Azt mondták rá, naiv, ezzel sehogy sem tudott megbarátkozni. Általában megbízott az emberekben, időnként túlzásba vitte.
Mikor tornászni ment akkor az óráját nem tette a zárható fiókba, eddig soha nem lopták el, miért most, ő sem lop, na igaz, hogy a börtönök nem üresek, de gondolta vele ilyen nem fordulhat elő.
De előfordult, elveszett a szép órája, amit még a férjétől kapott valamilyen neves alkalomra. Azt gondolta, ez azt jelenti, ne foglalkozz az idővel, az idő múlásával, igy aztán nem hordta másik óráját sem.