Tantra az egész élet!

A tantra egy út az őseredethez, a legelső és a legvégső igazsághoz. A tantra nem szemellenzős szabályokkal, oka vesztett elvekkel tanít, hanem inkább a szabadsággal, a mindenség felfedezésének lehetőségével. Ezért a kinyílás, a mindenség befogadása nem csak az útvégi cél, hanem maga az út is, eszköz önmagunk teljes megismerésére.
Hogyan is maradhatna ki ebből a szabadelvű szemléletből az életigenlés, a madárcsicsergés meghallása, vagy a bortól és szerelemtől mámoros órák tudatosítása?! A tantrába így gyakorlatilag minden bele tartozik, nem tudunk olyat tenni, ami ne kapcsolódhatna a tantrához! De akkor miben más ez az eddigiektől?

Körülményeiben semmiképpen nem különbözik, sőt azt is mondhatnánk, hogy ugyanabban a színházban játszik a tantra gyakorlója, mint a többi színész, sőt ugyan azt a díszletet is használja. Csak a hozzáállása más!
Mindent ugyan úgy csinál, mint a többiek, de a célja a megszabadulás, nem pedig az eltespedés, a belealvás!

A tantra gyakorlója minden helyzetben, legyen az örömteli vagy fájdalmas, önmagában azon munkálkodik, hogy tudatosítsa a benne lejátszódó lelki folyamatokat. A tudatosítás azt jelenti, hogy megfigyeli, megérti, felvállalja és befogadja az érzéseket, gondolatokat és a testérzeteket. A befogadás itt elfogadást és helyére tevést jelenthet.
Ezzel a tudatosítási folyamattal a tantra jógi örül ha örömteli a helyzet, és szenved, amikor rosszak a körülmények. Minden folyamatnak átadja magát, nem menekül el, nem gátolja le, hanem együtt sodródik vele. Így, az érzések, érzelmek együtt áramlanak Vele és Ő befogadja magába mindet, mert tudja, hogy a szenvedésének legfőbb oka pontosan a saját érzelem és gondolat világának a nem-tudása volt. Ezért azzal hogy mindent befogad, tulajdonképpen tudásra tesz szert.

Persze ez a tudás nem az a fajta tudás, amit a mai ember a könyvekből, meg az egyetemen tanulhat. Ez sokkal értékesebb, mert ez közvetlenül Vele van kapcsolatban, Róla szól és nem valami távoli, számára érdektelen dologról. Ugyanis lehet valaki a világ legműveltebb embere, ha önmagát nem ismeri, akkor nincs semmi olyan információja, amivel közelebb jutna a teljességhez és a boldogsághoz. Ha pedig nem közelít ezek felé életében, akkor ugyan minek is élt?!

Így tehát láthatjuk, hogy a tantrajógi a világ, az élet, az események teljes befogadásán keresztül fejleszti magát, halad önmaga kiteljesedése felé és semmi sincs számára, ami ártalmas lenne ezen az úton. Nem kell válogatnia, nem kell félnie a bűntől, nem kell szabályokat betartania, mindösszesen csak egyet, bármi történjék is, a belső tudatosságának jelen kell lennie, hogy a történéseket, azok konklúzióját magába fogadja.

Ezzel a végtelenül nyitott, laza és mégis tudatos hozzáállással élheti a jógikus életét és közben vígan halad a spirituális beteljesedés felé!

Scroll to Top