Azon filóztam a múltkor, hogy vajon az elfogadás az az, hogy feltétel nélkül elfogadva magam, el tudom fogadni a másik ember úgynevezett „hülyeségét” is, ugye? De vajon az is elfogadás, amikor bosszant a másik, aztán látom, hogy mi benne a mozgatórugó? Persze azért látom, mert magamban is megláttam, és emiatt nem bosszant már a másik ember viselkedése? Na, persze, attól még, hogy „látjuk”, hogy mi motiválja azt a cselekvését, attól még nem biztos, hogy elfogadjuk! …szerintem.
Ez lenne az elfogadás?
szeretet
Az elfogadásnak szerintem van némi köze a feltétel nélküli Szeretethez is… 🙂
szeretettel:Bochecha 😉
Szerintem meg nem sok…
Az elfogadásnak az én olvasatomban csak az a kritériuma, hogy ugyanazt a tulajdonságot felismerjem magamban is (hisz minden bennünk van, főleg ami másokban bosszant), tisztán lássam, hogy az milyen mértékben van meg bennem, és önmagamat elfogadjam olyannak. Szerintem a feltétel nélküli szeretet egy kicsit több ennél.
Nálam valamiért a feltétel nélküli Szeretet jött be a képbe.
Én pont a másik irányból közelítettem meg. Ha az megvan, akkor az elfogadás/elengedés és még sok más is a helyén van. Szerintem. De ezzel elkanyarodtam a tárgytól… 🙂
Bochecha
Van itt még egy kulcsszó…
… a Megértés.
Sokkal könnyebb elfogadni valamit, ha már megértettük a működését és összefüggéseit – rálátunk magunkban is és másokban is…
Megértés /
Az észérvek , amik a megértést hívatottak segíteni
Megértés /
Az észérvek , amik a megértést hívatottak segíteni ,sokszor a szeretetet
illetően sem hozzák a kívánt eredményt.
Ha meghoznák , akkor már a tudomány vívmányai is bőven elegek lettek volna
az emberek globálois boldogságához.
Pl ::a tudomány bebizonyította , hogy a dohányzás káros . Mégis csinálják.
az ismeret rendelkezésre áll, érthető is és mégis sokan csinálják..
Évekig gondolkodtam azon miért kevesek az észérvek , az ismeret ?
Választ kaptam Aquioni szt Tamásnál.
Ő azt mondja : a lélek akar , a lélek ért és a lélek emlékezik …
A jó belénk van kódolva és értjük is , de az értés sokszor kevés , mert mi mégis
teljesen mást teszünk.
Szt Pál írja : tudom a jót és testemben teszem mégis a rosszat…
ez az emberi természet sajátja.
Úá
Feltétlen Szeretet
Számomra az már maga a megvilágosodás… mint egy végcél: mikor már mindent értesz és mindent tudsz magában szeretni, pusztán úgy ahogy van, nem tuszkolnád előrébb, hogy „fejlődjél”, vagy „gyeremár”, „fogaddel”, vagy „veddészre”… csak gyönyörködsz, és ha cselekszel is, akkorsem akaratból, „CSAK SZERETETBŐL” 🙂
Feltétel nélküli szeretet?
Az elfogadásnak szerintem van némi köze a feltétel nélküli Szeretethez is… 🙂 Bochecha
„Szerintem a feltétel nélküli szeretet egy kicsit több ennél.”
A „van némi köze” nem zárja ki, hogy több legyen annál.
A Te olvasatodban az elfogadás elsősorban önmagad elfogadását jelenti?
Szerinted mi a feltétel nélküli szeretet?
Feltétel nélküli szeretet?
( Az előbb nem voltam bejelentkezve, bocs)
Az elfogadásnak szerintem van némi köze a feltétel nélküli Szeretethez is… 🙂 Bochecha
„Szerintem a feltétel nélküli szeretet egy kicsit több ennél.” Csaesz
A „van némi köze” nem zárja ki, hogy több legyen annál.
A Te olvasatodban az elfogadás elsősorban önmagad elfogadását jelenti?
Szerinted mi a feltétel nélküli szeretet?
Üdv
Mi is az a feltétel nélküli szeretet?
Ez nagyon szépen hangzik……….!De sajnos még nem állok ott a fejlödésben hogy feltétel nélkül szeretni tudjak…….!:(
Még csak ott tartok hogy magamat tudjam szeretni,elfogadni,vigyázva arra hogy ez az önmagam szeretete és elfogadása nehogy átmenjen a másik végletbe.
A fenti hozzászólások nagyon szépen hangzanak,és nem kötekedni akarok de mivel gyakorlatias ember vagyok ezért nekem ez tul kevés!
Elérte-e már valaki hogy feltétlen szeretetet érez mindenki iránt?Oszd meg velünk légyszi hogyan sikerült mert szerintem ez a többségünk célja!
Üdv:Erika
Elfogadás és feltétel nélküli szeretet kapcsolata
Kedves Bochecha és Kuruc!
Tulképp igazatok van, ha szó szerint vesszük, tényleg van köze a feltétel nélküli szeretethez…csak nem az. Úgy jó, ha azt mondom: a feltétel nélküli szeretetben bennevan az elfogadás is, de az elfogadásban nincs benne a feltétel nélküli szeretet?
Szerintem ha magamban megtalálom a Mindent, akkor kívül is mindent el tudok majd fogadni… most csak azokat a tulajdonságokat tudom elfogadni, amiket már magamban is tudatosítottam és elfogadtam. Számomra az elfogadás egy-egy tulajdonság elfogadását jelenti. A Minden befogadása pedig talán már együtt jár tényleg a feltétel nélküli szeretettel.
szeretet
Az elfogadásnak szerintem van némi köze a feltétel nélküli Szeretethez is… 🙂
szeretettel:Bochecha 😉
Szerintem meg nem sok…
Az elfogadásnak az én olvasatomban csak az a kritériuma, hogy ugyanazt a tulajdonságot felismerjem magamban is (hisz minden bennünk van, főleg ami másokban bosszant), tisztán lássam, hogy az milyen mértékben van meg bennem, és önmagamat elfogadjam olyannak. Szerintem a feltétel nélküli szeretet egy kicsit több ennél.
Nálam valamiért a feltétel nélküli Szeretet jött be a képbe.
Én pont a másik irányból közelítettem meg. Ha az megvan, akkor az elfogadás/elengedés és még sok más is a helyén van. Szerintem. De ezzel elkanyarodtam a tárgytól… 🙂
Bochecha
Van itt még egy kulcsszó…
… a Megértés.
Sokkal könnyebb elfogadni valamit, ha már megértettük a működését és összefüggéseit – rálátunk magunkban is és másokban is…
Megértés /
Az észérvek , amik a megértést hívatottak segíteni
Megértés /
Az észérvek , amik a megértést hívatottak segíteni ,sokszor a szeretetet
illetően sem hozzák a kívánt eredményt.
Ha meghoznák , akkor már a tudomány vívmányai is bőven elegek lettek volna
az emberek globálois boldogságához.
Pl ::a tudomány bebizonyította , hogy a dohányzás káros . Mégis csinálják.
az ismeret rendelkezésre áll, érthető is és mégis sokan csinálják..
Évekig gondolkodtam azon miért kevesek az észérvek , az ismeret ?
Választ kaptam Aquioni szt Tamásnál.
Ő azt mondja : a lélek akar , a lélek ért és a lélek emlékezik …
A jó belénk van kódolva és értjük is , de az értés sokszor kevés , mert mi mégis
teljesen mást teszünk.
Szt Pál írja : tudom a jót és testemben teszem mégis a rosszat…
ez az emberi természet sajátja.
Úá
Feltétlen Szeretet
Számomra az már maga a megvilágosodás… mint egy végcél: mikor már mindent értesz és mindent tudsz magában szeretni, pusztán úgy ahogy van, nem tuszkolnád előrébb, hogy „fejlődjél”, vagy „gyeremár”, „fogaddel”, vagy „veddészre”… csak gyönyörködsz, és ha cselekszel is, akkorsem akaratból, „CSAK SZERETETBŐL” 🙂
Feltétel nélküli szeretet?
Az elfogadásnak szerintem van némi köze a feltétel nélküli Szeretethez is… 🙂 Bochecha
„Szerintem a feltétel nélküli szeretet egy kicsit több ennél.”
A „van némi köze” nem zárja ki, hogy több legyen annál.
A Te olvasatodban az elfogadás elsősorban önmagad elfogadását jelenti?
Szerinted mi a feltétel nélküli szeretet?
Feltétel nélküli szeretet?
( Az előbb nem voltam bejelentkezve, bocs)
Az elfogadásnak szerintem van némi köze a feltétel nélküli Szeretethez is… 🙂 Bochecha
„Szerintem a feltétel nélküli szeretet egy kicsit több ennél.” Csaesz
A „van némi köze” nem zárja ki, hogy több legyen annál.
A Te olvasatodban az elfogadás elsősorban önmagad elfogadását jelenti?
Szerinted mi a feltétel nélküli szeretet?
Üdv
Mi is az a feltétel nélküli szeretet?
Ez nagyon szépen hangzik……….!De sajnos még nem állok ott a fejlödésben hogy feltétel nélkül szeretni tudjak…….!:(
Még csak ott tartok hogy magamat tudjam szeretni,elfogadni,vigyázva arra hogy ez az önmagam szeretete és elfogadása nehogy átmenjen a másik végletbe.
A fenti hozzászólások nagyon szépen hangzanak,és nem kötekedni akarok de mivel gyakorlatias ember vagyok ezért nekem ez tul kevés!
Elérte-e már valaki hogy feltétlen szeretetet érez mindenki iránt?Oszd meg velünk légyszi hogyan sikerült mert szerintem ez a többségünk célja!
Üdv:Erika
Elfogadás és feltétel nélküli szeretet kapcsolata
Kedves Bochecha és Kuruc!
Tulképp igazatok van, ha szó szerint vesszük, tényleg van köze a feltétel nélküli szeretethez…csak nem az. Úgy jó, ha azt mondom: a feltétel nélküli szeretetben bennevan az elfogadás is, de az elfogadásban nincs benne a feltétel nélküli szeretet?
Szerintem ha magamban megtalálom a Mindent, akkor kívül is mindent el tudok majd fogadni… most csak azokat a tulajdonságokat tudom elfogadni, amiket már magamban is tudatosítottam és elfogadtam. Számomra az elfogadás egy-egy tulajdonság elfogadását jelenti. A Minden befogadása pedig talán már együtt jár tényleg a feltétel nélküli szeretettel.
Mindenki a szeretetet illetően „sérült „.
Amíg nem hiszünk egy
Mindenki a szeretetet illetően „sérült „.
Amíg nem hiszünk egy mindent felülmúló Szeretetben ,ami értünk van,
ami ( aki ) úgy fogad el , amilyenek vagyunk,addíg nem tudjuk magunkat elfogadni
és főleg nem feltétel nélkül.
Amikor megérezzük azt a Szeretetet ,ami jóval felülmúl egy mindenkori emberi
szeretetet, ( persze előszőr a családban kapjuk meg , ha
megkapjuk )
akkor azért , mert ez a Szeretet elfogadott minket úgy, ahogyan vagyunk,
+ meg is tísztulunk ezáltal ( illetve hihetővé válik száminkra ,hogy
jók és tiszták vagyunk v jók és tiszták lehettünk újra )
-onnan tudjuk elfogadni a másik embert, nem azért mert kell,
hanem mert minket már elfogadtak…mi már teljes biztonságban vagyunk…
Nem vagyunk „rászorulva ” emberi szeretetre , mert megkaptuk teljességgel.
Nem a másikból táplálkozunk már…, nem tőle várjuk az elfogaást ,
hanem képessé válunk mi elfogadni ! ! !
Ezért vagyunk itt , így nyilvánvaló,hogy
ezt a szeretetet tovább kell adjuk a megfelelő időben, a megfelelő
szerepben , munkában… stb , az embertársainknak …
Amikor már így vagy , akkor már „részletkérdés „, hogy a másik
milyen tulajdonságokkal bír…, meg mi az indítéka…
Mert egy másik dimenzióból tudod nézni…
Emberek által igazán nem ismerheted meg magad, hiszen ők
mind a saját szűrőjükön át látnak téged és ez kevés a TELJES megismeréshez,
mert emberi…nem TELJES…
Szeretettel :úá
Most fején találtad a szöget ÚÁ!
Sokat és sokfélét irtál már……. nem értettem veled egyet …….de
ez az irásod teljesen igaz!
Igy van, ahogy irod kedves ÚÁ, azzal a kiegészitéssel, hogy nem „hinnünk” kell egy mindentfelülmúló Szeretetben, hanem megtapasztalni és akkor már TUDJUK is.
Kedves UÁ és kedves Névtelen!
Ti hogyan definiálnátok a feltételen szeretetet? Mi az? Mi jellemző erre az állapotra? Nemcsak én kérdezem, Erika is kérdezte, mások is írtak róla. Dobjuk össze, ki mit tapasztalt meg ebből.
Ti mit tanácsolnátok egy átlag haladónak, aki a fogalmat már ismeri, és mielőbb el szeretné érni, mit tanácsolnátok, mit tegyen hogy megtapasztalja?
Megfogható és kipróbálható tanácsokat adjatok, kérjük szépen! Hogyan tudja egy jóérzésű ember ezt az állapotot mielőbb elérni? Ti már tartósan benne vagytok, tehát tudjátok, ahogyan Névtelen írta is.
Jó kis kérdések…!
Tartósan még- részemről- nem vagyok benne (mármint a feltételnélküli szeretet állapotában), viszont megtapasztalni már megtapasztaltam egy sokkal magasabbrendű szeretetet, mely nem belőlem jött – az biztos 🙂
Hogy hogyan?
Arra vannak gyakorlatok is, de kegyelem által jöhet spontán is.
„Nekünk azért vannak problémáink a feltételnélküli szeretettel, mert az isteni szeretetnek(mely egy és ugyanaz) csak egy kicsiny, kiszakitott részét, egy kis elhatárolt darabját birjuk.Mindnyájan bevagyunk oltva a megtévesztő emberi szeretettel, mely ha jók vagyunk elfogad és jutalmaz, viszont elitél és büntet, ha rosszak vagyunk.
Az isteni szeretet vagyis a feltételnélküli szeretet egy állandó, eldöntött, szerződésszerű, következetes és folyamatos odaadás, szellemi áradás (energia), amely nem emberi érzelem, amelyre nem hatnak a pillanatnyi körülmények és nem változik.Nincsenek benne kihagyások, nem függ még attól sem, hogy mennyire méltó vagy érdemes rá az illető személy.” (Merlin Carothers: A Magasztalásban rejlő erő c. könyvéből.Merlin tábori lelkészként dolgozott az USA-ban és nem volt egy átlagos pap)
A feltételnélküli-isteni szeretetet arról ismered fel magadban, hogy először is, érzed, hogy nem tőled jön.Nem belőled fakad, hanem vmi sokkal nagyobból, megfoghatatlanból.Megjelenik és átfolyik rajtad, mint egy csatornán.Sem elvenni, sem hozzáadni nem tudsz és az általad legkevésbé sem „olyannak” itélt szitukban vagy a számodra nem szimpatikus emberekkel szemben is megnyilvánul belőled.
Másodszor,az ego nem ismeri a hálát. A hála érzete tölti el az embereket ilyenkor.Ez elég biztos jel.
Szerintem te is és mindenki megtapasztalta már ezt a fajta szeretetet …. néha-néha.
Tartósan benne?
….a megvilágosodottak, azok igen.
Nekem elég a néha-néha…… csak jöjjön! :-))..mert enélkül élni nem tudok:-))
:))
Ez nagyon jó! :)))
Azóta kezdtem el egyre gyakrabban érezni, amióta úgy döntöttem, hogy kimászok a másik blogban említett rendszerből. Azóta közvetlenebb a kapcsolatom az Önvalómmal. Talán ha nyitva van az ember Szíve, és megtalálja az Utat az Önvalójához, akkor egyre többször és egyre huzamosabb ideig érzi ezt?! 🙂
szeretettel: Bochecha
Hát persze
Hát persze, igy valahogy 🙂
Az elfogadás is bennünk van
Az elfogadás, amit isteni szeretetnek hívsz, az olyan, mint a fraktál, minden elemében az egészet képezi le. Bármilyen kicsinek is gondolod azt az részét, ami velünk van, az egész van velünk. Az elfogadás nem kívül van, nem fent van, nem máshol van, nem máskor van, nem mástól van, bennünk van. Itt és most, minden másodpercben. Velünk van, valójában esszenciális részünk, annak kifejeződései vagyunk. Ebben talán egyet értünk.
A kérdés, hogy megéljük-e?
Nagyon tanulságos, ahogy a megélését interpretálod. Valami, ami rajtad kívül van, csak átfolyik rajtad, sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem tudsz, vagyis nincs közöd hozzá, valami megfoghatatlan. Ezzel elidegenítetted magadtól. Szerintem ez a problémák gyökere.
Az elfogadás, vagy a fogalmaddal, az isteni szeretet megélése számomra teljességgel hétköznapi, nem kell hozzá semmi misztikum, ami a hétköznapokban nincs, nem kell szikrányi emelkedettség, magasztosság és malaszt sem, ez a minimum, ez az alap itt a Földön.
Minden úgy jó, ahogy van.
A csótány is úgy jó, ahogy van, a galamb is úgy jó, ahogy van, a szomszéd is úgy jó, ahogy van, a szőlő is úgy jó, ahogy van. Sőt, én is úgy vagyok jó, ahogy vagyok, nem is beszélve Rólad.
De nem kell mindent és mindenkit szeretni. A pókok létét nem vitatom, szükség van rájuk, de nem a szobám sarkában, ezért minden alkalommal a kívül tágasabb című játékot játszom velük. A csótányt is úgy jó, ahogy van, de nem a lakásban, az tuti. Régebben az irtásukat minden további nélkül elfogadtam, ma már tudom, hogy vannak más módok is a távol tartásukra. Ahogy a szomszéd is olyan, amilyen. Elfogadom, de nem szeretem.
Nem tudom mi a baj az emberi szeretettel, szerintem nincs vele semmi gond. Az emberi szeretet csodálatos, úgy fent, mint lent éppúgy érvényes rá, mint bármi másra.
A feltétel nélküli (emberi) szeretet is a miénk, kisgyerekként a szülők felé, később a barátok felé, kamaszkortól a szerelmünk felé, majd a társ felé, szülőként a gyerekek felé szoktuk átélni, van, aki az egész családjára kiterjeszti ezt az érzést, van, aki minden szerettére. Elfogadom és szeretem, nincs ezzel semmi probléma.
Persze van, akinek fogalma sincs róla, hogy mi ez?
A feltételhez kötött szeretet az nem szeretet, hanem zsarolás, érzelmi zsarolás, a szeretethez semmi köze. Egy jelentős részének a szeretethiány megéléséhez van köze, és üzlet, másik része a problémamegoldó repertoár szegénységéről árulkodik. Érzelmileg zsarolunk másokat, hogy az történjen, amit mi szeretnénk. Hatásos, ámde pusztító technika.
A problémák tömkelege a fogalomkeveredésekből származik, csomó mindenre ráakasztják, hogy szeretet, ami nem az. A lélekturkászoknak biztosan cizellált fogalomrendszerük van arról, hogy mennyi mindenre ragasztják rá a szeretetet, holott nem is az.
🙂
lángok
Persze, h mindig velünk van az Egész is! De mi ezt – mint lejjebb Hermess irja – az ego miatt nem realizáljuk, magyarul, nem használjuk, a legtöbbször nem is vagyunk tudatában. Ezért irja Merlin, a tábori lelkész, hogy csak kicsiny részként éljük meg az Isteni Szeretetnek.
Tetszik, ahogy gondolkodsz Karmatörlő…
Azt irod: „Kérdés, h megéljük-e?”
„Sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem tudsz, csak átfolyik rajtad stb”- irtam én.
Te meg: „ezzel semmi közöd hozzá, elidegenitetted magadtól…”
Egyáltalán nem.
Nagyon is közöd van hozzá!
Képzeld el úgy, mint egy kis gyufa lángját – ez a te egyéni lelked fénye. Amikor az Isteni szeretet jön, akkor az olyan, mintha 1 szál gyufa lángja hirtelen eggyé olvadna egy hatalmas máglya tüzével.
A gyufaszál még azért ott van a maga fényével, csak nem észlelhető a gigantikus tűzben…………..szóval valahogy igy van köze hozzád.
Egyetértek: nem kell mindenkit szeretni, nem is lehet…..nekünk…még.
Csak azt irtam, hogy ez a nagyobb Szeretet, ez szeret benned. Ez viszont tud szeretni bárkit, akit akar, úgy, ahogy akar…..rajtad keresztül…
NévtelenÁ – mint az első levélben
NévtelenÁ, hogyan?
Az általunk használt kifejezések pontosan közvetítik a tudattalan viszonyulásainkat is.
Abban a pillanatban, ahogy a kifejezésben, amit alkalmazol benne van, hogy részed, vele élsz, együtt rezegsz vele, vele lángolsz, együttlángolsz, ilyesmi, ha bármi olyan kifejezést használsz, amiben a beleértés található, elhiszem, hogy közöd van hozzá.
Ez a keresztülfolyik, sem hozzárakni, sem elvenni belőle ilyesmit nem tartalmaz.
Ez a gyufás izé, hogy ott van, de nem látszik, ez már erre utal, de nekem még így sem egyértlemű a viszonyulásod.
Kinek a gyufa, kinek maga a tűz.
Én az utóbbira szavazok.
🙂
A szeretet amiről írsz , itt , az a te biztonságod a
A szeretet amiről írsz , itt , az a te biztonságod a családodban,
emberi kapcsolataidban ,ami jó és tiszta szívemből örülök,
hogy ezt éled…
…de vannak emberek akiknek ez nem adatott meg , vagy más
utakon jutnak el a célig , a másik ember szeretéséig…
a nem családtagok és barátok szeretéséig.
ÚÁ
ÚÁ van, akinek nem adatott meg, de megteremtette
Sok variáció van a szeretésre, a szeretet megélésére és a szeretetlenség megélésére.
Az egy nagyon egyszerű világ, hogy vagy van, vagy nincs.
Szeretni és szeretve lenni.
Az emberi szeretetre van szükség ahhoz, hogy komfortosan érezzük magunkat a hétköznapi életben. Az emberi szeretet megélése minimum kétirányú, ez egyik magunk felé, a másik mások felé irányul. Az emberek zöme azzal, hogy mások felé szeretetet sugároz igen gyakran a saját szeretethiányát éli meg. Ezért van, hogy hiába sugároz másfelé szeretetet, nem kapja vissza. Miért? Mert a háttérben az alapérzés a szertetlenség, és az életében az alapmotívum a szeretetlenség megélése. Amit megélünk, azt kapjuk vissza. Ekkor könnyedén belecsúszunk az áldozatos szeretésbe, ami ugyanazzal az erővel, amivel szeretetet, figyelmet, gondoskodást, törődést ad másnak, az elutasítást is megteremti, nem éli át, hogy őt szeretik, figylnek rá, gondoskodnak róla, törődnek vele, így az alapérzés továbbra is a szeretetlenség marad. Ebben a csapdában van az emberek, különösen a nők zöme. Hiába szeretnek ők másokat, őket nem szereti senki. Pedig nem várnak mást, csakhogy visszakapják, amit adnak.
Ez a biznisz. Ez a játszmás szeretet alapkonfliktusa. Ekkor nem önmagáért szeretik a másikat, hanem azért, hogy visszakapják.
Azok, akik elsajátítják az önelfogadást, és megadják maguknak ugyanazt a figyelemet és gondoskodást, amit másoknak is, azok többé nem a szeretethiányt nem élik meg és nem várnak másoktól emberi szeretetet. Nincs szükségük arra, hogy mások szeressék azért, hogy szeretni és szeretve lenni érzése hassa át az egész életét. Ezért érzik nagyon sokam pl. Oshot ridegnek, savanyúnak és örömtelennek. Neki nem kellett senki szeretete ahhoz, hogy szeretve legyen.
Szeretni és szeretve lenni.
Az önelfogadás semmi más, csak ugyanúgy figyelembe vesszük saját igényeinket is mint mindenki másét, teszünk érte, odafigyelünk magunkra is, mint gyermekünkre, párunkra, szülőkre, barátokra. És itt a hagsúly az egyensúlyon van. Ahogy magunkat, úgy másokat sem teszünk előbbre, mindenki fontos, ugyanúgy.
Amikor ezt mondja valaki, akkor előjön a szegénységtudatos érvelés, dehát nem adhatunk meg mindenkinek mindent, amire szüksége van! Ez tévedés. A szegénységtudat beszél belőlünk ekkor.
Ez az, amit szintén megteremthetünk, ha úgy tudjuk, hogy mindent, amire szükségünk van azt megteremtjük. És el is jut hozzánk, ha el tudjuk fogadni a nagy jólétet.
A jóléthez azonban a keresztény kultúrkörben a bűnt és a bűntudatot kapcsolták, a szegénységtudatot erősítették, ezért a jólét, különösen a szeretve lenni érzésének az elfogadásával elég nagy gondok vannak.
Van mit átalakítani.
A perszonális szeretet soha nem alakul át univerzális szeretetté. Ugyanis nem tudunk törődni, gondoskodni egyszerre az összes emberről. Különösen azért, mert igen sokan nem kérnek belőle.
A nem barátok, általában az emberek szeretése a hétköznapokban az esetek 999,99 tízezrelékében egy humbug. Szép érzés, ámde annyit ér, amennyi a gyakrolatba átmegy belőle. Nekem arról, hogy általában az emberek, minden ember szeretése, az együttérzés beszél az emberekből, az jut eszembe, hogy általában igen nagyon tudják szeretni a máshol élő szegényeket, szerencsétleneket, hajléktalanokat, alkoholistákat, kábszereseket, éhezőket, stb, és vajon tudják-e szeretni a multimilliárdosokat, gazdagokat, a gyerekednek kábítószert áruló maffiózót, a gyilkosokat?
Na, de a szomszédban? Elköltöznél oda, ahol a szomszédban szegények, szerencsétlenek, hajléktalanok, vagy betörésért, emberölésért lesitteltek, drogdílerek élnek? Beengednéd a házadba?
Osztottatok már adományt hazai rászorultak között terepen? Amikor a sok szerettel a szívében érkező önkéntest megrohamozza a sok rászoruló és kitépik a kezéből a szatyrokat, a teherautóról pillanatok alatt ledobálják a cuccot és még aznap, legfeljebb másnap már árulják is a piacon, hogy a liszt, cukor árából egészen mást vegyenek? Az adományok 20%-a hasznosul arra a célra, amire adták.
Minden tiszteletem azoké, akik megvalósítják a mindennapokban általában az emberek szeretését, tetteikben megélik, gondoskodnak róluk, törődnek velük, Teréz anya nyomdokain járnak. A szociális munkások túlnyomó többsége 2-3, de legfeljebb 5 év alatt tökéletesen meghasonlottá válik. Nem azért, mert nem lelkesek, lelkiismeretesek, idealisták, mert azok. Azok akik teljes elhivatottsággal segítenek a fázós, tetves hajléktalanokon, a penészes, rendetlen putrikban élőkön, a hónalj- és szarszagúakon, hanem, mert azok, akiken segítenek, közülük nagyon kevesen veszik fel a segítséget és kezdenek el felállni, megküzdeni saját méltóságukért.
Mert nem tudunk mások helyett élni és mások helyett szeretni. Aki nem törődik magával, nem tiszteli önmagát, nem figyel magára, aki nem gondoskodik magáról (vagyis nem szereti önmagát), azt Te hiába szereted, a Te szereteted nem pótolja az önelfogadást.
Elfogadással
🙂
xxx
valami nem oké… bocs
Nálam ilyen…
Mivel feltettem a kérdést, így kénytelen voltam magam is átgondolni, és rendszerezni a dolgokat magamban a feltétel nélküli szeretettel kapcsolatban. Már csak a magam okoskodó módján…
Igen, a feltétlen szeretet egyben elfogadás is, tehát Karmatörlőnek valahol igaza van. De szerintem nem egészen úgy, hogy a feltétlen szeretet= elfogadás, mert két különböző dologról van szó. Egyik sem következik a másikból, hanem az egyik benne van a másikban, és viszont – egyszerre történnek.
Ugyanis:
– az elfogadás (és előtte a megértés is) – a mentális testben,
– a feltétlen szeretet – az asztrális testben,
– a kiáradás érzése – az étertestben,
– az ellazultság pedig – a fizikai testben jelentkezik egyidejűleg, és összetevője ugyanannak a „stressznélküliségnek”, vagy ego nélküliségnek.
Ez egy áldott, spontán kegyelmi, vagy tudatosan elért állapot, amikor a spirituális szintű szeretet lefelé áradását az ego nem zárja el, mert időlegesen vagy tartósan feloldódik – nem szorong, nem sértődött, nem vágyakozik, nem védekezik, nem ragaszkodik – hanem elengedi a kontrollt maga körül. Ez a Létezés a pillanatban, a „Van”-ás a jelenben.
Az is igaz tehát, hogy tőlünk függetlenül létezik, csak mi saját magunkat zárhatjuk el tőle. És nem más, mint a Felsőbb Énünk békéje, harmóniája, ok nélküli öröme és szeretet leáradása a szívcsakrán keresztül – egyesülése Mindennel és Mindenkivel, amikor felismeri önmagát mindenben, hiszen mindannyian az Egy Élet része vagyunk.
Vegyük fordított sorrendben: Ha az egot bármilyen kontrollvesztés, kudarc, vagy veszteség éri – stresszhatás alá kerül. A stressz fizikai szinten izom összehúzódással jár, ha valaki álladóan fél, szorong – a szívcsakra és a gyomorszáj környékén görcsösen összehúzódnak az izmok, ami lezárja az energiaáramlást az étertestben. Az asztrál-mentáltestben pedig a védekezéssel, túléléssel, megszerzéssel kapcsolatos érzelmek és gondolatok dominálnak – tehát kész az elzáródás, az elszakadás a felsőbb energiáktól.
Vannak jóga gyakorlatok, alulról fölfelé építkezve, csakratisztítás és gondolati koncentráció-kontempláció, amelyek segítségével el lehet érni a Felsőbb Énhez kapcsolódás, az ego nélküliség, a stresszmentesség, vagy a feltétlen szeretet állapotát. Lehet a megértést kihagyva a hiten keresztül elérni, és föntről lefelé következik be az elfogadás. Alkati kérdés. Vagy megtörténhet spontánul, rendszerint valamilyen sikerélmény, szeretetélmény következtében.
A gond csak az, hogy elmúlik, nem tartós állapot. Arra nincsenek gyakorlatok, hogy tartósságot is növelni lehessen, ezen csak a tudatosság elért szintje segít szerintem. Meg kell érni rá, kitakarítani a ballasztot. Talán csak annyit tehetünk, hogy minél gyakrabban érezzük, keressük, választjuk – annál könnyebb felidézni, visszakapcsolódni és átáramló állapotba kerülni általa.
Hogy milyen érzés a feltétlen szeretet? Nálam egy kiáramló és egyszerre befogadó érzés, a szívcsakra környékén teljesen ellazul minden és pulzál. Megértek, átlátok, elfogadok és szeretek mindent és mindenkit – egyszerűen azonos vagyok mindennel. Semmi sem reménytelen, mindenre képesnek érzem magam, ilyenkor nem lehet nem segíteni akarni, mert az ember árad kifelé, bizsereg a fejtetőm, mindenkit a keblemre ölelnék, mindenki a barátom… minden bajom, sértődésem apróságnak tűnik, nem akarok senkitől semmit, még megbocsátani sem akarok, mert nincs mit, és fülig ér szám… Jól írja Névtelen, ilyenkor mérhetetlen hála van bennem, hogy létezhetek.
Aki ezt meg tudja tartani 24 órában, minden kapcsolatában és szituációban – az szerintem megvilágosodott. Jómagam ott tartok, hogy bármilyen kiborulásból átlag fél/egy óra alatt el tudom juttatni magamat idáig (vannak azért dolgok, amikor hosszabb munkát igényel). Sőt, egy egynapos tréningen 90 %-ban meg tudom bárkinek tanítani, aki legalább szívcsakránál tart.
De megtartani más kérdés… Én is ezt gyakorolom éppen! 😀
Igen Hermess!
Igen, igen, igen ….mindenre csak bólogatok itt , mig a fejtegetéseidet olvastam,kedves Hermess…!
Már sokunknál előbbre tartasz… kiborulás után ilyen gyorsan feljutni megint arra a magasanrezgő állapotba…nem semmi!
Örülök 🙂
Nagyon szép
Hermess, ez nagyon szép, kerek egésznek és valóban nálad néz ki így. Nagyon kompakt, sok hívószóval, ami hozzákapcsolódik az olvasmányokhoz.
Az okfejtésed a „hiszem, ha értem” alapbeállítottságodat tükrözi.
Nem tudom, hogy hány embernek tanítottad már meg, hogy előbb a megértés és utána bármi más.
Á-Á.
Az elfogadásnak nem feltétele a megértés. A viszony éppen fordított. A megértésnek a feltétele az elfogadás.
Az elfogadás feltétele a megengedés. Meg kell engednem a létét, meg kell engednem, hogy olyan legyen, amilyen. Ha megengedem, hogy olyan legyen, amilyen, akkor elfogadtam. Amit nem tudok elfogadni, aminek a létét nem engedem meg, az számomra nem létezik. Elfogadás nélkül nincs miről beszélni, amit nem tudsz elfogadni az nem létezik, sem megvizsgálni, sem megérteni nem tudod.
(Szeretem az egyszerű dolgokat, de az nekem túlságosan egyszerű, hogy a megértésnek mindössze két lehetséges útja van, de az talán nem ide tartozik.)
Az elfogadáshoz nem kell semmi más csak a megengedés. Az elfogadásnak pont az a lényege, hogy semmiféle előfeltétele nincs, csak meg kell engedned a létét és kész. És, amit nem engedsz meg, az nem is létezik, azt el sem fogadhatod.
Megengedés.
Megengeded úgy, ahogy van. Kész.
Nincs semmiféle viszonyulás és előfeltételezés, vizsgálódás. Olyan amilyen.
Elfogadom.
Szerintem ez az a frekvencia, amit feltétlen szeretetnek hívnak.
És az elnevezéssel azonnal összezavarják az embereket, akik úgy tudják, hogy jófiúnak és jókislánynak kell lenni, csakhát tényleg nem tudnak mindenkit feltétel nélkül szeretni. Ez végtelenül nagy romboláshoz vezet a világunkban. Ezért következetesen elfogadásnak hívom, mert így egyértelmű és nem kell magyarázkodni.
Az elfogadás nélkülünk nem létezik. Mi fogadjuk el és a saját univerzumunkat éljük. A létünknek a feltétele, hogy az alkotóink elfogadtak bennünket, ezért az elfogadás frekvenciája eleve bennünk munkálkodik. Így kapcsolódunk a nagy egészhez. Velünk és általunk, velünk együtt létezik.
A kérdés, hogy ezt mennyire tudjuk megélni?
Számomra nem szükségesek olyasféle feltételek a megéléséhez, amiket írsz, Hermess.
Nyitott szívvel, nyitott szívcsakrával élni, ennyi az egész. Ehhez semmi más nem kell, csak odafigyelés és éberség. Ehhez nem kell varázsgyakorlatokat csinálni, nem kell meditálni, hosszasan előkészülni és elmenekülni a világtól arra a néhány percre, amíg sikerül. Az egész iszonyú görcsösen hangzik. Mintha az olyan bonyolult lenne. Nem az.
Bízni kell mindabban, ami történik velünk, és tudnunk kell, hogy minden, de minden felmerülő akadályt könnyedén veszünk. Valóban, ha begörcsölünk, akkor nem nyitott a szívcsakránk. Csak, ha begörcsölünk, azt vegyük észre és nyissuk meg a szívcsakránkat és minden kisimul. Akkor elénk jön a leghétköznapibb, a legnehezebb és a legváratlanabb probléma megoldása is. Csak el kell tudni fogadni.
Szegény egó, már megint az egó.
Az egó nem zárt le semmit. Az egó a határain belül tud mozogni és természetesen egyesülni is tud a tudat többi részével. A leszületés aktív memóriavesztése zárja el az utat önmagunkhoz, ez nem az egón múlik. Hogy mégis visszataláljunk önmagunhoz, ahhoz minden velünk van, százféleképpen belénk kódolt a tudás, csak az egónak ezekhez nincs szabad hozzáférése. Jelzéseket kap, állandóan, folyamatosan, ha odafigyel ezekre, visszatalál önmagához.
Az egó játékszer, a lélekfejlődés játékszere.
Bújócskáznak vele.
Kitörölték az aktív memóriáját, ugyanakkor a tudatalattiban a lélek összes tapasztalata, az abból származó gondolatminták és lenyomatok, viselkedésminták ott munkálkodnak. Az, hogy mit és hogyan élünk meg, az igen nagyon kis részben az egó, a jelenbéli leszületésünk tapasztalatain múlik, a megéléseink zöme a tudatalattinkban futó programjaink szerint történik. Ezek a programok természetesen nagy tudatossággal átírhatók, átprogramozhatók, és meglehetősen könnyű kellemetlen eredményeket hozó rutinokat előállítani.
A helyzet kábé olyan, hogy az egó hátul összekötözött kézzel és megkötözött bokával kánkánozzon. Mert tud kánkánozni. Nagyon érdekes és izgalmas feladat. Jót nevethetünk az állandó hasraeséseken. Előbb utóbb csak sikerül megszabadulnia kötelektől és szabadon táncolni.
Nos, mi most éppen ott tartunk, hogy eloldozták a köteleket, csak még az emberek zöme nem vette észre, akinek felhívták a figyelmét rá, azok nem hiszik el vagy kétségbeesve kérdezik, és mi lesz most? Ahelyett, hogy megdörzsölnék kezüket és lábukat és nekiállnának táncolni.
Olyan a helyzet, mint az elefántoknál, akiket bébikorukban megkötöznek, és felnőttkorukban sem szabadulnak meg a kötelektől, pedig már nagyon régóta könnyedén elmehetnének, a kötelektől már könnyedén megszabadulhatnának. De nem. Mert mélyen bevésődött.
Vagy mint a Nikita című filmben volt. A lány a börtönben eltöltött évek után az első szabad napján kétségbeesve menekült haza, a jól ismert börtönbe.
Természetesen kell meditálni, kell tisztítani, hihetetlen nagyerejű tapasztalás. Szükség van rá. Valóban meg kell tisztulnunk az összes korlátozó mintánktól és energia béklyóktól. Szükség van arra, hogy megtapasztaljuk önmagunkat, hogy felfedezzünk az univerzumunkat és folyamatosan tágítsuk a határainkat. Mert a világunk végtelen és határai vannak. A tudatosságunk a határa.
De a hétköznapokban is élni kell, és abban az esetben, ha szakadék van a két világ között, az könnyedén meghasonláshoz vezet, idegennek élhetjük meg, valami olyasminek, ami tőlünk, hétköznapi emberektől nagyon távoli. Pedig nem az.
Egyszerű praktikákkal be kell húzni a mindennapokba ezeket az energiákat és néhányszori karbantartás mellett állandósítani lehet. Az, ha megtanulunk nyitott szívvel élni, akkor a két állapot közötti átjárót folyamatosan nyitva tartjuk. Szerintem csak ennyi a feladatunk.
Nem érdemes olyasmivel frusztrálni magunkat, hogy mindenkit feltétlenül szeretni kell. Ez fogalmi zavar. Csak mindenkinek meg kell engedni, hogy az legyen, aki. Olyannak elfogadni amilyen. Kész. Ez nem szeretet, ez elfogadás.
Nem kell mindenkit feltétel nélkül szeretni. Hiszen a szeretetnek nagyon sokféle minősége van és nagyon sokfélét tartalmaz. Nekünk emberként nem kell mindenkivel törődni, azzal kell törődni, aki, ami szembe jön velünk. A törődés a szeretet elengedhetetlen része. Csak óvatosan ezzel a szeretettel.
Nálam így áll össze.
Szabó, nem akarsz egy topicot nyitni a szeretetről? Biztosan sok hozzászólás érkezne. Jól kiokosodnánk a szeretet összes minőségéről.
Karmatörlő, nem akarsz egy topicot nyitni a szeretetről? Biztosa
Karmatörlő, nem akarsz egy topicot nyitni a szeretetről? Biztosan sok hozzászólás érkezne. Jól kiokosodnánk a szeretet összes minőségéről. : )
Nem, köszi,
Szabo Peti kezde az alapfogalmakat végigvenni, a világért sem csonkítanám meg a gyűjteményét.
🙂
Karmatörlő !
Jól írod:
” az elfogadásnak nem feltétele a
Karmatörlő !
Jól írod:
” az elfogadásnak nem feltétele a megértés ”
Lehet , hogy itt a nyitja annak is amiket nekem írtál.
A bűn és annak a következménye a szenvedés,nem érthető ,
( érthetetlenül állunk vele szemben )
mert nem a jó miatt van , mert hasadás az ember IGAZ voltával ,
ahogy ti mondjátok a felsőbb én -jével.
A tudatos áldozatvállalás , pedig egy magasabb tudati szint…
Beengedem a valóságos életet az életembe…
Tehát nem érthető , de mégis ( el kell fogadnunk , hogy ) VAN.
Nem érthető mindíg a jelenben azért sem , mert az ÉLET
TÚLMUTAT a jelen pillanaton
és lehet csak évek múlva kapunk választ erre vagy arra a helyzetre.
Itt válik érvényessé a második megállapításod :
A megértésnek a feltétele az elfogadás.
Ha a múltban nem fogadtad volna el a szenvedést , akkor
arra nem is lesz válaszod a jövőben…
De attól még szenvedés volt…nem tehetjük semmissé…
mert olyan nincs….
Attól , hogy szerenénk mindannyian , hogy ne legyen attól még van…
Bocs , hogy újra illúzióromboló vagyok…
Szeretettel :Úá
ÚÁ, az van, amit megélünk
Most van.
A moston semmi sem mutat túl.
Minden más illúzió.
🙂
A terminológia
NévtelenÁ, ÚÁ leírta, hogy miért szeretetről beszélt Krisztus. A bűntudat miatt, valahogy ki kellett billenteni a bűntudatból a keresztény világot, a szenvedős kultúrát a negatív energiaciklusból ki kellett rángatni. Most talán sikerül.
🙂
Oké Karmatörlő
Oké a teljes elfogadás, oké. Az is benne van. Egy nagy-nagy elfogadás. Igaz. Az is igaz, h nem kell a megértésnek előbb lennie…..csak elfogadni!
(Csak bizonyos részekre reagáltam Hermess irásából, nem mindenre.) Ebben egyetértünk: nem kell a megértésnek előbb lennie.
A lángokról
Ha jobban tetszik, azt irom együttégés, együttlevés stb: a kis lángnak meg a nagy máglya tüzének.
Továbbra is fenntartom, h az ego miatt záródunk el az Isteni szeretettől. Az én fogalmi- rendszeremben maga a a tudatalatti ill. annak mintái, hitrendszerei és az összes „kódolt” program- amikről irsz – IS az ego alá tartoznak. Ezek együttesen az akadályok.
Egyetértek ÚÁ-val abban, h más az emberi szeretet és az u.n. Isteni.
Az emberi szeretet: egy emberi érzelem (sokféle szinezetben) ahogy irod.
Az Isteni, a Forrás, az Abszolutum szeretete az NEM EGY ÉRZELEM.
Talán itt jön be az elfogadás.Mert az sem egy érzelem.
De az elfogadáson túl – azt tapasztalom – azon túl (talán abban benne vagy azt körülölelve, pluszként hozzáadódva………most már kezdenek kevesek lenni a szavak 🙂 van a Szeretet. Az Isteninél.
Az nemcsak elfogad, hanem ÁRASZT is magából Valamit, AD. Az elfogadás passziv, de én egy aktiv, felém áramló erőt is megélek,amely tölt……érted Karmatörlő?
…ha megütik az egyik arcodat, tartsd oda a másikat is.Ez több, mint az elfogadás.
Mellesleg, nem vagyok vallásos, mégis érdekes az a tény, hogy Krisztus következetesen a „szeretet” szót használta. Nem az elfogadást.
Mig a Buddha, az „elfogadás” szót használta, soha nem a „szeretetet”.
Úgy gondolom azért, mert minden Isteni Inkarnáció az Egynek más-más aspektusát jött le tanitani a földre.
Isten – az mindössze 5 betű. Ez a szó csak egy eszköz kifejezni Valamit, ami megfogható – és megfoghatatlan (ÚÁ csak a páros egyik „végét” emlitette) Itt, a polaritásban, azt hiszem, legjobb Istent mindkét véglettel leirni…..
Ha jólértettem ÚÁ a „hogyanról” irt neked / nekünk.
Arról, hogy hogyan viszonyuljunk, mi emberek, Istenhez és ez mivel jár?
Valóban, ÚÁ jól irja szerintem: odaadással kéne Istenhez fordulnunk.Igen. Teljes Megadással. És itt is egyetértek ÚÁ-val: a saját akaratunk elengedése ill alárendelése révén. Ez ugyanaz, mint az Iszlám, melyben maga a szó is „teljes megadást” jelent t.i. Istennek. Vagy a Krisnások ill. a hinduk bakthi jógája (lásd Gita) a megadás jógája.
A következményei az Istennel való „együttműködésnek” pedig:
Az egoval sokat tévelyeghetünk az utunkon, sőt gyakran nem is a saját utunkat járjuk (és még csak nem is tudunk róla). Ha Isten számodra kijelölt útját akarod járni (Vele), akkor bizony áldozatokkal jár lemondani a más irányú vágyaidról, áldozatokkal jár elengedni hibás tulajdonságokat, attitüdöket, kapcsolatokat stb.
De attól még lehet játszva élni az életet sőt… az az igazi, ha az áldozathozatal belső derűvel párosul és nem szenvedő önsajnálattal.
És megint , egyetértek: nem kell mindenkit szeretnünk. (oly sokszor irsz erről,tán’ bűntudatod van emiatt, hogy szeretnéd, de nem tudod?) És éljünk nyitott szerető szivvel…! :-))))
Így már érthetőbb, NévtelenÁ
Krisztus úgy született erre a világra — neki éppúgy volt egója, mint mindannyiunknak –, hogy nem volt snitt, mindennek a tudatában volt leszületésétől kezdve.
Az egó csak az evilági tudati szintünk, alaphangon nincs hozzáférése a tudatalattihoz, ami a lélek összes tapasztalata, de kialakíthatja a kapcsolatot. Sőt fel is adhatja önmagát, át is adhatja önmagát, én integrációnak hívom. A fejlődési folyamat nem az egó irányítása alatt van, de a szabad világban az egó dönthet másként is, mint, ami a programjában szerepel.
Az csak részfeladatunk, hogy a tudatalattinkhoz hozzáférjünk és kipucoljuk, ez csak az első lépés ahhoz, hogy képessé tegyük a testünket szellemi valónk fogadására. Ennek első lépése a meditáció, majd a megtisztulás, a traumák elengedése, a gondolatminták átírása, majd a tisztaság megőrzése. Néhány év alatt annyira megtiszulunk, hogy fogadhatjuk szellemi valónkat. Ez szintén lehet átadásnak hívni, megadásnak is, hiszen szellemi valónk az Istenhez vezető közvetlen csatornánk. Tartózkodom a vallásos pátosztól, nekem továbbra is integráció.
A szóhasználatod és ÚÁ szóhasználatában is az elkülönültség beszél, mintha Isten valaki elkülönült felsőbb hatóság lenne és nem az integráns részei lennénk. Nekünk az a feladatunk, hogy képessé tegyük a fizikai testünket arra, amire a szellemi valónk eddig nem volt képes, hogy a fizikai testben jelen legyen. A szellemi valónk rezgésszintje olyan magas, hogy az alacsony rezgésű fizikai testhez nem fér hozzá. Ezért vagyunk itt, hogy megemeljük a rezgészintet, teljesen felesleges az egót ostorozni és gátként emlegetni, nagyon fontos feladata van, ő van azon a rezgésszinten, amelyik képest a fizikai testet elfoglalni. A tudatalattinknak csak töredéke van jelen a fizikai testben, a dns-be kódolva csak 7 földi generáció található, nagy része az energiatestünkben található. Tudati szintjének emelkedésével a test rezgésszintje emelkedik és a fizikai test az energiatesttel szorosan együttműködik és az emelkedés folytatódik.
És a csoda végig velünk van, pontosabban mi magunk vagyunk azok. Csak ez olyan nagyon egósan hangzik, pedig csak szó szerint kell venni, pátosz és misztikum nélkül, és mindenkivel ez a helyzet, kivétel nélkül, ezért semmi különös nincs benne. Szépen összehangolt rendszer, ahol minden tudati síknak megvan a maga szerepe. Nekem ez integráció és ebben az egynek megélés dominál és nem az elkülönülés.
Nekem ebben nincs semmi feszültség, ellentmondás. Pátosz sem, meg szeretet, meg megadás, meg odaadás és hasonló zagyvaságok. Kristálytiszta az egész. Egyetlen egyszer sem kell leírni a hétköznapokban tökéletesen más jelentéssel bíró szavakat ahhoz, hogy teljesen érthető legyen.
A szeretet megélésével nekem nincs semmi bajom. Lehet isteni szeretnek is hívni, csak, ha ezzel a szöveggel állsz oda „hétköznapi halandó” elé, nem tud vele mit kezdeni. Miket zagyválsz itt össze? Méghogy szeressem a büdös szomszédot vagy azt a gazember tolvajt? Na, ne, húzzál a sunyiba.
Mélyen vallásos közösségben nőttem fel, nem viccelek.
Ha így kommunikálsz, meg sem tudod szólítani. Szeretet? Akit ő szeret, az nagyon fontos számára, gyengéden és humorral, gonoskodással, odafigyeléssel, messzemenőkig figyelembe véve azt, amit szeret, hát úgy szeret. A kutyákat mérgező szomszédot vagy a macskákra lövöldöző szomszédot, a csórókat kizsigerelő uzsorást valóban nem tudja szeretni.
De talán el tudja fogadni olyannak, amilyen. Sokkal értehetőbb. Egyszerűen igazodom ahhoz a verbális kultúrához, amire szeretnék hatást gyakorolni.
Abban az esetben, ha ragaszkodsz ehhez a terminológiához, de neked márpedig az utolsó szemetet is szeretned kell, szeretned kell benne az embert. Aki meg akar felelni, ettől nagyon rosszul érzi magát és az önértékelését csökkented, képtelen valamit megtenni, ami neki kutya kötelessége lenne, pedig te sem azt várod tőle, csak a szóhasználatod félrevezető. Ő azt hiszi, hogy azt kéred tőle, hogy az utolsó csőlakóról is gondoskodjon, merthogy a szeretet a hétköznapokban a gondoskodással és odafigyeléssel együttjár. Pedig csak el kell fogadnia olyannak, amilyen.
Hát, ezért.
Arról, hogy Krisztus miért a szeretetet használta következetesen, innen eléggé elvezető, de az európai helyzetre szabott terminológia volt.
🙂
Édes K!
Fejet hajtok előtted. Én nem vagyok ennyire benne az elméleti részében az egésznek, mindössze élek.De csodállak, okos vagy.
Csak a blog miatt irtam ilyenekről, mint az Isteni Szeretet – mert tapasztalom.
Én is integrálva tapasztalom, hidd el 🙂
Nincs elkülönülés és mégis van. Van olyan állapot, amikor „általános” üzemmódban vagyok és van, amikor ebben a magasabban. És van különbség.
De ettől még az életem egy egész és nem különitem el magamban.Isten mindenütt van bennem és rajtam kivül is egyszerre, igy-úgy, amúgy érezve, mindig minden együtt van.
Csak a blog miatt tettem ezt.Leirtam, mit érzek pontosan a kétféle állapotban.
Asszem, összekeversz engem ÚÁ-val.
Ne viccelj! Nem állok elő ilyen szöveggel a szomszéd elé :-))))))
Egyáltalán nem is szoktam ezekről beszélgetni másokkal, csak hasonló érdeklődésűekkel.
Én nem téritek…..azt inkább úá teszi….meg hát ő vallásos is.
Mégegyszer utoljára: Én folyton egyetértek veled abban, h NEM KELL MINDENKIT SZERETNI!!
Minden levelem végén irtam….na mindegy….összekevertél bennünket :-))
Tudod mit akarok elérni még mielőtt meghalok? Hogy teljesen elfogadjam magam, úgy ahogy vagyok. Hogy megszeressem magam …mindenestül, úgy ahogy vagyok.
Nem mindenkit!
Csak legalább magamat. …..s ezáltal asszem sok minden a helyére kerül.
NévtelenÁ, mitől olyan nehéz elfogadni magad?
Bocs, ha kevertelek.
Szerintem ne csodálj, ugyanarra vagyunk képesek. Mindenki motivációja szerint él.
Mindenkihez úgy kell szólni, ahogy ért. Ezt még Fable-tól tanultam. Azokban a terminológiákban gondolkodsz, mint ÚÁ. Feladás, megadás, izé, a többire már nem emlékszem.
Miért olyan nehéz elfogadni magad?
🙂
Jézus nem volt snitt /Úá
Ha a megtestesült Isten nem volt snitt
Jézus nem volt snitt /Úá
Ha a megtestesült Isten nem volt snitt a szeretetet illetően,
akkor nem lenne értelme az áldozátanának sem…
Ez az áldozat létezik , pont úgy mint az integráció…, ami szintén
nem lehet öncélú ( mint az áldozat sem ) és mégis az ,mert a lét vagy nem
lét megtestesült állapotban is , attól függ m, ihez vagy kihez akarunk integrálódni
mi személy szerint ,vagyis döntesz egy integrációról.
Azt mondod az európai helyzetre szabott volt szerinted az , hogy következetesen a
szeretetet használja Jézus.
Akkor csak Európában szenvedtek az emberek a szeretetlenségtől ?
Akkor hová helyezed azt , hogy Jézus a mai térképek szerint nem is Európában
tanított, mint tudjuk.
A vallásokra rá lehet fogni , mert igaz, hogy keresi a transzcendens kapcsolatokat
egy magasabb ” JÓVAL „, mint amit az ember ” természetesen” produkálni képes.
Változniuk abban kell, hogy nyissanak egymás felé és megtalálják azt ami közösen
előre viszi az emberiséget.
Az egó egy természetes megismerésre képes….
Vannak természetes céljai és elképzelése arról ,
hogyan valósítja azokat majd meg…
Pl:: le akarok fogyni , ezért nem eszek…
vagy olimpiai bajnok akarok lenni ezért edzek…
Szelektálok Én , természetesen egy szinten.
Amikor belép az értelem , ami az ember sajátja , szelektálhat
magasabb szinten, mint pl . Szent Margit :
nem evett Ő , ” böjtölt ” , azért , hogy a magyarokat megmentse
a tatárok támadásától…
Nem evés mindkettő.
Szelektál mindekettő.
De az ÉRTELEM dönt magasabb szinten , magasabb célért
magasabb szempontok szerint..
mint az ego…döntene a saját túlélése, vagy céljai szempontjából.
Állítólag 100 emberből 2 használja az értelmet,de az sem jól.
Ezzel azt szeretném érzékeltetni , egy szint felett kell az ÉRTELMET használni.
Az ego , vagyis a természetes megismerés NINCS azon a rezgésszinten ,
hogy önmagában elég lenne arra , amiről írsz ,
, mert nem az értelem irányítja , hanem a megtestesült létformánk sajátja,
ennünk kell , hogy fizikailag életben maradjunk, innunk kelll …stb..
Úgy mint más élőlénynek.
A döntést magasabb szinten ÉRTELEMMEL hozhatjuk csak meg azért ,
mert AKARUNK valamit…
A szellemi valónk + a rezgésszintje , vajon honnan van akkor ?
Amikor embriók vagyunk , még sehol nincs szív és már áramlik a vérkörben az élet
pulzál.
Jézus a szívre mutat mégis , azt tarja az ember középpontjának az ÉRTÉS
helyének…
Abba Íródott a tudás és mindaz amivel ÉRTHETJÜK azt , amitől többek vagyunk ,
mint más élőlény …ott vannak a válaszok bennünk a lényeges dolgokról,
amiket az ” eszünkkel ” felülbírálunk….kizárva az Istennek tetsző
ÉRTELMET az életünkből , a döntéseinkből.
Ezért nem mentesíthető senki a szeretetlensége miatt…, mert igenis
mindenki tudja mit diktál a szív…mindenki….
A mi szellemi valónk rezgésszintje nem fér a fizikai valónkhoz ,
de egy magasabb ” valami ” mégis működteti már a fogantatásunk pillanatától,
hiszen megtestesült egy lélek…élet fogant…
Emberek által ugyan , de Isten nélkül ez nem lehetne…, mert Ő leheli az életet bele abba a
szeretésbe is , amiből megengedi , hogy foganjon élet .
Ezt is megkaphatjuk a magunk akarata által is , ha Ő úgy látja ,
hogy megértünk így többet az Ő Szeretetéből.
Megkülönbözetet a szentírás két dolgot:
A gyermek ( az élet ) a férfi vágyából ( emberi ) módon fogan ,
vagy Isten akaratából – ezek a csodák ,- amikor az emberi számítás
és meglátás szerint már nem figanhatna élet …, mert olyanok a
körülmények.
Ezekkel szemben a mai orvostudomány is ” értetlenül „áll.
Pont úgy mint azok előtt a gyógyulások előtt , amely betegségeket
diagnosztizálva biztos a halála a betegnek.
Ha mi dönthetnénk egy magasabb szinten az egónkból, akkor
Istenek és nem teremtmények lennénk.
Itt nem kellene elcsúszni…
Szeretettel : Úá
UÁ, nem egy világban élünk
Ez van.
És milyen szerencse Neked is és nekem is.
🙂
Szia, Karmatörlő!
Bocs, hogy késtem a reagálással… azért van, mert vacilláltam rajta, vitába szálljak-e ismét veled. Végül is úgy éreztem, hogy a nem reagálás olcsó megoldás lenne… ebben a tónusban még végül is szívesen beszélgetek veled. Annál is inkább, mert odafigyelni való dolgokat írsz. Igyekszem nem piszkálni se a középső, se a spirituális egódat (ahogyan fogalmaztál) – kérlek Te se tedd! (Ha az ember éppen azon dolgozik, hogy feloldja, akkor ez a módszer talán nem a legjobb.)
Látom, megint jól megmondtad mindenkinek a tutyit! :)) A magam részéről kezdem lassan megszokni a stílusodat, de mivel némi hatással van az enyémre, előre kikötöm – bárminek tűnjön, amit írok, barátsággal és indulat nélkül teszem:).
Mint már írtam korábban, a tudatfejlődésnek (tágulásnak) legalább három, jól elkülönülő útja van, ebből pedig kettő gyökeresen szemben áll egymással:
Az egyik a megértés, a Dzsáni útja (ezt járom én), inkább a valódi, mély ezoterikus tanításokra jellemző, elsődleges a tudás, a gondolati tartalom, az összefüggések felismerése, másodlagos az odaadás. Pontosabban a megértésből következik, az ilyen ember csak olyan valaminek adja oda magát, és azt fogadja el, aminek megérti a működését. Alulról közelít a megengedésen és a megértésen át ahhoz a Mindent Elfogadáshoz, ami a Feltétlen, Isteni szeretetben benne van. Gyenge a hite, sokszor kételkedik, ütköznek az elméletek, lassan halad.
A másik a hit, a Bhakti útja (úgy vélem ezt járod Te, valamilyen modern, new-ages kiadásban), ami inkább a mitikus, vallásos tanításokra jellemző, elsődleges benne az odaadás, az Istenszeretet és a szolgálat. Másodlagos a tudás, magyarán mindegy, hogy miben hisz, a hit a fontosabb neki. A megértés az elfogadásból következik számára, s ha ez a feltétlen szeretetből táplálkozik, akkor képletesen felülről közelít a megértéshez. De mivel a tudás hiányos, néha egészen primitív dolgokban képes hinni (lásd szekták), türelmetlen és intoleráns más hitekkel szemben.
A különbség abból adódik, hogy az asztráltestünk és a mentáltestünk nem egyszerre, vagy párhuzamosan fejlődik – egyik életünkben egyikre, másik életünkben a másik fejlesztésére koncentrálunk jobban, egyik vagy a másik útra hajlamosabb valaki. Ez nem genetika, hanem az előző életekből következik. Ha a csakratanban gondolkodunk, akkor a Bhakti a szívcsakra szintjéről egyenesen az Adzsna csakrába emelkedik (pontosabban a 2., 4., 6. csakra fejlődése erősebb nála), az emberi szeretetből egyenes ágon az Isteni szeretetbe olvad az odaadás és az erős hite által. A hithez azért mégis kapcsolódik valamilyen gondolati tartalom, valamilyen forgatókönyv, legyen az vallás, vagy régebbi, vagy újabbkori mítosz, de ez a másodlagos.
Igen ám, de kihagyta a ráció, a megértés, az együttműködés, a más értékek egyeztetésének, a sokszínűség elfogadásának szintjét (torokcsakra), ezért az elfogadás felsőbb oktávjából vissza kell jönnie beintegrálni, felhoznia az ezzel kapcsolatos mentális tulajdonságait, vagyis az elfogadás alsóbb oktávját is gyakorolnia kell. Mintha az elfogadás a Megértés alatt és fölött is lenne egyszerre, de nagyjából mindez a torokcsakra szintjén található.
Szerintem ebben hasonlóság mutatkozik UÁ és közötted, mert egyikőtök sem képes elfogadni azt, hogy más utak is léteznek. (Látom, jól egymásra is akadtatok…:) Olyannyira erősen bizonygatjátok a magtok igazát és kizárólagosan helyes mivoltát, hogy az önmagáért beszél. Idegesít benneteket, ha valaki másképpen működik, mint ahogyan az számotokra megtapasztalt, illetve a „forgatókönyvnek” ellentmond. Ez a Bhakti útjának hátránya, vagy gyengesége, ha visszacsúszik a magasabb szintről – a másság el nem fogadása, súlyosabb esetben a kirekesztés. Ebből lesz a hittérítés és ebből lett az inkvizíció, meg a terrorizmus.
A Dzsánit nem zavarja, ha valaki másképpen hiszi, másképpen járja az útját, mert ismeri mindkét utat, tudja mik a saját hátrányai, tudja hol tart, és tudja mi fog következni. Nem türelmetlen. Nézd meg, Karmatörlő, az önmagad hitelességét ásod alá azzal, hogy becsmérled mások tapasztalatát. Nem hihető, hogy az ilyen ember állandóan a Feltétlen Szeretet állapotában él… Pontosan a megengedés nem működik nálad, amiről írsz, hogy megengedem azt, hogy másképpen is lehet, mint ahogyan én tudom… Hol van az a nyitott szívvel való elfogadás az írásaidban, amiről prédikálsz? Te egy new ages mítosz szerint élsz, amiben erősen hiszel, és úgy tűnik, működik nálad. Sok pozitív dolog van benne, nincs ezzel semmi baj, csak ne erőltesd másokra.
Egyébként, a mítoszt leszámítva, tök szimpatikus dolgokat írsz. Ilyeneket gyakorolok éppen. Nekem valószínű hitben kell erősödnöm, Neked meg lehet hogy, vissza kell jönnöd a földibb elfogadást megtanulni, hogy más utak is vezetnek ugyanoda. Valahol majd csak találkozunk!
Hermess, lenyűgöző okfejtés
Nem állítom, hogy teljesen értem mint írtál, csak van néhány titok, amit eddig nem osztottam meg veled.
Kezdem az elején. Nem az indiai hétcsakrás, hanem a 13 csakrás egyiptomi rendszert használom. Csak nem értik, ezért maradok a hétcsakrásnál. Sőt nekem, egészen biztosan több szívcsakrám van, tapasztalat. Emellett nem vagyok istenhívő, viszont, aki abban a terminológiában mozog, az akkor érti meg mit akarok mondani, ha én is azt a terminológiát használom. Nem vagyok profi, csak próbálkozom, nem biztos, hogy jó a szótár.
Energiavilágban élek, energiaminőségeket, energiamintázatokat használok. Van, amit elmagyaráztak és van, amit könyvből tanultam, és tudás származik odaátról, mármint a meditációs kérdésekből. Néztél már szét a gyökércsakráddal? Végigpásztáztad már a világod a szívcsakráddal? A gömb felületén mindenfelé egyszerre lehet látni. Jobb, mint a legyek szeme. Őszintén szólva nem igazán érzem magamnak egyik általad leírt utat sem, ebből azt gondolom, hogy sokkal több van, mint, amit agyagtáblára, papíruszra, papírra róttak. Ha lehet látni a fizikai szemeiddel, a harmadik szemeddel, a szívcsakráddal és bármelyik mellékcsakráddal, akkor a megismerésnek is akad talán több útja is.
Valóban nem tudom elfogadni, hogy nekem valahogy, mások elképzelése szerint kellene működnöm. Azt megengedem, hogy saját logikája szerint működjön. Mindenki a saját világát éli, éppen ezért érdemes látni mások világát is. Ezért is szoktam olvasni a jólfésült világod. Azután leírom, ami eszembe jut.
Elfogadással
🙂
Hát, Te tényleg kakukktojás vagy…
… vagy valami UFO-s Alien! 😀
Solohov Csndes Don-jában van egy epizód, amikor az orosz polgárháború vége felé a vörösök elkapják a fehérgárdisták parancsnokát. Házkutatást tartanak nála, és megtalálják Lenin összes műveit…
– Ezt olvasod? Mire kell ez neked? – kérdezik.
– Az ellenfél gondolkodását meg kell ismerni! – jött a válasz.
Megyek és veszek valami plejádos könyvet… hogy ugyanarról beszéljünk!
Barátsággal
Nem hinném
A két szívcsakrát pl. az egyiptomi rendszer ismeri.
Onnan lehet tudni, hogy baj van az indiaival, mert a csakrák elvileg ugyanolyan távolságra vannak egymástól a testben. Az indiaiból kimarad pár, és néhányat rossz helyre tesz. De, ha egyszer mindenki ezt ismeri?
Elfogadással
🙂
Feltételen=feltétel nélküli
Nem könnyű
Feltételen=feltétel nélküli
Nem könnyű megfogalmazni…röviden.
Csak emberi erővel lehetetlen elérni.
Az ember természete nem tud így viszonyulni a másik emberhez.
Az anyai szeretet hasonlít a feltétel nélküli szeretetre, de ma sokszor
ez sem az már….
Egy kis gyerek kérdezte : anya , miért olyan nehéz jónak lenni ?
Már megtapasztalja a kicsi gyerek is, hogy nehéz engedelmeskedni…
nehéz jónak lenni.
Mégpedig egyszerűen azért, mert ÁLDOZATTAL jár.
Nehéz áldozatot hozni.Nehéz lemondani a mi elképzelésünkről és
nehéz úgy csinálnunk , hogy a másiknak legyen jó, a másik javát
akarjuk ( az üdvösségéhez el sem jutunk , pedig az a legfontosabb)…
A Szeretet tulajdonsága , hogy csak növekedni tud , mert olyan
nincs, hogy kicsit van , mert az még nem Igazi Szeretet.
Az Igazin én az Atya Szeretetét értem .
Az áldozathozatalt Szent Fia elénk éli a legteljesebben úgy , hogy
azt ember nem tudja túlszárnyalni és mégis mi emberek is meg kell éljük…
ha szeretni akarunk feltétel nélkül…
A feltétel nélküli szeretet odaadás.A test és a lélek teljes odaadása
Istennek , majd az embernek…+ embereknek…
Egy folyamat,melyben leépül az ego és átengedjük magunkat Istennek.
Ezt Isten nem önmagunkért kéri , hanem rendszerint
egy másik emberért. ( gyerek, társ, szülő..)
Kiválaszt valakit , akiért hajlandók vagyunk áldozatot hozni, vagyis
hajlandóak vagyunk VÁLTOZNI.
A recept mindíg személyreszóló…
Úá
Stressz és elutasítás
Kedves Úá!
Olyan fogalomrendszerben gondolkozol, amivel állandó megfelelési kényszerben tartod magad.
Nincs igazibb, meg még igazibb, nincs kicsi szeretet, meg nagy szeretet, meg igazi szeretet, meg igazibb élet, meg igazabb isten sem. Csak az van, amit megélünk.
Ha önmagadtól és az istenedtől való távolságot éled meg, sosem jutsz el hozzá.
Ha azt gondolod, hogy megfoghatatlan, hát, az tuti hogy soha, de soha nem fogod megfogni. Sőt, amikor megfogod, akkor sem hiszed el.
Isten nem akar és nem kér áldozatokat, nem hóhér, nem azért alkotott, hogy ledaráljon. Isten játszani akar veled, de a magatartásoddal elutasítod a felkérését. Nem, nem én nem vagyok méltó arra, hogy játsszak veled. Miközben fogja a kezed és segítene felmenni a színpadra, te tiltakozol, nem, én nem érhetek fel hozzád, én nem játszom veled. Kiszakítod a kezed az övéből és maradsz ott, ahol vagy, merthogy megfoghatatlan, mi az hogy csak úgy megfogja a kezed! Biztosan nem is ő volt, csak egy ármány, ő megfoghatatlan.
Én, én feláldozom magam, rendelkezz velem! Üdvözülni akarok!
És akkor Isten széttárja a karját játszhat tovább nélküled. Miért is? Mert elutasítottad.
Miért nem fogadod el a felkérést és miért nem azt kérdezed meg, hogy mi is ez a játék, milyen szerepet kellene játszanod? Az áldozatot biztos nem, az már nagyon megy, nagyon uncsi. La Divina Commedia az mindig új szerepeket ruház az emberre, olyat, amilyet még nem játszott, de amire már kész.
🙂
Karmatörlő !
Érdekes ahogyan értelmezed amit írtam.
A lényeg
Karmatörlő !
Érdekes ahogyan értelmezed amit írtam.
A lényeg pont az , hogy egyedül Isten az aki úgy fogad el amilyen
vagy.Nem kell megfelelned ! De te ezt mindíg ” kifordítod „.
Emberek visszajelzéséből is megismerheted magad
de az rendszerint nem fedi a valós helyzetet.
Ha egyszer belegondolsz abba , mi lenne az emberrel ha nem ismert volna
meg nagyobb Szeretetet, mint amit emberek adhatnak ,az éppen adott szituban ,
adott feltételek mellett …
Isten pont úgy szeret , ahogyan
az a legjobb ,ahogyan biztosan a javadat
szolgálja…
Játékról beszélsz…Lehet játéknak is tekinteni ..
.ez… a te elképzelésed ….
A teljesség nem zárja ki a játékot sem ,abba az is benne van…
De az Isten szerinti JÓ sokszor áldozattal jár.
Pl.:Amikor egy nő anya lesz , lemond sok, sok dologról , a saját időbeosztástól
a ma oly vonzó szabadidőig stb…azért mert mindennél akkor fontosabb az ,
akit magában hordott… ( ha EGÉSZséges nő , akkor így éli meg , áldozatot
hoz egy másik emberért és ezt bevállalja, mitöbb tudatában van annak , hogy
az , hogy gyermek édesanyja lesz , áldozattal fog járni. ! ! !
Vagyis mint nő kész a szeretetre.
Játszadozhat is persze , de az nem szokott sikertörténetté válni,
mert a férje és a rábízottak nem játékszerek ( például )
Igen az élet valósága az áldozat.
Áldozat minden amit a másik emberért teszünk , különböző
tudatossági szinteken ahogyan ti mondjátok…
A lemagasabb szint a másik ember java !
Az , hogy MIBEN tudatosodunk ez hozzáállás kérdése …
és akarati tényező is…
VAN olyan , hogy az áldozatvállalásban IS tudatosodik egy személy …
Isten után Szabadon.
VAN ILYEN és VOLT mindíg ILYEN tudatosodás is.( mitöbb ez teszi az
embert megismételhetetlen és utánozhatatlan SZEMÉLLYÉ )
Ha tetszik ha nem van IGAZ Szeretet.
Kérdés ki mit tart IGAZNAk ?
Éppen amit ő egy tündéri szituban ” érez ” vagy valami „MÁST „? !
Igen van emberi szeretet és van Isteni szeretet.
A kettő csak fényévekre van egymástól, de végülis ez nem egy tétel
ha úgy akarjuk !
Még egy gondolat:
Isten Szeret és nem játszik az emberrel !
Ebben IS különbözik a Szeretete az emberétől , de NAGYON !
Ezért tudjuk biztosan felismerni Őt !
Igen sokszor szép játékokat is megismertet az emberrel ,
de annak is megvan a maga helye és ideje Nála ,
pont úgy mint az áldozatvállalásnak ,a fiatalságnak
az érettebb kornak …és
az Ő színről színre ltásának is !
A
szerepeket
is kiosztja mindenkinek a tehetsége szerint azért,
hogy az Ő Történetének a szereplői lehesünk, annak amit Ő
Öröktől fogva és visszavonhattlanul megírt !
Igaz szeretettel : Úá
Hát, akkor ez van, Úá
Akkor ebben a világban élsz.
Sajnálom, hogy mindenben az áldozatot látod, de hát, szerencsére ez csak egyike a megélt világoknak.
Csak a Te világod.
Hát, nem leszel azok között, akik képesek megvalósítani az úgy lent, mint fent világát, nem azok közé tartozol, akik képesek az égi boldogságot a Földön megélni. Mert elképzelni sem tudod, hogy itt és most lehetséges. Nem engeded, hogy itt és most megtörténjen veled.
Tényleg sajnálom.
:):(
Ember !
Az a VALÓSÁGOS világ ! amit írtam… ! ! !
Sajnálom ,
Ember !
Az a VALÓSÁGOS világ ! amit írtam… ! ! !
Sajnálom , ha kiábrándít téged , hogy nincs szenvedés és
áldozat nélkül IGAZI ÉLET.
Egyszer be kell csukni örökre a lányregényeket , -de ez nem jelenti azt,
hogy ne legyenek álmaid…
Ami engem illet -Élem a földi menyországot !
Gyönyörű életet kaptam , minden nehézség ellenére !
Már éltem nagyon ” lent ” és most élek „nagyon fent ” !
Pont ezért írhatom le biztonsággal amit leírok….
De nem baj , ha nem érted ,,,, most még…
Szeretettel : úá
Kedves Útonálló!
Ne haragudj, remélem, nem támadásnak veszed, nem az a szándékom. De szerintem annyira el vagy varázsolva a saját Világodban (mert az a Világ, amiben élsz, az a Te Világod, olyan, amit Te teremtettél Magadnak- szerintem), hogy annál tovább nem látsz. A Te életed, úgy éled, ahogy akarod, de lehet, hogy azért egy kis elfogadás ‘üdvös’ lenne.
Szerintem itt senki sem akar meggyőzni a saját igazáról, nem terjeszti a saját világképét úgy, hogy márpedig az úgy van, és kész. Ha valaki Másokat győzköd valamiről, az leginkább Saját Magát győzködi. Szerintem.
szeretettel: Bochecha
Kedves Bochecha !
Mindenki él egy világban .
Ebben mind egyform
Kedves Bochecha !
Mindenki él egy világban .
Ebben mind egyformák vagyunk.
Itt a szeretetről beszélgetünk és mindenki azt írja amit él
a jelen pillanatban.
Köszönöm a meglátásod.
Szeretettel :Úá
ÚÁ, amit megélsz, kizárólag a saját világod
Pontosan értem.
Elbeszélünk egymás mellett.
A világ, amelyet Te élsz meg, csak neked a Valóság. Ebből azt hiszed, hogy másnak is az.
Hát nem.
Nagy szerencse, hogy én meg a saját világomban élek, mert a világod számomra rémálom lenne.
Bizonyára ez fordítva is igaz.
Mindaz, amit olyan hu, ha, jaj, áldozatnak élsz meg, az számomra nem létezik. Áldozatot sem kell hoznom. Soha. Meghozom a döntést, hogy vállalom vagy sem, örömmel teszem-e vagy sem. Ha nem örömmel teszem, nem teszem meg. Ha meg örömmel teszem, nem áldozat. A világomban nem létezik áldozat. Nem azért, mert rózsaszín szirupos, hanem, mert tudatos.
Gyerek? A gyerekek az életben természetesek, áldozatvállalásként megélni az én világomban súlyos lelki defektusnak számít. Én örömmel nevelem a gyermekeket.
Semminek és senkinek nem vagyok az áldozata. Még magamnak sem. Ehhez természetesen le kellett számolnom a rémesen unalmas és nagyon kényelmes áldozat szereppel. Nálam azt jelenti, hogy sok formában meg is kellett tapasztalnom. Bizonyára vannak olyanok is, akiknek kevesebből is sikerült. Szerencsére már túlléptem rajta. Pá-pá, áldozat!
Ha áldozatként élsz, lesz még alkalmad bőven megtapasztalni az áldozat szerepet, így majd jól megerősítheted a világképed, hogy milyen nagyon sok áldozatot kell hozni és milyen nagyon áldozathozó vagy.
Közben nem vagy tudatában, hogy minden kizárólag, kizárólag rajtad múlik.
Ezért van, hogy a gyönyörű életed is kapod.
Kösz, nem. A magam részéről én formálom az életem, törölt karmával, tiszta lappal. Pont olyanra, amilyenre csak képes vagyok. Szerencsére örömmel élem.
Harmóniával
🙂
Kedves Karmatörlő!
Hogyan törölted a karmádat?
Az nem azt
Kedves Karmatörlő!
Hogyan törölted a karmádat?
Az nem azt jelenti, hogy kilépett a születés és halál körforgásából? Vágytalan, bűntelen?
Azt mondod: szerencsére örömmel éled az életed.
Ki az, aki éli?
Nem azért élsz, mert még dolgod…karmád köt ide?
Vagy már megszűnt teljesen a személyiséged, akire hatna a karma?
Nem csak a megvilágosodott lehet karma-mentes?
Kérlek…nem támadlak. Csak kíváncsi vagyok mi alakult ki benned ezzel kapcsolatban.
Karmatörlő!
Nem nyitsz ennek egy új topic-ot? :)))
szeretettel:Bochecha
Még biztosan nem
Bochecha, nem vagyok autentikus forrás karmatörlés ügyben, ezért nem nyitok topikot. Csak azokat az irodalmakat igyekeztem bedobni az érdeklődők tudatába, ahol ennek az információnak utána lehet menni. Utána el lehet dönteni, hogy nekiáll valaki vagy nem. A kérd és megadatik törvénye szerint a szándékod kinyilvánítása után minden megtörténik ahogy neked kell. Pontosan olyan ütemben, ahogy képes vagy befogadni, de neked meg kell tenned a lépéseket, amire késztetést érzel. Minden csak rajtad múlik.
Amikor elakadtam vagy külső segítség kellett a továbblépéshez, akkor a legkülönfélébb ürügyek mentén találkoztam emberekkel, akik tudtak segíteni. Nekem csak el kellett fogadnom.
Ja, úgy kezdtem, hogy egy tízmilliószoros napon kinyilvánítottam a szándékomat.
Mivel én olvasós vagyok, könyvben olvastam másfél éve. A 2012 van választásod című könyvben feketén-fehéren olvasható, hogy karma elengedve. A plejád tanítások között szintén olvasható.
Nagyjából ennyi az egész. Egyszerű és működik.
Szerinted? Bele mernél vágni?
🙂
Tízmilliószoros nap és társai
Hűűűű… először erre reagálnék. November 7-n ismét lesz, és ez valahogy folyamatosan benne van a tudatomban… :)))
„A 2012 van választásod című könyvben feketén-fehéren olvasható, hogy karma elengedve. A plejád tanítások között szintén olvasható.”
Nos. Az említett könyvek valahogy… hogy is mondjam… nem érzek késztetést rá, hogy elolvassam őket. Viszont kapok segítséget innen-onnan, meditációban, meg persze emberektől is. Elindultam egy úton, amiről nem tudtam, hogy mi a ‘neve’. Bár nem is kerestem címkét hozzá… Aztán egyszer csak valamelyik nem régi eszmecserénknél esett le, hogy mit is csinálok… Csak leginkább a magam módján… :)))
szeretettel:Bochecha
Ciklusváltás van, új világ születik
A Földön az élet-halál körfogásában a lélek fejlődésének metódusa a karmikus leckék révén történő tanulás. Ciklusváltás van és lezárták a karmikus lélekfejlődési köröket. Ehhez az energetikai változáshoz igazodom. A földi leszületéshez kötődő karmánkat engedték el 2000-től. Az egész emberiségét és benne minden egyes emberét. Ezt tisztítottam ki az energetikai rendszeremből. Már azt hittem teljesen, de még nem vagyok a végén. Ragaszkodom még néhány idejétmúlt kötelékhez.
Most mindenki megtisztulhat a földi karma kötöttségeitől, aki hajlandó elengedi a karmáját. 2000-től mindenkinek elengedték mindenkivel szembeni karmikus adósságát. Senki nem tartozik senkinek. Csak nekünk is el kell engedni a karmánkat és végigmenni a tisztításokon.
Ez nem azt jelenti, hogy a visszahatás törvénye többé nem létezik, csak azt jelenti, hogy most magunk írjuk mindennapi életünkkel a karmánkat, a visszahatás pedig azonnalivá vált, magyarán azonnal visszakapjuk, amit kibocsátunk.
Szerintem kalandra fel!
🙂
Karmatörlő, ez úgy hangzik
…mintha azt mondanád, hogy azok a kövek, amelyeket korábban hajítottál el, nem fognak becsapódni, mert valaki ezt jóindulatúan elintézte, ezért nem jön semmilyen visszahajítás, feltéve, ha mi is úgy akarjuk?
Vagy, indítasz a fürdőkádban egy hullámot azzal hogy lejjebb csúszol, és valaki elintézi, hogy nem jön vissza a másik végéből és nem borít be, ha azt mondod, hogy hajlandó vagyok elengedni a magam részéről a beborítást? Tudod, mekkora hasznot tudtak csinálni ebből a mítoszból, akik kitalálták?
Annyi még talán hitelesnek tűnik, hogy a történések valóban felgyorsultak, így minden visszahatást korábban tapasztalunk meg. Ne haragudj, ez meghaladja az én értelmi képességeimet, bár igaz, hogy amolyan logikusra átszabott mérnöki agyam van.
Továbbra is barátsággal
Valahogy így, Hermess
Továbbra is a vonzás törvénye érvényes. Ami az energiatestedben van, az jön vissza.
A karmikus köröken a fizikai test csakráiba bepecsételt karmapecsét energetikája elsődlegesen érvényesült + a sorsgömbök, + az energiatestek kisugárzása + folyó energetikai teremtés. Ez az energiamix jött vissza hozzád. Szépen programozott élet. A karmapecsét elsődlegessége mellett arra mentél amerre kellett, ha mégsem, alternatív valóságot nyitottál.
A karmatörlés lényege, hogy a karmikus kötöttségek megszűnnek. Kikerül a teljes energetikai rendszeredből a karmikus energia. Onnantól a többi energiád működik. Arra is lehetőséged van, hogy az energiatested minden egyes rétegét megtisztítsd. Szándék és engedély, csak ennyi kell. Tudatalatti, lenyomatok, gondolatminták háttérbe szorulnak a jelenbéli teremtő energiáiddal — gondolat, érzés, elfogadás– szemben. Ennyi történik.
Ami kimegy, az vissza is jön. Majdnem azonnal. Hazudsz valakinek? Ma már pár órán belül vagy két napon belül be fognak csapni. Ha magadnak hazudsz, akkor is. Segítesz valakinek, előzékenységgel találkozol. Magad formázod az energiarendszered. Semmi ördöngősség.
Elég logikus?
Elfogadással
🙂
Ez meg olyan
…mintha úgy tennék, hogy kiszállok a fürdőkádból, miután a hullámot elindítottam, de közben mégis ottmaradok…:) Na, jó, a kvantumfiziában van valami ilyesmi.
Kedves Karmatörlő! 🙂
Lefordítanád magyarra? Köszi! 🙂
„A karmikus körökben a fizikai test csakráiba bepecsételt karmapecsét energetikája elsődlegesen érvényesült + a sorsgömbök, + az energiatestek kisugárzása + folyó energetikai teremtés. ”
szeretettel:Bochecha
Valahogy így, Hermess
Továbbra is a vonzás törvénye érvényes. Ami az energiatestedben van, az jön vissza.
A karmikus köröken a fizikai test csakráiba bepecsételt karmapecsét energetikája elsődlegesen érvényesült + a sorsgömbök, + az energiatestek kisugárzása + folyó energetikai teremtés. Ez az energiamix jött vissza hozzád. Szépen programozott élet. A karmapecsét elsődlegessége mellett arra mentél amerre kellett, ha mégsem, alternatív valóságot nyitottál.
A karmatörlés lényege, hogy a karmikus kötöttségek megszűnnek. Kikerül a teljes energetikai rendszeredből a karmikus energia. Onnantól a többi energiád működik. Arra is lehetőséged van, hogy az energiatested minden egyes rétegét megtisztítsd. Szándék és engedély, csak ennyi kell. Tudatalatti, lenyomatok, gondolatminták háttérbe szorulnak a jelenbéli teremtő energiáiddal — gondolat, érzés, elfogadás– szemben. Ennyi történik.
Ami kimegy, az vissza is jön. Majdnem azonnal. Hazudsz valakinek? Ma már pár órán belül vagy két napon belül be fognak csapni. Ha magadnak hazudsz, akkor is. Segítesz valakinek, előzékenységgel találkozol. Magad formázod az energiarendszered. Semmi ördöngősség.
Elég logikus?
Elfogadással
🙂
Az jutott eszembe,
… hogy a karmikus kötés két teljesen különböző részből áll:
1. Egyrészt van maga az egyszer tudatlanságból elkövetett és valami stressz folytán beégett „program”, aminek a következtében ugyanolyan hülyén (konzekvensen hasonló módon) reagálunk, viszonyulunk bizonyos döntéshelyzetekben. A feladat felismerni ezt akár a kiváltó ok nélkül is, és megváltoztatni a reagálást. Ez jöhet az előző életből, de az összes tudatalattiba begyűjtött, pl. gyermekkori sérülés, kondicionáltság ugyanígy működik.
2. Másrészt van az ellenhatás, a következmény, mégpedig ahányszor a hibás programot lejátszottuk, annyiszor. A kettő a karma emlegetésekor összemosódik. És akkor még nem beszéltünk a csoportos karmáról. Azt hiszi valaki, hogy a klimaváltozás hatását megússza, mert elengedték a karmáját?
Azt még el tudom képzelni, hogy az elsőt, a felismerést segítenek végbevinni és a programot elengedni, de hogy a visszahatást elengednék… A programot ki lehet szerelni, de az ellenhatás akkor is utolér. Miből fog a sok emberke okulni? Mi fogja őket fejlődésre késztetni ha a visszahatás megtapasztalása megszűnik? Amikor a látens karma elkezd megnyilvánulni, annak a hatását már nem lehet elkerülni. Addig meg nincs miből felismerni.
Azt mondod, hogy ha továbbra is elköveti, akkor azonnal meglesz a visszahatás. De hát akkor meg ugyanott tartunk, ahol annak előtte, míg fel nem ismerte a programot, csak felgyorsult az egész.
Szerintem nagy csalódások fognak érni… az életben.
„A földi
Szerintem nagy csalódások fognak érni… az életben.
„A földi leszületéshez kötődő karmánkat engedték el 2000-től.”
Tehát, aki utána született az már karmamentes?
A lélek fejlődése évszámhoz lenne kötve?
„2000-től mindenkinek elengedték mindenkivel szembeni karmikus adósságát.”
Értem-értem, de ki engedte el? Ill. kik…engedték el?
Ilyenre nem csak Isten lenne képes? Az egy.
Segíts kérlek :)……
Igen.
A 2000 után született gyerekeknek nem kaptak karmapecsétet a csakráikba. Látható, ellenőrizhető.
Sorsgömbjeik természetesen vannak.
Igen, úgy tűnik, Isten akcióba lépett 1999 decemberében.
Nagyon profi, ugye?
Nem lett évszámhoz kötve a lélek fejlődése. Cezúra van, úgy döntöttek, hogy az emberiség felkészült a nagy váltásra. Mostmár csak vissza kell találnunk önmagunkhoz, mostmár nem helyzetgyakorlatokat kell megoldani, csak visszatalálni önmagunkhoz, ott úgyis ott van az összes eddigi gyakorlatunk és az eredménye is. Ehhez persze vannak kulcsgyakorlatok, amelyek segítenek, de ez már nem az, mint volt. A ciklusváltást és a dimenzióváltást együtt kell megugranunk, ehhez minden képességünknek birtokában kell lenni. Már nincsenek nehezítések.
Beszélgess olyan gyerekek szüleivel, akiknek karmátlan a gyereke. A 2-3 évesek már most mesélik, lerajzolják előző életeik egy-egy részletét. Néhányuk a galaktikus kommunikációba is képes bekapcsolódni már most. Más generáció, mint az előzők.
Csodálatos!
🙂
A maszlagos részt ajánlanám…
http://www.onmegvalositas.hu/blog/hajni840203/amorah_qan_yin_plejadok_fenykuldottei_avagy_2012_vilagvege
Gondolatom Karmatörlönek
Ne már! Ugye ezt nem gondolod komolyan?:) Miért pont 2000 vagy miért akármelyik dátum?
Hiszen tudjuk hogy az idö és a tér csak itt a fizikai világban létezik!!!!!
Meg aztán miért kellene eltörölni a karmát!?
Nincs negatív és pozitív karma.Csak következmények vannak!Ennyire gyenge vagy hogy nem mersz szembenézni a tetteid következményeivel?
Szerintem ha lenne is ilyen lehetöség hogy karmatörlés akkor sem élnék vele!…ès mi van ha eddig jó voltál és most jönne a megérdemelt jutalom?………és te fogod és eltörlöd…..!?
Ne haragudj Karmatörlö hogy kemény voltam,de segítö szándék vezérel.Szeretettel:Erika
felelősségáthárítás?
Na erről meg az jut eszembe, hogy felfigyeltem Törcsi írásaira régebben, és hirtelen be is raktam a képzeletbeli néhány számomra érdekes és fontos hozzászólók listájába. De valahogy mégiscsak az az érzésem mostanában (bár nagyon keveset olvastam még tőle), hogy ő csak egy, hát pókeres nyelven szólva by-the-book player. Szóval a kérdés az, hogy éled is, vagy csak tudod (/elhiszed azt amit olvasol)?
Amúgy a másik ami most eszembe jut, hogy lehet hogy neki is – mint ahogy legújabb felfedezésem szerint nekem – a felelősségfelvállalással lenne problémája, ezért is beszédes lehet a Karmatörlő név, vagy nem?
Jaguár, a karmatörlés nem felelősséghárítás
Jaguár, a karma törlése, elengedése során minden korábbi tetteddel és következményével szembesülsz. Nem csak lájtosan kapod meg némelyiket, mint a karmikus körökben. Nincs hárítás. Amit feldolgozás nélkül elengedhetsz, az mehet, amit fel kell dolgoznod, mert akadályként áll a fejlődésed és a rezgésszinted emelkedése előtt ott kőkemény feldolgozás van. Léted minden elemének és következményének tudatába kerülsz.
A helyzet pont fordítva van. A karma kényelmes korlátai között maradni a felelősséghárítás.
🙂
Jagu!
Ha pl meditációban visszaadsz Mindenkinek mindent, amit valaha elvettél Tőle, az is egyfajta karmatörlés, nem? (tudatosítod, feloldod, elengeded)
Ennek fényében felelősséghárítás-e a dolog?! 🙂
szeretettel:Bochecha
Szia Erika!
Csak lejárt a lemez és a régi lemezt levették, újat tettek fel.
Magasabb rezgésűt. Ahhoz, hogy könnyen meghalljuk az új lemezt segítséget kapunk, a régi frekvenciájáról áthangolnak az újra. Ehhez kell a karma kitiszítása. Ennyi.
Szabad világban élünk és mindenki dönthet afelől, hogy merre lép. Elhiszem, hogy milyen nagyszerű összekötözött lábbal megtanulni kánkánozni, a magam részéről a kötelek eltávolítása mellettit választottam.
A karmikus köröket lezárták, nem kér rajtad senki semmit. Az egy módszer volt, mostmár más módszerek vannak. Ennyi. Elhiszem, hogy milyen klassz volt, amikor a gyerekek úgy tanultak meg írni, hogy palatáblára írtak és petróleummal világítottak otthon, de idejétmúlt mára.
Ma már maga a fény világít nekünk, de ha ragaszkodsz a petróleumhoz, ez senki nem vitatja el tőled, továbbra is lehetőséged van a petróleum fénye mellett élni.
Igen, a multidimenziós világban nincs lineáris idő, de a háromdimenzióban van és ezzel számolni kell. Ez ennek a világnak a sajátja. A negyedik dimenziós rezgésszinten már nincs lineáris idő, de még nem tartunk ott.
Hogy miért pont most avatkoztak bele a folyamatokba, azt még sosem kérdeztem. Bizonyára valahol utána lehet nézni.
Hogy miért érdemes a karmától megszabadulni? A karmapecsét kétfelé álló tölcsérré zsugorította a csakráid. Ez azt eredményezte, hogy csak a pecsétnek megfelelő energiákat vehetted fel és kiszámolhatod, hogy mennyivel kisebb felületen, mint ami a csakrák eredeti formája, a gömb. Erről van szó. Amíg a karmapecsét rajtad van, nem juthatsz hozzá az összesféle energiához, amit rendelkezésedre bocsátanak. Választhatod ezt is, csak senki nem kéri már, választhatod a teljes spektrum teljes intenzitását is.
Ahhoz az változáshoz, ami a Földön most végbemegy, szükség van a rezgéstartomány és az áramló energia kiszélesítésére. Ha nem lenne szükség rá, minden maradna a régiben. Én bízom az alkotókban és a közös alkotásban.
🙂
Szia Karmatörlö!
Hú ez nekem nagyon zavaros!Mármint hogy karmapecsét,karmikus körök?…és kik azok akik lezárták…!?
Ugye nem azt akarod mondani hogy megengedhetjük magunknak hogy gonoszkodjunk mert van lehetöség arra hogy töröljük a karmánkat….?Erröl az jut eszembe amikor egy barátnöm bekajált egy tálca süteményt és ivott rá fogyi teát. 🙂
Különben is nem tartom igazságosnak hogy valaki gonoszkodik és megussza.Még akkor sem ha rólam is van szó!Ezért is igyekszem ebben az életmben elkerülni a hazugságot és minden olyan cselekedetet amit nem akarok hogy velem is megtörténjen.Söt szoktam kérni hogy ne kerüljek olyan szituácioba hogy ezeket megszegjem!;)
Ja!Honnan tudod hogy negativ a karmád?Mi van akkor ha jó ember voltál?
Nem értem miért kellene a könnyebb megoldást választani amikor a kiérdemelt jutalom sokkal értékesebb?Ez igaz az életben is bármire.Persze hogy haladnunk kell a korral,és élni kell vele.Amit te mondasz az nekem kisértetiesen hasonlit a gyónáshoz.Persze ha bárkinek könnyít a lelkén csinálja!De sokkal erösebb ember aki szemtöl szembe megmondja hogy mit tett,és a sértett féltöl kér bocsánatot!
Azért vagyunk itt a Földön(én legalábbis) :):)hogy tapasztaljunk,és nem azért hogy mindig mindent megusszunk!
Persze teljesen mindegy ki miben hisz hiszen sok út van.Ami nekem pl.zavaros és érthetetlen az igaz is lehet,de persze nem az én valóságomban!Ezért erröl nem is akarok a továbbiakban vitát nyitni!:)
Azért én mégis igyekszem jó,és becsületes ember lenni!;)
Mindent szabad!
Szia Erika!
A karmatörléssel semmit nem úszol meg. Tényleg nem. De még mennyire nem!
Mindent szabad, a következmények is azonnaliak. Ha gonoszkodsz, akkor visszakapod hamar, majdnem azonnal, néhány órán, legfeljebb két napon belül. Egyre gyorsabban arathatjuk le tetteink következményét. Nincs várakozás, majd következő élet és hasonlók. Az ütem egyre gyorsul, és eljutunk az azonnali teremtés és következmények világába.
Sosem az volt a cél, hogy jókislány vagy rosszkislány legyünk, hanem a tapasztalatgyűjtés. Ezért szoktad írni, hogy nincs rossz meg jó karma. Mégis egyfolytában azon aggódsz, hogy nem vagy elég jókislány. Teljesen mindegy, hogy jó vagy rossz a karma, a karma erőteljes korlát. (A karmikus körök tapasztalata az, hogy az emberek az elválasztottság és az energiasűrűség jelenlegi állapotában nem tudják ledolgozni a karmájukat. Senkinek sem sikerült.)
Pont arról beszélek, hogy lezárult a tanulási fázis. Úgy döntöttek a fejlődésünket követő és felügyelő erők, hogy eleget tanultunk, nincs szükség több leckére, elértük azt a tapasztalati szintet, hogy mostmár élesben csinálhatjuk. Röviden felnőttünk.
Ez azt jelenti, hogy a lájtos, nagyon korlátozott teremtő képességünket felszabadítják és azonnalivá válik az összes teremtésünk. Bármire gondolsz, azonnal ott lesz. Még nem tartunk ott, a ciklusváltással kerülünk át abba a rezgéstartományba. Erre kell felkészülni.
A jelenlegi földi világ legalapvetőbb jellegzetessége a félelem. A félelem az ismeretlentől, a sötéttől, a gonosztól, önmagunktól, a hatalomtól, a pénztől, a főnöktől, a bűnözőktől, az erősektől, a pókoktól, a kígyóktól, a sárkányoktól, a boszorkáktól, a csúszómászóktól, a soklábúaktól, a betegségektől, a járványoktól, az autóktól, a mérgektől, a terroristáktól, stb. stb. Ha megmaradnak a félelemvezérelt gondolati és érzelmi sémák, akkor az azonnali teremtésben is azt hozod létre. Pillanatok alatt elpusztulsz, nem tudsz megmaradni abban a rezgéstartományban. A saját félelmeid pusztítanak el. Ahhoz, hogy megszabadulj a félelmeidtől, kulcsfontosságú, hogy azok forrását felszámold. Ezek forrása az elválasztottság érzése, az, hogy nem tudod ki vagy valójában. Tisztába kell jönni teljes önvalóddal. Akkor nem fogsz aggódni. Ehhez segít hozzá a teljes energetikai tiszítás, amit végigcsinálhatsz, ha akarsz. A karma energetikájának kitisztításával kezdődik, mert ez volt a legnagyobb bilincsünk.
Annak szimulálására, hogy mit is teremtenék, ha most bekerülnék az azonnali teremtés világába egy játékot kezdtem el játszani. Mit teremtenék, ha minden gondolatom azonnal itt teremne, azonnal megvalósulna? Nem kell sokáig követni, elég egy rövid ideig. Követheted a gondolataid szárnyalását is, de adhatsz témát is magadnak, mondjuk egy probléma megoldását. Legyen mondjuk a gazdasgság. Gondolj a gazdasgságra és kövesd végégi a gondolatmeneted a legvégsőkig, hogy mi kapcsolódik nálad a gazdagsághoz. Nem csak a gondolat felszínét teremtjük meg, hanem a teljes tudatalatti hátterét is. Szerintem jó játék, a tudatosságunkat és a gondolatrendszerünket feltárja. Ehhez persze kell egyfajta elemző és kívülálló, egyben elfogadó hozzáállás is, le kell számolni az elvárásainkkal magunk felé, be kell fogadni azt, aki valójában vagyunk, mert csak ez lehet a megfelelő kiindulópont a változások elindítására. Fel kell tárni és tudomásul kell venni, hogy mi munkál bennünk.
Drunvaló írja le, hogy a nagy piramisban Ghízában van egy negyedik dimenziós hely. A negyedik dimenzióban azonnali a teremtés. Ez a piramis alatti szűk folyosó végén lévő hely és le kellett zárni a látogatók elől, mert több tucat ember meghalt ott. Olyan pókok marásától, amelyik csak másik földrészen található, de volt, hogy a tizenvalahány fős társaság mérgesgáztól pusztult el. A sötét, szűk helyen előjöttek a félelmeik és azonnal valóra váltak. Ha a sötétben arra gondolunk, hogy fényességes fény ragyog, akkor fényességes fény fog ragyogni. Ha azt is gondoljuk, hogy vakító fény fog ragyogni, amitől megvakulunk, akkor megvakulunk.
Izgis, nem?
Ùjra Szia Karmatörlö!
Igencsak ráméreztél….!:)Különben miért hívnál kislánynak?:)
Most már megnyugodtam…:) hogy nem akarsz rávenni senkit hogy nyugodtan bünözzön mert a karmát eltöröljük és kész!:)
Különben pedig én csak magamhoz képest igyekszem jobb lenni,hogy mi az ami ,,normális” totál nem érdekel!Ezért vagyok ,,kislány”(nagyon eltaláltad)!De a te elméleteidet akkor sem értem,és nem kell megértenem mert az a te világod!!!Az én stilusom sem biztos hogy érthetö mások illetve a te számodra!;) Üdv:Erika
Nem volt szándékos
Az vagy, ahová az identitásodat teszed. Ha kislánynak érzed magad és neked úgy jó, akkor minden rendben. Energetikailag viszont úgy okés, ha kislánynak érzded magad és úgy érzed jól magad. Mert gyakran képzeljük az, hogy az a jó, ha jókislányok/jókisfiúk vagyunk, de rémesen szenvedünk tőle, nos az energetikailag erősen negatív.
🙂
Hát, Karmatörlő…
… vehemenciában lekörözöd még UÁ-t is! Kitűnő misszionárius lenne belőled, vagy forradalmár… bármelyik eszme boldog lenne, ha Te vallanád! :))
Mégis csak ugyanaz ez az egész, mint ami eddig volt, csak egy jó kis filozófia van mögé téve és valóban gyorsulnak az események. Írtál egy lényeges infót, amit eddig elhallgattál – nevezetesen, hogy előjönnek a karmáid torlódva, mielőtt elengednéd őket, hogy szembenézhess velük… Ez azért egy lényeges momentum. Hát… mindenkivel ez történik éppen!
Én azt hiszem, hogy az asztrális látásod kezd kifejlődni, a harmadik szem képességei jelennek meg nálad. De ez független attól, hogy milyen úton érted el, hogy miben hiszel – 13 csakrás rendszert, vagy hét csakrásat követsz – úgy is előjöttek volna, mert ott tartasz, hogy ez következik. Nem az a lényeg, hogy milyen mítoszt, vagy vallást, vagy forgatókönyvet követünk, hogy milyen technikákkal értük el a spirituális képességek megjelenését…
A lényeg az, hogy ezeket a képességeket milyen célokra fogod használni…
Döntéshelyzet előtt állsz, mert valóban, a teremtő erők mindenkinél felerősödnek az Adzsna csakra szintjén. Szabad akaratodból választhatsz, hogy az Isteni energiák által kapott képességeket mások segítésére, a fejlődés, az élet segítésére fogod-e használni, vagy önmagad kényelmének, gazdagságának az erősítésére. Az egész New Age Amerikából jött, s azt gondolom, hogy fogyasztáscentrikus ideológia van mögötte, ami látható, hogy hová vezetett. Igen, hitelből, és mások rovására mindent meg lehet teremteni magunknak…
Utóbbi esetben a teremtés eszközei bár ugyanazok, de amit önzésből vonz be valaki ezek birtokában, az nagyon hasonlít a fekete mágiára. Én bízom benne, hogy ezzel a megkülönböztető képességgel is rendelkezel már, hogy milyen célokba fekteted azt a pluszt, amit megkaptál.
Jó karmatörlést kívánok neked… Megyek én is dolgozom a magamén, mert már lassan főállásban blogozok itt.
Sokkal egyszerűbb
Hermess a fekete mágiába sokkal egyszerűbb becsúszni. Úgy is be lehet csúszni, hogy a legjobb szándék és a segítés vezérel és pénzről szó sincs. Ha valaki úgy segít, hogy nem kérik, az már fekete mágia. Tilos más energetikájába tekinteni és piszkálni a kérése nélkül. Ennyi elegendő az ún. képességek elvesztéséhez.
Persze a fullextrás sötétenergiás fekete mágia megint más kategória.
Semmi negatív nincs abban, ha valaki a gazdagság összes aspektusát megélve gazdagságban él. Ez a normális. A legnagyobb feladat most a szegénységtudattal leszámolni. Ezt mindannyian sokszorosan és különböző léptékben megkapjuk, amíg végre megtanuljuk, hogy mindenünk megvan, kivéve, ha elutasítjuk (nem érdemeljük meg, bűntudat, stb).
Létezik a Föld természeti erőforrásaival összhangban lévő komfortos életmód. Ha leszámolunk a lelki defektusokkal és a szegénységtudattal, akkor már nincs szükség presztízsfogyasztásra és presztízstárgyakra, szükségtelen felhalmozásokra.
Nem kell a kőkorszakba visszamenni életmódban, hogy a Földdel, minden érző lénnyel és önmagunkkal harmóniában tudjunk élni.
Például fűnyírás előtti napon, vagy aznap szólok a kertben minden aprólénynek, hogy jön a zümmögő, mielőtt megmetszem a szőlőt szólok, hogy nyírbálás jön. A növények is éreznek.
Szép, új, tudatos világ.
🙂
Írtad, hogy más energetikájába tekinteni… 🙂 Kérés nélkül
Írtad, hogy más energetikájába tekinteni… 🙂 Kérés nélkül pár emberre ráingáztam(sokszor éreztem, hogy nem kéne, bár az inga se mutatott nem-et, amikor kérdztem).. igaz, most már nem „kívánom” :), de az ilyen „szabályok” megszegését lehet valahogy „jóvátenni”? 🙂
Persze! Minden bűnöd megbocsátásra kerül, ha Te megbocsátod
Persze! Minden bűnöd megbocsátásra kerül, ha Te megbocsátod magadnak… Odaföntről kegyelem érkezik, csak mi szívatjuk itt magunkat a bűntudattal… Mondom én, hehe.
csaesz
Előbb…
azt nézd meg, hogy honnan nem kaptál ‘nem’-et…
Csaesz, jól szóltál! 🙂
szeretettel:Bochecha
A szándék a döntő…
… hogy milyen szándékkal tetted. Ingázással nem lehet senkinek kárt okozni. Felhasználtad valami rosszra az információt? Manipulálásra? Ne hagyd már magadat besz…tni. Szavakkal sokkal jobban lehet bántani. Honnan tudjuk, hogy milyen viszonyban volt azzal, akire ingázott és mi célból tette? Magánügye.
Bocsánatot kérsz,
Csaesznek igaza van, azzal egészíteném ki, hogy az eddigiekért utólag bocsánatot kellene kérni.
A következőknél előbb engedély kérés. Ha megkaptad, akkor ingázhatsz, vagy kuksolhatod, amire engedélyt kaptál.
🙂
Bocsánatkérés?
Miért kéne bárkitől is bocsánatot kérni? Én talán azt mondanám, hogy sajnálom. Mert akkor az tényleg az én őszinte érzéseimről szól, nem a másiknak pitiznék hogy gondoljon már egy kicsit szebbet rólam. A bocsánatkérésről az jut eszembe, hogy kislány koromban előfordult, hogy valami „rosszat” csináltam, és csak akkor nézhettem tévét, ha előtte bocsánatot kértem anyáméktól. Le is szoktam a tévénézésről..:)Szóval a bocsánatkérés szerintem mindig meglesi hatását.
Amúgy kitől kellene bocsánatot kérnie? A Jóistentől? Valahol itt írtad, hogy ő mindenkit feltétel nélküli elfogadással szeret. Akkor??
Attól, akiben kéretlenül és engedély nélkül vájkált
Sajnálom, rádingáztam? Sajnálom, véletlenül megnéztem az auratested, úgyhogy mostmár tudom az összes traumád, mindent, amit szégyellsz és titkolni akarsz. Hogyan?
Ha valaki a legprivátabb szférádban vájkál számodra elegendő, ha annyit mond, hogy sajnálom?
Számomra ez bocsánat kategória.
🙂
nálam a „sajnálom” többet jelent, mint a „bocsánat”. Sokkal
nálam a „sajnálom” többet jelent, mint a „bocsánat”. Sokkal őszintébb, igazibb megbánást takar. Abban azonban továbbra sem értek egyet veled, hogy ezért bárkitől is bocsánatot kellene kérni. Ha ezt Szabox bűnnek érzi, hogy valakire ráingázott a tudta nélkül, akkor saját magának kell megbocsátania.
1.A másik nem tudja megbocsátani, hisz nem is tud róla, ezért aztán nem is haragszik.
2. Ki nem sz..ja le a másik haragját, ha én már megbocsátottam magamnak? Az tökre az ő problémája.
Vannak alapszabályok, a szándék önmagában kevés
Vannak alapszabályok, amelyeket be kell tartani az asztrális síkon. Lehet engedély nélkül mindenfélét csinálni, ez szándéktól függetlenül feketemágia. Ennek határai vannak, más határai lesznek, ha átfordul a sötét energiák használatába. Szerelmi kötés a pár egyik felének tudta nélkül, az totál fekete mágia.
Ha egy gyógyítót arra kérsz, hogy nézze meg a szerelmed, hogy van-e valami baja, fekete mágia. Mivel nem öntudatlan, nem a gyereked, akiért te vagy a felelős, ezért, ha ezt meg teszi a gyógyító, tilosban jár. A megvizsgálandó alany engedélye kell már a vizsgálathoz is. A szándéktól tökéletesen függetlenül fekete mágia.
A lélek érzékeli az irányába történő energetikai áramlásokat. Az, hogy az egója nem tud róla, az csak egy dolog. A lélek a lélekkel kapcsolatba kerül. Amennyiben a beavatkozásra nem ad engedélyt, tilos beavatkozni. Ez alapszabály. Ha ennek ellenére beavatkoznak, az gáz.
A sötét energiák használata esetén gyakori, hogy a lélek érzékelési küszöbén kívül dolgozzák meg, illetve ismeretlen enerigákat használnak. Ez végképp nem szándék kérdése, ez hard fekete mágia. A szerelmi kötések esetében van, aki full sötét energiás kötést állít elő.
És olyan beavatkozások után, amelyek ártanak másoknak, azután kötelező a bocsánatkérés. Nem szavakban és felszínesen, hanem ellenőrzött körülmények között és szívből. Ez attól teljesen független, hogy magadnak megbocsátottál-e már. Természetesen attól kell bocsánatot kérni, akinek ártottak.
Tudod, a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.
A jószándék kevés. Magunknak megbocsátani szükséges, de nem elegendő. Jóvá is kell tenni. Az egész folyamatban az utóbbin van a hangsúly.
Csak óvatosan és tisztelettel mások iránt.
🙂
Mindenki a szeretetet illetően „sérült „.
Amíg nem hiszünk egy
Mindenki a szeretetet illetően „sérült „.
Amíg nem hiszünk egy mindent felülmúló Szeretetben ,ami értünk van,
ami ( aki ) úgy fogad el , amilyenek vagyunk,addíg nem tudjuk magunkat elfogadni
és főleg nem feltétel nélkül.
Amikor megérezzük azt a Szeretetet ,ami jóval felülmúl egy mindenkori emberi
szeretetet, ( persze előszőr a családban kapjuk meg , ha
megkapjuk )
akkor azért , mert ez a Szeretet elfogadott minket úgy, ahogyan vagyunk,
+ meg is tísztulunk ezáltal ( illetve hihetővé válik száminkra ,hogy
jók és tiszták vagyunk v jók és tiszták lehettünk újra )
-onnan tudjuk elfogadni a másik embert, nem azért mert kell,
hanem mert minket már elfogadtak…mi már teljes biztonságban vagyunk…
Nem vagyunk „rászorulva ” emberi szeretetre , mert megkaptuk teljességgel.
Nem a másikból táplálkozunk már…, nem tőle várjuk az elfogaást ,
hanem képessé válunk mi elfogadni ! ! !
Ezért vagyunk itt , így nyilvánvaló,hogy
ezt a szeretetet tovább kell adjuk a megfelelő időben, a megfelelő
szerepben , munkában… stb , az embertársainknak …
Amikor már így vagy , akkor már „részletkérdés „, hogy a másik
milyen tulajdonságokkal bír…, meg mi az indítéka…
Mert egy másik dimenzióból tudod nézni…
Emberek által igazán nem ismerheted meg magad, hiszen ők
mind a saját szűrőjükön át látnak téged és ez kevés a TELJES megismeréshez,
mert emberi…nem TELJES…
Szeretettel :úá
Most fején találtad a szöget ÚÁ!
Sokat és sokfélét irtál már……. nem értettem veled egyet …….de
ez az irásod teljesen igaz!
Igy van, ahogy irod kedves ÚÁ, azzal a kiegészitéssel, hogy nem „hinnünk” kell egy mindentfelülmúló Szeretetben, hanem megtapasztalni és akkor már TUDJUK is.
Kedves UÁ és kedves Névtelen!
Ti hogyan definiálnátok a feltételen szeretetet? Mi az? Mi jellemző erre az állapotra? Nemcsak én kérdezem, Erika is kérdezte, mások is írtak róla. Dobjuk össze, ki mit tapasztalt meg ebből.
Ti mit tanácsolnátok egy átlag haladónak, aki a fogalmat már ismeri, és mielőbb el szeretné érni, mit tanácsolnátok, mit tegyen hogy megtapasztalja?
Megfogható és kipróbálható tanácsokat adjatok, kérjük szépen! Hogyan tudja egy jóérzésű ember ezt az állapotot mielőbb elérni? Ti már tartósan benne vagytok, tehát tudjátok, ahogyan Névtelen írta is.
Jó kis kérdések…!
Tartósan még- részemről- nem vagyok benne (mármint a feltételnélküli szeretet állapotában), viszont megtapasztalni már megtapasztaltam egy sokkal magasabbrendű szeretetet, mely nem belőlem jött – az biztos 🙂
Hogy hogyan?
Arra vannak gyakorlatok is, de kegyelem által jöhet spontán is.
„Nekünk azért vannak problémáink a feltételnélküli szeretettel, mert az isteni szeretetnek(mely egy és ugyanaz) csak egy kicsiny, kiszakitott részét, egy kis elhatárolt darabját birjuk.Mindnyájan bevagyunk oltva a megtévesztő emberi szeretettel, mely ha jók vagyunk elfogad és jutalmaz, viszont elitél és büntet, ha rosszak vagyunk.
Az isteni szeretet vagyis a feltételnélküli szeretet egy állandó, eldöntött, szerződésszerű, következetes és folyamatos odaadás, szellemi áradás (energia), amely nem emberi érzelem, amelyre nem hatnak a pillanatnyi körülmények és nem változik.Nincsenek benne kihagyások, nem függ még attól sem, hogy mennyire méltó vagy érdemes rá az illető személy.” (Merlin Carothers: A Magasztalásban rejlő erő c. könyvéből.Merlin tábori lelkészként dolgozott az USA-ban és nem volt egy átlagos pap)
A feltételnélküli-isteni szeretetet arról ismered fel magadban, hogy először is, érzed, hogy nem tőled jön.Nem belőled fakad, hanem vmi sokkal nagyobból, megfoghatatlanból.Megjelenik és átfolyik rajtad, mint egy csatornán.Sem elvenni, sem hozzáadni nem tudsz és az általad legkevésbé sem „olyannak” itélt szitukban vagy a számodra nem szimpatikus emberekkel szemben is megnyilvánul belőled.
Másodszor,az ego nem ismeri a hálát. A hála érzete tölti el az embereket ilyenkor.Ez elég biztos jel.
Szerintem te is és mindenki megtapasztalta már ezt a fajta szeretetet …. néha-néha.
Tartósan benne?
….a megvilágosodottak, azok igen.
Nekem elég a néha-néha…… csak jöjjön! :-))..mert enélkül élni nem tudok:-))
:))
Ez nagyon jó! :)))
Azóta kezdtem el egyre gyakrabban érezni, amióta úgy döntöttem, hogy kimászok a másik blogban említett rendszerből. Azóta közvetlenebb a kapcsolatom az Önvalómmal. Talán ha nyitva van az ember Szíve, és megtalálja az Utat az Önvalójához, akkor egyre többször és egyre huzamosabb ideig érzi ezt?! 🙂
szeretettel: Bochecha
Hát persze
Hát persze, igy valahogy 🙂
Az elfogadás is bennünk van
Az elfogadás, amit isteni szeretetnek hívsz, az olyan, mint a fraktál, minden elemében az egészet képezi le. Bármilyen kicsinek is gondolod azt az részét, ami velünk van, az egész van velünk. Az elfogadás nem kívül van, nem fent van, nem máshol van, nem máskor van, nem mástól van, bennünk van. Itt és most, minden másodpercben. Velünk van, valójában esszenciális részünk, annak kifejeződései vagyunk. Ebben talán egyet értünk.
A kérdés, hogy megéljük-e?
Nagyon tanulságos, ahogy a megélését interpretálod. Valami, ami rajtad kívül van, csak átfolyik rajtad, sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem tudsz, vagyis nincs közöd hozzá, valami megfoghatatlan. Ezzel elidegenítetted magadtól. Szerintem ez a problémák gyökere.
Az elfogadás, vagy a fogalmaddal, az isteni szeretet megélése számomra teljességgel hétköznapi, nem kell hozzá semmi misztikum, ami a hétköznapokban nincs, nem kell szikrányi emelkedettség, magasztosság és malaszt sem, ez a minimum, ez az alap itt a Földön.
Minden úgy jó, ahogy van.
A csótány is úgy jó, ahogy van, a galamb is úgy jó, ahogy van, a szomszéd is úgy jó, ahogy van, a szőlő is úgy jó, ahogy van. Sőt, én is úgy vagyok jó, ahogy vagyok, nem is beszélve Rólad.
De nem kell mindent és mindenkit szeretni. A pókok létét nem vitatom, szükség van rájuk, de nem a szobám sarkában, ezért minden alkalommal a kívül tágasabb című játékot játszom velük. A csótányt is úgy jó, ahogy van, de nem a lakásban, az tuti. Régebben az irtásukat minden további nélkül elfogadtam, ma már tudom, hogy vannak más módok is a távol tartásukra. Ahogy a szomszéd is olyan, amilyen. Elfogadom, de nem szeretem.
Nem tudom mi a baj az emberi szeretettel, szerintem nincs vele semmi gond. Az emberi szeretet csodálatos, úgy fent, mint lent éppúgy érvényes rá, mint bármi másra.
A feltétel nélküli (emberi) szeretet is a miénk, kisgyerekként a szülők felé, később a barátok felé, kamaszkortól a szerelmünk felé, majd a társ felé, szülőként a gyerekek felé szoktuk átélni, van, aki az egész családjára kiterjeszti ezt az érzést, van, aki minden szerettére. Elfogadom és szeretem, nincs ezzel semmi probléma.
Persze van, akinek fogalma sincs róla, hogy mi ez?
A feltételhez kötött szeretet az nem szeretet, hanem zsarolás, érzelmi zsarolás, a szeretethez semmi köze. Egy jelentős részének a szeretethiány megéléséhez van köze, és üzlet, másik része a problémamegoldó repertoár szegénységéről árulkodik. Érzelmileg zsarolunk másokat, hogy az történjen, amit mi szeretnénk. Hatásos, ámde pusztító technika.
A problémák tömkelege a fogalomkeveredésekből származik, csomó mindenre ráakasztják, hogy szeretet, ami nem az. A lélekturkászoknak biztosan cizellált fogalomrendszerük van arról, hogy mennyi mindenre ragasztják rá a szeretetet, holott nem is az.
🙂
lángok
Persze, h mindig velünk van az Egész is! De mi ezt – mint lejjebb Hermess irja – az ego miatt nem realizáljuk, magyarul, nem használjuk, a legtöbbször nem is vagyunk tudatában. Ezért irja Merlin, a tábori lelkész, hogy csak kicsiny részként éljük meg az Isteni Szeretetnek.
Tetszik, ahogy gondolkodsz Karmatörlő…
Azt irod: „Kérdés, h megéljük-e?”
„Sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem tudsz, csak átfolyik rajtad stb”- irtam én.
Te meg: „ezzel semmi közöd hozzá, elidegenitetted magadtól…”
Egyáltalán nem.
Nagyon is közöd van hozzá!
Képzeld el úgy, mint egy kis gyufa lángját – ez a te egyéni lelked fénye. Amikor az Isteni szeretet jön, akkor az olyan, mintha 1 szál gyufa lángja hirtelen eggyé olvadna egy hatalmas máglya tüzével.
A gyufaszál még azért ott van a maga fényével, csak nem észlelhető a gigantikus tűzben…………..szóval valahogy igy van köze hozzád.
Egyetértek: nem kell mindenkit szeretni, nem is lehet…..nekünk…még.
Csak azt irtam, hogy ez a nagyobb Szeretet, ez szeret benned. Ez viszont tud szeretni bárkit, akit akar, úgy, ahogy akar…..rajtad keresztül…
NévtelenÁ – mint az első levélben
NévtelenÁ, hogyan?
Az általunk használt kifejezések pontosan közvetítik a tudattalan viszonyulásainkat is.
Abban a pillanatban, ahogy a kifejezésben, amit alkalmazol benne van, hogy részed, vele élsz, együtt rezegsz vele, vele lángolsz, együttlángolsz, ilyesmi, ha bármi olyan kifejezést használsz, amiben a beleértés található, elhiszem, hogy közöd van hozzá.
Ez a keresztülfolyik, sem hozzárakni, sem elvenni belőle ilyesmit nem tartalmaz.
Ez a gyufás izé, hogy ott van, de nem látszik, ez már erre utal, de nekem még így sem egyértlemű a viszonyulásod.
Kinek a gyufa, kinek maga a tűz.
Én az utóbbira szavazok.
🙂
A szeretet amiről írsz , itt , az a te biztonságod a
A szeretet amiről írsz , itt , az a te biztonságod a családodban,
emberi kapcsolataidban ,ami jó és tiszta szívemből örülök,
hogy ezt éled…
…de vannak emberek akiknek ez nem adatott meg , vagy más
utakon jutnak el a célig , a másik ember szeretéséig…
a nem családtagok és barátok szeretéséig.
ÚÁ
ÚÁ van, akinek nem adatott meg, de megteremtette
Sok variáció van a szeretésre, a szeretet megélésére és a szeretetlenség megélésére.
Az egy nagyon egyszerű világ, hogy vagy van, vagy nincs.
Szeretni és szeretve lenni.
Az emberi szeretetre van szükség ahhoz, hogy komfortosan érezzük magunkat a hétköznapi életben. Az emberi szeretet megélése minimum kétirányú, ez egyik magunk felé, a másik mások felé irányul. Az emberek zöme azzal, hogy mások felé szeretetet sugároz igen gyakran a saját szeretethiányát éli meg. Ezért van, hogy hiába sugároz másfelé szeretetet, nem kapja vissza. Miért? Mert a háttérben az alapérzés a szertetlenség, és az életében az alapmotívum a szeretetlenség megélése. Amit megélünk, azt kapjuk vissza. Ekkor könnyedén belecsúszunk az áldozatos szeretésbe, ami ugyanazzal az erővel, amivel szeretetet, figyelmet, gondoskodást, törődést ad másnak, az elutasítást is megteremti, nem éli át, hogy őt szeretik, figylnek rá, gondoskodnak róla, törődnek vele, így az alapérzés továbbra is a szeretetlenség marad. Ebben a csapdában van az emberek, különösen a nők zöme. Hiába szeretnek ők másokat, őket nem szereti senki. Pedig nem várnak mást, csakhogy visszakapják, amit adnak.
Ez a biznisz. Ez a játszmás szeretet alapkonfliktusa. Ekkor nem önmagáért szeretik a másikat, hanem azért, hogy visszakapják.
Azok, akik elsajátítják az önelfogadást, és megadják maguknak ugyanazt a figyelemet és gondoskodást, amit másoknak is, azok többé nem a szeretethiányt nem élik meg és nem várnak másoktól emberi szeretetet. Nincs szükségük arra, hogy mások szeressék azért, hogy szeretni és szeretve lenni érzése hassa át az egész életét. Ezért érzik nagyon sokam pl. Oshot ridegnek, savanyúnak és örömtelennek. Neki nem kellett senki szeretete ahhoz, hogy szeretve legyen.
Szeretni és szeretve lenni.
Az önelfogadás semmi más, csak ugyanúgy figyelembe vesszük saját igényeinket is mint mindenki másét, teszünk érte, odafigyelünk magunkra is, mint gyermekünkre, párunkra, szülőkre, barátokra. És itt a hagsúly az egyensúlyon van. Ahogy magunkat, úgy másokat sem teszünk előbbre, mindenki fontos, ugyanúgy.
Amikor ezt mondja valaki, akkor előjön a szegénységtudatos érvelés, dehát nem adhatunk meg mindenkinek mindent, amire szüksége van! Ez tévedés. A szegénységtudat beszél belőlünk ekkor.
Ez az, amit szintén megteremthetünk, ha úgy tudjuk, hogy mindent, amire szükségünk van azt megteremtjük. És el is jut hozzánk, ha el tudjuk fogadni a nagy jólétet.
A jóléthez azonban a keresztény kultúrkörben a bűnt és a bűntudatot kapcsolták, a szegénységtudatot erősítették, ezért a jólét, különösen a szeretve lenni érzésének az elfogadásával elég nagy gondok vannak.
Van mit átalakítani.
A perszonális szeretet soha nem alakul át univerzális szeretetté. Ugyanis nem tudunk törődni, gondoskodni egyszerre az összes emberről. Különösen azért, mert igen sokan nem kérnek belőle.
A nem barátok, általában az emberek szeretése a hétköznapokban az esetek 999,99 tízezrelékében egy humbug. Szép érzés, ámde annyit ér, amennyi a gyakrolatba átmegy belőle. Nekem arról, hogy általában az emberek, minden ember szeretése, az együttérzés beszél az emberekből, az jut eszembe, hogy általában igen nagyon tudják szeretni a máshol élő szegényeket, szerencsétleneket, hajléktalanokat, alkoholistákat, kábszereseket, éhezőket, stb, és vajon tudják-e szeretni a multimilliárdosokat, gazdagokat, a gyerekednek kábítószert áruló maffiózót, a gyilkosokat?
Na, de a szomszédban? Elköltöznél oda, ahol a szomszédban szegények, szerencsétlenek, hajléktalanok, vagy betörésért, emberölésért lesitteltek, drogdílerek élnek? Beengednéd a házadba?
Osztottatok már adományt hazai rászorultak között terepen? Amikor a sok szerettel a szívében érkező önkéntest megrohamozza a sok rászoruló és kitépik a kezéből a szatyrokat, a teherautóról pillanatok alatt ledobálják a cuccot és még aznap, legfeljebb másnap már árulják is a piacon, hogy a liszt, cukor árából egészen mást vegyenek? Az adományok 20%-a hasznosul arra a célra, amire adták.
Minden tiszteletem azoké, akik megvalósítják a mindennapokban általában az emberek szeretését, tetteikben megélik, gondoskodnak róluk, törődnek velük, Teréz anya nyomdokain járnak. A szociális munkások túlnyomó többsége 2-3, de legfeljebb 5 év alatt tökéletesen meghasonlottá válik. Nem azért, mert nem lelkesek, lelkiismeretesek, idealisták, mert azok. Azok akik teljes elhivatottsággal segítenek a fázós, tetves hajléktalanokon, a penészes, rendetlen putrikban élőkön, a hónalj- és szarszagúakon, hanem, mert azok, akiken segítenek, közülük nagyon kevesen veszik fel a segítséget és kezdenek el felállni, megküzdeni saját méltóságukért.
Mert nem tudunk mások helyett élni és mások helyett szeretni. Aki nem törődik magával, nem tiszteli önmagát, nem figyel magára, aki nem gondoskodik magáról (vagyis nem szereti önmagát), azt Te hiába szereted, a Te szereteted nem pótolja az önelfogadást.
Elfogadással
🙂
xxx
valami nem oké… bocs
Nálam ilyen…
Mivel feltettem a kérdést, így kénytelen voltam magam is átgondolni, és rendszerezni a dolgokat magamban a feltétel nélküli szeretettel kapcsolatban. Már csak a magam okoskodó módján…
Igen, a feltétlen szeretet egyben elfogadás is, tehát Karmatörlőnek valahol igaza van. De szerintem nem egészen úgy, hogy a feltétlen szeretet= elfogadás, mert két különböző dologról van szó. Egyik sem következik a másikból, hanem az egyik benne van a másikban, és viszont – egyszerre történnek.
Ugyanis:
– az elfogadás (és előtte a megértés is) – a mentális testben,
– a feltétlen szeretet – az asztrális testben,
– a kiáradás érzése – az étertestben,
– az ellazultság pedig – a fizikai testben jelentkezik egyidejűleg, és összetevője ugyanannak a „stressznélküliségnek”, vagy ego nélküliségnek.
Ez egy áldott, spontán kegyelmi, vagy tudatosan elért állapot, amikor a spirituális szintű szeretet lefelé áradását az ego nem zárja el, mert időlegesen vagy tartósan feloldódik – nem szorong, nem sértődött, nem vágyakozik, nem védekezik, nem ragaszkodik – hanem elengedi a kontrollt maga körül. Ez a Létezés a pillanatban, a „Van”-ás a jelenben.
Az is igaz tehát, hogy tőlünk függetlenül létezik, csak mi saját magunkat zárhatjuk el tőle. És nem más, mint a Felsőbb Énünk békéje, harmóniája, ok nélküli öröme és szeretet leáradása a szívcsakrán keresztül – egyesülése Mindennel és Mindenkivel, amikor felismeri önmagát mindenben, hiszen mindannyian az Egy Élet része vagyunk.
Vegyük fordított sorrendben: Ha az egot bármilyen kontrollvesztés, kudarc, vagy veszteség éri – stresszhatás alá kerül. A stressz fizikai szinten izom összehúzódással jár, ha valaki álladóan fél, szorong – a szívcsakra és a gyomorszáj környékén görcsösen összehúzódnak az izmok, ami lezárja az energiaáramlást az étertestben. Az asztrál-mentáltestben pedig a védekezéssel, túléléssel, megszerzéssel kapcsolatos érzelmek és gondolatok dominálnak – tehát kész az elzáródás, az elszakadás a felsőbb energiáktól.
Vannak jóga gyakorlatok, alulról fölfelé építkezve, csakratisztítás és gondolati koncentráció-kontempláció, amelyek segítségével el lehet érni a Felsőbb Énhez kapcsolódás, az ego nélküliség, a stresszmentesség, vagy a feltétlen szeretet állapotát. Lehet a megértést kihagyva a hiten keresztül elérni, és föntről lefelé következik be az elfogadás. Alkati kérdés. Vagy megtörténhet spontánul, rendszerint valamilyen sikerélmény, szeretetélmény következtében.
A gond csak az, hogy elmúlik, nem tartós állapot. Arra nincsenek gyakorlatok, hogy tartósságot is növelni lehessen, ezen csak a tudatosság elért szintje segít szerintem. Meg kell érni rá, kitakarítani a ballasztot. Talán csak annyit tehetünk, hogy minél gyakrabban érezzük, keressük, választjuk – annál könnyebb felidézni, visszakapcsolódni és átáramló állapotba kerülni általa.
Hogy milyen érzés a feltétlen szeretet? Nálam egy kiáramló és egyszerre befogadó érzés, a szívcsakra környékén teljesen ellazul minden és pulzál. Megértek, átlátok, elfogadok és szeretek mindent és mindenkit – egyszerűen azonos vagyok mindennel. Semmi sem reménytelen, mindenre képesnek érzem magam, ilyenkor nem lehet nem segíteni akarni, mert az ember árad kifelé, bizsereg a fejtetőm, mindenkit a keblemre ölelnék, mindenki a barátom… minden bajom, sértődésem apróságnak tűnik, nem akarok senkitől semmit, még megbocsátani sem akarok, mert nincs mit, és fülig ér szám… Jól írja Névtelen, ilyenkor mérhetetlen hála van bennem, hogy létezhetek.
Aki ezt meg tudja tartani 24 órában, minden kapcsolatában és szituációban – az szerintem megvilágosodott. Jómagam ott tartok, hogy bármilyen kiborulásból átlag fél/egy óra alatt el tudom juttatni magamat idáig (vannak azért dolgok, amikor hosszabb munkát igényel). Sőt, egy egynapos tréningen 90 %-ban meg tudom bárkinek tanítani, aki legalább szívcsakránál tart.
De megtartani más kérdés… Én is ezt gyakorolom éppen! 😀
Igen Hermess!
Igen, igen, igen ….mindenre csak bólogatok itt , mig a fejtegetéseidet olvastam,kedves Hermess…!
Már sokunknál előbbre tartasz… kiborulás után ilyen gyorsan feljutni megint arra a magasanrezgő állapotba…nem semmi!
Örülök 🙂
Nagyon szép
Hermess, ez nagyon szép, kerek egésznek és valóban nálad néz ki így. Nagyon kompakt, sok hívószóval, ami hozzákapcsolódik az olvasmányokhoz.
Az okfejtésed a „hiszem, ha értem” alapbeállítottságodat tükrözi.
Nem tudom, hogy hány embernek tanítottad már meg, hogy előbb a megértés és utána bármi más.
Á-Á.
Az elfogadásnak nem feltétele a megértés. A viszony éppen fordított. A megértésnek a feltétele az elfogadás.
Az elfogadás feltétele a megengedés. Meg kell engednem a létét, meg kell engednem, hogy olyan legyen, amilyen. Ha megengedem, hogy olyan legyen, amilyen, akkor elfogadtam. Amit nem tudok elfogadni, aminek a létét nem engedem meg, az számomra nem létezik. Elfogadás nélkül nincs miről beszélni, amit nem tudsz elfogadni az nem létezik, sem megvizsgálni, sem megérteni nem tudod.
(Szeretem az egyszerű dolgokat, de az nekem túlságosan egyszerű, hogy a megértésnek mindössze két lehetséges útja van, de az talán nem ide tartozik.)
Az elfogadáshoz nem kell semmi más csak a megengedés. Az elfogadásnak pont az a lényege, hogy semmiféle előfeltétele nincs, csak meg kell engedned a létét és kész. És, amit nem engedsz meg, az nem is létezik, azt el sem fogadhatod.
Megengedés.
Megengeded úgy, ahogy van. Kész.
Nincs semmiféle viszonyulás és előfeltételezés, vizsgálódás. Olyan amilyen.
Elfogadom.
Szerintem ez az a frekvencia, amit feltétlen szeretetnek hívnak.
És az elnevezéssel azonnal összezavarják az embereket, akik úgy tudják, hogy jófiúnak és jókislánynak kell lenni, csakhát tényleg nem tudnak mindenkit feltétel nélkül szeretni. Ez végtelenül nagy romboláshoz vezet a világunkban. Ezért következetesen elfogadásnak hívom, mert így egyértelmű és nem kell magyarázkodni.
Az elfogadás nélkülünk nem létezik. Mi fogadjuk el és a saját univerzumunkat éljük. A létünknek a feltétele, hogy az alkotóink elfogadtak bennünket, ezért az elfogadás frekvenciája eleve bennünk munkálkodik. Így kapcsolódunk a nagy egészhez. Velünk és általunk, velünk együtt létezik.
A kérdés, hogy ezt mennyire tudjuk megélni?
Számomra nem szükségesek olyasféle feltételek a megéléséhez, amiket írsz, Hermess.
Nyitott szívvel, nyitott szívcsakrával élni, ennyi az egész. Ehhez semmi más nem kell, csak odafigyelés és éberség. Ehhez nem kell varázsgyakorlatokat csinálni, nem kell meditálni, hosszasan előkészülni és elmenekülni a világtól arra a néhány percre, amíg sikerül. Az egész iszonyú görcsösen hangzik. Mintha az olyan bonyolult lenne. Nem az.
Bízni kell mindabban, ami történik velünk, és tudnunk kell, hogy minden, de minden felmerülő akadályt könnyedén veszünk. Valóban, ha begörcsölünk, akkor nem nyitott a szívcsakránk. Csak, ha begörcsölünk, azt vegyük észre és nyissuk meg a szívcsakránkat és minden kisimul. Akkor elénk jön a leghétköznapibb, a legnehezebb és a legváratlanabb probléma megoldása is. Csak el kell tudni fogadni.
Szegény egó, már megint az egó.
Az egó nem zárt le semmit. Az egó a határain belül tud mozogni és természetesen egyesülni is tud a tudat többi részével. A leszületés aktív memóriavesztése zárja el az utat önmagunkhoz, ez nem az egón múlik. Hogy mégis visszataláljunk önmagunhoz, ahhoz minden velünk van, százféleképpen belénk kódolt a tudás, csak az egónak ezekhez nincs szabad hozzáférése. Jelzéseket kap, állandóan, folyamatosan, ha odafigyel ezekre, visszatalál önmagához.
Az egó játékszer, a lélekfejlődés játékszere.
Bújócskáznak vele.
Kitörölték az aktív memóriáját, ugyanakkor a tudatalattiban a lélek összes tapasztalata, az abból származó gondolatminták és lenyomatok, viselkedésminták ott munkálkodnak. Az, hogy mit és hogyan élünk meg, az igen nagyon kis részben az egó, a jelenbéli leszületésünk tapasztalatain múlik, a megéléseink zöme a tudatalattinkban futó programjaink szerint történik. Ezek a programok természetesen nagy tudatossággal átírhatók, átprogramozhatók, és meglehetősen könnyű kellemetlen eredményeket hozó rutinokat előállítani.
A helyzet kábé olyan, hogy az egó hátul összekötözött kézzel és megkötözött bokával kánkánozzon. Mert tud kánkánozni. Nagyon érdekes és izgalmas feladat. Jót nevethetünk az állandó hasraeséseken. Előbb utóbb csak sikerül megszabadulnia kötelektől és szabadon táncolni.
Nos, mi most éppen ott tartunk, hogy eloldozták a köteleket, csak még az emberek zöme nem vette észre, akinek felhívták a figyelmét rá, azok nem hiszik el vagy kétségbeesve kérdezik, és mi lesz most? Ahelyett, hogy megdörzsölnék kezüket és lábukat és nekiállnának táncolni.
Olyan a helyzet, mint az elefántoknál, akiket bébikorukban megkötöznek, és felnőttkorukban sem szabadulnak meg a kötelektől, pedig már nagyon régóta könnyedén elmehetnének, a kötelektől már könnyedén megszabadulhatnának. De nem. Mert mélyen bevésődött.
Vagy mint a Nikita című filmben volt. A lány a börtönben eltöltött évek után az első szabad napján kétségbeesve menekült haza, a jól ismert börtönbe.
Természetesen kell meditálni, kell tisztítani, hihetetlen nagyerejű tapasztalás. Szükség van rá. Valóban meg kell tisztulnunk az összes korlátozó mintánktól és energia béklyóktól. Szükség van arra, hogy megtapasztaljuk önmagunkat, hogy felfedezzünk az univerzumunkat és folyamatosan tágítsuk a határainkat. Mert a világunk végtelen és határai vannak. A tudatosságunk a határa.
De a hétköznapokban is élni kell, és abban az esetben, ha szakadék van a két világ között, az könnyedén meghasonláshoz vezet, idegennek élhetjük meg, valami olyasminek, ami tőlünk, hétköznapi emberektől nagyon távoli. Pedig nem az.
Egyszerű praktikákkal be kell húzni a mindennapokba ezeket az energiákat és néhányszori karbantartás mellett állandósítani lehet. Az, ha megtanulunk nyitott szívvel élni, akkor a két állapot közötti átjárót folyamatosan nyitva tartjuk. Szerintem csak ennyi a feladatunk.
Nem érdemes olyasmivel frusztrálni magunkat, hogy mindenkit feltétlenül szeretni kell. Ez fogalmi zavar. Csak mindenkinek meg kell engedni, hogy az legyen, aki. Olyannak elfogadni amilyen. Kész. Ez nem szeretet, ez elfogadás.
Nem kell mindenkit feltétel nélkül szeretni. Hiszen a szeretetnek nagyon sokféle minősége van és nagyon sokfélét tartalmaz. Nekünk emberként nem kell mindenkivel törődni, azzal kell törődni, aki, ami szembe jön velünk. A törődés a szeretet elengedhetetlen része. Csak óvatosan ezzel a szeretettel.
Nálam így áll össze.
Szabó, nem akarsz egy topicot nyitni a szeretetről? Biztosan sok hozzászólás érkezne. Jól kiokosodnánk a szeretet összes minőségéről.
Karmatörlő, nem akarsz egy topicot nyitni a szeretetről? Biztosa
Karmatörlő, nem akarsz egy topicot nyitni a szeretetről? Biztosan sok hozzászólás érkezne. Jól kiokosodnánk a szeretet összes minőségéről. : )
Nem, köszi,
Szabo Peti kezde az alapfogalmakat végigvenni, a világért sem csonkítanám meg a gyűjteményét.
🙂
Karmatörlő !
Jól írod:
” az elfogadásnak nem feltétele a
Karmatörlő !
Jól írod:
” az elfogadásnak nem feltétele a megértés ”
Lehet , hogy itt a nyitja annak is amiket nekem írtál.
A bűn és annak a következménye a szenvedés,nem érthető ,
( érthetetlenül állunk vele szemben )
mert nem a jó miatt van , mert hasadás az ember IGAZ voltával ,
ahogy ti mondjátok a felsőbb én -jével.
A tudatos áldozatvállalás , pedig egy magasabb tudati szint…
Beengedem a valóságos életet az életembe…
Tehát nem érthető , de mégis ( el kell fogadnunk , hogy ) VAN.
Nem érthető mindíg a jelenben azért sem , mert az ÉLET
TÚLMUTAT a jelen pillanaton
és lehet csak évek múlva kapunk választ erre vagy arra a helyzetre.
Itt válik érvényessé a második megállapításod :
A megértésnek a feltétele az elfogadás.
Ha a múltban nem fogadtad volna el a szenvedést , akkor
arra nem is lesz válaszod a jövőben…
De attól még szenvedés volt…nem tehetjük semmissé…
mert olyan nincs….
Attól , hogy szerenénk mindannyian , hogy ne legyen attól még van…
Bocs , hogy újra illúzióromboló vagyok…
Szeretettel :Úá
ÚÁ, az van, amit megélünk
Most van.
A moston semmi sem mutat túl.
Minden más illúzió.
🙂
A terminológia
NévtelenÁ, ÚÁ leírta, hogy miért szeretetről beszélt Krisztus. A bűntudat miatt, valahogy ki kellett billenteni a bűntudatból a keresztény világot, a szenvedős kultúrát a negatív energiaciklusból ki kellett rángatni. Most talán sikerül.
🙂
Oké Karmatörlő
Oké a teljes elfogadás, oké. Az is benne van. Egy nagy-nagy elfogadás. Igaz. Az is igaz, h nem kell a megértésnek előbb lennie…..csak elfogadni!
(Csak bizonyos részekre reagáltam Hermess irásából, nem mindenre.) Ebben egyetértünk: nem kell a megértésnek előbb lennie.
A lángokról
Ha jobban tetszik, azt irom együttégés, együttlevés stb: a kis lángnak meg a nagy máglya tüzének.
Továbbra is fenntartom, h az ego miatt záródunk el az Isteni szeretettől. Az én fogalmi- rendszeremben maga a a tudatalatti ill. annak mintái, hitrendszerei és az összes „kódolt” program- amikről irsz – IS az ego alá tartoznak. Ezek együttesen az akadályok.
Egyetértek ÚÁ-val abban, h más az emberi szeretet és az u.n. Isteni.
Az emberi szeretet: egy emberi érzelem (sokféle szinezetben) ahogy irod.
Az Isteni, a Forrás, az Abszolutum szeretete az NEM EGY ÉRZELEM.
Talán itt jön be az elfogadás.Mert az sem egy érzelem.
De az elfogadáson túl – azt tapasztalom – azon túl (talán abban benne vagy azt körülölelve, pluszként hozzáadódva………most már kezdenek kevesek lenni a szavak 🙂 van a Szeretet. Az Isteninél.
Az nemcsak elfogad, hanem ÁRASZT is magából Valamit, AD. Az elfogadás passziv, de én egy aktiv, felém áramló erőt is megélek,amely tölt……érted Karmatörlő?
…ha megütik az egyik arcodat, tartsd oda a másikat is.Ez több, mint az elfogadás.
Mellesleg, nem vagyok vallásos, mégis érdekes az a tény, hogy Krisztus következetesen a „szeretet” szót használta. Nem az elfogadást.
Mig a Buddha, az „elfogadás” szót használta, soha nem a „szeretetet”.
Úgy gondolom azért, mert minden Isteni Inkarnáció az Egynek más-más aspektusát jött le tanitani a földre.
Isten – az mindössze 5 betű. Ez a szó csak egy eszköz kifejezni Valamit, ami megfogható – és megfoghatatlan (ÚÁ csak a páros egyik „végét” emlitette) Itt, a polaritásban, azt hiszem, legjobb Istent mindkét véglettel leirni…..
Ha jólértettem ÚÁ a „hogyanról” irt neked / nekünk.
Arról, hogy hogyan viszonyuljunk, mi emberek, Istenhez és ez mivel jár?
Valóban, ÚÁ jól irja szerintem: odaadással kéne Istenhez fordulnunk.Igen. Teljes Megadással. És itt is egyetértek ÚÁ-val: a saját akaratunk elengedése ill alárendelése révén. Ez ugyanaz, mint az Iszlám, melyben maga a szó is „teljes megadást” jelent t.i. Istennek. Vagy a Krisnások ill. a hinduk bakthi jógája (lásd Gita) a megadás jógája.
A következményei az Istennel való „együttműködésnek” pedig:
Az egoval sokat tévelyeghetünk az utunkon, sőt gyakran nem is a saját utunkat járjuk (és még csak nem is tudunk róla). Ha Isten számodra kijelölt útját akarod járni (Vele), akkor bizony áldozatokkal jár lemondani a más irányú vágyaidról, áldozatokkal jár elengedni hibás tulajdonságokat, attitüdöket, kapcsolatokat stb.
De attól még lehet játszva élni az életet sőt… az az igazi, ha az áldozathozatal belső derűvel párosul és nem szenvedő önsajnálattal.
És megint , egyetértek: nem kell mindenkit szeretnünk. (oly sokszor irsz erről,tán’ bűntudatod van emiatt, hogy szeretnéd, de nem tudod?) És éljünk nyitott szerető szivvel…! :-))))
Így már érthetőbb, NévtelenÁ
Krisztus úgy született erre a világra — neki éppúgy volt egója, mint mindannyiunknak –, hogy nem volt snitt, mindennek a tudatában volt leszületésétől kezdve.
Az egó csak az evilági tudati szintünk, alaphangon nincs hozzáférése a tudatalattihoz, ami a lélek összes tapasztalata, de kialakíthatja a kapcsolatot. Sőt fel is adhatja önmagát, át is adhatja önmagát, én integrációnak hívom. A fejlődési folyamat nem az egó irányítása alatt van, de a szabad világban az egó dönthet másként is, mint, ami a programjában szerepel.
Az csak részfeladatunk, hogy a tudatalattinkhoz hozzáférjünk és kipucoljuk, ez csak az első lépés ahhoz, hogy képessé tegyük a testünket szellemi valónk fogadására. Ennek első lépése a meditáció, majd a megtisztulás, a traumák elengedése, a gondolatminták átírása, majd a tisztaság megőrzése. Néhány év alatt annyira megtiszulunk, hogy fogadhatjuk szellemi valónkat. Ez szintén lehet átadásnak hívni, megadásnak is, hiszen szellemi valónk az Istenhez vezető közvetlen csatornánk. Tartózkodom a vallásos pátosztól, nekem továbbra is integráció.
A szóhasználatod és ÚÁ szóhasználatában is az elkülönültség beszél, mintha Isten valaki elkülönült felsőbb hatóság lenne és nem az integráns részei lennénk. Nekünk az a feladatunk, hogy képessé tegyük a fizikai testünket arra, amire a szellemi valónk eddig nem volt képes, hogy a fizikai testben jelen legyen. A szellemi valónk rezgésszintje olyan magas, hogy az alacsony rezgésű fizikai testhez nem fér hozzá. Ezért vagyunk itt, hogy megemeljük a rezgészintet, teljesen felesleges az egót ostorozni és gátként emlegetni, nagyon fontos feladata van, ő van azon a rezgésszinten, amelyik képest a fizikai testet elfoglalni. A tudatalattinknak csak töredéke van jelen a fizikai testben, a dns-be kódolva csak 7 földi generáció található, nagy része az energiatestünkben található. Tudati szintjének emelkedésével a test rezgésszintje emelkedik és a fizikai test az energiatesttel szorosan együttműködik és az emelkedés folytatódik.
És a csoda végig velünk van, pontosabban mi magunk vagyunk azok. Csak ez olyan nagyon egósan hangzik, pedig csak szó szerint kell venni, pátosz és misztikum nélkül, és mindenkivel ez a helyzet, kivétel nélkül, ezért semmi különös nincs benne. Szépen összehangolt rendszer, ahol minden tudati síknak megvan a maga szerepe. Nekem ez integráció és ebben az egynek megélés dominál és nem az elkülönülés.
Nekem ebben nincs semmi feszültség, ellentmondás. Pátosz sem, meg szeretet, meg megadás, meg odaadás és hasonló zagyvaságok. Kristálytiszta az egész. Egyetlen egyszer sem kell leírni a hétköznapokban tökéletesen más jelentéssel bíró szavakat ahhoz, hogy teljesen érthető legyen.
A szeretet megélésével nekem nincs semmi bajom. Lehet isteni szeretnek is hívni, csak, ha ezzel a szöveggel állsz oda „hétköznapi halandó” elé, nem tud vele mit kezdeni. Miket zagyválsz itt össze? Méghogy szeressem a büdös szomszédot vagy azt a gazember tolvajt? Na, ne, húzzál a sunyiba.
Mélyen vallásos közösségben nőttem fel, nem viccelek.
Ha így kommunikálsz, meg sem tudod szólítani. Szeretet? Akit ő szeret, az nagyon fontos számára, gyengéden és humorral, gonoskodással, odafigyeléssel, messzemenőkig figyelembe véve azt, amit szeret, hát úgy szeret. A kutyákat mérgező szomszédot vagy a macskákra lövöldöző szomszédot, a csórókat kizsigerelő uzsorást valóban nem tudja szeretni.
De talán el tudja fogadni olyannak, amilyen. Sokkal értehetőbb. Egyszerűen igazodom ahhoz a verbális kultúrához, amire szeretnék hatást gyakorolni.
Abban az esetben, ha ragaszkodsz ehhez a terminológiához, de neked márpedig az utolsó szemetet is szeretned kell, szeretned kell benne az embert. Aki meg akar felelni, ettől nagyon rosszul érzi magát és az önértékelését csökkented, képtelen valamit megtenni, ami neki kutya kötelessége lenne, pedig te sem azt várod tőle, csak a szóhasználatod félrevezető. Ő azt hiszi, hogy azt kéred tőle, hogy az utolsó csőlakóról is gondoskodjon, merthogy a szeretet a hétköznapokban a gondoskodással és odafigyeléssel együttjár. Pedig csak el kell fogadnia olyannak, amilyen.
Hát, ezért.
Arról, hogy Krisztus miért a szeretetet használta következetesen, innen eléggé elvezető, de az európai helyzetre szabott terminológia volt.
🙂
Édes K!
Fejet hajtok előtted. Én nem vagyok ennyire benne az elméleti részében az egésznek, mindössze élek.De csodállak, okos vagy.
Csak a blog miatt irtam ilyenekről, mint az Isteni Szeretet – mert tapasztalom.
Én is integrálva tapasztalom, hidd el 🙂
Nincs elkülönülés és mégis van. Van olyan állapot, amikor „általános” üzemmódban vagyok és van, amikor ebben a magasabban. És van különbség.
De ettől még az életem egy egész és nem különitem el magamban.Isten mindenütt van bennem és rajtam kivül is egyszerre, igy-úgy, amúgy érezve, mindig minden együtt van.
Csak a blog miatt tettem ezt.Leirtam, mit érzek pontosan a kétféle állapotban.
Asszem, összekeversz engem ÚÁ-val.
Ne viccelj! Nem állok elő ilyen szöveggel a szomszéd elé :-))))))
Egyáltalán nem is szoktam ezekről beszélgetni másokkal, csak hasonló érdeklődésűekkel.
Én nem téritek…..azt inkább úá teszi….meg hát ő vallásos is.
Mégegyszer utoljára: Én folyton egyetértek veled abban, h NEM KELL MINDENKIT SZERETNI!!
Minden levelem végén irtam….na mindegy….összekevertél bennünket :-))
Tudod mit akarok elérni még mielőtt meghalok? Hogy teljesen elfogadjam magam, úgy ahogy vagyok. Hogy megszeressem magam …mindenestül, úgy ahogy vagyok.
Nem mindenkit!
Csak legalább magamat. …..s ezáltal asszem sok minden a helyére kerül.
NévtelenÁ, mitől olyan nehéz elfogadni magad?
Bocs, ha kevertelek.
Szerintem ne csodálj, ugyanarra vagyunk képesek. Mindenki motivációja szerint él.
Mindenkihez úgy kell szólni, ahogy ért. Ezt még Fable-tól tanultam. Azokban a terminológiákban gondolkodsz, mint ÚÁ. Feladás, megadás, izé, a többire már nem emlékszem.
Miért olyan nehéz elfogadni magad?
🙂
Jézus nem volt snitt /Úá
Ha a megtestesült Isten nem volt snitt
Jézus nem volt snitt /Úá
Ha a megtestesült Isten nem volt snitt a szeretetet illetően,
akkor nem lenne értelme az áldozátanának sem…
Ez az áldozat létezik , pont úgy mint az integráció…, ami szintén
nem lehet öncélú ( mint az áldozat sem ) és mégis az ,mert a lét vagy nem
lét megtestesült állapotban is , attól függ m, ihez vagy kihez akarunk integrálódni
mi személy szerint ,vagyis döntesz egy integrációról.
Azt mondod az európai helyzetre szabott volt szerinted az , hogy következetesen a
szeretetet használja Jézus.
Akkor csak Európában szenvedtek az emberek a szeretetlenségtől ?
Akkor hová helyezed azt , hogy Jézus a mai térképek szerint nem is Európában
tanított, mint tudjuk.
A vallásokra rá lehet fogni , mert igaz, hogy keresi a transzcendens kapcsolatokat
egy magasabb ” JÓVAL „, mint amit az ember ” természetesen” produkálni képes.
Változniuk abban kell, hogy nyissanak egymás felé és megtalálják azt ami közösen
előre viszi az emberiséget.
Az egó egy természetes megismerésre képes….
Vannak természetes céljai és elképzelése arról ,
hogyan valósítja azokat majd meg…
Pl:: le akarok fogyni , ezért nem eszek…
vagy olimpiai bajnok akarok lenni ezért edzek…
Szelektálok Én , természetesen egy szinten.
Amikor belép az értelem , ami az ember sajátja , szelektálhat
magasabb szinten, mint pl . Szent Margit :
nem evett Ő , ” böjtölt ” , azért , hogy a magyarokat megmentse
a tatárok támadásától…
Nem evés mindkettő.
Szelektál mindekettő.
De az ÉRTELEM dönt magasabb szinten , magasabb célért
magasabb szempontok szerint..
mint az ego…döntene a saját túlélése, vagy céljai szempontjából.
Állítólag 100 emberből 2 használja az értelmet,de az sem jól.
Ezzel azt szeretném érzékeltetni , egy szint felett kell az ÉRTELMET használni.
Az ego , vagyis a természetes megismerés NINCS azon a rezgésszinten ,
hogy önmagában elég lenne arra , amiről írsz ,
, mert nem az értelem irányítja , hanem a megtestesült létformánk sajátja,
ennünk kell , hogy fizikailag életben maradjunk, innunk kelll …stb..
Úgy mint más élőlénynek.
A döntést magasabb szinten ÉRTELEMMEL hozhatjuk csak meg azért ,
mert AKARUNK valamit…
A szellemi valónk + a rezgésszintje , vajon honnan van akkor ?
Amikor embriók vagyunk , még sehol nincs szív és már áramlik a vérkörben az élet
pulzál.
Jézus a szívre mutat mégis , azt tarja az ember középpontjának az ÉRTÉS
helyének…
Abba Íródott a tudás és mindaz amivel ÉRTHETJÜK azt , amitől többek vagyunk ,
mint más élőlény …ott vannak a válaszok bennünk a lényeges dolgokról,
amiket az ” eszünkkel ” felülbírálunk….kizárva az Istennek tetsző
ÉRTELMET az életünkből , a döntéseinkből.
Ezért nem mentesíthető senki a szeretetlensége miatt…, mert igenis
mindenki tudja mit diktál a szív…mindenki….
A mi szellemi valónk rezgésszintje nem fér a fizikai valónkhoz ,
de egy magasabb ” valami ” mégis működteti már a fogantatásunk pillanatától,
hiszen megtestesült egy lélek…élet fogant…
Emberek által ugyan , de Isten nélkül ez nem lehetne…, mert Ő leheli az életet bele abba a
szeretésbe is , amiből megengedi , hogy foganjon élet .
Ezt is megkaphatjuk a magunk akarata által is , ha Ő úgy látja ,
hogy megértünk így többet az Ő Szeretetéből.
Megkülönbözetet a szentírás két dolgot:
A gyermek ( az élet ) a férfi vágyából ( emberi ) módon fogan ,
vagy Isten akaratából – ezek a csodák ,- amikor az emberi számítás
és meglátás szerint már nem figanhatna élet …, mert olyanok a
körülmények.
Ezekkel szemben a mai orvostudomány is ” értetlenül „áll.
Pont úgy mint azok előtt a gyógyulások előtt , amely betegségeket
diagnosztizálva biztos a halála a betegnek.
Ha mi dönthetnénk egy magasabb szinten az egónkból, akkor
Istenek és nem teremtmények lennénk.
Itt nem kellene elcsúszni…
Szeretettel : Úá
UÁ, nem egy világban élünk
Ez van.
És milyen szerencse Neked is és nekem is.
🙂
Szia, Karmatörlő!
Bocs, hogy késtem a reagálással… azért van, mert vacilláltam rajta, vitába szálljak-e ismét veled. Végül is úgy éreztem, hogy a nem reagálás olcsó megoldás lenne… ebben a tónusban még végül is szívesen beszélgetek veled. Annál is inkább, mert odafigyelni való dolgokat írsz. Igyekszem nem piszkálni se a középső, se a spirituális egódat (ahogyan fogalmaztál) – kérlek Te se tedd! (Ha az ember éppen azon dolgozik, hogy feloldja, akkor ez a módszer talán nem a legjobb.)
Látom, megint jól megmondtad mindenkinek a tutyit! :)) A magam részéről kezdem lassan megszokni a stílusodat, de mivel némi hatással van az enyémre, előre kikötöm – bárminek tűnjön, amit írok, barátsággal és indulat nélkül teszem:).
Mint már írtam korábban, a tudatfejlődésnek (tágulásnak) legalább három, jól elkülönülő útja van, ebből pedig kettő gyökeresen szemben áll egymással:
Az egyik a megértés, a Dzsáni útja (ezt járom én), inkább a valódi, mély ezoterikus tanításokra jellemző, elsődleges a tudás, a gondolati tartalom, az összefüggések felismerése, másodlagos az odaadás. Pontosabban a megértésből következik, az ilyen ember csak olyan valaminek adja oda magát, és azt fogadja el, aminek megérti a működését. Alulról közelít a megengedésen és a megértésen át ahhoz a Mindent Elfogadáshoz, ami a Feltétlen, Isteni szeretetben benne van. Gyenge a hite, sokszor kételkedik, ütköznek az elméletek, lassan halad.
A másik a hit, a Bhakti útja (úgy vélem ezt járod Te, valamilyen modern, new-ages kiadásban), ami inkább a mitikus, vallásos tanításokra jellemző, elsődleges benne az odaadás, az Istenszeretet és a szolgálat. Másodlagos a tudás, magyarán mindegy, hogy miben hisz, a hit a fontosabb neki. A megértés az elfogadásból következik számára, s ha ez a feltétlen szeretetből táplálkozik, akkor képletesen felülről közelít a megértéshez. De mivel a tudás hiányos, néha egészen primitív dolgokban képes hinni (lásd szekták), türelmetlen és intoleráns más hitekkel szemben.
A különbség abból adódik, hogy az asztráltestünk és a mentáltestünk nem egyszerre, vagy párhuzamosan fejlődik – egyik életünkben egyikre, másik életünkben a másik fejlesztésére koncentrálunk jobban, egyik vagy a másik útra hajlamosabb valaki. Ez nem genetika, hanem az előző életekből következik. Ha a csakratanban gondolkodunk, akkor a Bhakti a szívcsakra szintjéről egyenesen az Adzsna csakrába emelkedik (pontosabban a 2., 4., 6. csakra fejlődése erősebb nála), az emberi szeretetből egyenes ágon az Isteni szeretetbe olvad az odaadás és az erős hite által. A hithez azért mégis kapcsolódik valamilyen gondolati tartalom, valamilyen forgatókönyv, legyen az vallás, vagy régebbi, vagy újabbkori mítosz, de ez a másodlagos.
Igen ám, de kihagyta a ráció, a megértés, az együttműködés, a más értékek egyeztetésének, a sokszínűség elfogadásának szintjét (torokcsakra), ezért az elfogadás felsőbb oktávjából vissza kell jönnie beintegrálni, felhoznia az ezzel kapcsolatos mentális tulajdonságait, vagyis az elfogadás alsóbb oktávját is gyakorolnia kell. Mintha az elfogadás a Megértés alatt és fölött is lenne egyszerre, de nagyjából mindez a torokcsakra szintjén található.
Szerintem ebben hasonlóság mutatkozik UÁ és közötted, mert egyikőtök sem képes elfogadni azt, hogy más utak is léteznek. (Látom, jól egymásra is akadtatok…:) Olyannyira erősen bizonygatjátok a magtok igazát és kizárólagosan helyes mivoltát, hogy az önmagáért beszél. Idegesít benneteket, ha valaki másképpen működik, mint ahogyan az számotokra megtapasztalt, illetve a „forgatókönyvnek” ellentmond. Ez a Bhakti útjának hátránya, vagy gyengesége, ha visszacsúszik a magasabb szintről – a másság el nem fogadása, súlyosabb esetben a kirekesztés. Ebből lesz a hittérítés és ebből lett az inkvizíció, meg a terrorizmus.
A Dzsánit nem zavarja, ha valaki másképpen hiszi, másképpen járja az útját, mert ismeri mindkét utat, tudja mik a saját hátrányai, tudja hol tart, és tudja mi fog következni. Nem türelmetlen. Nézd meg, Karmatörlő, az önmagad hitelességét ásod alá azzal, hogy becsmérled mások tapasztalatát. Nem hihető, hogy az ilyen ember állandóan a Feltétlen Szeretet állapotában él… Pontosan a megengedés nem működik nálad, amiről írsz, hogy megengedem azt, hogy másképpen is lehet, mint ahogyan én tudom… Hol van az a nyitott szívvel való elfogadás az írásaidban, amiről prédikálsz? Te egy new ages mítosz szerint élsz, amiben erősen hiszel, és úgy tűnik, működik nálad. Sok pozitív dolog van benne, nincs ezzel semmi baj, csak ne erőltesd másokra.
Egyébként, a mítoszt leszámítva, tök szimpatikus dolgokat írsz. Ilyeneket gyakorolok éppen. Nekem valószínű hitben kell erősödnöm, Neked meg lehet hogy, vissza kell jönnöd a földibb elfogadást megtanulni, hogy más utak is vezetnek ugyanoda. Valahol majd csak találkozunk!
Hermess, lenyűgöző okfejtés
Nem állítom, hogy teljesen értem mint írtál, csak van néhány titok, amit eddig nem osztottam meg veled.
Kezdem az elején. Nem az indiai hétcsakrás, hanem a 13 csakrás egyiptomi rendszert használom. Csak nem értik, ezért maradok a hétcsakrásnál. Sőt nekem, egészen biztosan több szívcsakrám van, tapasztalat. Emellett nem vagyok istenhívő, viszont, aki abban a terminológiában mozog, az akkor érti meg mit akarok mondani, ha én is azt a terminológiát használom. Nem vagyok profi, csak próbálkozom, nem biztos, hogy jó a szótár.
Energiavilágban élek, energiaminőségeket, energiamintázatokat használok. Van, amit elmagyaráztak és van, amit könyvből tanultam, és tudás származik odaátról, mármint a meditációs kérdésekből. Néztél már szét a gyökércsakráddal? Végigpásztáztad már a világod a szívcsakráddal? A gömb felületén mindenfelé egyszerre lehet látni. Jobb, mint a legyek szeme. Őszintén szólva nem igazán érzem magamnak egyik általad leírt utat sem, ebből azt gondolom, hogy sokkal több van, mint, amit agyagtáblára, papíruszra, papírra róttak. Ha lehet látni a fizikai szemeiddel, a harmadik szemeddel, a szívcsakráddal és bármelyik mellékcsakráddal, akkor a megismerésnek is akad talán több útja is.
Valóban nem tudom elfogadni, hogy nekem valahogy, mások elképzelése szerint kellene működnöm. Azt megengedem, hogy saját logikája szerint működjön. Mindenki a saját világát éli, éppen ezért érdemes látni mások világát is. Ezért is szoktam olvasni a jólfésült világod. Azután leírom, ami eszembe jut.
Elfogadással
🙂
Hát, Te tényleg kakukktojás vagy…
… vagy valami UFO-s Alien! 😀
Solohov Csndes Don-jában van egy epizód, amikor az orosz polgárháború vége felé a vörösök elkapják a fehérgárdisták parancsnokát. Házkutatást tartanak nála, és megtalálják Lenin összes műveit…
– Ezt olvasod? Mire kell ez neked? – kérdezik.
– Az ellenfél gondolkodását meg kell ismerni! – jött a válasz.
Megyek és veszek valami plejádos könyvet… hogy ugyanarról beszéljünk!
Barátsággal
Nem hinném
A két szívcsakrát pl. az egyiptomi rendszer ismeri.
Onnan lehet tudni, hogy baj van az indiaival, mert a csakrák elvileg ugyanolyan távolságra vannak egymástól a testben. Az indiaiból kimarad pár, és néhányat rossz helyre tesz. De, ha egyszer mindenki ezt ismeri?
Elfogadással
🙂
Feltételen=feltétel nélküli
Nem könnyű
Feltételen=feltétel nélküli
Nem könnyű megfogalmazni…röviden.
Csak emberi erővel lehetetlen elérni.
Az ember természete nem tud így viszonyulni a másik emberhez.
Az anyai szeretet hasonlít a feltétel nélküli szeretetre, de ma sokszor
ez sem az már….
Egy kis gyerek kérdezte : anya , miért olyan nehéz jónak lenni ?
Már megtapasztalja a kicsi gyerek is, hogy nehéz engedelmeskedni…
nehéz jónak lenni.
Mégpedig egyszerűen azért, mert ÁLDOZATTAL jár.
Nehéz áldozatot hozni.Nehéz lemondani a mi elképzelésünkről és
nehéz úgy csinálnunk , hogy a másiknak legyen jó, a másik javát
akarjuk ( az üdvösségéhez el sem jutunk , pedig az a legfontosabb)…
A Szeretet tulajdonsága , hogy csak növekedni tud , mert olyan
nincs, hogy kicsit van , mert az még nem Igazi Szeretet.
Az Igazin én az Atya Szeretetét értem .
Az áldozathozatalt Szent Fia elénk éli a legteljesebben úgy , hogy
azt ember nem tudja túlszárnyalni és mégis mi emberek is meg kell éljük…
ha szeretni akarunk feltétel nélkül…
A feltétel nélküli szeretet odaadás.A test és a lélek teljes odaadása
Istennek , majd az embernek…+ embereknek…
Egy folyamat,melyben leépül az ego és átengedjük magunkat Istennek.
Ezt Isten nem önmagunkért kéri , hanem rendszerint
egy másik emberért. ( gyerek, társ, szülő..)
Kiválaszt valakit , akiért hajlandók vagyunk áldozatot hozni, vagyis
hajlandóak vagyunk VÁLTOZNI.
A recept mindíg személyreszóló…
Úá
Stressz és elutasítás
Kedves Úá!
Olyan fogalomrendszerben gondolkozol, amivel állandó megfelelési kényszerben tartod magad.
Nincs igazibb, meg még igazibb, nincs kicsi szeretet, meg nagy szeretet, meg igazi szeretet, meg igazibb élet, meg igazabb isten sem. Csak az van, amit megélünk.
Ha önmagadtól és az istenedtől való távolságot éled meg, sosem jutsz el hozzá.
Ha azt gondolod, hogy megfoghatatlan, hát, az tuti hogy soha, de soha nem fogod megfogni. Sőt, amikor megfogod, akkor sem hiszed el.
Isten nem akar és nem kér áldozatokat, nem hóhér, nem azért alkotott, hogy ledaráljon. Isten játszani akar veled, de a magatartásoddal elutasítod a felkérését. Nem, nem én nem vagyok méltó arra, hogy játsszak veled. Miközben fogja a kezed és segítene felmenni a színpadra, te tiltakozol, nem, én nem érhetek fel hozzád, én nem játszom veled. Kiszakítod a kezed az övéből és maradsz ott, ahol vagy, merthogy megfoghatatlan, mi az hogy csak úgy megfogja a kezed! Biztosan nem is ő volt, csak egy ármány, ő megfoghatatlan.
Én, én feláldozom magam, rendelkezz velem! Üdvözülni akarok!
És akkor Isten széttárja a karját játszhat tovább nélküled. Miért is? Mert elutasítottad.
Miért nem fogadod el a felkérést és miért nem azt kérdezed meg, hogy mi is ez a játék, milyen szerepet kellene játszanod? Az áldozatot biztos nem, az már nagyon megy, nagyon uncsi. La Divina Commedia az mindig új szerepeket ruház az emberre, olyat, amilyet még nem játszott, de amire már kész.
🙂
Karmatörlő !
Érdekes ahogyan értelmezed amit írtam.
A lényeg
Karmatörlő !
Érdekes ahogyan értelmezed amit írtam.
A lényeg pont az , hogy egyedül Isten az aki úgy fogad el amilyen
vagy.Nem kell megfelelned ! De te ezt mindíg ” kifordítod „.
Emberek visszajelzéséből is megismerheted magad
de az rendszerint nem fedi a valós helyzetet.
Ha egyszer belegondolsz abba , mi lenne az emberrel ha nem ismert volna
meg nagyobb Szeretetet, mint amit emberek adhatnak ,az éppen adott szituban ,
adott feltételek mellett …
Isten pont úgy szeret , ahogyan
az a legjobb ,ahogyan biztosan a javadat
szolgálja…
Játékról beszélsz…Lehet játéknak is tekinteni ..
.ez… a te elképzelésed ….
A teljesség nem zárja ki a játékot sem ,abba az is benne van…
De az Isten szerinti JÓ sokszor áldozattal jár.
Pl.:Amikor egy nő anya lesz , lemond sok, sok dologról , a saját időbeosztástól
a ma oly vonzó szabadidőig stb…azért mert mindennél akkor fontosabb az ,
akit magában hordott… ( ha EGÉSZséges nő , akkor így éli meg , áldozatot
hoz egy másik emberért és ezt bevállalja, mitöbb tudatában van annak , hogy
az , hogy gyermek édesanyja lesz , áldozattal fog járni. ! ! !
Vagyis mint nő kész a szeretetre.
Játszadozhat is persze , de az nem szokott sikertörténetté válni,
mert a férje és a rábízottak nem játékszerek ( például )
Igen az élet valósága az áldozat.
Áldozat minden amit a másik emberért teszünk , különböző
tudatossági szinteken ahogyan ti mondjátok…
A lemagasabb szint a másik ember java !
Az , hogy MIBEN tudatosodunk ez hozzáállás kérdése …
és akarati tényező is…
VAN olyan , hogy az áldozatvállalásban IS tudatosodik egy személy …
Isten után Szabadon.
VAN ILYEN és VOLT mindíg ILYEN tudatosodás is.( mitöbb ez teszi az
embert megismételhetetlen és utánozhatatlan SZEMÉLLYÉ )
Ha tetszik ha nem van IGAZ Szeretet.
Kérdés ki mit tart IGAZNAk ?
Éppen amit ő egy tündéri szituban ” érez ” vagy valami „MÁST „? !
Igen van emberi szeretet és van Isteni szeretet.
A kettő csak fényévekre van egymástól, de végülis ez nem egy tétel
ha úgy akarjuk !
Még egy gondolat:
Isten Szeret és nem játszik az emberrel !
Ebben IS különbözik a Szeretete az emberétől , de NAGYON !
Ezért tudjuk biztosan felismerni Őt !
Igen sokszor szép játékokat is megismertet az emberrel ,
de annak is megvan a maga helye és ideje Nála ,
pont úgy mint az áldozatvállalásnak ,a fiatalságnak
az érettebb kornak …és
az Ő színről színre ltásának is !
A
szerepeket
is kiosztja mindenkinek a tehetsége szerint azért,
hogy az Ő Történetének a szereplői lehesünk, annak amit Ő
Öröktől fogva és visszavonhattlanul megírt !
Igaz szeretettel : Úá
Hát, akkor ez van, Úá
Akkor ebben a világban élsz.
Sajnálom, hogy mindenben az áldozatot látod, de hát, szerencsére ez csak egyike a megélt világoknak.
Csak a Te világod.
Hát, nem leszel azok között, akik képesek megvalósítani az úgy lent, mint fent világát, nem azok közé tartozol, akik képesek az égi boldogságot a Földön megélni. Mert elképzelni sem tudod, hogy itt és most lehetséges. Nem engeded, hogy itt és most megtörténjen veled.
Tényleg sajnálom.
:):(
Ember !
Az a VALÓSÁGOS világ ! amit írtam… ! ! !
Sajnálom ,
Ember !
Az a VALÓSÁGOS világ ! amit írtam… ! ! !
Sajnálom , ha kiábrándít téged , hogy nincs szenvedés és
áldozat nélkül IGAZI ÉLET.
Egyszer be kell csukni örökre a lányregényeket , -de ez nem jelenti azt,
hogy ne legyenek álmaid…
Ami engem illet -Élem a földi menyországot !
Gyönyörű életet kaptam , minden nehézség ellenére !
Már éltem nagyon ” lent ” és most élek „nagyon fent ” !
Pont ezért írhatom le biztonsággal amit leírok….
De nem baj , ha nem érted ,,,, most még…
Szeretettel : úá
Kedves Útonálló!
Ne haragudj, remélem, nem támadásnak veszed, nem az a szándékom. De szerintem annyira el vagy varázsolva a saját Világodban (mert az a Világ, amiben élsz, az a Te Világod, olyan, amit Te teremtettél Magadnak- szerintem), hogy annál tovább nem látsz. A Te életed, úgy éled, ahogy akarod, de lehet, hogy azért egy kis elfogadás ‘üdvös’ lenne.
Szerintem itt senki sem akar meggyőzni a saját igazáról, nem terjeszti a saját világképét úgy, hogy márpedig az úgy van, és kész. Ha valaki Másokat győzköd valamiről, az leginkább Saját Magát győzködi. Szerintem.
szeretettel: Bochecha
Kedves Bochecha !
Mindenki él egy világban .
Ebben mind egyform
Kedves Bochecha !
Mindenki él egy világban .
Ebben mind egyformák vagyunk.
Itt a szeretetről beszélgetünk és mindenki azt írja amit él
a jelen pillanatban.
Köszönöm a meglátásod.
Szeretettel :Úá
ÚÁ, amit megélsz, kizárólag a saját világod
Pontosan értem.
Elbeszélünk egymás mellett.
A világ, amelyet Te élsz meg, csak neked a Valóság. Ebből azt hiszed, hogy másnak is az.
Hát nem.
Nagy szerencse, hogy én meg a saját világomban élek, mert a világod számomra rémálom lenne.
Bizonyára ez fordítva is igaz.
Mindaz, amit olyan hu, ha, jaj, áldozatnak élsz meg, az számomra nem létezik. Áldozatot sem kell hoznom. Soha. Meghozom a döntést, hogy vállalom vagy sem, örömmel teszem-e vagy sem. Ha nem örömmel teszem, nem teszem meg. Ha meg örömmel teszem, nem áldozat. A világomban nem létezik áldozat. Nem azért, mert rózsaszín szirupos, hanem, mert tudatos.
Gyerek? A gyerekek az életben természetesek, áldozatvállalásként megélni az én világomban súlyos lelki defektusnak számít. Én örömmel nevelem a gyermekeket.
Semminek és senkinek nem vagyok az áldozata. Még magamnak sem. Ehhez természetesen le kellett számolnom a rémesen unalmas és nagyon kényelmes áldozat szereppel. Nálam azt jelenti, hogy sok formában meg is kellett tapasztalnom. Bizonyára vannak olyanok is, akiknek kevesebből is sikerült. Szerencsére már túlléptem rajta. Pá-pá, áldozat!
Ha áldozatként élsz, lesz még alkalmad bőven megtapasztalni az áldozat szerepet, így majd jól megerősítheted a világképed, hogy milyen nagyon sok áldozatot kell hozni és milyen nagyon áldozathozó vagy.
Közben nem vagy tudatában, hogy minden kizárólag, kizárólag rajtad múlik.
Ezért van, hogy a gyönyörű életed is kapod.
Kösz, nem. A magam részéről én formálom az életem, törölt karmával, tiszta lappal. Pont olyanra, amilyenre csak képes vagyok. Szerencsére örömmel élem.
Harmóniával
🙂
Kedves Karmatörlő!
Hogyan törölted a karmádat?
Az nem azt
Kedves Karmatörlő!
Hogyan törölted a karmádat?
Az nem azt jelenti, hogy kilépett a születés és halál körforgásából? Vágytalan, bűntelen?
Azt mondod: szerencsére örömmel éled az életed.
Ki az, aki éli?
Nem azért élsz, mert még dolgod…karmád köt ide?
Vagy már megszűnt teljesen a személyiséged, akire hatna a karma?
Nem csak a megvilágosodott lehet karma-mentes?
Kérlek…nem támadlak. Csak kíváncsi vagyok mi alakult ki benned ezzel kapcsolatban.
Karmatörlő!
Nem nyitsz ennek egy új topic-ot? :)))
szeretettel:Bochecha
Még biztosan nem
Bochecha, nem vagyok autentikus forrás karmatörlés ügyben, ezért nem nyitok topikot. Csak azokat az irodalmakat igyekeztem bedobni az érdeklődők tudatába, ahol ennek az információnak utána lehet menni. Utána el lehet dönteni, hogy nekiáll valaki vagy nem. A kérd és megadatik törvénye szerint a szándékod kinyilvánítása után minden megtörténik ahogy neked kell. Pontosan olyan ütemben, ahogy képes vagy befogadni, de neked meg kell tenned a lépéseket, amire késztetést érzel. Minden csak rajtad múlik.
Amikor elakadtam vagy külső segítség kellett a továbblépéshez, akkor a legkülönfélébb ürügyek mentén találkoztam emberekkel, akik tudtak segíteni. Nekem csak el kellett fogadnom.
Ja, úgy kezdtem, hogy egy tízmilliószoros napon kinyilvánítottam a szándékomat.
Mivel én olvasós vagyok, könyvben olvastam másfél éve. A 2012 van választásod című könyvben feketén-fehéren olvasható, hogy karma elengedve. A plejád tanítások között szintén olvasható.
Nagyjából ennyi az egész. Egyszerű és működik.
Szerinted? Bele mernél vágni?
🙂
Tízmilliószoros nap és társai
Hűűűű… először erre reagálnék. November 7-n ismét lesz, és ez valahogy folyamatosan benne van a tudatomban… :)))
„A 2012 van választásod című könyvben feketén-fehéren olvasható, hogy karma elengedve. A plejád tanítások között szintén olvasható.”
Nos. Az említett könyvek valahogy… hogy is mondjam… nem érzek késztetést rá, hogy elolvassam őket. Viszont kapok segítséget innen-onnan, meditációban, meg persze emberektől is. Elindultam egy úton, amiről nem tudtam, hogy mi a ‘neve’. Bár nem is kerestem címkét hozzá… Aztán egyszer csak valamelyik nem régi eszmecserénknél esett le, hogy mit is csinálok… Csak leginkább a magam módján… :)))
szeretettel:Bochecha
Ciklusváltás van, új világ születik
A Földön az élet-halál körfogásában a lélek fejlődésének metódusa a karmikus leckék révén történő tanulás. Ciklusváltás van és lezárták a karmikus lélekfejlődési köröket. Ehhez az energetikai változáshoz igazodom. A földi leszületéshez kötődő karmánkat engedték el 2000-től. Az egész emberiségét és benne minden egyes emberét. Ezt tisztítottam ki az energetikai rendszeremből. Már azt hittem teljesen, de még nem vagyok a végén. Ragaszkodom még néhány idejétmúlt kötelékhez.
Most mindenki megtisztulhat a földi karma kötöttségeitől, aki hajlandó elengedi a karmáját. 2000-től mindenkinek elengedték mindenkivel szembeni karmikus adósságát. Senki nem tartozik senkinek. Csak nekünk is el kell engedni a karmánkat és végigmenni a tisztításokon.
Ez nem azt jelenti, hogy a visszahatás törvénye többé nem létezik, csak azt jelenti, hogy most magunk írjuk mindennapi életünkkel a karmánkat, a visszahatás pedig azonnalivá vált, magyarán azonnal visszakapjuk, amit kibocsátunk.
Szerintem kalandra fel!
🙂
Karmatörlő, ez úgy hangzik
…mintha azt mondanád, hogy azok a kövek, amelyeket korábban hajítottál el, nem fognak becsapódni, mert valaki ezt jóindulatúan elintézte, ezért nem jön semmilyen visszahajítás, feltéve, ha mi is úgy akarjuk?
Vagy, indítasz a fürdőkádban egy hullámot azzal hogy lejjebb csúszol, és valaki elintézi, hogy nem jön vissza a másik végéből és nem borít be, ha azt mondod, hogy hajlandó vagyok elengedni a magam részéről a beborítást? Tudod, mekkora hasznot tudtak csinálni ebből a mítoszból, akik kitalálták?
Annyi még talán hitelesnek tűnik, hogy a történések valóban felgyorsultak, így minden visszahatást korábban tapasztalunk meg. Ne haragudj, ez meghaladja az én értelmi képességeimet, bár igaz, hogy amolyan logikusra átszabott mérnöki agyam van.
Továbbra is barátsággal
Valahogy így, Hermess
Továbbra is a vonzás törvénye érvényes. Ami az energiatestedben van, az jön vissza.
A karmikus köröken a fizikai test csakráiba bepecsételt karmapecsét energetikája elsődlegesen érvényesült + a sorsgömbök, + az energiatestek kisugárzása + folyó energetikai teremtés. Ez az energiamix jött vissza hozzád. Szépen programozott élet. A karmapecsét elsődlegessége mellett arra mentél amerre kellett, ha mégsem, alternatív valóságot nyitottál.
A karmatörlés lényege, hogy a karmikus kötöttségek megszűnnek. Kikerül a teljes energetikai rendszeredből a karmikus energia. Onnantól a többi energiád működik. Arra is lehetőséged van, hogy az energiatested minden egyes rétegét megtisztítsd. Szándék és engedély, csak ennyi kell. Tudatalatti, lenyomatok, gondolatminták háttérbe szorulnak a jelenbéli teremtő energiáiddal — gondolat, érzés, elfogadás– szemben. Ennyi történik.
Ami kimegy, az vissza is jön. Majdnem azonnal. Hazudsz valakinek? Ma már pár órán belül vagy két napon belül be fognak csapni. Ha magadnak hazudsz, akkor is. Segítesz valakinek, előzékenységgel találkozol. Magad formázod az energiarendszered. Semmi ördöngősség.
Elég logikus?
Elfogadással
🙂
Ez meg olyan
…mintha úgy tennék, hogy kiszállok a fürdőkádból, miután a hullámot elindítottam, de közben mégis ottmaradok…:) Na, jó, a kvantumfiziában van valami ilyesmi.
Kedves Karmatörlő! 🙂
Lefordítanád magyarra? Köszi! 🙂
„A karmikus körökben a fizikai test csakráiba bepecsételt karmapecsét energetikája elsődlegesen érvényesült + a sorsgömbök, + az energiatestek kisugárzása + folyó energetikai teremtés. ”
szeretettel:Bochecha
Valahogy így, Hermess
Továbbra is a vonzás törvénye érvényes. Ami az energiatestedben van, az jön vissza.
A karmikus köröken a fizikai test csakráiba bepecsételt karmapecsét energetikája elsődlegesen érvényesült + a sorsgömbök, + az energiatestek kisugárzása + folyó energetikai teremtés. Ez az energiamix jött vissza hozzád. Szépen programozott élet. A karmapecsét elsődlegessége mellett arra mentél amerre kellett, ha mégsem, alternatív valóságot nyitottál.
A karmatörlés lényege, hogy a karmikus kötöttségek megszűnnek. Kikerül a teljes energetikai rendszeredből a karmikus energia. Onnantól a többi energiád működik. Arra is lehetőséged van, hogy az energiatested minden egyes rétegét megtisztítsd. Szándék és engedély, csak ennyi kell. Tudatalatti, lenyomatok, gondolatminták háttérbe szorulnak a jelenbéli teremtő energiáiddal — gondolat, érzés, elfogadás– szemben. Ennyi történik.
Ami kimegy, az vissza is jön. Majdnem azonnal. Hazudsz valakinek? Ma már pár órán belül vagy két napon belül be fognak csapni. Ha magadnak hazudsz, akkor is. Segítesz valakinek, előzékenységgel találkozol. Magad formázod az energiarendszered. Semmi ördöngősség.
Elég logikus?
Elfogadással
🙂
Az jutott eszembe,
… hogy a karmikus kötés két teljesen különböző részből áll:
1. Egyrészt van maga az egyszer tudatlanságból elkövetett és valami stressz folytán beégett „program”, aminek a következtében ugyanolyan hülyén (konzekvensen hasonló módon) reagálunk, viszonyulunk bizonyos döntéshelyzetekben. A feladat felismerni ezt akár a kiváltó ok nélkül is, és megváltoztatni a reagálást. Ez jöhet az előző életből, de az összes tudatalattiba begyűjtött, pl. gyermekkori sérülés, kondicionáltság ugyanígy működik.
2. Másrészt van az ellenhatás, a következmény, mégpedig ahányszor a hibás programot lejátszottuk, annyiszor. A kettő a karma emlegetésekor összemosódik. És akkor még nem beszéltünk a csoportos karmáról. Azt hiszi valaki, hogy a klimaváltozás hatását megússza, mert elengedték a karmáját?
Azt még el tudom képzelni, hogy az elsőt, a felismerést segítenek végbevinni és a programot elengedni, de hogy a visszahatást elengednék… A programot ki lehet szerelni, de az ellenhatás akkor is utolér. Miből fog a sok emberke okulni? Mi fogja őket fejlődésre késztetni ha a visszahatás megtapasztalása megszűnik? Amikor a látens karma elkezd megnyilvánulni, annak a hatását már nem lehet elkerülni. Addig meg nincs miből felismerni.
Azt mondod, hogy ha továbbra is elköveti, akkor azonnal meglesz a visszahatás. De hát akkor meg ugyanott tartunk, ahol annak előtte, míg fel nem ismerte a programot, csak felgyorsult az egész.
Szerintem nagy csalódások fognak érni… az életben.
„A földi
Szerintem nagy csalódások fognak érni… az életben.
„A földi leszületéshez kötődő karmánkat engedték el 2000-től.”
Tehát, aki utána született az már karmamentes?
A lélek fejlődése évszámhoz lenne kötve?
„2000-től mindenkinek elengedték mindenkivel szembeni karmikus adósságát.”
Értem-értem, de ki engedte el? Ill. kik…engedték el?
Ilyenre nem csak Isten lenne képes? Az egy.
Segíts kérlek :)……
Igen.
A 2000 után született gyerekeknek nem kaptak karmapecsétet a csakráikba. Látható, ellenőrizhető.
Sorsgömbjeik természetesen vannak.
Igen, úgy tűnik, Isten akcióba lépett 1999 decemberében.
Nagyon profi, ugye?
Nem lett évszámhoz kötve a lélek fejlődése. Cezúra van, úgy döntöttek, hogy az emberiség felkészült a nagy váltásra. Mostmár csak vissza kell találnunk önmagunkhoz, mostmár nem helyzetgyakorlatokat kell megoldani, csak visszatalálni önmagunkhoz, ott úgyis ott van az összes eddigi gyakorlatunk és az eredménye is. Ehhez persze vannak kulcsgyakorlatok, amelyek segítenek, de ez már nem az, mint volt. A ciklusváltást és a dimenzióváltást együtt kell megugranunk, ehhez minden képességünknek birtokában kell lenni. Már nincsenek nehezítések.
Beszélgess olyan gyerekek szüleivel, akiknek karmátlan a gyereke. A 2-3 évesek már most mesélik, lerajzolják előző életeik egy-egy részletét. Néhányuk a galaktikus kommunikációba is képes bekapcsolódni már most. Más generáció, mint az előzők.
Csodálatos!
🙂
A maszlagos részt ajánlanám…
http://www.onmegvalositas.hu/blog/hajni840203/amorah_qan_yin_plejadok_fenykuldottei_avagy_2012_vilagvege
Gondolatom Karmatörlönek
Ne már! Ugye ezt nem gondolod komolyan?:) Miért pont 2000 vagy miért akármelyik dátum?
Hiszen tudjuk hogy az idö és a tér csak itt a fizikai világban létezik!!!!!
Meg aztán miért kellene eltörölni a karmát!?
Nincs negatív és pozitív karma.Csak következmények vannak!Ennyire gyenge vagy hogy nem mersz szembenézni a tetteid következményeivel?
Szerintem ha lenne is ilyen lehetöség hogy karmatörlés akkor sem élnék vele!…ès mi van ha eddig jó voltál és most jönne a megérdemelt jutalom?………és te fogod és eltörlöd…..!?
Ne haragudj Karmatörlö hogy kemény voltam,de segítö szándék vezérel.Szeretettel:Erika
felelősségáthárítás?
Na erről meg az jut eszembe, hogy felfigyeltem Törcsi írásaira régebben, és hirtelen be is raktam a képzeletbeli néhány számomra érdekes és fontos hozzászólók listájába. De valahogy mégiscsak az az érzésem mostanában (bár nagyon keveset olvastam még tőle), hogy ő csak egy, hát pókeres nyelven szólva by-the-book player. Szóval a kérdés az, hogy éled is, vagy csak tudod (/elhiszed azt amit olvasol)?
Amúgy a másik ami most eszembe jut, hogy lehet hogy neki is – mint ahogy legújabb felfedezésem szerint nekem – a felelősségfelvállalással lenne problémája, ezért is beszédes lehet a Karmatörlő név, vagy nem?
Jaguár, a karmatörlés nem felelősséghárítás
Jaguár, a karma törlése, elengedése során minden korábbi tetteddel és következményével szembesülsz. Nem csak lájtosan kapod meg némelyiket, mint a karmikus körökben. Nincs hárítás. Amit feldolgozás nélkül elengedhetsz, az mehet, amit fel kell dolgoznod, mert akadályként áll a fejlődésed és a rezgésszinted emelkedése előtt ott kőkemény feldolgozás van. Léted minden elemének és következményének tudatába kerülsz.
A helyzet pont fordítva van. A karma kényelmes korlátai között maradni a felelősséghárítás.
🙂
Jagu!
Ha pl meditációban visszaadsz Mindenkinek mindent, amit valaha elvettél Tőle, az is egyfajta karmatörlés, nem? (tudatosítod, feloldod, elengeded)
Ennek fényében felelősséghárítás-e a dolog?! 🙂
szeretettel:Bochecha
Szia Erika!
Csak lejárt a lemez és a régi lemezt levették, újat tettek fel.
Magasabb rezgésűt. Ahhoz, hogy könnyen meghalljuk az új lemezt segítséget kapunk, a régi frekvenciájáról áthangolnak az újra. Ehhez kell a karma kitiszítása. Ennyi.
Szabad világban élünk és mindenki dönthet afelől, hogy merre lép. Elhiszem, hogy milyen nagyszerű összekötözött lábbal megtanulni kánkánozni, a magam részéről a kötelek eltávolítása mellettit választottam.
A karmikus köröket lezárták, nem kér rajtad senki semmit. Az egy módszer volt, mostmár más módszerek vannak. Ennyi. Elhiszem, hogy milyen klassz volt, amikor a gyerekek úgy tanultak meg írni, hogy palatáblára írtak és petróleummal világítottak otthon, de idejétmúlt mára.
Ma már maga a fény világít nekünk, de ha ragaszkodsz a petróleumhoz, ez senki nem vitatja el tőled, továbbra is lehetőséged van a petróleum fénye mellett élni.
Igen, a multidimenziós világban nincs lineáris idő, de a háromdimenzióban van és ezzel számolni kell. Ez ennek a világnak a sajátja. A negyedik dimenziós rezgésszinten már nincs lineáris idő, de még nem tartunk ott.
Hogy miért pont most avatkoztak bele a folyamatokba, azt még sosem kérdeztem. Bizonyára valahol utána lehet nézni.
Hogy miért érdemes a karmától megszabadulni? A karmapecsét kétfelé álló tölcsérré zsugorította a csakráid. Ez azt eredményezte, hogy csak a pecsétnek megfelelő energiákat vehetted fel és kiszámolhatod, hogy mennyivel kisebb felületen, mint ami a csakrák eredeti formája, a gömb. Erről van szó. Amíg a karmapecsét rajtad van, nem juthatsz hozzá az összesféle energiához, amit rendelkezésedre bocsátanak. Választhatod ezt is, csak senki nem kéri már, választhatod a teljes spektrum teljes intenzitását is.
Ahhoz az változáshoz, ami a Földön most végbemegy, szükség van a rezgéstartomány és az áramló energia kiszélesítésére. Ha nem lenne szükség rá, minden maradna a régiben. Én bízom az alkotókban és a közös alkotásban.
🙂
Szia Karmatörlö!
Hú ez nekem nagyon zavaros!Mármint hogy karmapecsét,karmikus körök?…és kik azok akik lezárták…!?
Ugye nem azt akarod mondani hogy megengedhetjük magunknak hogy gonoszkodjunk mert van lehetöség arra hogy töröljük a karmánkat….?Erröl az jut eszembe amikor egy barátnöm bekajált egy tálca süteményt és ivott rá fogyi teát. 🙂
Különben is nem tartom igazságosnak hogy valaki gonoszkodik és megussza.Még akkor sem ha rólam is van szó!Ezért is igyekszem ebben az életmben elkerülni a hazugságot és minden olyan cselekedetet amit nem akarok hogy velem is megtörténjen.Söt szoktam kérni hogy ne kerüljek olyan szituácioba hogy ezeket megszegjem!;)
Ja!Honnan tudod hogy negativ a karmád?Mi van akkor ha jó ember voltál?
Nem értem miért kellene a könnyebb megoldást választani amikor a kiérdemelt jutalom sokkal értékesebb?Ez igaz az életben is bármire.Persze hogy haladnunk kell a korral,és élni kell vele.Amit te mondasz az nekem kisértetiesen hasonlit a gyónáshoz.Persze ha bárkinek könnyít a lelkén csinálja!De sokkal erösebb ember aki szemtöl szembe megmondja hogy mit tett,és a sértett féltöl kér bocsánatot!
Azért vagyunk itt a Földön(én legalábbis) :):)hogy tapasztaljunk,és nem azért hogy mindig mindent megusszunk!
Persze teljesen mindegy ki miben hisz hiszen sok út van.Ami nekem pl.zavaros és érthetetlen az igaz is lehet,de persze nem az én valóságomban!Ezért erröl nem is akarok a továbbiakban vitát nyitni!:)
Azért én mégis igyekszem jó,és becsületes ember lenni!;)
Mindent szabad!
Szia Erika!
A karmatörléssel semmit nem úszol meg. Tényleg nem. De még mennyire nem!
Mindent szabad, a következmények is azonnaliak. Ha gonoszkodsz, akkor visszakapod hamar, majdnem azonnal, néhány órán, legfeljebb két napon belül. Egyre gyorsabban arathatjuk le tetteink következményét. Nincs várakozás, majd következő élet és hasonlók. Az ütem egyre gyorsul, és eljutunk az azonnali teremtés és következmények világába.
Sosem az volt a cél, hogy jókislány vagy rosszkislány legyünk, hanem a tapasztalatgyűjtés. Ezért szoktad írni, hogy nincs rossz meg jó karma. Mégis egyfolytában azon aggódsz, hogy nem vagy elég jókislány. Teljesen mindegy, hogy jó vagy rossz a karma, a karma erőteljes korlát. (A karmikus körök tapasztalata az, hogy az emberek az elválasztottság és az energiasűrűség jelenlegi állapotában nem tudják ledolgozni a karmájukat. Senkinek sem sikerült.)
Pont arról beszélek, hogy lezárult a tanulási fázis. Úgy döntöttek a fejlődésünket követő és felügyelő erők, hogy eleget tanultunk, nincs szükség több leckére, elértük azt a tapasztalati szintet, hogy mostmár élesben csinálhatjuk. Röviden felnőttünk.
Ez azt jelenti, hogy a lájtos, nagyon korlátozott teremtő képességünket felszabadítják és azonnalivá válik az összes teremtésünk. Bármire gondolsz, azonnal ott lesz. Még nem tartunk ott, a ciklusváltással kerülünk át abba a rezgéstartományba. Erre kell felkészülni.
A jelenlegi földi világ legalapvetőbb jellegzetessége a félelem. A félelem az ismeretlentől, a sötéttől, a gonosztól, önmagunktól, a hatalomtól, a pénztől, a főnöktől, a bűnözőktől, az erősektől, a pókoktól, a kígyóktól, a sárkányoktól, a boszorkáktól, a csúszómászóktól, a soklábúaktól, a betegségektől, a járványoktól, az autóktól, a mérgektől, a terroristáktól, stb. stb. Ha megmaradnak a félelemvezérelt gondolati és érzelmi sémák, akkor az azonnali teremtésben is azt hozod létre. Pillanatok alatt elpusztulsz, nem tudsz megmaradni abban a rezgéstartományban. A saját félelmeid pusztítanak el. Ahhoz, hogy megszabadulj a félelmeidtől, kulcsfontosságú, hogy azok forrását felszámold. Ezek forrása az elválasztottság érzése, az, hogy nem tudod ki vagy valójában. Tisztába kell jönni teljes önvalóddal. Akkor nem fogsz aggódni. Ehhez segít hozzá a teljes energetikai tiszítás, amit végigcsinálhatsz, ha akarsz. A karma energetikájának kitisztításával kezdődik, mert ez volt a legnagyobb bilincsünk.
Annak szimulálására, hogy mit is teremtenék, ha most bekerülnék az azonnali teremtés világába egy játékot kezdtem el játszani. Mit teremtenék, ha minden gondolatom azonnal itt teremne, azonnal megvalósulna? Nem kell sokáig követni, elég egy rövid ideig. Követheted a gondolataid szárnyalását is, de adhatsz témát is magadnak, mondjuk egy probléma megoldását. Legyen mondjuk a gazdasgság. Gondolj a gazdasgságra és kövesd végégi a gondolatmeneted a legvégsőkig, hogy mi kapcsolódik nálad a gazdagsághoz. Nem csak a gondolat felszínét teremtjük meg, hanem a teljes tudatalatti hátterét is. Szerintem jó játék, a tudatosságunkat és a gondolatrendszerünket feltárja. Ehhez persze kell egyfajta elemző és kívülálló, egyben elfogadó hozzáállás is, le kell számolni az elvárásainkkal magunk felé, be kell fogadni azt, aki valójában vagyunk, mert csak ez lehet a megfelelő kiindulópont a változások elindítására. Fel kell tárni és tudomásul kell venni, hogy mi munkál bennünk.
Drunvaló írja le, hogy a nagy piramisban Ghízában van egy negyedik dimenziós hely. A negyedik dimenzióban azonnali a teremtés. Ez a piramis alatti szűk folyosó végén lévő hely és le kellett zárni a látogatók elől, mert több tucat ember meghalt ott. Olyan pókok marásától, amelyik csak másik földrészen található, de volt, hogy a tizenvalahány fős társaság mérgesgáztól pusztult el. A sötét, szűk helyen előjöttek a félelmeik és azonnal valóra váltak. Ha a sötétben arra gondolunk, hogy fényességes fény ragyog, akkor fényességes fény fog ragyogni. Ha azt is gondoljuk, hogy vakító fény fog ragyogni, amitől megvakulunk, akkor megvakulunk.
Izgis, nem?
Ùjra Szia Karmatörlö!
Igencsak ráméreztél….!:)Különben miért hívnál kislánynak?:)
Most már megnyugodtam…:) hogy nem akarsz rávenni senkit hogy nyugodtan bünözzön mert a karmát eltöröljük és kész!:)
Különben pedig én csak magamhoz képest igyekszem jobb lenni,hogy mi az ami ,,normális” totál nem érdekel!Ezért vagyok ,,kislány”(nagyon eltaláltad)!De a te elméleteidet akkor sem értem,és nem kell megértenem mert az a te világod!!!Az én stilusom sem biztos hogy érthetö mások illetve a te számodra!;) Üdv:Erika
Nem volt szándékos
Az vagy, ahová az identitásodat teszed. Ha kislánynak érzed magad és neked úgy jó, akkor minden rendben. Energetikailag viszont úgy okés, ha kislánynak érzded magad és úgy érzed jól magad. Mert gyakran képzeljük az, hogy az a jó, ha jókislányok/jókisfiúk vagyunk, de rémesen szenvedünk tőle, nos az energetikailag erősen negatív.
🙂
Hát, Karmatörlő…
… vehemenciában lekörözöd még UÁ-t is! Kitűnő misszionárius lenne belőled, vagy forradalmár… bármelyik eszme boldog lenne, ha Te vallanád! :))
Mégis csak ugyanaz ez az egész, mint ami eddig volt, csak egy jó kis filozófia van mögé téve és valóban gyorsulnak az események. Írtál egy lényeges infót, amit eddig elhallgattál – nevezetesen, hogy előjönnek a karmáid torlódva, mielőtt elengednéd őket, hogy szembenézhess velük… Ez azért egy lényeges momentum. Hát… mindenkivel ez történik éppen!
Én azt hiszem, hogy az asztrális látásod kezd kifejlődni, a harmadik szem képességei jelennek meg nálad. De ez független attól, hogy milyen úton érted el, hogy miben hiszel – 13 csakrás rendszert, vagy hét csakrásat követsz – úgy is előjöttek volna, mert ott tartasz, hogy ez következik. Nem az a lényeg, hogy milyen mítoszt, vagy vallást, vagy forgatókönyvet követünk, hogy milyen technikákkal értük el a spirituális képességek megjelenését…
A lényeg az, hogy ezeket a képességeket milyen célokra fogod használni…
Döntéshelyzet előtt állsz, mert valóban, a teremtő erők mindenkinél felerősödnek az Adzsna csakra szintjén. Szabad akaratodból választhatsz, hogy az Isteni energiák által kapott képességeket mások segítésére, a fejlődés, az élet segítésére fogod-e használni, vagy önmagad kényelmének, gazdagságának az erősítésére. Az egész New Age Amerikából jött, s azt gondolom, hogy fogyasztáscentrikus ideológia van mögötte, ami látható, hogy hová vezetett. Igen, hitelből, és mások rovására mindent meg lehet teremteni magunknak…
Utóbbi esetben a teremtés eszközei bár ugyanazok, de amit önzésből vonz be valaki ezek birtokában, az nagyon hasonlít a fekete mágiára. Én bízom benne, hogy ezzel a megkülönböztető képességgel is rendelkezel már, hogy milyen célokba fekteted azt a pluszt, amit megkaptál.
Jó karmatörlést kívánok neked… Megyek én is dolgozom a magamén, mert már lassan főállásban blogozok itt.
Sokkal egyszerűbb
Hermess a fekete mágiába sokkal egyszerűbb becsúszni. Úgy is be lehet csúszni, hogy a legjobb szándék és a segítés vezérel és pénzről szó sincs. Ha valaki úgy segít, hogy nem kérik, az már fekete mágia. Tilos más energetikájába tekinteni és piszkálni a kérése nélkül. Ennyi elegendő az ún. képességek elvesztéséhez.
Persze a fullextrás sötétenergiás fekete mágia megint más kategória.
Semmi negatív nincs abban, ha valaki a gazdagság összes aspektusát megélve gazdagságban él. Ez a normális. A legnagyobb feladat most a szegénységtudattal leszámolni. Ezt mindannyian sokszorosan és különböző léptékben megkapjuk, amíg végre megtanuljuk, hogy mindenünk megvan, kivéve, ha elutasítjuk (nem érdemeljük meg, bűntudat, stb).
Létezik a Föld természeti erőforrásaival összhangban lévő komfortos életmód. Ha leszámolunk a lelki defektusokkal és a szegénységtudattal, akkor már nincs szükség presztízsfogyasztásra és presztízstárgyakra, szükségtelen felhalmozásokra.
Nem kell a kőkorszakba visszamenni életmódban, hogy a Földdel, minden érző lénnyel és önmagunkkal harmóniában tudjunk élni.
Például fűnyírás előtti napon, vagy aznap szólok a kertben minden aprólénynek, hogy jön a zümmögő, mielőtt megmetszem a szőlőt szólok, hogy nyírbálás jön. A növények is éreznek.
Szép, új, tudatos világ.
🙂
Írtad, hogy más energetikájába tekinteni… 🙂 Kérés nélkül
Írtad, hogy más energetikájába tekinteni… 🙂 Kérés nélkül pár emberre ráingáztam(sokszor éreztem, hogy nem kéne, bár az inga se mutatott nem-et, amikor kérdztem).. igaz, most már nem „kívánom” :), de az ilyen „szabályok” megszegését lehet valahogy „jóvátenni”? 🙂
Persze! Minden bűnöd megbocsátásra kerül, ha Te megbocsátod
Persze! Minden bűnöd megbocsátásra kerül, ha Te megbocsátod magadnak… Odaföntről kegyelem érkezik, csak mi szívatjuk itt magunkat a bűntudattal… Mondom én, hehe.
csaesz
Előbb…
azt nézd meg, hogy honnan nem kaptál ‘nem’-et…
Csaesz, jól szóltál! 🙂
szeretettel:Bochecha
A szándék a döntő…
… hogy milyen szándékkal tetted. Ingázással nem lehet senkinek kárt okozni. Felhasználtad valami rosszra az információt? Manipulálásra? Ne hagyd már magadat besz…tni. Szavakkal sokkal jobban lehet bántani. Honnan tudjuk, hogy milyen viszonyban volt azzal, akire ingázott és mi célból tette? Magánügye.
Bocsánatot kérsz,
Csaesznek igaza van, azzal egészíteném ki, hogy az eddigiekért utólag bocsánatot kellene kérni.
A következőknél előbb engedély kérés. Ha megkaptad, akkor ingázhatsz, vagy kuksolhatod, amire engedélyt kaptál.
🙂
Bocsánatkérés?
Miért kéne bárkitől is bocsánatot kérni? Én talán azt mondanám, hogy sajnálom. Mert akkor az tényleg az én őszinte érzéseimről szól, nem a másiknak pitiznék hogy gondoljon már egy kicsit szebbet rólam. A bocsánatkérésről az jut eszembe, hogy kislány koromban előfordult, hogy valami „rosszat” csináltam, és csak akkor nézhettem tévét, ha előtte bocsánatot kértem anyáméktól. Le is szoktam a tévénézésről..:)Szóval a bocsánatkérés szerintem mindig meglesi hatását.
Amúgy kitől kellene bocsánatot kérnie? A Jóistentől? Valahol itt írtad, hogy ő mindenkit feltétel nélküli elfogadással szeret. Akkor??
Attól, akiben kéretlenül és engedély nélkül vájkált
Sajnálom, rádingáztam? Sajnálom, véletlenül megnéztem az auratested, úgyhogy mostmár tudom az összes traumád, mindent, amit szégyellsz és titkolni akarsz. Hogyan?
Ha valaki a legprivátabb szférádban vájkál számodra elegendő, ha annyit mond, hogy sajnálom?
Számomra ez bocsánat kategória.
🙂
nálam a „sajnálom” többet jelent, mint a „bocsánat”. Sokkal
nálam a „sajnálom” többet jelent, mint a „bocsánat”. Sokkal őszintébb, igazibb megbánást takar. Abban azonban továbbra sem értek egyet veled, hogy ezért bárkitől is bocsánatot kellene kérni. Ha ezt Szabox bűnnek érzi, hogy valakire ráingázott a tudta nélkül, akkor saját magának kell megbocsátania.
1.A másik nem tudja megbocsátani, hisz nem is tud róla, ezért aztán nem is haragszik.
2. Ki nem sz..ja le a másik haragját, ha én már megbocsátottam magamnak? Az tökre az ő problémája.
Vannak alapszabályok, a szándék önmagában kevés
Vannak alapszabályok, amelyeket be kell tartani az asztrális síkon. Lehet engedély nélkül mindenfélét csinálni, ez szándéktól függetlenül feketemágia. Ennek határai vannak, más határai lesznek, ha átfordul a sötét energiák használatába. Szerelmi kötés a pár egyik felének tudta nélkül, az totál fekete mágia.
Ha egy gyógyítót arra kérsz, hogy nézze meg a szerelmed, hogy van-e valami baja, fekete mágia. Mivel nem öntudatlan, nem a gyereked, akiért te vagy a felelős, ezért, ha ezt meg teszi a gyógyító, tilosban jár. A megvizsgálandó alany engedélye kell már a vizsgálathoz is. A szándéktól tökéletesen függetlenül fekete mágia.
A lélek érzékeli az irányába történő energetikai áramlásokat. Az, hogy az egója nem tud róla, az csak egy dolog. A lélek a lélekkel kapcsolatba kerül. Amennyiben a beavatkozásra nem ad engedélyt, tilos beavatkozni. Ez alapszabály. Ha ennek ellenére beavatkoznak, az gáz.
A sötét energiák használata esetén gyakori, hogy a lélek érzékelési küszöbén kívül dolgozzák meg, illetve ismeretlen enerigákat használnak. Ez végképp nem szándék kérdése, ez hard fekete mágia. A szerelmi kötések esetében van, aki full sötét energiás kötést állít elő.
És olyan beavatkozások után, amelyek ártanak másoknak, azután kötelező a bocsánatkérés. Nem szavakban és felszínesen, hanem ellenőrzött körülmények között és szívből. Ez attól teljesen független, hogy magadnak megbocsátottál-e már. Természetesen attól kell bocsánatot kérni, akinek ártottak.
Tudod, a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.
A jószándék kevés. Magunknak megbocsátani szükséges, de nem elegendő. Jóvá is kell tenni. Az egész folyamatban az utóbbin van a hangsúly.
Csak óvatosan és tisztelettel mások iránt.
🙂
Tükörkép
,,Minden ami a másik emberben zavar az a tulajdonság bennem is jelen van,de lehet hogy igyekszem elnyomni!”
Erre a mondatra gondolok amikor ilyesfajta zavaró érzés kerít hatalmába.
Több ezoterikus könyv boncolgatja ezt az elméletet,és nagyon igaz!
Szeretném veletek megosztani a legújabb élményemet: most az eröltetett viselkedéssel szembesültem.Idegesített hogy a másik ember megjátsza magát.
Magamba néztem és igen!…….Nem érdekelt ki mit gondol.Csak jól éreztem magam és teljesen nyugodt voltam,és nem érdekelt milyennek látnak! Ugy tünhettem kívülröl mint aki szomorú,vagy valami baja van…:)Pedig….!:)
Már nem zavar az eröltett viselkedés (most).
A kérdésem: A hibáink amiket felfedezünk és megoldunk, visszatérhetnek? és: az a tulajdonság ami azelött bosszantott átvált sajnálattá az már a megoldás?pl.megértem hogy a másik miért viselkedik ugy ahogy és már nem tudok rá haragudni,inkább sajnálatot érzek iránta.
A fenti tapasztalatom ma történt! 😉
Az valószínű…
… hogy amit észrevettél valakiben (illetve magadban), átláttál és ezért képes voltál nem bevonódni a játszmába – egyre kevésbé fog visszatérni. Hiszen, ha egyszer már felfedezted, másodszor még könnyebben észreveszed majd. Bár ugyanaz a dolog valaki mással szemben még előjöhet.
A legnagyobb nyeremény abban ami történt, szerintem az, hogy megtapasztaltad, milyen az, amikor kívül tudsz maradni, és nem bevonódni. Meg tudtad figyelni a másikat is, de a lényeg, hogy a saját belső folyamataidat is meg tudtad figyelni és uralni. Na, ez az, ami bármilyen más esetben is jól működik! Persze, attól függ, hogy mennyire mélyen érint meg valaki viselkedése, mondanivalója, stb. De mindig egyre jobban megy, és fogynak a „pincéből” a lenyomatok, amire ugrik az ember.
Valami olyan hozzáállás a legjobb az embertársainkhoz, mint amikor az édesanya átlát a gyerekén, tudja, hogy hazudik, vagy manipulálja éppen, mégsem tagadja meg, továbbra is szereti, mert tudja, hogy ez egy ideiglenes állapot – majd kinövi. A baj azokkal van, akik mégsem növik ki, felnőtt létükre elakadnak valamilyen gyermeki szinten…:), és nem is tudnak róla.
Itt jön a sajnálat… amit lehetne együttérzéssé fokozni, és megpróbálni segíteni kilépni a másiknak a megrekedt állapotából. Ha hagyja… ha együttműködő… ha törekvő. Ha nem, akkor nem marad más, mint az elfogadás, vagy ha nagyon zavar, kilépni a szituációból – ha lehet.
Ha már valaki képes a feltétlen szeretet állapotában folyamatosan megmaradni (van kapcsolata a felsőbb Énjével), akkor mindez sokkal könnyebben megy, csak játéknak tűnik, mintha a moziban néznéd magadat és az egész történést. Ilyenkor a másikat már belülről érzed, hogy mit miért tesz, mi a motivációja, elégedetlensége, sérülése – ezért még könnyebb átlátni, megérteni, elfogadni, segíteni, vagy végső esetben kilépni.
Feltételes szeretet
Igen, azt hiszema mai világ egyik legnagyobb rákfenéje a feltételes szeretet. Vannak akik csak osztani tudják és közben szabályozzák, hogy bizonyos feléjük áramló érzelemért mi és hogyan jár. Ennél már csak a szeretetvadászat, ill. a szeretetkikényszerítés szomorúbb. Vannak emberek akik a hiszti csúcsára is tudnak jutni, csak hogy kicsikarjanak a másikból valami kis szeretetet. Csak hogy szerintem az ilyen úton szerzett energia nem oda áramlik ahova kellene, azaz nem a rabló épülését, csupán az energetikai túlélését szolgálja.
Kedves Hermess, az az anya, aki azért szereti a fiát mert majd kinövi, az feltételes szeretetet „szolgáltat”. Mert hogy ki kell nője, ha nem, meg fogja vonni. Ezt nem tartanám feltétel nélküli szeretetnek.
Ha kilépek egy szituációból, akkor az annyit jelent, hogy nem tudtam befogadni. Van ilyen, én sem tudok még sokmindent befogadni. Innen szerintem a továbblépés nem az, hogy ha nagyon zavar akkor ki kell lépni a szituációból. Ilyen alapon ugyanis bármi lehet nagyon zavaró – végül is ez ingerküszöb szint kérdése – és máris ott van a magyarázat, hogy min miért NE dolgozzak, mit nem kell befogadni. Szerintem nincs olyan amit ne lehetne befogadni, max még én nem vagyok rá teljesen kész/képes/stb.
Korábban már eszmecseréltünk arról, hogy a sajnálat, együttérzés, másnak való segítés, így ahogy azt te említed valójában a magadon való segítés, amihez behívod a másik embert. Kérdés, hogy ezek után ki kin segít. Szerintem nem lehet a másikon segíteni ebben az értelemben.
Üdv!
Hédi
Szia, Hédi, már vártalak!…:-D
Tényleg nem ártana összeülni egy kis fogalmi egyeztetésre, mivelhogy más emlőkön nevelkedtünk… Csak arra kérlek, hogy ha másképpen fogalmaznék, mint ahogyan számodra megszokott, próbáld a közöst keresni benne, ne a formán vitatkozzunk. Sokszor ugyanazt gondoljuk, de másképpen mondjuk.
Az Anyáról… ebbe nem szeretnék belemenni, mivel anya még nem voltam… Nem azért szereti a fiát, mert majd kinövi… Csak annyit akart jelenteni, hogy egy felnőtt tágabb tudattal rendelkezik és átlátja a szűkebb tudat játszmáját, és tudja, hogy ez pillanatnyi, mert minden változik, így valszeg ez is megváltozik. A „feltétlen”-t meg úgy gondoltam bele, hogy az anya ha jó, ha rossz, akkor is és ezért szereti a gyerekét, mert az övé, a saját véréből való…
Embertársainkkal is egyek vagyunk, hiszen egy Közös Tudat részei vagyunk! Más kérdés, hogy egós állapotában erről rendszerint elfelejtkezik az ember.
A segítés kérdésében viszont tényleg különbözik az álláspontunk. Már írtam, hogy valóban nem lehet segíteni annak, akinek meg kell tapasztalni valamit a továbblépéshez, és csak önáltatás (vagy „magunkon való segítés”) ha mégis megpróbálja valaki. De honnan tudhatjuk, hogy nem áll-e az a valaki egy olyan billenőponton, hogy csak ici pici segítség, egy morzsányi információ szükséges ahhoz, hogy továbbléphessen? Nem tudhatjuk, hogy a tapasztalásának melyik szakaszában jár. Én erre mondom, azt, hogy ezzel a morzsával megkínálni bárkit, aki bajban van – kötelességünk! Te megtagadnád ezt a segítséget?
DE lépjünk mi is tovább! Kilépni akkor van értelme, miután rájöttünk, hogy nem tudunk segíteni – nem a mi személyünkkel kapcsolatos az ő további tapasztalása, nem időszerű a segítségünk, nincs vele több feladatunk, eljátszottuk neki amit lehetett. Ugye Te sem mondod, hogy nincs ilyen?
Ezt fel kell ismerni, és kilépni, mert: 1. számunkra visszatartó erő, vagy 2. ez a lépés lesz a számára az a tapasztalás, amitől lehet hogy tovább tud gurulni. Megint más az, ha nekünk még van feladatunk abban a kapcsolatban, vagy szituációban, és ideje korán menekülünk ki belőle… Az vissza fog térni.
És végül ott van az, amikor nem lehet kilépni belőle… van benne valami karmikus (pl szülő-gyermek, testvér, stb viszony, vagy bármilyen kényszerítő körülmény) Ekkor szükséges az elfogadás, mint pillanatnyilag lehetséges értelmes megoldás, mert lehet, hogy mégis csak feladatunk a maradás, a „pohár kiürítése” valamiféle karmikus visszahatás lecsengéseként. Vagy egy alapkonstelláció, fejlődési feltétel a felvállalt élettervünkhöz az a bizonyos szituáció.
Ez az elfogadás következik a megértésből (pl. a karma meglátása), mint feljebb lépés egy létrafokkal, de jöhet a feltétlen szeretetből is, ami talán leereszkedés egy létrafokkal. Nem jó a hasonlat, mert az elfogadás benne van a feltétlen szeretetben, nem kell visszalépni belőle, míg a megértésből következően szerintem fejlődés.
A feltétlen szeretetről egy fentebbi helyen még leírom a tapasztalásomat.
De apa lehetsz
Lehet, anya nem leszel ebben az életedben de apa igen. Nos neki ugyanúgy „feladata” ez mint a mamának, feltéve, ha tényleg te vagy az 🙂 Na de térjünk vissza a mi kis csontunkhoz.
Nem vagyok benne biztos, hogy az anya tágabb tudattal bír mint a gyereke. A mi családunkban pl az unokahúgom kenterbe vert mindenkit, mig el nem folytották nála. Az a fajta szeretet, ami vérhez kötött is feltételes. Pont ez a baj a „mai anyákkal”, hogy azokhoz a feltételekhez igazítják a szeretet, amit írsz: a vére, kinövi, stb. Igazi feltétel nélküli szeretetre egyre kevesebben képesek, sajnos. Szerintem az a fontos, hogy törekedjünk rá, hogy minden cselekedetünkben próbáljuk meg elcsípni a feltételt.
A segítséggel kacsolatban az a meglátásom, hogy igaz amit mondasz, nem tudhatjuk, hogy csak az a pici hiányzik neki, amit mi esetleg megadunk neki. De lehet, hogy más, több, kevesebb, stb. Az én álláspontom, hogy az embernek nyitottnak kell lennie, a tudatosságát kell fejlesztenie, akkor „látszik” rajta, szinte kirakja a kirakatba, hogy itt van nálam amit keresel. A másik pedig lehívja. Akkor és annyit amikor odaér. Senki a másik helyett nem tudja megmondani, pontosan mire, mikor és mennyire van szüksége. Ha kérnek, pedig adni kell, annyit amennyi belőled „kijön”. Aki igy ad, szinte észre sem veszi mit tesz.
A kilépéssel kapcsolatosan pedig az a meglátásom, hogy a kilépés az mesterséges. Ha feldolgoztad azt amit az adott adok-kapok szituációból kellett, megszűnik a szituáció. Ha kilpész, akkor valahova belépsz, ez óhatatlan. Csak a befogadás, elfogadás a „végső” megoldás.
Egyébként én úgy érzem nem vitatkozom veled, csupán nem szeretem a kivételekkel működő szabályokat.
Üdv!
Hédi
Tudod mit? Egyetértek…
Annyit hadd tegyek hozzá, hogy azért lehet valaki ideiglenesen olyan sokkolt, elgyengült, vagy beteg, stb. állapotban, amikor nem képes lehívni azt, amit kitettünk a kínálatba… amikor nem képes önerőből kiemelkedni a gödörből, amikor meg kell erősödnie hozzá…
Mondjuk a tökéletesen egészséges magból kikelt a palánta és szépen fejlődne… ha nem lenne éppen aszály. Ezért kókadozik, még egy két napig bírja talán…
Mi pedig éppen arra túrázunk és bőséggel van vízünk a kulacsban. Nem tudja elkérni, nem tud odajönni, csak mi mehetünk oda meglocsolni. De nagyobb fával is, meg az ember fiával is megtörténhet hasonló. Persze, minden helyzet egyedi.
Apa meg remélem leszek még. A próféta beszéljen belőled!
Tükörkép
,,Minden ami a másik emberben zavar az a tulajdonság bennem is jelen van,de lehet hogy igyekszem elnyomni!”
Erre a mondatra gondolok amikor ilyesfajta zavaró érzés kerít hatalmába.
Több ezoterikus könyv boncolgatja ezt az elméletet,és nagyon igaz!
Szeretném veletek megosztani a legújabb élményemet: most az eröltetett viselkedéssel szembesültem.Idegesített hogy a másik ember megjátsza magát.
Magamba néztem és igen!…….Nem érdekelt ki mit gondol.Csak jól éreztem magam és teljesen nyugodt voltam,és nem érdekelt milyennek látnak! Ugy tünhettem kívülröl mint aki szomorú,vagy valami baja van…:)Pedig….!:)
Már nem zavar az eröltett viselkedés (most).
A kérdésem: A hibáink amiket felfedezünk és megoldunk, visszatérhetnek? és: az a tulajdonság ami azelött bosszantott átvált sajnálattá az már a megoldás?pl.megértem hogy a másik miért viselkedik ugy ahogy és már nem tudok rá haragudni,inkább sajnálatot érzek iránta.
A fenti tapasztalatom ma történt! 😉
Az valószínű…
… hogy amit észrevettél valakiben (illetve magadban), átláttál és ezért képes voltál nem bevonódni a játszmába – egyre kevésbé fog visszatérni. Hiszen, ha egyszer már felfedezted, másodszor még könnyebben észreveszed majd. Bár ugyanaz a dolog valaki mással szemben még előjöhet.
A legnagyobb nyeremény abban ami történt, szerintem az, hogy megtapasztaltad, milyen az, amikor kívül tudsz maradni, és nem bevonódni. Meg tudtad figyelni a másikat is, de a lényeg, hogy a saját belső folyamataidat is meg tudtad figyelni és uralni. Na, ez az, ami bármilyen más esetben is jól működik! Persze, attól függ, hogy mennyire mélyen érint meg valaki viselkedése, mondanivalója, stb. De mindig egyre jobban megy, és fogynak a „pincéből” a lenyomatok, amire ugrik az ember.
Valami olyan hozzáállás a legjobb az embertársainkhoz, mint amikor az édesanya átlát a gyerekén, tudja, hogy hazudik, vagy manipulálja éppen, mégsem tagadja meg, továbbra is szereti, mert tudja, hogy ez egy ideiglenes állapot – majd kinövi. A baj azokkal van, akik mégsem növik ki, felnőtt létükre elakadnak valamilyen gyermeki szinten…:), és nem is tudnak róla.
Itt jön a sajnálat… amit lehetne együttérzéssé fokozni, és megpróbálni segíteni kilépni a másiknak a megrekedt állapotából. Ha hagyja… ha együttműködő… ha törekvő. Ha nem, akkor nem marad más, mint az elfogadás, vagy ha nagyon zavar, kilépni a szituációból – ha lehet.
Ha már valaki képes a feltétlen szeretet állapotában folyamatosan megmaradni (van kapcsolata a felsőbb Énjével), akkor mindez sokkal könnyebben megy, csak játéknak tűnik, mintha a moziban néznéd magadat és az egész történést. Ilyenkor a másikat már belülről érzed, hogy mit miért tesz, mi a motivációja, elégedetlensége, sérülése – ezért még könnyebb átlátni, megérteni, elfogadni, segíteni, vagy végső esetben kilépni.
Feltételes szeretet
Igen, azt hiszema mai világ egyik legnagyobb rákfenéje a feltételes szeretet. Vannak akik csak osztani tudják és közben szabályozzák, hogy bizonyos feléjük áramló érzelemért mi és hogyan jár. Ennél már csak a szeretetvadászat, ill. a szeretetkikényszerítés szomorúbb. Vannak emberek akik a hiszti csúcsára is tudnak jutni, csak hogy kicsikarjanak a másikból valami kis szeretetet. Csak hogy szerintem az ilyen úton szerzett energia nem oda áramlik ahova kellene, azaz nem a rabló épülését, csupán az energetikai túlélését szolgálja.
Kedves Hermess, az az anya, aki azért szereti a fiát mert majd kinövi, az feltételes szeretetet „szolgáltat”. Mert hogy ki kell nője, ha nem, meg fogja vonni. Ezt nem tartanám feltétel nélküli szeretetnek.
Ha kilépek egy szituációból, akkor az annyit jelent, hogy nem tudtam befogadni. Van ilyen, én sem tudok még sokmindent befogadni. Innen szerintem a továbblépés nem az, hogy ha nagyon zavar akkor ki kell lépni a szituációból. Ilyen alapon ugyanis bármi lehet nagyon zavaró – végül is ez ingerküszöb szint kérdése – és máris ott van a magyarázat, hogy min miért NE dolgozzak, mit nem kell befogadni. Szerintem nincs olyan amit ne lehetne befogadni, max még én nem vagyok rá teljesen kész/képes/stb.
Korábban már eszmecseréltünk arról, hogy a sajnálat, együttérzés, másnak való segítés, így ahogy azt te említed valójában a magadon való segítés, amihez behívod a másik embert. Kérdés, hogy ezek után ki kin segít. Szerintem nem lehet a másikon segíteni ebben az értelemben.
Üdv!
Hédi
Szia, Hédi, már vártalak!…:-D
Tényleg nem ártana összeülni egy kis fogalmi egyeztetésre, mivelhogy más emlőkön nevelkedtünk… Csak arra kérlek, hogy ha másképpen fogalmaznék, mint ahogyan számodra megszokott, próbáld a közöst keresni benne, ne a formán vitatkozzunk. Sokszor ugyanazt gondoljuk, de másképpen mondjuk.
Az Anyáról… ebbe nem szeretnék belemenni, mivel anya még nem voltam… Nem azért szereti a fiát, mert majd kinövi… Csak annyit akart jelenteni, hogy egy felnőtt tágabb tudattal rendelkezik és átlátja a szűkebb tudat játszmáját, és tudja, hogy ez pillanatnyi, mert minden változik, így valszeg ez is megváltozik. A „feltétlen”-t meg úgy gondoltam bele, hogy az anya ha jó, ha rossz, akkor is és ezért szereti a gyerekét, mert az övé, a saját véréből való…
Embertársainkkal is egyek vagyunk, hiszen egy Közös Tudat részei vagyunk! Más kérdés, hogy egós állapotában erről rendszerint elfelejtkezik az ember.
A segítés kérdésében viszont tényleg különbözik az álláspontunk. Már írtam, hogy valóban nem lehet segíteni annak, akinek meg kell tapasztalni valamit a továbblépéshez, és csak önáltatás (vagy „magunkon való segítés”) ha mégis megpróbálja valaki. De honnan tudhatjuk, hogy nem áll-e az a valaki egy olyan billenőponton, hogy csak ici pici segítség, egy morzsányi információ szükséges ahhoz, hogy továbbléphessen? Nem tudhatjuk, hogy a tapasztalásának melyik szakaszában jár. Én erre mondom, azt, hogy ezzel a morzsával megkínálni bárkit, aki bajban van – kötelességünk! Te megtagadnád ezt a segítséget?
DE lépjünk mi is tovább! Kilépni akkor van értelme, miután rájöttünk, hogy nem tudunk segíteni – nem a mi személyünkkel kapcsolatos az ő további tapasztalása, nem időszerű a segítségünk, nincs vele több feladatunk, eljátszottuk neki amit lehetett. Ugye Te sem mondod, hogy nincs ilyen?
Ezt fel kell ismerni, és kilépni, mert: 1. számunkra visszatartó erő, vagy 2. ez a lépés lesz a számára az a tapasztalás, amitől lehet hogy tovább tud gurulni. Megint más az, ha nekünk még van feladatunk abban a kapcsolatban, vagy szituációban, és ideje korán menekülünk ki belőle… Az vissza fog térni.
És végül ott van az, amikor nem lehet kilépni belőle… van benne valami karmikus (pl szülő-gyermek, testvér, stb viszony, vagy bármilyen kényszerítő körülmény) Ekkor szükséges az elfogadás, mint pillanatnyilag lehetséges értelmes megoldás, mert lehet, hogy mégis csak feladatunk a maradás, a „pohár kiürítése” valamiféle karmikus visszahatás lecsengéseként. Vagy egy alapkonstelláció, fejlődési feltétel a felvállalt élettervünkhöz az a bizonyos szituáció.
Ez az elfogadás következik a megértésből (pl. a karma meglátása), mint feljebb lépés egy létrafokkal, de jöhet a feltétlen szeretetből is, ami talán leereszkedés egy létrafokkal. Nem jó a hasonlat, mert az elfogadás benne van a feltétlen szeretetben, nem kell visszalépni belőle, míg a megértésből következően szerintem fejlődés.
A feltétlen szeretetről egy fentebbi helyen még leírom a tapasztalásomat.
De apa lehetsz
Lehet, anya nem leszel ebben az életedben de apa igen. Nos neki ugyanúgy „feladata” ez mint a mamának, feltéve, ha tényleg te vagy az 🙂 Na de térjünk vissza a mi kis csontunkhoz.
Nem vagyok benne biztos, hogy az anya tágabb tudattal bír mint a gyereke. A mi családunkban pl az unokahúgom kenterbe vert mindenkit, mig el nem folytották nála. Az a fajta szeretet, ami vérhez kötött is feltételes. Pont ez a baj a „mai anyákkal”, hogy azokhoz a feltételekhez igazítják a szeretet, amit írsz: a vére, kinövi, stb. Igazi feltétel nélküli szeretetre egyre kevesebben képesek, sajnos. Szerintem az a fontos, hogy törekedjünk rá, hogy minden cselekedetünkben próbáljuk meg elcsípni a feltételt.
A segítséggel kacsolatban az a meglátásom, hogy igaz amit mondasz, nem tudhatjuk, hogy csak az a pici hiányzik neki, amit mi esetleg megadunk neki. De lehet, hogy más, több, kevesebb, stb. Az én álláspontom, hogy az embernek nyitottnak kell lennie, a tudatosságát kell fejlesztenie, akkor „látszik” rajta, szinte kirakja a kirakatba, hogy itt van nálam amit keresel. A másik pedig lehívja. Akkor és annyit amikor odaér. Senki a másik helyett nem tudja megmondani, pontosan mire, mikor és mennyire van szüksége. Ha kérnek, pedig adni kell, annyit amennyi belőled „kijön”. Aki igy ad, szinte észre sem veszi mit tesz.
A kilépéssel kapcsolatosan pedig az a meglátásom, hogy a kilépés az mesterséges. Ha feldolgoztad azt amit az adott adok-kapok szituációból kellett, megszűnik a szituáció. Ha kilpész, akkor valahova belépsz, ez óhatatlan. Csak a befogadás, elfogadás a „végső” megoldás.
Egyébként én úgy érzem nem vitatkozom veled, csupán nem szeretem a kivételekkel működő szabályokat.
Üdv!
Hédi
Tudod mit? Egyetértek…
Annyit hadd tegyek hozzá, hogy azért lehet valaki ideiglenesen olyan sokkolt, elgyengült, vagy beteg, stb. állapotban, amikor nem képes lehívni azt, amit kitettünk a kínálatba… amikor nem képes önerőből kiemelkedni a gödörből, amikor meg kell erősödnie hozzá…
Mondjuk a tökéletesen egészséges magból kikelt a palánta és szépen fejlődne… ha nem lenne éppen aszály. Ezért kókadozik, még egy két napig bírja talán…
Mi pedig éppen arra túrázunk és bőséggel van vízünk a kulacsban. Nem tudja elkérni, nem tud odajönni, csak mi mehetünk oda meglocsolni. De nagyobb fával is, meg az ember fiával is megtörténhet hasonló. Persze, minden helyzet egyedi.
Apa meg remélem leszek még. A próféta beszéljen belőled!
Elfogadás=feltétel nélküli szeretet
Az elfogadás és a szeretet kapcsolatát boncolgatókhoz kapcsolódnék.
Miért akad gondunk a feltétel nélküli szeretettel? Mert két nagyon különböző fogalom összemosódik a kifejezésben.
Az olyan mélyen szántó bölcsességek, hogy
nincs más csak a szeretet
a feltétel nélküli szeretet
az isteni szeretet
az egy és ugyanaz, csak nem szeretetnek kellene hívni, hanem elfogadásnak.
A hozzászólásokból egyértelmű, hogy a perszonális szív szeretete és az univerzális szív szeretét nem nagyon tudjuk megkülönböztetni. Szerintem csak azért, mert az azonos szóhasználat miatt, Margittal szólva, „fogalmi dugóba keveredtünk”.
Ha szétválasztjuk a kétféle „szeretetet”, akkor már boldogulhatunk. Az univerzális szív „szeretete” az elfogadás, a perszonális szívé a szeretet. Nem kell szeretnünk azt, akit elfogadunk. Elfogadhatjuk az egész világot olyannak amilyen, de nem kell teljes szívünkből szeretni benne minden egyes egyedet, legyen az állati vagy emberi.
Ez az emberek megnyilvánulásaival is így van. Az embert elfogadom, a megnyilvánulásaihoz pedig kialakítom a magam viszonyulását, azt nem kell elfogadni. Tőlem nyugodtan dühönghet, ő ebben a helyzetben így tud reagálni, az eszköztárából ennyit tudott mozgósítani vagy a rutinjai erre viszik, ő így viselkedik, ilyen ember, elfogadom. Nekem ehhez őt nem kell szeretni. A viselkedésére kialakítom a magam reakcióját, ha felém irányul a dühe, akkor visszautasítom. Nem az embert, hanem a viselkedését. Akár magunkra is vehetjük mások dühét, de nem kell.
Szerintem, ha ezzel a fogalmi elhatárolással élünk, akkor nem érezzük magunkat hibásnak amiatt, hogy képtelenek vagyunk mindenkit feltétel nélkül szeretni. A feltétel nélküli szeretetet ekkor megtarthatjuk szeretteinknek. Az egó játszámás szeretete, a feltételhez kötött szeretet, az megint egy másik kérdés.
🙂
A gáz az , hogy MINDEN embert szeretnünk kell..
Azt amit képvise
A gáz az , hogy MINDEN embert szeretnünk kell..
Azt amit képvisel vagy amit tesz azt nem , de az embert IGEN.
Úá
„hogy MINDEN embert szeretnünk kell..” —>asszem, ahhoz először
„hogy MINDEN embert szeretnünk kell..” —>asszem, ahhoz először magunkat kell elfogadni és szeretni!!! Anélkül nem igazán megy, szeritem. 🙂
Pont erről beszélem .
Pont erről beszélem .
Miért kell és miért csak az embert?
Miért kéne szeretni mindenkit és miért csak az embereket?
És az állatok?
És az érző lények?
És más tudatformák?
És minden ami van?
Miért a kivételezés?
🙂
Az eberen áll vagy bukik minden , mivel ennek a
világnak
Az eberen áll vagy bukik minden , mivel ennek a
világnak átalakítója , ” gazdája ” a világnak ,
a földjéből él, a levegőjét lélegzi be , a vizét issza…
stb
A mikor az ember szíve megbékél a szeretet illetően
onnan MINDEN szeretete rendezetté válik.
Megtanult szeretni rendezetten.
Nem véletlenül mondják: ha egy ember megfordul ,
egy egész világ fordul meg…
ÚÁ
Nem csak az ember
A földi világot együtt alakítja ki az összes Földön inkarnálódott tudat.
Meglehetősen nagy önhittség az emberektől, ha azt képzelik, hogy az övék ez a világ, az is, hogy ők lennének a gazdáik.
Ez egy kölcsön kapott világ, ahol fejlődhetünk, nem a miénk. Mivel minden egyes ember, az összes többi tudattal együtt, itt anyagi formába sűríti tudatvilágát, ezért a felelőssége meglehetősen nagy.
Nézz jól körül, ez van az emberiség és az összes többi tudat tudatvilágában.
Szerintem nem ártana takarítani.
Hol egy seprű és egy lapát?
🙂
Simogass meg a sziveddel
Karmatörlő,
nagyon azt érzem, hogy a fejedben és az elméleteidben élsz.Pontosabban ez a meghatározó forrása annak, ahogyan a világot értelmezed és magadévá teszed.
Nekem azt súgja valami, hogy az érzelmi-tapasztalati megközelitése a dolgoknak az másod -vagy sokadrendű nálad.
Irsz ugyan a nyitott szivvel élésedről, de ennek semmi jelét nem lehet észrevenni az irásaidból.
Szereted az „elfogadás” szót, de a szeretetet már „maszlagnak” tartod.
A páromat elfogadta az anyja – soha nem kritizálta, soha egy bántó szó, elhallgatott vagy kimondott neheztelés nem érte. Nyugodtan irhatom, tudatosan is elfogadta a mamája és tudatalatt is és minden szinten.
Ám szeretni nem szerette.
És ez a mai napig hiány benne. Gyermekként is – amikor még nem volt tudatában és felnőttként is, amikor már tudatában van. Issza a szeretetet! Fürdik benne! Szeret és szereti, ha szeretik.
Azt mondja, ez olyan, aminek az izét még nem, vagy rendkivül ritkán érezte.
Növekedik a szeretettől!
Az elfogadás nagy dolog,de a szeretet még nagyobb vagy inkább TELJESEBB- nekem…..és tapasztalatom szerint minden embernek, akivel dolgom volt eddig. Van benne valami plusz és akármit mondasz, ez az én „tapasztalati” életemben elsöprőbb erejű és nagyobb jelentőségű.
Amikor azt irod „terminológia” kérdése, én azt érzem: száraz elméletek, amivel megkerülöd az igazán fontos dolgokat,amelyeket sokszor szavakkal sem lehet leirni, mégkevésbé analizálni.
Amikor azt irtam: fejet hajtok, akkor fejet hajtottam az elméd előtt.
De most inkább fejet szeretnék hajtani: az érző ember előtt, a szived előtt…… vajon megtudsz-e simogatni a sziveddel engem…? :-)))))
Szeretném….
Két szív van
Szia NévtelenÁ,
Valóban a lehető legracionálisabb világban éltem és mindent ésszel akartam felfogni, mindig is rettentő büszke voltam az eszemre, az volt a munkám is, hogy a rejtett logikai szerkezeteket tárjam fel, a belső logikákat értsem meg és szedjem darabokra, vegyem észre, ha valahol félresiklik. Ehhez nagyon értek.
Valóban nagyon sok bajom volt az érzésekkel, meglehetősen sok. Tudod, NévtelenÁ, minden embernek megvan a maga feladata a családjával, nekem is megvolt. Soká tartott, de túlléptem rajta és már nem most. Az érzések megélésének blokkját mintegy kétévnyi NLP gyakrolatozással sikerült feloldani. Valódi megoldást kaptam, nem kell elmenekülnöm a hétköznapokból.
Az a fajta keveredés, ami a perszonális szív és az univerzális szív között van, az nehezen bontható ki. Érted és mégis kevered. Az egyiptomi csakrarendszer megkülönbözteti a kettőt, ha gyakorlatozol, rátalálhatsz mindkettőre. Más a frekvenciája és máskor lépnek működésbe. Gondolj arra, milyen volt, amikor fülig szerelmes voltál a párodba, és keresd meg, hogy hol sugárzol. Azután gondolj Istenre, az ő feltétlen szeretetére, azt hol érzed. Megérezheted, két külön helyen van és más is az érzés.
A perszonális szívcsakra az emberi szeretet szívcsakrája, ezzel a szívcsakrával családtagjainkat és szeretteinket szeretjük. Azt hiányolod, hogy a párodat az anyukája ezzel a szívvel nem szerette. Van ilyen. A gyerekek, ahogy a párod, az isteni szeretettől nem tudott nőni, az emberi szeretetre lett volna szüksége.
Odafordul egy ismeretlen az utcán hozzád, hogy símogass meg! Megteszed?
Most képzeld el milyen lehet annak az embernek az érzelmi élete, a mindennapjai, családtagjai, barátai, aki ilyet kér tőled!
Vajon neked arra volna szükséged, hogy én símogassalak meg a neten keresztül ezzel a szívcsakrámmal? Hát nincs senki aki szeressen téged, akihez odabújsz és megsímogat, aki veled örül és megvígasztal, ha kell? Tőlem kéred, hogy én símogassalak meg? És ha én megsímogatlak ezzel a szívvel, akkor mi van? Nagyon sajnálnám, ha neked erre volna szükséged. És mégis lehetséges. Hiszen az, akit az anyukája nem szeretett, hogyan szerethené élete párját? Miféle ridegtartásos mintával élhet a fejében, a mozdulataiban, az érzéseiben, szavaiban? Vagy mennyire gyerekként éli most is a napjait és inkább vagy az anyja, mint a párja! És mennyire szenvedhetsz ettől?
Ilyenkor természetesen kell valaki, aki soha nem tagad meg, akihez mindig fordulhatsz, akinek úgy vagy tökéletes, ahogy van, ha másnak nem, hát az égben fenn a jóistennek. (Vagy legalábbis a neten valaki, ha más nem, én.) Ilyenkor jól jön a keveredés. Az amit a párodtól nem kapsz meg, van akitől megkapod, akkor is, ha nem tudja megfogni a kezedet, megsimogatni a válladat, gyengéden simogatni, amíg az összes fájdalom el nem száll.
Csakhát ez a mindennapokban pótszer. Igen sokaknak a mentsvára, a menekülési útvonala az isteni szeretet a hétköznapok szeretetlenségéből. Nagyon sokaknak. Nagyon-nagyon sokaknak.
Ezért nagyon pontosan szét kell választani a kétféle szeretetet, mert az isteni szeretet nem oldja fel a hétköznapi szeretetlenséget, csak illúziókba ringatod magad, és tovább elviseled a hétköznapi szeretetlenséget. Holott neked a hétköznapi szeretetet is meg kellene élned. A mindennapi szeretet hiánya fáj, és ennek a megélésével ide a Földre gigantikus mennyiségű fájdalmat hozol. Az isteni szeretet mentsvárába menekülés azt teszi lehetővé, hogy még tovább györtörd magad, további erőszakot tegyél magadon. Nem kényszerülsz arra, hogy a mindennapok problémáját megoldd. Mert akkor nem hoznál több fájdalmat a Földre, nem lenne a Földön ennyi szenvedés.
Ezért kell szétválasztani az ügyeket. Hogy ne legyen több szenvedés. Fogalmi szinten is szét kell választani. A hétköznapi problémákat a hétköznapokban kell megoldani, kényelmetlen, mert ki kell állni magadért, vállalni kell az érzéseidet és vállalni kell a változás minden nyűgét is.
Keveredős változat:
Isten szeret téged, a párod szeret téged. Ha a párod nem szeret téged, attól Isten még szeret téged.
Tisztított változat:
Isten elfogad téged, aki szeret téged a párod. Ha meg nem szeret a párod, ne legyenek illúzióid, keress valakit, aki olyannak szeret, amilyen vagy. Itt a Földön.
Kegyetelnül hangzik, nem? Pedig ez a helyzet. Ezt szépen el lehet kenni a fogalmak kevergetésével.
Ha találkoznék veled, szívesen megsimogatnálak a kezeimmel, mert igazából arra vágysz, de mit szólna hozzá a párod?
🙂
Na, ezt már nem tudod felülmúlni…:)))
Szerintem három kedves mondat elég lett volna, akármelyik szívedből jön.
Kérdezd NévtelenÁ-t miért kérte tőlem?
Nem azért, mert úgy értelmezi a helyzetét, mint, ahogy én.
De az általa felállított helyzetben sajnos nem tudok másként reagálni.
Egy hasonló helyzetben a fizikai világban kell neki símogatás, mert semmi sem tudja pótolni.
Ezt felajánlottam neki.
Ez több, mint a kegyes hazugságok. Azokra én nem vagyok képes.
🙂
Köszönöm
Ó, köszönöm!
A kezeidet külön köszönöm…!
….valahol a sziveddel is megsimogattál…..
morzsányi ugyan, de igy már jó. 🙂
NévtelenÁ, játszmázol
A játszmáknak van egy forgatókönyve. Most is ezt követed.
Mostmár röhögnöm kell.
Tankönyvi példa, amit művelsz.
Velem a szeretetzsarolás játszmát kezdted játszani.
Elhiszem, hogy otthon működik, de nem nálam.
Felnőtt létedre hogy viselkedhetsz így?
Eltanultad a párodtól?
Velem akarod eljászatni anyuka szerepét? Vagy az anyósét?
NévtelenÁ, valódi problémákra valódi megodást keress. A problémád nem én vagyok.
Azt írtad, nehéz elfogadni önmagad. Miért?
Miért nehéz tudomásul venned, hogy mire van szükséged, megadni, amire szükséged van?
Miért mástól várod?
Miért játszod el a gyenge szerepet?
Hogy megtapossanak? Marcangolhasd magad tovább? Ó a mazohista!
Hogy helyetted cselekedjenek és maradhass gyenge?
Minek játszmázol?
És miért velem? Mert nem illik nagy nyilvánosság előtt a szeretet játszmák közepébe tenni? Valószínű. Szerintem hagyd abba.
Ezek szerepek, inkább élj valódi életet életed valódi szereplőivel.
Amikor anyósom eljött segíteni és lebetegedett, azt kezdte mondani, hogy ő már semmire sem jó, minek él az ilyen, nem kell senkinek, mostmár csak értéktelen vacak, stb.
Tőle azt kérdeztem:
Mama, szerinted ki gondolja ezt?
Rólam feltételezed, hogy ilyeneket gondolok rólad?
Vagy szerinted a gyereked ilyeneket gondol rólad?
A férjed szerinted így viszonyul hozzád?
Szerinted hányszor hallottam tőle megint?
Ideje felnőni, nemcsak eljátszani a felnőttet.
🙂
Kibújsz
Karmatörlő,
„Szeretetzsarolás játszma”
– te nem játszmázol, igy értelmezem a hozzáállásod.
Még ha én játszmáznék is, kivel tenném, hisz te nem teszed, egyedül meg nem megy.
Szeretet – az van- a magánéletemben is, meg kifelé is- nem kell kizsarolni, Hála Istennek!
Zsarolás?
mert előakartam hivni az érzelmi lényedet?
Valójában arra voltam kiváncsi, hogy milyen az „érző” Karmatörlő. Van-e egyáltalán?
Mennyit mer ebből kimutatni? Kitud-e nyilni? Tud-e szeretni….. akár igy virtuálisan is? Képzeld, én tudlak szeretni igy is.Kinyilt a szivem feléd, mikor a múltkori leveledet olvastam.
Soha nem voltál TE nekem a problémám…. 🙂 Hogyan is lehettél volna…?
Az meg mi, h „felnőtt létedre, hogy viselkedhetsz igy?”
……mert érzelmeket kértem? Nemcsak a HIÁNY szül érzelmeket, hanem a töltöttség és a megosztás igénye is.Megosztani valódi érzelmeket, az aztán az igazi felnőtt dolog….akár a neten is, akár veled is :-)))
Miért, szerinted, milyen egy felnőtt? Olyan akinek nincs szive, érzelmei – egy elmében élő bádogember?
A felnőtt léthez nem tartozik hozzá az érzelmi élet? Vagy csak a szeretetteink által alkotott szűk körre korlátozódik?
Semmit nem tudsz rólam,
mégis egész ragyogóan elkönyveltél engem – bár soha nem irtam magamról.
Gyengének mondasz – holott valódi erő lakozik bennem, amelyet amióta az eszemet tudom, meg is élek (nő létemre)………. ha ismernél, meglepődnél.
Soha nem tapostak, sajnos inkább én tapostam,nagyon nem vagyok áldozattipus,ezt a körülöttem élő „áldozatok” bezzeg mindig felhozzák.Nem marcangolom magam, senki nem dönt és nem cselekszik helyettem.Sőt a felelősségemet is mindig felvállalom önmagam minden megnyilvánulásáért.
Egészen más vagyok Karmatörlő, mint amilyennek elképzeltél.
Gondolom azért, mert érzelmi dolgokról irtam,ilyet kértem, mert megnyitottam a szivem – még itt a neten is és még egy ismeretlen előtt is, mint te vagy – ezért. Talán számodra az érzelmi élet megélése ( a családon kivül) az a gyengeség jele….nem tudom….és nem akarok abba a hibába esni, hogy feltételezgessek rólad bármit is.
Igen, meggyőződésem:az emberi lelkek legnagyobb tanulási feladata: önmaguk TELJES elfogadása (azt már le sem merem irni, h megszeretése, nehogy megint érzelmi területre tévedjek)
Ha magamat egy pizzának képzelem el, amely szeletekre van vágva,akkor még kb 2 pizzaszeletnyi az a rész, amelyet nem tudok elfogadni magamban.A többi elvan fogadva, nincs bajom.
Azt irtam: nem szeretnék úgy meghalni, h TELJESEN el nem fogadom magam.
Ezen a 2 szeleten dolgozom most.
Kedves Karmatörlő !
Amikor olvaslak mindíg egy mondat jut eszemb
Kedves Karmatörlő !
Amikor olvaslak mindíg egy mondat jut eszembe:
” a betű öl , a szeretet szabaddá tesz. . ”
Olyan tudás birtokába érzed magad , amelyről azt hiszed
most találták fel, újra „felfedezték”
.. vagy mostanra tudatosodunk mi emberek annyira , hogy végre
megfogalmazhassuk a tutit…
Nincs új mber .
Az ember , Isten Szerelmével vagy Isten nélkül –
– a maga feltételezett tudásának a szerelmével is „csak „olyan ,
mint mindíg is volt .
De valóban bármelyik pillanatban újjászülethet– a kegyelem adva volt és
van mindíg—
eldobva mindazt , ami nem az Isten szerinti életét szolgálja.
Már egyszer leírtam :
A karmák karmája Jézus Krisztus áldozatos szetretete , mellyel
minden embernek 2000 év óta felkínálja a VÁLTOZÁST egy
megtisztult életet.
a karmák 2000 éve eltörlődtek az Ő megváltó szeretete által…
Tehát az ember akkor is léphetett bármikor erre a tudati szintre…
Valóban a misén ezt mondják:
” ez a vér SOKAKÉRT kiontatott a bűnök bocsánatára…”
Igen sokakért…de nem mindenkiért…,azokért akik értik és
hiszik , ezt az áldozatos szeretetet.
Nagy áron lettünk megváltva a karmálból …,
de mi nem változunk…
Az emberiségnek 2000 év is kevés volt , hogy magasabb „rezgésszintre ”
emelkedjen és megtanuljon végre szeretni.
A tét nagyobb , mint , per pillanat mit hiszünk éppen, bizonyos tudati szinteken.
Tisztán és félreérthetetlenül tanítja , hogy aki csak azokat szereti
akik a rokonai , vagy akik jót tesznek velünk , az annyi mintha
nem is szeretnénk, mert a szeretet törvényét ismerik , de nem élik…
Tetszik vagy nem az ember nagyobb Szeretetre van teremtve , mint amit
ember adni tud .
Ez nem zárja ki , hogy az emberek szeressék egymást nagyon…
Jézus kibővíti a törvényt , új dimenziókba helyezi a szeretetet…
Kibővíti az első parancsot illetve kiteljesíti…
Vagyis mindenek felett Istent kell szeretnünk , imádnunk…
…stb …majd a sorba beveszi az ellenségeinket is…,
mert Isten őket is szereti minden bűnük ellenére…,
sőt a bűneiket is megbocsájtja , ha megváltoznak…
S ha a mindenség Ura szereti azt az embert , ki vagyik én , hogy nem….
Más :
A lélek egyedül Istenre tartozik…, ha mi gyógyítók , pillanatokra beleláthatunk
egy ember lelkiállapotába , azt azért kapjuk , hogy még jobban lássuk ,
tudatába kerüljünk annak a csodának , amit Istennek jelent az az ember….
Isten komolyan veszi az embert , mert társörököse ( +belé lehelte a Saját Lelkét )
az ember nélkül nem valósíthatja meg az Ő Üdvösségének Történetét…
Látom a teremtés tetszik neked,de ha ekkora rálátást kaptál a dolgokra , jó lesz
ha megtanulod az alázatot is …, mert minden embert ott akar és abban használni amiben
az illető jó, amit szinte a sajátjának él meg , annyira az ővé az a képesség…
Lehet mindezt tagadni , de nem üdvös , mindent felülmúló tudásanak beállítani,
azokat amikről beszélsz, mert nem az ! ! !
Ez egy tökéletesre teremtett világ …, igen , ezt is megkaptuk , mert ez
Isten Örök Tervének egy állomása …, és az emberre bízta , hogy
művelje ( uralja ) az Ő törvényeinek megfelelően, vagyis szeresse …
A szeretetlenségében az ember és félelmében nem művelte , hanem
kizsákmányolta , meggyalázta , tönkretette…ennyit bírt , Isten nélkül tenni…
a világgal és önmagával is.
Pusztítja az ÉLETET minden megmozdulásával , minden lélegzetvételével…,
hazugságaival…
Amiket írsz gazdagságról és szegénységről nem igaz…úgy ahogyan írod…
Szeretettel :Úá
ÚÁ, mint gyógyító pontosan tudatában lehetsz
annak, hogy az emberiség és az emberek karmáját mikor törölték el.
Tudom, hogy nem az az érdekes, hogy mit, hanem, hogy ki mondja.
Kérdezz olyat, aki autentikus előtted. Például Krisztust.
Bár lehet, hogy már mindent kiolvastál, amit tudni akarsz többezer éves könyvekből.
Mindennek van határa, a tudásnak is. A saját tudatosságunk a határ, ami belefér a tudatosságunkba, ott a határ. Az enyémnek is ott a határa.
De a tudatosság vajon határtalan-e?
Nem vagyok gyógyító, nem képzelem, hogy valaha is azzá válhatok. Lehet, hogy képes vagyok annyira megtisztulni, hogy, akik gyógyítanak, azok rajtam keresztül másokat meggyógyítsanak.
Ki tudja? De a gyógyító, az nem én leszek akkor sem. Ilyen illúzióim nincsenek.
🙂
Elfogadás=feltétel nélküli szeretet
Az elfogadás és a szeretet kapcsolatát boncolgatókhoz kapcsolódnék.
Miért akad gondunk a feltétel nélküli szeretettel? Mert két nagyon különböző fogalom összemosódik a kifejezésben.
Az olyan mélyen szántó bölcsességek, hogy
nincs más csak a szeretet
a feltétel nélküli szeretet
az isteni szeretet
az egy és ugyanaz, csak nem szeretetnek kellene hívni, hanem elfogadásnak.
A hozzászólásokból egyértelmű, hogy a perszonális szív szeretete és az univerzális szív szeretét nem nagyon tudjuk megkülönböztetni. Szerintem csak azért, mert az azonos szóhasználat miatt, Margittal szólva, „fogalmi dugóba keveredtünk”.
Ha szétválasztjuk a kétféle „szeretetet”, akkor már boldogulhatunk. Az univerzális szív „szeretete” az elfogadás, a perszonális szívé a szeretet. Nem kell szeretnünk azt, akit elfogadunk. Elfogadhatjuk az egész világot olyannak amilyen, de nem kell teljes szívünkből szeretni benne minden egyes egyedet, legyen az állati vagy emberi.
Ez az emberek megnyilvánulásaival is így van. Az embert elfogadom, a megnyilvánulásaihoz pedig kialakítom a magam viszonyulását, azt nem kell elfogadni. Tőlem nyugodtan dühönghet, ő ebben a helyzetben így tud reagálni, az eszköztárából ennyit tudott mozgósítani vagy a rutinjai erre viszik, ő így viselkedik, ilyen ember, elfogadom. Nekem ehhez őt nem kell szeretni. A viselkedésére kialakítom a magam reakcióját, ha felém irányul a dühe, akkor visszautasítom. Nem az embert, hanem a viselkedését. Akár magunkra is vehetjük mások dühét, de nem kell.
Szerintem, ha ezzel a fogalmi elhatárolással élünk, akkor nem érezzük magunkat hibásnak amiatt, hogy képtelenek vagyunk mindenkit feltétel nélkül szeretni. A feltétel nélküli szeretetet ekkor megtarthatjuk szeretteinknek. Az egó játszámás szeretete, a feltételhez kötött szeretet, az megint egy másik kérdés.
🙂
A gáz az , hogy MINDEN embert szeretnünk kell..
Azt amit képvise
A gáz az , hogy MINDEN embert szeretnünk kell..
Azt amit képvisel vagy amit tesz azt nem , de az embert IGEN.
Úá
„hogy MINDEN embert szeretnünk kell..” —>asszem, ahhoz először
„hogy MINDEN embert szeretnünk kell..” —>asszem, ahhoz először magunkat kell elfogadni és szeretni!!! Anélkül nem igazán megy, szeritem. 🙂
Pont erről beszélem .
Pont erről beszélem .
Miért kell és miért csak az embert?
Miért kéne szeretni mindenkit és miért csak az embereket?
És az állatok?
És az érző lények?
És más tudatformák?
És minden ami van?
Miért a kivételezés?
🙂
Az eberen áll vagy bukik minden , mivel ennek a
világnak
Az eberen áll vagy bukik minden , mivel ennek a
világnak átalakítója , ” gazdája ” a világnak ,
a földjéből él, a levegőjét lélegzi be , a vizét issza…
stb
A mikor az ember szíve megbékél a szeretet illetően
onnan MINDEN szeretete rendezetté válik.
Megtanult szeretni rendezetten.
Nem véletlenül mondják: ha egy ember megfordul ,
egy egész világ fordul meg…
ÚÁ
Nem csak az ember
A földi világot együtt alakítja ki az összes Földön inkarnálódott tudat.
Meglehetősen nagy önhittség az emberektől, ha azt képzelik, hogy az övék ez a világ, az is, hogy ők lennének a gazdáik.
Ez egy kölcsön kapott világ, ahol fejlődhetünk, nem a miénk. Mivel minden egyes ember, az összes többi tudattal együtt, itt anyagi formába sűríti tudatvilágát, ezért a felelőssége meglehetősen nagy.
Nézz jól körül, ez van az emberiség és az összes többi tudat tudatvilágában.
Szerintem nem ártana takarítani.
Hol egy seprű és egy lapát?
🙂
Simogass meg a sziveddel
Karmatörlő,
nagyon azt érzem, hogy a fejedben és az elméleteidben élsz.Pontosabban ez a meghatározó forrása annak, ahogyan a világot értelmezed és magadévá teszed.
Nekem azt súgja valami, hogy az érzelmi-tapasztalati megközelitése a dolgoknak az másod -vagy sokadrendű nálad.
Irsz ugyan a nyitott szivvel élésedről, de ennek semmi jelét nem lehet észrevenni az irásaidból.
Szereted az „elfogadás” szót, de a szeretetet már „maszlagnak” tartod.
A páromat elfogadta az anyja – soha nem kritizálta, soha egy bántó szó, elhallgatott vagy kimondott neheztelés nem érte. Nyugodtan irhatom, tudatosan is elfogadta a mamája és tudatalatt is és minden szinten.
Ám szeretni nem szerette.
És ez a mai napig hiány benne. Gyermekként is – amikor még nem volt tudatában és felnőttként is, amikor már tudatában van. Issza a szeretetet! Fürdik benne! Szeret és szereti, ha szeretik.
Azt mondja, ez olyan, aminek az izét még nem, vagy rendkivül ritkán érezte.
Növekedik a szeretettől!
Az elfogadás nagy dolog,de a szeretet még nagyobb vagy inkább TELJESEBB- nekem…..és tapasztalatom szerint minden embernek, akivel dolgom volt eddig. Van benne valami plusz és akármit mondasz, ez az én „tapasztalati” életemben elsöprőbb erejű és nagyobb jelentőségű.
Amikor azt irod „terminológia” kérdése, én azt érzem: száraz elméletek, amivel megkerülöd az igazán fontos dolgokat,amelyeket sokszor szavakkal sem lehet leirni, mégkevésbé analizálni.
Amikor azt irtam: fejet hajtok, akkor fejet hajtottam az elméd előtt.
De most inkább fejet szeretnék hajtani: az érző ember előtt, a szived előtt…… vajon megtudsz-e simogatni a sziveddel engem…? :-)))))
Szeretném….
Két szív van
Szia NévtelenÁ,
Valóban a lehető legracionálisabb világban éltem és mindent ésszel akartam felfogni, mindig is rettentő büszke voltam az eszemre, az volt a munkám is, hogy a rejtett logikai szerkezeteket tárjam fel, a belső logikákat értsem meg és szedjem darabokra, vegyem észre, ha valahol félresiklik. Ehhez nagyon értek.
Valóban nagyon sok bajom volt az érzésekkel, meglehetősen sok. Tudod, NévtelenÁ, minden embernek megvan a maga feladata a családjával, nekem is megvolt. Soká tartott, de túlléptem rajta és már nem most. Az érzések megélésének blokkját mintegy kétévnyi NLP gyakrolatozással sikerült feloldani. Valódi megoldást kaptam, nem kell elmenekülnöm a hétköznapokból.
Az a fajta keveredés, ami a perszonális szív és az univerzális szív között van, az nehezen bontható ki. Érted és mégis kevered. Az egyiptomi csakrarendszer megkülönbözteti a kettőt, ha gyakorlatozol, rátalálhatsz mindkettőre. Más a frekvenciája és máskor lépnek működésbe. Gondolj arra, milyen volt, amikor fülig szerelmes voltál a párodba, és keresd meg, hogy hol sugárzol. Azután gondolj Istenre, az ő feltétlen szeretetére, azt hol érzed. Megérezheted, két külön helyen van és más is az érzés.
A perszonális szívcsakra az emberi szeretet szívcsakrája, ezzel a szívcsakrával családtagjainkat és szeretteinket szeretjük. Azt hiányolod, hogy a párodat az anyukája ezzel a szívvel nem szerette. Van ilyen. A gyerekek, ahogy a párod, az isteni szeretettől nem tudott nőni, az emberi szeretetre lett volna szüksége.
Odafordul egy ismeretlen az utcán hozzád, hogy símogass meg! Megteszed?
Most képzeld el milyen lehet annak az embernek az érzelmi élete, a mindennapjai, családtagjai, barátai, aki ilyet kér tőled!
Vajon neked arra volna szükséged, hogy én símogassalak meg a neten keresztül ezzel a szívcsakrámmal? Hát nincs senki aki szeressen téged, akihez odabújsz és megsímogat, aki veled örül és megvígasztal, ha kell? Tőlem kéred, hogy én símogassalak meg? És ha én megsímogatlak ezzel a szívvel, akkor mi van? Nagyon sajnálnám, ha neked erre volna szükséged. És mégis lehetséges. Hiszen az, akit az anyukája nem szeretett, hogyan szerethené élete párját? Miféle ridegtartásos mintával élhet a fejében, a mozdulataiban, az érzéseiben, szavaiban? Vagy mennyire gyerekként éli most is a napjait és inkább vagy az anyja, mint a párja! És mennyire szenvedhetsz ettől?
Ilyenkor természetesen kell valaki, aki soha nem tagad meg, akihez mindig fordulhatsz, akinek úgy vagy tökéletes, ahogy van, ha másnak nem, hát az égben fenn a jóistennek. (Vagy legalábbis a neten valaki, ha más nem, én.) Ilyenkor jól jön a keveredés. Az amit a párodtól nem kapsz meg, van akitől megkapod, akkor is, ha nem tudja megfogni a kezedet, megsimogatni a válladat, gyengéden simogatni, amíg az összes fájdalom el nem száll.
Csakhát ez a mindennapokban pótszer. Igen sokaknak a mentsvára, a menekülési útvonala az isteni szeretet a hétköznapok szeretetlenségéből. Nagyon sokaknak. Nagyon-nagyon sokaknak.
Ezért nagyon pontosan szét kell választani a kétféle szeretetet, mert az isteni szeretet nem oldja fel a hétköznapi szeretetlenséget, csak illúziókba ringatod magad, és tovább elviseled a hétköznapi szeretetlenséget. Holott neked a hétköznapi szeretetet is meg kellene élned. A mindennapi szeretet hiánya fáj, és ennek a megélésével ide a Földre gigantikus mennyiségű fájdalmat hozol. Az isteni szeretet mentsvárába menekülés azt teszi lehetővé, hogy még tovább györtörd magad, további erőszakot tegyél magadon. Nem kényszerülsz arra, hogy a mindennapok problémáját megoldd. Mert akkor nem hoznál több fájdalmat a Földre, nem lenne a Földön ennyi szenvedés.
Ezért kell szétválasztani az ügyeket. Hogy ne legyen több szenvedés. Fogalmi szinten is szét kell választani. A hétköznapi problémákat a hétköznapokban kell megoldani, kényelmetlen, mert ki kell állni magadért, vállalni kell az érzéseidet és vállalni kell a változás minden nyűgét is.
Keveredős változat:
Isten szeret téged, a párod szeret téged. Ha a párod nem szeret téged, attól Isten még szeret téged.
Tisztított változat:
Isten elfogad téged, aki szeret téged a párod. Ha meg nem szeret a párod, ne legyenek illúzióid, keress valakit, aki olyannak szeret, amilyen vagy. Itt a Földön.
Kegyetelnül hangzik, nem? Pedig ez a helyzet. Ezt szépen el lehet kenni a fogalmak kevergetésével.
Ha találkoznék veled, szívesen megsimogatnálak a kezeimmel, mert igazából arra vágysz, de mit szólna hozzá a párod?
🙂
Na, ezt már nem tudod felülmúlni…:)))
Szerintem három kedves mondat elég lett volna, akármelyik szívedből jön.
Kérdezd NévtelenÁ-t miért kérte tőlem?
Nem azért, mert úgy értelmezi a helyzetét, mint, ahogy én.
De az általa felállított helyzetben sajnos nem tudok másként reagálni.
Egy hasonló helyzetben a fizikai világban kell neki símogatás, mert semmi sem tudja pótolni.
Ezt felajánlottam neki.
Ez több, mint a kegyes hazugságok. Azokra én nem vagyok képes.
🙂
Köszönöm
Ó, köszönöm!
A kezeidet külön köszönöm…!
….valahol a sziveddel is megsimogattál…..
morzsányi ugyan, de igy már jó. 🙂
NévtelenÁ, játszmázol
A játszmáknak van egy forgatókönyve. Most is ezt követed.
Mostmár röhögnöm kell.
Tankönyvi példa, amit művelsz.
Velem a szeretetzsarolás játszmát kezdted játszani.
Elhiszem, hogy otthon működik, de nem nálam.
Felnőtt létedre hogy viselkedhetsz így?
Eltanultad a párodtól?
Velem akarod eljászatni anyuka szerepét? Vagy az anyósét?
NévtelenÁ, valódi problémákra valódi megodást keress. A problémád nem én vagyok.
Azt írtad, nehéz elfogadni önmagad. Miért?
Miért nehéz tudomásul venned, hogy mire van szükséged, megadni, amire szükséged van?
Miért mástól várod?
Miért játszod el a gyenge szerepet?
Hogy megtapossanak? Marcangolhasd magad tovább? Ó a mazohista!
Hogy helyetted cselekedjenek és maradhass gyenge?
Minek játszmázol?
És miért velem? Mert nem illik nagy nyilvánosság előtt a szeretet játszmák közepébe tenni? Valószínű. Szerintem hagyd abba.
Ezek szerepek, inkább élj valódi életet életed valódi szereplőivel.
Amikor anyósom eljött segíteni és lebetegedett, azt kezdte mondani, hogy ő már semmire sem jó, minek él az ilyen, nem kell senkinek, mostmár csak értéktelen vacak, stb.
Tőle azt kérdeztem:
Mama, szerinted ki gondolja ezt?
Rólam feltételezed, hogy ilyeneket gondolok rólad?
Vagy szerinted a gyereked ilyeneket gondol rólad?
A férjed szerinted így viszonyul hozzád?
Szerinted hányszor hallottam tőle megint?
Ideje felnőni, nemcsak eljátszani a felnőttet.
🙂
Kibújsz
Karmatörlő,
„Szeretetzsarolás játszma”
– te nem játszmázol, igy értelmezem a hozzáállásod.
Még ha én játszmáznék is, kivel tenném, hisz te nem teszed, egyedül meg nem megy.
Szeretet – az van- a magánéletemben is, meg kifelé is- nem kell kizsarolni, Hála Istennek!
Zsarolás?
mert előakartam hivni az érzelmi lényedet?
Valójában arra voltam kiváncsi, hogy milyen az „érző” Karmatörlő. Van-e egyáltalán?
Mennyit mer ebből kimutatni? Kitud-e nyilni? Tud-e szeretni….. akár igy virtuálisan is? Képzeld, én tudlak szeretni igy is.Kinyilt a szivem feléd, mikor a múltkori leveledet olvastam.
Soha nem voltál TE nekem a problémám…. 🙂 Hogyan is lehettél volna…?
Az meg mi, h „felnőtt létedre, hogy viselkedhetsz igy?”
……mert érzelmeket kértem? Nemcsak a HIÁNY szül érzelmeket, hanem a töltöttség és a megosztás igénye is.Megosztani valódi érzelmeket, az aztán az igazi felnőtt dolog….akár a neten is, akár veled is :-)))
Miért, szerinted, milyen egy felnőtt? Olyan akinek nincs szive, érzelmei – egy elmében élő bádogember?
A felnőtt léthez nem tartozik hozzá az érzelmi élet? Vagy csak a szeretetteink által alkotott szűk körre korlátozódik?
Semmit nem tudsz rólam,
mégis egész ragyogóan elkönyveltél engem – bár soha nem irtam magamról.
Gyengének mondasz – holott valódi erő lakozik bennem, amelyet amióta az eszemet tudom, meg is élek (nő létemre)………. ha ismernél, meglepődnél.
Soha nem tapostak, sajnos inkább én tapostam,nagyon nem vagyok áldozattipus,ezt a körülöttem élő „áldozatok” bezzeg mindig felhozzák.Nem marcangolom magam, senki nem dönt és nem cselekszik helyettem.Sőt a felelősségemet is mindig felvállalom önmagam minden megnyilvánulásáért.
Egészen más vagyok Karmatörlő, mint amilyennek elképzeltél.
Gondolom azért, mert érzelmi dolgokról irtam,ilyet kértem, mert megnyitottam a szivem – még itt a neten is és még egy ismeretlen előtt is, mint te vagy – ezért. Talán számodra az érzelmi élet megélése ( a családon kivül) az a gyengeség jele….nem tudom….és nem akarok abba a hibába esni, hogy feltételezgessek rólad bármit is.
Igen, meggyőződésem:az emberi lelkek legnagyobb tanulási feladata: önmaguk TELJES elfogadása (azt már le sem merem irni, h megszeretése, nehogy megint érzelmi területre tévedjek)
Ha magamat egy pizzának képzelem el, amely szeletekre van vágva,akkor még kb 2 pizzaszeletnyi az a rész, amelyet nem tudok elfogadni magamban.A többi elvan fogadva, nincs bajom.
Azt irtam: nem szeretnék úgy meghalni, h TELJESEN el nem fogadom magam.
Ezen a 2 szeleten dolgozom most.
Kedves Karmatörlő !
Amikor olvaslak mindíg egy mondat jut eszemb
Kedves Karmatörlő !
Amikor olvaslak mindíg egy mondat jut eszembe:
” a betű öl , a szeretet szabaddá tesz. . ”
Olyan tudás birtokába érzed magad , amelyről azt hiszed
most találták fel, újra „felfedezték”
.. vagy mostanra tudatosodunk mi emberek annyira , hogy végre
megfogalmazhassuk a tutit…
Nincs új mber .
Az ember , Isten Szerelmével vagy Isten nélkül –
– a maga feltételezett tudásának a szerelmével is „csak „olyan ,
mint mindíg is volt .
De valóban bármelyik pillanatban újjászülethet– a kegyelem adva volt és
van mindíg—
eldobva mindazt , ami nem az Isten szerinti életét szolgálja.
Már egyszer leírtam :
A karmák karmája Jézus Krisztus áldozatos szetretete , mellyel
minden embernek 2000 év óta felkínálja a VÁLTOZÁST egy
megtisztult életet.
a karmák 2000 éve eltörlődtek az Ő megváltó szeretete által…
Tehát az ember akkor is léphetett bármikor erre a tudati szintre…
Valóban a misén ezt mondják:
” ez a vér SOKAKÉRT kiontatott a bűnök bocsánatára…”
Igen sokakért…de nem mindenkiért…,azokért akik értik és
hiszik , ezt az áldozatos szeretetet.
Nagy áron lettünk megváltva a karmálból …,
de mi nem változunk…
Az emberiségnek 2000 év is kevés volt , hogy magasabb „rezgésszintre ”
emelkedjen és megtanuljon végre szeretni.
A tét nagyobb , mint , per pillanat mit hiszünk éppen, bizonyos tudati szinteken.
Tisztán és félreérthetetlenül tanítja , hogy aki csak azokat szereti
akik a rokonai , vagy akik jót tesznek velünk , az annyi mintha
nem is szeretnénk, mert a szeretet törvényét ismerik , de nem élik…
Tetszik vagy nem az ember nagyobb Szeretetre van teremtve , mint amit
ember adni tud .
Ez nem zárja ki , hogy az emberek szeressék egymást nagyon…
Jézus kibővíti a törvényt , új dimenziókba helyezi a szeretetet…
Kibővíti az első parancsot illetve kiteljesíti…
Vagyis mindenek felett Istent kell szeretnünk , imádnunk…
…stb …majd a sorba beveszi az ellenségeinket is…,
mert Isten őket is szereti minden bűnük ellenére…,
sőt a bűneiket is megbocsájtja , ha megváltoznak…
S ha a mindenség Ura szereti azt az embert , ki vagyik én , hogy nem….
Más :
A lélek egyedül Istenre tartozik…, ha mi gyógyítók , pillanatokra beleláthatunk
egy ember lelkiállapotába , azt azért kapjuk , hogy még jobban lássuk ,
tudatába kerüljünk annak a csodának , amit Istennek jelent az az ember….
Isten komolyan veszi az embert , mert társörököse ( +belé lehelte a Saját Lelkét )
az ember nélkül nem valósíthatja meg az Ő Üdvösségének Történetét…
Látom a teremtés tetszik neked,de ha ekkora rálátást kaptál a dolgokra , jó lesz
ha megtanulod az alázatot is …, mert minden embert ott akar és abban használni amiben
az illető jó, amit szinte a sajátjának él meg , annyira az ővé az a képesség…
Lehet mindezt tagadni , de nem üdvös , mindent felülmúló tudásanak beállítani,
azokat amikről beszélsz, mert nem az ! ! !
Ez egy tökéletesre teremtett világ …, igen , ezt is megkaptuk , mert ez
Isten Örök Tervének egy állomása …, és az emberre bízta , hogy
művelje ( uralja ) az Ő törvényeinek megfelelően, vagyis szeresse …
A szeretetlenségében az ember és félelmében nem művelte , hanem
kizsákmányolta , meggyalázta , tönkretette…ennyit bírt , Isten nélkül tenni…
a világgal és önmagával is.
Pusztítja az ÉLETET minden megmozdulásával , minden lélegzetvételével…,
hazugságaival…
Amiket írsz gazdagságról és szegénységről nem igaz…úgy ahogyan írod…
Szeretettel :Úá
ÚÁ, mint gyógyító pontosan tudatában lehetsz
annak, hogy az emberiség és az emberek karmáját mikor törölték el.
Tudom, hogy nem az az érdekes, hogy mit, hanem, hogy ki mondja.
Kérdezz olyat, aki autentikus előtted. Például Krisztust.
Bár lehet, hogy már mindent kiolvastál, amit tudni akarsz többezer éves könyvekből.
Mindennek van határa, a tudásnak is. A saját tudatosságunk a határ, ami belefér a tudatosságunkba, ott a határ. Az enyémnek is ott a határa.
De a tudatosság vajon határtalan-e?
Nem vagyok gyógyító, nem képzelem, hogy valaha is azzá válhatok. Lehet, hogy képes vagyok annyira megtisztulni, hogy, akik gyógyítanak, azok rajtam keresztül másokat meggyógyítsanak.
Ki tudja? De a gyógyító, az nem én leszek akkor sem. Ilyen illúzióim nincsenek.
🙂
Háttér látása
A háttér látása nem egyenlő az elfogadással
A hátteret látva megérteni kell azt – a benne lévő dolgokat – , és akkor ebből következik, hogy képessé válsz elfogadásra. Az elfogadás ekkor már döntés!
Nem kell, hanem szükségszerűvé válik a döntés.
Ez fogja meghatározni további cselekedeteid, érzéseid.
Ezért nem mindegy hogy vetünk, mert úgy is fogsz aratni!
Háttér látása
A háttér látása nem egyenlő az elfogadással
A hátteret látva megérteni kell azt – a benne lévő dolgokat – , és akkor ebből következik, hogy képessé válsz elfogadásra. Az elfogadás ekkor már döntés!
Nem kell, hanem szükségszerűvé válik a döntés.
Ez fogja meghatározni további cselekedeteid, érzéseid.
Ezért nem mindegy hogy vetünk, mert úgy is fogsz aratni!
Szeretem magam gyakorlat
Ez egyfajta meditációs gyakorlat.
Elképzelem hogy ott állok saját magammal szemben…Nézegetem magam,körbe járhatom,megnézem alaposan.
Mit érzek?(én pl.meztelenül néztem meg magam,és eléggé kritikus hozzáállással ami nem jó.Mégpedig ugy néztem magam,mint egy meós néz egy kész terméket :))
Ahogy figyelem magam,bármit megtehetek.Hiszen ez én vagyok!Nem kell senkitöl engedélyt kérnem!
Hozzáérhetek,megsimogathatom,tehetek bármit.Beleturhatok a hajába.:)Ez attol függ hogy mire érzek késztetést.De ezeket a késztetéseket meg kell vizsgálni,hiszen ez a lényeg!Hiszen ha én ílyen késztetéseket érzek magam iránt,akkor ugyanezt a késztetést váltom ki a környezetemböl!
Szertem magam?Illetev érzek valamiféle szeretet az énem felé?Nem sajnálatot!Nem szánalmat!Szeretetet!
Mert ha nem,akkor itt tehetünk valamit.Ebben az állapotban.Képzeld el hogy a szívcsakrádat kinyitod és a szívcsakrából induló energiát az elötted álló önmagadnak küldöd.Beburkolod ezzel az energiával.Hagyod hogy járja át.
Szeretettel:Erika
Szeretem magam gyakorlat
Ez egyfajta meditációs gyakorlat.
Elképzelem hogy ott állok saját magammal szemben…Nézegetem magam,körbe járhatom,megnézem alaposan.
Mit érzek?(én pl.meztelenül néztem meg magam,és eléggé kritikus hozzáállással ami nem jó.Mégpedig ugy néztem magam,mint egy meós néz egy kész terméket :))
Ahogy figyelem magam,bármit megtehetek.Hiszen ez én vagyok!Nem kell senkitöl engedélyt kérnem!
Hozzáérhetek,megsimogathatom,tehetek bármit.Beleturhatok a hajába.:)Ez attol függ hogy mire érzek késztetést.De ezeket a késztetéseket meg kell vizsgálni,hiszen ez a lényeg!Hiszen ha én ílyen késztetéseket érzek magam iránt,akkor ugyanezt a késztetést váltom ki a környezetemböl!
Szertem magam?Illetev érzek valamiféle szeretet az énem felé?Nem sajnálatot!Nem szánalmat!Szeretetet!
Mert ha nem,akkor itt tehetünk valamit.Ebben az állapotban.Képzeld el hogy a szívcsakrádat kinyitod és a szívcsakrából induló energiát az elötted álló önmagadnak küldöd.Beburkolod ezzel az energiával.Hagyod hogy járja át.
Szeretettel:Erika