Megbocsájtható-e a megcsalás, a hazugság?

Megcsalás, féltékenység, hazugság, kényes és fájó téma, ha már volt róla tapasztalatod. Persze attól függ, hogy melyik pozícióban voltál a szerelmi háromszögben?!
Te képes lennél megbocsájtani a párodnak, ha kiderül, hogy megcsalt?
Hol van számodra a határ, milyen esetben tudnál megbocsájtani? Hogyan kellene közölnie, mit kellene tennie? Voltál már ilyen helyzetben? Sikerült megoldanod a problémát?

255 thoughts on “Megbocsájtható-e a megcsalás, a hazugság?”

  1. A válasz: IGEN, megbocsájtható!
    A válasz: IGEN.
    De mindenek előtt saját magunknak kell megbocsájtani mert a kiváltó Ok az csakis tőlünk ered.
    A megcsalás csak egy következmény. A következményeket meg lehet bocsájtani!

    1. Szerintem a kiváltó ok nem feltétlenül tőlünk eredhet
      A válasz : NEM.
      Szerintem a kiváltó ok nem feltétlenül tőlünk eredhet, mivel vannak emberek, akik nem monogám beállítottságúak, és ők akármilyen párkapcsolatban éljenek is, szükségük van más ölelésére is.
      Ekkor azt hiszem nem az a hibás, akit megcsalnak, hanem az, aki megcsal.
      A megcsalás szerintem akció, és a reakció rá a szakítás.Mert nem hiszem hogy meg lehet bocsátani, vagy elfelejteni, hogy nem vagyunk elég jók a párunknak.
      Lehet hogy szigorú vagyok, de azt hiszem hogy egy kapcsolat építőköve a bizalom (melyet semmibe vesz a megcsaló).Ha én nem csalom meg a páromat, akkor joggal elvárhatom hogy ő se csaljon meg.

      1. Azért címzem hozzád a válaszomat, mert fájdalmat és dühöt érezte
        Kedves Veronika!

        Azért címzem hozzád a válaszomat, mert fájdalmat és dühöt éreztem a leveledből (lehet, hogy rosszul)

        Ugy ahogy írtad, hogy a megcsalás oka nem tőled ered, így maga a tett sem rólad szól, téged minősít! Én voltam már megcsaló és megcsalt is, ismerem mind a két oldalt. Amikor én csaltam, akkor az nem a páromról szólt, hogy ő kevesebb, vagy csúnyább, vagy rosszabb a szeretőnél, hanem akkor ott adódott egy alkalom, amikor elsodort a szenvedély. Ennyi és semmi több. Ez rólam szólt és nem a páromról, akit szerettem továbbra is ugyan úgy! Nem vagyok büszke a tettemre, de nem is szégyenlem.

        Voltam már „megcsalt” is. Megismerkedtem egy olyan nem monogám emberrel akiről te is írtál. Ez kiderűl már az elején a kapcsolatnak, sőt már látni az első találkozáskor:) Én elfogadtam ezt a tulajdonságát épp úgy ahogy a többit. Nem éreztem, hogy én kevesebb, vagy több lennék azért mert neki másra is szüksége van. Élveztem amikor velem volt, nem akartam megváltoztatni és boldogan emlékszem minden pillanatára a kapcsolatunknak. Egy mély szeretet él bennem ha rá gondolok, a legtöbbet tőle tanultam mgamról az életről, a világról.

        Kedves Veronika, nem akarok én itt okos lenni, de annyian esnek ebbe a „hibába”, hogy személyesnek veszik a „megcsalást” és elkeserednek. Hidd el, hogy ez nem rólad szól, hogy ahogy te fogalmaztál „nem vagy elég jó a párodnak”! Szó sincs ilyesmiről, ez az érzés benned van és te érzed így és nem a párod talál kevesebbnek! Vannak nem monogám emberek és van aki leél 40 évet a párjával és nem kíván meg mást. Nem vagyunk egyformák. Ha pedig egy monogám kapcsolatba bejön egy harmadik aki nem csak egy kaland, hanem egy szerelem, akkor ott már nem megcsalásról beszélhetünk, hanem a kapcsolat elvesztette az egységét. Ilyen is van, de erről sem te vagy a másik tehet, vagyis ez sem személyes. Lejárt az időtök, tovább kell lépni, új utakat járni, új leckéket tanulni. Attól te még tökéletes maradsz!
        Évi

        1. Mert könnyűvérú nőnek lenni könnyű,az nem azt jelenti, hogy az a
          Kedves Éva!
          Mert könnyűvérú nőnek lenni könnyű,az nem azt jelenti, hogy az a narmális. S bár párom kivel 5 éve együtt vagyunk-voltunk kétszer megcsalt és folyton hazudozik (tagad, nem meséli el az igazat) az nem azt jelenti hogy tényleg szerelmes még belém, bár állítja. Szerintem csak kell neki egy biztos pont ahova mindíg visszatérhet!
          Bár tudom énis hibás vagyok, mert az első rajtakapásos alkalomnál dobnom kellett volna.
          De ha szeretem! Csak mégis belegondolva nem olyan mint előtte a kapcsolatunk.
          Állandó „odafigyelgetés” és a többi.
          S bár nem tudja, de ha kérdezek, az első pillanatban tudom igazat mon e.
          Tudom én vagyok a f.sz, de amíg ő nem mondja, hogy nem akar már többet én még hiszek benne, mégha selytem is, hogy mai napig ott a 3. személy.

        2. Mert könnyűvérú nőnek lenni könnyű,az nem azt jelenti, hogy az a
          Kedves Éva!
          Mert könnyűvérú nőnek lenni könnyű,az nem azt jelenti, hogy az a narmális. S bár párom kivel 5 éve együtt vagyunk-voltunk kétszer megcsalt és folyton hazudozik (tagad, nem meséli el az igazat) az nem azt jelenti hogy tényleg szerelmes még belém, bár állítja. Szerintem csak kell neki egy biztos pont ahova mindíg visszatérhet!
          Bár tudom énis hibás vagyok, mert az első rajtakapásos alkalomnál dobnom kellett volna.
          De ha szeretem! Csak mégis belegondolva nem olyan mint előtte a kapcsolatunk.
          Állandó „odafigyelgetés” és a többi.
          S bár nem tudja, de ha kérdezek, az első pillanatban tudom igazat mon e.
          Tudom én vagyok a f.sz, de amíg ő nem mondja, hogy nem akar már többet én még hiszek benne, mégha selytem is, hogy mai napig ott a 3. személy.

      2. Nem
        Szerintem nem lehet megbocsátani. Ha arra a döntésre jutunk, hogy mégis ez felé megyünk, bennünk marad egy tüske, ami miatt a kapcsolat, már nem lesz olyan mint előtte. Nem bízol meg párodban többet, és tudod, hogy ha egyszer megtette, akár mikor megteheti.

        1. én is így érzem.ha nem volt komoly,akkor miért kockáztatott 20
          én is így érzem.ha nem volt komoly,akkor miért kockáztatott 20 év házasságot,ha pedig komoly volt akko csak azért marad velem mert a másik többet nem akar.minden képp elgondolkodtat,na meg fáj.a legjobban az hogy nem ezt érdemlem.legszivesebben én is megtenném,de a bosszú nem fájna ennyire.szerintem.megbocsájtani nehéz,de felejteni nem lehet.

      3. Nem
        Szerintem nem lehet megbocsátani. Ha arra a döntésre jutunk, hogy mégis ez felé megyünk, bennünk marad egy tüske, ami miatt a kapcsolat, már nem lesz olyan mint előtte. Nem bízol meg párodban többet, és tudod, hogy ha egyszer megtette, akár mikor megteheti.

        1. én is így érzem.ha nem volt komoly,akkor miért kockáztatott 20
          én is így érzem.ha nem volt komoly,akkor miért kockáztatott 20 év házasságot,ha pedig komoly volt akko csak azért marad velem mert a másik többet nem akar.minden képp elgondolkodtat,na meg fáj.a legjobban az hogy nem ezt érdemlem.legszivesebben én is megtenném,de a bosszú nem fájna ennyire.szerintem.megbocsájtani nehéz,de felejteni nem lehet.

      4. Mások vagyunk!
        Elvárható????? Amennyiben már elvárásokon alapul egy kapcsolat és nem zsigerből jön a hűség az már nem épp jól alakul. De ez az elvárás miből is eredhet? Legtöbbször a birtoklási vágy és a büszkeség mi csorbát szenved és itt már rögtön jelen is van az önző hozzáállás. Elsőre tisztázzuk magunkban, hogy a büszkeségünk tört le vagy csalódás ért. Könnyű megítélni, hisz első esetben a harag dominál, másodikban a levertség. De minden esetben kommunikáció, kommunikáció!!! Legtöbb esetben egy őszinte beszélgetés megoldja a gondokat, de a tüske már örök. Mindenkinek igaza van, de a lényeg, hogy olyanok akadjanak egymásra kik között ilyen kérdés fel sem merül. Hiszen bármely félben megérlelődik a kétség már mérgez is. A hűség egy eleve betanult és rögzült társadalmi elváráson alapul: „Ő a párom és hűségesnek kell lennem” Ezért sok esetben fogjuk a szívünket, érzéseinket és jó mélyen elássuk odabenn. Amennyiben igazán szerelmes valaki eszébe sem jut a megcsalás. Mások vagyunk, s nem egyformán érzünk!

      5. Mások vagyunk!
        Elvárható????? Amennyiben már elvárásokon alapul egy kapcsolat és nem zsigerből jön a hűség az már nem épp jól alakul. De ez az elvárás miből is eredhet? Legtöbbször a birtoklási vágy és a büszkeség mi csorbát szenved és itt már rögtön jelen is van az önző hozzáállás. Elsőre tisztázzuk magunkban, hogy a büszkeségünk tört le vagy csalódás ért. Könnyű megítélni, hisz első esetben a harag dominál, másodikban a levertség. De minden esetben kommunikáció, kommunikáció!!! Legtöbb esetben egy őszinte beszélgetés megoldja a gondokat, de a tüske már örök. Mindenkinek igaza van, de a lényeg, hogy olyanok akadjanak egymásra kik között ilyen kérdés fel sem merül. Hiszen bármely félben megérlelődik a kétség már mérgez is. A hűség egy eleve betanult és rögzült társadalmi elváráson alapul: „Ő a párom és hűségesnek kell lennem” Ezért sok esetben fogjuk a szívünket, érzéseinket és jó mélyen elássuk odabenn. Amennyiben igazán szerelmes valaki eszébe sem jut a megcsalás. Mások vagyunk, s nem egyformán érzünk!

    2. Hm…
      Tiszta szívemből irigylem Önt. Vagy nem is tiszta a szívem, mert irigység van benne? Az is lehet. Azért szólok Önhöz, mert véleményem szerint minden élethelyzet más, s mert érintettnek érzem magam. Miért a szenvedő fél a kiváltó ok?
      Házasságunk második évében lettem először megcsalva. Hatalmas szerelem voltunk köztünk. Mégis. Mi pedig beszélgettünk is. Megkérdeztem mire van szüksége, mit szeretne? Nem az a fajta vagyok, akinek a gondolatát ki kell találni, mert különben megsértődik. Csinos maradtam, nem hanyagoltam el magam, s az otthonunkat. Az én elvem, s eszerint élek is, hogy azt tedd mással, amit szeretnél, ha veled tennének. Olyanról még nem hallott Kedves irigylésre méltó uram, hogy valakinek álhatatlan a természete? Aki nem azért csal meg mert Ő vagy én rosszak vagyunk. Amit most írok le, egyeseknek mosolyogni való lesz. Azt elismerjük sokan, hogy az asztrológia több ezer éves tudomány. A mai újságos horoszkópokban már nem hiszünk, csak elolvassuk őket. Érthető. Nem, nem vagyok asztrológus. Egyszer régebben kezembe került egy komolyabbnak tűnő tanulmány, mely a különböző jegyek szülötteinek viselkedés mintáit írta le. Ez alapján a Mi kapcsolatunk halálra volt ítélve. A férjem Ikrek, én pedig Halak vagyok. Aki ismeri a jellemzőket, tudja miről beszélek. Húsz éve élünk együtt. Ezalatt 16 alkalommal csalt meg a férjem. Megbocsátottam? Igen. S miközben megbocsátottam, Ő nem hagyott el senkiért. Pedig ezt kellett volna tennie. Valakivel végleg elmenni. Mert a lelkem közben tiszta seb lett. Ezt nem lehet feldolgozni. Elveszítettem a magam önbecsülését, mert nem értettük, hogy miért történik velünk mindez? Mondja el valaki, hogyan működik az Igazi megbocsátás? A Bibliait olvastam. Ismerem. Úgy akartam cselekedni én is ezért nem hagytam én el. Nem bosszultam meg, nem csaltam vissza. Hányszor bocsássak meg Uram? 7-szer? Nem. 77-szer? Nem 7-szer 77-szer.
      Elmondom hangosan, hogy megbocsátok Neked, s többet nem beszélek róla, nem hánytorgatom fel. Igen, de belül ég, fáj. Ahányszor ránézek a férjemre, látom mással. Akkor én most mit csináltam? Megbocsátottam? Szóban igen, szívemben nem? Mártírt csináltam magamból? Akit sajnálni, vagy kinevetni kell? Nem tudom a választ, még ennyi idő után sem. Bocsánat, amiért csaponganak a gondolataim -.
      Bár számomra ez már másodlagos lett. Olyan falat húztam védekezésül a szívem köré, hogy már a férjem sem tudja áttörni. Most készülök elhagyni Őt, s nem harmadik személyért. Pedig már megjavult, két éve nem csalt meg…:)) Már nem gondolkodom, hogy mi lett volna ha… Karmikus találkozás volt a miénk? Most már letehetem, hiszen tanultam sokat. Remélem, hogy így volt, s nem belemagyarázás részemről…
      Azt tudom, hogy az az írás, amire én ezzel az írással válaszoltam, az én olvasatomban minimum lelketlen. Minden élethelyzetben más az ok. Persze, ha elmondja nekem, hogy én itt miért lehettem a kiváltó ok? Mikor még a férjem magának se tudja megmagyarázni, miért tette ezt velünk? Azért mert Halak jegyű vagyok és a víz kioltja a tüzet? Vagy mert a férjem művész, okos, művelt, izgalmas, ráadásul nagyon jó külsejű férfi, akiért rajongtak a nők, s nem tudott nekik ellenállni? Ezer a kérdés, válasz pedig nincs.
      Megértő lelket kívánok Önnek.

      1. Válasz „Névtelennek”
        Kedves névtelen egyetértek veled, csak azt nem tudom, miért türtél annyit ? Bár én is halak vagyok ( nem hiszek a horoszkópban a felelősséget magamért vállalom, de még a környezetemért is ) , azt gondolom, hogy téged a párod nem vett komolyan. Játékszernek tekintett, akinek az érzéseivel nem törődve, lehet játszani, hiszen mindent eltűr. Adtál is rá a 16 megcsalást megbocsájtva éppen elég okot. Neked is részed van benne. Egy érett felnőtt nő ezt nem engedte volna meg. Megtörténhet egyszer, talán kétszer, a bizalom ujbóli felépitése ekkor is sok időbe telik. De háromszor már nem történhet meg, mert akkor ott a személyiséggel van a baj. Azzal aki megcsal, azzal is aki annyit megbocsájt. Már amennyiben valóban házasságban akarnak élni, és nem egy nyitott kapcsolatban, amelyben a feleség kimondatlanul is engedi hogy a házassága átjáróház legyen. Ehhez a halak-ikrek jegynek nem sok köze van, mihelyt vállalod magadért a felelősséget, és tudod hogy mit akarsz, hogy szeretnél élni. Őszintén remélem hogy tisztába jösz magaddal és renbe tudod teni az életedet, nem leszel kiszolgáltatottja senki kénye kedvének. Az igaz szerelem nem tudna fájdalmat okozni szerelmének. Te nem ezt kaptad. Nagyobb önbizalmat. Egy kedves idézetet küldök neked : ” Szeretnek, és te vagy a szeretet. Igen, Téged ! Igen Te!

        1. Fenti válaszom Hm…nek szól nem Névtelennek bocsi
          Fenti válaszom Hm…nek szól nem Névtelennek bocsi

        2. Attól hogy valaki tudja hogy nem kéne türnie
          Természetesen el kellett volna küldenie már az elsö vagy második megcsalásnál. Viszont én is voltam ebben a helyzetben, és állítom még akkor is nehéz ha tudja az ember azt hogy mit kéne tenni. Ha mindenki azt tenné ami nyilvánvaló akkor senki nem tanulna semmit. Nem lenne karma, sem földi élet. Fénylényként röpködnénk mint a pillangók, és eszünkbe sem jutnának ilyen kérdések mint a megcsalás utáni megbocsátás.

      2. Válasz „Névtelennek”
        Kedves névtelen egyetértek veled, csak azt nem tudom, miért türtél annyit ? Bár én is halak vagyok ( nem hiszek a horoszkópban a felelősséget magamért vállalom, de még a környezetemért is ) , azt gondolom, hogy téged a párod nem vett komolyan. Játékszernek tekintett, akinek az érzéseivel nem törődve, lehet játszani, hiszen mindent eltűr. Adtál is rá a 16 megcsalást megbocsájtva éppen elég okot. Neked is részed van benne. Egy érett felnőtt nő ezt nem engedte volna meg. Megtörténhet egyszer, talán kétszer, a bizalom ujbóli felépitése ekkor is sok időbe telik. De háromszor már nem történhet meg, mert akkor ott a személyiséggel van a baj. Azzal aki megcsal, azzal is aki annyit megbocsájt. Már amennyiben valóban házasságban akarnak élni, és nem egy nyitott kapcsolatban, amelyben a feleség kimondatlanul is engedi hogy a házassága átjáróház legyen. Ehhez a halak-ikrek jegynek nem sok köze van, mihelyt vállalod magadért a felelősséget, és tudod hogy mit akarsz, hogy szeretnél élni. Őszintén remélem hogy tisztába jösz magaddal és renbe tudod teni az életedet, nem leszel kiszolgáltatottja senki kénye kedvének. Az igaz szerelem nem tudna fájdalmat okozni szerelmének. Te nem ezt kaptad. Nagyobb önbizalmat. Egy kedves idézetet küldök neked : ” Szeretnek, és te vagy a szeretet. Igen, Téged ! Igen Te!

        1. Fenti válaszom Hm…nek szól nem Névtelennek bocsi
          Fenti válaszom Hm…nek szól nem Névtelennek bocsi

        2. Attól hogy valaki tudja hogy nem kéne türnie
          Természetesen el kellett volna küldenie már az elsö vagy második megcsalásnál. Viszont én is voltam ebben a helyzetben, és állítom még akkor is nehéz ha tudja az ember azt hogy mit kéne tenni. Ha mindenki azt tenné ami nyilvánvaló akkor senki nem tanulna semmit. Nem lenne karma, sem földi élet. Fénylényként röpködnénk mint a pillangók, és eszünkbe sem jutnának ilyen kérdések mint a megcsalás utáni megbocsátás.

      3. megalàzva
        Most élem àt ezt az ambivalens érzést és meg akarom tartani a férjem 25 év elteltével is. Irigylem azokat akik elküldik a fenébe az ilyen félrelépökek.

        1. Többször megalázva
          40 feletti férfi vagyok…..másfél éve ismerkedtem meg (ezt most komolyan Írom) életem szerelmével.
          A lényeg, ezalatt az idő alatt minden nap irta vagy mondta NEKEM, hogy szeret, de 3 pasiról tudok akivel randizott kettesben.
          Az elsővel elvileg már nincs kapcsolata. Benyeltem.
          A másodikkal 5 éve „kezelteti” magát rendszeresen. Az ő állítása szerint már vége. Túltettem magam.
          A harmadik tette be a kaput nálam.
          Megszakítottam a kapcsolatot, de belerokkantam.

          Minden barátomnak már az én történetem harmadánál azt tanácsoltam, hagyja a fenébe az ilyen férfit vagy nőt….nincs értelme!! a kapcsolatnak.
          Csakhogy az előttem szóló tökéletesen megfogalmazta…..
          „az elv olyan mint a f..g. Tartod míg bírod!”

          Szeretem és nem tudok Neki rosszat tenni, kivánni és ha bármi baja lenne, elsőként rohannék segíteni!
          Egyet tehetek….távol tartom magam tőle…..de konkrétan belehalok.
          Mondhat bárki bármi okosat….a szeretetet nem tudod irányítani és míg élsz, remélsz.

          Egy igazi fehérmájú nővel hozott össze a sors, pedig mindig kerültem őket…..de attól, hogy ő beteg…..SZERETEM.
          Remélem sosem fogom többet látni, mert tudom megbocsájtanék és tovább szivatna életem végéig.

          Ettől még nem vagy(ok) kevesebb….csak h…e.

          1. az Elátkozott név helyett kéne egy sokkal pozitívabbat keresni
            bár a téma régóta fut itt az oldalon én csak most találtam rá erre a honlapra. Pár évvel ezelőtt biztos másképp nyíilatkozom a fenti helyzetről de ma, 2017.februárjában egész másképp látom. Nagyon nehéz a „megcsalt” szituáició. Én először a „megcsaló” új partnere voltam aztán később-27 év műlva!!!!-én ugyan arra a sorsra jutottam, engem is megcsalt. Olvastam a korábbi hozzászólásokat de senkinél nem találkoztam a KARMA vagy a párhuzamos univerzum gondolatával. Azt hiszem , hogy ez egy olyan téma amit napokig lehetne feszegetni. Én 2013-ban lettem „megcsalt”. Majd belepusztultam. Szenvedtem…de itt vagyok. A férfi nem a tulajdonom, neki is meg kell élnie dolgokat,meg kell tapasztalnia dolgokat. Nagyon nehéz de túl kell lépnünk a dolgon. SAJÁT MAGUNKért!!! Nekünk kell irányítani életünket, ne haddjuk, hogy a körülmények irányítsanak minket. Az én tarot lapom a REMETE. Akár tetszik, akár nem EL KELL ENGEDNEM. Meg kell tisztítani lelkünket és a saját utunkat kell járni. Mellesleg a helyzetünk hasonló: ha én akkor nem költöztetem el valószínüleg ma is a kényelmesebb utat választja. Legyen egy biztos pons de legyen mellette még valaki… ja, a helyzetet pedig bonyolítja egy közös kiskorú gyermek.

        2. megcsalatva
          27 év házasság, 3 gyönyörű gyerek….! A szörnyű az, hogy nagyon jól éltünk… élnénk ma is!
          Az év elején derült ki először, majd hosszas vívódás, válaszok keresése, összeborulás, kibékülés… és most pár napja derült ki újra, hogy még mindíg tartják a kapcsolatot! Nem kívánom ezt senkinek…. iszonyú érzés. Az elmúlt 9 hónapban a reménykedés, az újrakezdés öröme, hogy sokkal jobban figyeltünk egymásra, sokkal többet szerelmeskedtünk, kirándultunk , beszélgettünk…… Akkor miért???? Itt sikít a fülembe a kérdés… megőrülök!!
          Persze nem akart megbántani, nagyon szeret, csak engem és a családját akarja…. -ígéretek!
          Elküldtem, de időt adtam neki, hogy átgondolja miért volt szüksége egy másik nőre is!!!
          Ha megtalálja a választ… és én is megpróbálnám feldolgozni…talán van még esélyünk!!!!
          Bár én sem tudom mit akarok, egyedül maradni, várni arra, hogy talán rám talál még a szerelem?
          Soha nem voltam másba igazán szerelmes!

          1. hasonló cipőben
            Annyira magunkra ismerek a hozzászólásodban!
            23 év, 3 gyerek köt össze bennünket és mi voltunk a mintaházasság mindenki szemében….Aztán hosszú gyeses évek után elkezdtem főiskolára járni és sikereim voltak az élet több területén és valami megváltozott….Feltörte a közösségi leveleimet az e-mailjeimet (nem volt nehéz,én sosem gondoltam volna,hogy ezt megteszi),és kb 2 éve valami eltörött.Mindig nagyon szerettem,de nyár elején már olyan dolgokat megengedett magának,amikor úgy gondoltam betelt a pohár és elküldtem,bár belehaltam lelkileg.Ő elköltözött tőlünk,de együtt volt velünk nyaralni,engem hívott magával bulizni,de mindig azt mondta,hogy keress mást magadnak.Aztán én is feltörtem a levelezését és kiderült,hogy ki vagy inkább mi van a háttérben. A legjobb barátnőm beosztottjával szűrte össze a levet,és nem is tagadott.Nála hagytam a gyerekeimet, és döntéshelyzetbe hoztam:vagy a nő,vagy én,vagy válunk.Ő még aznap felhívott,hogy szakítottak és menjek haza,engem akar…A nő elment a munkahelyükről,a mi szerelmünk kivirágzott:sokkal többet van és tartalmasabban a gyerekekkel,velem és nagyon szeretem jobban,mint valaha.Az ördög azért bennem van,a bizalmam már visszanyerte,de bennem belül rohad valami.Vannak pillanatok,amikor nem tudok semmi másra gondolni,csak a múltra.Én tudom,hogy ez nem jó,túl kell lépnem rajta,de nem megy,pszichiaterhez járok,gyógyszert szedek és most karácsonykor is,miközben sétáltunk, a vállán sírtam ki a bánatom.Neki már nem okoz ez gondot és hálás azért mert megbocsátottam,de én beleroppanok.Azt mondják,az idő mindent begyógyít,de én nem ezt érzem…Őrült szerelmet és nagyon mély fájdalmat,ami az istennek sem akar mégcsak összeforrni sem…..

          2. …és ma, 2017-ben mi a helyzet?
            Kedves „sokk”
            Félelmetesen hasonló a helyzetünk. A kapcsolatunk 27 év után ment tönkre, de csak 3 év volt egy fedél alatt.
            1 gyermekünk van. Minden ugyan úgy zajlott, mint írta. Interneten jött egy másik nő…”csak flört!! Titeket szeretlek, nem kell más”…és ezt hányszor kellett hallgatni??????? Ez volt 2013-ban. Ma van 2017. Azóta nem beszéltem vele, lányommal nagyon jól érzem magam és már 13éves, köszöni jól van. A földi életünk folyamatos tanulás, tapasztalás. De nézzünk mindig előre. Éljünk a jelenben és ne a múltban. Na ezt gyakorlom én is….

        3. megcsalas
          En is most elem at,ujra.Nemreg,kb.3 eve,megcsalt a ferjem,es az iden (3 ev utan)bevalta,paddig en tudtam a dologrol.Nagyon faj,de szeretem a ferjem,mert egyut vagyunk 30 eve.(fiatalok voltunk amikort egybekeltunk,most 51 en es a parom 53),ugy erzem szakad meg a szivem…mit tegyek??Faj de a bosszu nem megoldas!

      4. megalàzva
        Most élem àt ezt az ambivalens érzést és meg akarom tartani a férjem 25 év elteltével is. Irigylem azokat akik elküldik a fenébe az ilyen félrelépökek.

        1. Többször megalázva
          40 feletti férfi vagyok…..másfél éve ismerkedtem meg (ezt most komolyan Írom) életem szerelmével.
          A lényeg, ezalatt az idő alatt minden nap irta vagy mondta NEKEM, hogy szeret, de 3 pasiról tudok akivel randizott kettesben.
          Az elsővel elvileg már nincs kapcsolata. Benyeltem.
          A másodikkal 5 éve „kezelteti” magát rendszeresen. Az ő állítása szerint már vége. Túltettem magam.
          A harmadik tette be a kaput nálam.
          Megszakítottam a kapcsolatot, de belerokkantam.

          Minden barátomnak már az én történetem harmadánál azt tanácsoltam, hagyja a fenébe az ilyen férfit vagy nőt….nincs értelme!! a kapcsolatnak.
          Csakhogy az előttem szóló tökéletesen megfogalmazta…..
          „az elv olyan mint a f..g. Tartod míg bírod!”

          Szeretem és nem tudok Neki rosszat tenni, kivánni és ha bármi baja lenne, elsőként rohannék segíteni!
          Egyet tehetek….távol tartom magam tőle…..de konkrétan belehalok.
          Mondhat bárki bármi okosat….a szeretetet nem tudod irányítani és míg élsz, remélsz.

          Egy igazi fehérmájú nővel hozott össze a sors, pedig mindig kerültem őket…..de attól, hogy ő beteg…..SZERETEM.
          Remélem sosem fogom többet látni, mert tudom megbocsájtanék és tovább szivatna életem végéig.

          Ettől még nem vagy(ok) kevesebb….csak h…e.

          1. az Elátkozott név helyett kéne egy sokkal pozitívabbat keresni
            bár a téma régóta fut itt az oldalon én csak most találtam rá erre a honlapra. Pár évvel ezelőtt biztos másképp nyíilatkozom a fenti helyzetről de ma, 2017.februárjában egész másképp látom. Nagyon nehéz a „megcsalt” szituáició. Én először a „megcsaló” új partnere voltam aztán később-27 év műlva!!!!-én ugyan arra a sorsra jutottam, engem is megcsalt. Olvastam a korábbi hozzászólásokat de senkinél nem találkoztam a KARMA vagy a párhuzamos univerzum gondolatával. Azt hiszem , hogy ez egy olyan téma amit napokig lehetne feszegetni. Én 2013-ban lettem „megcsalt”. Majd belepusztultam. Szenvedtem…de itt vagyok. A férfi nem a tulajdonom, neki is meg kell élnie dolgokat,meg kell tapasztalnia dolgokat. Nagyon nehéz de túl kell lépnünk a dolgon. SAJÁT MAGUNKért!!! Nekünk kell irányítani életünket, ne haddjuk, hogy a körülmények irányítsanak minket. Az én tarot lapom a REMETE. Akár tetszik, akár nem EL KELL ENGEDNEM. Meg kell tisztítani lelkünket és a saját utunkat kell járni. Mellesleg a helyzetünk hasonló: ha én akkor nem költöztetem el valószínüleg ma is a kényelmesebb utat választja. Legyen egy biztos pons de legyen mellette még valaki… ja, a helyzetet pedig bonyolítja egy közös kiskorú gyermek.

        2. megcsalatva
          27 év házasság, 3 gyönyörű gyerek….! A szörnyű az, hogy nagyon jól éltünk… élnénk ma is!
          Az év elején derült ki először, majd hosszas vívódás, válaszok keresése, összeborulás, kibékülés… és most pár napja derült ki újra, hogy még mindíg tartják a kapcsolatot! Nem kívánom ezt senkinek…. iszonyú érzés. Az elmúlt 9 hónapban a reménykedés, az újrakezdés öröme, hogy sokkal jobban figyeltünk egymásra, sokkal többet szerelmeskedtünk, kirándultunk , beszélgettünk…… Akkor miért???? Itt sikít a fülembe a kérdés… megőrülök!!
          Persze nem akart megbántani, nagyon szeret, csak engem és a családját akarja…. -ígéretek!
          Elküldtem, de időt adtam neki, hogy átgondolja miért volt szüksége egy másik nőre is!!!
          Ha megtalálja a választ… és én is megpróbálnám feldolgozni…talán van még esélyünk!!!!
          Bár én sem tudom mit akarok, egyedül maradni, várni arra, hogy talán rám talál még a szerelem?
          Soha nem voltam másba igazán szerelmes!

          1. hasonló cipőben
            Annyira magunkra ismerek a hozzászólásodban!
            23 év, 3 gyerek köt össze bennünket és mi voltunk a mintaházasság mindenki szemében….Aztán hosszú gyeses évek után elkezdtem főiskolára járni és sikereim voltak az élet több területén és valami megváltozott….Feltörte a közösségi leveleimet az e-mailjeimet (nem volt nehéz,én sosem gondoltam volna,hogy ezt megteszi),és kb 2 éve valami eltörött.Mindig nagyon szerettem,de nyár elején már olyan dolgokat megengedett magának,amikor úgy gondoltam betelt a pohár és elküldtem,bár belehaltam lelkileg.Ő elköltözött tőlünk,de együtt volt velünk nyaralni,engem hívott magával bulizni,de mindig azt mondta,hogy keress mást magadnak.Aztán én is feltörtem a levelezését és kiderült,hogy ki vagy inkább mi van a háttérben. A legjobb barátnőm beosztottjával szűrte össze a levet,és nem is tagadott.Nála hagytam a gyerekeimet, és döntéshelyzetbe hoztam:vagy a nő,vagy én,vagy válunk.Ő még aznap felhívott,hogy szakítottak és menjek haza,engem akar…A nő elment a munkahelyükről,a mi szerelmünk kivirágzott:sokkal többet van és tartalmasabban a gyerekekkel,velem és nagyon szeretem jobban,mint valaha.Az ördög azért bennem van,a bizalmam már visszanyerte,de bennem belül rohad valami.Vannak pillanatok,amikor nem tudok semmi másra gondolni,csak a múltra.Én tudom,hogy ez nem jó,túl kell lépnem rajta,de nem megy,pszichiaterhez járok,gyógyszert szedek és most karácsonykor is,miközben sétáltunk, a vállán sírtam ki a bánatom.Neki már nem okoz ez gondot és hálás azért mert megbocsátottam,de én beleroppanok.Azt mondják,az idő mindent begyógyít,de én nem ezt érzem…Őrült szerelmet és nagyon mély fájdalmat,ami az istennek sem akar mégcsak összeforrni sem…..

          2. …és ma, 2017-ben mi a helyzet?
            Kedves „sokk”
            Félelmetesen hasonló a helyzetünk. A kapcsolatunk 27 év után ment tönkre, de csak 3 év volt egy fedél alatt.
            1 gyermekünk van. Minden ugyan úgy zajlott, mint írta. Interneten jött egy másik nő…”csak flört!! Titeket szeretlek, nem kell más”…és ezt hányszor kellett hallgatni??????? Ez volt 2013-ban. Ma van 2017. Azóta nem beszéltem vele, lányommal nagyon jól érzem magam és már 13éves, köszöni jól van. A földi életünk folyamatos tanulás, tapasztalás. De nézzünk mindig előre. Éljünk a jelenben és ne a múltban. Na ezt gyakorlom én is….

        3. megcsalas
          En is most elem at,ujra.Nemreg,kb.3 eve,megcsalt a ferjem,es az iden (3 ev utan)bevalta,paddig en tudtam a dologrol.Nagyon faj,de szeretem a ferjem,mert egyut vagyunk 30 eve.(fiatalok voltunk amikort egybekeltunk,most 51 en es a parom 53),ugy erzem szakad meg a szivem…mit tegyek??Faj de a bosszu nem megoldas!

    3. Hát ez nem igaz!Ha valaki szeretne nyitott kapcsolatban élni akk
      Hát ez nem igaz!Ha valaki szeretne nyitott kapcsolatban élni akkor szóljon előre a másiknak!De ha már egyszer megcsalta a másikat akkor megteszi következőkor is!Ez nem megbocsátható!!!!!!!

    4. Hát ez nem igaz!Ha valaki szeretne nyitott kapcsolatban élni akk
      Hát ez nem igaz!Ha valaki szeretne nyitott kapcsolatban élni akkor szóljon előre a másiknak!De ha már egyszer megcsalta a másikat akkor megteszi következőkor is!Ez nem megbocsátható!!!!!!!

    5. Téged csaltak már meg?
      Hazudtak neked nap mint nap?
      Belenéztél

      Téged csaltak már meg?
      Hazudtak neked nap mint nap?
      Belenéztél már a párod szemébe miközben tudtad hogy hazudik?
      És miközben végig halgattad a „meséjét” épp azon gondolokoztál mikor s mekkora hibát követtél el?

      A válasz nem ilyen egyszerű : IGEN vagy NEM….

      Az ok valóban eredhet több helyről is, DE a hazug, kétszínű, alattomos életet nem a megcsalt választja hanem aki FÉLRELÉP…
      Ő tereli hamis pályára a közös életet…
      Persze megértem aki félrelép annak is szüksége van „TÁMASZRA” amivel saját magát is „megnyugtathatja” persze én semmiről sem tehetek a „tettem” pusztán következmény és az a balfék aki otthon maradt az tehet mindenről szóval nekem meg jöhet bárki….

      1. Domoszlai Katalin

        Annak hazudnak aki saját magát csapja be
        A fájdalmas mártír szerepe ugyanis hamis. Amikor a másik félrelép azt keresi, ami hiányzik. A párkapcsolat arról szól, keressük azt, aki legjobban illik hozzánk, akivel mind a négy szinten képesek vagyunk a harmóniát megélni.

        A párkapcsolatnak négy lába van, mint az asztalnak. A sorrend nem fontossági, mind a négy fontos.
        Tehát az első a szex, a második a szeretet, a harmadik az életstílus, a negyedik az anyagiak. Bármelyik téren van érdekellentét, egyensúlytalanság a kapcsolat billegéséhez, majd a borulásához vezet.

        Megérteni és megbocsátani akkor vagyunk képesek, ha bevállaljuk a fájdalom feldolgozását. Bevállajuk, hogy a saját szerepünk az, hogy nem tudjuk azt megadni a másik embernek amire vágyik, viszont nem képes lemondani egyikünk sem arról, ami a kapcsolatban pozitív, ami összetart. Ezért a félrelépő hazudik, a megcsalt pedig az önértékelésben megélt veszteségét a mártír szerepbe menekülésbe hárítja. Így nem kell szembenéznie azzal, hogy a félrelépő olyan élményt kapott, amit ő nem képes megadni.

        A hűség és az őszinteség olyan kapcsolatban van, ahol a kísértés legyőzése tudatos, a kapcsolat annyira értékes, hogy nem éri meg a pillanatnyi öröm azt, hogy kockára legyen téve a kapcsolat. Ehhez szükség van én-erőre, természetesen.

        Helyes hozzáállás az, ha a kiindulási pontunkat rögzítjük: minden esetben kettőn áll a vásár. Aki otthon maradt, nézzen szembe azzal, hogy amit adni szeretne arra a másik vevő-e. És miért nem tudja azt adni, amit a másik kívül keres? Aki pedig hazudik és kívül keres előbb utóbb választás elé állítható.

        1. köszönöm
          Szia, csak azért irok, mert a megcsalásról megosztott gondolatod segitett azt hiszem túllendülni egy fél éve tartó martirkodáson, és továbbvitt számos más területre…és észre sem vettem mi zajlik közben körülöttem…olyan fura az élet, mintha alapból ugy születnénk hogy egy medencében vagyunk viz alatt, és ahogy telnek az évek, és tapasztalunk, fel fel bukkanunk a vizből, de még mindig nem hallunk, nyomás van a fejünkben, és csak nagyon távolról, homályosan, látunk, és hallunk meg dolgokat, majd többszöri probálkozás után, egyszer csak kitisztul a hallásunk és látásunk, de ez csak egy témakörben, aztán megint alámerülünk, és ez igy megy évről évre…mi lesz ennek a vége vajon..talán életünk végén már egy oceánba zuhanunk, ahol majd uszni is tudunk …köszönöm h egy éve leirtad amit gondoltál

          1. Domoszlai Katalin

            Szia, köszönöm a visszajelzést
            Két éve írtam ezt, az elmúlt évek tapasztalatai alapján annyit mindenképpen hozzá kell tennem, hogy a megértéshez, belátáshoz és elfogadáshoz, a párkapcsolati minta teljes kioldásához meg kell ismerni a saját karmikus hozadékunkat is. Ezek jönnek előző életekből is, ahol a másik oldalunkat tapasztaltuk, éltük meg, mi nők anno férfiként is és nőként is és a mostani férfiak nőként és férfiként is. A tudatalattinkban jóval több hamis bűntudat, kötelék van, mint sejtenénk. Érdemes mögé nézni, kioldani hogy úszni tudjunk szabadon.

      2. Kedves Útkereső!
        Nem vagyunk elég tudatosak a kapcsolatainkban. Olyan elvárásaink vannak, amik nem reálisak. Ha ismernénk magunkat és képesek lennénk megismerni a másikat, akkor hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ki milyen, milyen képességei, igényei vannak, milyen sebei, és mennyire és melyiken tud és akar egyáltalán változtatni.

        Egyre inkább úgy látom, hogy nincs dolgunk a másikkal, abban az értelemben, hogy bármit is el kellene várnunk azzal kapcsolatban, hogy ő ki tudja elégíteni az igényeinket. Sőt, azt gondolom, hogy ilyen nincs is, hogy bárki ezt meg tudná tenni. Csakis azzal van dolgunk, hogy magunk milyenek vagyunk és mivé kell hogy változzunk. Ha képes vagy a hűségre, jó. A másik nem, fel kell tenned a kérdést magadban: jó nekem olyan emberrel élni, aki ezt teszi velem, FÜGGETLENÜL attól, hogy miért teszi?

        Ez nagyon fontos. Az ember csak a saját lépéseiért felel. Jó, ha dühöngök, ha elkeseredek, ha rossznak érzem magam? Jó nekem ez? Vagy ki tudom mondani a nemet, és ezzel azt is elengedni, ami jó volt nekem ebben a kapcsolatban. Ehhez persze bizalom kell, hogy az élet visszaterel mindig oda, ahol dolgod van, hogy esetleg erre a másik jól reagál (tanul), és még lehet, h a kapcsolat is jobbá lehet, esetleg, hogy még jobbat hoz az élet, és azt tartogatja számunkra.

        Hiszen fejlődtünk azáltal is, hogy elengedtünk, hogy beláttunk, hogy nem a dühöt, a kényszert és a tehetetlen vergődést választottunk, hanem tudtuk magunkat annyira szeretni, szabadon szeretni, hogy hittünk a szabadság prioritásának, a szív erejének, és azt választottuk ahelyett, ami kevés (vagy akár sok) jót kaphattunk egy másik embertől.

        A kapcsolatok nem azért vannak alapvetően, hogy biztonságban legyünk, hogy szeretve kegyünk. Aki ezt nem tudja, az még sokat tévedhet és sok bánatot okozhat magának. Elsősorban tanítanak a kapcsolatok, lehet, épp egy másik olyan által, aki még nem tudja azt, amit te, hogy a hűség jó dolog, amit nem azért választ az ember, mert elvárás, vagy mert e nélkül nem megy valami, hanem mert ez esik jól. neki. De ha mégis olyannal futsz össze, aki ezt nem tudja, vagy nem lát más megoldást, mint te, akkor jobb, ha elengeded.

        Persze, ha ez nehéz neked, akkor ott van dolgod. A bizalommal, a bölcsességgel, a szeretem magamat-tal. Az élet sok mindenre megtanít- és lehet, hogy amit ezáltal az eset által tanulsz, segít téged majd a következő kapcsolatodban, sőt ez biztos. Az, hogy most nem ezt látod, nem baj, de attól még igaz. Gondold végig.

        Szabadon élni azt jelenti: merem látni a valóságot,,el tudom választani mi az én dolgom és mi másoké, szeretem magam, tudok elengedni, mert bizalommal vagyok önmagam és az élet felé. Szeretem az életet a maga változatosságában, és tudom, hogy mindenki ennek a játéknak csak tudatlan, vagy tudatos részese. Ezért nem kötöm magam emberhez, dolgokhoz. Csak az élet erejéhez, amiben élek. Ez mindig továbbsegít, és új, egyre jobb és egyre izgalmasabb dolgokat tanít és ad. Sok dolgot, amire VALÓJÁBAN vágyok!

        És szabadon élni jó!!

        Sok szerencsét! 🙂

        Namaszte

    6. Téged csaltak már meg?
      Hazudtak neked nap mint nap?
      Belenéztél

      Téged csaltak már meg?
      Hazudtak neked nap mint nap?
      Belenéztél már a párod szemébe miközben tudtad hogy hazudik?
      És miközben végig halgattad a „meséjét” épp azon gondolokoztál mikor s mekkora hibát követtél el?

      A válasz nem ilyen egyszerű : IGEN vagy NEM….

      Az ok valóban eredhet több helyről is, DE a hazug, kétszínű, alattomos életet nem a megcsalt választja hanem aki FÉLRELÉP…
      Ő tereli hamis pályára a közös életet…
      Persze megértem aki félrelép annak is szüksége van „TÁMASZRA” amivel saját magát is „megnyugtathatja” persze én semmiről sem tehetek a „tettem” pusztán következmény és az a balfék aki otthon maradt az tehet mindenről szóval nekem meg jöhet bárki….

      1. Domoszlai Katalin

        Annak hazudnak aki saját magát csapja be
        A fájdalmas mártír szerepe ugyanis hamis. Amikor a másik félrelép azt keresi, ami hiányzik. A párkapcsolat arról szól, keressük azt, aki legjobban illik hozzánk, akivel mind a négy szinten képesek vagyunk a harmóniát megélni.

        A párkapcsolatnak négy lába van, mint az asztalnak. A sorrend nem fontossági, mind a négy fontos.
        Tehát az első a szex, a második a szeretet, a harmadik az életstílus, a negyedik az anyagiak. Bármelyik téren van érdekellentét, egyensúlytalanság a kapcsolat billegéséhez, majd a borulásához vezet.

        Megérteni és megbocsátani akkor vagyunk képesek, ha bevállaljuk a fájdalom feldolgozását. Bevállajuk, hogy a saját szerepünk az, hogy nem tudjuk azt megadni a másik embernek amire vágyik, viszont nem képes lemondani egyikünk sem arról, ami a kapcsolatban pozitív, ami összetart. Ezért a félrelépő hazudik, a megcsalt pedig az önértékelésben megélt veszteségét a mártír szerepbe menekülésbe hárítja. Így nem kell szembenéznie azzal, hogy a félrelépő olyan élményt kapott, amit ő nem képes megadni.

        A hűség és az őszinteség olyan kapcsolatban van, ahol a kísértés legyőzése tudatos, a kapcsolat annyira értékes, hogy nem éri meg a pillanatnyi öröm azt, hogy kockára legyen téve a kapcsolat. Ehhez szükség van én-erőre, természetesen.

        Helyes hozzáállás az, ha a kiindulási pontunkat rögzítjük: minden esetben kettőn áll a vásár. Aki otthon maradt, nézzen szembe azzal, hogy amit adni szeretne arra a másik vevő-e. És miért nem tudja azt adni, amit a másik kívül keres? Aki pedig hazudik és kívül keres előbb utóbb választás elé állítható.

        1. köszönöm
          Szia, csak azért irok, mert a megcsalásról megosztott gondolatod segitett azt hiszem túllendülni egy fél éve tartó martirkodáson, és továbbvitt számos más területre…és észre sem vettem mi zajlik közben körülöttem…olyan fura az élet, mintha alapból ugy születnénk hogy egy medencében vagyunk viz alatt, és ahogy telnek az évek, és tapasztalunk, fel fel bukkanunk a vizből, de még mindig nem hallunk, nyomás van a fejünkben, és csak nagyon távolról, homályosan, látunk, és hallunk meg dolgokat, majd többszöri probálkozás után, egyszer csak kitisztul a hallásunk és látásunk, de ez csak egy témakörben, aztán megint alámerülünk, és ez igy megy évről évre…mi lesz ennek a vége vajon..talán életünk végén már egy oceánba zuhanunk, ahol majd uszni is tudunk …köszönöm h egy éve leirtad amit gondoltál

          1. Domoszlai Katalin

            Szia, köszönöm a visszajelzést
            Két éve írtam ezt, az elmúlt évek tapasztalatai alapján annyit mindenképpen hozzá kell tennem, hogy a megértéshez, belátáshoz és elfogadáshoz, a párkapcsolati minta teljes kioldásához meg kell ismerni a saját karmikus hozadékunkat is. Ezek jönnek előző életekből is, ahol a másik oldalunkat tapasztaltuk, éltük meg, mi nők anno férfiként is és nőként is és a mostani férfiak nőként és férfiként is. A tudatalattinkban jóval több hamis bűntudat, kötelék van, mint sejtenénk. Érdemes mögé nézni, kioldani hogy úszni tudjunk szabadon.

      2. Kedves Útkereső!
        Nem vagyunk elég tudatosak a kapcsolatainkban. Olyan elvárásaink vannak, amik nem reálisak. Ha ismernénk magunkat és képesek lennénk megismerni a másikat, akkor hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ki milyen, milyen képességei, igényei vannak, milyen sebei, és mennyire és melyiken tud és akar egyáltalán változtatni.

        Egyre inkább úgy látom, hogy nincs dolgunk a másikkal, abban az értelemben, hogy bármit is el kellene várnunk azzal kapcsolatban, hogy ő ki tudja elégíteni az igényeinket. Sőt, azt gondolom, hogy ilyen nincs is, hogy bárki ezt meg tudná tenni. Csakis azzal van dolgunk, hogy magunk milyenek vagyunk és mivé kell hogy változzunk. Ha képes vagy a hűségre, jó. A másik nem, fel kell tenned a kérdést magadban: jó nekem olyan emberrel élni, aki ezt teszi velem, FÜGGETLENÜL attól, hogy miért teszi?

        Ez nagyon fontos. Az ember csak a saját lépéseiért felel. Jó, ha dühöngök, ha elkeseredek, ha rossznak érzem magam? Jó nekem ez? Vagy ki tudom mondani a nemet, és ezzel azt is elengedni, ami jó volt nekem ebben a kapcsolatban. Ehhez persze bizalom kell, hogy az élet visszaterel mindig oda, ahol dolgod van, hogy esetleg erre a másik jól reagál (tanul), és még lehet, h a kapcsolat is jobbá lehet, esetleg, hogy még jobbat hoz az élet, és azt tartogatja számunkra.

        Hiszen fejlődtünk azáltal is, hogy elengedtünk, hogy beláttunk, hogy nem a dühöt, a kényszert és a tehetetlen vergődést választottunk, hanem tudtuk magunkat annyira szeretni, szabadon szeretni, hogy hittünk a szabadság prioritásának, a szív erejének, és azt választottuk ahelyett, ami kevés (vagy akár sok) jót kaphattunk egy másik embertől.

        A kapcsolatok nem azért vannak alapvetően, hogy biztonságban legyünk, hogy szeretve kegyünk. Aki ezt nem tudja, az még sokat tévedhet és sok bánatot okozhat magának. Elsősorban tanítanak a kapcsolatok, lehet, épp egy másik olyan által, aki még nem tudja azt, amit te, hogy a hűség jó dolog, amit nem azért választ az ember, mert elvárás, vagy mert e nélkül nem megy valami, hanem mert ez esik jól. neki. De ha mégis olyannal futsz össze, aki ezt nem tudja, vagy nem lát más megoldást, mint te, akkor jobb, ha elengeded.

        Persze, ha ez nehéz neked, akkor ott van dolgod. A bizalommal, a bölcsességgel, a szeretem magamat-tal. Az élet sok mindenre megtanít- és lehet, hogy amit ezáltal az eset által tanulsz, segít téged majd a következő kapcsolatodban, sőt ez biztos. Az, hogy most nem ezt látod, nem baj, de attól még igaz. Gondold végig.

        Szabadon élni azt jelenti: merem látni a valóságot,,el tudom választani mi az én dolgom és mi másoké, szeretem magam, tudok elengedni, mert bizalommal vagyok önmagam és az élet felé. Szeretem az életet a maga változatosságában, és tudom, hogy mindenki ennek a játéknak csak tudatlan, vagy tudatos részese. Ezért nem kötöm magam emberhez, dolgokhoz. Csak az élet erejéhez, amiben élek. Ez mindig továbbsegít, és új, egyre jobb és egyre izgalmasabb dolgokat tanít és ad. Sok dolgot, amire VALÓJÁBAN vágyok!

        És szabadon élni jó!!

        Sok szerencsét! 🙂

        Namaszte

    7. ja
      Megbocsátható, de atöbbi -mármint, hogy a kiváltó ok attól ered, akit becsaptak- az baromság. Ilyen alapon minden házasságba mindenki megcsalna mindenkit, mert arra mindig van ok, hol kisebb, hol nagyobb. Az igazság az, hogy a hűtlenek nem képesek fegyelmezni magukat, az meg eszükbe se jusson, hogy a kapcsolatukra ők is odafigyeljenek, ne csak ők várják el, hogy mindent megkapjanak.

      1. Domoszlai Katalin

        Kettőn áll a vásár
        az adott élethelyzetben részt vevők azt tapasztalják, amit maguknak teremtettek.

        Akit megcsalnak, annak meg kell élnie, milyen érzés ez, mennyire fáj, mennyire megalázó, mennyire becsapott és még sorolhatnám. Azért kell megélnie, ha ő lesz megkísértve pontosan tudja, tisztában legyen vele, mit fog okozni a másiknak ha ezt megteszi. Ha tudja mit okoz, akkor is csak a saját lelki érettségének megfelelően fog dönteni, véleményem szerint nem csak fegyelmezetlenségi, vagy önkontroll probléma a megcsalás. Van amikor a megcsaló tudja, neki ez így tökéletesen megéri, tedd fel a kérdést, neked is?

        Saját tapasztalatom az, hogy ha félelemből van valaki egy kapcsolatban, a 3. megmentőként érkezhet, mert a megcsalás az életképtelen kapcsolatnak megadja a kegyelem döfést.

        Másrészt pedig ott vannak az okok a gyerekkorban, amiért így bánnak a megcsalt emberrel. Persze sokkal kényelmesebb baromságnak minősíteni, mint szembenézni a saját belső világunk sebeivel. Amíg a külvilágra kivetítjük a belső diszharmóniánk okait, tehetetlen bábként fog rángatni az élet.

        Van néhány univerzális törvény, ami ha valakinek még nem fér bele a világnézetébe, a baromságok kategóriába van sorolva az egója által.

        – minden amire figyelsz, azzal dolgod van
        – ami zavar, az benned belül nincsen rendben
        – a külső világod a belső által van meghatározva
        – ha valami benned a helyén van, arra nem kapsz kritikát
        – ha az elvárásaidat erősíted, akkor függővé válsz körülményektől és emberektől.

        Felelősség vállalás témakörben:

        http://onmegvalositas.hu/siraly/5 ingyenes meghallgatható, letölthető.

        Amikor először találkoztam a Sanyi tanításaival, az volt a véleményem, olyan jókat mond, de van közte azért elég sok baromság… 🙂 Szerencsére ahogy fejlődik az ember lánya/fia, úgy lesz egyre érettebb, egyre befogadóbb az addig baromságnak tartott abszolút igazságokra is.

    8. ja
      Megbocsátható, de atöbbi -mármint, hogy a kiváltó ok attól ered, akit becsaptak- az baromság. Ilyen alapon minden házasságba mindenki megcsalna mindenkit, mert arra mindig van ok, hol kisebb, hol nagyobb. Az igazság az, hogy a hűtlenek nem képesek fegyelmezni magukat, az meg eszükbe se jusson, hogy a kapcsolatukra ők is odafigyeljenek, ne csak ők várják el, hogy mindent megkapjanak.

      1. Domoszlai Katalin

        Kettőn áll a vásár
        az adott élethelyzetben részt vevők azt tapasztalják, amit maguknak teremtettek.

        Akit megcsalnak, annak meg kell élnie, milyen érzés ez, mennyire fáj, mennyire megalázó, mennyire becsapott és még sorolhatnám. Azért kell megélnie, ha ő lesz megkísértve pontosan tudja, tisztában legyen vele, mit fog okozni a másiknak ha ezt megteszi. Ha tudja mit okoz, akkor is csak a saját lelki érettségének megfelelően fog dönteni, véleményem szerint nem csak fegyelmezetlenségi, vagy önkontroll probléma a megcsalás. Van amikor a megcsaló tudja, neki ez így tökéletesen megéri, tedd fel a kérdést, neked is?

        Saját tapasztalatom az, hogy ha félelemből van valaki egy kapcsolatban, a 3. megmentőként érkezhet, mert a megcsalás az életképtelen kapcsolatnak megadja a kegyelem döfést.

        Másrészt pedig ott vannak az okok a gyerekkorban, amiért így bánnak a megcsalt emberrel. Persze sokkal kényelmesebb baromságnak minősíteni, mint szembenézni a saját belső világunk sebeivel. Amíg a külvilágra kivetítjük a belső diszharmóniánk okait, tehetetlen bábként fog rángatni az élet.

        Van néhány univerzális törvény, ami ha valakinek még nem fér bele a világnézetébe, a baromságok kategóriába van sorolva az egója által.

        – minden amire figyelsz, azzal dolgod van
        – ami zavar, az benned belül nincsen rendben
        – a külső világod a belső által van meghatározva
        – ha valami benned a helyén van, arra nem kapsz kritikát
        – ha az elvárásaidat erősíted, akkor függővé válsz körülményektől és emberektől.

        Felelősség vállalás témakörben:

        http://onmegvalositas.hu/siraly/5 ingyenes meghallgatható, letölthető.

        Amikor először találkoztam a Sanyi tanításaival, az volt a véleményem, olyan jókat mond, de van közte azért elég sok baromság… 🙂 Szerencsére ahogy fejlődik az ember lánya/fia, úgy lesz egyre érettebb, egyre befogadóbb az addig baromságnak tartott abszolút igazságokra is.

    9. megcsalás
      Sziasztok!
      A párommal 2,5 éve vagyunk együtt.Minden ok köztünk minden téren.De egy nap az email fiókját nyitva hagyta amit elolvastam(régebben soha nem tettem)és kiderült az ottani levelekből hogy megcsalt idősebb nőkkel akiknek gyerekeik is vannak.Én 36 éves vagyok.Mikor megkérdeztem hogy miért tette hiszen minden rendben köztünk, akkor azt a választ kaptam nem tudom és nem érzett lelkiismeret furdalást mikor megtette.Azt mesélte hogy amint megtörtént el is felejtette.Semmit nem vettem észre a viselkedéséből mert ugyan úgy folytatodot a kapcsolatunk mint eddig. Szerintettek ez megbocsájtaható és tovább lehet lépni??
      Na és a fontos kérdés hogy szerintetek miért tette??

      1. megbocsájtás
        Szerintem minden megbocsájtható. Kérdés az, hogy érdemes-e továbbra is vállalni a megaláztatást. Nekem úgy tűnik, ezt a fentebb szólók elég bőségesen kifejtették.
        A továbblépés pedig elkerülhetetlen. Vagy így, vagy úgy.
        Sok erőt kívánok hozzá.

        1. megcsalas
          A parom 30 eves. Nincs gyerek es osszekoltozest terveztunk.szerintetek ez betegseg?forduljon pszihologushoz?nehezen tudom feldolgozni.meg sohase csaltak meg tobb novel de meg egyel sem….

          1. A férfi, aki nem tud szeretni
            Olvasd el a fent említett című könyvet! A kötelékfóbiáról szól. Az összeköltözés tervezése válthatta ezt ki belőle!

            ” nem érzett lelkiismeret furdalást mikor megtette.Azt mesélte hogy amint megtörtént el is felejtette.”
            Azt is gondold el, ha Te lennél egy ilyen nő, akiről ezt mondja… hogy esne…
            🙁
            És hogy mit mondhatott azoknak a nőknek. Mert azért a legtöbb nő KAPCSOLATBAN, hosszú távúnak ígért és tervezett kapcsolatban hajlandó csak lefeküdni.
            A döntésedhez, a helyzet értékeléséhez segítene, ha konzultálnál az illetőkkel!

            Van itt egy kislány, akinek ébredezik az a képessége, hogy kiolvassa az esetekből, hogy mi az igazság, amit elhallgatnak. Itt van a másik topicban, keressétek fel egymást…

      2. Domoszlai Katalin

        Ha benne nincs sem megbánás, sem lelkiismeret
        furdalás, amiért ezt tette, az azért van, mert a belső erkölcsi normája szerint ez oké.

        Eszében sem lesz változni, ilyen esetben a megbocsátás, elnézés azt jelenti, elfogadod, hogy ez van. Újra meg fogja tenni, mert miért változtatna?

        Nem jár a tette sem elutasítással, sem büntetéssel, sőt neki roppant kényelmes.

        Ezek ismeretében dönts!

    10. megcsalás
      Sziasztok!
      A párommal 2,5 éve vagyunk együtt.Minden ok köztünk minden téren.De egy nap az email fiókját nyitva hagyta amit elolvastam(régebben soha nem tettem)és kiderült az ottani levelekből hogy megcsalt idősebb nőkkel akiknek gyerekeik is vannak.Én 36 éves vagyok.Mikor megkérdeztem hogy miért tette hiszen minden rendben köztünk, akkor azt a választ kaptam nem tudom és nem érzett lelkiismeret furdalást mikor megtette.Azt mesélte hogy amint megtörtént el is felejtette.Semmit nem vettem észre a viselkedéséből mert ugyan úgy folytatodot a kapcsolatunk mint eddig. Szerintettek ez megbocsájtaható és tovább lehet lépni??
      Na és a fontos kérdés hogy szerintetek miért tette??

      1. megbocsájtás
        Szerintem minden megbocsájtható. Kérdés az, hogy érdemes-e továbbra is vállalni a megaláztatást. Nekem úgy tűnik, ezt a fentebb szólók elég bőségesen kifejtették.
        A továbblépés pedig elkerülhetetlen. Vagy így, vagy úgy.
        Sok erőt kívánok hozzá.

        1. megcsalas
          A parom 30 eves. Nincs gyerek es osszekoltozest terveztunk.szerintetek ez betegseg?forduljon pszihologushoz?nehezen tudom feldolgozni.meg sohase csaltak meg tobb novel de meg egyel sem….

          1. A férfi, aki nem tud szeretni
            Olvasd el a fent említett című könyvet! A kötelékfóbiáról szól. Az összeköltözés tervezése válthatta ezt ki belőle!

            ” nem érzett lelkiismeret furdalást mikor megtette.Azt mesélte hogy amint megtörtént el is felejtette.”
            Azt is gondold el, ha Te lennél egy ilyen nő, akiről ezt mondja… hogy esne…
            🙁
            És hogy mit mondhatott azoknak a nőknek. Mert azért a legtöbb nő KAPCSOLATBAN, hosszú távúnak ígért és tervezett kapcsolatban hajlandó csak lefeküdni.
            A döntésedhez, a helyzet értékeléséhez segítene, ha konzultálnál az illetőkkel!

            Van itt egy kislány, akinek ébredezik az a képessége, hogy kiolvassa az esetekből, hogy mi az igazság, amit elhallgatnak. Itt van a másik topicban, keressétek fel egymást…

      2. Domoszlai Katalin

        Ha benne nincs sem megbánás, sem lelkiismeret
        furdalás, amiért ezt tette, az azért van, mert a belső erkölcsi normája szerint ez oké.

        Eszében sem lesz változni, ilyen esetben a megbocsátás, elnézés azt jelenti, elfogadod, hogy ez van. Újra meg fogja tenni, mert miért változtatna?

        Nem jár a tette sem elutasítással, sem büntetéssel, sőt neki roppant kényelmes.

        Ezek ismeretében dönts!

  2. A lényeg, hogy tanuljunk belőle!
    Voltam már megcsaló és megcsalt is.Természetesen, megcsaltnak lenni sokkal fájdalmasabb, hiszen a büszkeségünket tépázza!Az ex-férjemnek az első nyilvánosságra került esete után, úgy gondoltam, jár neki még egy esély, amitől egy ügyvéd barátom óvva intett, mondván:"összeköthetsz erővel egy szálat, de a csomó örökre ottmarad".Természetesen két éven belül megismétlődött az eset, de ezt követően már elváltunk.Csúnya, botrányos válás volt, jócskán volt mit feldolgoznom, de rövid idő elteltével rájöttem, csak hálával tartozom nekik, hogy kirobbantottak egy nem működő házasságból, mert önszántamból nem tettem volna meg.
    Mire tanított meg?Arra, hogy attól a perctől kezdve, hogy a pár egyik tagja "eljátszik a gondolattal", hogy máshol-másnál keressen boldogságot, akkor azzal a párkapcsolattal baj van és itt még "tettlegességről" nincs is szó!Ha pedig már meg is tette/tették, ott sok tennivaló nincs-persze van kivétel, ha a "csalót" megtanítja arra, hogy mi a baj a párkapcsolattal és képes rajta javítani-nem működik, nem jól működik a párkapcsolat, vagy esetleg nem is PÁR-ok!No és az biztos nem a "harmadik fél hibája, Ő esetleg katalizátor csupán!
    Örök igazság, hogy:"nem azzal kell házasságot (párkapcsolatot)kötni, akivel együtt tudnál élni, hanem aki nélkül nem tudnál élni!"
    Összegezve, le kell vonjuk a tanulságot, mit tettem be és mit kaptam a kapcsolattól és miért is történt midez velem?De sem megbántódni, sem megbocsájtani nem kell, mert nincs is mit!

    1. Tévedések vígjátéka
      „Összegezve, le kell vonjuk a tanulságot, mit tettem be és mit kaptam a kapcsolattól” – nos igen. Nem árt rajta elgondolkodni. Vajon amit adtál, arra volt szüksége a párodnak? Vajon amit kaptál, arra volt szükséged? Megkérdezted-e gyakran, hogy mire van szüksége? Elmondtad-e, hogy mire van szükséged?
      A párkapcsolatok sokszor mennek tönkre azért, mert ki akarjuk találni, hogy mire van szüksége a párunknak – pedig, ha tudnánk, hogy ami ilyenkor kipattan fejünkből, arra igazán nekünk volna szükségünk, akkor inkább megkérdeznénk. Sokszor a partnerek – akár fogvicsorgatva is – olyasmikkel bombázzák egymást, amire a másiknak nincs szüksége, de nem meri elmondani, hisz szereti a párját.
      A másik dolog, amin megbuknak a kapcsolatok az, hogy azt hisszük, hogy ha már megtörtént az összeköltözés, esetleg a házasságkötés, akkor nem kell „csábítónak” lennünk, nem kell szerelmes szavakkal becéznünk, vagy épp dícsérnünk a partnerünket – hisz már úgyis a „miénk”. Ilyenkor szokott belépni a „harmadik”, aki nem csinál mást, mint azt, amit mi, amikor még csak ismerkedtünk a párunkkal.
      Nem árt ezen elgondolkodni – már csak azért is, hogy a következő kapcsolatban figyelhess ezekre a dolgokra.
      Kivánok sok szerelmes élményt és több figyelmet a következő kapcsolatodban!
      Eta

    2. Miért akartál bennmaradni egy rossz házasságban?
      „hálával tartozom nekik, hogy kirobbantottak egy nem működő házasságból, mert önszántamból nem tettem volna meg”
      Úgy érted, a lányoknak tartozol hálával?
      És miért akartál egy nem működő házasságban bennmaradni?
      (Mazochizmusból?:))

      1. Ezer oka van, hogy valaki miért marad benne
        egy rossza házasságban.

        Mert ez látta otthon, elítélendő volt válni.
        A környezete ezt sulykolta belé.
        Úgy gondolta, még helyrehozható.
        A gyerekek miatt.
        Félt, hogy már soha többé nem kell senkinek.
        Félelem az anyagi megpróbáltatásoktól.
        Félelem az egyedül töltött ünnepektől, magányos téli estéktől.
        Nem volt hozzá ereje, bátorsága…

        és még lehetne sorolni.

        Ezeket már csak többnyire akkor veszi észre az ember, ha túl van a válás okozta traumán, sokkon és elkezdi felépítgetni önmagát, megjelennek az első „hoppá” élmények, amelyek pozitívan löknek rajta egyet. Persze még így is van jócskán hullámvasút, de azért egyre inkább simul a pálya.

        1. Ezeknek nincs közük a párkapcsolathoz
          Amiket felsoroltál, egyiknek sincs semmi köze ahhoz, ami a párkapcsolatban, a kettőtök viszonyában történik. Egyik sem vonatkozik a kettőtök érzelmi viszonyára, azaz arra, amitől párkapcsolat egy kapcsolat.
          Csak csodálkozom és csodálkozom, hogy hogy lehet párkapcsolattól független dolgokra hivatkozva dönteni párkapcsolatról.
          Olvasd el ezt is, most írtam: http://onmegvalositas.hu/comment/53817#comment-53817 .

          Például: fél, hogy nem tud megállni a lábán anyagilag. Oké. EZ érv egy párkapcsolat mellett???! Ez egy érzelem, amivel nem szabad megterhelni egy párkapcsolatot, mert egy párkapcsolat nem ilyen érzelmek orvoslására való!
          Esetleg már az elején azért választotta, hogy anyagilag támaszkodhasson rá – neki magának ne kelljen önellátóvá válni (ne nőjön fel)?… Hát ha ilyen tartalmakra alapoz egy szerelminek hazudott kapcsolatot, és ezt tudja is, akkor miért lepődik meg, amikor a másik félen is meglátja, hogy az nem szerelmileg viszonyul hozzá?…??
          Hiszen ő sem szerelmi kapcsolatnak indította. Ki mint vet, úgy arat.

          1. 25 év házasság után csalt meg!
            Kedves Mindenki!

            A férjemmel 25 éve vagyunk házasok, nem panaszkodhatunk mindenünk megvan, nem vagyunk gazdagok. Van 2 főiskolás gyermekünk, akik itthon élnek velünk. Véletlen folytán találtam a telefonjában egy sms-t egy hölgytől amiben találkozót beszélnek meg. Rájöttem, hogy 3 éve folyamatosan csal a hölggyel, pedig itthon minden rendben volt azon a téren is ( akár minden nap). Én 46 a férjem 50 éves. Mi válthatta ki belőle, mert sajnos hiába kérdezem, próbálom megoldani, nem kapok választ. Szeretnék tőletek tanácsot kérni!

            Köszönöm!

    3. Miért akartál bennmaradni egy rossz házasságban?
      „hálával tartozom nekik, hogy kirobbantottak egy nem működő házasságból, mert önszántamból nem tettem volna meg”
      Úgy érted, a lányoknak tartozol hálával?
      És miért akartál egy nem működő házasságban bennmaradni?
      (Mazochizmusból?:))

      1. Ezer oka van, hogy valaki miért marad benne
        egy rossza házasságban.

        Mert ez látta otthon, elítélendő volt válni.
        A környezete ezt sulykolta belé.
        Úgy gondolta, még helyrehozható.
        A gyerekek miatt.
        Félt, hogy már soha többé nem kell senkinek.
        Félelem az anyagi megpróbáltatásoktól.
        Félelem az egyedül töltött ünnepektől, magányos téli estéktől.
        Nem volt hozzá ereje, bátorsága…

        és még lehetne sorolni.

        Ezeket már csak többnyire akkor veszi észre az ember, ha túl van a válás okozta traumán, sokkon és elkezdi felépítgetni önmagát, megjelennek az első „hoppá” élmények, amelyek pozitívan löknek rajta egyet. Persze még így is van jócskán hullámvasút, de azért egyre inkább simul a pálya.

        1. Ezeknek nincs közük a párkapcsolathoz
          Amiket felsoroltál, egyiknek sincs semmi köze ahhoz, ami a párkapcsolatban, a kettőtök viszonyában történik. Egyik sem vonatkozik a kettőtök érzelmi viszonyára, azaz arra, amitől párkapcsolat egy kapcsolat.
          Csak csodálkozom és csodálkozom, hogy hogy lehet párkapcsolattól független dolgokra hivatkozva dönteni párkapcsolatról.
          Olvasd el ezt is, most írtam: http://onmegvalositas.hu/comment/53817#comment-53817 .

          Például: fél, hogy nem tud megállni a lábán anyagilag. Oké. EZ érv egy párkapcsolat mellett???! Ez egy érzelem, amivel nem szabad megterhelni egy párkapcsolatot, mert egy párkapcsolat nem ilyen érzelmek orvoslására való!
          Esetleg már az elején azért választotta, hogy anyagilag támaszkodhasson rá – neki magának ne kelljen önellátóvá válni (ne nőjön fel)?… Hát ha ilyen tartalmakra alapoz egy szerelminek hazudott kapcsolatot, és ezt tudja is, akkor miért lepődik meg, amikor a másik félen is meglátja, hogy az nem szerelmileg viszonyul hozzá?…??
          Hiszen ő sem szerelmi kapcsolatnak indította. Ki mint vet, úgy arat.

          1. 25 év házasság után csalt meg!
            Kedves Mindenki!

            A férjemmel 25 éve vagyunk házasok, nem panaszkodhatunk mindenünk megvan, nem vagyunk gazdagok. Van 2 főiskolás gyermekünk, akik itthon élnek velünk. Véletlen folytán találtam a telefonjában egy sms-t egy hölgytől amiben találkozót beszélnek meg. Rájöttem, hogy 3 éve folyamatosan csal a hölggyel, pedig itthon minden rendben volt azon a téren is ( akár minden nap). Én 46 a férjem 50 éves. Mi válthatta ki belőle, mert sajnos hiába kérdezem, próbálom megoldani, nem kapok választ. Szeretnék tőletek tanácsot kérni!

            Köszönöm!

  3. kérlek, segitsetek!
    Kedves Mindenki!

    Ide kapcsolódik, de kicsit mégis más…

    Új vagyok itt, és ugy érzem, a világban is új vagyok, 35 éves nő létemre. Eddig nem mertem a titkomat senkivel megosztani, most reménykedem, hogy Ti tudtok segiteni… A történetem röviden: Működésképtelen házasságom alatt ismertem meg Valakit, aki mindenkinél különlegesebb. Ö kereste az ö Igaziját, mégis nekem belsö kényszerem volt hogy közeledjek Hozzá. Mindegy hogy hogyan, csak Vele. Jóbarátja akartam lenni, de több lettem. Eddig soha nem szerettem és nem értékeltem ennyire senkit! Ám Ő, az igazit meg nem találván, néhány csalódás után, ugy döntött hogy igazit többé nem keres, és egyszerre több barátnöt is szeretne, ugy hogy mindegyiknek jó legyen – most nem fizikai dolgokról beszélek. Én kaptam a „sok közül az elsö” szerepet, de mindvégig reménykedtem hogy ezt csak ugy mondja, hogy talán egyszer elég leszek neki csak én. Ö sokszor elöhozza, hogy szeretné ha nekem nem esne rosszul, ha neki más is lenne, attól még ugyanugy szeretne mint eddig. Hangsulyozza, hogy ö nem szerelmes belém, és igy ahogy engem szeret, többet is tudna szeretni. Elismeri, hogy valószinüleg nem lesz más, aki ennyire szereti mint én. Ekkor én mindig sirok, és neki rossz hogy sirok, és eddig azért nem lett neki más is, mert nem akart nekem rosszat okozni. Én most már könyörgök neki, hogy ne hagyja lezülleni az életét a multbeli sérelmei miatti buta elhatározásból! Miért nem elég neki az amit én tudok adni?! Itt most nem arról van szó, hogy csak titokban találkozhattunk, mert azok a találkozások megérték a sok hátrányt ami abból származott, és Ő nem is akart ilyen téren többet. Én most válófélben vagyok. Talán fél, hogy ha „szabad” leszek, valahogy mégis összekötnénk az életünket? Én nem félek, én titkon vágyom erre… És nem tudok szakitani vele, már többször megpróbáltam, mindig emiatt, de hogyan szakitsak ha ennyire szeretem?!!

    Miért ilyen Ő velem? Ha azt mondja hogy nagyra értékel engem, akkor miért nem vagyok elég neki én?

    Ti mit gondoltok erről hogy többet szeretni egyszerre? Szerintetek találna olyan nőket, akik azzal együtt hogy méltóak az Ő szeretetére – tehát nem utcalányok – beleegyeznek abba, hogy mindketten csak egy lesznek a másiknak a sok közül? Én ezt nem tudom elhinni, hogy vannak ilyen emberek!

    Kérlek szépen, ha tudtok vigasztaló szót, vagy konkrét lehetöséget hogy mit tegyek, SEGITSETEK!!!

    Előre is köszönöm!
    Gwenhwyfar

    1. Miért nem csak téged szeret!
      Kedves hölgy!
      Ezek a ragaszkodások, nehéz elválások a karmáról szólnak. Egyrészt neked: meg kell értened, kapcsolatotok csak rövid időre szólt. Találd meg benne, mit tanított meg ez a kapcsolat! Ezt a tudást egy másik kapcsolatban kell hasznosítanod. Engedd el ezt a férfit, mert egy nehezebb karmát , (adósságot) veszel magadra. Mindenkinek van igazi, ami biztos nem maga a mennyország, mert abban is van feladatunk de a férfi szeretni fog, nem akar elhagyni, megcsalni, segít az élet minden területén. Jóban, rosszban!
      Ha mégis összejönnétek, ez a férfi soha nem lesz hűséges, mert nem te vagy az igazi. Ő még keresi!
      A fájdalmat meg kell élni, mert az tanít, bölcsebbé tesz.
      Én is megéltem, nehezen engedtem el, de az élet bebizonyította jól tettem! Minden jót, kitartás!
      tamasmagdolna@freemail.hu

      1. Bár régi a beírás, de a tartalma nagyon is aktuális és sokat
        Bár régi a beírás, de a tartalma nagyon is aktuális és sokat mondó. Megjegyzem, voltam már megcsaló és megcsalt is.
        A volt kapcsolatból a tanítások a legértékesebbek, ezeket kell átmenteni, tudatosítani és a következőben hasznosítani. Tapasztalatom szerint a megcsalásnál a bizalom törik apró darabokra, amely aztán megmérgezi a légkört és kevés kivételtől eltekintve menthetetlenül a kapcsolat halálához vezet. Már azt sem hiszed el a másiknak, amit kérdez. Mindketten belefáradtok az állandó bizonygatásokba, bizalom-próbákba.

        A bizalom hiánya ezer formában nyilvánul meg és mindenen rajta hagyja a bélyegét egyre intenzívebben és intenzívebben, amíg nincs más út, mint a kilépés.

        Ha már megtörtént, akkor pedig nem szabad elmondani, mert ezzel a felelősséget a kapcsolat folytatásáért átteszed a másik vállára. Te feldolgozod önmagadban, a másikban pedig egyre növekszik a mérgezett tüske és az elviselhetetlen fájdalom.
        Az pedig eleve intő jel, ha a kapcsolat legelején, elviekben a legforróbb, legszerelmesebb szakaszában történt a megcsalás.

        Persze itt is kettőn múlik a vásár. 🙂

      2. Bár régi a beírás, de a tartalma nagyon is aktuális és sokat
        Bár régi a beírás, de a tartalma nagyon is aktuális és sokat mondó. Megjegyzem, voltam már megcsaló és megcsalt is.
        A volt kapcsolatból a tanítások a legértékesebbek, ezeket kell átmenteni, tudatosítani és a következőben hasznosítani. Tapasztalatom szerint a megcsalásnál a bizalom törik apró darabokra, amely aztán megmérgezi a légkört és kevés kivételtől eltekintve menthetetlenül a kapcsolat halálához vezet. Már azt sem hiszed el a másiknak, amit kérdez. Mindketten belefáradtok az állandó bizonygatásokba, bizalom-próbákba.

        A bizalom hiánya ezer formában nyilvánul meg és mindenen rajta hagyja a bélyegét egyre intenzívebben és intenzívebben, amíg nincs más út, mint a kilépés.

        Ha már megtörtént, akkor pedig nem szabad elmondani, mert ezzel a felelősséget a kapcsolat folytatásáért átteszed a másik vállára. Te feldolgozod önmagadban, a másikban pedig egyre növekszik a mérgezett tüske és az elviselhetetlen fájdalom.
        Az pedig eleve intő jel, ha a kapcsolat legelején, elviekben a legforróbb, legszerelmesebb szakaszában történt a megcsalás.

        Persze itt is kettőn múlik a vásár. 🙂

    2. Működésképtelen házasságban miért csücsülsz?
      „Működésképtelen házasságom alatt ismertem meg Valakit”
      Ezt nem értem.
      Ha valami nem jó, miért üldögélsz benne?
      Javítsd meg, vagy hagyd ott!
      Miért választod a Számodra rossz verziót?:-o
      Nem azért házasodtál, hogy szerelmi életet élhess? Akkor mért törődsz bele, hogy ez nem működik?

      „Ti mit gondoltok erről hogy többet szeretni egyszerre? Szerintetek találna olyan nőket, akik azzal együtt hogy méltóak az Ő szeretetére ” ” nem tudom elhinni, hogy vannak ilyen emberek!”

      Én ilyen vagyok!

      „Én kaptam a „sok közül az elsö” szerepet”

      De ezt nem tudom elfogadni.
      Csak az egyenrangúságot.

      1. házasság, szex
        Az ember nem azért házasodik, hogy szerelmi életet élhessen… Azt (az állatvilághoz hasonlóan) házasságon kívül is megteheti.

        1. Régen sokan az érzelmi biztonságért
          házasodtak,aminek a szex is része volt,mint kezdeti lángolásuk szokásossá vált maradványa. Felcsapó indulataikba te is beleélheted magad,ha elképzeled,hogy a párod azt az okot,amiért összeházasodtál vele,mással csinálja,inkább másokkal éli meg,mással osztja meg lelkesen,mással érzi át,és emiatt téged hanyagolni kezd,kevesebb jut belőle neked,vagy csak neked tűnik úgy.
          De ezt könnyen kiküszöbölheted:egyszerűen az értékrendedet változtasd meg:Tedd azt az okot,vagy okokat e saját értékrendedben sereghajtóvá,mondjuk az afrikai éhezőkkel való együttérzés időszakos adakozási fellángolásokkal elcsitítható fájdalmával egyenlő erősségűvé.
          Fogadd el tiszta szívvel ami nem tetszik,vagy felháborít:dolgozd fel ,és ha már nem kelt viharokat benned,akkor tényleg huszadrangúvá vált,és ezt utána tudatosíthatod is magadban.Létezik erre alkalmas meditáció.Üdvözlettel:felacso

    3. Működésképtelen házasságban miért csücsülsz?
      „Működésképtelen házasságom alatt ismertem meg Valakit”
      Ezt nem értem.
      Ha valami nem jó, miért üldögélsz benne?
      Javítsd meg, vagy hagyd ott!
      Miért választod a Számodra rossz verziót?:-o
      Nem azért házasodtál, hogy szerelmi életet élhess? Akkor mért törődsz bele, hogy ez nem működik?

      „Ti mit gondoltok erről hogy többet szeretni egyszerre? Szerintetek találna olyan nőket, akik azzal együtt hogy méltóak az Ő szeretetére ” ” nem tudom elhinni, hogy vannak ilyen emberek!”

      Én ilyen vagyok!

      „Én kaptam a „sok közül az elsö” szerepet”

      De ezt nem tudom elfogadni.
      Csak az egyenrangúságot.

      1. házasság, szex
        Az ember nem azért házasodik, hogy szerelmi életet élhessen… Azt (az állatvilághoz hasonlóan) házasságon kívül is megteheti.

        1. Régen sokan az érzelmi biztonságért
          házasodtak,aminek a szex is része volt,mint kezdeti lángolásuk szokásossá vált maradványa. Felcsapó indulataikba te is beleélheted magad,ha elképzeled,hogy a párod azt az okot,amiért összeházasodtál vele,mással csinálja,inkább másokkal éli meg,mással osztja meg lelkesen,mással érzi át,és emiatt téged hanyagolni kezd,kevesebb jut belőle neked,vagy csak neked tűnik úgy.
          De ezt könnyen kiküszöbölheted:egyszerűen az értékrendedet változtasd meg:Tedd azt az okot,vagy okokat e saját értékrendedben sereghajtóvá,mondjuk az afrikai éhezőkkel való együttérzés időszakos adakozási fellángolásokkal elcsitítható fájdalmával egyenlő erősségűvé.
          Fogadd el tiszta szívvel ami nem tetszik,vagy felháborít:dolgozd fel ,és ha már nem kelt viharokat benned,akkor tényleg huszadrangúvá vált,és ezt utána tudatosíthatod is magadban.Létezik erre alkalmas meditáció.Üdvözlettel:felacso

    4. Megihletett ez a 2008-as segítségkérés.
      Az én élete valódi élményei ajándékok voltak.Többnyire váratlanul jöttek és értek véget,nem erőszakoltam ki őket a sorstól.Gondolkodással tervezéssel,elvárással,vággyal csak rontottam rajtuk:izzadságszagúvá váltak.A valódi kapcsolatoknak szerintem megvan a maguk előre megírt sorsa,és a résztvevőknek nincs más dolga csak belefeledkezni és élvezni a dolgok természetes gördülését ,ismétlődését.Heroikus erőfeszítésekkel meg lehet próbálni bizonyos valószerű veszélyeket előre elhárítani,pl.késleltetni a szétválást,de az erre fordított energia az együttlét végtelen pillanatából dob ki,egy egy aggódó szemlélővé tesz a nyílt szívű és nyílt elméjű résztvevő helyett.A jelenben való közös szétáradás helyett a lehetséges jövővel kezdesz harcba.A vágy hogy valami így legyen,úgy ne legyen,és a társ ilyen legyen,és ne éppolyan amilyen éppen:szintén ugyanehhez vezet,vagyis az éppen való elutasításába,vagy csak feltételes ,záradékokkal ellátott elfogadásába börtönöz. Játszmákká alakuló ismétlődő csatákhoz vezet,aminél egy idő után már mindkét fél előre tudja,hogy mikor ki mit fog mondani és mi lesz a reakció erre.Az élet mindig a számodra legjobb legalkalmasabb tapasztalási lehetőségeket kínálja fel.Mindegyik önmagában és a benne rejlő lehetőségben kerek.Résztvételetekkel kibomlik a kapcsolat rózsabimbója magától,napfény vagytok számára,de a nem akart jövőtől való félelmed felhőként beárnyékolja,és az egyre gyakoribb számonkérése a szirmoknak olyan mint a jégeső.Azt hogy illatos,csupa tüske,színes vagy fakó lesz a virág,vagy milyen rovar rágást vonzza be,azt mélyebb szinten határoztátok el már a kapcsolat lelki rügyfakadásakor.Azt viszont bármely pillanatban megítélheted,hogy ez ahogy éppen most van,az élvezhető-e,az jó-e neked.Ha nem,ha igen:dönthetsz:folytatod,vagy megvonod a fényed ettől a kapcsolattól.Legtöbb esetben a félelem,ami miatt nem lép ki az éppen szenvedő:talál-e másikat,szürkének tűnnek a még jobbhoz való töltekezés időszakában a hétköznapok a már megszokott „rossz” hiányában,vagy egyszerűen fél akarattal letörni a közös virágot,és hagyni emlékké száradni azt.Nagyon mély belső bizonyosság kell ahhoz,hogy biztos legyél benne:bármit döntesz is csak a számodra legjobbak között válogatsz,és bármi szörnyűség vagy felemelő történik is veled:az mindenképpen csak az ott és akkor lehetséges legjobb lehet.Nem tudsz úgy dönteni,vagy nem dönteni,hogy ne ez legyen.Üdvözlettel:felacso
      U. i . :Amit leírsz,abból én azt érzem ki,hogy amíg egy „érettebb” szakaszba nem kerül,addig te nem lehetsz az igazi neki,még ha megfeszülsz sem.Ezt ha jól értem megfelelő cukormázzal ,de a képedbe is vágja.Ez nem a te hibád,de nem is az övé.Némi szadomazochizmust persze kiérzek ennek a helyzetnek a részetekről történő rituális újra,és újratárgyalásából.Abban nincs semmi rossz,ha nyíltan megbeszélitek,hogy jelen pillanatban neki nem kellesz együttélő társnak,és jelenleg úgy gondolja,hogy később se,de te meg azt szeretnéd ha szerelmes társaddá válna ő.De ha ezt egyszer tisztáztátok,és mindketten külön külön is tiszta szívvel elfogadjátok ,hogy jelenleg ez van,még így is fölvállalom a kapcsolatot,és agyatokban elmentitek a helyzetetek,a pillanatnyi szándékaitok milyenségét,akkor a folyó kapcsolat örömeiben kell újra fejest ugorni és lubickolni,és a stratégiai kérdéseket majd akkor vessétek fel újra,amikor valamelyiktek helyzetében a kapcsolatotok szempontjából fontos változás következik be (pl.befejeződött a válásod,stb.).Nem lehet mindig csak a borús jövőt számonkérni egymáson,mert akkor mikor éltek?Azokat a pillanatokat próbáld gyakorítani(jönnek maguktól is,engedd el magad),amire a szíved visz,amikor kiteljesedettnek érzed magad,amikor maguktól,könnyen,elegánsan történik minden,hogy majd az életfimeden ne sírva vígadj,hanem kacagj,és könnyes szemmel mosolyogj.

    5. Megihletett ez a 2008-as segítségkérés.
      Az én élete valódi élményei ajándékok voltak.Többnyire váratlanul jöttek és értek véget,nem erőszakoltam ki őket a sorstól.Gondolkodással tervezéssel,elvárással,vággyal csak rontottam rajtuk:izzadságszagúvá váltak.A valódi kapcsolatoknak szerintem megvan a maguk előre megírt sorsa,és a résztvevőknek nincs más dolga csak belefeledkezni és élvezni a dolgok természetes gördülését ,ismétlődését.Heroikus erőfeszítésekkel meg lehet próbálni bizonyos valószerű veszélyeket előre elhárítani,pl.késleltetni a szétválást,de az erre fordított energia az együttlét végtelen pillanatából dob ki,egy egy aggódó szemlélővé tesz a nyílt szívű és nyílt elméjű résztvevő helyett.A jelenben való közös szétáradás helyett a lehetséges jövővel kezdesz harcba.A vágy hogy valami így legyen,úgy ne legyen,és a társ ilyen legyen,és ne éppolyan amilyen éppen:szintén ugyanehhez vezet,vagyis az éppen való elutasításába,vagy csak feltételes ,záradékokkal ellátott elfogadásába börtönöz. Játszmákká alakuló ismétlődő csatákhoz vezet,aminél egy idő után már mindkét fél előre tudja,hogy mikor ki mit fog mondani és mi lesz a reakció erre.Az élet mindig a számodra legjobb legalkalmasabb tapasztalási lehetőségeket kínálja fel.Mindegyik önmagában és a benne rejlő lehetőségben kerek.Résztvételetekkel kibomlik a kapcsolat rózsabimbója magától,napfény vagytok számára,de a nem akart jövőtől való félelmed felhőként beárnyékolja,és az egyre gyakoribb számonkérése a szirmoknak olyan mint a jégeső.Azt hogy illatos,csupa tüske,színes vagy fakó lesz a virág,vagy milyen rovar rágást vonzza be,azt mélyebb szinten határoztátok el már a kapcsolat lelki rügyfakadásakor.Azt viszont bármely pillanatban megítélheted,hogy ez ahogy éppen most van,az élvezhető-e,az jó-e neked.Ha nem,ha igen:dönthetsz:folytatod,vagy megvonod a fényed ettől a kapcsolattól.Legtöbb esetben a félelem,ami miatt nem lép ki az éppen szenvedő:talál-e másikat,szürkének tűnnek a még jobbhoz való töltekezés időszakában a hétköznapok a már megszokott „rossz” hiányában,vagy egyszerűen fél akarattal letörni a közös virágot,és hagyni emlékké száradni azt.Nagyon mély belső bizonyosság kell ahhoz,hogy biztos legyél benne:bármit döntesz is csak a számodra legjobbak között válogatsz,és bármi szörnyűség vagy felemelő történik is veled:az mindenképpen csak az ott és akkor lehetséges legjobb lehet.Nem tudsz úgy dönteni,vagy nem dönteni,hogy ne ez legyen.Üdvözlettel:felacso
      U. i . :Amit leírsz,abból én azt érzem ki,hogy amíg egy „érettebb” szakaszba nem kerül,addig te nem lehetsz az igazi neki,még ha megfeszülsz sem.Ezt ha jól értem megfelelő cukormázzal ,de a képedbe is vágja.Ez nem a te hibád,de nem is az övé.Némi szadomazochizmust persze kiérzek ennek a helyzetnek a részetekről történő rituális újra,és újratárgyalásából.Abban nincs semmi rossz,ha nyíltan megbeszélitek,hogy jelen pillanatban neki nem kellesz együttélő társnak,és jelenleg úgy gondolja,hogy később se,de te meg azt szeretnéd ha szerelmes társaddá válna ő.De ha ezt egyszer tisztáztátok,és mindketten külön külön is tiszta szívvel elfogadjátok ,hogy jelenleg ez van,még így is fölvállalom a kapcsolatot,és agyatokban elmentitek a helyzetetek,a pillanatnyi szándékaitok milyenségét,akkor a folyó kapcsolat örömeiben kell újra fejest ugorni és lubickolni,és a stratégiai kérdéseket majd akkor vessétek fel újra,amikor valamelyiktek helyzetében a kapcsolatotok szempontjából fontos változás következik be (pl.befejeződött a válásod,stb.).Nem lehet mindig csak a borús jövőt számonkérni egymáson,mert akkor mikor éltek?Azokat a pillanatokat próbáld gyakorítani(jönnek maguktól is,engedd el magad),amire a szíved visz,amikor kiteljesedettnek érzed magad,amikor maguktól,könnyen,elegánsan történik minden,hogy majd az életfimeden ne sírva vígadj,hanem kacagj,és könnyes szemmel mosolyogj.

    6. fájdalmas válasz
      Sajnálom, az a férfi nem szeret téged , ha szeretne akkor harcolna érted és csak te kellenél neki.
      Pontosan tudom, hogy milyen fájdalmas az amit neked írok, de csak sebket fogsz szerezni ha ezzel a férfival nem szakítasz.

    7. fájdalmas válasz
      Sajnálom, az a férfi nem szeret téged , ha szeretne akkor harcolna érted és csak te kellenél neki.
      Pontosan tudom, hogy milyen fájdalmas az amit neked írok, de csak sebket fogsz szerezni ha ezzel a férfival nem szakítasz.

  4. Én egyszer megpróbáltam megbocsátani és nem sikerült
    Én egyszer megpróbáltam megbocsátani és nem sikerült. Nem tudtam elfeledni, hogy volt egy másik lény, akire ő jobban vágyott mint rám. A jövőben is, ha megcsalnak majd engem nem fogom megpróbálni megjavítani a kapcsolatot. Azt addig kellett volna, amíg nem csaltak meg.

    Szerintem nincs jogunk elvárni mástól, hogy változzon meg. Csak magunkat változtathatjuk. Vagy elfogadod, hogy ő másokkal is akar lenni (korrekten elmondta) és igy maradsz vele boldogan, vagy menj el tőle és hagyd őt boldognak lenni másokkal.

    Szerintem Te nem azért haragszol rá, mert erkölcstelennek gondolod, hogy ő több nőbe is tud szerelmes lenni, hanem az, hogy azt nem tudod elfogadni, hogy nem csak beléd akar szerelmes lenni. Szerintem felesleges reménykedned, ha mégis be adná a derekát, később kimutatná neked, hogy haragszik, mert kioltottad belőle a tűzet, és egy megkeseredett emberrel nem akarhatsz te sem együtt élni.

  5. Kedves Veronika!
    Azért címzem hozzád a válaszomat, mert fájdalmat és dühöt éreztem a leveledből (lehet, hogy rosszul)

    Ugy ahogy írtad, hogy a megcsalás oka nem tőled ered, így maga a tett sem rólad szól, téged minősít! Én voltam már megcsaló és megcsalt is, ismerem mind a két oldalt. Amikor én csaltam, akkor az nem a páromról szólt, hogy ő kevesebb, vagy csúnyább, vagy rosszabb a szeretőnél, hanem akkor ott adódott egy alkalom, amikor elsodort a szenvedély. Ennyi és semmi több. Ez rólam szólt és nem a páromról, akit szerettem továbbra is ugyan úgy! Nem vagyok büszke a tettemre, de nem is szégyenlem.

    Voltam már „megcsalt” is. Megismerkedtem egy olyan nem monogám emberrel akiről te is írtál. Ez kiderűl már az elején a kapcsolatnak, sőt már látni az első találkozáskor:) Én elfogadtam ezt a tulajdonságát épp úgy ahogy a többit. Nem éreztem, hogy én kevesebb, vagy több lennék azért mert neki másra is szüksége van. Élveztem amikor velem volt, nem akartam megváltoztatni és boldogan emlékszem minden pillanatára a kapcsolatunknak. Egy mély szeretet él bennem ha rá gondolok, a legtöbbet tőle tanultam mgamról az életről, a világról.

    Kedves Veronika, nem akarok én itt okos lenni, de annyian esnek ebbe a „hibába”, hogy személyesnek veszik a „megcsalást” és elkeserednek. Hidd el, hogy ez nem rólad szól, hogy ahogy te fogalmaztál „nem vagy elég jó a párodnak”! Szó sincs ilyesmiről, ez az érzés benned van és te érzed így és nem a párod talál kevesebbnek! Vannak nem monogám emberek és van aki leél 40 évet a párjával és nem kíván meg mást. Nem vagyunk egyformák. Ha pedig egy monogám kapcsolatba bejön egy harmadik aki nem csak egy kaland, hanem egy szerelem, akkor ott már nem megcsalásról beszélhetünk, hanem a kapcsolat elvesztette az egységét. Ilyen is van, de erről sem te vagy a másik tehet, vagyis ez sem személyes. Lejárt az időtök, tovább kell lépni, új utakat járni, új leckéket tanulni. Attól te még tökéletes maradsz!
    Évi

  6. Kedves Veronika!
    Azért címzem hozzád a válaszomat, mert fájdalmat és dühöt éreztem a leveledből (lehet, hogy rosszul)

    Ugy ahogy írtad, hogy a megcsalás oka nem tőled ered, így maga a tett sem rólad szól, téged minősít! Én voltam már megcsaló és megcsalt is, ismerem mind a két oldalt. Amikor én csaltam, akkor az nem a páromról szólt, hogy ő kevesebb, vagy csúnyább, vagy rosszabb a szeretőnél, hanem akkor ott adódott egy alkalom, amikor elsodort a szenvedély. Ennyi és semmi több. Ez rólam szólt és nem a páromról, akit szerettem továbbra is ugyan úgy! Nem vagyok büszke a tettemre, de nem is szégyenlem.

    Voltam már „megcsalt” is. Megismerkedtem egy olyan nem monogám emberrel akiről te is írtál. Ez kiderűl már az elején a kapcsolatnak, sőt már látni az első találkozáskor:) Én elfogadtam ezt a tulajdonságát épp úgy ahogy a többit. Nem éreztem, hogy én kevesebb, vagy több lennék azért mert neki másra is szüksége van. Élveztem amikor velem volt, nem akartam megváltoztatni és boldogan emlékszem minden pillanatára a kapcsolatunknak. Egy mély szeretet él bennem ha rá gondolok, a legtöbbet tőle tanultam mgamról az életről, a világról.

    Kedves Veronika, nem akarok én itt okos lenni, de annyian esnek ebbe a „hibába”, hogy személyesnek veszik a „megcsalást” és elkeserednek. Hidd el, hogy ez nem rólad szól, hogy ahogy te fogalmaztál „nem vagy elég jó a párodnak”! Szó sincs ilyesmiről, ez az érzés benned van és te érzed így és nem a párod talál kevesebbnek! Vannak nem monogám emberek és van aki leél 40 évet a párjával és nem kíván meg mást. Nem vagyunk egyformák. Ha pedig egy monogám kapcsolatba bejön egy harmadik aki nem csak egy kaland, hanem egy szerelem, akkor ott már nem megcsalásról beszélhetünk, hanem a kapcsolat elvesztette az egységét. Ilyen is van, de erről sem te vagy a másik tehet, vagyis ez sem személyes. Lejárt az időtök, tovább kell lépni, új utakat járni, új leckéket tanulni. Attól te még tökéletes maradsz!
    Évi

  7. Ki szóljon hozzá ? Aki voltam , aki szeretnék lenni , vagy aki a
    Ki szóljon hozzá ? Aki voltam , aki szeretnék lenni , vagy aki a kettő közt zuhan , és félszemmel ide , félszemmel oda kacsint ? Aki voltam , az egyértelműen egy visszafordíthatatlan dolognak tekintette ,egy begyógyíthatatlan végzetes sebnek a kapcsolatban , aminek , -hosszas töprengés után – , azt ismerte a lényegének fel , hogy a lelkünk összetartozásának az egyetlen kifejezője testi szinten az , hogy az érintéssel járó kellemes cselekedeteket kizárólag egymással kívánjuk végezni , mert ez így jó , és helyes . Úgy gondolta , hogy hűtlenségkor jobb távolabb lépni az elszakadó társtól , teret engedve neki , hátha csak a fojtó , fülledt bensőségességből menekül , hadd tapasztalja meg a távolságból eredő vonzást is . De tudta azt is ,hogy ezt nem ússza meg szenvedés nélkül , mert érzelmileg kötődik . Nem akarta elfogadni a lehetőségét , hogy ő is egyszer majd megcsalt lehet . A fájdalmat társitotta hozzá ( közhelyes ) . Inkább megkötött egy egyoldalú alkut a világgal , hogy ha nem csal ,akkor ő sem csalatik meg . Nem tudta , hogy jutalmat , viszonzást várni megront és bűnbe visz . ( A bűn következménye a szenvedés , ami mindig visszautal rá . )Ugyanakkor mégis ő volt az , aki amikor őszintén kitöltött egy lélektani tesztet , akkor az eredményen hitetlenkedve elcsodálkozott , mert különösebb értékelés sem kellett annak megértéséhez , hogy valami benne arról ábrándozik ,hogy kipróbálja más nővel is , ami Vele a legjobb . Bukni akarok – fogalmazta meg magának . És ki volt akivel ezt először megbeszélte (sok egyéb más megtárgyalnivaló között ) ? Persze , hogy a társával , feleségével ! Vissza is kapta később az öszinteséget . Akkor összeomlottam , ma már megéltem azt a számomra meglepő szeretetérzést is , amivel egy általam testileg is kívánt személy (sajna , nem irántam való ) fellángolásában gyönyörködtem , amint az éppen fellobbanóban levő érzelmeit osztotta meg velem . Tulajdonképpen féltékeny lehetett volna a kapcsolatunkra a barátja , csak szerencsére a szellemi – , és a lelki bensőségességet nem tartjuk egyenértékűnek az ugyanolyanmértékű testivel , hanem jó materialistaként csak másodlagosnak , kevésbé veszélyesnek .
    Aki zuhan , már nem vígasztalan . Pillanatnyilag elhitt enyhítő gyógyírja , elringató , vígasztaló esti meséje hasonló helyzetekre az , hogy bármit kiragad a semmiből , az a kettősség világában rögtön szétszakad ,és hiába hajítja el magától jó messze az egyik felét , pályája során kikerülhetlenül belebukik , mert a dédelgetve örökké megélni kívánt félrészt vonzza a kiegészítője , és mivel el nem engedem , magamhoz szorítom , így engem is repít oda ,ahol majd megélem azt is . Másként fogalmazva , mivel az idő azt is jelenti ,hogy nem egyszerre látok mindent , a tér pedig azt is , hogy mindent nem láthatok egyszerre , ezért egyszerűen nem láthatom mind a két oldalát ugyanannak ,sőt még ha egy idő múlva meg is látom a másik oldalát , nem biztos hogy felismerem azt ,hogy ugyanahhoz az eseményhez tartozik . A második képből nem világlik ki olyan egyértelműen az , hogy a kiteljesedéshez meg kell tapasztalni a dolgok minden oldalát . Abban meg csak reménykedem , hogy a test számára szenvedéssel járó megtapasztalásokat már magasabb szinten lévő tudattal fogom kuksizni .
    Ez egy gondolatmenet. Hol a hibája , hol a bakugrás , a téves kiindulópont benne ?
    Megcsalt : voltam , de alaposan hozzájárultam a megtörténtéhez .
    Nyíltsisakkal , kegyetlenül visszacsaltam , mert nem tudtam megbocsátani , és kíváncsi is voltam .
    Hibáztam , hogy nem hagytam ott rögtön ,megteremtve ezzel az újrakezdés alapját .
    Ma már amennyire képes vagyok , annyira nyílt szívvel megyek bele minden kapcsolatomba , legyen az bármilyen szinteket érintő ,és igyekszem a kettőnk korlátain belül a lehetőségeket teljességgel kiélni . Ha más kell , vagy ez a vágy meg is valósul , az egy figyelmeztetés arra ,hogy felmerült a kérdés : Megújítás vagy búcsú ? A következő pótolhatatlan lény megismerésének reményében ilyenkor én inkább a búcsúra szavazok , és megköszönöm Istennek , hogy kiüvölthetem magamból az elválásunk fájdalmát , és ezzel semlegesíthetem a megismerkedésünk csodálatos és felizzó gyönyörét . felacso

  8. Miért nem csak téged szeret!
    Kedves hölgy!
    Ezek a ragaszkodások, nehéz elválások a karmáról szólnak. Egyrészt neked: meg kell értened, kapcsolatotok csak rövid időre szólt. Találd meg benne, mit tanított meg ez a kapcsolat! Ezt a tudást egy másik kapcsolatban kell hasznosítanod. Engedd el ezt a férfit, mert egy nehezebb karmát , (adósságot) veszel magadra. Mindenkinek van igazi, ami biztos nem maga a mennyország, mert abban is van feladatunk de a férfi szeretni fog, nem akar elhagyni, megcsalni, segít az élet minden területén. Jóban, rosszban!
    Ha mégis összejönnétek, ez a férfi soha nem lesz hűséges, mert nem te vagy az igazi. Ő még keresi!
    A fájdalmat meg kell élni, mert az tanít, bölcsebbé tesz.
    Én is megéltem, nehezen engedtem el, de az élet bebizonyította jól tettem! Minden jót, kitartás!
    tamasmagdolna@freemail.hu

  9. Miért nem csak téged szeret!
    Kedves hölgy!
    Ezek a ragaszkodások, nehéz elválások a karmáról szólnak. Egyrészt neked: meg kell értened, kapcsolatotok csak rövid időre szólt. Találd meg benne, mit tanított meg ez a kapcsolat! Ezt a tudást egy másik kapcsolatban kell hasznosítanod. Engedd el ezt a férfit, mert egy nehezebb karmát , (adósságot) veszel magadra. Mindenkinek van igazi, ami biztos nem maga a mennyország, mert abban is van feladatunk de a férfi szeretni fog, nem akar elhagyni, megcsalni, segít az élet minden területén. Jóban, rosszban!
    Ha mégis összejönnétek, ez a férfi soha nem lesz hűséges, mert nem te vagy az igazi. Ő még keresi!
    A fájdalmat meg kell élni, mert az tanít, bölcsebbé tesz.
    Én is megéltem, nehezen engedtem el, de az élet bebizonyította jól tettem! Minden jót, kitartás!
    tamasmagdolna@freemail.hu

  10. Sziasztok!
    Van egy kedvenc írásom a témával kapcsolatban a

    Sziasztok!

    Van egy kedvenc írásom a témával kapcsolatban a hűségről/hűtlenségről…

    Ma már egy szabad világ van… ahol mindenkinek mindent szabad…
    És sokan így is élnek…

    De…

    Azt álltalában nem vizsgálja senki sem -egy pszichológus sem-, hogy hogyan működik a (sokszor ajánlott és javasolt) hűtlenség és félrelépés energetikai szinten egy kapcsolatban…

    Vagyis, hogy milyen kárt okozunk ezzel a kapcsolatban a másiknak és magunknak…

    van egy kedves barátom, akinek a hűstlenséggel kapcsolatban van egy „Nagy Mondása”:
    Mindenki csak magát tudja megcsalni.
    Mindenki csak magához tud hűséges lenni.
    Mert mindenki visszakapja azt, amit a másiknak ad, és amit a másikkal tesz.
    És ezen érdemes mindig egy kicsit elgondolkodni, mielőtt az ember „a tilosban” kezdene el horgászni…
    hogy nekem hogy esne (nekem hogy fog majd esni) ez?

    És akkor MOST ez a bizonyos kedvenc irásom a témához kapcsolódva Ching Hai Mester követőinek magyar honlapjáról, a http://www.kozvetlenkapcsolatistennel.hu -ról:

    Fogadd és olvasd sok Szeretettel:

    Csizike 😉

    csizike1@gmail.com

    😉

    Gondolatok Ching Hai Mestertől: (részlet)

    Az öt szabály

    4. Tartózkodj a szexuális félrelépéstől

    Kérdés: A nyomtatványodban láttam, hogy van öt előírás. Ha az ember egyszer beavatott, akkor eszerint az öt előírás szerint kell élnie?

    Mester: Igen, igen, igen. Ezek a világegyetem törvényei.

    K: Nem értem a „szexuális félrelépést”.

    M: Ez azt jelenti, hogyha már van egy férjed, ne gondolkozz a másodikon. [Nevetés] Nagyon egyszerű. Élj egyszerűbb életet, mindenféle bonyodalmak és érzelmi viharok nélkül. Igen. Mert ez másoknak fáj. Nem bántunk másokat, még ézelmileg sem. Erről van szó. Megpróbáljuk elkerülni a konfliktusokat, megpróbáljuk elkerülni a szenvedést érzelmileg, fizikailag, mentálisan, mindenkivel, különösen a szeretteinkkel kapcsolatban. Ez minden.

    Ha már van valakid, ne mondd meg a férjednek. Jobban fáj, ha elmondod. Csak oldd meg lassan és csendesen, és ne valld be neki. Mert néha az emberek azt gondolják, hogy ha viszonyuk van valakivel, akkor hazamennek, bevallják a férjüknek vagy a feleségüknek, és ez egy nagyon bölcs és becsületes dolog. Ez értelmetlen. Semmi haszna. Már úgyis hibáztál. Miért hozod haza a szemetet és hagyod, hogy mások élvezzék? Ha ő nem tud róla, nem érzi magát olyan rosszul. Maga a tény, hogy tud róla, az fájdalmas. Ezért megpróbáljuk a problémát megoldani és máskor nem elkövetni, és ez minden. Jobb, ha nem beszélsz a partnerednek erről, mert az fáj nekik, fáj a partnereidnek.

    Részlet a „A túlvilág rejtélye” c. előadásból
    Az azonnali megvilágosodás kulcsa – Bemutató kiskönyv 40-41. old.
    Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde
    ENSZ, New York – 1992. június 26
    (eredetileg angolul)

    K: Azt mondtad, hogy elítéled az erkölcstelenséget. Mit értesz szexuális félrelépés alatt? Az rossz?

    M: Én nem ítélek el semmit. Csak a helyes életmódot hirdetem. És szabad vagy, hogy azt kövesd. Rendben? Én nem ítélek el semmit. Ha úgy érzed, hogy ez megbélyegzés, akkor ez nem igaz. Csak az a helyzet, hogy rossz irányba mész. Most vissza kellene térned a jó irányba, ha meg akarsz érkezni a célodhoz, ami Isten Országa.

    A túl sok szexuális túlkapás és élvezet kifárasztja a testedet, és kimeríti a tudati erődet, amit meg kellene őrizned a legnagyobb megvilágosodáshoz, hogy segíts önmagadon és az emberiségen. Ez így nemesebb. Ez minden, igen. A szexuális félrelépés azt jelenti, hogy túl sok barátnőd, és túl sok barátod van. Túl sok férjed és feleséged. Ez kimeríti az energiaraktáradat. Rendben?!

    „Becsüld meg az életet, kezdd a megvilágosodással”
    37. magazin, A Mester mondja
    Ching Hai Legfelsőbb Mester szavai
    Denver, Colorado, USA – 1993. április 10.
    (eredetileg angolul)

    Amikor elvonulásra vagy csoportos meditációra jöttök, jobb, ha nem nézelődtök túl sokat. Tudom, azt mondtam, hogyha nem. ha nem nézel rá egy nőre, akkor nem vagy normális (nevetés). De ez csak annak a srácnak szólt, csak hogy tudassam vele, hogy ő normális. Ő egyedülálló, agglegény. Amikor lát egy szép nőt, persze hogy megnézi. De minél kevesebbet néztek, annál jobb nektek. Főleg, ha már házasok vagytok, vagy van egy barátnőtök, van egy férjetek, van egy barátotok. Minél kevesebb a zűrzavar, annál jobban tudtok koncentrálni a kapcsolatotokra, és akkor sokkal több előnyötök és boldogságotok fog származni abból a kapcsolatból. Ez erősíteni fogja az önbizalmatokat és a lelkesedéseteket, hogy mindennel haladjatok az életben, beleértve a spirituális meditáció gyakorlását is. Csak ne merüljetek el túlzottan mindezekben a fizikai örömökben, mert aztán fáradtak lesztek, hogy leüljetek meditálni, túl kevés időtök lesz, hogy spirituális gyakorlásra szánjátok rá magatokat. Ezért mérséklettel minden jó.

    Ha szükségetek van egy barátnőre vagy egy barátra, ha magányosnak érzitek magatokat; ha akartok valakihez beszélni, ha azt akarjátok, hogy valaki mindenhová veletek menjen, akkor az rendben van. De ne nézelődjetek tovább. Ha találtok egyet, ragaszkodjatok hozzá és dolgozzatok érte, mert így lesztek boldogok! Minél több partneretek van, annál kevésbé vagytok boldogok. Higgyetek nekem! Ezért tanácsolja az összes Mester azt, hogy csak egy házastársatok legyen. Nem azért, mert irigyek rátok, vagy bármi mást mondanak. Még nem is igazán az erkölcsről van szó! A saját érdeketekben van, hogy csak házasok legyetek, vagy egy partneretek legyen. Amellett, hogy persze erkölcstelen is, ha túl sokat repkedtek, és másoknak érzelmi sérülést, fájdalmat és sebet okoztok, és mindenkit szíven találtok. Boldogtalansággal jár, ha ezt teszitek. Nagyon, nagyon boldogtalannak, üresnek fogjátok magatokat érezni.

    Van egy különbség a szeretkezés és a szex között. Sajnálom, hogy nyíltan meg kell mondanom nektek. Nincs ebben semmi rossz, ugye? Szeretkezéskor együtt vesztek részt benne érzelmileg, lelkileg, testileg, értelmileg azért, hogy egyek legyetek, hogy egyesüljetek a partneretekkel, megosztva mindezt a szeretetet és ragaszkodást, ami bennetek van. Az egész lényetek részt vesz benne.

    A szexuális kapcsolat csak ennek az átmeneti testi vágynak a kielégítése egy időre, ami után nagyon üresnek fogjátok érezni magatokat. Néha nagy bűntudatotok lesz, és ettől megbetegedtek, borzasztó betegséget is kaptok. Mivel ezt szokásként teszitek, ezért bármilyen partner meg fog felelni. És elfeledkeztek óvatosnak lenni. Nincs ott a testi ellenálló képességetek sem, hogy megküzdjön a betegséggel, ha az netán ott lenne. Mert alacsony szinten vagytok erkölcsileg, érzelmi beteljesülésben, és alacsony szinten vagytok a lelki védelemben, alacsony szinten az értelmi felkészülésben. Minden alacsony szintű, amikor csak alkalmi szexuális kapcsolatotok van. A testetek gyenge, a tudatotok gyenge, a lelketek gyenge. Így amikor elkaptok egy betegséget, végetek van.

    Ha szeretkeztek a partneretekkel, az más. Boldognak érzitek magatokat. Szeretve érzitek magatokat. Gyengédnek érzitek magatokat, érzitek az együttlétet. Bizalmat éreztek. Minden magas szinten van. Az érzelmetek magas szinten van. A tudatotok magas szinten van. A lelketek magas szinten van. A szenvedélyetek magas szinten van. A szerelmetek teljes. Ezért egy más szinten lévő lények vagytok. Semmi sem érinthet meg titeket! Minden ellenállással fel vagytok vértezve. Bármilyen kis betegség kerülne elétek, a testetek azt ki fogja javítani. Az még nem is kerül elétek, mert az egész lény felkészült erre a két ember közötti legfelsőbb szerelmi aktusra, felajánlásra és egyesülésre. Olyanok lesztek, mintha egyek lennétek. Így minden rendben van; minden tiszta. Nem érzitek utána magatokat mocskosnak, nem érzitek magatokat bűnösnek, nem érzitek magatokat üresnek, nem érzitek magatokat kimerültnek. Esetleg kissé fáradtak vagytok, de csak a boldogságtól. Ez nem olyan, mint a kimerültség, az üresség, a kiszívottság érzése, hogy csak a saját fizikai kielégülésetek miatt éltek vissza a nemiség aktusával. Ez teljesen más. Ezért kell hűségesnek lennünk, dolgoznunk a kapcsolatunkért, mert ez fog nekünk boldogságot hozni. Nekünk, elsősorban. Minden egyéb másodsorban jön.

    Bármilyen szabály, amit a régi korok Mesterei ránk hagytak, az a bölcsesség óceánja. Az nem korlátozás. Az nem az ellenőrzés egy módszere. Az nem egy parancsoló jellegű kijelentés. Az értünk és a boldogságunkért van. És azt követni egy nagyon, nagyon bölcs dolog. Tehát ha semmi gondot nem akarsz, akkor hagyd abba a túl hosszú bámészkodást. Lehetsz udvarias és barátságos, de ne keresd szándékosan a bajt, főleg másét ne. Ha ezt tudod, akkor ne nézelődj. Persze néha nem tudod és nézelődsz, aztán gondban vagy. Az valami más. Ha már tudod, akkor ne kezdd el. Épp elég rossz, ha nem tudod, elkezded, aztán később törődnöd kell vele. De ha már tudod, hogy ők valaki máshoz tartoznak, akkor jobb, ha soha-soha el sem kezded. Rendben? Mert súlyos gondba kerülsz.

    Ha már van más valakid, akkor az előzőn csak túl kellene tenned magad. Nem használ neked. Normális esetben amikor a múltra tekintünk, az mindig jobb. Elfelejtjük a rossz részeket. Csak a jókra emlékszünk. De a jelen a legjobb. Amikor a jelenlegi helyzeteddel törődsz, a jelen kapcsolatoddal, az mindig azonnali hasznot hoz. Ha mindig a múltra vagy a jövőre tekintesz, az semmit nem hoz neked, csak aggódást, sajnálatot, megbánást és illúziót. Tehát mindig a jelenre tekints, akár üzletről, spirituális gyakorlásról, elvonulásról, vagy személyes kapcsolatról van szó. Mert az az egyetlen dolog, ami itt most hasznot hajt neked. A múlt semmit nem tehet. Mindig olyan illúziónk van a múltról, hogy az jó. Az nem jó.

    Részlet „A gyakorlásunk javításának módszere” c. cikkből
    101. magazin, A Mester mondja.
    Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde
    4-napos menzetközi elvonulás, Washington D.C., USA – 1997. decemben 26
    (eredetileg angolul)

    Web http://www.kozvetlenkapcsolatistennel.hu

  11. zombik
    Én képes voltam megbocsájtani, bár érteni, soha nem értettem meg. Amikor nekem
    lehetőségem adódott, már a puszta érintésére is lelkiismeret furdalásom támadt. Miért is esett
    rosszul, hogy pár percig nem túl közel kerültem egy másik nőhöz? Arra gondoltam, mit érezne,
    ha látna minket. És ha egy picit is szeretne még, akkor fájna neki. Aki megcsalja a másikat
    miközben tudja, hogy ezzel elviselhetetlen fájdalmat okoz, azt én szimplán pszichopatának gondolom.
    Miért is? Mert ez nem jelent mást, mint a beleérzőképesség teljes elvesztését vagy hiányát.
    Tehát ha egy nő megcsal, és azt közli, akkor szakítási kísérletről lehet szó. Egy másikkal tehát azért van
    , hogy elszakadjon tőled. Ebben pedig a másik félnek, nincs szerepe, mert ebben az esetben a megcsalás,
    egy pszichopata egoizmusával zajlik le. Ebben benne van az, hogy csak én ne sérüljek meg és valahogy kimásszak ebből, leszokjak róla, elfelejtsem. Nem szimplán arról van szó, hogy kevésnek érez, arról van
    szó, hogy megsemmisít, és nem érdekli ha te következő napodon leugrasz egy szikláról. Itt a nem szeret, szeret dualizmusának nincs semmiféle jelentősége, hiszen azzal ellenséges aki őt egykor vagy egészen odáig a legszebbnek látott, vagy akivel boldog volt az ágyban. És ezzel a valakivel szemben neki nem így kellene viselkednie, elgondolkodtató hogy a kutyáját, gyerekét molylepkéjét kabátját táskáját nem teszi ki ember ekkora szenvedésnek, érdekes mód azt akivel hosszabb-rövidebb ideig együtt volt, vagy a legközelebb került hozzá, a következő pillanatban már a taigetosznak indítja. Tehát ha valóban szeret, akkor rosszul érzi magát tőle, idegennek érzi és kérni fog, hogy megbocsáss neki, mert tudja, hogy neked mekkora fájdalmat okozott. Ettől még nem lesz hosszúéletű a kapcsolat, egy ilyen trauma szerintem, lappang ás dinamitként robban az első veszekedéskor. Én nem csaltam meg soha senkit sem, szerencsére nem jutottam odáig, de mégis azt sejtem, hogy aki megcsalja a másikat, abban nincs semmiféle empátia, az nem gondol a másikra, hogy vele mi lesz. A véleményem pedig az, hogy aki csal az képtelen a szeretetre, nem csak azzal, akit megcsal és nem csak azzal akivel csal, hiszen általában mindkettőt csalja. Érzéketlen pszichopata aki a következő kapcsolatában sem fog másként viselkedni. Ugyanez a véleményem azokról is akik játszmáikhoz felhasználnak egy szerencsétlen lúzert, hogy féltékennyé tegyék vagy visszaszerezzék vélt szerelmüket. Ez ilyenek sajnos soha nem szerettek, beteg emberek, ha szerettek volna még a megcsalás gondolata is fájt volna nekik.
    Szeretni pedig annyi, hogy empátiát gyakorlok, annyi hogy felülemelkedek az egoizmuson, hogy felismerem: felelős vagyok a másikért (nem viszek neki ajándékba nemi betegséget, fájdalmat) És ha már így teszek, a háta mögött nem folytatom. Akit becsapnak, az úgy is megérzi, féltékeny lesz. Én emlékszem egy szakításra, tudtam, hogy nem lehet folytatni, bár még el sem kezdtük, a lány sírt és én is sírtam vele, nem azért mert megjátszottam, hanem mert fájt, mert emberileg is éreztem iránta, sajnáltam. Ebből pedig az következik, hogy aki megcsal és nem sír utána és tükörbe mer nézni az pszichopata. Általában nincs arról szó, hogy meglátott valakit a buszon és hirtelen szerelmes lett. Arról van szó, hogy egy régi le nem zárt visszajáró zombival van. Kiásta és vele volt.
    üdv!

    1. Ha ez ilyen egyszerű lenne
      Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor az azt jelentené, hogy csak fekete és fehér szín van.
      De mint tudjuk több szín létezik még a színskálán.
      Talán a Te beleérző képességedet is fejleszteni kellene.

      1. talán
        talán nem kellene szépíteni azt ami bűn. Rabolni a másik idejét hazugságokkal a legrosszabb dolog amit mással megtehetsz….
        Nem mondom, hogy a megcsaló pszichopata. De az biztos, hogy a megcsalás az empátia hiányát mutatja.
        Sosem értettem azokat, akik megpróbálják megmagyarázni, hogy miért csalták meg a másikat, erre nincs mentség. Ez gyenge jellem. Nem kell szerelmesnek lenni a partnerünkben egy egész életen keresztül, de ha mással kezd az ember akkor zárja le az előző kapcsolatát.
        Megbocsájtható, de sosem szabad visszamenni ahhoz aki ezt tette. Nem a másik miatt kell megbocsájtani hanem saját magunkért, hogy eltudjunk engedni egy olyan embert aki nem méltó ránk.

      2. talán
        talán nem kellene szépíteni azt ami bűn. Rabolni a másik idejét hazugságokkal a legrosszabb dolog amit mással megtehetsz….
        Nem mondom, hogy a megcsaló pszichopata. De az biztos, hogy a megcsalás az empátia hiányát mutatja.
        Sosem értettem azokat, akik megpróbálják megmagyarázni, hogy miért csalták meg a másikat, erre nincs mentség. Ez gyenge jellem. Nem kell szerelmesnek lenni a partnerünkben egy egész életen keresztül, de ha mással kezd az ember akkor zárja le az előző kapcsolatát.
        Megbocsájtható, de sosem szabad visszamenni ahhoz aki ezt tette. Nem a másik miatt kell megbocsájtani hanem saját magunkért, hogy eltudjunk engedni egy olyan embert aki nem méltó ránk.

    2. Gratulálok , sajnos kevesek gondolkodnak igy
      Amikor észrevettem , hogy megcsalnak (bennem olyan mélyre süllyedt az üresség hogy leírni nem tudom).
      Férjemet 14 éves koromban ismertem meg. Most vagyok 36 éves. Rajongásom , szerelmem 5 év alatt be is teljesedett, feleségül vett.Melletem szerzett 2 diplomát , odaadásommal, kiszolgálásommal , támogatásommal megértésemmel azt reméltem örökké tart szerelmünk és hogy remegő kézzel is egymás mellet maradunk, és soha nem múlik el egymás iránt ez a csoda .
      A házasságunk és ismeretségünk alatt sem csaltam meg a férjemet mert Istenként tekintettem rá.

      Közös vállalkozást nyitottunk , de bennem csak a hibát vette észre.
      Úgy parancsolgatott, mintha csak egy szimpla alkalmazott lennék, megalázva az összes alkalmazott előtt. Vállalkozásunk nagyon sikeres volt mindenki elismerően beszélt rólunk.
      Mindez kevés volt neki, egyáltalán nem becsült meg.

      A céget eladtuk, 1o év működés után, de nem találta a helyét , ezért újra beíratkozott az egyetemre és ismét új dolgot akart csinálni mindenben támogattam ekkor is .

      De az egyetemen megismerkedett valakivel jelenleg 1,5 éve tart a nagy szerelem köztük, akivel közös vállalkozást is nyitott .

      Nagyon szenvedek , válni nem akarok reménykedem benne egyszer meg jön az esze és visszatér hozzám ,úgy hogy szeretni is fog.
      Van 2 gyermekünk , és mindenről tudnak a gyerekek .

      Megcsalva lenni talán egyenlő egy nagyon közeli családtag elvesztésével.Nem tudom hogy feldolgozható e épp elmével?

      Nem akarom megcsalni, rá sem bírok nézni férfiakra, és nem akarom megalázni a saját gyermekeimet azzal hogy az anyjuk helytelenül döntsön. Szeretik az apukájukat és ennek ellenére azt hiszem meg tudnék bocsájtani , ha kérne .

      tanácstalan vagyok, a sarokba dobott elhasznált , levetett harisnyára hasonlítok, érzelmileg teljesen kiégtem

      Gratulálok Önnek hogy így látja a világot megbecsülendő lett volna a társától .

      Üdvözlettel
      Á.L.

      1. Kapcsolatfüggőség…
        Kedves Á.L.!

        Te kapcsolatfüggő vagy. Nem megbántani akarlak, csak azt látom, hogy nagyon sokmindenben egyezik a történetünk. Teljes mértékben meg tudlak érteni, át tudom érezni a helyzetedet.
        Én már rájöttem, hogy azért vártam eddig reménykedve a csodát, hogy majd minden szebb és jobb lesz, majd megbecsül és másképpen bánik velem, mert nem bírtam elszakadni tőle, mert kapcsolatfüggő lettem.
        Ez nehéz, de Én már tudom, és azt is, hogy nincs értelme tovább várni!!! Elhiheted, Én már 25 éve ismerem a férjem, és 22 éve várom, hogy valami jobb legyen, de már tudom, hogy nem lessz!!!
        Nézz utána a neten, elég sok infó van a témáról, eldöntheted saját magad is, hogy igaz-e?! És ha elég bátor vagy hozzá, megléped a szükséges lépéseket az önállóság és önmagad szeretete, megbecsülése felé, különben ez az egész felemészt, nemcsak téged, de a gyerekeket is, mignem azon kapod magad, hogy már élni sem akarsz, már semmi sem érdekel…

    3. Gratulálok , sajnos kevesek gondolkodnak igy
      Amikor észrevettem , hogy megcsalnak (bennem olyan mélyre süllyedt az üresség hogy leírni nem tudom).
      Férjemet 14 éves koromban ismertem meg. Most vagyok 36 éves. Rajongásom , szerelmem 5 év alatt be is teljesedett, feleségül vett.Melletem szerzett 2 diplomát , odaadásommal, kiszolgálásommal , támogatásommal megértésemmel azt reméltem örökké tart szerelmünk és hogy remegő kézzel is egymás mellet maradunk, és soha nem múlik el egymás iránt ez a csoda .
      A házasságunk és ismeretségünk alatt sem csaltam meg a férjemet mert Istenként tekintettem rá.

      Közös vállalkozást nyitottunk , de bennem csak a hibát vette észre.
      Úgy parancsolgatott, mintha csak egy szimpla alkalmazott lennék, megalázva az összes alkalmazott előtt. Vállalkozásunk nagyon sikeres volt mindenki elismerően beszélt rólunk.
      Mindez kevés volt neki, egyáltalán nem becsült meg.

      A céget eladtuk, 1o év működés után, de nem találta a helyét , ezért újra beíratkozott az egyetemre és ismét új dolgot akart csinálni mindenben támogattam ekkor is .

      De az egyetemen megismerkedett valakivel jelenleg 1,5 éve tart a nagy szerelem köztük, akivel közös vállalkozást is nyitott .

      Nagyon szenvedek , válni nem akarok reménykedem benne egyszer meg jön az esze és visszatér hozzám ,úgy hogy szeretni is fog.
      Van 2 gyermekünk , és mindenről tudnak a gyerekek .

      Megcsalva lenni talán egyenlő egy nagyon közeli családtag elvesztésével.Nem tudom hogy feldolgozható e épp elmével?

      Nem akarom megcsalni, rá sem bírok nézni férfiakra, és nem akarom megalázni a saját gyermekeimet azzal hogy az anyjuk helytelenül döntsön. Szeretik az apukájukat és ennek ellenére azt hiszem meg tudnék bocsájtani , ha kérne .

      tanácstalan vagyok, a sarokba dobott elhasznált , levetett harisnyára hasonlítok, érzelmileg teljesen kiégtem

      Gratulálok Önnek hogy így látja a világot megbecsülendő lett volna a társától .

      Üdvözlettel
      Á.L.

      1. Kapcsolatfüggőség…
        Kedves Á.L.!

        Te kapcsolatfüggő vagy. Nem megbántani akarlak, csak azt látom, hogy nagyon sokmindenben egyezik a történetünk. Teljes mértékben meg tudlak érteni, át tudom érezni a helyzetedet.
        Én már rájöttem, hogy azért vártam eddig reménykedve a csodát, hogy majd minden szebb és jobb lesz, majd megbecsül és másképpen bánik velem, mert nem bírtam elszakadni tőle, mert kapcsolatfüggő lettem.
        Ez nehéz, de Én már tudom, és azt is, hogy nincs értelme tovább várni!!! Elhiheted, Én már 25 éve ismerem a férjem, és 22 éve várom, hogy valami jobb legyen, de már tudom, hogy nem lessz!!!
        Nézz utána a neten, elég sok infó van a témáról, eldöntheted saját magad is, hogy igaz-e?! És ha elég bátor vagy hozzá, megléped a szükséges lépéseket az önállóság és önmagad szeretete, megbecsülése felé, különben ez az egész felemészt, nemcsak téged, de a gyerekeket is, mignem azon kapod magad, hogy már élni sem akarsz, már semmi sem érdekel…

  12. A világ örök témája
    Felelevenedik az életem, ahogy olvasom életetek eme részének édes-savanyú tapasztalatait. Engem sokat csaltak egy időben, aztán kevesebbet. A tapasztalatom az, hogy ahol el kezd felszaladni a harisnya, ott egy idő után egyre többször fordul elő és a vége az, hogy végleg elfeslik eme ruhadarab és meg kell tőle válni. Valószínű magammal sem voltam egyenesben és nem is csoda, hogy olyan partner mellett töltötem el hosszú éveket, ahol mindig meg kellett bocsátani. Sok mindenben változtathat az ember – és meg is teszi, hiszem az ilyen kapcsolatoknak ez a lényege – de a többvegyértékű partnereket csak az élet vagy a pichoterapeuta tudja monogamizálni, hiszen keresik a mamájukat/papájukat, akit így nem fognak soha megtalálni. Vagy történik velük egy olyan esemény amitől színt váltanak, vagy felismerik, hogy ezzel szakembernek kell foglalkozni, vagy életük végéig ilyenek maradnak. Az én első komoly kapcsolatom, ahol 7 évig tanultam, ma is ezen az úton jár. Én pedig megtanultam nem-et mondani, és hogy ne akarjak mindenáron megfelelni egy olyan elvárásnak ami nem én vagyok. Azt hiszem sokunk azért tűr és nem megy tovább, mert valahol van benne egy régi élmény, hogy ő nem elég jó és ezért csalják. És meg akar tanulni jónak lenni, megfelelni. Csak hogy itt nem erről van szó, nem másnak kell megfelelned, hanem magadnak kell lenned. És lőn csoda elmaradoznak a szoknyapecérek/csalárd nőszemélyek, mert te sem lóbálod már a szabad vegyértékedet. Megbocsátani egyébként meg lehet, mert a megcsalók nem tesznek mást mint a saját programjukat futtatják, ezért nem kell rájuk haragudni. Csak tovább kell menni, akkor amikor az ember úgy érzi, hogy itt ebben a kapcsolatban már nem tud továbbtanulni. Azt hiszem ez a határ, aminek pontos koordinátái nincsenek. Nálam az ilyen határkövek mindig ösztönösen álltak be, egy darabig nem tettem semmit, akár szellemileg, akár fizikailag csaltak meg, aztán egyszer csak kiléptem és igazán fel sem fogtam mit teszek, csak mentem…..
    Ma már nem hiszem, hogy csalnak, ha mégis, tudom, hogy ezt a sulit már kijártam és a következő osztályba léphetek.

  13. Vajon mihez ragaszkodom ha nem hozzá?
    Sziasztok!

    Szeretném a segítségeteket kérni. Történetem röviden: 6 évig voltam együtt életem első komoly partnerével. Sokat adtam és szinte alig kaptam. Sokszor hazudott nekem, becsapott és megvezetett. Ezek nem fizikai dolgok voltak, lelki dolgok. Való igaz, fiatalon kerültünk össze. Sokszor próbáltam kilépni a kapcsolatból, mert tudtam nem nyújtja nekem azt amit én megérdemlek. Utólag rájöttem, hogy álarcot visel és nem önmaga senki, de senki felé. Azért hazudik, mert nem vállalja semmiért a felelősséget és ha kell becsapja még saját magát is hogy ne keljen szembe néznie a dolgokkal. A szakításról ő döntött, nem beszélte meg velem. Szó szerint nem volt beleszólásom. Nem a döntésébe, hanem egyszerűen egy semmilyen indokkal annyit mondott nem tud mit mondani. Alapvetően nyitott és toleráns vagyok, nagyon tudok szeretni. Annyit próbálkoztam már a kapcsolat érdekében hogy a végére feladtam saját magam. Tudom hogy boldog leszek nélküle, mert mellette nem lehetek az. Nem hiányzik fizikailag, nem vágyom az érintésére, nem akarok hozzá bújni, mégis valami mardos belülről, de tudom nem ő miatta van, vagyis nem a személye miatt. Maga a szakítás is nagyon kegyetlenül történt. Talán emiatt van? Nem tudom. Sajnos lemásoltam Édesanyám, Nagymamám (és még sorolhatnám a női ágat) kapcsolatát. Úgy döntöttem elmegyek családállításra, hátha ott több kiderül. Érzem a felszabaduló energiát amit a kapcsolat lekötött mégis eltelt már másfél hónap és lassan javul a lelkem. Rájöttem meg kell ismernem magam, el is indultam ezen az úton, és sok mindenre rá is jöttem. Létezik hogy valaki ragaszkodjon a bántáshoz, a szeretetlenséghez és a nemtörődéshez? Azért kérem a ti segítségeteket mert nem értek például a karmához, vagy az ilyesmihez. Kineziológushoz járok, nem csak a szakítás óta, lelkileg nyitott és néha tudatos ember vagyok. Hiszek midnenben ami a javamat szolgálja. Tudom hogy most lépek rá a saját utamra, de szeretném kideríteni a titkot ami visszatart.
    Előre is köszönöm és Békés Karácsonyt kívánok mindenkinek.:)

    1. Ragaszkodás
      Hali, Szisszke,

      Sok sikert az utad kereséséhez. Én már nyár óta keresem a válaszokat, és mikor valami végre tisztul, jön a következő, és a következő kérdés. A problémáddal nem vagy egyedül, sokan érezzük ugyanezt. Én is megpróbáltam kideríteni a ragaszkodásom okát, amire a válasz valószínűleg a ko-dependencia, ha jól tudom. Ez már meg is énekelték rég : ha megversz, is imádlak én, te drága rossz apacslegény.Iinkább ragaszkodunk a megszokott rosszhoz, mint a bizonytalan jövőhöz. De útkeresők lévén már nemsoká kideríted a titkodat, és felnősz.
      Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!

  14. Az Önismeret útján
    Sziasztok! Utána néztem a kodependencia lényegének. Ez nem én vagyok, megnyugodtam. Van hasonlóság, de sosem függtem tőle. Önbecsülési problémáim ugyan vannak, de ezek sem tőle függtek. Amihez ragaszkodom az egy fajta viselkedésminta amit női ágról örököltem. Sokat tanultam az utóbbi időben és sokkal jobban ismerem magam. Bár még mindig nem eléggé. Ajánlom mindenkinek az önismeret fejlesztését, mert érdemes ezzel foglalkozni. Szuper jó érzés magamért tenni és érezni hogy szeretem magam. Nagyon jó dolog észrevenni az értékeinket. Hosszú, és akár fájdalmas is lehet ez az út, de a végén ott a fény, amiért megéri küzdeni. Teljen szeretetben az Ünnep és szeressétek magatokat!:)

  15. „Minden Bűnöm Megbocsájtható”
    Sziasztok!

    Kb. egy éve volt a MEGBOCSÁJTÁSSAL kapcsolatban egy elég mély élményem.
    Kelemen Móni Intenzív Megvilágosodás Elvonulásán vettem részt ( http://www.szangha.hu http://www.kelemenmoni.hu http://www.aha-pszichologia.hu ), amit csak ajánlani tudok mindenkinek, főleg azoknak akik még nem vettek részt hasonlón… Óriási Élmény!!! Nagyon Intenzív!!! Óriási löketet ad az önismeretednek!!!

    Szóval egy ilyen Megvilágosodás Intenzíven voltam… itt ugye ilyen úgy nevezett diád-ok (is) vannak… Ami annyit tesz, hogy egymással szemben ülnek a párok törökülésben, és az egyik kérdez, a másik pedig válaszol… kimondja azt, ami abban a pillanatban, abban az ezredmásodpercben éppen felmerül a tudatában… bármi is legyen ez… kontroll, koordináció, elutasítés, szégyenérzet, stb. nélkül. kimondja azt ami van. kimondja azt, ami jön. És ahogy jön. Pont úgy. mindenféle finomítgatás nélkül. kristály tisztán és nyíltan.
    És a másik csak hallgat. Rezzenéstelen arccal hallgatja amit mondasz, mintha nem is érdekelné. A 100%-os tiszta figyelmét adja „csak”. De azt nagyon! 😉 Nem mosolyog, nem sajnál… nem reagál… nem cimkéz… nem minősít… nem utasít el… csak van, létezik, odafigyel Rád és meghallgat. Adja a tiszta figyelmét. Adja az Energiát. és közben végig szemkontaktus van. Tehát végig egymás szemébe kell nézni…
    Hihetetlen jó és erőteljes dolog!!! Tart egy ilyen tréning mondjuk 5 napig… és közben reggeltől estig mennek a diádok, sok más egyéb gyakorlattal… és egyre mélyebbre visznek be önmagadba… olyan mélyről érkeznek a válaszok egy idő után, amin még sokszor magad is megdöbbensz… olyan igazságokat mondasz ki és fogalmazol meg Önmagad számára…
    Egy idő után már magadat sem etetheted… már magadnak sem hazudhatsz… mert jönnek szépen sorban az igazságok…a felismerések… és ez az, amikor a part szakad…
    Itt sok minden felszakadhat… tudatos (öntudatlan) elnyomások, elfojtások, hazugságok, önbecsapások…
    És ez az, amikor szembe kell nézned az Igazsággal. Amikor szembesülnöd kell vele, hogy mit is érzel igazán. Függetlenül attól, hogy eddig mi hittél, és mit hazudtál magadnak is és másnak is…
    Itt kibújik az Igazság, mint szög a zsákból…
    Ahol az Igazság kimondása, tudomásulvétele néha fájdalmas, de meg(fel)szabadít…

    Ez olyan, mintha MOST egy 100 emeletes felhőkarcoló tetején élnél…
    És lifttel alászállnál a pincébe, a -100.-ra…
    És ott is szétnéznél egy kicsit… a „kilátást”…
    Találkozhatsz saját szörnyeiddel és démonjaiddal (félelmek és elfojtások, amiket eddig besöpörtél a szőnyeged alá… amikről nem akartál tudomást venni, és felvetted a kis szemellenződet, hogy ne is lásd, és még a biztonság kedvéért be is nyomtad a fejedet a föld alá… de sohasem tehet boldoggá a strucc-politikád… mert az nem a megoldás, az csak a probléma letagadása és elutasítása… ami az idő alatt, amíg elutasítják csak tovább nől és erősödik a te energiádból… és az a vicces a dologban, hogy a Megoldásához is pont annyi (vagy még kevesebb) energiádra van szükség, mint az elutasítására… és mint tudjuk a probléma úgyis olyan, mint a bumeráng… minél nagyobb erővel utasítod el magadtól, annál nagyobb lendülettel tér vissza Hozzád, az életedbe… és lehet, hogy épp pofán is trafál… ha nem figyelsz eléggé, és nem elég jók a reflexeid… csak hogy mostmár biztosan észrevedd… ezért nem érdemes halogatni… mert egyszer úgyis szembesülnöd kell vele… egyszer úgyis szembe kell fordulnod Vele, meg kell vizsgálnod, meg kell figyelned… észre kell venned, hogy mit üzen… és meg kell oldanod. Akár tetszik, akár nem. ;-))), de itt várnak Rád az Angyalaid és a Tündéreid is… (a Legszebb Csodák).

    Az Intenzív Megvilágosodás Elvonulások legnagyobb célja: a KÖZVETLEN MEGTAPASZTALÁS ÉLMÉNYE.
    Hogy megtapasztald azt, ha csak egy másodpercre is, Aki Te Igazából Vagy!!!
    Vagyis egy Szín Tiszta Isten Élmény átélése…

    Ez a Samadhi vagy Satori élmény… attól függően, hogy meddig tart… ha egyáltalán megtapasztalod (mert erre sincs semmiféle garancia… ez is csak egy lehetőség, ami benne van a pakliba… ha Te már Ott vagy, és ennek „meg kell”, meg lehet történnie.)

    És visszakanyarodva a LÉNYEGhez (vagyis a Lélekhez, mert mindíg az a Lényeg 😉 :
    Itt ezen a bizonyos elvonuláson jött nekem többek között két nagyon mély és nagyon igaz felismerésem, és mind a kettő ÁKOS – HELLO című dalával is összefüggésben van… ami azóta az egyik legnagyobb kedvencem… és amiről felfedeztem, hogy micsoda hihetetlen mélységű Szent Igazságok vannak benne megfogalmazva… tehát ÁKOS nagyon is tud valamit… ;-)))

    Egyik diád közben megszólalt bennem a HELLO.
    „Reményt kaptam csak az Útra, én az Örök Átutazó,
    Azt, hogy MINDEN BŰNÖM MEGBOCSÁJTHATÓ”

    És ez olyan mélyről jött… 100.000 méter mélyről… a Szívemből… és annyira láttam, tudtam és átéreztem az Igazságát…
    Tudtam és éreztem, hogy Ez Igaz.
    Ez így van.

    És ez a válaszom a Kérdésedre:
    MINDEN MEGBOCSÁJTHATÓ.
    Egy dolog van, ami mindent felülír: a Szeretet.

    Akit igazán szeretünk, annak mindent képesek vagyunk megbocsájtani, minden „bűnét” képesek vagyunk elfogadni…
    Ez a Mély Szint.
    A Szív és a Lélek szintje.

    Aztán persze a Tudatunkban ez sokszor egy kicsit másképpen működik…
    Az ilyen ejtett sebek esetleg lassan és nehez gyógyulnak, és a heggük ott maradhat örökre…
    Én is ejtettem már ilyen sebet a Barátnőm Szívén, Lelkén…
    És tapasztalatból tudom, hogy nehezen gyógyul… és még évek múlva is előkerül minden egyes vitánknál… tehát a tudatában, a tudatalattijában nagyon is ott van és jelen van…
    Nehéz ezeken a dolgokon túllépni, és ténylegesen, 100%-osan megbocsájtani.
    De LEHET!!! És érdemes!
    És ez Itt a Lényeg!
    (Mellesleg egy ismerősöm is ezt mesélte nekem egyszer, aki szintén hűtlen volt a kedveséhez és félrelépett… hogy ez utána annyira megkeserítette az életüket a feleségével… hogy utána már sohasem lett ugyanolyan tiszta a kapcsolatuk, mint előtte… mert a felesége képtelen volt ezt megbocsájtani és elfogadni és túllépni rajta…
    Mindig a viták jöttek, mindíg előkerült ez a dolog a „mélyből”, ami nem is volt az asszonyban olyan mélyen… és újra és újra a fejéhez vágta… aztán „dacból”, hogy így „törlesszen” vagy hogy „visszaadja” azt, amit kapott, Ő is félrelépett… és erre ráment a házasságuk, ebben a „kis adok-kapok játékban” felőrlődött a kapcsolatuk…
    És a férj is azt mondta nekem, hogy
    „Soha se legyél hűtlen! Sohase csald meg a barátnődet!
    Hidd el nekem! Nem éri meg.
    Nem ér annyit az egész.
    És ezt ma már én is tudom.
    Mert megtapasztaltam.

    Minden tóba bele lehet menni, megfürödni.
    Csak nem mindegyikbe érdemes.
    A Lehetőség adott. lehetőségek mindig vannak, adódnak…
    A Döntés a miénk, a Választás Szabadsága és Felelőssége…

    Nem mindent érdemes megtenni, amit megtehetünk…
    És pont ez a legszebb az egészben: amikor ott van a lehetőség, és tudsz rá nemet mondani, mert tudod, hogy így a legjobb mindenkinek. mert nem lenne igazán igaz és őszinte az egész… és úgy meg nem érdemes, több kárt okozna mindenkinek, aki részt vesz és érintett benne…
    És rájössz és felismered menetközben, hogy nem igaz és őszinte, 100%-osan tiszta érzés részedről… és ezzel hazudnál a másiknak is… önmagadnak is… és annak is, aki otthon vár…
    Három embert becsapni egy orgazmusért?
    Amikor rájössz erre és megérted, felismered, és benned van az is, hogy azt a Másikat is többre tartod ennél, és jobban szereted, tiszteled és becsülöd, minthogy csak így kihasználd a saját kis önös érdekeid miatt… és tudsz nemet mondani, mert felismered, hogy ezzel többet ártanál, mint használnál… és hogy ez a Másik is többet, jobbat és szebbet érdemel ennél… az maga a Csoda.
    Amikor megtehetnéd, de mégsem teszed meg, mert érzed, hogy ez a helyes, így tudsz önmagadnak is, annaka Másiknak is és a Kedvesednek is a szemébe nézni…
    Mert általában az emberek nem csak testz élményt szeretnének, hanem elsősorban Lelki élményt…
    És ehhez kell a Tisztaság is. Mert a Lélek Tiszta.
    A Tisztaság, az Őszinteség, a Becsületesség, az Igazság…
    Így, Tisztán lehet átélni Igazi Isteni Színtiszta Élményeket és Élvezeteket.
    Ami után az ember felemelkedik…
    És nem porba-ér…
    Saját porába.

    Egyébként azt is megfigyeltem, ha már a témánál tartunk, és ez is egy Abszolút Igazság, hogy:
    Az ember mindig a saját szarába fullad bele.
    Ezt szépen úgy is lehet mondani, hogy:
    „Aki másnak vermet ás, maga esik bele.” vagy „Ki mint vet, úgy arat.”

    És akkor itt jön be a képbe az, amit már írtam egy másik írásban is, hogy:
    Az ember mindig csak saját magát csaphatja be.
    Az ember mindig csak magának hazudhat.
    Az ember mindig önmagának árthat és okozhat kárt
    És a saját Szívét törheti össze… ha olyat tenne, amit nem kellene… és innentől kezdve nem érdemes…

    Mindent magaddal teszel.
    Mindent magadnak okozol.
    Mert végső soron Csak Te Vagy.
    Mindenhol, mindenben és mindenkiben csak Önmagaddal találkozol.
    A külvilág (és benne a történések és az esmények) csak egy nagy Tükör.

    Jézus is ezt mondja a híres Quo Vadis? kérdésében…
    Ki elől menekülsz? És hová futnál?
    Ha csak Te vagy… Magad elől hová bújhatnál el?
    A szereplőket váltogathatod, a helyszíneket is (országokat is)…
    De Te mindenhol ott leszel.
    Sőt: Te leszel ott mindenhol…
    és minden Tőled lesz olyan, amilyen…

    Sokszor ez a baj a partner-váltásokban, vagy a munkahely-váltásokban is…
    hogy Te ugyanaz maradsz…
    és mindíg, mindenhol, mindenben és mindenkiben csak Önmagaddal találkozol…
    Önmagadat pedig nem tudod lecserélni… kicserélni…
    Illetve, de, mégis.
    De csak Belülről.
    és ebben a külvilág csak segít.
    Minden Érted Van.
    Téged szolgál.
    Még a csalódások és a fájdalmak is.
    Tudd, hogy ezt Magadnak okoztad.
    Magadtól kapod, ha kapod, és nem a másiktól.
    Ez csak a látszat…
    A látszat pedig néha csal…

    Csak az Igaz és őszinte dolgoknak van Értéke.
    Ami Szívből jön.
    Ami Tiszta.
    És Igaz.
    Amiben nincs hazugság.
    Amiben nincs becsapás.
    Abban nincs bűn… és rossz rezgések, negatív energiák… ami mindent megmérgez…

    Csak Tisztán, Tiszta Szívvel és nyugodt, Emelt Lélekkel van értelme mindennek…
    Ami nem ilyen… abba bele se kezdj!

    És oké, hogy valahol minden megcsalás megcsalás, de mégsem azonos szintű mindegyik megcsalás súlya…
    És néha pont annál nyom többet a lattba, akit megcsaltak, mint amit ez annak jelent, aki megtette.
    Lehet, hogy aki megcsalta a párját, azt másnap ez az egész már sehol nem is izgatja, nem is érdekli igazán, mert nincs benne szerelem, nincs benne láng, tudja, hogy kár volt, ma már nem tenné, de az időben visszamenni és megmásítani a dolgokat már nem tudja, nem lehet… hát mit tud tenni?, így fogadja el az egészet… és szeretné minél gyorsabban elfelejteni… mintha meg sem történt volna…
    De az a Másik, akit megcsaltak ezt a dolgot esetleg túl értékelheti és felnagyíthatja magában a sértettsége okán… és nagyobb hangsúlyt tesz rá, mint amit ez ténylegesen jelent…
    Egyébként van olyan megcsalás is, aminek pont ez a lényege: hogy rájöjjön az ember, hogy ezt nem kellett volna megtennie… hogy rájöjjön újra és felismerje azt, hogy mennyire szereti a párját, és hogy örül neki, hogy együtt lehet Vele és csak Ővele akar együtt élni, Szeretetben, Békében és Harmóniában.
    Néha egy külföldre utazás arra jó, hogy rágyere, hogy itthon akarsz élni… mert itt érzed a legjobban magadat… 😉

    SZóval tudd, hogy:
    MINDEN BŰNÖD MEGBOCSÁJTHATÓ.
    Ez az egyik legmélyebb és Örökké Ható Igazság.
    Ez az Alap.
    A JóIsten is meg tud nekünk bocsájtani mindenért… mert minket annyira Szeret…
    És mi is Isteniek vagyunk… mi is meg tudjuk azt tenni, amit Ő.

    Ezzel kapcsolatban nézz meg a http://www.youtube.com – on egy videóklippet:
    Pintér Béla – Homokba írva című számához.
    Ez is erről szól.
    (Pintér Béla egyébként a Gável Testvérek előtt az egyes számú kedvencem!!! http://www.pinterbela.hu, a többi klippjét, albumát és dalát is Mélyen ajánlom a Szent Figyelmedbe! Abszolút kedvencem Tőle: A Szeretet nem fogy el… ez a csengőhangom is… évek óta ez a top… egy abszolút, és felülírhatatlan Igazság. És Ő jegyzi a magyarság és a világ egyik legmélyebb dalát is: Jézus, Te vagy minden álmom. Ennek is föntvan a „klippje” a Youtube-on… Nézd meg! A hosszabbikat (7 perc…, az a mélyebb… abban van a vége felé egy katartikus rész… amikor a gyerekkórus is megszólal…) 😉

    Szóval Abszolút Igazság, hogy MINDEN BŰNÜNK MEGBOCSÁJTHATÓ.
    Egy anya is képes megbocsájtani a kisfiának mindent…
    Mindent felülír a Szeretet.
    Vagy pl. én is a kutyámnak, hogyha bepisil a lakásba… mégha egy rövid időre fel is bosszant… de aztán már nevetek rajta… utólag már meg sem érint… sehol sem számít… nincsen jelentősége… nincsen rám gyakorolt hatása… jelentéktelen…

    Persze a megcsalás, a hűtlenség az kicsit más…
    Mert ott adott esetben a Másik Szíve (a Szeretete és a Bizalma, Hite) a tét… az törődhet össze, darabokra, vagy szilánkokra…
    És ez nem egy túl kellemes érzés… nagyon fájhat…

    Éppen ezért azt is fontos szem előtt tartani, amit a Mi Atyánk mond:
    „Ne vígy minket Kísértésbe,
    de szabadíts meg a Gonosztól.”

    Tehát attól még, hogy Minden Bűnünk Megbocsájtható… nem kell ezeket a bűnöket elkövetnünk… ha nem muszáj… Vagyis: ne éljünk vissza amások Bizalmával, Szeretetével és Jóindulatával.

    Egyébként ezeknek a kis szó szerint is „félrelépéseknek”, megbicsaklásoknak, elbizonytalanodásoknak is épp ez lehet az egyik legnagyobb értelme és tanulsága, hogy az ember egy idő után felhagy ezekkel… mert rájön, hogy ez nem jó, nincsen rá szüksége, és nem ér annyit, hogy ezzel megbántsa azt Aki szereti és Akit Ő is Nagyon Mélyen Szeret, mert az ilyen tettek megbontják Lélekben is azt a Szép Kis Intenzív Harmóniát két ember között… ami a Legszebb Dolog és a Legdrágább Kincs.
    Jó élvezni és érezni a Bizalmat, és Megbecsülni, és nem visszaélni vele…
    Ez ad nyugalmat és boldogságot, elégedettséget.

    És a MásikNagy Igazság a HELLO-ból:

    Bármit is mondasz, SZEMEDBEN A MEGÉRTÉS TÜZE ÉG.

    És ez is egy ABSZOLÚT IGAZSÁG.
    Mindent képesek vagyunk megérteni és elfogadni, egy Mélyebb Szinten.
    Még ha a szánk vagy az elménk sokszor mást is mond.
    De a Szemünkben (a Szívünkben) Mindig a Megértés Tüze Ég.

    Nincs olyan, amit ne tudnánk megérteni, elfogadni és megbocsájtani annak, akit Szeretünk és Tisztelünk… Aki fontos a Számunkra.
    Mert tudjuk Valahol Mélyen, Tudatalatt, Legbelül… hogy akármit is tesz az a Másik… azt mindig valamiért teszi… tehát ennek oka, és értelme van… és mégha szerintünk ez rossz vagy elítélendő tett is… ha a helyében lennénk, talán mi is pont így cselekednénk… és ha SZERETÜNK Valakit, azt Mindenestől Szeretjük: a hibáival és a botlásaival, tévedéseivel is… amiket utólag talán már megbánt… és amikből tanult, sokat… és ma már, a mai eszével nem tenné… de éppen volt ez akkor mégiscsak jó és fontos… mert a felismeréshez kellett… ami eljuttatta ide… az Igazsághoz.

    Minden tévelygés valahol bizonytalanság… valahol egy kétségbe esett kiáltás az Univerzum felé…
    Olyan, mint az öngyilkossági kísérlet… amit az ember nem is gondol igazán komolyan… csak egy jelzés, egy figyelmeztetés, „egy hívó szó” a külvilág számára… hogy van itt valami komoly probléma, amit észre kellene venni, amire (vagy akira9 oda kéne figyelni, mert el van hanyagolva és magányos… aki SZERETERE VÁGYIK!!!
    És az, hogy Szeretetre vágyunk és megértésre… az nem bűn… az az Alap, az Természetes.
    Az, hogy ennek rosszul adunk hangot, és rossz helyen keresgéljük, és rosszul, tévesen éljük meg, ez lehet bűn… de talán ez is megbocsájtható, hiszen az vesse rá az első követ, aki maga is különb lenne… és hibátlan… ;-)))

    És még valamit a Hűségről (ami sokak szerint Hülyeség, de azoknak olyan is az élete… Lelki szinten olyan sivár…): hűtlenség csak ott van, ahol nem vagyunk hűek önmagunkhoz.
    Tehát, ahhoz, hogy Valaki Máshoz hű tudj lenne, ahhoz az kell, hogy először is hű legyél önmagadhoz.
    Hogy Önmagad legyél.
    Hogy megéld önmagadat (elfojtások és megfelelnivágyás nélkül Önmagad legyél).
    Hogy Saját Magadat éljed.
    A Saját Magad Életét éljed.

    Szeretettel:

    Csizike 😉

    csizike1@gmail.com

  16. szerintem
    A megcsalás megbocsátható, ha csupán testi. Sosem értettem, hogy miért lesz vége gy kapcsolatnak, ha az egyik fél valami folytán félrelép. Persze feltétlen meg kell beszélni, okát, indítékát, de egy félrelépés nem ok egy kapcsolat megöléséhez. Ha valaki lélekben csalja meg a másikat, vagyis beleszeret valaki másba, az inkább kimeríti a félrelépés fogalmát, és nem is kell hozzá testi érintkezés. No ez már ok egy kapcsolat végéhez. (Én személy szerint sosem léptem félre:))

    1. Poligám
      Én állandó félrelépő vagyok. Sajnos. Sajnos? A gáz csak az, hogy míg én egyetértek veled, ha önmagamba nézek, be kell vallanom, hogy a másik felé már nem vagyok ilyen toleráns… Próbálkozom. 🙂 De a párom is monogám. Neki nem fér bele más.
      Nekem igen. Úgyhogy….

      1. változás
        Azóta pár dolgot megtudtam a Kedvesről, így 4 év után… Pl. azt, hogy a véleménye: a szex az szex, mi meg összetartozunk, az más. Megdöbbentem nagyon!:-)
        És valahová eldiszpergált a közegben a féltékenységem….
        Szóval szépen alakul egy nyílt, de nem felelőtlen kapcsolat. :-))) E mellett a férfi mellett boldog vagyok! Nem zárom és ő sem engem. Szabadok vagyunk!

  17. Az én történetem.
    Az én történetem ( röviden). Kb egy éve az összeroppanás határán voltam, mikor rájöttem, hogy megcsal a férjem. Ekkor kezdtem el az ezoteriával foglalkozni, választ keresve az élet nagy kérdéseire és a problémáimra. Másoktól vártam a segítséget, de hamar rájöttem, hogy senki nem vállalja föl helyettem, hogy mit kell tennem. Nekem kell megtalálnom a választ. Előtte semmitmondó, üres, unalmas életet éltem. Jó, hogy ez megváltozott. Bár még nagyon kezdő vagyok az ezoteriában, mégis olyan, mintha hazaértem volna.

    Hogy meg lehet-e bocsájtani a megcsalást?
    Ahány eset, annyi érzés, annyi megbántott ember és különböző reakciók. Az én férjem mindenáron nyitott házasságot akart, hogy én is keressek magamnak valakit. Sőt mindent meg akart beszélni, mert ő ezt nagyon élvezte, ez a kedvenc témája. Kb 2 hónapon keresztül elmesélt mindent, hogy kivel mikor hogyan… Hiába kértem, hogy ne beszéljük meg, mert ez nekem nagyon fáj. Nem értette. Később is csak elmondott egy-két dolgot, meg véletlenül is derültek ki esetek.
    Egy év alatt öt alkalommal álltam elé, hogy elválok, mert nem bírom tovább. Kiabált, fenyegetőzött, mire elálltam szándékomtól. Mindig hangsúlyozta, hogy ő nem akar elválni, velem akar maradni. ( Meg ragaszkodik a házhoz, aminek nagyobb része törvényesen az enyém.)

    Egyszer sem szeretettel igyekezett visszahódítani, hogy maradjak vele. Sőt, mindig azt mondta, hogy sosem tetszettem neki. 16 évnyi házasságunkat azzal töltöttem, hogy mindent megtettem a kedvéért szolgai módon, mert meg akartam felelni neki. Hatalmas csalódás ért, hogy hiába adtam föl magam, bármit tettem, mindig az az érzés kísért, hogy neki nem felelt meg. Két tizenéves gyerekünk van, ők tartottak össze.

    Én is voltam megcsaló kb 8 éve. ( Nem vagyok rá büszke.) Én szeretetet kerestem másnál, mivel úgy éreztem, tőle nem kapom meg. Titokban csináltam, rövid ideig, és mihelyt rájöttem, hogy másnál még annyi szeretetre sem találok, mint a férjemnél, rögtön abbahagytam. Úgy jártam, mint az egyik hozzászólásban olvastam, hogy utána újra beleszerettem a férjembe, és megelégedtem az akkori helyzettel.

    Megértem, hogy a férjem miért csalt meg, el tudom fogadni, hogy szüksége volt rá. DE: azt a mennyiségű fájdalmat és megalázást, amit kaptam tőle az évek során, még ha meg is bocsájtom, de újra szeretni már nem tudom soha. Ezért higgadtan, nem hirtelen felindulásból, hanem az eseményekre való rálátással most mentem el az ügyvédhez, hogy tényleg elváljak. A férjem döbbenten fogadta, mikor elmondtam neki. Teljesen meglepődött, és azt mondta, hogy ő egyszer sem gondolta , hogy én komolyan beszélek.

    Végül is még nem válunk el, mert a házat nem tudnánk eladni a gazdasági válság miatt. Illetve a kapott pénzből nem tudnánk mit kezdeni külön-külön. A férjem végül is azt mondta, hogy ő szeret, ne váljunk el, meg hülye vagyok, ha ilyen gazdasági helyzetben egyedül akarom nevelni a gyerekeket.
    Szóval maradok, de csak mert nem tudom megoldani a helyzetet.

    A megcsalás első időszakában mindent megpróbáltam, hogy helyrehozzam a házasságunkat, mert akkor még ragaszkodtam a férjemhez. De ahogy telt az idő, és halmozódtak a sérelmek, úgy tudtam felülemelkedni a dolgon, hogy átértékeltem a kapcsolatunkat, „megszüntettem magamban a szeretetet iránta”. Eltávolodtam tőle. Ha valakit nem szeretek, már nem érdekel, mit csinál. Nem érzem azt a hatalmas fájdalmat, és rosszullétet, amit a féltékenység elviselhetetlen érzése okoz. Mivel a házasságunknak nem igazán volt mély lelki tartalma, a testi meg tönkre ment, ezért nem tart már semmi ebben a kapcsolatban. ( Azelőtt éppen a szex volt az egyetlen, ami jó volt közöttünk.) Ahogy idősödöm (39 éves vagyok), egyre nagyobb arányban lenne szükségem a lelki örömökre is.
    Az utóbbi egy évben én annyit változtam, hogy még nagyobbra nőtt a köztünk lévő távolság. A világról és az életről alkotott nézeteink és véleményünk gyökeresen különböznek egymástól.

    Szóval szerintem lehet olyan helyzet, amit meg lehet bocsájtani és rendbe lehet hozni ( pl. ha a másik figyelemfelkeltő célzattal lép félre, hogy felrázza az ellaposodott kapcsolatot ). A sajátomat nem ilyennek látom.

    1. szia!
      az én szüleim pont ezért nem válnak el. mert ha eladják a

      szia!

      az én szüleim pont ezért nem válnak el. mert ha eladják a házat, akkor egyikük nem tud mit kezdeni egyedül.

      én annyival könnyebb helyzetben vagyok a Ti gyerekeitekhez képest, hogy már nem vagyok tizenéves, a saját életemet élem, és amint lehetett, léptem a „kellemes” családi „fészekből”.

      Anyu nem tudom, hányszor mondta, hogy ő márpedig válik, mert ez így nem élet stb. Tizenévesen még hittem Neki. Ma már csak magamban mosolygok, mert tudom a választ.

      Van szerintem 2 opció is hasonló esetben: benne maradsz a trutyiban, és akkor viseled a következményeket, vagy lépsz.

      Anyu szokott panaszkodni, hogy milyen rossz Neki. Erre csak annyit tudok tenni, hogy meghallgatom, azzal kicsit talán segítek Neki. De közben állandóan az jár a fejemben, hogyha Ő nem lép ki belőle, akkor így járt. Ez most lehet, hogy kegyetlenül hangzik, de mindenki csak saját magát mentheti meg.

      Ha akármilyen anyagi stb okra hivatkozva nem lép, akkor ne csodálkozzon, hogy viselnie kell a döntése következményeit.

      Elismerem, nem lehet/lenne könnyű Neked sem a 2 gyerekkel új életet kezdeni, de talán bíznod kellene az Univerzumban vagy akármiben hited szerint.
      Ha meghozod a döntést, és vállalod érte a felelősséget, meg fogsz kapni miden segítséget ahhoz, hogy kellemes életet élj a férjed nélkül. szerintem. 🙂

      üdv:Bochecha

      1. Elfelejtett(et)ek felnőni
        Ahogy a mesékben is van, a főszereplő legkisebb fiú, legkisebb lány vagy királyi ivadék először otthon él. Azután elhagyja a fészket, saját lábára áll: megtanul gondoskodni magáról fizikailag, anyagilag, szellemileg, érzelmileg. Hosszú ideig távol, egyedül él, majd hazatér. S ekkor jöhet a párválasztás.

        Manapság igen sokan a szülői fészekből az (ál-)szerelmükhöz költöznek, kihagyják a felnövési részt. Még jó, hogy akkor nem lehet ez egy tisztán szerelmi viszony, hiszen rengeteg képességet nem szereztek meg – amiben a „párjukra” kénytelenek támaszkodni.
        Ez fizikai, anyagi, szellemi és érzelmi dolgokra is vonatkozik.

        (Erre az esetre a „pár”-választáskori életkorból IS meglehetős biztonsággal lehet következtetni.)

        De azt azért végképp nem értem, hogy ha valaki el is mulasztja ezt 14 vagy 22 évesen, és a félresikerült kapcsolatát utólag szemlélve ezeket felismeri 35, 55 évesen, MIÉRT ODÁZZA EL akkor ezt MOST?
        Rájön: igen, nem tudok a magam lábán állni, nem is állok a magam lábán, ebből származik minden bajom a felnőtt életemből… akkor? Továbbra is azt választja, hogy NE nőjön fel? NEM akarja megszerezni azokat a képességeket végre valahára, amikre szükség van a felnőtt életben?

        Mire gondolok konkrétan: eljut odáig, hogy ketten laknak egy házban, és szétköltöznének, és végiggondolja, mennyiért lehetne eladni, és hogy abból nem jönne ki két megfelelő ház. És itt meg is áll.
        MIÉRT, könyörgöm, MIÉRT?
        Nem jön ki.
        És?
        Ez az egyetlen lehetőség?
        Messze nem!
        Ki lehet a házat bővíteni, ketté is lehet osztani, falat húzni, két külön bejáratot építeni.
        Ez max. 2 millió Ft.
        Ha 2 embernek ez fontos, néhány év alatt kivitelezhető.

        Vagy: el lehet kezdeni azon az úton járni, amit 20, 30 évesen mgespórolt magának. 20-30 évesen az ember az elé a feladat elé kerül, hogy megoldja a lakhatását: erre ott van ő maga, az állam, a társadalom és az eredeti család. Ki lehet indulni innen. Miért nem indul ki?

        Megoldáskeresés helyett a tespedést látom. Érzelmi tespedést.
        Hát ha valaki valójában nem akarja azt, amit a szájával kimondva állítólag akar, akkor feküdjön csak továbbra is a pocsolyában!

        Elmondta, mi a rossz, és ezen hogy tudna változtatni. Majd nem hajlandó megtenni a szükséges erőfeszítést.

      2. Elfelejtett(et)ek felnőni
        Ahogy a mesékben is van, a főszereplő legkisebb fiú, legkisebb lány vagy királyi ivadék először otthon él. Azután elhagyja a fészket, saját lábára áll: megtanul gondoskodni magáról fizikailag, anyagilag, szellemileg, érzelmileg. Hosszú ideig távol, egyedül él, majd hazatér. S ekkor jöhet a párválasztás.

        Manapság igen sokan a szülői fészekből az (ál-)szerelmükhöz költöznek, kihagyják a felnövési részt. Még jó, hogy akkor nem lehet ez egy tisztán szerelmi viszony, hiszen rengeteg képességet nem szereztek meg – amiben a „párjukra” kénytelenek támaszkodni.
        Ez fizikai, anyagi, szellemi és érzelmi dolgokra is vonatkozik.

        (Erre az esetre a „pár”-választáskori életkorból IS meglehetős biztonsággal lehet következtetni.)

        De azt azért végképp nem értem, hogy ha valaki el is mulasztja ezt 14 vagy 22 évesen, és a félresikerült kapcsolatát utólag szemlélve ezeket felismeri 35, 55 évesen, MIÉRT ODÁZZA EL akkor ezt MOST?
        Rájön: igen, nem tudok a magam lábán állni, nem is állok a magam lábán, ebből származik minden bajom a felnőtt életemből… akkor? Továbbra is azt választja, hogy NE nőjön fel? NEM akarja megszerezni azokat a képességeket végre valahára, amikre szükség van a felnőtt életben?

        Mire gondolok konkrétan: eljut odáig, hogy ketten laknak egy házban, és szétköltöznének, és végiggondolja, mennyiért lehetne eladni, és hogy abból nem jönne ki két megfelelő ház. És itt meg is áll.
        MIÉRT, könyörgöm, MIÉRT?
        Nem jön ki.
        És?
        Ez az egyetlen lehetőség?
        Messze nem!
        Ki lehet a házat bővíteni, ketté is lehet osztani, falat húzni, két külön bejáratot építeni.
        Ez max. 2 millió Ft.
        Ha 2 embernek ez fontos, néhány év alatt kivitelezhető.

        Vagy: el lehet kezdeni azon az úton járni, amit 20, 30 évesen mgespórolt magának. 20-30 évesen az ember az elé a feladat elé kerül, hogy megoldja a lakhatását: erre ott van ő maga, az állam, a társadalom és az eredeti család. Ki lehet indulni innen. Miért nem indul ki?

        Megoldáskeresés helyett a tespedést látom. Érzelmi tespedést.
        Hát ha valaki valójában nem akarja azt, amit a szájával kimondva állítólag akar, akkor feküdjön csak továbbra is a pocsolyában!

        Elmondta, mi a rossz, és ezen hogy tudna változtatni. Majd nem hajlandó megtenni a szükséges erőfeszítést.

  18. Sziasztok
    Ugy gondolom a megcsalás bizonyos határig

    Sziasztok

    Ugy gondolom a megcsalás bizonyos határig megbocsájtható.Elszeretnék mondani egy történetet ami éppen velem történt meg sajnos. Lehetöséget kaptam hogy jobb életet tudjak adni a családomnak,és élve ezzel a lehetöséggel kimenten dolgozni Németországba. A párom az elsö két honapban ugy gondolom egyenes volt és összinte, aztán jöttek a problémák (hazudozott- kereste hol lehetne belém kötni) a dolog lényege észre vettem hogy gond van majd egy telefonbeszélgetésnél leis bukott.Szoltam neki remélem itt befejezte ,persze megigérte hogy nem keresi többet.én közben vissza mentem dolgozni és 24 órábol kb napi 3-4 órákat aludtam,mert pot müszakot vállaltam csak minél több pénzt keresek.Majd ezt követöen egy barátom felhivott és közölte gyere haza mert nagy baj van.2009 március 3 án végleg hazajöttem és igazat mondott tényleg baj van.A párom elmondta hogy többször lefeküdtek egymással és ezt az én házamban tette meg,ugy hogy a kisfiam aki most 5 éves a másik szobában aludt.Tudni kell annak az embernek is felesége és 7 hónapos kislánya van.Most mind a ketten otthon kérik a bocsánatott illetve ilyen többször nem fordul elö szavakat skandálják ,mert nem akarják elvesziteni a családjukat.A segitsegeteket szeretném kérni ilyenkor mit lehet tenni????
    illetve én mit csináljak??? Nem érzem azt hogy valahol is hibát követtem volna el és mégis ezt kaptam.Nem tudom hogyan tovább??? elmentem ügyvédhez hát nem sok jot mondott kérlek segitsetek
    Elöre is köszönöm.

    1. hallgass a szívedre!
      Nem könnyű feladat ez számodra. Az én véleményem az, hogy hallgass a szívedre! (képletesen 🙂 Ha csak büszkeségből, elvből, vagy csak férfiúi becsületből mondanád a párodnak hogy itt a vége, -bár legbelül még szereted őt, az szerintem legalább olyan nagy „bűn” lenne a te részedről. Mindenki követhet el hibákat. Ki tudja, lehet hogy évek múlva egy mámoros éjszakán majd te lépsz félre … de nem is folytatom. Ha vele maradsz egy nehéz, ámde nem megoldhatatlan helyzetet kell rendbe tegyetek, és ha sikerül ti lesztek az egyik legboldogabb család 🙂 -de ez csak az én véleményem-
      Minden jót kívánok!

    2. Hallgass az eszedre
      Én is hasonló „cipőben ” jártam, mint Te. Ugyanez történt velem is. Mindent megpróbáltunk, többször átbeszéltük a „történteket”. Mindenki ígért, mindent a másiknak, azonban a „tüske” ott maradt mindkettőnkben. A bizalmatlanság a másikkal szemben örökre megmérgezte közöttünk a levegőt. Állandóan egymást lestük, mit csinál, kivel beszél, hova megy, éltünk egymás mellett mint „két idegen”. Néhány hónapi kínlódás után csak szétváltunk. Így utólag értékelve, jól tettük /ez most is mindkettőnk véleménye/! Amióta elváltunk egymástól, azóta mindenki éli a saját életét, miután nálunk is volt egy kisgyerek, mint sok hasonlóan járt embernél, igaz hogy nem együtt, de azért mégis közösen neveljük Őt. Ez már megegyezés kérdése volt és ez nekünk sikerült. Szerintem tegyétek meg Ti is a fenti hasonló lépést. Lehet Neked jelenleg ez nem jó döntésnek tűnik, de később be fogod látni az igazat. Inkább az eszedre hallgass, mint a szívedre. Aki egyszer már megtette ezt Veled, az megteheti máskor is. Igaz erre nincs semmi biztosíték, de az ellenkezőjére sincs. Nagyon sokan kezdtek már új életet és a világ megy tovább. Nem Te lennél az egyetlen hidd el, aki így járt. Azonban önvizsgálatot is kellene tartanod,most legyél valóban őszinte Magadhoz, hogy Benned nem volt-e hiba, mindent megtettél-e eddig a családért, rendesen dolgoztál-e, lehetőségeidhez képest minden Tőled telhetőt megadtál-e nekik. Tudod hibátlan ember nincs, de aki a saját hibáit felismeri és változtatni akar és tud is rajta, akkor az bátran vállalhat másik kapcsolatot. A jó pap is holtig tanul. Mindenki a saját életének a kovácsa, ha a lelkiismereted tiszta, akkor dönts bátran, okosan és higgadtan, hagyd Őt elmenni, Ő már nem biztos pont az életedben. Mindkettőtöknek jobb lesz így.

      Egy sorstársad

    3. Helló!
      Hát igen, nehéz eset az ilyen. Velem is megtörtént, én rajta kaptam őket abban a bizonyos pózban. Mit mondjak elég nehéz volt feldolgozni, szerintem nehezebb mint az életben bármit.
      VISZONT:

      Feltettem a kérdést. Miért én? Miért pont velem?
      Rengeteg előzménye lehet, amiért a másik fél ide jut. Persze nincs mentő tényező eme dolog kiderülése után, viszont OK nélkül nincs OKOZAT. Ha az ember keményen magába néz, akkor lehet hogy észreveszi, miért is kapta ezt az élettől. Avagy a másiktól. Ha fel tudod dolgozni, vagy magadban pontot tenni a dolog végére, akkor még lehet folytatása a kapcsolatodnak. Ellenben én teljesen magamba zárnám ezt a problémát, mert soha nem akartam hogy sajnáljanak. Bármennyire kellemetlen, akár csak az egyik félnek, akár mindkét félnek, ez szerintem tabu. Gondolom tele vagy gyűlölettel. Az viszont biztos, hogy a bosszú csak bosszút szül!!!

    4. Helló!
      Hát igen, nehéz eset az ilyen. Velem is megtörtént, én rajta kaptam őket abban a bizonyos pózban. Mit mondjak elég nehéz volt feldolgozni, szerintem nehezebb mint az életben bármit.
      VISZONT:

      Feltettem a kérdést. Miért én? Miért pont velem?
      Rengeteg előzménye lehet, amiért a másik fél ide jut. Persze nincs mentő tényező eme dolog kiderülése után, viszont OK nélkül nincs OKOZAT. Ha az ember keményen magába néz, akkor lehet hogy észreveszi, miért is kapta ezt az élettől. Avagy a másiktól. Ha fel tudod dolgozni, vagy magadban pontot tenni a dolog végére, akkor még lehet folytatása a kapcsolatodnak. Ellenben én teljesen magamba zárnám ezt a problémát, mert soha nem akartam hogy sajnáljanak. Bármennyire kellemetlen, akár csak az egyik félnek, akár mindkét félnek, ez szerintem tabu. Gondolom tele vagy gyűlölettel. Az viszont biztos, hogy a bosszú csak bosszút szül!!!

  19. A bizalmat nagyon nehéz visszaszerezni.
    Igen, szerintem is megbocsájtható a megcsalás, egyszer, kétszer, háromszor, majd akármilyen naiv vagy is, egy szer csak ráébredsz, elveszett a bizalom.
    Mert ha meghal a bizalom, nincs remény. Rájössz a csalfa valódi természetére és jó esetben, a bizalmadat még csak Ö vesztette el. Másban még meg tudsz bízni.
    Ekkor örülj.
    Viszont, ha az átélt események miatt már senkiben nem bízol, az már nagy baj.
    A bizalmat nagyon nehéz visszaszerezni.
    Megbocsájtani sokkal könnyebb.

  20. Előzmény
    Egy lépéssel visszább megyek. Azt nézegetem, hogy, mitől jön létre a megcsalás. Vagyis az ok. illetve a mód, lehetőség, alkalom hogyan születik ? Az ember lánya, s gondolom a fia is, érzi ha közeledik a veszély. Mindenki tudja magáról mennyit bír. Mármint hűségben. Ha jön egy lehetőség, egyrészt mérlegelni kell mit veszélyeztetünk. Milyen a kapcsolat, amiből így kifele tekintünk ? Mennyit ér? Csak mert a másik kicsit más, érdemes ? Hol a határ ? Egyszer ? Kétszer ? Hányszor ? S közben azt hirdetem az én kapcsolatom jó, vele jó ? Mi jó vele ? Jól főz, mos, vagy beszélgetünk nagyokat ? Szex nem megy ? Miért ? Vagy épp szótérteni nem tudok vele, de amikor szeret az bejön ? Egyikkel a testem, másikkal a lelkem értetem meg ? A csalás együtt jár némi hazudgálással, ami megint csak nem építő jellegű egy kapcsolatban.
    Érzem engem hol fenyeget a csalogatás lehetősége, s azt az utat igyekszem kerülgetni . 🙂
    Azt az energiát, amit a megcsalásra fordítanék inkább a kapcsolatépítésre használom fel. 🙂
    Erre törekszem most. 🙂
    Ja, és nem ítélkezem!

    1. A csalás „áldozatai”
      Sziasztok! Képzeljétek, mire jöttem rá nemrég!

      Csak azt csalják meg, aki maga is hazudik. Durva, nem?

      Lehet, hogy csak önmagának. Pl azt, hogy milyen fasza kapcsolatban él.

      Vagy csak úgy hazudik, hogy nem mondja ki mindig, amit gondol. Az ellenkezőjét sem, meg azt sem. Sokáig nem fogadtam el, hogy ez is a hazugság egy fajtája. Mert bizony én így hazudoztam, hogy nem vállaltam fel önmagam. Inkább hümmögtem, csak hogy hazudnom se kelljen, meg az igazság se derüljön ki. Aztán megvilágosodott, hogy gyakorlatilag tökmindegy, mert így is hazudok.

      És a fene egye meg, de mindig a vonzáshoz lyukadok ki. Hogy ha belül hazugság van, akkor kívül is az vesz körül. Hát kell ez nekem?!

      Megbocsátani? A másik csak egy tükör. A tanító tükrömre meg csak nem haragszom! A megbocsátás témaköre max. saját magammal kapcsolatban jöhet szóba. Azt meg külön meg kell tanulni: önmagunknak megbocsátani…

      ui: nálam a megcsalás definíciója az, ha a másik háta mögött, az ő tudta nélkül szexelünk mással. Utána meg hazamegyünk, mintha mi sem történt volna 🙂
      Meg még az is csalása a másiknak, ha utána azért bevalljuk. Mert amikor a tudta nélkül csináljuk, abban a piilanatban ugye hazudunk éppen…
      Állítólag vannak olyan kapcsolatok, ahol a felek annyira nem akarják birtokolni egymást, hogy konkrétan és előre tudják, hogy a párjuk kivel és mikor… Én csak ezt az esetet nem tekintem megcsalásnak.

  21. Megcsalva, az egom romokban
    Már nem fiatal, 58 éves férfi vagyok, de olyan, akire azt modják letagadhat pár évet. Nős vagyok, és bizony a házasságunk folyamán többször megcsaltam a feleségem. Nos a mostani történetem.

    Egy külföldi körúton véletlenül összeismerkedtem egy vidéki nagyvárosban élő nővel. Én Budapesten lakom. A hölgy egyedülálló és szintén az a kategória, aki az 58 évéből 10-et letagadhat. Csinos és remek a szókincse. Levelezni kezdtünk az Interneten és pillanatok alatt levett a lábamról, remek stílusával, mely fordítva is működött. Egy szó mint száz elkezdődött egy kapcsolat, mely mély szerelemmé vált, annak ellenére, hogy alig többször találkoztunk, mint 10-15 alkalom. Ezek között volt lopott welness hétvége szállodában, de jobbára az ő nagyon szép lakásában. Ő elfogadta az én házasságomat, bár folymatosan hangoztatta, hogy én vagyok élete élma és velem képzelné el az életét, de nem követelt semmit, elfogadta, amit a sors adott neki. Én a családomat elhagyni nem akartam, függetlenül attól, hogy én is nagyon vágytam a vele való közös életre. A közelmúltban egy álláslehetőség adódott a számára Brüsszelben, mely 2 hónap kinti és két hónap itthoni létet jelentett. Ez az utazás, ahogy közeledett, úgy tette egyre feszültebbé a viszonyunkat, elsősorban az én oldalamról.
    Az utolsó találkozásunk az elutazás előtt egy hónappal szakítással végződött, amit én már a hazafelé tartó autóúton megbántam. Rögtön írtam levelet, de nem jött válasz, sőt a telefont sem vette fel egész hétvégén, majd szinte napokra eltünt. Se levél, telefon kikapcsolva. A féltékenység egyre erősebb lett, végül feltőrtem a postafiókját és megtaláltam a magyarázatot. Tudom ez nem volt korrekt dolog. Nos az utolsó két hónapban párhuzamos kapcsolata volt. Egy vállalati bulin megismerkedett egy korban hozzánk illő magyar, de német férfivel, akit pillanatok alatt behálózótt és a férfi meghívta az itthoni nyaralójába. Persze nekem május 1-i. 4 napos kollektív családi látogatást adott be, így kikerülve a levelek váltását. Csak egy számszerű adat. A másfél év alatt 1400 levelet váltottunk, melyek jelentős része hosszú volt és mély érzelmekkel telített. Hát ez kiverte nálam a biztosítékot, különösen azzal, hogy május végén, – ez volt az a bizonyos szakítással végződő találkozás -, egy éjszakát sikerült elcsalnom, nála tölteni, de mint a levelekből kiderült, én elindultam haza 1-kor, ő pedig 3-kor a német férfi nyaralójába, egy hétre. Hát ez volt az oka a süket telefonnak és az elmaradt leveleknek, én pedig abban a hitben voltam, hogy a szakításunk viselte meg ennyire. Ez volt életem első esete, hogy megcsaltak, piszok rossz érzés. Nem annyira a kapcsolatot bánom már, hanem a sértett hiúság, a megalázás érzése dolgozik bennem. Az persze eszembe sem jut, hogy mit érezne a feleségem. Azért egy piszok, önző fráter vagyok én is.

    Számomra a következő szabályok születtek (szégyellem, de én ezt szűrtem le)
    – ne kezdj független partnerrel, ha te házas vagy. A független partner, „függő” szeretni lenni veled, magyarul válj el, és ha nem, akkor úgy érzi neki joga van vadászni. Amiben van igazság, még ha nekem fáj is. Mikor számon kértem rajta a félrelépését, azt mondta, te csak ne szólj egy szót sem, állok olyan erkölcsi szinten, mint te.
    – nem jó a távkapcsolat, ha nagy a távolság
    – képtelen lennék megbocsátani a félrelépését. Eddig is bizalmatlan és féltékeny voltam, érezve a helyzetünkből fakadó egyenlőtlen esélyeket. Ő szabadon mozoghatott, ismerkedhetett, míg én nem. A megcsalás után még annyira sem bíznék benne. Mondjuk fel sem merült a folytatás, szóba sem akarok állni vele.
    Én csak leírtam ezt a történetet, amiből sok tanulság mások számára talán nem is vonható le, Jól esett kiírnom magamból, ezt a nagyon friss megcsalást. Én úgy próbálom túlélni ezt a katarzist, hogy elfogadom az ő igazát, a jogos párkeresés tényét, és bevallom az én nem túl tisztes szerepét ebben a szituációban.

    1. Pont most…
      Érdekes hogy pont most került a szemem elé az írásod, s pont azzal fejezted be, amin épp elmélkedtem. Vagyis, hogy ezeknek a blogoknak és fórumoknak itt, de talán a neten máshol is, az is egy lényege, hogy az ember elmondhatja, leírhatja amit éppen érez, ami benne van. Aztán szerencsés esetben még reagálnak is rá, s az egyik legkellemesebb, bár talán nem a leghatásosabb, ha egyetértenek vele. Néha jó megnyugodni abban, hogy a bajom nem csak az enyém, vannak még hasonlót megélő emberek.
      A konkrét esetben, amit lertál… hát tudod, most úgy értékelem, csak egy kis büntetést kaptál a sorstól, hisz félrelépésért félrelépés jár. Ha nem ugyanattól, az nem számít. Lehet ez is úgy működik mint például az adakozás ? Azt már többször próbáltam… ha adtam, kaptam… onnan, ahonnan nem is vártam… vagy mint a szeretet… Tényleg, a negatív dolgok ugyanúgy vissza”ütnek” ? Vagy akik a reinkarnációban hisznek azért is hiszik, mert ha ebben az életükben nem, remélik a következőben majd megkapják a jókat a jótetteikért ? A rossz visszacsapódásától nem félnek ?…
      Néha érzi úgy az ember, hogy nehogy már egy emberhez kötődjek egy életen át, csak mert a hűséget kitalálták… de Zoltán, hidd el, annak is meg lehet az „előnye”. Gondold csak át…
      Szerintem.
      Üdv: Almás

    2. Ki csal meg kit?
      Kedves Zolti!

      Nem értem, hogy mit gonoltál a külső kapcsolatodat illetően.
      Amíg Te otthon boldogan „viháncolsz” a családoddal, addig a hölgynek otthon kellett volna ülnie egyedül, és Rólad álmodoznia?:)

      Ő kifejtette, hogy el tudná Veled képzelni az életét. Neked nem kellett Ő teljesen, vagy nem merted felvállalni. Ezt ő tudomásul vette, nem zaklatott, hogy válj el, hanem élte az életét, és kereste a párját.
      Hól van itt a megcsalás?
      Ha Te őt igazán szeretted, akkor magadat csaltad meg, hogy nem vállaltad fel őt.
      Szerintem ez a hölgy egy nagyon klassz nő. Nem akaszkodik senkire, tudja mit akar, de azt nem hisztivel, kierőszakolva akarja elérni, hanem érdemessé vált rá, hogy kapjon egy TÁRSAT.
      Amikor Te a családoddal, a feleségeddel voltál, akkor Ő meg egy idő után mással. Mi itt a baj? Ki csalt meg kit?
      Te nem álltál készen erre, akkor ő egész életében egyedül maradjon, és várja, hogy te mikor tudsz egy kis időt „lopni” a nejed mellől?

      Üdv.:
      Mackó

      1. Teljesen igaz az előttem hozzászóló véleménye.A hölgy belefáradt
        Teljesen igaz az előttem hozzászóló véleménye.A hölgy belefáradt a várakozásba ,,és lépett sok idő után. Jól tette szerintem is.

  22. Megcsalva, az egom romokban
    Már nem fiatal, 58 éves férfi vagyok, de olyan, akire azt modják letagadhat pár évet. Nős vagyok, és bizony a házasságunk folyamán többször megcsaltam a feleségem. Nos a mostani történetem.

    Egy külföldi körúton véletlenül összeismerkedtem egy vidéki nagyvárosban élő nővel. Én Budapesten lakom. A hölgy egyedülálló és szintén az a kategória, aki az 58 évéből 10-et letagadhat. Csinos és remek a szókincse. Levelezni kezdtünk az Interneten és pillanatok alatt levett a lábamról, remek stílusával, mely fordítva is működött. Egy szó mint száz elkezdődött egy kapcsolat, mely mély szerelemmé vált, annak ellenére, hogy alig többször találkoztunk, mint 10-15 alkalom. Ezek között volt lopott welness hétvége szállodában, de jobbára az ő nagyon szép lakásában. Ő elfogadta az én házasságomat, bár folymatosan hangoztatta, hogy én vagyok élete élma és velem képzelné el az életét, de nem követelt semmit, elfogadta, amit a sors adott neki. Én a családomat elhagyni nem akartam, függetlenül attól, hogy én is nagyon vágytam a vele való közös életre. A közelmúltban egy álláslehetőség adódott a számára Brüsszelben, mely 2 hónap kinti és két hónap itthoni létet jelentett. Ez az utazás, ahogy közeledett, úgy tette egyre feszültebbé a viszonyunkat, elsősorban az én oldalamról.
    Az utolsó találkozásunk az elutazás előtt egy hónappal szakítással végződött, amit én már a hazafelé tartó autóúton megbántam. Rögtön írtam levelet, de nem jött válasz, sőt a telefont sem vette fel egész hétvégén, majd szinte napokra eltünt. Se levél, telefon kikapcsolva. A féltékenység egyre erősebb lett, végül feltőrtem a postafiókját és megtaláltam a magyarázatot. Tudom ez nem volt korrekt dolog. Nos az utolsó két hónapban párhuzamos kapcsolata volt. Egy vállalati bulin megismerkedett egy korban hozzánk illő magyar, de német férfivel, akit pillanatok alatt behálózótt és a férfi meghívta az itthoni nyaralójába. Persze nekem május 1-i. 4 napos kollektív családi látogatást adott be, így kikerülve a levelek váltását. Csak egy számszerű adat. A másfél év alatt 1400 levelet váltottunk, melyek jelentős része hosszú volt és mély érzelmekkel telített. Hát ez kiverte nálam a biztosítékot, különösen azzal, hogy május végén, – ez volt az a bizonyos szakítással végződő találkozás -, egy éjszakát sikerült elcsalnom, nála tölteni, de mint a levelekből kiderült, én elindultam haza 1-kor, ő pedig 3-kor a német férfi nyaralójába, egy hétre. Hát ez volt az oka a süket telefonnak és az elmaradt leveleknek, én pedig abban a hitben voltam, hogy a szakításunk viselte meg ennyire. Ez volt életem első esete, hogy megcsaltak, piszok rossz érzés. Nem annyira a kapcsolatot bánom már, hanem a sértett hiúság, a megalázás érzése dolgozik bennem. Az persze eszembe sem jut, hogy mit érezne a feleségem. Azért egy piszok, önző fráter vagyok én is.

    Számomra a következő szabályok születtek (szégyellem, de én ezt szűrtem le)
    – ne kezdj független partnerrel, ha te házas vagy. A független partner, „függő” szeretni lenni veled, magyarul válj el, és ha nem, akkor úgy érzi neki joga van vadászni. Amiben van igazság, még ha nekem fáj is. Mikor számon kértem rajta a félrelépését, azt mondta, te csak ne szólj egy szót sem, állok olyan erkölcsi szinten, mint te.
    – nem jó a távkapcsolat, ha nagy a távolság
    – képtelen lennék megbocsátani a félrelépését. Eddig is bizalmatlan és féltékeny voltam, érezve a helyzetünkből fakadó egyenlőtlen esélyeket. Ő szabadon mozoghatott, ismerkedhetett, míg én nem. A megcsalás után még annyira sem bíznék benne. Mondjuk fel sem merült a folytatás, szóba sem akarok állni vele.
    Én csak leírtam ezt a történetet, amiből sok tanulság mások számára talán nem is vonható le, Jól esett kiírnom magamból, ezt a nagyon friss megcsalást. Én úgy próbálom túlélni ezt a katarzist, hogy elfogadom az ő igazát, a jogos párkeresés tényét, és bevallom az én nem túl tisztes szerepét ebben a szituációban.

    1. Pont most…
      Érdekes hogy pont most került a szemem elé az írásod, s pont azzal fejezted be, amin épp elmélkedtem. Vagyis, hogy ezeknek a blogoknak és fórumoknak itt, de talán a neten máshol is, az is egy lényege, hogy az ember elmondhatja, leírhatja amit éppen érez, ami benne van. Aztán szerencsés esetben még reagálnak is rá, s az egyik legkellemesebb, bár talán nem a leghatásosabb, ha egyetértenek vele. Néha jó megnyugodni abban, hogy a bajom nem csak az enyém, vannak még hasonlót megélő emberek.
      A konkrét esetben, amit lertál… hát tudod, most úgy értékelem, csak egy kis büntetést kaptál a sorstól, hisz félrelépésért félrelépés jár. Ha nem ugyanattól, az nem számít. Lehet ez is úgy működik mint például az adakozás ? Azt már többször próbáltam… ha adtam, kaptam… onnan, ahonnan nem is vártam… vagy mint a szeretet… Tényleg, a negatív dolgok ugyanúgy vissza”ütnek” ? Vagy akik a reinkarnációban hisznek azért is hiszik, mert ha ebben az életükben nem, remélik a következőben majd megkapják a jókat a jótetteikért ? A rossz visszacsapódásától nem félnek ?…
      Néha érzi úgy az ember, hogy nehogy már egy emberhez kötődjek egy életen át, csak mert a hűséget kitalálták… de Zoltán, hidd el, annak is meg lehet az „előnye”. Gondold csak át…
      Szerintem.
      Üdv: Almás

    2. Ki csal meg kit?
      Kedves Zolti!

      Nem értem, hogy mit gonoltál a külső kapcsolatodat illetően.
      Amíg Te otthon boldogan „viháncolsz” a családoddal, addig a hölgynek otthon kellett volna ülnie egyedül, és Rólad álmodoznia?:)

      Ő kifejtette, hogy el tudná Veled képzelni az életét. Neked nem kellett Ő teljesen, vagy nem merted felvállalni. Ezt ő tudomásul vette, nem zaklatott, hogy válj el, hanem élte az életét, és kereste a párját.
      Hól van itt a megcsalás?
      Ha Te őt igazán szeretted, akkor magadat csaltad meg, hogy nem vállaltad fel őt.
      Szerintem ez a hölgy egy nagyon klassz nő. Nem akaszkodik senkire, tudja mit akar, de azt nem hisztivel, kierőszakolva akarja elérni, hanem érdemessé vált rá, hogy kapjon egy TÁRSAT.
      Amikor Te a családoddal, a feleségeddel voltál, akkor Ő meg egy idő után mással. Mi itt a baj? Ki csalt meg kit?
      Te nem álltál készen erre, akkor ő egész életében egyedül maradjon, és várja, hogy te mikor tudsz egy kis időt „lopni” a nejed mellől?

      Üdv.:
      Mackó

      1. Teljesen igaz az előttem hozzászóló véleménye.A hölgy belefáradt
        Teljesen igaz az előttem hozzászóló véleménye.A hölgy belefáradt a várakozásba ,,és lépett sok idő után. Jól tette szerintem is.

  23. Hm, hm…
    Ha szeretsz, és velem vagy, akkor nem csalsz meg.
    Ha nem szeretsz, de velem vagy, akkor magadat csalod meg, mégpedig, velem…
    Ha szeretsz, és mégis azzal a másikkal vagy, nos, akkor is magadat csalod meg…

    Szerintem…

    Ui: (soha nem csaltak meg)

  24. Hm, hm…
    Ha szeretsz, és velem vagy, akkor nem csalsz meg.
    Ha nem szeretsz, de velem vagy, akkor magadat csalod meg, mégpedig, velem…
    Ha szeretsz, és mégis azzal a másikkal vagy, nos, akkor is magadat csalod meg…

    Szerintem…

    Ui: (soha nem csaltak meg)

  25. Sziasztok
    Sziasztok!

    Az előző oldalon megirt történetemnek a vége!! Mivel a párom tovább folytatja a kapcsolatot a szeretöjével igy úgy döntöttünk elválunk. Mindenki aki hasonló cipöbe jár arra kérem azonnal lépjen ki a kapcsolatbol.

    sziasztok

  26. Sziasztok
    Sziasztok!

    Az előző oldalon megirt történetemnek a vége!! Mivel a párom tovább folytatja a kapcsolatot a szeretöjével igy úgy döntöttünk elválunk. Mindenki aki hasonló cipöbe jár arra kérem azonnal lépjen ki a kapcsolatbol.

    sziasztok

  27. bölcsesség
    van egészen jó bölcsesség, amit valahol olvastam és bocsi, de nem tudom hol,
    ‘A szeretet mindent megbocsájt, de a bölcs elbocsájtja azt akivel nincsen azonos rezgésszinten.’
    Elaine

  28. bölcsesség
    van egészen jó bölcsesség, amit valahol olvastam és bocsi, de nem tudom hol,
    ‘A szeretet mindent megbocsájt, de a bölcs elbocsájtja azt akivel nincsen azonos rezgésszinten.’
    Elaine

  29. Hát ez nem igaz!Ha valaki szeretne nyitott kapcsolatban élni akk
    Hát ez nem igaz!Ha valaki szeretne nyitott kapcsolatban élni akkor szóljon előre a másiknak!De ha már egyszer megcsalta a másikat akkor megteszi következőkor is!Ez nem megbocsátható!!!!!!!

  30. Hát ez nem igaz!Ha valaki szeretne nyitott kapcsolatban élni akk
    Hát ez nem igaz!Ha valaki szeretne nyitott kapcsolatban élni akkor szóljon előre a másiknak!De ha már egyszer megcsalta a másikat akkor megteszi következőkor is!Ez nem megbocsátható!!!!!!!

  31. Válasz „Névtelennek”
    Kedves névtelen egyetértek veled, csak azt nem tudom, miért türtél annyit ? Bár én is halak vagyok ( nem hiszek a horoszkópban a felelősséget magamért vállalom, de még a környezetemért is ) , azt gondolom, hogy téged a párod nem vett komolyan. Játékszernek tekintett, akinek az érzéseivel nem törődve, lehet játszani, hiszen mindent eltűr. Adtál is rá a 16 megcsalást megbocsájtva éppen elég okot. Neked is részed van benne. Egy érett felnőtt nő ezt nem engedte volna meg. Megtörténhet egyszer, talán kétszer, a bizalom ujbóli felépitése ekkor is sok időbe telik. De háromszor már nem történhet meg, mert akkor ott a személyiséggel van a baj. Azzal aki megcsal, azzal is aki annyit megbocsájt. Már amennyiben valóban házasságban akarnak élni, és nem egy nyitott kapcsolatban, amelyben a feleség kimondatlanul is engedi hogy a házassága átjáróház legyen. Ehhez a halak-ikrek jegynek nem sok köze van, mihelyt vállalod magadért a felelősséget, és tudod hogy mit akarsz, hogy szeretnél élni. Őszintén remélem hogy tisztába jösz magaddal és renbe tudod teni az életedet, nem leszel kiszolgáltatottja senki kénye kedvének. Az igaz szerelem nem tudna fájdalmat okozni szerelmének. Te nem ezt kaptad. Nagyobb önbizalmat. Egy kedves idézetet küldök neked : ” Szeretnek, és te vagy a szeretet. Igen, Téged ! Igen Te!

  32. Válasz „Névtelennek”
    Kedves névtelen egyetértek veled, csak azt nem tudom, miért türtél annyit ? Bár én is halak vagyok ( nem hiszek a horoszkópban a felelősséget magamért vállalom, de még a környezetemért is ) , azt gondolom, hogy téged a párod nem vett komolyan. Játékszernek tekintett, akinek az érzéseivel nem törődve, lehet játszani, hiszen mindent eltűr. Adtál is rá a 16 megcsalást megbocsájtva éppen elég okot. Neked is részed van benne. Egy érett felnőtt nő ezt nem engedte volna meg. Megtörténhet egyszer, talán kétszer, a bizalom ujbóli felépitése ekkor is sok időbe telik. De háromszor már nem történhet meg, mert akkor ott a személyiséggel van a baj. Azzal aki megcsal, azzal is aki annyit megbocsájt. Már amennyiben valóban házasságban akarnak élni, és nem egy nyitott kapcsolatban, amelyben a feleség kimondatlanul is engedi hogy a házassága átjáróház legyen. Ehhez a halak-ikrek jegynek nem sok köze van, mihelyt vállalod magadért a felelősséget, és tudod hogy mit akarsz, hogy szeretnél élni. Őszintén remélem hogy tisztába jösz magaddal és renbe tudod teni az életedet, nem leszel kiszolgáltatottja senki kénye kedvének. Az igaz szerelem nem tudna fájdalmat okozni szerelmének. Te nem ezt kaptad. Nagyobb önbizalmat. Egy kedves idézetet küldök neked : ” Szeretnek, és te vagy a szeretet. Igen, Téged ! Igen Te!

  33. Fenti válaszom Hm…nek szól nem Névtelennek bocsi
    Fenti válaszom Hm…nek szól nem Névtelennek bocsi

  34. Fenti válaszom Hm…nek szól nem Névtelennek bocsi
    Fenti válaszom Hm…nek szól nem Névtelennek bocsi

  35. párszor megtörtént

    megcsalás
    Sziasztok.

    Még fiatal vagyok viszonylag, de van egy másfél éves kapcsolatom. Szeretjük egymás, ez nem kérdés.
    Az első megcsalás sorozatom az fél évvel volt azután, hogy összejöttünk. Elmondtam neki mindent, megbocsájtott természetesen. az esetről annyit, hogy három lány és egy fiú. Legjobb barátaim, buliban történt. Viccnek vettük, szóval nem lett belőle nagy ügy.
    A következő az már komolyabbnak mondható. A barátomnak eljött a vizsgaidőszaka, ami körülbelül két hónapig tartott. Ez idő alatt kéthetente találkoztunk, pár órácskára. Eléggé meguntam, felajánlottam, tartsunk szünetet, de nem bírtunk. És nem az első eset volt, hogy nem tudtunk egymással foglalkozni. Rosszulesett, elvoltam keseredve, hiányzott, unatkoztam, és még sorolhatnám mennyi bajom volt. Aztán jött egy modelliskola, ahol sok fiú is volt. Megismerkedtem egy fiúval. Nagyon kedves, figyelmes volt velem. Figyelte minden mozdulatom, bármit amit mondtam. Többször is találkoztunk, beszélgettünk. Tudta, hogy van barátom, emiatt rosszul is éreztem magamat. De valahogy, annyira kedves volt velem, és kezdtem élvezni, hogy vele vagyok. Elvitt teaházban, 2órát lehettünk ott, ölébe feküdtem, és megcsókolt. Élveztem, és jólesett. Este ugyanúgy viselkedtem a barátommal, hazudtam, h nem volt semmi. Elhitte természetesen. Tudott róla, hogy találkozgattunk, de nem tudott mit tenni. Később bevallotta sejtette. Aztán megint találkoztunk, és átmentünk hozzá DVD-zni. Egy szép virágot is kaptam.:) Persze nem filmezés lett a vég,e zenét hallgattunk, beszélgettünk, aztán az ágyán kötöttünk ki. Nem volt semmi komoly, ő próbálkozott, hogy póló alatt nyúlkáljon, de nem engedtem. Aztán egy adott pillanatban felkönyököltem, néztem magam elé, és megszólaltam: de én *****-t szeretem! Elhessegettem a gondolatot. Hazaértem, 2napig bírtam, anélkül, hogy ne áruljam el. Aztán egyik éjszaka telefonon elmondtam sírás közben. érezte, mert mindent elmondunk egymásnak. Megértette, és megbocsájtott.
    Tudom, hibáztam, talán megbocsájthatatlan. Érezte a hangomon, mennyire bánom, és tudta Ő is, hogy hibázott. Még egy esélyt adtunk kettőnknek, amit nemfogunk eljátszani. Borzalmas érzésem volt, hogy Ő otthon tanult én meg játszadoztam mással.
    Ezzel akartam leírni, hogy szerintem létezik, megcsalás és utána való megbocsájtás. Valószínű fordított helyzetben én is így cselekedtem volna. Visszagondolva, nem lett volna szabad megtennem. Fájdalmat okoztam neki és egész életünkben emlékezni fogunk rá, ami borzalmas. Legalább tudjuk, mit nem szabad elkövetni a jövőben.
    Nem tudom kinek mi számít megcsalásnak, egy csók, szeretkezés, vagy tényleg más iránt táplált érzések. Én már a csókot is megbántam.
    (A félreírásért, elírásokért elnézést.)

    1. megcsaltak engem is…de szeretem
      Sziasztok!
      Én a fiatal lány történetének másik oldalán állok.
      Nekem valamivel több mint 2 éves kapcsolatom van. 2 éven át minden rendben volt….természetesen voltak összezörrenések, de egyik sem volt nagy.
      Amikor össze kerültünk én épp érettségiztem, utána pedig kezdődött az egyetem. Számomra fontos a tanulás ezért nagyon komolyan vettem…és ezt ő is érezte.

      Kb 2 hónapja kezdődtek a gondok. Van egy lány, akiről tudtam, hogy évek óta szerelmes a barátomba és úgy nyomult rá, hogy én is ott voltam… ezért féltékeny voltam, de csak is rá….ezt tudta a barátom is. Januárban elmentek a barátaival 3 napra kirándulni, ahova ment a lány is….erről nem tudtam. Mikor ez kiderült azt mondták azért mert botrányt csináltam volna, de így olcsóbb volt az út. Miután hazajött időt kért, amire én azt mondtam, hogy maximum 2 hét. Végül egy hétig sem bírtuk. Közben vizsgaidőszakom volt… + épp összeköltöztünk. Mikor újra találkoztunk a barátom azt mondta szeret és úgy érzi megtalálta élete szerelmét és velem akarja leélni az életét. Ez elég őszintének tűnt….de azt is hozzá tette, hogy szabadság vágya van, mert ez neki fura helyzet és ő most jött rá, hogy mennyire szeret és mi lesz a jövőben… gondolom beijedt az összeköltözés miatt is. Azt mondtam neki, hogy rendben megértem…találkozzunk kevesebbet, legyen a barátaival, majd én is elfoglalom magam. Aztán jöttek a gondok…nem értem el, megígérte, hogy jön de elaludt (sose veszi fel a telefonját ha alszik). Éreztem, hogy van valami, de nem akartam elhinni, meg mikor…hisz szinte mindig tudtam hol van és mit csinál. Megnéztem a telefonját is 2x véletlen szerűen…semmi konkrétumot nem találtam, bár gyanús volt, hogy törölve volt az sms és a hívás listája is, kb 1-2 napos sms-ek voltak benne. De még ezt is elhittem, mert ő csinált régen is ilyeneket… időközben megtudtam, hogy az a bizonyos lány is volt kirándulni…rákérdeztem a lánynál, de ő mondta, hogy nincs semmi. Elhittem és belenyugodtam, mert abban igazuk volt, hogy valószínűleg botrányt csináltam volna. Aztán minden ment rendben…voltunk a párom rokonainál, esküvőről és gyerekekről beszéltünk…majd vasárnap haza jöttünk és megnéztem a facebook adatlapom. Ismerősöm a lány is és láttam egy kiírását, hogy el kellett volna mondania annak aki rákérdezett nála…tudtam rám vonatkozik a dolog. Rákérdeztem és ekkor már elmondta. Elmondta hogy lefeküdt a barátommal és nem 1x. Ekkor felhívtam a barátom és megmondtam tudok mindent…. és hogy viheti a cuccát. Átjött hozzánk, de nem jött föl. Sírt, hogy megbánta és csak most tudja igazán mi volt. Abban maradtunk várunk kicsit, hogy én is végig gondoljam mit is akarok. A lány minden félét állított…de ezeket szerencsére mind le tudtam ellenőrizni, és mint kiderült a fele sem volt igaz. Elmondta azt is hogy ultimátumot adott a barátomnak, hogy ha nem rak ki a hétvégén ő befejezi. A barátom meg elmondta, hogy ő már megmondta neki, hogy engem szeret… hétvégén együtt voltam a barátommal és közben kereste a csaj (mint kiderült) és megmondta a barátom, hogy velem van. A csaj tudta, hogy csak úgy szerezheti meg magának, ha elmondja nekem, mert majd én akkor kirakom….azt is elismerte, hogy szerelmes a páromba.
      Lehiggadtam és végiggondoltam a dolgot….utálom magam amiért nem tudok haragudni a barátomra, de tudom, hogy én is hibáztam (ő is…és ő sokkal nagyobbat). Ő dolgozik és tanulok….elég más a napirendünk és ebből voltak gondjaink…de ha mondtuk is egymásnak nem foglalkozott vele egyikünk sem, mert ha 2 évig ilyen jó volt majd jó lesz megint és megússzuk….a csaj meg kapva kapott az alkalmon…mert tudta, hogy most vagy soha.
      1 hónap szünetet kértem…ennyi idő alatt kiderül, hogy valóban szerelem e vagy már csak a megszokás. A barátomon látom, hogy szenved és bánja…. az ő barátai is megmondták, hogy szeret engem és tudja, hogy nagyot hibázott…kb minden nap smsezünk de nem találkozunk. Beismerte a tettét és azt mondta se nem testi se nem lelki vonzalom nem volt. (hozzá kell tennem elég csúnyácska a lány) csak egyszerűen izgalomra vágyott…mint egy utolsó kaland… a csaj meg adta magát. Meg, hogy tudja, hogy élete legnagyobb hibáját követte el… amit sosem szabadott volna. Nekem kell ez az idő, ha nem is lesz meg az 1 hónap, hogy tisztázzam a gondolataim…végig kell gondolnom, hogy el tudom e fogadni a dolgot vagy sem, mert ha nem akkor sose fog működni. Ő is gondolkodik, mert azt állítja, hogy mindennél jobban szeret, de nem tudja meg fogja e valaha bocsájtani magának amit tett. Most úgy érzem, talán megérdemlünk még egy esélyt….bár sokan azt mondják ha egyszer megteszi megteszi még egyszer. De az én szívem inkább az egy helyre nem csap a villám kétszerhez húz….most. Ha újra kezdjük, megmondtam, hogy nem a nulláról, hanem a minuszról kezdünk. .. vissza kell állítania a bizalmam. Nehéz lesz ezt túlélni, de ha szeretjük egymást menni fog. Ha nem, akkor meg mi megpróbáltuk….nem jött össze.
      Úgy érzem ha szeretem meg kell adnom az esélyt a dolognak, mert ha nem lehet egy életen át bánnám… lehet tényleg tanult a hibájából…életében először csinált ilyet és úgy néz ki bánja, és most már tudja mit veszíthet. Ha tanult belőle többet nem tesz ilyet….ennél nagyobb fájdalmat már nem okozhat, s ha véletlen megteszi még egyszer akkor meg már nem lesz min gondolkodni. Talán megtanulta a leckét, és már tudja mit veszíthet és soha többet nem csinál ilyet. Míg ha nem adom meg az esélyt lehet évekbe telne ezen túljutnom és utána kifoghatok egy fiút aki ismét rajtam tanul.
      Remélem jól döntök…ha valóban szeretjük egymást és tényleg tanul belőle és szenved miért ne…de azt is tudom, hogy csak akkor fog menni, ha én ezt nem hántorgatom fel és bízom benne. Végül is úgy is a saját hibámból tanulhatok… és lehet, hogy életem legnagyobb hibáját követem el, de az is lehet, hogy a legjobb döntését hozom meg.

      Szerintetek??? Ha tényleg szeretjük egymást ez megoldás lehet????

      Egy megcsalt szerelmes lány!

      UI: bocs ha ismételtem magam, de nagy a kavar a fejemben…még csak 1 hete történt és keresem a legjobb megoldást.

  36. párszor megtörtént

    megcsalás
    Sziasztok.

    Még fiatal vagyok viszonylag, de van egy másfél éves kapcsolatom. Szeretjük egymás, ez nem kérdés.
    Az első megcsalás sorozatom az fél évvel volt azután, hogy összejöttünk. Elmondtam neki mindent, megbocsájtott természetesen. az esetről annyit, hogy három lány és egy fiú. Legjobb barátaim, buliban történt. Viccnek vettük, szóval nem lett belőle nagy ügy.
    A következő az már komolyabbnak mondható. A barátomnak eljött a vizsgaidőszaka, ami körülbelül két hónapig tartott. Ez idő alatt kéthetente találkoztunk, pár órácskára. Eléggé meguntam, felajánlottam, tartsunk szünetet, de nem bírtunk. És nem az első eset volt, hogy nem tudtunk egymással foglalkozni. Rosszulesett, elvoltam keseredve, hiányzott, unatkoztam, és még sorolhatnám mennyi bajom volt. Aztán jött egy modelliskola, ahol sok fiú is volt. Megismerkedtem egy fiúval. Nagyon kedves, figyelmes volt velem. Figyelte minden mozdulatom, bármit amit mondtam. Többször is találkoztunk, beszélgettünk. Tudta, hogy van barátom, emiatt rosszul is éreztem magamat. De valahogy, annyira kedves volt velem, és kezdtem élvezni, hogy vele vagyok. Elvitt teaházban, 2órát lehettünk ott, ölébe feküdtem, és megcsókolt. Élveztem, és jólesett. Este ugyanúgy viselkedtem a barátommal, hazudtam, h nem volt semmi. Elhitte természetesen. Tudott róla, hogy találkozgattunk, de nem tudott mit tenni. Később bevallotta sejtette. Aztán megint találkoztunk, és átmentünk hozzá DVD-zni. Egy szép virágot is kaptam.:) Persze nem filmezés lett a vég,e zenét hallgattunk, beszélgettünk, aztán az ágyán kötöttünk ki. Nem volt semmi komoly, ő próbálkozott, hogy póló alatt nyúlkáljon, de nem engedtem. Aztán egy adott pillanatban felkönyököltem, néztem magam elé, és megszólaltam: de én *****-t szeretem! Elhessegettem a gondolatot. Hazaértem, 2napig bírtam, anélkül, hogy ne áruljam el. Aztán egyik éjszaka telefonon elmondtam sírás közben. érezte, mert mindent elmondunk egymásnak. Megértette, és megbocsájtott.
    Tudom, hibáztam, talán megbocsájthatatlan. Érezte a hangomon, mennyire bánom, és tudta Ő is, hogy hibázott. Még egy esélyt adtunk kettőnknek, amit nemfogunk eljátszani. Borzalmas érzésem volt, hogy Ő otthon tanult én meg játszadoztam mással.
    Ezzel akartam leírni, hogy szerintem létezik, megcsalás és utána való megbocsájtás. Valószínű fordított helyzetben én is így cselekedtem volna. Visszagondolva, nem lett volna szabad megtennem. Fájdalmat okoztam neki és egész életünkben emlékezni fogunk rá, ami borzalmas. Legalább tudjuk, mit nem szabad elkövetni a jövőben.
    Nem tudom kinek mi számít megcsalásnak, egy csók, szeretkezés, vagy tényleg más iránt táplált érzések. Én már a csókot is megbántam.
    (A félreírásért, elírásokért elnézést.)

    1. megcsaltak engem is…de szeretem
      Sziasztok!
      Én a fiatal lány történetének másik oldalán állok.
      Nekem valamivel több mint 2 éves kapcsolatom van. 2 éven át minden rendben volt….természetesen voltak összezörrenések, de egyik sem volt nagy.
      Amikor össze kerültünk én épp érettségiztem, utána pedig kezdődött az egyetem. Számomra fontos a tanulás ezért nagyon komolyan vettem…és ezt ő is érezte.

      Kb 2 hónapja kezdődtek a gondok. Van egy lány, akiről tudtam, hogy évek óta szerelmes a barátomba és úgy nyomult rá, hogy én is ott voltam… ezért féltékeny voltam, de csak is rá….ezt tudta a barátom is. Januárban elmentek a barátaival 3 napra kirándulni, ahova ment a lány is….erről nem tudtam. Mikor ez kiderült azt mondták azért mert botrányt csináltam volna, de így olcsóbb volt az út. Miután hazajött időt kért, amire én azt mondtam, hogy maximum 2 hét. Végül egy hétig sem bírtuk. Közben vizsgaidőszakom volt… + épp összeköltöztünk. Mikor újra találkoztunk a barátom azt mondta szeret és úgy érzi megtalálta élete szerelmét és velem akarja leélni az életét. Ez elég őszintének tűnt….de azt is hozzá tette, hogy szabadság vágya van, mert ez neki fura helyzet és ő most jött rá, hogy mennyire szeret és mi lesz a jövőben… gondolom beijedt az összeköltözés miatt is. Azt mondtam neki, hogy rendben megértem…találkozzunk kevesebbet, legyen a barátaival, majd én is elfoglalom magam. Aztán jöttek a gondok…nem értem el, megígérte, hogy jön de elaludt (sose veszi fel a telefonját ha alszik). Éreztem, hogy van valami, de nem akartam elhinni, meg mikor…hisz szinte mindig tudtam hol van és mit csinál. Megnéztem a telefonját is 2x véletlen szerűen…semmi konkrétumot nem találtam, bár gyanús volt, hogy törölve volt az sms és a hívás listája is, kb 1-2 napos sms-ek voltak benne. De még ezt is elhittem, mert ő csinált régen is ilyeneket… időközben megtudtam, hogy az a bizonyos lány is volt kirándulni…rákérdeztem a lánynál, de ő mondta, hogy nincs semmi. Elhittem és belenyugodtam, mert abban igazuk volt, hogy valószínűleg botrányt csináltam volna. Aztán minden ment rendben…voltunk a párom rokonainál, esküvőről és gyerekekről beszéltünk…majd vasárnap haza jöttünk és megnéztem a facebook adatlapom. Ismerősöm a lány is és láttam egy kiírását, hogy el kellett volna mondania annak aki rákérdezett nála…tudtam rám vonatkozik a dolog. Rákérdeztem és ekkor már elmondta. Elmondta hogy lefeküdt a barátommal és nem 1x. Ekkor felhívtam a barátom és megmondtam tudok mindent…. és hogy viheti a cuccát. Átjött hozzánk, de nem jött föl. Sírt, hogy megbánta és csak most tudja igazán mi volt. Abban maradtunk várunk kicsit, hogy én is végig gondoljam mit is akarok. A lány minden félét állított…de ezeket szerencsére mind le tudtam ellenőrizni, és mint kiderült a fele sem volt igaz. Elmondta azt is hogy ultimátumot adott a barátomnak, hogy ha nem rak ki a hétvégén ő befejezi. A barátom meg elmondta, hogy ő már megmondta neki, hogy engem szeret… hétvégén együtt voltam a barátommal és közben kereste a csaj (mint kiderült) és megmondta a barátom, hogy velem van. A csaj tudta, hogy csak úgy szerezheti meg magának, ha elmondja nekem, mert majd én akkor kirakom….azt is elismerte, hogy szerelmes a páromba.
      Lehiggadtam és végiggondoltam a dolgot….utálom magam amiért nem tudok haragudni a barátomra, de tudom, hogy én is hibáztam (ő is…és ő sokkal nagyobbat). Ő dolgozik és tanulok….elég más a napirendünk és ebből voltak gondjaink…de ha mondtuk is egymásnak nem foglalkozott vele egyikünk sem, mert ha 2 évig ilyen jó volt majd jó lesz megint és megússzuk….a csaj meg kapva kapott az alkalmon…mert tudta, hogy most vagy soha.
      1 hónap szünetet kértem…ennyi idő alatt kiderül, hogy valóban szerelem e vagy már csak a megszokás. A barátomon látom, hogy szenved és bánja…. az ő barátai is megmondták, hogy szeret engem és tudja, hogy nagyot hibázott…kb minden nap smsezünk de nem találkozunk. Beismerte a tettét és azt mondta se nem testi se nem lelki vonzalom nem volt. (hozzá kell tennem elég csúnyácska a lány) csak egyszerűen izgalomra vágyott…mint egy utolsó kaland… a csaj meg adta magát. Meg, hogy tudja, hogy élete legnagyobb hibáját követte el… amit sosem szabadott volna. Nekem kell ez az idő, ha nem is lesz meg az 1 hónap, hogy tisztázzam a gondolataim…végig kell gondolnom, hogy el tudom e fogadni a dolgot vagy sem, mert ha nem akkor sose fog működni. Ő is gondolkodik, mert azt állítja, hogy mindennél jobban szeret, de nem tudja meg fogja e valaha bocsájtani magának amit tett. Most úgy érzem, talán megérdemlünk még egy esélyt….bár sokan azt mondják ha egyszer megteszi megteszi még egyszer. De az én szívem inkább az egy helyre nem csap a villám kétszerhez húz….most. Ha újra kezdjük, megmondtam, hogy nem a nulláról, hanem a minuszról kezdünk. .. vissza kell állítania a bizalmam. Nehéz lesz ezt túlélni, de ha szeretjük egymást menni fog. Ha nem, akkor meg mi megpróbáltuk….nem jött össze.
      Úgy érzem ha szeretem meg kell adnom az esélyt a dolognak, mert ha nem lehet egy életen át bánnám… lehet tényleg tanult a hibájából…életében először csinált ilyet és úgy néz ki bánja, és most már tudja mit veszíthet. Ha tanult belőle többet nem tesz ilyet….ennél nagyobb fájdalmat már nem okozhat, s ha véletlen megteszi még egyszer akkor meg már nem lesz min gondolkodni. Talán megtanulta a leckét, és már tudja mit veszíthet és soha többet nem csinál ilyet. Míg ha nem adom meg az esélyt lehet évekbe telne ezen túljutnom és utána kifoghatok egy fiút aki ismét rajtam tanul.
      Remélem jól döntök…ha valóban szeretjük egymást és tényleg tanul belőle és szenved miért ne…de azt is tudom, hogy csak akkor fog menni, ha én ezt nem hántorgatom fel és bízom benne. Végül is úgy is a saját hibámból tanulhatok… és lehet, hogy életem legnagyobb hibáját követem el, de az is lehet, hogy a legjobb döntését hozom meg.

      Szerintetek??? Ha tényleg szeretjük egymást ez megoldás lehet????

      Egy megcsalt szerelmes lány!

      UI: bocs ha ismételtem magam, de nagy a kavar a fejemben…még csak 1 hete történt és keresem a legjobb megoldást.

  37. félrelépés
    Ebben a témában nemlehet szélsőségesen ítélkezni.Számomra egy testileg-lelkileg jól működő kapcsolatba nemfér bele a félrelépés főleg ha sexuálisan is nagyon jól kijönnek egymással s mindkét fél odaadó. Volt krábban olyan férfival dolgom nemis eggyel akiket jó lett volna megcsalni és ha a lányom lesz hasonló szituba akkor én javaslom a megcsalást.Abban az esetben abszolút nem ítélem el ha pl.a férfi kizsákmányolja a nőt sexuálisan és nagyon önző vele a nő pedig nemtud kilépni a kapcsolatból .joga van mindenkinek a kielégüléshez.Ha valakinek nagyon rossz a kapcsolata és nagyon szemét ,zsarnok a párja akkor a megcsalás nem tűnik olyan gonosz dolognak legalábbis az én szememben.
    Nekem tini koromban volt egy 21 éves pasim aki nagyon zsarnok volt én meg fiatal és zsarolható és hiszékeny.Rendszeresen nélkülem járt szórakozni én meg olyan voltam mint egy kihasznált valaki.Parancsolgatni szeretett.Utólag megkellett volna csalni.

    1. Most talaltam ra erre a temara- valoszinuleg, mert..most ‘ertem’
      Most talaltam ra erre a temara- valoszinuleg, mert..most ‘ertem’ meg ra, eddig nem igazan erdekelt…
      Mindig ugy kepzeltem, hogy a szereto – szereto-tartas fogalma..albszolut messze all tolem..,hogy ahol szeretet van, oda nem fer be egy harmadik stb…Ra kellett jonnom, hogy nem eleg a szeretet ehez…,sokkal tobb kell, kellene: intimitas(nem testisegre gondolok)
      Harom eve vagyok hazas, 2 es fel eves gyerek anyukaja vagyok…- boldog ?…Nem igazan…A ferjem egy nagyon jo fiu, csak eppen..nem szeret ugy,ahogy en elvarom…,nem beszel ugy ahogy en elvarom..stb-stb…, vagyis, nem a lelki tarsam.., nem vagyunk intimek, kapcsolatunk tele van tabukkal…
      November 9-en…rakerestem a facebook-on egy volt iskolatarsamra- akivel ugymond jartunk 13 evesen-(akit 20 eve nem lattam, csak tudtam, hogy messze van – 14.000km-re :)…Nem tudom milyen lathatatlan kez iranyitott…,bepotyogtem a nevet..,elojott, irtam 2 sort…es o visszairta ” Hol voltal 20 evig? Hol voltal????” Hm…kedves fogadtatas volt:)…12 orat beszeltunk egyvegbe- egesz ejjel…, majd masnap is, es harmadnap is…es…most is(az elobb bucsuztam el tole)…Tobbet beszeltem vele 1 honap alatt, mint a ferjemmel evek alatt..,annyira intimek vagyunk, hogy intimebbek nem is lehetunk…Teljesen felforditotta az eletemet es, en is az ovet…Azt mondja, az ove kell legyek…Ja..Neki is van felesege es egy 5 eves kisfia..Tele van ez a ferfi szenvedelyel, oszinte, kedves, lagy, meleg…, vad..,romantikus…,szokimondo…, intim, konyveket olvasunk egyutt, megbeszeljuk,mindent megbeszelunk, mindent kimondunk…Erre van szuksegem…, neki is erre van szuksege..Nem szamit a tavolsag, hogy engem itt fuj az eszaki tenger szele, o meg a kengurukkal tancol…, nem szamit, hogy meg soha nem erintettuk meg egymast(megerintettuk, de az 20 eve volt), nem szamit, hogy en mikor kene lefekudjek, o eppen ebred es megy munkaba…Orult jatszma…Szerelem..Megcsalas? AZ..,en erzem azt, hogy ez mar az..,pedig fizikailag nem tortent majdnem semmi…(csak ciber:P )…Ha a ferjem megtudna, jo nyugodtan kirughatna…Erdekel? A szivem azt mondja nem…,az eszemet meg nem tudom honnan kaparjam ossze…
      Ez csak igy roviden..,a lenyeg sokkal tobb ennel, de most csak ennyire voltam kepes.., csak felvazolni…

      1. Ezt én is átéltem már. A találkozásból nem lett semmi a nagy
        Ezt én is átéltem már. A találkozásból nem lett semmi a nagy távolság miatt(!?!). Már 2 éve vége, de még mindig nem vagyok túl rajta. Nem tudom elfogadni azt, hogy ennyi volt, nem találkozhattam vele. Azóta teljesen megváltozott az életem, a kapcsolataim, meg minden. Hálás vagyok a levelezgetésekért és azért, hogy az életem része volt. Szép volt, jó volt, de nem elég! Nem tudom feladni, nem tudom elengedni!

      2. félrelépés
        Nagyon sajnálom,hogy így vagy a férjeddel. Nemis értem miért jöttél vele össze. Egy párkapcsolat nem működhet és halálra van ítélve ha a felek nincsenek lelkileg intim viszonyba.Egy párkapcsolaton belül aligha lehet tabu téma.A sexet is illik mmegbeszélni ha valami nem stimmel.Az őszinteség mindenre kiterjed.Nekem is volt olyan barátom aki nem szerette az őszinteséget és az egyenességet nem is tartott sokáig főleg mikor az se teccett neki mikor én voltam őszinte.

  38. félrelépés
    Ebben a témában nemlehet szélsőségesen ítélkezni.Számomra egy testileg-lelkileg jól működő kapcsolatba nemfér bele a félrelépés főleg ha sexuálisan is nagyon jól kijönnek egymással s mindkét fél odaadó. Volt krábban olyan férfival dolgom nemis eggyel akiket jó lett volna megcsalni és ha a lányom lesz hasonló szituba akkor én javaslom a megcsalást.Abban az esetben abszolút nem ítélem el ha pl.a férfi kizsákmányolja a nőt sexuálisan és nagyon önző vele a nő pedig nemtud kilépni a kapcsolatból .joga van mindenkinek a kielégüléshez.Ha valakinek nagyon rossz a kapcsolata és nagyon szemét ,zsarnok a párja akkor a megcsalás nem tűnik olyan gonosz dolognak legalábbis az én szememben.
    Nekem tini koromban volt egy 21 éves pasim aki nagyon zsarnok volt én meg fiatal és zsarolható és hiszékeny.Rendszeresen nélkülem járt szórakozni én meg olyan voltam mint egy kihasznált valaki.Parancsolgatni szeretett.Utólag megkellett volna csalni.

    1. Most talaltam ra erre a temara- valoszinuleg, mert..most ‘ertem’
      Most talaltam ra erre a temara- valoszinuleg, mert..most ‘ertem’ meg ra, eddig nem igazan erdekelt…
      Mindig ugy kepzeltem, hogy a szereto – szereto-tartas fogalma..albszolut messze all tolem..,hogy ahol szeretet van, oda nem fer be egy harmadik stb…Ra kellett jonnom, hogy nem eleg a szeretet ehez…,sokkal tobb kell, kellene: intimitas(nem testisegre gondolok)
      Harom eve vagyok hazas, 2 es fel eves gyerek anyukaja vagyok…- boldog ?…Nem igazan…A ferjem egy nagyon jo fiu, csak eppen..nem szeret ugy,ahogy en elvarom…,nem beszel ugy ahogy en elvarom..stb-stb…, vagyis, nem a lelki tarsam.., nem vagyunk intimek, kapcsolatunk tele van tabukkal…
      November 9-en…rakerestem a facebook-on egy volt iskolatarsamra- akivel ugymond jartunk 13 evesen-(akit 20 eve nem lattam, csak tudtam, hogy messze van – 14.000km-re :)…Nem tudom milyen lathatatlan kez iranyitott…,bepotyogtem a nevet..,elojott, irtam 2 sort…es o visszairta ” Hol voltal 20 evig? Hol voltal????” Hm…kedves fogadtatas volt:)…12 orat beszeltunk egyvegbe- egesz ejjel…, majd masnap is, es harmadnap is…es…most is(az elobb bucsuztam el tole)…Tobbet beszeltem vele 1 honap alatt, mint a ferjemmel evek alatt..,annyira intimek vagyunk, hogy intimebbek nem is lehetunk…Teljesen felforditotta az eletemet es, en is az ovet…Azt mondja, az ove kell legyek…Ja..Neki is van felesege es egy 5 eves kisfia..Tele van ez a ferfi szenvedelyel, oszinte, kedves, lagy, meleg…, vad..,romantikus…,szokimondo…, intim, konyveket olvasunk egyutt, megbeszeljuk,mindent megbeszelunk, mindent kimondunk…Erre van szuksegem…, neki is erre van szuksege..Nem szamit a tavolsag, hogy engem itt fuj az eszaki tenger szele, o meg a kengurukkal tancol…, nem szamit, hogy meg soha nem erintettuk meg egymast(megerintettuk, de az 20 eve volt), nem szamit, hogy en mikor kene lefekudjek, o eppen ebred es megy munkaba…Orult jatszma…Szerelem..Megcsalas? AZ..,en erzem azt, hogy ez mar az..,pedig fizikailag nem tortent majdnem semmi…(csak ciber:P )…Ha a ferjem megtudna, jo nyugodtan kirughatna…Erdekel? A szivem azt mondja nem…,az eszemet meg nem tudom honnan kaparjam ossze…
      Ez csak igy roviden..,a lenyeg sokkal tobb ennel, de most csak ennyire voltam kepes.., csak felvazolni…

      1. Ezt én is átéltem már. A találkozásból nem lett semmi a nagy
        Ezt én is átéltem már. A találkozásból nem lett semmi a nagy távolság miatt(!?!). Már 2 éve vége, de még mindig nem vagyok túl rajta. Nem tudom elfogadni azt, hogy ennyi volt, nem találkozhattam vele. Azóta teljesen megváltozott az életem, a kapcsolataim, meg minden. Hálás vagyok a levelezgetésekért és azért, hogy az életem része volt. Szép volt, jó volt, de nem elég! Nem tudom feladni, nem tudom elengedni!

      2. félrelépés
        Nagyon sajnálom,hogy így vagy a férjeddel. Nemis értem miért jöttél vele össze. Egy párkapcsolat nem működhet és halálra van ítélve ha a felek nincsenek lelkileg intim viszonyba.Egy párkapcsolaton belül aligha lehet tabu téma.A sexet is illik mmegbeszélni ha valami nem stimmel.Az őszinteség mindenre kiterjed.Nekem is volt olyan barátom aki nem szerette az őszinteséget és az egyenességet nem is tartott sokáig főleg mikor az se teccett neki mikor én voltam őszinte.

  39. Bár régi a beírás, de a tartalma nagyon is aktuális és sokat
    Bár régi a beírás, de a tartalma nagyon is aktuális és sokat mondó. Megjegyzem, voltam már megcsaló és megcsalt is.
    A volt kapcsolatból a tanítások a legértékesebbek, ezeket kell átmenteni, tudatosítani és a következőben hasznosítani. Tapasztalatom szerint a megcsalásnál a bizalom törik apró darabokra, amely aztán megmérgezi a légkört és kevés kivételtől eltekintve menthetetlenül a kapcsolat halálához vezet. Már azt sem hiszed el a másiknak, amit kérdez. Mindketten belefáradtok az állandó bizonygatásokba, bizalom-próbákba.

    A bizalom hiánya ezer formában nyilvánul meg és mindenen rajta hagyja a bélyegét egyre intenzívebben és intenzívebben, amíg nincs más út, mint a kilépés.

    Ha már megtörtént, akkor pedig nem szabad elmondani, mert ezzel a felelősséget a kapcsolat folytatásáért átteszed a másik vállára. Te feldolgozod önmagadban, a másikban pedig egyre növekszik a mérgezett tüske és az elviselhetetlen fájdalom.
    Az pedig eleve intő jel, ha a kapcsolat legelején, elviekben a legforróbb, legszerelmesebb szakaszában történt a megcsalás.

    Persze itt is kettőn múlik a vásár. 🙂

  40. Bár régi a beírás, de a tartalma nagyon is aktuális és sokat
    Bár régi a beírás, de a tartalma nagyon is aktuális és sokat mondó. Megjegyzem, voltam már megcsaló és megcsalt is.
    A volt kapcsolatból a tanítások a legértékesebbek, ezeket kell átmenteni, tudatosítani és a következőben hasznosítani. Tapasztalatom szerint a megcsalásnál a bizalom törik apró darabokra, amely aztán megmérgezi a légkört és kevés kivételtől eltekintve menthetetlenül a kapcsolat halálához vezet. Már azt sem hiszed el a másiknak, amit kérdez. Mindketten belefáradtok az állandó bizonygatásokba, bizalom-próbákba.

    A bizalom hiánya ezer formában nyilvánul meg és mindenen rajta hagyja a bélyegét egyre intenzívebben és intenzívebben, amíg nincs más út, mint a kilépés.

    Ha már megtörtént, akkor pedig nem szabad elmondani, mert ezzel a felelősséget a kapcsolat folytatásáért átteszed a másik vállára. Te feldolgozod önmagadban, a másikban pedig egyre növekszik a mérgezett tüske és az elviselhetetlen fájdalom.
    Az pedig eleve intő jel, ha a kapcsolat legelején, elviekben a legforróbb, legszerelmesebb szakaszában történt a megcsalás.

    Persze itt is kettőn múlik a vásár. 🙂

  41. Vállalom ha vétkezek…
    igazat megvallva egyetlen egyszer léptem félre harmincas éveim elején járva. Barátnőm, élettársam 11 évvel fiatalabb volt nálam és igen csinos is.
    Előzmény: egy vidéki férfi ismerősöm házának építésén segédkeztem grátisz, nevezzük most Gerzsonnak.
    Gerzson délben kezembe nyomta Csajka tipusu országúti cirkálójának sluszkulcsát és arra kért vegyek anyagot egy távoli települést megnevezve, a holnapi szerelvényezéshez de vigyem a feleségét is magammal. Nem tudtam mire vélni a dolgot de indulás előtt egyértelműen tudtomra adta, hogy „olyan dolga akadt, hogy reggelig semmiképp se érjek vissza Dórival, a feleségével.”
    Úgy tettem, ahogy kérte, késő estig elhúztam a vásárlást, visszaúton Dóri ötlete nyomán frissen felújított nyaralómban kötöttünk ki. Ott előkerült a házi ribizlibor, melytől nemcsak gátlásainkat de feleslegesnek tűnő ruhadarabjainkat is levetettük…
    Valójában megerőszakoltak, én csak hagytam magam. (de jó volt, Istenem…)
    Másnap reggel kellő bűntudattal és másnaposan ébredtem.
    Haza furikáztam Dórit és Gerzsonnak félszegen elmondtam mindent, mosolygott és azt mondta: egészségetekre.
    Még aznap leültem beszélgetni Barátnőmmel és én hoztam szóba az esetet. Lelkiismeretfurdalásom volt, hogy megtévedtem. Tudtam milyen következményekre számíthatok, mégis elmondtam a lényeget.
    Három hónapi mosolyszünetet követően, minden rendbejött közöttünk, megbocsájtott, hiszen őszinte voltam, 14 évig hűek voltunk egymáshoz.(kivétel erősíti a szabályt) Mai napig jó barátokhoz illően szeretettel gondolunk egymásra.
    Fontos, hogy egy párkapcsolatban jelen legyen a kétoldalú feltétlen bizalom, őszinteség! Egyikünk sem gondolta társát tulajdonaként kisajátítani. Szeretettel, elfogadással és toleranciával éltünk. Elfogadtuk egymás erényeit, gyengeségeit egyaránt. Fontos volt a szexuális elégültség, ám mégsem erre az ösztönös vágyak megélésére épült a kapcsolat.

  42. Vállalom ha vétkezek…
    igazat megvallva egyetlen egyszer léptem félre harmincas éveim elején járva. Barátnőm, élettársam 11 évvel fiatalabb volt nálam és igen csinos is.
    Előzmény: egy vidéki férfi ismerősöm házának építésén segédkeztem grátisz, nevezzük most Gerzsonnak.
    Gerzson délben kezembe nyomta Csajka tipusu országúti cirkálójának sluszkulcsát és arra kért vegyek anyagot egy távoli települést megnevezve, a holnapi szerelvényezéshez de vigyem a feleségét is magammal. Nem tudtam mire vélni a dolgot de indulás előtt egyértelműen tudtomra adta, hogy „olyan dolga akadt, hogy reggelig semmiképp se érjek vissza Dórival, a feleségével.”
    Úgy tettem, ahogy kérte, késő estig elhúztam a vásárlást, visszaúton Dóri ötlete nyomán frissen felújított nyaralómban kötöttünk ki. Ott előkerült a házi ribizlibor, melytől nemcsak gátlásainkat de feleslegesnek tűnő ruhadarabjainkat is levetettük…
    Valójában megerőszakoltak, én csak hagytam magam. (de jó volt, Istenem…)
    Másnap reggel kellő bűntudattal és másnaposan ébredtem.
    Haza furikáztam Dórit és Gerzsonnak félszegen elmondtam mindent, mosolygott és azt mondta: egészségetekre.
    Még aznap leültem beszélgetni Barátnőmmel és én hoztam szóba az esetet. Lelkiismeretfurdalásom volt, hogy megtévedtem. Tudtam milyen következményekre számíthatok, mégis elmondtam a lényeget.
    Három hónapi mosolyszünetet követően, minden rendbejött közöttünk, megbocsájtott, hiszen őszinte voltam, 14 évig hűek voltunk egymáshoz.(kivétel erősíti a szabályt) Mai napig jó barátokhoz illően szeretettel gondolunk egymásra.
    Fontos, hogy egy párkapcsolatban jelen legyen a kétoldalú feltétlen bizalom, őszinteség! Egyikünk sem gondolta társát tulajdonaként kisajátítani. Szeretettel, elfogadással és toleranciával éltünk. Elfogadtuk egymás erényeit, gyengeségeit egyaránt. Fontos volt a szexuális elégültség, ám mégsem erre az ösztönös vágyak megélésére épült a kapcsolat.

  43. Tapasztalatok és konzekvenciák
    Kipróbáltam a háromszög mindhárom pontját. 🙂 Bár nem akartam, mert eredendően a hűségben és a tradicionális monogám párkapcsolatban hittem. A kapcsolatfüggővé válásom volt az oka, h megváltozott minden körülöttem és nem tudtam beteljesíteni a kapcsolatokkal kapcsolatos álmom…:)

    Ezután a tanulás időszaka következett, amelyben megcsaltam és megcsalattam, majd a ,megcsalót átkozva a megcsaló pozíciójába is kerültem. „az ördögi némberébe, aki figyelmen kívül hagyja, h akivel jót szexel, az „tisztességes” kapcsolatban él.”

    Két dolgot tanultam meg az egészből.

    1. Nem érdemes senkire sem haragudni, mert mindannyian a saját tudatlanságunk és hiányos önismeretünk rabjai vagyunk. És legfőképpen szeretet hiányban szenvedünk, sajnos, eredendően és többségben és hosszas munkába és tudatos tanulásba kerül felhozni magunkat az önbecsülés és a lelki béke olyan szintjére, h képesek legyünk szeretni magunkat és másokat. Ez sajnos velünk született karma, vagy nevezzük kulturális hiánynak, mindegy, sajnos, nagyon sajnos ez így van. Ha tudjuk, más is csak ettől szenved, meg tudunk bocsátani.

    2. A módja annak, hogy jól érezzem magam a bőrömben az, hogy felvállaljam, és megéljem az igényeimet, amiket természetesen tudnom kell, mik, tehát előzetesen fel kell mérnem. Én oda lyukadtam ki, ahonnan indultam. Egy monogám, önkéntesen hűséges kapcsolatra vágyom. Ha így teszek és elengedem azt, aki nem ezt éli, mert még nem tudja mit akar, vagy azért, mert nem erre vágyik, akkor van esélyem megtalálni azt, aki hasonlóan képzel el egy kapcsolatot. És innentől nem kell foglalkoznom a féltékenységgel, a megcsalással, az össze érzelemmel és töltéssel, ami ezt az egészet kíséri. Kinek van erre szüksége?? Dolgozza fel aki akarja. Én inkább békében élek.

    Belemásztam a mesebeli sötét erdőbe, hogy megtudjam, ki vagyok, mire vágyom, megismerjem magam és tudjam mit akarok, hogy megtapasztaljam az erőimet és megküzdjek velük. (Meg kellett élnem nekem is a féltékenységet, a kapcsolatfüggőséget, a rabszolgaságot, az önzést, az elkeseredettséget, a haragot, és a feloldást). És kiértem belőle. És akit látok (jé, milyen meglepő…), saját magam. Egy nő, aki tiszta kapcsolatra vágyik. Most már tudom, és azt is, miért. Bűntudat és harag nélkül, anélkül, hogy megítélném azt, aki tudatlanul, vagy tudatosan, nem így él. Ennyi.

    Namaszte

  44. Tapasztalatok és konzekvenciák
    Kipróbáltam a háromszög mindhárom pontját. 🙂 Bár nem akartam, mert eredendően a hűségben és a tradicionális monogám párkapcsolatban hittem. A kapcsolatfüggővé válásom volt az oka, h megváltozott minden körülöttem és nem tudtam beteljesíteni a kapcsolatokkal kapcsolatos álmom…:)

    Ezután a tanulás időszaka következett, amelyben megcsaltam és megcsalattam, majd a ,megcsalót átkozva a megcsaló pozíciójába is kerültem. „az ördögi némberébe, aki figyelmen kívül hagyja, h akivel jót szexel, az „tisztességes” kapcsolatban él.”

    Két dolgot tanultam meg az egészből.

    1. Nem érdemes senkire sem haragudni, mert mindannyian a saját tudatlanságunk és hiányos önismeretünk rabjai vagyunk. És legfőképpen szeretet hiányban szenvedünk, sajnos, eredendően és többségben és hosszas munkába és tudatos tanulásba kerül felhozni magunkat az önbecsülés és a lelki béke olyan szintjére, h képesek legyünk szeretni magunkat és másokat. Ez sajnos velünk született karma, vagy nevezzük kulturális hiánynak, mindegy, sajnos, nagyon sajnos ez így van. Ha tudjuk, más is csak ettől szenved, meg tudunk bocsátani.

    2. A módja annak, hogy jól érezzem magam a bőrömben az, hogy felvállaljam, és megéljem az igényeimet, amiket természetesen tudnom kell, mik, tehát előzetesen fel kell mérnem. Én oda lyukadtam ki, ahonnan indultam. Egy monogám, önkéntesen hűséges kapcsolatra vágyom. Ha így teszek és elengedem azt, aki nem ezt éli, mert még nem tudja mit akar, vagy azért, mert nem erre vágyik, akkor van esélyem megtalálni azt, aki hasonlóan képzel el egy kapcsolatot. És innentől nem kell foglalkoznom a féltékenységgel, a megcsalással, az össze érzelemmel és töltéssel, ami ezt az egészet kíséri. Kinek van erre szüksége?? Dolgozza fel aki akarja. Én inkább békében élek.

    Belemásztam a mesebeli sötét erdőbe, hogy megtudjam, ki vagyok, mire vágyom, megismerjem magam és tudjam mit akarok, hogy megtapasztaljam az erőimet és megküzdjek velük. (Meg kellett élnem nekem is a féltékenységet, a kapcsolatfüggőséget, a rabszolgaságot, az önzést, az elkeseredettséget, a haragot, és a feloldást). És kiértem belőle. És akit látok (jé, milyen meglepő…), saját magam. Egy nő, aki tiszta kapcsolatra vágyik. Most már tudom, és azt is, miért. Bűntudat és harag nélkül, anélkül, hogy megítélném azt, aki tudatlanul, vagy tudatosan, nem így él. Ennyi.

    Namaszte

  45. A párom, akiről azt hittem, hogy életem párja, akivel házasságot
    A párom, akiről azt hittem, hogy életem párja, akivel házasságot és gyerekeket terveztünk 2 hónapos kapcsolat után, egy az ő számára nehéz napon nem érezte azt, hogy mellette állok, majd másnap lefeküdt egy másik férfival.

    Amikor ez kiderült, úgy reagáltam, hogy megköszöntem neki az őszinteségét, majd megmondtam neki, hogy többé ne keressen, és látni sem akarom őt, amíg világ a világ. Ezt követően elrohantam.

    Előtte volt bizonytalanság. Bizonytalan voltam abban, hogy akarom-e ezt a kapcsolatot úgy, hogy közben látom/ érzem annak a jeleit, hogy a párom érzelmileg nem független a családjától (én egyébként a családomtól független vagyok minden tekintetben). Ezeket el is mondtam neki, és azt az „ominózus” hétvégét szerettem volna arra felhasználni, hogy külön külön megnézzük azt, hogy hogyan boldogulunk a magunk életében, hogy „rövid szünet követően”, megújulva lépjünk vissza a kapcsolatba, mintegy kitisztult fejjel. Én a magam részéről mindent megtettem ennek érdekében. ő állítólag félre értett, és úgy érezte, hogy el akarom hagyni őt (utaltam arra, hogy ha nem változik meg néhány dolog x időn belül, akkor ez és ez lesz a következménye)

    Másik nőről, kalandról szó sem volt az esetemben, és előtte megbeszéltük, hogy egyikünk sem csalt meg még soha senkit, és ezután sem szándékozik. Szerelmes voltam, és amióta csak találkoztunk, mesébe illő volt minden. Villámcsapásként ért bennünket az első találkozás.

    A kérdésem a kedves fórumozókhoz, hogy természetes dolognak tekinthető-e az, hogy én férfi létemre az életemben még soha nem csaltam meg senkit, és ezután sem akarok, mert tisztán szeretem a páromat, és hiszem azt, hogy a hűség fontos érték. És fogom-e valaha hiányát érezni a „megcsalás képességének” egy következő kapcsolatomban? Egyáltalán lehetséges-e az, hogy valaki soha ne lépjen félre? Teljesen kétségbe vagyok esve, mert még nagyon frissek az élmények.

    Ha kérné, akkor legszívesebben adnék második esélyt neki, de nem teszem meg, mert már nem bízom benne, és nem hiszek a második esélyekben. Kisajátítani pedig nem akarom őt, mert szeretem.

    Köszönöm a válaszokat.

    1. Ha legszívesebben…
      …adnál Neki egy másik esélyt, akkor adj! Hiszen a szíved diktálja.:)
      Szerintem viszont nem Ő a Párod, mert akkor nem csalt volna meg. vagy csak egyszerűen az a gond, hogy nem most van a Ti időtök.

      Hogy nem tudsz, és nem akarsz csalni, az pedig egyáltalán ne izgasson. Nem férfiatlan dolog az.
      Sőt! Egyre közelebb visz Téged az Igazihoz.

      Fel a fejjel Cimbora, és ha rám hallgatsz, azt teszed, amit a szíved diktál, mert ha nem arra mész, akkor már kapásból rossz döntést hozol.

      De azért előtte nézz kicsit jobban magadba, hogy biztosan tudd, a szíved, vagy valami más e a tippadód…:))

  46. A párom, akiről azt hittem, hogy életem párja, akivel házasságot
    A párom, akiről azt hittem, hogy életem párja, akivel házasságot és gyerekeket terveztünk 2 hónapos kapcsolat után, egy az ő számára nehéz napon nem érezte azt, hogy mellette állok, majd másnap lefeküdt egy másik férfival.

    Amikor ez kiderült, úgy reagáltam, hogy megköszöntem neki az őszinteségét, majd megmondtam neki, hogy többé ne keressen, és látni sem akarom őt, amíg világ a világ. Ezt követően elrohantam.

    Előtte volt bizonytalanság. Bizonytalan voltam abban, hogy akarom-e ezt a kapcsolatot úgy, hogy közben látom/ érzem annak a jeleit, hogy a párom érzelmileg nem független a családjától (én egyébként a családomtól független vagyok minden tekintetben). Ezeket el is mondtam neki, és azt az „ominózus” hétvégét szerettem volna arra felhasználni, hogy külön külön megnézzük azt, hogy hogyan boldogulunk a magunk életében, hogy „rövid szünet követően”, megújulva lépjünk vissza a kapcsolatba, mintegy kitisztult fejjel. Én a magam részéről mindent megtettem ennek érdekében. ő állítólag félre értett, és úgy érezte, hogy el akarom hagyni őt (utaltam arra, hogy ha nem változik meg néhány dolog x időn belül, akkor ez és ez lesz a következménye)

    Másik nőről, kalandról szó sem volt az esetemben, és előtte megbeszéltük, hogy egyikünk sem csalt meg még soha senkit, és ezután sem szándékozik. Szerelmes voltam, és amióta csak találkoztunk, mesébe illő volt minden. Villámcsapásként ért bennünket az első találkozás.

    A kérdésem a kedves fórumozókhoz, hogy természetes dolognak tekinthető-e az, hogy én férfi létemre az életemben még soha nem csaltam meg senkit, és ezután sem akarok, mert tisztán szeretem a páromat, és hiszem azt, hogy a hűség fontos érték. És fogom-e valaha hiányát érezni a „megcsalás képességének” egy következő kapcsolatomban? Egyáltalán lehetséges-e az, hogy valaki soha ne lépjen félre? Teljesen kétségbe vagyok esve, mert még nagyon frissek az élmények.

    Ha kérné, akkor legszívesebben adnék második esélyt neki, de nem teszem meg, mert már nem bízom benne, és nem hiszek a második esélyekben. Kisajátítani pedig nem akarom őt, mert szeretem.

    Köszönöm a válaszokat.

    1. Ha legszívesebben…
      …adnál Neki egy másik esélyt, akkor adj! Hiszen a szíved diktálja.:)
      Szerintem viszont nem Ő a Párod, mert akkor nem csalt volna meg. vagy csak egyszerűen az a gond, hogy nem most van a Ti időtök.

      Hogy nem tudsz, és nem akarsz csalni, az pedig egyáltalán ne izgasson. Nem férfiatlan dolog az.
      Sőt! Egyre közelebb visz Téged az Igazihoz.

      Fel a fejjel Cimbora, és ha rám hallgatsz, azt teszed, amit a szíved diktál, mert ha nem arra mész, akkor már kapásból rossz döntést hozol.

      De azért előtte nézz kicsit jobban magadba, hogy biztosan tudd, a szíved, vagy valami más e a tippadód…:))

  47. Én a párom először belekergettem
    a mással való szerelembe , aztán halálra kínoztam . Tolle szerint a fájdalomtestek játszmája zajlott .
    Megbocsátani látványosan másnak, vagy magamnak még nem síkerült , bár bármelyik terapauta kedvéért kibocsátok magamból egy ” megbocsátok”-ot ,hogy érezze,hogy a jól betanult ,vagy átéléssel előadott módszere nem eredménytelen,és legalább az ő szakmai önbecslése maradjon ép.
    De nagyon mélyen belül (nem sziklaszilárdan ugyan ,mert az folyik az időben,a mi szemünkben meg szétporlad ) , de hétköznapi szóhasználattal szólva mégiscsak sziklaszilárdan tudom,hogy lehetséges megbocsátás ,és előbb ,mint ahogy minden forma megszűnik körülöttem.
    Ha egy másik szerelmem más iránti szerelmének örülni tudtam,mert gyönyörködtem benne,ahogy a fénye sugárzott a lényéből,amikor róla beszélt,nos akkor megbocsátani ennél sokkal könnyebben átélhető dolog,hisz akit szeretek,annak a számára legjobbat kívánom élete minden pillanatában,és az csak egy illanó isteni ajándék,ha éppen a társaságomban érzi az adott pillanatban a lét boldogságát.
    Keresni,erőltetni,állandósítani ezt:kudarcra és szenvedésre ítélt önzés.
    Az én definíciómban a megcsalás az,ha velem szeretkezik,de másra gondol,mással lenne igazán.Ezzel válik lelkileg görbültté,és az én valóságomat is eltorzítja.Hamis létet mutat,és a világba egy újabb görcsöt csomóz,új repedést indít meg.Megcsalás az,ha cselekedetei nem a semmiből születnek általa létre,ha nem a pillanat vezeti ,hanem begyakorolt viselkedésformákat hajt végre rutinból.Megcsalás az,ha csak egy tárgy,egy alkalom vagyok számára önmaga fényesítéséhez,önbizalma megerősítéséhez.Egyben Önmaga megcsalása is ez.
    Üdvözlettel : felacso
    U . i . : A hétköznapi szerelem tömegárú:Business is business. Nem létünk magvából jön,nem az isteni megjelenítése világunkban,hanem csak önzésünk és azonosulásaink kínkeserves és csak időlegesen lehetséges összehangolása (függéssé),a változással szembeni szenvedésgátak (tiltások)építésével.Lelkünk szennyese ha hasonló,akkor a szerelem nagyhatású mosógéppé válhat kettőnk számára,de minden mosásprogram véget ér egyszer,és a maradék szenny máshoz vonz.(simili similis gaudet)Csomót kötni a végtelenre nem lehet,hiába szeretnénk megakadni édeskettesben ott.Szerintem hagyni kell a másikat:minden szamár menjen csak a saját szénacsomója után.

    1. Meg is halt?
      „Én a párom először belekergettem a mással való szerelembe , aztán halálra kínoztam . ”
      Ez mit jelent?
      És hogy tudtad kínozni, mialatt már az új szerelmével volt?:-o Vagy párhuzamos kapcsolat volt, két szerelmi viszony Veled és valaki mással is?
      És mivel kínoztad?
      És végül meghalt?

  48. Én a párom először belekergettem
    a mással való szerelembe , aztán halálra kínoztam . Tolle szerint a fájdalomtestek játszmája zajlott .
    Megbocsátani látványosan másnak, vagy magamnak még nem síkerült , bár bármelyik terapauta kedvéért kibocsátok magamból egy ” megbocsátok”-ot ,hogy érezze,hogy a jól betanult ,vagy átéléssel előadott módszere nem eredménytelen,és legalább az ő szakmai önbecslése maradjon ép.
    De nagyon mélyen belül (nem sziklaszilárdan ugyan ,mert az folyik az időben,a mi szemünkben meg szétporlad ) , de hétköznapi szóhasználattal szólva mégiscsak sziklaszilárdan tudom,hogy lehetséges megbocsátás ,és előbb ,mint ahogy minden forma megszűnik körülöttem.
    Ha egy másik szerelmem más iránti szerelmének örülni tudtam,mert gyönyörködtem benne,ahogy a fénye sugárzott a lényéből,amikor róla beszélt,nos akkor megbocsátani ennél sokkal könnyebben átélhető dolog,hisz akit szeretek,annak a számára legjobbat kívánom élete minden pillanatában,és az csak egy illanó isteni ajándék,ha éppen a társaságomban érzi az adott pillanatban a lét boldogságát.
    Keresni,erőltetni,állandósítani ezt:kudarcra és szenvedésre ítélt önzés.
    Az én definíciómban a megcsalás az,ha velem szeretkezik,de másra gondol,mással lenne igazán.Ezzel válik lelkileg görbültté,és az én valóságomat is eltorzítja.Hamis létet mutat,és a világba egy újabb görcsöt csomóz,új repedést indít meg.Megcsalás az,ha cselekedetei nem a semmiből születnek általa létre,ha nem a pillanat vezeti ,hanem begyakorolt viselkedésformákat hajt végre rutinból.Megcsalás az,ha csak egy tárgy,egy alkalom vagyok számára önmaga fényesítéséhez,önbizalma megerősítéséhez.Egyben Önmaga megcsalása is ez.
    Üdvözlettel : felacso
    U . i . : A hétköznapi szerelem tömegárú:Business is business. Nem létünk magvából jön,nem az isteni megjelenítése világunkban,hanem csak önzésünk és azonosulásaink kínkeserves és csak időlegesen lehetséges összehangolása (függéssé),a változással szembeni szenvedésgátak (tiltások)építésével.Lelkünk szennyese ha hasonló,akkor a szerelem nagyhatású mosógéppé válhat kettőnk számára,de minden mosásprogram véget ér egyszer,és a maradék szenny máshoz vonz.(simili similis gaudet)Csomót kötni a végtelenre nem lehet,hiába szeretnénk megakadni édeskettesben ott.Szerintem hagyni kell a másikat:minden szamár menjen csak a saját szénacsomója után.

    1. Meg is halt?
      „Én a párom először belekergettem a mással való szerelembe , aztán halálra kínoztam . ”
      Ez mit jelent?
      És hogy tudtad kínozni, mialatt már az új szerelmével volt?:-o Vagy párhuzamos kapcsolat volt, két szerelmi viszony Veled és valaki mással is?
      És mivel kínoztad?
      És végül meghalt?

  49. megcsalas
    En egyet ertek a zombival…

    Ezek akik ilyesmit tesznek zombik. Nekem volt egy helyzet az eletemben amikor orultem szerettem valakit es viszont es a felesegem terhes volt az elso gyerekunkkel… nem akartam szerelmes lenne a nobe, akit szerettem, letrejott, kialakult es amikor megcsokolt – nos ott vege lett mindennek: egyszeruen nem birtam volna bantani a leendo gyerekem anyjat…

    Aztan hat evvel kesobb eppen ugyanakkor o megcsalt, valakivel es egy evig hazudott a szemembe es mindenki tudott rola engem kiveve… o nem felt tukorbe nezni, megcsalni, otthagyni ket gyerekkel es minden mas…
    Igaz megeroszakoltak, bedrogoztak es megvertek korabban par honappal es igy valoban zombi lett… ezert ertek egyet a fentiekkel… soha nem csalt volna meg ha ez mind nem tortenik meg vele… de megtortent… es elveszitette magat es nemcsak magat az empatiajat es az erzekeit is mindenki fele… megcsalt, megtortent, nem tudatosan de utana leepitett engem es teljesen tonkretett… alig tudok ma is beszelni nokkel miatta… o volt a nagy szerelemem es ma semmim sincs csak az uresseget markolom…

    nincs semmi mar kozottunk… belenezett utobb a szemembe es belehazudott, elmondta mennyire szeret es meg egyszer elmegy… vissza a szeretojehez… mondta par perccel kesobb… es vegul kiderult egyutt elnek…honapok ota… igazabol egy eve mar, amiota az egesz kezdodott…

    lezartuk szoban… sajnos ket gyerekunk van es rengeteg rossz akaronk… nehezito tenyezok es nem leszunk egyutt mar…

    de ezek utan talan jobb is…

    A nagy szerelem volt nekem… sosem lesz tobbe hasonlo sem… hogy mi volt ami miatt ez letrejott… a narko amire eroltettek, a veresek, a tobbszoros nemi eroszak… nem tudom… a lenyeg, hogy ma o sehol sincs… elo halott, benne egy erdek kapcsolatban… a kislanyom vele… en meg egyedul a fiammal…

    Mindez ugy hogy egy idegen orszagban elek… vizummal:-)))

    Senkim sincs aki megertene, akinek elmondhatnam, aki segitene…

    Es talan megsem leszek ongyilkos. mert az egesz nem eri meg…

    ennyi a hozzaszolas…

    tom

  50. megcsalas
    En egyet ertek a zombival…

    Ezek akik ilyesmit tesznek zombik. Nekem volt egy helyzet az eletemben amikor orultem szerettem valakit es viszont es a felesegem terhes volt az elso gyerekunkkel… nem akartam szerelmes lenne a nobe, akit szerettem, letrejott, kialakult es amikor megcsokolt – nos ott vege lett mindennek: egyszeruen nem birtam volna bantani a leendo gyerekem anyjat…

    Aztan hat evvel kesobb eppen ugyanakkor o megcsalt, valakivel es egy evig hazudott a szemembe es mindenki tudott rola engem kiveve… o nem felt tukorbe nezni, megcsalni, otthagyni ket gyerekkel es minden mas…
    Igaz megeroszakoltak, bedrogoztak es megvertek korabban par honappal es igy valoban zombi lett… ezert ertek egyet a fentiekkel… soha nem csalt volna meg ha ez mind nem tortenik meg vele… de megtortent… es elveszitette magat es nemcsak magat az empatiajat es az erzekeit is mindenki fele… megcsalt, megtortent, nem tudatosan de utana leepitett engem es teljesen tonkretett… alig tudok ma is beszelni nokkel miatta… o volt a nagy szerelemem es ma semmim sincs csak az uresseget markolom…

    nincs semmi mar kozottunk… belenezett utobb a szemembe es belehazudott, elmondta mennyire szeret es meg egyszer elmegy… vissza a szeretojehez… mondta par perccel kesobb… es vegul kiderult egyutt elnek…honapok ota… igazabol egy eve mar, amiota az egesz kezdodott…

    lezartuk szoban… sajnos ket gyerekunk van es rengeteg rossz akaronk… nehezito tenyezok es nem leszunk egyutt mar…

    de ezek utan talan jobb is…

    A nagy szerelem volt nekem… sosem lesz tobbe hasonlo sem… hogy mi volt ami miatt ez letrejott… a narko amire eroltettek, a veresek, a tobbszoros nemi eroszak… nem tudom… a lenyeg, hogy ma o sehol sincs… elo halott, benne egy erdek kapcsolatban… a kislanyom vele… en meg egyedul a fiammal…

    Mindez ugy hogy egy idegen orszagban elek… vizummal:-)))

    Senkim sincs aki megertene, akinek elmondhatnam, aki segitene…

    Es talan megsem leszek ongyilkos. mert az egesz nem eri meg…

    ennyi a hozzaszolas…

    tom

  51. A megbocsátás az utolsó lépés
    Hát. Az úgy van, hogy az illetőnek, aki vétett ellenünk, rá kell ébrednie, hogy mit okozott nekünk. Avval együtt kell éreznie, majd szívből megbánni, hoyg ő ezt okozta, és EZÉRT biztosnak lennie benne, hoyg ez ő soha többé senkinek nem akarja okozni. És akkor ezt elomndani. ERRE lehet a VÁLASZ az, hogy megbocsátunk. De ez is hosszú folyamat lehet bennünk… mindenesetre az ELŐFELTÉTELE az, ami a másik ember lelkében játszódik le, az elkövetőében.

  52. A megbocsátás az utolsó lépés
    Hát. Az úgy van, hogy az illetőnek, aki vétett ellenünk, rá kell ébrednie, hogy mit okozott nekünk. Avval együtt kell éreznie, majd szívből megbánni, hoyg ő ezt okozta, és EZÉRT biztosnak lennie benne, hoyg ez ő soha többé senkinek nem akarja okozni. És akkor ezt elomndani. ERRE lehet a VÁLASZ az, hogy megbocsátunk. De ez is hosszú folyamat lehet bennünk… mindenesetre az ELŐFELTÉTELE az, ami a másik ember lelkében játszódik le, az elkövetőében.

  53. igen, voltam már ilyen helyzetben!
    Igen, csaltak már meg (a volt férjem) és megbocsátottam neki.

    Ez 20 éve történt, s az élet megoldotta/felülírta az egész akkori problémát.
    Már nincsen közöm és kötődésem hozzá, bár nem tudom nem szeretni, akit valaha szerettem.
    Megértettem, hogy más a lelki és szellemi beállítottságunk és én a saját utamat szeretném járni, a saját lelkiismeretem szavára hallgatva.
    Mivel arra tanítom magamat – legalább 2 évtizede – hogy önmagamhoz és másokhoz őszinte legyek, ez a megcsalatás és hazugság dolog már teljesen a múlthoz tartozik.
    Amit kellett megtanultam belőle, de már köszönöm nem kérek sem ilyen, sem hasonló élethelyzetből.
    Azóta valahogy ráérzek az ilyen szituációk lényegére és érzem is, hogy nem nekem és nem rólam szól (ha ilyet látok a környezetemben).
    Ehhez idő, türelem, sok önvizsgálat és sok önfegyelem kell, de megéri, mert egy nyugodtabb, békésebb életet kaptam ajándékba.

    Az életünkben sokszor vagyunk választás elé állítva, sokszor kerülünk döntési helyzetbe, s mindenkinek magának kell döntenie arról, hogy hogyan kívánja tovább folytatni az életét: őszintén, igazul vagy a játszmák, megtévesztések hálójába gabalyodva.

  54. igen, voltam már ilyen helyzetben!
    Igen, csaltak már meg (a volt férjem) és megbocsátottam neki.

    Ez 20 éve történt, s az élet megoldotta/felülírta az egész akkori problémát.
    Már nincsen közöm és kötődésem hozzá, bár nem tudom nem szeretni, akit valaha szerettem.
    Megértettem, hogy más a lelki és szellemi beállítottságunk és én a saját utamat szeretném járni, a saját lelkiismeretem szavára hallgatva.
    Mivel arra tanítom magamat – legalább 2 évtizede – hogy önmagamhoz és másokhoz őszinte legyek, ez a megcsalatás és hazugság dolog már teljesen a múlthoz tartozik.
    Amit kellett megtanultam belőle, de már köszönöm nem kérek sem ilyen, sem hasonló élethelyzetből.
    Azóta valahogy ráérzek az ilyen szituációk lényegére és érzem is, hogy nem nekem és nem rólam szól (ha ilyet látok a környezetemben).
    Ehhez idő, türelem, sok önvizsgálat és sok önfegyelem kell, de megéri, mert egy nyugodtabb, békésebb életet kaptam ajándékba.

    Az életünkben sokszor vagyunk választás elé állítva, sokszor kerülünk döntési helyzetbe, s mindenkinek magának kell döntenie arról, hogy hogyan kívánja tovább folytatni az életét: őszintén, igazul vagy a játszmák, megtévesztések hálójába gabalyodva.

  55. Nem voltam sem megcsaló, sem megcsalt
    (vagy legalábbis nem tudok róla)

    De nem lehet megbocsátani… és nem is kell!
    Persze mindenki annyiszor és úgy aláztatja meg magát, ahogyan akarja…
    Viszont azt tudni kell, hogy ilyenkor a párkapcsolat két alapvető pillére, a tisztelet és a bizalom sérül. Ezek nélkül pedig nincsen jó párkapcsolat. A megcsaló nem tiszteli a másikat, míg a megcsalt sem bízik többé a másikban.

  56. Nem voltam sem megcsaló, sem megcsalt
    (vagy legalábbis nem tudok róla)

    De nem lehet megbocsátani… és nem is kell!
    Persze mindenki annyiszor és úgy aláztatja meg magát, ahogyan akarja…
    Viszont azt tudni kell, hogy ilyenkor a párkapcsolat két alapvető pillére, a tisztelet és a bizalom sérül. Ezek nélkül pedig nincsen jó párkapcsolat. A megcsaló nem tiszteli a másikat, míg a megcsalt sem bízik többé a másikban.

  57. Megcsaltból megcsaló
    Kedves Olvasók!
    Elmesélem a történetemet. 3és fél év után egy építkezés kellős közepén a párom, akivel a közös otthonunkat, a családunkat terveztük, bejelentette, hogy besokallt. Közben kiderült, hogy megismert egy harmadikat, akivel még addig nem csalt meg, de utána,hogy kiderült már nem kellett sok idő. Elköltözött, időt kért, de közben az új nővel építette a kapcsolatát.
    Ezek után rájött, hogy talán mégsem az kell neki, így visszakönyörögte magát, de nem működött, mert megint csak én nyitottam felé, ő nem.
    Ezután visszament a kezdeti harmadikhoz, aki az új elsővé lépett elő..ezek után elkezdődött a se veled, se nélküled időszak..egy alkalommal történt, hogy lefeküdtünk, azonnal meg is bántuk, azaz én lettem a harmadik. A sztori talán sokakkal megtörtént már, de akkor most a csattanó. Terhes lettem, amit ő nem vállalt, egyedül pedig a hitelek miatt, amit a közös házra én vettem fel, nem tudtam bevállalni, hogy egyedül megtartsam a babát. Így 30 évesen abortuszra készülök és csak kapkodom a fejem, hogy vajon kiheverem-e ezt az utóbbi időszakot és valaha tudok-e még bízni valakiben is. A mostani első persze nem tud a babáról, hiszen annyi férfiasság már nem szorult az exembe, hogy felvállalja a következményeket..ő az új elsővel fog nyaralni, amikor engem a műtőbe tolnak..mindegy hogy megcsaltak vagy megcsaltál, a végén Te aki szívvel-lélekkel éltél, húzod a rövidebbet..

    1. Ez nagyon nehéz helyzet. Részben velem is megtörtént. Nem pont
      Ez nagyon nehéz helyzet. Részben velem is megtörtént. Nem pont így, úgyhogy nem tudom elmondani neked, mit tettem, talán csak azt, mit tennék, valószínűleg. Én is tűnődöm mostanában sokat, azon, mi lenne, ha baba készülődne jelenlegi helyzetemben világra jönni.

      És hosszas elemezgetéseim után egyezséget kötöttem magammal: megteszek mindent, amit egészségesnek tartok azért, hogy ne essek teherbe addig, amíg a körülményeket ideálisnak nem tarom, vagy elégségesnek. De ha ennek ellenére mégis úgy lenne, azt Isten szándékával egyezőnek tekintem. Ez lehet h vallásosnak, vagy babonásnak hangzik, esetleg a felelősség hárításának. De ettől tudtam megnyugodni.

      Egyszer már kihordtam úgy halálos betegen egy gyereket, hogy az első pillanattól kezdve biztos voltam benne, hogy megszülöm, pedig messze nem olyanok voltak a körülmények, mint amit ideálisnak nevezhetnénk. Rengeteg okom lett volna félni és igazolni a volt férjem eredeti szándékát, hogy „ezt azért gondoljuk át”. De mindezek helyett valami kattant bennem és elkezdtem bízni az ÉLET BÖLCSESSÉGÉBEN. Utólag így nevezem.

      A volt férjem imádja a gyermekünket és amilyen életet él, lehet, hogy nem is lett volna más lehetősége arra, hogy utódja legyen, ahogy könnyen lehet, h már nekem sincs a nagy műtétem, után. Lehet, h ha azt visszautasítom a félelemeim miatt, akkor most boldogtalan lennék 40 évesen hogy nem született gyermekem.

      Mindenesetre emlékeszem milyen volt az életet tudni tisztelni és minden mást félre tudni tenni, és feltétel nélkül bízni abban, hogy egy ilyen dolog nem történik csak úgy. Fantasztikus erőket mozgatott meg. A fiam Isten ajándékának neveztem el: ezt jelenti a Donát név, és a mai napig az.

      Most, hogy sok mindenen túl vagyok és sokszor görcsösen igyekszek jobban csinálni mint azelőtt, talán még jobban félek, hogy rosszul csinálok valamit, rosszul döntök, és a múltam árnyékait próbálom jóra fordítani, hogy ne a tapasztalataimból származó félelmeim határozzák meg a döntéseim, kezd derengeni, hogy amit ott és akkor meg tudtam csinálni, az az igazi élet. És mindig ezt kellene tudni tenni.

      Olyan nagy erővel bízni az életben, hogy életért áldozni fel a kényelmet, a félelmet, a büszkeséget, a hit-nélküliséget….stb. és nem fordítva. Ez olyan hatalmas erőt ad, mint semmi más. Hinni benne, vagy tudni, hogy az élet mennyivel bölcsebb, és amit ő akar, az semmilyen körülmények közt nem lehet igaztalan. Ezt elfogadni tudni alázatot és szeretett szül az alázat és a szeretet pedig sok energiát ami odavonzza mindazt, ami szükséges.

      A másik út az, ha hagyjuk, hogy a körülményeink határozzanak meg.

      Nem akarlak meggyőzni, csak talán segíteni egy kicsit, ha tudok. És semmiképpen sem ítéletet alkotni, én is voltam csak más más életszakaszomban ezekben a helyzetekben, amibe most egyszerre csöppentél bele.

      Csak tudd, bármi is van köztetek, a gyermeknek akkor is van apja és anyja is, és sohasem az a lényeg, hogy az teljesüljön, amit elvárunk magunktól vagy a másiktól, hanem a szeretet. Mert egyedül a szeretetnek van hatalma többi dolog fölött. Amit rendezni kell úgyis rendezni kell. Honnan tudod, hogy nem ezen az úton rendeződik majd?

      Bárhogy lesz is, kívánom neked, hogy rendeződjön az életed és jobb irányba forduljon!

      Namaste

      1. A szex vajon mi…
        „megteszek mindent, amit egészségesnek tartok azért, hogy ne essek teherbe addig, amíg a körülményeket ideálisnak nem tarom, vagy elégségesnek2

        Nem bántásból mondom, hanem ez egy fontos alapigazság, amit a mai kultúrában kimostak az emberek agyából:
        A testi szerelem mindig magában rejti a gyermeknemzés lehetőségét.
        Ezért ott, ahol nincsenek meg ehhez az elégséges feltételek (nem olyan az érzelmi viszony, az elkötelezettség, a felek élethelyzete, érettsége), ott nincs helye testiségnek.
        Az egy dolog, hogy inkább nem akarjátok, mint igen, és gyúrtok is erre a verzióra (optimális is a zavartalan szerelem hosszú időn át „betolakodó” nélkül:)) de ha derékbatörne az életetek vagy érzelmi katasztrófát okozna egy gyerek, ott mégis milyen minőségű együttlétet tudnak a felek kivitelezni?…?! És azt meg minek?!

        1. Szia Panka!
          Na, most megtaláltam amire céloztál! Ezt a blogot nem követtem.

          Igen, végül is igazad van. Hogy miért nem követtem a sorrendiséget elég szorosan ezúttal sem, még nem tudom. Pedig bizonyos dolgokat már megvalósítottam.

          Anyám arra tanított, hogy szűzén menjek férjhez és azzal, akit választottam éljek amíg meg nem halok. Na, ez majdnem sikerült (hogy egy rossz házasságban éltem amíg majdnem belehaltam abba, hogy már semmilyen szinten nem éltem).

          Nem akarok vitatkozni veled, mert magam is felfedezőúton vagyok. Talán azért, mert ezt időben, annak idején tízen-, és huszonévesen nem volt lehetőségem megtenni. Most szabadon és egészségesen újra élhetem a férfi-választást, családalapítást is talán. És most döbbenek csak rá, hogy már kicsit tudatosabb vagyok, mennyi mindent kell felfedezni az életben ahhoz, hogy jól tudjunk választani és jól tudjunk csinálni egy kapcsolatot.

          Szerintem könnyű az evidenciákat sorolni, de az élet soha nem evidenciálisan működik, és szerintem túl bátor kijelenteni azt, hogy az élet tudása és tanulása csak annyi lenne, hogy az evidenciákhoz igazítjuk a helyzeteket. Magyarul mondjuk addig szórjuk ki a kérőket, amíg el nem érkezik az ideális kérő, az ideális helyzettel, hogy gyermeket nemzzél. (Ha én erre vártam volna, valószínűleg soha nem lett volna gyermekem a betegségem miatt. Van egy blog a hitről, ott írok erről bővebben.) Persze a látható felelőtlenségben való meg-rekedtség sem a jó út. Szerintem a kettő között az igazság.

          Megszerettem valakit, hosszú idő és sok szenvedés, két hosszú kapcsolat, egy hatalmas csalódás, valamint egy májátültetés, pokoljárás és új élet-kezdés után.

          Túl értékes nekem ez a kapcsolat ahhoz, hogy észérvek miatt nekiálljak átrendezni. Közel negyvenévesen egyikünk sem várt a testi kapcsolattal arra, hogy mikor jut eszünkbe összeházasodni. Lehet, hogy ez nem jó, így volt. Mindenesetre egy egyre mélyülő szerelem-és szeretet kapcsolat alakul köztünk, aminek sok értéke mellett az egyik az, hogy kölcsönösen tanítjuk egymást, és nagyon úgy tűnik, hogy haladunk a változásban. Ez egyedülálló élmény számomra.

          Még soha senkit nem tudtam ennyire elfogadóan szeretni és ez önmagában is annyi örömet ad, hogy úgy érzem megérti benne maradnom annak ellenére, hogy vannak fenntartásaim, és neki is megvannak a saját félelmei és fenntartásai. Ideálisnak nem nevezhető a helyzetünk. Felnőttként nem rohantunk összeköltözni, hitelekkel megrakodva, félig kész életeinkben, és tiszteletben tudjuk tartani a másik helyzetét, a nehézségeit, amikkel küzd, a félelmeit és vágyait.. Nem erőltetjük ezeket egymásra. Hihetetlenül felemelő ez. Ő egy olyan örökséggel küzd, ami miatt megértem, hogy fél egy bizonyos szintnél több felelősséget vállalni, egyenlőre. De a dolog folyamatosan változik, és még mindig nem futott el. És én sem – pedig ez nálam is nagy csoda, azok után amiken átestem -most már tudom.

          Még soha senkivel nem tapasztaltam, hogy ilyen mértékben hatással tudtunk volna lenni egymásra. és mintha közben az életeink is jobb irányba fordulnának, fokozatosan. És mintha egyre több elfogadás és szeretet lenne köztünk, pedig nemrég messzebb kényszerült, másik városban kapott egy sokkal jobb állást. Mindketten vágyunk még gyermekre, de nem egészen ugyanaz a jövőképünk – de úgy tűnik, még hajlandóak vagyunk várni egymásra, és úgy tűnik ez meg is változtat minket és a jövőképünket. Hatalmas ereje van, ha hagyjuk magunkat változni, ebben egy ideje már hittem, de még nem tapasztaltam sem saját magamon, legalábbis nem tudatosan, és egy férfin meg pláne nem. Ez kihagyhatatlan élmény.

          Nem a biztonságos szex élvezete vezérel, hanem hogy hagyjuk egymást egymásra hatni. Hogy még akarjuk egymást és nem adtuk fel a közös nevezőre jutás lehetőségét sem. Ez nagyon érdekes helyzet. Kíváncsiak vagyunk egymásra, és élvezzük az ismerkedést és az információcserét. Fura, most mindennél jobban tudom, hogy minden kapcsolat, elsősorban erről szól. És nem másról. Én már annyit kaptam ettől a kapcsolattól, a tanulás terén is, hogy már rég megérte. Addig fogom folytatni, amíg érzem ezt a töltést.

          Azt hiszem tanuljuk egymást egyre jobban szeretni, és elfogadni azon az áron is, hogy hagyjuk, hogy megváltoztasson minket a kapcsolat ebbe az irányba. Magamról ezt egészen biztosan elmondhatom, de a párom is beszámolt arról, hogy a sebeit elkezdte gyógyítani az az elfogadás, amit tapasztal. Ezt nem így mondta, de tudom, hogy ez történik.

          Lehet hogy messziről indultunk, de abban hiszek, hogy vagy meg tud ez történni egy kapcsolatban és folyamatossá lesz, vagy az a kapcsolat hosszútávon halálra van ítélve. Semmilyen kapcsolatot nem ápol a biztonság. Egy dolog ápolhatja: ha képes vagy az egódból áldozni a szeretetért a kapcsolatban. Eddig soha nem tudtam ezt megtenni.

          Hogy hogy lesz ebből közös élet, majd meglátjuk. Nem biztos, semmi sem az. Hogy szeretjük és elfogadjuk egymást, tiszteljük és sok örömet és tanulást lelünk a kapcsolatban, az így van. Hogy mindketten vágyunk egy családra, az is. Hogy egyeztetni tudjuk e a vágyainkat, ki, mit tud és képes majd áldozni ezért, az majd kiderül. (Ahhoz idő kell. Nem mindig kapunk készen valamit, sőt azt hiszem, legtöbbször nem. Csak az a látszat, aztán csalódunk amikor kicsit a dolgok mögé kezdünk látni. Most máshonnan építkezem: belülről. 🙂 )

          Addig pedig védekezek, éppen a felelősségvállalás miatt. A párom képes lett volna csak az ösztöneire hallgatni, én már nem akarom azokat hibákat újra elkövetni, amiket már elkövettem. Ezért védekezem, figyelek és várok. És ha olyan irányba fordulnak a dolgok, meg megérnek, akkor igent mondok.

          Egyébként Isten akaratának így is akad egy kicsit helye, ugyanis nem szedhetek gyógyszert, és a legbiztonságosabb módját a védekezésnek, hát mondjuk így nem mindig kedveljük. A természetes módszer pedig azért hagy némi kívánnivalót maga után. Ezzel kapcsolatban kötöttem egy egységet magammal és Istennel 🙂 Éppen azon a mondaton alapszik, amit írtál. Ha szereted testileg a másikat, tudd, hogy gyermek születhetik. A kérdés csak az, úgy érzed-e, be tudod vállalni, vagy nem.

          Ezt egészen pontosan megmondja a lélek. Olyannyira, hogy olyan helyzetben is, ami teljesen irreális volt, nem hogy nem ideális (a betegségem miatt), megszületett a fiam épen és egészségesen, És sok szeretetet és odafigyelést kap tőlünk, még ha el is váltunk. Együtt-élésben született, mégsem volt ez garancia azokra az „ideális” körülményekre, amikbe elméletileg egy gyermekinknek születnie kell.

          Ez sehol nincs megírva. Ezt szerintem maximum érezni lehet. És azt hiszem, azért tudtam a lehetőséget elfogadni (sokat harcoltam magammal emiatt eleinte még ősszel-télen), mert lassan kezdem érzeni. Persze szeretném a körülményeket is mindinkább az ideális felé tolni, és ezen vagyok. De ha máshogy kell lennie, akkor onnan indulunk tovább.

          Namaste

          1. Mi az elégséges feltétel a testi szerelemhez és a gyerekhez?
            Szia! Aditi, ebből az írásból nem az tűnik ki nekem, hogy bármi feltétel hiányzik a gyerekhez. Pedig azt írtad, „a körülményeket ideálisnak nem tartom, vagy elégségesnek”.

            Mit tartasz elégséges körülménynek?
            Én azokat, amiket felsoroltam a zárójelben már az előbb is, úgy árzem, nem olvastad el!( Érzelmi viszony, az elkötelezettség, a felek élethelyzete, érettsége.)
            Mit értek ez alatt?
            Olyan szintű szeretetet és elkötelezettséget, ami kitart még 2-3 évig biztosan, azaz ha véletlenül jön egy baba, akkor Melletted áll min. 2-3 évig a nevelésében és a Neked való segítésben.
            Ez megvan.
            Önellátó is vagy Te is, ő is.
            Ez is megvan.
            Érett is vagy érzelmileg az anyaságra, erről már beszéltél.
            Ez is megvan.
            Akkor mi nem elégséges?

            Az egészséget nem soroltam fel, jut eszembe.
            De ha az emeber beteg, úgysincs kedve és ereje sem szerelmi kapcsolatra, szóval ezért nem soroltam fel…. Én csak topállapotban kezdek szerelmi kapcsolatot keresni és építgetni…. szóval ez nem merült fel bennem.

            A májaddal vannak egészségi gondok?
            Mikor kaptad?
            Mennyit vártál rá?
            És mi baja volt az eredetinek?

          2. Nem jó a fórumrendszer?
            Aditi, ezt a hozzászólásodat NEM jeleníti meg a hozzászólások listája!:-o

            „Na, most megtaláltam amire céloztál! Ezt a blogot nem követtem.”
            A Családi karma címűben van még 4, amit írtam, nem biztos, hogy mindet Neked….
            Nem mutatja Neked a lista?….

    2. Közös a hitel
      „egyedül pedig a hitelek miatt, amit a közös házra én vettem fel, nem tudtam bevállalni, ”

      Ha élettársi viszony vagy házasság volt – ha a ház is közös vagyon, akkor a hitel is az, nehogy már egyedül vállald, amikor jog szerint nem úgy van!

      1. Hiába van így, ha egyedül írtad alá, be is bizonyíthatod az
        Hiába van így, ha egyedül írtad alá, be is bizonyíthatod az együttélést, ki is állíthatják a bíróságon, hogy tartozik a volt élettárs, de a bank csak rajtad fogja keresni a pénzét, ha az a másik nem fizet. Ráadásul, ha életművész vagy nincs bejelentve , vagy egyszerűen csak vigyáz arra, hogy a fizetése jórészt feketén legyen, már meg is úszta az egészet. Aszért tudom, mert velem ezt tették.

        N.

        1. Adóstárs, kezes?
          1. És nem kellett megadni adóstársat, kezest?…

          2. És ha kiállítják a bíróságon, hogy tartozik a volt élettárs, akkor azt rajta nem hajthatod be?
          Azt mondod, semmije sincs, sem vagyon, sem ingóság, se autó, se legális jövedelem?

          3. Az hogy volt, hogy Te írtad alá, miközben azt mondtátok, hogy együtt veszitek fel?… Milyen megállapodást kötöttetek erről egymással és hogyan?
          És ő a bejegyzett élettársad volt, vagy ki? Mióta ismerted ekkor már és mióta voltatok együtt, és mióta laktatok együtt?
          Ő nem a férjed, hanem a válás utáni első kedvesed?

          1. A hitel és az „ördög” kapcsolata 🙂
            🙂

            Azért vigyorgok, mert letudtam már ezt a témát. Hál’istennek. És most jól esik hogy már nem fáj, és vált ki belőlem dühöt. „Az hogy volt, hogy Te írtad alá, miközben azt mondtátok, hogy együtt veszitek fel” Hát, úgy volt, ahogy az is, hogy amiatt hogy apám nem segített, vettem inkább egy új autót…. 🙂

            Sajnos nagyon hiszékeny voltam, befolyásolható, naiv és manipulálható. A volt párom nem szándékosan csapott be, legalábbis úgy vélem az alapján, ahogy később sikerült megismernem. Gyáva alak, aki talán még jobban fél az élettől, mint én valaha. Neki is megvannak az okai erre, de inkább spiri guru, mint hogy csináljon valamit az életével. Ezt sajnos akkor semmilyen szinten nem láthattam. Szerelmes voltam, összeköltöztünk, megkérte a kezemet és közös jövőt terveztünk. Csakhogy ő anyagilag semmit nem kockáztatott, mivel nem volt semmije, de báros volt, ezért nem vehetett fel hitelt. Én se nagyon, mivel rokkantnyugdíjas voltam akkoriban és a válás után a szüleimnél éltünk egy ideig. Ezért a húgom kezességet vállalt. Ezt add össze.

            Na mindegy. Sokáig miután megcsalt és elhagyott úgy éreztem most biztosan vége az életemnek. Akkoriban kezdtem itt írogatni. Ha megnézel egy 97-98 körüli írásom, látni fogod, mennyi düh, önvád, kétségbeesett volt bennem. Ez az oldal nagyon sokat hozzájárult a fejlődésemhez.

            Mindent elkövettem, ami emberileg lehetséges, hogy rávegyem, vállalja a rá eső részt. Az autótól is simán kész voltam megszabadulni, ha ez az ára. Senki nem akar több milliós hitellel albérletben élni…. Az, hogy ez működik, egy másik csoda, az élet mindent megold, ha tesszük a dolgunk. Nem adtam fel, mert akik a hitelekkel csaltak, azt sem érzem igazságosnak. Voltam ügyvédeknél, figyelem mi történik, gyűjtögetem az információt. Megfelelő időben pereskedni fogok. Van rá félretett pénzem, De mostanában látom, h ingyen is vállalnak már ilyet.

            A volt párommal (aki igen, nem a gyermekem apja, hanem az utána következő kapcsolat volt) mindent megpróbáltam. Még azt is, hogy miután éveket áldoztam rá, hogy megismerjem, igyekeztem felhasználni a saját fegyvereit ellene. Sosem tudott elszakadni tőlem, de mindig csak kihasznált. Rettentően bizonytalan személyiség. Valószínűleg beteg, de olyan jól adja elő magát, hogy legtöbben egy hiper-intelligens, sármos, kedves, érdekes, különleges személyiségnek tartják. Aki ráadásul kézrátéttel gyógyít. 🙂 10 éve ez még elég kuriózum volt ráadásul. Csak aki már jó emberismerő ismeri fel hamar, hogy kamuzik.Vagy legalábbis felhasználja a tudását és az intelligenciáját mások kihasználására. Amikor elkezdtem megismerni (még évekig húzódott a kapcsolatunk azután hogy először megcsalt), először is fokozatosan kezdtem rálátni az igazi személyiségére, de hallgattam erről. Lassan letettem az illúzióimat, és megszabadultam a tőle való függésemtől. Ez nagyon nehéz volt, mert még beteg voltam, és semmi más nem volt, ami abban a helyzetemben megoldás lett volna, hogy jobban érezzem magam. Ő volt a gyógyító, a „tanítóm”, a kedvesem…stb. De utólag hálás vagyok a sorsnak (tulképp én „kértem” őt egy imában 🙂 ), mert így tudtam megszabadulni lassan és hosszú kínlódás árán egy csomó olyan személyiségjegyemtől, amelyek totálisan életképtelenné tettek a múltban. Szóval miután kiismertem, megpróbáltam úgy kihasználni őt, mint ő engem, megzsaroltam a bűntudatával a spiri dumáin keresztül, hogy nem kellene karmákat csinálnia tanító létére, ez egy ideig hatott. Akkor elkezdett fizetni, és amikor kórházba kerültem, mert végre megjött a máj, egy éven keresztül fizette a lízing havi díjának felét, és megegyeztünk, hogy megpróbálunk módot keresni arra, hogy tudnánk felszámolni a hitelt, közösen. Persze ebből semmi nem lett, különösen azután, hogy miután újra járni akart velem (amikor már túl voltam a műtéten, újra egészséges voltam és boldog) én megmondtam neki, hogy egyenlőre nem érzem úgy, hogy az lenne a legfontosabb, hogy kivel járok (egy hónappal a májátültetés után, ugyebár)és vele csak akkor állok szóba, ha szembenéz önmagával és tudomásul veszi, hogy nem úszhatja meg amiket tett. Ha azt látom, hogy megtanul felelősséget vállalni, úgy viselkedik minden téren, akkor beszélgethetünk.

            Egy ideig még beszélgettünk is, de aztán persze inkább eloldalazott egy 20 éves csajjal, aki úgy istenítette őt, mint azelőtt én, minthogy vállalja magáért és a tettiért a felelősséget. De már nem bántam. Egy ideig még kergettem telefonon a hitel-részletek miatt, aztán beláttam, hogy teljesen felesleges. Ő sohasem fog fizetni, és sohasem fogja belátni magát. És valószínűleg változni sem. Illetve ha igen, azt pontosan tudni fogom, mert akkor velem kapcsolatban az lesz az első dolga, hogy megkérdezi mivel tartozik. Volt képe áprilisban egy év után újra felkeresni :), hogy ő még mindig szeret….blabla…..(biztos kirúgta a csaj, vagy megunta). Mondtam neki, hogy oké, akkor fizessen 🙂 Azt mondta, majd májusban. Azóta se hallottam felőle. 🙂 Szerintem ez volt az utolsó tesztem vele kapcsolatban.

            Ráébredtem, hogy ezt a karmát be kell nyelnem. Ezt én csináltam magamnak. Mindent megpróbáltam, hogy levegyem a terheit, legalább azokat, amiket mások tettek rá ( a volt párom meg ez a nagyon igazságos rohadt bankrendszer), de eddig még nem sikerült. Viszont érdekes, azzal, hogy vállaltam, sikerül teljesítenem. Még mindig tudom fizetni és megélni mellette. Van egy autóm, ami nélkül jelenleg nem is tudnék pl dolgozni, mert falura is járok tanítani, és busszal nem érnék vissza a másik állásomhoz időben. 🙂 A munkáltatóm kifizeti az útiköltségem. Hogy hogy fog ez végződni, még nem tudom. De nem tartom igazságosnak, hogy kamatostul kifizessem az autó árának majdnem a dupláját, több mint tíz év alatt, illetve jó lenne rájönni, hogy ezzel miben kellene belülről megváltoznom, hogy levethessem magamról. Én már csak ebben bízom, a belső változásban, annyira meggyőzött, ami történt.

            „Azt mondod, semmije sincs, sem vagyon, sem ingóság, se autó, se legális jövedelem?”

            Annyit tudok róla, hogy jelenleg valami céggel próbálkozik Pesten. Ezt is csak hallomásból. Vele nem lehet megegyezni, mert folyamatosan hazudik, hogy ne kelljen felelősséget vállalnia. Eddig nem volt bejelentett állása, mint gyógyító, feketén dolgozott.. Amikor volt, nem volt elég jövedelem ahhoz, hogy hitelt vehessen fel az ő részét pótolandó. Nincs semmi vagyona, ingósága.

            A történetnek az a vége, hogy valahányszor elindultam, hogy kiderítsem, hogyan tudnám behajtani rajta ami jogos, mindig csak kimerültem az egésztől, mert ő tudatosan vagy nem nem akar felelősséget vállin. Nincs nekem energiám arra, hogy folyton figyeljem az ő életét, hogy éppen most kiket csap be, használ ki, hogyan élősködik másokon, és ezt milyen keretek között teszi, vajon most mennyit keres és behajtható e rajta. Amióta csak ismertem, sosem volt semmi a nevén, és sosem keresett hivatalosan sokat, sőt dolgozni sem szeret nagyon. A gyógyításából akar megélni, és nem látja be, hogy az álmai megvalósítása mellett az embernek anyagilag felelősséget kell vállalnia magáért, és ha családja van, vagy hitele, akkor azért is. Sőt, egy ponton a múltjáért is. (Amikor végre belátja, hogy a másokon való éldegélés tisztességtelen dolog.) Még nem jutott el ide, de én nem várhatok rá, nekem élnem kell a saját életem.

            Azóta tudom, hogy számos volt „tanítványát” és betegét hagyta hasonló helyzetben, tartozásokkal a háta mögött „lép tovább”, és olyan ügyesen csinálja, hogy még senki sem tudta megfogni. Milliókkal tartozik sok sok embernek. Voltak betegei, akik, miután ő ellépett, újra betegek lettek + a tartozás. 🙂 Jó, mi? . Én csak azért nem, mert tudtam tanulni, és mert kivételesen nagy erőm van – olykor. :). Van egy gyermeke egy házasságból, akit sosem látott, szinte és amikor velem élt együtt, nem fizetett semmi gyerektartást. Azt mondta, hogy vett egy lakást Pesten, ami a gyermek nevén van, de azóta már tudom, hogy egy szavát sem kell elhinni.

            Rájöttem, hogy olyan szinten becsapott engem is, hogy tulajdonképpen nem is nagyon tudom, ki ez az ember. De már nem érdekel.

            Elkönyveltem őt és a sztorimat, mit egy szükséges rosszat az életemben,egy csúcs-pofára esést, egy teljes és tökéletes kudarcot, amelytől minden dolog, ami csak a mélyben volt, jó és rossz fölkavarodott bennem, mint a tengerben a mocsok a viharban, és én megláthattam. Tulajdonképpen senkinek és semminek nem „köszönhetek” annyit mint ennek a történetnek az életemben, mert olyan sokat tanított meg önmagamról, és rákényszerített a változásra. Levetett a pokol mélyére, önmagam poklának a legmélyére. Annyira szenvedtem, mint ég soha életemben és nagyon sokáig. Aztán szépen lassan elindultam az önismeret útján, és elkezdődött a gyógyulás. Ami már igazi gyógyulás volt, mert saját magamon hajtottam végre. 🙂 Nem valami ál-guru energiája, amit elég volt elhinni. 🙂

            Néha még piszkálja az igazságérzetem, hogy valahol ott van a világban, és a tartozását én törlesztem. lehet, hogy egyszer még összefutnak útjaink, és olyan helyzetben leszek, hogy mégis behajthatom rajta. habozás nélkül meg fogom tenni. De addig is, igyekszem saját magam helyretenni az anyagi életem, és közben felelősséget tudni vállalni magamért és a gyerekemért.

            Amióta elengedtem ezt a sztorit, elkezdtem élni. Utólag azt mondom Ő volt az én beteg májam kivetülése. Ő szembesített önmagammal a legélesebben és legszélsőségesebben. Kicsit gyermeki dolog talán ezt mondani, de művészlelkű vagyok, ezért nem hagyhatom ki, hogy az élmény maga ahhoz volt hasonlatos, mintha az Ördög maga kísértett volna meg, és én szépen belesétáltam a csapdáiba. majd mint a mesében, jött a megmentőm (Jancsika, vagy hogy hívják) aki valójában a tudatos énem, amelyet sikerült felébreszteni, és kivitt a pokol és az Ördög karmai közül. Egy ideig még üldöz (volt három próba a mesében) de végül a tudatosság, és a szeretet győz. Az mindig győz. És szerelem van, és élet és boldogság. 🙂 🙂

            Mert érdekes, hogy mire végzek magammal, és feldolgozóm a múltam, és teljesítem a szellemi feladatom,a minek egy gyújtópontja volt tulajdonképpen a vele való találkozásom, lehet, hogy a „teljes kudarc sztoriból” „csúcssztorivá” lesz ez a történet az életemben, a hitellel, és mindennel együtt. Egy sztorivá, amivel megküzdve megmentettem magam, az életem és lehet, hogy még többet is. 🙂

            Az ima amit elmondtam, mielőtt megjelent ez életemben ez a furcsa ember az volt „Istenem, kérlek kapcsolj össze Önmagammal! Hozd el azt a láncszemet, amely hiányzik ehhez” Akkoriban amikor ezt kimondtam, hangosan, halálos betegen, kilátások nélkül (még a májlistán sem voltam) hosszú betegeskedéssel küzdve (úgy kb10 éve), egy nem működő házasságában, teljesen tudatlanul és vakon éltem. Már majdnem meghaltam, szerintem nem sok választott el. Tálén néhány hónap.

            Most kaptam egy új életet, egy egészet. 😀 Majd csak megbirkózom a hitellel is. 😀

            Ez a tudatosság és az önismeret ereje. Továbbra is ezen az úton haladok. És már rég tudom, hogy NINCS JÓ ÉS ROSSZ. És végső-soron minden illúzió, vagy legalábbis egy kivetülés, ami megváltoztatható, ha megváltozzunk belül. Számomra ezt jelenti a belső út. A hitel sem kivétel 😀

            (Remélem ezzel a sztorival minden kérdésedre válaszoltam, ami a hitelt illeti 🙂 )

            Namaste

          2. Nagyon jó,hogy leírtad a történetedet. Sokan tanulhatunk belőle
            Nagyon jó,hogy leírtad a történetedet. Sokan tanulhatunk belőle és megerősítést kapunk.Hasonlóan gondolkodom én is, de néha elbizonytalankodom és győzködöm magam. Keresem a miérteket és a tanítást. Haladj tovább az úton!!

          3. Szélhámozás művészete – Nem így értettem, Aditi…
            „”Az hogy volt, hogy Te írtad alá, miközben azt mondtátok, hogy együtt veszitek fel… Milyen megállapodást kötöttetek erről egymással és hogyan?
            És ő a bejegyzett élettársad volt, vagy ki? Mióta ismerted ekkor már és mióta voltatok együtt, és mióta laktatok együtt?” Hát, úgy volt, ahogy az is, hogy amiatt hogy apám nem segített, vettem inkább egy új autót…. :)”

            Úgy értem, hogy milyen mondatok, szavak hangzottak el Köztetek erről pontosan.

            „Te, Aditi, vegyünk együtt egy autót, felesben fizetjük, de Te írd alá egyedül!” ???

            Vagy ha mást, akkor MIT BESZÉLTETEK ERRŐL?
            Mert nem normális dolog ez, érdekel, hogy merült fel!

            A többi kérdésemet is így értettem, tehát egyikre se válaszoltál… 😀

            Minden momentum abnormális a történetedben, és érdekel, hogy MILYEN MEGÁLLAPODÁS hangzott el kettőtök között, és hogy mentél bele olyan dolgokba, amikbe nem kellett volna, miket gondoltál, hittél másként, és hogyan lehetett volna és mit kellett volna észrevégy, hogy ne kerülhess ilyen helyzetbe…

            Azt sem értem, hogy úgy beszélsz róla, mint egy 1 éve végetért esetről, meg azt mondod, hogy előtte váltál el éppen, de most 97-98-as évet említesz, meg azt is, hogy 10 évvel ezelőtt kuriózum volt ez a foglalkozás (ez miért lényeges, ezek szerint 10 éve ismerted meg, nem a válás után?) , meg hogy 10 éves a gyereked, aki még a házasságodból van, és hogy azóta is folyamatosan vannak kapcsolataid… nem tudom összeegyeztetni az élethelyzeteidet, hogy mi mikor volt, mert egymásnak ellentmondanak az infók.

            És közben mindenhol „volt párom”-at mondasz, mikozben nem lehet követni, hogy most akkor hol melyik férfiról beszélsz, még az sem világos nekem, ebben a hozzászólásodban HÁNY „volt párod” került szóba!….. …
            Lekövethetetlen nekem ebben a hozzászülásodban, mikor melyik élatszakaszodról beszélsz, úgy tűnik, belecsípsz ide, belecsípsz oda, NEM kronologikusan adod elő, és nevek és dátumok hiányában annak, aki NEM TE vagy, teljesen belőhetetlen, hogy hol, mikor, miről és kiről van szó éppen….
            (Melyik „volt párom” az, aki nem szándékosan csapott be és melyik „volt párom” az, aki milliós károkat okoz sorozatban a klienseinek, mikozben nem is gyógyító, hanem tudatos
            csaló… lekövethetetlen, mikor kiről beszélsz!)

            Úgyhogy most még kevesebbet tudok, mint ezelőtt a hozzászólásod előtt…..

            Azt sem értem, miért véded még most is, és támogatod abban, higy másokat azóta is megkárosítson? Hogyhogy nem hozod nyilvánosságra a nevét? Miért nem értesíted a klientúráját, hogy csaló? Miért nem indítottál még ellene büntető eljárást?
            Ugye tudod, hogy ezek állampolgári kötelességeid a törvény szerint?!

          4. Szia Panka! Bocsáss meg, egyszerűen nem győzök neked elég jó
            Szia Panka! Bocsáss meg, egyszerűen nem győzök neked elég jó ütemben válaszolni!!! Mostanában kampányszerűen ülök csak ide, és ráadásul még mindig nem sikerült megértenem az új rendszert, valószínűleg azért nem találtam meg az összes hozzászólásod!

            Illetve úgy ide-ode kattingatva talán már mégis, de nem látom át..:S

            Remélem lassan azért tudok neked válaszolni.

            Erre is válaszoltam, csak magamnak mentettem el, h befejezem, de nem sikerült több, mint egy hete… ide másolom, amit válaszoltam, és ma javítottam neked:

            „Huhh….. Panka. Te aztán beindultál.

            Igen, igazad van, a pontatlanságot a figyelmetlenségem és az időnkénti túlzásaim okozzák. Elnézést ezért, sajnos ezt már többször megkaptam, örülök, hogy most így látom a tükrödben.

            A 10 év az valóban nem tíz év. Kronológia:

            1997-2006: házasság, közben 2002ben született a kisfiam.
            2006-2008: együttélés a „gyógyítóval” majd ezt követően egy hosszú se veled se nélküled időszak
            2010: Ősszel tettem le lelkileg a kapcsolatot, mint ahogy lassan ez után mindent és 2011 tavaszán kaptam új májat. Ebben az időszakban már nem találkoztunk, ( a műtétig) és jártam ügyvédeknél…stb, kerestem a módját, hogyan hajtsam be rajta a tartozását. Annyit sikerült csak elérnem, hogy bűntudatot keltettem benne, és elkezdett valamennyit fizetni.
            2011 március vége: a műtét. Sejtettem, hogy mindenképpen jelen akar lenni körülöttem a műtét kapcsán, függetlenül a magánélettől és az anyagi szembenállásunktól. Sokat morfondíroztam ezen akkoriban, mit tegyek, vele és a szüleimmel kapcsolatban is (ahol meg anyám akarta megint megírni a forgatókönyvet, és beülni a mentőautóba, meg kísérgetni, mint egy csecsemőt… ). Mivel tudtam (és utólag tudom, hogy éreztem is), hogy közel kerülhetek a halálhoz, sőt, akár véget is érhet itt a történetem, úgy döntöttem, félreteszem minden múltbeli konfliktusom, mindenkivel. Erről később kiderült, hogy nagyon jó döntés volt. Az jöhet meglátogatni, aki akar, és aki fontosnak tartja. A „gyógyító”, nevezzük T.-nek, még aznap éjjel felutazott Pestre, amikor engem felvittek és végig ott volt a műtét után, amíg haza nem kerültem. Minden nap. Mint ahogy a volt férjem is (akkoriban Pesten élt, és vele volt a kisfiam ez idő alatt),. Anyámék felutaztak Pécsről néhány alkalommal – de így jó is volt ez.

            Ez az időszak sok mindenre pontot tett, és új kezdődött, főleg bennem. Sok mindent megbocsátottam T.-nek, és sok mindent megértettem a sztorinkkal kapcsolatban. Egész máshogy láttam őt, energiával telve, boldogan, mint betegen és reménytele küzdelemben. Ő persze újra akarta kezdeni, és újra megígérte a csillagos eget is, hogy így lehessen. Úgy tűnt, mintha tényleg igyekezne megoldani az autó-ügyet is, járkált Pesten kereskedésekben, meg bement a bankba érdeklődni, ahogy megkértem, az alapján amit a kórházban beszélgettünk a témáról. De végül nem sült ki semmi megoldás. Ez nála valahogy mindig így működött.

            Nem akarom mentegetni a felelőssége alól. Csak azt mondom, hogy igazából a mai napig nem tiszta előttem teljesen, milyen ember is ő. Ugyanis végig úgy tűnt, inkább szerencsétlen, és élhetetlen, mint szándékos csaló. Csak e mögé (a be nem vallott szerencsétlensége mögé) bújva, nagyon is önző módon járt el az emberekkel szemben, a saját védelmében, félelemből. Valami ilyesmi. Ettől függetlenül én visszautasítottam, akkor már tisztán éreztem, hogy nincs ezzel az emberrel dolgom, legfeljebb, hogy lerendezzük az anyagiakat. Ez nem sikerült. A műtét utáni évben, ahogy írtam 2011-2012 tavaszáig még hébe hóba tartottuk a kapcsolatot (már nem jártunk), és még fizette havonta a lízing felét, valamit járkáltunk utána, hogy tudnánk megoldani az ügyet. itt-ott felmerült egy- egy félmegoldás, de természetesen nem találtunk, mivel egyikünknek sem volt elég pénze. Közben elkezdett járni azzal a kiscsajjal, és amikor én albérletben költöztem (és még inkább szükségem lett volna a pénzre), akkor kezdett szépen eltünedezni teljesen (2012 tavasza). Nem fizetette, ígérgetett, majd nem lehetett telefonon elérni…stb. A nyár elejére elegem lett és elküldtem a fenébe. Megírtam neki, hogy akkor akarom legközelebb látni, ha egyszer belátja a felelősségét és pénzzel a kezében és belátással a szívében keres fel, és semmi másért. Ekkor egy évig nem jelentkezett, majd idén tavasszal (2013) írt nekem, hogy ő még mindig szeret blaba, ekkor megismételtem, hogy előbb fizessen, ekkor megint eltűnt.

            Ennyi.

            Azért kapkodok a sztoriba ide-oda, mert annyira sok vonatkozása érintett. Nagyon bonyolult, tudok róla kb egy regényt írni, hogy mi, mire tanított meg – és ez annyira sok, tényleg, hogy nem ide való. Pl. az egyik dolog, amire rájöttem az az, hogy muszáj elválasztani a magánéleti sztorit, az anyagitól, és a gyógyítós részétől, mert mindegyik másról szól. És ez valószínűleg az életben másokkal is így van. csak legtöbben ezeket az indulatok és a félelmek miatt összekeverjük. Lehetségesnek tartom, hogy a gyógyítás és az ámítás is karmikus dolog volt köztünk, és bizonyos dolgokat ezért nem tudtam „egyenlíteni”. Mostanára azonban úgy érzem, a legtöbbet nagyin is kiegyenlítettem, ugyanis béke van a lelkemben, és ez ebben, sztoriban, elhiteted nekem, nagyon nagy eredmény és kincs.

            Nem biztos, hogy ennél több kell. De mint írtam, ha változik a helyzet, a lehetőségeim, biztos megpróbálom újra érvényesíteni az anyagi jogaimat vele szemben. De ki tudja. lehet, hogy azért nem lehetséges ez, mert ezzel is tartoztam – valakinek. nem feltétlenül neki. Lehet, hogy magamnak.

            Ugyanis így nekem is meg kellett tanulnom, hogy a dolgok következménnyel járnak, hogy felelősséget kell és lehet értük vállalni, hogy erősebb legyek, több pénzt keressek, és lássam: az élt kegyelmes, ha a belső dolgunkat elvégezzük.

            Nem biztos, hogy ettől a sztoritól többet kell várnom. Mit lehet várni egy olyan embertől, aki inkább másokon élősködi tudatlanul, minthogy belásson? Akinek soha sincs munkája, pénze, lakása, családja? Mert mindig elveszti ezeket, és nem látja, miért? Akinek nincs semmije, attól nem lehet elvenni. Nem hívogathatok mindenkit, akivel kapcsolatban kerül, hogy vigyázzon vele.. 🙂

            Hogy miben „állapodtunk meg „: Közös jövőt terveztünk, megkérte a szüleimtől is a kezemet :), eljegyeztük egymást és az autót közös használatra, családi autónak vettük. Mondta, hogy báros még két évig (ez így is volt), és megbeszéltük, hogy akkor én írom alá a szerződést, de természetesen ketten fizetjük. kiszámoltunk, ha elkezdek tanítani, ő meg szerez egy munkát, akkor elbírunk 30 ezer forintot havonta az autóért. (Akkoriban jobban voltam, és terveztem, hogy otthon tanítani kezdek újra. állásokban sosem tudtam, mert amikor kórházba kerültem, kirúgtak.) Szóval a megállapodásunk pusztán szóban volt, egy közös szándékon alapult a családalapítást és a közös háztartást illetően, érzelmekre és elkötelezettségre támaszkodott, valamint arra a tényezőre, személyesen ki milyen felelősségérzettel bír. na ezt szúrtam el. Hiszen nem ismertem azt az embert, ahogy senki sem akkor a környezetemben. A szüleim is elhitték ezt az egész „mesét”, a nagy boldogságot, ami most következik, hogy meggyógyulok a csodagyógyítótól, stb, és új családot alapítok, és boldog leszek….. ilyenek. Sajnos azonban T. képtelen volt megtalálni a helyét, nem vállalt el semmilyen munkát (pedig számos lehetősége lehetett volna, van két diplomája, beszél 4 nyelvet. ezt hallottam, úgyhogy igaz) és a szüleim házában, az ő kosztjukon meg az én nyugdíjamon végezte, miközben én sajnos egy gyógyszer miatt visszaestem. Ekkor nézett más nő után…… Mondom, hogy hosszú történet.
            …………”

            Itt hagytam abba, emlékszem, h el kellett mennem és olyan soká tudtam újra nekiülni, h már nem tudtam folytatni a gondolatmenetet. de elég sok info itt van, és igyekeztem pontosítani. Talán így átláthatóbb.

            Abban tökéletesen igazad van, hogy az egész totál abnormális sztori, és sajnos a mai napokig nem tudom eldönteni egyértelműen miért. Azért-e, mert egy abnormális sztorira volt szükségem, hogy éleben maradhassak, ami maga is vmilyen módon abnormális, vagy csak azért, mert egyetlen szegletét sem láttam át ennek a sztorinak, és mire tudatossá tette, már teljesen más a helyzet. és talán emiatt sosem fogom megtudni az igazságot. de lehet, h csak még többet kell meglátnom, és akkor majd egyszer minden vonatkozására teljesen fény derül, ha így van, ebben most nagyon sokat segíthetsz!

            ha gondolod, írj privátban, akkor könnyebben követem…

            Namaste

    3. Mért nem tud róla?
      Miért nem teszel róla, hogy tudjon róla?
      Tisztában kell vele lennie, milyen férfit választott, joga van hozzá, az ő élete (és leendő gyermekek) élete a tét.
      Ez is alapvető hiba, hogy az új barátnő nem keres Téged.

      És ha megtartanád a babát? Hivatalosan apa lenne, és tartásdíjat is fizetne. Így is megtudná az új barátnő a dolgot.

  58. Megcsaltból megcsaló
    Kedves Olvasók!
    Elmesélem a történetemet. 3és fél év után egy építkezés kellős közepén a párom, akivel a közös otthonunkat, a családunkat terveztük, bejelentette, hogy besokallt. Közben kiderült, hogy megismert egy harmadikat, akivel még addig nem csalt meg, de utána,hogy kiderült már nem kellett sok idő. Elköltözött, időt kért, de közben az új nővel építette a kapcsolatát.
    Ezek után rájött, hogy talán mégsem az kell neki, így visszakönyörögte magát, de nem működött, mert megint csak én nyitottam felé, ő nem.
    Ezután visszament a kezdeti harmadikhoz, aki az új elsővé lépett elő..ezek után elkezdődött a se veled, se nélküled időszak..egy alkalommal történt, hogy lefeküdtünk, azonnal meg is bántuk, azaz én lettem a harmadik. A sztori talán sokakkal megtörtént már, de akkor most a csattanó. Terhes lettem, amit ő nem vállalt, egyedül pedig a hitelek miatt, amit a közös házra én vettem fel, nem tudtam bevállalni, hogy egyedül megtartsam a babát. Így 30 évesen abortuszra készülök és csak kapkodom a fejem, hogy vajon kiheverem-e ezt az utóbbi időszakot és valaha tudok-e még bízni valakiben is. A mostani első persze nem tud a babáról, hiszen annyi férfiasság már nem szorult az exembe, hogy felvállalja a következményeket..ő az új elsővel fog nyaralni, amikor engem a műtőbe tolnak..mindegy hogy megcsaltak vagy megcsaltál, a végén Te aki szívvel-lélekkel éltél, húzod a rövidebbet..

    1. Ez nagyon nehéz helyzet. Részben velem is megtörtént. Nem pont
      Ez nagyon nehéz helyzet. Részben velem is megtörtént. Nem pont így, úgyhogy nem tudom elmondani neked, mit tettem, talán csak azt, mit tennék, valószínűleg. Én is tűnődöm mostanában sokat, azon, mi lenne, ha baba készülődne jelenlegi helyzetemben világra jönni.

      És hosszas elemezgetéseim után egyezséget kötöttem magammal: megteszek mindent, amit egészségesnek tartok azért, hogy ne essek teherbe addig, amíg a körülményeket ideálisnak nem tarom, vagy elégségesnek. De ha ennek ellenére mégis úgy lenne, azt Isten szándékával egyezőnek tekintem. Ez lehet h vallásosnak, vagy babonásnak hangzik, esetleg a felelősség hárításának. De ettől tudtam megnyugodni.

      Egyszer már kihordtam úgy halálos betegen egy gyereket, hogy az első pillanattól kezdve biztos voltam benne, hogy megszülöm, pedig messze nem olyanok voltak a körülmények, mint amit ideálisnak nevezhetnénk. Rengeteg okom lett volna félni és igazolni a volt férjem eredeti szándékát, hogy „ezt azért gondoljuk át”. De mindezek helyett valami kattant bennem és elkezdtem bízni az ÉLET BÖLCSESSÉGÉBEN. Utólag így nevezem.

      A volt férjem imádja a gyermekünket és amilyen életet él, lehet, hogy nem is lett volna más lehetősége arra, hogy utódja legyen, ahogy könnyen lehet, h már nekem sincs a nagy műtétem, után. Lehet, h ha azt visszautasítom a félelemeim miatt, akkor most boldogtalan lennék 40 évesen hogy nem született gyermekem.

      Mindenesetre emlékeszem milyen volt az életet tudni tisztelni és minden mást félre tudni tenni, és feltétel nélkül bízni abban, hogy egy ilyen dolog nem történik csak úgy. Fantasztikus erőket mozgatott meg. A fiam Isten ajándékának neveztem el: ezt jelenti a Donát név, és a mai napig az.

      Most, hogy sok mindenen túl vagyok és sokszor görcsösen igyekszek jobban csinálni mint azelőtt, talán még jobban félek, hogy rosszul csinálok valamit, rosszul döntök, és a múltam árnyékait próbálom jóra fordítani, hogy ne a tapasztalataimból származó félelmeim határozzák meg a döntéseim, kezd derengeni, hogy amit ott és akkor meg tudtam csinálni, az az igazi élet. És mindig ezt kellene tudni tenni.

      Olyan nagy erővel bízni az életben, hogy életért áldozni fel a kényelmet, a félelmet, a büszkeséget, a hit-nélküliséget….stb. és nem fordítva. Ez olyan hatalmas erőt ad, mint semmi más. Hinni benne, vagy tudni, hogy az élet mennyivel bölcsebb, és amit ő akar, az semmilyen körülmények közt nem lehet igaztalan. Ezt elfogadni tudni alázatot és szeretett szül az alázat és a szeretet pedig sok energiát ami odavonzza mindazt, ami szükséges.

      A másik út az, ha hagyjuk, hogy a körülményeink határozzanak meg.

      Nem akarlak meggyőzni, csak talán segíteni egy kicsit, ha tudok. És semmiképpen sem ítéletet alkotni, én is voltam csak más más életszakaszomban ezekben a helyzetekben, amibe most egyszerre csöppentél bele.

      Csak tudd, bármi is van köztetek, a gyermeknek akkor is van apja és anyja is, és sohasem az a lényeg, hogy az teljesüljön, amit elvárunk magunktól vagy a másiktól, hanem a szeretet. Mert egyedül a szeretetnek van hatalma többi dolog fölött. Amit rendezni kell úgyis rendezni kell. Honnan tudod, hogy nem ezen az úton rendeződik majd?

      Bárhogy lesz is, kívánom neked, hogy rendeződjön az életed és jobb irányba forduljon!

      Namaste

      1. A szex vajon mi…
        „megteszek mindent, amit egészségesnek tartok azért, hogy ne essek teherbe addig, amíg a körülményeket ideálisnak nem tarom, vagy elégségesnek2

        Nem bántásból mondom, hanem ez egy fontos alapigazság, amit a mai kultúrában kimostak az emberek agyából:
        A testi szerelem mindig magában rejti a gyermeknemzés lehetőségét.
        Ezért ott, ahol nincsenek meg ehhez az elégséges feltételek (nem olyan az érzelmi viszony, az elkötelezettség, a felek élethelyzete, érettsége), ott nincs helye testiségnek.
        Az egy dolog, hogy inkább nem akarjátok, mint igen, és gyúrtok is erre a verzióra (optimális is a zavartalan szerelem hosszú időn át „betolakodó” nélkül:)) de ha derékbatörne az életetek vagy érzelmi katasztrófát okozna egy gyerek, ott mégis milyen minőségű együttlétet tudnak a felek kivitelezni?…?! És azt meg minek?!

        1. Szia Panka!
          Na, most megtaláltam amire céloztál! Ezt a blogot nem követtem.

          Igen, végül is igazad van. Hogy miért nem követtem a sorrendiséget elég szorosan ezúttal sem, még nem tudom. Pedig bizonyos dolgokat már megvalósítottam.

          Anyám arra tanított, hogy szűzén menjek férjhez és azzal, akit választottam éljek amíg meg nem halok. Na, ez majdnem sikerült (hogy egy rossz házasságban éltem amíg majdnem belehaltam abba, hogy már semmilyen szinten nem éltem).

          Nem akarok vitatkozni veled, mert magam is felfedezőúton vagyok. Talán azért, mert ezt időben, annak idején tízen-, és huszonévesen nem volt lehetőségem megtenni. Most szabadon és egészségesen újra élhetem a férfi-választást, családalapítást is talán. És most döbbenek csak rá, hogy már kicsit tudatosabb vagyok, mennyi mindent kell felfedezni az életben ahhoz, hogy jól tudjunk választani és jól tudjunk csinálni egy kapcsolatot.

          Szerintem könnyű az evidenciákat sorolni, de az élet soha nem evidenciálisan működik, és szerintem túl bátor kijelenteni azt, hogy az élet tudása és tanulása csak annyi lenne, hogy az evidenciákhoz igazítjuk a helyzeteket. Magyarul mondjuk addig szórjuk ki a kérőket, amíg el nem érkezik az ideális kérő, az ideális helyzettel, hogy gyermeket nemzzél. (Ha én erre vártam volna, valószínűleg soha nem lett volna gyermekem a betegségem miatt. Van egy blog a hitről, ott írok erről bővebben.) Persze a látható felelőtlenségben való meg-rekedtség sem a jó út. Szerintem a kettő között az igazság.

          Megszerettem valakit, hosszú idő és sok szenvedés, két hosszú kapcsolat, egy hatalmas csalódás, valamint egy májátültetés, pokoljárás és új élet-kezdés után.

          Túl értékes nekem ez a kapcsolat ahhoz, hogy észérvek miatt nekiálljak átrendezni. Közel negyvenévesen egyikünk sem várt a testi kapcsolattal arra, hogy mikor jut eszünkbe összeházasodni. Lehet, hogy ez nem jó, így volt. Mindenesetre egy egyre mélyülő szerelem-és szeretet kapcsolat alakul köztünk, aminek sok értéke mellett az egyik az, hogy kölcsönösen tanítjuk egymást, és nagyon úgy tűnik, hogy haladunk a változásban. Ez egyedülálló élmény számomra.

          Még soha senkit nem tudtam ennyire elfogadóan szeretni és ez önmagában is annyi örömet ad, hogy úgy érzem megérti benne maradnom annak ellenére, hogy vannak fenntartásaim, és neki is megvannak a saját félelmei és fenntartásai. Ideálisnak nem nevezhető a helyzetünk. Felnőttként nem rohantunk összeköltözni, hitelekkel megrakodva, félig kész életeinkben, és tiszteletben tudjuk tartani a másik helyzetét, a nehézségeit, amikkel küzd, a félelmeit és vágyait.. Nem erőltetjük ezeket egymásra. Hihetetlenül felemelő ez. Ő egy olyan örökséggel küzd, ami miatt megértem, hogy fél egy bizonyos szintnél több felelősséget vállalni, egyenlőre. De a dolog folyamatosan változik, és még mindig nem futott el. És én sem – pedig ez nálam is nagy csoda, azok után amiken átestem -most már tudom.

          Még soha senkivel nem tapasztaltam, hogy ilyen mértékben hatással tudtunk volna lenni egymásra. és mintha közben az életeink is jobb irányba fordulnának, fokozatosan. És mintha egyre több elfogadás és szeretet lenne köztünk, pedig nemrég messzebb kényszerült, másik városban kapott egy sokkal jobb állást. Mindketten vágyunk még gyermekre, de nem egészen ugyanaz a jövőképünk – de úgy tűnik, még hajlandóak vagyunk várni egymásra, és úgy tűnik ez meg is változtat minket és a jövőképünket. Hatalmas ereje van, ha hagyjuk magunkat változni, ebben egy ideje már hittem, de még nem tapasztaltam sem saját magamon, legalábbis nem tudatosan, és egy férfin meg pláne nem. Ez kihagyhatatlan élmény.

          Nem a biztonságos szex élvezete vezérel, hanem hogy hagyjuk egymást egymásra hatni. Hogy még akarjuk egymást és nem adtuk fel a közös nevezőre jutás lehetőségét sem. Ez nagyon érdekes helyzet. Kíváncsiak vagyunk egymásra, és élvezzük az ismerkedést és az információcserét. Fura, most mindennél jobban tudom, hogy minden kapcsolat, elsősorban erről szól. És nem másról. Én már annyit kaptam ettől a kapcsolattól, a tanulás terén is, hogy már rég megérte. Addig fogom folytatni, amíg érzem ezt a töltést.

          Azt hiszem tanuljuk egymást egyre jobban szeretni, és elfogadni azon az áron is, hogy hagyjuk, hogy megváltoztasson minket a kapcsolat ebbe az irányba. Magamról ezt egészen biztosan elmondhatom, de a párom is beszámolt arról, hogy a sebeit elkezdte gyógyítani az az elfogadás, amit tapasztal. Ezt nem így mondta, de tudom, hogy ez történik.

          Lehet hogy messziről indultunk, de abban hiszek, hogy vagy meg tud ez történni egy kapcsolatban és folyamatossá lesz, vagy az a kapcsolat hosszútávon halálra van ítélve. Semmilyen kapcsolatot nem ápol a biztonság. Egy dolog ápolhatja: ha képes vagy az egódból áldozni a szeretetért a kapcsolatban. Eddig soha nem tudtam ezt megtenni.

          Hogy hogy lesz ebből közös élet, majd meglátjuk. Nem biztos, semmi sem az. Hogy szeretjük és elfogadjuk egymást, tiszteljük és sok örömet és tanulást lelünk a kapcsolatban, az így van. Hogy mindketten vágyunk egy családra, az is. Hogy egyeztetni tudjuk e a vágyainkat, ki, mit tud és képes majd áldozni ezért, az majd kiderül. (Ahhoz idő kell. Nem mindig kapunk készen valamit, sőt azt hiszem, legtöbbször nem. Csak az a látszat, aztán csalódunk amikor kicsit a dolgok mögé kezdünk látni. Most máshonnan építkezem: belülről. 🙂 )

          Addig pedig védekezek, éppen a felelősségvállalás miatt. A párom képes lett volna csak az ösztöneire hallgatni, én már nem akarom azokat hibákat újra elkövetni, amiket már elkövettem. Ezért védekezem, figyelek és várok. És ha olyan irányba fordulnak a dolgok, meg megérnek, akkor igent mondok.

          Egyébként Isten akaratának így is akad egy kicsit helye, ugyanis nem szedhetek gyógyszert, és a legbiztonságosabb módját a védekezésnek, hát mondjuk így nem mindig kedveljük. A természetes módszer pedig azért hagy némi kívánnivalót maga után. Ezzel kapcsolatban kötöttem egy egységet magammal és Istennel 🙂 Éppen azon a mondaton alapszik, amit írtál. Ha szereted testileg a másikat, tudd, hogy gyermek születhetik. A kérdés csak az, úgy érzed-e, be tudod vállalni, vagy nem.

          Ezt egészen pontosan megmondja a lélek. Olyannyira, hogy olyan helyzetben is, ami teljesen irreális volt, nem hogy nem ideális (a betegségem miatt), megszületett a fiam épen és egészségesen, És sok szeretetet és odafigyelést kap tőlünk, még ha el is váltunk. Együtt-élésben született, mégsem volt ez garancia azokra az „ideális” körülményekre, amikbe elméletileg egy gyermekinknek születnie kell.

          Ez sehol nincs megírva. Ezt szerintem maximum érezni lehet. És azt hiszem, azért tudtam a lehetőséget elfogadni (sokat harcoltam magammal emiatt eleinte még ősszel-télen), mert lassan kezdem érzeni. Persze szeretném a körülményeket is mindinkább az ideális felé tolni, és ezen vagyok. De ha máshogy kell lennie, akkor onnan indulunk tovább.

          Namaste

          1. Mi az elégséges feltétel a testi szerelemhez és a gyerekhez?
            Szia! Aditi, ebből az írásból nem az tűnik ki nekem, hogy bármi feltétel hiányzik a gyerekhez. Pedig azt írtad, „a körülményeket ideálisnak nem tartom, vagy elégségesnek”.

            Mit tartasz elégséges körülménynek?
            Én azokat, amiket felsoroltam a zárójelben már az előbb is, úgy árzem, nem olvastad el!( Érzelmi viszony, az elkötelezettség, a felek élethelyzete, érettsége.)
            Mit értek ez alatt?
            Olyan szintű szeretetet és elkötelezettséget, ami kitart még 2-3 évig biztosan, azaz ha véletlenül jön egy baba, akkor Melletted áll min. 2-3 évig a nevelésében és a Neked való segítésben.
            Ez megvan.
            Önellátó is vagy Te is, ő is.
            Ez is megvan.
            Érett is vagy érzelmileg az anyaságra, erről már beszéltél.
            Ez is megvan.
            Akkor mi nem elégséges?

            Az egészséget nem soroltam fel, jut eszembe.
            De ha az emeber beteg, úgysincs kedve és ereje sem szerelmi kapcsolatra, szóval ezért nem soroltam fel…. Én csak topállapotban kezdek szerelmi kapcsolatot keresni és építgetni…. szóval ez nem merült fel bennem.

            A májaddal vannak egészségi gondok?
            Mikor kaptad?
            Mennyit vártál rá?
            És mi baja volt az eredetinek?

          2. Nem jó a fórumrendszer?
            Aditi, ezt a hozzászólásodat NEM jeleníti meg a hozzászólások listája!:-o

            „Na, most megtaláltam amire céloztál! Ezt a blogot nem követtem.”
            A Családi karma címűben van még 4, amit írtam, nem biztos, hogy mindet Neked….
            Nem mutatja Neked a lista?….

    2. Közös a hitel
      „egyedül pedig a hitelek miatt, amit a közös házra én vettem fel, nem tudtam bevállalni, ”

      Ha élettársi viszony vagy házasság volt – ha a ház is közös vagyon, akkor a hitel is az, nehogy már egyedül vállald, amikor jog szerint nem úgy van!

      1. Hiába van így, ha egyedül írtad alá, be is bizonyíthatod az
        Hiába van így, ha egyedül írtad alá, be is bizonyíthatod az együttélést, ki is állíthatják a bíróságon, hogy tartozik a volt élettárs, de a bank csak rajtad fogja keresni a pénzét, ha az a másik nem fizet. Ráadásul, ha életművész vagy nincs bejelentve , vagy egyszerűen csak vigyáz arra, hogy a fizetése jórészt feketén legyen, már meg is úszta az egészet. Aszért tudom, mert velem ezt tették.

        N.

        1. Adóstárs, kezes?
          1. És nem kellett megadni adóstársat, kezest?…

          2. És ha kiállítják a bíróságon, hogy tartozik a volt élettárs, akkor azt rajta nem hajthatod be?
          Azt mondod, semmije sincs, sem vagyon, sem ingóság, se autó, se legális jövedelem?

          3. Az hogy volt, hogy Te írtad alá, miközben azt mondtátok, hogy együtt veszitek fel?… Milyen megállapodást kötöttetek erről egymással és hogyan?
          És ő a bejegyzett élettársad volt, vagy ki? Mióta ismerted ekkor már és mióta voltatok együtt, és mióta laktatok együtt?
          Ő nem a férjed, hanem a válás utáni első kedvesed?

          1. A hitel és az „ördög” kapcsolata 🙂
            🙂

            Azért vigyorgok, mert letudtam már ezt a témát. Hál’istennek. És most jól esik hogy már nem fáj, és vált ki belőlem dühöt. „Az hogy volt, hogy Te írtad alá, miközben azt mondtátok, hogy együtt veszitek fel” Hát, úgy volt, ahogy az is, hogy amiatt hogy apám nem segített, vettem inkább egy új autót…. 🙂

            Sajnos nagyon hiszékeny voltam, befolyásolható, naiv és manipulálható. A volt párom nem szándékosan csapott be, legalábbis úgy vélem az alapján, ahogy később sikerült megismernem. Gyáva alak, aki talán még jobban fél az élettől, mint én valaha. Neki is megvannak az okai erre, de inkább spiri guru, mint hogy csináljon valamit az életével. Ezt sajnos akkor semmilyen szinten nem láthattam. Szerelmes voltam, összeköltöztünk, megkérte a kezemet és közös jövőt terveztünk. Csakhogy ő anyagilag semmit nem kockáztatott, mivel nem volt semmije, de báros volt, ezért nem vehetett fel hitelt. Én se nagyon, mivel rokkantnyugdíjas voltam akkoriban és a válás után a szüleimnél éltünk egy ideig. Ezért a húgom kezességet vállalt. Ezt add össze.

            Na mindegy. Sokáig miután megcsalt és elhagyott úgy éreztem most biztosan vége az életemnek. Akkoriban kezdtem itt írogatni. Ha megnézel egy 97-98 körüli írásom, látni fogod, mennyi düh, önvád, kétségbeesett volt bennem. Ez az oldal nagyon sokat hozzájárult a fejlődésemhez.

            Mindent elkövettem, ami emberileg lehetséges, hogy rávegyem, vállalja a rá eső részt. Az autótól is simán kész voltam megszabadulni, ha ez az ára. Senki nem akar több milliós hitellel albérletben élni…. Az, hogy ez működik, egy másik csoda, az élet mindent megold, ha tesszük a dolgunk. Nem adtam fel, mert akik a hitelekkel csaltak, azt sem érzem igazságosnak. Voltam ügyvédeknél, figyelem mi történik, gyűjtögetem az információt. Megfelelő időben pereskedni fogok. Van rá félretett pénzem, De mostanában látom, h ingyen is vállalnak már ilyet.

            A volt párommal (aki igen, nem a gyermekem apja, hanem az utána következő kapcsolat volt) mindent megpróbáltam. Még azt is, hogy miután éveket áldoztam rá, hogy megismerjem, igyekeztem felhasználni a saját fegyvereit ellene. Sosem tudott elszakadni tőlem, de mindig csak kihasznált. Rettentően bizonytalan személyiség. Valószínűleg beteg, de olyan jól adja elő magát, hogy legtöbben egy hiper-intelligens, sármos, kedves, érdekes, különleges személyiségnek tartják. Aki ráadásul kézrátéttel gyógyít. 🙂 10 éve ez még elég kuriózum volt ráadásul. Csak aki már jó emberismerő ismeri fel hamar, hogy kamuzik.Vagy legalábbis felhasználja a tudását és az intelligenciáját mások kihasználására. Amikor elkezdtem megismerni (még évekig húzódott a kapcsolatunk azután hogy először megcsalt), először is fokozatosan kezdtem rálátni az igazi személyiségére, de hallgattam erről. Lassan letettem az illúzióimat, és megszabadultam a tőle való függésemtől. Ez nagyon nehéz volt, mert még beteg voltam, és semmi más nem volt, ami abban a helyzetemben megoldás lett volna, hogy jobban érezzem magam. Ő volt a gyógyító, a „tanítóm”, a kedvesem…stb. De utólag hálás vagyok a sorsnak (tulképp én „kértem” őt egy imában 🙂 ), mert így tudtam megszabadulni lassan és hosszú kínlódás árán egy csomó olyan személyiségjegyemtől, amelyek totálisan életképtelenné tettek a múltban. Szóval miután kiismertem, megpróbáltam úgy kihasználni őt, mint ő engem, megzsaroltam a bűntudatával a spiri dumáin keresztül, hogy nem kellene karmákat csinálnia tanító létére, ez egy ideig hatott. Akkor elkezdett fizetni, és amikor kórházba kerültem, mert végre megjött a máj, egy éven keresztül fizette a lízing havi díjának felét, és megegyeztünk, hogy megpróbálunk módot keresni arra, hogy tudnánk felszámolni a hitelt, közösen. Persze ebből semmi nem lett, különösen azután, hogy miután újra járni akart velem (amikor már túl voltam a műtéten, újra egészséges voltam és boldog) én megmondtam neki, hogy egyenlőre nem érzem úgy, hogy az lenne a legfontosabb, hogy kivel járok (egy hónappal a májátültetés után, ugyebár)és vele csak akkor állok szóba, ha szembenéz önmagával és tudomásul veszi, hogy nem úszhatja meg amiket tett. Ha azt látom, hogy megtanul felelősséget vállalni, úgy viselkedik minden téren, akkor beszélgethetünk.

            Egy ideig még beszélgettünk is, de aztán persze inkább eloldalazott egy 20 éves csajjal, aki úgy istenítette őt, mint azelőtt én, minthogy vállalja magáért és a tettiért a felelősséget. De már nem bántam. Egy ideig még kergettem telefonon a hitel-részletek miatt, aztán beláttam, hogy teljesen felesleges. Ő sohasem fog fizetni, és sohasem fogja belátni magát. És valószínűleg változni sem. Illetve ha igen, azt pontosan tudni fogom, mert akkor velem kapcsolatban az lesz az első dolga, hogy megkérdezi mivel tartozik. Volt képe áprilisban egy év után újra felkeresni :), hogy ő még mindig szeret….blabla…..(biztos kirúgta a csaj, vagy megunta). Mondtam neki, hogy oké, akkor fizessen 🙂 Azt mondta, majd májusban. Azóta se hallottam felőle. 🙂 Szerintem ez volt az utolsó tesztem vele kapcsolatban.

            Ráébredtem, hogy ezt a karmát be kell nyelnem. Ezt én csináltam magamnak. Mindent megpróbáltam, hogy levegyem a terheit, legalább azokat, amiket mások tettek rá ( a volt párom meg ez a nagyon igazságos rohadt bankrendszer), de eddig még nem sikerült. Viszont érdekes, azzal, hogy vállaltam, sikerül teljesítenem. Még mindig tudom fizetni és megélni mellette. Van egy autóm, ami nélkül jelenleg nem is tudnék pl dolgozni, mert falura is járok tanítani, és busszal nem érnék vissza a másik állásomhoz időben. 🙂 A munkáltatóm kifizeti az útiköltségem. Hogy hogy fog ez végződni, még nem tudom. De nem tartom igazságosnak, hogy kamatostul kifizessem az autó árának majdnem a dupláját, több mint tíz év alatt, illetve jó lenne rájönni, hogy ezzel miben kellene belülről megváltoznom, hogy levethessem magamról. Én már csak ebben bízom, a belső változásban, annyira meggyőzött, ami történt.

            „Azt mondod, semmije sincs, sem vagyon, sem ingóság, se autó, se legális jövedelem?”

            Annyit tudok róla, hogy jelenleg valami céggel próbálkozik Pesten. Ezt is csak hallomásból. Vele nem lehet megegyezni, mert folyamatosan hazudik, hogy ne kelljen felelősséget vállalnia. Eddig nem volt bejelentett állása, mint gyógyító, feketén dolgozott.. Amikor volt, nem volt elég jövedelem ahhoz, hogy hitelt vehessen fel az ő részét pótolandó. Nincs semmi vagyona, ingósága.

            A történetnek az a vége, hogy valahányszor elindultam, hogy kiderítsem, hogyan tudnám behajtani rajta ami jogos, mindig csak kimerültem az egésztől, mert ő tudatosan vagy nem nem akar felelősséget vállin. Nincs nekem energiám arra, hogy folyton figyeljem az ő életét, hogy éppen most kiket csap be, használ ki, hogyan élősködik másokon, és ezt milyen keretek között teszi, vajon most mennyit keres és behajtható e rajta. Amióta csak ismertem, sosem volt semmi a nevén, és sosem keresett hivatalosan sokat, sőt dolgozni sem szeret nagyon. A gyógyításából akar megélni, és nem látja be, hogy az álmai megvalósítása mellett az embernek anyagilag felelősséget kell vállalnia magáért, és ha családja van, vagy hitele, akkor azért is. Sőt, egy ponton a múltjáért is. (Amikor végre belátja, hogy a másokon való éldegélés tisztességtelen dolog.) Még nem jutott el ide, de én nem várhatok rá, nekem élnem kell a saját életem.

            Azóta tudom, hogy számos volt „tanítványát” és betegét hagyta hasonló helyzetben, tartozásokkal a háta mögött „lép tovább”, és olyan ügyesen csinálja, hogy még senki sem tudta megfogni. Milliókkal tartozik sok sok embernek. Voltak betegei, akik, miután ő ellépett, újra betegek lettek + a tartozás. 🙂 Jó, mi? . Én csak azért nem, mert tudtam tanulni, és mert kivételesen nagy erőm van – olykor. :). Van egy gyermeke egy házasságból, akit sosem látott, szinte és amikor velem élt együtt, nem fizetett semmi gyerektartást. Azt mondta, hogy vett egy lakást Pesten, ami a gyermek nevén van, de azóta már tudom, hogy egy szavát sem kell elhinni.

            Rájöttem, hogy olyan szinten becsapott engem is, hogy tulajdonképpen nem is nagyon tudom, ki ez az ember. De már nem érdekel.

            Elkönyveltem őt és a sztorimat, mit egy szükséges rosszat az életemben,egy csúcs-pofára esést, egy teljes és tökéletes kudarcot, amelytől minden dolog, ami csak a mélyben volt, jó és rossz fölkavarodott bennem, mint a tengerben a mocsok a viharban, és én megláthattam. Tulajdonképpen senkinek és semminek nem „köszönhetek” annyit mint ennek a történetnek az életemben, mert olyan sokat tanított meg önmagamról, és rákényszerített a változásra. Levetett a pokol mélyére, önmagam poklának a legmélyére. Annyira szenvedtem, mint ég soha életemben és nagyon sokáig. Aztán szépen lassan elindultam az önismeret útján, és elkezdődött a gyógyulás. Ami már igazi gyógyulás volt, mert saját magamon hajtottam végre. 🙂 Nem valami ál-guru energiája, amit elég volt elhinni. 🙂

            Néha még piszkálja az igazságérzetem, hogy valahol ott van a világban, és a tartozását én törlesztem. lehet, hogy egyszer még összefutnak útjaink, és olyan helyzetben leszek, hogy mégis behajthatom rajta. habozás nélkül meg fogom tenni. De addig is, igyekszem saját magam helyretenni az anyagi életem, és közben felelősséget tudni vállalni magamért és a gyerekemért.

            Amióta elengedtem ezt a sztorit, elkezdtem élni. Utólag azt mondom Ő volt az én beteg májam kivetülése. Ő szembesített önmagammal a legélesebben és legszélsőségesebben. Kicsit gyermeki dolog talán ezt mondani, de művészlelkű vagyok, ezért nem hagyhatom ki, hogy az élmény maga ahhoz volt hasonlatos, mintha az Ördög maga kísértett volna meg, és én szépen belesétáltam a csapdáiba. majd mint a mesében, jött a megmentőm (Jancsika, vagy hogy hívják) aki valójában a tudatos énem, amelyet sikerült felébreszteni, és kivitt a pokol és az Ördög karmai közül. Egy ideig még üldöz (volt három próba a mesében) de végül a tudatosság, és a szeretet győz. Az mindig győz. És szerelem van, és élet és boldogság. 🙂 🙂

            Mert érdekes, hogy mire végzek magammal, és feldolgozóm a múltam, és teljesítem a szellemi feladatom,a minek egy gyújtópontja volt tulajdonképpen a vele való találkozásom, lehet, hogy a „teljes kudarc sztoriból” „csúcssztorivá” lesz ez a történet az életemben, a hitellel, és mindennel együtt. Egy sztorivá, amivel megküzdve megmentettem magam, az életem és lehet, hogy még többet is. 🙂

            Az ima amit elmondtam, mielőtt megjelent ez életemben ez a furcsa ember az volt „Istenem, kérlek kapcsolj össze Önmagammal! Hozd el azt a láncszemet, amely hiányzik ehhez” Akkoriban amikor ezt kimondtam, hangosan, halálos betegen, kilátások nélkül (még a májlistán sem voltam) hosszú betegeskedéssel küzdve (úgy kb10 éve), egy nem működő házasságában, teljesen tudatlanul és vakon éltem. Már majdnem meghaltam, szerintem nem sok választott el. Tálén néhány hónap.

            Most kaptam egy új életet, egy egészet. 😀 Majd csak megbirkózom a hitellel is. 😀

            Ez a tudatosság és az önismeret ereje. Továbbra is ezen az úton haladok. És már rég tudom, hogy NINCS JÓ ÉS ROSSZ. És végső-soron minden illúzió, vagy legalábbis egy kivetülés, ami megváltoztatható, ha megváltozzunk belül. Számomra ezt jelenti a belső út. A hitel sem kivétel 😀

            (Remélem ezzel a sztorival minden kérdésedre válaszoltam, ami a hitelt illeti 🙂 )

            Namaste

          2. Nagyon jó,hogy leírtad a történetedet. Sokan tanulhatunk belőle
            Nagyon jó,hogy leírtad a történetedet. Sokan tanulhatunk belőle és megerősítést kapunk.Hasonlóan gondolkodom én is, de néha elbizonytalankodom és győzködöm magam. Keresem a miérteket és a tanítást. Haladj tovább az úton!!

          3. Szélhámozás művészete – Nem így értettem, Aditi…
            „”Az hogy volt, hogy Te írtad alá, miközben azt mondtátok, hogy együtt veszitek fel… Milyen megállapodást kötöttetek erről egymással és hogyan?
            És ő a bejegyzett élettársad volt, vagy ki? Mióta ismerted ekkor már és mióta voltatok együtt, és mióta laktatok együtt?” Hát, úgy volt, ahogy az is, hogy amiatt hogy apám nem segített, vettem inkább egy új autót…. :)”

            Úgy értem, hogy milyen mondatok, szavak hangzottak el Köztetek erről pontosan.

            „Te, Aditi, vegyünk együtt egy autót, felesben fizetjük, de Te írd alá egyedül!” ???

            Vagy ha mást, akkor MIT BESZÉLTETEK ERRŐL?
            Mert nem normális dolog ez, érdekel, hogy merült fel!

            A többi kérdésemet is így értettem, tehát egyikre se válaszoltál… 😀

            Minden momentum abnormális a történetedben, és érdekel, hogy MILYEN MEGÁLLAPODÁS hangzott el kettőtök között, és hogy mentél bele olyan dolgokba, amikbe nem kellett volna, miket gondoltál, hittél másként, és hogyan lehetett volna és mit kellett volna észrevégy, hogy ne kerülhess ilyen helyzetbe…

            Azt sem értem, hogy úgy beszélsz róla, mint egy 1 éve végetért esetről, meg azt mondod, hogy előtte váltál el éppen, de most 97-98-as évet említesz, meg azt is, hogy 10 évvel ezelőtt kuriózum volt ez a foglalkozás (ez miért lényeges, ezek szerint 10 éve ismerted meg, nem a válás után?) , meg hogy 10 éves a gyereked, aki még a házasságodból van, és hogy azóta is folyamatosan vannak kapcsolataid… nem tudom összeegyeztetni az élethelyzeteidet, hogy mi mikor volt, mert egymásnak ellentmondanak az infók.

            És közben mindenhol „volt párom”-at mondasz, mikozben nem lehet követni, hogy most akkor hol melyik férfiról beszélsz, még az sem világos nekem, ebben a hozzászólásodban HÁNY „volt párod” került szóba!….. …
            Lekövethetetlen nekem ebben a hozzászülásodban, mikor melyik élatszakaszodról beszélsz, úgy tűnik, belecsípsz ide, belecsípsz oda, NEM kronologikusan adod elő, és nevek és dátumok hiányában annak, aki NEM TE vagy, teljesen belőhetetlen, hogy hol, mikor, miről és kiről van szó éppen….
            (Melyik „volt párom” az, aki nem szándékosan csapott be és melyik „volt párom” az, aki milliós károkat okoz sorozatban a klienseinek, mikozben nem is gyógyító, hanem tudatos
            csaló… lekövethetetlen, mikor kiről beszélsz!)

            Úgyhogy most még kevesebbet tudok, mint ezelőtt a hozzászólásod előtt…..

            Azt sem értem, miért véded még most is, és támogatod abban, higy másokat azóta is megkárosítson? Hogyhogy nem hozod nyilvánosságra a nevét? Miért nem értesíted a klientúráját, hogy csaló? Miért nem indítottál még ellene büntető eljárást?
            Ugye tudod, hogy ezek állampolgári kötelességeid a törvény szerint?!

          4. Szia Panka! Bocsáss meg, egyszerűen nem győzök neked elég jó
            Szia Panka! Bocsáss meg, egyszerűen nem győzök neked elég jó ütemben válaszolni!!! Mostanában kampányszerűen ülök csak ide, és ráadásul még mindig nem sikerült megértenem az új rendszert, valószínűleg azért nem találtam meg az összes hozzászólásod!

            Illetve úgy ide-ode kattingatva talán már mégis, de nem látom át..:S

            Remélem lassan azért tudok neked válaszolni.

            Erre is válaszoltam, csak magamnak mentettem el, h befejezem, de nem sikerült több, mint egy hete… ide másolom, amit válaszoltam, és ma javítottam neked:

            „Huhh….. Panka. Te aztán beindultál.

            Igen, igazad van, a pontatlanságot a figyelmetlenségem és az időnkénti túlzásaim okozzák. Elnézést ezért, sajnos ezt már többször megkaptam, örülök, hogy most így látom a tükrödben.

            A 10 év az valóban nem tíz év. Kronológia:

            1997-2006: házasság, közben 2002ben született a kisfiam.
            2006-2008: együttélés a „gyógyítóval” majd ezt követően egy hosszú se veled se nélküled időszak
            2010: Ősszel tettem le lelkileg a kapcsolatot, mint ahogy lassan ez után mindent és 2011 tavaszán kaptam új májat. Ebben az időszakban már nem találkoztunk, ( a műtétig) és jártam ügyvédeknél…stb, kerestem a módját, hogyan hajtsam be rajta a tartozását. Annyit sikerült csak elérnem, hogy bűntudatot keltettem benne, és elkezdett valamennyit fizetni.
            2011 március vége: a műtét. Sejtettem, hogy mindenképpen jelen akar lenni körülöttem a műtét kapcsán, függetlenül a magánélettől és az anyagi szembenállásunktól. Sokat morfondíroztam ezen akkoriban, mit tegyek, vele és a szüleimmel kapcsolatban is (ahol meg anyám akarta megint megírni a forgatókönyvet, és beülni a mentőautóba, meg kísérgetni, mint egy csecsemőt… ). Mivel tudtam (és utólag tudom, hogy éreztem is), hogy közel kerülhetek a halálhoz, sőt, akár véget is érhet itt a történetem, úgy döntöttem, félreteszem minden múltbeli konfliktusom, mindenkivel. Erről később kiderült, hogy nagyon jó döntés volt. Az jöhet meglátogatni, aki akar, és aki fontosnak tartja. A „gyógyító”, nevezzük T.-nek, még aznap éjjel felutazott Pestre, amikor engem felvittek és végig ott volt a műtét után, amíg haza nem kerültem. Minden nap. Mint ahogy a volt férjem is (akkoriban Pesten élt, és vele volt a kisfiam ez idő alatt),. Anyámék felutaztak Pécsről néhány alkalommal – de így jó is volt ez.

            Ez az időszak sok mindenre pontot tett, és új kezdődött, főleg bennem. Sok mindent megbocsátottam T.-nek, és sok mindent megértettem a sztorinkkal kapcsolatban. Egész máshogy láttam őt, energiával telve, boldogan, mint betegen és reménytele küzdelemben. Ő persze újra akarta kezdeni, és újra megígérte a csillagos eget is, hogy így lehessen. Úgy tűnt, mintha tényleg igyekezne megoldani az autó-ügyet is, járkált Pesten kereskedésekben, meg bement a bankba érdeklődni, ahogy megkértem, az alapján amit a kórházban beszélgettünk a témáról. De végül nem sült ki semmi megoldás. Ez nála valahogy mindig így működött.

            Nem akarom mentegetni a felelőssége alól. Csak azt mondom, hogy igazából a mai napig nem tiszta előttem teljesen, milyen ember is ő. Ugyanis végig úgy tűnt, inkább szerencsétlen, és élhetetlen, mint szándékos csaló. Csak e mögé (a be nem vallott szerencsétlensége mögé) bújva, nagyon is önző módon járt el az emberekkel szemben, a saját védelmében, félelemből. Valami ilyesmi. Ettől függetlenül én visszautasítottam, akkor már tisztán éreztem, hogy nincs ezzel az emberrel dolgom, legfeljebb, hogy lerendezzük az anyagiakat. Ez nem sikerült. A műtét utáni évben, ahogy írtam 2011-2012 tavaszáig még hébe hóba tartottuk a kapcsolatot (már nem jártunk), és még fizette havonta a lízing felét, valamit járkáltunk utána, hogy tudnánk megoldani az ügyet. itt-ott felmerült egy- egy félmegoldás, de természetesen nem találtunk, mivel egyikünknek sem volt elég pénze. Közben elkezdett járni azzal a kiscsajjal, és amikor én albérletben költöztem (és még inkább szükségem lett volna a pénzre), akkor kezdett szépen eltünedezni teljesen (2012 tavasza). Nem fizetette, ígérgetett, majd nem lehetett telefonon elérni…stb. A nyár elejére elegem lett és elküldtem a fenébe. Megírtam neki, hogy akkor akarom legközelebb látni, ha egyszer belátja a felelősségét és pénzzel a kezében és belátással a szívében keres fel, és semmi másért. Ekkor egy évig nem jelentkezett, majd idén tavasszal (2013) írt nekem, hogy ő még mindig szeret blaba, ekkor megismételtem, hogy előbb fizessen, ekkor megint eltűnt.

            Ennyi.

            Azért kapkodok a sztoriba ide-oda, mert annyira sok vonatkozása érintett. Nagyon bonyolult, tudok róla kb egy regényt írni, hogy mi, mire tanított meg – és ez annyira sok, tényleg, hogy nem ide való. Pl. az egyik dolog, amire rájöttem az az, hogy muszáj elválasztani a magánéleti sztorit, az anyagitól, és a gyógyítós részétől, mert mindegyik másról szól. És ez valószínűleg az életben másokkal is így van. csak legtöbben ezeket az indulatok és a félelmek miatt összekeverjük. Lehetségesnek tartom, hogy a gyógyítás és az ámítás is karmikus dolog volt köztünk, és bizonyos dolgokat ezért nem tudtam „egyenlíteni”. Mostanára azonban úgy érzem, a legtöbbet nagyin is kiegyenlítettem, ugyanis béke van a lelkemben, és ez ebben, sztoriban, elhiteted nekem, nagyon nagy eredmény és kincs.

            Nem biztos, hogy ennél több kell. De mint írtam, ha változik a helyzet, a lehetőségeim, biztos megpróbálom újra érvényesíteni az anyagi jogaimat vele szemben. De ki tudja. lehet, hogy azért nem lehetséges ez, mert ezzel is tartoztam – valakinek. nem feltétlenül neki. Lehet, hogy magamnak.

            Ugyanis így nekem is meg kellett tanulnom, hogy a dolgok következménnyel járnak, hogy felelősséget kell és lehet értük vállalni, hogy erősebb legyek, több pénzt keressek, és lássam: az élt kegyelmes, ha a belső dolgunkat elvégezzük.

            Nem biztos, hogy ettől a sztoritól többet kell várnom. Mit lehet várni egy olyan embertől, aki inkább másokon élősködi tudatlanul, minthogy belásson? Akinek soha sincs munkája, pénze, lakása, családja? Mert mindig elveszti ezeket, és nem látja, miért? Akinek nincs semmije, attól nem lehet elvenni. Nem hívogathatok mindenkit, akivel kapcsolatban kerül, hogy vigyázzon vele.. 🙂

            Hogy miben „állapodtunk meg „: Közös jövőt terveztünk, megkérte a szüleimtől is a kezemet :), eljegyeztük egymást és az autót közös használatra, családi autónak vettük. Mondta, hogy báros még két évig (ez így is volt), és megbeszéltük, hogy akkor én írom alá a szerződést, de természetesen ketten fizetjük. kiszámoltunk, ha elkezdek tanítani, ő meg szerez egy munkát, akkor elbírunk 30 ezer forintot havonta az autóért. (Akkoriban jobban voltam, és terveztem, hogy otthon tanítani kezdek újra. állásokban sosem tudtam, mert amikor kórházba kerültem, kirúgtak.) Szóval a megállapodásunk pusztán szóban volt, egy közös szándékon alapult a családalapítást és a közös háztartást illetően, érzelmekre és elkötelezettségre támaszkodott, valamint arra a tényezőre, személyesen ki milyen felelősségérzettel bír. na ezt szúrtam el. Hiszen nem ismertem azt az embert, ahogy senki sem akkor a környezetemben. A szüleim is elhitték ezt az egész „mesét”, a nagy boldogságot, ami most következik, hogy meggyógyulok a csodagyógyítótól, stb, és új családot alapítok, és boldog leszek….. ilyenek. Sajnos azonban T. képtelen volt megtalálni a helyét, nem vállalt el semmilyen munkát (pedig számos lehetősége lehetett volna, van két diplomája, beszél 4 nyelvet. ezt hallottam, úgyhogy igaz) és a szüleim házában, az ő kosztjukon meg az én nyugdíjamon végezte, miközben én sajnos egy gyógyszer miatt visszaestem. Ekkor nézett más nő után…… Mondom, hogy hosszú történet.
            …………”

            Itt hagytam abba, emlékszem, h el kellett mennem és olyan soká tudtam újra nekiülni, h már nem tudtam folytatni a gondolatmenetet. de elég sok info itt van, és igyekeztem pontosítani. Talán így átláthatóbb.

            Abban tökéletesen igazad van, hogy az egész totál abnormális sztori, és sajnos a mai napokig nem tudom eldönteni egyértelműen miért. Azért-e, mert egy abnormális sztorira volt szükségem, hogy éleben maradhassak, ami maga is vmilyen módon abnormális, vagy csak azért, mert egyetlen szegletét sem láttam át ennek a sztorinak, és mire tudatossá tette, már teljesen más a helyzet. és talán emiatt sosem fogom megtudni az igazságot. de lehet, h csak még többet kell meglátnom, és akkor majd egyszer minden vonatkozására teljesen fény derül, ha így van, ebben most nagyon sokat segíthetsz!

            ha gondolod, írj privátban, akkor könnyebben követem…

            Namaste

    3. Mért nem tud róla?
      Miért nem teszel róla, hogy tudjon róla?
      Tisztában kell vele lennie, milyen férfit választott, joga van hozzá, az ő élete (és leendő gyermekek) élete a tét.
      Ez is alapvető hiba, hogy az új barátnő nem keres Téged.

      És ha megtartanád a babát? Hivatalosan apa lenne, és tartásdíjat is fizetne. Így is megtudná az új barátnő a dolgot.

  59. Megcsatlam a volt barátnőm!
    Sziasztok

    Lassan 2 éve hogy megtettem!Amint kiderült, ejtett a volt barátnőm.
    Próbáltam mindent megtenni azért hogy együtt maradjunk, de hiába ő döntött és többé nem volt hajlandó velem maradni.
    Állítólag szeret a mai napig is,de nem tudna mellettem élni így.
    Teltek a napok-hónapok és rémálomból rémálomba léptem hogy elvesztettem.Hogy meg tettem!
    Éreztem hogy egyre nehezebb vagyok belül minden egyes nappal, egyre jobban mart belülről mint egy lassú méreg vagy féktelen tűz mely fel éget a tudat hogy mit tettem.
    Aztán kezdtem bele törődni az egészbe, ismerőseim is látták hogy valami nem stimmel velem.
    Próbáltak segíteni de nem tudtak, teljesen befordultam nem ettem, nem ittam így a felépített testalkatom is odaveszett majd lassan minden kézzel fogható dolog, érzés, illat, ízek, gondolatok, nem tudtam megszólalni sem.
    Mindenki elfordult tőlem…..mindenki
    A srác aki a boldogságtól fénylett , kifakult…….
    Idegösszeroppanást kaptam a gondolattól!
    Bele sem gondolván abba hogy mire készülök.
    Fogtam egy kést és végig húztam a csuklómon majd a másikon.
    Semmi….
    Úgy gondoltam életlen penge, fenébe…
    Beültem a fürdőkádba egy másikkal aminek recés pengéje volt, izomból végig húztam hogy ne tévesszem el de hiába…
    Kimentem a filéző késért majd megpróbáltam azzal, többször is végig húztam mire meg eredt de épp hogy….
    vajon a pofámon is ilyen vastag a bőr?.. kérdeztem magamban :S
    Nem sokkal később újra megpróbálkoztam.
    Akasztás fájdalmas ha nem jól csinálod ha ügyes vagy gyors és végzetes.
    Kimentem az erdőbe és a legmagasabb fát választottam majd a legvastagabb ágát annak.
    Mikor leugrottam eltört……
    Nem akartam el hinni ezt az egészet vagy csak én vagyok ilyen balek….
    És rá jöttem hogy kénytelen vagyok ezzel a tudattal élni egy életen át ha kell, muszáj!
    Erre ítéltettem!
    Igen persze mások azt mondják oh majd nőre nő a baj , meg hogy neked csaj kell aki helyre ráz….
    A padlóról mindenki fel tud állni akárhányszor oda kerül,de mivan ha átszakad a padló?
    A jó és a rossz út, a bölcsebbek ezzel jönnek akik megjárták már ezt az utat, és ha én találtam egy lelki út vesztőt amiből mindenki csak ki akar jutni?Én nem………
    A köztes utat választottam, átszakadt a padló de vissza tértem,
    És úgy döntöttem hogy egyedül élem le az életem!
    Valamit valamiért!
    Hogy hülye vagyok?
    Talán, de talán nem!
    Legalább egy ember legyen ilyen lelki ismeretes mint én és már nem érdekel hányan szólnak meg vagy néznek le ez miatt, mert be kell hogy valljam, egy éve nem is voltam már nővel sem!
    Már nem járnak rossz gondolatok a fejemben, úgy vagyok vele hogy remélem a pokolra kerülök ez miatt!
    Csak végig megyek ezen a köztes úton egyedül, így a helyes számomra mert ha magány önmaga ellen fordítod lehetnek még jó dolgok az életedben. 🙂
    Már nincs visszaút vagy egy kéz mi visszahúzna.
    S hogy miért tettem vagy hogyan csaltam meg?!
    Csak egy csók volt…………………………………………………………………
    hallom mai napig csöngeni a fülemben sírva fakadtan utolsó szavait:
    Te voltál a mindenem…………………………………………………..

    1. Te nem vagy lelkiismeretes.
      Én tudom, mi a feladatod, ami miatt letört az ág.
      Írj a mailcímemre, ha tudni akarod.

    2. A fa IQ-járól
      Angyalka,

      The Drága, a fának legalább esze van 🙂

      A csaj egy önérzetes picsa volt, akinek fontosabb volt az a tudat, hogy SAJÁT és KIZÁRÓLAGOS Kiskutyát tartson, mint amilyen fontos voltál Te a magad valóságában. Lehet hogy igazából nem is Veled folytatott viszonyt, csak a magában ápolgatott álomképpel, aminek Te csak egy elképzelt megtestesülése voltál. Attól, hogy kavartál valaki mással, attól Te más lettél? Egyáltalán nem. A csaj elképzelése változott? Alapjaiban. Ilyen alapon az álomvilága elég ingatag lábakon állt, és láthatóan Tőled függetlenül működött. Te megbántad? Igen. A csajt ez érdekelte? Egyáltalán nem. Őt csak saját maga érdekli, és arra kérlek, hogy vedd ezt észre!

      Az ilyenért nem érdemes felkötni magad, sőt nem is tudnék mondani mást sem, amiért érdemes lenne. Úgyhogy ezt az egész beteg szuicid projektet úgy ahogy van, felejtsük is szépen el!

      Sajnos az az ábra, hogy ha ki is nyírod magad, akkor a következő inkarnációban újra szembesülsz a problémával, újra és újra egész addig, amíg egyszer sikeresen meg nem oldod. Az öngyilkosság eredménytelen, szűk látókörű menekülési kísérlet, ami sehova sem vezet.

      A magam részéről én abszolút nem sajnállak, és Te se tedd ezt magaddal! Vállalni kell a tetteidért a felelősséget, lehet hogy ez az ügy az ex-csajoddal rosszul sikerült, igen, lehet hogy látszólag hibát követtél el, de mindenki követ el hibákat, és mégsem dől össze a világ. De az is lehet hogy így kellett lennie, és csak egy darabig vitt együtt az utatok. (szerintem inkább ez utóbbi a helyzet)

      Különben meg egyedül éléni egyáltalán nem katasztrófa, hanem nagyon is élvezhető állapot, sőt, szerintem aki nem képes másoktól függetlenül boldog lenni, az jobb ha megtanulja ezt, és csak utána akar majd társas kapcsolatot.

    3. Egyetértek az előttem szólóval…
      Csak drámáztok össze-vissza. Ha az említett hölgyeménynek elég volt egy másfelé elcsattant bakicsók, ahhoz hogy végleg elforduljon a ” mindenétől ” , akkor ő sem volt lelkiismeretes sem magával, sem pedig veled szemben. ( Főleg hogy rád rakott egy ilyen terhet, amihez még ő sem tud felnőni. )
      De te sem vagy saját magaddal ha azt hiszed, hogy egy magadra erőltetett szerzetesélettel majd vezekelsz. Ez egy ” csakazértismegmutatom” lökött kölyök bosszúhadjárata, mert belül tudod, hogy akkorát nem hibáztál. Igazad is van! Akkor meg minek hibáztatod magad?
      2. Ha a te érzéseid legalább valódiak lennének ömlengenél az iránta érzett szerelmedről, de csak azt írkálod, hogy te mit tettél meg a saját önbecsülésed visszaszerzéséért. Merthogy felvilágosítanálak, erről szólt az egész…
      Nincs neked semmi bajod, nekem úgy tűnik jó gyerek vagy.
      Két nagy pofon, meg egy vállveregetés helyre rázna…

      1. Nagyon nem értek egyet az előttem szólókkal…:)
        ” bakirandi-bakicsók-bakisimi-bakigyerek…stb.stb…..meddig hívjuk bakinak?!?!?

        Egy normálisan gondolkodó szerelmesnek eszébe nem jut „bakicsókolózni” senkivel.
        Egyszerűen nem érdekli más pasi vagy nő.
        Ha pedig érdekli, minek okoz fájdalmat olyan lánynak aki őt szereti.
        Az, hogy rájött a csaj, hogy a „mindene” már máshoz is vonzódik, ezáltal lemond a további kapcsolatról…..tökéletesen érthető és jogos.
        Itt nincs a lánnyal semmi gond.
        Sztem azok vannak érzelmi „zsákutcába” akik szeretnek egyedül élni vagy azt gondolják bármit megtehetsz és ráfogod csak egy „baki”.
        Mellékesen kiryen története meglehetősen „hollywood”.Legalábbis a fele biztosan 🙂

        1. Egyetértek a nem egyetértéssel, de csak egy pontig….
          Abban értek egyet, hogy a történet nekem is döbbenetesen hollywoodinak tűnt és nem tudtam eldönteni, hogy ez most komoly vagy az itteni levelezés paródiája.. De akár igaz is lehet, és annyi minden hangzott el, hogy kedvem támadt hozzászólni. Kicsit beleveszem a bolygókat is, bocsi..

          Zseniálisnak tartom Domoszlai Kati egyik írását a témában, és mindenre meg is adja a választ, a megcsalás valamilyen hiány kielégítése kell hogy legyen. Ezért is simán megtörténhet, hogy élsz egy jónak vélt kapcsolatban és mégis váratlanul és teljesen ártatlanul beleszeretsz valakibe, akibe belelátod vagy akitől meg is kapod azt ami hiány benned. Ez többféle dolog lehet, elsősorban tényleg a szexre gondolhatunk, de másféle éhség is okozhatja a megcsalást. Lehet az intellektuális éhség, szeretetéhség, elfogadáséhség stb.

          Az intellektuális éhségen azt értem, hogy a más érdeklődési kör miatt elkezd valami hiányozni az egyik fél életébeől, mert az egyik hegyet mászni akar, a másik meg „ezo” és akármennyire is megengedőek egymással beúszhat a képbe egy harmadik aki igazán értékeli a hegymászást vagy az „ezo”-t, lelkileg közelkerülnek és kész a megcsalás, vagy a vonzódás, szerelem, vágy egy teljesebb valami iránt. Mert már nagyon hiányzott az a hegymászás, lehet hogy csak tudatalatt de akkor is. Alap probléma az „ön nem ismerés” vagy a „hazudás magunknak” miközben a lélek másra áhítozik. folyamatosan és egyre erősebben. Aztán lehet olyan hogy arra vágyik az illető hogy szeressék, elfogadják, mert mondjuk a feleségétől/férjétől csak a zsörtölődést, a napi problémák felsorolását, a hibái ismételgetését kapja nap, mint nap, és valaki más pedig tisztelettel, szeretettel, ne adj Isten rajongással tekint rá és az addig hiányzott az életéből, nem tapasztalta a viszonylag jól működő kapcsolatában. Az is lehet ok, hogy az egyik fél úgy érzi, hogy minden rendben – mert az történik, ami neki tökéletesen jó és elég – a másik pedig azt érzi, hogy egyáltalán nem az történik, amit ő szeretne hogy történjen, és ez normál esetben nem biztos hogy azonos azzal amire 10 éve vágyott.

          Az asztrológia szerint egy kapcsolatban kb 2 év (1,8 év) az, amíg a Mars jellegű konfliktusok előjönnek, kiderül hogy ezzel tudnak-e mit kezdeni. Ezek bár mély dolgok lehetnek, de még általában arról szólnak, hogy kinek van igaza, hogy ki „győz”, és hogy mennyire képesek rendezni a konfliktust. Ebben az időszakban nagyon is jó ha előjönnek azok a konfliktusok, és nagyon jó ha sikerül eldönteni, hogy a saját személyiségünk elvárásai a másik felé erősebbek vagy a másik iránt érzett szerelmünk. Ebből nagyon érdemes levonni a következtetéseket. A 2 évet túlélő kapcsolatokban valószínűleg ezek a dolgok szépen helyre tudnak kerülni . Ami azonban szerintem extra fontos (!!!!!), hogy ha együtt maradnak, ha szakítanak, akkor is legyen megértés, megbocsájtás, elfogadás és önvizsgálatból eredő belső változás. Ha ez nincs, akkor ugyanazok a meccsek újra előjönnek.

          A Mars meccsek után másféle bolygóhatások jönnek, nagy személyiségbeli változásokat generálnak, ami szintén megrendíti a párkapcsolatot, és akkor is csak megbocsájtással és elfogadással érdemes továbblépni, akár együtt, akár külön.

          Tehát a helyzet megértése: mi hiányzott a másiknak? Feltétel nélküli elfogadása annak, hogy ő ilyen, vagy ilyenné lett, ilyen fura dolgok hiányoznak neki. Át lehet gondolni, hogy az ember akarja-e azokat a számára furának tűnő dolgokat megadni a másiknak, akarja-e tudja-e hajlandó-e változni az ügy érdekében. Tehát azt, hogy másik másmilyen, mást szeretne, másképp szeretne, semmiképpen nem érdemes személyes sértésnek venni, sőt… Ha tényleg szereted a párodat, akkor kézenfekvő az elfogadás. Ha olyasmit szeretne, amit neked sok, idegen, kellemetlen, akkor úgysem tudod boldoggá tenni és nem fog működni. Ha egy kapcsolat elején már nincs akkora hatással rád, hogy változz érte, akkor szerintem jobb szakítani és elengedni, mert a későbbiekben majd gondot okoz.

          Tehát a sok nagyon-nagyon szeretem, imádom, mindent megteszek érte érzés mit sem ér, ha változni nem tudsz érte. Nyilván ez az egész kétoldaú, ő is változhat érted, ha akar, ha vagy annyira fontos neki. Ha nem, az akkor megint nem nyerő és hasonló csapdába visz. De a változásnak nem szabad olyannak lennie, amelynél bármelyik fél nem lehet önmaga, akarata és meggyőződése ellenére korlátoznia kell önmagát, mert az csak színjáték és nem sokáig működik, csak a következő konfliktusos bolygóállásig. Ha a szakítás jön, akkor is a szeretettel elengedős, belátós fajta szakításnak van csak értelme. Fontos hogy egyik félben se maradjon olyan tüske, ami továbbiakban csak tovább gennyesedik. Itt akár karmikus meccs is lehet, ha ilyen van, hát bizony azt is hasonlóan kellene rendezni, hogy ne jöjjön másik eset. Ez még bonyolultabb és mégkönnyebb sértetten úgy reagálni, hogy nanemá….Tehát szakítás esetén is meg kell bocsájtani, lerendezni magadban az ügyet, akkor is ha csak fél év volt és akkor meg pláne ha 20 év. de… azért ne felejtsük el, hogy ez maga is egy tanulási folyamat. Ha nem találkoztál életeben ezzel, nem tanultál meg megbocsájtani, normálisan szakítani, akkor nyilván nem biztos hogy olyan jól fog menni, akár az ovishiszti szintjéig is vissza lehet süllyedni és az is teljesen megérthető, ha valaki ezt a mintát kapta.ó, és ebben semmi rossz, semmi elítélnivaló nincs, főleg ha az illető hajlandó ebben is fejlődni.

          A másik fél megértése után a saját magadban történő lépés is elengedhetetlen, valamit mutat neked ez a történet, valamiben bizonyára itt az ideje a változás, ha volt szakítás, ha nem volt. Sokszor nevetséges apróságokon nem tudunk túllépni. Az önvizsgálat, az őszinteség magunkhoz szerintem mindig beválik és nincs olyan, hogy valaki „hibás”, bármelyik cifra otthagyós, megcsalós éremnek mindig 2 oldala van. Ha csak lehet mindig meg kell bocsájtani, de nem valamilyen álszent megfelelési kényszerből, vagy érdekből vagy önzésből (maradjon velem, én győzzek) , vallási jókereszténységból, , nem is úgy hogy „lesz.rom” megbocsájtok csak rá se kelljen néznem, hanem belülről, elfogadással, sőt szeretettel. N A E Z M E G N E M M E GY CS A K Ú GY M A G Á T Ó L, akaratból, vagy buddha állapotból, mindenképpen szükséges belső munka, hogy képesek legyünk megérteni a valódi okokat. Szerintem Szabó Ica gyakorlatai és Sanyi igazságkereső gyakorlatai /Őszinteség/ kiválóak erre !!!!!!!

          1. Domoszlai Katalin

            Megbocsátás helyett elfogadás
            Véleményem szerint, ha a másik tesz valamit, amivel fájdalmat okoz, az azért fáj, mert volt a mi részünkről elvárás vele szemben.

            Hogy ha én szeretem, ő is szeressen.

            Ha én hűséges vagyok, akkor legyen ő is.

            A világ ezzel szemben nem így működik.

            Minden ember képes adni, jót és rosszat egyaránt.

            Ha többet, mást vársz el, akkor az elvárás miatt csalódsz. Ezért a megoldás az elfogadás, azt adta, adja, amire képes.

            A megértés szintjén nagyon fontos, hogy belássuk, azt kapjuk amilyen tapasztalatra szükségünk van.

            Ami bánt, ami fáj, azt három fő okból kapjuk.

            az egyik, ez a tévedésünk, hogy ha szeretünk valakit az viszont kell hogy szeressen. Ha blokkunk van a szeretet befogadásában, akkor az a dolga, megmutassa a blokkot. Itt elsősorban az a fő probléma, hogy a szüleink által elhittünk, mit kell tennünk azért, hogy szerethetőek legyünk, ők sem tudták, önmagunkat kell szeretni és elfogadni, tisztelni és a helyén értékelni, hogy a világ ugyanezt meg tudja adni, amíg tévedünk, hazudunk önmagunkkal kapcsolatban a világ dolga, tükrözze ezt.

            a másik az, hogy naivak vagyunk és tapasztalatlanok, az egónk olyan mint egy kisgyerek, meg kell égesse magát ahhoz, hogy megismerje a tűz forró, bízni abban tudjon, ami rajta múlik – és ehhez elsősorban önmagát ismerje meg, a mintarendszerét, ami alapvetően meghatározza mi az ami jár neki – legalábbis az eddigi kondicionáltsága alapján. Ez szükséges tapasztalat ahhoz, hogy meg tudjuk haladni a mintarendszerünket.

            a harmadik fő ok pedig a saját karmánk visszahatása, az egó fejlődése során törvényszerű, hogy hibázunk, tévedünk, megcsalunk és meg leszünk csalva. Megtettük és a tapasztalatot visszakapjuk, mert szükségünk van rá, hogy átéljük ugyanazt. Ezért tévedés a harag, hiszen a karma beteljesítőjére haragudni olyan, mint haragudni a napra miért süt, vagy az esőre, miért esik. Törvény, ami értünk jött létre.

          2. Látogató Kérdő

            Katika.
            Igaz, amit írsz, hiszen megélted. Ám elégedetlenséget áraszt. Miért mentél el kínjaid terepéről?

          3. Domoszlai Katalin

            Mert a kínlódni ostobaság
            Az elégedetlenség nem negatív, az elégedetlenség hajtóerő.

            Persze bele lehet ragadni helyzetekbe, a mártírságot és a mazochizmust azonban érdemes meghaladni. Ehhez bűntudatokat kell feloldani, megmentési kényszert stb stb. Megtanulni tisztelni önmagunkat a másik embert.

            A válaszok végtelenül egyszerűek és minden problémának van legjobb megoldása. Feloldani azokat a mintákat szükséges, ami miatt a Felsőbb Énünk nem képes ezeket megmutatni.

          4. Húha…
            Minden tiszteletem azoké, ha valakik valamiben hisznek.
            Magyarázni mindent lehet különböző tudománnyal v. áltudománnyal.
            Senkit nem akarok megbántani, de szkeptikus vagyok mindenféle Isten, Sors, Karma, Buddha,
            Megvanírva,Következőélet,Astrológia,Mágia, Ráolvasás,Jóslás…stb…stb…sorolhatnám napestig.
            Én úgy gondolom, hogy menekülnek valamibe embertársaim, hogy elviselhetővé tegyék saját maguknak az élet rejtett buktatóit.
            Őszintén sajnálom és korántsem akarok megbántani Senkit….ennyi baromságot már régen tudtam végig olvasni.

            Ennél sokkal egyszerűbb a képlet.
            Van Sz@r ember és van jó ember.
            Ha én szeretem, nem kell szeretnie ….SŐT !!
            Ha nem szeretem a páromat, kiszállok az életéből.
            Sokkal hamarabb érzed, hogy nem ő az akivel együtt akarsz élni…..csak GYÁVA vagy lépni….vagy ÖNZŐ módon nem akarsz elveszteni valamit, amit még adhat neked…….inkább félremész.(semmi köze a karmához, ami sztem ugye nincs is)
            Hiányzik valami….általában ez a magyarázat és már nem a megcsaló, hanem a megcsalt a nyomi 😀

            Egyet fel kéne fogni…sosem lesz olyan párunk, aki tökéletes illeszkedik hozzánk…mindig fog valami hiányozni a másiktól. Ez nem jogosíthat fel senkit, hogy hónapokat , éveket vegyek el „valaki” életéből…..vagy szabadon engedjük, hogy élje tovább életét, vagy lemondunk hiányunkról és próbálunk illeszkedni.
            Már itt eldől ki sz@r ember és ki tud jó lenni és még közelben sincs egy idegen, másik nemiszerv 🙂

            …és a legfontosabb kedves megcsalók:

            Miért sunyi és alattomos módon hajtjuk be a ami hiányzik??
            Ha jogos az igényed a „hiány” pótlására, miért nem vállalja fel senki a párja előtt???

            Nem kell sokat gondolkodnod.

          5. hit
            Hosszú éveken keresztül éltem én is abban a világban, amiben most te. Néha meg-meginogtam, mert olyasmik történtek, amik nem illettek a képbe. A környezetem azonban folyton visszahúzott, mert ők is ilyen egyszerű séma szerint élnek: a halál után megszűnünk, az élet csak ennyi.
            Ha ezt elfogadjuk, légüres térbe kerülünk. Magunkat helyezzük a legfelső lépcsőfokra, holott az univerzumról sem tudunk semmit. Ezzel kész a káosz.
            A hit valóban becsülendő. Mióta van, én is visszakaptam önmagam, napról-napra rácsodálkozom a világra. Minden értelmet nyert, összefüggő képpé állt. És olyan dolgokra vagyok képes, amikről még én magam sem álmodtam.
            És ha hiszed, ha nem, vannak tökéletesen illeszkedő párok. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek nézeteltéréseik.
            Amíg nem nyitunk a világra, annak mélyebb régiót sem tapasztalhatjuk meg.
            Szép napot mindenkinek!

          6. Domoszlai Katalin

            Ha ilyen egyszerű a képleted
            miért teszel fel kérdéseket?

            Mégsem sikerült meggyőznöd önmagad?

            Akit megcsalnak, az nagy pofont kap az egójára. Kompenzál persze, mások szarok, alattomosak, sunyik, baromságokat írnak, hülyeségekben hisznek.

            Nagyon sok pofont kap az egójára az az ember, aki másokat hibáztat.

            Gondoltam, hogy lesz felhördülés. Ez egy jelenség.

            Akár a Sanyi, akár az Ági, akár én írom le itt ezen az oldalon, fogadd el, amit kaptál a fejlődésedért van, kiárad a harag, a lekicsinylés, a hamis önmagasztalás azokból az emberekből, akik nem értek meg még arra, szembenézzenek önmagukkal.

            Itt még a megbocsátás sem működik, a becsapottság fájdalma feldolgozatlan.

            Aki az gondolja önmagáról ő jó, a másik ember pedig szar, kőkeményen hazudik önmagának. A világtól megkapja a tükröt, bevonzza, hazudni fognak neki.

            Ez van, növeljetek őszinteséget önmagatokkal szemben – ha tudtok.

            Mert milyen alapon akarja valaki elhitetni önmagával hogy ő jó, ha nem képes a megbocsátásra, táplálja a haragot önmagában, ha nem képes az elfogadásra és a szeretettel teli elengedésre?

            Az emberi jóság, tisztesség és érték itt kezdődik.

          7. Teljesen más vizeken evezünk
            Sajnálom , ha megbántottam bárkit is, nem volt szándékomban.
            Költői kérdést tettem fel…én tudom a választ 🙂
            Az elengedés , nem megbocsájtás…..és nem harag miatt engedjük el,hanem szeretetből 😀
            Az emberi jóság és tisztesség nem kell, hogy egyenértékű legyen az emberi hülyeséggel.

            Sokáig hittem a Télapóban, a Jézuskában és a Rézfa…ú bagolyban is.
            Nem megyek bele meddő vitákba, hisz értelmetlen a képzelet szülte semmiről meggyőzni egymást.
            Egyszerűen másképp gondoljuk.
            Őszintén kívánom legyetek boldogok!

          8. …miért az a hibás akitmegcsalnak?
            Ne haragudj kedves Katalin de én sem igazán értek veled egyet. Engem is megcsaltak 7 év kapcsolat után, mondhatnám teljesen váratlanul, de nyilván ez nem így van, csak én voltam a vak ahhoz hogy észrevegyem a jeleket. Mert maximálisan megbíztam a páromban.
            Nyilván van valami oka annak ha az egyik fél félrelép, nálunk azonban ezt nem előzték meg viták, veszekedések, a párom nem kérte hogy változtassak ezen vagy azon, azt sem tudtam hogy van valami gond köztünk. Ráadásul egy olyan nővel csalt meg aki idősebb, iszik és dohányzik is, miközben a párom utálja a dohányzást és antialkoholista. + Vegetáriánus.
            Kb 5-6 hónapja csalt, amikor rájöttem. Az lett gyanús, hogy amikor hazajött mindig büdös cigiszaga volt és el sem tudtam képzelni hogy az én cigiutáló párom hol járkál ilyen helyen?. De mindig megmagyarázta, hogy az ügyfelek (P….. ügynök volt) dohányoznak és ráragad.Nem akarom leírni ezt az egészet mert nagyon fájdalmas volt a számomra, és az okát azóta sem árulta el. Ugyan megbocsájtottam neki, de nekem ez a kapcsolat már semmi örömöt nem okoz és megbízni sem tudok benne többé.. És nem érzem hogy hibás lennék, még akkor sem ha „okot adtam erre”. Esélyt sem adott arra, hogy bármit megbeszéljünk, hiszen ő nem az a típus. Szerintem elég jellemtelenek azok az emberek, akik arra valóó hivatkozással csalják meg a párjukat, mert az szerintük nem ad elég örömet vagy boldogságot nekik. A problémákat meg kell beszélni és ha nem jutnak közös nevezőre, akkor még mindig szét lehet válni, és a becsület megmarad.
            Károsnak tartom azt a mentalítást, amivel itt a megcsalt nőkben gyakorlatilag bűntudatot keltesz, mert biztosan ők a hibás a kialakult helyzetért. Honnan veszed ezt?
            Ezzel gyakorlatilag a férfiak önigazolást kapnak, hogy bármit megtehetnek velünk nőkkel.
            Ahogy én látom egyszerűen arról van szó hogy a férfiak szexuális étvágya sokal nagyobb mint a nőké, és ezt mindeképpen ki kell elégíteniük, akár a saját párjuk családjuk feláldozásával is.

          9. Teljesen igazad van…nem az a hibás akit megcsalnak
            A felgyorsult életnek köszönhetően változnak az emberi szokások.
            A világ is változik….a normál értékrend egyre több emberben felborul…..megmagyarázzák és indokolják a lopást, a hazugságot, s könyörtelenséget, a csalást stb…stb….és a megcsalást is.
            Sajnos ez egy idő után normálisnak tűnik, hisz mindenhol ezt hallod olvasod…..persze az emberi társadalom nagyobb része elitéli alapból ezeket a dolgokat.
            Azt gondolom, a legtöbb megcsalás a nemiszervek viszketése miatt történik….semmi komolyabb indok nincs mélyebben.
            A megcsalók általában egy pár órára jönnek össze és lezavarnak egy-két numerát.
            Ott megkapod ami hiányzott??…biztos nem….egyszerűen „izgalomra” vágyik és nem érdekli, hogy másnak milyen fájdalmat okoz.
            A megcsalók előszeretettel hangoztatják „Hiányzott ez meg az!!” (oldalakat írhatnék kinek mi hiányzik) hányinger keltő és nagyon gyenge védekezés, ugyanis ha hiányzik valami egy párkapcsolatban, akkor pakolj össze és keress olyan párt aki megadja neked……de a érzelmileg nulla embernek persze nincs bátorsága megtenni, mert egyszerübb ha innen-onnan összeszedni, ami kell neki.
            Majd jogot formálunk a „hiány” dumával , hogy még a tükörbe is beletudjunk nézni.
            Ez egyszerű ÖNZŐSÉG és GYÁVASÁG….de ha egy olyan emberrel teszed meg, aki szeret és a boldogságodat szem előtt tartva él VELED…akkor gusztustalan és undoritó cselekmény.
            Teljesen mindegy Nő vagy Férfi teszi meg.
            Minden valamire való ember tudja, hogy egy párkapcsolat lemondásokkal jár.
            Olyan ember nem létezik, aki MINDENT megad neked, hisz te sem adsz meg mindent !!
            Tedd sorrendbe mi a fontos neked és ha a párod nem tud annyit adni, akkor engedd el és hagyd, hogy megkeresse azt, akinek többet tud adni.
            Ez így korrekt, akivel valaha „egyek” voltatok.

          10. …pár mondat a legvégén javitásra szorul
            Ne bontsuk le Nőre és Férfira….érzéketlen emberek.
            Megértem, hogy a történetedben férfi volt az elkövető, de ugyanannyi fehérmájú feleség, élettárs és barátnő van a világon, aki”máshol” kezelteti a szexuális étvágyát ….nem az aktuális párjával.

          11. Búntudatkeltés
            Ez, hidd el, ez egyáltalán nem bűntudatkeltés, sokkal inkább egy másfajta megközelítési módról szóló gondolkodás, ami órási segítség lehet annak aki hajlandó elfogadni.
            Senki nem bűnös, és senki nem bűntelen, mint ahogy senki nem hibás, és nem hibátlan, mindenki az életet tanulja.
            Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek a fejében megfordul automatikusan, egy ilyen helyzetben, hogy én vajon mit hibáztam, mit nem vettem észre, miben hazudtam magamnak. Ezt érdemes kicsit mélyebben, tudatosabban is vizsgálni, mert nagyon értékes felismeréshez lehet belőle jutni.

            Mondjuk egy megcsalós helyzetben simán ott lehet a másik iránti tapintat, „nem akarom megbántani” attitűd, a „hiába magyarázom mi hiányzik” téma, mert a megcsalt fél tényleg nem is érti a különbséget.

            Azonban sajnos én úgy tapasztalom, hogy ha valaki valamilyen bajban, konfliktusban, rossz helyzetben arra jut hogy valaki más a hibás és ő pedig teljesen ártatlan, az egyfajta megrekedés. Lehet hogy egy nagyon kis apróságról van szó, amiben változni szükséges a továbblépéshez, de a azt gondolom, hogy a Sors addig mutogatja, amíg rá nem jössz hogy mi az a dolog, apróság vagy nagyobb. Ha sikerül rájönni és abban fejlődni, akkor tudsz továbblépni, sajnos előbb nem. Amíg ez nem sikerül, addig csak megrekedés van, ilyenkor alakul ki a „szar és jó emberek világa” benned. ahogy ezt az egyik hozzászóló megfogalmazta, és ez nem hinném hogy jó lenne, senkinek, mert az elég sivár világ lehet. Viszont szerencsére mindenkinek megadatik a szabad akarat és a szabad választás lehetősége, és kis bátorsággal olyan világban élhet, ami jó neki.

          12. Ne mááárrr
            Kedves Ágnes!
            Senki nem bűnös….senki nem hibás…….meg a Sors intéz mindent, csak nézzél mélyen magadba.

            Ha beléd rohan autóval valaki hátulról vagy a feleséged az ágyadba hentereg a szomszéddal…stb…stb…..gondolkodj el miben hibáztál….próbáld megközelíteni máshonnan….vagy megrekedsz.

            Ennyi általánosságot, áljóságot már régen olvastam…..igen is van szar és jó ember.

            Továbbá…..Nem tudom hol élsz te per-pillanat, de a mai világban szabad akaratról és szabad választási lehetőségről botorság beszélni.
            Viszont legyél boldog ha neked megadatott /és akkor értem miért írsz ilyen butaságokat/,
            mert az emberek nagy részének csak bizonyos utak közül lehet választani és olyan út nincs is amilyet szeretnénk/nének.

          13. Köszönöm
            Köszönöm a jókívánságot ! Én értem, Tőlem bárki feloszthatja a világot szar és jó emberekre, akinek így jó. Én megrekedt és kereső emberekre osztanám, ha muszáj lenne felosztani. Én azt tapasztalom, hogy van választás is meg út is, de nincs nálam a bölcsek köve.
            Abban tökéletesen egyetértek, hogy olyan út, amit az emberek szeretnének, de különösebbet nem kell tenni érte csak átlépni rá, olyan szerintem sincs. Vagy ha van, akkor ahhoz erős hit és önbizalom szükséges, leginkább önmagukban, hogy jól tudnak dönteni az utakkal kapcsolatban. A szabad akaraton a gondolat, hit és cselekvés szabadságát értettem. Ági

          14. Domoszlai Katalin

            Bűntudatot kelteni a másik emberben akkor lehet
            ha az ott van.

            Aki hibáztatja magát.

            Te is ezt teszed magaddal, hiszen belátod – legalább azt, vak voltál.

            Sőt még azt is a kommunikáció nem működik köztetek.

            Tudod, ha valaki azt tapasztalja, a másik ember gondolkodása olyan merev, mint a Tiéd, egyszerűen abbahagyja a kommunikációt.

            Mert kész, betonkemény véleményed van. Ítélkezel és a segítő szándékom bizony nem megy át.

            Sajnálom.

            Ha ezen nem tudsz változtatni, a kapcsolatod nem fog működni. Mert a párod el fog menni újra lazulni, keresni fog valakit, aki azonnali véleményezés helyett együtt érzően végighallgatja.

            Ugyanis ha valóban a szex lenne a probléma forrása, akkor ez jóval előbb kibukik, mint hét év. A nagyétvágyú, lelkiismeretlen pasik még pár hónapig sem bírják ki, és a teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy nők is vannak ebből a típusból.

  60. Megcsatlam a volt barátnőm!
    Sziasztok

    Lassan 2 éve hogy megtettem!Amint kiderült, ejtett a volt barátnőm.
    Próbáltam mindent megtenni azért hogy együtt maradjunk, de hiába ő döntött és többé nem volt hajlandó velem maradni.
    Állítólag szeret a mai napig is,de nem tudna mellettem élni így.
    Teltek a napok-hónapok és rémálomból rémálomba léptem hogy elvesztettem.Hogy meg tettem!
    Éreztem hogy egyre nehezebb vagyok belül minden egyes nappal, egyre jobban mart belülről mint egy lassú méreg vagy féktelen tűz mely fel éget a tudat hogy mit tettem.
    Aztán kezdtem bele törődni az egészbe, ismerőseim is látták hogy valami nem stimmel velem.
    Próbáltak segíteni de nem tudtak, teljesen befordultam nem ettem, nem ittam így a felépített testalkatom is odaveszett majd lassan minden kézzel fogható dolog, érzés, illat, ízek, gondolatok, nem tudtam megszólalni sem.
    Mindenki elfordult tőlem…..mindenki
    A srác aki a boldogságtól fénylett , kifakult…….
    Idegösszeroppanást kaptam a gondolattól!
    Bele sem gondolván abba hogy mire készülök.
    Fogtam egy kést és végig húztam a csuklómon majd a másikon.
    Semmi….
    Úgy gondoltam életlen penge, fenébe…
    Beültem a fürdőkádba egy másikkal aminek recés pengéje volt, izomból végig húztam hogy ne tévesszem el de hiába…
    Kimentem a filéző késért majd megpróbáltam azzal, többször is végig húztam mire meg eredt de épp hogy….
    vajon a pofámon is ilyen vastag a bőr?.. kérdeztem magamban :S
    Nem sokkal később újra megpróbálkoztam.
    Akasztás fájdalmas ha nem jól csinálod ha ügyes vagy gyors és végzetes.
    Kimentem az erdőbe és a legmagasabb fát választottam majd a legvastagabb ágát annak.
    Mikor leugrottam eltört……
    Nem akartam el hinni ezt az egészet vagy csak én vagyok ilyen balek….
    És rá jöttem hogy kénytelen vagyok ezzel a tudattal élni egy életen át ha kell, muszáj!
    Erre ítéltettem!
    Igen persze mások azt mondják oh majd nőre nő a baj , meg hogy neked csaj kell aki helyre ráz….
    A padlóról mindenki fel tud állni akárhányszor oda kerül,de mivan ha átszakad a padló?
    A jó és a rossz út, a bölcsebbek ezzel jönnek akik megjárták már ezt az utat, és ha én találtam egy lelki út vesztőt amiből mindenki csak ki akar jutni?Én nem………
    A köztes utat választottam, átszakadt a padló de vissza tértem,
    És úgy döntöttem hogy egyedül élem le az életem!
    Valamit valamiért!
    Hogy hülye vagyok?
    Talán, de talán nem!
    Legalább egy ember legyen ilyen lelki ismeretes mint én és már nem érdekel hányan szólnak meg vagy néznek le ez miatt, mert be kell hogy valljam, egy éve nem is voltam már nővel sem!
    Már nem járnak rossz gondolatok a fejemben, úgy vagyok vele hogy remélem a pokolra kerülök ez miatt!
    Csak végig megyek ezen a köztes úton egyedül, így a helyes számomra mert ha magány önmaga ellen fordítod lehetnek még jó dolgok az életedben. 🙂
    Már nincs visszaút vagy egy kéz mi visszahúzna.
    S hogy miért tettem vagy hogyan csaltam meg?!
    Csak egy csók volt…………………………………………………………………
    hallom mai napig csöngeni a fülemben sírva fakadtan utolsó szavait:
    Te voltál a mindenem…………………………………………………..

    1. Te nem vagy lelkiismeretes.
      Én tudom, mi a feladatod, ami miatt letört az ág.
      Írj a mailcímemre, ha tudni akarod.

    2. A fa IQ-járól
      Angyalka,

      The Drága, a fának legalább esze van 🙂

      A csaj egy önérzetes picsa volt, akinek fontosabb volt az a tudat, hogy SAJÁT és KIZÁRÓLAGOS Kiskutyát tartson, mint amilyen fontos voltál Te a magad valóságában. Lehet hogy igazából nem is Veled folytatott viszonyt, csak a magában ápolgatott álomképpel, aminek Te csak egy elképzelt megtestesülése voltál. Attól, hogy kavartál valaki mással, attól Te más lettél? Egyáltalán nem. A csaj elképzelése változott? Alapjaiban. Ilyen alapon az álomvilága elég ingatag lábakon állt, és láthatóan Tőled függetlenül működött. Te megbántad? Igen. A csajt ez érdekelte? Egyáltalán nem. Őt csak saját maga érdekli, és arra kérlek, hogy vedd ezt észre!

      Az ilyenért nem érdemes felkötni magad, sőt nem is tudnék mondani mást sem, amiért érdemes lenne. Úgyhogy ezt az egész beteg szuicid projektet úgy ahogy van, felejtsük is szépen el!

      Sajnos az az ábra, hogy ha ki is nyírod magad, akkor a következő inkarnációban újra szembesülsz a problémával, újra és újra egész addig, amíg egyszer sikeresen meg nem oldod. Az öngyilkosság eredménytelen, szűk látókörű menekülési kísérlet, ami sehova sem vezet.

      A magam részéről én abszolút nem sajnállak, és Te se tedd ezt magaddal! Vállalni kell a tetteidért a felelősséget, lehet hogy ez az ügy az ex-csajoddal rosszul sikerült, igen, lehet hogy látszólag hibát követtél el, de mindenki követ el hibákat, és mégsem dől össze a világ. De az is lehet hogy így kellett lennie, és csak egy darabig vitt együtt az utatok. (szerintem inkább ez utóbbi a helyzet)

      Különben meg egyedül éléni egyáltalán nem katasztrófa, hanem nagyon is élvezhető állapot, sőt, szerintem aki nem képes másoktól függetlenül boldog lenni, az jobb ha megtanulja ezt, és csak utána akar majd társas kapcsolatot.

    3. Egyetértek az előttem szólóval…
      Csak drámáztok össze-vissza. Ha az említett hölgyeménynek elég volt egy másfelé elcsattant bakicsók, ahhoz hogy végleg elforduljon a ” mindenétől ” , akkor ő sem volt lelkiismeretes sem magával, sem pedig veled szemben. ( Főleg hogy rád rakott egy ilyen terhet, amihez még ő sem tud felnőni. )
      De te sem vagy saját magaddal ha azt hiszed, hogy egy magadra erőltetett szerzetesélettel majd vezekelsz. Ez egy ” csakazértismegmutatom” lökött kölyök bosszúhadjárata, mert belül tudod, hogy akkorát nem hibáztál. Igazad is van! Akkor meg minek hibáztatod magad?
      2. Ha a te érzéseid legalább valódiak lennének ömlengenél az iránta érzett szerelmedről, de csak azt írkálod, hogy te mit tettél meg a saját önbecsülésed visszaszerzéséért. Merthogy felvilágosítanálak, erről szólt az egész…
      Nincs neked semmi bajod, nekem úgy tűnik jó gyerek vagy.
      Két nagy pofon, meg egy vállveregetés helyre rázna…

      1. Nagyon nem értek egyet az előttem szólókkal…:)
        ” bakirandi-bakicsók-bakisimi-bakigyerek…stb.stb…..meddig hívjuk bakinak?!?!?

        Egy normálisan gondolkodó szerelmesnek eszébe nem jut „bakicsókolózni” senkivel.
        Egyszerűen nem érdekli más pasi vagy nő.
        Ha pedig érdekli, minek okoz fájdalmat olyan lánynak aki őt szereti.
        Az, hogy rájött a csaj, hogy a „mindene” már máshoz is vonzódik, ezáltal lemond a további kapcsolatról…..tökéletesen érthető és jogos.
        Itt nincs a lánnyal semmi gond.
        Sztem azok vannak érzelmi „zsákutcába” akik szeretnek egyedül élni vagy azt gondolják bármit megtehetsz és ráfogod csak egy „baki”.
        Mellékesen kiryen története meglehetősen „hollywood”.Legalábbis a fele biztosan 🙂

        1. Egyetértek a nem egyetértéssel, de csak egy pontig….
          Abban értek egyet, hogy a történet nekem is döbbenetesen hollywoodinak tűnt és nem tudtam eldönteni, hogy ez most komoly vagy az itteni levelezés paródiája.. De akár igaz is lehet, és annyi minden hangzott el, hogy kedvem támadt hozzászólni. Kicsit beleveszem a bolygókat is, bocsi..

          Zseniálisnak tartom Domoszlai Kati egyik írását a témában, és mindenre meg is adja a választ, a megcsalás valamilyen hiány kielégítése kell hogy legyen. Ezért is simán megtörténhet, hogy élsz egy jónak vélt kapcsolatban és mégis váratlanul és teljesen ártatlanul beleszeretsz valakibe, akibe belelátod vagy akitől meg is kapod azt ami hiány benned. Ez többféle dolog lehet, elsősorban tényleg a szexre gondolhatunk, de másféle éhség is okozhatja a megcsalást. Lehet az intellektuális éhség, szeretetéhség, elfogadáséhség stb.

          Az intellektuális éhségen azt értem, hogy a más érdeklődési kör miatt elkezd valami hiányozni az egyik fél életébeől, mert az egyik hegyet mászni akar, a másik meg „ezo” és akármennyire is megengedőek egymással beúszhat a képbe egy harmadik aki igazán értékeli a hegymászást vagy az „ezo”-t, lelkileg közelkerülnek és kész a megcsalás, vagy a vonzódás, szerelem, vágy egy teljesebb valami iránt. Mert már nagyon hiányzott az a hegymászás, lehet hogy csak tudatalatt de akkor is. Alap probléma az „ön nem ismerés” vagy a „hazudás magunknak” miközben a lélek másra áhítozik. folyamatosan és egyre erősebben. Aztán lehet olyan hogy arra vágyik az illető hogy szeressék, elfogadják, mert mondjuk a feleségétől/férjétől csak a zsörtölődést, a napi problémák felsorolását, a hibái ismételgetését kapja nap, mint nap, és valaki más pedig tisztelettel, szeretettel, ne adj Isten rajongással tekint rá és az addig hiányzott az életéből, nem tapasztalta a viszonylag jól működő kapcsolatában. Az is lehet ok, hogy az egyik fél úgy érzi, hogy minden rendben – mert az történik, ami neki tökéletesen jó és elég – a másik pedig azt érzi, hogy egyáltalán nem az történik, amit ő szeretne hogy történjen, és ez normál esetben nem biztos hogy azonos azzal amire 10 éve vágyott.

          Az asztrológia szerint egy kapcsolatban kb 2 év (1,8 év) az, amíg a Mars jellegű konfliktusok előjönnek, kiderül hogy ezzel tudnak-e mit kezdeni. Ezek bár mély dolgok lehetnek, de még általában arról szólnak, hogy kinek van igaza, hogy ki „győz”, és hogy mennyire képesek rendezni a konfliktust. Ebben az időszakban nagyon is jó ha előjönnek azok a konfliktusok, és nagyon jó ha sikerül eldönteni, hogy a saját személyiségünk elvárásai a másik felé erősebbek vagy a másik iránt érzett szerelmünk. Ebből nagyon érdemes levonni a következtetéseket. A 2 évet túlélő kapcsolatokban valószínűleg ezek a dolgok szépen helyre tudnak kerülni . Ami azonban szerintem extra fontos (!!!!!), hogy ha együtt maradnak, ha szakítanak, akkor is legyen megértés, megbocsájtás, elfogadás és önvizsgálatból eredő belső változás. Ha ez nincs, akkor ugyanazok a meccsek újra előjönnek.

          A Mars meccsek után másféle bolygóhatások jönnek, nagy személyiségbeli változásokat generálnak, ami szintén megrendíti a párkapcsolatot, és akkor is csak megbocsájtással és elfogadással érdemes továbblépni, akár együtt, akár külön.

          Tehát a helyzet megértése: mi hiányzott a másiknak? Feltétel nélküli elfogadása annak, hogy ő ilyen, vagy ilyenné lett, ilyen fura dolgok hiányoznak neki. Át lehet gondolni, hogy az ember akarja-e azokat a számára furának tűnő dolgokat megadni a másiknak, akarja-e tudja-e hajlandó-e változni az ügy érdekében. Tehát azt, hogy másik másmilyen, mást szeretne, másképp szeretne, semmiképpen nem érdemes személyes sértésnek venni, sőt… Ha tényleg szereted a párodat, akkor kézenfekvő az elfogadás. Ha olyasmit szeretne, amit neked sok, idegen, kellemetlen, akkor úgysem tudod boldoggá tenni és nem fog működni. Ha egy kapcsolat elején már nincs akkora hatással rád, hogy változz érte, akkor szerintem jobb szakítani és elengedni, mert a későbbiekben majd gondot okoz.

          Tehát a sok nagyon-nagyon szeretem, imádom, mindent megteszek érte érzés mit sem ér, ha változni nem tudsz érte. Nyilván ez az egész kétoldaú, ő is változhat érted, ha akar, ha vagy annyira fontos neki. Ha nem, az akkor megint nem nyerő és hasonló csapdába visz. De a változásnak nem szabad olyannak lennie, amelynél bármelyik fél nem lehet önmaga, akarata és meggyőződése ellenére korlátoznia kell önmagát, mert az csak színjáték és nem sokáig működik, csak a következő konfliktusos bolygóállásig. Ha a szakítás jön, akkor is a szeretettel elengedős, belátós fajta szakításnak van csak értelme. Fontos hogy egyik félben se maradjon olyan tüske, ami továbbiakban csak tovább gennyesedik. Itt akár karmikus meccs is lehet, ha ilyen van, hát bizony azt is hasonlóan kellene rendezni, hogy ne jöjjön másik eset. Ez még bonyolultabb és mégkönnyebb sértetten úgy reagálni, hogy nanemá….Tehát szakítás esetén is meg kell bocsájtani, lerendezni magadban az ügyet, akkor is ha csak fél év volt és akkor meg pláne ha 20 év. de… azért ne felejtsük el, hogy ez maga is egy tanulási folyamat. Ha nem találkoztál életeben ezzel, nem tanultál meg megbocsájtani, normálisan szakítani, akkor nyilván nem biztos hogy olyan jól fog menni, akár az ovishiszti szintjéig is vissza lehet süllyedni és az is teljesen megérthető, ha valaki ezt a mintát kapta.ó, és ebben semmi rossz, semmi elítélnivaló nincs, főleg ha az illető hajlandó ebben is fejlődni.

          A másik fél megértése után a saját magadban történő lépés is elengedhetetlen, valamit mutat neked ez a történet, valamiben bizonyára itt az ideje a változás, ha volt szakítás, ha nem volt. Sokszor nevetséges apróságokon nem tudunk túllépni. Az önvizsgálat, az őszinteség magunkhoz szerintem mindig beválik és nincs olyan, hogy valaki „hibás”, bármelyik cifra otthagyós, megcsalós éremnek mindig 2 oldala van. Ha csak lehet mindig meg kell bocsájtani, de nem valamilyen álszent megfelelési kényszerből, vagy érdekből vagy önzésből (maradjon velem, én győzzek) , vallási jókereszténységból, , nem is úgy hogy „lesz.rom” megbocsájtok csak rá se kelljen néznem, hanem belülről, elfogadással, sőt szeretettel. N A E Z M E G N E M M E GY CS A K Ú GY M A G Á T Ó L, akaratból, vagy buddha állapotból, mindenképpen szükséges belső munka, hogy képesek legyünk megérteni a valódi okokat. Szerintem Szabó Ica gyakorlatai és Sanyi igazságkereső gyakorlatai /Őszinteség/ kiválóak erre !!!!!!!

          1. Domoszlai Katalin

            Megbocsátás helyett elfogadás
            Véleményem szerint, ha a másik tesz valamit, amivel fájdalmat okoz, az azért fáj, mert volt a mi részünkről elvárás vele szemben.

            Hogy ha én szeretem, ő is szeressen.

            Ha én hűséges vagyok, akkor legyen ő is.

            A világ ezzel szemben nem így működik.

            Minden ember képes adni, jót és rosszat egyaránt.

            Ha többet, mást vársz el, akkor az elvárás miatt csalódsz. Ezért a megoldás az elfogadás, azt adta, adja, amire képes.

            A megértés szintjén nagyon fontos, hogy belássuk, azt kapjuk amilyen tapasztalatra szükségünk van.

            Ami bánt, ami fáj, azt három fő okból kapjuk.

            az egyik, ez a tévedésünk, hogy ha szeretünk valakit az viszont kell hogy szeressen. Ha blokkunk van a szeretet befogadásában, akkor az a dolga, megmutassa a blokkot. Itt elsősorban az a fő probléma, hogy a szüleink által elhittünk, mit kell tennünk azért, hogy szerethetőek legyünk, ők sem tudták, önmagunkat kell szeretni és elfogadni, tisztelni és a helyén értékelni, hogy a világ ugyanezt meg tudja adni, amíg tévedünk, hazudunk önmagunkkal kapcsolatban a világ dolga, tükrözze ezt.

            a másik az, hogy naivak vagyunk és tapasztalatlanok, az egónk olyan mint egy kisgyerek, meg kell égesse magát ahhoz, hogy megismerje a tűz forró, bízni abban tudjon, ami rajta múlik – és ehhez elsősorban önmagát ismerje meg, a mintarendszerét, ami alapvetően meghatározza mi az ami jár neki – legalábbis az eddigi kondicionáltsága alapján. Ez szükséges tapasztalat ahhoz, hogy meg tudjuk haladni a mintarendszerünket.

            a harmadik fő ok pedig a saját karmánk visszahatása, az egó fejlődése során törvényszerű, hogy hibázunk, tévedünk, megcsalunk és meg leszünk csalva. Megtettük és a tapasztalatot visszakapjuk, mert szükségünk van rá, hogy átéljük ugyanazt. Ezért tévedés a harag, hiszen a karma beteljesítőjére haragudni olyan, mint haragudni a napra miért süt, vagy az esőre, miért esik. Törvény, ami értünk jött létre.

          2. Látogató Kérdő

            Katika.
            Igaz, amit írsz, hiszen megélted. Ám elégedetlenséget áraszt. Miért mentél el kínjaid terepéről?

          3. Domoszlai Katalin

            Mert a kínlódni ostobaság
            Az elégedetlenség nem negatív, az elégedetlenség hajtóerő.

            Persze bele lehet ragadni helyzetekbe, a mártírságot és a mazochizmust azonban érdemes meghaladni. Ehhez bűntudatokat kell feloldani, megmentési kényszert stb stb. Megtanulni tisztelni önmagunkat a másik embert.

            A válaszok végtelenül egyszerűek és minden problémának van legjobb megoldása. Feloldani azokat a mintákat szükséges, ami miatt a Felsőbb Énünk nem képes ezeket megmutatni.

          4. Húha…
            Minden tiszteletem azoké, ha valakik valamiben hisznek.
            Magyarázni mindent lehet különböző tudománnyal v. áltudománnyal.
            Senkit nem akarok megbántani, de szkeptikus vagyok mindenféle Isten, Sors, Karma, Buddha,
            Megvanírva,Következőélet,Astrológia,Mágia, Ráolvasás,Jóslás…stb…stb…sorolhatnám napestig.
            Én úgy gondolom, hogy menekülnek valamibe embertársaim, hogy elviselhetővé tegyék saját maguknak az élet rejtett buktatóit.
            Őszintén sajnálom és korántsem akarok megbántani Senkit….ennyi baromságot már régen tudtam végig olvasni.

            Ennél sokkal egyszerűbb a képlet.
            Van Sz@r ember és van jó ember.
            Ha én szeretem, nem kell szeretnie ….SŐT !!
            Ha nem szeretem a páromat, kiszállok az életéből.
            Sokkal hamarabb érzed, hogy nem ő az akivel együtt akarsz élni…..csak GYÁVA vagy lépni….vagy ÖNZŐ módon nem akarsz elveszteni valamit, amit még adhat neked…….inkább félremész.(semmi köze a karmához, ami sztem ugye nincs is)
            Hiányzik valami….általában ez a magyarázat és már nem a megcsaló, hanem a megcsalt a nyomi 😀

            Egyet fel kéne fogni…sosem lesz olyan párunk, aki tökéletes illeszkedik hozzánk…mindig fog valami hiányozni a másiktól. Ez nem jogosíthat fel senkit, hogy hónapokat , éveket vegyek el „valaki” életéből…..vagy szabadon engedjük, hogy élje tovább életét, vagy lemondunk hiányunkról és próbálunk illeszkedni.
            Már itt eldől ki sz@r ember és ki tud jó lenni és még közelben sincs egy idegen, másik nemiszerv 🙂

            …és a legfontosabb kedves megcsalók:

            Miért sunyi és alattomos módon hajtjuk be a ami hiányzik??
            Ha jogos az igényed a „hiány” pótlására, miért nem vállalja fel senki a párja előtt???

            Nem kell sokat gondolkodnod.

          5. hit
            Hosszú éveken keresztül éltem én is abban a világban, amiben most te. Néha meg-meginogtam, mert olyasmik történtek, amik nem illettek a képbe. A környezetem azonban folyton visszahúzott, mert ők is ilyen egyszerű séma szerint élnek: a halál után megszűnünk, az élet csak ennyi.
            Ha ezt elfogadjuk, légüres térbe kerülünk. Magunkat helyezzük a legfelső lépcsőfokra, holott az univerzumról sem tudunk semmit. Ezzel kész a káosz.
            A hit valóban becsülendő. Mióta van, én is visszakaptam önmagam, napról-napra rácsodálkozom a világra. Minden értelmet nyert, összefüggő képpé állt. És olyan dolgokra vagyok képes, amikről még én magam sem álmodtam.
            És ha hiszed, ha nem, vannak tökéletesen illeszkedő párok. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek nézeteltéréseik.
            Amíg nem nyitunk a világra, annak mélyebb régiót sem tapasztalhatjuk meg.
            Szép napot mindenkinek!

          6. Domoszlai Katalin

            Ha ilyen egyszerű a képleted
            miért teszel fel kérdéseket?

            Mégsem sikerült meggyőznöd önmagad?

            Akit megcsalnak, az nagy pofont kap az egójára. Kompenzál persze, mások szarok, alattomosak, sunyik, baromságokat írnak, hülyeségekben hisznek.

            Nagyon sok pofont kap az egójára az az ember, aki másokat hibáztat.

            Gondoltam, hogy lesz felhördülés. Ez egy jelenség.

            Akár a Sanyi, akár az Ági, akár én írom le itt ezen az oldalon, fogadd el, amit kaptál a fejlődésedért van, kiárad a harag, a lekicsinylés, a hamis önmagasztalás azokból az emberekből, akik nem értek meg még arra, szembenézzenek önmagukkal.

            Itt még a megbocsátás sem működik, a becsapottság fájdalma feldolgozatlan.

            Aki az gondolja önmagáról ő jó, a másik ember pedig szar, kőkeményen hazudik önmagának. A világtól megkapja a tükröt, bevonzza, hazudni fognak neki.

            Ez van, növeljetek őszinteséget önmagatokkal szemben – ha tudtok.

            Mert milyen alapon akarja valaki elhitetni önmagával hogy ő jó, ha nem képes a megbocsátásra, táplálja a haragot önmagában, ha nem képes az elfogadásra és a szeretettel teli elengedésre?

            Az emberi jóság, tisztesség és érték itt kezdődik.

          7. Teljesen más vizeken evezünk
            Sajnálom , ha megbántottam bárkit is, nem volt szándékomban.
            Költői kérdést tettem fel…én tudom a választ 🙂
            Az elengedés , nem megbocsájtás…..és nem harag miatt engedjük el,hanem szeretetből 😀
            Az emberi jóság és tisztesség nem kell, hogy egyenértékű legyen az emberi hülyeséggel.

            Sokáig hittem a Télapóban, a Jézuskában és a Rézfa…ú bagolyban is.
            Nem megyek bele meddő vitákba, hisz értelmetlen a képzelet szülte semmiről meggyőzni egymást.
            Egyszerűen másképp gondoljuk.
            Őszintén kívánom legyetek boldogok!

          8. …miért az a hibás akitmegcsalnak?
            Ne haragudj kedves Katalin de én sem igazán értek veled egyet. Engem is megcsaltak 7 év kapcsolat után, mondhatnám teljesen váratlanul, de nyilván ez nem így van, csak én voltam a vak ahhoz hogy észrevegyem a jeleket. Mert maximálisan megbíztam a páromban.
            Nyilván van valami oka annak ha az egyik fél félrelép, nálunk azonban ezt nem előzték meg viták, veszekedések, a párom nem kérte hogy változtassak ezen vagy azon, azt sem tudtam hogy van valami gond köztünk. Ráadásul egy olyan nővel csalt meg aki idősebb, iszik és dohányzik is, miközben a párom utálja a dohányzást és antialkoholista. + Vegetáriánus.
            Kb 5-6 hónapja csalt, amikor rájöttem. Az lett gyanús, hogy amikor hazajött mindig büdös cigiszaga volt és el sem tudtam képzelni hogy az én cigiutáló párom hol járkál ilyen helyen?. De mindig megmagyarázta, hogy az ügyfelek (P….. ügynök volt) dohányoznak és ráragad.Nem akarom leírni ezt az egészet mert nagyon fájdalmas volt a számomra, és az okát azóta sem árulta el. Ugyan megbocsájtottam neki, de nekem ez a kapcsolat már semmi örömöt nem okoz és megbízni sem tudok benne többé.. És nem érzem hogy hibás lennék, még akkor sem ha „okot adtam erre”. Esélyt sem adott arra, hogy bármit megbeszéljünk, hiszen ő nem az a típus. Szerintem elég jellemtelenek azok az emberek, akik arra valóó hivatkozással csalják meg a párjukat, mert az szerintük nem ad elég örömet vagy boldogságot nekik. A problémákat meg kell beszélni és ha nem jutnak közös nevezőre, akkor még mindig szét lehet válni, és a becsület megmarad.
            Károsnak tartom azt a mentalítást, amivel itt a megcsalt nőkben gyakorlatilag bűntudatot keltesz, mert biztosan ők a hibás a kialakult helyzetért. Honnan veszed ezt?
            Ezzel gyakorlatilag a férfiak önigazolást kapnak, hogy bármit megtehetnek velünk nőkkel.
            Ahogy én látom egyszerűen arról van szó hogy a férfiak szexuális étvágya sokal nagyobb mint a nőké, és ezt mindeképpen ki kell elégíteniük, akár a saját párjuk családjuk feláldozásával is.

          9. Teljesen igazad van…nem az a hibás akit megcsalnak
            A felgyorsult életnek köszönhetően változnak az emberi szokások.
            A világ is változik….a normál értékrend egyre több emberben felborul…..megmagyarázzák és indokolják a lopást, a hazugságot, s könyörtelenséget, a csalást stb…stb….és a megcsalást is.
            Sajnos ez egy idő után normálisnak tűnik, hisz mindenhol ezt hallod olvasod…..persze az emberi társadalom nagyobb része elitéli alapból ezeket a dolgokat.
            Azt gondolom, a legtöbb megcsalás a nemiszervek viszketése miatt történik….semmi komolyabb indok nincs mélyebben.
            A megcsalók általában egy pár órára jönnek össze és lezavarnak egy-két numerát.
            Ott megkapod ami hiányzott??…biztos nem….egyszerűen „izgalomra” vágyik és nem érdekli, hogy másnak milyen fájdalmat okoz.
            A megcsalók előszeretettel hangoztatják „Hiányzott ez meg az!!” (oldalakat írhatnék kinek mi hiányzik) hányinger keltő és nagyon gyenge védekezés, ugyanis ha hiányzik valami egy párkapcsolatban, akkor pakolj össze és keress olyan párt aki megadja neked……de a érzelmileg nulla embernek persze nincs bátorsága megtenni, mert egyszerübb ha innen-onnan összeszedni, ami kell neki.
            Majd jogot formálunk a „hiány” dumával , hogy még a tükörbe is beletudjunk nézni.
            Ez egyszerű ÖNZŐSÉG és GYÁVASÁG….de ha egy olyan emberrel teszed meg, aki szeret és a boldogságodat szem előtt tartva él VELED…akkor gusztustalan és undoritó cselekmény.
            Teljesen mindegy Nő vagy Férfi teszi meg.
            Minden valamire való ember tudja, hogy egy párkapcsolat lemondásokkal jár.
            Olyan ember nem létezik, aki MINDENT megad neked, hisz te sem adsz meg mindent !!
            Tedd sorrendbe mi a fontos neked és ha a párod nem tud annyit adni, akkor engedd el és hagyd, hogy megkeresse azt, akinek többet tud adni.
            Ez így korrekt, akivel valaha „egyek” voltatok.

          10. …pár mondat a legvégén javitásra szorul
            Ne bontsuk le Nőre és Férfira….érzéketlen emberek.
            Megértem, hogy a történetedben férfi volt az elkövető, de ugyanannyi fehérmájú feleség, élettárs és barátnő van a világon, aki”máshol” kezelteti a szexuális étvágyát ….nem az aktuális párjával.

          11. Búntudatkeltés
            Ez, hidd el, ez egyáltalán nem bűntudatkeltés, sokkal inkább egy másfajta megközelítési módról szóló gondolkodás, ami órási segítség lehet annak aki hajlandó elfogadni.
            Senki nem bűnös, és senki nem bűntelen, mint ahogy senki nem hibás, és nem hibátlan, mindenki az életet tanulja.
            Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek a fejében megfordul automatikusan, egy ilyen helyzetben, hogy én vajon mit hibáztam, mit nem vettem észre, miben hazudtam magamnak. Ezt érdemes kicsit mélyebben, tudatosabban is vizsgálni, mert nagyon értékes felismeréshez lehet belőle jutni.

            Mondjuk egy megcsalós helyzetben simán ott lehet a másik iránti tapintat, „nem akarom megbántani” attitűd, a „hiába magyarázom mi hiányzik” téma, mert a megcsalt fél tényleg nem is érti a különbséget.

            Azonban sajnos én úgy tapasztalom, hogy ha valaki valamilyen bajban, konfliktusban, rossz helyzetben arra jut hogy valaki más a hibás és ő pedig teljesen ártatlan, az egyfajta megrekedés. Lehet hogy egy nagyon kis apróságról van szó, amiben változni szükséges a továbblépéshez, de a azt gondolom, hogy a Sors addig mutogatja, amíg rá nem jössz hogy mi az a dolog, apróság vagy nagyobb. Ha sikerül rájönni és abban fejlődni, akkor tudsz továbblépni, sajnos előbb nem. Amíg ez nem sikerül, addig csak megrekedés van, ilyenkor alakul ki a „szar és jó emberek világa” benned. ahogy ezt az egyik hozzászóló megfogalmazta, és ez nem hinném hogy jó lenne, senkinek, mert az elég sivár világ lehet. Viszont szerencsére mindenkinek megadatik a szabad akarat és a szabad választás lehetősége, és kis bátorsággal olyan világban élhet, ami jó neki.

          12. Ne mááárrr
            Kedves Ágnes!
            Senki nem bűnös….senki nem hibás…….meg a Sors intéz mindent, csak nézzél mélyen magadba.

            Ha beléd rohan autóval valaki hátulról vagy a feleséged az ágyadba hentereg a szomszéddal…stb…stb…..gondolkodj el miben hibáztál….próbáld megközelíteni máshonnan….vagy megrekedsz.

            Ennyi általánosságot, áljóságot már régen olvastam…..igen is van szar és jó ember.

            Továbbá…..Nem tudom hol élsz te per-pillanat, de a mai világban szabad akaratról és szabad választási lehetőségről botorság beszélni.
            Viszont legyél boldog ha neked megadatott /és akkor értem miért írsz ilyen butaságokat/,
            mert az emberek nagy részének csak bizonyos utak közül lehet választani és olyan út nincs is amilyet szeretnénk/nének.

          13. Köszönöm
            Köszönöm a jókívánságot ! Én értem, Tőlem bárki feloszthatja a világot szar és jó emberekre, akinek így jó. Én megrekedt és kereső emberekre osztanám, ha muszáj lenne felosztani. Én azt tapasztalom, hogy van választás is meg út is, de nincs nálam a bölcsek köve.
            Abban tökéletesen egyetértek, hogy olyan út, amit az emberek szeretnének, de különösebbet nem kell tenni érte csak átlépni rá, olyan szerintem sincs. Vagy ha van, akkor ahhoz erős hit és önbizalom szükséges, leginkább önmagukban, hogy jól tudnak dönteni az utakkal kapcsolatban. A szabad akaraton a gondolat, hit és cselekvés szabadságát értettem. Ági

          14. Domoszlai Katalin

            Bűntudatot kelteni a másik emberben akkor lehet
            ha az ott van.

            Aki hibáztatja magát.

            Te is ezt teszed magaddal, hiszen belátod – legalább azt, vak voltál.

            Sőt még azt is a kommunikáció nem működik köztetek.

            Tudod, ha valaki azt tapasztalja, a másik ember gondolkodása olyan merev, mint a Tiéd, egyszerűen abbahagyja a kommunikációt.

            Mert kész, betonkemény véleményed van. Ítélkezel és a segítő szándékom bizony nem megy át.

            Sajnálom.

            Ha ezen nem tudsz változtatni, a kapcsolatod nem fog működni. Mert a párod el fog menni újra lazulni, keresni fog valakit, aki azonnali véleményezés helyett együtt érzően végighallgatja.

            Ugyanis ha valóban a szex lenne a probléma forrása, akkor ez jóval előbb kibukik, mint hét év. A nagyétvágyú, lelkiismeretlen pasik még pár hónapig sem bírják ki, és a teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy nők is vannak ebből a típusból.

  61. Esélyes vagy reménytelen?
    Kedves Mindenki,

    Engedjétek meg, hogy kikérjem a véleményeteket.

    Feleségemmel több mint tíz éve ismerkedtem meg az egyetemen. Kapcsolatunk azóta tart. Az idő nagy részében távkapcsolatban éltünk, tervezgettük a jövőnket, álmodoztunk, hogy milyen lesz majd ha összeköltözünk. Sajnos több okból kifolyólag ez hosszú ideig nem volt lehetséges. 2,5 éve végül leköltöztem hozzá, és elkezdtük a közös életünket. Először én tanultam, míg munkát kerestem, aztán Ő tanult, tehát csendben éldegéltünk egymás mellett. Egy hirtelen ötlettől vezérelve megkértem a kezét, majd rá egy pár hétre áldott állapotba került, aztán lakásvásárlás, esküvő…. mindezt úgy, hogy igazán kettesben nem éltünk együtt, nem ismertük meg egymást, most már mindketten belátjuk, hogy kicsit elkapkodtuk…Aztán megszületett a Kisfiam, az életem értelme. Boldogok voltunk, és hihetetlen fáradtak. Aztán ahogy növekedett, cseperedett a kis csemeténk, én úgy kerültem a háttérbe….. nem részletezném tovább, a lényeg, hogy ezek után én megcsaltam…megismertem egy lányt, akivel csak barátok lettünk…aztán több lett belőle, én hónapokig ellenálltam, kitartottam, hiszen a távkapcsolatunk alatt sosem csaltam meg, nem fért bele az elveimbe…és egyszer csak azon vettem észre magam, hogy szerelmes vagyok a másik Lányba…és megtörtem…elkezdődött a hazugságdömping, ami eleinte nem is okozott nekem problémát. Ám a kezdeti nemtörődömség nem tartott sokáig, amikor is végig gondoltam mit tettem, rohamosan romlásnak indult a, a gerincsérvem olyan állapotba került, hogy kórházba kerültem ( ez 2013. júniusában történt) … de a kórházban a kezelések ellenére nem javult az állapotom…éreztem hogy összefüggés van a dolgok között, ezért megpróbáltam kilépni az új kapcsolatomból…de nem sikerült, nem tudtam elengedni….otthon többször elmondtam hogy probléma van, nem vagyok boldog, és azt is elmondtam miért. A válasz mindig az volt: Majd jobban odafigyelek ígérem…és persze két nap múlva már semmi…hát visszaléptem az új kapcsolatomhoz…többször megpróbáltuk abbahagyni, Ő küldött vissza a családomhoz, hogy rakjam rendbe a házasságom…mindig ezt mondta…de nem sikerült, egyszerűen nem tudtam elengedni. Olyan szerelem alakult ki közöttünk, amilyet még soha nem éreztem, minden jól működött közöttünk, Ő volt ( volt???) a másik felem. Már csak pusztán egymás érintésétől is hihetetlen, megmagyarázhatatlan állapotba kerültünk….az egészségi állapotom egyre rosszabb lett… és mint az várható volt, lebuktunk. Nem volt egyértelmű, de nem bírtam tovább, vallottam…mindent őszintén…mint az várható volt, teljes volt a sokk…elválunk, visszaköltözök anyukámékhoz a gyerekkel…..aztán 180°os fordulat következett…megbocsát, kezdjük előröl…én időt kértem, nem mondtam egyből igent…gondolkodtam, pszichológussal beszéltem, barátokkal beszéltem, Vele is beszéltem, és (talán túl hamar) azt mondtam próbáljuk meg… Őt elküldtem, összetörtem, megöltem a lelkét… és visszamentem a családomhoz…ez múlthét hétfőn történt… aztán pár napig minden szépen alakult, sokat beszélgettünk, sokat szeretkeztünk, úgy nézett ki minden rendben lehet…persze sokszor eszébe jut még, de azt mondja boldog. Viszont én már nem vagyok biztos a dologban…nem vagyok biztos benne, hogy jól döntöttem, félek tőle, hogy azért döntöttem így, mert megsajnáltam, mert bepánikoltam, hogy elveszi tőlem az Életem Értelmét, a Fiamat…és egyszerűen nem tudok másra gondolni, csak Őrá…minden percben, hogy mennyire hiányzik az érintése, az illata, a hangja, az ölelése, a csókja…ha a feleségemmel vagyok, hozzámér vagy megcsókol, nem mondhatom hogy rossz, de azok után, hogy megtapasztaltam milyen a mennyország….És kétségeim támadtak, nem tudom, hogy a feleségem meg tud-e bocsátani, vagy egyszerűen csak ő is pánikba esett, hogy mi lesz vele, és ezért mondja, hogy igen, és maradjunk együtt…nem tudom, hogy én túl tudom-e tenni magam azon, hogy mást szeretek, úgy, ahogy még soha senkit… Félek, hogy nem fog működni, csak megpróbálom a Fiam miatt….és félek, ha kétségeim vannak, nem tudom megcsinálni… félek hogy nem fog működni, de egyszerűen nem élném túl a másféléves Kisfiam elvesztését… Kérlek osszátok meg velem a véleményeteket, az sem baj, ha olyanok írnak, akik csak elítélnek, de ha lenne olyan, aki volt vagy van hasonló helyzetben, kérem ossza meg velem a tapasztalatait… Szép napot

    1. Észrevételek
      1. Van egy csomó olyan meggyőződésed, ami nem igaz.
      És az életedet így nem a valóság, hanem a téves meggyőződéseid mentén kormányozod.
      2. Gerincbetegség: nincs tartásod (gerinced), nem vagy Magaddal és másokkal becsületes. Nem tartasz ki az Általad helyesnek ítélt dolgok, mint helyes választások mellett. Egyszerűen nem kezeld az Általad helyesnek ítélt dolgokat helyes választásokként. Az a belső érzelmi konfliktusod van, hogy tudod, mi a jó, de mégsem vállalod fel, nem mered megtenni.
      A téves meggyőződések miatt.:)
      Hiába észleled, hogy mi a jó, ha közben észben meg az van, hogy ezt nem szabad.

      Miről beszélek?:) Lehet érteni?
      Ha Neked valami jó, mért nem azt teszed teljes mellszélességgel?
      Ha Neked valami nem jó, mért nem mondasz rá nemet?
      Ha Te teszel valamit, mért teszel közben úgy, mintha nem tennéd azt?…
      Ilyenek.
      Ebben a 3 kérdésben fel van sorolva, mikben tudnál helyesebben cselekedni – ami megoldaná a helyzetedet.
      Írd fel egy papírra, miket szeretnél, és utána dolgozz ki megoldásokat arra, hogy azt mind, vagy azokból minél többet megkapj – becsületes úton.
      Amelyiket szerinted nem lehet megvalósítani, abban kérj tőlünk tanácsot!:)

  62. Esélyes vagy reménytelen?
    Kedves Mindenki,

    Engedjétek meg, hogy kikérjem a véleményeteket.

    Feleségemmel több mint tíz éve ismerkedtem meg az egyetemen. Kapcsolatunk azóta tart. Az idő nagy részében távkapcsolatban éltünk, tervezgettük a jövőnket, álmodoztunk, hogy milyen lesz majd ha összeköltözünk. Sajnos több okból kifolyólag ez hosszú ideig nem volt lehetséges. 2,5 éve végül leköltöztem hozzá, és elkezdtük a közös életünket. Először én tanultam, míg munkát kerestem, aztán Ő tanult, tehát csendben éldegéltünk egymás mellett. Egy hirtelen ötlettől vezérelve megkértem a kezét, majd rá egy pár hétre áldott állapotba került, aztán lakásvásárlás, esküvő…. mindezt úgy, hogy igazán kettesben nem éltünk együtt, nem ismertük meg egymást, most már mindketten belátjuk, hogy kicsit elkapkodtuk…Aztán megszületett a Kisfiam, az életem értelme. Boldogok voltunk, és hihetetlen fáradtak. Aztán ahogy növekedett, cseperedett a kis csemeténk, én úgy kerültem a háttérbe….. nem részletezném tovább, a lényeg, hogy ezek után én megcsaltam…megismertem egy lányt, akivel csak barátok lettünk…aztán több lett belőle, én hónapokig ellenálltam, kitartottam, hiszen a távkapcsolatunk alatt sosem csaltam meg, nem fért bele az elveimbe…és egyszer csak azon vettem észre magam, hogy szerelmes vagyok a másik Lányba…és megtörtem…elkezdődött a hazugságdömping, ami eleinte nem is okozott nekem problémát. Ám a kezdeti nemtörődömség nem tartott sokáig, amikor is végig gondoltam mit tettem, rohamosan romlásnak indult a, a gerincsérvem olyan állapotba került, hogy kórházba kerültem ( ez 2013. júniusában történt) … de a kórházban a kezelések ellenére nem javult az állapotom…éreztem hogy összefüggés van a dolgok között, ezért megpróbáltam kilépni az új kapcsolatomból…de nem sikerült, nem tudtam elengedni….otthon többször elmondtam hogy probléma van, nem vagyok boldog, és azt is elmondtam miért. A válasz mindig az volt: Majd jobban odafigyelek ígérem…és persze két nap múlva már semmi…hát visszaléptem az új kapcsolatomhoz…többször megpróbáltuk abbahagyni, Ő küldött vissza a családomhoz, hogy rakjam rendbe a házasságom…mindig ezt mondta…de nem sikerült, egyszerűen nem tudtam elengedni. Olyan szerelem alakult ki közöttünk, amilyet még soha nem éreztem, minden jól működött közöttünk, Ő volt ( volt???) a másik felem. Már csak pusztán egymás érintésétől is hihetetlen, megmagyarázhatatlan állapotba kerültünk….az egészségi állapotom egyre rosszabb lett… és mint az várható volt, lebuktunk. Nem volt egyértelmű, de nem bírtam tovább, vallottam…mindent őszintén…mint az várható volt, teljes volt a sokk…elválunk, visszaköltözök anyukámékhoz a gyerekkel…..aztán 180°os fordulat következett…megbocsát, kezdjük előröl…én időt kértem, nem mondtam egyből igent…gondolkodtam, pszichológussal beszéltem, barátokkal beszéltem, Vele is beszéltem, és (talán túl hamar) azt mondtam próbáljuk meg… Őt elküldtem, összetörtem, megöltem a lelkét… és visszamentem a családomhoz…ez múlthét hétfőn történt… aztán pár napig minden szépen alakult, sokat beszélgettünk, sokat szeretkeztünk, úgy nézett ki minden rendben lehet…persze sokszor eszébe jut még, de azt mondja boldog. Viszont én már nem vagyok biztos a dologban…nem vagyok biztos benne, hogy jól döntöttem, félek tőle, hogy azért döntöttem így, mert megsajnáltam, mert bepánikoltam, hogy elveszi tőlem az Életem Értelmét, a Fiamat…és egyszerűen nem tudok másra gondolni, csak Őrá…minden percben, hogy mennyire hiányzik az érintése, az illata, a hangja, az ölelése, a csókja…ha a feleségemmel vagyok, hozzámér vagy megcsókol, nem mondhatom hogy rossz, de azok után, hogy megtapasztaltam milyen a mennyország….És kétségeim támadtak, nem tudom, hogy a feleségem meg tud-e bocsátani, vagy egyszerűen csak ő is pánikba esett, hogy mi lesz vele, és ezért mondja, hogy igen, és maradjunk együtt…nem tudom, hogy én túl tudom-e tenni magam azon, hogy mást szeretek, úgy, ahogy még soha senkit… Félek, hogy nem fog működni, csak megpróbálom a Fiam miatt….és félek, ha kétségeim vannak, nem tudom megcsinálni… félek hogy nem fog működni, de egyszerűen nem élném túl a másféléves Kisfiam elvesztését… Kérlek osszátok meg velem a véleményeteket, az sem baj, ha olyanok írnak, akik csak elítélnek, de ha lenne olyan, aki volt vagy van hasonló helyzetben, kérem ossza meg velem a tapasztalatait… Szép napot

    1. Észrevételek
      1. Van egy csomó olyan meggyőződésed, ami nem igaz.
      És az életedet így nem a valóság, hanem a téves meggyőződéseid mentén kormányozod.
      2. Gerincbetegség: nincs tartásod (gerinced), nem vagy Magaddal és másokkal becsületes. Nem tartasz ki az Általad helyesnek ítélt dolgok, mint helyes választások mellett. Egyszerűen nem kezeld az Általad helyesnek ítélt dolgokat helyes választásokként. Az a belső érzelmi konfliktusod van, hogy tudod, mi a jó, de mégsem vállalod fel, nem mered megtenni.
      A téves meggyőződések miatt.:)
      Hiába észleled, hogy mi a jó, ha közben észben meg az van, hogy ezt nem szabad.

      Miről beszélek?:) Lehet érteni?
      Ha Neked valami jó, mért nem azt teszed teljes mellszélességgel?
      Ha Neked valami nem jó, mért nem mondasz rá nemet?
      Ha Te teszel valamit, mért teszel közben úgy, mintha nem tennéd azt?…
      Ilyenek.
      Ebben a 3 kérdésben fel van sorolva, mikben tudnál helyesebben cselekedni – ami megoldaná a helyzetedet.
      Írd fel egy papírra, miket szeretnél, és utána dolgozz ki megoldásokat arra, hogy azt mind, vagy azokból minél többet megkapj – becsületes úton.
      Amelyiket szerinted nem lehet megvalósítani, abban kérj tőlünk tanácsot!:)

  63. ha rám gondol közben,
    vagy ha egyáltalán eszébe jutok,és nem a pillanatot élvezi azzal a személlyel,akivel a vágy csúcsait járja,akkor valóban megcsal,mert az én viszonylatomban,velem kapcsolatban éli hozzám ragadt életét.Nem megcsalás,ha nem gondolsz a fehér bűn(tudat)elefántra,hanem egyszerűen éled,amit a helyzet hoz,(az összefonódás kibontakozását).Akkor béklyó és rossz szájíz nélkül szárnyalsz vágyatokkal,és valóban a saját sorsodat éled,és nem más függvényeként görcsölsz a programozott helyes és nem helyes ítélkezéseid érzelmi vonzatai között.De ez csak akkor működik,ha nem alkoholtól,kábszertől,stb.bódultan éled meg a pillanat tisztaságát,hanem önkéntelenül(spontán),és totálisan(elragadtatottan)feledkezel meg a téged befonó kapcsolati és elváráshálóról.Üdv:felacso

  64. ha rám gondol közben,
    vagy ha egyáltalán eszébe jutok,és nem a pillanatot élvezi azzal a személlyel,akivel a vágy csúcsait járja,akkor valóban megcsal,mert az én viszonylatomban,velem kapcsolatban éli hozzám ragadt életét.Nem megcsalás,ha nem gondolsz a fehér bűn(tudat)elefántra,hanem egyszerűen éled,amit a helyzet hoz,(az összefonódás kibontakozását).Akkor béklyó és rossz szájíz nélkül szárnyalsz vágyatokkal,és valóban a saját sorsodat éled,és nem más függvényeként görcsölsz a programozott helyes és nem helyes ítélkezéseid érzelmi vonzatai között.De ez csak akkor működik,ha nem alkoholtól,kábszertől,stb.bódultan éled meg a pillanat tisztaságát,hanem önkéntelenül(spontán),és totálisan(elragadtatottan)feledkezel meg a téged befonó kapcsolati és elváráshálóról.Üdv:felacso

  65. Kommandinger Roland

    Megcsalás, hűség, önmegvalósítás, tévhitek, valóság, stb.
    Kedves Aditi és Domoszlai Katalin!

    Nagyon értékes és sokak számára segítségként szolgáló véleményt írtatok a témával kapcsolatban. Elismerésem. Én pár gondolattal szeretném kiegészíteni az Általatok leírtakat. Aditi az önismeret, önértékelés, szabad szellem, tudatos én felfedezésének szerepére hívta fel a figyelmet. Fontos kiemelni a tudatosságot. Itt nem érzelmi hanem a környezet, működések, saját működés felismerése utáni tudatos életvezetés a lényeg. Sokaknak sokkoló lehet ez a felfogás, de – sajnos vagy nem sajnos – a világ így működik. A mesék, szociológiák, neveltetés által belénk táplált világkép, ebből fakadó elvárások és a valóság nagyon különbözik. Erre a tudatállapotra nagyon sok tapasztalás után juthat el az átlag ember – többnyire keserű élmények után. Domoszlai Kati véleménye is teljesen helytálló a hiányérzetből fakadó csalárd működés kapcsán. E két fő gondolatmenetet szeretném kiegészíteni pár sajánt véleménnyel a teljesség igénye nélkül. Az önismeret és önmegvalósítás kérdése egyértelmű, ezt nem forszírozom – bár talán ez a legnehezebb elengedés, megbocsájtás, feldolgozás témában. Vegyük csak az alapkérdést: hűtlenség. Vajon tényleg mindig kettőn áll a vásár? A hiányérzet amit a megcsaló megél mindig a másik fél tevőleges vagy nem tevőleges hozzájárulásával történik? Hát nem. És nagyon nem. Vannak bántó kapcsolatok, érzéketlen és hiányos kapcsolatok. Azonban a többségében tiszta érzésű és igényű emberek kellnek egybe. Persze lehetűnk poligámok, tapasztalatlanok, sokfélék. A kapcsolatok megtartására nincs egyértelmű statisztikai vélemény míg az ellentétére sem. Nem is a statisztikák döntenek. Sok esetben a hiányérzet nem a kapcsolatból a társ alul vagy felül működéséből ered. Hanem az elkövetőből. Annak gyermekkori és később megélt életútjából, tapasztalásaiból, működéséből. Olyan hiányérzeteket, sérüléseket hordoznak magukban ami folyamatos külső megerősítést kíván a számukra. A bázis kapcsolat eltörpül és mégis oda térnek vissza. Miért? Mert nem a kapcsolatukkal, az abban való megéléseikkel van a bajuk, hiányuk, hanem saját magukkal. Tudják, hogy a döntés amit hoznak milyen következményekkel jár/hat. Sok ember életét sanyarítja meg hosszú időre, de nem tudnak ellenállni a saját igazolásuk vágyának. Teszik amit tenniük kell. Aztán ott van a bőség állapota. Amikor az elkövető mindent megkap. Anyagi, érzelmi, szexuális, stb. téren. Elégedett és még sem. Mert ő maga nem tud, nem képes, nem akar hozzátenni a kapcsolathoz. Ami egyensúlytalanságot okoz. Ez bántja, rossz érzést kelt benne és a kapcsolati hierarchiában is alárendelt érzést kelt benne. Nem marad más minthogy kintről, mással biztosítsa saját értékességének, hasznosságának érzetét. Szóval akár hiány, akár bőség, nem kell mindig kettő a vásárhoz. A döntést és magát a történést egy ember hozza. Hogy mi volt az ok az mindig kérdés marad. Ha valaki kötődik, tisztel, és fontos a kapcsolat, akkor a megoldáson dolgozik és nem a kifelé való megvalósuláson. Hiszen a legtöbb elkövető visszatér a bázis kapcsolatba. Ami már eleve azt jelzi, hogy önmagával kéne tisztában és békében lennie, nem másra hárítani a hiányait ami nem is a kapcsolatából erednek. Ezzel a kis szösszenettel szeretnék sok erőt, kitartást kívánni minden nőnek, férfinak akit ez a gyötrelem elért. Tudatom Veletek, hogy ne magatokat okoljátok. A döntést és a cselekedetet nem Ti tettétek meg. Mindenre van megoldás és aki akarja az megold nem mást keres. Higyjétek el, kevés az a szeretői viszony amiből valós kapcsolódás lesz. A legtöbb ilyen helyzet sok fájdalommal és az elkövető számára nagy tanulsággal jár. Hiába a nagy méret, az extra körítés, a vágyak megélése, mégsem lesznek istenek vagy istennők, mert csak használják őket. Persze vannak kivételek de ez csak pár százalék.

  66. Kommandinger Roland

    Megcsalás, hűség, önmegvalósítás, tévhitek, valóság, stb.
    Kedves Aditi és Domoszlai Katalin!

    Nagyon értékes és sokak számára segítségként szolgáló véleményt írtatok a témával kapcsolatban. Elismerésem. Én pár gondolattal szeretném kiegészíteni az Általatok leírtakat. Aditi az önismeret, önértékelés, szabad szellem, tudatos én felfedezésének szerepére hívta fel a figyelmet. Fontos kiemelni a tudatosságot. Itt nem érzelmi hanem a környezet, működések, saját működés felismerése utáni tudatos életvezetés a lényeg. Sokaknak sokkoló lehet ez a felfogás, de – sajnos vagy nem sajnos – a világ így működik. A mesék, szociológiák, neveltetés által belénk táplált világkép, ebből fakadó elvárások és a valóság nagyon különbözik. Erre a tudatállapotra nagyon sok tapasztalás után juthat el az átlag ember – többnyire keserű élmények után. Domoszlai Kati véleménye is teljesen helytálló a hiányérzetből fakadó csalárd működés kapcsán. E két fő gondolatmenetet szeretném kiegészíteni pár sajánt véleménnyel a teljesség igénye nélkül. Az önismeret és önmegvalósítás kérdése egyértelmű, ezt nem forszírozom – bár talán ez a legnehezebb elengedés, megbocsájtás, feldolgozás témában. Vegyük csak az alapkérdést: hűtlenség. Vajon tényleg mindig kettőn áll a vásár? A hiányérzet amit a megcsaló megél mindig a másik fél tevőleges vagy nem tevőleges hozzájárulásával történik? Hát nem. És nagyon nem. Vannak bántó kapcsolatok, érzéketlen és hiányos kapcsolatok. Azonban a többségében tiszta érzésű és igényű emberek kellnek egybe. Persze lehetűnk poligámok, tapasztalatlanok, sokfélék. A kapcsolatok megtartására nincs egyértelmű statisztikai vélemény míg az ellentétére sem. Nem is a statisztikák döntenek. Sok esetben a hiányérzet nem a kapcsolatból a társ alul vagy felül működéséből ered. Hanem az elkövetőből. Annak gyermekkori és később megélt életútjából, tapasztalásaiból, működéséből. Olyan hiányérzeteket, sérüléseket hordoznak magukban ami folyamatos külső megerősítést kíván a számukra. A bázis kapcsolat eltörpül és mégis oda térnek vissza. Miért? Mert nem a kapcsolatukkal, az abban való megéléseikkel van a bajuk, hiányuk, hanem saját magukkal. Tudják, hogy a döntés amit hoznak milyen következményekkel jár/hat. Sok ember életét sanyarítja meg hosszú időre, de nem tudnak ellenállni a saját igazolásuk vágyának. Teszik amit tenniük kell. Aztán ott van a bőség állapota. Amikor az elkövető mindent megkap. Anyagi, érzelmi, szexuális, stb. téren. Elégedett és még sem. Mert ő maga nem tud, nem képes, nem akar hozzátenni a kapcsolathoz. Ami egyensúlytalanságot okoz. Ez bántja, rossz érzést kelt benne és a kapcsolati hierarchiában is alárendelt érzést kelt benne. Nem marad más minthogy kintről, mással biztosítsa saját értékességének, hasznosságának érzetét. Szóval akár hiány, akár bőség, nem kell mindig kettő a vásárhoz. A döntést és magát a történést egy ember hozza. Hogy mi volt az ok az mindig kérdés marad. Ha valaki kötődik, tisztel, és fontos a kapcsolat, akkor a megoldáson dolgozik és nem a kifelé való megvalósuláson. Hiszen a legtöbb elkövető visszatér a bázis kapcsolatba. Ami már eleve azt jelzi, hogy önmagával kéne tisztában és békében lennie, nem másra hárítani a hiányait ami nem is a kapcsolatából erednek. Ezzel a kis szösszenettel szeretnék sok erőt, kitartást kívánni minden nőnek, férfinak akit ez a gyötrelem elért. Tudatom Veletek, hogy ne magatokat okoljátok. A döntést és a cselekedetet nem Ti tettétek meg. Mindenre van megoldás és aki akarja az megold nem mást keres. Higyjétek el, kevés az a szeretői viszony amiből valós kapcsolódás lesz. A legtöbb ilyen helyzet sok fájdalommal és az elkövető számára nagy tanulsággal jár. Hiába a nagy méret, az extra körítés, a vágyak megélése, mégsem lesznek istenek vagy istennők, mert csak használják őket. Persze vannak kivételek de ez csak pár százalék.

Scroll to Top