A szeretet valóban az egyik legnagyobb erő, amely hatással van az emberi kapcsolatainkra és benne, az Önmagunkkal való kapcsolódásra. Evilágba leszületésünk óta ki vagyunk éhezve a szeretetre, mert ezt nem tudtuk megadni magunknak. Ezerrel kötődünk mindenkihez, akitől egy cseppet is kaphatunk, vagy akár csak remélhetünk! A szeretet olyan a lelkünknek, mint a testnek a víz. Ha nem kap belőle eleget, akkor kiszárad!

De a szeretetből nem csak mennyiségre vágyunk, hanem minőségre is. Bizonyos minőségű és rezgésű szeretet az, amire ki vagy éhezve, ezért nem tudja akárki megadni Neked azt, amire szomjazol. Hiába szerettek a szüleid, ha Te másmilyen szeretetre vágytál, akkor úgy érezhetted, hogy nem szerettek. Pedig szerettek Ők, csak a maguk módján.
Neked azt a szeretetet kell megtalálnod, amire Te vágysz. Amikor találsz egy ilyen forrást, akkor azért mindenre képes vagy! 

A szeretetért hajlandóak vagyunk eladni magunkat: Megfelelünk az elvárásoknak, igyekszünk jók lenni, mindenáron megszerezni, kiérdemelni a szeretetet. De ezzel a saját szabadságunkról, az önmegvalósításunkról mondunk le, ami szintén egy alapszükségletünk.
Azért olyan nehéz kilépni a megfelelési játszmákból, mert két alapszükségletünk közül kellene választani. Mintha azt kellene eldöntened, hogy melyik kezedet vágd le ahhoz, hogy boldog lehess?
Természetesen egyiket se!

A szeretért vívott küzdelemből csak egy úton keveredhetsz ki, ha megtanulod magadat szeretni. Magadat úgy szeretni, ahogyan arra mindig is vágytál!
Kezdetben furcsa lesz, mint ahogyan a kamasznak is fura, hogy már nem rakják elé a vacsorát, hanem neki kell elkészítenie azt. De ahogyan gyakorlod, szép lassan beletanulsz és rájössz, ez mindig is a Te dolgod volt és csak azért vágytad a kívülről jövő szeretetet, mert nem tudtad magadat "igazán és úgy" szeretni!

Önelfogadás

Viszont ahhoz, hogy tudd magadat szeretni, először el kell érned azt, hogy tudd magadat elfogadni. Az elfogadás a szeretet előszobája. Nincs szeretet elfogadás nélkül és nincs önszeretet önelfogadás nélkül.
Amit nem fogadsz el Önmagadban, azt szeretni sem tudod. Tudod szeretni a többi részedet, de azt nem!

Az Ön-el-nem fogadásodnak oka van. Mégpedig többnyire az, hogy mások sem fogadtak el Téged és Te elhitted nekik, hogy igazuk van. Az el-nem fogadást többnyire tanuljuk, gyermekkorunkban átvesszük a téves mintát a szüleinktől, környezetünktől. Ők is csak tanulták és átvették a szüleiktől, Ők meg a nagyszüleiktől. Így megy ez már régóta.
De ahogyan átvettük, úgy le is tehetjük!

Képes vagy rá, hogy elengedd ezt a régi hibás mintát és megtanuld elfogadni magadat. Elfogadni magadban nem csak a jót kell, hanem a hibát, a tévedést, a hiányosságot is. Attól, hogy nem fogadod el, az még ott van. Ha nem fogadod el, akkor megoldanod is nehezebb lesz. Csak a saját dolgodat nehezíted meg az elutasítással, kizárással.

Megnyílás

Tehát Önmagad elfogadása lesz az út Önmagad szeretetéhez. Az Önelfogadáshoz viszont meg kell nyílnod. Becsukott, zárt szívvel sem elfogadni, sem szeretni nem lehet.
A szíved valószínűleg régebben zárult be. Többször és több rétegben. Minden olyan érzelmi hatás, amelyet nem tudtál feldolgozni, egy elfolytást eredményezett. A fájdalmak, csalódások, veszteségek és félelmek mind zárnak egy réteget a szíveden, ha nem tudod feldolgozni azokat.
Feldolgozás azt jelenti, hogy megérteni, elfogadni, magadban tudatosan helyre tenni. Ha ez nem történt meg, akkor csak egy választásod maradt, elfolytani és bezárulni.

Ennek viszont velejárója, hogy nem áramlanak úgy az érzések, ahogyan előtte. Igaz, hogy már nem sírsz, de nevetni, örülni sem tudsz úgy, mint régen. Nem érzel, mert érzéketlenné váltál. Közömbös és vágytalan vagy, mert bezárult a szíved.
Így elfogadni és szeretni sem tudsz. Csak fejben. Tolerálsz, elviselsz, belenyugszol vagy beletörődsz. Úgy cselekszel, hogy kimutasd a szeretetedet, amit valójában már Te sem érzel. Akkor hogy érezhetné azt a másik? Sehogy. Ha üres szavakat és ajándékokat adsz, az a Másiknak is üres lesz. Hiteltelen.

Mi a gyógyulás útja?

Visszamenve a sebeidhez és traumákhoz, megértve, feldolgozva azokat, ismét képessé válsz megnyílni.
Ha már ki tudsz nyílni, akkor meg tudod tanulni elfogadni magadat hibáiddal és hiányosságaiddal együtt. Amit el tudsz fogadni magadban, azt el tudod fogadni a másikban is.
Az elfogadás teret ad a szeretetnek. Újabb tanulás következik: Szeretetet ébreszteni magadban. Szeretetet küldeni magad és mások felé. Mégpedig pont olyan szeretetet, amilyenre vágysz, amilyenre a többiek vágynak.
Így tanulsz meg úgy szeretni, amire vágysz és amire a szeretteid vágynak.

Aki szeretetet ad, az szeretetet kap. Méghozzá rengeteget. Szeretni fognak Téged azért, mert érzik belőled is a szeretetet. De Te már nem adod el magadat az Ő szeretetükért, mert képes vagy magadnak megadni a szeretet szükségletedet.
Szereted magad és Önmagad lehetsz. Ez a szabadságod alapja.

Ha Te is szenvedsz az elfogadás és szeretet hiányától, akkor itt az ideje, hogy kifejleszd ezen képességeket!
Tanuld meg szeretni és elfogadni magadat, hogy ebből kifejlődhessen mások elfogadásának és szeretetének a képessége!

Tapasztalatból tudom, hogy elsajátítható mindkét képesség, és alapjaiban változtatja meg az életedet, ugyanis a lelki problémák nagy része ezekből a hiányokból fakad!

Huszti Sándor