„Ha úgy véled, hogy annyira megvilágosodott vagy, akkor menj, és tölts el egy hetet a szüleiddel!”
– mondja Ram Dass.
Nos, hogy menne? Mennyire tartjuk magunkat megvilágosodottnak, és ez mennyire igaz?
Szoktátok tesztelni magatokat ilyen, vagy bármilyen hasonló helyzetekkel?
Eckhart Tolle egyik könyvéből idéztem… azt írja: Remek tanács.
Kivel tudunk eltölteni egy hetet? Feltétlen szeretetben és elfogadásban?
A szerelmünkkel? A családunkkal? Barátainkkal? „Spiri” emberekkel?
Csak akikkel nem áll fenn a konfliktus-veszély?
Elég súlyos feladat… még ha csak tanács is. Ti hogyan látjátok? Bevállalnátok?
Na , ezen megbuktam . Biztos ,hogy együtt tudnék élni a
Na , ezen megbuktam . Biztos ,hogy együtt tudnék élni a szüleimmel , de ezt most rengeteg ön ( kényelem ) feladással élném meg , bár ha benne lennék a helyzetben akkor vagy eltompítanám az apró összeütközéseket , vagy , ha a gyomrom végképp nem bírná , akkor elkezdeném keresni a menekülés útját .
Sok mindent megengedek magamnak , amit ők nekem nem , és egy részük akár bántó is lehet számukra , noha nem azzal a szándékkal léteztetem . Nekik is sok lemondást jelentene az , hogy magamtól nem vagyok az ő elvárásaik szerint való . Sok egyéb közt : Nem vagyok egy mókás alkat , de az öregkori pesszimizmusuk nyomasztó fuvallatként érint meg olykor . Ha már emelni nem tudok , akkor legalább lehúzni ne hagyjam magam .
A heteimet évek óta magammal töltöm . Kielégítő társaság . Elképzelni sem tudom már , hogy milyen lehet 2 -3 napnál többet megnyílva lenni mással .
Köszönöm a kérdést , mert az.
,- egyébként gyorsan homályba visszasüllyedő -, határaimra irányított fényszóróként érzékelem , és ilyenkor a nagy magányban bimbózó glóriám kicsit visszahúzom . Üdvözlettel : felacso
U . i . : Feltöltött energiatartalékkal a konfliktuskeresés izgalmas és jó élet . Szerintem .
önfeladás
Pontosan ezaz… ideiglenesen, pl egy hétig, tanulás végett, oké…
de közelebbről vizsgálva miért is ragaszkodunk? meg mihez is? A személyiséghez? szokásainkhoz?… ego. nemtom bírnám-e a szüleimmel egy hétig. Nagyon nyitottnak (nyitott szívűnek) kéne lenni hozzá… top formában.
Az előbb csináltam az elfogadás, önelfogadás meditációt, és belém hasított a mondat, „add fel önmagad h önmagad lehess”… „a személyiség csak egy kabát”… sírtam egy jót, most könnyebb. Nemsokára megyek haza… a szüleimhez. Kíváncsi leszek hogy megy a gyakorlatban….
Te csak hiszed most, hogy megbuktál ,pedig nem .
Mivel nekik ne
Te csak hiszed most, hogy megbuktál ,pedig nem .
Mivel nekik nem kell megfelelj.
A felnőtté válás útján vagy és van humorod hozzá.
Aki így tudja magát látni mint te, annak könnyű és
nagyon vidám útja lesz arra , amerre mindannyian tartunk.
ÚÁ
Na , ezen megbuktam . Biztos ,hogy együtt tudnék élni a
Na , ezen megbuktam . Biztos ,hogy együtt tudnék élni a szüleimmel , de ezt most rengeteg ön ( kényelem ) feladással élném meg , bár ha benne lennék a helyzetben akkor vagy eltompítanám az apró összeütközéseket , vagy , ha a gyomrom végképp nem bírná , akkor elkezdeném keresni a menekülés útját .
Sok mindent megengedek magamnak , amit ők nekem nem , és egy részük akár bántó is lehet számukra , noha nem azzal a szándékkal léteztetem . Nekik is sok lemondást jelentene az , hogy magamtól nem vagyok az ő elvárásaik szerint való . Sok egyéb közt : Nem vagyok egy mókás alkat , de az öregkori pesszimizmusuk nyomasztó fuvallatként érint meg olykor . Ha már emelni nem tudok , akkor legalább lehúzni ne hagyjam magam .
A heteimet évek óta magammal töltöm . Kielégítő társaság . Elképzelni sem tudom már , hogy milyen lehet 2 -3 napnál többet megnyílva lenni mással .
Köszönöm a kérdést , mert az.
,- egyébként gyorsan homályba visszasüllyedő -, határaimra irányított fényszóróként érzékelem , és ilyenkor a nagy magányban bimbózó glóriám kicsit visszahúzom . Üdvözlettel : felacso
U . i . : Feltöltött energiatartalékkal a konfliktuskeresés izgalmas és jó élet . Szerintem .
önfeladás
Pontosan ezaz… ideiglenesen, pl egy hétig, tanulás végett, oké…
de közelebbről vizsgálva miért is ragaszkodunk? meg mihez is? A személyiséghez? szokásainkhoz?… ego. nemtom bírnám-e a szüleimmel egy hétig. Nagyon nyitottnak (nyitott szívűnek) kéne lenni hozzá… top formában.
Az előbb csináltam az elfogadás, önelfogadás meditációt, és belém hasított a mondat, „add fel önmagad h önmagad lehess”… „a személyiség csak egy kabát”… sírtam egy jót, most könnyebb. Nemsokára megyek haza… a szüleimhez. Kíváncsi leszek hogy megy a gyakorlatban….
Te csak hiszed most, hogy megbuktál ,pedig nem .
Mivel nekik ne
Te csak hiszed most, hogy megbuktál ,pedig nem .
Mivel nekik nem kell megfelelj.
A felnőtté válás útján vagy és van humorod hozzá.
Aki így tudja magát látni mint te, annak könnyű és
nagyon vidám útja lesz arra , amerre mindannyian tartunk.
ÚÁ
A szüleink a legnagyobb mestereink
Három éve megkértem a Kegyelmet, amikor majdnem meghaltam, és tizennégy év küzdelem és fel-nem adás, és hatalmas belső erőm, tudásom legjobbja felélése után elérkeztem egy ponthoz, ahol nem láttam semmilyen kiutat. Azt kértem, mutassák meg, és adjanak lehetőséget megérteni, amit eddig sohasem értettem: miért éppen így élek? Miről szól a betegségem? És adjanak lehetőséget meggyógyulni, mert hittem a „csodában”, hiába mondták az orvosok: ez gyógyíthatatlan! Tudtam, hogy létezik a boldogság és hogy el lehet érni.
Most a szüleimmel élek. Elveszítettem szinten mindent, amit azelőtt a „felnőtt” életemben megszereztem. És még sok minden mást is, amit hittem magamról, és amik azóta elkezdtek átformálódni bennem.
A szüleimmel való együttélés tanít a legnagyobb alázatra, és szeretetre. A legfájdalmasabb és legmeglepőbb élmények kapcsán.
És ugyanakkor tanít arra: milyen vagyok. Mit jelent az, alkalmazkodni, de úgy, hogy többé ne adjam fel magam, mint azelőtt. Az igazi „felnőtt”, a szerető felnőtt szerepére tanít.
És arra is, mit jelent az, BELÜL felnőttnek lenni, hogy a körülményeink (betegség, anyagi hiányok) nem határozzák meg azt, akik vagyunk, és a szeretet-képességünket. Még ha ők meg is határozzák magukat és másokat ezek által…
Mindennap esélyem van látni, mit örököltem, és tudatosan formálni magam abban, mi az, amit ebből megtartok, és mi, amit nem élek meg többé, ahogy felismertem.
Segít felismerni: KI VAGYOK ÉN VALÓJÁBAN
A karmáinktól való megszabadulás (örökölt viselkedés-minták, a vérben, vagy akár a DNS-ben kódolt tudattalan tudati tartalmak is!) legrövidebb és legrögösebb, de leghatékonyabb útja, ha visszaköltözöl a szüleidhez. Akkor garantáltan belenézel a lelki és szellemi tükrödbe minden nap.
Ha tudod tiszta szívvel szeretni a szüleid, akkor már tudod szeretni magad. És ez segít megtisztítani a karmákat, helyre tenni és átformálni a kapcsolatot, és szeretet élni, még ha soha nem is fognak megérteni téged.
Az a természetes út, ha a idővel a szüleid bölcs mesterévé válsz az alázatod által.
Akkor vagy igazi felnőtt, ha meg tudod teremteni a belső függetlenséget, nem csak a külsőt (anyagi) és szemlélni tudod őket. Akkor tetted le a már hamis-gyerek éned végképp.
A szüleink a legnagyobb mestereink. Amíg elutasítással reagálunk érzelmileg tetteikre, megnyilvánulásaikra, ítéleteikre, esetleges alacsonyabb tudatszintjük megnyilvánulásaira, véleményükre rólunk, a világról, gondolataikra, amíg nem tudjuk elfogadni amit adnak, mert „mi nem olyat akarunk”, addig nem szeretünk tiszta szívvel ezekben a helyzetekben. Csak ismételjük a viselkedés-mintákat, amiket tőlük, és/vagy a felmenőiktől örököltünk. És ott magukat sem tudjuk még szeretni.
Én úgy veszem, hogy valahányszor rossz élménnyel találkozom velük kapcsolatban, magam egy részével találkozom. Amitől még nem vettem búcsút. Félelemmel, bűntudattal, a kiszolgáltatottság hamis érzésével, az „én képtelen vagyok” hamis gondolatával, az „engem nem szeretnek” hamis érzésével, a „hálátlan vagyok” hamis vádjával stb…
A szüleim a legnagyobb tanáraim abban, hogy ha valami bajom támad, ne vetítsem ki arra, akivel konfliktusom van, meg a világra, hanem megoldást keressek. Magamban, és odakint is. Velük gyakorolhatom a legélesebben azt, hogy el tudjam választani magam, és mások érzelmeit, gondolatait. Hogy az ő reakciójuk az övék. Én meg eldönthetem, akarok-e reagálni. Drámákat játszani. A szülőkkel való érzelmi és gondolati összekapcsolódások felismerése, és a sajátjaink kialakítása az egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) lelki feladatunk.
Vannak, akik erre csak akkor döbbennek rá, amikor már meghalnak a szüleik. Vannak, akik akkor sem. És a szüleik életét élik még sok mindenben egészen halálukig.
Azt hiszem a szüleinkkel kapcsolatban is az a feladatunk, ami az egész világgal: meglelni a belső függetlenségünket, felfedezni a tudat erejét önmagunkban, és a szeretet szolgálatába állítani.
Tudni kik vagyunk, kivé akarunk válni, és ezt határozottan képviselni, sugározni a tetteinkben, létezésünkben, de mindig, folyamatos figyelemmel és szeretettel a körülöttünk lévőkre, a világra.
A szüleim tanítanak az igazi „spiritualitásra”.
Namaszte
A szüleink a legnagyobb mestereink
Három éve megkértem a Kegyelmet, amikor majdnem meghaltam, és tizennégy év küzdelem és fel-nem adás, és hatalmas belső erőm, tudásom legjobbja felélése után elérkeztem egy ponthoz, ahol nem láttam semmilyen kiutat. Azt kértem, mutassák meg, és adjanak lehetőséget megérteni, amit eddig sohasem értettem: miért éppen így élek? Miről szól a betegségem? És adjanak lehetőséget meggyógyulni, mert hittem a „csodában”, hiába mondták az orvosok: ez gyógyíthatatlan! Tudtam, hogy létezik a boldogság és hogy el lehet érni.
Most a szüleimmel élek. Elveszítettem szinten mindent, amit azelőtt a „felnőtt” életemben megszereztem. És még sok minden mást is, amit hittem magamról, és amik azóta elkezdtek átformálódni bennem.
A szüleimmel való együttélés tanít a legnagyobb alázatra, és szeretetre. A legfájdalmasabb és legmeglepőbb élmények kapcsán.
És ugyanakkor tanít arra: milyen vagyok. Mit jelent az, alkalmazkodni, de úgy, hogy többé ne adjam fel magam, mint azelőtt. Az igazi „felnőtt”, a szerető felnőtt szerepére tanít.
És arra is, mit jelent az, BELÜL felnőttnek lenni, hogy a körülményeink (betegség, anyagi hiányok) nem határozzák meg azt, akik vagyunk, és a szeretet-képességünket. Még ha ők meg is határozzák magukat és másokat ezek által…
Mindennap esélyem van látni, mit örököltem, és tudatosan formálni magam abban, mi az, amit ebből megtartok, és mi, amit nem élek meg többé, ahogy felismertem.
Segít felismerni: KI VAGYOK ÉN VALÓJÁBAN
A karmáinktól való megszabadulás (örökölt viselkedés-minták, a vérben, vagy akár a DNS-ben kódolt tudattalan tudati tartalmak is!) legrövidebb és legrögösebb, de leghatékonyabb útja, ha visszaköltözöl a szüleidhez. Akkor garantáltan belenézel a lelki és szellemi tükrödbe minden nap.
Ha tudod tiszta szívvel szeretni a szüleid, akkor már tudod szeretni magad. És ez segít megtisztítani a karmákat, helyre tenni és átformálni a kapcsolatot, és szeretet élni, még ha soha nem is fognak megérteni téged.
Az a természetes út, ha a idővel a szüleid bölcs mesterévé válsz az alázatod által.
Akkor vagy igazi felnőtt, ha meg tudod teremteni a belső függetlenséget, nem csak a külsőt (anyagi) és szemlélni tudod őket. Akkor tetted le a már hamis-gyerek éned végképp.
A szüleink a legnagyobb mestereink. Amíg elutasítással reagálunk érzelmileg tetteikre, megnyilvánulásaikra, ítéleteikre, esetleges alacsonyabb tudatszintjük megnyilvánulásaira, véleményükre rólunk, a világról, gondolataikra, amíg nem tudjuk elfogadni amit adnak, mert „mi nem olyat akarunk”, addig nem szeretünk tiszta szívvel ezekben a helyzetekben. Csak ismételjük a viselkedés-mintákat, amiket tőlük, és/vagy a felmenőiktől örököltünk. És ott magukat sem tudjuk még szeretni.
Én úgy veszem, hogy valahányszor rossz élménnyel találkozom velük kapcsolatban, magam egy részével találkozom. Amitől még nem vettem búcsút. Félelemmel, bűntudattal, a kiszolgáltatottság hamis érzésével, az „én képtelen vagyok” hamis gondolatával, az „engem nem szeretnek” hamis érzésével, a „hálátlan vagyok” hamis vádjával stb…
A szüleim a legnagyobb tanáraim abban, hogy ha valami bajom támad, ne vetítsem ki arra, akivel konfliktusom van, meg a világra, hanem megoldást keressek. Magamban, és odakint is. Velük gyakorolhatom a legélesebben azt, hogy el tudjam választani magam, és mások érzelmeit, gondolatait. Hogy az ő reakciójuk az övék. Én meg eldönthetem, akarok-e reagálni. Drámákat játszani. A szülőkkel való érzelmi és gondolati összekapcsolódások felismerése, és a sajátjaink kialakítása az egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) lelki feladatunk.
Vannak, akik erre csak akkor döbbennek rá, amikor már meghalnak a szüleik. Vannak, akik akkor sem. És a szüleik életét élik még sok mindenben egészen halálukig.
Azt hiszem a szüleinkkel kapcsolatban is az a feladatunk, ami az egész világgal: meglelni a belső függetlenségünket, felfedezni a tudat erejét önmagunkban, és a szeretet szolgálatába állítani.
Tudni kik vagyunk, kivé akarunk válni, és ezt határozottan képviselni, sugározni a tetteinkben, létezésünkben, de mindig, folyamatos figyelemmel és szeretettel a körülöttünk lévőkre, a világra.
A szüleim tanítanak az igazi „spiritualitásra”.
Namaszte
Mi a baj a szülőkkel?
Miért is lenne gond ha a szülőkkel kéne élni? 🙂 Szerintem ez szubjektív.
Ha az ember ismeri az emberi lelket, akkor azt is tudja, hogy a szülei miért olyanok amilyenek. Én töltenék velük sok időt, nincs semmi bajom velük 🙂
Mindennek megvan az oka, csak tudni kell felismerni ezeket az okokat!
az a baaaaj…
Ááááá.. nagyon jó téma. Júliusban volt egy afférom a faterral. Épp „otthon” tartózkodtam pár napot és az egyik nap a fejemhez vágta mikor hazaért a munkából, hogy miért van nyitva az ablak?… Nyár, napsütés, miért van nyitva az ablak a konyhában? Gyakorlatilag lebaszott. No de, a dolog pikantériája az, hogy ő maga hagyta nyitva az ablakot mikor elment munkába, én hozzá nem nyúltam! 🙂 És éppen ezért vált ez egy szimbolikus dologgá, na ezeket kaptam én gyerekkoromban de folyamatosan… Na akkor – mert épp illuminált állapotban voltam (otthon mi mást csinálhatnék ilyen lehúzó közegben..) – elkezdtem őt kiosztani.. De kíméletlenül. És persze őszintén, az én szemszögemből.. A végére úgy éreztem sikerült átütnöm az egója falát, bevonult a szobájába, és arccal az ágyba temetkezett, szerintem a sírás kerülgette… De végül mégsem.. napokkal később tudatta velem anyámon keresztül msn-en, hogy ő bizony így nem beszélt soha a szüleivel, és amíg én nem kérek bocsánatot, addig ne tegyem be mégegyszer a lábam a házába… Ok gondoltam, legyen akkor így, egy gonddal kevesebb.
Visszatérve a témára, én úgy érzem magam köztük, mint egy megnemértett papírsárkány… csak lehúznak a zsinórjaikkal a földre. Mi értelme lenne velük sok időt eltölteni? Ok, hogy tükrök, de akkor meg elég visszagondolni a „lenyomatukra”, felesleges lehúzni magunkat velük töltött időkkel. Ők egy elveszett generáció – egyre inkább így látom – hagyjuk őket magukra, égessük fel a múltunkat, haladjunk tovább a saját utunkon.
Rosszul látom szerintetek?
Menekülni ne tudsz a múltad elől, előbb utóbb úgy is utolér
Menekülni ne tudsz a múltad elől, előbb utóbb úgy is utolér és akkor mindig egy picivel többel kapod vissza, h képbekerülj és cselekedj, tanulj belőle….. éppen az piálás, amit említettél, pont ezt a célt hivatott elnyomni, hogy addig se nézz szembe a dolgokkal… Kérdés, h akarsz e!
Igen, de..
Erről most az jutott eszembe amit Sanyitól hallottam a nyáron és tudom, biztos vagyok benne hogy elsősorban akkor és ott az nekem volt címezve. Hogy ha bármilyen serkentőszert használunk is, és lehet az éppen az alkohol is vagy bármi – mindig próbáljuk figyelni a mechanizmusát, hogyan hat ránk. Na ez a nehéz! Hogy ne csak lubickoljunk abban az állapotban önfeledten, hogy milyen fasza meg minden, hanem próbáljuk észrevenni, hogy mi az ami változott bennünk, és hogyan tudnánk azt az állapotot elérni alapjáraton is. Na ebben ki tud tanácsot adni?
kanyar & tanács
jól elkanyarodtunk, de van tanács: szívnyitás+elfogadás+önelfogadás meditációk 🙂 sok sok sok szeretet -a szülők irányába (is) meg mindnkiébe akit kizárnál: „kabátalánézés” 😉
Kedves Jaguár !
Amit írsz így igaz.Nagy és nehéz „öröksége”
Kedves Jaguár !
Amit írsz így igaz.Nagy és nehéz „öröksége” van a ti generációtoknak.
A múlt bűneit mindíg a gyermekek isszák meg és ez így megy generációról ,
generációra.
Amit jól látsz , hogy el kell szakadnod.Ez az élet „rendje” és nem élhetjük
az életet a szülők helyett.
Sokszor a szülő a saját elrontott életét a gyermekétől „kéri számon ”
mert nem ott kérdez rá az életére ahol választ is kaphat.
..hiszen az ő generációjuk nem tudatosodhatott , mert MINDENT megtettek
ellenük.Megalázták őket emberségükben,meggyalázták a lelküket ,
nem vették EMBER számba őket.
Az a hatalmas vágy amivel a fiú tudja keresni az apát ( Atyát ),a gyökerét
ahol biztos alap van és onnan biztos a továbblépése mint férfi ,az
a vágy ma az italba, a drogba keres „feloldozást” ELFOGADÁST,mert
ott ahol kellene legyen ,nincs elfogadás.A gyermeket még csak csak
elfogadja ,de a felnőtt személyt aki igazi személy szeretne lenni
azt már nem.
A világban ma a fiú az apa , nagyapa generációjának hiányától szenved.
Ezt a helyzetet csak Isten tudja kezelni , mint minden válságot IGAZÁN.
Van egy könyv ami erről a küzdelemről szól: A férfi útja. Két kötet az írójának
után kell nézzek.
De ismert könyv egyházi könyvesboltban is kapható…
Nem mindenkinek szoktam ajánlani , mert eléggé egyházellenes , így aki
nem ” tud ” eléget az egyházról mint olyan, sok olyat vonhat le ,
ami nem igaz ennek a szervezetnek a működéséről…feladatáról.
De egy biztos, mint férfi nagyon sokat meríthetsz ebben a témában
belőle.
Ha személyesen is van kérdésed :j.lesz@chello.hu-n megteheted.
Baráti üdvözlettel :ÚÁ
Apud + a Te kapcsolatotd
Van arcod kioktatni a szüleidet? És abban „élvezetet lelni”, h most akkor full meg az idegtől? 🙂 Amikor padlón voltam az év elején, akkor még én is tele voltam rossz dolgokkal a szüleimmel kapcsolatban is, de el jutottam kineziológushoz és felvilágosított, h nincs jogom a szüleimet el/megítélni és bírálni. Ők olyanok és kész! Elfogadás! Elég szépen elkendőzöd a belső dolgaidat, ahogy érzékelem azzal, h minden feleősséget visszapasszolsz Faterodra…
Tudod, olyan ez, mint egy FA, nem lehet nagy lombkoronája, ha a gyökerekkel nincs jó kapcsolata… Előbb-utóbb kiszárad… És az az ijesztő, h ezt most frankón magamnak is mondom…..
🙂
Péter !
Az amit él Jaguár normális. Nem érzi azt , hogy
Péter !
Az amit él Jaguár normális. Nem érzi azt , hogy bocsánatot kellene kérjen,
mert ahhoz előbb meg kellene történjen az édesapa elfogadása.
Akkor is el kell a szülőnek fogadnia a gyermekét, ha az nem az ő elképzelése
szerint tesz v nem tesz meg dolgokat.Ha mi szülők nem fogadjuk el
a gyermekünket, akkor az csak egyet ért és érez : ellöktek.
A szülő nem szülősítheti a gyermeket ,vagyis nem
várhatja el , hogy a gyerek értse helyette azt ,amit neki kellene
értenie a szülői mívoltában.
A szerepek nem cserélhetők fel.Főleg az elfogadás szempontjából.
A szülő igent mond a fogantatásra , onnan végig igent kell mondjon
a gyermekére.Nem tagadhatja meg ha Isten törvényei szerint él.
Ágival egyet értek , de ő már egy másik életszakaszban van, ami
Jaguárnak most édes kevés.Pici korban elég. A gyermeket így tanítjuk,
de nagy korában már azt kéri elsőre tőlünk számon :
te szeretsz e engem úgy , olyannak amilyen MOST vagyok.
ÚÁ
„Van arcod kioktatni a szüleidet? És abban „élvezetet lelni”, h
„Van arcod kioktatni a szüleidet? És abban „élvezetet lelni”, h most akkor full meg az idegtől? 🙂 ”
– ha ezt így gondolod akkor teljesen más dologra reagálsz, nálam nem ez volt a helyzet ez esetben.
Ok, lehet hogy nincs jogom, de jogom van viszont megvédeni magam ha igazságtalanság ér, amit régen nem tettem meg. Ez ennyiről szólt.
Amúgy érdekes ez a gyökér-téma. Agyalni fogok ezeken, köszönök minden hozzászólást, tanácsot.
Nem mindig a legjobb védekezés a támadás… Olykor a hallgatás
Nem mindig a legjobb védekezés a támadás… Olykor a hallgatás vagy egy mosoly nagyobb „””””fegyver”””, mint bármilyen kemény szó vagy mondat. 🙂
én csak az idézett mondatodból látom, hogy rosszul ítélted meg
én csak az idézett mondatodból látom, hogy rosszul ítélted meg a helyzetet. akkor és ott elkapott a hév, de nem ilyen fajta élvezetek vezéreltek abban biztos vagyok. persze ezen is érdemes elgondolkodnom valószínűleg.
Jaguár !
A könyv írója :Richard Rohr
Sok kultúrát megvizsgált
Jaguár !
A könyv írója :Richard Rohr
Sok kultúrát megvizsgált az említett témakörben
és ezekkel veti össze a mára kialakult helyzetet .
Tökéletesen körüljárja ezt a témát.
ÚÁ
Jaguárnak
Kedves Jaguár!
Tiszteld a szüleidet, mert különben NAGYON PÓRUL JÁRSZ!!!!
Utólag sem szégyellted el magad, hogy hogyan beszéltél az apáddal??? Nincs lelkiismeretfurdalásod????
Ők neveltek fel. És akármilyen eszközökkel, de tőlük lettél olyan, amilyen….. Ezért tisztelettel és hálával tartozol nekik. Haragszom rád, mert így viselkedtél! ejnye-bejnye!!! Igenis kérj bocsánatot!
Okulásul: én amikor anyámat utoljára láttam összevesztem vele egy semmiségen(nem is emlékszem min). Mert egy önző, akaratos, tudatlan, ostoba, beképzelt, öntelt alak voltam. Három nap múlva meghalt, nem tudtam kibékülni vele!!!SOHA nem bocsájtom meg magamnak!!! Annak ellenére, hogy ez volt a legnagyobb tanítás, amit valaha kaptam. És a legnagyobb lökés a „máskéntgondolkodás” felé.
Ha okos vagy tanulsz a hibámból!
Ági
Áginak
Szia Ági!
Köszönöm a válaszod, megtisztel.
„Utólag sem szégyellted el magad, hogy hogyan beszéltél az apáddal??? Nincs lelkiismeretfurdalásod????”
Feltettem magamnak a kérdést hidd el és az a helyzet hogy nincs, a legkisebb mértékben sincs. Én tanítani akartam, javítani rajta, de olyan torz szűrővel(!) szembesül az ember ilyen helyzetekben, amikor a legjobb módszer nem más, mint a teljes feladás a végére. Nincs értelme semminek.
Példaértékű és egyedi a Te helyzeted, de nem hinném hogy ez rám is egyazegyben vonatkozna.
Vannak elméletek, miszerint mi választunk szülőt magunknak… Nagyon jól tettem ha tényleg így történt, ebben biztos vagyok, valahol hálás vagyok nekik mindenért, de elég volt. Sajnálom őket. Nem tudok segíteni rajtuk bármennyire is szeretnék… Ideje elszakadni tőlük végleg. Így gondolom / érzem most, nem férnek bele a további utamba.
Magadon segíts ne rajtuk… Szintén a Kineziológusom mondta, hog
Magadon segíts ne rajtuk… Szintén a Kineziológusom mondta, hogy a sajnálattal semmire sem mész és megalázó dolgog, ha azt nem követi valami cselekvés…..
Haragodat, bűntudatod kiírhatod magadból vagy eszerűen ha még vádaskodva is beszélhetsz tóluk, ha kell bőgsz és nem alkohollal oldod, egy fél év élv után le fog tisztulni a kép, noha még olyaon a szüleid amilyenek, de nagyobb lesz az elfogadás… tény, h vanna dolgok, amit én sem úgy látok még, ahogy kellene, de telán pont azzal tanít…. Hidd el, nagyon sok olyan dolog van, amit apudtól másoltál le és nem is tudod, de úgy teszed, ha utálod őt, akkor azzal magadat utálod és akkor magamból kiindulva jönnek a gondok(mentális, szexuális, gátlások, stb) és hova jutottunk, gondok + a pia kapcsolata…. inni jó, de azért ne azzal basszuk már át magunkat, hogy 4 feles és akkor hepi minden…. Maganak is mondom, mert én meg a számítógépbe menekülök a dolgok elől….egy fokkal jobb, de alapjába véve nem fasza…. szóval, tudom miről beszélek 🙂 Asszem! 🙂
Ejnye, ejnye Jaguár 🙂
Megértelek, annak idején én is egy apa-lázadó voltam. Igen, szegénynek eléggé elviselhetetlen a természete, de szerencsére neki kell saját magával lennie a nap 24 órájában nem nekem. Ráadásul többgenerációs házban együtt lakunk. Akkor látom amikor nem igen esik jól. Szóval időnként én is jól kiosztogattam őt és ma is keményen beszólok neki. Mert nem lehet vele mást tenni.
Csak egy dologra vigyázz, hogy tudd, hogy mit teszel! Ne az alkohol, az indulat, a „miért nem kaptam más szülőt” szóljon belőled, hanem az a meggondolás, hogy biztosan tudd, hogy azt kell mond amit mondasz. Ja és a stilus. Lehetsz kemény stilusosan is, nem kell mindjárt a decibeleket kergetni.
Azt tudnám neked javasolni, hogy ne segíts nekik, hanem fogadd el, fogadd be őket. Valami van benned, amit ők ilyen formán megjelenítenek. Ha elfutsz tőlük, nem csak úgy járhatsz mint Ági, de még ráadásul valahol másként, más formában úgyis megkapod.
Kellemes megbékélést!
Hédi
harag – megbocsátás
Kedves Ági!
Szomorú ami Veled történt, és úgy gondolom meg kell bocsátanod magadnak, mert biztos vagyok benne, hogy Anyukád már rég megbocsátott, és segít Téged odaátról.
Harag: azáltal hogy most haragszol másra, aki hasonlót tett, mint Te anno, csak magadra haragszol ugyanúgy… Ha okos vagy tanulsz a hibáidból 🙂 szépen belemész meditációban, és feldolgozod. Anyukád segíteni fog. Bocsáss meg magadnak, hogy legközelebb, ha ilyen szitut találsz, ne haraggal reagálj, hanem megértő szeretettel, és kedvesen tudd elmesélni a magad tanulságát az illető okulására!
Szeretettel:
Klári
megbocsátás
Kedves Klári!
Köszönöm, hogy írtál. Elég keményen tanított meg anyukám arra, hogy a szülőt tisztelni és szeretni kell, és addig ,amíg velünk van. A történet 16 éves. És tudom, hogy anyukám megbocsátott. Halála után 3 héttel „beszéltem” vele. Akkor elindultam a spirituális úton, de meg is rekedtem.
Sajnos valóban magamnak a mai napig nem bocsátottam meg, pedig számtalan hókuszpókusz tanfolyamon jártam. Nem elég ezoterikus-spirituális az agyam…….
Azt viszont megtanultam, hogy haraggal nem fekszünk le, és azóta lépten nyomon mondom a szeretteimnek, hogy szeretem őket. Addig nem mondtam ki :szeretlek…
Sanyi írásait is elolvastam, letöltöttem, amit lehet, talán meg is értettem. De sajnos én nem tudok meditálni, csak vezetett meditáció sikerül néha. BaloghBélát szoktam hallgatni. A megbocsátós rész nagyon nehéz, nem megy belém! Talán majd egyszer…
Az irgummburgumm, meg ejnye-bejnye csak játék, nem igazán haragszom Jaguárra, csak nem szeretném, ha ő vagy más így járna.
Ági
szívnyitás-önelfogadás
Sanyinak is vannak irányított meditációi a cd-ken! A szívnyitás-önelfogadás párost ajánlom, nekem rengeteget segít!
Nem úgy tűnt hogy játék az ejnye-bejnye… úgy tűnt mintha csípőből pisztolyt rántanál.. de ez lehet az én gondom 🙂
Hókuszpókusz tanfolyamok: hiába mész el, ha nem alkalmazod a hallottakat. Ne keserítsen el, ha még nem megy annyira a meditáció, gyakorlat teszi a mestert! Szerintem kérd Anyukádat, hogy ha már példát mutatott -megbocsátott-, segítsen magadnak megbocsátani 🙂
Kedves Kirsikka
Igen, jól érzed, sajnos elég temperamentumos, és csípős nyelvű vagyok, de a szívem aranyból van. Aki ismer, tudja.
Bocsánat, nem akartam senkit bántani ezzel.
Köszi. Ági
Áginak
Kedves Ági, nincs miért bocsánatot kérni, hiszen nem bántottál meg senkit. Annyi történt, hogy egóból reagáltál egy számodra fájdalmas történetre. Legközelebb már tudni fogod, és nyakon csíped… 🙂
További szép napot!
Klári
jaguár, a szülők lenyomata bennünk van
Szerintem kezdd el keresni magadban Apukádat. Ha egész gyerekkorodban folyamatosan „kaptál” dolgokat, akkor annak biztos megvan a „lenyomata”. Nézz mélyen magadba, vizsgáld meg a legkisebb, legjelentéktelenebbnek tűnő szokásaidat, a hozzáállásodat, és keresd a szüleid által mutatott példákat, amik ottmaradtak. Mert ha zavar, akkor bizony maradtak bőven. (ha Anyukádban is zavar valami, akkor őt is, de úgy tűnik, Apukáddal nagyobb bajod van)
Ha elintézed „egy gonddal kevesebb”-bel, akkor átviszed szépen a következő felvonásba, következő életbe. Döntsd el, szeretnéd-e…
Sok sikert hozzá!
Mi a baj a szülőkkel?
Miért is lenne gond ha a szülőkkel kéne élni? 🙂 Szerintem ez szubjektív.
Ha az ember ismeri az emberi lelket, akkor azt is tudja, hogy a szülei miért olyanok amilyenek. Én töltenék velük sok időt, nincs semmi bajom velük 🙂
Mindennek megvan az oka, csak tudni kell felismerni ezeket az okokat!
az a baaaaj…
Ááááá.. nagyon jó téma. Júliusban volt egy afférom a faterral. Épp „otthon” tartózkodtam pár napot és az egyik nap a fejemhez vágta mikor hazaért a munkából, hogy miért van nyitva az ablak?… Nyár, napsütés, miért van nyitva az ablak a konyhában? Gyakorlatilag lebaszott. No de, a dolog pikantériája az, hogy ő maga hagyta nyitva az ablakot mikor elment munkába, én hozzá nem nyúltam! 🙂 És éppen ezért vált ez egy szimbolikus dologgá, na ezeket kaptam én gyerekkoromban de folyamatosan… Na akkor – mert épp illuminált állapotban voltam (otthon mi mást csinálhatnék ilyen lehúzó közegben..) – elkezdtem őt kiosztani.. De kíméletlenül. És persze őszintén, az én szemszögemből.. A végére úgy éreztem sikerült átütnöm az egója falát, bevonult a szobájába, és arccal az ágyba temetkezett, szerintem a sírás kerülgette… De végül mégsem.. napokkal később tudatta velem anyámon keresztül msn-en, hogy ő bizony így nem beszélt soha a szüleivel, és amíg én nem kérek bocsánatot, addig ne tegyem be mégegyszer a lábam a házába… Ok gondoltam, legyen akkor így, egy gonddal kevesebb.
Visszatérve a témára, én úgy érzem magam köztük, mint egy megnemértett papírsárkány… csak lehúznak a zsinórjaikkal a földre. Mi értelme lenne velük sok időt eltölteni? Ok, hogy tükrök, de akkor meg elég visszagondolni a „lenyomatukra”, felesleges lehúzni magunkat velük töltött időkkel. Ők egy elveszett generáció – egyre inkább így látom – hagyjuk őket magukra, égessük fel a múltunkat, haladjunk tovább a saját utunkon.
Rosszul látom szerintetek?
Menekülni ne tudsz a múltad elől, előbb utóbb úgy is utolér
Menekülni ne tudsz a múltad elől, előbb utóbb úgy is utolér és akkor mindig egy picivel többel kapod vissza, h képbekerülj és cselekedj, tanulj belőle….. éppen az piálás, amit említettél, pont ezt a célt hivatott elnyomni, hogy addig se nézz szembe a dolgokkal… Kérdés, h akarsz e!
Igen, de..
Erről most az jutott eszembe amit Sanyitól hallottam a nyáron és tudom, biztos vagyok benne hogy elsősorban akkor és ott az nekem volt címezve. Hogy ha bármilyen serkentőszert használunk is, és lehet az éppen az alkohol is vagy bármi – mindig próbáljuk figyelni a mechanizmusát, hogyan hat ránk. Na ez a nehéz! Hogy ne csak lubickoljunk abban az állapotban önfeledten, hogy milyen fasza meg minden, hanem próbáljuk észrevenni, hogy mi az ami változott bennünk, és hogyan tudnánk azt az állapotot elérni alapjáraton is. Na ebben ki tud tanácsot adni?
kanyar & tanács
jól elkanyarodtunk, de van tanács: szívnyitás+elfogadás+önelfogadás meditációk 🙂 sok sok sok szeretet -a szülők irányába (is) meg mindnkiébe akit kizárnál: „kabátalánézés” 😉
Kedves Jaguár !
Amit írsz így igaz.Nagy és nehéz „öröksége”
Kedves Jaguár !
Amit írsz így igaz.Nagy és nehéz „öröksége” van a ti generációtoknak.
A múlt bűneit mindíg a gyermekek isszák meg és ez így megy generációról ,
generációra.
Amit jól látsz , hogy el kell szakadnod.Ez az élet „rendje” és nem élhetjük
az életet a szülők helyett.
Sokszor a szülő a saját elrontott életét a gyermekétől „kéri számon ”
mert nem ott kérdez rá az életére ahol választ is kaphat.
..hiszen az ő generációjuk nem tudatosodhatott , mert MINDENT megtettek
ellenük.Megalázták őket emberségükben,meggyalázták a lelküket ,
nem vették EMBER számba őket.
Az a hatalmas vágy amivel a fiú tudja keresni az apát ( Atyát ),a gyökerét
ahol biztos alap van és onnan biztos a továbblépése mint férfi ,az
a vágy ma az italba, a drogba keres „feloldozást” ELFOGADÁST,mert
ott ahol kellene legyen ,nincs elfogadás.A gyermeket még csak csak
elfogadja ,de a felnőtt személyt aki igazi személy szeretne lenni
azt már nem.
A világban ma a fiú az apa , nagyapa generációjának hiányától szenved.
Ezt a helyzetet csak Isten tudja kezelni , mint minden válságot IGAZÁN.
Van egy könyv ami erről a küzdelemről szól: A férfi útja. Két kötet az írójának
után kell nézzek.
De ismert könyv egyházi könyvesboltban is kapható…
Nem mindenkinek szoktam ajánlani , mert eléggé egyházellenes , így aki
nem ” tud ” eléget az egyházról mint olyan, sok olyat vonhat le ,
ami nem igaz ennek a szervezetnek a működéséről…feladatáról.
De egy biztos, mint férfi nagyon sokat meríthetsz ebben a témában
belőle.
Ha személyesen is van kérdésed :j.lesz@chello.hu-n megteheted.
Baráti üdvözlettel :ÚÁ
Apud + a Te kapcsolatotd
Van arcod kioktatni a szüleidet? És abban „élvezetet lelni”, h most akkor full meg az idegtől? 🙂 Amikor padlón voltam az év elején, akkor még én is tele voltam rossz dolgokkal a szüleimmel kapcsolatban is, de el jutottam kineziológushoz és felvilágosított, h nincs jogom a szüleimet el/megítélni és bírálni. Ők olyanok és kész! Elfogadás! Elég szépen elkendőzöd a belső dolgaidat, ahogy érzékelem azzal, h minden feleősséget visszapasszolsz Faterodra…
Tudod, olyan ez, mint egy FA, nem lehet nagy lombkoronája, ha a gyökerekkel nincs jó kapcsolata… Előbb-utóbb kiszárad… És az az ijesztő, h ezt most frankón magamnak is mondom…..
🙂
Péter !
Az amit él Jaguár normális. Nem érzi azt , hogy
Péter !
Az amit él Jaguár normális. Nem érzi azt , hogy bocsánatot kellene kérjen,
mert ahhoz előbb meg kellene történjen az édesapa elfogadása.
Akkor is el kell a szülőnek fogadnia a gyermekét, ha az nem az ő elképzelése
szerint tesz v nem tesz meg dolgokat.Ha mi szülők nem fogadjuk el
a gyermekünket, akkor az csak egyet ért és érez : ellöktek.
A szülő nem szülősítheti a gyermeket ,vagyis nem
várhatja el , hogy a gyerek értse helyette azt ,amit neki kellene
értenie a szülői mívoltában.
A szerepek nem cserélhetők fel.Főleg az elfogadás szempontjából.
A szülő igent mond a fogantatásra , onnan végig igent kell mondjon
a gyermekére.Nem tagadhatja meg ha Isten törvényei szerint él.
Ágival egyet értek , de ő már egy másik életszakaszban van, ami
Jaguárnak most édes kevés.Pici korban elég. A gyermeket így tanítjuk,
de nagy korában már azt kéri elsőre tőlünk számon :
te szeretsz e engem úgy , olyannak amilyen MOST vagyok.
ÚÁ
„Van arcod kioktatni a szüleidet? És abban „élvezetet lelni”, h
„Van arcod kioktatni a szüleidet? És abban „élvezetet lelni”, h most akkor full meg az idegtől? 🙂 ”
– ha ezt így gondolod akkor teljesen más dologra reagálsz, nálam nem ez volt a helyzet ez esetben.
Ok, lehet hogy nincs jogom, de jogom van viszont megvédeni magam ha igazságtalanság ér, amit régen nem tettem meg. Ez ennyiről szólt.
Amúgy érdekes ez a gyökér-téma. Agyalni fogok ezeken, köszönök minden hozzászólást, tanácsot.
Nem mindig a legjobb védekezés a támadás… Olykor a hallgatás
Nem mindig a legjobb védekezés a támadás… Olykor a hallgatás vagy egy mosoly nagyobb „””””fegyver”””, mint bármilyen kemény szó vagy mondat. 🙂
én csak az idézett mondatodból látom, hogy rosszul ítélted meg
én csak az idézett mondatodból látom, hogy rosszul ítélted meg a helyzetet. akkor és ott elkapott a hév, de nem ilyen fajta élvezetek vezéreltek abban biztos vagyok. persze ezen is érdemes elgondolkodnom valószínűleg.
Jaguár !
A könyv írója :Richard Rohr
Sok kultúrát megvizsgált
Jaguár !
A könyv írója :Richard Rohr
Sok kultúrát megvizsgált az említett témakörben
és ezekkel veti össze a mára kialakult helyzetet .
Tökéletesen körüljárja ezt a témát.
ÚÁ
Jaguárnak
Kedves Jaguár!
Tiszteld a szüleidet, mert különben NAGYON PÓRUL JÁRSZ!!!!
Utólag sem szégyellted el magad, hogy hogyan beszéltél az apáddal??? Nincs lelkiismeretfurdalásod????
Ők neveltek fel. És akármilyen eszközökkel, de tőlük lettél olyan, amilyen….. Ezért tisztelettel és hálával tartozol nekik. Haragszom rád, mert így viselkedtél! ejnye-bejnye!!! Igenis kérj bocsánatot!
Okulásul: én amikor anyámat utoljára láttam összevesztem vele egy semmiségen(nem is emlékszem min). Mert egy önző, akaratos, tudatlan, ostoba, beképzelt, öntelt alak voltam. Három nap múlva meghalt, nem tudtam kibékülni vele!!!SOHA nem bocsájtom meg magamnak!!! Annak ellenére, hogy ez volt a legnagyobb tanítás, amit valaha kaptam. És a legnagyobb lökés a „máskéntgondolkodás” felé.
Ha okos vagy tanulsz a hibámból!
Ági
Áginak
Szia Ági!
Köszönöm a válaszod, megtisztel.
„Utólag sem szégyellted el magad, hogy hogyan beszéltél az apáddal??? Nincs lelkiismeretfurdalásod????”
Feltettem magamnak a kérdést hidd el és az a helyzet hogy nincs, a legkisebb mértékben sincs. Én tanítani akartam, javítani rajta, de olyan torz szűrővel(!) szembesül az ember ilyen helyzetekben, amikor a legjobb módszer nem más, mint a teljes feladás a végére. Nincs értelme semminek.
Példaértékű és egyedi a Te helyzeted, de nem hinném hogy ez rám is egyazegyben vonatkozna.
Vannak elméletek, miszerint mi választunk szülőt magunknak… Nagyon jól tettem ha tényleg így történt, ebben biztos vagyok, valahol hálás vagyok nekik mindenért, de elég volt. Sajnálom őket. Nem tudok segíteni rajtuk bármennyire is szeretnék… Ideje elszakadni tőlük végleg. Így gondolom / érzem most, nem férnek bele a további utamba.
Magadon segíts ne rajtuk… Szintén a Kineziológusom mondta, hog
Magadon segíts ne rajtuk… Szintén a Kineziológusom mondta, hogy a sajnálattal semmire sem mész és megalázó dolgog, ha azt nem követi valami cselekvés…..
Haragodat, bűntudatod kiírhatod magadból vagy eszerűen ha még vádaskodva is beszélhetsz tóluk, ha kell bőgsz és nem alkohollal oldod, egy fél év élv után le fog tisztulni a kép, noha még olyaon a szüleid amilyenek, de nagyobb lesz az elfogadás… tény, h vanna dolgok, amit én sem úgy látok még, ahogy kellene, de telán pont azzal tanít…. Hidd el, nagyon sok olyan dolog van, amit apudtól másoltál le és nem is tudod, de úgy teszed, ha utálod őt, akkor azzal magadat utálod és akkor magamból kiindulva jönnek a gondok(mentális, szexuális, gátlások, stb) és hova jutottunk, gondok + a pia kapcsolata…. inni jó, de azért ne azzal basszuk már át magunkat, hogy 4 feles és akkor hepi minden…. Maganak is mondom, mert én meg a számítógépbe menekülök a dolgok elől….egy fokkal jobb, de alapjába véve nem fasza…. szóval, tudom miről beszélek 🙂 Asszem! 🙂
Ejnye, ejnye Jaguár 🙂
Megértelek, annak idején én is egy apa-lázadó voltam. Igen, szegénynek eléggé elviselhetetlen a természete, de szerencsére neki kell saját magával lennie a nap 24 órájában nem nekem. Ráadásul többgenerációs házban együtt lakunk. Akkor látom amikor nem igen esik jól. Szóval időnként én is jól kiosztogattam őt és ma is keményen beszólok neki. Mert nem lehet vele mást tenni.
Csak egy dologra vigyázz, hogy tudd, hogy mit teszel! Ne az alkohol, az indulat, a „miért nem kaptam más szülőt” szóljon belőled, hanem az a meggondolás, hogy biztosan tudd, hogy azt kell mond amit mondasz. Ja és a stilus. Lehetsz kemény stilusosan is, nem kell mindjárt a decibeleket kergetni.
Azt tudnám neked javasolni, hogy ne segíts nekik, hanem fogadd el, fogadd be őket. Valami van benned, amit ők ilyen formán megjelenítenek. Ha elfutsz tőlük, nem csak úgy járhatsz mint Ági, de még ráadásul valahol másként, más formában úgyis megkapod.
Kellemes megbékélést!
Hédi
harag – megbocsátás
Kedves Ági!
Szomorú ami Veled történt, és úgy gondolom meg kell bocsátanod magadnak, mert biztos vagyok benne, hogy Anyukád már rég megbocsátott, és segít Téged odaátról.
Harag: azáltal hogy most haragszol másra, aki hasonlót tett, mint Te anno, csak magadra haragszol ugyanúgy… Ha okos vagy tanulsz a hibáidból 🙂 szépen belemész meditációban, és feldolgozod. Anyukád segíteni fog. Bocsáss meg magadnak, hogy legközelebb, ha ilyen szitut találsz, ne haraggal reagálj, hanem megértő szeretettel, és kedvesen tudd elmesélni a magad tanulságát az illető okulására!
Szeretettel:
Klári
megbocsátás
Kedves Klári!
Köszönöm, hogy írtál. Elég keményen tanított meg anyukám arra, hogy a szülőt tisztelni és szeretni kell, és addig ,amíg velünk van. A történet 16 éves. És tudom, hogy anyukám megbocsátott. Halála után 3 héttel „beszéltem” vele. Akkor elindultam a spirituális úton, de meg is rekedtem.
Sajnos valóban magamnak a mai napig nem bocsátottam meg, pedig számtalan hókuszpókusz tanfolyamon jártam. Nem elég ezoterikus-spirituális az agyam…….
Azt viszont megtanultam, hogy haraggal nem fekszünk le, és azóta lépten nyomon mondom a szeretteimnek, hogy szeretem őket. Addig nem mondtam ki :szeretlek…
Sanyi írásait is elolvastam, letöltöttem, amit lehet, talán meg is értettem. De sajnos én nem tudok meditálni, csak vezetett meditáció sikerül néha. BaloghBélát szoktam hallgatni. A megbocsátós rész nagyon nehéz, nem megy belém! Talán majd egyszer…
Az irgummburgumm, meg ejnye-bejnye csak játék, nem igazán haragszom Jaguárra, csak nem szeretném, ha ő vagy más így járna.
Ági
szívnyitás-önelfogadás
Sanyinak is vannak irányított meditációi a cd-ken! A szívnyitás-önelfogadás párost ajánlom, nekem rengeteget segít!
Nem úgy tűnt hogy játék az ejnye-bejnye… úgy tűnt mintha csípőből pisztolyt rántanál.. de ez lehet az én gondom 🙂
Hókuszpókusz tanfolyamok: hiába mész el, ha nem alkalmazod a hallottakat. Ne keserítsen el, ha még nem megy annyira a meditáció, gyakorlat teszi a mestert! Szerintem kérd Anyukádat, hogy ha már példát mutatott -megbocsátott-, segítsen magadnak megbocsátani 🙂
Kedves Kirsikka
Igen, jól érzed, sajnos elég temperamentumos, és csípős nyelvű vagyok, de a szívem aranyból van. Aki ismer, tudja.
Bocsánat, nem akartam senkit bántani ezzel.
Köszi. Ági
Áginak
Kedves Ági, nincs miért bocsánatot kérni, hiszen nem bántottál meg senkit. Annyi történt, hogy egóból reagáltál egy számodra fájdalmas történetre. Legközelebb már tudni fogod, és nyakon csíped… 🙂
További szép napot!
Klári
jaguár, a szülők lenyomata bennünk van
Szerintem kezdd el keresni magadban Apukádat. Ha egész gyerekkorodban folyamatosan „kaptál” dolgokat, akkor annak biztos megvan a „lenyomata”. Nézz mélyen magadba, vizsgáld meg a legkisebb, legjelentéktelenebbnek tűnő szokásaidat, a hozzáállásodat, és keresd a szüleid által mutatott példákat, amik ottmaradtak. Mert ha zavar, akkor bizony maradtak bőven. (ha Anyukádban is zavar valami, akkor őt is, de úgy tűnik, Apukáddal nagyobb bajod van)
Ha elintézed „egy gonddal kevesebb”-bel, akkor átviszed szépen a következő felvonásba, következő életbe. Döntsd el, szeretnéd-e…
Sok sikert hozzá!
Jaguárnak is
Feltétlen szeretet! Ez a kulcs mindenhez.
Ha e mellett döntöttél, akkor a cselekedeteid is ezt fogják tükrözni, és semmi sem lehetetlen.
Hangsúlyozom, tudatos DÖNTÉS, érzelem nélkül. VAGYIS TE vagy a KULCS. Gondolom a gyűlölet (és lehúzó mélységei) eléggé visszarettent ahhoz, hogy jól dönts.
Érzelmeid ennek a döntésnek fognak alárendelődni, nekem két kemény év kellett, hogy anyukámmal megtörténjen („Rossz” kapcsolatom volt vele). Minden vele töltött percben figyelmeztetnem kellett magamat, hogy ok, nem tudom elviselni most, de ez a döntésem előtti érzelmeim hatása. A másik kulcs: Ő is Isten teremtménye, és ezért Isten szereti Őt, tehát én mint kisnyúl, nem érezhetek másképp.
Azóta elfogadom, megértem, és nem teher a vele töltött idő. Kíváncsaian lesem életét, és kívánom, hogy amikor „elalszik” én foghassam kezét és abban a kegyelemben részesüljünk, hogy érezzük, egyek vagyunk.
Kérj kegyelmet ügyedben, és azzal mindent elérsz.
A szülő gyermek kapcsolat igen érdekes kapcsolat
A szülő gyermek kapcsolat igen érdekes kapcsolat
Én most készülök lombik programra, anya szeretnék lenni, szülő! Ami nagyon nagy feladat!
Nehéz 1 éven vagyok túl, és remélem megtanultam a feladatomat ahhoz hogy szülő tudjak lenni.
Ez a felkészülés lehetővé tette azt, hogy egy másik szemszögből tudjam figyelni apukámat.
Nekem már csak ő van, anyukám már 9 éve maghallt, anyu hosszan volt beteg igy fel tudtam készülni arra hogy elhagy minket, pedig veszekedtünk sokat, és még sincs lelkiismeretfurdalásom. Azt át kellett élnünk ahhoz hogy most itt tudjunk lenni.
Apukámnak már csak én vagyok a kis családból, nagyon szeretjük egymást, de néha igen is meg kell mondani a véleményünket egymásnak, mert az sokkal építőbb, mint ráhagyni, mert abból mind a kettőnknek tanulnia kell. De nem is ez a nehéz, hanem az hogy utána hogyan is folytatjuk tovább. A konfliktus kezelés. Én szombaton mondtam meg apukámnak a véleményem, de még mindig nem tudtuk megoldani ezt a fezsültséget egymás között. Ő nem lép én meg most még nem tudok lépni, mert éppen a sok eldugott szemetet tisztitgatom magamban és még most nagy a DÜH bennem. Előbb szeretném a düh érzést feloldani magamban, ahhoz hogy őszinte szeretettel meg tudjuk beszélni a dolgokat.
Fentebb olvastam, hogy mi választottuk a szülőket. Ez így van, ezért ha valakire haragudhatok az csak is magam lehetek, hogy miért őt őket választottam. azaz elöször magamnak kell megbocsáltanom, hogy rosszul döntöttem, de biztos hogy rosszul döntöttem?
Amikor kiválasztottam a szülőket akkor én tudtam, hogy mi is a feladatom ezen a Föld nevű bolygon, és hogy mit is kell megtanulnom.
Igy hát el kell fogadnom azt hogy ő az én apám, úgy ahogy van. És azt kell szeretni benne, hogy itt lehetek ahol vagyok. Ha ő nincs akkor én most hol is lennék? 🙂
Ezt most egy gyerek szemszögéből mondom.
Hogy látom ezt most, hogy anya szeretnék lenni? Kértem egy gyermeket, kaptam is …. csak én nem voltam felkészülve arra, hogy gyermekem legyen, elvették. Kénytelen voltam/ vagyok magamon dolgozni.
És ahhoz hogy szülő legyek meg kellett/ kell tanulnom, hogy nem fordíthatom meg az élet rendjét. (ezt egy kineziológus mondta) A szülőnek az a dolga, hogy szeresse a gyermekét,úgy ahogy van, és segítsen neki ott ahol tud. A gyermek feladata, hogy szeresse a szüleit, tanuljon a szüleitől és a megszerzett tapasztalatait, segítséget adja majd tovább a gyermekének. és ez így forog és forog. Ennek az egyensúlyát nehéz megtanulni.
De miért is vagyunk itt? 🙂
Kinek mi a feladata
Igen nagyon jó gondolatod: gyermek feladata egy, hogy megtanuljon feltétel nélkül szeretni.
A szülőé, hogy feltétel nélküli szeretetében növelje gyermekét.
Ez egy izgalmas együttélés. Kívánom, hogy teljesüljön kívánságod!
Szülő gyerek /2
A szülő feladata pontosan az , hogy minden
Szülő gyerek /2
A szülő feladata pontosan az , hogy minden életkorban a megfelelő
odafigyelést és a lehető „legjobb ” válaszokat adja az élet kérdéseire.
Ebből egyenesen következik, hogy melyik életkor „mire ” elég.
A felnőtt gyereket el kell engedni és arra készíteni fel -abban 20-30
évben-, hogy el tudjon szakadni.
Így két oldalról is biztosítva van , hogy a gyerek bejárja az saját
útját , igen a szeretet nevében.
Most vessetek újra meg mert ” hazabeszélek „:
A „keresztény ” nevelés lényege ez.Nem volt AZ SEM véletlen , hogy a tanári
pálya a HIVATÁSOK legmagassabbika VOLT : hiszen a felnőtt férfi mint személy
ezekben az években alapozódhat meg, hogy amikor elindul ” egyedül ”
tudjon mire támaszkodni,tudjon mihez viszonyítani…a szeretet illetően
is.
Felháborodást kelt amikor azt mondjuk a fiú nevelésében a nőnek
nincs esélye ( helye )10 éves kor felett…abból amit nőként produkélnak
ma a tanárok több mint szőrnyű.( tiszetelet a kevés kívételnek )
A gyermek nem a miénk. Istené ő is.Nem birtokolhatjuk a végtelenségig,
viszont elfogadhatjuk azt a szeretetet, amit Isten nekünk általa AKAR ADNI ! !
( a szülőnek ehhez ! ! az elfogadáshoz kELL FELNŐNIE )
Ez magában foglalja, hogy meg kell tanulnunk elfogadni mindent, amit
Isten nekünk akar adni .,és ÚGY , olyan formában KELL ELFOGADNUNK
ahogyan Ő AKARJA ADNI.
Az pedig rendszerint messze túl megy azon mint, amit mi szülők ,
per pillanat fel tudunk fogni.
Mit jelent ez ? Azt , hogy Isten MINDÍG TÚLMUTAT a jelen történésein.
Így használ MINDENT arra , hogy egyszer itt a földön végre ÚGY szeressünk,
ahogyan Ő SZERET.
Az elszakadás magában foglalja azt , hogy a lánynak el kell szakadnia
az apától aki az ” első” férfi ” az életében és visszacsatolódnia az anyához,
mert csak a női közegben tud ” igazán” nővé válni.
Mert a saját életében majd a férje éli a férfi oldalt, jó esetben , ha
úgy ” nevelték „…bejárja ..st
Ezért sem voltak régen koedukált osztályok, mert más szempontok
szerint lesz egy fiúból férfi és másképpen lesz a lányból nő.
Nem a sex miatt voltak az iskolák ilyenek , hanem , mert a két nem
MÁS. Mást kellett elsajátítson…
Mára A koedukécióról annyit :
A fiam a Piarista gimnáziumba járt- fiú iskola.Magyar Bálint Oktatási Miniszter
ideje alatt ( muszáj ezt a szót írnom annyira erőszakosak
voltak ///az hülye papok meg SEMMIT nem értettek///).KÉNYSZERÍTENI
..akarták az atyákat, hogy sexuális felvilágosítás címszó alatt
tegyenek ki egy plakátot ! ? : melyen
két fiú alsónadrágban fog egy kondomot …
Az atyák közölték ,hogy ebből az iskolából úgy távoznak el a gyerekek,
hogy megkapják a sexuális felvilágosítást IS. De , EZT ők nem éretették
nem ” hitték ” ( el sem ).
és megint gátnak érezték a hülye dogmákat…
Ezzel csak érzékeltetni akarom, hogy ki.. , min… mit… ÉRT v NEM ÉRT.
Bocsánat a kitérőért !
Személyreszóló segítséget itt nem tudok neked adni,ezért
” általánosan ” fogalmaztam.De úgy van, ahogyan írod :a gyermek
azért él a családban, hogy a szetetet adja tovább ,-kiegészíteném :
vagy „javítsa ki ” ha ” hibákat él meg benne „…, mert ha Istenben
tesszük mindenki nyerhet belőle …
De mindegyiket csak a saját életével teljesítheti be…! ! nem másként !
EZ az ő életének a szentsége. Hívatása…
Felnőttként a szülőval való kapcsolat is átalakul : amikor már értjük
Isten Szerelemmel Szeret minket, akkor már mondhatjuk :
Szerelmes Barátsággá.. Régen ,ezért szólították a gyermeket ÍGY is:
Szerelmes Fiam v leányom ! EZT értették rajta…
Baráti üdv.: ÚÁ
nincs „tökéletes” szülő se „tökéletes” gyerek
Az egésznek pont az a lényege, ahogy egymás hibáit kezeljük, Kedves Útonálló…
A többihez inkább nem szólok egy szót se, én is egyházi (ciszter) gimibe jártam, szépen meg is csömörlöttem. Hála Istennek! 🙂
(a tökéletesek azért vannak idézőjelben, hogy „akinek füle van, hallja meg” :D)
2 év…
Azért nem mindegy hogy éppen hol tartunk -a te példáddal élve- 2 év távlatában… van aki az elején, van aki a közepén, és van akinek már sikerült.
A feltétlen szeretet -nemcsak a szülők irányába, hanem bárkiébe- szerintem már maga a megvilágosodás… az meg nem megy csakúgy hipp-hopp.
Feltétlen szeretet
Igazad van nem megy csak úgy. Vagyis, hogy startolj, döntened kell.
Ha döntöttél, minden lépésedben, tettedben ez kezd dominálni. Eleinte tudatosan figyelmeztetve magad, hogy döntöttel, nem tehetsz egyetlen egyszer sem ennek ellenében. A régi beidegződések így lekopnak, és szerintem ez az újjászületés.
Nem inoghatsz meg. Én kértem Istent vezessen, figyelmeztessen, és bizony hallgattam jelekre, amikor régi önmagam szerint akartam cselekedni (néha fájdalmas volt, mert az új ismeretlenségében nagy volt a csábítás, hogy a régi rossz de pillanatnyi „álsikert” ígérő cselekvést válasszam).
Ma egyre jobban megy (el sem tudom képzelni, hogy visszalépve cselekedjek), és akit lehet rávezetek erre.
Ja és persze a hála Istenemnek örök, és rengetegszer köszönöm Neki, hogy életembe belépett, pedig egóm eléggé makacsul tiltakozott.
Hellingeri gondolatok
Hellinger, az úgy nevezett családállitás atyja, sok értékes gondolattal segitett nekem a szüleim elfogadásában.
Néhány ezek közül:
„A gyermek úgy fogadja el azt, amit a szülei az életen kivül adtak neki, ahogy azt a szülei adták.”
Mint gyermeke egy szülőpárnak, ezeket mondhatjuk:
„Nagyon sokat adtatok nekem és ez számomra ELÉG.
Nagyrabecsüléssel és szeretettel fogadom el.
Ami számomra hiányzott és hiányzik, arról a továbbiakban magam gondoskodom.
Az életet, amit adtatok, teljes mértékben elfogadom tőletek, azon az áron, amibe ez nektek került és azon az áron, amibe ez nekem került. Elfogadom mindazzal, ami vele jár: minden korlátjával és az összes lehetőségével.
Beleegyezem a valóságba és elfogadom azt, amilyen volt. ( lásd múlt)
Nem sajnálom, hogy igy alakult.
Ártatlan vagyok és a családhoz tartozom”
És most békében elhagylak benneteket”.
„és most békében elhagylak benneteket” ?
Hogy működik a gyakorlatban ez a békében elhagyás? Ezt halott szülőknek mondjuk, vagy pusztán a lelki leválás, megbocsátás, stb. része?
Mi van akkor, ha én még nem váltam le teljes egészében a szüleimtől, (anyagiakban még szinte teljes mértékben a támogatásukra szorulok), viszont gondolkodásmódban, életszemléletben, majd’ minden más területen már egész máshol járok, mint amerre ők (vezettek), tehát ott már önállósodtam. Nyilván ez egy folyamat része, de nem gondolom hogy csakúgy mondhatnám ebben a helyzetben, hogy „és most békében elhagylak benneteket”…
Leválni a szülőkről
Kedves Kirsikka,
A szülőkről való leválás 1. fizikai (elköltözés, különélés, anyagi önállóság stb)
2. lelki – úgy, ahogy mondod.
A szülőkről való leválás egy folyamat – úgy , ahogy mondod.
A szülőkről való leválás a kulcsa – a minden értelemben vett – felnőtté válásunknak.
A szülőkről való leválásnak akkor is meg kéne történnie, ha még élnek és akkor is, ha már nem élnek testben a szüleink. A leválásnál ez nem szempont.
Egyéni, hogy kinek mennyi időt vesz igénybe ez a folyamat, de a SZÁNDÉK,hogy belekezdek ebbe az igen „munkás” feladatba, az ezzel a mondattal fogalmazódik meg: „és most békében elhagylak benneteket”.
Rendkivül fontos a szülőkről való leválás
A leválás fokozatos és teljesen rendben van, hogy lépésenként történik meg és mondjuk egy ideig még pl. anyagilag függő vagyok tőlük, de más dolgokban már független.Ez a folyamat része.
Az a lényeg, hogy megtörténjen és egyszer be is legyen fejezve – lehetőleg még ebben az életben.
A lelki-belső leválás a nehezebbik része a dolognak.
Az is előfordulhat, hogy konfliktusokkal és fájdalommal jár. A szülői minták erősen belénk épültek, némely esetben szinte észrevehetetlenek, de ezek a minták a szüleinké és nem a mieink. Nekünk a saját szuverén mintáinkat, hozzáállásainkat és hitrendszerünket kell megtalálnunk illetve kialakitanunk életünk során.
Ez egyetemes feladata minden embernek, mivel nem utánzatnak jöttünk a földre.
Egyedi lényekké kell válnunk.
Az előző beirásban lefelejtettem a nevem:
Még mindig Ramina
Családállítás
Nemrég vettem részt családállításon, és hát nagyon megdöbbentő válasz érkezett számomra. Sok mindenért az apukámmal való kapcsolatomat tettem felelőssé, kiderült, ő nem ellenem hanem mellettem áll. Érdekes módon, a közöttünk lévő szakadék szűkült a családállítás után, valahogy "hirtelen", egyik napról a másikra mindenféle külső behatás nélkül a kapcsolatunk elkezdett javulni. Már lassan az apa-lánya viszony kezd kialakulni közöttünk, és ez örömmel tölt el. Eddig nagyon bántott, hogy annyira távol vagyunk egymástól lelkileg.. Úgy látszik ehez az eredményhez kellett a családállítás!!! Nekem rendkívül hasznos volt, azt hiszem a jövőben is fogok részt venni ilyen programon
eltöltesz-összeköltözöl
Szerintem keveritek azt, hogy ELTÖLTESZ a szüleiddel egy hetet pl egy nyaraláson, vagy kényszerűen VISSZAKÖLTÖZÖL a szüleidhez. Nem ugyanaz.
Egy hetet tölteni a szüleiddel, az még OK, de nem mindegy, hogy szabad akaratadból, anyagilag függetlenül, érzelmi kiegyensúlyozottságban, vagy kényszerű hazaköltözésben, anyagilag és sok-sok mindenben tőlük függve hazaköltözöl, ahol kihatással és hatalommal vannak az érzelmi, spirituális, szexuális életedre. Persze kérdés, hogy annyi hatalmuk van-e, amennyit te adsz nekik, vagy ennél több, mert tehetetlen vagy. És lehet, a tehetetlenséget kell átélned. Ha az is idegesít, ha csak együtt kell velük lenned szabaon, akkro tényleg érdemes rajta dolgozni!
Nekem egy korai gyerekkori incidens miatt volt rossz velük a kapcsolatom, amiről nem is ők tehettek (hanem egy nagybácsi) , és annyira pici voltam, hogy nem emlékeztem a dologra, utólag raktam össze a lépet. Se nem ők, se én nem tehettem róla. Ezért nem szeretem, ha bűntudatot kelt akárki is a másikban, ha a szüleivel nem jó valami miatt a kapcsolat. A legjobb hozáállás a nem ítélkezés.
mindegy a nemmindegy?
Az eredeti cél az volt, hogy egy olyan környezetben tölts el bizonyos (viszonylag hosszú) időt, ahol már jó sok felgyülemlett adok-kapok van. Legalábbis én így értelmez(t)em. Az összes többi körülmény, hogy mennyire vagy kiegyensúlyozott, meg stabil, vagy még neheztelsz rájuk valamiért (teljesen mindegy, kinek a hibájából) ebből a megközelítésből mellékes. Hisz az egész egy gyakorlat, egy ellenőrző feladat, hogy valóban helyesen értékeljük-e magunkat.
Ahogy senkinek nem egyforma a gyerekkora, az élete, úgy senkinek nem egyforma a kapcsolata a szüleivel. Ezért rengeteg a „nemmindegy”-tényező… szép színes a kép. De mégis mindenki egyfelé tart: A Fényre. És ezért mindegy hogy milyen kanyargós úton jutunk el oda, odajutunk. Mégse árt körülnézni, hogy hol is vagyunk…
Jaguárnak is
Feltétlen szeretet! Ez a kulcs mindenhez.
Ha e mellett döntöttél, akkor a cselekedeteid is ezt fogják tükrözni, és semmi sem lehetetlen.
Hangsúlyozom, tudatos DÖNTÉS, érzelem nélkül. VAGYIS TE vagy a KULCS. Gondolom a gyűlölet (és lehúzó mélységei) eléggé visszarettent ahhoz, hogy jól dönts.
Érzelmeid ennek a döntésnek fognak alárendelődni, nekem két kemény év kellett, hogy anyukámmal megtörténjen („Rossz” kapcsolatom volt vele). Minden vele töltött percben figyelmeztetnem kellett magamat, hogy ok, nem tudom elviselni most, de ez a döntésem előtti érzelmeim hatása. A másik kulcs: Ő is Isten teremtménye, és ezért Isten szereti Őt, tehát én mint kisnyúl, nem érezhetek másképp.
Azóta elfogadom, megértem, és nem teher a vele töltött idő. Kíváncsaian lesem életét, és kívánom, hogy amikor „elalszik” én foghassam kezét és abban a kegyelemben részesüljünk, hogy érezzük, egyek vagyunk.
Kérj kegyelmet ügyedben, és azzal mindent elérsz.
A szülő gyermek kapcsolat igen érdekes kapcsolat
A szülő gyermek kapcsolat igen érdekes kapcsolat
Én most készülök lombik programra, anya szeretnék lenni, szülő! Ami nagyon nagy feladat!
Nehéz 1 éven vagyok túl, és remélem megtanultam a feladatomat ahhoz hogy szülő tudjak lenni.
Ez a felkészülés lehetővé tette azt, hogy egy másik szemszögből tudjam figyelni apukámat.
Nekem már csak ő van, anyukám már 9 éve maghallt, anyu hosszan volt beteg igy fel tudtam készülni arra hogy elhagy minket, pedig veszekedtünk sokat, és még sincs lelkiismeretfurdalásom. Azt át kellett élnünk ahhoz hogy most itt tudjunk lenni.
Apukámnak már csak én vagyok a kis családból, nagyon szeretjük egymást, de néha igen is meg kell mondani a véleményünket egymásnak, mert az sokkal építőbb, mint ráhagyni, mert abból mind a kettőnknek tanulnia kell. De nem is ez a nehéz, hanem az hogy utána hogyan is folytatjuk tovább. A konfliktus kezelés. Én szombaton mondtam meg apukámnak a véleményem, de még mindig nem tudtuk megoldani ezt a fezsültséget egymás között. Ő nem lép én meg most még nem tudok lépni, mert éppen a sok eldugott szemetet tisztitgatom magamban és még most nagy a DÜH bennem. Előbb szeretném a düh érzést feloldani magamban, ahhoz hogy őszinte szeretettel meg tudjuk beszélni a dolgokat.
Fentebb olvastam, hogy mi választottuk a szülőket. Ez így van, ezért ha valakire haragudhatok az csak is magam lehetek, hogy miért őt őket választottam. azaz elöször magamnak kell megbocsáltanom, hogy rosszul döntöttem, de biztos hogy rosszul döntöttem?
Amikor kiválasztottam a szülőket akkor én tudtam, hogy mi is a feladatom ezen a Föld nevű bolygon, és hogy mit is kell megtanulnom.
Igy hát el kell fogadnom azt hogy ő az én apám, úgy ahogy van. És azt kell szeretni benne, hogy itt lehetek ahol vagyok. Ha ő nincs akkor én most hol is lennék? 🙂
Ezt most egy gyerek szemszögéből mondom.
Hogy látom ezt most, hogy anya szeretnék lenni? Kértem egy gyermeket, kaptam is …. csak én nem voltam felkészülve arra, hogy gyermekem legyen, elvették. Kénytelen voltam/ vagyok magamon dolgozni.
És ahhoz hogy szülő legyek meg kellett/ kell tanulnom, hogy nem fordíthatom meg az élet rendjét. (ezt egy kineziológus mondta) A szülőnek az a dolga, hogy szeresse a gyermekét,úgy ahogy van, és segítsen neki ott ahol tud. A gyermek feladata, hogy szeresse a szüleit, tanuljon a szüleitől és a megszerzett tapasztalatait, segítséget adja majd tovább a gyermekének. és ez így forog és forog. Ennek az egyensúlyát nehéz megtanulni.
De miért is vagyunk itt? 🙂
Kinek mi a feladata
Igen nagyon jó gondolatod: gyermek feladata egy, hogy megtanuljon feltétel nélkül szeretni.
A szülőé, hogy feltétel nélküli szeretetében növelje gyermekét.
Ez egy izgalmas együttélés. Kívánom, hogy teljesüljön kívánságod!
Szülő gyerek /2
A szülő feladata pontosan az , hogy minden
Szülő gyerek /2
A szülő feladata pontosan az , hogy minden életkorban a megfelelő
odafigyelést és a lehető „legjobb ” válaszokat adja az élet kérdéseire.
Ebből egyenesen következik, hogy melyik életkor „mire ” elég.
A felnőtt gyereket el kell engedni és arra készíteni fel -abban 20-30
évben-, hogy el tudjon szakadni.
Így két oldalról is biztosítva van , hogy a gyerek bejárja az saját
útját , igen a szeretet nevében.
Most vessetek újra meg mert ” hazabeszélek „:
A „keresztény ” nevelés lényege ez.Nem volt AZ SEM véletlen , hogy a tanári
pálya a HIVATÁSOK legmagassabbika VOLT : hiszen a felnőtt férfi mint személy
ezekben az években alapozódhat meg, hogy amikor elindul ” egyedül ”
tudjon mire támaszkodni,tudjon mihez viszonyítani…a szeretet illetően
is.
Felháborodást kelt amikor azt mondjuk a fiú nevelésében a nőnek
nincs esélye ( helye )10 éves kor felett…abból amit nőként produkélnak
ma a tanárok több mint szőrnyű.( tiszetelet a kevés kívételnek )
A gyermek nem a miénk. Istené ő is.Nem birtokolhatjuk a végtelenségig,
viszont elfogadhatjuk azt a szeretetet, amit Isten nekünk általa AKAR ADNI ! !
( a szülőnek ehhez ! ! az elfogadáshoz kELL FELNŐNIE )
Ez magában foglalja, hogy meg kell tanulnunk elfogadni mindent, amit
Isten nekünk akar adni .,és ÚGY , olyan formában KELL ELFOGADNUNK
ahogyan Ő AKARJA ADNI.
Az pedig rendszerint messze túl megy azon mint, amit mi szülők ,
per pillanat fel tudunk fogni.
Mit jelent ez ? Azt , hogy Isten MINDÍG TÚLMUTAT a jelen történésein.
Így használ MINDENT arra , hogy egyszer itt a földön végre ÚGY szeressünk,
ahogyan Ő SZERET.
Az elszakadás magában foglalja azt , hogy a lánynak el kell szakadnia
az apától aki az ” első” férfi ” az életében és visszacsatolódnia az anyához,
mert csak a női közegben tud ” igazán” nővé válni.
Mert a saját életében majd a férje éli a férfi oldalt, jó esetben , ha
úgy ” nevelték „…bejárja ..st
Ezért sem voltak régen koedukált osztályok, mert más szempontok
szerint lesz egy fiúból férfi és másképpen lesz a lányból nő.
Nem a sex miatt voltak az iskolák ilyenek , hanem , mert a két nem
MÁS. Mást kellett elsajátítson…
Mára A koedukécióról annyit :
A fiam a Piarista gimnáziumba járt- fiú iskola.Magyar Bálint Oktatási Miniszter
ideje alatt ( muszáj ezt a szót írnom annyira erőszakosak
voltak ///az hülye papok meg SEMMIT nem értettek///).KÉNYSZERÍTENI
..akarták az atyákat, hogy sexuális felvilágosítás címszó alatt
tegyenek ki egy plakátot ! ? : melyen
két fiú alsónadrágban fog egy kondomot …
Az atyák közölték ,hogy ebből az iskolából úgy távoznak el a gyerekek,
hogy megkapják a sexuális felvilágosítást IS. De , EZT ők nem éretették
nem ” hitték ” ( el sem ).
és megint gátnak érezték a hülye dogmákat…
Ezzel csak érzékeltetni akarom, hogy ki.. , min… mit… ÉRT v NEM ÉRT.
Bocsánat a kitérőért !
Személyreszóló segítséget itt nem tudok neked adni,ezért
” általánosan ” fogalmaztam.De úgy van, ahogyan írod :a gyermek
azért él a családban, hogy a szetetet adja tovább ,-kiegészíteném :
vagy „javítsa ki ” ha ” hibákat él meg benne „…, mert ha Istenben
tesszük mindenki nyerhet belőle …
De mindegyiket csak a saját életével teljesítheti be…! ! nem másként !
EZ az ő életének a szentsége. Hívatása…
Felnőttként a szülőval való kapcsolat is átalakul : amikor már értjük
Isten Szerelemmel Szeret minket, akkor már mondhatjuk :
Szerelmes Barátsággá.. Régen ,ezért szólították a gyermeket ÍGY is:
Szerelmes Fiam v leányom ! EZT értették rajta…
Baráti üdv.: ÚÁ
nincs „tökéletes” szülő se „tökéletes” gyerek
Az egésznek pont az a lényege, ahogy egymás hibáit kezeljük, Kedves Útonálló…
A többihez inkább nem szólok egy szót se, én is egyházi (ciszter) gimibe jártam, szépen meg is csömörlöttem. Hála Istennek! 🙂
(a tökéletesek azért vannak idézőjelben, hogy „akinek füle van, hallja meg” :D)
2 év…
Azért nem mindegy hogy éppen hol tartunk -a te példáddal élve- 2 év távlatában… van aki az elején, van aki a közepén, és van akinek már sikerült.
A feltétlen szeretet -nemcsak a szülők irányába, hanem bárkiébe- szerintem már maga a megvilágosodás… az meg nem megy csakúgy hipp-hopp.
Feltétlen szeretet
Igazad van nem megy csak úgy. Vagyis, hogy startolj, döntened kell.
Ha döntöttél, minden lépésedben, tettedben ez kezd dominálni. Eleinte tudatosan figyelmeztetve magad, hogy döntöttel, nem tehetsz egyetlen egyszer sem ennek ellenében. A régi beidegződések így lekopnak, és szerintem ez az újjászületés.
Nem inoghatsz meg. Én kértem Istent vezessen, figyelmeztessen, és bizony hallgattam jelekre, amikor régi önmagam szerint akartam cselekedni (néha fájdalmas volt, mert az új ismeretlenségében nagy volt a csábítás, hogy a régi rossz de pillanatnyi „álsikert” ígérő cselekvést válasszam).
Ma egyre jobban megy (el sem tudom képzelni, hogy visszalépve cselekedjek), és akit lehet rávezetek erre.
Ja és persze a hála Istenemnek örök, és rengetegszer köszönöm Neki, hogy életembe belépett, pedig egóm eléggé makacsul tiltakozott.
Hellingeri gondolatok
Hellinger, az úgy nevezett családállitás atyja, sok értékes gondolattal segitett nekem a szüleim elfogadásában.
Néhány ezek közül:
„A gyermek úgy fogadja el azt, amit a szülei az életen kivül adtak neki, ahogy azt a szülei adták.”
Mint gyermeke egy szülőpárnak, ezeket mondhatjuk:
„Nagyon sokat adtatok nekem és ez számomra ELÉG.
Nagyrabecsüléssel és szeretettel fogadom el.
Ami számomra hiányzott és hiányzik, arról a továbbiakban magam gondoskodom.
Az életet, amit adtatok, teljes mértékben elfogadom tőletek, azon az áron, amibe ez nektek került és azon az áron, amibe ez nekem került. Elfogadom mindazzal, ami vele jár: minden korlátjával és az összes lehetőségével.
Beleegyezem a valóságba és elfogadom azt, amilyen volt. ( lásd múlt)
Nem sajnálom, hogy igy alakult.
Ártatlan vagyok és a családhoz tartozom”
És most békében elhagylak benneteket”.
„és most békében elhagylak benneteket” ?
Hogy működik a gyakorlatban ez a békében elhagyás? Ezt halott szülőknek mondjuk, vagy pusztán a lelki leválás, megbocsátás, stb. része?
Mi van akkor, ha én még nem váltam le teljes egészében a szüleimtől, (anyagiakban még szinte teljes mértékben a támogatásukra szorulok), viszont gondolkodásmódban, életszemléletben, majd’ minden más területen már egész máshol járok, mint amerre ők (vezettek), tehát ott már önállósodtam. Nyilván ez egy folyamat része, de nem gondolom hogy csakúgy mondhatnám ebben a helyzetben, hogy „és most békében elhagylak benneteket”…
Leválni a szülőkről
Kedves Kirsikka,
A szülőkről való leválás 1. fizikai (elköltözés, különélés, anyagi önállóság stb)
2. lelki – úgy, ahogy mondod.
A szülőkről való leválás egy folyamat – úgy , ahogy mondod.
A szülőkről való leválás a kulcsa – a minden értelemben vett – felnőtté válásunknak.
A szülőkről való leválásnak akkor is meg kéne történnie, ha még élnek és akkor is, ha már nem élnek testben a szüleink. A leválásnál ez nem szempont.
Egyéni, hogy kinek mennyi időt vesz igénybe ez a folyamat, de a SZÁNDÉK,hogy belekezdek ebbe az igen „munkás” feladatba, az ezzel a mondattal fogalmazódik meg: „és most békében elhagylak benneteket”.
Rendkivül fontos a szülőkről való leválás
A leválás fokozatos és teljesen rendben van, hogy lépésenként történik meg és mondjuk egy ideig még pl. anyagilag függő vagyok tőlük, de más dolgokban már független.Ez a folyamat része.
Az a lényeg, hogy megtörténjen és egyszer be is legyen fejezve – lehetőleg még ebben az életben.
A lelki-belső leválás a nehezebbik része a dolognak.
Az is előfordulhat, hogy konfliktusokkal és fájdalommal jár. A szülői minták erősen belénk épültek, némely esetben szinte észrevehetetlenek, de ezek a minták a szüleinké és nem a mieink. Nekünk a saját szuverén mintáinkat, hozzáállásainkat és hitrendszerünket kell megtalálnunk illetve kialakitanunk életünk során.
Ez egyetemes feladata minden embernek, mivel nem utánzatnak jöttünk a földre.
Egyedi lényekké kell válnunk.
Az előző beirásban lefelejtettem a nevem:
Még mindig Ramina
Családállítás
Nemrég vettem részt családállításon, és hát nagyon megdöbbentő válasz érkezett számomra. Sok mindenért az apukámmal való kapcsolatomat tettem felelőssé, kiderült, ő nem ellenem hanem mellettem áll. Érdekes módon, a közöttünk lévő szakadék szűkült a családállítás után, valahogy "hirtelen", egyik napról a másikra mindenféle külső behatás nélkül a kapcsolatunk elkezdett javulni. Már lassan az apa-lánya viszony kezd kialakulni közöttünk, és ez örömmel tölt el. Eddig nagyon bántott, hogy annyira távol vagyunk egymástól lelkileg.. Úgy látszik ehez az eredményhez kellett a családállítás!!! Nekem rendkívül hasznos volt, azt hiszem a jövőben is fogok részt venni ilyen programon
eltöltesz-összeköltözöl
Szerintem keveritek azt, hogy ELTÖLTESZ a szüleiddel egy hetet pl egy nyaraláson, vagy kényszerűen VISSZAKÖLTÖZÖL a szüleidhez. Nem ugyanaz.
Egy hetet tölteni a szüleiddel, az még OK, de nem mindegy, hogy szabad akaratadból, anyagilag függetlenül, érzelmi kiegyensúlyozottságban, vagy kényszerű hazaköltözésben, anyagilag és sok-sok mindenben tőlük függve hazaköltözöl, ahol kihatással és hatalommal vannak az érzelmi, spirituális, szexuális életedre. Persze kérdés, hogy annyi hatalmuk van-e, amennyit te adsz nekik, vagy ennél több, mert tehetetlen vagy. És lehet, a tehetetlenséget kell átélned. Ha az is idegesít, ha csak együtt kell velük lenned szabaon, akkro tényleg érdemes rajta dolgozni!
Nekem egy korai gyerekkori incidens miatt volt rossz velük a kapcsolatom, amiről nem is ők tehettek (hanem egy nagybácsi) , és annyira pici voltam, hogy nem emlékeztem a dologra, utólag raktam össze a lépet. Se nem ők, se én nem tehettem róla. Ezért nem szeretem, ha bűntudatot kelt akárki is a másikban, ha a szüleivel nem jó valami miatt a kapcsolat. A legjobb hozáállás a nem ítélkezés.
mindegy a nemmindegy?
Az eredeti cél az volt, hogy egy olyan környezetben tölts el bizonyos (viszonylag hosszú) időt, ahol már jó sok felgyülemlett adok-kapok van. Legalábbis én így értelmez(t)em. Az összes többi körülmény, hogy mennyire vagy kiegyensúlyozott, meg stabil, vagy még neheztelsz rájuk valamiért (teljesen mindegy, kinek a hibájából) ebből a megközelítésből mellékes. Hisz az egész egy gyakorlat, egy ellenőrző feladat, hogy valóban helyesen értékeljük-e magunkat.
Ahogy senkinek nem egyforma a gyerekkora, az élete, úgy senkinek nem egyforma a kapcsolata a szüleivel. Ezért rengeteg a „nemmindegy”-tényező… szép színes a kép. De mégis mindenki egyfelé tart: A Fényre. És ezért mindegy hogy milyen kanyargós úton jutunk el oda, odajutunk. Mégse árt körülnézni, hogy hol is vagyunk…
Látom hogy a szeretteim a vesztükbe rohannak!
Telefonon szoktam beszélgetni az anyámmal mert nagyon távol vagyunk egymástól.Feltünt hogy minden témában negatív a hozzáállása,ha valamit mondok mindig az a válasz hogy nehéz,ugysem sikerül és ilyenek.
Eddig nem volt ilyen!
Azelött a ,,sajnálat energiábol” élt….Most már hogy a betegségeit már megszokta a környezete,lehet hogy taktikát váltott és igy probál létezni….:)
Bocs hogy így nyilatkozok róla de nem hunyhatok szemet ha látom hogy a szeretteim egyre mélyebbre süllyednek bele a saját valóságukba!
Az anyámmal már vitatkozni sem lehet,érzem hogy azt gondolja hogy nem értem meg!Pedig dehogyisnem de ha korusban sóhajtozunk az nem megoldás!
A volt barátomal is ugyanez a helyzet!
Nem segíthetek,mert minden embernek szabad akarata van és ha szenved az az ö választása!
Na ezt jól megválaszoltam magamnak!:)
Lehet ahogy fejlödöm egyre vesznek körül azok az energiák amik próbálnak visszahúzni a Földre? 🙂
kórusban sóhajtozás ellen kérdezés (Erikának)
Szia Erika!
Néhány éve lépten-nyomon minden közösségből azok találtak meg akik a Te szavaiddal élve „a vesztükbe rohannak”… kevésbé finoman fogalmazva öngyilkos-jelöltek. (remélem a családodban nem ilyen súlyos a helyzet) Nemrég jöttem rá, hogy azért csimpaszkodtak rám, mert rengeteg felhasználatlan, kiaknázatlan energiám volt „fölösbe”, ezt nyúlták le szépen. Nemhiszem hogy a fejlődés miatt próbálnak visszahúzni. Lehet, hogy még több van benned, lehet hogy csak irigykednek mert Te jól vagy…
A „kórusban sóhajtozás” (milyen találó megfogalmazás! :)) valóban nem vezet előre… Anyukámat furcsamód egy MLM céghez való csatlakozás rántotta ki a sóhajkórusból, könyveket olvas, pozitívan gondolkozik, lelkes, aktív, jobban törődik magával, egész kivirult! szóval ne add fel. Ilyenkor szerintem a jólirányzott kérdések segítenek. Akkor nem vitatkozol, mégis próbálod a kifelé irányba vezetni az önsajnálatból.
Sok sikert!
Szeretettel:
Klári
Kedves Erika!
Amit a szüleiddel kapcsolatban írsz, az a gyermeki
Kedves Erika!
Amit a szüleiddel kapcsolatban írsz, az a gyermeki szeretet megnyilvánulása. És ezzel nem vagy egyedül. A gyermeki szeretet odáig is elmehet, hogy a gyermek meghal, ha úgy gondolja, hogy ezzel segít a szüleinek. Ha van kedved, próbálj ki egy dolgot. Nézz képzeletben édesanyádra, alulról felfelé, ahogy egy kicsi gyerek látja a szüleit és mond azt: „Majd én segítek. Majd én megoldom a gondodat. Szeretetből.” Figyeld meg mit érzel…….
Aztán még mindig fölfele nézve(!) mond:”Nagyon szeretlek, és nagyon aggódom miattad. Szeretnék segíteni.” Figyeld meg az érzéseidet.
Aztán mondhatod: „Szeretnék segíteni, de nem tudok. Nagyon nehéz ezt elismerni, de én vagyok a kicsi, és te vagy a nagy. Tisztelem a sorsodat, és szeretettel meghagyom neked.
Figyeld meg mit érzel,miközben ezeket mondod. Ha úgy,gondolod többször elismételheted „gyakorlatot.A lényeg, hogy mindig gyermekként – felfele – nézz rá, és az utolsó mondatokkal fejezd be. Ez fontos!
Sok sikert!
Ildikó
Hellingeri gondolatok…..miért nem irtad mellé?
de azért jók :-
Hellingeri gondolatok…..miért nem irtad mellé?
de azért jók 🙂
Igaz
Így van. Hellingeri gondolatok. Családfelállítás nézőpontjából született gondolatok. Ha ez változtat valamin…(Azért nem írtam, mert nem az volt a szándékom, hogy reklámozzam a módszert.)
Köszi ILdiko!
Köszi Ildiko!
A belsöm azt mondta hogy az édesanyámat a vallásosságánál ragadjam meg.Mondtam neki kérje meg a közösség vezetöjét tartson elöadást erröl a témárol!Hogy van az hogy a hit hegyeket képes megmozgatni?Hogy legyen a ti hitetek szerint?Ezeket mondtam.
Erre!…Most volt ez a téma!;)
Nem nekem kellett ezt megoldanom!Hiszen én csak egy gyerek vagyok,nem mondhatom meg az anyámnak hogy mi a helyes…..és ez így van jól!:)
Azt tanultam hogy minden emberhez a saját nyelvén kell szolnunk és akkor megértik hogy mit is akarunk mondani.;)
Èdesapám már nem él,vele beszélnem sem kellett …..egyformák voltunk.
Látom hogy a szeretteim a vesztükbe rohannak!
Telefonon szoktam beszélgetni az anyámmal mert nagyon távol vagyunk egymástól.Feltünt hogy minden témában negatív a hozzáállása,ha valamit mondok mindig az a válasz hogy nehéz,ugysem sikerül és ilyenek.
Eddig nem volt ilyen!
Azelött a ,,sajnálat energiábol” élt….Most már hogy a betegségeit már megszokta a környezete,lehet hogy taktikát váltott és igy probál létezni….:)
Bocs hogy így nyilatkozok róla de nem hunyhatok szemet ha látom hogy a szeretteim egyre mélyebbre süllyednek bele a saját valóságukba!
Az anyámmal már vitatkozni sem lehet,érzem hogy azt gondolja hogy nem értem meg!Pedig dehogyisnem de ha korusban sóhajtozunk az nem megoldás!
A volt barátomal is ugyanez a helyzet!
Nem segíthetek,mert minden embernek szabad akarata van és ha szenved az az ö választása!
Na ezt jól megválaszoltam magamnak!:)
Lehet ahogy fejlödöm egyre vesznek körül azok az energiák amik próbálnak visszahúzni a Földre? 🙂
kórusban sóhajtozás ellen kérdezés (Erikának)
Szia Erika!
Néhány éve lépten-nyomon minden közösségből azok találtak meg akik a Te szavaiddal élve „a vesztükbe rohannak”… kevésbé finoman fogalmazva öngyilkos-jelöltek. (remélem a családodban nem ilyen súlyos a helyzet) Nemrég jöttem rá, hogy azért csimpaszkodtak rám, mert rengeteg felhasználatlan, kiaknázatlan energiám volt „fölösbe”, ezt nyúlták le szépen. Nemhiszem hogy a fejlődés miatt próbálnak visszahúzni. Lehet, hogy még több van benned, lehet hogy csak irigykednek mert Te jól vagy…
A „kórusban sóhajtozás” (milyen találó megfogalmazás! :)) valóban nem vezet előre… Anyukámat furcsamód egy MLM céghez való csatlakozás rántotta ki a sóhajkórusból, könyveket olvas, pozitívan gondolkozik, lelkes, aktív, jobban törődik magával, egész kivirult! szóval ne add fel. Ilyenkor szerintem a jólirányzott kérdések segítenek. Akkor nem vitatkozol, mégis próbálod a kifelé irányba vezetni az önsajnálatból.
Sok sikert!
Szeretettel:
Klári
Kedves Erika!
Amit a szüleiddel kapcsolatban írsz, az a gyermeki
Kedves Erika!
Amit a szüleiddel kapcsolatban írsz, az a gyermeki szeretet megnyilvánulása. És ezzel nem vagy egyedül. A gyermeki szeretet odáig is elmehet, hogy a gyermek meghal, ha úgy gondolja, hogy ezzel segít a szüleinek. Ha van kedved, próbálj ki egy dolgot. Nézz képzeletben édesanyádra, alulról felfelé, ahogy egy kicsi gyerek látja a szüleit és mond azt: „Majd én segítek. Majd én megoldom a gondodat. Szeretetből.” Figyeld meg mit érzel…….
Aztán még mindig fölfele nézve(!) mond:”Nagyon szeretlek, és nagyon aggódom miattad. Szeretnék segíteni.” Figyeld meg az érzéseidet.
Aztán mondhatod: „Szeretnék segíteni, de nem tudok. Nagyon nehéz ezt elismerni, de én vagyok a kicsi, és te vagy a nagy. Tisztelem a sorsodat, és szeretettel meghagyom neked.
Figyeld meg mit érzel,miközben ezeket mondod. Ha úgy,gondolod többször elismételheted „gyakorlatot.A lényeg, hogy mindig gyermekként – felfele – nézz rá, és az utolsó mondatokkal fejezd be. Ez fontos!
Sok sikert!
Ildikó
Hellingeri gondolatok…..miért nem irtad mellé?
de azért jók :-
Hellingeri gondolatok…..miért nem irtad mellé?
de azért jók 🙂
Igaz
Így van. Hellingeri gondolatok. Családfelállítás nézőpontjából született gondolatok. Ha ez változtat valamin…(Azért nem írtam, mert nem az volt a szándékom, hogy reklámozzam a módszert.)
Köszi ILdiko!
Köszi Ildiko!
A belsöm azt mondta hogy az édesanyámat a vallásosságánál ragadjam meg.Mondtam neki kérje meg a közösség vezetöjét tartson elöadást erröl a témárol!Hogy van az hogy a hit hegyeket képes megmozgatni?Hogy legyen a ti hitetek szerint?Ezeket mondtam.
Erre!…Most volt ez a téma!;)
Nem nekem kellett ezt megoldanom!Hiszen én csak egy gyerek vagyok,nem mondhatom meg az anyámnak hogy mi a helyes…..és ez így van jól!:)
Azt tanultam hogy minden emberhez a saját nyelvén kell szolnunk és akkor megértik hogy mit is akarunk mondani.;)
Èdesapám már nem él,vele beszélnem sem kellett …..egyformák voltunk.
Hű, ez betalált!
Szia!
Ez naggggyon betalált! Igaz,igaz, igaz….
Csak az a gáz, hogy közben meg én is anya vagyok…
Lesz min tűnődnöm!
Köszi, még sok ilyet!
Harmoncsy
Hű, ez betalált!
Szia!
Ez naggggyon betalált! Igaz,igaz, igaz….
Csak az a gáz, hogy közben meg én is anya vagyok…
Lesz min tűnődnöm!
Köszi, még sok ilyet!
Harmoncsy