és folyamatosan próba alá van vetve a jelleme.Van,aki állja,és van aki elbukik.Természetesen elítélendő maximálisan a fentiekben említett összes atrocitás,(különösen ha ezt egy olyan ember követi el,akinek már csak a pozíciójából kifolyólag is kötelezettségei vannak a közösség fele,és példamutatónak kellene lennie…)
De nem lehet egy vallást,vagy életfilozófiát szerintem egyes embereken keresztül nézni,és megítélni!
Jómagam is gyakorló buddhista vagyok,és soha nem jutott eszembe,hogy a buddhizmust hibáztassam emberek gyarlósága miatt…A saját tökéletesedésem inkább a lényeges,úgy vélem…(Bár lehet,ez csak a Zen-ben van így,a mahájána többi ágát sajnos kevéssé ismerem….)
Bocsánat,ha esetleg túlságosan kritikus hangot ütöttem meg…Csupán a saját véleményem próbálom átadni,hátha segítek a Nagy Mozaikkép összerakásához én is evvel egy keveset…:)
üdv!
Lehet, hogy pont ezzel mutatnak példát!
"...már csak a pozíciójából kifolyólag is kötelezettségei vannak a közösség fele,és példamutatónak kellene lennie."
Lehet, hogy pont ezzel mutatnak példát!
No nem azt, hogy fajtalankodj Te is apácákkal, meg kiskorúakkal, hanem azt, hogy még aki ilyen szellemi magasságokban jár, abban is vannak "alantas", a társadalmi megítéléssel ellentétes késztetések és túl sokáig Ők sem tudják elfojtani a vágyaikat.
Akkor miért nem élik meg meditációban?
Próbáljunk
meg meghívni egy pedofil katolikus papot a klubba, felcsigáztál, hogyan tanítod meg meditálni és kibontani a vágyainak a legmélyebb okát :-))
Viccet félretéve, mindenkit megtalál a tanító és a tudás amikor már befogadó. Amíg nem kattan rá a meditálás lehetőségére, addig marad a karma.
Pont a napokban gondolkoztam a saját utamon. Első körben materialista a voltam. Aztán láttam az átkok, rontások egyéb asztrál nyalánkságok bámulatos erejét. Találkoztam egy magasan képzett parapszichológussal, akitől elég sokat tanultam. Ő mondta, a tudatalattimban kellene rendet rakni meditációban, de nagyon legyengült állapotban voltam, csak erősíteni tudott meg védelemmel ellátni.
Rögtön fel is csigázott, mi a fene lehet az a meditáció, hol lehet ezt megtanulni? Akkor aztán már a kocka el volt vetve, belépett az életembe Huszti Sanyi és Gyurkó Zsolt :-))
,,Akkor miért nem élik meg meditációban? „
Nagyon érdekes felvetés,és nem csak az,mert bizonyítottan járható út is.
A napokban láttam egy filmet arról,hogy egy hölgy tökéletes módszert dolgozott ki arra ,hogy meditációban valódi szexuális orgazmust lehessen átélni. Ezt már egy ideje tanítja is,így felfigyelt rá a ,,tudomány” is, persze úgy, hogy ez lehetetlen ugye 🙂
Azután ellenőrzött körülmények között,diódákkal a fején a hölgy prezentálta, /pusztán meditatív úton,némi légzéstechnikával segítve,minden érintést nélkülözve/ a tökéletes orgazmust,amit ugye a gépeikkel a tudósok igazolni tudtak /az agyban ez látható elváltozás/,szóval akkor kénytelenek voltak beismerni,hogy ez lehetséges.
Tehát az ötlet jó,ez járható út.
Nincs tökéletes ember,csak tökéletes eszme…Ezt mindig érdemes
Nincs tökéletes ember,csak tökéletes eszme…Ezt mindig érdemes szem előtt tartani.Az ember gyarló,és folyamatosan próba alá van vetve a jelleme.Van,aki állja,és van aki elbukik.Természetesen elítélendő maximálisan a fentiekben említett összes atrocitás,(különösen ha ezt egy olyan ember követi el,akinek már csak a pozíciójából kifolyólag is kötelezettségei vannak a közösség fele,és példamutatónak kellene lennie…)
De nem lehet egy vallást,vagy életfilozófiát szerintem egyes embereken keresztül nézni,és megítélni!
Jómagam is gyakorló buddhista vagyok,és soha nem jutott eszembe,hogy a buddhizmust hibáztassam emberek gyarlósága miatt…A saját tökéletesedésem inkább a lényeges,úgy vélem…(Bár lehet,ez csak a Zen-ben van így,a mahájána többi ágát sajnos kevéssé ismerem….)
Bocsánat,ha esetleg túlságosan kritikus hangot ütöttem meg…Csupán a saját véleményem próbálom átadni,hátha segítek a Nagy Mozaikkép összerakásához én is evvel egy keveset…:)
üdv!
Lehet, hogy pont ezzel mutatnak példát!
"...már csak a pozíciójából kifolyólag is kötelezettségei vannak a közösség fele,és példamutatónak kellene lennie."
Lehet, hogy pont ezzel mutatnak példát!
No nem azt, hogy fajtalankodj Te is apácákkal, meg kiskorúakkal, hanem azt, hogy még aki ilyen szellemi magasságokban jár, abban is vannak "alantas", a társadalmi megítéléssel ellentétes késztetések és túl sokáig Ők sem tudják elfojtani a vágyaikat.
Akkor miért nem élik meg meditációban?
Próbáljunk
meg meghívni egy pedofil katolikus papot a klubba, felcsigáztál, hogyan tanítod meg meditálni és kibontani a vágyainak a legmélyebb okát :-))
Viccet félretéve, mindenkit megtalál a tanító és a tudás amikor már befogadó. Amíg nem kattan rá a meditálás lehetőségére, addig marad a karma.
Pont a napokban gondolkoztam a saját utamon. Első körben materialista a voltam. Aztán láttam az átkok, rontások egyéb asztrál nyalánkságok bámulatos erejét. Találkoztam egy magasan képzett parapszichológussal, akitől elég sokat tanultam. Ő mondta, a tudatalattimban kellene rendet rakni meditációban, de nagyon legyengült állapotban voltam, csak erősíteni tudott meg védelemmel ellátni.
Rögtön fel is csigázott, mi a fene lehet az a meditáció, hol lehet ezt megtanulni? Akkor aztán már a kocka el volt vetve, belépett az életembe Huszti Sanyi és Gyurkó Zsolt :-))
,,Akkor miért nem élik meg meditációban? „
Nagyon érdekes felvetés,és nem csak az,mert bizonyítottan járható út is.
A napokban láttam egy filmet arról,hogy egy hölgy tökéletes módszert dolgozott ki arra ,hogy meditációban valódi szexuális orgazmust lehessen átélni. Ezt már egy ideje tanítja is,így felfigyelt rá a ,,tudomány” is, persze úgy, hogy ez lehetetlen ugye 🙂
Azután ellenőrzött körülmények között,diódákkal a fején a hölgy prezentálta, /pusztán meditatív úton,némi légzéstechnikával segítve,minden érintést nélkülözve/ a tökéletes orgazmust,amit ugye a gépeikkel a tudósok igazolni tudtak /az agyban ez látható elváltozás/,szóval akkor kénytelenek voltak beismerni,hogy ez lehetséges.
Tehát az ötlet jó,ez járható út.
Van-e ertelme ertekelni a „VANt”? Ugy is mondhatnam, h pozitivan
Van-e ertelme ertekelni a „VANt”? Ugy is mondhatnam, h pozitivan vagy negativan megitelni a Teremtot/Teremtest? (tanitokat, torteneseket, „cselekedeteket”…)
Van-e ertelme komolyan venni a kozvetlen tapasztalashoz kepest reszleges/teves egokenti tapasztalast? (latottakat, hallottakat)
Olvasunk kozvetlen tapasztaloktol, modszeresen gyakorlunk, minden pillanatban gyakorlunk, miert kellene meg kulonbozo forumokban is velemenyezni? Vegezd a kotelesseged, majd figyeld ahogy vegzodik…
Igen
van értelme.
Mert tükör módszer az egyik legjobb gyakorlat, amit valaha tanítottak.
Fogadd el 🙂
Van-e ertelme ertekelni a „VANt”? Ugy is mondhatnam, h pozitivan
Van-e ertelme ertekelni a „VANt”? Ugy is mondhatnam, h pozitivan vagy negativan megitelni a Teremtot/Teremtest? (tanitokat, torteneseket, „cselekedeteket”…)
Van-e ertelme komolyan venni a kozvetlen tapasztalashoz kepest reszleges/teves egokenti tapasztalast? (latottakat, hallottakat)
Olvasunk kozvetlen tapasztaloktol, modszeresen gyakorlunk, minden pillanatban gyakorlunk, miert kellene meg kulonbozo forumokban is velemenyezni? Vegezd a kotelesseged, majd figyeld ahogy vegzodik…
Igen
van értelme.
Mert tükör módszer az egyik legjobb gyakorlat, amit valaha tanítottak.
Fogadd el 🙂
mesterek, hitelesség, meg minden
Ezen az egész problemasztikán én is átestem 20-as éveimben- nagyon-nagyon vártam egy MESTERRE aki majd eligazít az élet nagy dolgaiban, aki példát mutat stb. Azóta fejlődtem, okosodtam de leginkább felnőttem és rájöttem legalábbis a világ ezen szegletén NINCSENEK ilyen mesterek. Nekem is csak az maradt, h. váljak – több-kevesebb sikerrel- saját mesteremmé…nagyon okos, zseniális, nagytudású embereket ismertem meg, akik hatalmas tapasztalatokat adtak át, vagy „csak” kiválóan művelik amit művelnek- de mint emberek?! Hagyjuk! Emberek- és kész….NINCS tiszta Mester, sajnos, bár hallani hallottam egy-kettőről, sajnos én nem találkoztam eggyel se….most éppen egy volt Mesteremmel vagyok kapcsolatban, de talán jó is h. nem tanítványkényt csak barátként, számomra még most is vhol ugyan mester, de már látom az emberi hibáit és próbálom elfogadni…ennyi adatott :-/
Tiszta mester iránti vágy
a belső gyermek vágya valóban. Azért születtünk ide, pontosan ide, hogy fel tudjunk nőni.
Talán így fogalmaznám meg, aki keres, az talál hatékonyan TISZTULÓ Mestert.
Ilyeneket ismerek néhányat itt Magyarországon, tanítják azt, hogy ők hogyan csinálják, az emelkedést, a megtisztulást, nekünk meg az a dolgunk, hogy kipróbáljuk és ami nekünk is hasznos, nekünk is működik, használjuk és ha az a dolgunk, akkor továbbfejlesszük és továbbadjuk.
A másik ember zavaró hibái tükrözik azt a területet, ami bennünk sincs a helyén. A tökéletlenség is tanít, elfogadni és helyre rakni saját magunkat.
Mesterek…
Úgy gondolom,hogy azért mert valaki nem találkozott még ,,hiteles mesterrel” ebből még nem lehet levonni azt a következtetést ,hogy ilyenek nincsenek is.
Ezért egyetértek az előttem szólóval,hogy már pedig vannak.
Igaznak tartom azt a mondást,hogy ,,ahogyan megérik rá a tanítvány,megjön a mester is”.
Tapasztalataim szerint ez pontosan így is van. És nem is mindig egy mester,hanem különböző életszakaszokban különböző,mester, tanító,segíthet az embernek a számára leghelyesebb útra állni.
Azzal sem értek egyet,hogy ,,nem kell mester mert majd a saját magam mestere leszek”.
Ez minden előzmény,tapasztalat, ,,tudás” nélkül ugyanis nem lehetséges. És pontosan ehhez kell egy hiteles mester először,hogy utána már az ember a saját maga mestere legyen. Ez bizony a ,,semmiből” nem fog megvalósulni,vagy esetleg nagyon lassan,küzdelmesen,rengeteg tévút,kínlódás után végül is nem kizárt,hogy sikerülhet.
Nekem az a tapasztalatom,hogy igenis ,hogy megjön a ,,mester” ha annak eljött az ideje,és mindig éppen az ,akire az embernek éppen szüksége van. /Persze,ha nem állít az ember ennek az útjába lépten nyomon akadályokat,vagyis nem dolgozik, saját maga ellen./ És igenis,hogy hatalmasat tud lendíteni egy mester, tanító a tanítványon,és egy olyan ösvényre vezetni,ahonnan már a későbbiekben majd egyedül is megtalálja a számára helyes utat.
És azzal is egyetértek,hogy történetesen a negatív tapasztalat is hasznos,és tanulságos lehet. És ha ilyen helyzetbe kerültem,akkor bizony saját magamban kell keresni az okot, / hogy miért is? / és nem XY-t szidni,hogy ilyen meg olyan ,mert ,,becsapott” engem. Ugyanis én mentem tévútra ,vagyis én csaptam be saját magamat leginkább…
mesterek, hitelesség, meg minden
Ezen az egész problemasztikán én is átestem 20-as éveimben- nagyon-nagyon vártam egy MESTERRE aki majd eligazít az élet nagy dolgaiban, aki példát mutat stb. Azóta fejlődtem, okosodtam de leginkább felnőttem és rájöttem legalábbis a világ ezen szegletén NINCSENEK ilyen mesterek. Nekem is csak az maradt, h. váljak – több-kevesebb sikerrel- saját mesteremmé…nagyon okos, zseniális, nagytudású embereket ismertem meg, akik hatalmas tapasztalatokat adtak át, vagy „csak” kiválóan művelik amit művelnek- de mint emberek?! Hagyjuk! Emberek- és kész….NINCS tiszta Mester, sajnos, bár hallani hallottam egy-kettőről, sajnos én nem találkoztam eggyel se….most éppen egy volt Mesteremmel vagyok kapcsolatban, de talán jó is h. nem tanítványkényt csak barátként, számomra még most is vhol ugyan mester, de már látom az emberi hibáit és próbálom elfogadni…ennyi adatott :-/
Tiszta mester iránti vágy
a belső gyermek vágya valóban. Azért születtünk ide, pontosan ide, hogy fel tudjunk nőni.
Talán így fogalmaznám meg, aki keres, az talál hatékonyan TISZTULÓ Mestert.
Ilyeneket ismerek néhányat itt Magyarországon, tanítják azt, hogy ők hogyan csinálják, az emelkedést, a megtisztulást, nekünk meg az a dolgunk, hogy kipróbáljuk és ami nekünk is hasznos, nekünk is működik, használjuk és ha az a dolgunk, akkor továbbfejlesszük és továbbadjuk.
A másik ember zavaró hibái tükrözik azt a területet, ami bennünk sincs a helyén. A tökéletlenség is tanít, elfogadni és helyre rakni saját magunkat.
Mesterek…
Úgy gondolom,hogy azért mert valaki nem találkozott még ,,hiteles mesterrel” ebből még nem lehet levonni azt a következtetést ,hogy ilyenek nincsenek is.
Ezért egyetértek az előttem szólóval,hogy már pedig vannak.
Igaznak tartom azt a mondást,hogy ,,ahogyan megérik rá a tanítvány,megjön a mester is”.
Tapasztalataim szerint ez pontosan így is van. És nem is mindig egy mester,hanem különböző életszakaszokban különböző,mester, tanító,segíthet az embernek a számára leghelyesebb útra állni.
Azzal sem értek egyet,hogy ,,nem kell mester mert majd a saját magam mestere leszek”.
Ez minden előzmény,tapasztalat, ,,tudás” nélkül ugyanis nem lehetséges. És pontosan ehhez kell egy hiteles mester először,hogy utána már az ember a saját maga mestere legyen. Ez bizony a ,,semmiből” nem fog megvalósulni,vagy esetleg nagyon lassan,küzdelmesen,rengeteg tévút,kínlódás után végül is nem kizárt,hogy sikerülhet.
Nekem az a tapasztalatom,hogy igenis ,hogy megjön a ,,mester” ha annak eljött az ideje,és mindig éppen az ,akire az embernek éppen szüksége van. /Persze,ha nem állít az ember ennek az útjába lépten nyomon akadályokat,vagyis nem dolgozik, saját maga ellen./ És igenis,hogy hatalmasat tud lendíteni egy mester, tanító a tanítványon,és egy olyan ösvényre vezetni,ahonnan már a későbbiekben majd egyedül is megtalálja a számára helyes utat.
És azzal is egyetértek,hogy történetesen a negatív tapasztalat is hasznos,és tanulságos lehet. És ha ilyen helyzetbe kerültem,akkor bizony saját magamban kell keresni az okot, / hogy miért is? / és nem XY-t szidni,hogy ilyen meg olyan ,mert ,,becsapott” engem. Ugyanis én mentem tévútra ,vagyis én csaptam be saját magamat leginkább…
Most inkább úgy látom, nem mesterek, sorsok vannak. És van, akin
Most inkább úgy látom, nem mesterek, sorsok vannak. És van, akinek sorsában van a tanítás. De ezt úgy teszi, mint Jézus: ha akarja, sem kerülheti el. Ez szerintem legalább akkora áldás, mint átok, mint minden egyes dolog az életben. Hogy is lehetne másképp? Akkor nem lenne érvényes a természet ugyanazon törvénye mindenkire. A kiegyenlítődésé.
Szeretem a „Krisztus utolsó megkísértése” c. filmet, és a regényt, amiből készült. Azt hiszem nagyon hasonló dologban hiszek. Abban, hogy mindenkinek egyszer be kell vállalnia a sorsát, és ha nem teszi, megteheti, de csak egyre rosszabb lesz neki. Ide eljutni is fejlődés. És amikor bevállalta, sem ér véget az egyre nehezedő feladatok sora, kihívásoké, egyre nagyobb felelősséggel. Ahogy ezeken a próbákon (saját próbáinkon) keresztül megyünk, egyre többek leszünk lélekben, és ezért egyre többet tudunk adni a világnak is lélekben. Ez mindenkiben így van, bármennyire is tudatos erre, vagy nem. Vannak, akiknek tudatossá is KELL válniuk, és nem csak képviselni, de kinyilatkoztatni is kell. De én úgy hiszem ezek az emberek nem élhetnek e tetteik nélkül. Ugyanúgy szenvedés várna rájuk, ha nem teszik, mint más emberekre, ha nem teszik, amit a sorsuk diktál.
Hamisnak azért tűnhet valaki, akire, mint tanítóra akarunk tekinteni, mert pl. önjelölt tanító, akit nem a sorsa küldött e posztra, hanem más motiváció: hatalomvágy, elismerésvágy, okoskodás vágya…stb, vagyis félelem, önbizalomhiány, bizonyításvágy. De erről maga sem tud. Sok ember, aki elkezd spiritualitással foglalkozni keresztül esik egy ilyen/hasionló fázison. Van, aki beleragad, mint annyian, sok mindenben. Van, aki sok kárt okoz ezzel, de ezt sajnos annak a félnek kell feldolgozni, aki hagyta, hogy kár érje. Ezt ismerem, mert átestem rajta. Jobb, ha vállaljuk, mert nem érdemes ezekre az emberekre várni, arról nem is beszélve, hogy ez spirituális tett, szemben az övével, amit annak nevez. 🙂 Azért is hiteltelennek érezhetünk egy példaképet, mert tévedésünkben azt képzeljük, tökéletes. pedig ezen a földön semmi sem az, és nem csak mi tévedhetünk, neki is van min dolgoznia, különben nem itt lenne.
Én inkább úgy látom, a világon mind egymást tanuljuk, és tanítjuk, különböző sorsok találkoznak és ez alól senki sem kivétel, maga Jézus, vagy Buddha sem. Épp ettől szép, hogy olyan emberi ez a világ. Az istenek nem itt élnek. 🙂
Érdekes, megkaptam egy fiatal ismerősömtől, hogy ki akart nevezni „mesterének”. Saját esetemből tanulva, gyorsan elmondtam neki amit itt leírtam. És közöltem, jobb ha elfelejti ezt. Jó érezni, hogy van, aki hasznát eheti a tudásunknak és nem kell annyit szenvednie érte, mint nekünk kellett. Ez hihetetlenül kielégít. És tudom, hogy én is mindig megkapom azt a segítséget, amire szükségem van a továbbhaladáshoz. Ez így fair. 🙂
Nekem is volt egy álmom, hogy majd találok egy embert, aki végig elkísér az utamon, ott lesz mellettem minden állomásnál. Vigyáz rám. Figyeli, hogy vizsgázok. Örül velem, amikor közelebb kerülök önmagamhoz. Tanácsokat ad. Valaki, aki mindent tud rólam, és kiképez az életre, mint ahogy a szellemi harcosokat képezik a filmeken. És akkor enged el, amikor már megérettem, és a „magam mestere” lehetek.
Sok ember segített az utamon. Ki így, ki úgy. Lehet, hogy a legnagyobb mesterem mégis csak az volt, aki miatt a legtöbbet veszítettem, csalódtam, szenvedtem, aki miatt túl sokat áldoztam fel önmagamból. Akire a legjobban haragudhatnék. Ez az ember a leggyarlóbb minden ember közül, akit jól ismerek. Végtelenül gyenge és gyáva, de nagyon ügyesen adja el magát. És mégis, lehet hogy ő adta a legtöbbet: megismerni önmagam gyengeségeit. És változtatni. És még sokkal többet: talán az élni tudásom, és még azt is, hogy még élhetek. 🙂 Az élet megtanított rá, hogy ne ítélkezzek. Még a Sátán is minket szolgál, ha merjük hagyni. 🙂
Jó és rossz minket szolgál ezen a bolygón, ha tudjuk és elfogadjuk ezt. Még a hamis mesterek is mi vagyunk, magunknak, magunkért. 🙂
Namaste
Grat
Nem is túl misztifikált, tanulságos is, költői is, – írkálhatnál sűrűbben is 🙂
Most inkább úgy látom, nem mesterek, sorsok vannak. És van, akin
Most inkább úgy látom, nem mesterek, sorsok vannak. És van, akinek sorsában van a tanítás. De ezt úgy teszi, mint Jézus: ha akarja, sem kerülheti el. Ez szerintem legalább akkora áldás, mint átok, mint minden egyes dolog az életben. Hogy is lehetne másképp? Akkor nem lenne érvényes a természet ugyanazon törvénye mindenkire. A kiegyenlítődésé.
Szeretem a „Krisztus utolsó megkísértése” c. filmet, és a regényt, amiből készült. Azt hiszem nagyon hasonló dologban hiszek. Abban, hogy mindenkinek egyszer be kell vállalnia a sorsát, és ha nem teszi, megteheti, de csak egyre rosszabb lesz neki. Ide eljutni is fejlődés. És amikor bevállalta, sem ér véget az egyre nehezedő feladatok sora, kihívásoké, egyre nagyobb felelősséggel. Ahogy ezeken a próbákon (saját próbáinkon) keresztül megyünk, egyre többek leszünk lélekben, és ezért egyre többet tudunk adni a világnak is lélekben. Ez mindenkiben így van, bármennyire is tudatos erre, vagy nem. Vannak, akiknek tudatossá is KELL válniuk, és nem csak képviselni, de kinyilatkoztatni is kell. De én úgy hiszem ezek az emberek nem élhetnek e tetteik nélkül. Ugyanúgy szenvedés várna rájuk, ha nem teszik, mint más emberekre, ha nem teszik, amit a sorsuk diktál.
Hamisnak azért tűnhet valaki, akire, mint tanítóra akarunk tekinteni, mert pl. önjelölt tanító, akit nem a sorsa küldött e posztra, hanem más motiváció: hatalomvágy, elismerésvágy, okoskodás vágya…stb, vagyis félelem, önbizalomhiány, bizonyításvágy. De erről maga sem tud. Sok ember, aki elkezd spiritualitással foglalkozni keresztül esik egy ilyen/hasionló fázison. Van, aki beleragad, mint annyian, sok mindenben. Van, aki sok kárt okoz ezzel, de ezt sajnos annak a félnek kell feldolgozni, aki hagyta, hogy kár érje. Ezt ismerem, mert átestem rajta. Jobb, ha vállaljuk, mert nem érdemes ezekre az emberekre várni, arról nem is beszélve, hogy ez spirituális tett, szemben az övével, amit annak nevez. 🙂 Azért is hiteltelennek érezhetünk egy példaképet, mert tévedésünkben azt képzeljük, tökéletes. pedig ezen a földön semmi sem az, és nem csak mi tévedhetünk, neki is van min dolgoznia, különben nem itt lenne.
Én inkább úgy látom, a világon mind egymást tanuljuk, és tanítjuk, különböző sorsok találkoznak és ez alól senki sem kivétel, maga Jézus, vagy Buddha sem. Épp ettől szép, hogy olyan emberi ez a világ. Az istenek nem itt élnek. 🙂
Érdekes, megkaptam egy fiatal ismerősömtől, hogy ki akart nevezni „mesterének”. Saját esetemből tanulva, gyorsan elmondtam neki amit itt leírtam. És közöltem, jobb ha elfelejti ezt. Jó érezni, hogy van, aki hasznát eheti a tudásunknak és nem kell annyit szenvednie érte, mint nekünk kellett. Ez hihetetlenül kielégít. És tudom, hogy én is mindig megkapom azt a segítséget, amire szükségem van a továbbhaladáshoz. Ez így fair. 🙂
Nekem is volt egy álmom, hogy majd találok egy embert, aki végig elkísér az utamon, ott lesz mellettem minden állomásnál. Vigyáz rám. Figyeli, hogy vizsgázok. Örül velem, amikor közelebb kerülök önmagamhoz. Tanácsokat ad. Valaki, aki mindent tud rólam, és kiképez az életre, mint ahogy a szellemi harcosokat képezik a filmeken. És akkor enged el, amikor már megérettem, és a „magam mestere” lehetek.
Sok ember segített az utamon. Ki így, ki úgy. Lehet, hogy a legnagyobb mesterem mégis csak az volt, aki miatt a legtöbbet veszítettem, csalódtam, szenvedtem, aki miatt túl sokat áldoztam fel önmagamból. Akire a legjobban haragudhatnék. Ez az ember a leggyarlóbb minden ember közül, akit jól ismerek. Végtelenül gyenge és gyáva, de nagyon ügyesen adja el magát. És mégis, lehet hogy ő adta a legtöbbet: megismerni önmagam gyengeségeit. És változtatni. És még sokkal többet: talán az élni tudásom, és még azt is, hogy még élhetek. 🙂 Az élet megtanított rá, hogy ne ítélkezzek. Még a Sátán is minket szolgál, ha merjük hagyni. 🙂
Jó és rossz minket szolgál ezen a bolygón, ha tudjuk és elfogadjuk ezt. Még a hamis mesterek is mi vagyunk, magunknak, magunkért. 🙂
Namaste
Grat
Nem is túl misztifikált, tanulságos is, költői is, – írkálhatnál sűrűbben is 🙂
Életeddel játszol
Leghitelesebb Mestered:Isten ,aki Benned lakik,és Te talán egy homály vagy a szemén ,és fénylő tekintetének útját tisztogatván,Te ezt a folyamatot sorsként éled meg.
Üdvözlettel :felacso
U.i.:Nesze semmi ,fogd meg jól.(de most ez tellett tőllem.)
Igen, szerintem valahogy így van.
Namaste
Igen, szerintem valahogy így van.
Namaste
Életeddel játszol
Leghitelesebb Mestered:Isten ,aki Benned lakik,és Te talán egy homály vagy a szemén ,és fénylő tekintetének útját tisztogatván,Te ezt a folyamatot sorsként éled meg.
Üdvözlettel :felacso
U.i.:Nesze semmi ,fogd meg jól.(de most ez tellett tőllem.)
Igen, szerintem valahogy így van.
Namaste
Igen, szerintem valahogy így van.
Namaste