Fáj az egóm
Elvárás hegyek, kedvező előjelek, egyre nagyobb remények, ennek megfelelően nagy pofára esés, csalódás, fájdalom: Meditáció.
Első mondat: "fáj az egóm". Na gyerünk, hadd fájjon. Toltam ki, hatalmasodjon el, jöttek más életterületről hasonló szituációk, olyanok, amikben ugyanúgy EZT a fajta fájdalmat éltem meg... lám, én csinálom magamnak. Szedtem össze mindent ami kapcsolódik: imagináció nem nagyon hatott, másik élet fájdalmai annál inkább, gyerünk! Még még...
Amikor már teljesen kitöltött, hirtelen a köldökcsakrában valami nagyon tiszta érzés jelent meg. Egy olyan megkönnyebbülés, egy olyan fény, amitől teljesen ledöbbentem... hagytam hadd fájjon még ahol kell, középről meg elkezdett áradni ez a tiszta érzés... akkor jött egy látszólag ide nem illő mondat: "mi az a hülyeség, hogy az univerzum nem érti azt a szót, hogy nem?" és máris rá a válasz: "mert minden EGY". És onnantól kezdve nincs megkülönböztetés. Nincs nem... tehát az Isten bennem Itt gyökerezik. Itt találkozik a szeretetforrás és az Egység... nem kis gonosz egócsakra ez, hanem itt van A MINDEN!
Az hogy minden én... Pont az Egységtudatot takarjuk el a személyiségünkkel! Azzal hogy valakik akarunk lenni... ahogy akartam aznap. ...mennyire akartam... és egy szerencsétlen lettem, akinek semmi nem sikerült, sőt még azt is elrontotta, ami sikerülhetett volna, ha nem agonizál. Mélységes béke szállt meg. Lubickoltam benne, örültem, hogy kész is vagyok, vége a fájdalomnak.
Aztán visszaértem Pestre (mindez egy vonaton történt néhány napja) és jöttek a barátaim érdeklődni, hogy na mi volt, és ahogy jöttek ki a szavak a számon, hogy mégis mi volt... (pontosabban mi minden NEM volt, amit szerettem volna) minden egyes szóval csúsztam vissza a fájdalomba. Hiába egy futó felismerés, megkönnyebbülés, legyen akármilyen gyönyörű és felszabadító, bele kell menni. Nagy fájdalomba nagyon.
...az csak most ütött szöget a fejembe, hogy úgy tanultam az egységtudat a koronacsakrához tartozik... akkor hogy lehet hogy én manipurában éreztem...? Pusztán az önazonosítás miatt?
- Kirsikka blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
13 hozzászóláscsakrának teljesen nyitott, blokkmentes állapotban kell lennie a megvilágosodáshoz.
Amikor elkezdtem a szívnyitást, a szeretet energiát szinte követelőzően nyelte be a kettes csakra, jópár meditáció után jutott csak a szolárba.
Rengeteg ezo elmélet kering a csakrákról, hallgass arra, amit tapasztalsz.
"Elvárás hegyek, kedvező előjelek, egyre nagyobb remények, ennek megfelelően nagy pofáraesés, csalódás, fájdalom"
Azt hiszem, itt a kulcs, a kulcsod, mindannyiunk közös kulcsa, hogy "ennek megfelelően"...
Mert az ember néha természetesnek veszi és el is hiszi, hogy semmi sincs ingyen, és hogy domb után völgy, hegy után szakadék következik.
Csak amikor végleg megérik bennünk a felismerés, hogy mindent - jót.rosszat is - mi teremtünk magunknak, csak akkor élhetünk tartós örömben, boldogságban.
Szabad a választás...
Nem is értem igazán, hogy miért teremted oda magadnak minden vágyad mögé szinte kötelező elvárásként a felelősségre-vonást, a büntetést, mint a jó árát...
Miért olyan nehéz elhinni hogy minden értünk van, és hogy Ingyen is lehet? :))
Szerintem ha nem kapálózunk a rossz érzések ellen, hanem ugyanúgy belecsobbanunk mint a jóba, akkor válik elérhetővé az a középpont, ahonnan nézve "egy érzés nem több, mint egy érzés". Ezeknek a természete a hullámzás. Nem ragaszkodhatsz egyikhez se... pusztán mert egyszer jó volt.
Így van spiri élményekkel is, emberekkel is, meg ...talán mindennel. Amint ragaszkodni kezdünk jön az ébresztő pofon... ki mennyire ért a "szóból"... ezalkalommal nagyon ragaszkodtam, jó nagy felrázásra volt szükség számomra.
Én így látom, nem úgy, hogy büntetni akartam magam.
A semmibe kapaszkodtam... My sweet nothing
http://www.youtube.com/watch?v=rMIVXwG8DAo&feature=related
Kb 10 napja költöztem egy budai panellakásba. Csodás helyen van, van erkély, ami a budai hegyekre néz. Már első pillanatban elhatároztam, hogy fogok az erkélyen aludni. Aztán vagy hidegfront jött, vagy nem voltam itthon... kerek 10 napot vártam vele...
A függőágy az erkélyhez van méretezve. Felszereltem, kiakasztottam, rátelepedtem, kipenderültem, koppantam. :D
Naneee! Végülis alátettem a matracot, amin a szobámban alszom, hogy ha félálomban ilyesmi történik, ne a hideg kövön landoljak.
Csodálatos volt így elaludni... ahogy húzott le az álom magába, mélyültem bele, hogy 2 pici pöcök tart a világban... csillag- és felhőbámulás a semmiben lógva, egy 10emeletes kocka egyik pici NYITOTT zugában teljesen jelentéktelenül, utcazaj, ház többi zaja... megtelt a szívem hálával, meg ...megfogalmazhatatlan gyönyörűségekkel :)
úgy éreztem ezzel sokat teszek azoknak a dolgoknak az elengedéséért, amikről ez a blog szól.
Lassan rájöttem, hogy mozogni is enged a rendszer, nem kell hullapózban feküdnöm reggelig, mégis pirkadatkor már nehéz volt az u-alakban fekvés, úgyhogy lefordultam a matracra, és ott aludtam tovább. A hűvös reggeli szél ébresztett, és nagyon-nagyon boldog vagyok! ...igaz félórát zsinórban tüsszögtem, de mindenképp folytatom ezt a "bizalom-terápiát", azt hiszem sok mindenre jó lehet még. (pl. ragaszkodások elengedése, félelmek oldása, "valaki vagyok", "egyedül nem megy" berögződések oldása, bizonytalanság elfogadása, ősbizalom fejlesztése, irányítás elengedése, "Isten tenyerén vagyok"...:))))
Rég ébredtem már ilyen felszabadultan, szárnyalva, megtisztult érzéssel a lelkemben! :)
BOLDOG VAGYOK!!! :))))
és a megfelelő dal (csak sajnos 2 részletben, de ők Együtt EGYek :))
http://www.youtube.com/watch?v=cSeoVjpwmic&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=fyxTXLzTdjs&feature=related
Ez a kulcsa az egész függőágyasdinak. ...meg persze nem csak annak. :)
Ma is kihuppantam, és csúnyán meg is ütöttem magam... amikor viszont megvan a középpont, akkor egy pillanat alatt meditatív állapotba kerülök.
Remek gyakorlat! Aki teheti próbálja ki!
...hiszen ez a Te világod, amelyben magadnak teremtesz mindent...
Csak jelezni szerettem volna - "legfrissebb" tapasztalataim alapján - hogy másként is lehet, pl. úgy, hogy kilépünk a "valamit valamiért" elv alapján működő elvárásaink csapdájából.
Ehhez semmi más nem kell, mint elhinni, megtapasztalni magunkban, hogy minden jót és rosszat, minden élethelyzetet mi teremtünk magunk köré...
Attól még jöhet bármikor rossz érzés, hadd jöjjön, de már nem valaminek az elvárt ellentételezéseként, következményeként.
És ha így jön, akkor a felismerése után simán átengedhetjük magunkon anélkül, hogy belebonyolódnánk...:)
http://www.youtube.com/watch?v=biDL8luaVT8&feature=related
...eszembe jutott most hirtelen...
köszönöm Szeges, szép volt :)
Minden minőség megtalálható minden csakrában. Csak van, amelyikhez jobban kötődik, ahol könnyebb megtalálni azt.
Az egységtudat valóban a koronában, vagy a Binduban élhető át a legkönnyebben, de ha Neked most éppen a Manipur jutott el egy ezt megnyitó felismeréshez, akkor ezért élted át ott.
A felismeréseid egyébként nagyon szépek és tiszták. Így tovább! Jó látni a fejlődésed, ennek is biztosan meg lesz a gyümölcse.
"mert minden EGY". És onnantól kezdve nincs megkülönböztetés. Nincs nem... tehát az Isten bennem Itt gyökerezik. Itt találkozik a szeretetforrás és az Egység... nem kis gonosz egócsakra ez, hanem itt van A MINDEN! Az hogy minden én... Pont az Egységtudatot takarjuk el a személyiségünkkel! Azzal hogy valakik akarunk lenni... ahogy akartam aznap. ...mennyire akartam... és egy szerencsétlen lettem, akinek semmi nem sikerült, sőt még azt is elrontotta, ami sikerülhetett volna, ha nem agonizál. Mélységes béke szállt meg. Lubickoltam benne, örültem, hogy kész is vagyok, vége a fájdalomnak."
Drága Kirsikka!
Amit itt /a blogodban/ leírtál, az az Egységtudat csillogó logikája, mely ahhoz juttat el, hogy az egységben képes vagy felfogni az ellentéteket és az ellentmondásokat is egy teljességben.
Igen, mélységes békét hoz:-)
Egyszerű "titok" ez, melyet már 555 éve is megénekelt Villon.
Hallga csak, hallga!
http://www.youtube.com/watch?v=3KjEKSObwcQ&feature=related
Szomjan halok a forrás vize mellett;
Tűzben égek és mégis vacogok;
Parazsas kályhánál vad láz diderget;
Hazám földjén is száműzött vagyok;
Csupasz féreg, díszes talárt kapok;
Hitetlen várok, sírva nevetek;
Az biztat, ami tegnap tönkretett;
Vig dáridó bennem a bosszúság;
Úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;
Befogad és kitaszít a világ.
Nem biztos csak a kétes a szememnek
S ami világos, mint a nap: titok;
Hiszek a véletlennek, hirtelennek,
S gyanúm az igaz körül sompolyog;
Mindig nyerek és vesztes maradok;
Fektemben is fölbukás fenyeget;
Van pénzem, s egy vasat se keresek,
És reggel köszönök jó éjszakát;
Várom, senkitől, örökségemet;
Befogad és kitaszít a világ.
Semmit se bánok, s ami sose kellett,
Kínnal mégis csak olyat hajszolok;
Csalánnal a szeretet szava ver meg,
S ha igaz szólt, azt hiszem, ugratott;
Barátom, aki elhiteti, hogy
Hattyúk csapata a varjú-sereg;
Igazság és hazugság egyre-megy,
És elhiszem, hogy segít, aki árt;
Mindent megőrzök s mindent feledek:
Befogad és kitaszít a világ.
AJÁNLÁS
Herceg, kegyes jóságod lássa meg:
Nincs eszem, s a tudásom rengeteg.
Lázongva vallok törvényt és szabályt.
S most mi jön? Várom a pályabéremet,
Mert befogad s kitaszít a világ.
(Francois Villon: Ellentétek)
Ölel: szeklice
:) eszembe nem jutott volna így értelmezni ezt a verset.... hallgatva is egész más energiákat éreztem rajta, de MINDenEGY. ...Főleg az ellentétek! :D
Szóval köszönöm szépen!
...érlelődnek a dolgok.
Viharosan! :)
Szerintem univerzum és az Isten nem hülye, és természetesen érti azt, hogy a nem mit jelent a dualitás világában, mit jelent nekünk, embereknek. Egyébként a köldökcsakrán keresztül alakítunk ki kívánatos és nem kívánatos éteri kötelékekeket másokkal, elsőként édesanyánkkal. Aztán előfordul, hogy ezeken keresztül másokat táplálunk, vagy mások töltik belénk esetlegesen 'negatív', kellemetlen energiáikat. Az idézőjel fontos.
Ott a Forrás... :) a szív legmélyén az egó (öntudat) legtetején :)