Én már „ezer éve” oldok többféle módszerrel (kineziológia, Hellinger, SVT, stb.) de még nincs meg az eredmény.
Sőt, maguknak a terapeutáimnak sem sikerült a saját problémájukat azzal a módszerrel megoldani, amit alkalmaznak.
Mik a tapasztalataitok? Nektek hogyan sikerült?
/Nem szeretnék nyilvánosan részleteket írni a saját ügyemről./
oldások, megoldások
A saját tapasztalatom ebben a dologban a következő. Pár hónappal ezelőttig gyakorlatilag sportot űztem a különböző oldásokból. Sanyi módszerétől kezdve (már amennyire tudtam alkalmazni), családállítás, utaztatások, stb. Mondjuk az svt-t nem próbáltam. És türelmetlenül vártam az eredményt, a problémáim megoldódását. Aztán ennek az lett az eredménye, hogy először csalódtam, mert a problémáim nem igazán oldódtak meg, vagy csak időlegesen, nem hoztak hosszú távú eredményeket. A rengeteg oldás végül is mégis elvezetett oda lassanként, hogy az eredménytelenség láttán hoztam egy döntést: legyen, ahogy lennie kell! Apró lépésekben, de ez kezdte vagy inkább kezdi hozni az eredményeket. Hiszem, hogy az oldások nélkül nem jutottam volna el odáig, hogy a görcsös akarásomat, a mindenáron való megoldani akarást elengedjem. Az oldásoknak nálam tehát az az eredménye, hogy idővel a bensőm ellenállását oldja az adott helyzettel kapcsolatban, ami segít befogadni a helyzetet. Az ebből fakadó belső béke hoz megoldásokat aztán. Persze „agyban” tudtam, hogy ez így működik, de nem tudtam csinálni sokáig. Az a pont lehetett a meghatározó, amikor a sok látszólagos kudarc hatására feladtam a mindenáron való irányítási vágyamat. Az érdekesség és a látszólagos ellentmondás az egészben az, hogy az elfogadással nem szűnt meg a változás iránti vágyam, vagyis a szándék megmaradt, de közel sem olyan erőszakos és egós akarat, mint korábban. Ami még sokat tett hozzá szerintem – bár nem hiszem, hogy meg tudnám határozni, hogy pontosan melyik módszer segített, valószínűbb, hogy az összes együttvéve – hogy elkezdtem jógázni. Hetente egyszer járok csak kb. 2 és fél hónapja és mégis idővel azt vettem észre, hogy nagyon nagy hatással van a belső ellenállásaim feladásában, az akarás elengedésében. Békésebb lettem, jól vagyok.
oldások, megoldások
A saját tapasztalatom ebben a dologban a következő. Pár hónappal ezelőttig gyakorlatilag sportot űztem a különböző oldásokból. Sanyi módszerétől kezdve (már amennyire tudtam alkalmazni), családállítás, utaztatások, stb. Mondjuk az svt-t nem próbáltam. És türelmetlenül vártam az eredményt, a problémáim megoldódását. Aztán ennek az lett az eredménye, hogy először csalódtam, mert a problémáim nem igazán oldódtak meg, vagy csak időlegesen, nem hoztak hosszú távú eredményeket. A rengeteg oldás végül is mégis elvezetett oda lassanként, hogy az eredménytelenség láttán hoztam egy döntést: legyen, ahogy lennie kell! Apró lépésekben, de ez kezdte vagy inkább kezdi hozni az eredményeket. Hiszem, hogy az oldások nélkül nem jutottam volna el odáig, hogy a görcsös akarásomat, a mindenáron való megoldani akarást elengedjem. Az oldásoknak nálam tehát az az eredménye, hogy idővel a bensőm ellenállását oldja az adott helyzettel kapcsolatban, ami segít befogadni a helyzetet. Az ebből fakadó belső béke hoz megoldásokat aztán. Persze „agyban” tudtam, hogy ez így működik, de nem tudtam csinálni sokáig. Az a pont lehetett a meghatározó, amikor a sok látszólagos kudarc hatására feladtam a mindenáron való irányítási vágyamat. Az érdekesség és a látszólagos ellentmondás az egészben az, hogy az elfogadással nem szűnt meg a változás iránti vágyam, vagyis a szándék megmaradt, de közel sem olyan erőszakos és egós akarat, mint korábban. Ami még sokat tett hozzá szerintem – bár nem hiszem, hogy meg tudnám határozni, hogy pontosan melyik módszer segített, valószínűbb, hogy az összes együttvéve – hogy elkezdtem jógázni. Hetente egyszer járok csak kb. 2 és fél hónapja és mégis idővel azt vettem észre, hogy nagyon nagy hatással van a belső ellenállásaim feladásában, az akarás elengedésében. Békésebb lettem, jól vagyok.
Én mindig…
…a csillagoktól kértem. Meg is adtak mindent úgy ahogy kértem. Pontosan úgy, a hibáival, a hiányosságaival együtt. Aztán rájöttem, hogy soha nem tudtam pontosan megfogalmazni a vágyaimat. Ezért utoljára azt kértem egy „tiszta” pillanatomban (és ennek már jó ideje), hogy boldog lehessek. És (már jó ideje) az is vagyok!
Ilyen egyszerű! Nem érdemes túlbonyolítani… :))
Én mindig…
…a csillagoktól kértem. Meg is adtak mindent úgy ahogy kértem. Pontosan úgy, a hibáival, a hiányosságaival együtt. Aztán rájöttem, hogy soha nem tudtam pontosan megfogalmazni a vágyaimat. Ezért utoljára azt kértem egy „tiszta” pillanatomban (és ennek már jó ideje), hogy boldog lehessek. És (már jó ideje) az is vagyok!
Ilyen egyszerű! Nem érdemes túlbonyolítani… :))