Általános nézett: az ideális egy Párkapcsolatban, ha Mellérendeltségi viszony van a Párok között. Mégis a legtöbb (Pár)Kapcsolatban Alá-Fölérendeltségi viszony figyelhető meg. Az Egyik fél általában Alárendeltségi szerepben van (Kisebb-rendűnek érzi magát), míg a Másik Fölérendeltben (Magasabb-rendűnek, Értékesebbnek érzi magát). Teljesen ‘Önkéntesen’ vállalva ezt, illetve az Erőviszonyok alapján kialakulva. Mi szüksége van erre az Egyik és a Másik félnek? Szerinted?
A Fölérendelt Uralkodni akar az Alárendelten, Elnyomni és Leigázni azt, ráerőltetni az akaratát, (testi/lelki) erőszakkal.
Az Alárendelt pedig lelkileg azt igényli, hogy elnyomják, megalázzák, megszégyenítsék, dominálják és kontrollálják, dirigáljanak neki, leigázzák, behódoltassák és megtörjék…
Mi szüksége van erre az Egyik illetve a Másik félnek?
Hogyan alakulnak ki ezek a szerepek?
Honnan ered ez a beállítottság?
Minek köszönhető?
Lehet-e rajta változtatni, ha valaki akar?
Ki hogyan mikor és mivel/minek a hatására dönti el (talán tévesen) ott legbelül és osztja le a lapokat önmaga számára, és kényszeríti bele önmagát ebbe a (sokszor nem túl előnyös és pozitív) helyzetbe?
És MIÉRT?
Ezekre a Kérdésekre keressük a Válaszokat.
Szerinted?
helytelen önértékelés
Szia Csizike! 🙂
Szerintem mindkét félnek rossz az önértékelése, egyik alul-, a másik túlértékeli magát, aztán jön a ‘zsák a foltját’-effektus…
Másrészről talán ez is része a fejlődési, tanulási folyamatnak, hogy megtapasztald mindkettőt, ami után képessé válsz egy ‘egyenrangú’ kapcsolatban is működni, hm?
„Lehet-e rajta változtatni, ha valaki akar?” biztosan, csak előbb ki kell, hogy nyíljon az ember szeme, hogy meglássa, milyen viselkedésmintát követ, aztán ha ez megvan, lehet ezen dolgozni… szerintem.
szeretettel:Bochecha
Fontos talán, hogy ki mit
Fontos talán, hogy ki mit érez alárendeltségnek. A másik pedig az,hogy amikor az én-böl és te-ből mi-t csinálunk akkor ez a kérdés már nincs is.
kifejtenéd bővebben?
kedves Reikido! 🙂
nem teljesen tiszta „amikor az én-böl és te-ből mi-t csinálunk akkor ez a kérdés már nincs is”.
arra gondolsz, hogy ha az már ‘mi’ van ‘én’ és ‘te’ helyett, akkor nincs alárendeltség?
köszönöm!
Bochecha
az alá-fölé rendeltség miért szükségszerűen durva?
Hi,
szerintem Reikido kolléganő meglátása, vagy kérdése igencsak találó és jogos.
„A Fölérendelt Uralkodni akar az Alárendelten, Elnyomni és Leigázni azt, ráerőltetni az akaratát, (testi/lelki) erőszakkal.
Az Alárendelt pedig lelkileg azt igényli, hogy elnyomják, megalázzák, megszégyenítsék, dominálják és kontrollálják, dirigáljanak neki, leigázzák, behódoltassák és megtörjék… ”
Szerintem az alá-fölérendeltség nem feltétlenül egy olyan szado-mazo helyzet, mint a fentebb bevágott sorokból látszik. Miért lenne alá-fölérendeltség ilyen? Ha két ember összekerül, akkor közülük általában az egyik jobban irányító, a másik kevésbé. Így kialakul az, hogy kin van a nadrág, és ki viselkedik odaadó partnerként. Ennyi az egész. Ha két ember együtt dolgozik, akkor az egyik a főnök, a másik a beosztott, ha nem így van, akkor semmire se mennek. Ez régi tapasztalat. Ettől még megbeszélhetik, egyeztethetik a dolgokat. Ha az irányító jól irányít, akkor nem kell erőszak, vagy elnyomás, meg mindenféle egyéb beteg dolog, mert a jó irányító alatt élvezetes vagy kényelmes is lehet alárendelt lenni. Miért kell megtörni, leigázni, erőltetni? Ez egy olyan gyenge dolog, hogy egyenesen szégyenletes… Basszus nem is értem az egészet… A nők többsége szerintem szereti és igen jó néven veszi, ha egy férfi irányító, kezdeményező, ha kell, akkor a szükséges mértékig erőszakos, mert különben az illető úr nyápic kis anyámasszonykatonája, semmi több. Ez nem zárja kis a figyelmességet és a gyengédséget. Az irányításnak pont ez a lényege, hogy nem megtör, hanem vezet, és ez igen nagy különbség.
Irányítás
Részemről arra szavaznék, hogy legyenek meg azok a dolgok, amikben a Társam irányít, és legyenek meg azok, amikben én. Nekem ez a verzió vált be. Persze embere válogatja… 🙂
szeretettel:Bochecha
Irányítás
Kedves Bochecha, egyetértek a véleményeddel. Van amiben a férfi irányít jól, és van amiben a nő. Ez nem szoknya és nadrág kérdése, hanem értelemé. Egymás elismeréséről szól, egymás elfogadásáról. Teljes egészében. A mindennapi életről „beszélek”, ahol természetesen a férfi kezében jobban áll a szerelés, és a cementes zsák cipelése, a nő pedig az ünnepek megszervezésében, az esti nyugalom biztosításában a család számára egyértelműen irányítóképes. Ám valóban embere válogatja………:)
helytelen önértékelés
Szia Csizike! 🙂
Szerintem mindkét félnek rossz az önértékelése, egyik alul-, a másik túlértékeli magát, aztán jön a ‘zsák a foltját’-effektus…
Másrészről talán ez is része a fejlődési, tanulási folyamatnak, hogy megtapasztald mindkettőt, ami után képessé válsz egy ‘egyenrangú’ kapcsolatban is működni, hm?
„Lehet-e rajta változtatni, ha valaki akar?” biztosan, csak előbb ki kell, hogy nyíljon az ember szeme, hogy meglássa, milyen viselkedésmintát követ, aztán ha ez megvan, lehet ezen dolgozni… szerintem.
szeretettel:Bochecha
Fontos talán, hogy ki mit
Fontos talán, hogy ki mit érez alárendeltségnek. A másik pedig az,hogy amikor az én-böl és te-ből mi-t csinálunk akkor ez a kérdés már nincs is.
kifejtenéd bővebben?
kedves Reikido! 🙂
nem teljesen tiszta „amikor az én-böl és te-ből mi-t csinálunk akkor ez a kérdés már nincs is”.
arra gondolsz, hogy ha az már ‘mi’ van ‘én’ és ‘te’ helyett, akkor nincs alárendeltség?
köszönöm!
Bochecha
az alá-fölé rendeltség miért szükségszerűen durva?
Hi,
szerintem Reikido kolléganő meglátása, vagy kérdése igencsak találó és jogos.
„A Fölérendelt Uralkodni akar az Alárendelten, Elnyomni és Leigázni azt, ráerőltetni az akaratát, (testi/lelki) erőszakkal.
Az Alárendelt pedig lelkileg azt igényli, hogy elnyomják, megalázzák, megszégyenítsék, dominálják és kontrollálják, dirigáljanak neki, leigázzák, behódoltassák és megtörjék… ”
Szerintem az alá-fölérendeltség nem feltétlenül egy olyan szado-mazo helyzet, mint a fentebb bevágott sorokból látszik. Miért lenne alá-fölérendeltség ilyen? Ha két ember összekerül, akkor közülük általában az egyik jobban irányító, a másik kevésbé. Így kialakul az, hogy kin van a nadrág, és ki viselkedik odaadó partnerként. Ennyi az egész. Ha két ember együtt dolgozik, akkor az egyik a főnök, a másik a beosztott, ha nem így van, akkor semmire se mennek. Ez régi tapasztalat. Ettől még megbeszélhetik, egyeztethetik a dolgokat. Ha az irányító jól irányít, akkor nem kell erőszak, vagy elnyomás, meg mindenféle egyéb beteg dolog, mert a jó irányító alatt élvezetes vagy kényelmes is lehet alárendelt lenni. Miért kell megtörni, leigázni, erőltetni? Ez egy olyan gyenge dolog, hogy egyenesen szégyenletes… Basszus nem is értem az egészet… A nők többsége szerintem szereti és igen jó néven veszi, ha egy férfi irányító, kezdeményező, ha kell, akkor a szükséges mértékig erőszakos, mert különben az illető úr nyápic kis anyámasszonykatonája, semmi több. Ez nem zárja kis a figyelmességet és a gyengédséget. Az irányításnak pont ez a lényege, hogy nem megtör, hanem vezet, és ez igen nagy különbség.
Irányítás
Részemről arra szavaznék, hogy legyenek meg azok a dolgok, amikben a Társam irányít, és legyenek meg azok, amikben én. Nekem ez a verzió vált be. Persze embere válogatja… 🙂
szeretettel:Bochecha
Irányítás
Kedves Bochecha, egyetértek a véleményeddel. Van amiben a férfi irányít jól, és van amiben a nő. Ez nem szoknya és nadrág kérdése, hanem értelemé. Egymás elismeréséről szól, egymás elfogadásáról. Teljes egészében. A mindennapi életről „beszélek”, ahol természetesen a férfi kezében jobban áll a szerelés, és a cementes zsák cipelése, a nő pedig az ünnepek megszervezésében, az esti nyugalom biztosításában a család számára egyértelműen irányítóképes. Ám valóban embere válogatja………:)
Szerintetek?
Sziasztok!Interneten megismerkedtem egy fiuval aki kapcsolatot keres.Egyszer találkoztunk.Amit megtudtam róla az rendben is van,csakhogy ……..van egy olyan érzésem hogy mégsem lenne ideális……!Azért mert nekem ugy tünt hogy nincs benne, hogy is fejezzem ki magam…?Nem azononos a vérmérsékletünk.Bennem sok a tüz.Azaz állando mozgás és dinamika.Ö viszont ahogy elsöre tünt az ellentétem.
A tulságosan nyugodt és lassu emberek számomra zavaroan hatnak úgy érzem hogy visszahúznak illetve késztetést érzek arra hogy átvitt értelemben lökdössem öket elöre.Tudom hogy ez nem helyes és ezért azt gondolom hogy ha ebböl kapcsolat fejlödne ki az nem lenne jó egyikönknek sem.
Volt elképzelésem hogy milyen pasit akarok magamnak,de erre nem gondoltam hogy fontos hogy egy ,,szinten rezegjünk”Mert akkor az egyik ember a másiknak alárendeltjévé válik,és az nem jó egyiköjüknek sem.
Nem is tudom már milyen lenne számomra az ideális férfi?:)Egyébként jól elvagyok egymagam,csak ugy érzem vannak olyan értékeim amivel örömet okozhatnék valakinek.:)
Szerintetek? Üdv:Erika
Mi lenne, ha bíznál magadban?
A vonzás törvénye szerint, csak olyamivel találjuk magunkat szemben az életben, ami bennünk is van. Ezért az egy szint valamiben megvan a fiúval, akivel megismerkedtél.
Egy viszont egészen tuti. Bízz magadban, ha nem tetszik, nem tetszik. Fogadd el, ne kényszerítsd magadra.
Mi lenne, ha elengednéd azt az ideát, hogy létezik ideális férfi? Mi lenne, ha csak rácsodálkoznál a másikra és bíznál magadban. Aki valamiért szipatikus azzal ismerkedj meg, legyél nyitott rá, kíváncsi rá, megismered, nem vársz el tőle semmit, csak meg akarod ismerni és közben tudni fogod, hogy akarsz-e tőle valamit vagy sem. Ahogy most is azonnal tudtad, hogy nem. Azt is fogod tudni, ha igen. (Ha nem kezdesz el agyalni rajta.)
Jó szórakozást!
🙂
Szia Karmatörlö!
Pontosan erröl beszélek!Hogy ha agyalok ugy rendben találom!De valami mégis fals..!és ennél a különbözöségnél érzem ezt.Tudod….a megérzés…!Szerintem ha az észervekkel ellentétben valami mást érzek akkor hagyatkozom az erzéseimre.Utolag kiderül hogy ez a helyes.Saját káromon megtanultam hogy mindig bizzak a megérzésimben,még akkor is ha minden és mindenki mást mond!Ezért is nem szeretek tanácsokat adni másoknak,(csak ha erre külön késztetést érzek)mert hogy mikor mit kell tennünk az bennünk van!
.Nincs is szükségem párkapcsolatra a hagyományos értelemben.Nem igénylem hogy valaki szerelmes legyen belém.Nem akarok gyereket sem.Olyat szeretnék akivel baráti viszonyban vagyunk.Ahol önmagam lehetek és ö is.Ahol nem kell találgatnom hogy mi járhat a fejében mert elmondja.(ezelött hisztis és érzékeny pasikkal volt dolgom)
Megfogalmaztam magamban de nem elég alaposan milyet szeretnék…….és ugy látszik müködik!:)Csak amit nem veszel bele a listába …..;)Hát igen!Jól kell kívánni!:)Ezt is megtanultam!
Lista
Érdekes ez a lista, egyszer régen én is elkezdtem írni, hogy milyen pasit szeretnék magamnak! 🙂 Aztán listaírás közben jött egy gondolat, hogy nem lenne elég az, ha azt kérem, olyan legyen, aki jelenleg minden szinten illik hozzám? Akivel megmutathatjuk egymásnak, hogy most hol is állunk a lélekfejlődés útján? Hátha az égiek jobban tudják, mint én…És akkor hirtelen azt éreztem, hogy tökre mindegy, milyen személyiségű a pasi. Csak az energiái legyenek bódítóak, a többit meg úgyis elrendezik „odafent”! (vagy én idelent? khm..)
http://www.onmegvalositas.hu/blog/szabo_peter_szabox/tuz_es_viz
http://www.onmegvalositas.hu/blog/szabo_peter_szabox/tuz_es_viz
Asszem ez összetettebb dolog, mintsem egy kommentben kerüljön megválaszolásra… 🙂 Csináltam egy topicot neki! 🙂
Szerintetek?
Sziasztok!Interneten megismerkedtem egy fiuval aki kapcsolatot keres.Egyszer találkoztunk.Amit megtudtam róla az rendben is van,csakhogy ……..van egy olyan érzésem hogy mégsem lenne ideális……!Azért mert nekem ugy tünt hogy nincs benne, hogy is fejezzem ki magam…?Nem azononos a vérmérsékletünk.Bennem sok a tüz.Azaz állando mozgás és dinamika.Ö viszont ahogy elsöre tünt az ellentétem.
A tulságosan nyugodt és lassu emberek számomra zavaroan hatnak úgy érzem hogy visszahúznak illetve késztetést érzek arra hogy átvitt értelemben lökdössem öket elöre.Tudom hogy ez nem helyes és ezért azt gondolom hogy ha ebböl kapcsolat fejlödne ki az nem lenne jó egyikönknek sem.
Volt elképzelésem hogy milyen pasit akarok magamnak,de erre nem gondoltam hogy fontos hogy egy ,,szinten rezegjünk”Mert akkor az egyik ember a másiknak alárendeltjévé válik,és az nem jó egyiköjüknek sem.
Nem is tudom már milyen lenne számomra az ideális férfi?:)Egyébként jól elvagyok egymagam,csak ugy érzem vannak olyan értékeim amivel örömet okozhatnék valakinek.:)
Szerintetek? Üdv:Erika
Mi lenne, ha bíznál magadban?
A vonzás törvénye szerint, csak olyamivel találjuk magunkat szemben az életben, ami bennünk is van. Ezért az egy szint valamiben megvan a fiúval, akivel megismerkedtél.
Egy viszont egészen tuti. Bízz magadban, ha nem tetszik, nem tetszik. Fogadd el, ne kényszerítsd magadra.
Mi lenne, ha elengednéd azt az ideát, hogy létezik ideális férfi? Mi lenne, ha csak rácsodálkoznál a másikra és bíznál magadban. Aki valamiért szipatikus azzal ismerkedj meg, legyél nyitott rá, kíváncsi rá, megismered, nem vársz el tőle semmit, csak meg akarod ismerni és közben tudni fogod, hogy akarsz-e tőle valamit vagy sem. Ahogy most is azonnal tudtad, hogy nem. Azt is fogod tudni, ha igen. (Ha nem kezdesz el agyalni rajta.)
Jó szórakozást!
🙂
Szia Karmatörlö!
Pontosan erröl beszélek!Hogy ha agyalok ugy rendben találom!De valami mégis fals..!és ennél a különbözöségnél érzem ezt.Tudod….a megérzés…!Szerintem ha az észervekkel ellentétben valami mást érzek akkor hagyatkozom az erzéseimre.Utolag kiderül hogy ez a helyes.Saját káromon megtanultam hogy mindig bizzak a megérzésimben,még akkor is ha minden és mindenki mást mond!Ezért is nem szeretek tanácsokat adni másoknak,(csak ha erre külön késztetést érzek)mert hogy mikor mit kell tennünk az bennünk van!
.Nincs is szükségem párkapcsolatra a hagyományos értelemben.Nem igénylem hogy valaki szerelmes legyen belém.Nem akarok gyereket sem.Olyat szeretnék akivel baráti viszonyban vagyunk.Ahol önmagam lehetek és ö is.Ahol nem kell találgatnom hogy mi járhat a fejében mert elmondja.(ezelött hisztis és érzékeny pasikkal volt dolgom)
Megfogalmaztam magamban de nem elég alaposan milyet szeretnék…….és ugy látszik müködik!:)Csak amit nem veszel bele a listába …..;)Hát igen!Jól kell kívánni!:)Ezt is megtanultam!
Lista
Érdekes ez a lista, egyszer régen én is elkezdtem írni, hogy milyen pasit szeretnék magamnak! 🙂 Aztán listaírás közben jött egy gondolat, hogy nem lenne elég az, ha azt kérem, olyan legyen, aki jelenleg minden szinten illik hozzám? Akivel megmutathatjuk egymásnak, hogy most hol is állunk a lélekfejlődés útján? Hátha az égiek jobban tudják, mint én…És akkor hirtelen azt éreztem, hogy tökre mindegy, milyen személyiségű a pasi. Csak az energiái legyenek bódítóak, a többit meg úgyis elrendezik „odafent”! (vagy én idelent? khm..)
http://www.onmegvalositas.hu/blog/szabo_peter_szabox/tuz_es_viz
http://www.onmegvalositas.hu/blog/szabo_peter_szabox/tuz_es_viz
Asszem ez összetettebb dolog, mintsem egy kommentben kerüljön megválaszolásra… 🙂 Csináltam egy topicot neki! 🙂