Mióta a lányaim élnek és beszélnek, sok-sok apró boldog pillanattal gazdagodott az életem. Olyan felemelő élmény megfigyelni a kis világlátásukat, szembesülni véleményeikkel, meglátásaikkal.
Imádom a kis „gyerekszájakat”, amikkel kifejezik önmagunkat. Különösen nagylányom tud kreatív lenni e téren.
Íme néhány példa a meglátásaiból:
Sétáltunk hazafelé, be volt borulva az ég. Felkiáltott: „Piszkos a felhő!”
Szintén sétáltunk és már látszott a hold, de még nem volt sötét: Ekkor megszólalt. Jéé, fent van az égen a gombóc. (Aznap gombóc volt ebédre.)
És amiket még szintén élvezek, amikor a gyerekdalokat átköltik, pl. így:
„Kukori-kotkoda, tojásból lesz vacsora” …. biztosan ismeritek, eredetileg „tojásból lesz a csoda.”
Biztosan nem én vagyok itt az egyetlen, aki így rácsodálkozik a gyerekeire, az érzéseikre, a kis világukra.
Nem tudom, hányan vagyunk itt, akiknek vannak gyermekei, de szívesen olvasnék tőletek hasonlókat, szerintem mindannyiuktól sokat tanulhatunk.
Szeretettel: Kriszti
a titkos kívánságom találtátok ki
Sziasztok!
A legtitkosabb kívánságomat találtátok ki ennek a blognak a megnyitásával és azzal, hogy írtok benne ilyen édes kis beszólásokat.
Az én Fiam már felnőtt ember, elfelejtettem a beszólásait, (meg nem is nagyon volt) de jó újra olvasni ilyenekről.
Köszönet érte, hogy megosztjátok velünk:)
kisfiam
Ádámkának kevesebb édes megszólalását vetettem én is papírra, meg ő nem is volt olyan cserfes.
Amiket találtam:
„Képzeld, anya az Edit néninél az egyik bocinak akkora tőgye van, hogy azzal csapkodja a legyeket! ”
oviba szoktatáskor: apa: „- Ki a legjobb barátod az oviban?
Ádám: Te. Majd ha bátrabb leszek, lesz másik barátom is! ”
Zsófi: – segíthetek kirakózni?
Ádi: – Nem, mert én olyan ügyes vagyok, hogy még meg is tapsolsz!
„- Valahogy szét kéne törni az orromat.
– Miért?
– Mert mindig beverem mindenhová.”
– A Somával mi van, drágám? Olyan régóta nincsen oviban.
– Nem tudom. Vagy meghalt, vagy bárányhimlős.”
– Ádám ki tetszik neked az oviba jobban: a Nati, a Liza vagy a Rebi?
– A Bálint.
„Anya, van nekünk otthon olyan magyar zászlónk, aminek nincsen rúdja?” /kokárdára gondolt…)
/énekelek neki:/ „nagyon szépen énekeltél, megdícsérlek tégedet!”
Zsófi duzzog, indul világgá(veszi a cipőjét, nyitja az ajtót…)
– Hová megy Zsófi?
én: -Világgá.
– Én is megyek világgá!
– Nem megy ám a Zsófi se, csak viccel.
-Én is megyek viccelni! Anya!! Kiszállok ágyból viccelni!”
Fürdőkádban: – Csinálok nektek innivalót, meg nekem is.
– Jó, és koccintunk majd, rendben?
– Aha, és attól boldogság lesz.”
Mikor besokaltam
mert jó pár évig neveltem őket egyedül – fiamat, lányomat, kitört belőlem
– Ezt már nem csinálom, én innen megszököm!
Erre mind a ketten
– Én is jövök!
-Én is jövök!
Jaj, hát nagyon örülök, hogy boldoggá tettelek ennek a blognak a
Jaj, hát nagyon örülök, hogy boldoggá tettelek ennek a blognak a megnyitásával. Pár napja már gondolkoztam rajta, de csak tegnap jutottam el odáig, hogy tényleg beírjam. No meg, ahogy lenni szokott hirtelen alig-alig jutott eszembe valamicske a rengeteg eseményből, példából, amik megtörténtek.
A kis beszédkezdeményeiket fel-fel írogattam, de ezeket a jó kis beszólásokat nem mindegyiket. Ha eszembe jut még, majd megosztom.
Puszi
a titkos kívánságom találtátok ki
Sziasztok!
A legtitkosabb kívánságomat találtátok ki ennek a blognak a megnyitásával és azzal, hogy írtok benne ilyen édes kis beszólásokat.
Az én Fiam már felnőtt ember, elfelejtettem a beszólásait, (meg nem is nagyon volt) de jó újra olvasni ilyenekről.
Köszönet érte, hogy megosztjátok velünk:)
kisfiam
Ádámkának kevesebb édes megszólalását vetettem én is papírra, meg ő nem is volt olyan cserfes.
Amiket találtam:
„Képzeld, anya az Edit néninél az egyik bocinak akkora tőgye van, hogy azzal csapkodja a legyeket! ”
oviba szoktatáskor: apa: „- Ki a legjobb barátod az oviban?
Ádám: Te. Majd ha bátrabb leszek, lesz másik barátom is! ”
Zsófi: – segíthetek kirakózni?
Ádi: – Nem, mert én olyan ügyes vagyok, hogy még meg is tapsolsz!
„- Valahogy szét kéne törni az orromat.
– Miért?
– Mert mindig beverem mindenhová.”
– A Somával mi van, drágám? Olyan régóta nincsen oviban.
– Nem tudom. Vagy meghalt, vagy bárányhimlős.”
– Ádám ki tetszik neked az oviba jobban: a Nati, a Liza vagy a Rebi?
– A Bálint.
„Anya, van nekünk otthon olyan magyar zászlónk, aminek nincsen rúdja?” /kokárdára gondolt…)
/énekelek neki:/ „nagyon szépen énekeltél, megdícsérlek tégedet!”
Zsófi duzzog, indul világgá(veszi a cipőjét, nyitja az ajtót…)
– Hová megy Zsófi?
én: -Világgá.
– Én is megyek világgá!
– Nem megy ám a Zsófi se, csak viccel.
-Én is megyek viccelni! Anya!! Kiszállok ágyból viccelni!”
Fürdőkádban: – Csinálok nektek innivalót, meg nekem is.
– Jó, és koccintunk majd, rendben?
– Aha, és attól boldogság lesz.”
Mikor besokaltam
mert jó pár évig neveltem őket egyedül – fiamat, lányomat, kitört belőlem
– Ezt már nem csinálom, én innen megszököm!
Erre mind a ketten
– Én is jövök!
-Én is jövök!
Jaj, hát nagyon örülök, hogy boldoggá tettelek ennek a blognak a
Jaj, hát nagyon örülök, hogy boldoggá tettelek ennek a blognak a megnyitásával. Pár napja már gondolkoztam rajta, de csak tegnap jutottam el odáig, hogy tényleg beírjam. No meg, ahogy lenni szokott hirtelen alig-alig jutott eszembe valamicske a rengeteg eseményből, példából, amik megtörténtek.
A kis beszédkezdeményeiket fel-fel írogattam, de ezeket a jó kis beszólásokat nem mindegyiket. Ha eszembe jut még, majd megosztom.
Puszi
Nekem felnőtt gyermekeim vannak, ezt a kort is már
Nekem felnőtt gyermekeim vannak, ezt a kort is már kinőttük.:))
De folyamatosan tanítanak ma is, akkor is.
A fiam amikor egyszer lázas betegen feküdt, a kérdésemre „hogy vagy?” nemes egyszerűséggel annyit válaszolt: Anya, teljesen szét vagyok dűlve !
Háát el kellett gondolkodnom, hogy mindez azt jelenti, hogy szédülök/szét-dülök 🙂
Az élet egyik legelgondolkodtatóbb kérdését is Tőle kaptam, aki fél fülére születésétől kezdve süket, egyszer nagy komolyan odaállt elém és azt mondta:
Anya légyszives magyarázd el Nekem, hogy mi az, hogy sztereó?- mert sehogysem értem meg, pedig nagyon szeretném …
Nekem felnőtt gyermekeim vannak, ezt a kort is már
Nekem felnőtt gyermekeim vannak, ezt a kort is már kinőttük.:))
De folyamatosan tanítanak ma is, akkor is.
A fiam amikor egyszer lázas betegen feküdt, a kérdésemre „hogy vagy?” nemes egyszerűséggel annyit válaszolt: Anya, teljesen szét vagyok dűlve !
Háát el kellett gondolkodnom, hogy mindez azt jelenti, hogy szédülök/szét-dülök 🙂
Az élet egyik legelgondolkodtatóbb kérdését is Tőle kaptam, aki fél fülére születésétől kezdve süket, egyszer nagy komolyan odaállt elém és azt mondta:
Anya légyszives magyarázd el Nekem, hogy mi az, hogy sztereó?- mert sehogysem értem meg, pedig nagyon szeretném …
húú, nekem nagyon sok van! 🙂
Gyermekem személyiségi jogai miatt törölve. Akik idáig olvasták, azokkal továbbra is szívesen osztottam meg.
húú, nekem nagyon sok van! 🙂
Gyermekem személyiségi jogai miatt törölve. Akik idáig olvasták, azokkal továbbra is szívesen osztottam meg.
Most eszembe jutott még 1:
Gyerekeim apukája teljesen kopasz,
Most eszembe jutott még 1:
Gyerekeim apukája teljesen kopasz, ezért a nagylányom azt szokta mondani:
Apának nincs haja, de apának van feje. 🙂 – Lehet, hogy ez csak nekem vicces, akkor bocsi.
Most eszembe jutott még 1:
Gyerekeim apukája teljesen kopasz,
Most eszembe jutott még 1:
Gyerekeim apukája teljesen kopasz, ezért a nagylányom azt szokta mondani:
Apának nincs haja, de apának van feje. 🙂 – Lehet, hogy ez csak nekem vicces, akkor bocsi.
Jaj, még egy aranyos eszembe jutott, ez múlt héten történt. Nagy
Jaj, még egy aranyos eszembe jutott, ez múlt héten történt.
Nagy lányom meggyepálta a kicsit, elég sokszor a kicsi is gyepálja a nagyot, de hát igyekszem megtanítani őket, hogy nem ez az elintézési mód.
Mondom a nagynak, Sziszinek: Békülj ki a Natival légyszi, mond neki, hogy ne haragudjon, látod, milyen szomorú most.
Erre Sziszi: Én nem mondom, hogy ne haragudjon, csak azt mondom, hogy bocsika!
:-)))
Jaj, még egy aranyos eszembe jutott, ez múlt héten történt. Nagy
Jaj, még egy aranyos eszembe jutott, ez múlt héten történt.
Nagy lányom meggyepálta a kicsit, elég sokszor a kicsi is gyepálja a nagyot, de hát igyekszem megtanítani őket, hogy nem ez az elintézési mód.
Mondom a nagynak, Sziszinek: Békülj ki a Natival légyszi, mond neki, hogy ne haragudjon, látod, milyen szomorú most.
Erre Sziszi: Én nem mondom, hogy ne haragudjon, csak azt mondom, hogy bocsika!
:-)))
ez neked…??
A Fiam gyerek korában elég sok videófilmet látott az apjával, s főleg sok amerikai filmet, jellegzetes amerikai, felhőkarcolós, széles utcákkal, ahol hömpölyög az autóáradat.
Érdeklődő gyerek volt, mindig szerette tudni, hogy éppen mi történik körülötte, mit lát, hol járunk… ilyesmiket, s azt a maga módján beillesztette a korábban tanultak közé, ahogy az már lenni szokott.
Szilveszteri buli előtt, kicsit már szilveszterezős hangulatban ráérősen, vidáman, nevetgélve sétáltunk a nagyszülőkkel együtt Zuglóban. A gyerekkel folyamatosan megbeszéltük, hogy merre sétálunk éppen, melyik kereszteződésnél merre folytatjuk az utunkat.
Arra kérdésre, hogy merre megyünk tovább, mondtuk neki, hogy az Amerikai úton.
Elérkeztünk a sarokhoz, Ő szétnézett a csendes, nyugodt kertvárosi utcácskában, – ahol nemcsak hogy felhőkarcolók nem magasodtak, nemcsak hogy autóáradat nem hömpölygött, de rajtunk kívül ember fia nem járt arra – csalódottan hol bennünket, hol az utcát nézte, majd csípőre tett kézzel, felháborodva kifakadt:
– Ez neked Amerikai út?
Mi a testtartását és őszintén felháborodását látva, elnevettük magunkat.
Mire Ő még jobban felháborodva:
– Na de tényleg, ez neked Amerikai út?
ez neked…??
A Fiam gyerek korában elég sok videófilmet látott az apjával, s főleg sok amerikai filmet, jellegzetes amerikai, felhőkarcolós, széles utcákkal, ahol hömpölyög az autóáradat.
Érdeklődő gyerek volt, mindig szerette tudni, hogy éppen mi történik körülötte, mit lát, hol járunk… ilyesmiket, s azt a maga módján beillesztette a korábban tanultak közé, ahogy az már lenni szokott.
Szilveszteri buli előtt, kicsit már szilveszterezős hangulatban ráérősen, vidáman, nevetgélve sétáltunk a nagyszülőkkel együtt Zuglóban. A gyerekkel folyamatosan megbeszéltük, hogy merre sétálunk éppen, melyik kereszteződésnél merre folytatjuk az utunkat.
Arra kérdésre, hogy merre megyünk tovább, mondtuk neki, hogy az Amerikai úton.
Elérkeztünk a sarokhoz, Ő szétnézett a csendes, nyugodt kertvárosi utcácskában, – ahol nemcsak hogy felhőkarcolók nem magasodtak, nemcsak hogy autóáradat nem hömpölygött, de rajtunk kívül ember fia nem járt arra – csalódottan hol bennünket, hol az utcát nézte, majd csípőre tett kézzel, felháborodva kifakadt:
– Ez neked Amerikai út?
Mi a testtartását és őszintén felháborodását látva, elnevettük magunkat.
Mire Ő még jobban felháborodva:
– Na de tényleg, ez neked Amerikai út?