A minap kaptam egy levelet egy lánytól, aki azt írja nagyon-nagyon féltékeny a barátjára…
És tudja, hogy oktalan és alaptalan ez az érzés benne, és gáz; mégis nem tud „uralkodni” magán… Intenzíven érzi és magatehetetlen ezzel az érzéssel szemben…
Én is ismerek betegesen-féltékeny embereket…
Ez vetette fel bennem a kérdéseket… Gondolkodjunk együtt!
Mi lehet a Féltékenység Igazi Oka? Miről is szól igazából az, ha valaki féltékeny?
:)))) kiírhatom, végre!
:)))) Otthon vagyok a témában! Régen én is rettentő féltékeny voltam!! Szerintem a MIÉRT a lényeg.
Ha pl. az egyik fél a viselkedésével, a gesztusaival, a tetteivel a bizalmatlanságra alapot ad, illetve bebizonyosodik, hogy nem teljesen őszinte, akkor a miért egyik oldala már meg is van.
A féltékenység mellett szerintem mindig van egy adag félelem, attól, hogy ha beigazolódik a gyanú, az milyen megalázó lenne ránk nézve.
A másik: szerintem csak azt féltjük, ami annyira fontos része az életünknek, hogy nem akarunk lemondani róla. Vagyis egy kicsi féltés még normális is lehet, és a másik is érzi tőle, hogy fontos. :))
Ahol túlzott ez az érzés, ott a kapcsolattal valami nincs rendben, az okát kell megkeresni, és orvosolni. Ha mi emberek őszinték, nyíltak, egyenesek és korrektek lennénk egymáshoz, nem is lenne ilyen. szerintem. 🙂
féltékenység-félelem-nemtudás
A féltékenységet én úgy tapasztaltam, hogy valamit féltek. Például volt amikor azt képzeltem, ha ezt a pasit elveszítem, soha többé nem leszek boldog, mert csak ő tud azzá tenni.
Persze ma már tudom, ezen képzetem két sebből is vérzik. (magamtól kell boldognak lennem, más társ is megadhatja ugyanazt, sőt)
Tehát féltem, hogy a boldogságomat elveszítem. (persze meg sem volt)
Az elsőszülött gyermekek különösen érzékenyek a „hatalmi” szituációkkal szemben. Egyszer már megélték a trónfosztottságot, tehát általában van bennük egy állandó gyanu, hogy megint kitúrják őket a „helyükről”. (Itt is félelemről van szó.)
Szerintem a féltékenység alapja, hogy félünk elveszíteni dolgokat, embereket, akik különféle minőségeket adnak nekünk. Ha ezeket a minőségeket „birtokolnánk” személyektől függetelenül, onnantól kezdve fölösleges lenne a féltékenység.
A másik, ha tudnánk, hogy nem csak a vakszerencse, hogy van egy számomunkra jó partner, hanem ezt mi értük el a magunkon végzett belső munkával, akkor tudnánk, ha elmegy az „ideális” partner, majd jön helyette egy ugyanolyan, vagy mégjobb, mert mi már azon a „szinten rezgünk” a lelki fejlettségünk miatt, tehát csak olyat fogunk, és fogunk bevonzani, amilyen szinten mi is állunk.
Tehát ami energiát a féltékenységbe fektetünk inkább a lelki fejlődésünkbe teszük, akkor egy csapásra két legyet ütünk, és tartósan.:)))
Üdv.:
Mackó
Féltem, hogy elveszítem. (persze meg sem volt)
Ez a sorod nagyon tetszik:
„Tehát féltem, hogy a boldogságomat elveszítem. (persze meg sem volt)”
Csizike 😉
Hát Kedves Mackó!! Ehhez nagyon nincs mit hozzátenni. legfeljebb
Hát Kedves Mackó!! Ehhez nagyon nincs mit hozzátenni. legfeljebb csak az utat, de azt meg mindenkinek magának kell kitapogatni, meg keresni a sajátját.
Üdv
Egy pici Féltékenység még jó?
Na igen, pont ez lett volna a következő kérdésem a témával kapcsolatban, amit érintettél…
„egy kicsi féltés még normális is lehet, és a másik is érzi tőle, hogy fontos. :))”
Bennem ugyanis felmerült a kérdés, hogy a Féltényeségnek csak a Legkisebb Szikrája is egészséges, és teljesen helyénvaló érzés… vagy az az Igazi, ha az emberben semmilyen fajta és szintű félelem és féltékenység nincsen… egyáltalán…
És mindaddig amíg ennek a szikráját is tapasztalja, érzi… amíg ez az érzés nyomokban is, halványan is megjelenik benne… addig az intő jel, hogy valami még nincs rendben benne, nincs a helyén benne… és még dolgoznia kell magán… még van mit megoldani, feldolgozni, helyére rakni és elengedni…
Szerinted, Szerintetek egy pici Féltékenység még jó, vagy az a jó ha egyáltalán semekkora féltékenység sincs bennünk a Másik, a Társunk, a Párunk iránt?
Csizike 😉
az igazi szeretet meg a félelem (féltékenység akármilyen pici
az igazi szeretet meg a félelem (féltékenység akármilyen pici is) nem fér meg egy csárdában. sok sok mindent írtak már itt a többiek is , meg te is, hogy mért nem.
de tényleg, miről gondoljuk, azt hogy az a SZERETET?
… a bizalom a legfontosabb
Életem során úgy tapasztaltam (58 vagyok) hogy a féltékenység és a féltés csak árnyaltjai egymásnak.
Önbizalom hiánya -és a bizalom hiánya motiválja. Mindkét szóban ott van a fél- vagyis így nem egész, nem kerek 🙂
A másikban pedig mindkettőben a bizalom – magam és a másik iránt. És a hitem magamban és a másikban.
Amikor ezt megértettem, a másikhoz a kérdésem annyi volt, ha valami döntéshelyzetbe került: tudok Neked seíteni? és elfogadtam, ha nemet mondott és megerősítettem benne, hogy tudom- képes egyedül is véghezvinni… ugyanakkor meg nyitva hagytam a lehetőséget, hogy kérhessen segítséget, ha mégis úgy érzi, szüksége van rá. Elfogadás, bizalom, hit, tudat-osság.
Megfér-e a szeretet és a féltékenység egymással? Asszem nem – mert a szeretet nekem maga a szabadság, és a féltékenységel már korlátozok: magamat és a másikat is.
Kétféle szeretetet szoktam említeni: amikor úgy szeretek, hogy az enyém vagy (az emberek többsége előszeretettel használja a birtokviszonyt, -drágám, kedvesem…stb) és a másik: amikor úgy szeretek, hogy a Tied vagyok – ezáltal azt adom Neked, amit Te elvenni akarsz belőlem, vagyis amire NEKED van szükséged. A birtokviszony mindig az én szükségletem.
Karinthy mondja a Krisztus és Barrabásban: (nem tudom szó szerint, csak a lényeget)
… nagyobb bűnt követ el az, aki a másik szabadságát veszi el, mint aki az életét…
hááát…ja.
kellemes együttgondolkodást mindenkinek
Zsóka
:)))) kiírhatom, végre!
:)))) Otthon vagyok a témában! Régen én is rettentő féltékeny voltam!! Szerintem a MIÉRT a lényeg.
Ha pl. az egyik fél a viselkedésével, a gesztusaival, a tetteivel a bizalmatlanságra alapot ad, illetve bebizonyosodik, hogy nem teljesen őszinte, akkor a miért egyik oldala már meg is van.
A féltékenység mellett szerintem mindig van egy adag félelem, attól, hogy ha beigazolódik a gyanú, az milyen megalázó lenne ránk nézve.
A másik: szerintem csak azt féltjük, ami annyira fontos része az életünknek, hogy nem akarunk lemondani róla. Vagyis egy kicsi féltés még normális is lehet, és a másik is érzi tőle, hogy fontos. :))
Ahol túlzott ez az érzés, ott a kapcsolattal valami nincs rendben, az okát kell megkeresni, és orvosolni. Ha mi emberek őszinték, nyíltak, egyenesek és korrektek lennénk egymáshoz, nem is lenne ilyen. szerintem. 🙂
féltékenység-félelem-nemtudás
A féltékenységet én úgy tapasztaltam, hogy valamit féltek. Például volt amikor azt képzeltem, ha ezt a pasit elveszítem, soha többé nem leszek boldog, mert csak ő tud azzá tenni.
Persze ma már tudom, ezen képzetem két sebből is vérzik. (magamtól kell boldognak lennem, más társ is megadhatja ugyanazt, sőt)
Tehát féltem, hogy a boldogságomat elveszítem. (persze meg sem volt)
Az elsőszülött gyermekek különösen érzékenyek a „hatalmi” szituációkkal szemben. Egyszer már megélték a trónfosztottságot, tehát általában van bennük egy állandó gyanu, hogy megint kitúrják őket a „helyükről”. (Itt is félelemről van szó.)
Szerintem a féltékenység alapja, hogy félünk elveszíteni dolgokat, embereket, akik különféle minőségeket adnak nekünk. Ha ezeket a minőségeket „birtokolnánk” személyektől függetelenül, onnantól kezdve fölösleges lenne a féltékenység.
A másik, ha tudnánk, hogy nem csak a vakszerencse, hogy van egy számomunkra jó partner, hanem ezt mi értük el a magunkon végzett belső munkával, akkor tudnánk, ha elmegy az „ideális” partner, majd jön helyette egy ugyanolyan, vagy mégjobb, mert mi már azon a „szinten rezgünk” a lelki fejlettségünk miatt, tehát csak olyat fogunk, és fogunk bevonzani, amilyen szinten mi is állunk.
Tehát ami energiát a féltékenységbe fektetünk inkább a lelki fejlődésünkbe teszük, akkor egy csapásra két legyet ütünk, és tartósan.:)))
Üdv.:
Mackó
Féltem, hogy elveszítem. (persze meg sem volt)
Ez a sorod nagyon tetszik:
„Tehát féltem, hogy a boldogságomat elveszítem. (persze meg sem volt)”
Csizike 😉
Hát Kedves Mackó!! Ehhez nagyon nincs mit hozzátenni. legfeljebb
Hát Kedves Mackó!! Ehhez nagyon nincs mit hozzátenni. legfeljebb csak az utat, de azt meg mindenkinek magának kell kitapogatni, meg keresni a sajátját.
Üdv
Egy pici Féltékenység még jó?
Na igen, pont ez lett volna a következő kérdésem a témával kapcsolatban, amit érintettél…
„egy kicsi féltés még normális is lehet, és a másik is érzi tőle, hogy fontos. :))”
Bennem ugyanis felmerült a kérdés, hogy a Féltényeségnek csak a Legkisebb Szikrája is egészséges, és teljesen helyénvaló érzés… vagy az az Igazi, ha az emberben semmilyen fajta és szintű félelem és féltékenység nincsen… egyáltalán…
És mindaddig amíg ennek a szikráját is tapasztalja, érzi… amíg ez az érzés nyomokban is, halványan is megjelenik benne… addig az intő jel, hogy valami még nincs rendben benne, nincs a helyén benne… és még dolgoznia kell magán… még van mit megoldani, feldolgozni, helyére rakni és elengedni…
Szerinted, Szerintetek egy pici Féltékenység még jó, vagy az a jó ha egyáltalán semekkora féltékenység sincs bennünk a Másik, a Társunk, a Párunk iránt?
Csizike 😉
az igazi szeretet meg a félelem (féltékenység akármilyen pici
az igazi szeretet meg a félelem (féltékenység akármilyen pici is) nem fér meg egy csárdában. sok sok mindent írtak már itt a többiek is , meg te is, hogy mért nem.
de tényleg, miről gondoljuk, azt hogy az a SZERETET?
… a bizalom a legfontosabb
Életem során úgy tapasztaltam (58 vagyok) hogy a féltékenység és a féltés csak árnyaltjai egymásnak.
Önbizalom hiánya -és a bizalom hiánya motiválja. Mindkét szóban ott van a fél- vagyis így nem egész, nem kerek 🙂
A másikban pedig mindkettőben a bizalom – magam és a másik iránt. És a hitem magamban és a másikban.
Amikor ezt megértettem, a másikhoz a kérdésem annyi volt, ha valami döntéshelyzetbe került: tudok Neked seíteni? és elfogadtam, ha nemet mondott és megerősítettem benne, hogy tudom- képes egyedül is véghezvinni… ugyanakkor meg nyitva hagytam a lehetőséget, hogy kérhessen segítséget, ha mégis úgy érzi, szüksége van rá. Elfogadás, bizalom, hit, tudat-osság.
Megfér-e a szeretet és a féltékenység egymással? Asszem nem – mert a szeretet nekem maga a szabadság, és a féltékenységel már korlátozok: magamat és a másikat is.
Kétféle szeretetet szoktam említeni: amikor úgy szeretek, hogy az enyém vagy (az emberek többsége előszeretettel használja a birtokviszonyt, -drágám, kedvesem…stb) és a másik: amikor úgy szeretek, hogy a Tied vagyok – ezáltal azt adom Neked, amit Te elvenni akarsz belőlem, vagyis amire NEKED van szükséged. A birtokviszony mindig az én szükségletem.
Karinthy mondja a Krisztus és Barrabásban: (nem tudom szó szerint, csak a lényeget)
… nagyobb bűnt követ el az, aki a másik szabadságát veszi el, mint aki az életét…
hááát…ja.
kellemes együttgondolkodást mindenkinek
Zsóka
Féltékenység= Önbizalomhiány?
Szerinted Igaz az, hogy a Féltékenység az Önbizalom-, az Önismeret-, az Ön-Szeretet- és az Ön-Elfogadás- hiányából fakad és annak az egyértelmű és jól felismerhető jele?
Csizike 😉
szerintem igen.
Mackó
szerintem igen.
Mackó
Féltékenység= Önbizalomhiány?
Szerinted Igaz az, hogy a Féltékenység az Önbizalom-, az Önismeret-, az Ön-Szeretet- és az Ön-Elfogadás- hiányából fakad és annak az egyértelmű és jól felismerhető jele?
Csizike 😉
szerintem igen.
Mackó
szerintem igen.
Mackó
Ezek itt a Nagy Kérdések…
A „Beszélgetések Istennel” című film azzal kezdődik, hogy Neadle Donald Walsche azt mondja (nem pontosan, szó szerint idézve szavait):
Vagy a Szeretet van bennünk, vagy a Félelem. Az Egyik kizárja a Másik jelenlétét egy időben bennünk.
Tehát vagy az egyik érzés van bennünk, vagy a másik… egy adott időben.
Vagy szeretek. Vagy félek.
Egyszerre a kettő nem megy.
És mint tudjuk, a Féltékenység, ahogyan az a nevében is benne van: Fél-elem…
És aki Fél az nem Egész… Aki Fél, az nem Teljes Önmagában…
Aki Fél, az nem Biztos, nem Teljes, nem Egész, nem Stabil önmagában sem…
És ha magamban nem bízok… akkor a Másikban hogyan is tudnék?
Mellesleg az én félelmeim azok bennem vannak… és ha ezt kivetítem a Másikra, elkezdem fantáziálni a Másikkal kapcsolatban… az akkor is csak az enyém… bennem van. Belőlem fakad… Ahhoz a Másiknak semmi köze sincs… Az csak egy „Vászon”… amelyre az én filmvetítőgépemmel kivetítem a filmemet…
Persze ez addig és abban az esetben igaz… amíg a Másik tényleg nem kacsintgat félre…
De mint tudjuk a Gondolatainknak teremtő ereje van… És minél intenzívebbek a gondolatainkhoz társított érzéseink, akár pozitív, akár negatív irányban… annál gyorsabb, sebesebb és intenzívebb lesz a teremtésünk megvalósulása is… Akár negatív, akár pozitív irányban… A Tudatot, az Energiát ez nem érdekli… Ő csak megteremti, létrehozza és megvalósítja, valóra váltja, aminek ENERGIÁT ADNAK… Az lehet jó is, vagy rossz is…
Ezért kell, érdemes TUDATOSAN TEREMTENI ÉS CSAK ARRA GONDOLNI, AMINEK A MEGVALÓSÍTÁSÁT AKARJUK IS…
Az Érzéseink Útmutatók: Ha rosszul érzed magadat, miközben valamire gondolsz, úgy az azt jelzi és jelenti, hogy Te az ta dolgot tulajdonképpen nem akarod, amire éppen gondolsz… még rá gondolni sem… Viszont, ha továbbra is erre gondolsz, akkor ezt teremted meg, ezt vonzod be az életedbe… Ennek adsz Teret, ennek adsz Energiát… és így ez fog megvalósulni… ezt teremted meg…
Úgyhogy IDEJE ARRA GONDOLNOD… AMIT SZERETNÉL HOGY MEGJELENJEN, VALÓRA VÁLJON ÉS MŰKÖDJÖN AZ ÉLETEDBEN! 😉
Visszatérve az eredeti gondolatmenetre:
Szóval aki Fél… az nem Szeret…
És ha ez igaz, akkor ez az ELGONDOLKODTATÓ egy kapcsolatban…
Hogy miért akar továbbra is együtt leni velünk egy olyan ember, aki minket tulajdonképpen nem szeret…
Mit akar tőlünk?
Ebben az esetben (ha nem szeret) van-e, lehet-e egyáltalán bármire is, bármilyen féle-fajta „jogosultsága”, „igénye” is velünk kapcsolatban?
Illetve fordítva, ha mi vagyunk féltékenyek… és mi bennünk nincs szeretet, mibennünk nem a Szeretet él, létezik és virágzik…, akkor mi mit keresünk amellett az Ember mellett… mit akarunk Tőle… és van-e bármilyen jogunk is valamihez?
SZERINTED IGAZ AZ, HOGY AKI FÉL, AZ NEM SZERET?
Vagy egy kis Félelem, Szerelem-Féltés, Társ-Féltés még jó, igaz, helyénvaló, korrekt és belefér egy kapcsolatba…?
És ha valakit féltenem kell (hogy nehogy másé legyen, másba szeressen, másé akarjon lenni és mással akarjon együttlenni és jól érezni magát), akkor az Igazi Szeretet közöttünk a Másik részéről is?
És ha nem… és benne ezek a vágyak élnek… én ezek ellenében tehetek-e bármit is… és van-e értelme?
Ezek itt a Nagy Kérdések…
Tessék rájuk válaszolni!
😉
Csizike 😉
amikor fél, nem szeret
Kedves Csizike!
Nekem most pont ez a dolgom, de ez őrült nehéz!! /mármint a maradék bárány felfalása odabent… :)/
Vannak olyan dolgok, érzések, amik zsigerből jönnek a korábbi rossz tapasztalatok miatt. Minden változik, az érzéseink is, vagyis, aki fél valamitől, az sem mindig fél, csak bizonyos élethelyzetekben, az emlékek miatt. Az érzelmeket szerintem nem lehet egy egyenessel ábrázolni, hogy csak szeretet, vagy csak félelem van, ez szerintem ingadozó, folyton változó.
Egyébként a pozitív, negatív gondolatokkal kapcsolatban igazad van. Abban is, hogy a maximális bizalom lenne az igazi, üzenem mindenkinek, hogy tapasztalja, élje meg! :)))
ezért írtam
ezért írtam hogy mennyire nem tudunk Igazán Szeretni 🙂
..persze azt is írhattam volna, hogy mennyire NEHÉZ Igazán Szeretni … lehet, találóbb lett volna 😛
magunkkal kell kezdeni…
igazad van naggyon nehéz igazán szeretni, mert igazán csak az istenek tudnak szeretni, csak ők képesek a valódi szeretetre, tehát ahhoz, hogy igazán szertni tudjunk, meg kell ismerni saját mélységeinket, fel kell fedezni saját lényünkben az istenit, és ezért nehéz szertenünk, mert ha magadat nem tudod szeretni, akkor hogy tudnál másokat és ha magadat nem szereted, akkor el swem tudod képzelni, hogy mások szerethetnek „hát hogy szerethetne engem mikor én ilyen meg olyan vagyok, meg én biztos hogy nem leszek soha elég jó neki” ez nem szül mást mint félelmet, és a félelem minden féle szeretetet meg öl, tényleg nincs a kettő együtt, egyszerűen nem lehet. és ha nincs benned félelem, ha félelem nélkül tudsz élni, akkor leszel igazán képes a boldogságra és ahhoz akkor már semmilyen külső tényező, ok nem kell. pusztán a létezés öröme boldoggá tesz. ha aszonjuk, hogy majd boldog leszek, ha ez meg az stb… akkor az csak maszatolás, semmi köze a boldogsághoz, mert abban a pillanatban, ahogy nem lesz meg az a valami akkor már vége is a boldogságnak nevezett valaminek. de a boldogság az állandó állapot, csak az az igazi boldogság. és akkor már tudunk igazán szeretni. elvárások, viszonzás stb. nélkül.
Csizike! persze tök jók a kérdéseid, de erősen sejtem bennük a
Csizike! persze tök jók a kérdéseid, de erősen sejtem bennük a te válaszaidat is. úgy gondolm, ha egy kapcsolatban nem boldog az egyik fél, akkor a másik sem tud az lenni, akkor meg minek ragaszkodni az elkívánkozóhoz. és ha kapszkodunk egy kapszkodásra szoruló kapcsolatba, akkor ráadásul még akár attól is megfoszthatjuk magunkat, hogy tényleg megtaláljuk az igazi társunkat. nézzetek körül, mit láttok, hogy élnek körülöttetek az emberek, és mért? mert nem mertek várni, kivárni. „két nagy ellenségünk van: a türelmetlenség és a félelem!”
Az Igazi Társ és a Harmónia 😉
Azt írod: „ráadásul még akár attól is megfoszthatjuk magunkat, hogy tényleg megtaláljuk az igazi társunkat”.
Szerintem mindig minden egyes pillanatban működik a „Zsák a foltját”…
Tehát mindig az az Igazi, az Éppen Megfelelő, az Éppen Aktuális… aki ott van melletted…
Mert a Vonzás-törvényének ismeretében különben hogyan lenne melletted?
Semmi sem Véletlen…
És ha egy Feladatot nem oldasz meg a Gézával… akkor majd ugyanazt feladja az Élet ismétlésnek a Jóskával… meg a Pistával…
Amíg halogatod…
Szerintem az Igaz társunkat akkor kapjuk meg, mint egy Ajándékot… amikor már elég sok leckét megtanultunk és az Iskolát részben elvégeztük és kijártuk…
A Jót ki kell érdemelni.
A Jóért meg kell küzdeni/dolgozni.
És ha már ott van… akkor is nap, mint nap meg kell érte dolgozni…
Olyan ez, mint egy kert…
Ha nem foglalkozol vele és nem ápolod… elgazasodik…
Áldozatok, befektetett munka és energia nélkül nincs Szépség, se harmónia az Életedben… holott az csak úgy van… mindig ott volt (a háttérben) és ott létezett… ott várt Rád… és örökre ott is marad… csak rá kell Hangolódni… rá kell, hogy nyíljon a szemünk, és az érzékeink… hogy felismerjük…
A Harmónia és a Szépség lassú dolog…
Ha elszáguldunk mellette (és különösen az Elménk)… akkor észrevétlen marad… holott MINDENHOL MINDIG OTT VAN. Rejtve (vagy nem rejtve) a dolgokban… hiszen ez a Lényegük maga…
Az Élet alapja, a mozgatórugója…
Csizike 😉
Ezek itt a Nagy Kérdések…
A „Beszélgetések Istennel” című film azzal kezdődik, hogy Neadle Donald Walsche azt mondja (nem pontosan, szó szerint idézve szavait):
Vagy a Szeretet van bennünk, vagy a Félelem. Az Egyik kizárja a Másik jelenlétét egy időben bennünk.
Tehát vagy az egyik érzés van bennünk, vagy a másik… egy adott időben.
Vagy szeretek. Vagy félek.
Egyszerre a kettő nem megy.
És mint tudjuk, a Féltékenység, ahogyan az a nevében is benne van: Fél-elem…
És aki Fél az nem Egész… Aki Fél, az nem Teljes Önmagában…
Aki Fél, az nem Biztos, nem Teljes, nem Egész, nem Stabil önmagában sem…
És ha magamban nem bízok… akkor a Másikban hogyan is tudnék?
Mellesleg az én félelmeim azok bennem vannak… és ha ezt kivetítem a Másikra, elkezdem fantáziálni a Másikkal kapcsolatban… az akkor is csak az enyém… bennem van. Belőlem fakad… Ahhoz a Másiknak semmi köze sincs… Az csak egy „Vászon”… amelyre az én filmvetítőgépemmel kivetítem a filmemet…
Persze ez addig és abban az esetben igaz… amíg a Másik tényleg nem kacsintgat félre…
De mint tudjuk a Gondolatainknak teremtő ereje van… És minél intenzívebbek a gondolatainkhoz társított érzéseink, akár pozitív, akár negatív irányban… annál gyorsabb, sebesebb és intenzívebb lesz a teremtésünk megvalósulása is… Akár negatív, akár pozitív irányban… A Tudatot, az Energiát ez nem érdekli… Ő csak megteremti, létrehozza és megvalósítja, valóra váltja, aminek ENERGIÁT ADNAK… Az lehet jó is, vagy rossz is…
Ezért kell, érdemes TUDATOSAN TEREMTENI ÉS CSAK ARRA GONDOLNI, AMINEK A MEGVALÓSÍTÁSÁT AKARJUK IS…
Az Érzéseink Útmutatók: Ha rosszul érzed magadat, miközben valamire gondolsz, úgy az azt jelzi és jelenti, hogy Te az ta dolgot tulajdonképpen nem akarod, amire éppen gondolsz… még rá gondolni sem… Viszont, ha továbbra is erre gondolsz, akkor ezt teremted meg, ezt vonzod be az életedbe… Ennek adsz Teret, ennek adsz Energiát… és így ez fog megvalósulni… ezt teremted meg…
Úgyhogy IDEJE ARRA GONDOLNOD… AMIT SZERETNÉL HOGY MEGJELENJEN, VALÓRA VÁLJON ÉS MŰKÖDJÖN AZ ÉLETEDBEN! 😉
Visszatérve az eredeti gondolatmenetre:
Szóval aki Fél… az nem Szeret…
És ha ez igaz, akkor ez az ELGONDOLKODTATÓ egy kapcsolatban…
Hogy miért akar továbbra is együtt leni velünk egy olyan ember, aki minket tulajdonképpen nem szeret…
Mit akar tőlünk?
Ebben az esetben (ha nem szeret) van-e, lehet-e egyáltalán bármire is, bármilyen féle-fajta „jogosultsága”, „igénye” is velünk kapcsolatban?
Illetve fordítva, ha mi vagyunk féltékenyek… és mi bennünk nincs szeretet, mibennünk nem a Szeretet él, létezik és virágzik…, akkor mi mit keresünk amellett az Ember mellett… mit akarunk Tőle… és van-e bármilyen jogunk is valamihez?
SZERINTED IGAZ AZ, HOGY AKI FÉL, AZ NEM SZERET?
Vagy egy kis Félelem, Szerelem-Féltés, Társ-Féltés még jó, igaz, helyénvaló, korrekt és belefér egy kapcsolatba…?
És ha valakit féltenem kell (hogy nehogy másé legyen, másba szeressen, másé akarjon lenni és mással akarjon együttlenni és jól érezni magát), akkor az Igazi Szeretet közöttünk a Másik részéről is?
És ha nem… és benne ezek a vágyak élnek… én ezek ellenében tehetek-e bármit is… és van-e értelme?
Ezek itt a Nagy Kérdések…
Tessék rájuk válaszolni!
😉
Csizike 😉
amikor fél, nem szeret
Kedves Csizike!
Nekem most pont ez a dolgom, de ez őrült nehéz!! /mármint a maradék bárány felfalása odabent… :)/
Vannak olyan dolgok, érzések, amik zsigerből jönnek a korábbi rossz tapasztalatok miatt. Minden változik, az érzéseink is, vagyis, aki fél valamitől, az sem mindig fél, csak bizonyos élethelyzetekben, az emlékek miatt. Az érzelmeket szerintem nem lehet egy egyenessel ábrázolni, hogy csak szeretet, vagy csak félelem van, ez szerintem ingadozó, folyton változó.
Egyébként a pozitív, negatív gondolatokkal kapcsolatban igazad van. Abban is, hogy a maximális bizalom lenne az igazi, üzenem mindenkinek, hogy tapasztalja, élje meg! :)))
ezért írtam
ezért írtam hogy mennyire nem tudunk Igazán Szeretni 🙂
..persze azt is írhattam volna, hogy mennyire NEHÉZ Igazán Szeretni … lehet, találóbb lett volna 😛
magunkkal kell kezdeni…
igazad van naggyon nehéz igazán szeretni, mert igazán csak az istenek tudnak szeretni, csak ők képesek a valódi szeretetre, tehát ahhoz, hogy igazán szertni tudjunk, meg kell ismerni saját mélységeinket, fel kell fedezni saját lényünkben az istenit, és ezért nehéz szertenünk, mert ha magadat nem tudod szeretni, akkor hogy tudnál másokat és ha magadat nem szereted, akkor el swem tudod képzelni, hogy mások szerethetnek „hát hogy szerethetne engem mikor én ilyen meg olyan vagyok, meg én biztos hogy nem leszek soha elég jó neki” ez nem szül mást mint félelmet, és a félelem minden féle szeretetet meg öl, tényleg nincs a kettő együtt, egyszerűen nem lehet. és ha nincs benned félelem, ha félelem nélkül tudsz élni, akkor leszel igazán képes a boldogságra és ahhoz akkor már semmilyen külső tényező, ok nem kell. pusztán a létezés öröme boldoggá tesz. ha aszonjuk, hogy majd boldog leszek, ha ez meg az stb… akkor az csak maszatolás, semmi köze a boldogsághoz, mert abban a pillanatban, ahogy nem lesz meg az a valami akkor már vége is a boldogságnak nevezett valaminek. de a boldogság az állandó állapot, csak az az igazi boldogság. és akkor már tudunk igazán szeretni. elvárások, viszonzás stb. nélkül.
Csizike! persze tök jók a kérdéseid, de erősen sejtem bennük a
Csizike! persze tök jók a kérdéseid, de erősen sejtem bennük a te válaszaidat is. úgy gondolm, ha egy kapcsolatban nem boldog az egyik fél, akkor a másik sem tud az lenni, akkor meg minek ragaszkodni az elkívánkozóhoz. és ha kapszkodunk egy kapszkodásra szoruló kapcsolatba, akkor ráadásul még akár attól is megfoszthatjuk magunkat, hogy tényleg megtaláljuk az igazi társunkat. nézzetek körül, mit láttok, hogy élnek körülöttetek az emberek, és mért? mert nem mertek várni, kivárni. „két nagy ellenségünk van: a türelmetlenség és a félelem!”
Az Igazi Társ és a Harmónia 😉
Azt írod: „ráadásul még akár attól is megfoszthatjuk magunkat, hogy tényleg megtaláljuk az igazi társunkat”.
Szerintem mindig minden egyes pillanatban működik a „Zsák a foltját”…
Tehát mindig az az Igazi, az Éppen Megfelelő, az Éppen Aktuális… aki ott van melletted…
Mert a Vonzás-törvényének ismeretében különben hogyan lenne melletted?
Semmi sem Véletlen…
És ha egy Feladatot nem oldasz meg a Gézával… akkor majd ugyanazt feladja az Élet ismétlésnek a Jóskával… meg a Pistával…
Amíg halogatod…
Szerintem az Igaz társunkat akkor kapjuk meg, mint egy Ajándékot… amikor már elég sok leckét megtanultunk és az Iskolát részben elvégeztük és kijártuk…
A Jót ki kell érdemelni.
A Jóért meg kell küzdeni/dolgozni.
És ha már ott van… akkor is nap, mint nap meg kell érte dolgozni…
Olyan ez, mint egy kert…
Ha nem foglalkozol vele és nem ápolod… elgazasodik…
Áldozatok, befektetett munka és energia nélkül nincs Szépség, se harmónia az Életedben… holott az csak úgy van… mindig ott volt (a háttérben) és ott létezett… ott várt Rád… és örökre ott is marad… csak rá kell Hangolódni… rá kell, hogy nyíljon a szemünk, és az érzékeink… hogy felismerjük…
A Harmónia és a Szépség lassú dolog…
Ha elszáguldunk mellette (és különösen az Elménk)… akkor észrevétlen marad… holott MINDENHOL MINDIG OTT VAN. Rejtve (vagy nem rejtve) a dolgokban… hiszen ez a Lényegük maga…
Az Élet alapja, a mozgatórugója…
Csizike 😉
kérdés
Személyesen nem tapasztaltam meg a féltékenységet. Nem volt jelen ez a minőség a párkapcsolataimban, és a baráti kapcsolataimat sem jellemezte.
Egyértelműen, önbizalomhiányból fakadó birtoklási vágy és a szeretet hiány, ami okozza.
A belső bizonytalanság a félelem a külvilágra van kivetítve.
Nagyon nem ragoznám túl, mert le írtátok előttem
Ami bennem felötlött az a zöldszemű szörny kifejezés, amit használunk rá.
Ahogy a képen is látszik a zöld szem. Ami a féltékenységet szimbolizálja.
A szem a lélek tükre, és a szív csakra színe is zöld.
Ez a három dolog, hogyan függ össze?
Szerencsés vagy és Ritka. 😉
1. Szerencsés vagy…
(hogy azt sem tudod, mi az a Féltékenység… 😉
És ritka, mint a fehér olló… 😉
Ilyen ember is létezik???
2. Ami a Zöldszemű Szörnyeteggel, a Zöld Szemmel, a Szív-csakra színével és a Szeretettel kapcsolatos kérdésedet illeti… passz…
Az tény, ezt én is hallottam már, hogy a Szív-csakra színe a Zöld… és akiben elkezd működni a Szeretet, azoknak Zöldre vált a szeme (ezt Kovács András Táltos Mester mondta…)
Tehát hogy a Zöldszemű Szeretetnek mi köze a Zöldszemű Szörnyeteghez, azt nem tudom…
Talán csak az, hogy Minden és Mindenki EGY… ;-)))
Csizike 😉
Szia Csizike!
Csak jelentkezem, hogy itt van még egy fehér
Szia Csizike!
Csak jelentkezem, hogy itt van még egy fehér holló!! nem volt ez mindig így sok sok tapasztaláson kellett keresztül mennem, mire elértem a lényeghez. a féltekenység eredője a félelem, a veszteségtől való félelem, aminek alapja a birtoklási vágy, ha meg érted, és elfogadod, hogy senkit semmit nem birtokolhatunk és a szerete különben sem magunkról hanem a másikról szól, igazán szeretni csak feltételek nélkül lehet , akkor egy ilyen érzés valahogy fel se nem merül. egyszerűen nincs. de amíg csak magunkkal törödünk akkor kínoz minkat ezerrel. ez jár is nekünk ilyenkor.
kívánom, hogy te is tudjál egyszer fehér holló lenni!
féltékenység 😛
Szia!
Én sem vagyok féltékeny, sosem voltam. Néha felsejlik bennem talán szeretni sem vagyok képes?
A féltékenység szerintem a legnagyobb önzés. Birtokolni a másik embert, uralkodni rajta, nem az én világom.
A zöldszemű szörnyet, pedig, ha jól tudom, Shakespeare emlegeti az Othellóban. Talán Jágónak volt zöld szeme??? Legalábbis az én emlékeim ezt mondják, persze az is lehet, hogy kislány koromban így képzeltem Jágót, aki Othelló fejébe ülteti, a gyanút, hogy a neje csalja.
Arról pedig nincs fogalmam, Shakespeare mit tudhatott a csakrák szinéről, és tudatos volt-e-ez nála…
Újra kéne olvasni/nézni! Ha rosszul emlékszem tegyetek helyre!!
Üdv: BÁGI
kérdés
Személyesen nem tapasztaltam meg a féltékenységet. Nem volt jelen ez a minőség a párkapcsolataimban, és a baráti kapcsolataimat sem jellemezte.
Egyértelműen, önbizalomhiányból fakadó birtoklási vágy és a szeretet hiány, ami okozza.
A belső bizonytalanság a félelem a külvilágra van kivetítve.
Nagyon nem ragoznám túl, mert le írtátok előttem
Ami bennem felötlött az a zöldszemű szörny kifejezés, amit használunk rá.
Ahogy a képen is látszik a zöld szem. Ami a féltékenységet szimbolizálja.
A szem a lélek tükre, és a szív csakra színe is zöld.
Ez a három dolog, hogyan függ össze?
Szerencsés vagy és Ritka. 😉
1. Szerencsés vagy…
(hogy azt sem tudod, mi az a Féltékenység… 😉
És ritka, mint a fehér olló… 😉
Ilyen ember is létezik???
2. Ami a Zöldszemű Szörnyeteggel, a Zöld Szemmel, a Szív-csakra színével és a Szeretettel kapcsolatos kérdésedet illeti… passz…
Az tény, ezt én is hallottam már, hogy a Szív-csakra színe a Zöld… és akiben elkezd működni a Szeretet, azoknak Zöldre vált a szeme (ezt Kovács András Táltos Mester mondta…)
Tehát hogy a Zöldszemű Szeretetnek mi köze a Zöldszemű Szörnyeteghez, azt nem tudom…
Talán csak az, hogy Minden és Mindenki EGY… ;-)))
Csizike 😉
Szia Csizike!
Csak jelentkezem, hogy itt van még egy fehér
Szia Csizike!
Csak jelentkezem, hogy itt van még egy fehér holló!! nem volt ez mindig így sok sok tapasztaláson kellett keresztül mennem, mire elértem a lényeghez. a féltekenység eredője a félelem, a veszteségtől való félelem, aminek alapja a birtoklási vágy, ha meg érted, és elfogadod, hogy senkit semmit nem birtokolhatunk és a szerete különben sem magunkról hanem a másikról szól, igazán szeretni csak feltételek nélkül lehet , akkor egy ilyen érzés valahogy fel se nem merül. egyszerűen nincs. de amíg csak magunkkal törödünk akkor kínoz minkat ezerrel. ez jár is nekünk ilyenkor.
kívánom, hogy te is tudjál egyszer fehér holló lenni!
féltékenység 😛
Szia!
Én sem vagyok féltékeny, sosem voltam. Néha felsejlik bennem talán szeretni sem vagyok képes?
A féltékenység szerintem a legnagyobb önzés. Birtokolni a másik embert, uralkodni rajta, nem az én világom.
A zöldszemű szörnyet, pedig, ha jól tudom, Shakespeare emlegeti az Othellóban. Talán Jágónak volt zöld szeme??? Legalábbis az én emlékeim ezt mondják, persze az is lehet, hogy kislány koromban így képzeltem Jágót, aki Othelló fejébe ülteti, a gyanút, hogy a neje csalja.
Arról pedig nincs fogalmam, Shakespeare mit tudhatott a csakrák szinéről, és tudatos volt-e-ez nála…
Újra kéne olvasni/nézni! Ha rosszul emlékszem tegyetek helyre!!
Üdv: BÁGI
Egy válasz…
Az Élet mindig Terád reagál…
Téged támogat és Téged segít az Utadon…
Sokszor úgy, hogy ez ártásnak, betartásnak, „kínzásnak”, inkább átoknak, mint sem áldásnak tűnik…
Megmutatja Neked, hogy hol vannak a határaid… feszít-feszít egy kicsit… hogy már ne is tudd elviselni… és akarjál változtatni… tágítani rajta… hogy kilépj a határaid, a korlátaid, a maszkjaid, az álarcaid és a hazugságaid mögül… hogy tágulj, hogy nőlj, hogy növekedj… hogy fejlődj.
A Barátod nem szivatásból csinálja ezt Veled… de tudat alatt valószínűleg tudja és érzi, hogy mi bujkál Benned… hogy milyen Energiák mocorognak Benned… és szándékos szándéktalanul is olyan helyzeteket teremt és produkál, amiben Te megélheted ezeket a Benned lévő és néha tomboló Érzéseket… Szembesülhetsz velük… felismerheted Őket, hogy vannak, hogy léteznek… hogy ott vannak Benned… élnek és virulnak… 😉
Hogy mindig is ott voltak, csak lappangtak… megbújtak, elrejtőztek…
De most rájuk vetült a Fény… a Tudatosság, a Felismerés Fénye…
MOST változhatsz.
MOST változtathatsz.
MOST megszabadulhatsz minden olyantól, ami nem kell…
Gondolom nem akarsz kellemtelen, frusztráló, negatív, rossz érzésekkel gyötrődve élni és ezeket cipelni…
Meg akarsz szabadulni, TISZTULNI, ÜRESEDNI, és VÁLNI TŐLÜK…
Ugye?
Ez a Fejlődés Útja.
A Barátod öntudatlanul is ebben segít…
Hogy a felszínre tudja hozni Belőled ezeket a mélyen megbújó és alattomosan rejtőzködő negatív érzéseket… amikre tulajdonképpen nincsen szükséged…
Hogy elengedhessed őket.
Tudd: hogy elengedni mindig éppen akkor, abban a pillanatban tudod ezeket a kellemetlen érzéseket, feszítő frusztrációkat, amikor azok aktívvá válnak Benned… amikor éppen LÉTEZNEK, amikor éppen TOMBOLNAK, ŐRJÖNGNEK és DÜHÖNGNEK. Amikor éppen VANNAK.
Ehhez óriási nagy TUDATOSSÁG és JELENLÉT KELL… nem hagyni, hogy elkapjon és ledaráljon a gépszíj…, hogy elvigyen az elméd… és az Érzés-áradat… amikor felszínre jönnek a Benned Élő Negatív Érzéseik és Életre kelnek… Amikor Szabad Mozgás-Teret követelnek maguknak, hogy egy kicsikét tombolhassanak és kirúghassanak a hámból…
Hogy egy kicsikét rongálhassanak… rajtad…
Akkor, abban a Pillanatban tudod Őket kezelni… és helyretenni NAGYON NAGY FOKÚ ÉS MÉRTÉKŰ TUDATOSSÁGGAL és JELENLÉTTEL…
Ez a TITOK NYITJA: a TUDATOSSÁG… hogy MINDiG LEGYÉL JELEN és FIGYELD MEG A TÖRTÉNÉSEKET… LÉGY EGY TANÚ.
Ilyen helyzetek, amikor a Féltékenységed a Felszínre emelkedik és megmozdul Benned… mindig lesznek…
Sőt: talán egyre sűrűbben és egyre intenzívebben…
Ez mind-mind a változást idézi elő Benned…
Tudd, hogy ezek a szelek, Hurrikánok, Orkánok és Tornádók a Változás Szelei Benned…
Ki akarnak söpörni teljesen… hogy kiüresedjél… hogy megtisztuljál… hogy megszabadulj… a „Gonosztól”… Saját magad „gonoszságától”… 😉
A Barátod és az Élet összes összetevője csak támogat ebben.
Ami és aki a legkellemetlenebb és a legfrusztrálóbb… az a Legnagyobb Segítség.
Az a Legnagyobb Jóakaród az Életben…
A Barátod.
😉
Aki árt… az használ…
És persze, aki használ, az is használ…
De aki árt… az sokkal nagyobbat…
Mert ha valamit egyedül kell megoldanod… és tűzön-.vízen keresztülvinned… bármennyire is akadályozni és gátolni próbálnak benne… az visz közelebb Önmagadhoz… és a Megoldáshoz…
Tulajdonképpen: Te magad vagy a Megoldás. 😉
Azért alakulnak úgy a dolgok, és viselkednek úgy a résztvevők… akik tulajdonképpen csak Neked statisztálnak… mert itt is, mint mindenhol a Te Saját Életedben… A Te Saját Életed Összes Szituációjában és Jelenetében: Te vagy a Főszereplő.
Rólad szól a Játék.
És Neked. 😉
Szóval készülj fel rá, hogy a jövőben a Barátod és a körülötte legyeskedő nők egyre inkább kifogják váltani Belőled a Féltékenységet…
Csak hogy Szabad legyél… 😉
Úgy tesznek, úgy viselkednek, olyan történéseket és szituációkat kreálnak, vonzanak be és teremtenek… akik Benned feltüzelik ezt az Érzést, megmozdítják… a Felszínre csalogatják… hogy ott aztán Te TUDATOSAN Meg tudd oldani, tudd kezelni és el tudd fogadni… meg tudd ismerni… és el tudd engedni, meg tudj szabadulni Tőle…
Úgy, hogy Ő jön rá… (a Féltékenység) hogy már nincs szüksége Rád… már nem tud és nem is akar többé Benned élni… mert már nem kap Tőled elég Energiát…
Megtette a maga dolgát, elvégezte a maga feladatát és beteljesítette a maga sorsát és kötelességét… és most már odébb állhat… mert itt nem teremnek Számára babérok…
Olyan helyet keres és talál magának… ahol „szívesen látják” és ahol jól tartják és táplálják…
A helyzetek, amik Neked fájnak, alapvetően semmilyenek…
Nem kellene, hogy fájjanak, hogy rosszul érezd magadat tőlük a bőrödben…
De ha Te mégis ezt teszed… ezt érzed… az egy figyelmeztető jelzés Neked… (mint a Betegségek), hogy valamit rosszul csinálsz… hogy valamiben TÉVÚTON VAGY… TÉVÚTON JÁRSZ és TÉVÚTON HALADSZ.
Hogy VALAMIN VÁLTOZTATNOD KELLENE… VALAMIBEN VÁLTOZNOD ÉS FEJLŐDNÖD KELLENE…
Valamit fel kellene ismerned, valamit el kellene engednek… és valamit el kellenes fogadnod…
Tudd mindig, ha van egy helyzet, hogy az önmagában véve tök semleges és tök ártalmatlan, bármi is legyen az…
Az azonban, hogy Te hogyan éled meg… hogy Rád hogyan hat… és Benned milyen érzéseket vált ki… az már Tőled függ… Rajtad áll, Rajtad múlik…
Egy adott dolgot meg lehet élni és le lehet reagálni végtelenféleképp…
Vagy pl. sehogyan sem… mert meg sem érint… annyira hidegen hagy… annyira semleges… annyira nem talál rajtad fogást… Érted? Számodra ott sincs… Meg sem legyint… 😉
Amíg bárki is és bármilyen történés is beletud rángatni Téged a maga kis Játszmájába… addig tudd, hogy valami nincs a helyén Benned…
De ezek a helyzetek azért vannak, hogy ezt felismerd, hogy ezt tudatosítsák Benned…
Amíg frusztrációk és feszültségek vannak Benned… addig HAZUDSZ.
Hazudsz Magadnak és a külvilágnak.
Addig nem vagy őszinte.
És nem a Magad Igazi Életét Éled…
Addig nem a Magad Igazi Lény(eg)ét Éled Meg…
Addig csak szerepet játszol… tettetsz, tűnsz valamilyennek és szimulálsz… egy „szar-darabban”… ami kis ráfordítással lehetne akár az Életed Fő Műve is…
(Inkább legyen az Életed az Életed Fő Műve… mint az Életed Fő Bűne… /hogy elrontottad/… ;-)))
Addig egy kész kétlábonjáró (ön)áltatás, (ön)becsapás és HAZUGSÁG VAGY.
Ameddig HAZUDSZ magadnak is… addig nem vagy és nem lehetsz Boldog.
Mert valamit letagadsz, valamit eltakarsz, valamit eltitkolsz, valamit takargatsz…
Ami a Boldogságodhoz kell… ami Maga a Te Boldogságod.
Ha valamit elnyomsz, elfojtasz magadban… valamit nem hagysz kijönni magadból… akkor megnyomorítod magadat, mert a Lényed egy Igen Fontos Részét és Aspektusát tagadod le, hazudod el és nem éled meg…
Ami TE vagy, Te lennél… ha hagynád… ha (meg)engednéd… Önmagad számára is…
Amíg nem lehetsz Szabad… addig nem lehetsz Boldog sem.
A Boldogság maga a Szabadság Élet-Érzése.
Miért folytod el, azt amit?
Miért nem vagy az IGAZI?
Mi okod van rá, hogy hazudj?
Mi okod van rá, hogy becsapd önmagadat?
Tudod, hogy ha becsapod önmagadat, akkor egyben lopsz is…
Meglopod, megcsorbítod, megkeseríted, megnyomorítod Önmagadat és az Életedet…
Mi késztet rá, hogy szerepeket játsz?
És ne vállald fel Igazi Önmagadat?
A Féltékenység kiváltásával a Másik ember az Egod-d határait feszegeti…
Néha szeliden… éppen hogy csak… szépen finoman… óvatosan… fokról-fokra, lépésről-lépésre…
Néha pedig szabályosan lerobbantja rólad…
Te egy Határtalan és Végtelen Személy Vagy.
Mi szükséged a Határaidra?…
Miért ragaszkodsz hozzájuk?
Miért kapaszkodsz beléjük?
Lehet, hogy már régen kinőtted őket?
Engedd el őket bátran és légy szabad!
Miért feltételezel a Másikról rosszat?
És miért nem bízol meg benne?
Önmagadban meg mersz bízni?
Te stabil személy vagy?
Egyben vagy?
Vagy kettőben?
Gyötör a Két(színű)ség?
Azt mondják a Féltékenység az Önbizalom-hiány biztos jele.
Nem szereted magadat igazán?
Nem érzed önmagadat elégnek és biztonságban egyedül ebben a Nagy Világban?
Mit nem fogadsz el Önmagadban és miért?
Mit gyűlölsz magadban?
Mit utasítasz el és miért?
Mit nem vállalsz fel Önmagadban?
Mit nyomsz el?
Mit fojtasz el?
Mit titkolsz?
Mit szégyelsz?
És mit takargatsz?
Mit akarsz elhitetni a külvilággal Magadról, Magaddal kapcsolatban, ami nem Te vagy?
És miért teszed ezt?
Mi hasznod származik ebből?
Elhiszed, hogy ha azt az Energiát, amit az Elfojtásra használsz, ha az Igazi Önvalód Kinyilatkoztatására és Felvirágoztatására, (Ön)Kifejezésére és Felvállalására szentelnéd… már régen Boldog lennél, és Sikeres, és Egészséges és Elégedett?
Minek ez az Önhazudás?
Minek ez az Önbecsapás?
És mindenki másnak is a becsapása és megtévesztése?
Hova akarsz kilyukadni?
Ezek csak szavak, mondatok, kifejezések és kérdések…
Ha mégis megmozdítottak Benned valamit… az talán nem volt Véletlen… 😉
Kezd vele, amit akarsz… ;-)))
Azt mondják, minden Félelem és minden más negatív (és pozitív) érzés mögött a Legvégső Soron a Szeretet áll… minden mögött, mert az a Legvégső Valóság…
Így a Féltékenység, a Félelem mögött is a Szeretet áll…
Ott van Benned…
Ott van Minden mögött…
A Féltékenység mögött is…
Mindennek ez a Háttere…
És türelmesen várja, hogy eljuss Hozzá, hogy felismerd és Rátalálj végre.
Kívánok Sok Sikert!
😉
Féltékenység? Többször megéltem életem során. Mindig egyre
Féltékenység? Többször megéltem életem során. Mindig egyre erősebb volt az érzés, a vele járó fájdalom. És a kérdés: miért? Miért teszi ezt velem az élet? Közben pedig utáltam magam, azért, amit érzek.
Amikor utoljára tört rám már majdnem elviselhetetlen volt, nagyon intenzív, szó szerint azt éreztem, szétfeszít az érzés és azt hiszem, végül el is engedtem, de vele együtt távozott belőlem a szeretet is, amit akkori párom iránt még éreztem. Ez is elengedés?
Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem… vagy nem?! 🙂
Na jó Csizike, most nem bírom tovább…
Egyébként tuti ismerjük egymást, az OM jelből, meg az elszólásodból Jocó Lámát illetően tudom…
Néhány ellenlábasoddal ellentétben, tökre bírom a stílusod. És igen, mindig megmozdít bennem is valamit. és jó tűnődgetni rajta.
Azonban engedd meg, hogy felhívjam egy-két apróságra a figyelmed… kíváncsian várom a reakciód… 🙂
Szerintem sok szempontból keveritek a szezont a fazonnal…
Egy dolog a tiszta szeretet. És másik a párkapcsolat… FÚÚÚÚÚJJJJJJ. Mondja most mindenki egója egyszerre. Szinte hallom.
Sajnos azonban, így van. Saját tapasztalat. Megpróbálom leírni, miért. (Szép feladat)
A tiszta szeretet a mindenkivel és mindennel való egységünk megélése. Az Agapé. Ezzel gyógyítanak a gyógyítók, Jézus, meg a többiek, meg mi is amikor csak egyetlen pillanatra is megéljük.
Ebben az élményben nincs ott az ego. A személyiség. Épp ez a lényege. Csak az az énünk, a szellemi énünk van ott, amelyik képes összekapcsolódni bárkivel. Hangsúlyozom, bárkivel!!!
Erre mondta egy guru, h „hozzátok ide a legöregebb, legrusnyább, legrátartibb, legsárkányabb nőt, és én boldoggá teszem, amíg csak él…”
Mert a tiszta lelkű szeretet mindent/mindenkit képes elfogadni. Tiszta, mert nincs benne a személyiség (nem éled meg), és tudatosan elfogadó, mert szeret, elfogad, de nem határozza meg magát/a boldogságát semmi által, amit elfogad.
Namármost. Aki mindenkit képes szeretni, és nincs szüksége semmire a boldogsághoz, sugárzik a lénye az örömtől, és ezt árasztja, vajon miért választana ki egyetlen párt magának? És vajon mi alapján, ha egyszer épp attól boldog, hogy nem éli meg többé a személyisége korlátait (a MILYENSÉGÉT)?
Vagyok, aki vagyok. Ez a teljesség tudatának kulcsa. Nem az, hogy „vagyok, amilyen vagyok”. Az is önelfogadás, hála istennek, ha már idáig eljutottunk. De az még mindig csak az ego elfogadása.
És mivel ez a csodálatos létezés a tiszta szeretet megtapasztalására tanít, addig nézegetheted magad a dolgoknak tükreiben, amíg (jó esetben) az össze ruhád, álarcod, személyiséged vonásait le nem veted, és magad is ezáltal, tiszta tükörré nem válsz. (És ha akarod, ha nem erről szól a földi létezés. Ezért kapod a férfiakat is. Tükrök. A saját teremtéseid!!!!!)
Viszont amikor már nincsen milyenség, meghatározottság, („én jófej vagyok, és a vidám embereket szeretem. Aki nem hoz piros rózsát, az nekem nem szimpatikus, hanem inkább a szőke hajú, barna szemű…… stb”), és amikor már másban sem a meghatározottságát látod (mert nem ítéled meg), nem a személyiségét, hanem a szabad Magát (Őt), akkor mindenki egyformán szerethetővé válik. Nincs mi alapján választani. Nincsen többé „ez ilyen, ez tetszik, az meg olyan, az nem…..”
Húha, na ez most fogas. Indul az ego: de akkor a hűség, meg a romantika, meg a piros rózsa…..??!!! Hát micsoda dolog ez, kérem szépen, az egészséges ember monogám!! Igenis!!! Meg a család!! Hogyan lehet ilyen erkölcstelenséget állítani!! és a gyerekek? Ezeknek is ezt tanítod????
Hihihi.
Az egészséges ember bármilyen. Isten is mindenféle. Miért szabna épp ebben a dologban korlátokat? Miért lenne az üdvözítő párkapcsolatban élni, miért is ne létezhetne másfajta társadalom? (Egyébként létezett is, úgy hívták matriarchális társadalom. Az Mount Everest-tel egészségesebb berendezkedés volt… )
A gyerekek pedig abban érzik jól magukat, amiben az őket körülvevő felnőttek jól érzik magukat. Mert ők egy ideig még kicsi Istenek. Elfogadóak. Szabadok. Azok, amire mi vágyunk lenni, „csak lehetőleg ne kelljen feladni az elképzeléseinket arról, hogy..”.. és máris szabályokat, betanult sémákat mondunk, és feltételt állítunk velük.
A feltétel megöli a szeretet. A féltékenység is feltétel. Akkor szeretlek, ha csak engem szeretsz!!! Gáz, mi?::
Akkor most mi legyen? Dehát én csak egyetlen férfival vagyok képes élni!! Ezt tanultam!!! Igenis az az igazi! meg: létezik az igazi!!!! Egyszer úgyis megtalálom!!! BRÜHÜHÜHÜ
Egyébként meg nincs is olyan férfi, aki erre képes. Meg akkor, ki fog eltartani. Így is a csúnya férfiak mindig csak elhagyják a családjukat…
STB:
Csizike, kicsit átvettem a stílusodból, bocs. De jó játék…..
Szóval keresztül ment rajtam egy hatalmas úthenger a magánéletben, némi szellemi tanítás felhanggal. Nagy szívvel és még nagyobb szájjal, meg legnagyobb egóval. :)) Kínlódtam, mint a kutya. Én sem voltam azelőtt féltékeny. Először, mert ártatlan voltam. (Mint egyikőtök a hozzászólásban. Aki hírből sem ismeri az érzést, az sajnos még el sem indult az úton) Aztán megtapasztaltam, milyen az, amikor bízok a másikban (néha felvetült bennem, hogy vajon minden rendben van-e). Utólag tudom, hogy amikor ártatlanul voltam, megcsaltak. Amikor bíztam, de néha kételyeim voltak, nem csaltak meg. (De akár meg is tehették volna) A harmadik párommal minden állapotot átéltem újra. Ez a kegyelem ajándéka volt, hogy tudatossá váljak. Amíg ártatlan voltam, nem volt semmi baj. (Mert amiről nem tudsz, az nem érint), amikor bíztam, és nem csalt meg, akkor sem. A baj akkor kezdődött, amikor bíztam és ő megcsalt…. 🙂
Jézus azt mondta: „ne bízz senkiben” . (Na most megint csörögnek az egók… nem én mondtam, hanem ő!!! 🙂
Komolyra fordítva a szót, én is ellenkeztem nagyon sokáig. De igaza van. Istenem Jézus, de szeretlek!! És a dolog nem azt jelenti, hogy légy bizalmatlan. Ez nagyon fontos. Én csak tudom, Abból az állapotból indultam el az úton. Az az állapot a halál széle volt. A dolog nagyon egyszerű. (Mint minden, ami bölcs.):
Bízz az Életben. Az Istenedben. A benned élő Önvalód erejében, ami összekapcsol a másikban élővel. Hiszen az egy. Az örökkévaló vezet az utadon. Az segít feloldani a karmikus dolgaidat minden egyes találkozásban. Sőt, mitöbb, ő hoz össze. Akkor meg minek a para, meg a féltékenység? Légy szabad, Szeress. De ne az egóját, az Isten szerelmére. Tanítsd magad szeretni ŐT. Légy hálás azért, amit kapsz tőle, és NE VÁRJ EL SEMMIT CSERÉBE. Azt adj, amit jószívvel adsz. Ne erőszakold meg önmagad.
Szóval Jézus tanítása csak arról szól, hogy aki tudatos, a másik igaz valóját látja, és összekapcsolja a szeretetben a szeretettel magát vele. És tudja, hogy a másiknak is van egója, ezért sohasem tudhatja, mikor hogy dönt. Ezért nem bízik az emberekben. csak ezért. Mert ráadásul istenadta joguk bárhogy dönteni. Ettől játék a játék!! És még ráadásul lehet, hogy neki az a jó!!!! SŐT. Egyedül az lehet a jó!!
Ha valaki ezt egyszer megérti, az megérti a szabadság, az igazi szabadság, és nem szabadosság alapjait. A szabadság harmónia. Önmagunkkal. A képesség, hogy szeretünk, és és nem várunk el semmit. csak adunk és örülünk a másiknak, annak, amit ad. És nem erőszakoljuk meg magunkat vagy a másikat semmilyen módon….
Na, még nincs vége. Mert most jövünk mi. Ugyebár a Jézus-, meg Buddha-palánták. Akiknek az agyacskájában benne van a jó régi, jól bevált évezredes program a családi fennállásról. Jól, mélyen, benn a tudat alatt. És ráadásul nem is vagyunk képesek megélni az Isteni szeretetet, csak igen kicsike mértékben egyenlőre… még csak olvasgatjuk a Mennyei Próféciákat, meg meditálgatunk, meg csettintgetünk. Aztán közben jól tele vagyunk a zűrzavarral… és ez milyen szomorú. Még vádoljuk is érte önmagunkat… Hogy aszondja hogy akkor most tudok-e szeretni vagy nem-e? Meg a bűntudat… hogy még mindig nem vagyunk Buddhák… ugye-ugye. 🙂 Oszt a végén csak kilukadunk rá hogy „á, nem volt nekem való ez a pasi és kész…”. Elválasztás. Ego-néni.
Aztán kezdjük az egészet elölről…. Milyen nevetséges, nem? Befűzték az oktatófilmet… már megint….:)) „elmúlt a féltékenység… de a szeretet is!!” haha
A szeretet SOHA NEM MÚLIK EL.
Na mondjad már, hogy akkor mi van…
Hát, szerintem az, hogy a legjobb, ha tudomásul vesszük, hogy ha még nem vagyunk elég szabadok, szükségünk van a további párkapcsolatokra. De a lényegi különbség az eddigiekhez képest a tudatos figyelem. Hogy tudjuk, hogy mindez átmeneti, mert még nem látjuk a valóságot. Hogy látjuk a célt. Aki nem érti a célt, vagy nem fogadja el, arra ez nem vonatkozik. Majd ha megérti lesz esélye kikecmeregni a karmikus ok-okozati játszmából. És boldog lehet.
Szóval nem árt úgy kezelni a kapcsolatainkat, mint tükröket. és tudni, hogy ha bármi, bármi rossz érzés felmerül bennünk, az csakis és kizárólag miattunk van!!! ÉS A LEGFONTOSABB: KITISZTÍTANI!!! Ezért tanultuk ezt az egész önismereti izét. Haszáljuk már kéremszépen akkor… Hiszen a mi teremtésünk az egész hóbelevanc!! Ha még nem tudjuk elfogadni, hogy az ember egyszerre többet is szerethet, hogy meg lehet ezeknek a kapcsolatoknak is találni az egészséges helyét, mind a szívünkben mind társadalmilag, akkor éljünk tudatosan a párkapcsolatainkat. Használjuk a szellemi törvényeket, amire tanítottak bennünket a mestereink.
Adjunk önzetlenül. Ne várjunk el semmit. Vállaljuk az életünkért, gondolatainkért, érzelmeinkért a felelősséget. Ne akarjuk már áttenni arra a szerencsétlen emberre, aki szerelmes belénk. Tanítsuk meg neki ugyanezt! Válasszuk el amit el kell, és kapcsolódjunk össze ott, ahol szabad (mert már tiszták vagyunk) az út. És csak akkor. Legyünk rugalmasak. A dolgok változnak. És ha el akar menni, hadd menjen. Ha meg nekünk nem jó, akkor vagy tegyük helyre belül, vagy ha nem megy fogadjuk el alázattal. ne lázadjunk senki ellen. És ne keseredjünk el. Az élet ilyenkor mindig megtanít arra, ami segít továbblépni. És elhozza az új tanulást.
Ne keressük az igazit: Márainak van egy csodás mondása (nem tudom szó szerint idézni): Minden ember fény és sár. Nincsen olyan, hogy tökéletes. de még olyan, sem, akit keresel!!!
Mert te vagy az, akit keresel!!!
A boldogság bennem van. És bennetek, mind.
Úgyhogy, én is úgy döntöttem: elengedem szegény volt páromat végre. De közben szeretem. Elfogadom, amit ad, és nem várok el semmit. Így elkezdett sikerülni kitisztítani azt a töménytelen mennyiségű rossz érzelmet, amit felgyűjtöttem magamban. Nem akartam bántani., Ezért elfojtottam. majdnem belehaltam Szó szerint.
És tudjátok, mi történt? Hihetetlen gyorsan tisztulok és tudatosodok. Igaza van Oshonak: a szerelem is egy út a megvilágosodáshoz. De csak ha van erőd elengedni! Nekem sikerült. Nem kell ábrándokat kergetni. Olyan, hogy minden nagyon kényelmes, csak ritkán van. De a tisztulás folyamata tart, és fénysebességgel. Az ego még néha beköszön, és ilyenkor annyira tudja sajnálni magát… 🙂
A szeretet, az elfogadás, az elengedés a leggyorsabb út a tudatosság felé.
És közben önvizsgálatot tartottam. És megfogalmaztam magamnak, hogy bár az lenne ideális, ha már nagyon szabad lennék, meg Jézusi meg minden, de nem vagyok… 🙂 Szükségem van valakire, akivel összefonódhatok, és begyógyíthatom közben a megcsalt szívemet… 🙂 De már tudom, hogy csak átmeneti lesz az összefonódás. és tudom, hogy képes vagyok elengedni, És tisztelni a másik életét, és döntését, bármi legyen is az… Elmerülök az ego vágyaiba újra.., hogy élvezzem, hogy jól érezzem magam, amíg azt nem érzem, valóban nincs szükségem másra….De feledkezem bele… játszom…. óriási különbség…értitek?
Ez nagyon fontos. Egyébként a Tizedik Arkánum a Tarot-ban. Az örökös változások örökös elfogadása. Elmerülés, és kiszállás a megélésből. Mint ahogy a lélek is beszállt a Szamszarába, aztán elfelejtette kapcsolatát Önmagával, Istennel. Ezért szenved. Eljut az Ördög Arkánumáig, majd a Toronyig. és ott ledőlnek az illúziók. Aztán elkezd felfele kapaszkodni, Önvalója teljes megtapasztalása felé. Visszatérni a Mennybe. Ahonnan valók vagyunk. Ahonnan leszülettünk erre a bolygóra. A Remény az első társ. Majd a tudatosság fokozatai.
Végig az vezérli a felemelkedésben, hogy megtapasztalta a szeretetet. Az ego lerombolódása, az illúzió elveszítése után..
Esetünkben az illúzió: hogy felek vagyunk, és van egy másik felünk.
Ez sajnos nem így van. Természet-adta törvény, hogy Isten vagyunk. Úgyhogy jobb felkötni a bugyit, és belenézni a nyúl üregébe. Jó mélyen…. meg bevenni a piros kapszulát, vagy melyiket…:))
Csak addig szenvedünk, amíg fenntartjuk az illúziót a tudatunkban. (Buddha) Amint hajlandóak vagyunk megvizsgálni és meglátni a valóságot, már elindultunk felfelé. És boldogok lehetünk, bármilyen kapcsolatban. mert tudjuk, hogy hová tartunk. És tudunk szeretni. Játszani. Belépünk az Itt és Most-ba. Minden mindennel összefügg.
Hát, ha elbír egyáltalán a rendszer, nagy nagy kíváncsisággal várom erőteljesen ego-irtó értekezésemre válaszaitokat. Csak ne túl hevesen… !!
És nagyon köszönöm mindannyiótoknak, hogy leírhattam ezt, mert nagyon sok minden tudatosult közben!! Amikor adunk, mindig kapunk is!!
Sziasztok, Istennők!
namaszte
Aditi
Kedves Aditi !
Mondhatnám ,hogy eddig bírtam , de azt mondom
Kedves Aditi !
Mondhatnám ,hogy eddig bírtam , de azt mondom inkább,
hogy egy pár gondolatodat ” kiegészítenék „( pontosabbá tennék ,
mondjuk a közjó érdekében.. )
1/ A párkapcsolatot SEM lehet e l v á l a s z t a n i
a TISZTA Szeretettől ! Hiszen Isten (a Teremtő ,)az emberi
megtestesült lét Alapsejtjének tekinti a férfi és a nő
Igaz kapcsolatát, melyben az Ő Tiszta Szeretetét
akarja adni férfi és női mivoltunkat használva.
( Ezen áll vagy bukik az Ő Üdvösségtereve velünk ,
nem csak úgy habokra rombolják ezt az egységet…,
hiszen az Élet továbbadásának az alapja : testben és lélekben
egyaránt a férfi és a nő Teljes Megbonthatatlan Egysége .)
2/ Olyan nincs ,hogy nincs szüksége az embernek semmire
a boldogsághoz,mert akkor igaz lenne ,hogy semmiből
lettünk. De tudjuk ( matekból is ) semmiből pedig nem lesz semmi.
M i n d e n ember Isten Szeretetéből tud M i n d í g töltekezni ,
azzal a lényeggel amit embertől SOHA nem kaphat meg.
Illetve csak akkor amikor a másik is már ennek az Isteni
Szeretetnek az eszköze.
Az agapé sem a semmiből lett…! ( használod ezt is )
Az agapéban már a letisztult Isten szerinti én (önazonosság )
van ott ! ! ! ergó ott vagyok ÉN IS ! !
SŐT AKKOR VAGYOk OTT IGAZÁN !
3/ A Szent Lélek tisztít meg , hogy lakhelyet vehessen benned
az Isten (i Szeretet )
4/ Az egészséges ember nem bármilyen.Az egészséges ember
kiengesztelődött Istennel , emberrel és önmagával.
Kész a Szeretetre..adni és eléfogadni…
Isten sem bármilyen hanem kimondhatatlan .
De magát mégis nekünk embereknek kinyilatkoztatta…
ÖRÖk és felülmúlhatatlan Szeretetét adta.
Adja és adni fogja Örökké…
Ő az alfa és az omega…stb
Nem mindenféle : de Őt a teremtményei ezer színnel és végelen
gazdasággal tükrözik vissza.( ezért a teremtett világból bárkinek
felismerhető …a gáz ez )
Ezek után Jézusról beszélsz .
sok minden megrázott,ez nyilván való.
5/ Isten Örök Szeretettel Szeret. EZ NEM MULIK EL SOHA !
Ezért adta nekünk Jézus az Ő Testét és Vérét , hogy részesüljünk
ebből a Szereteből.
A legtisztább forrás EZ !
Őáltala és Őbenne tisztulhatunk meg és ha a társunknak Igazán jót
akarunk, azon gyúrunk ( Ima ) , hogy ő is t u d j o n meríteni
ebből a Forrásból !
Nem belőlünk … , mert nem lesz vele IGAZÁN előbbre .
Ezért akarja Isten, hogy a házasság előtt ” elválasztva legyünk ”
ŐBELŐLE merítsünk és kapcsolódjunk össze mindenek előtt
VELE :
az Örök Élet és a Felülmúlhatatlan Szeretet Forrásával.
Nagyon fontos lenne megértened :
A férfi keresi azt méhet ,amelyik őt befogadja ,amelyben megtestesülhet !
Ez a „pont ” nem lehet az én önkeresésemnek a mezeje ( játszótere )
( mert a másik is EMBER )
…nagy felelősség ezért sokakat félrevezetned -mert te,per pillanat így
vagy úgy látod jónak ….vagy előre mutatónak a tudatosodásod
szempontjából…. -miközben hullahegyeken gázolsz át
és úgy gondolod téged öltek meg…-
Ez egy igen komoly „ördögi ” kör.
Névtelen úton levő
Kedves Névtelen úton lévő!
Köszönöm a hozzászólásod, nagyon
Kedves Névtelen úton lévő!
Köszönöm a hozzászólásod, nagyon szépen leírtad, amit én nem tudtam. Igazán meghatott, sőt megrázott helyenként…
Fejlődésem rátáját mutatja, h amit alig két hónapja írtam, arra most egy kicsit úgy nézek, mit egy kamaszkori emlékemre… Van amit azóta teljesebben értek, van, amit meg is éltem, van, amiben ugyanúgy látok.
Csak a félreértéseket szeretném tisztázni, mert úgy látom, akad néhány. Többször azért, mert nem jól (pontosan, v kifejezően) fogalmaztam, ami miatt elnézést kérek…
1/ Igaz. De ez csak a már önmagukat szeretni képes, teljes emberek kapcsolatára igaz. Azóta megértettem, hogy ez nem annyit tesz, olyannyira tiszták vagyunk, hogy nem is kell pár, inkább csak annyit, hogy tudatosságunkban személyiségünket, mint egy ruhát viseljük, nem ragaszkodunk és nem függünk tőle, vagy a másik személyiségétől, vagy attól amit adhat. Mert olyan tudatosak vagyunk, hogy belső, isteni erőnkből táplálkozunk. A tudatlan ember nem képes a szeretetre, mert ahelyett hogy szeretne, földi energiákhoz ragaszkodik önmagában és a másikban is. És ezt nevezi szerelemnek. Ezért kell az elválás, hogy az ember megtapasztalja magát, mint egészet. Csak akkor válik valóban EMBERRÉ, és tud méltó, szerető párja lenni egy másik EMBERnek.
2/ „Az agapéban már a letisztult Isten szerinti én (önazonosság )
van ott ! ! ! ergó ott vagyok ÉN IS ! !
SŐT AKKOR VAGYOk OTT IGAZÁN !”
Ezt nemrég értettem meg.
Ugyanakkor (még ehhez a ponthoz) nem látom, miért ne lehetne a SEMMI MINDEN és a MINDEN SEMMI 🙂
Az Univerzumot úgy is fel lehet fogni, ahogy születik a gondolat (a semmiből), úgy bukkan elő egy -egy világ „buboréka”, majd oszlik el. Istent fel lehet fogni, mint egy következő dimenzió-beli hatalmas lényt, akinek fejéből kipattant a világegyetemünk, mint Pallasz Athéné. Szerintem az, hogy Istenből valók vagyunk nem üti ezt az elgondolást…. Sőt, még az sem, hogy mindez BENNÜNK VAN… 🙂
3/ Ezt nem értem. A lelkünk alapból tiszta (volt) induláskor. A tisztulásunk folyamatában olyan feladatokat ró ránk az Élet (Isten, a Mindenség), amelyben ha megéljük a szeretetet az önzésünk helyett, a tudatosságot a betanított „így szokták és így helyes” helyett, éppen az tisztít meg minket. Ezért élünk. Hogy megtanuljunk szeretni ott, ahol eddig nem tudtunk, ahol feketeségek voltak a lelkünkben, zavaró gondolatok, és érzések a tisztán-látás helyett, és a tudatosság fényével, a szívünk erejével eltüntethetjük ezeket, hogy a lelkünk újra tiszta legyen, amelyen átragyog Isten fénye.
Nem tudom pontosan mit jelent amit írtál. De nem hiszek abban, hogy más tisztítana meg. Amíg valaki ki nem söpörte a saját háza táját, addig nem tud a szomszédban söpörni (mert felbukik a koszban, amin át kellene másznia). Nincs megváltó, pontosabban, bennünk van a megváltó.
4/ A BÁRMILYENt természetesen úgy értettem: bármiben megnyilvánuló, bármilyen formájú, alakú, színű…stb. Innentől kezdve ugyanarról beszélünk..
Miért rázott meg, amit Jézusról írtam? És jó volt vagy rossz?
5/ Én is így értettem! Bocsánat a pontatlanságért.. Szeretet alatt én ezt a múlhatatlan szeretetet értem. A többi „téves” szeretet. Nem szeretet. Mert a szeretet jellemzője, hogy vég nélkül árad, nincs feltétele, csak van és ad, de soha nem fogy el. Bármi, ami feltételhez, elváráshoz kötött, nem szeretet (Szeretlek, HA hű vagy hozzám, HA az egyház tanításai szerint élsz, szeretlek MERT csak engem szeretsz, mert szép vagy…stb.)
A többi kötés, a ragaszkodás, a földi dolgok, a szerelem, a félelem, a vallások kötései. Amelyek lehetetlenné teszik hogy valóban, igaz szeretettel, elengedően és elfogadóan, tudatosan szeressük egymást. Hogy elengedjük egymást, hogy tiszteljük magunkat és egymást, egymás életét, egymás útját, amely a Mindenség útjain nem tudhatjuk, mikor, merre vezet. Ez egyben Isten, a Mindenható tisztelete is. Ő az, aki kijelöli az utakat.
Mi nem határoztatjuk meg hogy kivel meddig vagyunk egy úton. És ha valóban ismerjük és tiszteljük az isteni törvényt, Őt követjük, és nem a kötéseinket, a vágyainkat, az ígéreteinket, az egyházunkat, a vallásunkat… És ezért lehet Isten bármi. Bármilyen életút, amit járunk. Még a sajátunkat sincs hatalmunk látni. Hogy láthatnánk tehát másét? És ugyan milyen jogon állíthatnánk: „Te jót cselekszel!” „Te meg nem”. „Te az isteni törvényt követed” „Te meg nem”. Nincs ilyen. A szeretetet nem lehet ismeretek alapján, kívülről felismerni. A szeretetet csak talán feltétel-nélkülisége alapján lehet felismerni, és átélni lehet.
És természetesen nem tekintem az emberi kapcsolatokat játszótérnek. Soha nem is tettem. (Egyébként Bak vagyok abszolút túlsúlyozott felelősségérzettel, sajnos..). Egyszerűen csak beláttam: nem tudhatom, hogy kivel miért hoz össze a sors, vagy Isten kifürkészhetetlen útjai. Ezért jobb szeretni és elengedni, ha kell, és tudomásul venni: most erre tanítottak. A játék ebben az értelemben értendő: Átadom az isteni akaratnak az életem, a kapcsolataim alakulását, megtanulom, amit meg kell, és semmihez sem ragaszkodom, de minden feladatnak átadom magam, hogy a szívem, Isten mindig vezessen azon az úton, amit nem látok, de érzek, és nekem szánt. Hogy találkozhassak azokkal az emberekkel akikkel találkoznom kell magam miatt és őmiattunk, és elengedek, hogy találkozhassak az újabbakkal. Mert várnak rám.
Játszani kétféleképpen lehet: önzéssel, de azért megfelelő következményekkel fizetünk. Vagy szeretettel. Én ez utóbbit értettem válaszul.
Nem tudom, mivel vezettem félre bárkit is. nem állt szándékomban. remélem, most világosabb voltam.
Milyen hullahegyeken gázolok át?
Namaszte
Köszönöm
Kedves Csizike!
Köszönöm Neked ezt a pár percet, amit gondolataid olvasásával tölthettem.
Számomra nagyon hasznos volt! Igencsak bukdácsolok még az önismeret útján…
Nehéz kérdést kezdtél el boncolgatni…. legalábbis nekem az.. Nagyon megérintett a téma…
Talán tényleg a múltból táplálkozik a meg-megjelenő féltékenység, féltés.De azonnal jön is a kérdés, hogy miért a jelenünket-jövőnket árnyékoljuk be a múltban szerzett negatív élmények miatt?
Végig gondolva életem utóbbi tizenöt évét, sok mindenre rá kellett jönnöm….
Hogy miért kapunk dolgokat, érzéseket, amelyeket akkor, abban a pillanatban negatívan élünk meg….
Valóban minden a saját fejlődésünket szolgálja….
Néha mégis olyan nehéz gondolatok terhét cipeljük magunkon…
Egy válasz…
Az Élet mindig Terád reagál…
Téged támogat és Téged segít az Utadon…
Sokszor úgy, hogy ez ártásnak, betartásnak, „kínzásnak”, inkább átoknak, mint sem áldásnak tűnik…
Megmutatja Neked, hogy hol vannak a határaid… feszít-feszít egy kicsit… hogy már ne is tudd elviselni… és akarjál változtatni… tágítani rajta… hogy kilépj a határaid, a korlátaid, a maszkjaid, az álarcaid és a hazugságaid mögül… hogy tágulj, hogy nőlj, hogy növekedj… hogy fejlődj.
A Barátod nem szivatásból csinálja ezt Veled… de tudat alatt valószínűleg tudja és érzi, hogy mi bujkál Benned… hogy milyen Energiák mocorognak Benned… és szándékos szándéktalanul is olyan helyzeteket teremt és produkál, amiben Te megélheted ezeket a Benned lévő és néha tomboló Érzéseket… Szembesülhetsz velük… felismerheted Őket, hogy vannak, hogy léteznek… hogy ott vannak Benned… élnek és virulnak… 😉
Hogy mindig is ott voltak, csak lappangtak… megbújtak, elrejtőztek…
De most rájuk vetült a Fény… a Tudatosság, a Felismerés Fénye…
MOST változhatsz.
MOST változtathatsz.
MOST megszabadulhatsz minden olyantól, ami nem kell…
Gondolom nem akarsz kellemtelen, frusztráló, negatív, rossz érzésekkel gyötrődve élni és ezeket cipelni…
Meg akarsz szabadulni, TISZTULNI, ÜRESEDNI, és VÁLNI TŐLÜK…
Ugye?
Ez a Fejlődés Útja.
A Barátod öntudatlanul is ebben segít…
Hogy a felszínre tudja hozni Belőled ezeket a mélyen megbújó és alattomosan rejtőzködő negatív érzéseket… amikre tulajdonképpen nincsen szükséged…
Hogy elengedhessed őket.
Tudd: hogy elengedni mindig éppen akkor, abban a pillanatban tudod ezeket a kellemetlen érzéseket, feszítő frusztrációkat, amikor azok aktívvá válnak Benned… amikor éppen LÉTEZNEK, amikor éppen TOMBOLNAK, ŐRJÖNGNEK és DÜHÖNGNEK. Amikor éppen VANNAK.
Ehhez óriási nagy TUDATOSSÁG és JELENLÉT KELL… nem hagyni, hogy elkapjon és ledaráljon a gépszíj…, hogy elvigyen az elméd… és az Érzés-áradat… amikor felszínre jönnek a Benned Élő Negatív Érzéseik és Életre kelnek… Amikor Szabad Mozgás-Teret követelnek maguknak, hogy egy kicsikét tombolhassanak és kirúghassanak a hámból…
Hogy egy kicsikét rongálhassanak… rajtad…
Akkor, abban a Pillanatban tudod Őket kezelni… és helyretenni NAGYON NAGY FOKÚ ÉS MÉRTÉKŰ TUDATOSSÁGGAL és JELENLÉTTEL…
Ez a TITOK NYITJA: a TUDATOSSÁG… hogy MINDiG LEGYÉL JELEN és FIGYELD MEG A TÖRTÉNÉSEKET… LÉGY EGY TANÚ.
Ilyen helyzetek, amikor a Féltékenységed a Felszínre emelkedik és megmozdul Benned… mindig lesznek…
Sőt: talán egyre sűrűbben és egyre intenzívebben…
Ez mind-mind a változást idézi elő Benned…
Tudd, hogy ezek a szelek, Hurrikánok, Orkánok és Tornádók a Változás Szelei Benned…
Ki akarnak söpörni teljesen… hogy kiüresedjél… hogy megtisztuljál… hogy megszabadulj… a „Gonosztól”… Saját magad „gonoszságától”… 😉
A Barátod és az Élet összes összetevője csak támogat ebben.
Ami és aki a legkellemetlenebb és a legfrusztrálóbb… az a Legnagyobb Segítség.
Az a Legnagyobb Jóakaród az Életben…
A Barátod.
😉
Aki árt… az használ…
És persze, aki használ, az is használ…
De aki árt… az sokkal nagyobbat…
Mert ha valamit egyedül kell megoldanod… és tűzön-.vízen keresztülvinned… bármennyire is akadályozni és gátolni próbálnak benne… az visz közelebb Önmagadhoz… és a Megoldáshoz…
Tulajdonképpen: Te magad vagy a Megoldás. 😉
Azért alakulnak úgy a dolgok, és viselkednek úgy a résztvevők… akik tulajdonképpen csak Neked statisztálnak… mert itt is, mint mindenhol a Te Saját Életedben… A Te Saját Életed Összes Szituációjában és Jelenetében: Te vagy a Főszereplő.
Rólad szól a Játék.
És Neked. 😉
Szóval készülj fel rá, hogy a jövőben a Barátod és a körülötte legyeskedő nők egyre inkább kifogják váltani Belőled a Féltékenységet…
Csak hogy Szabad legyél… 😉
Úgy tesznek, úgy viselkednek, olyan történéseket és szituációkat kreálnak, vonzanak be és teremtenek… akik Benned feltüzelik ezt az Érzést, megmozdítják… a Felszínre csalogatják… hogy ott aztán Te TUDATOSAN Meg tudd oldani, tudd kezelni és el tudd fogadni… meg tudd ismerni… és el tudd engedni, meg tudj szabadulni Tőle…
Úgy, hogy Ő jön rá… (a Féltékenység) hogy már nincs szüksége Rád… már nem tud és nem is akar többé Benned élni… mert már nem kap Tőled elég Energiát…
Megtette a maga dolgát, elvégezte a maga feladatát és beteljesítette a maga sorsát és kötelességét… és most már odébb állhat… mert itt nem teremnek Számára babérok…
Olyan helyet keres és talál magának… ahol „szívesen látják” és ahol jól tartják és táplálják…
A helyzetek, amik Neked fájnak, alapvetően semmilyenek…
Nem kellene, hogy fájjanak, hogy rosszul érezd magadat tőlük a bőrödben…
De ha Te mégis ezt teszed… ezt érzed… az egy figyelmeztető jelzés Neked… (mint a Betegségek), hogy valamit rosszul csinálsz… hogy valamiben TÉVÚTON VAGY… TÉVÚTON JÁRSZ és TÉVÚTON HALADSZ.
Hogy VALAMIN VÁLTOZTATNOD KELLENE… VALAMIBEN VÁLTOZNOD ÉS FEJLŐDNÖD KELLENE…
Valamit fel kellene ismerned, valamit el kellene engednek… és valamit el kellenes fogadnod…
Tudd mindig, ha van egy helyzet, hogy az önmagában véve tök semleges és tök ártalmatlan, bármi is legyen az…
Az azonban, hogy Te hogyan éled meg… hogy Rád hogyan hat… és Benned milyen érzéseket vált ki… az már Tőled függ… Rajtad áll, Rajtad múlik…
Egy adott dolgot meg lehet élni és le lehet reagálni végtelenféleképp…
Vagy pl. sehogyan sem… mert meg sem érint… annyira hidegen hagy… annyira semleges… annyira nem talál rajtad fogást… Érted? Számodra ott sincs… Meg sem legyint… 😉
Amíg bárki is és bármilyen történés is beletud rángatni Téged a maga kis Játszmájába… addig tudd, hogy valami nincs a helyén Benned…
De ezek a helyzetek azért vannak, hogy ezt felismerd, hogy ezt tudatosítsák Benned…
Amíg frusztrációk és feszültségek vannak Benned… addig HAZUDSZ.
Hazudsz Magadnak és a külvilágnak.
Addig nem vagy őszinte.
És nem a Magad Igazi Életét Éled…
Addig nem a Magad Igazi Lény(eg)ét Éled Meg…
Addig csak szerepet játszol… tettetsz, tűnsz valamilyennek és szimulálsz… egy „szar-darabban”… ami kis ráfordítással lehetne akár az Életed Fő Műve is…
(Inkább legyen az Életed az Életed Fő Műve… mint az Életed Fő Bűne… /hogy elrontottad/… ;-)))
Addig egy kész kétlábonjáró (ön)áltatás, (ön)becsapás és HAZUGSÁG VAGY.
Ameddig HAZUDSZ magadnak is… addig nem vagy és nem lehetsz Boldog.
Mert valamit letagadsz, valamit eltakarsz, valamit eltitkolsz, valamit takargatsz…
Ami a Boldogságodhoz kell… ami Maga a Te Boldogságod.
Ha valamit elnyomsz, elfojtasz magadban… valamit nem hagysz kijönni magadból… akkor megnyomorítod magadat, mert a Lényed egy Igen Fontos Részét és Aspektusát tagadod le, hazudod el és nem éled meg…
Ami TE vagy, Te lennél… ha hagynád… ha (meg)engednéd… Önmagad számára is…
Amíg nem lehetsz Szabad… addig nem lehetsz Boldog sem.
A Boldogság maga a Szabadság Élet-Érzése.
Miért folytod el, azt amit?
Miért nem vagy az IGAZI?
Mi okod van rá, hogy hazudj?
Mi okod van rá, hogy becsapd önmagadat?
Tudod, hogy ha becsapod önmagadat, akkor egyben lopsz is…
Meglopod, megcsorbítod, megkeseríted, megnyomorítod Önmagadat és az Életedet…
Mi késztet rá, hogy szerepeket játsz?
És ne vállald fel Igazi Önmagadat?
A Féltékenység kiváltásával a Másik ember az Egod-d határait feszegeti…
Néha szeliden… éppen hogy csak… szépen finoman… óvatosan… fokról-fokra, lépésről-lépésre…
Néha pedig szabályosan lerobbantja rólad…
Te egy Határtalan és Végtelen Személy Vagy.
Mi szükséged a Határaidra?…
Miért ragaszkodsz hozzájuk?
Miért kapaszkodsz beléjük?
Lehet, hogy már régen kinőtted őket?
Engedd el őket bátran és légy szabad!
Miért feltételezel a Másikról rosszat?
És miért nem bízol meg benne?
Önmagadban meg mersz bízni?
Te stabil személy vagy?
Egyben vagy?
Vagy kettőben?
Gyötör a Két(színű)ség?
Azt mondják a Féltékenység az Önbizalom-hiány biztos jele.
Nem szereted magadat igazán?
Nem érzed önmagadat elégnek és biztonságban egyedül ebben a Nagy Világban?
Mit nem fogadsz el Önmagadban és miért?
Mit gyűlölsz magadban?
Mit utasítasz el és miért?
Mit nem vállalsz fel Önmagadban?
Mit nyomsz el?
Mit fojtasz el?
Mit titkolsz?
Mit szégyelsz?
És mit takargatsz?
Mit akarsz elhitetni a külvilággal Magadról, Magaddal kapcsolatban, ami nem Te vagy?
És miért teszed ezt?
Mi hasznod származik ebből?
Elhiszed, hogy ha azt az Energiát, amit az Elfojtásra használsz, ha az Igazi Önvalód Kinyilatkoztatására és Felvirágoztatására, (Ön)Kifejezésére és Felvállalására szentelnéd… már régen Boldog lennél, és Sikeres, és Egészséges és Elégedett?
Minek ez az Önhazudás?
Minek ez az Önbecsapás?
És mindenki másnak is a becsapása és megtévesztése?
Hova akarsz kilyukadni?
Ezek csak szavak, mondatok, kifejezések és kérdések…
Ha mégis megmozdítottak Benned valamit… az talán nem volt Véletlen… 😉
Kezd vele, amit akarsz… ;-)))
Azt mondják, minden Félelem és minden más negatív (és pozitív) érzés mögött a Legvégső Soron a Szeretet áll… minden mögött, mert az a Legvégső Valóság…
Így a Féltékenység, a Félelem mögött is a Szeretet áll…
Ott van Benned…
Ott van Minden mögött…
A Féltékenység mögött is…
Mindennek ez a Háttere…
És türelmesen várja, hogy eljuss Hozzá, hogy felismerd és Rátalálj végre.
Kívánok Sok Sikert!
😉
Féltékenység? Többször megéltem életem során. Mindig egyre
Féltékenység? Többször megéltem életem során. Mindig egyre erősebb volt az érzés, a vele járó fájdalom. És a kérdés: miért? Miért teszi ezt velem az élet? Közben pedig utáltam magam, azért, amit érzek.
Amikor utoljára tört rám már majdnem elviselhetetlen volt, nagyon intenzív, szó szerint azt éreztem, szétfeszít az érzés és azt hiszem, végül el is engedtem, de vele együtt távozott belőlem a szeretet is, amit akkori párom iránt még éreztem. Ez is elengedés?
Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem… vagy nem?! 🙂
Na jó Csizike, most nem bírom tovább…
Egyébként tuti ismerjük egymást, az OM jelből, meg az elszólásodból Jocó Lámát illetően tudom…
Néhány ellenlábasoddal ellentétben, tökre bírom a stílusod. És igen, mindig megmozdít bennem is valamit. és jó tűnődgetni rajta.
Azonban engedd meg, hogy felhívjam egy-két apróságra a figyelmed… kíváncsian várom a reakciód… 🙂
Szerintem sok szempontból keveritek a szezont a fazonnal…
Egy dolog a tiszta szeretet. És másik a párkapcsolat… FÚÚÚÚÚJJJJJJ. Mondja most mindenki egója egyszerre. Szinte hallom.
Sajnos azonban, így van. Saját tapasztalat. Megpróbálom leírni, miért. (Szép feladat)
A tiszta szeretet a mindenkivel és mindennel való egységünk megélése. Az Agapé. Ezzel gyógyítanak a gyógyítók, Jézus, meg a többiek, meg mi is amikor csak egyetlen pillanatra is megéljük.
Ebben az élményben nincs ott az ego. A személyiség. Épp ez a lényege. Csak az az énünk, a szellemi énünk van ott, amelyik képes összekapcsolódni bárkivel. Hangsúlyozom, bárkivel!!!
Erre mondta egy guru, h „hozzátok ide a legöregebb, legrusnyább, legrátartibb, legsárkányabb nőt, és én boldoggá teszem, amíg csak él…”
Mert a tiszta lelkű szeretet mindent/mindenkit képes elfogadni. Tiszta, mert nincs benne a személyiség (nem éled meg), és tudatosan elfogadó, mert szeret, elfogad, de nem határozza meg magát/a boldogságát semmi által, amit elfogad.
Namármost. Aki mindenkit képes szeretni, és nincs szüksége semmire a boldogsághoz, sugárzik a lénye az örömtől, és ezt árasztja, vajon miért választana ki egyetlen párt magának? És vajon mi alapján, ha egyszer épp attól boldog, hogy nem éli meg többé a személyisége korlátait (a MILYENSÉGÉT)?
Vagyok, aki vagyok. Ez a teljesség tudatának kulcsa. Nem az, hogy „vagyok, amilyen vagyok”. Az is önelfogadás, hála istennek, ha már idáig eljutottunk. De az még mindig csak az ego elfogadása.
És mivel ez a csodálatos létezés a tiszta szeretet megtapasztalására tanít, addig nézegetheted magad a dolgoknak tükreiben, amíg (jó esetben) az össze ruhád, álarcod, személyiséged vonásait le nem veted, és magad is ezáltal, tiszta tükörré nem válsz. (És ha akarod, ha nem erről szól a földi létezés. Ezért kapod a férfiakat is. Tükrök. A saját teremtéseid!!!!!)
Viszont amikor már nincsen milyenség, meghatározottság, („én jófej vagyok, és a vidám embereket szeretem. Aki nem hoz piros rózsát, az nekem nem szimpatikus, hanem inkább a szőke hajú, barna szemű…… stb”), és amikor már másban sem a meghatározottságát látod (mert nem ítéled meg), nem a személyiségét, hanem a szabad Magát (Őt), akkor mindenki egyformán szerethetővé válik. Nincs mi alapján választani. Nincsen többé „ez ilyen, ez tetszik, az meg olyan, az nem…..”
Húha, na ez most fogas. Indul az ego: de akkor a hűség, meg a romantika, meg a piros rózsa…..??!!! Hát micsoda dolog ez, kérem szépen, az egészséges ember monogám!! Igenis!!! Meg a család!! Hogyan lehet ilyen erkölcstelenséget állítani!! és a gyerekek? Ezeknek is ezt tanítod????
Hihihi.
Az egészséges ember bármilyen. Isten is mindenféle. Miért szabna épp ebben a dologban korlátokat? Miért lenne az üdvözítő párkapcsolatban élni, miért is ne létezhetne másfajta társadalom? (Egyébként létezett is, úgy hívták matriarchális társadalom. Az Mount Everest-tel egészségesebb berendezkedés volt… )
A gyerekek pedig abban érzik jól magukat, amiben az őket körülvevő felnőttek jól érzik magukat. Mert ők egy ideig még kicsi Istenek. Elfogadóak. Szabadok. Azok, amire mi vágyunk lenni, „csak lehetőleg ne kelljen feladni az elképzeléseinket arról, hogy..”.. és máris szabályokat, betanult sémákat mondunk, és feltételt állítunk velük.
A feltétel megöli a szeretet. A féltékenység is feltétel. Akkor szeretlek, ha csak engem szeretsz!!! Gáz, mi?::
Akkor most mi legyen? Dehát én csak egyetlen férfival vagyok képes élni!! Ezt tanultam!!! Igenis az az igazi! meg: létezik az igazi!!!! Egyszer úgyis megtalálom!!! BRÜHÜHÜHÜ
Egyébként meg nincs is olyan férfi, aki erre képes. Meg akkor, ki fog eltartani. Így is a csúnya férfiak mindig csak elhagyják a családjukat…
STB:
Csizike, kicsit átvettem a stílusodból, bocs. De jó játék…..
Szóval keresztül ment rajtam egy hatalmas úthenger a magánéletben, némi szellemi tanítás felhanggal. Nagy szívvel és még nagyobb szájjal, meg legnagyobb egóval. :)) Kínlódtam, mint a kutya. Én sem voltam azelőtt féltékeny. Először, mert ártatlan voltam. (Mint egyikőtök a hozzászólásban. Aki hírből sem ismeri az érzést, az sajnos még el sem indult az úton) Aztán megtapasztaltam, milyen az, amikor bízok a másikban (néha felvetült bennem, hogy vajon minden rendben van-e). Utólag tudom, hogy amikor ártatlanul voltam, megcsaltak. Amikor bíztam, de néha kételyeim voltak, nem csaltak meg. (De akár meg is tehették volna) A harmadik párommal minden állapotot átéltem újra. Ez a kegyelem ajándéka volt, hogy tudatossá váljak. Amíg ártatlan voltam, nem volt semmi baj. (Mert amiről nem tudsz, az nem érint), amikor bíztam, és nem csalt meg, akkor sem. A baj akkor kezdődött, amikor bíztam és ő megcsalt…. 🙂
Jézus azt mondta: „ne bízz senkiben” . (Na most megint csörögnek az egók… nem én mondtam, hanem ő!!! 🙂
Komolyra fordítva a szót, én is ellenkeztem nagyon sokáig. De igaza van. Istenem Jézus, de szeretlek!! És a dolog nem azt jelenti, hogy légy bizalmatlan. Ez nagyon fontos. Én csak tudom, Abból az állapotból indultam el az úton. Az az állapot a halál széle volt. A dolog nagyon egyszerű. (Mint minden, ami bölcs.):
Bízz az Életben. Az Istenedben. A benned élő Önvalód erejében, ami összekapcsol a másikban élővel. Hiszen az egy. Az örökkévaló vezet az utadon. Az segít feloldani a karmikus dolgaidat minden egyes találkozásban. Sőt, mitöbb, ő hoz össze. Akkor meg minek a para, meg a féltékenység? Légy szabad, Szeress. De ne az egóját, az Isten szerelmére. Tanítsd magad szeretni ŐT. Légy hálás azért, amit kapsz tőle, és NE VÁRJ EL SEMMIT CSERÉBE. Azt adj, amit jószívvel adsz. Ne erőszakold meg önmagad.
Szóval Jézus tanítása csak arról szól, hogy aki tudatos, a másik igaz valóját látja, és összekapcsolja a szeretetben a szeretettel magát vele. És tudja, hogy a másiknak is van egója, ezért sohasem tudhatja, mikor hogy dönt. Ezért nem bízik az emberekben. csak ezért. Mert ráadásul istenadta joguk bárhogy dönteni. Ettől játék a játék!! És még ráadásul lehet, hogy neki az a jó!!!! SŐT. Egyedül az lehet a jó!!
Ha valaki ezt egyszer megérti, az megérti a szabadság, az igazi szabadság, és nem szabadosság alapjait. A szabadság harmónia. Önmagunkkal. A képesség, hogy szeretünk, és és nem várunk el semmit. csak adunk és örülünk a másiknak, annak, amit ad. És nem erőszakoljuk meg magunkat vagy a másikat semmilyen módon….
Na, még nincs vége. Mert most jövünk mi. Ugyebár a Jézus-, meg Buddha-palánták. Akiknek az agyacskájában benne van a jó régi, jól bevált évezredes program a családi fennállásról. Jól, mélyen, benn a tudat alatt. És ráadásul nem is vagyunk képesek megélni az Isteni szeretetet, csak igen kicsike mértékben egyenlőre… még csak olvasgatjuk a Mennyei Próféciákat, meg meditálgatunk, meg csettintgetünk. Aztán közben jól tele vagyunk a zűrzavarral… és ez milyen szomorú. Még vádoljuk is érte önmagunkat… Hogy aszondja hogy akkor most tudok-e szeretni vagy nem-e? Meg a bűntudat… hogy még mindig nem vagyunk Buddhák… ugye-ugye. 🙂 Oszt a végén csak kilukadunk rá hogy „á, nem volt nekem való ez a pasi és kész…”. Elválasztás. Ego-néni.
Aztán kezdjük az egészet elölről…. Milyen nevetséges, nem? Befűzték az oktatófilmet… már megint….:)) „elmúlt a féltékenység… de a szeretet is!!” haha
A szeretet SOHA NEM MÚLIK EL.
Na mondjad már, hogy akkor mi van…
Hát, szerintem az, hogy a legjobb, ha tudomásul vesszük, hogy ha még nem vagyunk elég szabadok, szükségünk van a további párkapcsolatokra. De a lényegi különbség az eddigiekhez képest a tudatos figyelem. Hogy tudjuk, hogy mindez átmeneti, mert még nem látjuk a valóságot. Hogy látjuk a célt. Aki nem érti a célt, vagy nem fogadja el, arra ez nem vonatkozik. Majd ha megérti lesz esélye kikecmeregni a karmikus ok-okozati játszmából. És boldog lehet.
Szóval nem árt úgy kezelni a kapcsolatainkat, mint tükröket. és tudni, hogy ha bármi, bármi rossz érzés felmerül bennünk, az csakis és kizárólag miattunk van!!! ÉS A LEGFONTOSABB: KITISZTÍTANI!!! Ezért tanultuk ezt az egész önismereti izét. Haszáljuk már kéremszépen akkor… Hiszen a mi teremtésünk az egész hóbelevanc!! Ha még nem tudjuk elfogadni, hogy az ember egyszerre többet is szerethet, hogy meg lehet ezeknek a kapcsolatoknak is találni az egészséges helyét, mind a szívünkben mind társadalmilag, akkor éljünk tudatosan a párkapcsolatainkat. Használjuk a szellemi törvényeket, amire tanítottak bennünket a mestereink.
Adjunk önzetlenül. Ne várjunk el semmit. Vállaljuk az életünkért, gondolatainkért, érzelmeinkért a felelősséget. Ne akarjuk már áttenni arra a szerencsétlen emberre, aki szerelmes belénk. Tanítsuk meg neki ugyanezt! Válasszuk el amit el kell, és kapcsolódjunk össze ott, ahol szabad (mert már tiszták vagyunk) az út. És csak akkor. Legyünk rugalmasak. A dolgok változnak. És ha el akar menni, hadd menjen. Ha meg nekünk nem jó, akkor vagy tegyük helyre belül, vagy ha nem megy fogadjuk el alázattal. ne lázadjunk senki ellen. És ne keseredjünk el. Az élet ilyenkor mindig megtanít arra, ami segít továbblépni. És elhozza az új tanulást.
Ne keressük az igazit: Márainak van egy csodás mondása (nem tudom szó szerint idézni): Minden ember fény és sár. Nincsen olyan, hogy tökéletes. de még olyan, sem, akit keresel!!!
Mert te vagy az, akit keresel!!!
A boldogság bennem van. És bennetek, mind.
Úgyhogy, én is úgy döntöttem: elengedem szegény volt páromat végre. De közben szeretem. Elfogadom, amit ad, és nem várok el semmit. Így elkezdett sikerülni kitisztítani azt a töménytelen mennyiségű rossz érzelmet, amit felgyűjtöttem magamban. Nem akartam bántani., Ezért elfojtottam. majdnem belehaltam Szó szerint.
És tudjátok, mi történt? Hihetetlen gyorsan tisztulok és tudatosodok. Igaza van Oshonak: a szerelem is egy út a megvilágosodáshoz. De csak ha van erőd elengedni! Nekem sikerült. Nem kell ábrándokat kergetni. Olyan, hogy minden nagyon kényelmes, csak ritkán van. De a tisztulás folyamata tart, és fénysebességgel. Az ego még néha beköszön, és ilyenkor annyira tudja sajnálni magát… 🙂
A szeretet, az elfogadás, az elengedés a leggyorsabb út a tudatosság felé.
És közben önvizsgálatot tartottam. És megfogalmaztam magamnak, hogy bár az lenne ideális, ha már nagyon szabad lennék, meg Jézusi meg minden, de nem vagyok… 🙂 Szükségem van valakire, akivel összefonódhatok, és begyógyíthatom közben a megcsalt szívemet… 🙂 De már tudom, hogy csak átmeneti lesz az összefonódás. és tudom, hogy képes vagyok elengedni, És tisztelni a másik életét, és döntését, bármi legyen is az… Elmerülök az ego vágyaiba újra.., hogy élvezzem, hogy jól érezzem magam, amíg azt nem érzem, valóban nincs szükségem másra….De feledkezem bele… játszom…. óriási különbség…értitek?
Ez nagyon fontos. Egyébként a Tizedik Arkánum a Tarot-ban. Az örökös változások örökös elfogadása. Elmerülés, és kiszállás a megélésből. Mint ahogy a lélek is beszállt a Szamszarába, aztán elfelejtette kapcsolatát Önmagával, Istennel. Ezért szenved. Eljut az Ördög Arkánumáig, majd a Toronyig. és ott ledőlnek az illúziók. Aztán elkezd felfele kapaszkodni, Önvalója teljes megtapasztalása felé. Visszatérni a Mennybe. Ahonnan valók vagyunk. Ahonnan leszülettünk erre a bolygóra. A Remény az első társ. Majd a tudatosság fokozatai.
Végig az vezérli a felemelkedésben, hogy megtapasztalta a szeretetet. Az ego lerombolódása, az illúzió elveszítése után..
Esetünkben az illúzió: hogy felek vagyunk, és van egy másik felünk.
Ez sajnos nem így van. Természet-adta törvény, hogy Isten vagyunk. Úgyhogy jobb felkötni a bugyit, és belenézni a nyúl üregébe. Jó mélyen…. meg bevenni a piros kapszulát, vagy melyiket…:))
Csak addig szenvedünk, amíg fenntartjuk az illúziót a tudatunkban. (Buddha) Amint hajlandóak vagyunk megvizsgálni és meglátni a valóságot, már elindultunk felfelé. És boldogok lehetünk, bármilyen kapcsolatban. mert tudjuk, hogy hová tartunk. És tudunk szeretni. Játszani. Belépünk az Itt és Most-ba. Minden mindennel összefügg.
Hát, ha elbír egyáltalán a rendszer, nagy nagy kíváncsisággal várom erőteljesen ego-irtó értekezésemre válaszaitokat. Csak ne túl hevesen… !!
És nagyon köszönöm mindannyiótoknak, hogy leírhattam ezt, mert nagyon sok minden tudatosult közben!! Amikor adunk, mindig kapunk is!!
Sziasztok, Istennők!
namaszte
Aditi
Kedves Aditi !
Mondhatnám ,hogy eddig bírtam , de azt mondom
Kedves Aditi !
Mondhatnám ,hogy eddig bírtam , de azt mondom inkább,
hogy egy pár gondolatodat ” kiegészítenék „( pontosabbá tennék ,
mondjuk a közjó érdekében.. )
1/ A párkapcsolatot SEM lehet e l v á l a s z t a n i
a TISZTA Szeretettől ! Hiszen Isten (a Teremtő ,)az emberi
megtestesült lét Alapsejtjének tekinti a férfi és a nő
Igaz kapcsolatát, melyben az Ő Tiszta Szeretetét
akarja adni férfi és női mivoltunkat használva.
( Ezen áll vagy bukik az Ő Üdvösségtereve velünk ,
nem csak úgy habokra rombolják ezt az egységet…,
hiszen az Élet továbbadásának az alapja : testben és lélekben
egyaránt a férfi és a nő Teljes Megbonthatatlan Egysége .)
2/ Olyan nincs ,hogy nincs szüksége az embernek semmire
a boldogsághoz,mert akkor igaz lenne ,hogy semmiből
lettünk. De tudjuk ( matekból is ) semmiből pedig nem lesz semmi.
M i n d e n ember Isten Szeretetéből tud M i n d í g töltekezni ,
azzal a lényeggel amit embertől SOHA nem kaphat meg.
Illetve csak akkor amikor a másik is már ennek az Isteni
Szeretetnek az eszköze.
Az agapé sem a semmiből lett…! ( használod ezt is )
Az agapéban már a letisztult Isten szerinti én (önazonosság )
van ott ! ! ! ergó ott vagyok ÉN IS ! !
SŐT AKKOR VAGYOk OTT IGAZÁN !
3/ A Szent Lélek tisztít meg , hogy lakhelyet vehessen benned
az Isten (i Szeretet )
4/ Az egészséges ember nem bármilyen.Az egészséges ember
kiengesztelődött Istennel , emberrel és önmagával.
Kész a Szeretetre..adni és eléfogadni…
Isten sem bármilyen hanem kimondhatatlan .
De magát mégis nekünk embereknek kinyilatkoztatta…
ÖRÖk és felülmúlhatatlan Szeretetét adta.
Adja és adni fogja Örökké…
Ő az alfa és az omega…stb
Nem mindenféle : de Őt a teremtményei ezer színnel és végelen
gazdasággal tükrözik vissza.( ezért a teremtett világból bárkinek
felismerhető …a gáz ez )
Ezek után Jézusról beszélsz .
sok minden megrázott,ez nyilván való.
5/ Isten Örök Szeretettel Szeret. EZ NEM MULIK EL SOHA !
Ezért adta nekünk Jézus az Ő Testét és Vérét , hogy részesüljünk
ebből a Szereteből.
A legtisztább forrás EZ !
Őáltala és Őbenne tisztulhatunk meg és ha a társunknak Igazán jót
akarunk, azon gyúrunk ( Ima ) , hogy ő is t u d j o n meríteni
ebből a Forrásból !
Nem belőlünk … , mert nem lesz vele IGAZÁN előbbre .
Ezért akarja Isten, hogy a házasság előtt ” elválasztva legyünk ”
ŐBELŐLE merítsünk és kapcsolódjunk össze mindenek előtt
VELE :
az Örök Élet és a Felülmúlhatatlan Szeretet Forrásával.
Nagyon fontos lenne megértened :
A férfi keresi azt méhet ,amelyik őt befogadja ,amelyben megtestesülhet !
Ez a „pont ” nem lehet az én önkeresésemnek a mezeje ( játszótere )
( mert a másik is EMBER )
…nagy felelősség ezért sokakat félrevezetned -mert te,per pillanat így
vagy úgy látod jónak ….vagy előre mutatónak a tudatosodásod
szempontjából…. -miközben hullahegyeken gázolsz át
és úgy gondolod téged öltek meg…-
Ez egy igen komoly „ördögi ” kör.
Névtelen úton levő
Kedves Névtelen úton lévő!
Köszönöm a hozzászólásod, nagyon
Kedves Névtelen úton lévő!
Köszönöm a hozzászólásod, nagyon szépen leírtad, amit én nem tudtam. Igazán meghatott, sőt megrázott helyenként…
Fejlődésem rátáját mutatja, h amit alig két hónapja írtam, arra most egy kicsit úgy nézek, mit egy kamaszkori emlékemre… Van amit azóta teljesebben értek, van, amit meg is éltem, van, amiben ugyanúgy látok.
Csak a félreértéseket szeretném tisztázni, mert úgy látom, akad néhány. Többször azért, mert nem jól (pontosan, v kifejezően) fogalmaztam, ami miatt elnézést kérek…
1/ Igaz. De ez csak a már önmagukat szeretni képes, teljes emberek kapcsolatára igaz. Azóta megértettem, hogy ez nem annyit tesz, olyannyira tiszták vagyunk, hogy nem is kell pár, inkább csak annyit, hogy tudatosságunkban személyiségünket, mint egy ruhát viseljük, nem ragaszkodunk és nem függünk tőle, vagy a másik személyiségétől, vagy attól amit adhat. Mert olyan tudatosak vagyunk, hogy belső, isteni erőnkből táplálkozunk. A tudatlan ember nem képes a szeretetre, mert ahelyett hogy szeretne, földi energiákhoz ragaszkodik önmagában és a másikban is. És ezt nevezi szerelemnek. Ezért kell az elválás, hogy az ember megtapasztalja magát, mint egészet. Csak akkor válik valóban EMBERRÉ, és tud méltó, szerető párja lenni egy másik EMBERnek.
2/ „Az agapéban már a letisztult Isten szerinti én (önazonosság )
van ott ! ! ! ergó ott vagyok ÉN IS ! !
SŐT AKKOR VAGYOk OTT IGAZÁN !”
Ezt nemrég értettem meg.
Ugyanakkor (még ehhez a ponthoz) nem látom, miért ne lehetne a SEMMI MINDEN és a MINDEN SEMMI 🙂
Az Univerzumot úgy is fel lehet fogni, ahogy születik a gondolat (a semmiből), úgy bukkan elő egy -egy világ „buboréka”, majd oszlik el. Istent fel lehet fogni, mint egy következő dimenzió-beli hatalmas lényt, akinek fejéből kipattant a világegyetemünk, mint Pallasz Athéné. Szerintem az, hogy Istenből valók vagyunk nem üti ezt az elgondolást…. Sőt, még az sem, hogy mindez BENNÜNK VAN… 🙂
3/ Ezt nem értem. A lelkünk alapból tiszta (volt) induláskor. A tisztulásunk folyamatában olyan feladatokat ró ránk az Élet (Isten, a Mindenség), amelyben ha megéljük a szeretetet az önzésünk helyett, a tudatosságot a betanított „így szokták és így helyes” helyett, éppen az tisztít meg minket. Ezért élünk. Hogy megtanuljunk szeretni ott, ahol eddig nem tudtunk, ahol feketeségek voltak a lelkünkben, zavaró gondolatok, és érzések a tisztán-látás helyett, és a tudatosság fényével, a szívünk erejével eltüntethetjük ezeket, hogy a lelkünk újra tiszta legyen, amelyen átragyog Isten fénye.
Nem tudom pontosan mit jelent amit írtál. De nem hiszek abban, hogy más tisztítana meg. Amíg valaki ki nem söpörte a saját háza táját, addig nem tud a szomszédban söpörni (mert felbukik a koszban, amin át kellene másznia). Nincs megváltó, pontosabban, bennünk van a megváltó.
4/ A BÁRMILYENt természetesen úgy értettem: bármiben megnyilvánuló, bármilyen formájú, alakú, színű…stb. Innentől kezdve ugyanarról beszélünk..
Miért rázott meg, amit Jézusról írtam? És jó volt vagy rossz?
5/ Én is így értettem! Bocsánat a pontatlanságért.. Szeretet alatt én ezt a múlhatatlan szeretetet értem. A többi „téves” szeretet. Nem szeretet. Mert a szeretet jellemzője, hogy vég nélkül árad, nincs feltétele, csak van és ad, de soha nem fogy el. Bármi, ami feltételhez, elváráshoz kötött, nem szeretet (Szeretlek, HA hű vagy hozzám, HA az egyház tanításai szerint élsz, szeretlek MERT csak engem szeretsz, mert szép vagy…stb.)
A többi kötés, a ragaszkodás, a földi dolgok, a szerelem, a félelem, a vallások kötései. Amelyek lehetetlenné teszik hogy valóban, igaz szeretettel, elengedően és elfogadóan, tudatosan szeressük egymást. Hogy elengedjük egymást, hogy tiszteljük magunkat és egymást, egymás életét, egymás útját, amely a Mindenség útjain nem tudhatjuk, mikor, merre vezet. Ez egyben Isten, a Mindenható tisztelete is. Ő az, aki kijelöli az utakat.
Mi nem határoztatjuk meg hogy kivel meddig vagyunk egy úton. És ha valóban ismerjük és tiszteljük az isteni törvényt, Őt követjük, és nem a kötéseinket, a vágyainkat, az ígéreteinket, az egyházunkat, a vallásunkat… És ezért lehet Isten bármi. Bármilyen életút, amit járunk. Még a sajátunkat sincs hatalmunk látni. Hogy láthatnánk tehát másét? És ugyan milyen jogon állíthatnánk: „Te jót cselekszel!” „Te meg nem”. „Te az isteni törvényt követed” „Te meg nem”. Nincs ilyen. A szeretetet nem lehet ismeretek alapján, kívülről felismerni. A szeretetet csak talán feltétel-nélkülisége alapján lehet felismerni, és átélni lehet.
És természetesen nem tekintem az emberi kapcsolatokat játszótérnek. Soha nem is tettem. (Egyébként Bak vagyok abszolút túlsúlyozott felelősségérzettel, sajnos..). Egyszerűen csak beláttam: nem tudhatom, hogy kivel miért hoz össze a sors, vagy Isten kifürkészhetetlen útjai. Ezért jobb szeretni és elengedni, ha kell, és tudomásul venni: most erre tanítottak. A játék ebben az értelemben értendő: Átadom az isteni akaratnak az életem, a kapcsolataim alakulását, megtanulom, amit meg kell, és semmihez sem ragaszkodom, de minden feladatnak átadom magam, hogy a szívem, Isten mindig vezessen azon az úton, amit nem látok, de érzek, és nekem szánt. Hogy találkozhassak azokkal az emberekkel akikkel találkoznom kell magam miatt és őmiattunk, és elengedek, hogy találkozhassak az újabbakkal. Mert várnak rám.
Játszani kétféleképpen lehet: önzéssel, de azért megfelelő következményekkel fizetünk. Vagy szeretettel. Én ez utóbbit értettem válaszul.
Nem tudom, mivel vezettem félre bárkit is. nem állt szándékomban. remélem, most világosabb voltam.
Milyen hullahegyeken gázolok át?
Namaszte
Köszönöm
Kedves Csizike!
Köszönöm Neked ezt a pár percet, amit gondolataid olvasásával tölthettem.
Számomra nagyon hasznos volt! Igencsak bukdácsolok még az önismeret útján…
Nehéz kérdést kezdtél el boncolgatni…. legalábbis nekem az.. Nagyon megérintett a téma…
Talán tényleg a múltból táplálkozik a meg-megjelenő féltékenység, féltés.De azonnal jön is a kérdés, hogy miért a jelenünket-jövőnket árnyékoljuk be a múltban szerzett negatív élmények miatt?
Végig gondolva életem utóbbi tizenöt évét, sok mindenre rá kellett jönnöm….
Hogy miért kapunk dolgokat, érzéseket, amelyeket akkor, abban a pillanatban negatívan élünk meg….
Valóban minden a saját fejlődésünket szolgálja….
Néha mégis olyan nehéz gondolatok terhét cipeljük magunkon…
Szerintem a féltés igen, de a féltékenység nem a szerelem vagy
Szerintem a féltés igen, de a féltékenység nem a szerelem vagy szeretet jele.
Szerintem a féltés igen, de a féltékenység nem a szerelem vagy
Szerintem a féltés igen, de a féltékenység nem a szerelem vagy szeretet jele.
Nálam mindig volt alapja a féltékenységnek
Amikor a féltékenység felütötte a fejét eddig az életemben, annak mindig volt alapja.. Ha nem is akkor, de később mindig kiderült, hogy okkal féltékenykedtem a páromra.
Lehet, hogy nálam olyankor a hatodik érzékem lép működésbe, és felszínre hozza a féltékeny énemet. Olyankor saját magam számára is idegen énem nyilvánul meg, és borzasztóan tudok viselkedni. De mit fentebb leírtam, mindig volt alapja.
Valaki tapasztalt már hasonlót, vagy ez egyedi dolog?
ki a hibás?
nem egyedi szerintem, én régen nagyon féltékeny típus voltam („mások által annak mondott” féltékeny típus persze – én úgy voltam vele, hogy nem velem van a baj, volt okom rá és kész).
de ez régen volt és évek óta nem sikerült felidéződnie a féltékenységnek a mostani párkapcsolatomban részemről, lehet hogy egyszerűen legyőztem és már nem tud elhatalmaskodni rajtam?
Kinek van igaza?
Ki a hibás? kérdezted…
Erről Vörös István és a Prognózis zenekar http://www.vorosistvan.hu egyik dalszövege jutott eszembe, a Kinek van igaza? című számból:
„Kinek van igaza?
Kinek van igaza?
Aki a másikat meghallgatja,
Na annak van igaza.”
Itt a „Kinek van igaza?” részeket átkódolhatjuk: Ki csinálja jól a dolgokat? Ki viselkedik helyesen és célravezetően? részekre… 😉
Az „igazsággal” kapcsolatban viszont van itt még egy másik dolog is:
„Vagy igazad van, vagy boldog vagy.”
És ez annyira igaz… amennyire a legtöbb embernek az „igaza” (a hülyesége) a fontosabb… ;-)))
Csizike 😉
Mi ez?
Szia!
Na ez nálam is pont így van!dettó!Pontosan így vagyok ezzel a dologgal és borzasztóbban viselkedem ilyenkor-de van oka!Érzem..és ugye ki is derül.Na a pasi ettől meg még jobban menekül aztán meg már azért is megteszi mert a „hisztis”nő megérdemli.Na ettől meg végképp „kiakadok”.Ugyhogy nem egyedi a dolog,de ahogy lehet én palástolom és eléri hogy aztán meg én adjak rá okot!
Mi ez?
válasz orsi 76!
Nálam mindig volt alapja a féltékenységnek
Amikor a féltékenység felütötte a fejét eddig az életemben, annak mindig volt alapja.. Ha nem is akkor, de később mindig kiderült, hogy okkal féltékenykedtem a páromra.
Lehet, hogy nálam olyankor a hatodik érzékem lép működésbe, és felszínre hozza a féltékeny énemet. Olyankor saját magam számára is idegen énem nyilvánul meg, és borzasztóan tudok viselkedni. De mit fentebb leírtam, mindig volt alapja.
Valaki tapasztalt már hasonlót, vagy ez egyedi dolog?
ki a hibás?
nem egyedi szerintem, én régen nagyon féltékeny típus voltam („mások által annak mondott” féltékeny típus persze – én úgy voltam vele, hogy nem velem van a baj, volt okom rá és kész).
de ez régen volt és évek óta nem sikerült felidéződnie a féltékenységnek a mostani párkapcsolatomban részemről, lehet hogy egyszerűen legyőztem és már nem tud elhatalmaskodni rajtam?
Kinek van igaza?
Ki a hibás? kérdezted…
Erről Vörös István és a Prognózis zenekar http://www.vorosistvan.hu egyik dalszövege jutott eszembe, a Kinek van igaza? című számból:
„Kinek van igaza?
Kinek van igaza?
Aki a másikat meghallgatja,
Na annak van igaza.”
Itt a „Kinek van igaza?” részeket átkódolhatjuk: Ki csinálja jól a dolgokat? Ki viselkedik helyesen és célravezetően? részekre… 😉
Az „igazsággal” kapcsolatban viszont van itt még egy másik dolog is:
„Vagy igazad van, vagy boldog vagy.”
És ez annyira igaz… amennyire a legtöbb embernek az „igaza” (a hülyesége) a fontosabb… ;-)))
Csizike 😉
Mi ez?
Szia!
Na ez nálam is pont így van!dettó!Pontosan így vagyok ezzel a dologgal és borzasztóbban viselkedem ilyenkor-de van oka!Érzem..és ugye ki is derül.Na a pasi ettől meg még jobban menekül aztán meg már azért is megteszi mert a „hisztis”nő megérdemli.Na ettől meg végképp „kiakadok”.Ugyhogy nem egyedi a dolog,de ahogy lehet én palástolom és eléri hogy aztán meg én adjak rá okot!
Mi ez?
válasz orsi 76!
Féltékenység
Ha csak nem vagy egy megrögzött féltékeny típus, akkor valószínű hogy féltékenységednek van némi alapja.
Vagyis valami nincs rendben a kapcsolatodban. Ilyenkor nem árt átgondolni, hogy valójában mi az ami hiányzik Neked, vagy mi az ami a másik félnek hiányozhat?
A Te szempontodból, nagyon fontos tudni, mi az amit elvárnál a másiktól, mert az egyben válasz és útmutatás önismereti téren, hogy mi az amihez a boldogságodat kötöd. Mi az ami nélkül boldogtalannak érzed magad. És elvárod a másiktól hogy Ő megadja neked.
Ha nem használ(od)játok fel kapcsolatotokat az önismeretben való fejlődéshez, azaz a tudatosságotok fejlesztéséhez, akkor a kapcsolat nem egyéb mint egy egyszerű üzlet. Valamit adok, hogy valamit kapjak.
Tulajdonképpen minden kapcsolat, akkor kezd „megromlani” amikor nem kapom meg azt amit elvárok cserében azért amit adok.
Lehet hogy nagyon súlyosnak hangzanak ezek a szavak, de sajnos a „szeretetek” ilyen üzletek.
A szerelemben, két Ego egyé olvasztja határait. Ezért van az hogy a szerelmesek elkülönülnek a többiektől, és együtt érzik egésznek magukat. Mindenki mást kirekesztenek. Az egós önzés csak kijjebb tolta határait.
A Szeretet mindent és mindenkit befogad. A határok leomlanak… és semmi sem az Övé… mert minden az Övé… mert minden Ő.
Féltékenység
Ha csak nem vagy egy megrögzött féltékeny típus, akkor valószínű hogy féltékenységednek van némi alapja.
Vagyis valami nincs rendben a kapcsolatodban. Ilyenkor nem árt átgondolni, hogy valójában mi az ami hiányzik Neked, vagy mi az ami a másik félnek hiányozhat?
A Te szempontodból, nagyon fontos tudni, mi az amit elvárnál a másiktól, mert az egyben válasz és útmutatás önismereti téren, hogy mi az amihez a boldogságodat kötöd. Mi az ami nélkül boldogtalannak érzed magad. És elvárod a másiktól hogy Ő megadja neked.
Ha nem használ(od)játok fel kapcsolatotokat az önismeretben való fejlődéshez, azaz a tudatosságotok fejlesztéséhez, akkor a kapcsolat nem egyéb mint egy egyszerű üzlet. Valamit adok, hogy valamit kapjak.
Tulajdonképpen minden kapcsolat, akkor kezd „megromlani” amikor nem kapom meg azt amit elvárok cserében azért amit adok.
Lehet hogy nagyon súlyosnak hangzanak ezek a szavak, de sajnos a „szeretetek” ilyen üzletek.
A szerelemben, két Ego egyé olvasztja határait. Ezért van az hogy a szerelmesek elkülönülnek a többiektől, és együtt érzik egésznek magukat. Mindenki mást kirekesztenek. Az egós önzés csak kijjebb tolta határait.
A Szeretet mindent és mindenkit befogad. A határok leomlanak… és semmi sem az Övé… mert minden az Övé… mert minden Ő.
Sziasztok!
A féltékenyég egy borzasztó érzés mind annak, aki
Sziasztok!
A féltékenyég egy borzasztó érzés mind annak, aki érzi, és annak, aki miatt érzik.
Persze, mint írtátok van normális határszintje.
De ettől függetlenül én úgy gondolom, mint már sokan mások itt előttem, hogy a féltékenység mindig abból adódik, hogy saját magunkban nem bízunk, nem vagyunk megelégedve saját magunkkal. Úgy érezzük, hogy nem vagyunk elég jók a másiknak, és ezért lehet hogy jobbat keres.
Ezeket saját tapasztalatból írom, ugyanis én tudom, hogy mikor féltékeny voltam, mindig az önbizalom hiányom okozta ezt igazából.
De persze azt se felejtsük el, hogy vannak olyan esetek is, mikor egyszer csak féltékeny lesz valaki, mert megérez valamit, és hát ennek általában megvan az oka.
Nekem ez a rövidke véleményem! 🙂
Évi
Féltékenykedés helyett… Adj meg Mindent amire vágyik!
Én a barátnőmnek mindig azt mondtam régebben, amikor „féltékenykedett” és elkezdett szimatolni utánam (pl. megnézni az sms-eimet, stb…), hogy ezt az Energiát -és mivel ez egy Spirituális Honlap, ezért itt ez az Energia a Lényeg!- , tehát ezt az Energiát inkább arra fordítsa, hogy engem boldoggá tegyen, hogy megadja azt, amire vágyom,; hogy tejbe-vajba fürösszön, és akkor nem kell soha egy másodpercig sem félnie, hogy én másnál keresem a boldogságot… hiszen, ha megkapom, akkor nincs mit keresni…
A keresést mindig a hiány-érzet, a vágy indítja el…
Ha nem kapsz meg valamit, valami számodra fontosat… akkor él benned a hiányérzet… ami egyre nagyobb lesz… minél inkább és minél régebb óta nem kapod ezt meg…
És az éhes disznólány makkokkal kezd el álmodozni, az disznófiú pedig éhes makkal disznókat álmodik…
És a Vonzás-Törvénye működésbe lép… és a Gondolat és a Vágy, amely kisugárzódott belőlünk az Égbe, az Univerzumba, a Világ-Mindenségbe… elkezd az életünkben is megvalósulni, (férfi vagy női) testet ölteni és manifesztálódni…
Ekkor még mindig lehet „okosan” dönteni… 😉
Szóval!
Mindenkinek üzenem, aki „féltékenykedik” és leskelődik, kutat és szimatol a másik után…
Hogy e helyett inkább meg kell adni Neki mindent, amire vágyik…
BOLDOGGÁ KELL ŐT TENNI.
Le kell Neki hozni a Csillagokat, hogy a Mennyországban érezhesse magát…
És ezt meg fogja hálálni!
Ő meg lehozza a Bolygókat! 😉
A Féltékenykedés helyett Szeretni kell a Másikat és „elkényeztetni”, megadni Neki Mindent… jóllakatni…
És akkor biztos a helyünk… 😉
Esze ágában sincs máshoz és máshová menni…
Hiszen minket már eleve Szeret…
Hozzánk már eleve hatszázezer-szállal kötődik…
Esze ágában sincs kockára tenni egy jó és jól működő kapcsolatot… ha az tényleg jó és jól működik…
Tehát: esze ágában sincs valakinek kockára tenni egy kapcsolatot, ha „nem muszáj”.
De az Ösztön (Kényszer) Nagy Úr…
A Faj Fenntartási Ösztön az Egyik Legnagyobb Úr a Világunkban…
Nem véletlen, hogy még az autókat is szexi nőcikkel reklámozzák…
A férfinak tulajdonképpen nem is az autó kell, hanem a NŐ… 😉
Mint tudjuk így működik a Férfi Agy:
http://images.google.hu/imgres?imgurl=http://img145.imageshack.us/img145/3536/74816430tg0.gif&imgrefurl=http://m1aya3.blogspot.com/2007/02/frfi-agy.html&usg=__0VaHVfTebtVr-HeFH_moaFl2YcQ=&h=387&w=300&sz=92&hl=hu&start=4&um=1&tbnid=K0Hk7nuNYVXUdM:&tbnh=123&tbnw=95&prev=/images%3Fq%3D%2527F%25C3%25A9rfi%2BAgy%2527%26hl%3Dhu%26sa%3DX%26um%3D1
Illetve egy másik aspektusban a Férfi és a Női Agy: http://www.zotyo.hu/humor/agy.htm
Ha csak morzsákkal eteted a Párodat… előbb utóbb elege lesz belőle és fel fog lázadni (ellened)…
És ez lehet, hogy nem fog tetszeni…
Miközben meg is etethetted volna… mert van miből…
És az meg közben Rád szárad… és „a kukába olvad”…
De hát mit is vártál, mit is várhattál volna, mit is várhatnál Tőle…
Aki éhes, az előbb-utóbb dühös lesz… és agresszív…
„A férfi Szívéhez a hasán keresztül visz az Út” állítja egy mondás…
(És ez részben igaz is… csak a „hasán” szót kell kicserélni… 😉
Hát nincs más hátra kedves Hölgyeim: Jól kell őket lakatni!
És aki jól van lakva, az már rá sem tud (akar) nézni más „kajára”…
;-)))
Nem féltékenykedni kell… hanem rendesen bánni a másikkal, kedvesnek lenni hozzá és megadni Neki azt (Mindent), amire vágyik…
Ezt kellene már egyszer és mindenkorra bevésni és megjegyezni…
Full Extrás Szolgáltatást kell nyújtani Neki… hogy ne menjen ezért máshoz… aki ezt készségesen megteszi…
Ez a Harmonikus Kapcsolat Titka.
(Ami ritka)
(De miért? Mi ezzel a baj, Hölgyeim? Miért „derogál” maximálisan „kiszolgálni” és kielégíteni egy férfit? 😉
Ez Neki is jobb így…
Sokkal jobb.
Nincs plusz munka, macera, bűntudat, lelkiismeret-furdalás, Rossz Karma, stb…
Attól kapja meg azt amire szüksége van és amire vágyik: Akit Szeret.
És annak is adja meg ugyanezt, vagy a tízszeresét viszonzásképpen…
És ezt így a Lehető Legtökéletesebb.
Csizike 😉
Hát gratulálok, leesett az állam, Te ilyet is tudsz?? Ez
Hát gratulálok, leesett az állam, Te ilyet is tudsz?? Ez hihetetlenül nagy komment!
Norbi Update – Lajcsi Update a Szexben
És még egy kis kiegészítés:
Mint tudjuk így működik a Férfi Agy:
http://images.google.hu/imgres?imgurl=http://img145.imageshack.us/img145/3536/74816430tg0.gif&imgrefurl=http://m1aya3.blogspot.com/2007/02/frfi-agy.html&usg=__0VaHVfTebtVr-HeFH_moaFl2YcQ=&h=387&w=300&sz=92&hl=hu&start=4&um=1&tbnid=K0Hk7nuNYVXUdM:&tbnh=123&tbnw=95&prev=/images%3Fq%3D%2527F%25C3%25A9rfi%2BAgy%2527%26hl%3Dhu%26sa%3DX%26um%3D1
Illetve egy másik aspektusban a Férfi és a Női Agy: http://www.zotyo.hu/humor/agy.htm
Ha csak morzsákkal eteted a Párodat… (és Ő nem egy hangya) előbb-utóbb elege lesz ebből és fellázad (ellened)… és a „rendszer(ed)” ellen…
És ez itt az Anarchia… a Puccs-kísérlet…
És ez lehet félrelépés is…
És ez a végkifejlet, amit tulajdonképpen Te is okoztál a hozzáállásoddal és a viselkedéseddel, és Te generáltad, Te gerjesztetted, Te teremtetted…lehet, hogy mégsem fog tetszeni Neked…
Miközben meg is etethetted és százszor jól is lakathattad volna… a Párodat, mert van miből…
Te a szexben is csak Norbi-Update kajával akarod tömni, holott Ő a jó kis szaftos, csicsogós magyar kajákra vágyik…??? 😉
És mit is várnál, mit is várhatnál Tőle…?
És Szerinted Ő a hibás azért, amiért lázad?
Az ellen, ami/aki nem jó?
Csizike 😉
Nem szeretnék illúzióromboló lenni, de úgy érzem itt
Nem szeretnék illúzióromboló lenni, de úgy érzem itt megtehetem.
Sohasem tudod megadni senkinek amire vágyik.
Mert csakis önmagának tudja megadni.
Akkor ha képes a szeretetre.
Ha szeretsz, és tudatossá válsz, ráébredsz, hogy hiányaid nem a másik „kicsi” teljesítményei okozzák. hanem a te elégedetlenséged. Vagy rosszul választottál párt.
A vágy nem olyasmi amit mások ki tudnak elégíteni. Éppen ellenkezőleg. Minél többet kapsz belőle, annál több kell…. ha már itt megismertük, uncsi. Akkor próbáljuk ki, hátha ott jobb….
Anyagi szinten nem tudsz annyit adni magadnak, hogy elég legyen, ha a vágyaid (szex, pocak…stb) irányítanak. Ha úgy gondolod ez a kapcsolatok titka, óriásit tévedsz.
Ez még csak meg sem közelíti a szívet. Olyan második csakra szint. Persze ennek a megélése is kell, hogyne kellene. De nem mindegy, milyen indíttatásból. Hogyan. Szívvel, vagy önmagunk kielégítéséért. A másik kielégítése azért, hogy ott ragasszuk tudatlansága kötelékeinél fogva?
Hát hol itt a szeretet?
Az önelfogadás öröme? Hogy olyan lehetek szabadon, amilyen vagyok?
Ahol nincs szeretet, ott nincs harmónia.
Számtalan olyan házaspárt ismerek, akik megalkudtak a tudatlanságukkal. Nem tudták, mi hiányzik még, de megalkudtak a kényelemmel. Hogy kb. meg tudták adni egymásnak, amire vágytak. Vagy csak az egyik. Az is jó. Főzöl, mosol, szexi vagy, és lesed a kívánságokat. Hol is marad az önmagad megélése? A független erőd? Az, aki vagy?
Aki megalkuszik, abban meghal a vágy is. Ezért olyan fából faragott párok az idős párok. (tisztelet a kivételnek). A szeretetet, a másikat, a szexet és semmi jót NEM BIRTOKOLHATSZ. Mert akkor megölöd. Először magadban. A többi már nem is érdekes innen fogva számodra.
Miért is hajszolod a másik kielégültségét? Kinek akarsz megfelelni? A másiknak? Vagy magadnak, hogy te bezzeg, tudod, hogy kell megtartani valakit?
Ha féltékeny, féltékeny. Az ő dolga. Ha van rá oka, az meg a tiéd. Nem tudtok egymáson változtatni. Legfeljebb magatokon a megélések által… Ha megvizsgáljátok önmagatokban az okokat.
Egyáltalán miért akarod megtartani?
Amíg jó vagy neki, ahogy vagy, el tud fogadni bánatban, örömben, örömét leli a tárasaságodban, szexinek lát, és kedvesnek, nem féltékeny ha szükséged van magadra, addig nem kell megtartani.
Utána meg minek?
Minek olyan változtatásokat erőltetni magunkra AMELYEK NEM A MI HIÁNYÉRZETÜNKBŐL FAKADNAK?
Ha valamit meg tudsz adni, mert az vagy, természetesen és erőltetés nélkül, egyszerűen pont passzol, az oké.
na de MEGTARTANI??
Minden tisztelettel.
Namaszte
Az érem két oldala
– szerintem. Ez nem illúziórombolás, csak Te is ugyanannyira hiteles képet mutattál az érem másik oldaláról. Két nézőpont ez és itt jön képbe a kompromisszumkészség, vagy a két fél Útjainak különválása idővel.
Vágyak idomítása
Értem egyébként a te nézőpontodat is, meg kell találni az arany középutat:
http://wwwold.sztaki.hu/~smarton/vegtelen/weores.htm#A%20v%C3%A1gyak%20idom%C3%ADt%C3%A1sa
Nagyon Szép és Igaz Gondolatok. Köszönöm
Nagyon Szép és Igaz Gondolatok Ezek.
Köszönöm szépen.
Mindenképpen elgondolkodásra és ráébredésre érdemesek…
Ugyanakkor amennyire Igazak és Szépek Abszolút szinten… annyira csak elméletiessek a legtöbb ember életében… de ettől függetlenül teljességgel Igazak és Valósak…
Mint tudjuk, néha más a Gyakorlat és más az Elmélet…
És a Gyakorlat az, ami működik…
Ettől Gyakorlat.
Hiába gagyi mondjuk MC Haver és a Teknő… sokan hallgatják…
Hiába káros a Coca-Cola, mégis sokan isszák…
Hiába ártalmas az egészségre a dohányzás… mégis sokan szívják…
Hiába szenny a bulvársajtó, mégis sokan veszik és olvassák…
Hiába szemét a média és a tv-műsor… mégis sokan bambázzák…
Az Emberek Élete sokszor fittyet hány az Elméletekre… és hogy mi a Fennkölt, Tiszta, Abszolút Igazság , az Igaz és Érték(es).
A Gyakorlat a legtöbbször sokkal ösztönösebb…
És így persze kevésbé TUDATOS…
Ami hat az emberre, az hat…
És ami kivált bizonyos reakciókat ÖSZTÖNÖSEN, az kivált…
Függetlenül attól, hogy mit illik és mit nem…, mi az erkölcsös, és mi nem…
Például hazudni és lopni sem illik és nem is erkölcsös, mégis elég sokan űzik… még a Vezető Politikusaink is… akkor a többitől meg mit is várjunk… ha ilyen a példamutatás…
Egy ismerősöm mondta egyszer, hogy a „A … feláll, az ész megáll.” mondás a legalapvetőbb igazság a Földön. Ha már minden más törvény és Igazság megsemmisült és szétporladt, ez még akkor is Igaz marad…
Ilyen elementáris erővel bír az emberek életére, az életünkre -állítólag- a fajfenntartási ösztön és a vágy…
Függetlenül attól, hogy mi erkölcsös és mi nem…, hogy mit szabad, és mit nem… „hivatalosan”…
A gravitációt nem érdekli, hogy nekünk arról mi a véleményünk és jónak tartjuk-e vagy sem…
Az csak úgy automatikusan van, létezik, hat és működik…
Néha nagy fejtörést okoz az embereknek, hogy mit is kezdjenek önmagukkal, az érzéseikkel és a vágyaikkal…
Sok dilemma forog ekörül…
Megéljék vagy elfojtsák azokat…
Mikor csinálják jól? Mikor viselkednek helyesen…?
Bizonyos szinteken ez már nem kérdés…
Azt hiszem erről az Abszolút és Igaz szintről szólt a Te hozzászólásod…
Amivel Teljességgel azonosulni tudok és egyet értek…
Mert Igaz.
De a legtöbben még messze nem az Abszolút szinteken élik az életüket…
Ahhoz Nagy Tisztaság kell…
És ez még csak keveseknek adatott meg…
A legtöbb ember Ösztön-szinten él és éli meg a kis mindennapi életét…
Evés-ivás-alvás-…
A fizikai, vagy ha úgy tetszik az anyagi síkon…
Mint tudjuk a klasszikus Szükséglet-piramis alapján… az Önmegvalósítás (.hu) ennek a Piramisnak a legfelső csúcsa… vagyis a legutolsó fontossági sorrendű emberi igény és szükséglet… ami csak akkor merül fel és jelentkezik igazán… ha már minden más egyéb alatta lévő alapvető szükséglet kielégítődött…
Lehet, hogy egy párkapcsolatba is akkor beszélhetünk a Nagy Fennkölt Közös Célokról és Elképzelésekről, a Jövőről, ha már ösztön-szinten kielégültünk és megkaptuk azt, amire vágytunk…???
Úgy tudom, ez a férfiaknál így, míg a nőknél inkább amúgy működik…
A férfiaknál: először szex, aztán a színház (mert akkor már ráér)…, a nőknél meg pont fordítva: először a színház (a romantikázás) és utána (ha ez jó volt) a szex… 8mert ettől megjön hozzá a kedv… nedv…;-)
???
Amennyire triviális ez így most esetleg… annyira emberi, valós, működő és hétköznapi… tehát az Élet… bármennyire is fáj esetleg, vagy nem tetszik…
Ami van, az van.
Csizike 😉
Megoldás?
Kedves Csíziske !
Az általad idézett „A … feláll, az ész megáll” szólással kapcsolatban kérdezném:
Ha úgy vesszük, ez az állapot bizonyos csakra túlpörgésére, míg a másik csakra alulműködésére utal, hisz ez a kétcsakra párt alkot.
Vajon a csakrák működésének kiegyensúlyozásával ez a „nagy étvágy” lecsökkenthető ?
Mi a jobb, a kiegyensúlyozás, vagy a kielégítés, megélés ?
Várom a választ! 🙂
Üdv: Almás
Étvágy
Mellesleg tényleg igazad van abban, hogy egy párkapcsolatban az az ideális, ha mindkét félből ösztönösen jön az, ami a Másiknak is jó, ami a Másiknak is örömet okoz, és ami a Másikat is „jóllakatja”…
Tehát ha ez teljesen magától értetődő és full-automatikus… mert így jön belülről…
Ez lenne az ideális, a „normális” és a kiindulási alap.
De.
Mi van akkor, ha ez nem jön… és csak ezen múlik…
Mint minden: azt hiszem ez is tanulható…
Mindenki fejlődés-képes…
És lehet néha tudatosan is tenni lépéseket a cél érdekében, és azért, hogy valami (pl. a Párkapcsolatunk) jobb legyen.
Néha bizony szükség van kompromisszum képességre… és megtenni olyat (a másik kedvéért), amihez nekünk éppen akkor és ott nincs is olyan nagy kedvünk…
Ilyen a hétköznapi életben pl. a mosogatás és a fogmosás… (hogy egy itt, ebben az összefüggésben kissé megmosolyogtatóan ide nem illő hasonlattal éljek.)
Aztán menetközben már élvezhetjük is… és rákaphatunk az ízére…
ha
„Evés közben megjön az étvágy”
A baj csak akkor van, ha már „Evés előtt elmegy az étvágy”… vagy meg se jön… 😉
Hosszú távon ez mindenképpen egy patt-helyzet… ami valamiféle orvoslást és megoldást kíván…
Csizike 😉
Tudod Csizike
nem vagyok elég kitartó, hogy követni tudjak minden engem érdeklő témát, ill. hogy végigértelmezzem hozzászólásaidat.
Nem tudom azonban megállni, hogy két dologgal kapcsolatban ne biggyesszem ide meglátásaimat nézeteiddel kapcsolatban.
Az egyik egy korábbi hozzászólásod, mely szerint a jóért meg kell küzdeni és csak az az igazi jó ami verejtékkel születik. Szerintem nagyon sok szülő pont ezzel az elmélettel teszi tönkre csemetéjét, itt kezdik el a gyereknek a feltételes szeretetet megtanítani a feltétel nélkülit pedig meg sem tanitani. Ezek után már persze lehet évődni arról, hogy ki tud szeretni meg, hogy a félelem kiszoritja e a szeretet rendelkézésére álló helyet…..
A másik pedig, hogy a „csajok legyenek kedvesek kiszolgálni a kedves párjukat és akkor nem mennek máshova”. Egyrészt dehogynem, amelyik menős – még – az megy. Előbb utobb van olyan kivánsága amit nem tudsz kielégiteni. Másrészt pedig érdeklődnék, hogy te mennyire szolgálsz? Mármint ki, a szived hölgyét? Ugyan adj már egy tippet, hogyan lehet kitalálni a másik – sokszor tudat alattijában somfordáló – kivánságát és megadni neki azt, amiről ő sem tudja sokszor, hogy van neki. Aztán egyszer csak beviszi egy másik ágyba.
Előre elnézésedet kérem, ha netán valamelyik értekezésedben ezeket már kifejtetted volna.
Üdv!
VALAMIT VALAKIÉRT – Tipp
„Ugyan adj már egy tippet, hogyan lehet kitalálni a másik – sokszor tudat alattijában somfordáló – kivánságát és megadni neki azt, amiről ő sem tudja sokszor, hogy van neki.”
Szia!
A legtöbbször nem ilyen bonyolult a helyzet, hogy olyan nagy kutató munkát kellene végezni a Másik vágyainak a kitalálásában…
Általában mondja azt magától… és próbál rávenni… esetleg kérlel… aztán egy idő után már követel… aztán lemond róla(d)… és ha még mindig fontos neki… akkor kezdi el megkeresni… máshol…
A kérdésem az a Hölgyekhez: hogy ezt akarjátok-e megvárni?
Akarjátok-e, hogy a kedvesetek, az életetek párja máshol keresgéljen és találjon?
Vagy inkább hajlandóak vagytok belemenni egy kis játékba és egy kis kompromisszumos megoldásba…?
Néha le kell mondanunk valamiről… de néha áldozatot is kell hoznunk valamiért…
Meg kell tennünk olyat, amihez nincs kedvünk… Ki kell lépnünk a komfort- és a kényelmi zónánkból…
Az EREDMÉNYEK általában mindig ÍGY SZÜLETNEK…
VALAMIT VALAMIÉRT…
VALAMIT VALAKIÉRT.
Kérdés, hogy Neked mi(ki) (vagy a Miki) mit ér meg?
És ezt Neked kell tudni.
És ha nem úgy viszonyulsz a pasidhoz, hogy az neki is jó legyen… akkor előbb-utóbb lesz okod a féltékenységre… sőt be is igazolódik…
Nálad a Döntés.
És ezáltal a Felelősség (a Lehetőség) is…
Csizike 😉
Önmagamat-Önmagamért
Nekem nem kell ilyen áron kapcsolat!!!
Amiről írsz, nekem erőszaknak tűnik, méghozzá a saját magam megerőszakolásának.
Ilyet nem várok el magamtól még kevésbé a páromtól.
Miért kéne olyat adni a páromnak vagy nekem, ami valójában nem esik jól?
Engem nem tesz boldoggá, ha látom a másik áldozatot vagy kompromisszumot hoz értem.
Értem senki ne tegyen így semmit!!!! Mert ezzel boldogtalanná tesz.
Mellettem a párom érezze jól magát és legyen boldog. Ha már nem tud, akkor menjen tovább az útján és találja meg azt, aki mellett az tud lenni.
Nekem is vannak korlátaim inkább beismerem azokat, mintsem olyat, tegyek, amit nem szeretnék.
Miért is kéne olyat tenni, amit nem szeretnék?
Hogy megtartsam? Hogy megóvjam magam a kudarctól? Hogy szembe nézzek az élet múlandóságával? Elkerüljem a fájdalmat, a veszteséget?
Az életben egy biztos van, az a változás, megpróbálom elfogadni azt.
A párom sok éves kapcsolatunk után döntött úgy, hogy elmegy.
Csak azon kattogott az agyam mit nem adtam meg, mit nem kapott meg tőlem, mit kellett volna jobban csinálnom.
Megkérdeztem tőle, mondja, meg mert szeretném tudni mit rontottam el.
A válasz ez volt:
Mindent megkapott tőlem.
De egy másik nő felkeltette az érdeklődését, és ez számára valami újdonság volt és hívta az ismeretlen.
Pár hónap múlva közös barátnál öntötte ki a szívét, hogy nagyon sajnálja, hogy nem tudta megbecsülni azt, amit kapott tőlem.
Fél év elteltével nálam zokogott, hogyha még egyszer dönthetne, nem menne bele.
Számomra kicsit egyoldalú volt, amiről írsz. Ha valaki jól lakik az már nem eszik.
De vannak emberek, ha megették a háromfogásos vacsit és elé teszel egy ínyencséget megeszi, nem azért mert éhes, hanem azért mert kíváncsi az ízére. Azt gondolom, ha vágyik az újra, akkor viszont egye meg.
Az én párom ne hozzon értem áldozatot! De tőlem se várjanak el ilyet. Bár ez esetben elgondolkodtató van e dolguk egymással még? Vagy csak a félelem, ami összetartja őket.
Ha éhes marad nálam, vagy szimplán nem tudom megfőzni azt, amire vágyik, mert nincs meg bennem az a képesség, vágy vagy tudás akkor elengedem, hogy megtalálja azt aki megtudja adni neki.Mert van valaki aki pontosan megtudja neki adni a vágya tárgyát és mindketten ki tudnak ebbe teljesedni.
Két ember maradjon együtt addig, amíg van mit adniuk egymás számára és addig, amíg azt tiszta szívből tudják adni, önfeladás nélkül.
Ha elvárok magamtól vagy a páromtól olyat amit nem akarunk vagy nem tudunk önszántunkból megtenni akkor hazudunk.És az a kapcsolat hazugságon alapul.
Nem egymást csapnánk be hanem saját magunkat…..
Tetszik, amit írsz
Köszönöm a válaszodat.
Nagyon tetszik, amit írsz…
És visszafogadtad a volt barátodat, miután „egy kis kitérő után” rájött, hogy milyen jó is volt Veled neki?
Érdemes megbocsájtanunk a Másik botlásait, és visszafogadni a „Tékozló Fiút”?
Csizike 😉
válasz
Csizike épp csinálom a mindenre igent mondunk gyakorlatot.
Majd visszajövök ha befejeztem ezt a gyakorlatot és akkor válaszolok:-)
Mellébeszélés
Bocs, de a tipped – amit nem igazán tudtam kibogozni válaszodból – akkor lenne csak hiteles, ha a teljes kérdésre válaszoltál volna, azaz te mivel szolgálod szived hölgyét? Csak arról olvastam, hogy te mit vársz el, hogy mit adsz arról nem.
Számomra ugyanis ez a kettő elválaszthatatlan.
Az „rámruházott” döntési szabadság okán arra a következtetésre jutotam (egyébként már régen) hogy az általad ajánlott kapcsolatféleség nem éri meg, ugyanis ennek a kifejezésnek a valódi párkapcsolatban nincs értelmezése. Az ilyen jellegű kapcsolatoknak azonban van egy nagy szolgálata is: az apahiányos, szolgalelkű, sérült csajokat nagyon hamar önbecsülésre tudja nevelni. A „szolgáltató” pedig egyedül marad……………
Üdv!
Hédi
Lassabban a testtel! Valamit nagyon félreértettél!
Lassabban a testtel „Kicsi Lány”!
Valamit nagyon félreértettél!
És valóban nem az összes kérdésedre válaszoltam… csak ami éppen megérintett, megmozdított bennem valamit, amit éppen fontosnak éreztem… „amire jött a válasz”…
De a válaszod alapján azt látom és érzékelem, hogy valamit nagyon félreértettél, és indulatból, dühből írtad a leveledet… pedig azt hiszem nincs okod a sértődésre, mert én -szándékaim szerint és tudtommal- nem sértettelek meg…
Valamit nagyon félreértettél… velem és” az általam ajánlott kapcsolatféleség”-gel kapcsolatban…
Hiszen azt sem tudod teljes egészében, hogy én milyen kapcsolatféleséget kultíválok…
És az, hogy én a maximumot adom, az természetes és alap… de ehhez az is kell, hogy olyan legyen a Másik hozzáállása és válasz-reakciója is.. és Ő is adjon, és adni akarjon…
Mert az egyoldalú dolgok hosszútávon nem működnek (jól)…
Szia!
Csizike 😉
Már megbocsáss
De ezt csak te olvastad ki belőle!
Csak azt tudom megitélni amit leirsz, amit nem azt természetesen nem. Abból amit felvázoltál, köszönöm nem kérek.
Üdv!
Hédi
És miből kérsz?
Kedves Hédi!
Béke van… Ugye?
Okés.
Leírtad, hogy miből nem kérsz.
Akkor most légy szíves azt írd ide, hogy miből kérsz…
Hogy miből kérsz és MIT SZERETNÉL MEGÉLNI a Párkapcsolatodban?
És ilyen?
Így működik?
Így működteted?
Szeretettel:
Csizike 😉
Kíváncsi
Miért szeretnéd tudni?
Miért ne? Csak hogy Tudjam.
Miért ne?
Csak hogy Tudjam.
Mert tényleg érdekel.
Csizike 😉
Ha érdekelne
Elolvasnád mások blogjait is. Rengeteg olyan témád van, amiben mások már korábban igen szinvonalas bevezetővel inditottak blogot, ahova sokan leirtuk véleményünket, hozzáállásunkat. Többek között ebben a témában is. Csak el kell olvasni.
Nekem az a meglátásom, hogy te inkább irni szeretsz. Észrevetted, hogy az utóbbi időben ámentél kérdő üzemmódba. Vajon miért? Nézd át az utóbbi hónapod termését ezen a szájton és segits kigazodni benned, légy szives!
Kétségtelen tény, hogy igen olvasott vagy és hogy nagyon sok időd van a neten kujtorogni. Köszönet neked a sok közzétett tudásért!
Ugyanakkor szerintem hiányzik belőle a sajátod. Véleményem, hogy ilyen helyeken az ember nem csak másoktól tanultakat újrahasznosít, hanem a saját hozzállását is közzéteszi; eszmét cserél. A pap is attól jó ha nem csak prédikál, hanem a saját életével teszi közzé a befogadottakat.
Saját élmények, meditációban tapasztaltak?!?!
Érdekelne, hogy tanitasz e valahol, hogy van e saját szájtod! Van e hely ahol nyilvánosan is felvállalod azt amit itt tanitasz?
Ez a véleményem, sem nem jó, sem nem rossz, vélemény. Már csak mielőtt elnyugtatnál…….
Üdv!
Hédi
Kompromisszum, vagy tudatosság?
Kedves Csízike!
Te olyan aranyos vagy! Bírom ahogy a szíveddel keresgéled a „jó” választ. Azt, ami harmonikus.
Előre bocsátom, jó válaszok nincsenek. csak válaszok vannak.
Nekem van egy válaszom . A saját bőrömön tapasztaltam meg. (Leírtam egy részét a „Szerelem, mint beavatás” c. írásomban). Ez a válasz lehet hogy valakinek felhasználható, lehet hogy szintén válasz, lehet hogy nem. Nekem az. Mert működik. (és nem csak elmélet…)
A válasz a következő:
A harmóniát nem a kapcsolatban kell keresni. Amíg a kapcsolatban akarsz harmóniát találni, addig csak energetikai szinten folynak az adok-elveszek, és cserébe vissza adok valamit játszmák. Ezt lehet csúnya érzelmekkel, és intelligensen, visszafogottan csinálni.
Az eredmény ugyanúgy nem a harmónia.
Mert senki által nem pótolható a te hiányod. És a másiké sem.
T
Tehát:
Szerintem az az ideális, ha találsz valaki olyat, aki elég sok mindenben passzol hozzád. Ő is szereti a mozifilmeket…stb. lelki és szellemi síkon is. Az ilyen emberek (mit tesz Isten) általában fizikai síkon is hasonlítanak…:) de ezt csak érdekességképpen teszem hozzá, nem ez a lényeg.
Ha ilyen párod van, akkor az áll fenn, amiről beszéltünk, hogy ösztönösen azt adod, ami a másiknak jólesik. Könnyen tudjátok szeretni egymást.
A feladat most jön:
Mivel senki sem pótolja a boldogságunkat, ezért adódnak területek, ahol mégsem passzol a dolog. Ilyenkor meglátásom szerint nem a kompromisszum a megoldás. Éppen azért nem, mert akkor elveszel magadból valami olyasmit, ami nem rólad szól, amit a másik úgysem tud hálával fogadni, legfeljebb kedves és nem visszautasító jómodorából adódólag. Hiszen az ő hiánya, csak ő tudja kibogozni, miért van. Ilyenkor olyasmibe fektetsz energiát, ami nem a te dolgod.
A másik adott esetben még nem is tudja (nem tudatosult benne) mi a baja, te meg megtömöd süteménnyel. Jóllakik, elvész az ébersége, aztán minden marad a régiben. Ebből van aztán később a bomba. Mert a szellem a késztetéseit, a hiányérzetet azért küldi, hogy tudatosítsd a hiányod okát, tegyél magadért. Ezt a hiányérzetet pótolják az emberek milliárdjai fizikai pótszerekkel, és hitetik el magukkal, hogy van mit enni, van kivel élni, akkor most minek panaszkodom, túlképp minden oké. Aztán évek múltán nem értik miért omlott fejükre a ház.
A párkapcsolat a legveszélyesebb „pótszer”. Totál el tudja altatni az éberséget. De csak ha nem vagyunk tudatosak. Ha nem figyelünk a magunk jelzéseire.
Íme a „bevált” recept:
Ha valami hiány lép fel, dolgozz magadon. Pontosan úgy, mint mikor egyedül vagy, és nem mással élsz. Amikor a másik ugyanígy hiányérzettel küszködik, és ezt rád akarja testálni „édesem, vasald ki az ingem mert olyan ideges vagyok, hogy elkések, nem olyan fontos most az a dolog, amit csinálsz…”, ne engedd hogy rád testálja. Az hogy ideges, az ő baja. Az hogy a három gyereketeket indítod az iskolába meg nem fogja senki megcsinálni helyetted. A fejedre zúdul az energiahiány az idő, késés, vagy bármi formájában akkor, ha a másik energiáját pótolni kezded a magadéból.
Ez az energetikai szintű elengedés.
Ha mindkét fél teszi a dolgát, és ha valami nem stimmel, először magában keresi az okot, és figyel magára meg a másikra, és hajlandó tanulni, akkor viszonylagos harmóniában vannak önmagukkal, ezért képesek a kapcsolatot is harmóniába hozni.
Ennek ellenére ez az energetikai egyensúly könnyen felbomolhat. Mert ahogy tanulunk, változunk, nem egyforma módon és gyorsasággal zajlik. Lehet hogy az egyik rezgésszintje sokkal gyorsabban nő meg, mint a másiké, ha nem vállal el egy munkát egy másik városban, elfojtja a fejlődését, nem engedelmeskedik a szelleme parancsainak. Míg a másikat ott tartja vagy máshová vezérli a tanulása. Ebben az esetben el kell engedni egymást.
Az Univerzum útjai nem mindig láthatóak számunkra. Nekem így kellett elengednem a volt férjem. Azóta mindkettőnk számára világossá vált, hogy így kellett lennie.
Én majdnem meghaltam mellette, mert nem tanultam meg engedelmeskedni a szellemem hangjának. És ahelyett hogy a saját életem éltem volna, az övét éltem. Hogy megtartsam. Meg mert hittem a házasságban, meg az örökké együtt-ben. Meg mert van egy közös, csodálatos kisfiunk.
Őt is iszonyúan megviselte, mert ki akart tartani mellettem, holott nem tudott segíteni, csakúgy, mint az orvosok se, a szüleim sem,…senki. Csak én tudtam segíteni magamon. De ehhez meg kellett tanulnom tudatossá válni. Első lépésben el kellett fogadnom, hogy fontosabb a gyógyulásom, az életben maradásom, a saját életem feladatai, mint egy párkapcsolat, még ha házasság is.
Így ébresztett rá a sorsom, hogy ne éljem mások életét. És nem azért, mert buta, vagy önző voltam. Csak tudatlan. Nem tudatos. A tudatlanság idejét elnézik odafönn. Mert a sors-programod része, amit fiatalon játszol. Azért, hogy tudatossá válhass, és megválthasd a sorosodat.
El kellett fogadnom egy új szerelmet, ami mindent hozott utána, hogy képessé váljak magamra lelni, tudatossá válni. Elképesztő a fordulat. Mintha kicseréltek volna. És ne ítéljetek, volt hogy azt olvastam ezen az oldalon, hogy csak az kap nagy pofonokat, aki nem lát a kis jelekből. Ez csak akkor igaz, amikor már beavatott vagy, és tudod, minden érted van és rólad szól. Nekem esélyem sem volt, senki nem tanított az élet törvényire, és senki nem élt vagy próbált úgy élni körülöttem. És felnőtt koromig minden rendben is volt. Jó életem volt. Sőt: egészséges voltam!
Van hogy a sorsunk része a sorcsapás, mély álomból kell ébrednünk.
Ez volt az Univerzum szándéka velem. Tudtam én? Nem, dehogy. És tudta a volt férjem,, ? Ő sem.
De éreztük. Egyetlen rossz szó nélkül váltunk el. Sohasem veszekedtünk előtte sem. Azóta is egymást segítjük, amiben tudjuk, és vigyázunk a kisfiunkra. Nincsenek láthatási szabályok, meg ilyenek köztünk. Ő az apja. És most is az. Ez csak belső döntés és tudatosság kérdése. Mint minden más.
És azóta az új szerelmet is el kellett engednem. A fent említett írásomban benne van, hogyan. Ez már a tudatos elengedésről szólt. A szeretet megtapasztalásáról.
Tudom, hogy most is létezik az, akit éppen most könnyű szeretnem, és neki is engem. Mert éppen keresztezik az útjaink egymást, vagy éppenséggel egy darabig egymás mellett repülünk. És akitől ezért sokat tanulhatok. Hogy egyre jobban tudjak szeretni.
De már nem akarom megtartani. Csak hálás vagyok az örömökért, amit adhatok, és amit kapok.
Namaszte
Kérdés
Ez elég jól hangzik így leírva csak amikor te magad úgy érzed, hogy nem kapod meg tőle azt az
odafigyelést törödést amit eddig akkor elég nehéz kedvesnek odaadónak lenni.
Úgy érzed mintha csak te adnál mintha csak neked lenne fontos ő meg elfogadja és marad minden
úgyan úgy mint eddig, hiszen ő úgy gondolja nekem az is elég amit eddig adott és nem változtat semmit.
Ilyen helyzetben mit lehetne tenni?
agens01
Beszélgetés ! ?
Talán csak egyetlehet tenni… tudom, néha különösen nehéz….. beszélni… kibeszélni… elmondani, hogy te másra, máshogy vágysz…
aztán vagy megérti, vagy nem…
Üdv: Almás
Igazad vagyon!
Szerintem is az egyik, tán a leghatékonyabb megoldás. Nekem az a tapasztalatom, hogy sajnos felejtünk beszélgetni és ez igaz a párkapcsolatokra is.
Annak idején egy idős haverom azt mondta, hogy aki már előrehaladottabb évekkel választ párt az arra nagyon ügyeljen, hogy csivitelősen válasszon, mert azon múlnak a boldog idős-évek. Asszem igaza lehet…..
A másik talán a figyelés. Sok minden kiderül egy rezdülésből, egy szemvillanásból, egy gesztusból. No persze ilyenkor nem csak a kellemes visszacsatolások jönnek………
Üdv!
szerintem ne bonyolítsuk túl
Az a helyzet, hogy eddig itt mindenkinek igaza van. 🙂
De, szerintem egy mezei féltékenység-témát az esetek többségében, nem ilyen spirituális magasságokban kell kezelni.. „Drágám, már megint túlpörög a gyökércsakrád, igazán vonulj már félre és meditálj a problémádon!” – vagy így gondoljátok, ez egy minden háztartásban jól beváló recept?
Mi lenne, ha alapszinten próbálnánk kezelni a problémát, foglalkozzunk első körben azzal például hogy: „jobb adni, mint kapni”. Az Univerzum törvényei szerint úgyis, amit adsz, azt mind vissza is kapod (ha meg nem, akkor lehet hogy máshol kell keresgélned). Akkor hát nem ez a legjobb és legegyszerűbb taktika?
Az igaz, hogy ez csak egy leegyszerűsített férfi-nézőpont, de nem biztos hogy mindent túl kell agyalni. És mint tudjuk egy „tudatos problémamegoldás” nem arról szól hogy másokat hibáztatunk, úgyhogy minden féltékenykedő nézzen szerintem magába és ott tegyen rendet először. Nyitottság, kreativitás, kezdeményezőkézség, gátlástalanság – biztos hogy birtoklod ezeket a minőségeket, kellőképpen és kellő helyen?
Valamiért mégis írsz róla
Szerintem a spiritualitásnak nincs magassága. Persze lehet ilyen egyszerűen is kezelni a dolgot: csak adj! Van akinek ez még vagy már nem megy, ezért mi itt erről beszélgetünk. Megpróbáljuk együtt megérteni, hogy miért kap el bennünket az a gyomorszorongató érzés, ha kedvesünk nem veszi fel azonnal a telefont, ha késik, vagy miért érzünük mágnest a kezünkben ami a párunk telefonja felé vonzza a kezünket.
De téged is érdekel, hiszen elolvasod és véleményed van róla, nem igaz? Valószínüleg nem is gondolkodott egyikünk sem úgy erről tegnap mint ma.
Az én tapasztalatom a „csak adj”-al az volt, hogy sokszor adtam akkor is amikor az nem az volt! Csak akartam kapni valamit (szeretet, érzelmet, ki tudja még mit) ezért állandóan adtam és csodálkoztam, hogy miért nem azt kapom érte amit szeretnék. Szerintem nem vagyok ezzel egyedül.
Egyébként nekem most az a véleményem, hogy ha a féltékenység bevonult egy kapcsoaltba, ott a felek nem az igazit találták meg. Mivel most a párkapcsolati életemben frontátvonulás van, lehet, hogy egy idő múlva másként fogom megélni, nem tudom.
Halihó
Egyetértés van
Utolsó gondolatoddal egyetértek, meg hát ha csak ad, ad és ad az ember és nincs válasz rá, akkor lehet hogy rossz rendszerben van éppen.
„gyomorszorongató érzés” – na ez még egy kulcsfontosságú kérdés itt szerintem. Ez valami beteg érzelem lehet, de miért, és hogy alakul ki? Egyébként ez az ami egy ideje nincs nálam, pedig régen, hajjaj..
A kérdés jó, azért irogattam ide is meg a Szerelem-témakörbe is, mert régen érintve voltam a témában, elég agresszíven :). És manapság meg nem, de ha megosztom az eddigi élettapasztalataimat, akkor közben talán a miértekre is rájöhetek, vagy rávilágít, rávezet más.
Sziasztok!
A féltékenyég egy borzasztó érzés mind annak, aki
Sziasztok!
A féltékenyég egy borzasztó érzés mind annak, aki érzi, és annak, aki miatt érzik.
Persze, mint írtátok van normális határszintje.
De ettől függetlenül én úgy gondolom, mint már sokan mások itt előttem, hogy a féltékenység mindig abból adódik, hogy saját magunkban nem bízunk, nem vagyunk megelégedve saját magunkkal. Úgy érezzük, hogy nem vagyunk elég jók a másiknak, és ezért lehet hogy jobbat keres.
Ezeket saját tapasztalatból írom, ugyanis én tudom, hogy mikor féltékeny voltam, mindig az önbizalom hiányom okozta ezt igazából.
De persze azt se felejtsük el, hogy vannak olyan esetek is, mikor egyszer csak féltékeny lesz valaki, mert megérez valamit, és hát ennek általában megvan az oka.
Nekem ez a rövidke véleményem! 🙂
Évi
Féltékenykedés helyett… Adj meg Mindent amire vágyik!
Én a barátnőmnek mindig azt mondtam régebben, amikor „féltékenykedett” és elkezdett szimatolni utánam (pl. megnézni az sms-eimet, stb…), hogy ezt az Energiát -és mivel ez egy Spirituális Honlap, ezért itt ez az Energia a Lényeg!- , tehát ezt az Energiát inkább arra fordítsa, hogy engem boldoggá tegyen, hogy megadja azt, amire vágyom,; hogy tejbe-vajba fürösszön, és akkor nem kell soha egy másodpercig sem félnie, hogy én másnál keresem a boldogságot… hiszen, ha megkapom, akkor nincs mit keresni…
A keresést mindig a hiány-érzet, a vágy indítja el…
Ha nem kapsz meg valamit, valami számodra fontosat… akkor él benned a hiányérzet… ami egyre nagyobb lesz… minél inkább és minél régebb óta nem kapod ezt meg…
És az éhes disznólány makkokkal kezd el álmodozni, az disznófiú pedig éhes makkal disznókat álmodik…
És a Vonzás-Törvénye működésbe lép… és a Gondolat és a Vágy, amely kisugárzódott belőlünk az Égbe, az Univerzumba, a Világ-Mindenségbe… elkezd az életünkben is megvalósulni, (férfi vagy női) testet ölteni és manifesztálódni…
Ekkor még mindig lehet „okosan” dönteni… 😉
Szóval!
Mindenkinek üzenem, aki „féltékenykedik” és leskelődik, kutat és szimatol a másik után…
Hogy e helyett inkább meg kell adni Neki mindent, amire vágyik…
BOLDOGGÁ KELL ŐT TENNI.
Le kell Neki hozni a Csillagokat, hogy a Mennyországban érezhesse magát…
És ezt meg fogja hálálni!
Ő meg lehozza a Bolygókat! 😉
A Féltékenykedés helyett Szeretni kell a Másikat és „elkényeztetni”, megadni Neki Mindent… jóllakatni…
És akkor biztos a helyünk… 😉
Esze ágában sincs máshoz és máshová menni…
Hiszen minket már eleve Szeret…
Hozzánk már eleve hatszázezer-szállal kötődik…
Esze ágában sincs kockára tenni egy jó és jól működő kapcsolatot… ha az tényleg jó és jól működik…
Tehát: esze ágában sincs valakinek kockára tenni egy kapcsolatot, ha „nem muszáj”.
De az Ösztön (Kényszer) Nagy Úr…
A Faj Fenntartási Ösztön az Egyik Legnagyobb Úr a Világunkban…
Nem véletlen, hogy még az autókat is szexi nőcikkel reklámozzák…
A férfinak tulajdonképpen nem is az autó kell, hanem a NŐ… 😉
Mint tudjuk így működik a Férfi Agy:
http://images.google.hu/imgres?imgurl=http://img145.imageshack.us/img145/3536/74816430tg0.gif&imgrefurl=http://m1aya3.blogspot.com/2007/02/frfi-agy.html&usg=__0VaHVfTebtVr-HeFH_moaFl2YcQ=&h=387&w=300&sz=92&hl=hu&start=4&um=1&tbnid=K0Hk7nuNYVXUdM:&tbnh=123&tbnw=95&prev=/images%3Fq%3D%2527F%25C3%25A9rfi%2BAgy%2527%26hl%3Dhu%26sa%3DX%26um%3D1
Illetve egy másik aspektusban a Férfi és a Női Agy: http://www.zotyo.hu/humor/agy.htm
Ha csak morzsákkal eteted a Párodat… előbb utóbb elege lesz belőle és fel fog lázadni (ellened)…
És ez lehet, hogy nem fog tetszeni…
Miközben meg is etethetted volna… mert van miből…
És az meg közben Rád szárad… és „a kukába olvad”…
De hát mit is vártál, mit is várhattál volna, mit is várhatnál Tőle…
Aki éhes, az előbb-utóbb dühös lesz… és agresszív…
„A férfi Szívéhez a hasán keresztül visz az Út” állítja egy mondás…
(És ez részben igaz is… csak a „hasán” szót kell kicserélni… 😉
Hát nincs más hátra kedves Hölgyeim: Jól kell őket lakatni!
És aki jól van lakva, az már rá sem tud (akar) nézni más „kajára”…
;-)))
Nem féltékenykedni kell… hanem rendesen bánni a másikkal, kedvesnek lenni hozzá és megadni Neki azt (Mindent), amire vágyik…
Ezt kellene már egyszer és mindenkorra bevésni és megjegyezni…
Full Extrás Szolgáltatást kell nyújtani Neki… hogy ne menjen ezért máshoz… aki ezt készségesen megteszi…
Ez a Harmonikus Kapcsolat Titka.
(Ami ritka)
(De miért? Mi ezzel a baj, Hölgyeim? Miért „derogál” maximálisan „kiszolgálni” és kielégíteni egy férfit? 😉
Ez Neki is jobb így…
Sokkal jobb.
Nincs plusz munka, macera, bűntudat, lelkiismeret-furdalás, Rossz Karma, stb…
Attól kapja meg azt amire szüksége van és amire vágyik: Akit Szeret.
És annak is adja meg ugyanezt, vagy a tízszeresét viszonzásképpen…
És ezt így a Lehető Legtökéletesebb.
Csizike 😉
Hát gratulálok, leesett az állam, Te ilyet is tudsz?? Ez
Hát gratulálok, leesett az állam, Te ilyet is tudsz?? Ez hihetetlenül nagy komment!
Norbi Update – Lajcsi Update a Szexben
És még egy kis kiegészítés:
Mint tudjuk így működik a Férfi Agy:
http://images.google.hu/imgres?imgurl=http://img145.imageshack.us/img145/3536/74816430tg0.gif&imgrefurl=http://m1aya3.blogspot.com/2007/02/frfi-agy.html&usg=__0VaHVfTebtVr-HeFH_moaFl2YcQ=&h=387&w=300&sz=92&hl=hu&start=4&um=1&tbnid=K0Hk7nuNYVXUdM:&tbnh=123&tbnw=95&prev=/images%3Fq%3D%2527F%25C3%25A9rfi%2BAgy%2527%26hl%3Dhu%26sa%3DX%26um%3D1
Illetve egy másik aspektusban a Férfi és a Női Agy: http://www.zotyo.hu/humor/agy.htm
Ha csak morzsákkal eteted a Párodat… (és Ő nem egy hangya) előbb-utóbb elege lesz ebből és fellázad (ellened)… és a „rendszer(ed)” ellen…
És ez itt az Anarchia… a Puccs-kísérlet…
És ez lehet félrelépés is…
És ez a végkifejlet, amit tulajdonképpen Te is okoztál a hozzáállásoddal és a viselkedéseddel, és Te generáltad, Te gerjesztetted, Te teremtetted…lehet, hogy mégsem fog tetszeni Neked…
Miközben meg is etethetted és százszor jól is lakathattad volna… a Párodat, mert van miből…
Te a szexben is csak Norbi-Update kajával akarod tömni, holott Ő a jó kis szaftos, csicsogós magyar kajákra vágyik…??? 😉
És mit is várnál, mit is várhatnál Tőle…?
És Szerinted Ő a hibás azért, amiért lázad?
Az ellen, ami/aki nem jó?
Csizike 😉
Nem szeretnék illúzióromboló lenni, de úgy érzem itt
Nem szeretnék illúzióromboló lenni, de úgy érzem itt megtehetem.
Sohasem tudod megadni senkinek amire vágyik.
Mert csakis önmagának tudja megadni.
Akkor ha képes a szeretetre.
Ha szeretsz, és tudatossá válsz, ráébredsz, hogy hiányaid nem a másik „kicsi” teljesítményei okozzák. hanem a te elégedetlenséged. Vagy rosszul választottál párt.
A vágy nem olyasmi amit mások ki tudnak elégíteni. Éppen ellenkezőleg. Minél többet kapsz belőle, annál több kell…. ha már itt megismertük, uncsi. Akkor próbáljuk ki, hátha ott jobb….
Anyagi szinten nem tudsz annyit adni magadnak, hogy elég legyen, ha a vágyaid (szex, pocak…stb) irányítanak. Ha úgy gondolod ez a kapcsolatok titka, óriásit tévedsz.
Ez még csak meg sem közelíti a szívet. Olyan második csakra szint. Persze ennek a megélése is kell, hogyne kellene. De nem mindegy, milyen indíttatásból. Hogyan. Szívvel, vagy önmagunk kielégítéséért. A másik kielégítése azért, hogy ott ragasszuk tudatlansága kötelékeinél fogva?
Hát hol itt a szeretet?
Az önelfogadás öröme? Hogy olyan lehetek szabadon, amilyen vagyok?
Ahol nincs szeretet, ott nincs harmónia.
Számtalan olyan házaspárt ismerek, akik megalkudtak a tudatlanságukkal. Nem tudták, mi hiányzik még, de megalkudtak a kényelemmel. Hogy kb. meg tudták adni egymásnak, amire vágytak. Vagy csak az egyik. Az is jó. Főzöl, mosol, szexi vagy, és lesed a kívánságokat. Hol is marad az önmagad megélése? A független erőd? Az, aki vagy?
Aki megalkuszik, abban meghal a vágy is. Ezért olyan fából faragott párok az idős párok. (tisztelet a kivételnek). A szeretetet, a másikat, a szexet és semmi jót NEM BIRTOKOLHATSZ. Mert akkor megölöd. Először magadban. A többi már nem is érdekes innen fogva számodra.
Miért is hajszolod a másik kielégültségét? Kinek akarsz megfelelni? A másiknak? Vagy magadnak, hogy te bezzeg, tudod, hogy kell megtartani valakit?
Ha féltékeny, féltékeny. Az ő dolga. Ha van rá oka, az meg a tiéd. Nem tudtok egymáson változtatni. Legfeljebb magatokon a megélések által… Ha megvizsgáljátok önmagatokban az okokat.
Egyáltalán miért akarod megtartani?
Amíg jó vagy neki, ahogy vagy, el tud fogadni bánatban, örömben, örömét leli a tárasaságodban, szexinek lát, és kedvesnek, nem féltékeny ha szükséged van magadra, addig nem kell megtartani.
Utána meg minek?
Minek olyan változtatásokat erőltetni magunkra AMELYEK NEM A MI HIÁNYÉRZETÜNKBŐL FAKADNAK?
Ha valamit meg tudsz adni, mert az vagy, természetesen és erőltetés nélkül, egyszerűen pont passzol, az oké.
na de MEGTARTANI??
Minden tisztelettel.
Namaszte
Az érem két oldala
– szerintem. Ez nem illúziórombolás, csak Te is ugyanannyira hiteles képet mutattál az érem másik oldaláról. Két nézőpont ez és itt jön képbe a kompromisszumkészség, vagy a két fél Útjainak különválása idővel.
Vágyak idomítása
Értem egyébként a te nézőpontodat is, meg kell találni az arany középutat:
http://wwwold.sztaki.hu/~smarton/vegtelen/weores.htm#A%20v%C3%A1gyak%20idom%C3%ADt%C3%A1sa
Nagyon Szép és Igaz Gondolatok. Köszönöm
Nagyon Szép és Igaz Gondolatok Ezek.
Köszönöm szépen.
Mindenképpen elgondolkodásra és ráébredésre érdemesek…
Ugyanakkor amennyire Igazak és Szépek Abszolút szinten… annyira csak elméletiessek a legtöbb ember életében… de ettől függetlenül teljességgel Igazak és Valósak…
Mint tudjuk, néha más a Gyakorlat és más az Elmélet…
És a Gyakorlat az, ami működik…
Ettől Gyakorlat.
Hiába gagyi mondjuk MC Haver és a Teknő… sokan hallgatják…
Hiába káros a Coca-Cola, mégis sokan isszák…
Hiába ártalmas az egészségre a dohányzás… mégis sokan szívják…
Hiába szenny a bulvársajtó, mégis sokan veszik és olvassák…
Hiába szemét a média és a tv-műsor… mégis sokan bambázzák…
Az Emberek Élete sokszor fittyet hány az Elméletekre… és hogy mi a Fennkölt, Tiszta, Abszolút Igazság , az Igaz és Érték(es).
A Gyakorlat a legtöbbször sokkal ösztönösebb…
És így persze kevésbé TUDATOS…
Ami hat az emberre, az hat…
És ami kivált bizonyos reakciókat ÖSZTÖNÖSEN, az kivált…
Függetlenül attól, hogy mit illik és mit nem…, mi az erkölcsös, és mi nem…
Például hazudni és lopni sem illik és nem is erkölcsös, mégis elég sokan űzik… még a Vezető Politikusaink is… akkor a többitől meg mit is várjunk… ha ilyen a példamutatás…
Egy ismerősöm mondta egyszer, hogy a „A … feláll, az ész megáll.” mondás a legalapvetőbb igazság a Földön. Ha már minden más törvény és Igazság megsemmisült és szétporladt, ez még akkor is Igaz marad…
Ilyen elementáris erővel bír az emberek életére, az életünkre -állítólag- a fajfenntartási ösztön és a vágy…
Függetlenül attól, hogy mi erkölcsös és mi nem…, hogy mit szabad, és mit nem… „hivatalosan”…
A gravitációt nem érdekli, hogy nekünk arról mi a véleményünk és jónak tartjuk-e vagy sem…
Az csak úgy automatikusan van, létezik, hat és működik…
Néha nagy fejtörést okoz az embereknek, hogy mit is kezdjenek önmagukkal, az érzéseikkel és a vágyaikkal…
Sok dilemma forog ekörül…
Megéljék vagy elfojtsák azokat…
Mikor csinálják jól? Mikor viselkednek helyesen…?
Bizonyos szinteken ez már nem kérdés…
Azt hiszem erről az Abszolút és Igaz szintről szólt a Te hozzászólásod…
Amivel Teljességgel azonosulni tudok és egyet értek…
Mert Igaz.
De a legtöbben még messze nem az Abszolút szinteken élik az életüket…
Ahhoz Nagy Tisztaság kell…
És ez még csak keveseknek adatott meg…
A legtöbb ember Ösztön-szinten él és éli meg a kis mindennapi életét…
Evés-ivás-alvás-…
A fizikai, vagy ha úgy tetszik az anyagi síkon…
Mint tudjuk a klasszikus Szükséglet-piramis alapján… az Önmegvalósítás (.hu) ennek a Piramisnak a legfelső csúcsa… vagyis a legutolsó fontossági sorrendű emberi igény és szükséglet… ami csak akkor merül fel és jelentkezik igazán… ha már minden más egyéb alatta lévő alapvető szükséglet kielégítődött…
Lehet, hogy egy párkapcsolatba is akkor beszélhetünk a Nagy Fennkölt Közös Célokról és Elképzelésekről, a Jövőről, ha már ösztön-szinten kielégültünk és megkaptuk azt, amire vágytunk…???
Úgy tudom, ez a férfiaknál így, míg a nőknél inkább amúgy működik…
A férfiaknál: először szex, aztán a színház (mert akkor már ráér)…, a nőknél meg pont fordítva: először a színház (a romantikázás) és utána (ha ez jó volt) a szex… 8mert ettől megjön hozzá a kedv… nedv…;-)
???
Amennyire triviális ez így most esetleg… annyira emberi, valós, működő és hétköznapi… tehát az Élet… bármennyire is fáj esetleg, vagy nem tetszik…
Ami van, az van.
Csizike 😉
Megoldás?
Kedves Csíziske !
Az általad idézett „A … feláll, az ész megáll” szólással kapcsolatban kérdezném:
Ha úgy vesszük, ez az állapot bizonyos csakra túlpörgésére, míg a másik csakra alulműködésére utal, hisz ez a kétcsakra párt alkot.
Vajon a csakrák működésének kiegyensúlyozásával ez a „nagy étvágy” lecsökkenthető ?
Mi a jobb, a kiegyensúlyozás, vagy a kielégítés, megélés ?
Várom a választ! 🙂
Üdv: Almás
Étvágy
Mellesleg tényleg igazad van abban, hogy egy párkapcsolatban az az ideális, ha mindkét félből ösztönösen jön az, ami a Másiknak is jó, ami a Másiknak is örömet okoz, és ami a Másikat is „jóllakatja”…
Tehát ha ez teljesen magától értetődő és full-automatikus… mert így jön belülről…
Ez lenne az ideális, a „normális” és a kiindulási alap.
De.
Mi van akkor, ha ez nem jön… és csak ezen múlik…
Mint minden: azt hiszem ez is tanulható…
Mindenki fejlődés-képes…
És lehet néha tudatosan is tenni lépéseket a cél érdekében, és azért, hogy valami (pl. a Párkapcsolatunk) jobb legyen.
Néha bizony szükség van kompromisszum képességre… és megtenni olyat (a másik kedvéért), amihez nekünk éppen akkor és ott nincs is olyan nagy kedvünk…
Ilyen a hétköznapi életben pl. a mosogatás és a fogmosás… (hogy egy itt, ebben az összefüggésben kissé megmosolyogtatóan ide nem illő hasonlattal éljek.)
Aztán menetközben már élvezhetjük is… és rákaphatunk az ízére…
ha
„Evés közben megjön az étvágy”
A baj csak akkor van, ha már „Evés előtt elmegy az étvágy”… vagy meg se jön… 😉
Hosszú távon ez mindenképpen egy patt-helyzet… ami valamiféle orvoslást és megoldást kíván…
Csizike 😉
Tudod Csizike
nem vagyok elég kitartó, hogy követni tudjak minden engem érdeklő témát, ill. hogy végigértelmezzem hozzászólásaidat.
Nem tudom azonban megállni, hogy két dologgal kapcsolatban ne biggyesszem ide meglátásaimat nézeteiddel kapcsolatban.
Az egyik egy korábbi hozzászólásod, mely szerint a jóért meg kell küzdeni és csak az az igazi jó ami verejtékkel születik. Szerintem nagyon sok szülő pont ezzel az elmélettel teszi tönkre csemetéjét, itt kezdik el a gyereknek a feltételes szeretetet megtanítani a feltétel nélkülit pedig meg sem tanitani. Ezek után már persze lehet évődni arról, hogy ki tud szeretni meg, hogy a félelem kiszoritja e a szeretet rendelkézésére álló helyet…..
A másik pedig, hogy a „csajok legyenek kedvesek kiszolgálni a kedves párjukat és akkor nem mennek máshova”. Egyrészt dehogynem, amelyik menős – még – az megy. Előbb utobb van olyan kivánsága amit nem tudsz kielégiteni. Másrészt pedig érdeklődnék, hogy te mennyire szolgálsz? Mármint ki, a szived hölgyét? Ugyan adj már egy tippet, hogyan lehet kitalálni a másik – sokszor tudat alattijában somfordáló – kivánságát és megadni neki azt, amiről ő sem tudja sokszor, hogy van neki. Aztán egyszer csak beviszi egy másik ágyba.
Előre elnézésedet kérem, ha netán valamelyik értekezésedben ezeket már kifejtetted volna.
Üdv!
VALAMIT VALAKIÉRT – Tipp
„Ugyan adj már egy tippet, hogyan lehet kitalálni a másik – sokszor tudat alattijában somfordáló – kivánságát és megadni neki azt, amiről ő sem tudja sokszor, hogy van neki.”
Szia!
A legtöbbször nem ilyen bonyolult a helyzet, hogy olyan nagy kutató munkát kellene végezni a Másik vágyainak a kitalálásában…
Általában mondja azt magától… és próbál rávenni… esetleg kérlel… aztán egy idő után már követel… aztán lemond róla(d)… és ha még mindig fontos neki… akkor kezdi el megkeresni… máshol…
A kérdésem az a Hölgyekhez: hogy ezt akarjátok-e megvárni?
Akarjátok-e, hogy a kedvesetek, az életetek párja máshol keresgéljen és találjon?
Vagy inkább hajlandóak vagytok belemenni egy kis játékba és egy kis kompromisszumos megoldásba…?
Néha le kell mondanunk valamiről… de néha áldozatot is kell hoznunk valamiért…
Meg kell tennünk olyat, amihez nincs kedvünk… Ki kell lépnünk a komfort- és a kényelmi zónánkból…
Az EREDMÉNYEK általában mindig ÍGY SZÜLETNEK…
VALAMIT VALAMIÉRT…
VALAMIT VALAKIÉRT.
Kérdés, hogy Neked mi(ki) (vagy a Miki) mit ér meg?
És ezt Neked kell tudni.
És ha nem úgy viszonyulsz a pasidhoz, hogy az neki is jó legyen… akkor előbb-utóbb lesz okod a féltékenységre… sőt be is igazolódik…
Nálad a Döntés.
És ezáltal a Felelősség (a Lehetőség) is…
Csizike 😉
Önmagamat-Önmagamért
Nekem nem kell ilyen áron kapcsolat!!!
Amiről írsz, nekem erőszaknak tűnik, méghozzá a saját magam megerőszakolásának.
Ilyet nem várok el magamtól még kevésbé a páromtól.
Miért kéne olyat adni a páromnak vagy nekem, ami valójában nem esik jól?
Engem nem tesz boldoggá, ha látom a másik áldozatot vagy kompromisszumot hoz értem.
Értem senki ne tegyen így semmit!!!! Mert ezzel boldogtalanná tesz.
Mellettem a párom érezze jól magát és legyen boldog. Ha már nem tud, akkor menjen tovább az útján és találja meg azt, aki mellett az tud lenni.
Nekem is vannak korlátaim inkább beismerem azokat, mintsem olyat, tegyek, amit nem szeretnék.
Miért is kéne olyat tenni, amit nem szeretnék?
Hogy megtartsam? Hogy megóvjam magam a kudarctól? Hogy szembe nézzek az élet múlandóságával? Elkerüljem a fájdalmat, a veszteséget?
Az életben egy biztos van, az a változás, megpróbálom elfogadni azt.
A párom sok éves kapcsolatunk után döntött úgy, hogy elmegy.
Csak azon kattogott az agyam mit nem adtam meg, mit nem kapott meg tőlem, mit kellett volna jobban csinálnom.
Megkérdeztem tőle, mondja, meg mert szeretném tudni mit rontottam el.
A válasz ez volt:
Mindent megkapott tőlem.
De egy másik nő felkeltette az érdeklődését, és ez számára valami újdonság volt és hívta az ismeretlen.
Pár hónap múlva közös barátnál öntötte ki a szívét, hogy nagyon sajnálja, hogy nem tudta megbecsülni azt, amit kapott tőlem.
Fél év elteltével nálam zokogott, hogyha még egyszer dönthetne, nem menne bele.
Számomra kicsit egyoldalú volt, amiről írsz. Ha valaki jól lakik az már nem eszik.
De vannak emberek, ha megették a háromfogásos vacsit és elé teszel egy ínyencséget megeszi, nem azért mert éhes, hanem azért mert kíváncsi az ízére. Azt gondolom, ha vágyik az újra, akkor viszont egye meg.
Az én párom ne hozzon értem áldozatot! De tőlem se várjanak el ilyet. Bár ez esetben elgondolkodtató van e dolguk egymással még? Vagy csak a félelem, ami összetartja őket.
Ha éhes marad nálam, vagy szimplán nem tudom megfőzni azt, amire vágyik, mert nincs meg bennem az a képesség, vágy vagy tudás akkor elengedem, hogy megtalálja azt aki megtudja adni neki.Mert van valaki aki pontosan megtudja neki adni a vágya tárgyát és mindketten ki tudnak ebbe teljesedni.
Két ember maradjon együtt addig, amíg van mit adniuk egymás számára és addig, amíg azt tiszta szívből tudják adni, önfeladás nélkül.
Ha elvárok magamtól vagy a páromtól olyat amit nem akarunk vagy nem tudunk önszántunkból megtenni akkor hazudunk.És az a kapcsolat hazugságon alapul.
Nem egymást csapnánk be hanem saját magunkat…..
Tetszik, amit írsz
Köszönöm a válaszodat.
Nagyon tetszik, amit írsz…
És visszafogadtad a volt barátodat, miután „egy kis kitérő után” rájött, hogy milyen jó is volt Veled neki?
Érdemes megbocsájtanunk a Másik botlásait, és visszafogadni a „Tékozló Fiút”?
Csizike 😉
válasz
Csizike épp csinálom a mindenre igent mondunk gyakorlatot.
Majd visszajövök ha befejeztem ezt a gyakorlatot és akkor válaszolok:-)
Mellébeszélés
Bocs, de a tipped – amit nem igazán tudtam kibogozni válaszodból – akkor lenne csak hiteles, ha a teljes kérdésre válaszoltál volna, azaz te mivel szolgálod szived hölgyét? Csak arról olvastam, hogy te mit vársz el, hogy mit adsz arról nem.
Számomra ugyanis ez a kettő elválaszthatatlan.
Az „rámruházott” döntési szabadság okán arra a következtetésre jutotam (egyébként már régen) hogy az általad ajánlott kapcsolatféleség nem éri meg, ugyanis ennek a kifejezésnek a valódi párkapcsolatban nincs értelmezése. Az ilyen jellegű kapcsolatoknak azonban van egy nagy szolgálata is: az apahiányos, szolgalelkű, sérült csajokat nagyon hamar önbecsülésre tudja nevelni. A „szolgáltató” pedig egyedül marad……………
Üdv!
Hédi
Lassabban a testtel! Valamit nagyon félreértettél!
Lassabban a testtel „Kicsi Lány”!
Valamit nagyon félreértettél!
És valóban nem az összes kérdésedre válaszoltam… csak ami éppen megérintett, megmozdított bennem valamit, amit éppen fontosnak éreztem… „amire jött a válasz”…
De a válaszod alapján azt látom és érzékelem, hogy valamit nagyon félreértettél, és indulatból, dühből írtad a leveledet… pedig azt hiszem nincs okod a sértődésre, mert én -szándékaim szerint és tudtommal- nem sértettelek meg…
Valamit nagyon félreértettél… velem és” az általam ajánlott kapcsolatféleség”-gel kapcsolatban…
Hiszen azt sem tudod teljes egészében, hogy én milyen kapcsolatféleséget kultíválok…
És az, hogy én a maximumot adom, az természetes és alap… de ehhez az is kell, hogy olyan legyen a Másik hozzáállása és válasz-reakciója is.. és Ő is adjon, és adni akarjon…
Mert az egyoldalú dolgok hosszútávon nem működnek (jól)…
Szia!
Csizike 😉
Már megbocsáss
De ezt csak te olvastad ki belőle!
Csak azt tudom megitélni amit leirsz, amit nem azt természetesen nem. Abból amit felvázoltál, köszönöm nem kérek.
Üdv!
Hédi
És miből kérsz?
Kedves Hédi!
Béke van… Ugye?
Okés.
Leírtad, hogy miből nem kérsz.
Akkor most légy szíves azt írd ide, hogy miből kérsz…
Hogy miből kérsz és MIT SZERETNÉL MEGÉLNI a Párkapcsolatodban?
És ilyen?
Így működik?
Így működteted?
Szeretettel:
Csizike 😉
Kíváncsi
Miért szeretnéd tudni?
Miért ne? Csak hogy Tudjam.
Miért ne?
Csak hogy Tudjam.
Mert tényleg érdekel.
Csizike 😉
Ha érdekelne
Elolvasnád mások blogjait is. Rengeteg olyan témád van, amiben mások már korábban igen szinvonalas bevezetővel inditottak blogot, ahova sokan leirtuk véleményünket, hozzáállásunkat. Többek között ebben a témában is. Csak el kell olvasni.
Nekem az a meglátásom, hogy te inkább irni szeretsz. Észrevetted, hogy az utóbbi időben ámentél kérdő üzemmódba. Vajon miért? Nézd át az utóbbi hónapod termését ezen a szájton és segits kigazodni benned, légy szives!
Kétségtelen tény, hogy igen olvasott vagy és hogy nagyon sok időd van a neten kujtorogni. Köszönet neked a sok közzétett tudásért!
Ugyanakkor szerintem hiányzik belőle a sajátod. Véleményem, hogy ilyen helyeken az ember nem csak másoktól tanultakat újrahasznosít, hanem a saját hozzállását is közzéteszi; eszmét cserél. A pap is attól jó ha nem csak prédikál, hanem a saját életével teszi közzé a befogadottakat.
Saját élmények, meditációban tapasztaltak?!?!
Érdekelne, hogy tanitasz e valahol, hogy van e saját szájtod! Van e hely ahol nyilvánosan is felvállalod azt amit itt tanitasz?
Ez a véleményem, sem nem jó, sem nem rossz, vélemény. Már csak mielőtt elnyugtatnál…….
Üdv!
Hédi
Kompromisszum, vagy tudatosság?
Kedves Csízike!
Te olyan aranyos vagy! Bírom ahogy a szíveddel keresgéled a „jó” választ. Azt, ami harmonikus.
Előre bocsátom, jó válaszok nincsenek. csak válaszok vannak.
Nekem van egy válaszom . A saját bőrömön tapasztaltam meg. (Leírtam egy részét a „Szerelem, mint beavatás” c. írásomban). Ez a válasz lehet hogy valakinek felhasználható, lehet hogy szintén válasz, lehet hogy nem. Nekem az. Mert működik. (és nem csak elmélet…)
A válasz a következő:
A harmóniát nem a kapcsolatban kell keresni. Amíg a kapcsolatban akarsz harmóniát találni, addig csak energetikai szinten folynak az adok-elveszek, és cserébe vissza adok valamit játszmák. Ezt lehet csúnya érzelmekkel, és intelligensen, visszafogottan csinálni.
Az eredmény ugyanúgy nem a harmónia.
Mert senki által nem pótolható a te hiányod. És a másiké sem.
T
Tehát:
Szerintem az az ideális, ha találsz valaki olyat, aki elég sok mindenben passzol hozzád. Ő is szereti a mozifilmeket…stb. lelki és szellemi síkon is. Az ilyen emberek (mit tesz Isten) általában fizikai síkon is hasonlítanak…:) de ezt csak érdekességképpen teszem hozzá, nem ez a lényeg.
Ha ilyen párod van, akkor az áll fenn, amiről beszéltünk, hogy ösztönösen azt adod, ami a másiknak jólesik. Könnyen tudjátok szeretni egymást.
A feladat most jön:
Mivel senki sem pótolja a boldogságunkat, ezért adódnak területek, ahol mégsem passzol a dolog. Ilyenkor meglátásom szerint nem a kompromisszum a megoldás. Éppen azért nem, mert akkor elveszel magadból valami olyasmit, ami nem rólad szól, amit a másik úgysem tud hálával fogadni, legfeljebb kedves és nem visszautasító jómodorából adódólag. Hiszen az ő hiánya, csak ő tudja kibogozni, miért van. Ilyenkor olyasmibe fektetsz energiát, ami nem a te dolgod.
A másik adott esetben még nem is tudja (nem tudatosult benne) mi a baja, te meg megtömöd süteménnyel. Jóllakik, elvész az ébersége, aztán minden marad a régiben. Ebből van aztán később a bomba. Mert a szellem a késztetéseit, a hiányérzetet azért küldi, hogy tudatosítsd a hiányod okát, tegyél magadért. Ezt a hiányérzetet pótolják az emberek milliárdjai fizikai pótszerekkel, és hitetik el magukkal, hogy van mit enni, van kivel élni, akkor most minek panaszkodom, túlképp minden oké. Aztán évek múltán nem értik miért omlott fejükre a ház.
A párkapcsolat a legveszélyesebb „pótszer”. Totál el tudja altatni az éberséget. De csak ha nem vagyunk tudatosak. Ha nem figyelünk a magunk jelzéseire.
Íme a „bevált” recept:
Ha valami hiány lép fel, dolgozz magadon. Pontosan úgy, mint mikor egyedül vagy, és nem mással élsz. Amikor a másik ugyanígy hiányérzettel küszködik, és ezt rád akarja testálni „édesem, vasald ki az ingem mert olyan ideges vagyok, hogy elkések, nem olyan fontos most az a dolog, amit csinálsz…”, ne engedd hogy rád testálja. Az hogy ideges, az ő baja. Az hogy a három gyereketeket indítod az iskolába meg nem fogja senki megcsinálni helyetted. A fejedre zúdul az energiahiány az idő, késés, vagy bármi formájában akkor, ha a másik energiáját pótolni kezded a magadéból.
Ez az energetikai szintű elengedés.
Ha mindkét fél teszi a dolgát, és ha valami nem stimmel, először magában keresi az okot, és figyel magára meg a másikra, és hajlandó tanulni, akkor viszonylagos harmóniában vannak önmagukkal, ezért képesek a kapcsolatot is harmóniába hozni.
Ennek ellenére ez az energetikai egyensúly könnyen felbomolhat. Mert ahogy tanulunk, változunk, nem egyforma módon és gyorsasággal zajlik. Lehet hogy az egyik rezgésszintje sokkal gyorsabban nő meg, mint a másiké, ha nem vállal el egy munkát egy másik városban, elfojtja a fejlődését, nem engedelmeskedik a szelleme parancsainak. Míg a másikat ott tartja vagy máshová vezérli a tanulása. Ebben az esetben el kell engedni egymást.
Az Univerzum útjai nem mindig láthatóak számunkra. Nekem így kellett elengednem a volt férjem. Azóta mindkettőnk számára világossá vált, hogy így kellett lennie.
Én majdnem meghaltam mellette, mert nem tanultam meg engedelmeskedni a szellemem hangjának. És ahelyett hogy a saját életem éltem volna, az övét éltem. Hogy megtartsam. Meg mert hittem a házasságban, meg az örökké együtt-ben. Meg mert van egy közös, csodálatos kisfiunk.
Őt is iszonyúan megviselte, mert ki akart tartani mellettem, holott nem tudott segíteni, csakúgy, mint az orvosok se, a szüleim sem,…senki. Csak én tudtam segíteni magamon. De ehhez meg kellett tanulnom tudatossá válni. Első lépésben el kellett fogadnom, hogy fontosabb a gyógyulásom, az életben maradásom, a saját életem feladatai, mint egy párkapcsolat, még ha házasság is.
Így ébresztett rá a sorsom, hogy ne éljem mások életét. És nem azért, mert buta, vagy önző voltam. Csak tudatlan. Nem tudatos. A tudatlanság idejét elnézik odafönn. Mert a sors-programod része, amit fiatalon játszol. Azért, hogy tudatossá válhass, és megválthasd a sorosodat.
El kellett fogadnom egy új szerelmet, ami mindent hozott utána, hogy képessé váljak magamra lelni, tudatossá válni. Elképesztő a fordulat. Mintha kicseréltek volna. És ne ítéljetek, volt hogy azt olvastam ezen az oldalon, hogy csak az kap nagy pofonokat, aki nem lát a kis jelekből. Ez csak akkor igaz, amikor már beavatott vagy, és tudod, minden érted van és rólad szól. Nekem esélyem sem volt, senki nem tanított az élet törvényire, és senki nem élt vagy próbált úgy élni körülöttem. És felnőtt koromig minden rendben is volt. Jó életem volt. Sőt: egészséges voltam!
Van hogy a sorsunk része a sorcsapás, mély álomból kell ébrednünk.
Ez volt az Univerzum szándéka velem. Tudtam én? Nem, dehogy. És tudta a volt férjem,, ? Ő sem.
De éreztük. Egyetlen rossz szó nélkül váltunk el. Sohasem veszekedtünk előtte sem. Azóta is egymást segítjük, amiben tudjuk, és vigyázunk a kisfiunkra. Nincsenek láthatási szabályok, meg ilyenek köztünk. Ő az apja. És most is az. Ez csak belső döntés és tudatosság kérdése. Mint minden más.
És azóta az új szerelmet is el kellett engednem. A fent említett írásomban benne van, hogyan. Ez már a tudatos elengedésről szólt. A szeretet megtapasztalásáról.
Tudom, hogy most is létezik az, akit éppen most könnyű szeretnem, és neki is engem. Mert éppen keresztezik az útjaink egymást, vagy éppenséggel egy darabig egymás mellett repülünk. És akitől ezért sokat tanulhatok. Hogy egyre jobban tudjak szeretni.
De már nem akarom megtartani. Csak hálás vagyok az örömökért, amit adhatok, és amit kapok.
Namaszte
Kérdés
Ez elég jól hangzik így leírva csak amikor te magad úgy érzed, hogy nem kapod meg tőle azt az
odafigyelést törödést amit eddig akkor elég nehéz kedvesnek odaadónak lenni.
Úgy érzed mintha csak te adnál mintha csak neked lenne fontos ő meg elfogadja és marad minden
úgyan úgy mint eddig, hiszen ő úgy gondolja nekem az is elég amit eddig adott és nem változtat semmit.
Ilyen helyzetben mit lehetne tenni?
agens01
Beszélgetés ! ?
Talán csak egyetlehet tenni… tudom, néha különösen nehéz….. beszélni… kibeszélni… elmondani, hogy te másra, máshogy vágysz…
aztán vagy megérti, vagy nem…
Üdv: Almás
Igazad vagyon!
Szerintem is az egyik, tán a leghatékonyabb megoldás. Nekem az a tapasztalatom, hogy sajnos felejtünk beszélgetni és ez igaz a párkapcsolatokra is.
Annak idején egy idős haverom azt mondta, hogy aki már előrehaladottabb évekkel választ párt az arra nagyon ügyeljen, hogy csivitelősen válasszon, mert azon múlnak a boldog idős-évek. Asszem igaza lehet…..
A másik talán a figyelés. Sok minden kiderül egy rezdülésből, egy szemvillanásból, egy gesztusból. No persze ilyenkor nem csak a kellemes visszacsatolások jönnek………
Üdv!
szerintem ne bonyolítsuk túl
Az a helyzet, hogy eddig itt mindenkinek igaza van. 🙂
De, szerintem egy mezei féltékenység-témát az esetek többségében, nem ilyen spirituális magasságokban kell kezelni.. „Drágám, már megint túlpörög a gyökércsakrád, igazán vonulj már félre és meditálj a problémádon!” – vagy így gondoljátok, ez egy minden háztartásban jól beváló recept?
Mi lenne, ha alapszinten próbálnánk kezelni a problémát, foglalkozzunk első körben azzal például hogy: „jobb adni, mint kapni”. Az Univerzum törvényei szerint úgyis, amit adsz, azt mind vissza is kapod (ha meg nem, akkor lehet hogy máshol kell keresgélned). Akkor hát nem ez a legjobb és legegyszerűbb taktika?
Az igaz, hogy ez csak egy leegyszerűsített férfi-nézőpont, de nem biztos hogy mindent túl kell agyalni. És mint tudjuk egy „tudatos problémamegoldás” nem arról szól hogy másokat hibáztatunk, úgyhogy minden féltékenykedő nézzen szerintem magába és ott tegyen rendet először. Nyitottság, kreativitás, kezdeményezőkézség, gátlástalanság – biztos hogy birtoklod ezeket a minőségeket, kellőképpen és kellő helyen?
Valamiért mégis írsz róla
Szerintem a spiritualitásnak nincs magassága. Persze lehet ilyen egyszerűen is kezelni a dolgot: csak adj! Van akinek ez még vagy már nem megy, ezért mi itt erről beszélgetünk. Megpróbáljuk együtt megérteni, hogy miért kap el bennünket az a gyomorszorongató érzés, ha kedvesünk nem veszi fel azonnal a telefont, ha késik, vagy miért érzünük mágnest a kezünkben ami a párunk telefonja felé vonzza a kezünket.
De téged is érdekel, hiszen elolvasod és véleményed van róla, nem igaz? Valószínüleg nem is gondolkodott egyikünk sem úgy erről tegnap mint ma.
Az én tapasztalatom a „csak adj”-al az volt, hogy sokszor adtam akkor is amikor az nem az volt! Csak akartam kapni valamit (szeretet, érzelmet, ki tudja még mit) ezért állandóan adtam és csodálkoztam, hogy miért nem azt kapom érte amit szeretnék. Szerintem nem vagyok ezzel egyedül.
Egyébként nekem most az a véleményem, hogy ha a féltékenység bevonult egy kapcsoaltba, ott a felek nem az igazit találták meg. Mivel most a párkapcsolati életemben frontátvonulás van, lehet, hogy egy idő múlva másként fogom megélni, nem tudom.
Halihó
Egyetértés van
Utolsó gondolatoddal egyetértek, meg hát ha csak ad, ad és ad az ember és nincs válasz rá, akkor lehet hogy rossz rendszerben van éppen.
„gyomorszorongató érzés” – na ez még egy kulcsfontosságú kérdés itt szerintem. Ez valami beteg érzelem lehet, de miért, és hogy alakul ki? Egyébként ez az ami egy ideje nincs nálam, pedig régen, hajjaj..
A kérdés jó, azért irogattam ide is meg a Szerelem-témakörbe is, mert régen érintve voltam a témában, elég agresszíven :). És manapság meg nem, de ha megosztom az eddigi élettapasztalataimat, akkor közben talán a miértekre is rájöhetek, vagy rávilágít, rávezet más.
féltékeny tükör?
Azt gondolom,h a féltékenység az az önmagunkról kivetített pozitív és negítv tükörből fakadhat..
féltékeny tükör?
Azt gondolom,h a féltékenység az az önmagunkról kivetített pozitív és negítv tükörből fakadhat..
Hiány
Féltékenység. Nekem mit is jelent ? Igen, azt hiszem valahol Csízzel egyetértek… egyfajta elégedetlenség következménye. Lehet ez testi, leleki, vagy bármilyen hiány…
A másiktól elvárni hogy minden területen százszázalékosan kielégítsen, az könnyű… de vajon tőlem ő mit is szeretne ? Vajon megérzem, hogy ez most neki annyira fontos, mint nekem az a bizonyos másik elégítgetés ?
De ha figyelek rá, meg még néha beszélni is tudunk ezekről az „elvérásokról”, akkor lehet hogy sikerül a féltékenységet kikerülni.
Bár lehet hogy néha bizonyos vágyakról le is kell tudni mondani, ha egyszer a másiknak az annyira idegen.
Mi van ha az összes vágyunk kiéléséhez több ember kell ?
Nem tudom, lemondás nélkül mi állítaná meg az embert a többnejűségben ? :-), ami mint tudjuk a férfiaknak nem is olyan idehen fogalom… de vajon ugyanennyire tolerálnák a többférjűséget is ? 🙂
Szóval törekszem arra, hogy minél kevesebb hiány legyen a kapcsolatomban. Én ezt látom megoldásnak. De hiányra szükség is lehet, hisz az visz előre, az adhat megoldandó újabb feladatokat… ez rávehet a további önképzésemre is…
Szerintem.
Üdv: Almás
A Hiány, mint Mozgató-rúgó?
A Zeitgeist Addendum című zseniális „kötelező” filmben hangzik el, hogy ma a világon olyan bőség van, hogy mindenki egytől egyig élhetne Bőségben, és Jó-Létben…
Mindenkinek juthatna elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű élelem, víz, ruha, gyógyszer (bár az az érzelmi és fizikai jólétben nem is kellene), mindenkinek lehetne otthona, melege, hidege (kinek hol mi kell)… Egyszóval senkinek sem kellene semmit sem nélkülöznie… Mindenki élhetne örömben, Teljességben, Harmóniában, Bőségben, Jólétben és Boldogan…
De mégsem ez a helyzet…
És azért nem, mert ezt a pénz központú fogyasztói társadalmat a HIÁNY tartja életben, a HIÁNY működteti…
Ez a filmben ki van fejtve pontosan, hogy hogyan és miért is így működik… de működik… ahogyan ezt mindenki érezheti is a saját bőrén… hiszen ebben a rendszerben élünk… most még… egy darabig…
Visszatérve a HIÁNY-ra: Almás válasza alapján lehet, hogy a HIÁNY-ra a Párkapcsolatokra is szükség van, és lehet, hogy a Párkapcsolatokat is ez a HIÁNY tartja életben?
Csizike 😉
Hiány
Féltékenység. Nekem mit is jelent ? Igen, azt hiszem valahol Csízzel egyetértek… egyfajta elégedetlenség következménye. Lehet ez testi, leleki, vagy bármilyen hiány…
A másiktól elvárni hogy minden területen százszázalékosan kielégítsen, az könnyű… de vajon tőlem ő mit is szeretne ? Vajon megérzem, hogy ez most neki annyira fontos, mint nekem az a bizonyos másik elégítgetés ?
De ha figyelek rá, meg még néha beszélni is tudunk ezekről az „elvérásokról”, akkor lehet hogy sikerül a féltékenységet kikerülni.
Bár lehet hogy néha bizonyos vágyakról le is kell tudni mondani, ha egyszer a másiknak az annyira idegen.
Mi van ha az összes vágyunk kiéléséhez több ember kell ?
Nem tudom, lemondás nélkül mi állítaná meg az embert a többnejűségben ? :-), ami mint tudjuk a férfiaknak nem is olyan idehen fogalom… de vajon ugyanennyire tolerálnák a többférjűséget is ? 🙂
Szóval törekszem arra, hogy minél kevesebb hiány legyen a kapcsolatomban. Én ezt látom megoldásnak. De hiányra szükség is lehet, hisz az visz előre, az adhat megoldandó újabb feladatokat… ez rávehet a további önképzésemre is…
Szerintem.
Üdv: Almás
A Hiány, mint Mozgató-rúgó?
A Zeitgeist Addendum című zseniális „kötelező” filmben hangzik el, hogy ma a világon olyan bőség van, hogy mindenki egytől egyig élhetne Bőségben, és Jó-Létben…
Mindenkinek juthatna elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű élelem, víz, ruha, gyógyszer (bár az az érzelmi és fizikai jólétben nem is kellene), mindenkinek lehetne otthona, melege, hidege (kinek hol mi kell)… Egyszóval senkinek sem kellene semmit sem nélkülöznie… Mindenki élhetne örömben, Teljességben, Harmóniában, Bőségben, Jólétben és Boldogan…
De mégsem ez a helyzet…
És azért nem, mert ezt a pénz központú fogyasztói társadalmat a HIÁNY tartja életben, a HIÁNY működteti…
Ez a filmben ki van fejtve pontosan, hogy hogyan és miért is így működik… de működik… ahogyan ezt mindenki érezheti is a saját bőrén… hiszen ebben a rendszerben élünk… most még… egy darabig…
Visszatérve a HIÁNY-ra: Almás válasza alapján lehet, hogy a HIÁNY-ra a Párkapcsolatokra is szükség van, és lehet, hogy a Párkapcsolatokat is ez a HIÁNY tartja életben?
Csizike 😉
Sok mindent olvastam itt…
Hozzátenném azt ami engem eljuttatot
Sok mindent olvastam itt…
Hozzátenném azt ami engem eljuttatott a megértéshez
azt illetően :MI is a féltékenység?
A féltékenység onnan ered- azokon túl ,amiket ti
is írtatok, hogy a másik olyat tesz , mit én már nem
bírok( tudok, akarok ) elviselni…
tovább menve ,nem tudok megbocsájtani…
tovább menve : ha tudom ,hogy Isten mindent
megbocsájt ki vagyok én ,hogy nem bocsájtok meg ?
Itt a kör bezárul,nekem kell tökéletesednem a szeretetben .
Számomra ez derült ki….
névtelen úton levő
Sok mindent olvastam itt…
Hozzátenném azt ami engem eljuttatot
Sok mindent olvastam itt…
Hozzátenném azt ami engem eljuttatott a megértéshez
azt illetően :MI is a féltékenység?
A féltékenység onnan ered- azokon túl ,amiket ti
is írtatok, hogy a másik olyat tesz , mit én már nem
bírok( tudok, akarok ) elviselni…
tovább menve ,nem tudok megbocsájtani…
tovább menve : ha tudom ,hogy Isten mindent
megbocsájt ki vagyok én ,hogy nem bocsájtok meg ?
Itt a kör bezárul,nekem kell tökéletesednem a szeretetben .
Számomra ez derült ki….
névtelen úton levő
Miért kellene féltékenynek lennünk?
Hiszen semmi nem a
Miért kellene féltékenynek lennünk?
Hiszen semmi nem a miénk!!!!
Minden amit magunkénak hiszünk csak eszköz a földi életünk eszközei.Egy másik ember pedig föleg nem lehet a tulajdonom hiszen szabad akaratunk van!Senki nem birtokolhat egy másik embert!Na jó a szülö a gyerekét.De ebben sem vagyok olyan biztos!
A féltékenység érzése szerintem az egóbol,és szeretethiánybol fakad.
Ha szeretek valakit örülök ha boldog,még akkor is ha egy másik ember okoz neki örömet.
A férfiak pl.,,vadászok”Igy lettek teremtve és nem azért ,,lépnek félre”hogy nekünk nöknek fájdalmat okozzanak!!!!Az evolucio csak annyit változtatott rajtuk hogy megtanultak hazudni!Csak azért hogy minket nöket megkíméljenek!Azért nem folytatok titkos viszonyokat!Hiszen értékesebb ember vagyok annál hogy alantas szerepet játszak!
De ha mégis rosszul érezzük magunkat,és ez igaz nem csak a féltékenység érzésre,akkor azt a tapasztalatot a saját lelkünk akarja!Hiszen így fejlödünk!
Ha megcsalnak az rólad és neked szól,és nem a ,,szemét K-rol!Erre a tapasztalatra a te saját lelkednek volt szüksége!
Ugyhogy az ,,áldozat” lehet hogy nem is te vagy!
Lehet hogy kemény voltam,de ez az én meglátásom,és remélem hogy segíthettem!:)
Üdv:Erika
Ja!Èn a féltékenység másik oldalát tapasztalom mostanában,amikor rám féltékenyek!Néha zavar mert nem adok okot rá.De ha zavar akkor saját magamban kell rendet raknom.Tudom.De mit is?Talán tudja valaki a választ…..Köszönöm!
Miért kellene féltékenynek lennünk?
Hiszen semmi nem a
Miért kellene féltékenynek lennünk?
Hiszen semmi nem a miénk!!!!
Minden amit magunkénak hiszünk csak eszköz a földi életünk eszközei.Egy másik ember pedig föleg nem lehet a tulajdonom hiszen szabad akaratunk van!Senki nem birtokolhat egy másik embert!Na jó a szülö a gyerekét.De ebben sem vagyok olyan biztos!
A féltékenység érzése szerintem az egóbol,és szeretethiánybol fakad.
Ha szeretek valakit örülök ha boldog,még akkor is ha egy másik ember okoz neki örömet.
A férfiak pl.,,vadászok”Igy lettek teremtve és nem azért ,,lépnek félre”hogy nekünk nöknek fájdalmat okozzanak!!!!Az evolucio csak annyit változtatott rajtuk hogy megtanultak hazudni!Csak azért hogy minket nöket megkíméljenek!Azért nem folytatok titkos viszonyokat!Hiszen értékesebb ember vagyok annál hogy alantas szerepet játszak!
De ha mégis rosszul érezzük magunkat,és ez igaz nem csak a féltékenység érzésre,akkor azt a tapasztalatot a saját lelkünk akarja!Hiszen így fejlödünk!
Ha megcsalnak az rólad és neked szól,és nem a ,,szemét K-rol!Erre a tapasztalatra a te saját lelkednek volt szüksége!
Ugyhogy az ,,áldozat” lehet hogy nem is te vagy!
Lehet hogy kemény voltam,de ez az én meglátásom,és remélem hogy segíthettem!:)
Üdv:Erika
Ja!Èn a féltékenység másik oldalát tapasztalom mostanában,amikor rám féltékenyek!Néha zavar mert nem adok okot rá.De ha zavar akkor saját magamban kell rendet raknom.Tudom.De mit is?Talán tudja valaki a választ…..Köszönöm!