Betegségek lelki oka
Mára már elfogadott, hogy a betegségek kialakulásában jelentős szerepe van a lelki okoknak.
A félelem, a lelki fájdalom, egy megrázó veszteség, a harag, az elutasítás vagy a tehetetlenség - mind-mind képesek először energetikai szinten, majd a fizikai, a test szintjén tüneteket, betegségeket produkálni.
Így tud jelezni a lelkünk, hogy valami nagyon nincs rendben belül, foglalkozni kellene vele!
Sajnos a fizikai szinten végzett kezelések nem hatnak a lelki okokra.
Ezért ha esetleg sikerül is kigyógyítani a beteget az aktuális tüneteiből, a lelki okok rövid időn belül egy másik betegség formájában ismét segítségért kiáltanak.
Igen, ez egy segélykiáltás a lélek szintjéről, ezért a tünetre, a betegségre sosem szabad haragudnunk, hanem inkább jelzésként kell figyelnünk rá a lelki okok feltárása során.
A legtöbb ember, aki megbetegszik:
- Nem figyel magára, az egészségére, mert nem tartja fontosnak magát (pl. másokhoz képest).
- Nem foglalkozik az érzéseivel, a fájdalmaival, a veszteséggel, vagy amikor azok már nagyon erős jelzéseket küldenek, akkor elnyomja azokat. - és ezzel meg is ágyazott egy jó kis betegségnek!
- Egy szerette elvesztését (szakítás, válás, vagy halál miatt) nem fájta ki, nem síratta el, nem gyászolta meg kellő mélységben - mert például "Az életnek mennie kell, nem érünk rá itt sírdogálni."
- Olyan kapcsolatban él, ahol nem szeretik, nem fogadják el, állandóan kritizálják, bántják, szívják a vérét. - ennek sosincs jó vége, idővel elfogy az életenergiája, az életkedve az embernek
- ...és még sorolhatnám a jellemző lelki okokat, amelyekből mindenféle betegségek tudnak születni.
A lelki okok feldolgozása
A feltárás után jön a megismert okok feldolgozása.
A képlet egyszerű: A rosszul működő személyiségtől => tönkremegyünk lelkileg => így megbetegszik a test is.
Ha meg akarjuk gyógyítani a lelkivilágunkat, akkor a személyiségünkben levő hiányokat, sérüléseket, hibás működési mechanizmusokat kell "rendbetenni".
A feltárás során már láttuk, hogy milyen események, érzelmi sérülések és hiányok vezettek ide.
Most, ezeket kell orvosolni, méghozzá a lehető leghamarabb, amíg a testnek és a léleknek van elég tartaléka!
A feldolgozás várhatóan egy hosszabb folyamat lesz, mivel itt olyan új lelki működéseket kell elsajátítani, amilyenek korábban nem voltak. Ha meglettek volna, akkor nem jutott volna el idáig az ember.
Mit kell elsajátítani, miben kell változni?
A leggyakoribb elmaradásaink a lelki működésben, hogy:
- Nem tudjuk elfogadni a dolgokat, másokat vagy magunkat olyannak, amilyenek.
- Nem tudjuk feldolgozni a minket ért negatív hatásokat, a bennünk keletkező negatív érzelmeket
- Olyan önsorsrontó negatív hiedelmeink és programjaink vannak, melyek megbetegítenek
- Nem tudjuk megvédeni magunkat lelki vagy fizikai bántástól, fenyegetéstől
- A stressz szó csak egy gyűjtőfogalom, valójában mögötte félelem és aggódás van, amit nem tudunk elengedni
Ezek csak a leggyakoribbak, de ahány ember, annyiféle lelki probléma, elakadás és hiány van.
Amit javaslok:
- Olvass utána, értsd meg, hogy mi lehet a betegséged lelki oka! (Nézd meg az alábbi listát is!)
- Kezdj neki az önismereti feldolgozásnak mielőbb, de a fizikai szinten is tedd meg, ami szükséges!
- A legjobb az lesz, ha egy szakember segítségét kéred!
Ha Te is elszánt vagy és szeretnél meggyógyulni, akkor bizony tenned is kell érte!
Csak úgy "magától", még senki nem gyógyult meg!
Viszont ha megérted a lelked jelzéseit és megteszed a szükséges lépéseket, akkor azzal, a gyökerénél oldod fel a problémádat.
Ahogy a Tanítóm is mondta:
"A csodát nem várni kell, hanem megvalósítani!"
Betegségek lelki okai
- Lelki betegség
- 6 Alap-Tankönyv a betegségek lelki okairól
- Testi egészség
- Lelki okok feltárása
- Táplálkozás és öngyógyítás
- Mit jelez a betegség?
- Betegségek lelki okai
- Mi a gyermekbetegségek lelki oka? 2
Betegségek, tünetek
(2012. áprilisig kigyűjtve)
A kérdőjel azt jelzi, hogy a kérdés nem lett megválaszolva.
Keresés a listában: CTRL+F ...a keresett szó ...ENTER
Ha nem találtad meg a listában...
...akkor hozzászólásban írd meg, hogy melyik betegség lelki okára vagy kíváncsi, és mi segítünk megfejteni azt!
Ha lehet, akkor ne csak a betegség nevét add meg, hanem azt is írd meg, hogy:
Milyen tüneteid vannak?
Hogyan hatott az életedre?
Milyen életesemény történt a kialakulása előtt - körül?
Ezek mind segítenek abban, hogy megfejtsük a betegséged jelentését és megtaláljuk a gyógyuláshoz vezető lelki utat, a szükséges önismereti gyakorlatokat!
Sziasztok!
24 éves vagyok. Régen azt hittem, a lelki problémáknak azért több idő kell ahhoz, hogy bármilyen fizikai tünetet produkáljanak.
A főiskola elvégzéséig semmilyen komolyabb problémám nem volt sem lelkileg, sem testileg. Bár édesanyámmal kamasz korom óta sokat vívódtunk, ez addig nem volt olyan fontos az életemben. A dipoma után jött a sokk. Nem tudtam, és azóta sem tudok elhelyezkedni. Nekem, aki mindig is jó tanuló voltam, és minden kitűzött célt sikerült elérnem ez hatalmas pofon volt, vagyis az is a mai napig. Emellett édesapámat időközben rákkal diagnosztizálták, pár év tünetmentesség után áttétet találtak nála kb fél éve. A párommal távkapcsolatban élünk, ritkán találkozhatunk, sokszor nehéz egyeztetni. A belső és a család általi külső nyomást (főleg anyám részéről)a munkakeresésben egyre nehezebben viselem.
Tavaly végbél vérzéssel kerestem fel egy sebészt, aki megállapította, hogy végbél sebem van. Nagyon kedves volt, sokat kérdezett és mondta, hogy ennek gyakori okozója lelki probléma. Akkor kezeltük, el is múlt. Idén tavasszal ismét előjött a vérzés és az egyre erősebb fájdalom. Másik orvos, másik kezelés. A lényeg, hogy azóta is egy-két hetes szünetekkel újra előjön és már nagyon zavaró, hiszen sokszor az ülés is problémás. Sok helyen olvastam, hogy ennek a végső megoldása a műtét, de én megpróbálnám azt elkerülni, hátha a lelki probléma megoldásával a testi bajra is gyógyírt találhatnék.
HÁtha, valaki tudna nekem segíteni benne...
Üdv:Gabi
hogy a lelki ok feltárásával a műtétet el lehet kerülni.
Elég nagy munka lesz, mert a végbél seb nagy lelki területet érint. Itt laknak ugyanis bizonyos félelmek. A munkával kapcsolatos félelmek, ha a létfenntartás múlik rajta. Azok a félelmek, amelyekre azt mondjuk, ez annyira fontos, hogy ez életem múlik rajta. A szép magyar nyelvünk sok hasonlatot hoz, mindenki ismeri azt a bizonyos zabszemet például.
A szorongás elfojtott, nem nevesített félelem. A stressz elfojtott válasz a támadásokra. Állandó harckészültség, mert úgyis neked fognak támadni.
Úgy érzem a fő probléma a felnőtté válás számodra, ezt tetőzi az édesapád betegsége. Ugyanis olyan nincs, hogy valaki ne kapjon munkát. Valahol, valamilyen munka a Tied, neked van kitalálva.
Első körben le kellene mondani, el kellene engedni ezt az én vagyok a jó kislány szerepet. Kapnál munkát ha nem ragaszkodnál ahhoz, hogy milyen munkát végezz. Két variáció lehet, az egyik hogy azért nem kapsz munkát, mert az agresszív édesanyádnak sikerült az önértékelésedet teljesen szétcincálni. A másik szintén vele kapcsolatos, az életút amire rá kellene állnod az ő álma és nem pedig a Tied. A lelked ilyenkor ugyanis betesz egy blokkot, hogy felébredj, ez az út nem a Tied.
A munkavállalással kapcsolatos mintát általában az apa mutatja meg a gyerekeinek a családon belül. Viszont ha az anya viseli a nadrágot, akkor az ő példája az iránymutató, mindig az a mintaadó, akinek a férfi energiája dominánsabban tud megnyilvánulni a családban.
A távkapcsolat, az eltartottság jelenti, hogy nem tudsz leválni a szüleidről. A széklet elengedést jelent. Mivel az elengedési problémáidat elfojtottad, ez fizikai tünetben jelent meg. Nem tudsz ülni. Mivel diplomás vagy valószínűleg a munkák amikre jelentkeztél ülő munkák lennének.
Ha elköltöznél otthonról a leválás a szülőkről fizikailag megtörténne, lelkileg pedig akkor válsz felnőtté, ha a saját utadon jársz, a saját döntéseidet felvállalod és kitartasz mellettük.
A Sirály csomagokból megtanulhatod a félelmek feloldását, az önértékelést, az életvezetési problémák megoldását.
Nagyon jó tapasztalatnak tartom az un. alacsonyabb rendű munkák kipróbálását. Ha az önértékelés helyén van, akkor nincs megalázó helyzet és nincs megalázó munka.
Költözz össze a pároddal és válassz a megtapasztalás céljából egy munkát ami csak úgy beesik. Kérd a Felsőbb Énedet, tegye be azt az életutadba, amiből a legtöbbet tanulhatsz, engedd át neki az irányítást! Az édesanyád kezéből pedig végképp vedd ki. Ő a saját világának a kudarcait, a belső békétlenségét vetíti ki rád, Te csak a saját magad világát válthatod meg, az övét neki kellene. Talán tanulhat tőled, a Te sikereidből.
Sírva olvastam a soraidat. Elképesztő, hogy mennyire az én életemről szólnak. Tudom, hogy össze kell szednem magam és úgymond a sarkamra állnom, mert különben soha nem szabadulok az állandó megfelelni akarástól, a "jókislány" szereptől.
Tizenéves korom óta "lázadtam", de visszanézve mindig keretek között, hogy mégis a megfelelési kényszer irányított, tehát soha nem léptem át bizonyos határokat. Egy külső szemlélő mondta nekem egyszer, hogy nem csak rám, de testvéreimre is jellemző az efajta tudat alatti jógyerekvagyok magatartás.
A diplomám megszerzése után dolgoztam olyan munkahelyen, ami csak úgy befutott. Maga a munka érzése jó volt, hiszen végre nem otthon ültem. Ennek ellenére a visszás érzés is megvolt, hogy nem ide való vagyok. Pedig őszintén úgy gondolom, hogy ha valaki becsülettel dolgozik mindegy, hogy mit az tisztelendő dolog.
Már régebb óta érzem, hogy csak úgy szabadulhatok, ha elköltözök itthonról és a saját lábamra állok, csak persze nehéz ezt meg is valósítani.
Most vált teljesen egyértelművé számomra az elengedési problémám, mert nagyon tudok ragaszkodni emberekhez, kapcsolatokhoz, helyzetekhez, érzésekhez, de még tárgyakhoz is.
Köszönöm segítő válaszodat, azt hiszem párszor még el fogom olvasni, hogy erőt és kiutat nyerjek ahhoz, hogy a már régóta elnyomott érzéseimre feloldást találjak.
Szia!
Ajánlom figyelmedbe, Rüdiger-Dahlke: A betegség, mint szimbólum, című nagyon jól használható, praktikus és egyszerű könyvét, amely segít a pszichés háttéren való célzott munkán, de ne felejtsd el, hogy a testet, a lelket és a szellemet mindig egyszerre kell kezelni. Ha valami már visszafordíthatatlan (számodra az) stádiumban van, nem kell félni a testi beavatkozástól, persze a szellemi és lelki munkával akár nagyon gyors és hatékony javulást (akár gyógyulást is elérhetsz). csak arra intenélek, ne hidd el, hogy "nem szabad kés alá feküdni", senkinek, mert az éppúgy félinformáció, és félrevezető lehet, minthogy csak testi szinten kezelünk valamit. Kezeld és figyeld magad minden szinten és bízz az intuíciódban, valamint keress olyan orvosokat, akikben szintén meg tudsz bízni. Ez nagyon fontos.
Ezeken kívül ajánlom neked a Kókuszzsír nevezetű gyakorlatilag olajat, amelynek számos jó hatása mellett nagyon jó eredményei vannak ilyen típusú betegségeknél. Én évekig használtam a betegségem miatt, most megmaradtam mellette, mert egészségesen akarok táplálkozni.
Ez az egyetlen olyan növényi olaj, amelynek az emésztéséhez nem kell epesav, és ez drámaima megkönnyíti az emésztést, és egyáltalán, az egész szervezet munkáját.
nagyon sok sikert, bizalmat és kitartást kívánok neked, és soha ne feledd el: ha te magad mellé állsz, az egész Univerzum is melléd fog állni!
Kívánom, hogy megtapasztald ezt minél hamarabb :) !
Szeretettel,
Aditi
39 éves vagyok, kb. 6 hete műtöttek petefészek cisztával (bal oldali). Fájdalmat nem okozott, némi vérzésrendellenességet, de azt sem sokat, viszont már majdnem 5 centis volt. A szövettan után azt mondták, endometriózis.
A műtét után 4 hétig pihentem, az első 2 hétben gyenge is voltam, de utána már jól éreztem magam. Mikor letelt a 4 hét, és újra normálisan élhettem (szex, kádban való fürdés, sport, stb.), kezdődött a szememmel valami. Elmentem háziorvoshoz, aki azt mondta, hogy kötőhártya gyulladás és allergiás vagyok valamire. Írt fel cseppet, meg gyógyszert, de egy hét után sem volt semmi hatása, így elmentem szemészhez. Ő mondta, hogy nem kötőhártya gyulladásom van, hanem belőlről van begyulladva a szemem, vagyis szivárványhártya gyulladásom van. Ez azzal jár, hogy barna pontocskák úsznak a látómezőmben (mintha koszos üvegen néznél át) és ha fényes dolgokra nézek (pl. lámpa), akkor azt színes auraszerű buborék veszi körül, úgy, mintha vizes lenne a szemem és azon keresztül néznék. Világos környzeteben nem látom az arcokat, teljesen elmosódnak, ködösek. Ami érdekes, a szemész tábláját mindkét szememmel végig tudtam olvasni még így is...
Mindenesetre kellemetlen állapot és már egy hete tart, és a szemész által felírt csepp és krém sem segített. Kedden tudok visszamenni hozzá.
Ő is azt mondta, meg a neten is azt találtam, hogy ezt okozhatja belső gyulladás, akár a nemi szervek gyulladása is, de fogtól kezdve ízületig bármi, vagy akár vírusfertőzés is (pl. herpesz). De sokszor nem is derül ki az oka (az esetek felében).
A nőgyógyászom azt mondta, rendben van a petefészkem, az nem okozhatta.
Más betegségem meg tudtommal nincs (persze lehet, hogy van, csak még nem tudok róla.)
Ennyit a fizikai részről. Nem tudom, miért halmozódnak most a betegségek, amikor kiskorom óta nem volt megfázásnál komolyabb bajom.
A műtét után úgy éreztem, hogy az élettársam nem törődik velem (egy barátnőm hozott haza a kórházból; azon a hétvégén, amikor hazajöttem, János alig volt itthon). Igaz, hogy akkoriban neki is minden összejött, pár hete meghalt az édesapja, az anyukája egyedül maradt a kétszemélyes gazdasággal, úgyhogy ő is járt hozzá segíteni. Ezen kívül idén kezdett vállalkozást építeni és már két alkalmazottja van (aki csinált már ilyet, tudja, mennyi munka van vele). Meg van két gyereke is, akik hetente kétszer-háromszor itt vannak, egyébként meg az anyjuknál (elváltak, még mielőtt mi megismerkedtünk volna).
Viszont azóta megkérte a kezem és azt mondta, ő már régebb óta is szeretette volna, csak én sokáig azt mondtam, hogy nem akarok újra házasodni (én is elváltam már egyszer).
Eléggé kaotikusnak és sokszor értelmetlennek érzem az életemet. Gyerekem nincs és nem is szeretnék, viszont olyan vállalkozást akarok felépíteni, ami segít az embereknek és jövedelmező is. Sok ötletem van, de legtöbbször lebeszélem magam, hogy ez úgysem lesz jó, vagy egyszerűen csak lusta vagyok hozzáfogni. Végül is van munkám most is, annyi pénzem is, amiből kényelmesen megélek, minek törjem magam. Máskor meg úgy érzem, hogy muszáj csinálnom valamit, különben megőrülök.
Még egy összetevő. Édesanyámmal semmilyen viszonyban nem vagyok, gyakorlatilag nem beszélünk. Kamaszkorom óta igyekszem elzárkózni tőle, mert úgy éreztem, hogy túlságosan kíváncsi, de semmi köze a dolgaimhoz. Most, ha hazalátogatunk, akkor Jánossal meg János lányaival beszél, mi ketten pár mondatot, ha váltunk. Anyám nagyothall és kiabaálni kell vele, hogy egyáltalán meghallja, amit mondanak neki. Tudtommal van hallókészüléke, de vagy nem használja, vagy rosszul van beállítva, mert gyakorlatilag szájról olvas és próbálja kitalálni, mit mondanak neki. Nekem ehhez nincs türelmem és motivációm sem, hogy megpróbáljak értelmes párbeszédet folytatni vele. Amúgyis csak a kertről, az ismerőseiről (ki halt meg), meg hasonló, számomra érdektelen témákról beszél. Igaz, már 81 éves, miről beszélne...
Most látom, milyen hosszú lett, amit írtam, egyelőre elég ennyi...
Várom a véleményeteket!
a betegség alakját öltötte fel. A legbiztosabb mód arra, hogy tudjuk jó úton járunk, ha egészségesek vagyunk.
Neked most 100%-ban mást fogok mondani, mint amit az egód gondol az életedről, a vágyaidról, a félelmeidről és a céljaidról. Örülök, hogy ilyen hosszan leírtad, ugyanis az édesanyádról szóló rész nagyon fontos a megoldásban. Azt fogom mondani amit a betegséged üzen a számodra. Ez pedig a gyermek utáni vágy.
Olyan mélyen el van fojtva, hogy betegséget okozott a szervezetedben. A petefészek az új dolgok, az új élet keletkezésének a helye. Mivel az orvosi megoldás mellett döntöttél, az üzenet a tested másik részén kellett hogy jelentkezzen, szinte kiabál most már:
Hééé, nem látsz engem, engem az igazi okot?
A tudatalattidban az anyaságról kapott minta az édesanyádé, ezért az anyaságot elutasítottad, mert az édesanyádat nem tudod elfogadni. Értelmetlennek érzed az életedet, mivel az igazi vágyad el van fojtva. Pótcselekvésként a munkát választanád, de hiányzik az igazi hajtóerő, ami a valódi célok és az igazi szükségletek kielégítésének a motorja.
Ha a lelked visszaveszi a testedtől a feladatot, akkor a fizikai testgyógyulásának az útjába már nem áll semmi. Először is tudatosítani kell, hogy az édesanyádat Te választottad szülőnek. Ez a család tudta adni azt a tapasztalatot, amire a legnagyobb szükséged volt! Ki kell nyitni a szívedet és feldolgozni azokat a fájdalmakat, sérelmeket, hiányokat, amiket az elfogadó anyai szeretet hiánya miatt éltél át.
Ha a kapcsolatod az édesanyáddal meggyógyítod, úgy tudsz megnyílni annak a vágynak hogy gyereked legyen.
Ha a Sirály csomagokat választod, akkor az ingyenesen letölthető csomagokkal kezd, barátkozz meg a rendszerrel. Utána az Elfogadás és Szeretet és az Érzelmek és Oldások csomag amire szükséged van.
Jó megoldásnak tartom a Hellinger családállítást is, hogy az édesanyád a helyére kerülhessen a belső világodban.
Sok sikert kívánok neked ahhoz, hogy a szíveddel élj!
Köszönöm, amiket leírtál. Hallgatom a Sirály csomagot.
Hellinger családállításon már voltam, ott nagyanyámmal kapcsolatban jöttek elő dolgok. (Négy gyereket nevelt fel egyedül, miután a férje eltűnt a háborúban.) Viszont nem érzem azt, hogy attól változott volna bármi az életemben.
Persze lehet, hogy ha más problémával mennék más lenne az eredmény is...
a családállítás a lelked érinti meg . Az meg ritkán kiabál. Ha belül megérintette a kölcsönhatás ,akkor lassú ,de mély változások indulnak el . Üdvözlettel : felacsó
terápia hatása a legtöbb esetben elég lassú.
A nagymamádnak nagyon nehéz élete volt. Ha átvetted az ő félelmeit, akkor félhetsz a társad elvesztésétől, a kilátástalanul nehéz sorstól. A tudattalanodban az anyaság egyenlő az egyedülálló anya képével.
A félelmeidet fel kell oldani, ahhoz hogy az igazi változások beinduljanak. A Sanyi módszere a megélés meditációban, tökéletesen hatékony és gyors. A probléma annyi, hogy haladó gyakorlat, a félelemmel tudni kell teljesen eggyé válni, hagyni hogy teljesen átalakítson. Bármilyen menekülő útvonalat talál ki az egó a meditáció alatt, a legrosszabb eshetőséget kell megélni. Ezért egy meditáció egy ekkora témára nem valószínű hogy elég, érdemes többször nekifutni a témának. Újabb és újabb gátlások, félelmek jöhetnek elő, amiket mind fel kell oldani.
Miért gondolod hogy minden gyermektelen nönek a gyerekszülés a megoldás bármilyen ügyes bajos dolgára az életben?
S ha szülök és még ennek ellenére is nehézségekkel találom magam szemben akkor hova tovább?
Vagy a megoldás kulcsa egy újabb gyerek lenne?..és még egy és még egy mígnem annyira ellepnek hogy már tényleg eltörpül minden más mellette,és csak az anyaság az ami lefoglal teljesen?
Már kezdem azt képzelni hogy a népességcsökkenés ellen íly módon igyekszel lépéseket tenni . ;)
Nyugi nem fog kihalni az emberiség ha az a pár nö nem hagy maga után utódot...!
Meg aztán a Te lelkiismereted tiszta ez ügyben,és bízz abban hogy minden nö úgyanígy tudja hogy mit akar mint Te is,csak mást mint amit Te....
Üdv!Erika
Válaszoltam egy ember egyetlen kérdésére.
Nem állítottam hogy MINDEN nőnek... Klasszikus belevetítés.
Az viszont hogy "ugrottál" a témára, azt jelzi, hogy nincs a helyén a kérdés benned.
Ha valaki rossz úton jár, akkor a betegségeken keresztül üzen a lelke. A lélek a testen keresztül üzen, vedd már észre, mit fojtasz el.
Ha megengeded, hogy veled kapcsolatban megjegyezzem, koránt sem gondolom ( már ) hogy neked, Erikának, kellene szülnöd. Hiszen ha ugyanolyan problémád lenne, mint SZJ12-nek, akinek a válaszomat írtam, akkor Te is beteg lennél, legjobb tudomásom szerint viszont Te egészséges vagy.
Az hogy ennyire foglalkoztat a téma, inkább azt jelzi, hogy a másságodat, a saját utadat védelmezed még akkor is, ha senki nem akarja tőled elvenni a jogot hogy járj rajta. Ennek két oka lehet, külön-külön és együttesen is, az egyik, hogy bekorlátozó szülői környezetben nőttél fel és meg kellett harcolnod mindenért. A másik, hogy bár jó úton jársz, de még nem vagy elégedett az eredményekkel, az igazi élettervedet ( amiben elképzelhető hogy egyáltalán nem szerepel gyerek ) még nem tudtad megvalósítani.
Célszerű lenne félretenni azt, hogy én tervezem-e az emberiség kihalását megakadályozni, vagy hogy hányadán állok a lelkiismeretemmel. Viszont érdemes megvizsgálni, téged miért foglalkoztat ez ennyire?
Ha már önismeretről beszélünk...
Ha úgy gondolod, hogy SZJ12-nek a betegsége más üzenetet hordoz, azt viszont megoszthatnád velünk :-)
Nevezd ahogy tetszik.
Elszomorít hogy Nálad minden beszélgetés vádaskodásba torkollik....
Egyébként nekem is javasoltad a gyerekszülést mert úgy érezted hogy nem élek.
Több alkalommal is.
De a örömmel olvastam ezt a hozzászólásodat miszerint tiszteletben tartod a saját döntésmet hogy hogyan éljem az életemet,illetve nem életemet..;)
Szerintem ha azért szülünk gyereket hogy valamiféle betegségtöl így akarunk megszabadulni,vagy mert magányosnak érezzük magunkat,vagy mert azt reméljük így élünk teljes életet,vagy bármilyen elöny,vagy érdek vezérel bennünket,vagy csak azért mert nem akarunk kilógni a sorból,és egyébb okokat találunk amiért felturbózzuk a gyerekszülésre való igényünket akkor ott nagyon sántít valami szerintem.
Már akkor is egóbol ered a vágy ha találunk rá ép kéz láb indokot hogy miért akarunk gyereket.
Mert az egónak kellenek az érvek.
Amikor csak vágy van ami magával ragad,és csak vágysz magára a megszületni kívánkozó lélekre,és nem vársz töle semmit amit majd ö ad meg Neked amit Te Magadnak gyermektelen emberként ne adhatnál meg,és nem vársz töle megoldást a problémáidra amit Te Magad gyermektelen emberként ne oldahtnál meg,akkor dolgod van vele.
Szerintem az SzJ12 tünete inkább párkapcsolati elakadás okozata lehet.
S ha most egy rosszul müködö párkapcsolatban még szülne egy gyereket akitöl a megoldást várja erre a jelenlegi kis bibire,akkor ott lenne a bibi is,és SzJ12 is egy gyerekkel akit egyedül kell felnevelnie.
Azt javaslom hogy egyenlöre nem kéne vélt következtetésekböl diagnózist felállítani.
A fenti párkapcsolatos feltevésem is beleértve.
Üdv!Erika
arról szól, ha bele kerülök egy helyzetbe, akkor az összes tényezőt tudatosítani kell, hogy a megoldás megszülethessen.
Mit gondol róla az egóm?
Milyen megoldást talál rá az egóm?
Mi a valódi ok?
Mi a valódi megoldás?
Ezeken érdemes végig menni Erika, ha a szomorúság okára valóban kíváncsi vagy. Ugyanis nem én okozom :-)
A felelősség vállalás a saját életemért azt jelenti, hogy nem hárítok és mutogatok a másikra.
A tisztán látáshoz nagyon fontos elszakadni attól, hogy egy ember - akár én is - a múltban mit gondolt és mit tett. Ha abból indulsz ki, sohasem fogod a jelent tapasztalni. Érdemes megkeresni a valódi okokat, miért hordozza valaki még mindig a sérelmeit.
Nem először kerülök ilyen helyzetbe, hogy kivetítik rám az anyával kapcsolatos elfojtásokat. Terapeuták számára külön fejezet amikor azt tanítják ezt hogyan kell jól kezelni. Nem vagyok terapeuta, és elnézést kérek mindazoktól akiknek bármilyen negatív érzést okoztam azzal hogy rosszul reagáltam ezeket le.
Az anya központi kérdés nálad is Erika, mivel írtál róla régebbi blogban, hogy az édesanyád nem akart téged. Te választottad őt ezt megtapasztalni. Ha még mindig van benned szomorúság, düh, értetlenség elfojtva, ezt ne vetítsd ki egy általad ismeretlen emberre, hanem a belső világodban keresd meg, mire tanít Téged.
SZJ12-nek nem azt javasoltam, szüljön a jelenlegi katasztrofális helyzetbe gyereket. Ez már megint egy belevetítés.
Azt javasoltam neki, hogy az elfojtást szüntesse meg, élje meg a vágyat. Sirály csomagokat vegyen és ne babakocsit :-) Rengeteg vágyat lehet tudatosítani meditációban, szépen tisztába lehet tenni, melyik az egóé és melyik a léleké. A párkapcsolati problémák összefüggenek a gyerekvállalással. Hiszen ha valakinek a tudattalanjában az van bekódolva, hogy egyedülálló anya legyen, akkor olyan partnert fog bevonzani apának, akivel lehetetlen lesz együtt felnevelnie a gyereket.
Erika, teljesen igazad van, hogy sok nő elbújik a probléma megoldás elől a gyerekszülésbe. De alapvetően különbözik a világnézetünk arról is, hogy egy lélek egyáltalán leszülethet-e? Hiszen ha csak tökéletes családokba születnének le a gyerekek, hogyan tapasztalnák meg azokat a negatív dolgokat amelyek elengedhetetlenek a fejlődésükhöz?
Meggyőződésem, hogy az életről a Felsőbb Én dönt és a leszületendő lélek. Ugyanis ha az egó akar gyereket még ott van a meddőség, sokszor biológiailag megmagyarázhatatlan módon. És vannak esetek amikor a gyermek az abortuszt túléli és leszületik. És van az a helyzet, amikor már anyaként kell megoldania azokat a nehézségeket, ami elől elmenekült az illető elmenekült.
Még pár szó a sérelmekről, vádaskodás okozta szomorúságról. Ha valaki megveszi az Érzelmek és Oldások csomagot, és az adott területhez tartozó többit is, kitartó munkával helyre tudja hozni az életterületet. Megszűnik az érzelmi töltet, amiből a kivetítések táplálkoznak. Az elfojtásokat kell felszínre hozni, az Énvédő mechanizmusok blogomban gyönyörűen csokorba lett szedve.
Nyugi Kati azért nincs itt szó bazi nagy sérelemröl,sem pedig szomorúságról,
csak ily módon próbáltam finoman jelezni az észrevételemet Veled kapcsolatban.
Ez az eröszakos hangnem amivel itt megnyilvánulsz nem biztos hogy célravezetö.
Nekem pl. eszem ágában sincs követnem az utasításaidat akármilyen jót is tennék magamnak vele.
S bárkinek akinek így próbálsz eladni Sirály csomagot hogy felvonultatod elötte az összes általad felállított problémáit,jól a földbe döngölöd,hogy nézzé má magadba,és nesze neked egy Sirálycsomag aztán csinálj magaddal valamit mert így nem vagy elég jó,na ez a stilus inkább elveszi a kedvét.
Csak belegondolok hogy Te esetleg az általad ajánlott módszertöl lettél ilyen összeférhetetlen...!?
Köszönöm jó nekem így is....!
Sajnálom hogy a kötözködö stilusoddal lejáratod mindazt amit képvislesz.
Beleértve a Sirály csomagokat és Sanyit is.
Végigolvastam a beszélgetéseteket és én nem éreztem, hogy Kati erőszakos hangnemben kommunikálna, viszont a Tiedből inkább éreztem indulatokat. Persze a szavak mögötti hangulatot csak sejteni lehet, vagy még inkább kivetíteni, belevetíteni az alapján, amit a másik emberről gondolunk, feltételezünk, és ez bizony elég félrevezető lehet!
Neked van egy képed Katiról és az alapján ítélted meg a mondandóját, nem pedig az alapján, amit és ahogyan most írt. SZJ12 azért kérdezett ezen az oldalon, mert kíváncsi a mi meglátásunkra, vagy akár a találgatásainkra is, tehát Kati teljesen jogosan írta meg a véleményét és ajánlott neki megoldási utakat.
Egy probléma megoldásához először is fel kell tárni az okokat és ennek része az, hogy kimondjuk, vagy másokkal kimondatjuk az igazságot: Mi nem működik az életünkben? Hol rontottuk el? Miben vagyunk gyengék, kevesek? Mitől félünk, mire vágyunk?
Aki ennyire sem képes, az még nem érett az önismeretre, mert nem elég őszinte Önmagához, nem mer szembenézni a fájó igazsággal.
Szerintem Kati kellő érzékenységgel fogalmazta meg a meglátását. Akinek ennyitől elmegy a kedve, az nyugodtan keressen más utat magának, egyébként is az önismereti útra a legtöbben nem kedvből, hanem szükségből kerülnek, mert más módon nem tudják megoldani a problémáikat.
Mellesleg SZJ12 megfogadta Kati tanácsát és elkezdte hallgatni a javasolt hanganyagokat, ez úton kívánok Neki felismeréseket, megoldásokat!
Gondolom, azóta már Te is visszaolvastad, hogy pontosan mit is írt Kati, és rájöttél, hogy nem a gyerekvállalást ajánlotta, ezt csak Te láttad bele. Régen én is belecsúsztam ilyen bakikba, ezért ma inkább háromszor visszaolvasom a másik írását, mielőtt kifejteném, milyen hülyeséget is írt, különben kiderülne, hogy én írok oltári hülyeséget!
Viszont amin tényleg érdemes lenne elgondolkodnod (ez csak egy javaslat, nem utasítás!), hogy miért is reagáltál erre a gyermekvállalás-problémamegoldás témára (tévesen) ilyen hevesen? Vajon el van akadva benned ez a vonal? És pontosan melyik irányba?
Tekintheted ezt amolyan Freudi elszólásnak is, amikor a tudatalattid olyanra válaszol, amilyen kérdés nem is hangzott el. Ugyanis az ilyen heves-téves reakciók mögött gyakran saját belső elfojtás, elakadás áll, ezért hall az ember azt, ami mélyen érinti, amitől fél, vagy amire vágyik.
A másik, hogy amikor a javaslatot is utasításnak veszed, az azt sejteti, hogy menekülsz az irányítás alól-elől. Ilyet az úgymond "lázadó természetű" emberek szoktak csinálni, aminek az oka nyilván nem a csillagokban keresendő, hanem valahol a gyerekkorban, előző életekben. Ha érdekel a téma, nyiss neki egy új tartalmat, szívesen írnék erről is, csak itt nem akarom nagyon off-olni a beszélgetést, nehogy ki kelljen tiltanom magamat!
Kedves Erika!
Számomra érdekesnek tűnt Kati véleménye, nem tudom, hogy igaza lesz-e vagy sem, mindenesetre próbálok a végére járni, kideríteni. És egyáltalán nincs semmi sértő abban, amit írt. Inkább örültem neki, hogy vette a fáradtságot és leírta, amit gondolt.
Épp ma kaptam meg a Sanyi által postázott két Sirály CD-t; az ingyenes anyagokat már végighallgattam.
Egyébként a volt férjem is, és a mostani élettáram is (aki el akar venni feleségül) nagyon szereti a gyerekeket, a volt férjem mostani felesége most várja a második fiukat, az élettársamnak is van két lánya (ő is elvált). Mindkét férfi szeretett volna tőlem gyereket, és mindkettő megbízható. Értelmi szinten nem lett volna semmi akadálya annak, hogy szüljek. Én nem éreztem ez iránt akkora vágyat. Persze amikor rossz kedvem van, megfordul a fejemben, hogy miért nincs gyerekem, de amikor normális hangulatban vagyok, nem érzem hiányát.
Egy olyan férfi volt, akinek el tudtam volna képzelni, hogy szüljek, de ő hamar kilépett az életemből. És csak érdekességként: ő nem akart gyereket, mert nagyon rossz gyermekkora volt, az anyja nem volt róla képes gondoskodni, sőt gyűlölte őt, mert az elvált férjére emlékeztette (elsőszülött volt a srác, a két öccsével normálisan bánt az anyjuk). Aztán persze jött egy nő, akinek nem voltak ilyen fenntartásai, hogy Csaba mit akar és mit nem és ő akart és szült neki gyereket. És persze Csaba örült a kisfiúnak.... És ma már én is örülök, hogy így történt.
Hát így megy ez. Valóban nem a tökéletes/jól működő családokba érkeznek a gyerekek, hanem oda, ahol szükség van rájuk.
Judit
Jó estét! : )
Mivel már nagyon zavar a tenyerem folyamatos izzadása és úgy érzem, nem tudok ura lenni ennek a folyamatnak, írnom kell... Remélem tud nekem valaki segíteni, ha mégsem, kiírtam magamból és talán fel tudom oldani...
Ha kilépek a lakásból, a megszokott környezetből, tenyerem eszeveszett izzadásba kezd, leginkább emberek között, járműveken, boltokban, bárhol, ahol emberekkel találkozom. Pedig szeretek emberekkel foglalkozni... a baj ott lehet, hogy nem tudom elfogadni magamat... pedig nem lenne okom rá. Önértékelési gondok... tisztában vagyok vele, ha felületesen is, de sejtem, csak megoldani nem tudom...ha rákoncentrálok, hogy ne izzadjon, persze, hogy ellenkező hatást érek el. Az a legrosszabb, mikor az ember érzi, hogy igen, most kezdődik a folyamat és nem tudsz ellene mit tenni... Párom kezét sem tudom megfogni, melytől még idegesebb leszek és még jobban izzad a tenyerem. Emlékszem, zongorázni is nehéz volt ilyen mancsokkal.. de csak.. válás után.. most gondolok bele. Életem töréspontja.. rendben, rájöttem.. de mit tegyek??? Édesanyám elég erős személyiség, nagymamám, aki a szerencsétlen balkezest látta bennem.. túl művész lélek vagyok..?! Nővérem, aki mindenben első volt.. túl magas a léc, melyet magamnak állítottam... Csak tudnám, mit tegyek... Bélbetegségemet leküzdöttem azzal, hogy egészségesnek vallottam magam és kifog rajtam egy tenyérizzadás...
Köszönöm, hogy írhattam : ) és köszönöm előre is a válaszokat, a segítséget!
"Jénai"
Szeretném a figyelmedbe ajánlani a következő blogot.
http://onmegvalositas.hu/blog/tete_89/panik
Szerintem ez nem véletlen egybeesés,hogy majdnem egyszerre írtatok hasonló problémáról.
Amikor elolvastam az írásodat ugyanez az érzésem volt ,hogy ez a pánik betegség egyik fajtája ami nálad van, mégpedig azért pánik,mert akkor jön elő,amikor elhagyod az otthonod.
A kézizzadás vegetatív neurózis következménye /legtöbbször/,ami sajnos az akaratunktól független dolog,nem tudjuk irányítani.
Persze ahogy leírod a problémáidat,van is ok rá bőven,hogy ez kiváltódjon.
Egyértelmű,hogy akkor szűnhet csak meg,ha ezeket a problémáidat szép sorjában feldolgozod.
Az oldalon is találsz ehhez segítséget a Sirály csomagokban.
Ezt a blogot azért linkeltem ide be neked,mert úgy gondolom,hasonló a kettőtök problémája ,és tudnátok egymásnak segíteni.
Üdvözlettel: Éva Christina
Köszönöm szépen!!! : )
Kedves Sanyi!
Problémám 1 éve áll fent.
Hányingerrel kezdődött, majd gyomorfájás és igen erős savtúltengés lett belőle.
Tükrözés eredménye: nyombél gyulladás és kisebb nyelőcső gyulladás.
Állandó gyomorfájás, bal oldali hasi fájdalmak, hányinger, gyomorszáj-nyelőcső fájás.
Elmondanád véleményed, hogy mit jelent ez, mert meg szeretnék gyógyulni.
Korábban soha nem voltak savas panaszaim.
Atlanta
Sziasztok!
Én csak annyit szeretnék tudni, hogy a veleszületett betegségnek milyen lelki oka van? Izületi rendellenességem van, merev a csípőm, térdem bokám. Nagyon szeretném tudni, hogy mégis miért kaptam ezt az "ajándékot", mert hiába próbálom, nem tudom annak felfogni. De ha tudnám az okát, vagy célját, talán könnyebb lenne.
Köszi
A hozott betegségekkel kapcsolatban van tapasztalatom, bár ez az "előző életből hoztad, mert ott csúnya voltál" dolog engem sem nyugtatott meg és nem segített a megoldásokhoz. Lehet, h az ok-keresést ily módon is lehet folytatni, és meglelni, sokak számára talán ez az egyetlen út. De én úgy látom, nem mindannyiunknak. Azt gondolom, inkább a pszichének, az elmének szükséges a magyarázat mindenképpen. Aminek meglátja az okát, értelmét látja kioltani, és ezzel már el is kezdtük a változtatást.
De változtatni (elindulni a gyógyulás útján) szerintem máshogy is lehet. Én azt az utat kezdtem el járni, és jelentem, eddig működött, hogy azt tudtam egyszer csak mondani: " felnőtt vagyok. Mindegy, milyen okok és kik által kaptam ezt a betegséget, immár az enyém, az életem része. A szüleim felneveltek, a felmenőim már nem élnek, és ha élnének sem kompetensek az én ügyemben. Mindegy ki akarta, a szellemem, az Isten, vagy ki (az tuti, hogy nem "én": vagyis ez életbeli egóm - ezért szenvedek tőle ), itt van velem. Ami azt jelenti, mégis, egyedül én vagyok kompetens a probléma megoldásában, és ha megkaptam, az erőt és képességeket is megkaptam, vagy az erőt és tudást, hogy megteremtsem azokat a képességeket, amelyek a problémám megoldásához vezetnek."
És igazam volt. Ez nekem elegendő volt az elinduláshoz, és egy hatalmas terhet sikerült is leraknom.
Most már tudom, h a betegséget, valóban, csak ajándéknak lehet felfogni, és valójában az is. Mert az élet osztja (az univerzális összefüggések, tágabb összefüggések, mint amit látni tudunk) a szerepeket, amit egy egy életben játszunk, és adja hozzá a "hozományt", jó és rossz dolgokat, ezen az egónak nincs esélye változtatni (azzal születsz, amivel születsz). Ezért nem is érdemes az egóval próbálkozni ezeket eltüntetni, ezektől megszabadulni. :) csak a szívvel, amely elfogad a letagadás helyett lehet a megoldásokat meglelni, eljutni arra a szintre, ahol ezek a dolgok előálltak, még az élet megkezdése előtt.. És pontosan ez által fedezhetjük fel azt az erőt, amelyet kibontani vagyunk képesek, és csakis akkor, ha elfogadtuk a helyzetet, és alázattal tesszük azt, amit a helyzet kíván, a gyógyulás felé. (nem amit az egó akar.)
Ez a sors (a szellem, az élet, az Univerzum törvényei, az "Isten akarata") elfogadása egyben.
És azért ajándék a betegség, mert azt a hatalmas szellemi erőt, tudatosságot és szeretet-képességet amit ez által az út által nyerünk (belső út), csakis így nyerhetjük meg, és csakis mi. :) Aki nem hordozza ezt a terhet, más jellegű tehetségeket, képességeket, erőt és tudást nyer. Ilyet, csak mi. :) Te, a te életed által, és így valójában így bonthatod ki a saját életed, saját maga tudatossága és elfogadása által.
Remélem, egy kicsit segítettem.
Namaszte.
Egy ismerősöm édesanyja skizofrén. Sok dolgot nem tudok róla, csak azt, hogy szülés után vált azzá.
Ez miért lehet? És Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy ne a gyógyszerektől élhessen normálisan?
Csodálkozom ,hogy a kezelőorvosa nem lépett annak idején ez ügyben,ahelyett,hogy teletömné ,,gyógyszerekkel". Főleg ,hogy tudott a kiváltó ok is. /Ilyenkor azért próbálkoznak terápiákkal./
Egy pszichiáter,vagy pszichológus még az egészségügyben is segíthetne ezen a problémán.
Vissza kéne vezetni a szüléséig,és ott megtalálnák azt a traumát ,ami kiváltotta nála az elmebeli elváltozást.
Valószínűleg nagyon nehéz szülése volt,és menekülésként,eshetett egy másik tudatállapotba.
Van már ÉBER hipnózis is,amivel vissza tudják vinni,és ami tulajdonképpen olyan ,mint egy vezetett meditáció.
Azért maradnék az egészségügynél /akár magán alapon is/,mert ezzel a diagnózissal nem hiszem, hogy más -nem egészségügyben dolgozó- terapeuta hozzányúlhatna.
Ami pedig a skizofrénnek minősített embereket illeti,sokszor nem is azok,csak mások. Másképp látják a világot,és ezt nem tudja az orvos hova tenni, ráhúzza a diagnózist,és gyógyszerekkel próbálja elnyomni a ,,másságot''.
Szóval látatlanban nehéz dió ez. Kéne keresni egy olyan pszichiátert,aki nem annyira ,,akadémikus":)
Vagyis nyitottabb az ,,alternatív" megoldásokra is.
Ha marad ez a gyógyszerezés, ,,zombiként'' fogja leélni az életét. Ez a megoldás,mindig a tehetetlenség kifejeződése. Csakhogy egy ember nem azért született erre a világra,hogy gyógyszerfüggőként végig vegetálja az életét.
A szülés után a hormonális és egyéb változások miatt nagyon sokan depresszióba esnek. Az is lehet, hogy ez mélyült el nála annyira súlyosan,hogy skizoid tünetekkel jár.
Én nem hagynám,hogy élete végéig gyógyszerekkel nyomják el a tüneteket,hanem keresnék egy jó szakembert. Már régen meg kellett volna tenni...
és ezért tenni is hajlandó , akkor próbálkozni kell számára rokonszenves gyógyítót keresni, megtudni tőle , hogy mit tud ajánlani , és végigcsinálni vele azt az utat , amin végigviszi . Utána próbálkozni újra ,ha mégse az ígért egészségi szint kerekedik ki az együttmunkálkodásból . Fontos , hogy olyan legyen akiben megbízik , és az ,hogy végigcsinálják azt ,amit ajánl . Üdvözlettel : felacso
Sziasztok!
Kislány korom óta ekcémával küszködök. Leginkább a térdhajlat alatt szokott előjönni, de volt már a karomon is.
Tudnátok adni egy útmutatást merre induljanak el a gyógyuláshoz vezető úton?
akkor az anyukád túlérzékenységét, még pedig a külvilággal szembeni túlérzékenységét vetted át.
A bőr választja el a fizikai testünket a külvilágtól. Ha az én-határok gyengék, a lelkünk van irritálva, ha a lelki ok kioldatlan marad áttevődik a tünet a fizikai testre.
A lelki okot feltétlen meg kell találni, mert felszabadít.
Ha a lelki ok ki lett oldva, utána javasolt egy alapos méregtelenítés, hogy a fizikai test öngyógyítási, tisztulási folyamata gyorsabban megvalósuljon.
A kérdés tehát mi irritál lelkileg?
Ki tudsz-e állni magadért?
A környezeted, a munkahely és a család tisztel-e?
Mennyit veszel magadra a túlzott elvárásokból és kritikákból?
Le tudod-e vezetni az ingerültségedet?
Lelki ok megtalálásában tudok segíteni, ha igénybe szeretnéd venni írj privátot.
sonshine@citromail.hu
Sziasztok!
14 éves koromig nagyon súlyos ekcémám volt, mindenféle nagyon erős krémeket kaptam rá, de igazából a dolog nem segített. Már kicsi gyerekkorom óta ez így volt. És valószínűleg tényleg az anyám miatt lett így, ő nagyon túlérzékeny és semmit sem tud egyedül megoldani (de ezt hagyjuk, mert hosszú és idegesítő történet) (megjegyzem, hogy a szüleinket is mi választjuk, tehát nyilván oka volt annak is ó, hogy őt választottam anyukámnak, nem hibáztatom most már őt)
Az orvosok nem tudtak segíteni és szerintük semmire nem voltam allergiás, de én a kis 10-12 éves agyammal rájöttem, hogy ha stresszelek rosszabb, és ha húst eszem és bármilyen állati eredetű fehérjét akkor is, de a hús volt a legrémesebb. Plusz csokoládé, fagyi, és egyéb finomságok.
Szóval a stressz + hús volt a borzasztó ötvözet. Nagyon ideges gyerek voltam, mindentől féltem és aggódtam mindenen kiskoromban és ráadásul még frusztrált is lettem a betegségemtől, mert mindenki csúfolt, nem csinálhattam azt, amit a többi normális gyerek (strandra menés, somlóigaluska evés stb)
14 éves koromban megismertem egy bioenergiával dolgozó szenzációs terapeutát. Itt elkezdődött a második életem. Ő kb 20 nap alatt elmúlasztotta a tüneteimet és én nem hittem el, ekkor kezdtem el olvasni és tanfolyamokra járni, kinyíltam a világra és az ezotériára. Ez az ember megmentett egy laza mozdulattal, neki ez gyerekjáték volt a többi nagyon beteg páciense mellett. Ő nemcsak meggyógyított, hanem el is magyarázta mi miért lett és ettől az egész sokkal nagyobb hatást is tett rám. Azóta vega vagyok (csak halat eszem néha) és gyakorlatilag tünetmentes. Egy-egy stresszesebb időszakban néha előjön egy emlékeztető foltocska a bőrömre, de mindig tudom, miért és mindig el is múlik nagyon hamar.
Nekem is írhatsz bátran, ha gondolod: zsuzsette@libero.it
azért fontos, hogy megtapasztalhassuk, ahogy Lezsu is írta, a betegség ajándékot rejt számunkra. Értünk jött létre.
Ezért a megoldás a megértés után a felszínre hozott érzés feldolgozása, a félelem feloldása, a szégyenérzetet érző belső gyermek elfogadása és szeretettel történő meggyógyítása.
A megértés az első lépés, azt követi az elfogadás, igen értem van. Tanít, mert erre van szükségem. Az utolsó lépés a szív nyitása után az eggyé válás a tanítással.
Végleges gyógyulás ekkor jöhet létre, a hála és a szeretet szintjén. A gyógyító, a lelki segítő fel tud emelni erre a rezgésre, hogy megtapasztald. Utána már kitörölhetetlenül beíródik a szándék, igen, ez az utam, magamnak is szeretném tudni megadni.
Az ekcéma lelki okairól már volt szó. Ezért még pár olyan dolgot említenék,ami szintén jelen van az ekcéma kialakulásánál.
Általában allergia váltja ki,ennek a következménye a viszkető bőrgyulladás. Legtöbbször élelmiszerre pl. tej,tojás,füstölt húsok. De lehet örökletes is, immun eredetű,vagy pszichoszomatikus is,vagy anyagcsere túlterheltsége,de valamilyen mérgezettség is,esetleg kontakt allergia,amit vegyszerek, kozmetikumok/tusfürdő...stb/ még rontanak...
Vagyis érdemes utána járni,hogy ezek közül konkrétan mi okozza az adott személynél a tüneteket.
Amit én tapasztaltam szinte minden ekcémás személynél,akit ismerek:
-A lelki okok egyértelműen,
-a stressz amire azonnal kijön,
-tej,tojás,zsíros sajtok,füstölt dolgok mindenkinél rontanak az állapoton.
Amivel viszont szépen karban lehet tartani külsőleg és belsőleg :
-Az omega 3-as olajok, halolaj, lenmagolaj,ligetszépe olaj! külsőleg is
-A cink nagyon fontos és a C ,E ,A, F vitaminok.
-A mosakodásnál figyelni kell,hogy ne szárítsuk tovább,ne legyenek illat-és színező anyagok.
Fenti olajokon kívül nagyon jó rá a Shea vaj /külsőleg/ és a Holt tengeri dolgok/fürdő is!/.
Van akinek segít a napfény,kevés szolárium,és a Bioptron lámpa mindenképpen.
Ezek tüneti kezelések,de ennél a kellemetlen ,viszkető bőrproblémánál fontos ez is. Legfontosabb viszont kideríteni a kiváltó okokat.