Egy egyedülállóan hatékony módszer a belső látás és az intuíció fejlesztésére, amelyet közel egy évtized alatt fejlesztettem a mai formájára.
Meglepően könnyen megtanulható, az igen részletes elmélet és a jól kidolgozott gyakorlatok miatt.
Pár napos gyakorlással már képessé válsz belelátni önmagad mélyebb rétegeibe, problémáid forrásához, érzelmeid és gondolataid kusza összefüggéseibe. Ugyanezzel az „erővel” másokba is beleláthatsz, érzékelve gondolataikat, érzéseiket, motivációikat és energiájukat.
„Amikor a belső látást kifejlesztetted, akkor jössz rá, hogy eddig vakon éltél!”
Enélkül a képesség nélkül nem is lenne szabad belevágni semmilyen komolyabb vállalkozásba az életben! Legyen az egy üzleti vállalkozás, vagy egy magánéleti döntés meghozása, minden esetben dönteni kényszerülünk és bizony féltudásból csak rossz döntést tudunk meghozni!
Nem ismerjük önmagunkat, nem ismerjük a körülöttünk élőket, nem látjuk a jövőnket, és nem tudjuk a jelenünket. Mindent csak sejtünk, kapisgálunk és a maradékot odaképzeljük, odavetítjük, hogy ne nyomasszon a tudáshiányból fakadó bizonytalanság!
Mennyivel jobb lenne tudni biztosan a dolgokat, ismerni önmagunkat és a környezetünket! Ez nem egy elérhetetlen vágy, mert a megfelelő gyakorlatokkal Te is kifejlesztheted magadban a belső tudást!
| A Belső látás I. csomag tartalma: 49 előadás, 19 meditáció, 18 óra 36 perc hosszúságban. |
Lássuk, mit tartalmaz a Sirály önismereti tanfolyam – Belső látás I. csomagja:
Az érzékelés megtisztítása
Hiába akarjuk elsajátítani a belső érzékelés technikáit, ha pont a saját, már meglévő képességünket sem tudjuk használni!
Ennek nagyon sokszor az az oka, hogy az életünk során szerzett traumák, lelki sérülések, ijedelmek, félelmek lenyomatai meggátolják a szabad információáramlást az érzékelés csatornáiban. Ezeket a tudati és energetikai gátakat felismerve és megtisztítva újra képessé válunk tisztán érzékelni, és erre az alapra már lehet további extra képességéket fejleszteni!
Nem meglepő, hogy ezzel a tudat-tisztítási technikával – ami jóval hatékonyabb a hagyományos energetikai tisztítástól – nem csak a belső érzékelésünket tudjuk megtisztítani, hanem a külső érzékelésünk is javulásnak indul! Javulhat a látásunk, a hallásunk vagy éppen a szaglásunk a gyakorlatok hatására.
Energetikai tisztítás
A gátló tudattartalmak közvetlen feloldása mellett azért érdemes gyakorlást szánni ezek energetikai lenyomatainak a megtisztítására is! Ehhez számos energetikai tisztító gyakorlat tartozik, az egyszerűbbektől kezdve a híres-hírhedt öt elemes tisztítógyakorlatig.
Tudattágítás
Tudatunk ugyan végtelen, mégis csak egy igen kis részét használjuk, ezért is nevezzük beszűkült tudattérnek! Innen már logikus, hogy ezt a beszűkülést tágítással tudjuk megszüntetni és meglátjuk, hogy ez az egyszerű gyakorlat micsoda erőket, emlékeket és képességeket képes felszabadítani!
Nem hihetetlen ezek után az sem, hogy ez az egyedi technika, akár az intelligencia növelésére is felhasználható!
Érzelmeink és gondolataink megfigyelése
A belső látás, érzékelés képességét itt az önismereti úton, leginkább önmagunk mélyebb megismerésére használhatjuk. Az érzelmeinkben és gondolatainkban megbúvó hibák, tévedések és hazugságok miatt nem tudunk egyensúlyban, békében maradni önmagunkkal és a világgal. Ezért az egyik legfontosabb ezek felkutatása, megismerése, hogy fel tudjuk oldani őket!
A megismerés módszere
Éber tudatállapotban is megfigyeljük önmagunkat, érzékeljük az érzelmek és gondolatok változását, de teljesen más mindezt meditációban elvégezni. A mélyebb tudatállapotban végzett, kidolgozott tudattartalom megismerő gyakorlatok segítségével akár tízszer annyi információhoz is juthatunk, mint ha csak a „mezei technikákat” alkalmaznánk!
Minél mélyebb tudatállapotban vizsgálódunk, annál közelebb kerülünk a valódi okokhoz, annál mélyebben tudunk majd megtisztulni, ha lelki-oldást végzünk.
Kommunikáció a Belső Bölcsességgel
Mindenkinek van egy bölcsebbik énje, akivel ha kapcsolatba kerülne, akkor nem maradna többé egy kérdése sem megválaszolatlanul!
Egy speciális gyakorlat segítségével megkeressük ezt a Belső Bölcset és állandó kapcsolatot építünk ki Vele, hogy ne kelljen minden kérdésnél meditatív tudatállapotba merülnünk.
Jól is néznénk ki, ha életünk fontos döntéseikor elnézést kérnénk a többiektől és elvonulnánk húsz percre szunnyadni egyet!?
Éppen ezért elsajátítod azt a módszert is, amellyel akár az éber tudatállapotból is felveszed a kapcsolatot a Belső Bölcsességeddel, és egy gyors kérdés-felelek után már tudod is, hogy merre menjél, mit válasszál!
A Felettes Éneddel való kérdez-felelek gyakorlása során megtanulod a belső kommunikáció alapszabályait is, ugyanis nem mindegy, hogy hogyan kérdezel!
Néha egyszerűen csak azért nem jön válasz egy-egy kérdésre, mert nem megfelelően fogalmaztuk meg, vagy nem jó irányba küldjük el. Ezeket a hibákat kiküszöbölve, közel 100%-ossá válhat a belső kommunikációd hatékonysága!
Az érzékelés technikája
A legfontosabb alapokat elsajátítva, itt az idő megtanulni a belső érzékelés igazán hatásos technikáit!
- Hogyan kell irányítani a figyelmet, amikor másokba belenézünk?
- Hogyan találjuk meg azt az információt, amit keresünk?
- Hogyan különböztetjük meg az igaz információt, a képmutatástól, vagy a kisugárzástól?
- Hogyan tudjuk kikapcsolni a saját előítéletünket, feltételezéseinket?
- Mennyire bízhatunk meg ezekben a válaszokban, mennyire pontosak?
Az objektív nézőpont
Az objektív nézőpontból való vizsgálódás a legtisztább állapot arra, hogy a valóságot megismerjük. Számtalanszor beszélünk az objektivitásról, az elfogulatlanságról, de talán még sohasem tapasztaltuk meg ezt az állapotot!
Itt most lehetőséged lesz, hogy ezt az egyéni nézeteken, érdekeken és tévedéseken felülemelkedő tudatállapotot szándékosan elérd egy erre kifejlesztett meditáció segítségével. Onnan rálátva életed problémáira, korszakalkotó felfedezéseket tehetsz, olyan felismeréseid és megoldásaid lehetnek, amelyekhez eddig évtizedek sem voltak elegendőek!
Nem véletlen, hogy én is ezt az állapotot használom az igazán komoly problémáim vizsgálatához!
Információ halmazok
Az Univerzum tele van információ halmazokkal, amelyekből bármit megtudhatunk, az érdeklődésünknek megfelelően tanulhatunk, fejlődhetünk. Ezeket használva olyan lehetőségeink nyílnak a tudatosságunk fejlesztésére, amiről eddig nem is álmodhattunk!
„Bármivé fejlődhetsz, bármit megtanulhatsz, mindent tudhatsz!”
A meglévő belső tudásod feltárásával felszínre jönnek az előző életek tapasztalatai, de olyan tudás-halmazokhoz is hozzáférhetsz, amelyekkel eddig nem kerültél kapcsolatba. Ezek közvetlen befogadása messze hatékonyabb technikája az önfejlesztésnek, mint az ismétlés, magolás vagy a megértésen alapuló tanulás!
Döntés előkészítés
Mindazt a tudást, információt, amit a külső és belső érzékeléseddel megszerzel, életed kicsi és nagy döntéseinél fogod felhasználni. Ezek alapján döntöd el például, hogy kivel kerülj szorosabb kapcsolatba, milyen autót vásároljál, vagy hogy merre haladj tovább a lelki utadon?!
Ezért ebben a fejezetben a döntés előkészítés, tudatos útválasztás fortélyaiba avatlak be, hogy igazán profin irányíthasd az életedet!
Regisztráció és bejelentkezés után ingyen meghallgathatsz vagy le is tölthetsz 4 előadást a Belső látásról:
- Szuper intuíció
- Harmadik szem megnyitása
- Jövőbelátás
- Múltbalátás
A megoldás
Ha elolvastad és meghallgattad a fentebbieket, akkor sejtheted, hogy mekkora hatalmas anyagból, elméleti és gyakorlati tudásból áll a belső látás fejlesztése! Ugye milyen jó lenne mindezt tudni és az életedben is alkalmazni?!
Több évnyi gyakorlásomat és tapasztalataimat adtam át azokon a „Belső látás tanfolyamokon”, amelyeket az elmúlt években Magyarországon tartottam. A tanfolyamokon az előadásokról és a meditációkról hangfelvételt készítettem és így összeállt a „Belső látás I. – Sirály tanfolyami csomag”.
Ez a tanfolyami csomag: 49 előadásból és 19 meditációból áll, több mint 18 óra hosszúságban!
Tartalmazza mindazt az elméleti tudást és meditációs gyakorlatot, amelyekkel a fentebb felsorolt képességek és hatékony használatuk elsajátítható.
Ha szeretnéd tudatosan fejleszteni a belső látásodat, akkor kattints ide!
| A Belső látás I. csomag tartalma: 49 előadás, 19 meditáció, 18 óra 36 perc hosszúságban. |
Tanfolyam után…
Jól éreztem magam a tanfolyamon, új, szimpatikus emberekkel ismerkedtem meg. Néha fáradt voltam, kicsit meleg volt ott bent sajnos.
Érdekes volt, mikor utaztam haza autóval, vezetés közben elkezdtem feltölteni az energia csatornáimat. Fura volt, figyeltem befele, a vezetésre, mindenfele.
Mosolyogtam is magamon milyen jól működöm. 🙂
Csilla
Okulás
Kedves Sándor!
Engem elvarázsolt a két nap. Nem mondom, hogy mindig mindent olyan mélységben tudtam végigcsinálni mint ahogy jó lett volna.
Mivel egy idegileg nagyon nehéz időszakot élek meg, nekem már az is nagy élmény volt, hogy ennyire képes voltam. Szükségem lenne egy-két személyes tanácsadási alkalomra, hogy teljesen jó vágányra kerüljek, ha majd tudsz rám szakítani időt.
A tanultak viszont igen jól hasznosulnak, kezd egyfajta újvilág kitárulni. Átállítja a non-stop üzemmódban "mozizó" agyamat egy szisztematikus belső munkára.
Ami felmerült érdekességként, hogy a csakrák tisztitása nálam olyan éber állapotot eredményez, hogy utána akár egész éjjel kuvikolok. Úgyhogy ezt – rosszalvó lévén – csak módjával és hétvégén délelőtt merem csinálni.
Az egyéb gyakorlatok is igen felturbóznak, szinte szétkapnak. Én eddig egy zen szerzetes útmutatásai alapján gyakorolgattam, nos a változás igen nagy izomlázat okozott odabent.
A tanfolyam óta webMester "függő" lettem, nagyon jól kitalált, ötletes segítség. Rükvercbe kapcsolja az agyamat, ami nagyon jót tesz neki.
A kártyáidért viszont fel kellene téged jelenteni élet elleni bűncslekmény miatt :):):), olyan finomanyagba vágóak.
Szóval, jóléreztem magam, sokat változtam, várom a 22-t.
Üdv! Hédi
Tapasztalatok
Szia Sanyi!
Nagyon örülök, hogy elmentem a Belső látás tanfolyamra, azóta több ismerősömnek is ajánlottalak, szerintem amit Te művelsz az fantasztikus dolog.
Gyakorolom a meditációkat és több esetben észrevettem már, hogy pl. olyan dolgokat tudok használni a letöltés után, amit eddig nem tudtam, a megérzéseim sokat javultak, sorra megtörténnek velem azok a dolgok, melyeket előre megérzek.
Nekem korábban állandóan döntési problémáim voltak minden helyzetben, de most azt veszem észre magamon, hogy nem gondolkodom, hanem teljesen üres a fejem és csak egyszerűen érzem, hogy mit kell csinálnom, ez azért különösen jó, mert eddig mindent túlbonyolítottam lebeszéltem magam a saját döntéseimről és egyhelyben toporogtam, most olyan szituációk fordulnak velem elő, mintha nem is "én" tenném a dolgokat, hanem valaki más irányítana és utólag kiderül, hogy ennek a valakinek mindig igaza van, sokkal kevesebbet hibázok azóta.
Nagyon jól éreztem magam a tanfolyamon, egy kérdésem lenne csak.
Az normális dolog, hogy amióta rendszeresen meditálok, azóta rengeteget iszom, állandóan szomjas vagyok?
Mindent nagyon köszönök: Láng Fatima
Érdeklődés
Kedves Fatima!
A tanfolyam elvégzése óta már eltelt egy kis idő. Mi azóta a tapasztalatod? Továbbra is lelkes vagy, vagy a kezdetek után abbahagytad a gyakorlást? Miven változott az életed, ajánlod a tangfolyam elvégzését még most is?
Üdvözlettel
Olga
Válasz Olgának
Szia Olga!
Igen, még most is ajánlom a tanfolyamot mindenkinek. Azóta sokminden történt velem, a tanfolyam után nálam is volt egy kis visszaesés a gyakorlásban, de rájöttem, hogy ha nincs is néha kedved hozzá, olyankor picit erőltetni kell és közben megjön a kedved, mert akkor fogsz fejlődni, ha foglalkozol a dologgal. Ez mindig jól jön, ha hirtelen olyan élethelyzetbe kerülsz, amit „normálisan” nem tudnál megoldani. Saját tapasztalataim, hogy nagyobb lett az önbizalmam, jobb emberismerő lettem, jobbak a megérzéseim, könnyebben tudok őszinte lenni másokhoz. Plusz, a Sanyinak van párkapcsolati tanfolyama is, amit ugyan én nem végeztem el, de a belső látásnál is vannak arra utaló jelek, hogyan lehet a párbevonzást gyakorolni. Szóval én ezt saját szakállamra elkezdtem gyakorolgatni és nem viccelek, találkoztam is valakivel, aki fedi azt a képet, amilyenre én gondoltam! Szóval én csak ámulok ezen még mindig!
Próbáljátok ki, szerintem nem fogjátok megbánni!
Fatima
Érdeklődés
Kedves Fatima!
A tanfolyam elvégzése óta már eltelt egy kis idő. Mi azóta a tapasztalatod? Továbbra is lelkes vagy, vagy a kezdetek után abbahagytad a gyakorlást? Miven változott az életed, ajánlod a tangfolyam elvégzését még most is?
Üdvözlettel
Olga
Válasz Olgának
Szia Olga!
Igen, még most is ajánlom a tanfolyamot mindenkinek. Azóta sokminden történt velem, a tanfolyam után nálam is volt egy kis visszaesés a gyakorlásban, de rájöttem, hogy ha nincs is néha kedved hozzá, olyankor picit erőltetni kell és közben megjön a kedved, mert akkor fogsz fejlődni, ha foglalkozol a dologgal. Ez mindig jól jön, ha hirtelen olyan élethelyzetbe kerülsz, amit „normálisan” nem tudnál megoldani. Saját tapasztalataim, hogy nagyobb lett az önbizalmam, jobb emberismerő lettem, jobbak a megérzéseim, könnyebben tudok őszinte lenni másokhoz. Plusz, a Sanyinak van párkapcsolati tanfolyama is, amit ugyan én nem végeztem el, de a belső látásnál is vannak arra utaló jelek, hogyan lehet a párbevonzást gyakorolni. Szóval én ezt saját szakállamra elkezdtem gyakorolgatni és nem viccelek, találkoztam is valakivel, aki fedi azt a képet, amilyenre én gondoltam! Szóval én csak ámulok ezen még mindig!
Próbáljátok ki, szerintem nem fogjátok megbánni!
Fatima
Belső látás tanfolyam – 1-2. nap
Kedves Sándor!
Segítséget várva jelentkeztem a tanfolyamra – beláttam, hogy a félelmeimmel kell szembesülnöm, ha magamat ill. másokat akarok látni. A tematika is fölkeltette az érdeklődésemet.
Útmutatást vártam, és már néhány választ is kaptam: pl. kérdés: Hogyan, milyennek látnak mások? – "válasz": Miért olyan fontos, hogy mások mit gondolnak rólam? és még néhány fontos kép és gondolat, ami megvilágítja, miért aggódom magam betegre (szó szerint!). Egyértelmű, hogy szűk határokat szabtam magamnak, ezért nem is hittem az intuíciómnak sem – pedig működik! Gyakorlok.
A meditáció terén újdonság volt számomra, hogy szól a zene – eddig nem így csináltam, de tetszik. Előfordult, hogy "kihallottam" a dal szövegéből egy-egy szót, ami lehet, hogy nem is az, de nekem pont arra a szóra volt szükségem… Azóta otthon is zenével meditálok.
Élénkebben emlékszem az álmaimra, néha értelmeznem is sikerül.
Általában: gyakran türelmesebb és belátóbb vagyok, mint eddig, mert megszületik bennem egyfajta bizonyosság a helyzet alakulását illetően. Ez jó.
Nagyon várom a folytatást!!
Anna
Tapasztalataim
Szia Sanyi és Mindenki!
Remekül éreztem magam a tanfolyamon!
Már több hete volt a tanfolyam első hétvégéje, de még most is tisztán emlékszem, hogy mennyire elfáradtam a második nap végére! Fáradtságot éreztem, de a belsőm bizsergett!:-)
Rengeteg új, izgalmas infót kaptam Sanyitól, amelyek közül jónéhány nem volt könnyen emészthető, úgyhogy végig nagyon figyeltem, koncentráltam szavaira, hogy mindent megértsek és befogadhassak! /Nagyon kedvelem Sanyiban, hogy nem ligthos, ezo-spiri szöveggel él, hanem felépített, logikus, következetes magyarázatokat és ahhoz kapcsolódó gyakorlatokat tanít./
Az elméletet erős koncentráltsággal igyekeztem befogadni, és a gyakorlatokat nagy szorgalommal végezni, de meditációim változó sikerűek voltak.
Már a tanfolyamon felismeréseim születtek és azóta is halmozom Őket, amelyek az önmegismerés útján tologatnak -remélem- előre!
Izgalmas élményeim voltak a meditációk alatt, rájöttem milyen sokat kell még nyílnom! Éreztem, hogy még nem tudom befogadni a hozzám igyekvő infókat, mert még bennem vannak a gátak , falak, hogy ezeket befogadjam! Hmmm…, dolgozni kell!!! De nagyon izgi és Magamért teszem!!!
A tanfolyamon engedtem el, talán teljesen a 3 éve meghalt Édesapám. Nem akarom kihagyni a talán szót, mert már többször azt hittem, hogy sikerült Aput végleg elengednem, de mindig kiderült, hogy még van mit feldolgoznom. Lehet, még most sem teljes az elengedés, de megint megtettem néhány lépést ennek irányába.
Az érzékszervek tisztítását nagyon élvezem, minden alkalommal felismerek valami újat! Rá kellett döbbennem, hogy újra és újra tisztogatnom kell, mert ismét bezárulok vagy újabb rétegekhez jutok el az ismételt tisztítások során?!
A gyakorlatok és Sanyi tanításai segítségével, azt tapasztalom magamon, hogy sokkal tudatosabban élem mindennapjaim. Egyre kevesebb dolog bosszant, amit nem tudok befogadni! Ha mégis sikerül valaminek felzaklatnia, akkor megvizsgálom, hogy miért is, mi ennek az üzenete a magam megismerésével kapcsolatban! ? Nagyon izgi, ajánlom mindenkinek!
A tisztulásom eredményeként a vágyaim is jobban sikerülnek, sokkal hatékonyabban manifesztálódnak a gondolataim!
Remélem, egyre jobban sikerül majd a technikákat alkalmaznom / másba látás/, de azt hiszem az Én FEJLŐDÉSEM a legfontosabb, és a gyakorlással biztosan jó irányba haladok.
Hálás vagyok az Égieknek a létemért és Sanyinak a sok-sok tanításért!
Köszönöm.
Szeretettel: Krizi
Visszajelzés
Szervusz!
Én most először voltam ilyen tanfolyamon.
Még a meditációkban sincsen nagy gyakorlatom, de nagyon élveztem a tanfolyamot és majdnem mindent értettem. Csodálkoztam, hogy sikerül és nem aludtam bele!
Amióta megkaptam a tanfolyami hanganyagot és gyakorlok, már el tudtam jutni a probléma
feltáráshoz.
Igaz, még sokat kell tanulnom és úgy érzem, nekem egy kicsit lassabban megy.
Üdv.
Marcsi
Belső látás CD
Kedves Sanyi!
A CD-t tegnap megkaptam a belső látás tanfolyamról és már el is kezdtem újrahallgatni, újraélni.
Majd megpróbálom kicsit később kritikusan is meghallgatni, de egyelőre így is tökéletes számomra.
Köszönöm, hogy Rád találtam!
Móni
Belső Látás tanfolyam
A belső látás tanfolyam mindhárom napja élmény volt számomra. A meditációk kivétel nélkül nagyon jól sikerültek. Megéreztem, hogy hogyan tudom szabályozni és bármikor elérni azt az ellazultság és koncentráció arányt, ami kulcs a meditáció sikerességéhez.
A tanfolyam első két napja után teljesen feldobódtam. Új képességeim nap mint nap megmutatkoztak és rögtön kezdtem meglátni, hogy milyen potenciálok rejlenek a tanult módszerekben és ezen módszerek által önmagunkban.
Miután a hanganyagot megkaptam, CD-n otthoni gyakorlás következett….A sok felismeréstől padlóra is kerültem. Tudom, hogy most is messze van a tökéletestől az, ahogy a világot az emberi kapcsolatokat érzékelem.
Az borított ki, amikor rájöttem, hogy eddig hogyan érzékeltem. Pl. az érzelmek érzékelése teljesen fals módon a szavak gondolatokká redukálásával történt bennem, mely szavak szinte beégtek a tudatomba, ahelyett, hogy tisztán az érzelmeket érzékeltem volna, ezeknek a szavaknak "hittem" .
Ilyen hamis érzékelés mellett azt sem tudtam különválasztani, amit én éreztem valaki iránt, attól amit az illető sugárzott érzelmileg felém. 3-4 hét teljes kiborulás volt az eredménye a gyakorlásnak.
Le kellett lassítanom a tempót: minden második nap meditáltam "csak", de akkor több gyakorlatot módszeresen, így az egyik nap jól voltam, a másik nap rosszul.
Közben a belső látás gyakorlatok mellett elfogadás és önelfogadás meditációkat csináltam, hogy elfogadjam, helyre tegyem mindazt amire rájöttem. A tanfolyam második részére úgy ahogy összeszedtem magam. Ezt is nagyon élveztem, érezhetően javult az érzékelésem, ezt a gyakorlatok is bizonyították.
Örülök, hogy részt vehettem ezen a tanfolyamon. Egy nagyon fontos kezdő lépés volt….Köszönöm Sanyi!!
Zéééé
Überelhetetlen!
…hála Neked a felvett két csoda Cd-ért: Vegyes meditációk, és Belső látás meditációk.
Überelhetetlenek!
Többet hoznak az emberben mint a többi. Hallgatom mikor magam vagyok a kocsiban, ajánlom az ülő munkát végzőknek cd játszóról napközben… Fantasztikus állapotot nyújt az embernek egész nap. Nem bántanak a napi és állandó gondok egyszerűen felülről látva, mint a hegy tetejéről szemlélve a világot átlát a problémákon, gondokon az ember. Isteni felhúzott állapot.
K. Józsi
Még most is borzongok………..hogy IGAZ!
Köszönni tudom csak azt, amit kaptam a Belső Látás Cd-ktől .FANTASZTIKUS volt a tapasztalás a tudásról, ami bennünk rejlik!
Megtanított mindent ami kell, hogy használni tudjuk. Még most is borzongok………..hogy IGAZ!
Őszintén remélem, hogy még tanulhatok a Sanyitól. Egy ilyen tiszta embertől, mint Ő.
Sz. Kata
Mi a különbség a Belső látás 1. és a Belső látás 2. között?
Szia Sanyi!
Mi a különbség a Belső látás 1. és a Belső látás 2. között? A kezdéshez melyiket vegyem meg?
Köszi. Vivi
Egymásra épülnek a Belső látás csomagok.
Szervusz Vivi!
Egymásra épülnek a Belső látás csomagok, ezért felesleges lenne a másodikkal kezdened, mert abban nehezebb, haladóbb gyakorlatok vannak.
Az első csomagban van az a tanítás rész, amellyel kialakítod a nyitottságodat, őszinteségedet az érzékeléshez és tisztítod a látás csatornáját. Egyszerű gyakorlatok, de ha kihagyod, akkor nem fognak működni a haladóbb gyakorlatok, mert pont a saját félelmeid, zártságod, régi gátlások akadályozzák meg az információ áramlását!
Sok gyakorlónak pont ezek a gyakorlatok adták azt a megoldást, ami miatt korábban nem működött az intuíciójuk.
Ha ezt elsajátítottad, akkor jöhet a második rész, amelyben az alapképességet tovább fejleszted, és a figyelmedet irányítod más személybe, múltba, jövőbe, tárgyakba, angyalokra, stb.
Érdemes tehát az első résszel kezdened és egy hónapnyi gyakorlás után a másodikkal folytatnod!
Elnyomott agresszio
A belsö látás 1 cd-t hallgatva rájöttem hogy elyomom magamban az aggressziot! Mi az amivel ezen tudok változtatni? Ha olyan a szituácio amikor tehetetlen vagyok akkor várok (a düh cimszonál már irtam erröl) késöbb mikor lenyugodnak a kedélyek akkor tisztázom az illetövel hogy mivel bántott meg. Nagyon hisztis gyerek voltam,mindig a szabadjára engedtem az indulataimat.Ez miatt nagyon sok bajom volt, és ez most a visszájára fordult.Most jobban érzem magam,de mint emlitettem a cd-t hallgatva elbizonytalanodtam….!?
Agresszió feloldása
A kulcs itt is az elengedés, elfogadás.
Elnyomott agresszio
A belsö látás 1 cd-t hallgatva rájöttem hogy elyomom magamban az aggressziot! Mi az amivel ezen tudok változtatni? Ha olyan a szituácio amikor tehetetlen vagyok akkor várok (a düh cimszonál már irtam erröl) késöbb mikor lenyugodnak a kedélyek akkor tisztázom az illetövel hogy mivel bántott meg. Nagyon hisztis gyerek voltam,mindig a szabadjára engedtem az indulataimat.Ez miatt nagyon sok bajom volt, és ez most a visszájára fordult.Most jobban érzem magam,de mint emlitettem a cd-t hallgatva elbizonytalanodtam….!?
Agresszió feloldása
A kulcs itt is az elengedés, elfogadás.
Kérdés :a csakratisztitás után történö állapot
Szia Sanyi!
A csakratisztitás után olyan enyhe nyomást és bizsergetö érzést éreztem.Ez mellett fel voltam pörögve.(na jo,az utobbi máskor is elöfordul,ilyenkor szokták hinni rolam hogy drogot szedek):)
Ez valami blokk? Vagy azt jelenti hogy elindult valami?
Mindenesetre elalvás elött képzeletben kicsi levegöket fulytam a meditácioban tisztitott részekbe.
Azt szeretném megtudni hogy ha valami elzárodást jelent amit éreztem akkor mi a teendö?
Köszi! Erika
Kérdés :a csakratisztitás után történö állapot
Szia Sanyi!
A csakratisztitás után olyan enyhe nyomást és bizsergetö érzést éreztem.Ez mellett fel voltam pörögve.(na jo,az utobbi máskor is elöfordul,ilyenkor szokták hinni rolam hogy drogot szedek):)
Ez valami blokk? Vagy azt jelenti hogy elindult valami?
Mindenesetre elalvás elött képzeletben kicsi levegöket fulytam a meditácioban tisztitott részekbe.
Azt szeretném megtudni hogy ha valami elzárodást jelent amit éreztem akkor mi a teendö?
Köszi! Erika
Érdeklődés
Kedves Fatima!
A tanfolyam elvégzése óta már eltelt egy kis idő. Mi azóta a tapasztalatod? Továbbra is lelkes vagy, vagy a kezdetek után abbahagytad a gyakorlást? Miven változott az életed, ajánlod a tangfolyam elvégzését még most is?
Üdvözlettel
Olga
Érdeklődés
Kedves Fatima!
A tanfolyam elvégzése óta már eltelt egy kis idő. Mi azóta a tapasztalatod? Továbbra is lelkes vagy, vagy a kezdetek után abbahagytad a gyakorlást? Miven változott az életed, ajánlod a tangfolyam elvégzését még most is?
Üdvözlettel
Olga
Válasz Olgának
Szia Olga!
Igen, még most is ajánlom a tanfolyamot mindenkinek. Azóta sokminden történt velem, a tanfolyam után nálam is volt egy kis visszaesés a gyakorlásban, de rájöttem, hogy ha nincs is néha kedved hozzá, olyankor picit erőltetni kell és közben megjön a kedved, mert akkor fogsz fejlődni, ha foglalkozol a dologgal. Ez mindig jól jön, ha hirtelen olyan élethelyzetbe kerülsz, amit „normálisan” nem tudnál megoldani. Saját tapasztalataim, hogy nagyobb lett az önbizalmam, jobb emberismerő lettem, jobbak a megérzéseim, könnyebben tudok őszinte lenni másokhoz. Plusz, a Sanyinak van párkapcsolati tanfolyama is, amit ugyan én nem végeztem el, de a belső látásnál is vannak arra utaló jelek, hogyan lehet a párbevonzást gyakorolni. Szóval én ezt saját szakállamra elkezdtem gyakorolgatni és nem viccelek, találkoztam is valakivel, aki fedi azt a képet, amilyenre én gondoltam! Szóval én csak ámulok ezen még mindig!
Próbáljátok ki, szerintem nem fogjátok megbánni!
Fatima
Válasz Olgának
Szia Olga!
Igen, még most is ajánlom a tanfolyamot mindenkinek. Azóta sokminden történt velem, a tanfolyam után nálam is volt egy kis visszaesés a gyakorlásban, de rájöttem, hogy ha nincs is néha kedved hozzá, olyankor picit erőltetni kell és közben megjön a kedved, mert akkor fogsz fejlődni, ha foglalkozol a dologgal. Ez mindig jól jön, ha hirtelen olyan élethelyzetbe kerülsz, amit „normálisan” nem tudnál megoldani. Saját tapasztalataim, hogy nagyobb lett az önbizalmam, jobb emberismerő lettem, jobbak a megérzéseim, könnyebben tudok őszinte lenni másokhoz. Plusz, a Sanyinak van párkapcsolati tanfolyama is, amit ugyan én nem végeztem el, de a belső látásnál is vannak arra utaló jelek, hogyan lehet a párbevonzást gyakorolni. Szóval én ezt saját szakállamra elkezdtem gyakorolgatni és nem viccelek, találkoztam is valakivel, aki fedi azt a képet, amilyenre én gondoltam! Szóval én csak ámulok ezen még mindig!
Próbáljátok ki, szerintem nem fogjátok megbánni!
Fatima
Élj úgy, hogy tiszta legyen a lelkiismereted…
Egy nagyon fontos kérdés merült fel jaguárban, hadd válaszoljam ezt meg itt:
Szerintem ez nem alázat kérdése, az alázat az egészen másról szól.
Úgy vélem, az információhoz mindenkinek joga van, az mindenkié, azt eltitkolni, elrejteni úgysem lehet. Hiába vonnak mentális falakat, ha bele akarok nézni a másikba, akkor azt úgyis megteszem, ráadásul ezzel nem lépek át semmiféle erkölcsi, morális határt!
Ilyen korlát csak az emberek fejében van, mert kialakítják magukban azt a téveszmét, hogy: A rólam szóló információ, az az enyém, ahhoz senkinek sincs semmi köze!
Mindezt csak azért teszik, mert félnek attól, hogy a másik visszaél a szerzett infóval, a fájdalmat és veszteséget így próbálják megelőzni. Viszont önmagunkat nem így lehet igazán megvédeni, hanem azzal, ha sérthetetlenek vagyunk, mert olyan makulátlanul élünk.
A volt feleségem mondogatta és mennyire igaza volt:
"Élj úgy, hogy tiszta legyen a lelkiismereted és akkor nem lesz miért titkolódznod!"
Manapság azért nem nézek bele másokba olyan gyakorisággal, mint régen, mert kiégett a kíváncsiságom nagy része, egyszerűen már nem érdekel, hogy milyen ember a másik, láttam már eleget.
Azonban ha a szükség úgy hozza, akkor ma is kétség nélkül belenézek bárkibe, nincs bennem emiatt semmilyen önkorlátozás.
„Élj úgy, hogy tiszta legyen a lelkiismereted és akkor nem lesz
Szia,
Szerintem ez alap: h tiszta lelkiiesmerettel élj. Ám ehhez nekem az is hozzártartozik, h más fejében testében nem túrkálok, csak azért mert képességem van rá. Csak ha megkér.
Legyen Istennek is lelkiismeret furdalása?
Nézőpont kérdése, hogy mit tekintünk más fejében turkálásnak. Ha én úgy „látom” más gondolatait, érzelmeit, ahogyan Te a másik ember ruháját, akkor az nem turkálás. Ha viszont bele kell nézni a másikba, akkor azon már el lehet gondolkodni, de én abban sem látok kivetnivalót.
Vizsgáljuk meg, hogy miért lenne etikátlan megtudni mások gondolatait, érzelmeit, bármely információját?
Ártok neki? Megbántom ezzel? Megfosztom valamitől? Szerintem nem.
Olyan ez, mint amikor benézel valaki udvarára a kerítés résein keresztül. Nem mászol be, nem használod a vagyontárgyait, csupán a látványát fogadod be. Mi bántja ebben a lelkiismeretedet? A látvány mindenkié. Ahogyan az információ is.
Vagy legyen Istennek is lelkiismeret furdalása, mert mindent lát?
A látás hatalom és nem mindegy hogyan élünk vele
Szerintem le lehet szabályozni a látást, amikor nincs szükség rá, és meg lehet tisztelni az embereket azzal hogy ugyanolyan „egyszerű” ember vagy, mint ők, amikor nincs szükség a spirituális képességeid használatára.
Most láttam (milyen véletlen) egy filmet Jézusról és épp ezt értettem meg belőle.
Nem csak hogy nem kérkedett a hatalmával, hanem emberként élt mindig, a legegyszerűbb emberként, aki akkoriban lehetett, ezért volt szegény és ezért járt gyalog, és „kis” vagyis alázatos ember maradt az emberek között.
Csak akkor használta a képességeit, amikor az isteni énje szólította, és azzal a céllal, hogy megtanítsa az embereket arra, hogy nekik is van egy isteni énjük, amivel élhetnek és hogy szeretettel kell élniük vele. Épp úgy, ahogy ő tette. Ezért volt az egész élete példa és ezért kellett emberként elszenvednie a megöletését, pedig megmenthette volna magát a hatalma által.
De a hatalom egy erő, mint az agresszió, vagy a szerelem, vagy a vágy, vagy a félelem, amelyeket meg kell szelídíteni a szeretet erejével. A látás hatalom. nem lehet vele kényünkre kedvünkre élni, persze láthatjuk a világot másképp, de ha nem kérik, egyszerűen felesleges más személyiségében, gondolataiban, érzéseiben kutakodni. És megértem ha ezt egyesek betolakodásnak érzik.
Isten valóban mindent lát, de mi nem vagyunk istenek. Csak kölcsön kaptuk az Isteni erőt, amelyet felfedezhetünk, de nem az a cél, hogy istenné váljunk ez által, hanem éppen az, hogy megtanuljuk a belső, tiszta, isteni énünk szolgálatába állítani ezeket a képességeket (is). Ehhez pedig a szeretet, az alázat tanulása segít hozzá. Jézus legalábbis ezt tanítja és én igaznak érzem.
A szeretet tanulása nagyobb feladata az embernek mint az össze többi. Mert az összes többi semmit sem ér a szeretet nélkül, viszont egy teljesen tudatlan ember, aki tud szeretni többet ér minden hatalomnál, ami szeretet-nélküli. Ezért tudja az ördög megkísérteni még Jézust is. Mert a szeretetre minden ember képes, az is akinek nincs semmije, szegény, beteg, hatalom és tudás nélküli. A legelveszettebb ember is képes a szeretetre. De ezt a képességet megélni tudás, gazdagság, erő, hatalom, szépség és minden más birtokában sokkal nehezebb, mint anélkül. És akinek megadatik ezek közül csak egy is, legyen az akár a hatalom, annak meg kell tanulnia helyesen élni vele. Szeretettel és alázattal, mások és az önmaga isteni énje szolgálatában.
Persze lehet máshogy is, de pl. Jézus azt mondja nem éri meg. Én hiszek neki.
Íme a link, ha még nem láttad ezt a feldolgozást, ajánlom megnézésre:
http://www.magyarvagyok.com/videok/28-Film/45607-Jezus-1-resz.html
Namaszte
Örülök, hogy egyetértünk abban, mennyire fontos, hogy az ember
Örülök, hogy egyetértünk abban, mennyire fontos, hogy az ember jó dolgokra használja a képességeit, az adottságait, a tudását. Ez nem mond ellent annak, amit állítottam, hogy a másokba belenézés, mások dolgainak meglátása nem ártás, nem visszaélés és sohasem etikátlan!
Ami látható, az nyilvános információ, nem kell érte sehova sem betörni, ellopni, kizsarolni, hiszen mindenkiből árad, hogy Ő milyen. Minden információt kivetít maga köré az ember, így az éppen annyira látható, tudható, mintha a ruháját vagy a szeme színét néznéd.
Mindettől teljesen független dolog, hogy mit kezd az ember az információval, azt segítésre vagy ártásra használja-e fel? Emiatt viszont magát a belső látás technikát nem lehet felelősségre vonni, mert ezen az alapon a két szemes látásunk, vagy a hallásunk is felelőse lehetne a tetteinknek.
Az információ megszerzése és felhasználása két teljesen különböző folyamat, amelyekben egy-egy adott ember vesz részt a maga jó vagy rossz szándékával. Ha valamire mindenképpen ki akarod mondani, hogy az ártalmas, rossz, az legfeljebb a szándék lehet, nem pedig a módszer.
Tudod, mint a kés, amit lehet kenyérvágásra és gyilkolásra is használni. Mindig a szándék számít.
„…meg lehet tisztelni az embereket azzal hogy ugyanolyan „egyszerű” ember vagy, mint ők, amikor nincs szükség a spirituális képességeid használatára.”
A felesleges kérkedésnek, magamutogatásnak én sem vagyok híve, de ez megint csak a felhasználó lelki érettségén múlik, hogy mire fogja használni a módszert.
Másrészt nem azt nevezném tiszteletnek, hogy ugyanolyannak mutatkozom, mint Ők, miközben ez nem igaz. Ez nekem inkább hazugságnak tűnik, mint tiszteletnek.
„És megértem ha ezt egyesek betolakodásnak érzik.”
Megérteni én is megértem, csak nem értek vele egyet. Betolakodás az, amikor olyanba tolja bele magát a másik, ami nem az övé. Na most a látvány, a kiáradó információ az kié? Csak azé, akiből árad? Ezek szerint amikor a világra tekintünk, akkor eltulajdonítjuk a belőle áradó információt?
Ha valaki levédi a benne-róla szóló információt és ezt a védelmet egy látó áttöri, azért hatol be, hogy megismerje, akkor ezt lehet betolakodásnak nevezni. De ilyen csak nagyon ritkán fordul elő, hiszen az esetek igen nagy részében nem kell betörni, az információ úgy árad a másik emberből, mint a fény a Napból: Aki nyitva tartja a szemét, az látja a fényt.
„de mi nem vagyunk istenek. Csak kölcsön kaptuk az Isteni erőt”
Van, aki szerint mindannyian Isten vagyok, csak nem tudok róla és az a dolgom, hogy újra felismerjem ezt. Ennek a felismerésnek éppúgy része a tisztánlátás visszaszerzése, mint a szívünk megnyitása.
Ráadásul ezek sorrendjében a látás megnyitása elsőbbséget élvez, hiszen azt tudja elfogadni és valóban feltétel nélkül szeretni a szív, amit megértett, átlátott előtte a gyakorló. A látás a megismerés eszköze, az elfogadás előszobája.
„A szeretet tanulása nagyobb feladata az embernek mint az össze többi.”
Ezzel teljesen egyet értek, éppen ezért a szeretet elsajátítása a hatodik a Sirály csomagok sorában, míg a belső látás csak a tizenharmadik. Mindenkinek ajánlom, hogy sorban haladjon a tanulással, bölcsen építkezzen Önmagában!
A felismert életútnak alárendelt szellemi képességek
Hát megértem a nézőpontodat :), és igazad van, bár mégsem egészen értek vele egyet. 🙂
Bárcsak olyan világban élnénk, ahol nincs szükség a védelemre. Ha mindenkiben megbíznék, hogy tiszta lélekkel képes a pőre testem szemlélni, mint egy gyermek, és így is lenne, akkor valószínűleg nem használnék függönyt este, amikor felkapcsolt lámpa mellett öltözködöm. 🙂 Szerintem valahogy így van ez azokkal a dolgokkal is amiket egymásról tudunk, vagy látunk.
Nyilván nem tudom, Jézus mikor engedte meg magának, hogy a fizikai régión túl szemléljen másokat, de az az érzésem, hogy nem álladóan tette ezt. (Ez a film, amit ajánlottam egyébként erre utal.) Én is észrevettem hogy bizonyos helyzetekben többet látok, vagy tudok, mint másokban. Amikor szeretkezek, nem azzal foglalkozok, hogy mire gondol a szomszéd néni…:) Amikor eszem, ha jól teszem, elmélyülök benne. És ha elég jól élem meditációban az életem, mindenben, amit teszek.
És a képességeimet csak akkor használom, amikor arra szükségem van nekem, vagy másoknak. Persze lehet, hogy pl. napozás közben szemlélem az embereket játékból, mert tanulok belőle, és itt jó alkalmazni amiről írtál: elfelejteni mit láttam, amikor felállok a napozószőnyegről. Szerintem is elsősorban a szándék számít.
De még mindig nem értem miért kell nyitva lenni minden dimenzióra a szemünknek, ha nincs vele dolgunk? Ha van, akkor oké. Ha mondjunk arra születtünk, mert gyógyítóként dolgozunk, vagy jósnőként, vagy olyan emberként, akinek ez napi szükséglete (de akkor is csak a munkája miatt, nem szórakozásból, vagy azért, mert ha akar, lát.)
Ha akarom, hallom a szférák zenéjét, amikor elmélyedek a csendben. És belehallok esténként az asztrális világ hangjaiba. De már rég megtanultam lezárni, mert tök felesleges mások hülyeségeivel foglalkozni lefekvés előtt. A szférák zenéjét meg nem hallgatom, amikor pl, a gyerekemmel focizok az udvaron… Mert a lábamra figyelek, arra hogyan pattan a labda, a növények illatát szagolom, meg a gyerekem örömében fürdök. (A szellemek meg csinálhatnak amit akarnak, meg mindenki gondolhat amit akar, én örülök, hogy létezem. Végső soron ezek a dolgok nem szükségesek. Csak olykor. Szerintem. )
Érted? Nem mondok ellent annak, amit írtál, csak azt hiszem egy másik élet igényeiről írtam. És egy kicsit másik szemléletű élet igényeiről is talán. Tényleg nézd meg a filmet, igazán szép (olaszok is csinálták, azért..:), kíváncsi vagyok te leveszed e azt amit én érzékeltem, vagy ez ennyire személyes lenne…
Egyébként a sorrendiséggel kapcsolatban sem teljesen értek egyet.
Az a tapasztalatom, hogy az élet határozza meg a sorrendet. És ezek a tanulások körkörösen visszatérnek. Minden alkalommal többet vagyok képes látni, amikor a látást tanulom. És minden alkalommal több szeretetre vagyok képes megnyílni amikor arra tanít az élet. És ezek a tanulások egymás után követik egymást, újra és újra. Ha valami újat tanulok, mindig meg tudnom szeretni is. És ha valamit megszeretek, előbb utóbb el kell jutnom a mélyére és meglátnom a valódi arcát. (Ha nem voltam képes látni addig.)
Nálam így van.
Az Istennel kapcsolatban nyilván csak személyes meglátásunk 🙂 lehet. Megintcsak nem mondok neked ellent, mégis egy kicsit mást. Természetesen igen, mindannyian Isten vagyunk, vagyis végső soron a bennünk élő isteni rész a valódi énünk, amely összekapcsolódik az összes többi tudattal, és amelynek hatalma van az anyag és általában, az alatta lévő dimenziók fölött.
De szerintem nem az a cél, pusztán, hogy ezzel azonosulni megtanuljunk, hanem hogy ezt felfedezve és felfogva, életünket, és isteni hatalmunkat ennek, az isteni énben megfogalmazott és hordozott kollektív akaraknak vessük alá. Vagyis nagyon is emberekké váljunk újra, csak máshogy.
Az egyik kedvenc filmemben, az Egyiptom hercegében van egy csodás dal (többek között), amit egy sivatagban élő pap énekel arról, hogy az Isten teremtett világa olyan, mint egy szőnyeg, amiben egy-egy szál egy- egy élet. És amit hoztunk a születésünkkel, és amit tanultink utána, mind képesít minket arra az útra (mintha előre meg lenne írva), amit egy-egy ilyen szőnyeg-szál képvisel. A tanulásunk arról szól, hogy felismerjük az igazi énünk, ami az isteniben van, de az utunk, a feladatunk a földön különböző, hiszen a milyenségük, az adottságaink, képességeink, meghatározottságaink különbözőek. Ezt hívják a keletiek Dharmának. Amikor eljutunk az isteni énünkbe, felismerjük a Dharmánkat, hogy mi miért történt az életünkben (kvázi megvilágosodunk), és hogy mit tehetünk a világért. És akkor az isteni hatalmat, amit nyertünk, az isteni hatalom által az isteni tudatban felismert célnak rendeljük alá. Amely nemcsak minket de az emberiséget is szolgálja. Alázattal.
Jézus is ezt tette. Amikor Keresztelő megkeresztelte, Istennek szentelte életét, fogadalmat tett erre. Ekkor belé költözött a szentlélek ( tiszta lélek) és karmátlanul járhatta tovább az útját. De az isteni hatalmat és erőt csak a megkísértése után kaphatta meg, mert éppen azon a beavatáson és megértésen kellett keresztülesnie, hogy a hatalmát csakis és kizárólag a már megismert isteni terv végrehajtására használja. Látta a sorsát, de nem kutakodott olyanokéban, akikkel nem volt dolga. Mulatott, amikor mulatságba hívták, meg is botránkoztak a tanítványai, hogy ember, mint ők és nem értették, miért nem használja a képességit, amikor az anyag felett totális uralma volt. Nem azért nem használta, mert nem szeretettel tette volna, hanem mert nem lett volna az isteni terv szerint! Alárendelte a hatalmát a Dharmájának, ami az volt, hogy tanítsa az embereket igaz emberként élni, hallgatni a szívük hangjára, megtalálni belső útjukat, és nem az, hogy mágusokat képezzen mindenkiből.
Mert az igaz ember útja elég és többet ér mint minden más tudás, hatalom, vagy gazdagság. Erről szól a Hegyi Beszéd.
Most így látom.
Namaszte
Sok emberben
él a félelem, hogy a spirituális képességekkel rendelkező emberek visszaélnek az átlag feletti hatalmat jelentő képességgel. Van aki valóban megteszi ezt. És van aki nem. Az erkölcs és a tudás nem jár kézen fogva. De akivel ez megtörténik, aki elszenvedi ezt, annak a karmája megtapasztalni. Mert valahol és valamikor ő is visszaélt a hatalmával. Ez a hatalom lehet nem spirituális erő volt anno, lehetett fizikai erő vagy társadalmi helyzetből fakadó hatalom.
A félelmeket fel kell oldani, meg kell találni miben gyökeredzenek. Mert ha maga a félelem nincs feloldva, mindenképpen megteremti és bevonzza azt a történést amire irányul.
A belső látás, tisztán látás rengeteg előnyt hozhat az emberiség életében, ahogy ez a fejlődési lépcső megvalósul. Az egyén szempontjából a legfontosabb, hogy saját magát, a céljait, a személyiségét, a motivációit, a múltját és a jelenét tudja tisztán látni, torzítás mentesen. Elfogadni és erre alapozva megteremteni a jövőt.
A másik ember tisztán látása kizárja a megtévesztést, a hazugságot, a manipulációt, a megcsalást, a becsapást, az értetlenséget. Az egymás győzködését az elbeszélünk egymás mellett jelenségét. Az alá és fölé rendelődést hamis értékek mentén. Mi, akik ezért hajtunk a tisztán látás elérésére, ezeket az értékeket tartjuk fontosnak az életünkben: megértés, őszinteség, önbecsülés, önmegvalósítás azon a módon, amiből a közösség is profitál.
Az elmén túl a spirituális képességek is csak eszközök
„Az egyén szempontjából a legfontosabb, hogy saját magát, a céljait, a személyiségét, a motivációit, a múltját és a jelenét tudja tisztán látni, torzítás mentesen. Elfogadni és erre alapozva megteremteni a jövőt.”
Ez még az elme szintje. Amiről írtam és Jézusra hivatkozva, mert ő volt ennek a tanításnak az egyik estere, az túllép az elmén.
Nem értem, hogy mi nem világos itt Neked, (mit nem látsz tisztán :).
Megpróbálom egy mondatban: minden, még a szellemi látásunk képessége, a megértésünk, az önbecsülés-képességünk, a teremtésre való képességünk, az egész testünk és annak összes képessége a fizikaitól a bölcsességig (mert arra is az emberi részünk válik képessé – helye a hatodik csakra) mind – mind csupán eszközök.
Eszköz. Nem a lényeg. És nem a cél. (Legfeljebb egy lépcső, ebben igazat tudok adni magamban Neked.)
A hetedik csakrán keresztül (vagy tök mindegy melyik kultúra szóhasználatával jelöljük a jelenséget) kapcsolódó „énünk” nem a testünk. Az nem érez és nem gondolkodik. Nem akar teremteni, és egyáltalán nem „akar”. Nem mérlegel, nem hazudik és nem őszinte, nincsen számára erkölcs és erkölcstelenség. Nem fél és nem bátor.
Szavakkal kifejezhetetlen.
Ugyanakkor ez a legmagasabb rendű szeretet bennünk, amely azonban egyik fogalommal sem kapcsolatos, amiket itt említettem és egyáltalán, semmilyen fogalommal, semmilyen írt vagy kiejtett szóval, hanggal, semmivel, aminek csak a legkisebb mértékben is „teste” van (még egy gondolatnak is van) – mert ezek mind a teremtett világ részei.
Jézus erre a szeretetre tanított, ami bármi furcsa, az ember fölé helyezi a kollektív (univerzális) feladatot, azt amiért megszületett. Saját maga és mások fölé, ugyanakkor ez a cél saját magáért és másokért együtt van. Egy magasabb látószögből. Mint amikor a gyermek nem érti, miért nem szabad neki valamit, miért egy tiltás, ami őérte van, amikor látszólag ártalmatlan dolgot akar csinálni. Az univerzális akaratot nem érthetjük, sőt sok részét nem is láthatjuk igen magas szintű tisztán-látó képességgel sem. Épp erre próbálnak tanítani a mesterek, hogy engedjük el ár az eszközeinket végre, na saját akaratunkból és képességeinkből akarjuk megtudni mit kell tennünk. A szavak, amit használtam az előző mondatomban mind a test és a kis „én” képességeit jelzi. (akarat, képesség, tudás) Ezek azok, amiket az isteni tudatban alárendelünk majd az isteni tervnek. Még azok, akik már benne vannak és az Univerzum tudása a rendelkezésükre áll, és bármit tudhatnak és láthatnak, ég azok sem tudnak és látnak mindent. Mert nincs szükség rá. csak annyira, amennyire a feladatukhoz van.
Olyan ez, mitha egy jó képességű varrónő a világ összes anyagából választhatna azokhoz a ruhákhoz, amit a jelmezbálba varr és megtehetné, hogy a világ összes anyagát szemlére veszi, melyikek a legjobbak. Hát nem fogja körbeutazni a Földet. (Hiába „mindent-látó”) Csak addig keres, amíg a számára megfelelő anyagokat meg nem találja, amelyek kapcsolódnak az elképzeléséhez. És ehhez csak annyi energiát (keresést/utazást = itt.a látás analógiájaként) fog flehasználni, annyit fog csak a kis varázsgömgjébe nézegetni, amennyit éppen szükséges, és csak addig. Utána vacsorázni fog, meg nekiállni szabni. És ami a legfontosabb: nem az utazás képessége (a látás analógiája ismét) ad neki lehetőséget arra, hogy megtalálja a megfelelő anyagot, az csak eszköz. Hanem az intuíciója (szellem, szíve, szeret hangja). Az éppen oda fogja vezérelni, ahol az anyag van, és a képességei ezt csak szolgálni fogják.
(A megvilágosodott ember, akinek a képességei határtalanok, nagyon keveset fog ezen határtalan lehetőségek közül használni. Egy cseppet. Ami az emberiség szemében csoda, a kozmosznak semmi. De azt, hogy mikor melyiket használja a feladata szabja meg és az emberi alázat-képességét gyakorolja vele. )
Épp erről szól Jézus tanítása is: ha szegény asszony vagy és nincs pénzed utazni, akkor a szomszéd faluban is rálelhetsz arra, amire szükséged van. Nem baj ha nincsenek képességeid, tehetségeid, hatalmad, intelligenciád, javaid, lábaid….stb Mert SEMMI ami teremtett nem szükséges ahhoz, hogy a „Mennyek országába juss”, vagyis a szellemeddel azonosítsd magad, és azzal élj az emberiség, és a magad javára. Épp fordítva: bármid van, azzal meg kell tanulnod ugyanezt élni. És ha van, azzal nehezebb megtanulni :), mert az ego azonnal beazonosítja magát vele, te meg tanulhatsz tisztán látni, huszonhárom tanfolyamot elvégezve, mire meglátod, nem te vagy. 🙂 Ezért mondja hogy a gazdagoknak nehezebb dolog a megvilágosodás, nem azért, mert számukra lehetetlen. Csak általában nehezebb.
Ez azért hangzik ilyen bonyolultnak, mert a tudat ezen része nem elérhető az elmével. És semmivel, ami a poláris (duális – teremtett) világból való.
Erre mondták a nagymesterek, akik már rég a Dharmájukat élik, hogy „Hogyan is írhatnám le neked, milyen az óceánban úszni, amikor te azt sem tudod mi a víz. És a sivatagban poroszkálsz.”. (Nem szó szerint, bocsánat, de azt hiszem a lényeg így is megragadható.)
…
Lehet, hogy csak azt akarom mondani, a szívből jövő alázat elég.
Lehet, hogy csak azért, mert azt hiszem kezd erősödni ez a tapasztalatom. Annyi mindent megtanultam földi és szellemi képességekben is. Annyi mindet „látok tisztán”, annyi mindenre tettem magam képessé, hogy az hihetetlen. Igazán gazdag lelki és szellemi életem van, a diplomáim soráról, meg a még mindig megtartott anyagi soromról (sokkal rosszabb is lehetne), a szerencsémről, a szerelmeim történetéről, egy gyönyörű és tökéletes gyermekről….stb.stb. nem is beszélve… Sok olyanom van, nagyon sok, amiért mások nagyon sok javukat odaadnák, ha átadhatnám.
Mégis, a legszebb perceim, és egyben azok, amikben igazán „ott vagyok”, azok az alázatom percei. Amikor tudom és minden porcikámban érzem, hogy mindez, amit látok és érzékelek maga körül nem igazán számít. Tünékeny, és végső soron nem ér semmit. Nem azt jelenti hogy nem megbecsülendő, csak eltörpül. Végtelenül eltörpül valami mellett, amelyet ilyenkor élek.
Lehet h csak arról van szó, ennek tükrét láttam meg ebben a Jézus életéről szóló filmben.
Bocsánat, ha úgy tűnhetett, rátok akartam erőltetni. Ezért írtam a Sanyinak, hogy lehet h ez egy személyes üzenete volt a filmnek..:)
Köszönöm, hogy írtál nekem, mert azt hiszem most egy nagyon fontos dolgot ismertem fel. Talán a legfontosabbat (az én szempontomból).
🙂
Te pedig vedd ki azt, ami úgy érzed, neked szól.
Namaszte
Szívesen Aditi
Én is teszem a dolgom, fejlődök amiben tudok és felismerem a felismeréseimet.
A dharmám pedig az, hogy a többi embernek legyenek az általam leírtaktól, elmondottaktól felismerései. Már eléggé örülök, hogy ezt tudom, de még én is nagyon sokszor meglepődöm, hogy ez hogyan működik 🙂
Namaszte
Olyan világban élünk, ahol nincs szükség védelemre.
„Bárcsak olyan világban élnénk, ahol nincs szükség a védelemre. Ha mindenkiben megbíznék…”
Olyan világban élünk, ahol nincs szükség védelemre.
Minden, ami támad, az a javadat szolgálja. …ha észreveszed, hogy mit tanulhatsz tőle, belőle.
Én sohasem tanítottam azt, hogy szükség van a védelemre. Habár tanítottam védekező technikákat, akár szellemi-démoni lények, rontás, ártás ellen, akár a fürkésző tekintetek ellen, de mindig kihangsúlyoztam, hogy ezekre csak egy alacsonyabb tudatossági szinten van szükség, amikor még nem tudod, hogy Te álmodsz mindent, magadnak teremted a tanítást, amit egyébként úgy hívunk: az élet.
Aki ezt tudja, az nem bántást, nem kihasználást, nem lopást, vagy privát szféra megsértését látja ezekben, hanem azt kérdezi magától:
– Miért vonzottam be ezt?
– Mit kell tanuljak belőle?
– Melyik félelmemet vagy vágyamat látom ebben megnyilvánulni?
Amikor ezekre a kérdésekre megjön a válasz, megismerheted a saját feldolgozatlan tudatalattid tartalmait és azokat feldolgozva gyökerétől fosztod meg a félelmeidet, (téves) ragaszkodásodat, hamis elveidet.
Onnantól vagy nem történik veled olyan, vagy ha történik, akkor azt nem negatívumként éled meg, hanem a változás részeként.
Például a lopás csak akkor veszteség, ha ragaszkodsz a vagyonodhoz, mert még abban hiszel, hogy bármi is a Tiéd lehet. Ha viszont nem ragaszkodsz, akkor úgy élheted meg, hogy elvittek egy tárgyadat, …talán már Neked sincs rá szükséged.
Vagy nem úgy látod, hogy megcsalt a párod, hanem hogy tovább állt, mert már nem illetek össze.
Ilyen a változásban lenni és nem védekezni.
,,Ilyen a változásban lenni és nem védekezni.”
Ez
,,Ilyen a változásban lenni és nem védekezni.”
Ez jó!!!
Ugyanezt mondom én is mindig,amikor a barátnőim lehülyéznek,mikor így állok hozzá a dolgokhoz.Nem értik,pedig azóta nem szenvedek,nem reklamálok,nem mérgelődök,és nem fáj semmi:)))
Védekezés: pszichológia és a spiritualitás
Jaja, egy ideje már én is tudom ezt, ha észrevetted…:) (Már hogy minden a mi teremtésünk.)
Viszont jó hogy felmerült, mert itt van egy dolog, ami szerintem kardinális és főleg annak, aki másokat tanít. Az egyik ok, ami miatt majdnem bediliztem a „szellemi tanítóm” instrukcióinak próbálgatása közben az éppen ez a dolog volt.
Azóta, amióta jártam pszichodrámára, ami az emberi résszel is foglalkozik és nem csak azt az állapotot szajkózza, ami már a végállapot és mellesleg egyikőnk sincs abban az állapotban itten, ugyebár, nos azóta értem, miért diliztem majdnem be. (De komolyan, és bocsánat, ha most igazán indulatosnak tűnök, de ez tényleg majdnem az életembe, meg a lelkembe került és csak egy spiri-egós marhaság, amit muszáj megvilágítanom minden kedves résztvevő számára, lett légyen az tanító vagy tanítvány, hogy ne járjon úgy, mint én. )
Egyszerű: nem kell védekezési technikákat tanítani (ez is egyébként totál megzavart, és amióta a saját álláspontom megtaláltam, matt egészséges vagyok lelkiekben és már nem akar állandóan szétrepülni az agyam, meg kiugrani a szívem), mert van egy természetes védelmi falunk: az egónk! Jó reggelt kívánok minden kedves olvasónak. Az ego nem csúnya bácsi, azért alakul ki, mert ebben a”szép” világban szükségünk van rá. Igenis, nagyon is szükségünk van a védelemre!!
Ha ez nem így lenne, én csecsemőkoromban, az első buktánál meghaltam volna. Meg azóta még sokszor. Mert a makacsság és az élethez való mindenáron, ösztönös ragaszkodás ugyebár nem a szellem tudománya. De kellett és még sok minden hogy most itt gépelhessek…. 🙂 kinek örömére, kinek nem..:)
Ezek a falak, amikor elkezdünk fejlődni lélekben, felnövünk meg satöbbi lassan idejétmúlttá válnak, mert már nem terrorizálhat többet az apánk, vagy nem kell félnünk a kígyótól, amely félelmek nagyon is jogosak voltak és megvédtek bennünket kicsi és kiszolgáltatott korunkban. De felnőve már nincs szükségünk rá, ezért akadályoznak. Lebontani nem mindig egyszerű, attól függ milyen mélyen van a tudatban, milyen régi emlékhez, esetleg kollektív emlékhez kötődik…stb. és ilyenkor jó hallgatni a szellemi tanítókra. Oszt’ ennyi, semmi csűrcsavar.
A szellemi tanítóknak nagy a felelősségük amikor azt tanítják, valójában nincs ezekre szükségünk. Mert persze, ezt ( a végállapotot) szem előtt tartva kellene lassan bontogatni lefelé a falainkat és átnézni az illúziók homályán, de ez egy komoly lelki, idegi és szellemi megterheléssel járó folyamat, amit nem lehet csak úgy durr bumbele. Van olyan ismerősöm, aki skizofrén lett, amikor megismerkedett a spiritualitással. És ne mondd, hogy ez volt a feltétlen sorsa, mer’ vérmedvévé változom…. ismerem a tanítóját is – csak elfelejtette felügyelni, hogy hogyan „ne védekezzen”, mert arra nincs szükség…. Úgyhogy ez inkább az ő karmája (bár nekem hihetetlen sokat tudott adni, addigra már túlestem az én hasonló beavatásomon, de vele valószínűleg én is bediliztem volna, mert annyira magas a tudtaszintje – de ezt kezelni nagyon nehéz, ezt megértem), mint az áldozaté. Ha én tanítok valakit zongorázni én felelek azért, mennyre jó vagy hibás kéztartást tanítok meg neki, ami egész pályafutását meghatározhatja.
És az életről, amelyben „nincs szükség védelemre.”: ez az élet, amit éppen maguk köré vetítünk a falainkkal együtt éppen azokat a veszélyeket hordozza, amiket a falak képviselnek. Ez az élet olyan, amilyenek mi vagyunk a falainkkal, csapdáinkkal együtt. Nem Tündérország. Az egy másik mese. 🙂
Jobb belátni, hogy milyen világot teremtettünk és nem igaz az a kijelentésed, hogy nem kell a védelem. EGYSZERŰEN NEM IGAZ. (már ha te is ebben a világban most a kollektívra gondolok – élsz 🙂 Még véletlenül sem az a megoldás, hogy amikor egy behemót neked esik, odatartod a másik orcádat is. Hanem fel kell mérni, milyen helyzet előtt állsz, és ha olyan előtt, akkor meg kell tudni védeni magad! (Egyébként a jógik is ezt tanítják.) És ez nem csak a fizikális részre igaz, kivéve ha szeretsz elmegyógyintézetben nyaralni, meg lelki-terápiára járni sok pénzért.
Én nagyon sokat fejlődtem azáltal, hogy ezekre rájöttem, meg megmutatták a pszichológusok, és már saját magam felelek a falaimért. És nem hiszek el mindenkinek mindent, és még a bölcsességeket is igyekszem bölcsen 🙂 kezelni. :)) Mert az embernek egyedül a saját kivetített világa, az az ami egyedül valóságos és igaz. (Vagyis amit a saját tapasztalásán keresztül vagy érzékrendszerével érzékel.) Egyedül. Jóval és rosszal, falakkal és tisztasággal együtt.
Erről írogatunk egyébként itten már vagy két napja folyamatosan, nem olvastad? És a filmet megnézted?
Szóval, hogy a két világban, (szellemi és asztrális) egyszerre létezünk, vagy vagyunk jelen, amíg teljesen meg nem tisztítottuk magunkat ezektől a bizonyos falaktól. Az már közelít Tündérországhoz, ahol nem kell a védelem. De előbb még ott is le kell győzni a tűz elemet, a Tüzes Sárkánykígyó képében. Nem adják azt a Tündérországot ingyébe’.
Persze, minden esetben meg kell vizsgálni, mit miért vonzottunk be, és mit tudunk kezdeni vele, ez igaz. De nem igaz, hogy nincs szükség védekezésre. (lehet h még leírom egy párszor…:)
A pszichológia egy ága egyébként többféle reakció-lehetőséget sorol fel az ilyen esetekre. És csak az egyik az elfogadás. Van még a harc, a menekülés meg asszem még egy. Kipróbáltam: tényleg nincs több. Nálam bevált. Most nem tudnám itt előadni, meg hosszú is, ha érdekel, megkérdezem a pszichológia-mesteremet, hogy hívják ezt a módszert. 🙂
Kérlek, ne mondd a többieknek, hogy nincs szükségük védelemre. Mondd hogy VÉGSŐ SORON. DE ADDIG IGEN. Vagy valami ilyesmi. Hogy tanulják meg elválasztani. Szerintem ezt a két dolgot éppen ezért párhuzamosan kéne tanítani. A pszichológiát meg a spirituális tudományokat.
Egyébiránt örülök, hogy megjelentél, és reagáltál az írásomra. Kissé megleptél, mást vártam, de hát ez a jó az egészben. 🙂 És tényleg lécci nézd már meg azt a filmet, mert a következő két felvetésedre (miért félünk attól ha belénk látnak, meg mér’ erkölcstelen a belelátás – egyébként egy szóval sem írtam, h az… ezt a szót tudatosan nem használom. helyette az ítélkezés sokkal megfelelőbb.) egyszerűen nem tudok mást írni, mint amit már leírtam. És nem akarom mégeccer. (leírni.)
És ez bosszant kissé… :S (Még mielőtt visszaírnád, hogy vizsgáljam meg, miért bosszant….., köszönöm, inkább válaszolj a felvetéseimre, légyszi)
Namaszte
U.I.: Igaz, ha már rendelkezel a megfelelő tudatossággal, vagyis képes vagy a megfelelő szellemi erőt közvetíteni adott helyzetben ha támadás ér, vagy éppen ez a helyzet az, ahol eljutottál a szakadék szélére és csak elrugaszkodnod kell és repülsz – nos ebben az esetben igazat adok neked: kell egy kis bátorság, hogy ne védekezzünk, hanem arra a bizonyos szellemi erőre váltsuk a falainkat. És ilyenkor általában legyőzzük Góliátot, vagy a másik ember fala egyszerűen elpárolog (úgy hogy ő nem is tud róla : ilyenben már volt részem – fenomenális élmény…). De lehet h még így is megkapjuk a fülesünket, csak már nem számít (Jézus). Ellenkező esetben azonban senkinek nem ajánlom, hogy álljon ki Góliáttal egy szál alsónadrágban.
U.I.2: Tisztában vagyok vele, hogy gigászi méretű egóm van, de amíg ki nem helyettesítem tudatossággal, jól érzem magam vele, ahelyett h azon haldokolnék, nem vagyok még elég megvilágosodott, bocs. :)) Lehet h nem túl „erkölcsös”, de életszerű. (Míg az erkölcs egyáltalán nem az – de ez egy másik téma.)
U. I. 3: Tudom, h még mindig sokat írok és hosszan. Rajta vagyok a tömörítő-programomon…:)
Nem ígérem, hogy megnézem a filmet, egyszerűen időm nincs most
Nem ígérem, hogy megnézem a filmet, egyszerűen időm nincs most rá.
Örülök, hogy ennyit közeledtél a földi dolgokhoz, és már úgy gondolkodsz az itteni szükségleteidről, ahogyan fentebb a védekezésről is írtad.
Egyet értek Veled, valóban szüksége van az emberek nagy részének a védekezésre, ugyanis amíg nem tudja önismereti eszközökkel kezelni ezeket a bántó, kiakasztó, elveszejtő tanításokat, addig csak menekülne vagy belehalna azokba.
De én nem is ennek a rétegnek javaslom, hogy ne védekezzen (ezt sajnos nem emeltem ki a hozzászólásomban, elnézést!), hanem azoknak, akik tisztán az önismeret útját kívánják járni. Nekik egyszerűen visszalépés lenne, ha arra használnák a belső technikákat, hogy jobban védekezzenek, titkolózzanak, birtokoljanak.
Az Ő útjuk az, hogy az élet minden rezdülését egy-egy tanításnak fogják fel és tanulnak, változnak általa, így oldva fel ezen „veszélyes” tanítások kíméletlen csapásait.
Nem könnyű út, elismerem. De senki se mondtam, hogy könnyű lesz. Akinek ez a következő lépése, az majd ezt választja, aki pedig még nem tart itt, az a Te verzióddal fog egyetérteni, azt az utat választja.
Annyiféle szintről, megközelítésből írunk ide, és minden szintnek megvan a maga részigazsága. Az olvasók pedig a maguk felelősségére eldönthetik, hogy melyik tanítást, útmutatást képesek / hajlandóak bevállalni.
Persze ez a saját egojuk, félelmeik vagy nagyképűségük miatt azért nem lesz olyan pontos, célzott tanítás, mint amilyet egy személyes Mester tudna adni, de hát … ebből is tanulnak majd valamit.
Ismeritek a mondást: „Ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok!”
Itt is közös nevező van..:)
„Ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok!” Ha van abszolút igazság, akkor az kétségkívül ez…:))
Szóval, akkor itt is megtaláltuk a közös nevezőt, ugyanis én sem CSAK a másik megközelítés lehetőségéről írtam. :))
Hanem mind a kettőről. (A pszichológiai technikák között is nem csak a menekülés meg a harc van, hanem az elfogadás is, ami pedig az a fele a dolognak, amiről te írtál, a belenézős, beengedős, megvizsgálós, szeretős, védelem és félelem-nélküli. Csak engem megijesztetett ahogy fogalmaztál, olyan kizárólagosnak tűnt.)
Szóval én a kettőt együtt csinálom. Ez segít felfelé (vagy lefelé :), a Föld bolygó felé..:) És amint azt az előző hozzászólásomban írtam, ezt tartom az emberi útnak. Mert olyan, hogy csak ilyenek vagyunk, vagy csak olyanok, nincs. Bizonyos dolgokban még védekezni kényszerülünk, bizonyos dolgokban már bevállaljuk a nehezebb utat. Ez szerintem minden élő emberrel így van, kivéve talán azokkal, akik megvilágosodottak már, vagy olyan magas tudatszinttel születtek, hogy pikk pakk megvilágosodnak, mert kell nekik a munkájukhoz.
Szerintem az téved, aki azt gondolja, e két út közül csak az egyiket járja – vagy „még védekezik”, vagy már a „nehezebb, bevállalós úton van” (és lepontozott engem emiatt, hogy be merem vállalni, hogy „gyarló ember vagyok” és mindenkiről nagyjából ugyanezt gondolom, és hogy Tündérország még egy kicsit odébb van…)
Mindig igyekezek befelé figyelni, hogy egy adott helyzetben melyik út az, amit képes vagyok jól járni: felismerni, ha Góliáttal találkozom (vagyis még ott és akkor nem vagyok képes a befogadásra, mert olyan blokkok vannak még a tudatomban, amik nincsenek eléggé e felszínen ahhoz, hogy hatékony legyen a belső út, működjön az önvizsgálat – a tettek előtt). Ilyenkor sem hagyom ki az önvizsgálatot, dehogy, csak elhalasztom. Adott helyzetben azonban megvédem magam, vagy elmenekülök. De utána átgondolom, mi az, ami menekülésre vagy harcra késztetett.
A művészet, a pszichológia, drámajáték, playback-színház (legújabb „szerelmem”), barátaimmal való beszélgetések és ez az oldal is (köszönöm!), sokat segít ezekben a feldolgozásokban, és az a tapasztalatom, ilyenkor a következő hasonló konfliktusnál, (ami nyilván ugyanannak a tudattartalomnak a kivetülése) már könnyebb. De most azt hiszem a türelem az, amire a legkeményebben tanít az élet (és talán mindannyiukat), mert azt tapasztalom, sok ilyen feldolgozni-való, kiásni-való van, és még sok olyan is, ami nagyon mélyen van és sok apróbb „seb”et hordoz a felszínén. Tehát újra és újra nekifutok, és igyekszem tanulni látni. De már nem tudnak megölni, mint azelőtt…:) Legalábbis remélem.
Sok olyan dolog termett azóta az életemben ahol már nem azok a tudattartalmak dominálnak, amelyek „öltek” (mert tudat alatt öltem magam), és a támadóak is jóval csendesebbek. És azt gondolom, ez azért van, amit ott fentebb leírtam. Hogy az elfogadás és a szeretet tanulása mellett megtanultam harcolni, és bölcsen futni is, ha kell. 🙂
„He that fights and runs away, may turn and fight another day; but he that is in battle slain, will never rise to fight again. by Tacitus.” Azt hiszem így szól az idézet. Naggyon bölcs. 🙂
Egyszer talán találkozik a két út, és összeér bennünk. 🙂
Addig is, valószínűleg a dolog, ami eldönti, mit tehetünk adott helyzetben az, hogy menyire látjuk meg magukat. Amennyiben már gyakorlottak vagyunk és olyan ügyesek hogy azonnal látunk, nincs szükségünk védelemre. Amennyiben azonban tévelygünk a szituációban, jobb ha hagyjuk az ösztöneinket működni, legalábbis az önvédelem erejéig. Szóval, ezek a szintek, amiről írtál, szerintem párhuzamosan működnek az emberi tudatban.
Mert vannak dolgok, amiket már kiástunk, vagy eleve nem olyan blokkolt, és vannak, amikhez egy egész élet is kellhet, hogy feloldhassuk.
Nekem úgy tűnik, minél mélyebbre ásunk, minél „bölcsebbek” vagy ügyesebbek vagyunk, minél több technikával rendelkezünk, amit jól használunk, minél tisztábbak vagyunk lelkiekben, annál nagyobb feladatokat találunk az ásónk hegyénél. Melyet úgyszintén önmagunkból (esetleg a kollektív tudatból) ástunk ki. éppen akkorát, ami felér azzal a sok tudással, és képességgel, és tisztasággal és türelemmel és kitartással, amelyhez hozzájuttattuk magunkat. 🙂
Namaszte
U.I. Figyelted a pontozást? Hihihi :)), Jól felpontoztak, engem meg le, pedig lényegében ugyanarról beszéltünk végig. Megvédenek a báránykáid a „gonosz boszorkánytól” Hihi. 🙂 Gondoltam, egyébként h nem sok mindenre lesz jó ez a pontrendszer, de tiszteletreméltó próbálkozás a részedről, meg azért bizonyos esetekben, bizonyos emberek számára, lehet h támpont. (Egyszer én is adtam pontot 🙂 Amúgy amióta a Waldorf iskolába jár a kisfiam, látom, mennyire felesleges a jutalmazós-büntetős rendszer visszajelzése, kétségkívül azonban, az anélküli világ a legnagyobb kihívás. De ezt „bevállaltuk” :))
Ezekben egyet értek Veled. De akkor miben nem? : )
„És a képességeimet csak akkor használom, amikor arra szükségem van nekem, vagy másoknak.”
Erről beszélek én is. Ha szükség van rá, akkor használja az ember, ha nincs rá szükség, akkor nem használja. Ugyan minek kellene mindig, mindenkinek másokba belelátni? Mikor néznek akkor saját magukba a látók?
„…miért kell nyitva lenni minden dimenzióra a szemünknek, ha nincs vele dolgunk?”
Remélem nem írtam ilyet, mert akkor nem értek egyet magammal! ; )
„Az a tapasztalatom, hogy az élet határozza meg a sorrendet. És ezek a tanulások körkörösen visszatérnek…”
Teljesen igazad van, egyetértek Veled!
Megvan, hol az elcsúszás!
Ha TÉNYLEG akkor és úgy használod a
Megvan, hol az elcsúszás!
Ha TÉNYLEG akkor és úgy használod a képességeidet, amikor és ahol azt a Dharmád „előírja” (az intuíció jelez.stb.), akkor NEM FOG SENKINEK ROSSZUL ESNI!!
Ebben az esetben egyszerűen nem kérdés az, hogy mi erkölcsös és mi nem, hogy szabad-e vagy nem belelátni a másikba!!!
Ezért van, hogy „majdnem” egyetértettünk!
Erről egyébként meg akkor tanít Jézus, amikor azt mondja:”Ne botránkoztass meg!” És ez alatt nem csak azt érti, h ne kérkedj a „csodával”, hanem azt is, hogy abszolút a helyzetre szabva és nem a te kényedre és kedvedre használd azt, amivel „megáldottak”.
Így már stimmel?
(A védekezésben azonban egyáltalán nem értünk egyet!!!)
Namaszte
Nem jónak kell lenni, hanem a helyeden
Így már stimmel. Csak megtaláltuk a közös nevezőt. : )
„Ha TÉNYLEG akkor és úgy használod a képességeidet, amikor és ahol azt a Dharmád „előírja”, akkor NEM FOG SENKINEK ROSSZUL ESNI!!”
Azonban ezt én másképpen gondolom:
Egyáltalán nem biztos, hogy nem fog a másik embernek rosszul esni, fájni, amikor a helyén cselekszel, hiszen ez csak azt jelzi, hogy mennyire volt felkészülve a változásra, az igazsággal való szembesülésre.
Éppen ezért lehetetlen a klasszikus „jó ember vagyok” szerepből megtenni azt, aminek ott helye van, ugyanis ezen érdekek sokszor ütköznek.
Ha azt teszed, aminek helye van, akkor azzal lehet, hogy sok mindenkit megbántasz és haragudni fognak Rád, amíg fel nem ismerik, hogy tényleg helye volt ott annak, és megköszönik, hogy segítettél nekik átlendülni a saját nehézségükön.
De ez lehet, hogy csak évek (életek) múltán jön meg nekik, így sokáig leszel rossznak kikiáltva, miközben mégis a helyes úton jársz.
Tehát „nem jónak kell lenni, hanem a helyeden” …és akkor nem érzed bukásnak, amikor kígyót-békát kiáltanak rád, hanem tudod, hogy ez bizony fájt nekik.
Igen, pedig ez is világos.
Akkor nem itt van a kutya eltemetve.
Igen, pedig ez is világos.
Akkor nem itt van a kutya eltemetve. 🙁
majd még tűnődöm.
Egyébként meg, ha akkor teszed a dolgod, amikor kell, akkor alázatos vagy, csak nem a magad és a másik akarata meg egója felé, hanem az isteni dolgod, az elrendelésed feladatod felé. Ebben az esetben ez így jó és pont.
Idáig egyezik.
Biztos vannak esetek, amikor muszáj valakit szembesíteni valamivel, de szerintem ez is (a másik tudatosságának elősegítése ) ennek módja is egy tanulás.
Ismerek olyan fickókat, akik sokat tudnak, és mindenkinek folyton az idegeire mennek a tudatosságukkal, és bár hatékonyak (mert jól látnak), előbb utóbb mindenkinek elege lesz belőlük. Pedig sokan gyógyultak meg náluk, mégis sokan szerintem már csak azért is örülnek hogy jobban vannak, mert végre megszabadulhattak tőlük.
És ismerek egy jógit (a fent említettet), akinek minden általam ismert élő személynél jóval (sokkal de sokkal jóval) magasabb a tudatossága és még soha senki nem jött ki sírva tőle. Meg megbántva, meg úgy érezve hogy kutakodtak benne és neki nem esett jól.
Valahol itt van az a kutya. Szerinted? te hogy látod ezt?
Namaszte
Nem mondhatjuk, hogy a Föld kicsit egósan adta elő a rengést
Nem tudom melyik jógit ismered és hogy Ő hogy csinálja, de nézzünk egy másik példát:
Amikor nem egy látó „segít” hozzá az igazsághoz, hanem Te saját magadat. Amikor beérik Nálad egy felismerés, akkor sem mindig olyan sima az átmenet, bizony megríkatja az embert az igazság. Pedig ilyenkor még csak erőltetésről sem beszélhetünk, nem a másik ember egoja rántott bele a kútba, hanem a magad útját járva éppen odaértél.
Vagy egy másik példa: A bolygókról asszem nem feltételezzük, hogy egojuk miatt letérnének a helyes útról. Mégis amikor egy földrengésben ezrek halnak meg, akkor millióknak fáj szeretteik elvesztése, pedig annak ott volt helye.
Nem mondhatjuk, hogy azért fáj az embereknek, mert a Föld kicsit egósan adta elő a rengést. Ha nem ilyen egósan rengett volna, akkor mindenki belátja, hogy helye van a halálnak, az elvesztésnek.
Szóval még mindig azt hiszem, hogy ha valaki a helyén teszi a dolgokat, attól még mások megbántódhatnak, az még másoknak fájhat. Ez teszi a dolgát, annak meg a maga ragaszkodásának elvesztése, a hazugságainak feltárulása fáj. Mindenki a maga műsorát éli, most éppen egy darabban szerepelnek.
Mondom, én ezt értem és egyet is értek.
Mégis, az a jógi máshogy
Mondom, én ezt értem és egyet is értek.
Mégis, az a jógi máshogy csinálja. és egyébként az az ember is aki a pszichodráma kurzusokat vezette és a barátnőm is aki nála tanult. 🙂 És nekem ez a kétféle mód valahogy a tanulásom része. Még nem látom az egész képet. De érzem.
Mindenesetre egy szó eszembe jutott. „Ráhangolódás”
Ezt gyakran használtuk pszichodrámán.
Ha ráhangolódok a gyermekemre, megissza szegény a csukamájolajat magától, a kérésemre, és még örülni is tud neki, velem együtt. Átadom neki az energiát a szeretett segítségével ehhez: a tudatosságot, hogy jót tesz magával és hogy az néha kicsit keserű, de meg lehet emészteni, sőt ha jól csinálja , nem is olyan rossz. És együtt fintorgunk, és nevetünk. Épp most történt egy ilyen, épp az előbb, itt a kisfiammal…:)))) (Milyen érdekes az élet 🙂
Vagy vitatkozhatok az ellenállásával, amitől csak még jobban ellen fog állni. (Ez a „szedd már össze magad ” – féle „gyógyítás hazugsága) Meg leerőltethetem a torkán, mondván, nem érti szegény, miért van szüksége rá.
Ez nyilván két szélsőség, melyek között fokozatok vannak, de a lényeg az, hogy az első módot preferálom. É úgy vélem, vannak olyan blokkok, amik kizárják a másikat. Szerintem ezért is írunk most itt erről. Az én esetem ilyen volt.
Az a guru, akiről írtam, és a pszichodráma-pszichológus, meg a nő, aki azóta a barátnőm lett tudják így csinálni. És én is ezt tanulom.
De ami a legfontosabb: akkor kezdtem el kijönni a gödörből, amikor rájuk találtam. Ez a legnagyobb tanúsága a jelentőségüknek.
lehet h ez kétfajta megközelítés, lehet h mindkettő kell, használható. Sőt, valószínűleg így van.
És most már könnyebben veszem, ha szembesítenek valamivel, mint azelőtt, de van, h még mindig védekezem ( 🙂 :), és csak utólag vagyok képes feldolgozni, vagy még úgy sem. és ilyenkor jól jön valaki, aki képes ráhangolódni, és ezért mégiscsak önmagamtól veszem be azt a kanál gyógyszert. És szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
Szóval, biztos, hogy nem rossz ha valakinek meg tudod mondani a tutit, az sem ha tiszta szándékból segítesz neki, de a hogyan, az szerintem döntő, és lehet h egy olyan valami, amit egy életen keresztül tanulnak a tanítók. Ez a sejtésem.
Namaszte
Információszerzés
Lessz ne mulass Findusz című mesében eme lelkiismertfurdalás nélküli szavakkal ment be Pettson házába az utazóügynök:
„Erre jártam, be volt csukva az ajtó, kinyitottam és bejöttem.”
Persze Pettson megütközött a viselkedésén. Vajon miért? Mert rejtegetni valója volt? Nem, csak azért, mert van a privát szféra, amibe csak engedéllyel illik/szabad belépni.
Szerintem, Sanyi, amit a fizikai világban nem veszel szívesen, azt az asztrálvilágban sem kéne megtenni. Mit szólnál ahhoz, ha egy kíváncsi megfigyelőt találnál a nappalidban? Csak megfigyel, nem nyúl semmihez, nem visz el semmit, csak úgy besétál, mert be tud sétálni. Csak kíváncsi. Vagy ott szobrozna az ablakodban, hogy lássa az értékeid, csak meg szeretné megnézni, hogy mid van. Ezt helyénvalónak gondolod?
Isten nem kíváncsi látogató, mégha tudatdarabkádnak az önállóságát biztosította is számodra, különösen azért, mert minden csatorna létezik, amivel a teljességhez eljuthatsz önmagdon belül. A magad istene vagy, nem másé. Önmagadba akkor és úgy nézel, ahogy tudsz és akarsz, ahogy a tudatalatti és az energetikai blokkok megengedik, ahogy megnyílnak a csatornáid feltárul a saját világod. De nincs jogod másokat vizslatni, ha kedved szottyan, akkor sem, ha képes vagy rá.
Ha nem invitálnak be, nem mehetsz be, ha nyitva az ajtó, akkor sem. Amerikában ezt valahogy tudják az emberek, bár ott több államban a hívatlan látogatót következmények nélkül le lehet lőni. Csodálkoztam is, hogy a házinéni nem zárja az autóját és az ajtót, pedig az egy 80 ezres város volt, nem eldugott kisváros.
Mondjuk nálunk más a helyzet, mesélte egy interjúalany, amikor a házát felújították és az udvarra kivitték a bútort, akkor volt, aki feljogosítva érezte magát, hogy ha már az udvaron van, akkor el is viheti.
Az asztrálsíkon mozgók közül többek esetében tapasztaltam ilyesmit. Fogalmam sincs, hogy honnan veszik, hogy ilyesmit tehetnek. Mi az, hogy nem tudja hol a határ? Ha már elveszítette a természetes erkölcsi érzékét, akkor legalább a tanfolyamon érdemes megtanítani nekik, hogy hol húzódik a határ. De ha már a tanár sem tudja?
Nemrég költöztünk utcafrontos házba földszintre, még sosem laktunk ilyenben és minden arra járó automatikusan benéz. Amikor nyitva volt az ablak és a harmadik szomszéd automatikusan bebámult, még elnézést is kért. Az emberek valahogy érzik, hogy nem helyénvaló a kíváncsiság. Az asztrálvilágban miért volna az? Ha érdekel, hogy néz ki a ház, miként élnek, kérdezd meg, hogy megfigyelheted-e vagy mutassa meg, de a kerítésen vagy az ablakon keresztül bebámulni nagy illetlenség. Ha akarja megengedi, hogy nézelődj, de egyébként semmi közöd hozzá.
Igen, van, amikor feltárulnak mások érzései, gondolatai csak úgy, anélkül, hogy szándékunkban állna megtudni. Ez esetben egyetlen kérdés a felsőbb énhez elegendő annak eldöntésére, hogy szabad-e nézelődni vagy sem. Ha nem, akkor érdemes utánanézni, hogy miért történt az eset. Olykor amolyan hatalommal való élés-visszaélés teszt az ilyesmi. Ha visszaélsz a hatalmaddal, akkor nem jutsz tovább. Nem szerezhetsz akárhogy információkat, mégha ügyesen tudod magad álcázni és nem vesznek észre, ha ki tudod adni magad másnak, akkor sem. Mindig van tovább, de csak akkor, ha morálisan okésan használod a hatalmadat. Ahogy az Akashában sem turkálhatsz szabadon, másban sem. Meg kell szerezni az engedélyeket.
Ha tudni akarod, ha információra van szükséged mindig kéznél vagy magadnak. Másokban nincs semmi, ami benned nincs, amit más tud, azt Te is megtudhatod. Kérésedre elmondhatja, megmutathatja más vagy ha nem, magadban rábukkanhatsz a válaszra. Persze van, amikor a sok kíváncsiság és tett szeméthalmát el kell előbb takarítani a csatorna nyílása elől, amin beáramolhat az információ.
Azután meg az, hogy érzékeled mások gondolatait és érzéseit attól még ugyanolyan ember vagy, mint mindenki más. Minden ember egyenrangú, mert mindenkiben ott a képesség, éppolyan felsőbb, isteni én munkálkodik bennük, mint benned, mégha a programjaitok, a fejlődéstörténetetek és a kibontott képességek különböznek is, mégha az energetikai világ most idegen is számára. Az igen nagyfokú tiszteletlenség, ha kéretlenül stírölöd a másikat, különösen azért, mert magad levédve jársz. Vagy úgy gondolod, ha olyan tudatlan, hogy nem védi le magát, akkor nyugodtan kiolvashatod, ami jólesik? Miért olyan ostoba, hogy nem védi le magát, védje le magát, akkor majd nem olvasod ki? Erre a morális alapra még homokvárat sem lehet építeni, nemhogy a teljes isteni hatalom birtokába jutni.
Egyetértek veled, önmagunkban kell építkezni, ez mindenkire vonatkozik, Rád is. És ez azt is jelenti, hogy nem mások építményeit vizsgálgatni a hátuk mögött, engedély nélkül. Engedéllyel már teljesen más a helyzet. Olyan kínos azt megszerezni? Van, akinek az engedélyét nehéz megszerezni, de tiszteletben kell tartani, ha nemet mond, ahogy a Te védelmi rendszered is illik tiszteletben tartani.
Üdv:
Karmatörlő
” Mahaprabhuji mindent pontosan tudott mindazokról, akik
” Mahaprabhuji mindent pontosan tudott mindazokról, akik eljöttek hozzá. Gondolataik, érzéseik, érzelmi világuk, legtitkosabb kívánságaik – mind nyitva álltak előtte.”
LILA AMRIT
Sri Mahaprabhuji isteni élete
Paramhans Swami Madhavananda
Ő egy Istent megvalósított szent ember volt.Természetes módon
Ő egy Istent megvalósított szent ember volt.Természetes módon jöttek meg /a fejlődése során /ezek a képességei,és mivel már jóval magasabb szinten volt,kezelni is tudta azokat.
Szerintem itt az a kulcs kérdés,hogy az ember milyen szinten van ,amikor ezeknek a képességeknek a birtokába jut.
Esetleg kíváncsiságból,vagy kitűnni vágyásból kezd el képességeket fejleszteni,és még lelkileg szellemileg esetleg nem érett rá,mert akkor valószínűleg ,olyan szintű célokra is fogja használni.
Vagy van olyan fejlődési szinten ,hogy tudja kezelni már ezeket a képességeket.
Szerintem a legjobb az,ha az ember önmagát fejleszti először,és amikor eléri azt a szintet,a képességek megjönnek maguktól /ha úgy tetszik megkapja/.
Szerintem ez a legszerencsésebb verzió,de ez az én privát véleményem.
Az a technika
amit a Sanyi tanít mint módszert a belső látás csomagokban nem kevesebbet ad, mint hogy egyszerre fejleszti azt, hogy nyisd a képességet és legyen rálátásod arra, ha használod, mi fog történni. Haladó csomag, amit már unalomig ismétlünk.
Ehhez először azt kell tisztázni miért tesz valaki a másik embernek rosszat? Mert nem tanulta meg másként csinálni. Az én értelmezésemben nincs gonosz ember csak tudatlan, tudatosság alacsony szintjén álló. A karma rendszerében jól be van építve, mi történik ha valaki 3. szem szintjén álló képességgel visszaél. Ugyanis a büntetés ( inkább visszahatás a jó szó ) mértéke attól függ, hogy valaki milyen fejlettségi szinten van. Minél magasabban, annál magasabbak az elvárások is ergo ha valaki kísértésbe esik és elbukik, jó hosszú időre blokkolhatják a képességeit.
Miért kell fejleszteni a belső látást? A csatornát elfedő tudattartamok feldolgozásával rá lehet látni azokra az életterületekre, a problémákra és a megoldásokra, amik miatt a céljaink és az eszközeink nem helyénvalóak. Megmutatja a fejlettségi szintnek megfelelő megoldásokat is.
Az angol nyelv jól kifejezi ezt a see ige kettős jelentésével: látom=értem
Ha önmagamat fejlesztem, megvalósítom, az minden képességemre vonatkozik. Sőt. A tisztán látó, a tisztán érzékelő is én vagyok. Elsősorban azokat a képességeket kell fejlesztenem, amik a dharmám megvalósításához nélkülözhetetlenek.
A kitűnni vágyást elítélni, negatívnak bélyegezni nem indokolt. De fontos különbséget tenni két fogalom között.
Mennyire mást jelent az, hogy kitűnő vagy pedig az, hogy feltűnő?
Feltűnési viszketegség, egós menőzés, jól ismert spirituális körökben is.
De ha valakinek istenadta tehetsége van és nem fejleszti azt, mert kitűnő lesz benne, kitűnik a szürke tömegből, ne adj Isten még az irigyek is nekiesnek…
Tanulni, tapasztalni és fejlődni születtünk le a Földre. Nem tudom milyenek a szerencsés verziók, nekem az a privát véleményem nincs szerencsés verzió. Mindenki az tanulja amit még nem tud. Olyan, hogy csak szerencséje legyen, nincsen.
Kati,ez a hozzászólásod jó lenne ,ha nem nekem címezted
Kati,ez a hozzászólásod jó lenne ,ha nem nekem címezted volna,hanem azoknak akik Sanyi módszeréről ,illetve a ,,kutakodni vagy nem kutakodni” nagy dilemmájáról beszéltek itt.
Én nem ezekhez a hozzászólásokhoz csatlakoztam,mivel Sanyi módszeréről,már számtalanszor elmondtam hogy nagyra tartom,tehát nekem felesleges ezt a védőbeszédedet előadni,másfelől a kutakodni kérdésbe szintén nem szóltam bele,mert mindkét oldalnak a maga szemszögéből van igazsága.
Valaki megemlítette ezt az indiai szent embert,aki mindenkiről akivel kapcsolatba került tudott mindent.
Ehhez csatlakoztam a véleményemmel,azt hittem érthető:)
Valóban ilyen szinten nem kell már kutakodnia,mert azonnal ott van az információ,ahogy a ,,tárgya” megjelenik.Ő ezt a tudást /képességet/ a spirituális fejlődése ,szent emberré válása útján érte el.Megadatott neki,ha úgy tetszik,a fejlődésével arányosan ,az emelkedésének megfelelően ,természetes úton.
Én ezt tartom a legoptimálisabb lehetőségnek,de ezzel még nem szóltam le más lehetőségeket sem.
Azt viszont változatlanul fent tartom,hogy sokan úgy kezdenek el pszichikus képességeket ,,fejleszteni”,hogy nincsenek arra megérve semmilyen szempontból sem.
Sem fizikailag idegrendszerileg,sem lelkileg spirituálisan,a szellemi elszakítottságról nem is beszélve.
Az okokat ,hogy mégis miért kezdenek ilyesmibe ,,idő előtt” azt most hagyjuk,de azt sem véletlenül említettem.
És igen ilyenkor van az például,hogy valaki meditációban mindenféle asztrális entitásokkal küzd,vagy ingázik és a bármilyen ,,felsőbb kiterjedése” helyett itt ragadt lelkeket vonz be.
Persze azokkal sem tud mit kezdeni,mert még elsegíteni sem tudja őket…
Miért?
Mert aki idő előtt ,tehát bizonyos alapvető spirituális érettség előtt akar ilyesmibe kezdeni,ott általában ebből következően nem a felső csakrákon jön az információ,hanem ahol éppen tart,leginkább a 3-asig ,ott pedig pont az asztrálnak ezeket a szintjeit éri el,és onnan jön az információ.
Nem akarok erről most értekezést nyitni,körülbelül ezekre a dolgokra céloztam a hozzászólásomban. Általánosságban beszéltem,nem Sanyi módszeréről,és nem is a vitatott
kérdésről: kutakodni ,vagy nem kutakodni:) Tehát nem értem,hogy miért az én hozzászólásomhoz írtad,amit írtál?:)
spontán – az elég
Úgy gondolom, ami spontán megnyilik előttünk, az elég. Elég infó ahhoz, hogy a szintünkhöz mérten éljük az életünket.Amikor eljön az ideje, ugyis mindannyian látni fogunk szinről-szinre, de akkor már nem „használjuk” azt. csak természetesen van.
Abban hiszek, hogy spirituális életünk van.Mindenféle szinten lévőnek spirituális az élete.Maga az élet, az spirituális.A különleges képességek nem feltétlen hozzátartozói az életnek, de melléktermékként megjelenhetnek.
Valójában egyik képesség sem különleges
Gyönyörűek ezek a mondataid Ramina: „Abban hiszek, hogy spirituális életünk van. Mindenféle szinten lévőnek spirituális az élete.”
Viszont ezt másképpen látom: „A különleges képességek nem feltétlen hozzátartozói az életnek, de melléktermékként megjelenhetnek.”
Szerintem minden képesség természetes, csak azokat tartjuk különlegesnek, amelyeket nem értünk, vagy amelyek még nem működnek a nagy többségnek.
Egy csecsemőnek különleges képesség az, hogy a felnőttek tudnak járni, beszélni, kontrolláltan kakálni. Nekünk ez már természetes.
Az emberek többségének a belső látás, az irányított megérzés is különleges. Nekem ez természetes.
Miért ne lehetne része a spirituális életünknek a „különleges” képességek fejlesztése? Mint például a feltétel nélküli elfogadás, a kötődés mentesség vagy a mindent tudás, a tisztán látás is?
Saját tapasztalatból írom, hogy sok képesség kifejlesztését az egom kicsinyes érdekei hajtottak, végül mégis a spirituális fejlődésem részei lettek. A mai látás képességemmel olyan mértékben tudom segíteni a saját vagy mások fejlődését, amit ezek nélkül egyáltalán nem tudnék megtenni.
Látom, hogy mi a következő lépés a lelki életemben, látom, hogy hol van az a parányi elakadás, amit száz jós-látó-parafenomén sem venne észre, látom, hogy pontosan melyik technika fog segíteni feloldani a gubancot. A belső látás nélkül vakon kellene botorkálnom az úton és század ennyire sem haladtam volna, mint így!
Patanjali a Jóga szútrákban külön kiemelte a megkülönböztetés képességét és a Látók előnyét az úton járásban. Aki lát, az tisztábban, pontosabban tudja az útját és fényt visz a vakok útjára is.
Sok éves tapasztalatom, hogy azok az önmegvalósítók, akiknek nem működik a belső látásuk, intuíciós képességük, azok csak igen lassan botorkálnak az úton, mert minden elágazásnál, kérdésnél elakadnak, nem tudják a pontos választ.
Én tudom a válaszokat és ez mindenhol előny!
Mi lenne….?
Eltudnád engedni azt, hogy ne láss? Hogy ne támaszkodj a továbbiakban a különleges képességeidre? Vagy azt a vágyadat, célodat elengednéd-e, hogy ne fejleszd ezeket egyáltalán? Mi lenne akkor veled?Mi lenne akkor másokkal?
Köszönöm az ötletet!
Ebben mások nem érdekelnek, azt csak példának hoztam fel.
Magam miatt viszont félnék elengedni a látást, attól tartok megrekednék vagy nagyon lelassulnék. De ezt tényleg nem vizsgáltam még meg, köszönöm az ötletet!
Ha van eredmény, beszámolok róla.
A képességek fejlesztését ma már kizárólag azért végzem (régen nem így volt), hogy lelkileg haladjak, a maradék egos tudattartalmakat is fel tudjam számolni. Vagyis ha a fejlesztést is fel kellene adnom, azzal a tovább haladást és a spirituális célba érést kockáztatnám. Így viszont már az a kérdés, hogy fel tudnám-e adni, hogy célba érjek?
Asszem: Nem.
De ezt is ki kellene próbálnom. Izgalmas! : )
Végül is, ezt is el kell engedni egyszer!
A basszushangok lejegyzéséhez szükséges kulcsra gondolok itt, és
A basszushangok lejegyzéséhez szükséges kulcsra gondolok itt, és nem írom le, mert obszcén……………, hogy én minek téptem a számat, mielőtt elolvastalak, Karmatörlő. 🙂
Nagyon köszi.
Csak annyit tennék hozzá, amit a „szájtépős” írásomban a Sanyinak is próbáltam „fejtegetni”, hogy szerintem Isten nagyon is „kíváncsi” látogató.
Nem arról van szó, hogy nincs olyan szint, amikor mindenkit beengedsz és átengedsz és mégis te vagy te. Igaz, ez a legcsúcsabb csúcs. De igenis, van. Jézus inkább abban állított példát, hogy addig ment el, ameddig KELLETT. Mihez? Hát ahhoz, hogy TANÍTSON. Hogy adjon egy kis morzsát a tudatosságából annak, akivel összehozta a sorsa. (Dharmája)
A tisztelet egy dolog, és kell. De az egót nem tartják a mesterek tiszteletben. Az „intim szférának” nevezett jelenség egy jó része is az. Egy luxuséletet élő ember bedilizik, ha Indiában kiköt egy Ashramban. De már itt, a Miklós utcában is. Mert nem tartják be az „intim szférája iránti tiszteletet”.
Jézus az volt, aki érezte meddig mehet el, meddig kell elmennie a „behatolásban” a másik ember tudatosodása érdekében. Ezt értettem az alatt, hogy nem az ő akarata, nem mások területének tisztelete, vagy az ő akaratuk, hanem csakis a saját isteni sorsa, a tudatossága, Dharmája, munkája határozta meg, hogy mikor milyen képességét használta. Ezért volt, hogy szélsőségesnek tűnt. Egyszer csodát tett több száz ember előtt, egyszer meg nem volt hajlandó. Olyan finoman volt képes bánni az emberrel, ahogy senki más, máskor meg borogatni kezdte az asztalokat a templomban…
Te érted amiről itt hadoválok?
Mert már kezdem hülyének érezni magam…
Namaszte
Mindent szabad Néktek, de nem minden hasznos!
Sok felvetésedre válaszoltam más hozzászólásaimban, itt csak azokat írom le, amelyek még kimaradtak:
„…akkor legalább a tanfolyamon érdemes megtanítani nekik, hogy hol húzódik a határ. De ha már a tanár sem tudja?”
Ebben félre értesz. Megtanítom Nekik hol a határ. Szerintem sehol.
Határtalanság van a látásban, a tudás megszerzésében semmi sem korlátoz, csak a saját kishitűségünk, tévképzetünk.
Viszont az információ felhasználása következményeket von maga után.
Még sohasem „bűnhődtem” azért, mert valamit megtudtam, valahova benéztem. Viszont ha rosszul, önös érdekből, a másikat akadályozva, kihasználva használtam fel a szerzett információt, annak mindig meg volt a „súlyos”, tanító következménye.
„Ahogy az Akashában sem turkálhatsz szabadon…”
De turkálhatok. Az elmúlt 15 év Akashában turkálása alatt összesen 3-szor nem kaptam választ. A saját érdekemben nem kaptam meg, mert nem volt még itt az ideje, hogy megtudjam, amit tudni szerettem volna.
Minden más esetben teljesen szabad bejárásom volt és van a könyvtárakba. Neked nincs?
Nem magadat bénítod le ál-erkölcs-hiteddel? Vizsgáld meg, hogy mi valódi és mi emberi kitaláció az erkölcs rendszeredből és bontsd le a falakat, korlátokat! Szabadítsd fel magad a saját béklyóidból!
„Az igen nagyfokú tiszteletlenség, ha kéretlenül stírölöd a másikat, különösen azért, mert magad levédve jársz.”
Ezt rám értetted vagy úgy általában? Mert én nem védem le magam. Minek tenném? Amit féltek, attól én félek.
„Vagy úgy gondolod, ha olyan tudatlan, hogy nem védi le magát, akkor nyugodtan kiolvashatod, ami jólesik?”
Nem, ez nem ettől függ. Egyébként meg mindegy, hogy hogyan védi le magát, van olyan módszerem, ami ellen nem lehet védekezni.
A szándékot és jogot, hogy valakibe belenézzek, nem az Ő személye, hozzáállása vagy védelme dönti el, hanem csakis én. Ebben is szabad akaratom van, nem akadályozom magam ezzel sem.
Azon elvvel értek egyet és próbálom követni: „Mindent szabad Néktek, de nem minden hasznos!”
Megtehetek bármit, de lesznek következmények, ezzel számolni kell! Viszont azt állítom, hogy a látásnak, „kukucskálásnak, stírolásnak” – ahogy fogalmaztatok – nincsenek negatív karmikus visszahatásai, büntetései.
Élj úgy, hogy tiszta legyen a lelkiismereted…
Egy nagyon fontos kérdés merült fel jaguárban, hadd válaszoljam ezt meg itt:
Szerintem ez nem alázat kérdése, az alázat az egészen másról szól.
Úgy vélem, az információhoz mindenkinek joga van, az mindenkié, azt eltitkolni, elrejteni úgysem lehet. Hiába vonnak mentális falakat, ha bele akarok nézni a másikba, akkor azt úgyis megteszem, ráadásul ezzel nem lépek át semmiféle erkölcsi, morális határt!
Ilyen korlát csak az emberek fejében van, mert kialakítják magukban azt a téveszmét, hogy: A rólam szóló információ, az az enyém, ahhoz senkinek sincs semmi köze!
Mindezt csak azért teszik, mert félnek attól, hogy a másik visszaél a szerzett infóval, a fájdalmat és veszteséget így próbálják megelőzni. Viszont önmagunkat nem így lehet igazán megvédeni, hanem azzal, ha sérthetetlenek vagyunk, mert olyan makulátlanul élünk.
A volt feleségem mondogatta és mennyire igaza volt:
"Élj úgy, hogy tiszta legyen a lelkiismereted és akkor nem lesz miért titkolódznod!"
Manapság azért nem nézek bele másokba olyan gyakorisággal, mint régen, mert kiégett a kíváncsiságom nagy része, egyszerűen már nem érdekel, hogy milyen ember a másik, láttam már eleget.
Azonban ha a szükség úgy hozza, akkor ma is kétség nélkül belenézek bárkibe, nincs bennem emiatt semmilyen önkorlátozás.
„Élj úgy, hogy tiszta legyen a lelkiismereted és akkor nem lesz
Szia,
Szerintem ez alap: h tiszta lelkiiesmerettel élj. Ám ehhez nekem az is hozzártartozik, h más fejében testében nem túrkálok, csak azért mert képességem van rá. Csak ha megkér.
Legyen Istennek is lelkiismeret furdalása?
Nézőpont kérdése, hogy mit tekintünk más fejében turkálásnak. Ha én úgy „látom” más gondolatait, érzelmeit, ahogyan Te a másik ember ruháját, akkor az nem turkálás. Ha viszont bele kell nézni a másikba, akkor azon már el lehet gondolkodni, de én abban sem látok kivetnivalót.
Vizsgáljuk meg, hogy miért lenne etikátlan megtudni mások gondolatait, érzelmeit, bármely információját?
Ártok neki? Megbántom ezzel? Megfosztom valamitől? Szerintem nem.
Olyan ez, mint amikor benézel valaki udvarára a kerítés résein keresztül. Nem mászol be, nem használod a vagyontárgyait, csupán a látványát fogadod be. Mi bántja ebben a lelkiismeretedet? A látvány mindenkié. Ahogyan az információ is.
Vagy legyen Istennek is lelkiismeret furdalása, mert mindent lát?
A látás hatalom és nem mindegy hogyan élünk vele
Szerintem le lehet szabályozni a látást, amikor nincs szükség rá, és meg lehet tisztelni az embereket azzal hogy ugyanolyan „egyszerű” ember vagy, mint ők, amikor nincs szükség a spirituális képességeid használatára.
Most láttam (milyen véletlen) egy filmet Jézusról és épp ezt értettem meg belőle.
Nem csak hogy nem kérkedett a hatalmával, hanem emberként élt mindig, a legegyszerűbb emberként, aki akkoriban lehetett, ezért volt szegény és ezért járt gyalog, és „kis” vagyis alázatos ember maradt az emberek között.
Csak akkor használta a képességeit, amikor az isteni énje szólította, és azzal a céllal, hogy megtanítsa az embereket arra, hogy nekik is van egy isteni énjük, amivel élhetnek és hogy szeretettel kell élniük vele. Épp úgy, ahogy ő tette. Ezért volt az egész élete példa és ezért kellett emberként elszenvednie a megöletését, pedig megmenthette volna magát a hatalma által.
De a hatalom egy erő, mint az agresszió, vagy a szerelem, vagy a vágy, vagy a félelem, amelyeket meg kell szelídíteni a szeretet erejével. A látás hatalom. nem lehet vele kényünkre kedvünkre élni, persze láthatjuk a világot másképp, de ha nem kérik, egyszerűen felesleges más személyiségében, gondolataiban, érzéseiben kutakodni. És megértem ha ezt egyesek betolakodásnak érzik.
Isten valóban mindent lát, de mi nem vagyunk istenek. Csak kölcsön kaptuk az Isteni erőt, amelyet felfedezhetünk, de nem az a cél, hogy istenné váljunk ez által, hanem éppen az, hogy megtanuljuk a belső, tiszta, isteni énünk szolgálatába állítani ezeket a képességeket (is). Ehhez pedig a szeretet, az alázat tanulása segít hozzá. Jézus legalábbis ezt tanítja és én igaznak érzem.
A szeretet tanulása nagyobb feladata az embernek mint az össze többi. Mert az összes többi semmit sem ér a szeretet nélkül, viszont egy teljesen tudatlan ember, aki tud szeretni többet ér minden hatalomnál, ami szeretet-nélküli. Ezért tudja az ördög megkísérteni még Jézust is. Mert a szeretetre minden ember képes, az is akinek nincs semmije, szegény, beteg, hatalom és tudás nélküli. A legelveszettebb ember is képes a szeretetre. De ezt a képességet megélni tudás, gazdagság, erő, hatalom, szépség és minden más birtokában sokkal nehezebb, mint anélkül. És akinek megadatik ezek közül csak egy is, legyen az akár a hatalom, annak meg kell tanulnia helyesen élni vele. Szeretettel és alázattal, mások és az önmaga isteni énje szolgálatában.
Persze lehet máshogy is, de pl. Jézus azt mondja nem éri meg. Én hiszek neki.
Íme a link, ha még nem láttad ezt a feldolgozást, ajánlom megnézésre:
http://www.magyarvagyok.com/videok/28-Film/45607-Jezus-1-resz.html
Namaszte
Örülök, hogy egyetértünk abban, mennyire fontos, hogy az ember
Örülök, hogy egyetértünk abban, mennyire fontos, hogy az ember jó dolgokra használja a képességeit, az adottságait, a tudását. Ez nem mond ellent annak, amit állítottam, hogy a másokba belenézés, mások dolgainak meglátása nem ártás, nem visszaélés és sohasem etikátlan!
Ami látható, az nyilvános információ, nem kell érte sehova sem betörni, ellopni, kizsarolni, hiszen mindenkiből árad, hogy Ő milyen. Minden információt kivetít maga köré az ember, így az éppen annyira látható, tudható, mintha a ruháját vagy a szeme színét néznéd.
Mindettől teljesen független dolog, hogy mit kezd az ember az információval, azt segítésre vagy ártásra használja-e fel? Emiatt viszont magát a belső látás technikát nem lehet felelősségre vonni, mert ezen az alapon a két szemes látásunk, vagy a hallásunk is felelőse lehetne a tetteinknek.
Az információ megszerzése és felhasználása két teljesen különböző folyamat, amelyekben egy-egy adott ember vesz részt a maga jó vagy rossz szándékával. Ha valamire mindenképpen ki akarod mondani, hogy az ártalmas, rossz, az legfeljebb a szándék lehet, nem pedig a módszer.
Tudod, mint a kés, amit lehet kenyérvágásra és gyilkolásra is használni. Mindig a szándék számít.
„…meg lehet tisztelni az embereket azzal hogy ugyanolyan „egyszerű” ember vagy, mint ők, amikor nincs szükség a spirituális képességeid használatára.”
A felesleges kérkedésnek, magamutogatásnak én sem vagyok híve, de ez megint csak a felhasználó lelki érettségén múlik, hogy mire fogja használni a módszert.
Másrészt nem azt nevezném tiszteletnek, hogy ugyanolyannak mutatkozom, mint Ők, miközben ez nem igaz. Ez nekem inkább hazugságnak tűnik, mint tiszteletnek.
„És megértem ha ezt egyesek betolakodásnak érzik.”
Megérteni én is megértem, csak nem értek vele egyet. Betolakodás az, amikor olyanba tolja bele magát a másik, ami nem az övé. Na most a látvány, a kiáradó információ az kié? Csak azé, akiből árad? Ezek szerint amikor a világra tekintünk, akkor eltulajdonítjuk a belőle áradó információt?
Ha valaki levédi a benne-róla szóló információt és ezt a védelmet egy látó áttöri, azért hatol be, hogy megismerje, akkor ezt lehet betolakodásnak nevezni. De ilyen csak nagyon ritkán fordul elő, hiszen az esetek igen nagy részében nem kell betörni, az információ úgy árad a másik emberből, mint a fény a Napból: Aki nyitva tartja a szemét, az látja a fényt.
„de mi nem vagyunk istenek. Csak kölcsön kaptuk az Isteni erőt”
Van, aki szerint mindannyian Isten vagyok, csak nem tudok róla és az a dolgom, hogy újra felismerjem ezt. Ennek a felismerésnek éppúgy része a tisztánlátás visszaszerzése, mint a szívünk megnyitása.
Ráadásul ezek sorrendjében a látás megnyitása elsőbbséget élvez, hiszen azt tudja elfogadni és valóban feltétel nélkül szeretni a szív, amit megértett, átlátott előtte a gyakorló. A látás a megismerés eszköze, az elfogadás előszobája.
„A szeretet tanulása nagyobb feladata az embernek mint az össze többi.”
Ezzel teljesen egyet értek, éppen ezért a szeretet elsajátítása a hatodik a Sirály csomagok sorában, míg a belső látás csak a tizenharmadik. Mindenkinek ajánlom, hogy sorban haladjon a tanulással, bölcsen építkezzen Önmagában!
A felismert életútnak alárendelt szellemi képességek
Hát megértem a nézőpontodat :), és igazad van, bár mégsem egészen értek vele egyet. 🙂
Bárcsak olyan világban élnénk, ahol nincs szükség a védelemre. Ha mindenkiben megbíznék, hogy tiszta lélekkel képes a pőre testem szemlélni, mint egy gyermek, és így is lenne, akkor valószínűleg nem használnék függönyt este, amikor felkapcsolt lámpa mellett öltözködöm. 🙂 Szerintem valahogy így van ez azokkal a dolgokkal is amiket egymásról tudunk, vagy látunk.
Nyilván nem tudom, Jézus mikor engedte meg magának, hogy a fizikai régión túl szemléljen másokat, de az az érzésem, hogy nem álladóan tette ezt. (Ez a film, amit ajánlottam egyébként erre utal.) Én is észrevettem hogy bizonyos helyzetekben többet látok, vagy tudok, mint másokban. Amikor szeretkezek, nem azzal foglalkozok, hogy mire gondol a szomszéd néni…:) Amikor eszem, ha jól teszem, elmélyülök benne. És ha elég jól élem meditációban az életem, mindenben, amit teszek.
És a képességeimet csak akkor használom, amikor arra szükségem van nekem, vagy másoknak. Persze lehet, hogy pl. napozás közben szemlélem az embereket játékból, mert tanulok belőle, és itt jó alkalmazni amiről írtál: elfelejteni mit láttam, amikor felállok a napozószőnyegről. Szerintem is elsősorban a szándék számít.
De még mindig nem értem miért kell nyitva lenni minden dimenzióra a szemünknek, ha nincs vele dolgunk? Ha van, akkor oké. Ha mondjunk arra születtünk, mert gyógyítóként dolgozunk, vagy jósnőként, vagy olyan emberként, akinek ez napi szükséglete (de akkor is csak a munkája miatt, nem szórakozásból, vagy azért, mert ha akar, lát.)
Ha akarom, hallom a szférák zenéjét, amikor elmélyedek a csendben. És belehallok esténként az asztrális világ hangjaiba. De már rég megtanultam lezárni, mert tök felesleges mások hülyeségeivel foglalkozni lefekvés előtt. A szférák zenéjét meg nem hallgatom, amikor pl, a gyerekemmel focizok az udvaron… Mert a lábamra figyelek, arra hogyan pattan a labda, a növények illatát szagolom, meg a gyerekem örömében fürdök. (A szellemek meg csinálhatnak amit akarnak, meg mindenki gondolhat amit akar, én örülök, hogy létezem. Végső soron ezek a dolgok nem szükségesek. Csak olykor. Szerintem. )
Érted? Nem mondok ellent annak, amit írtál, csak azt hiszem egy másik élet igényeiről írtam. És egy kicsit másik szemléletű élet igényeiről is talán. Tényleg nézd meg a filmet, igazán szép (olaszok is csinálták, azért..:), kíváncsi vagyok te leveszed e azt amit én érzékeltem, vagy ez ennyire személyes lenne…
Egyébként a sorrendiséggel kapcsolatban sem teljesen értek egyet.
Az a tapasztalatom, hogy az élet határozza meg a sorrendet. És ezek a tanulások körkörösen visszatérnek. Minden alkalommal többet vagyok képes látni, amikor a látást tanulom. És minden alkalommal több szeretetre vagyok képes megnyílni amikor arra tanít az élet. És ezek a tanulások egymás után követik egymást, újra és újra. Ha valami újat tanulok, mindig meg tudnom szeretni is. És ha valamit megszeretek, előbb utóbb el kell jutnom a mélyére és meglátnom a valódi arcát. (Ha nem voltam képes látni addig.)
Nálam így van.
Az Istennel kapcsolatban nyilván csak személyes meglátásunk 🙂 lehet. Megintcsak nem mondok neked ellent, mégis egy kicsit mást. Természetesen igen, mindannyian Isten vagyunk, vagyis végső soron a bennünk élő isteni rész a valódi énünk, amely összekapcsolódik az összes többi tudattal, és amelynek hatalma van az anyag és általában, az alatta lévő dimenziók fölött.
De szerintem nem az a cél, pusztán, hogy ezzel azonosulni megtanuljunk, hanem hogy ezt felfedezve és felfogva, életünket, és isteni hatalmunkat ennek, az isteni énben megfogalmazott és hordozott kollektív akaraknak vessük alá. Vagyis nagyon is emberekké váljunk újra, csak máshogy.
Az egyik kedvenc filmemben, az Egyiptom hercegében van egy csodás dal (többek között), amit egy sivatagban élő pap énekel arról, hogy az Isten teremtett világa olyan, mint egy szőnyeg, amiben egy-egy szál egy- egy élet. És amit hoztunk a születésünkkel, és amit tanultink utána, mind képesít minket arra az útra (mintha előre meg lenne írva), amit egy-egy ilyen szőnyeg-szál képvisel. A tanulásunk arról szól, hogy felismerjük az igazi énünk, ami az isteniben van, de az utunk, a feladatunk a földön különböző, hiszen a milyenségük, az adottságaink, képességeink, meghatározottságaink különbözőek. Ezt hívják a keletiek Dharmának. Amikor eljutunk az isteni énünkbe, felismerjük a Dharmánkat, hogy mi miért történt az életünkben (kvázi megvilágosodunk), és hogy mit tehetünk a világért. És akkor az isteni hatalmat, amit nyertünk, az isteni hatalom által az isteni tudatban felismert célnak rendeljük alá. Amely nemcsak minket de az emberiséget is szolgálja. Alázattal.
Jézus is ezt tette. Amikor Keresztelő megkeresztelte, Istennek szentelte életét, fogadalmat tett erre. Ekkor belé költözött a szentlélek ( tiszta lélek) és karmátlanul járhatta tovább az útját. De az isteni hatalmat és erőt csak a megkísértése után kaphatta meg, mert éppen azon a beavatáson és megértésen kellett keresztülesnie, hogy a hatalmát csakis és kizárólag a már megismert isteni terv végrehajtására használja. Látta a sorsát, de nem kutakodott olyanokéban, akikkel nem volt dolga. Mulatott, amikor mulatságba hívták, meg is botránkoztak a tanítványai, hogy ember, mint ők és nem értették, miért nem használja a képességit, amikor az anyag felett totális uralma volt. Nem azért nem használta, mert nem szeretettel tette volna, hanem mert nem lett volna az isteni terv szerint! Alárendelte a hatalmát a Dharmájának, ami az volt, hogy tanítsa az embereket igaz emberként élni, hallgatni a szívük hangjára, megtalálni belső útjukat, és nem az, hogy mágusokat képezzen mindenkiből.
Mert az igaz ember útja elég és többet ér mint minden más tudás, hatalom, vagy gazdagság. Erről szól a Hegyi Beszéd.
Most így látom.
Namaszte
Sok emberben
él a félelem, hogy a spirituális képességekkel rendelkező emberek visszaélnek az átlag feletti hatalmat jelentő képességgel. Van aki valóban megteszi ezt. És van aki nem. Az erkölcs és a tudás nem jár kézen fogva. De akivel ez megtörténik, aki elszenvedi ezt, annak a karmája megtapasztalni. Mert valahol és valamikor ő is visszaélt a hatalmával. Ez a hatalom lehet nem spirituális erő volt anno, lehetett fizikai erő vagy társadalmi helyzetből fakadó hatalom.
A félelmeket fel kell oldani, meg kell találni miben gyökeredzenek. Mert ha maga a félelem nincs feloldva, mindenképpen megteremti és bevonzza azt a történést amire irányul.
A belső látás, tisztán látás rengeteg előnyt hozhat az emberiség életében, ahogy ez a fejlődési lépcső megvalósul. Az egyén szempontjából a legfontosabb, hogy saját magát, a céljait, a személyiségét, a motivációit, a múltját és a jelenét tudja tisztán látni, torzítás mentesen. Elfogadni és erre alapozva megteremteni a jövőt.
A másik ember tisztán látása kizárja a megtévesztést, a hazugságot, a manipulációt, a megcsalást, a becsapást, az értetlenséget. Az egymás győzködését az elbeszélünk egymás mellett jelenségét. Az alá és fölé rendelődést hamis értékek mentén. Mi, akik ezért hajtunk a tisztán látás elérésére, ezeket az értékeket tartjuk fontosnak az életünkben: megértés, őszinteség, önbecsülés, önmegvalósítás azon a módon, amiből a közösség is profitál.
Az elmén túl a spirituális képességek is csak eszközök
„Az egyén szempontjából a legfontosabb, hogy saját magát, a céljait, a személyiségét, a motivációit, a múltját és a jelenét tudja tisztán látni, torzítás mentesen. Elfogadni és erre alapozva megteremteni a jövőt.”
Ez még az elme szintje. Amiről írtam és Jézusra hivatkozva, mert ő volt ennek a tanításnak az egyik estere, az túllép az elmén.
Nem értem, hogy mi nem világos itt Neked, (mit nem látsz tisztán :).
Megpróbálom egy mondatban: minden, még a szellemi látásunk képessége, a megértésünk, az önbecsülés-képességünk, a teremtésre való képességünk, az egész testünk és annak összes képessége a fizikaitól a bölcsességig (mert arra is az emberi részünk válik képessé – helye a hatodik csakra) mind – mind csupán eszközök.
Eszköz. Nem a lényeg. És nem a cél. (Legfeljebb egy lépcső, ebben igazat tudok adni magamban Neked.)
A hetedik csakrán keresztül (vagy tök mindegy melyik kultúra szóhasználatával jelöljük a jelenséget) kapcsolódó „énünk” nem a testünk. Az nem érez és nem gondolkodik. Nem akar teremteni, és egyáltalán nem „akar”. Nem mérlegel, nem hazudik és nem őszinte, nincsen számára erkölcs és erkölcstelenség. Nem fél és nem bátor.
Szavakkal kifejezhetetlen.
Ugyanakkor ez a legmagasabb rendű szeretet bennünk, amely azonban egyik fogalommal sem kapcsolatos, amiket itt említettem és egyáltalán, semmilyen fogalommal, semmilyen írt vagy kiejtett szóval, hanggal, semmivel, aminek csak a legkisebb mértékben is „teste” van (még egy gondolatnak is van) – mert ezek mind a teremtett világ részei.
Jézus erre a szeretetre tanított, ami bármi furcsa, az ember fölé helyezi a kollektív (univerzális) feladatot, azt amiért megszületett. Saját maga és mások fölé, ugyanakkor ez a cél saját magáért és másokért együtt van. Egy magasabb látószögből. Mint amikor a gyermek nem érti, miért nem szabad neki valamit, miért egy tiltás, ami őérte van, amikor látszólag ártalmatlan dolgot akar csinálni. Az univerzális akaratot nem érthetjük, sőt sok részét nem is láthatjuk igen magas szintű tisztán-látó képességgel sem. Épp erre próbálnak tanítani a mesterek, hogy engedjük el ár az eszközeinket végre, na saját akaratunkból és képességeinkből akarjuk megtudni mit kell tennünk. A szavak, amit használtam az előző mondatomban mind a test és a kis „én” képességeit jelzi. (akarat, képesség, tudás) Ezek azok, amiket az isteni tudatban alárendelünk majd az isteni tervnek. Még azok, akik már benne vannak és az Univerzum tudása a rendelkezésükre áll, és bármit tudhatnak és láthatnak, ég azok sem tudnak és látnak mindent. Mert nincs szükség rá. csak annyira, amennyire a feladatukhoz van.
Olyan ez, mitha egy jó képességű varrónő a világ összes anyagából választhatna azokhoz a ruhákhoz, amit a jelmezbálba varr és megtehetné, hogy a világ összes anyagát szemlére veszi, melyikek a legjobbak. Hát nem fogja körbeutazni a Földet. (Hiába „mindent-látó”) Csak addig keres, amíg a számára megfelelő anyagokat meg nem találja, amelyek kapcsolódnak az elképzeléséhez. És ehhez csak annyi energiát (keresést/utazást = itt.a látás analógiájaként) fog flehasználni, annyit fog csak a kis varázsgömgjébe nézegetni, amennyit éppen szükséges, és csak addig. Utána vacsorázni fog, meg nekiállni szabni. És ami a legfontosabb: nem az utazás képessége (a látás analógiája ismét) ad neki lehetőséget arra, hogy megtalálja a megfelelő anyagot, az csak eszköz. Hanem az intuíciója (szellem, szíve, szeret hangja). Az éppen oda fogja vezérelni, ahol az anyag van, és a képességei ezt csak szolgálni fogják.
(A megvilágosodott ember, akinek a képességei határtalanok, nagyon keveset fog ezen határtalan lehetőségek közül használni. Egy cseppet. Ami az emberiség szemében csoda, a kozmosznak semmi. De azt, hogy mikor melyiket használja a feladata szabja meg és az emberi alázat-képességét gyakorolja vele. )
Épp erről szól Jézus tanítása is: ha szegény asszony vagy és nincs pénzed utazni, akkor a szomszéd faluban is rálelhetsz arra, amire szükséged van. Nem baj ha nincsenek képességeid, tehetségeid, hatalmad, intelligenciád, javaid, lábaid….stb Mert SEMMI ami teremtett nem szükséges ahhoz, hogy a „Mennyek országába juss”, vagyis a szellemeddel azonosítsd magad, és azzal élj az emberiség, és a magad javára. Épp fordítva: bármid van, azzal meg kell tanulnod ugyanezt élni. És ha van, azzal nehezebb megtanulni :), mert az ego azonnal beazonosítja magát vele, te meg tanulhatsz tisztán látni, huszonhárom tanfolyamot elvégezve, mire meglátod, nem te vagy. 🙂 Ezért mondja hogy a gazdagoknak nehezebb dolog a megvilágosodás, nem azért, mert számukra lehetetlen. Csak általában nehezebb.
Ez azért hangzik ilyen bonyolultnak, mert a tudat ezen része nem elérhető az elmével. És semmivel, ami a poláris (duális – teremtett) világból való.
Erre mondták a nagymesterek, akik már rég a Dharmájukat élik, hogy „Hogyan is írhatnám le neked, milyen az óceánban úszni, amikor te azt sem tudod mi a víz. És a sivatagban poroszkálsz.”. (Nem szó szerint, bocsánat, de azt hiszem a lényeg így is megragadható.)
…
Lehet, hogy csak azt akarom mondani, a szívből jövő alázat elég.
Lehet, hogy csak azért, mert azt hiszem kezd erősödni ez a tapasztalatom. Annyi mindent megtanultam földi és szellemi képességekben is. Annyi mindet „látok tisztán”, annyi mindenre tettem magam képessé, hogy az hihetetlen. Igazán gazdag lelki és szellemi életem van, a diplomáim soráról, meg a még mindig megtartott anyagi soromról (sokkal rosszabb is lehetne), a szerencsémről, a szerelmeim történetéről, egy gyönyörű és tökéletes gyermekről….stb.stb. nem is beszélve… Sok olyanom van, nagyon sok, amiért mások nagyon sok javukat odaadnák, ha átadhatnám.
Mégis, a legszebb perceim, és egyben azok, amikben igazán „ott vagyok”, azok az alázatom percei. Amikor tudom és minden porcikámban érzem, hogy mindez, amit látok és érzékelek maga körül nem igazán számít. Tünékeny, és végső soron nem ér semmit. Nem azt jelenti hogy nem megbecsülendő, csak eltörpül. Végtelenül eltörpül valami mellett, amelyet ilyenkor élek.
Lehet h csak arról van szó, ennek tükrét láttam meg ebben a Jézus életéről szóló filmben.
Bocsánat, ha úgy tűnhetett, rátok akartam erőltetni. Ezért írtam a Sanyinak, hogy lehet h ez egy személyes üzenete volt a filmnek..:)
Köszönöm, hogy írtál nekem, mert azt hiszem most egy nagyon fontos dolgot ismertem fel. Talán a legfontosabbat (az én szempontomból).
🙂
Te pedig vedd ki azt, ami úgy érzed, neked szól.
Namaszte
Szívesen Aditi
Én is teszem a dolgom, fejlődök amiben tudok és felismerem a felismeréseimet.
A dharmám pedig az, hogy a többi embernek legyenek az általam leírtaktól, elmondottaktól felismerései. Már eléggé örülök, hogy ezt tudom, de még én is nagyon sokszor meglepődöm, hogy ez hogyan működik 🙂
Namaszte
Olyan világban élünk, ahol nincs szükség védelemre.
„Bárcsak olyan világban élnénk, ahol nincs szükség a védelemre. Ha mindenkiben megbíznék…”
Olyan világban élünk, ahol nincs szükség védelemre.
Minden, ami támad, az a javadat szolgálja. …ha észreveszed, hogy mit tanulhatsz tőle, belőle.
Én sohasem tanítottam azt, hogy szükség van a védelemre. Habár tanítottam védekező technikákat, akár szellemi-démoni lények, rontás, ártás ellen, akár a fürkésző tekintetek ellen, de mindig kihangsúlyoztam, hogy ezekre csak egy alacsonyabb tudatossági szinten van szükség, amikor még nem tudod, hogy Te álmodsz mindent, magadnak teremted a tanítást, amit egyébként úgy hívunk: az élet.
Aki ezt tudja, az nem bántást, nem kihasználást, nem lopást, vagy privát szféra megsértését látja ezekben, hanem azt kérdezi magától:
– Miért vonzottam be ezt?
– Mit kell tanuljak belőle?
– Melyik félelmemet vagy vágyamat látom ebben megnyilvánulni?
Amikor ezekre a kérdésekre megjön a válasz, megismerheted a saját feldolgozatlan tudatalattid tartalmait és azokat feldolgozva gyökerétől fosztod meg a félelmeidet, (téves) ragaszkodásodat, hamis elveidet.
Onnantól vagy nem történik veled olyan, vagy ha történik, akkor azt nem negatívumként éled meg, hanem a változás részeként.
Például a lopás csak akkor veszteség, ha ragaszkodsz a vagyonodhoz, mert még abban hiszel, hogy bármi is a Tiéd lehet. Ha viszont nem ragaszkodsz, akkor úgy élheted meg, hogy elvittek egy tárgyadat, …talán már Neked sincs rá szükséged.
Vagy nem úgy látod, hogy megcsalt a párod, hanem hogy tovább állt, mert már nem illetek össze.
Ilyen a változásban lenni és nem védekezni.
,,Ilyen a változásban lenni és nem védekezni.”
Ez
,,Ilyen a változásban lenni és nem védekezni.”
Ez jó!!!
Ugyanezt mondom én is mindig,amikor a barátnőim lehülyéznek,mikor így állok hozzá a dolgokhoz.Nem értik,pedig azóta nem szenvedek,nem reklamálok,nem mérgelődök,és nem fáj semmi:)))
Védekezés: pszichológia és a spiritualitás
Jaja, egy ideje már én is tudom ezt, ha észrevetted…:) (Már hogy minden a mi teremtésünk.)
Viszont jó hogy felmerült, mert itt van egy dolog, ami szerintem kardinális és főleg annak, aki másokat tanít. Az egyik ok, ami miatt majdnem bediliztem a „szellemi tanítóm” instrukcióinak próbálgatása közben az éppen ez a dolog volt.
Azóta, amióta jártam pszichodrámára, ami az emberi résszel is foglalkozik és nem csak azt az állapotot szajkózza, ami már a végállapot és mellesleg egyikőnk sincs abban az állapotban itten, ugyebár, nos azóta értem, miért diliztem majdnem be. (De komolyan, és bocsánat, ha most igazán indulatosnak tűnök, de ez tényleg majdnem az életembe, meg a lelkembe került és csak egy spiri-egós marhaság, amit muszáj megvilágítanom minden kedves résztvevő számára, lett légyen az tanító vagy tanítvány, hogy ne járjon úgy, mint én. )
Egyszerű: nem kell védekezési technikákat tanítani (ez is egyébként totál megzavart, és amióta a saját álláspontom megtaláltam, matt egészséges vagyok lelkiekben és már nem akar állandóan szétrepülni az agyam, meg kiugrani a szívem), mert van egy természetes védelmi falunk: az egónk! Jó reggelt kívánok minden kedves olvasónak. Az ego nem csúnya bácsi, azért alakul ki, mert ebben a”szép” világban szükségünk van rá. Igenis, nagyon is szükségünk van a védelemre!!
Ha ez nem így lenne, én csecsemőkoromban, az első buktánál meghaltam volna. Meg azóta még sokszor. Mert a makacsság és az élethez való mindenáron, ösztönös ragaszkodás ugyebár nem a szellem tudománya. De kellett és még sok minden hogy most itt gépelhessek…. 🙂 kinek örömére, kinek nem..:)
Ezek a falak, amikor elkezdünk fejlődni lélekben, felnövünk meg satöbbi lassan idejétmúlttá válnak, mert már nem terrorizálhat többet az apánk, vagy nem kell félnünk a kígyótól, amely félelmek nagyon is jogosak voltak és megvédtek bennünket kicsi és kiszolgáltatott korunkban. De felnőve már nincs szükségünk rá, ezért akadályoznak. Lebontani nem mindig egyszerű, attól függ milyen mélyen van a tudatban, milyen régi emlékhez, esetleg kollektív emlékhez kötődik…stb. és ilyenkor jó hallgatni a szellemi tanítókra. Oszt’ ennyi, semmi csűrcsavar.
A szellemi tanítóknak nagy a felelősségük amikor azt tanítják, valójában nincs ezekre szükségünk. Mert persze, ezt ( a végállapotot) szem előtt tartva kellene lassan bontogatni lefelé a falainkat és átnézni az illúziók homályán, de ez egy komoly lelki, idegi és szellemi megterheléssel járó folyamat, amit nem lehet csak úgy durr bumbele. Van olyan ismerősöm, aki skizofrén lett, amikor megismerkedett a spiritualitással. És ne mondd, hogy ez volt a feltétlen sorsa, mer’ vérmedvévé változom…. ismerem a tanítóját is – csak elfelejtette felügyelni, hogy hogyan „ne védekezzen”, mert arra nincs szükség…. Úgyhogy ez inkább az ő karmája (bár nekem hihetetlen sokat tudott adni, addigra már túlestem az én hasonló beavatásomon, de vele valószínűleg én is bediliztem volna, mert annyira magas a tudtaszintje – de ezt kezelni nagyon nehéz, ezt megértem), mint az áldozaté. Ha én tanítok valakit zongorázni én felelek azért, mennyre jó vagy hibás kéztartást tanítok meg neki, ami egész pályafutását meghatározhatja.
És az életről, amelyben „nincs szükség védelemre.”: ez az élet, amit éppen maguk köré vetítünk a falainkkal együtt éppen azokat a veszélyeket hordozza, amiket a falak képviselnek. Ez az élet olyan, amilyenek mi vagyunk a falainkkal, csapdáinkkal együtt. Nem Tündérország. Az egy másik mese. 🙂
Jobb belátni, hogy milyen világot teremtettünk és nem igaz az a kijelentésed, hogy nem kell a védelem. EGYSZERŰEN NEM IGAZ. (már ha te is ebben a világban most a kollektívra gondolok – élsz 🙂 Még véletlenül sem az a megoldás, hogy amikor egy behemót neked esik, odatartod a másik orcádat is. Hanem fel kell mérni, milyen helyzet előtt állsz, és ha olyan előtt, akkor meg kell tudni védeni magad! (Egyébként a jógik is ezt tanítják.) És ez nem csak a fizikális részre igaz, kivéve ha szeretsz elmegyógyintézetben nyaralni, meg lelki-terápiára járni sok pénzért.
Én nagyon sokat fejlődtem azáltal, hogy ezekre rájöttem, meg megmutatták a pszichológusok, és már saját magam felelek a falaimért. És nem hiszek el mindenkinek mindent, és még a bölcsességeket is igyekszem bölcsen 🙂 kezelni. :)) Mert az embernek egyedül a saját kivetített világa, az az ami egyedül valóságos és igaz. (Vagyis amit a saját tapasztalásán keresztül vagy érzékrendszerével érzékel.) Egyedül. Jóval és rosszal, falakkal és tisztasággal együtt.
Erről írogatunk egyébként itten már vagy két napja folyamatosan, nem olvastad? És a filmet megnézted?
Szóval, hogy a két világban, (szellemi és asztrális) egyszerre létezünk, vagy vagyunk jelen, amíg teljesen meg nem tisztítottuk magunkat ezektől a bizonyos falaktól. Az már közelít Tündérországhoz, ahol nem kell a védelem. De előbb még ott is le kell győzni a tűz elemet, a Tüzes Sárkánykígyó képében. Nem adják azt a Tündérországot ingyébe’.
Persze, minden esetben meg kell vizsgálni, mit miért vonzottunk be, és mit tudunk kezdeni vele, ez igaz. De nem igaz, hogy nincs szükség védekezésre. (lehet h még leírom egy párszor…:)
A pszichológia egy ága egyébként többféle reakció-lehetőséget sorol fel az ilyen esetekre. És csak az egyik az elfogadás. Van még a harc, a menekülés meg asszem még egy. Kipróbáltam: tényleg nincs több. Nálam bevált. Most nem tudnám itt előadni, meg hosszú is, ha érdekel, megkérdezem a pszichológia-mesteremet, hogy hívják ezt a módszert. 🙂
Kérlek, ne mondd a többieknek, hogy nincs szükségük védelemre. Mondd hogy VÉGSŐ SORON. DE ADDIG IGEN. Vagy valami ilyesmi. Hogy tanulják meg elválasztani. Szerintem ezt a két dolgot éppen ezért párhuzamosan kéne tanítani. A pszichológiát meg a spirituális tudományokat.
Egyébiránt örülök, hogy megjelentél, és reagáltál az írásomra. Kissé megleptél, mást vártam, de hát ez a jó az egészben. 🙂 És tényleg lécci nézd már meg azt a filmet, mert a következő két felvetésedre (miért félünk attól ha belénk látnak, meg mér’ erkölcstelen a belelátás – egyébként egy szóval sem írtam, h az… ezt a szót tudatosan nem használom. helyette az ítélkezés sokkal megfelelőbb.) egyszerűen nem tudok mást írni, mint amit már leírtam. És nem akarom mégeccer. (leírni.)
És ez bosszant kissé… :S (Még mielőtt visszaírnád, hogy vizsgáljam meg, miért bosszant….., köszönöm, inkább válaszolj a felvetéseimre, légyszi)
Namaszte
U.I.: Igaz, ha már rendelkezel a megfelelő tudatossággal, vagyis képes vagy a megfelelő szellemi erőt közvetíteni adott helyzetben ha támadás ér, vagy éppen ez a helyzet az, ahol eljutottál a szakadék szélére és csak elrugaszkodnod kell és repülsz – nos ebben az esetben igazat adok neked: kell egy kis bátorság, hogy ne védekezzünk, hanem arra a bizonyos szellemi erőre váltsuk a falainkat. És ilyenkor általában legyőzzük Góliátot, vagy a másik ember fala egyszerűen elpárolog (úgy hogy ő nem is tud róla : ilyenben már volt részem – fenomenális élmény…). De lehet h még így is megkapjuk a fülesünket, csak már nem számít (Jézus). Ellenkező esetben azonban senkinek nem ajánlom, hogy álljon ki Góliáttal egy szál alsónadrágban.
U.I.2: Tisztában vagyok vele, hogy gigászi méretű egóm van, de amíg ki nem helyettesítem tudatossággal, jól érzem magam vele, ahelyett h azon haldokolnék, nem vagyok még elég megvilágosodott, bocs. :)) Lehet h nem túl „erkölcsös”, de életszerű. (Míg az erkölcs egyáltalán nem az – de ez egy másik téma.)
U. I. 3: Tudom, h még mindig sokat írok és hosszan. Rajta vagyok a tömörítő-programomon…:)
Nem ígérem, hogy megnézem a filmet, egyszerűen időm nincs most
Nem ígérem, hogy megnézem a filmet, egyszerűen időm nincs most rá.
Örülök, hogy ennyit közeledtél a földi dolgokhoz, és már úgy gondolkodsz az itteni szükségleteidről, ahogyan fentebb a védekezésről is írtad.
Egyet értek Veled, valóban szüksége van az emberek nagy részének a védekezésre, ugyanis amíg nem tudja önismereti eszközökkel kezelni ezeket a bántó, kiakasztó, elveszejtő tanításokat, addig csak menekülne vagy belehalna azokba.
De én nem is ennek a rétegnek javaslom, hogy ne védekezzen (ezt sajnos nem emeltem ki a hozzászólásomban, elnézést!), hanem azoknak, akik tisztán az önismeret útját kívánják járni. Nekik egyszerűen visszalépés lenne, ha arra használnák a belső technikákat, hogy jobban védekezzenek, titkolózzanak, birtokoljanak.
Az Ő útjuk az, hogy az élet minden rezdülését egy-egy tanításnak fogják fel és tanulnak, változnak általa, így oldva fel ezen „veszélyes” tanítások kíméletlen csapásait.
Nem könnyű út, elismerem. De senki se mondtam, hogy könnyű lesz. Akinek ez a következő lépése, az majd ezt választja, aki pedig még nem tart itt, az a Te verzióddal fog egyetérteni, azt az utat választja.
Annyiféle szintről, megközelítésből írunk ide, és minden szintnek megvan a maga részigazsága. Az olvasók pedig a maguk felelősségére eldönthetik, hogy melyik tanítást, útmutatást képesek / hajlandóak bevállalni.
Persze ez a saját egojuk, félelmeik vagy nagyképűségük miatt azért nem lesz olyan pontos, célzott tanítás, mint amilyet egy személyes Mester tudna adni, de hát … ebből is tanulnak majd valamit.
Ismeritek a mondást: „Ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok!”
Itt is közös nevező van..:)
„Ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok!” Ha van abszolút igazság, akkor az kétségkívül ez…:))
Szóval, akkor itt is megtaláltuk a közös nevezőt, ugyanis én sem CSAK a másik megközelítés lehetőségéről írtam. :))
Hanem mind a kettőről. (A pszichológiai technikák között is nem csak a menekülés meg a harc van, hanem az elfogadás is, ami pedig az a fele a dolognak, amiről te írtál, a belenézős, beengedős, megvizsgálós, szeretős, védelem és félelem-nélküli. Csak engem megijesztetett ahogy fogalmaztál, olyan kizárólagosnak tűnt.)
Szóval én a kettőt együtt csinálom. Ez segít felfelé (vagy lefelé :), a Föld bolygó felé..:) És amint azt az előző hozzászólásomban írtam, ezt tartom az emberi útnak. Mert olyan, hogy csak ilyenek vagyunk, vagy csak olyanok, nincs. Bizonyos dolgokban még védekezni kényszerülünk, bizonyos dolgokban már bevállaljuk a nehezebb utat. Ez szerintem minden élő emberrel így van, kivéve talán azokkal, akik megvilágosodottak már, vagy olyan magas tudatszinttel születtek, hogy pikk pakk megvilágosodnak, mert kell nekik a munkájukhoz.
Szerintem az téved, aki azt gondolja, e két út közül csak az egyiket járja – vagy „még védekezik”, vagy már a „nehezebb, bevállalós úton van” (és lepontozott engem emiatt, hogy be merem vállalni, hogy „gyarló ember vagyok” és mindenkiről nagyjából ugyanezt gondolom, és hogy Tündérország még egy kicsit odébb van…)
Mindig igyekezek befelé figyelni, hogy egy adott helyzetben melyik út az, amit képes vagyok jól járni: felismerni, ha Góliáttal találkozom (vagyis még ott és akkor nem vagyok képes a befogadásra, mert olyan blokkok vannak még a tudatomban, amik nincsenek eléggé e felszínen ahhoz, hogy hatékony legyen a belső út, működjön az önvizsgálat – a tettek előtt). Ilyenkor sem hagyom ki az önvizsgálatot, dehogy, csak elhalasztom. Adott helyzetben azonban megvédem magam, vagy elmenekülök. De utána átgondolom, mi az, ami menekülésre vagy harcra késztetett.
A művészet, a pszichológia, drámajáték, playback-színház (legújabb „szerelmem”), barátaimmal való beszélgetések és ez az oldal is (köszönöm!), sokat segít ezekben a feldolgozásokban, és az a tapasztalatom, ilyenkor a következő hasonló konfliktusnál, (ami nyilván ugyanannak a tudattartalomnak a kivetülése) már könnyebb. De most azt hiszem a türelem az, amire a legkeményebben tanít az élet (és talán mindannyiukat), mert azt tapasztalom, sok ilyen feldolgozni-való, kiásni-való van, és még sok olyan is, ami nagyon mélyen van és sok apróbb „seb”et hordoz a felszínén. Tehát újra és újra nekifutok, és igyekszem tanulni látni. De már nem tudnak megölni, mint azelőtt…:) Legalábbis remélem.
Sok olyan dolog termett azóta az életemben ahol már nem azok a tudattartalmak dominálnak, amelyek „öltek” (mert tudat alatt öltem magam), és a támadóak is jóval csendesebbek. És azt gondolom, ez azért van, amit ott fentebb leírtam. Hogy az elfogadás és a szeretet tanulása mellett megtanultam harcolni, és bölcsen futni is, ha kell. 🙂
„He that fights and runs away, may turn and fight another day; but he that is in battle slain, will never rise to fight again. by Tacitus.” Azt hiszem így szól az idézet. Naggyon bölcs. 🙂
Egyszer talán találkozik a két út, és összeér bennünk. 🙂
Addig is, valószínűleg a dolog, ami eldönti, mit tehetünk adott helyzetben az, hogy menyire látjuk meg magukat. Amennyiben már gyakorlottak vagyunk és olyan ügyesek hogy azonnal látunk, nincs szükségünk védelemre. Amennyiben azonban tévelygünk a szituációban, jobb ha hagyjuk az ösztöneinket működni, legalábbis az önvédelem erejéig. Szóval, ezek a szintek, amiről írtál, szerintem párhuzamosan működnek az emberi tudatban.
Mert vannak dolgok, amiket már kiástunk, vagy eleve nem olyan blokkolt, és vannak, amikhez egy egész élet is kellhet, hogy feloldhassuk.
Nekem úgy tűnik, minél mélyebbre ásunk, minél „bölcsebbek” vagy ügyesebbek vagyunk, minél több technikával rendelkezünk, amit jól használunk, minél tisztábbak vagyunk lelkiekben, annál nagyobb feladatokat találunk az ásónk hegyénél. Melyet úgyszintén önmagunkból (esetleg a kollektív tudatból) ástunk ki. éppen akkorát, ami felér azzal a sok tudással, és képességgel, és tisztasággal és türelemmel és kitartással, amelyhez hozzájuttattuk magunkat. 🙂
Namaszte
U.I. Figyelted a pontozást? Hihihi :)), Jól felpontoztak, engem meg le, pedig lényegében ugyanarról beszéltünk végig. Megvédenek a báránykáid a „gonosz boszorkánytól” Hihi. 🙂 Gondoltam, egyébként h nem sok mindenre lesz jó ez a pontrendszer, de tiszteletreméltó próbálkozás a részedről, meg azért bizonyos esetekben, bizonyos emberek számára, lehet h támpont. (Egyszer én is adtam pontot 🙂 Amúgy amióta a Waldorf iskolába jár a kisfiam, látom, mennyire felesleges a jutalmazós-büntetős rendszer visszajelzése, kétségkívül azonban, az anélküli világ a legnagyobb kihívás. De ezt „bevállaltuk” :))
Ezekben egyet értek Veled. De akkor miben nem? : )
„És a képességeimet csak akkor használom, amikor arra szükségem van nekem, vagy másoknak.”
Erről beszélek én is. Ha szükség van rá, akkor használja az ember, ha nincs rá szükség, akkor nem használja. Ugyan minek kellene mindig, mindenkinek másokba belelátni? Mikor néznek akkor saját magukba a látók?
„…miért kell nyitva lenni minden dimenzióra a szemünknek, ha nincs vele dolgunk?”
Remélem nem írtam ilyet, mert akkor nem értek egyet magammal! ; )
„Az a tapasztalatom, hogy az élet határozza meg a sorrendet. És ezek a tanulások körkörösen visszatérnek…”
Teljesen igazad van, egyetértek Veled!
Megvan, hol az elcsúszás!
Ha TÉNYLEG akkor és úgy használod a
Megvan, hol az elcsúszás!
Ha TÉNYLEG akkor és úgy használod a képességeidet, amikor és ahol azt a Dharmád „előírja” (az intuíció jelez.stb.), akkor NEM FOG SENKINEK ROSSZUL ESNI!!
Ebben az esetben egyszerűen nem kérdés az, hogy mi erkölcsös és mi nem, hogy szabad-e vagy nem belelátni a másikba!!!
Ezért van, hogy „majdnem” egyetértettünk!
Erről egyébként meg akkor tanít Jézus, amikor azt mondja:”Ne botránkoztass meg!” És ez alatt nem csak azt érti, h ne kérkedj a „csodával”, hanem azt is, hogy abszolút a helyzetre szabva és nem a te kényedre és kedvedre használd azt, amivel „megáldottak”.
Így már stimmel?
(A védekezésben azonban egyáltalán nem értünk egyet!!!)
Namaszte
Nem jónak kell lenni, hanem a helyeden
Így már stimmel. Csak megtaláltuk a közös nevezőt. : )
„Ha TÉNYLEG akkor és úgy használod a képességeidet, amikor és ahol azt a Dharmád „előírja”, akkor NEM FOG SENKINEK ROSSZUL ESNI!!”
Azonban ezt én másképpen gondolom:
Egyáltalán nem biztos, hogy nem fog a másik embernek rosszul esni, fájni, amikor a helyén cselekszel, hiszen ez csak azt jelzi, hogy mennyire volt felkészülve a változásra, az igazsággal való szembesülésre.
Éppen ezért lehetetlen a klasszikus „jó ember vagyok” szerepből megtenni azt, aminek ott helye van, ugyanis ezen érdekek sokszor ütköznek.
Ha azt teszed, aminek helye van, akkor azzal lehet, hogy sok mindenkit megbántasz és haragudni fognak Rád, amíg fel nem ismerik, hogy tényleg helye volt ott annak, és megköszönik, hogy segítettél nekik átlendülni a saját nehézségükön.
De ez lehet, hogy csak évek (életek) múltán jön meg nekik, így sokáig leszel rossznak kikiáltva, miközben mégis a helyes úton jársz.
Tehát „nem jónak kell lenni, hanem a helyeden” …és akkor nem érzed bukásnak, amikor kígyót-békát kiáltanak rád, hanem tudod, hogy ez bizony fájt nekik.
Igen, pedig ez is világos.
Akkor nem itt van a kutya eltemetve.
Igen, pedig ez is világos.
Akkor nem itt van a kutya eltemetve. 🙁
majd még tűnődöm.
Egyébként meg, ha akkor teszed a dolgod, amikor kell, akkor alázatos vagy, csak nem a magad és a másik akarata meg egója felé, hanem az isteni dolgod, az elrendelésed feladatod felé. Ebben az esetben ez így jó és pont.
Idáig egyezik.
Biztos vannak esetek, amikor muszáj valakit szembesíteni valamivel, de szerintem ez is (a másik tudatosságának elősegítése ) ennek módja is egy tanulás.
Ismerek olyan fickókat, akik sokat tudnak, és mindenkinek folyton az idegeire mennek a tudatosságukkal, és bár hatékonyak (mert jól látnak), előbb utóbb mindenkinek elege lesz belőlük. Pedig sokan gyógyultak meg náluk, mégis sokan szerintem már csak azért is örülnek hogy jobban vannak, mert végre megszabadulhattak tőlük.
És ismerek egy jógit (a fent említettet), akinek minden általam ismert élő személynél jóval (sokkal de sokkal jóval) magasabb a tudatossága és még soha senki nem jött ki sírva tőle. Meg megbántva, meg úgy érezve hogy kutakodtak benne és neki nem esett jól.
Valahol itt van az a kutya. Szerinted? te hogy látod ezt?
Namaszte
Nem mondhatjuk, hogy a Föld kicsit egósan adta elő a rengést
Nem tudom melyik jógit ismered és hogy Ő hogy csinálja, de nézzünk egy másik példát:
Amikor nem egy látó „segít” hozzá az igazsághoz, hanem Te saját magadat. Amikor beérik Nálad egy felismerés, akkor sem mindig olyan sima az átmenet, bizony megríkatja az embert az igazság. Pedig ilyenkor még csak erőltetésről sem beszélhetünk, nem a másik ember egoja rántott bele a kútba, hanem a magad útját járva éppen odaértél.
Vagy egy másik példa: A bolygókról asszem nem feltételezzük, hogy egojuk miatt letérnének a helyes útról. Mégis amikor egy földrengésben ezrek halnak meg, akkor millióknak fáj szeretteik elvesztése, pedig annak ott volt helye.
Nem mondhatjuk, hogy azért fáj az embereknek, mert a Föld kicsit egósan adta elő a rengést. Ha nem ilyen egósan rengett volna, akkor mindenki belátja, hogy helye van a halálnak, az elvesztésnek.
Szóval még mindig azt hiszem, hogy ha valaki a helyén teszi a dolgokat, attól még mások megbántódhatnak, az még másoknak fájhat. Ez teszi a dolgát, annak meg a maga ragaszkodásának elvesztése, a hazugságainak feltárulása fáj. Mindenki a maga műsorát éli, most éppen egy darabban szerepelnek.
Mondom, én ezt értem és egyet is értek.
Mégis, az a jógi máshogy
Mondom, én ezt értem és egyet is értek.
Mégis, az a jógi máshogy csinálja. és egyébként az az ember is aki a pszichodráma kurzusokat vezette és a barátnőm is aki nála tanult. 🙂 És nekem ez a kétféle mód valahogy a tanulásom része. Még nem látom az egész képet. De érzem.
Mindenesetre egy szó eszembe jutott. „Ráhangolódás”
Ezt gyakran használtuk pszichodrámán.
Ha ráhangolódok a gyermekemre, megissza szegény a csukamájolajat magától, a kérésemre, és még örülni is tud neki, velem együtt. Átadom neki az energiát a szeretett segítségével ehhez: a tudatosságot, hogy jót tesz magával és hogy az néha kicsit keserű, de meg lehet emészteni, sőt ha jól csinálja , nem is olyan rossz. És együtt fintorgunk, és nevetünk. Épp most történt egy ilyen, épp az előbb, itt a kisfiammal…:)))) (Milyen érdekes az élet 🙂
Vagy vitatkozhatok az ellenállásával, amitől csak még jobban ellen fog állni. (Ez a „szedd már össze magad ” – féle „gyógyítás hazugsága) Meg leerőltethetem a torkán, mondván, nem érti szegény, miért van szüksége rá.
Ez nyilván két szélsőség, melyek között fokozatok vannak, de a lényeg az, hogy az első módot preferálom. É úgy vélem, vannak olyan blokkok, amik kizárják a másikat. Szerintem ezért is írunk most itt erről. Az én esetem ilyen volt.
Az a guru, akiről írtam, és a pszichodráma-pszichológus, meg a nő, aki azóta a barátnőm lett tudják így csinálni. És én is ezt tanulom.
De ami a legfontosabb: akkor kezdtem el kijönni a gödörből, amikor rájuk találtam. Ez a legnagyobb tanúsága a jelentőségüknek.
lehet h ez kétfajta megközelítés, lehet h mindkettő kell, használható. Sőt, valószínűleg így van.
És most már könnyebben veszem, ha szembesítenek valamivel, mint azelőtt, de van, h még mindig védekezem ( 🙂 :), és csak utólag vagyok képes feldolgozni, vagy még úgy sem. és ilyenkor jól jön valaki, aki képes ráhangolódni, és ezért mégiscsak önmagamtól veszem be azt a kanál gyógyszert. És szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
Szóval, biztos, hogy nem rossz ha valakinek meg tudod mondani a tutit, az sem ha tiszta szándékból segítesz neki, de a hogyan, az szerintem döntő, és lehet h egy olyan valami, amit egy életen keresztül tanulnak a tanítók. Ez a sejtésem.
Namaszte
Információszerzés
Lessz ne mulass Findusz című mesében eme lelkiismertfurdalás nélküli szavakkal ment be Pettson házába az utazóügynök:
„Erre jártam, be volt csukva az ajtó, kinyitottam és bejöttem.”
Persze Pettson megütközött a viselkedésén. Vajon miért? Mert rejtegetni valója volt? Nem, csak azért, mert van a privát szféra, amibe csak engedéllyel illik/szabad belépni.
Szerintem, Sanyi, amit a fizikai világban nem veszel szívesen, azt az asztrálvilágban sem kéne megtenni. Mit szólnál ahhoz, ha egy kíváncsi megfigyelőt találnál a nappalidban? Csak megfigyel, nem nyúl semmihez, nem visz el semmit, csak úgy besétál, mert be tud sétálni. Csak kíváncsi. Vagy ott szobrozna az ablakodban, hogy lássa az értékeid, csak meg szeretné megnézni, hogy mid van. Ezt helyénvalónak gondolod?
Isten nem kíváncsi látogató, mégha tudatdarabkádnak az önállóságát biztosította is számodra, különösen azért, mert minden csatorna létezik, amivel a teljességhez eljuthatsz önmagdon belül. A magad istene vagy, nem másé. Önmagadba akkor és úgy nézel, ahogy tudsz és akarsz, ahogy a tudatalatti és az energetikai blokkok megengedik, ahogy megnyílnak a csatornáid feltárul a saját világod. De nincs jogod másokat vizslatni, ha kedved szottyan, akkor sem, ha képes vagy rá.
Ha nem invitálnak be, nem mehetsz be, ha nyitva az ajtó, akkor sem. Amerikában ezt valahogy tudják az emberek, bár ott több államban a hívatlan látogatót következmények nélkül le lehet lőni. Csodálkoztam is, hogy a házinéni nem zárja az autóját és az ajtót, pedig az egy 80 ezres város volt, nem eldugott kisváros.
Mondjuk nálunk más a helyzet, mesélte egy interjúalany, amikor a házát felújították és az udvarra kivitték a bútort, akkor volt, aki feljogosítva érezte magát, hogy ha már az udvaron van, akkor el is viheti.
Az asztrálsíkon mozgók közül többek esetében tapasztaltam ilyesmit. Fogalmam sincs, hogy honnan veszik, hogy ilyesmit tehetnek. Mi az, hogy nem tudja hol a határ? Ha már elveszítette a természetes erkölcsi érzékét, akkor legalább a tanfolyamon érdemes megtanítani nekik, hogy hol húzódik a határ. De ha már a tanár sem tudja?
Nemrég költöztünk utcafrontos házba földszintre, még sosem laktunk ilyenben és minden arra járó automatikusan benéz. Amikor nyitva volt az ablak és a harmadik szomszéd automatikusan bebámult, még elnézést is kért. Az emberek valahogy érzik, hogy nem helyénvaló a kíváncsiság. Az asztrálvilágban miért volna az? Ha érdekel, hogy néz ki a ház, miként élnek, kérdezd meg, hogy megfigyelheted-e vagy mutassa meg, de a kerítésen vagy az ablakon keresztül bebámulni nagy illetlenség. Ha akarja megengedi, hogy nézelődj, de egyébként semmi közöd hozzá.
Igen, van, amikor feltárulnak mások érzései, gondolatai csak úgy, anélkül, hogy szándékunkban állna megtudni. Ez esetben egyetlen kérdés a felsőbb énhez elegendő annak eldöntésére, hogy szabad-e nézelődni vagy sem. Ha nem, akkor érdemes utánanézni, hogy miért történt az eset. Olykor amolyan hatalommal való élés-visszaélés teszt az ilyesmi. Ha visszaélsz a hatalmaddal, akkor nem jutsz tovább. Nem szerezhetsz akárhogy információkat, mégha ügyesen tudod magad álcázni és nem vesznek észre, ha ki tudod adni magad másnak, akkor sem. Mindig van tovább, de csak akkor, ha morálisan okésan használod a hatalmadat. Ahogy az Akashában sem turkálhatsz szabadon, másban sem. Meg kell szerezni az engedélyeket.
Ha tudni akarod, ha információra van szükséged mindig kéznél vagy magadnak. Másokban nincs semmi, ami benned nincs, amit más tud, azt Te is megtudhatod. Kérésedre elmondhatja, megmutathatja más vagy ha nem, magadban rábukkanhatsz a válaszra. Persze van, amikor a sok kíváncsiság és tett szeméthalmát el kell előbb takarítani a csatorna nyílása elől, amin beáramolhat az információ.
Azután meg az, hogy érzékeled mások gondolatait és érzéseit attól még ugyanolyan ember vagy, mint mindenki más. Minden ember egyenrangú, mert mindenkiben ott a képesség, éppolyan felsőbb, isteni én munkálkodik bennük, mint benned, mégha a programjaitok, a fejlődéstörténetetek és a kibontott képességek különböznek is, mégha az energetikai világ most idegen is számára. Az igen nagyfokú tiszteletlenség, ha kéretlenül stírölöd a másikat, különösen azért, mert magad levédve jársz. Vagy úgy gondolod, ha olyan tudatlan, hogy nem védi le magát, akkor nyugodtan kiolvashatod, ami jólesik? Miért olyan ostoba, hogy nem védi le magát, védje le magát, akkor majd nem olvasod ki? Erre a morális alapra még homokvárat sem lehet építeni, nemhogy a teljes isteni hatalom birtokába jutni.
Egyetértek veled, önmagunkban kell építkezni, ez mindenkire vonatkozik, Rád is. És ez azt is jelenti, hogy nem mások építményeit vizsgálgatni a hátuk mögött, engedély nélkül. Engedéllyel már teljesen más a helyzet. Olyan kínos azt megszerezni? Van, akinek az engedélyét nehéz megszerezni, de tiszteletben kell tartani, ha nemet mond, ahogy a Te védelmi rendszered is illik tiszteletben tartani.
Üdv:
Karmatörlő
” Mahaprabhuji mindent pontosan tudott mindazokról, akik
” Mahaprabhuji mindent pontosan tudott mindazokról, akik eljöttek hozzá. Gondolataik, érzéseik, érzelmi világuk, legtitkosabb kívánságaik – mind nyitva álltak előtte.”
LILA AMRIT
Sri Mahaprabhuji isteni élete
Paramhans Swami Madhavananda
Ő egy Istent megvalósított szent ember volt.Természetes módon
Ő egy Istent megvalósított szent ember volt.Természetes módon jöttek meg /a fejlődése során /ezek a képességei,és mivel már jóval magasabb szinten volt,kezelni is tudta azokat.
Szerintem itt az a kulcs kérdés,hogy az ember milyen szinten van ,amikor ezeknek a képességeknek a birtokába jut.
Esetleg kíváncsiságból,vagy kitűnni vágyásból kezd el képességeket fejleszteni,és még lelkileg szellemileg esetleg nem érett rá,mert akkor valószínűleg ,olyan szintű célokra is fogja használni.
Vagy van olyan fejlődési szinten ,hogy tudja kezelni már ezeket a képességeket.
Szerintem a legjobb az,ha az ember önmagát fejleszti először,és amikor eléri azt a szintet,a képességek megjönnek maguktól /ha úgy tetszik megkapja/.
Szerintem ez a legszerencsésebb verzió,de ez az én privát véleményem.
Az a technika
amit a Sanyi tanít mint módszert a belső látás csomagokban nem kevesebbet ad, mint hogy egyszerre fejleszti azt, hogy nyisd a képességet és legyen rálátásod arra, ha használod, mi fog történni. Haladó csomag, amit már unalomig ismétlünk.
Ehhez először azt kell tisztázni miért tesz valaki a másik embernek rosszat? Mert nem tanulta meg másként csinálni. Az én értelmezésemben nincs gonosz ember csak tudatlan, tudatosság alacsony szintjén álló. A karma rendszerében jól be van építve, mi történik ha valaki 3. szem szintjén álló képességgel visszaél. Ugyanis a büntetés ( inkább visszahatás a jó szó ) mértéke attól függ, hogy valaki milyen fejlettségi szinten van. Minél magasabban, annál magasabbak az elvárások is ergo ha valaki kísértésbe esik és elbukik, jó hosszú időre blokkolhatják a képességeit.
Miért kell fejleszteni a belső látást? A csatornát elfedő tudattartamok feldolgozásával rá lehet látni azokra az életterületekre, a problémákra és a megoldásokra, amik miatt a céljaink és az eszközeink nem helyénvalóak. Megmutatja a fejlettségi szintnek megfelelő megoldásokat is.
Az angol nyelv jól kifejezi ezt a see ige kettős jelentésével: látom=értem
Ha önmagamat fejlesztem, megvalósítom, az minden képességemre vonatkozik. Sőt. A tisztán látó, a tisztán érzékelő is én vagyok. Elsősorban azokat a képességeket kell fejlesztenem, amik a dharmám megvalósításához nélkülözhetetlenek.
A kitűnni vágyást elítélni, negatívnak bélyegezni nem indokolt. De fontos különbséget tenni két fogalom között.
Mennyire mást jelent az, hogy kitűnő vagy pedig az, hogy feltűnő?
Feltűnési viszketegség, egós menőzés, jól ismert spirituális körökben is.
De ha valakinek istenadta tehetsége van és nem fejleszti azt, mert kitűnő lesz benne, kitűnik a szürke tömegből, ne adj Isten még az irigyek is nekiesnek…
Tanulni, tapasztalni és fejlődni születtünk le a Földre. Nem tudom milyenek a szerencsés verziók, nekem az a privát véleményem nincs szerencsés verzió. Mindenki az tanulja amit még nem tud. Olyan, hogy csak szerencséje legyen, nincsen.
Kati,ez a hozzászólásod jó lenne ,ha nem nekem címezted
Kati,ez a hozzászólásod jó lenne ,ha nem nekem címezted volna,hanem azoknak akik Sanyi módszeréről ,illetve a ,,kutakodni vagy nem kutakodni” nagy dilemmájáról beszéltek itt.
Én nem ezekhez a hozzászólásokhoz csatlakoztam,mivel Sanyi módszeréről,már számtalanszor elmondtam hogy nagyra tartom,tehát nekem felesleges ezt a védőbeszédedet előadni,másfelől a kutakodni kérdésbe szintén nem szóltam bele,mert mindkét oldalnak a maga szemszögéből van igazsága.
Valaki megemlítette ezt az indiai szent embert,aki mindenkiről akivel kapcsolatba került tudott mindent.
Ehhez csatlakoztam a véleményemmel,azt hittem érthető:)
Valóban ilyen szinten nem kell már kutakodnia,mert azonnal ott van az információ,ahogy a ,,tárgya” megjelenik.Ő ezt a tudást /képességet/ a spirituális fejlődése ,szent emberré válása útján érte el.Megadatott neki,ha úgy tetszik,a fejlődésével arányosan ,az emelkedésének megfelelően ,természetes úton.
Én ezt tartom a legoptimálisabb lehetőségnek,de ezzel még nem szóltam le más lehetőségeket sem.
Azt viszont változatlanul fent tartom,hogy sokan úgy kezdenek el pszichikus képességeket ,,fejleszteni”,hogy nincsenek arra megérve semmilyen szempontból sem.
Sem fizikailag idegrendszerileg,sem lelkileg spirituálisan,a szellemi elszakítottságról nem is beszélve.
Az okokat ,hogy mégis miért kezdenek ilyesmibe ,,idő előtt” azt most hagyjuk,de azt sem véletlenül említettem.
És igen ilyenkor van az például,hogy valaki meditációban mindenféle asztrális entitásokkal küzd,vagy ingázik és a bármilyen ,,felsőbb kiterjedése” helyett itt ragadt lelkeket vonz be.
Persze azokkal sem tud mit kezdeni,mert még elsegíteni sem tudja őket…
Miért?
Mert aki idő előtt ,tehát bizonyos alapvető spirituális érettség előtt akar ilyesmibe kezdeni,ott általában ebből következően nem a felső csakrákon jön az információ,hanem ahol éppen tart,leginkább a 3-asig ,ott pedig pont az asztrálnak ezeket a szintjeit éri el,és onnan jön az információ.
Nem akarok erről most értekezést nyitni,körülbelül ezekre a dolgokra céloztam a hozzászólásomban. Általánosságban beszéltem,nem Sanyi módszeréről,és nem is a vitatott
kérdésről: kutakodni ,vagy nem kutakodni:) Tehát nem értem,hogy miért az én hozzászólásomhoz írtad,amit írtál?:)
spontán – az elég
Úgy gondolom, ami spontán megnyilik előttünk, az elég. Elég infó ahhoz, hogy a szintünkhöz mérten éljük az életünket.Amikor eljön az ideje, ugyis mindannyian látni fogunk szinről-szinre, de akkor már nem „használjuk” azt. csak természetesen van.
Abban hiszek, hogy spirituális életünk van.Mindenféle szinten lévőnek spirituális az élete.Maga az élet, az spirituális.A különleges képességek nem feltétlen hozzátartozói az életnek, de melléktermékként megjelenhetnek.
Valójában egyik képesség sem különleges
Gyönyörűek ezek a mondataid Ramina: „Abban hiszek, hogy spirituális életünk van. Mindenféle szinten lévőnek spirituális az élete.”
Viszont ezt másképpen látom: „A különleges képességek nem feltétlen hozzátartozói az életnek, de melléktermékként megjelenhetnek.”
Szerintem minden képesség természetes, csak azokat tartjuk különlegesnek, amelyeket nem értünk, vagy amelyek még nem működnek a nagy többségnek.
Egy csecsemőnek különleges képesség az, hogy a felnőttek tudnak járni, beszélni, kontrolláltan kakálni. Nekünk ez már természetes.
Az emberek többségének a belső látás, az irányított megérzés is különleges. Nekem ez természetes.
Miért ne lehetne része a spirituális életünknek a „különleges” képességek fejlesztése? Mint például a feltétel nélküli elfogadás, a kötődés mentesség vagy a mindent tudás, a tisztán látás is?
Saját tapasztalatból írom, hogy sok képesség kifejlesztését az egom kicsinyes érdekei hajtottak, végül mégis a spirituális fejlődésem részei lettek. A mai látás képességemmel olyan mértékben tudom segíteni a saját vagy mások fejlődését, amit ezek nélkül egyáltalán nem tudnék megtenni.
Látom, hogy mi a következő lépés a lelki életemben, látom, hogy hol van az a parányi elakadás, amit száz jós-látó-parafenomén sem venne észre, látom, hogy pontosan melyik technika fog segíteni feloldani a gubancot. A belső látás nélkül vakon kellene botorkálnom az úton és század ennyire sem haladtam volna, mint így!
Patanjali a Jóga szútrákban külön kiemelte a megkülönböztetés képességét és a Látók előnyét az úton járásban. Aki lát, az tisztábban, pontosabban tudja az útját és fényt visz a vakok útjára is.
Sok éves tapasztalatom, hogy azok az önmegvalósítók, akiknek nem működik a belső látásuk, intuíciós képességük, azok csak igen lassan botorkálnak az úton, mert minden elágazásnál, kérdésnél elakadnak, nem tudják a pontos választ.
Én tudom a válaszokat és ez mindenhol előny!
Mi lenne….?
Eltudnád engedni azt, hogy ne láss? Hogy ne támaszkodj a továbbiakban a különleges képességeidre? Vagy azt a vágyadat, célodat elengednéd-e, hogy ne fejleszd ezeket egyáltalán? Mi lenne akkor veled?Mi lenne akkor másokkal?
Köszönöm az ötletet!
Ebben mások nem érdekelnek, azt csak példának hoztam fel.
Magam miatt viszont félnék elengedni a látást, attól tartok megrekednék vagy nagyon lelassulnék. De ezt tényleg nem vizsgáltam még meg, köszönöm az ötletet!
Ha van eredmény, beszámolok róla.
A képességek fejlesztését ma már kizárólag azért végzem (régen nem így volt), hogy lelkileg haladjak, a maradék egos tudattartalmakat is fel tudjam számolni. Vagyis ha a fejlesztést is fel kellene adnom, azzal a tovább haladást és a spirituális célba érést kockáztatnám. Így viszont már az a kérdés, hogy fel tudnám-e adni, hogy célba érjek?
Asszem: Nem.
De ezt is ki kellene próbálnom. Izgalmas! : )
Végül is, ezt is el kell engedni egyszer!
A basszushangok lejegyzéséhez szükséges kulcsra gondolok itt, és
A basszushangok lejegyzéséhez szükséges kulcsra gondolok itt, és nem írom le, mert obszcén……………, hogy én minek téptem a számat, mielőtt elolvastalak, Karmatörlő. 🙂
Nagyon köszi.
Csak annyit tennék hozzá, amit a „szájtépős” írásomban a Sanyinak is próbáltam „fejtegetni”, hogy szerintem Isten nagyon is „kíváncsi” látogató.
Nem arról van szó, hogy nincs olyan szint, amikor mindenkit beengedsz és átengedsz és mégis te vagy te. Igaz, ez a legcsúcsabb csúcs. De igenis, van. Jézus inkább abban állított példát, hogy addig ment el, ameddig KELLETT. Mihez? Hát ahhoz, hogy TANÍTSON. Hogy adjon egy kis morzsát a tudatosságából annak, akivel összehozta a sorsa. (Dharmája)
A tisztelet egy dolog, és kell. De az egót nem tartják a mesterek tiszteletben. Az „intim szférának” nevezett jelenség egy jó része is az. Egy luxuséletet élő ember bedilizik, ha Indiában kiköt egy Ashramban. De már itt, a Miklós utcában is. Mert nem tartják be az „intim szférája iránti tiszteletet”.
Jézus az volt, aki érezte meddig mehet el, meddig kell elmennie a „behatolásban” a másik ember tudatosodása érdekében. Ezt értettem az alatt, hogy nem az ő akarata, nem mások területének tisztelete, vagy az ő akaratuk, hanem csakis a saját isteni sorsa, a tudatossága, Dharmája, munkája határozta meg, hogy mikor milyen képességét használta. Ezért volt, hogy szélsőségesnek tűnt. Egyszer csodát tett több száz ember előtt, egyszer meg nem volt hajlandó. Olyan finoman volt képes bánni az emberrel, ahogy senki más, máskor meg borogatni kezdte az asztalokat a templomban…
Te érted amiről itt hadoválok?
Mert már kezdem hülyének érezni magam…
Namaszte
Mindent szabad Néktek, de nem minden hasznos!
Sok felvetésedre válaszoltam más hozzászólásaimban, itt csak azokat írom le, amelyek még kimaradtak:
„…akkor legalább a tanfolyamon érdemes megtanítani nekik, hogy hol húzódik a határ. De ha már a tanár sem tudja?”
Ebben félre értesz. Megtanítom Nekik hol a határ. Szerintem sehol.
Határtalanság van a látásban, a tudás megszerzésében semmi sem korlátoz, csak a saját kishitűségünk, tévképzetünk.
Viszont az információ felhasználása következményeket von maga után.
Még sohasem „bűnhődtem” azért, mert valamit megtudtam, valahova benéztem. Viszont ha rosszul, önös érdekből, a másikat akadályozva, kihasználva használtam fel a szerzett információt, annak mindig meg volt a „súlyos”, tanító következménye.
„Ahogy az Akashában sem turkálhatsz szabadon…”
De turkálhatok. Az elmúlt 15 év Akashában turkálása alatt összesen 3-szor nem kaptam választ. A saját érdekemben nem kaptam meg, mert nem volt még itt az ideje, hogy megtudjam, amit tudni szerettem volna.
Minden más esetben teljesen szabad bejárásom volt és van a könyvtárakba. Neked nincs?
Nem magadat bénítod le ál-erkölcs-hiteddel? Vizsgáld meg, hogy mi valódi és mi emberi kitaláció az erkölcs rendszeredből és bontsd le a falakat, korlátokat! Szabadítsd fel magad a saját béklyóidból!
„Az igen nagyfokú tiszteletlenség, ha kéretlenül stírölöd a másikat, különösen azért, mert magad levédve jársz.”
Ezt rám értetted vagy úgy általában? Mert én nem védem le magam. Minek tenném? Amit féltek, attól én félek.
„Vagy úgy gondolod, ha olyan tudatlan, hogy nem védi le magát, akkor nyugodtan kiolvashatod, ami jólesik?”
Nem, ez nem ettől függ. Egyébként meg mindegy, hogy hogyan védi le magát, van olyan módszerem, ami ellen nem lehet védekezni.
A szándékot és jogot, hogy valakibe belenézzek, nem az Ő személye, hozzáállása vagy védelme dönti el, hanem csakis én. Ebben is szabad akaratom van, nem akadályozom magam ezzel sem.
Azon elvvel értek egyet és próbálom követni: „Mindent szabad Néktek, de nem minden hasznos!”
Megtehetek bármit, de lesznek következmények, ezzel számolni kell! Viszont azt állítom, hogy a látásnak, „kukucskálásnak, stírolásnak” – ahogy fogalmaztatok – nincsenek negatív karmikus visszahatásai, büntetései.
Miért félünk annyira, hogy belénk látnak?
A fentebbi viták kapcsán fontos lenne ránéznünk arra is, hogy miért félünk annyira, hogy belénk látnak? Miért van szükségünk magán szférára?
Veszítünk bármit is a szabadságunkból, ha átlátnak rajtunk?
Ahogyan azt valaki fentebb már írta, azért félünk, azért titkolódzunk, mert vannak dolgaink, amelyekben nem vagyunk magunkhoz vagy másokhoz elég őszinték, becsületesek. Ezeket a kis titkainkat, szégyellni valóinkat dugdossuk (dugdosnánk) el a kíváncsi tekintetek elől, ha tudnánk.
De ahogyan bizonyos szemszögből minden egy és éppen ezért minden tudható, látható, úgy a Belső látás II. csomagban is tanítok egy olyan technikát, amely számára nincs fal, védelem gát, mindent meg lehet vele látni, bármit meg lehet vele tudni.
Nem védekezni kellene, hanem inkább azt megvizsgálni, hogy miért úgy élek, éltek, hogy van mit féltened, van mit rejtegetned? Élj olyan tisztán, olyan becsületesen, olyan szégyen és hamisság mentesen, hogy ne kelljen semmilyen információt sem féltened, semmit sem eldugnod, elrejtened!
Ez csak rajtad múlik, a Te őszinteségeden, tisztaságra törekvéseden, míg a másik úton mindig lesz olyan, akit bevonzol és meglop, megles, kihasznál. A másik úton másra kened a felelősséget, mástól félsz és ezért Te, sosem tudod megoldani a problémát.
Ezen az úton viszont meglátod magadban a legmélyebb gyökeret és azt feloldva elmúlik az összes félelmed, veszély- fenyegetettség-érzeted.
Hozzátenném még,
hogy nem feltétlenül kell becstelenül élnünk ahhoz, hogy ellene legyünk annak, ha mások belénk látnak.
Sokszor olyan dolgokat szégyellünk és titkolnánk mások elől magunkból, ami valójában nem is bűn, nem is szégyellni való. Lehet, hogy csak az áll a védekezés hátterében, hogy nem fogadjuk el önmagunkat olyannak, amilyenek valójában vagyunk.
Miért félünk annyira, hogy belénk látnak?
A fentebbi viták kapcsán fontos lenne ránéznünk arra is, hogy miért félünk annyira, hogy belénk látnak? Miért van szükségünk magán szférára?
Veszítünk bármit is a szabadságunkból, ha átlátnak rajtunk?
Ahogyan azt valaki fentebb már írta, azért félünk, azért titkolódzunk, mert vannak dolgaink, amelyekben nem vagyunk magunkhoz vagy másokhoz elég őszinték, becsületesek. Ezeket a kis titkainkat, szégyellni valóinkat dugdossuk (dugdosnánk) el a kíváncsi tekintetek elől, ha tudnánk.
De ahogyan bizonyos szemszögből minden egy és éppen ezért minden tudható, látható, úgy a Belső látás II. csomagban is tanítok egy olyan technikát, amely számára nincs fal, védelem gát, mindent meg lehet vele látni, bármit meg lehet vele tudni.
Nem védekezni kellene, hanem inkább azt megvizsgálni, hogy miért úgy élek, éltek, hogy van mit féltened, van mit rejtegetned? Élj olyan tisztán, olyan becsületesen, olyan szégyen és hamisság mentesen, hogy ne kelljen semmilyen információt sem féltened, semmit sem eldugnod, elrejtened!
Ez csak rajtad múlik, a Te őszinteségeden, tisztaságra törekvéseden, míg a másik úton mindig lesz olyan, akit bevonzol és meglop, megles, kihasznál. A másik úton másra kened a felelősséget, mástól félsz és ezért Te, sosem tudod megoldani a problémát.
Ezen az úton viszont meglátod magadban a legmélyebb gyökeret és azt feloldva elmúlik az összes félelmed, veszély- fenyegetettség-érzeted.
Hozzátenném még,
hogy nem feltétlenül kell becstelenül élnünk ahhoz, hogy ellene legyünk annak, ha mások belénk látnak.
Sokszor olyan dolgokat szégyellünk és titkolnánk mások elől magunkból, ami valójában nem is bűn, nem is szégyellni való. Lehet, hogy csak az áll a védekezés hátterében, hogy nem fogadjuk el önmagunkat olyannak, amilyenek valójában vagyunk.
Miért tartjuk erkölcstelennek a mások dolgaiba belelátást?
A másik kérdésetek az volt, hogy:
Miért tartjuk erkölcstelennek a mások dolgaiba belelátást?
Mert ezt az ál-erkölcsöt tanultuk mi is a szüleinktől. Én nem láttam még olyan kisgyereket, aki magától visszafogta volna a kíváncsiságát, csak mert nem illik odanézni. A gyerekek ide néznek, oda néznek, mi felnőttek pedig rájuk szólunk, megtanítjuk Őket arra, hogy mi illik és mi nem – szerintünk. De elgondolkodtunk már ezen valaha? utána néztünk meditációban, vagy a szívünk mélyén, hogy jogosak-e az erkölcsi szabályaink?
Ahogyan a törvényeinkben, úgy az erkölcsi és illem szabályainkban is vannak, amelyek követik a spirituális elveket és vannak, amelyeket az ego-világunk biztonsága, hatalma szerint alakítottunk mi emberek.
Vajon a spirituális törvények és elvek szerint jogos a magán tulajdon, a magán szféra?
Nem.
Ezek a mi kitalációink, hogy megvédjük magunkat a saját félelmeinktől, illetve a félelmeink által bevonzott tanításoktól.
Én még nem olvastam olyat, hogy egy megvilágosodott lénynek, egy tiszta léleknek vagy egy átmenetileg abszolút állapotban levő embernek, lenne titkolni valója, birtoka, félteni valója, szégyellni valója.
Ilyenje csak a kicsi, félős, beszűkült egonknak van, és szerintem nem hogy erősíteni kellene ebben az illúziójában, hanem inkább tudatosítani kellene, hogy bizony ezeket megőrizni, megtartani nem tudja, mert ez nem az Övé! Sőt, minél inkább ragaszkodik, erőlködik, annál hamarabb bevonzza a ragaszkodását elsöprő tanítást.
De lássuk meg ennek a jó oldalát is: Ez is arra tanít minket, hogy ki vagyok, és ki nem vagyok? Mi az enyém és mi nem az enyém? Mi felett van hatalmam és mi felett nincs hatalmam.
Kiütős meditáció alap a következő igazságok feletti kontempláció: Semmi sem az enyém. Semmit nem irányíthatok. Nem vagyok senki sem.
Vegyük észre, minden efelé vezet.
Most akkor nem az van hogy Isten vagyok, és én irányítom az
Most akkor nem az van hogy Isten vagyok, és én irányítom az életem, és minden az enyém, vagy hogy is van ez? Mintha időnként saját máshol tett kijelentéseidnek mondanál ellen.
Nincs itt ellentmondás
Ez egy meditációs trükk. Befogadom azt hogy senki és semmi vagyok hogy meg tudjak nyílni annak hogy minden vagyok.
Ugyanez a működési mechanizmus hat akkor, amikor befogadom és feldolgozom az összes fájdalmat, dühöt, elhagyatottságot hogy kinyíljon a szívem a szeretetre.
Mert aki dühös, akinek bánata van, az nem tud szeretni.
És aki valaminek és valakinek tarja magát, az addig amíg az összes ragaszkodását nem engedte el, azt hogy Isten vagyok nem tudja befogadni.
Előfordulhat, hogy ellent mondás látszik két írásom között,
Előfordulhat, hogy ellent mondás látszik két írásom között, pláne ha nem látjuk az egészet.
Kifejtenéd, hogy Te hol látsz ellentmondást?! Megtennéd, hogy idézel?
Akkor tudnék rá érdemben válaszolni, Így nem tudok. Sajnálom. : ((
magántulajdon
Azt mondod nem jogos a magán tulajdon, és nem birtoklunk semmit. Ezek pusztán kitalációk.
Akkor gondolom nem zavarna, ha közkinccsé lenne téve itt, hogy melyik torrent oldalról lehet ingyen letölteni a cédéid anyagát. Vagy esetleg valaki felajánlaná hogy bármikor lemásolja nekem, csak hozzak üres CD-t 🙂
Nyilván nem örülnék, ha megosztanátok a Cd-im anyagát
Már vártam ezt a kérdést. : )
Igen, azt gondolom, spirituális szinten nem jogos a birtoklás és a ragaszkodás, arra csak az egonknak van szüksége, hogy biztonságban érezhesse magát.
Nyilván nem örülnék, ha megosztanátok a Cd-im anyagát, hiszen most főleg ebből élek, de ha ez megtörténne, akkor azt egy jelzésnek venném, hogy itt az ideje munkát váltanom.
Persze lehet, hogy lennének akkor is olyanok, akik belül úgy éreznék, hogy nekik fizetniük kell, jól esne kiegyenlíteniük a tartozást.
méltó a munkás az ő bérére
Én pedig azt gondolom, hogy spirituális szinten is „méltó a munkás az ő bérére”, és mindaddig csak előnyére válik az, hogy ezért ellenszolgáltatást vár, míg teljesen függetlenné nem válik fizikai vágyaitól és Isten kegyelméből már a végtelen egyszerűségben és pusztán önnön Vagyok-ságában találja meg a boldogságot.
Sikamlós pálya olyan általánosan érvényesnek szánt kijelentéseket tenni, minthogy „a spirituális elvek szerint nem jogos a magán tulajdon és magán szféra”. Ez mint általánosan érvényes ideológia nem is olyan rég bizonyította be helyt nem állóságát a világban, a kommunista országok sorra elbukása révén.
Csak saját magamon számon kérni a bárminek a tulajdonlásáról való lemondást egy igen magas szintű ideál, és egy komoly próbatétele a spirituális elhivatottságnak. Viszont másokkal kapcsolatban érvként hozni fel a magán tulajdon és a magán szféra jogtalanságát pusztán spirituálisnak hangzó nagyzolás.
Mintha
elszakadtál volna kissé DRH-tól tanultaktól 🙂
A kommunista országok milyen spirituális szinten vannak?
Kalibráció?
Minden fejlődés spirális alakú. Az ősközösség magán tulajdonnélkülisége után egy magasabb szinten meg fog valósulni a spirituális közösség, ahová mindenki beleteszi a saját munkáját és kielégül a saját szükséglete. Ez nem idealizmus, ez a fejlődés útja, attól függetlenül, megvalósult-e már vagy nem.
A kommunizmus csak a diktatúra egy fajtája, működés képtelen a benne élő emberek, pláne a vezetők tudatossági szintje miatt. Ismét javaslom nézz rá újra mondjuk Sztálin bekalibrálására.
A fő elv amit követnünk kell az az, hogy ha kapcsolatba kerülsz egy másik emberrel vedd figyelembe az ő tudatossági szintjét. És azt, befogadó-e arra, hogy megtanuljon, elsajátítson egy magasabb szinten való életet.
A fejlődés útja az, hogy az erkölcsi és spirituális szinten az átlagosnál magasabb szinten álló emberek közvetítenek, tanítanak egy új értékrendet. Az új rend akkor valósulhat meg ha a befogadók száma eléri a kritikus tömeg számát. Nem feltétlen ebben a leszületésünkben 🙂
Ez nekem elég bizonyíték minden filozófiával szemben.
Nem nagyzolásnak szántam, hanem arról volt szó, hogy mennyire erkölcsös (helyén való) vagy nem erkölcsös megnézni, meglátni mások információit. Ezt kívántam alátámasztani azzal, hogy ha keressük az erkölcsi, spirituális útmutatást ebben a kérdésben, akkor spirituális szinten a birtoktalanság a mérvadó az mutatja meg az utat.
Persze a spirituális és emberi törvények néha külön irányba mutatnak, amit az egyik tilt, azt a másik helyesel. Ha azt feltételezzük, hogy vétek másokba belelátni, róluk belső látással információt szerezni, akkor engem már több életnyi „karma büntetés húzna le a pokolba” és akkor nem érezném ilyen hű de jól magam! Ha ez így lenne, akkor viszont nem hirdetném másoknak is ezt a bűnbeejtő módszert, téves elveimmel alátámasztva, hacsak nem szándékosan akarnám megrontani a világot.
Elmélet ide vagy oda, eddig soha sem tapasztaltam, hogy bármiféle negatív visszahatást keltettem volna a belső látás módszerem használatával.
Nem ment el a látásom, sőt javult!
Nem szólt rám a Jó Isten, sőt szeret, támogat azóta is!
Nem dőlt rám a ház, sőt egyre szebb helyen élek.
Ez nekem elég bizonyíték minden filozófiával szemben.
A filozófia és az elméletek csak próbálják megértetni, felvázolni, hogyan is működik a világ. De ha azt látjuk, hogy nincsenek szinkronban, akkor azért nem a világ a hibás, hanem az elmélet téves.
Ki kell dobni!
Miért tartjuk erkölcstelennek a mások dolgaiba belelátást?
A másik kérdésetek az volt, hogy:
Miért tartjuk erkölcstelennek a mások dolgaiba belelátást?
Mert ezt az ál-erkölcsöt tanultuk mi is a szüleinktől. Én nem láttam még olyan kisgyereket, aki magától visszafogta volna a kíváncsiságát, csak mert nem illik odanézni. A gyerekek ide néznek, oda néznek, mi felnőttek pedig rájuk szólunk, megtanítjuk Őket arra, hogy mi illik és mi nem – szerintünk. De elgondolkodtunk már ezen valaha? utána néztünk meditációban, vagy a szívünk mélyén, hogy jogosak-e az erkölcsi szabályaink?
Ahogyan a törvényeinkben, úgy az erkölcsi és illem szabályainkban is vannak, amelyek követik a spirituális elveket és vannak, amelyeket az ego-világunk biztonsága, hatalma szerint alakítottunk mi emberek.
Vajon a spirituális törvények és elvek szerint jogos a magán tulajdon, a magán szféra?
Nem.
Ezek a mi kitalációink, hogy megvédjük magunkat a saját félelmeinktől, illetve a félelmeink által bevonzott tanításoktól.
Én még nem olvastam olyat, hogy egy megvilágosodott lénynek, egy tiszta léleknek vagy egy átmenetileg abszolút állapotban levő embernek, lenne titkolni valója, birtoka, félteni valója, szégyellni valója.
Ilyenje csak a kicsi, félős, beszűkült egonknak van, és szerintem nem hogy erősíteni kellene ebben az illúziójában, hanem inkább tudatosítani kellene, hogy bizony ezeket megőrizni, megtartani nem tudja, mert ez nem az Övé! Sőt, minél inkább ragaszkodik, erőlködik, annál hamarabb bevonzza a ragaszkodását elsöprő tanítást.
De lássuk meg ennek a jó oldalát is: Ez is arra tanít minket, hogy ki vagyok, és ki nem vagyok? Mi az enyém és mi nem az enyém? Mi felett van hatalmam és mi felett nincs hatalmam.
Kiütős meditáció alap a következő igazságok feletti kontempláció: Semmi sem az enyém. Semmit nem irányíthatok. Nem vagyok senki sem.
Vegyük észre, minden efelé vezet.
Most akkor nem az van hogy Isten vagyok, és én irányítom az
Most akkor nem az van hogy Isten vagyok, és én irányítom az életem, és minden az enyém, vagy hogy is van ez? Mintha időnként saját máshol tett kijelentéseidnek mondanál ellen.
Nincs itt ellentmondás
Ez egy meditációs trükk. Befogadom azt hogy senki és semmi vagyok hogy meg tudjak nyílni annak hogy minden vagyok.
Ugyanez a működési mechanizmus hat akkor, amikor befogadom és feldolgozom az összes fájdalmat, dühöt, elhagyatottságot hogy kinyíljon a szívem a szeretetre.
Mert aki dühös, akinek bánata van, az nem tud szeretni.
És aki valaminek és valakinek tarja magát, az addig amíg az összes ragaszkodását nem engedte el, azt hogy Isten vagyok nem tudja befogadni.
Előfordulhat, hogy ellent mondás látszik két írásom között,
Előfordulhat, hogy ellent mondás látszik két írásom között, pláne ha nem látjuk az egészet.
Kifejtenéd, hogy Te hol látsz ellentmondást?! Megtennéd, hogy idézel?
Akkor tudnék rá érdemben válaszolni, Így nem tudok. Sajnálom. : ((
magántulajdon
Azt mondod nem jogos a magán tulajdon, és nem birtoklunk semmit. Ezek pusztán kitalációk.
Akkor gondolom nem zavarna, ha közkinccsé lenne téve itt, hogy melyik torrent oldalról lehet ingyen letölteni a cédéid anyagát. Vagy esetleg valaki felajánlaná hogy bármikor lemásolja nekem, csak hozzak üres CD-t 🙂
Nyilván nem örülnék, ha megosztanátok a Cd-im anyagát
Már vártam ezt a kérdést. : )
Igen, azt gondolom, spirituális szinten nem jogos a birtoklás és a ragaszkodás, arra csak az egonknak van szüksége, hogy biztonságban érezhesse magát.
Nyilván nem örülnék, ha megosztanátok a Cd-im anyagát, hiszen most főleg ebből élek, de ha ez megtörténne, akkor azt egy jelzésnek venném, hogy itt az ideje munkát váltanom.
Persze lehet, hogy lennének akkor is olyanok, akik belül úgy éreznék, hogy nekik fizetniük kell, jól esne kiegyenlíteniük a tartozást.
méltó a munkás az ő bérére
Én pedig azt gondolom, hogy spirituális szinten is „méltó a munkás az ő bérére”, és mindaddig csak előnyére válik az, hogy ezért ellenszolgáltatást vár, míg teljesen függetlenné nem válik fizikai vágyaitól és Isten kegyelméből már a végtelen egyszerűségben és pusztán önnön Vagyok-ságában találja meg a boldogságot.
Sikamlós pálya olyan általánosan érvényesnek szánt kijelentéseket tenni, minthogy „a spirituális elvek szerint nem jogos a magán tulajdon és magán szféra”. Ez mint általánosan érvényes ideológia nem is olyan rég bizonyította be helyt nem állóságát a világban, a kommunista országok sorra elbukása révén.
Csak saját magamon számon kérni a bárminek a tulajdonlásáról való lemondást egy igen magas szintű ideál, és egy komoly próbatétele a spirituális elhivatottságnak. Viszont másokkal kapcsolatban érvként hozni fel a magán tulajdon és a magán szféra jogtalanságát pusztán spirituálisnak hangzó nagyzolás.
Mintha
elszakadtál volna kissé DRH-tól tanultaktól 🙂
A kommunista országok milyen spirituális szinten vannak?
Kalibráció?
Minden fejlődés spirális alakú. Az ősközösség magán tulajdonnélkülisége után egy magasabb szinten meg fog valósulni a spirituális közösség, ahová mindenki beleteszi a saját munkáját és kielégül a saját szükséglete. Ez nem idealizmus, ez a fejlődés útja, attól függetlenül, megvalósult-e már vagy nem.
A kommunizmus csak a diktatúra egy fajtája, működés képtelen a benne élő emberek, pláne a vezetők tudatossági szintje miatt. Ismét javaslom nézz rá újra mondjuk Sztálin bekalibrálására.
A fő elv amit követnünk kell az az, hogy ha kapcsolatba kerülsz egy másik emberrel vedd figyelembe az ő tudatossági szintjét. És azt, befogadó-e arra, hogy megtanuljon, elsajátítson egy magasabb szinten való életet.
A fejlődés útja az, hogy az erkölcsi és spirituális szinten az átlagosnál magasabb szinten álló emberek közvetítenek, tanítanak egy új értékrendet. Az új rend akkor valósulhat meg ha a befogadók száma eléri a kritikus tömeg számát. Nem feltétlen ebben a leszületésünkben 🙂
Ez nekem elég bizonyíték minden filozófiával szemben.
Nem nagyzolásnak szántam, hanem arról volt szó, hogy mennyire erkölcsös (helyén való) vagy nem erkölcsös megnézni, meglátni mások információit. Ezt kívántam alátámasztani azzal, hogy ha keressük az erkölcsi, spirituális útmutatást ebben a kérdésben, akkor spirituális szinten a birtoktalanság a mérvadó az mutatja meg az utat.
Persze a spirituális és emberi törvények néha külön irányba mutatnak, amit az egyik tilt, azt a másik helyesel. Ha azt feltételezzük, hogy vétek másokba belelátni, róluk belső látással információt szerezni, akkor engem már több életnyi „karma büntetés húzna le a pokolba” és akkor nem érezném ilyen hű de jól magam! Ha ez így lenne, akkor viszont nem hirdetném másoknak is ezt a bűnbeejtő módszert, téves elveimmel alátámasztva, hacsak nem szándékosan akarnám megrontani a világot.
Elmélet ide vagy oda, eddig soha sem tapasztaltam, hogy bármiféle negatív visszahatást keltettem volna a belső látás módszerem használatával.
Nem ment el a látásom, sőt javult!
Nem szólt rám a Jó Isten, sőt szeret, támogat azóta is!
Nem dőlt rám a ház, sőt egyre szebb helyen élek.
Ez nekem elég bizonyíték minden filozófiával szemben.
A filozófia és az elméletek csak próbálják megértetni, felvázolni, hogyan is működik a világ. De ha azt látjuk, hogy nincsenek szinkronban, akkor azért nem a világ a hibás, hanem az elmélet téves.
Ki kell dobni!
szia
valóban fontos a belső látás és a belső érzékelés de a legfontosabb hogy a lelki békességünket , önmagunkat megtaláljuk
szia
valóban fontos a belső látás és a belső érzékelés de a legfontosabb hogy a lelki békességünket , önmagunkat megtaláljuk
Belső látás
Sziasztok!
Szeretném megkérdezni,hogy ha a tanfolyamon nem veszek részt a CD-ről is el lehet sajátítani a belső látást?
Cherry
Az alap, hogy meditálni tudj
ha az megy, akkor CD-ről is megtanulhatod.
Itt, a fórumon szívesen segítünk, ha elakadnál valamelyik gyakorlattal.
Belső látás
Sziasztok!
Szeretném megkérdezni,hogy ha a tanfolyamon nem veszek részt a CD-ről is el lehet sajátítani a belső látást?
Cherry
Az alap, hogy meditálni tudj
ha az megy, akkor CD-ről is megtanulhatod.
Itt, a fórumon szívesen segítünk, ha elakadnál valamelyik gyakorlattal.
az igazi igazságszolgáltatás
Hozzászólva az igazság felderítéséhez, mint tisztánlátó -érző-halló. A 12 évvel ezelőtt meggyilkolt Magyar
híresség halálának története mint a film forgott le előttem. Akkor csak annyit mondtam a körülöttem lévőnek, J……t lelőtte a szőke nő, nem gondoltam hogy a felesége mert nem is foglalkoztam addig velük.
Mivel a gyilkos nő ügyvéd így bőven szolgáltatott hazugságot és nem igazságot a törvény számára, gondolom innen már ismetré válik a történet két szereplője. Su
az igazi igazságszolgáltatás
Hozzászólva az igazság felderítéséhez, mint tisztánlátó -érző-halló. A 12 évvel ezelőtt meggyilkolt Magyar
híresség halálának története mint a film forgott le előttem. Akkor csak annyit mondtam a körülöttem lévőnek, J……t lelőtte a szőke nő, nem gondoltam hogy a felesége mert nem is foglalkoztam addig velük.
Mivel a gyilkos nő ügyvéd így bőven szolgáltatott hazugságot és nem igazságot a törvény számára, gondolom innen már ismetré válik a történet két szereplője. Su
a hazugság lenne az igazság ?
Miért nem lehet az igazságot ezen az oldalon megírni? Azt tanítják a meditációkkal, hogy lássunk a harmadik szemünkkel, de ha valaki megírja mit látott azt pedig más nem olvashassa el.
Hát most tanuljunk avagy hazudjunk önmagunknak és másoknak? Su
a hazugság lenne az igazság ?
Miért nem lehet az igazságot ezen az oldalon megírni? Azt tanítják a meditációkkal, hogy lássunk a harmadik szemünkkel, de ha valaki megírja mit látott azt pedig más nem olvashassa el.
Hát most tanuljunk avagy hazudjunk önmagunknak és másoknak? Su