Itt a sztorim volt a pánikolásaimról, ami már úgy érzem elhanyagolható tényező. Viszont a témát nem törlöm, mert a hozzászólásokban jó pár építő gondolat van a pánikbetegséggel kapcsolatosan, ami másnak/másoknak még jól jöhet…
Itt a sztorim volt a pánikolásaimról, ami már úgy érzem elhanyagolható tényező. Viszont a témát nem törlöm, mert a hozzászólásokban jó pár építő gondolat van a pánikbetegséggel kapcsolatosan, ami másnak/másoknak még jól jöhet…
Kavics22
A pánik meghalás kicsiben, vagy nagyban, attól függ,
Kavics22
A pánik meghalás kicsiben, vagy nagyban, attól függ, mennyire vetíted ki a vélt félelmeidet. Amiről Te írsz, az inkább szorongásnak tűnik, bár egyáltalán nem vagyok orvos. 🙂 A pánikolás jó kis magyar szó, eleve benne van már a félelem.
A nyugtalanság a pánik előjele, szinte várod a folytatást, mikor jön az elvárt szituáció, amiben rohadtul érezheted magad. Kettősség van benned, félsz a bekövetkezéstől, ugyanakkor valahol az egod már felkészült és nagyon csalódott lenne, ha ezúttal nem az elvárásai szerint történnének a dolgok. Pontosan ez a baj, mert ha várod, meg is fog jelenni !
Tévesen azt érzed belülről, hogy tehetetlen vagy, kiszolgáltatott, alá kell vetned magad egy olyan érzésnek, amit végképp nem akarsz. A buszon rátesz egy lapáttal a bezártság érzése na és a tömeg, erre reagál a tested.
Általában azokat teperi le, akik bizonytalanok önmagukban, kevés az önbecsülésük, félnek a világ kihívásaitól, na és attól, hogy igazán önmaguk lehessenek minden szituációban. Ez a lényeg, engedd meg magadnak, hogy önmagad legyél ! Mit számít mások véleménye, ha közben szabadon felvállalhatod azt, aki tényleg vagy.
Amilyen tüneteket leírtál, még kibírható szituációk, ennél ezerszer rosszabb megjelenési formái vannak és az az igazi, amikor meg sem érzed előre, csak rád tör.
Nem tudod élvezni az életet, mert félsz a pániktól, és mert félsz a pániktól, nem tudod élvezni az életet. Ha meg tudnád tenni, hogy az ÉLETET és ÖNMAGAD helyezed előtérbe, szép lassan visszaszorulnának a félelmeid. Lesz egy pont, ahol már nem értékeled, hogy ezt megteszed, vagy sem, mert piszkosul eleged lesz önmagadból.
Le lehet küzdeni, de a betegség bizonyos fázisában már nem árt pszichológus, vagy pszichiáter segítsége. Nem kifejezetten gyógyszerekre gondoltam, mert attól függővé válsz. Azt kellene autogén tréning keretében, vagy relaxációban elsajátítani, hogy Te vagy az erősebb, nem az egod. Nehéz küzdelem, de le lehet győzni. Nekem sikerült.
Szia Kavics22!
Pszichó helyett inkább kineziológus, van
Szia Kavics22!
Pszichó helyett inkább kineziológus, van ismerősöm, de egyelőre úgy vagyok vele, hogy magamnak szeretném megoldani a dolgokat! 🙂
Kavics22
A pánik meghalás kicsiben, vagy nagyban, attól függ,
Kavics22
A pánik meghalás kicsiben, vagy nagyban, attól függ, mennyire vetíted ki a vélt félelmeidet. Amiről Te írsz, az inkább szorongásnak tűnik, bár egyáltalán nem vagyok orvos. 🙂 A pánikolás jó kis magyar szó, eleve benne van már a félelem.
A nyugtalanság a pánik előjele, szinte várod a folytatást, mikor jön az elvárt szituáció, amiben rohadtul érezheted magad. Kettősség van benned, félsz a bekövetkezéstől, ugyanakkor valahol az egod már felkészült és nagyon csalódott lenne, ha ezúttal nem az elvárásai szerint történnének a dolgok. Pontosan ez a baj, mert ha várod, meg is fog jelenni !
Tévesen azt érzed belülről, hogy tehetetlen vagy, kiszolgáltatott, alá kell vetned magad egy olyan érzésnek, amit végképp nem akarsz. A buszon rátesz egy lapáttal a bezártság érzése na és a tömeg, erre reagál a tested.
Általában azokat teperi le, akik bizonytalanok önmagukban, kevés az önbecsülésük, félnek a világ kihívásaitól, na és attól, hogy igazán önmaguk lehessenek minden szituációban. Ez a lényeg, engedd meg magadnak, hogy önmagad legyél ! Mit számít mások véleménye, ha közben szabadon felvállalhatod azt, aki tényleg vagy.
Amilyen tüneteket leírtál, még kibírható szituációk, ennél ezerszer rosszabb megjelenési formái vannak és az az igazi, amikor meg sem érzed előre, csak rád tör.
Nem tudod élvezni az életet, mert félsz a pániktól, és mert félsz a pániktól, nem tudod élvezni az életet. Ha meg tudnád tenni, hogy az ÉLETET és ÖNMAGAD helyezed előtérbe, szép lassan visszaszorulnának a félelmeid. Lesz egy pont, ahol már nem értékeled, hogy ezt megteszed, vagy sem, mert piszkosul eleged lesz önmagadból.
Le lehet küzdeni, de a betegség bizonyos fázisában már nem árt pszichológus, vagy pszichiáter segítsége. Nem kifejezetten gyógyszerekre gondoltam, mert attól függővé válsz. Azt kellene autogén tréning keretében, vagy relaxációban elsajátítani, hogy Te vagy az erősebb, nem az egod. Nehéz küzdelem, de le lehet győzni. Nekem sikerült.
Szia Kavics22!
Pszichó helyett inkább kineziológus, van
Szia Kavics22!
Pszichó helyett inkább kineziológus, van ismerősöm, de egyelőre úgy vagyok vele, hogy magamnak szeretném megoldani a dolgokat! 🙂
„…nem bírja a napot”
Már meséltem…
nekem mint kicsi törékeny lyány voltak (néha még vannak) ilyen jellegű félelmeim. Egy rosszarcú pasi leült mellém a buszon. Előtte távolabb ült, szemben, és akkor is nagyon figyelt, már megkezdődött bennem a szorongás… aztán ahogy mellém telepedett elkezdtem haragudni rá. „mit akarsz? jössz majd utánam ha leszállok? vagy csak az energiámra fáj a fogad? haggyámá..” stb hasonlók, ismerős. Aztán egyszercsak váltottam. „jólvan akkor kapsz annyit amennyi kell, amennyi nekem nem okoz gondot, tudom pótolni, megengedem hogy itt ülj mellettem, többet úgy se kaphatsz” Magam is meglepődtem a gondolataimon, meg ezen a hirtelen váltáson… és csodák csodája a pasi felállt és visszaült az eredeti távolságba, de mostmár nekem háttal!
A másik történet hasonló: bkv sztrájk, uborkásüveg-buszok, sok táskával voltam, a keréken ültem, meditációs napra indultam. Pont az orrom előtt, az ajtónál állt egy neonáci tag, aki elkezdett mocskosan és agresszívan a fejem fölött üvöltözni a mögöttem -ülésen- ülőkkel, hogy így-úgy megveri őket, mit képzelnek hogy fiatalok és ülnek, mikor a vakok, öregek állnak… (aki állt mozdulni sem bírt, örült hogy egyáltalán felfért a buszra, nem kell újabb fél órát fagyoskodnia) Nagyon zavart, készültem volna lelkiekben is a tanfolyamra, töményen árasztotta magából a mocskot, hátulról meg persze válaszoltak. „miért miért, nemáá” aztán hirtelen megint váltottam: „oké, akkor nem hagyom, hogy zavarj” elkezdtem a szívemre koncentrálni, és szeretetet nyugalmat árasztani kifelé… Mit ad Isten a vakok szálltak le leghamarabb, így már nem volt miért üvöltöznie, hát a srác is leszállt, és ott toporzékolt (szó szerint!) a buszmegállóban…
Halálfélelem: meditációban halj meg (engem megevett egy pók(!)) és nézd meg a Fountaint mégegyszer, kifejezetten a halálos részeket (nő, fa, vége)
Szóval Peti, legjobb védekezés ha kiárasztod magadból a szeretetet. Azzal nem tudnak mit kezdeni. Kowalskyt szoktam dudorászni: „a sötét lelkű madár nem bírja a napot” 🙂
Film nézéssel az a baj, hogy gyerekkorom óta van egy olyan
Film nézéssel az a baj, hogy gyerekkorom óta van egy olyan érzés, amikor vége filmnek, az olyan rossz! Látod, a dolgok vége elfogadás, halál! 🙂 Kicsibe, de kiütközik! Rengeteg filmet nézek, hogy amikor eljutok oda felfogjam, h mi van vagy megfigyeljem! Van, amikor sikerül akkor csak „kaszálás”! 🙂
Én is filóztam rajta, hogy megélek halált! Történeted az azért érdekes, hogy a „Csöppcsaj” ha kiengedi magát, akkor miket érhet el! 🙂
„…nem bírja a napot”
Már meséltem…
nekem mint kicsi törékeny lyány voltak (néha még vannak) ilyen jellegű félelmeim. Egy rosszarcú pasi leült mellém a buszon. Előtte távolabb ült, szemben, és akkor is nagyon figyelt, már megkezdődött bennem a szorongás… aztán ahogy mellém telepedett elkezdtem haragudni rá. „mit akarsz? jössz majd utánam ha leszállok? vagy csak az energiámra fáj a fogad? haggyámá..” stb hasonlók, ismerős. Aztán egyszercsak váltottam. „jólvan akkor kapsz annyit amennyi kell, amennyi nekem nem okoz gondot, tudom pótolni, megengedem hogy itt ülj mellettem, többet úgy se kaphatsz” Magam is meglepődtem a gondolataimon, meg ezen a hirtelen váltáson… és csodák csodája a pasi felállt és visszaült az eredeti távolságba, de mostmár nekem háttal!
A másik történet hasonló: bkv sztrájk, uborkásüveg-buszok, sok táskával voltam, a keréken ültem, meditációs napra indultam. Pont az orrom előtt, az ajtónál állt egy neonáci tag, aki elkezdett mocskosan és agresszívan a fejem fölött üvöltözni a mögöttem -ülésen- ülőkkel, hogy így-úgy megveri őket, mit képzelnek hogy fiatalok és ülnek, mikor a vakok, öregek állnak… (aki állt mozdulni sem bírt, örült hogy egyáltalán felfért a buszra, nem kell újabb fél órát fagyoskodnia) Nagyon zavart, készültem volna lelkiekben is a tanfolyamra, töményen árasztotta magából a mocskot, hátulról meg persze válaszoltak. „miért miért, nemáá” aztán hirtelen megint váltottam: „oké, akkor nem hagyom, hogy zavarj” elkezdtem a szívemre koncentrálni, és szeretetet nyugalmat árasztani kifelé… Mit ad Isten a vakok szálltak le leghamarabb, így már nem volt miért üvöltöznie, hát a srác is leszállt, és ott toporzékolt (szó szerint!) a buszmegállóban…
Halálfélelem: meditációban halj meg (engem megevett egy pók(!)) és nézd meg a Fountaint mégegyszer, kifejezetten a halálos részeket (nő, fa, vége)
Szóval Peti, legjobb védekezés ha kiárasztod magadból a szeretetet. Azzal nem tudnak mit kezdeni. Kowalskyt szoktam dudorászni: „a sötét lelkű madár nem bírja a napot” 🙂
Film nézéssel az a baj, hogy gyerekkorom óta van egy olyan
Film nézéssel az a baj, hogy gyerekkorom óta van egy olyan érzés, amikor vége filmnek, az olyan rossz! Látod, a dolgok vége elfogadás, halál! 🙂 Kicsibe, de kiütközik! Rengeteg filmet nézek, hogy amikor eljutok oda felfogjam, h mi van vagy megfigyeljem! Van, amikor sikerül akkor csak „kaszálás”! 🙂
Én is filóztam rajta, hogy megélek halált! Történeted az azért érdekes, hogy a „Csöppcsaj” ha kiengedi magát, akkor miket érhet el! 🙂
van mitől félned!
Azért van halálfélelmed mert olyan dolgok előtt nyitottad ki a lelked ami az Élő Isten előtt utálatos,de mivel mi emberek szabad akarattal rendelkezünk ezért az Isten elengedte a „kezed” és azt a gonosz megláncolta,most úgy játszik veled ahogy akar. Itt az eredménye a hiteteknek, Jézus azt mondotta hogy a gyümölcseiről ismeritek meg őket,nézd meg az életed gyümölcseit: félelem,pánik káosz ez bizony az ördög gyümölcsei. Azt ajánlom neked hogy keress egy Bibliához hű gyülekezetet lehetőleg ne szektát se katolikust. UI: Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.jános 8.36
félelemre nevelés
nem is tudtam hogy bárkinek is van mitől félnie, ütős kis tanács 😀
(na mindegy, úgy látszik azt nem tudom elfogadni, ha valaki félelemre tanítja a másikat)
Ez agyrém! Ezt komolyan gondoltad? 😛
Ez agyrém! Ezt komolyan gondoltad? 😛
Na ezt a kirekesztést !…de ne katolikust.Micsoda megvezetett
Na ezt a kirekesztést !…de ne katolikust.Micsoda megvezetett ítélkezés ez?
És Te papolsz nekünk a Sátán befolyásáról.
Először neked kéne nem rá hallgatni !Hanem Jézusra,amit itt csak nekünk bizonygatsz,de Te pont a tanításai ellen teszel!
,,Mások szemében a szálkát ,sajátodban meg a gerendát”?
Szerinted jó ez így?
Jó helyre járhatsz Te is ,ahol erre tanítanak,hogy kirekessz egy másik egyházat,ráadásul a tradicionális egyházat,amely a még megmaradt hagyományt őrzi.
Szép dolog,és Te ítéled el a szektákat is. Ez eléggé szektás dolog is,nem gondolod?
Vagy a tiétek az igazi?
De jó hogy elökerült ez a beszélgetés! 🙂
Köszi Éva hogy
De jó hogy elökerült ez a beszélgetés! 🙂
Köszi Éva hogy elöástad!
Talán rég nincs is velünk a ,,Névtelen”….
Petike!
Tudod ha már ketten hárman összegyülnek…. 😉
Tök mindegy hogy minek nevezik magukat.
Hogy adnak-e egyáltalán maguknak nevet.
🙂
Nem egészen az én érdemem.
Z. útkereső friss bejegyzésére
Nem egészen az én érdemem.
Z. útkereső friss bejegyzésére jöttem ide./és mit találok?:) /
Bár ez a ,,tudat alatti”vadászösztönöm,nekem is feltűnt már:)
Nekem se kellett túl mélyre ásni, mert a címlapon az első téma
Nekem se kellett túl mélyre ásni, mert a címlapon az első téma ez volt, amikor feljöttem az oldalra. És hát Én is elsőre ugrottam, kapásból reagáltam. 😛 A dátumot meg se néztem. 😛
ezen csak röhögni tudok…;)
valami elképesztő…:))
Szabox: kár
ezen csak röhögni tudok…;)
valami elképesztő…:))
Szabox: kár hogy kitörölted az eredeti témát, én sajnos nem láttam anno, a válaszokból meg csak körvonalazni lehet, hogy min mentél keresztül.
Tudod Virág,ez nem is annyira nevetséges,szerintem inkább
Tudod Virág,ez nem is annyira nevetséges,szerintem inkább siralmas,hogy emberek idáig jutnak.
Én ilyenkor inkább sajnálkozom.
Nem lehet neki olyan jó,mint ahogy azt itt el akarja hitetni velünk.
Annyira extrém volt, amit írt, hogy fel sem tudtam háborodni
Annyira extrém volt, amit írt, hogy fel sem tudtam háborodni rajta…
Azt hiszem ez az, amikor nem talál be valami..mert nincs miért.
Persze szomorú, hogy így látja a dolgokat és sajnálom, hogy ilyen félelemben él, de ez az ő döntése… én inkább azon nevetek, hogy minek titulál minket, ezzel nincs mit kezdeni.
Két dologra lennék kíváncsi, melyik az általa elfogadott „nem szekta”.
Illetve hogy a fenébe téved ilyen oldalakra. Vagy direkt azt keresi, hogy hol dobhatja be ezt a „bűnösök vagytok” szöveget?
Igazából szerintem nem is érdemel több említést a dolog…
van mitől félned!
Azért van halálfélelmed mert olyan dolgok előtt nyitottad ki a lelked ami az Élő Isten előtt utálatos,de mivel mi emberek szabad akarattal rendelkezünk ezért az Isten elengedte a „kezed” és azt a gonosz megláncolta,most úgy játszik veled ahogy akar. Itt az eredménye a hiteteknek, Jézus azt mondotta hogy a gyümölcseiről ismeritek meg őket,nézd meg az életed gyümölcseit: félelem,pánik káosz ez bizony az ördög gyümölcsei. Azt ajánlom neked hogy keress egy Bibliához hű gyülekezetet lehetőleg ne szektát se katolikust. UI: Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.jános 8.36
félelemre nevelés
nem is tudtam hogy bárkinek is van mitől félnie, ütős kis tanács 😀
(na mindegy, úgy látszik azt nem tudom elfogadni, ha valaki félelemre tanítja a másikat)
Ez agyrém! Ezt komolyan gondoltad? 😛
Ez agyrém! Ezt komolyan gondoltad? 😛
Na ezt a kirekesztést !…de ne katolikust.Micsoda megvezetett
Na ezt a kirekesztést !…de ne katolikust.Micsoda megvezetett ítélkezés ez?
És Te papolsz nekünk a Sátán befolyásáról.
Először neked kéne nem rá hallgatni !Hanem Jézusra,amit itt csak nekünk bizonygatsz,de Te pont a tanításai ellen teszel!
,,Mások szemében a szálkát ,sajátodban meg a gerendát”?
Szerinted jó ez így?
Jó helyre járhatsz Te is ,ahol erre tanítanak,hogy kirekessz egy másik egyházat,ráadásul a tradicionális egyházat,amely a még megmaradt hagyományt őrzi.
Szép dolog,és Te ítéled el a szektákat is. Ez eléggé szektás dolog is,nem gondolod?
Vagy a tiétek az igazi?
De jó hogy elökerült ez a beszélgetés! 🙂
Köszi Éva hogy
De jó hogy elökerült ez a beszélgetés! 🙂
Köszi Éva hogy elöástad!
Talán rég nincs is velünk a ,,Névtelen”….
Petike!
Tudod ha már ketten hárman összegyülnek…. 😉
Tök mindegy hogy minek nevezik magukat.
Hogy adnak-e egyáltalán maguknak nevet.
🙂
Nem egészen az én érdemem.
Z. útkereső friss bejegyzésére
Nem egészen az én érdemem.
Z. útkereső friss bejegyzésére jöttem ide./és mit találok?:) /
Bár ez a ,,tudat alatti”vadászösztönöm,nekem is feltűnt már:)
Nekem se kellett túl mélyre ásni, mert a címlapon az első téma
Nekem se kellett túl mélyre ásni, mert a címlapon az első téma ez volt, amikor feljöttem az oldalra. És hát Én is elsőre ugrottam, kapásból reagáltam. 😛 A dátumot meg se néztem. 😛
ezen csak röhögni tudok…;)
valami elképesztő…:))
Szabox: kár
ezen csak röhögni tudok…;)
valami elképesztő…:))
Szabox: kár hogy kitörölted az eredeti témát, én sajnos nem láttam anno, a válaszokból meg csak körvonalazni lehet, hogy min mentél keresztül.
Tudod Virág,ez nem is annyira nevetséges,szerintem inkább
Tudod Virág,ez nem is annyira nevetséges,szerintem inkább siralmas,hogy emberek idáig jutnak.
Én ilyenkor inkább sajnálkozom.
Nem lehet neki olyan jó,mint ahogy azt itt el akarja hitetni velünk.
Annyira extrém volt, amit írt, hogy fel sem tudtam háborodni
Annyira extrém volt, amit írt, hogy fel sem tudtam háborodni rajta…
Azt hiszem ez az, amikor nem talál be valami..mert nincs miért.
Persze szomorú, hogy így látja a dolgokat és sajnálom, hogy ilyen félelemben él, de ez az ő döntése… én inkább azon nevetek, hogy minek titulál minket, ezzel nincs mit kezdeni.
Két dologra lennék kíváncsi, melyik az általa elfogadott „nem szekta”.
Illetve hogy a fenébe téved ilyen oldalakra. Vagy direkt azt keresi, hogy hol dobhatja be ezt a „bűnösök vagytok” szöveget?
Igazából szerintem nem is érdemel több említést a dolog…
Szia Szabox!
Meditálj!
Ülj le egyenes háttal, kösd a tudatod a légzésedhez.
Csinálj annyi légzést, amennyit akarsz.
Amikor kész vagy akkor jön a vizualizációs gyakorlat.
Képzeld el a fizikai tested.
Efölé rakd oda az érzelmi tested.
Efölé rakd oda a mentális tested.
Efölé rakd oda a spirituális tested.
Lásd egymás fölött a testeket.
3 légzésel töltsd fel a fizikai tested, a mentális tested és a spirituális tested:
Belégzésre a forrás fehér fényét lélegezd be a testekbe. Kilégzésre fényesedjen.
7 légzéssel töltsd fel az érzelmi tested
Belégzésre fényes, csillogó sötétzöld-lila színnel töltsd fel az érzelmi tested, kilégzésre tisztuljon, fényesedjen.
Nézd meg mi történt a többivel.
Ezután az összes testbe lélegezz be arany fényt, legalább 3X vagy 7X.
Egyesítsd a testeket gyönyörű csillogó, színes energiát fogsz kapni.
Hogy érzed magad?
🙂
Szia Karmatörlő!
Köszi Neked is a medi leírását! Ha jól
Szia Karmatörlő!
Köszi Neked is a medi leírását! Ha jól emlékszem, akkor már másnak is ajánlottad ezt a medit! Ezekszerint ez ilyen hatásos?
Szia Peti!
Kiégeti a félelmet és minden korlátozó érzést az érzelemtestből.
Elég hatásos, de tudod, hogy minden a tudatosságon múlik.
🙂
Szia Szabox!
Meditálj!
Ülj le egyenes háttal, kösd a tudatod a légzésedhez.
Csinálj annyi légzést, amennyit akarsz.
Amikor kész vagy akkor jön a vizualizációs gyakorlat.
Képzeld el a fizikai tested.
Efölé rakd oda az érzelmi tested.
Efölé rakd oda a mentális tested.
Efölé rakd oda a spirituális tested.
Lásd egymás fölött a testeket.
3 légzésel töltsd fel a fizikai tested, a mentális tested és a spirituális tested:
Belégzésre a forrás fehér fényét lélegezd be a testekbe. Kilégzésre fényesedjen.
7 légzéssel töltsd fel az érzelmi tested
Belégzésre fényes, csillogó sötétzöld-lila színnel töltsd fel az érzelmi tested, kilégzésre tisztuljon, fényesedjen.
Nézd meg mi történt a többivel.
Ezután az összes testbe lélegezz be arany fényt, legalább 3X vagy 7X.
Egyesítsd a testeket gyönyörű csillogó, színes energiát fogsz kapni.
Hogy érzed magad?
🙂
Szia Karmatörlő!
Köszi Neked is a medi leírását! Ha jól
Szia Karmatörlő!
Köszi Neked is a medi leírását! Ha jól emlékszem, akkor már másnak is ajánlottad ezt a medit! Ezekszerint ez ilyen hatásos?
Szia Peti!
Kiégeti a félelmet és minden korlátozó érzést az érzelemtestből.
Elég hatásos, de tudod, hogy minden a tudatosságon múlik.
🙂
Öreg pánikos
Tapasztalataim szerint a pánikosok leginkább gyerekkori traumák miatt gyulladnak be. Ez lehet halálfélelem is, sokat hagytak sötétben, egyedül kellett „erős férfiként” az erdőn át hazamenni, stb. Mivel neked a tüneteid az emésztés területén vannak, a helyedben itt ásnék. Esetleg megkérdezni a mamát, hogy nem voltál e bepisilős, vagy hasonló. Csukd be a szemed, idézd fel a jelenség fizikai érzeteit és hagyd hogy időben visszavigyenek ahhoz a traumához, ami kiválthatta. Az oldás szerintem már magától fog menni.
A pánikosok gyakran tudnak depisek is lenni, ami sokszor nem manifesztálódik, látensen cipelik magukkal. Itt is néz körül adott esetben.
Én „gyakorlott” vagyok mindkét kérdésben, a depit már leküzdöttem, nagyon megszenvedtem vele. A para még manapság is elő tud venni, amikor este lámpát oltok. Gyorsan megvigasztalom a „gyereket” és húzok aludni mint a baba.
A fehérköpenyesekről pedig annyit, hogy ha csak nincs egy tuti, rég óta ismert szakember a környezetedben, ne kerülj a karmaik közé. Ők nem beszélik a mi nyelvünket. Meg tudod ezt te oldani magad is, ez egy feladat, egészen biztos oka van, végig kell járjad a gyógyulás útját.
Szép álmokat.
Hédi
Szia Hédi!
„Ez lehet halálfélelem is, sokat hagytak sötétben”
Szia Hédi!
„Ez lehet halálfélelem is, sokat hagytak sötétben” —> :)nem oly rég figyeltem meg magamon, hogy ha mondjuk éjszaka kimegyek wc-re, akkor mindenhol égetem a villanyt. 🙂 Foglalkozom ezzel is, asszem elég jól „haladok” 🙂
Köszi a hozzászólást Neked is! Igen, ez is az „Én harcom”, szóval, asszem pár év és jól leszek! 🙂 Fél év múlva már lehet csak mosolygok majd ezen! 🙂
Csak rajtad múlik mikor
Péter!
Nem kell hónapokig, évekig küzdeni ezzel, hacsak nincs valami egyéb indíttatás. Ha több részből áll az ügy és te szép lassan akarsz végigmenni rajtuk az is jó, de akár egy egyszeri „katarzissal” is túljuthatsz rajta. Attól függ mennyi ideig van szükséged ezekre a szimptómákra ahhoz, hogy ezt az ösvényt kipipáld. És akkor mosolyogj, de ne magadon, hanem élvezetből. Ezt is kipróbáltad, ezen is átestél, ezt is megoldottad. Szóval olyan jóleső, elégedett mosoly legyen :):):)
Üdv!
Hédi
Öreg pánikos
Tapasztalataim szerint a pánikosok leginkább gyerekkori traumák miatt gyulladnak be. Ez lehet halálfélelem is, sokat hagytak sötétben, egyedül kellett „erős férfiként” az erdőn át hazamenni, stb. Mivel neked a tüneteid az emésztés területén vannak, a helyedben itt ásnék. Esetleg megkérdezni a mamát, hogy nem voltál e bepisilős, vagy hasonló. Csukd be a szemed, idézd fel a jelenség fizikai érzeteit és hagyd hogy időben visszavigyenek ahhoz a traumához, ami kiválthatta. Az oldás szerintem már magától fog menni.
A pánikosok gyakran tudnak depisek is lenni, ami sokszor nem manifesztálódik, látensen cipelik magukkal. Itt is néz körül adott esetben.
Én „gyakorlott” vagyok mindkét kérdésben, a depit már leküzdöttem, nagyon megszenvedtem vele. A para még manapság is elő tud venni, amikor este lámpát oltok. Gyorsan megvigasztalom a „gyereket” és húzok aludni mint a baba.
A fehérköpenyesekről pedig annyit, hogy ha csak nincs egy tuti, rég óta ismert szakember a környezetedben, ne kerülj a karmaik közé. Ők nem beszélik a mi nyelvünket. Meg tudod ezt te oldani magad is, ez egy feladat, egészen biztos oka van, végig kell járjad a gyógyulás útját.
Szép álmokat.
Hédi
Szia Hédi!
„Ez lehet halálfélelem is, sokat hagytak sötétben”
Szia Hédi!
„Ez lehet halálfélelem is, sokat hagytak sötétben” —> :)nem oly rég figyeltem meg magamon, hogy ha mondjuk éjszaka kimegyek wc-re, akkor mindenhol égetem a villanyt. 🙂 Foglalkozom ezzel is, asszem elég jól „haladok” 🙂
Köszi a hozzászólást Neked is! Igen, ez is az „Én harcom”, szóval, asszem pár év és jól leszek! 🙂 Fél év múlva már lehet csak mosolygok majd ezen! 🙂
Csak rajtad múlik mikor
Péter!
Nem kell hónapokig, évekig küzdeni ezzel, hacsak nincs valami egyéb indíttatás. Ha több részből áll az ügy és te szép lassan akarsz végigmenni rajtuk az is jó, de akár egy egyszeri „katarzissal” is túljuthatsz rajta. Attól függ mennyi ideig van szükséged ezekre a szimptómákra ahhoz, hogy ezt az ösvényt kipipáld. És akkor mosolyogj, de ne magadon, hanem élvezetből. Ezt is kipróbáltad, ezen is átestél, ezt is megoldottad. Szóval olyan jóleső, elégedett mosoly legyen :):):)
Üdv!
Hédi
pánikbetegség
Szervusz Péter,
elolvastam amit írtál, bár a hozzászólásokra sajnos már nincs időm, ezért elnézést ha olyasmit írok amit már írtak előttem. Nálam is jelentkezett a pánikbetegség még régebben, csak nálam a nehézlégzés, a légszomj, a szapora és rendszertelen szívdobogás mellett a félelem a haláltól, félelem az egyedülléttől tünetek voltak. (nem túl kellemes érzés) Nekem sikerült teljesen „meggyógyulnom” -ha lehet ezt így nevezni egyáltalán-. Én nem meditáltam rajta, és nem kutattam az okát, ezért ilyesféle segítséget nem tudok adni. Elmondom inkább, hogy én mit tettem.
Amint megjelentek a tünetek azonnal elkezdtem befelé figyelni, figyeltem ami történik a testemben. Ha ezt teszed azt tanácsolom, hogy ilyenkor hagyd a gondolatokat, azok nem fognak segíteni csak a félelmet táplálják, szóval ne adj semmilyen gondolatnak energiát! Csak figyelj befelé és engedd meg hogy történjen; hogy legyen ami van. Engedd meg a félelemnek, hogy legyen, érezd azt és csak figyeld. Ne akard megszüntetni, ne akarj elmenekülni előle, ne gondolkozz róla csak figyeld meg, légy jelen vele mint megfigyelő jelenlét. Tartsd a figyelmedet rajta, és soha ne add fel még ha úgy érzed is, hogy szétszakadsz! Egy pillanatban aztán az érzés lassan majd kezd átalakulni, és… -de ezt inkább nem írom le, hogy ne várd. …persze tudom, hogy egy buszon ülve/állva nem a legkönnyebb ezt megtenni, de ha ott jelentkezik akkor ott kell megtenned. S ha nem megy elsőre ne add fel! Ez a szembenézés a félelemmel (az én szótáramban, de bármilyen más érzelemmel is) Nekem talán két-három alkalommal kellett ezt végigcsinálnom, és azóta sem jelentkezett a pánikroham.
Ha bevállalod azért majd írj, hogy hogyan ment 🙂
sok sikert!
Gyakorlati segítség-tipp ( bevált) pánik előtt-alatt
1. Kezdd el lassítani a légzésedet fokozatosan, számolj belégzéstartáskor egyre többet. A levegőt is számolva engedd ki! 10 ki és belégzés lenyugtatja a légzést, hat a keringésre, megszüntetis a légszomjat, szívdobogást ( ne félj, ha kezdetkor úgy érzed megfulladsz, kicsit erőszakold meg magad)
2. Igyál egy jó nagy pohár hidegvizet.
3. Kezd el sportolni rendszeresen és friss levegőn tartózkodj, amennyit csak lehet
4. Hobbidat űzd rendszeresen
5. Csendesítsd le elméd amikor csak lehet ( reggel délben este és nehéz helyzetek előtt.után)
6. A világ pozitív oldalát hangsúlyozd elmédben
7. segíts ahol csak tudsz, mert ez az érzés növeli önbizalmad, energiával tölt fel
A félelem JEL csupán, hogy tégy valamit, nem gát, ezt tudatosítsd!!!!!
Pánikba nem halsz meg, kezelned kell fizikai lelki síkon a tüneteket. Ha a félelmed megéled és cselekvésre ösztönzőnek tartod, akkor fog elmúlani!
Jó munkát, szívós kitartást és élvezd sikeres lépéseidet!
Egy VOLT pánikos.
Szia Pajkos!
„A félelem JEL csupán, hogy tégy valamit, nem gát,
Szia Pajkos!
„A félelem JEL csupán, hogy tégy valamit, nem gát, ezt tudatosítsd!!!!!”
„Pánikba nem halsz meg, kezelned kell fizikai lelki síkon a tüneteket. Ha a félelmed megéled és cselekvésre ösztönzőnek tartod, akkor fog elmúlani!”
—> ezek a mondtok jól jöttek! Köszi!
Szia Hajni!
Amit írsz, azt kicsit másképp, de alkalmaztam. Annyi
Szia Hajni!
Amit írsz, azt kicsit másképp, de alkalmaztam. Annyi volt, hogy elkezdtem megnyugtani az elmém, hogy ez pánik és csak azért van, mert megijedtem, h mi lesz, de ha lenyugszom, akkor nem is fog érdekleni és ha ez halálfélelem, akkor levetíthető a dolgaimra és ezért nem élem meg a dolgaim, ennek függvényében, akkor inkább élvezhetném amit csinálok és majd alakul…. vagy valami ilyesmi… ezeket mondogattam magamnak legutóbb! Háát, ez, amit leírtam ez relatíve nyugis helyzetben volt. Egy „erőszakos” szituban nem tudnom mit csinálnék, igaz ez is gyakorlás kérdése, hogy eszembe jusson, hogy mit csináljak! Pont ez ellenkezőjét, mint ami jön!
Olyan ez, mint anno fuldoklós voltam, pl félrenyelés! Egy idő után elkezdtem tudatosítani, hogy ha fuldoklás van, akkor az orromon vegyem a levegőt és ne a számon, mert akkor tovább „erősítem” a fulladást. 🙂
H: Hajni javaslata
… nem más, mint Csizike módszere a fájdalomtest figyelésével – nem tudom, hogy észrevettétek-e. Nem rossz az, működik.
Pajkos módszerénél a belégzéstől meg kell vonni a figyelmet és minél rövidebb legyen, mert visszaerősít minden féle érzelmet. A kilégzésre szabad csak figyelni, az csöndesít. Sőt, hasznos belégzés után visszatartani a levegőt, s aztán megint a hosszú kilégzésre figyelni. Így bármilyen felajzottságból meg lehet nyugodni, pl. lámpaláztól, vizsgadrukktól, stb.
De az oknyomozást nem lehet elkerülni!
pánikbetegség
Szervusz Péter,
elolvastam amit írtál, bár a hozzászólásokra sajnos már nincs időm, ezért elnézést ha olyasmit írok amit már írtak előttem. Nálam is jelentkezett a pánikbetegség még régebben, csak nálam a nehézlégzés, a légszomj, a szapora és rendszertelen szívdobogás mellett a félelem a haláltól, félelem az egyedülléttől tünetek voltak. (nem túl kellemes érzés) Nekem sikerült teljesen „meggyógyulnom” -ha lehet ezt így nevezni egyáltalán-. Én nem meditáltam rajta, és nem kutattam az okát, ezért ilyesféle segítséget nem tudok adni. Elmondom inkább, hogy én mit tettem.
Amint megjelentek a tünetek azonnal elkezdtem befelé figyelni, figyeltem ami történik a testemben. Ha ezt teszed azt tanácsolom, hogy ilyenkor hagyd a gondolatokat, azok nem fognak segíteni csak a félelmet táplálják, szóval ne adj semmilyen gondolatnak energiát! Csak figyelj befelé és engedd meg hogy történjen; hogy legyen ami van. Engedd meg a félelemnek, hogy legyen, érezd azt és csak figyeld. Ne akard megszüntetni, ne akarj elmenekülni előle, ne gondolkozz róla csak figyeld meg, légy jelen vele mint megfigyelő jelenlét. Tartsd a figyelmedet rajta, és soha ne add fel még ha úgy érzed is, hogy szétszakadsz! Egy pillanatban aztán az érzés lassan majd kezd átalakulni, és… -de ezt inkább nem írom le, hogy ne várd. …persze tudom, hogy egy buszon ülve/állva nem a legkönnyebb ezt megtenni, de ha ott jelentkezik akkor ott kell megtenned. S ha nem megy elsőre ne add fel! Ez a szembenézés a félelemmel (az én szótáramban, de bármilyen más érzelemmel is) Nekem talán két-három alkalommal kellett ezt végigcsinálnom, és azóta sem jelentkezett a pánikroham.
Ha bevállalod azért majd írj, hogy hogyan ment 🙂
sok sikert!
Gyakorlati segítség-tipp ( bevált) pánik előtt-alatt
1. Kezdd el lassítani a légzésedet fokozatosan, számolj belégzéstartáskor egyre többet. A levegőt is számolva engedd ki! 10 ki és belégzés lenyugtatja a légzést, hat a keringésre, megszüntetis a légszomjat, szívdobogást ( ne félj, ha kezdetkor úgy érzed megfulladsz, kicsit erőszakold meg magad)
2. Igyál egy jó nagy pohár hidegvizet.
3. Kezd el sportolni rendszeresen és friss levegőn tartózkodj, amennyit csak lehet
4. Hobbidat űzd rendszeresen
5. Csendesítsd le elméd amikor csak lehet ( reggel délben este és nehéz helyzetek előtt.után)
6. A világ pozitív oldalát hangsúlyozd elmédben
7. segíts ahol csak tudsz, mert ez az érzés növeli önbizalmad, energiával tölt fel
A félelem JEL csupán, hogy tégy valamit, nem gát, ezt tudatosítsd!!!!!
Pánikba nem halsz meg, kezelned kell fizikai lelki síkon a tüneteket. Ha a félelmed megéled és cselekvésre ösztönzőnek tartod, akkor fog elmúlani!
Jó munkát, szívós kitartást és élvezd sikeres lépéseidet!
Egy VOLT pánikos.
Szia Pajkos!
„A félelem JEL csupán, hogy tégy valamit, nem gát,
Szia Pajkos!
„A félelem JEL csupán, hogy tégy valamit, nem gát, ezt tudatosítsd!!!!!”
„Pánikba nem halsz meg, kezelned kell fizikai lelki síkon a tüneteket. Ha a félelmed megéled és cselekvésre ösztönzőnek tartod, akkor fog elmúlani!”
—> ezek a mondtok jól jöttek! Köszi!
Szia Hajni!
Amit írsz, azt kicsit másképp, de alkalmaztam. Annyi
Szia Hajni!
Amit írsz, azt kicsit másképp, de alkalmaztam. Annyi volt, hogy elkezdtem megnyugtani az elmém, hogy ez pánik és csak azért van, mert megijedtem, h mi lesz, de ha lenyugszom, akkor nem is fog érdekleni és ha ez halálfélelem, akkor levetíthető a dolgaimra és ezért nem élem meg a dolgaim, ennek függvényében, akkor inkább élvezhetném amit csinálok és majd alakul…. vagy valami ilyesmi… ezeket mondogattam magamnak legutóbb! Háát, ez, amit leírtam ez relatíve nyugis helyzetben volt. Egy „erőszakos” szituban nem tudnom mit csinálnék, igaz ez is gyakorlás kérdése, hogy eszembe jusson, hogy mit csináljak! Pont ez ellenkezőjét, mint ami jön!
Olyan ez, mint anno fuldoklós voltam, pl félrenyelés! Egy idő után elkezdtem tudatosítani, hogy ha fuldoklás van, akkor az orromon vegyem a levegőt és ne a számon, mert akkor tovább „erősítem” a fulladást. 🙂
H: Hajni javaslata
… nem más, mint Csizike módszere a fájdalomtest figyelésével – nem tudom, hogy észrevettétek-e. Nem rossz az, működik.
Pajkos módszerénél a belégzéstől meg kell vonni a figyelmet és minél rövidebb legyen, mert visszaerősít minden féle érzelmet. A kilégzésre szabad csak figyelni, az csöndesít. Sőt, hasznos belégzés után visszatartani a levegőt, s aztán megint a hosszú kilégzésre figyelni. Így bármilyen felajzottságból meg lehet nyugodni, pl. lámpaláztól, vizsgadrukktól, stb.
De az oknyomozást nem lehet elkerülni!
testes elme…
Deekap Choprának van egy mondása: „ahova a gondolat megy, oda a testnek is mennie kell. Amire gondolsz, az lemegy s szétsugárzódik a testedben…”
Amíg az van benned, hogy :„mi lesz, ha…???” addig, egy n variánsos lehetséges jövőegyenletet állítasz magad elé…vagyis n variánsos feszült rezgés-egyenletviszonyban vagy a környezeteddel, körülményeiddel. Így is fogalmazhatnám. Ha leszűkíted a variánsokat, s tisztább, egyértelműbb „szándéknyilatkozatot” fogalmazol meg, mint pl. „azt szeretném ma megtapasztalni, hogy mégiscsak biztonságos hely a világ körülöttem”, vagy „azt szeretném megtapasztalni, hogy a magam módján miként teremtem meg magam köré a fizikai világomat”…stb.…Tudod, mi történne cserében? Valamivel harmonikusabb rezgésekkel „ajándékoznád” meg a környezeted, mindenféle erőfeszítés nélkül, mert a tapasztalás magával hozná…Én szeretem azt gondolni, hogy nemcsak lehetséges de kell is alkudozni…bármilyen hipotetikus mentális kivetülés is gondolati energiát igényel…olyan, mintha épp egy adag energiád kiküldted volna magadtól, s magától értetődik, hogy te itt és most kevesebbel maradtál. Minőségi és mennyiségi energiagazdálkodás.
Amire figyelsz, azt meghívód a tapasztalataid színterébe, mi több, emiatt ciklikusan ismétlődik, s ezáltal
kondicionálódik, s beidegződik, megerősödik a hozzá való visszacsatolás…vagy beigazolódik, ha jobban tetszik a megfogalmazás…A valóságérzékelés nem más, mint egy állandó kondicionálás, egy tanult jelenség, s folyamatosan változik… Deepak úgy nevezi „elhamarkodott” kognitív tapasztalat.
A pánik tanult félelem. A jó hír benne az, hogy ha egyszer valamiképp kondicionálódott, ugyanúgy valamivel de-kondicionálni is lehet. Ha csak simán leveszed a figyelmed róla, akkor is megoldható, úgy, hogy elkezded betanulni a „jól érzem magam, biztonságban vagyok” formulát. A rossz hír benne az, hogy amíg „gyakorolod” a figyelmeddel a pánikot, úgy ahogy, minden egyes alkalommal a szervezetedben kémiai elváltozás történik, kitermelődik a pánikhormon, ami a vérbe kerül, s amíg ki nem ürül, addig a tüneteket produkálja, te meg tehetetlennek érzed magad a testeddel szemben is. A veszély abban rejlik, hogy az agyban is kémiai elváltozásokat okoz, s ha ezek állandósulnak a választék elég színes, hallucinációkat is okozhat, az érzelmi újratanulás meg a memória is affektálódik. Így tudom.
A testtudatosság szerintem itt kulcsfogalom, ennek gyakorlása bármilyen formában ellensúlyozza azt a
tehetetlenségérzetet ami fellép a saját tested érzékelésében, ez belső vetülete a kinti kontrollálatlan
szituknak. Amit látsz kint, azt megteremted magadban kicsiben, mert az is igaz, hogy ha túlságosan kifelé figyelsz, akkor azt teremted meg magadban amit kinn látni vélsz szintén az előtapasztalataidnak megfelelően. S kész van az ördögi kör. Kiszabadul az irányítás alól a testi reagálás. Megtörténhet az is, hogy a pánik reakció egy telepatikus gondolat szomatizálódása. Vagy érzékenység-fokozodás.
(Az is lehetséges, így jelez a tested, hogy annak a sok begyűjtött elméleti elme-tudatosodásnak le kellene mennie végre a test szintjére, test-tudatosodásba…vagyis meg kellene fizikailag is tapasztalni. Lehet az elme úgy döntött, itt az ideje elmenni „világot látni”…meg az is van valahol bennem, hogy a Nagy Eltudatosodás útjain, valahol elburjánzik az a ferde gondolat, hogy mindent nagyítólencse alá kell tenni boncolás céljából, -ami megjegyzem önmagában olyan hulla szagú fogalom amitől él-ve elzárja magát az ember az élettől-, s semmi nem hagyhatja el a Nagy Belső Laboratóriumot gyúrós felülvizsgálat, meg alulvizsgálat nélkül, s azok a valamikori egészséges, gyermeki tisztaságot hordozó spontán megnyilvánulások az Élet színterén megrekednek a „Gondold meg jól magad” atyai felszólítás csapdájában. S akkor mit kezdesz a benned levő spontánul kikívánkozó nem-primitív s intuitív kísérletező energiáiddal? Mire kiengednéd leég a kanóc…S lehet itt van a nagy időpazarlás, s energiavesztesség…mert amit a spontán energiamegnyilvánulás erőfeszítésmentesen seperc alatt elővarázsolva kipróbál, addig az agyonanalizált elme napokig bizonytalan s zavaros, keverék valóságelméleteket gyárt ki, a kontroll megszerzésének címkéje alatt, amiből alig csapódik ki valami tiszta feloldozó önmegtapasztalássá. )
Egy improvizatív cselekvésnek milyen az „értéke” a gondolkodásmódodban? Szinónima-e a meggondolatlanságra?
Lehetséges volna, hogy a tested már nem képes „lépést tartani” a gondolataiddal?
üdv,
Anna
H: Még egy szempont
Valahogy kevéssé hiszem, hogy a pánik csak kondicionáltság lenne… vagys a jelen életben „szerzett” félelem.
Egyes iskolák azt mondják, hogy a páni félelmek és fóbiák az előző életben elszenvedett halál okához kötődnek. Pl. aki meglincseltek – tömegiszonya lesz, lezuhant – tériszony, börtönben halt meg – bezártsági fóbia, nem bír liftbe szállni, megfulladt – víziszony, stb.
> Regressziós hipnózis, utaztatás ebben az esetben hasznos lehet.
Nekem ez a dolgok végének az elfogadása, a halál ez olyan
Nekem ez a dolgok végének az elfogadása, a halál ez olyan stressz! Minden bajom amikor vége van valaminek(filmnek, utazásnak, beszélgetésnek, párkapcsolatnak). Jó, vannak dolgok, miknek már én akarom hogy vége legyen, mert nem jó… Egy kedves ismerősömtől kaptam anno egy elemzést, amiben benne volt ez a halál elfogadása témakör!
…egy kis lájtos reinkarnációs halál-rutin
Hogy haltam meg előző életemben? Egészen jól csinálhattam… Íme, már megint itt vagyok.
Hogy fogok meghalni a mostani életemben? Nagyon bele fogom élni magam a pillanatba.
Hogy fogok a következő életemben meghalni? Már olyan érzés lesz, mintha már előre tudnám, mit kell pontosan csinálni.
🙂
(az energetikai blokkok amúgyis tárolják a múlt életbeli rendezetlen dolgokat, s meghatározzák az ez életbeli irányultságot, nálam a múltba való visszatérés nem jelentene oldást, de valaki aki sokat rágodik a múlton annak valóban kézenfekvőbb lehet a hipnózis.)
Anna.
Szia Anna!
Huh! Először is a módszer, amit mondtál már a
Szia Anna!
Huh! Először is a módszer, amit mondtál már a Kineziológus ismim is mondott valami ilyesmit, hogy pozitív megerősítésekkel sújkoljam magam inkább a negatívak helyett! Igazából ez a pánikos téma tök új, mert most kezdtem rá eddig odafigyelni, mert már zavartak a tünetek! Köszi!
Nos, kérdésekre válaszolva:
„Egy improvizatív cselekvésnek milyen az „értéke” a gondolkodásmódodban? Szinónima-e a meggondolatlanságra?” ——–> IGEN! 🙂
„Lehetséges volna, hogy a tested már nem képes „lépést tartani” a gondolataiddal?” —> Érdekes szemszög, igen, lehetséges!
„bármilyen hipotetikus mentális kivetülés is gondolati energiát igényel…olyan, mintha épp egy adag energiád kiküldted volna magadtól, s magától értetődik, hogy te itt és most kevesebbel maradtál. Minőségi és mennyiségi energiagazdálkodás.” ——–> Ha ezt jól értem, pl tázsvírekre levetítve, akkor ezáltal a gondolatokkal én küldöm nekik az energiát és ezáltal piszkálnak pl, mert látják, h innen lehet energiát lopni?
A tudatod egy élő transzformációs eszközöd bármihez
Nem egészen „meglopás”-ként fogalmaznám, hanem inkább úgy, hogy a meglopottság érzéseden keresztül megközelíthetőbb vagy, mert ez van előtérben a hiedelemrendszeredben, mondjuk amikor energiarendszereddel való rendelkezésről elmélkedsz, akár azt is mondhatnám, hogy ezen az érzésen keresztül megszólíthatóbb vagy bizonyos kölcsönhatás(ok)ra.
Valójában ami az energiarendszerünket s energia kölcsönhatásainkat illeti sokkal komplexebb dolgokat csinálunk, aminek nem vagyunk/leszünk teljes tudatában. Az energiák mindig a legkisebb ellenállás irányába mozdulnak el, s a hiedelmek, legfőképpen asszociációkon keresztül lépnek egyik valóságmezőből a másikba, egyik hiedelemből a másikba, s ezen elv alapján csoportosulnak egymáshoz. Minden egyes felismerés alkalmával, mivel az energiafeszültségek kiegyenlítődnek, az energetikai rendszer kénytelen átszerveződni, s szükségszerűen az egymáshoz való viszonyuk is megváltozik, újfajta összefüggések jönnek létre.
Nálad, ha megkérdezlek, önmagadon belül, találtál-e választ magadnak egy korábbi bejegyzésedre, ami azt hiszem arról szólt, hogy ha 3 hónap volna hátra az életedből miket szeretnél megtenni? Kaptál-e magadnak kielégítő választ? Szerinted van-e köze a pánikhoz, vagy halálfélelemhez?…Én, látok oksági viszonyt…minden valaminek a kölcsönhatásában létezik, egy „határidőzített” halálnak „elébe nézni” „kicsit” megszorít a válasz és értékek keresésében is…Most ezt hozom fel példának, hogy akár csak ennyiből is lehetne pánik érzeted.
Attól, hogy tudatosan a problematikádról leveszed a figyelmed, még nem mondd semmit sem arról, ami lappangva zajlik benned a tudatalatti szinten. Hasonlatképpen olyan, mint egy antivírus program ami a háttérben fut…de fut. Bármely önmagadnak feltett kérdésre megkapott kielégítő válasz feszültségoldónak kellene lennie, s bármely megválaszolatlannak tűnő kérdés ami per pillanat, úgy tűnik elvesztette aktualitását de nem jutott megfelelő válaszhoz fenntartja magának a létjogosultságot pszicho-dinamikai szempontból, hogy kirúgjon a hámból ha érintettnek érzi magát. S végül, amikor „megoldódik” valami akkor valamit egyrészt magadban továbbviszel, nem vész a semmibe, másrészt „később” előveszed, vagy felülvizsgálat miatt, vagy megerősítés végett. „Mintha már ismernélek” féle „találkozások”.
Rendszerint egy kérdés minősége meghatározza a válaszok minőségét is. Vagyis nem mindegy hogyan kérdezel, mert elsősorban magadtól kérdezel, mindig azt kutatód, hogy önmagadon belül éppen milyen egy-egy érzés „paramétere”, gondolatisága, vagy akár történetének valódisága. A válaszoktól elvárni a véglegességet kicsit meredek, mert amúgyis folyton változol, s folyton valamit mindinkább igyekszel befogadni. Bármi jelentkezik a tudatodban, azt valahogy rendjénvalóvá kell tenned magadon belül.
„A” valóság a számunkra a maga teljességében nem létezik, s senki sem él benne, csak mindenki egy valóságszeletben a maga sajátos valóságérzékelésének paraméterei között értelmezi a világot(Chomsky, Shelle Rose)(s innen a sok félreértés is egymással való kommunikációnkban)…és mindenki megvalósíthatja saját hiedelmét, ezért van, hogy az, amit egyszer megélsz, az a számodra valóságos referenciapontként él tovább.
kristálytiszta léterős gondolatokat 🙂 mindannyiunknak
Anna
testes elme…
Deekap Choprának van egy mondása: „ahova a gondolat megy, oda a testnek is mennie kell. Amire gondolsz, az lemegy s szétsugárzódik a testedben…”
Amíg az van benned, hogy :„mi lesz, ha…???” addig, egy n variánsos lehetséges jövőegyenletet állítasz magad elé…vagyis n variánsos feszült rezgés-egyenletviszonyban vagy a környezeteddel, körülményeiddel. Így is fogalmazhatnám. Ha leszűkíted a variánsokat, s tisztább, egyértelműbb „szándéknyilatkozatot” fogalmazol meg, mint pl. „azt szeretném ma megtapasztalni, hogy mégiscsak biztonságos hely a világ körülöttem”, vagy „azt szeretném megtapasztalni, hogy a magam módján miként teremtem meg magam köré a fizikai világomat”…stb.…Tudod, mi történne cserében? Valamivel harmonikusabb rezgésekkel „ajándékoznád” meg a környezeted, mindenféle erőfeszítés nélkül, mert a tapasztalás magával hozná…Én szeretem azt gondolni, hogy nemcsak lehetséges de kell is alkudozni…bármilyen hipotetikus mentális kivetülés is gondolati energiát igényel…olyan, mintha épp egy adag energiád kiküldted volna magadtól, s magától értetődik, hogy te itt és most kevesebbel maradtál. Minőségi és mennyiségi energiagazdálkodás.
Amire figyelsz, azt meghívód a tapasztalataid színterébe, mi több, emiatt ciklikusan ismétlődik, s ezáltal
kondicionálódik, s beidegződik, megerősödik a hozzá való visszacsatolás…vagy beigazolódik, ha jobban tetszik a megfogalmazás…A valóságérzékelés nem más, mint egy állandó kondicionálás, egy tanult jelenség, s folyamatosan változik… Deepak úgy nevezi „elhamarkodott” kognitív tapasztalat.
A pánik tanult félelem. A jó hír benne az, hogy ha egyszer valamiképp kondicionálódott, ugyanúgy valamivel de-kondicionálni is lehet. Ha csak simán leveszed a figyelmed róla, akkor is megoldható, úgy, hogy elkezded betanulni a „jól érzem magam, biztonságban vagyok” formulát. A rossz hír benne az, hogy amíg „gyakorolod” a figyelmeddel a pánikot, úgy ahogy, minden egyes alkalommal a szervezetedben kémiai elváltozás történik, kitermelődik a pánikhormon, ami a vérbe kerül, s amíg ki nem ürül, addig a tüneteket produkálja, te meg tehetetlennek érzed magad a testeddel szemben is. A veszély abban rejlik, hogy az agyban is kémiai elváltozásokat okoz, s ha ezek állandósulnak a választék elég színes, hallucinációkat is okozhat, az érzelmi újratanulás meg a memória is affektálódik. Így tudom.
A testtudatosság szerintem itt kulcsfogalom, ennek gyakorlása bármilyen formában ellensúlyozza azt a
tehetetlenségérzetet ami fellép a saját tested érzékelésében, ez belső vetülete a kinti kontrollálatlan
szituknak. Amit látsz kint, azt megteremted magadban kicsiben, mert az is igaz, hogy ha túlságosan kifelé figyelsz, akkor azt teremted meg magadban amit kinn látni vélsz szintén az előtapasztalataidnak megfelelően. S kész van az ördögi kör. Kiszabadul az irányítás alól a testi reagálás. Megtörténhet az is, hogy a pánik reakció egy telepatikus gondolat szomatizálódása. Vagy érzékenység-fokozodás.
(Az is lehetséges, így jelez a tested, hogy annak a sok begyűjtött elméleti elme-tudatosodásnak le kellene mennie végre a test szintjére, test-tudatosodásba…vagyis meg kellene fizikailag is tapasztalni. Lehet az elme úgy döntött, itt az ideje elmenni „világot látni”…meg az is van valahol bennem, hogy a Nagy Eltudatosodás útjain, valahol elburjánzik az a ferde gondolat, hogy mindent nagyítólencse alá kell tenni boncolás céljából, -ami megjegyzem önmagában olyan hulla szagú fogalom amitől él-ve elzárja magát az ember az élettől-, s semmi nem hagyhatja el a Nagy Belső Laboratóriumot gyúrós felülvizsgálat, meg alulvizsgálat nélkül, s azok a valamikori egészséges, gyermeki tisztaságot hordozó spontán megnyilvánulások az Élet színterén megrekednek a „Gondold meg jól magad” atyai felszólítás csapdájában. S akkor mit kezdesz a benned levő spontánul kikívánkozó nem-primitív s intuitív kísérletező energiáiddal? Mire kiengednéd leég a kanóc…S lehet itt van a nagy időpazarlás, s energiavesztesség…mert amit a spontán energiamegnyilvánulás erőfeszítésmentesen seperc alatt elővarázsolva kipróbál, addig az agyonanalizált elme napokig bizonytalan s zavaros, keverék valóságelméleteket gyárt ki, a kontroll megszerzésének címkéje alatt, amiből alig csapódik ki valami tiszta feloldozó önmegtapasztalássá. )
Egy improvizatív cselekvésnek milyen az „értéke” a gondolkodásmódodban? Szinónima-e a meggondolatlanságra?
Lehetséges volna, hogy a tested már nem képes „lépést tartani” a gondolataiddal?
üdv,
Anna
H: Még egy szempont
Valahogy kevéssé hiszem, hogy a pánik csak kondicionáltság lenne… vagys a jelen életben „szerzett” félelem.
Egyes iskolák azt mondják, hogy a páni félelmek és fóbiák az előző életben elszenvedett halál okához kötődnek. Pl. aki meglincseltek – tömegiszonya lesz, lezuhant – tériszony, börtönben halt meg – bezártsági fóbia, nem bír liftbe szállni, megfulladt – víziszony, stb.
> Regressziós hipnózis, utaztatás ebben az esetben hasznos lehet.
Nekem ez a dolgok végének az elfogadása, a halál ez olyan
Nekem ez a dolgok végének az elfogadása, a halál ez olyan stressz! Minden bajom amikor vége van valaminek(filmnek, utazásnak, beszélgetésnek, párkapcsolatnak). Jó, vannak dolgok, miknek már én akarom hogy vége legyen, mert nem jó… Egy kedves ismerősömtől kaptam anno egy elemzést, amiben benne volt ez a halál elfogadása témakör!
…egy kis lájtos reinkarnációs halál-rutin
Hogy haltam meg előző életemben? Egészen jól csinálhattam… Íme, már megint itt vagyok.
Hogy fogok meghalni a mostani életemben? Nagyon bele fogom élni magam a pillanatba.
Hogy fogok a következő életemben meghalni? Már olyan érzés lesz, mintha már előre tudnám, mit kell pontosan csinálni.
🙂
(az energetikai blokkok amúgyis tárolják a múlt életbeli rendezetlen dolgokat, s meghatározzák az ez életbeli irányultságot, nálam a múltba való visszatérés nem jelentene oldást, de valaki aki sokat rágodik a múlton annak valóban kézenfekvőbb lehet a hipnózis.)
Anna.
Szia Anna!
Huh! Először is a módszer, amit mondtál már a
Szia Anna!
Huh! Először is a módszer, amit mondtál már a Kineziológus ismim is mondott valami ilyesmit, hogy pozitív megerősítésekkel sújkoljam magam inkább a negatívak helyett! Igazából ez a pánikos téma tök új, mert most kezdtem rá eddig odafigyelni, mert már zavartak a tünetek! Köszi!
Nos, kérdésekre válaszolva:
„Egy improvizatív cselekvésnek milyen az „értéke” a gondolkodásmódodban? Szinónima-e a meggondolatlanságra?” ——–> IGEN! 🙂
„Lehetséges volna, hogy a tested már nem képes „lépést tartani” a gondolataiddal?” —> Érdekes szemszög, igen, lehetséges!
„bármilyen hipotetikus mentális kivetülés is gondolati energiát igényel…olyan, mintha épp egy adag energiád kiküldted volna magadtól, s magától értetődik, hogy te itt és most kevesebbel maradtál. Minőségi és mennyiségi energiagazdálkodás.” ——–> Ha ezt jól értem, pl tázsvírekre levetítve, akkor ezáltal a gondolatokkal én küldöm nekik az energiát és ezáltal piszkálnak pl, mert látják, h innen lehet energiát lopni?
A tudatod egy élő transzformációs eszközöd bármihez
Nem egészen „meglopás”-ként fogalmaznám, hanem inkább úgy, hogy a meglopottság érzéseden keresztül megközelíthetőbb vagy, mert ez van előtérben a hiedelemrendszeredben, mondjuk amikor energiarendszereddel való rendelkezésről elmélkedsz, akár azt is mondhatnám, hogy ezen az érzésen keresztül megszólíthatóbb vagy bizonyos kölcsönhatás(ok)ra.
Valójában ami az energiarendszerünket s energia kölcsönhatásainkat illeti sokkal komplexebb dolgokat csinálunk, aminek nem vagyunk/leszünk teljes tudatában. Az energiák mindig a legkisebb ellenállás irányába mozdulnak el, s a hiedelmek, legfőképpen asszociációkon keresztül lépnek egyik valóságmezőből a másikba, egyik hiedelemből a másikba, s ezen elv alapján csoportosulnak egymáshoz. Minden egyes felismerés alkalmával, mivel az energiafeszültségek kiegyenlítődnek, az energetikai rendszer kénytelen átszerveződni, s szükségszerűen az egymáshoz való viszonyuk is megváltozik, újfajta összefüggések jönnek létre.
Nálad, ha megkérdezlek, önmagadon belül, találtál-e választ magadnak egy korábbi bejegyzésedre, ami azt hiszem arról szólt, hogy ha 3 hónap volna hátra az életedből miket szeretnél megtenni? Kaptál-e magadnak kielégítő választ? Szerinted van-e köze a pánikhoz, vagy halálfélelemhez?…Én, látok oksági viszonyt…minden valaminek a kölcsönhatásában létezik, egy „határidőzített” halálnak „elébe nézni” „kicsit” megszorít a válasz és értékek keresésében is…Most ezt hozom fel példának, hogy akár csak ennyiből is lehetne pánik érzeted.
Attól, hogy tudatosan a problematikádról leveszed a figyelmed, még nem mondd semmit sem arról, ami lappangva zajlik benned a tudatalatti szinten. Hasonlatképpen olyan, mint egy antivírus program ami a háttérben fut…de fut. Bármely önmagadnak feltett kérdésre megkapott kielégítő válasz feszültségoldónak kellene lennie, s bármely megválaszolatlannak tűnő kérdés ami per pillanat, úgy tűnik elvesztette aktualitását de nem jutott megfelelő válaszhoz fenntartja magának a létjogosultságot pszicho-dinamikai szempontból, hogy kirúgjon a hámból ha érintettnek érzi magát. S végül, amikor „megoldódik” valami akkor valamit egyrészt magadban továbbviszel, nem vész a semmibe, másrészt „később” előveszed, vagy felülvizsgálat miatt, vagy megerősítés végett. „Mintha már ismernélek” féle „találkozások”.
Rendszerint egy kérdés minősége meghatározza a válaszok minőségét is. Vagyis nem mindegy hogyan kérdezel, mert elsősorban magadtól kérdezel, mindig azt kutatód, hogy önmagadon belül éppen milyen egy-egy érzés „paramétere”, gondolatisága, vagy akár történetének valódisága. A válaszoktól elvárni a véglegességet kicsit meredek, mert amúgyis folyton változol, s folyton valamit mindinkább igyekszel befogadni. Bármi jelentkezik a tudatodban, azt valahogy rendjénvalóvá kell tenned magadon belül.
„A” valóság a számunkra a maga teljességében nem létezik, s senki sem él benne, csak mindenki egy valóságszeletben a maga sajátos valóságérzékelésének paraméterei között értelmezi a világot(Chomsky, Shelle Rose)(s innen a sok félreértés is egymással való kommunikációnkban)…és mindenki megvalósíthatja saját hiedelmét, ezért van, hogy az, amit egyszer megélsz, az a számodra valóságos referenciapontként él tovább.
kristálytiszta léterős gondolatokat 🙂 mindannyiunknak
Anna
Miért vannak1 ezek az érzések benned, mit akarnak mutatni neked?
Nekem ha valami problémám adódik mindig azt kérdezem hogy mi dolgom van ezzel, és hogy mi a sors célja vele.
Addig szerintem teljesen felesleges bármilyen módszer, mert csak ideig óráig hathat.
Arra kellene rá jönnöd előbb, hogy miért vannak ezek az érzések benned, mit akarnak mutatni neked.
Én ehhez csak mint asztrológus tudok hozzászólni, és mivel ismerem a képleted, először egy e-mailt akartam küldeni, de aztán azt gondoltam hogy szerintem ez nem csak téged, hanem mindenkit érint akik itt beszélgetni szoktunk, mert ezt az egészet a skorpió jegy erőssége miatt kell megélned.
Na de nincs itt szerintem senki közöttünk, akinek ez a jegy ne lenne kiemelt vagy hangsúlyos.
Így tehát a tiédhez hasonló élménye bármelyikünknek lehet vagy volt is már.
Így mint mi is valamennyien, te is éled ennek a jegynek minden gyötrelmét és szépségét.
A Skorpió jegy a nyolcadik jegy, a nyolcadik ház pedig a ,,halál ház”. Azért teszem idéző jelbe, mert nagyon nehéz és nem is igazán jó ez a szó a nyolcadik házra, de mégis így van.
Nem csoda tehát hogy ezek az emberek találkoznak ezzel az érzéssel, illetve megtapasztalják azt az érzést, ami halálfélelmet okoz nekik. A lélek gyógyítói ők, és hogy tudnának másokon segíteni, ha saját maguk is tele vannak lelki problémákkal. Akik a lélekkel , a szellemvilággal foglalkoznak,azoknak meg kell tapasztalni a halált, hogy ne féljenek tőle.
Nem kis gond ez egyikünknek sem, bár a megjelenési formája mindanyiunkban más és más.
Mégis mindenkitől, aki erre az útra rá lép a sors vissza kérdez, hogy vajon éled –e?, félsz tőle?, mert másoknak papolni nagyon egyszerű.
Noa voltam
Bocs , nem jelentkeztem be.
Miért vannak1 ezek az érzések benned, mit akarnak mutatni neked?
Nekem ha valami problémám adódik mindig azt kérdezem hogy mi dolgom van ezzel, és hogy mi a sors célja vele.
Addig szerintem teljesen felesleges bármilyen módszer, mert csak ideig óráig hathat.
Arra kellene rá jönnöd előbb, hogy miért vannak ezek az érzések benned, mit akarnak mutatni neked.
Én ehhez csak mint asztrológus tudok hozzászólni, és mivel ismerem a képleted, először egy e-mailt akartam küldeni, de aztán azt gondoltam hogy szerintem ez nem csak téged, hanem mindenkit érint akik itt beszélgetni szoktunk, mert ezt az egészet a skorpió jegy erőssége miatt kell megélned.
Na de nincs itt szerintem senki közöttünk, akinek ez a jegy ne lenne kiemelt vagy hangsúlyos.
Így tehát a tiédhez hasonló élménye bármelyikünknek lehet vagy volt is már.
Így mint mi is valamennyien, te is éled ennek a jegynek minden gyötrelmét és szépségét.
A Skorpió jegy a nyolcadik jegy, a nyolcadik ház pedig a ,,halál ház”. Azért teszem idéző jelbe, mert nagyon nehéz és nem is igazán jó ez a szó a nyolcadik házra, de mégis így van.
Nem csoda tehát hogy ezek az emberek találkoznak ezzel az érzéssel, illetve megtapasztalják azt az érzést, ami halálfélelmet okoz nekik. A lélek gyógyítói ők, és hogy tudnának másokon segíteni, ha saját maguk is tele vannak lelki problémákkal. Akik a lélekkel , a szellemvilággal foglalkoznak,azoknak meg kell tapasztalni a halált, hogy ne féljenek tőle.
Nem kis gond ez egyikünknek sem, bár a megjelenési formája mindanyiunkban más és más.
Mégis mindenkitől, aki erre az útra rá lép a sors vissza kérdez, hogy vajon éled –e?, félsz tőle?, mert másoknak papolni nagyon egyszerű.
Noa voltam
Bocs , nem jelentkeztem be.