Uncategorized

A piacról hazafelé sétálva, az egyik kereszteződésben belebotlottam egy kerékpáros fickóba, aki igen hevesen szidta az autósokat, hogy azok mennyire figyelmetlenek, és akár még el is ütnék, ha Ő nem vigyázna magára!
Próbált engem is bevonni a játékába, hogy szidjuk együtt az autósokat, de én inkább tovább álltam és csak utána gondolkodtam el azon, hogy vajon mi is volt ennek a közjátéknak az értelme, a jelentése?

Először arra gondoltam, hogy szegény fickó, láthatná pozitívan, vagy reálisan is a világot, ehelyett csak a negatívumokat látja. Biztosan annyi rossz tapasztalata volt már az életben, hogy emiatt elvesztette a pozitív látásmódját, már képtelen hinni az emberek jóságában, az autóvezetők előzékenységében.
Már majdnem megsajnáltam szegény párát, amikor valahonnan beugrott, hogy nála ez nem a rossz tapasztalatokból alakult ki, hanem Ő maga alakította úgy a látásmódját, az életét, hogy abból az egojának nyeresége legyen!

De mit nyerhet vele az ember, ha mások csak bántják, rosszul bánnak vele?

Mikor kezünkben tarjuk csodálatos újszülöttünket, talán nem is sejtjük, mekkora belső munka veszi kezdetét!

Mindannyian, akik spiritualitás, ezotéria, metafizikai iránt érdeklődünk, tudjuk, hogy a szellemiségünk, lelkünk nem tűnik el a testünk halálával, hogy ez a finomabb, láthatatlan – mondjuk úgy – létsík folyamatos. Jöttünk valahonnan, valamiből és egy részünk mintha már ősidők óta létezne, és tovább él – jóval tovább egy emberöltőnél, örökké, mint a folyton táguló világegyetem.

Hogyan tágulhat az, amit végtelennek képzelünk?

Ember és ember között kapcsolat van. Mindegyikünk élete valamely módon összefonódik. A kapcsolatok pedig folyton születnek, alakulnak, elmélyülnek, és nagyon sokszor megfakulnak, olykor pedig szerte is foszlanak.

De, ha odafigyelsz, meglátod, hogy azok a kötelékek, amelyben az ember az Embert keresi a másikban, soha fel nem bomlanak. Hogy miért mondom ezt? Mert az Ember, nem tulajdonság-halmaz, nem a vágyak lidérce vagy szavak által meghatározott „egyén”, sem pedig érzelmeinek, gondolatainak összessége.

Azt mondják, a halál utáni pokolra kerülés „mindössze” annyit jelent, hogy a halálunk utáni pillanatban lehetőségünk nyílik áttekinteni az életünket úgy, hogy intenzíven átélünk mindent, amit viselkedésünkkel más embereknek okoztunk. És ha inkább fájdalmat és bánatot okoztunk, az duplán fáj: egyrészt átéljük a másik szenvedését, másrészt a rettenetes szégyent, amit a fölött érzünk, hogy ezt tettük.

A welness passzív kikapcsolódása helyett, a selfness arra ösztönöz, hogy személyiségünket fejlesszük. Az életünk minőségi változását csak mi tehetjük meg. Önismerettel, belső munkával.
A külső segítség az utat, a módszereket mutatja meg. Elengedhetetlen a saját munka, de elengedhetetlen tudni, hogy milyen utak vannak az önismeretre.

A selfness megfogalmazója a német Matthias Horx szerint napjainkban egyre nagyobb az igény az önfejlesztésre. Szerinte ezt a kompetenciát folyamatában lehet elsajátítani.

Ez egy lineáris fejlődés.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legény, Jánoska volt a neve. Szülei régen meghaltak, és nem hagytak rá egyebet, csak egy kicsi viskót, kevéske földet és néhány csirkét. Haragudott is a legény a szüleire emiatt, bezzeg a szomszéd fiúnak mindene megvolt: háza jószágai, hatalmas termőföldje. Hosszú évekig tengődött Jánoska, akármibe fogott, semmi nem sikerült, úgy tűnt, elhagyta a szerencséje.

Korszakok változásával változott a halálhoz, halottakhoz való hozzáállásunk is. Egészen a XX. században bekövetkező tudományos-technikai forradalom idejéig a lét természetes részeként tekintettünk rá. Azonban az orvostudomány olyan mértékben kezdett fejlődni, hogy az a benyomásunk támadhatott, uralni tudjuk ezt az életterületet is. Ez a hit elbizakodottá tett minket, és a halál témáját kezdtük kizárni a tudatunkból.

A családfelállítás nem hagyományos értelemben vett terápia, hanem inkább módszer, ugyanis nem csinál senki semmit. A változást az okozza, hogy az ember találkozik a valósággal. A valóságnak azzal a részével, ami abban a helyzetben a legfontosabb. A hatást ez váltja ki.

A böjt egy évezredes hagyomány, mely valamennyi egyházban megtalálható. A böjti időszakban – mely a katolikus egyházban a hamvazószerdától húsvétig tartó 40 napos időszak – teljesen, vagy részlegesen tartózkodunk a szilárd ételek fogyasztásától.

A rendszeres böjtölés az egyik legjobb egészségmegőrző módszer. Tehermentesíti az emésztőrendszert, így a szilárd táplálék emésztéséhez szükséges energia a regenerációra fordítódik, így erősítve a salaktalanítás és ezáltal a gyógyulás folyamatát.