Munkácsi Mihály: Rőzsehordó c. festményén az erdei út szélén ülő, piros fejkendős, fáradt mozdulatú asszony, hátán rőzseköteggel. A mélyzöld erdő előtere rózsaszín-sárgás, agyagos utat mutat, amely nehezen járható.
Ezt a képet kapcsolnám azokhoz a dolgainkhoz, amikor önmagunk ellen és a természet ellen haladunk.
Az ember eredendően békés, boldog, szeretetteli lény, aki örömre született.
S ha ez az igazság, akkor miért olyan nehéz nekünk a békesség, a boldogság, az önmagunk szeretete?
Úgy gondolom azért, mert valami belűlről akadályozza azt, hogy mindezt megéljük. Az akadályozó lehet téves hitrendszer, rossz tapasztalatok sokasága, tudat alatti megrögzött minták, mások rólunk alkotott gondolatai, ítéletei… stb.
Időről időre meghallgatom Sanyi Szeretet, elfogadás medijét. Dolgozom magamon, de szeretnék még többet tenni, mivel az eredmény még mindig lehangoló.
Mától kezdve egy szellemi gyakorlatot tűztem magam elé: egy általam előre meghatározott időpontban (legalább egy nap kétszer-háromszor) megállok a ténykedésemben és szeretettel megsímogatom magam (hajam, arcom, vagy bárhol) és szeretettel gondolok magamra, s végiggondolom, hogy mi adott örömöt az elmúlt pár órában.
Nos, az eredmény önmagáért beszél: ez még nagyon nem megy nekem:(
Ezen elgondolkodom, miért olyan nehéz önmagunkat szeretni. Miért könnyebb a szeretteimet szeretnem mint önmagamat? Miért csak rajtuk keresztül áramolhat az életembe a szeretet? Közvetlenül – önmagamtól önmagamnak – miért nem tudom ugyanezt megadni, holott tudati szinten tudom, hogy megérdemlem.
Ki érti ezt?
idézet
Tíz út önmagad szeretetéhez:
1. Az első és legfontosabb dolog, hogy ne becsméreld magad. Az önkritika veszélyes! Ha elhitetjük magunkkal, hogy jók vagyunk, bármi történjék is, könnyen tudunk változtatni az életünkön. Akkor ütközünk a legtöbb nehézségbe, mikor hibát keresünk magunkban. Mindnyájan változunk –kivétel nélkül valamennyien. minden nap egy új nap, s mi kicsit mindig másképp csináljuk a dolgokat, mint előző nap tettük. Erőnk azon képességünkben rejlik, hogy tudunk alkalmazkodni: együtt alakulunk és változunk a folyton megújuló élettel.
2. Föl kell hagynunk önmagunk riogatásával is. Sokunkat ijesztő gondolatok tartanak rettegésben, és sötétebben látjuk a dolgokat, mint amilyenek.
A beteg emberek gyakran fantáziálnak. Rögtön a legrosszabbat képzelik, vagy máris saját temetésüket tervezgetik. Teljesen elhagyják magukat, és feladják a reményt.
Kapcsolatainkban is könnyen a destruktív képzelődés hibájába esünk. valaki elmarad mellőlünk, s mi azonnal arra gondolunk, hogy nem vagyunk szeretetre méltók, és már soha többé nem lesz senkink.
Az állásunkkal szintén ez a helyzet. Egy kolléga elejtett megjegyzéséből arra következtetünk, hogy ki fognak rúgni.
Ha azt tapasztalod, hogy folyton egy negatív képzet vagy szorongató helyzet jár a fejedben, helyettesítsd azt egy számodra kellemes képpel.
3. A következő feltétel: légy gyöngéd, kedves és türelmes magadhoz. A türelmetlenség ellenszegülés a tanulásnak. Anélkül akarjuk megkapni a válaszokat, hogy megtanulnánk a leckét, vagy megtennénk a szükséges lépéseket.
4. Muszáj megtanulnunk gyöngéden bánni elménkkel. Ne gyűlöljük magunkat, amiért negatív gondolataink vannak. Fölfoghatjuk úgy is, hogy azok inkább fölemelnek, semmint visszadobnának. Nem kell hibáztatnunk magunkat negatív élményeinkért sem. Ezekből az élményekből gyűjthetjük a legtöbb tapasztalatot. Akkor bánunk jól magunkkal, ha nem hibáztatjuk, kárhoztatjuk, büntetjük és gyötörjük magunkat.
5. A következő lépés: dicsérd magad. A kritika letöri az önbizalmat, míg a dicséret szárnyakat ad neki. Kezd apró dolgokkal. Mondd magadnak, hogy csodálatos vagy. Ha egyszer megteszed, aztán soha többet, akkor nem lesz hatása. Még ha csak egy-egy percet is szánsz erre, de ne hagyd abba. Ha legközelebb valamin újba, szokatlanba kezdesz, vagy olyasmit tanulsz, amiben még nem vagy járatos, légy türelmes magaddal szemben.
6. Ha szereted önmagad, jót akarsz magadnak. Fordulj barátaidhoz, és engedd, hogy segítsenek. Akkor vagy igazán erős, ha mersz segítséget kérni, amikor szükséged van arra. Ha legközelebb erődet meghaladó problémával kerülsz szembe, ahelyett, hogy mérges lennél magadra, amiért egyedül nem boldogulsz vele, inkább kérj segítséget.
7. Szeresd rossz tulajdonságaidat. Ezek is a te teremtményeid. Te is, én is döntöttünk már rosszul, s ha kitartóan büntetjük önmagunkat, idővel úgy hozzászokunk, hogy nagyon nehéz lesz megválnunk tőle, és jobb döntéseket hoznunk. bármilyen kellemetlen helyzetben találod is magad, ennek oka van; különben nem sodródtál volna bele. Meg kell értsük, hogy bármilyen nehézségünk vagy gondunk támad, mi magunk hívtuk létre azt, hogy bizonyos helyzetekben eligazodjunk. Ezt fölismerve, rálelhetünk igényeink kielégítésének jótékony eszközére.
8. Viseld gondját a testednek. Tekintsd szép háznak, amely egy darabig otthont ad neked.
9. A tükör előtt végzett gyakorlatok fontossága. A tükör előtti munkát sokféleképpen végezhetjük. Pl.: reggel a tükörbe nézünk és kijelentjük: „Szeretlek! Mit tehetek ma érted? Hogyan tehetnélek boldoggá?” Figyelj a belső hangodra, és kövesd utasításait. Kezdetben talán még nem kapsz üzeneteket, mert túlságosan hozzászoktál önmagad dorgálásához, és képtelen vagy szeretettel fordulni magadhoz.
Ha kellemetlenség ér a nap folyamán, menj oda a tükörhöz, és mondd: „Én, azért szeretlek.”
Ha valami kellemes dolog történik veled, állj a tükör elé, és mondd: „Köszönöm.” Légy hálás, amiért ilyen csodálatos élményben részesítetted magad.
10. Végül, szeresd önmagadat most – ne várd, hogy az érzés magától jöjjön. Ha elégedett tudsz lenni magaddal, ha szeretni és becsülni tudod önmagadat most, akkor amint valami jó történik veled, képes leszel élvezni azt. Ha egyszer megtanulod szeretni önmagadat, a többi embert is szereted és elfogadod. Ha egy önfejű emberrel hoz össze a sors, aki nem hajlandó fejlődni, kell annyira szeretned magadat, hogy felszámolod ezt a kapcsolatot.
Csodálatos, ahogy a szeretet általunk kibocsátott rezgései vonzzák hozzánk a melegszívű embereket.
SZERINTEM AZÉRT JÖTTÜNK E FÖLDRE, HOGY KIBONTAKOZTASSUK MAGUNKBAN A FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETETET. EZ PEDIG ÖNMAGUNK ELFOGADÁSÁVAL ÉS SZERETETÉVEL KEZDŐDIK.
Louise l. Hay: Az erő benned van (részlet)
nem az a lényeg mit irsz, hanem hogy mit csinálsz
Louise L. Hay egy csodálatos asszony és a története is pédaértékű. Ahhoz, hogy a könyvében leírtakat valaki úgy is tudja megélni, ahhoz olyan kitartással és főleg saját magához való kíméletlen őszinteséggel is kell bírni. Hay nem önömlengést vár tőlünk, hanem feltétel nélküli egyenességet, amihez hozzátartozik mindenfajta tulajdonságaink elismerése is. Nem kerevendő össze, az öntömjénezés, a kritika nélküli önismerettel és a Hay-i út, a „mindent megcsinálhatok”-kal.
Leírni valóban könnyű és felmentő ezeket a sorokat, a kérdés, hogy mit csinálsz nap mint nap. Ez így a szövegkörnyezetéből kivéve, olyan mint egy felmentő sereg depressziósoknak. Ha valaki csak ennek alapján elindul rajta, akkor valószínű nemsokára az is lesz.
Ehhez komoly munka tartozik, amit nem lehet megkerülni, sőt enélkül el sem lehet jutni ezeknek a gondolatoknak a valódi értelméhez.
Javaslom inkább az egész könyvet elolvasni, akkor kevésbé lesz valaki önszerető szókép.
Vajon melyikünk mennyit gyakarol ebből valójában?!
ebben igazad vagyon
„Kérdés, mit csinálsz nap mint nap”… hmmm! ez valóban jó kérdés! Mármint az, hogy mi mindenen hagyom pörögni a gondolataimat… nos erre tudatosan figyelni fogok, még inkább, mint eddig. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet!
A komoly munka nálam sajna azt jelenti, hogy másokkal (akiket szeretek meg főleg) elnéző és toleráns vagyok, önmagammal meg az esetek nagy többségében túl szigorú. Márpedig ez így ugyanolyan „káros”, mintha minden alól felmenteném magam (ilyen emberrel is találkoztam)
egy rövidebb idézet
„I am worth loving. I do not have to earn love. I am lovable because I exist. Others reflect the love I have for myself.” Louise L. Hay
idézet
Tíz út önmagad szeretetéhez:
1. Az első és legfontosabb dolog, hogy ne becsméreld magad. Az önkritika veszélyes! Ha elhitetjük magunkkal, hogy jók vagyunk, bármi történjék is, könnyen tudunk változtatni az életünkön. Akkor ütközünk a legtöbb nehézségbe, mikor hibát keresünk magunkban. Mindnyájan változunk –kivétel nélkül valamennyien. minden nap egy új nap, s mi kicsit mindig másképp csináljuk a dolgokat, mint előző nap tettük. Erőnk azon képességünkben rejlik, hogy tudunk alkalmazkodni: együtt alakulunk és változunk a folyton megújuló élettel.
2. Föl kell hagynunk önmagunk riogatásával is. Sokunkat ijesztő gondolatok tartanak rettegésben, és sötétebben látjuk a dolgokat, mint amilyenek.
A beteg emberek gyakran fantáziálnak. Rögtön a legrosszabbat képzelik, vagy máris saját temetésüket tervezgetik. Teljesen elhagyják magukat, és feladják a reményt.
Kapcsolatainkban is könnyen a destruktív képzelődés hibájába esünk. valaki elmarad mellőlünk, s mi azonnal arra gondolunk, hogy nem vagyunk szeretetre méltók, és már soha többé nem lesz senkink.
Az állásunkkal szintén ez a helyzet. Egy kolléga elejtett megjegyzéséből arra következtetünk, hogy ki fognak rúgni.
Ha azt tapasztalod, hogy folyton egy negatív képzet vagy szorongató helyzet jár a fejedben, helyettesítsd azt egy számodra kellemes képpel.
3. A következő feltétel: légy gyöngéd, kedves és türelmes magadhoz. A türelmetlenség ellenszegülés a tanulásnak. Anélkül akarjuk megkapni a válaszokat, hogy megtanulnánk a leckét, vagy megtennénk a szükséges lépéseket.
4. Muszáj megtanulnunk gyöngéden bánni elménkkel. Ne gyűlöljük magunkat, amiért negatív gondolataink vannak. Fölfoghatjuk úgy is, hogy azok inkább fölemelnek, semmint visszadobnának. Nem kell hibáztatnunk magunkat negatív élményeinkért sem. Ezekből az élményekből gyűjthetjük a legtöbb tapasztalatot. Akkor bánunk jól magunkkal, ha nem hibáztatjuk, kárhoztatjuk, büntetjük és gyötörjük magunkat.
5. A következő lépés: dicsérd magad. A kritika letöri az önbizalmat, míg a dicséret szárnyakat ad neki. Kezd apró dolgokkal. Mondd magadnak, hogy csodálatos vagy. Ha egyszer megteszed, aztán soha többet, akkor nem lesz hatása. Még ha csak egy-egy percet is szánsz erre, de ne hagyd abba. Ha legközelebb valamin újba, szokatlanba kezdesz, vagy olyasmit tanulsz, amiben még nem vagy járatos, légy türelmes magaddal szemben.
6. Ha szereted önmagad, jót akarsz magadnak. Fordulj barátaidhoz, és engedd, hogy segítsenek. Akkor vagy igazán erős, ha mersz segítséget kérni, amikor szükséged van arra. Ha legközelebb erődet meghaladó problémával kerülsz szembe, ahelyett, hogy mérges lennél magadra, amiért egyedül nem boldogulsz vele, inkább kérj segítséget.
7. Szeresd rossz tulajdonságaidat. Ezek is a te teremtményeid. Te is, én is döntöttünk már rosszul, s ha kitartóan büntetjük önmagunkat, idővel úgy hozzászokunk, hogy nagyon nehéz lesz megválnunk tőle, és jobb döntéseket hoznunk. bármilyen kellemetlen helyzetben találod is magad, ennek oka van; különben nem sodródtál volna bele. Meg kell értsük, hogy bármilyen nehézségünk vagy gondunk támad, mi magunk hívtuk létre azt, hogy bizonyos helyzetekben eligazodjunk. Ezt fölismerve, rálelhetünk igényeink kielégítésének jótékony eszközére.
8. Viseld gondját a testednek. Tekintsd szép háznak, amely egy darabig otthont ad neked.
9. A tükör előtt végzett gyakorlatok fontossága. A tükör előtti munkát sokféleképpen végezhetjük. Pl.: reggel a tükörbe nézünk és kijelentjük: „Szeretlek! Mit tehetek ma érted? Hogyan tehetnélek boldoggá?” Figyelj a belső hangodra, és kövesd utasításait. Kezdetben talán még nem kapsz üzeneteket, mert túlságosan hozzászoktál önmagad dorgálásához, és képtelen vagy szeretettel fordulni magadhoz.
Ha kellemetlenség ér a nap folyamán, menj oda a tükörhöz, és mondd: „Én, azért szeretlek.”
Ha valami kellemes dolog történik veled, állj a tükör elé, és mondd: „Köszönöm.” Légy hálás, amiért ilyen csodálatos élményben részesítetted magad.
10. Végül, szeresd önmagadat most – ne várd, hogy az érzés magától jöjjön. Ha elégedett tudsz lenni magaddal, ha szeretni és becsülni tudod önmagadat most, akkor amint valami jó történik veled, képes leszel élvezni azt. Ha egyszer megtanulod szeretni önmagadat, a többi embert is szereted és elfogadod. Ha egy önfejű emberrel hoz össze a sors, aki nem hajlandó fejlődni, kell annyira szeretned magadat, hogy felszámolod ezt a kapcsolatot.
Csodálatos, ahogy a szeretet általunk kibocsátott rezgései vonzzák hozzánk a melegszívű embereket.
SZERINTEM AZÉRT JÖTTÜNK E FÖLDRE, HOGY KIBONTAKOZTASSUK MAGUNKBAN A FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETETET. EZ PEDIG ÖNMAGUNK ELFOGADÁSÁVAL ÉS SZERETETÉVEL KEZDŐDIK.
Louise l. Hay: Az erő benned van (részlet)
nem az a lényeg mit irsz, hanem hogy mit csinálsz
Louise L. Hay egy csodálatos asszony és a története is pédaértékű. Ahhoz, hogy a könyvében leírtakat valaki úgy is tudja megélni, ahhoz olyan kitartással és főleg saját magához való kíméletlen őszinteséggel is kell bírni. Hay nem önömlengést vár tőlünk, hanem feltétel nélküli egyenességet, amihez hozzátartozik mindenfajta tulajdonságaink elismerése is. Nem kerevendő össze, az öntömjénezés, a kritika nélküli önismerettel és a Hay-i út, a „mindent megcsinálhatok”-kal.
Leírni valóban könnyű és felmentő ezeket a sorokat, a kérdés, hogy mit csinálsz nap mint nap. Ez így a szövegkörnyezetéből kivéve, olyan mint egy felmentő sereg depressziósoknak. Ha valaki csak ennek alapján elindul rajta, akkor valószínű nemsokára az is lesz.
Ehhez komoly munka tartozik, amit nem lehet megkerülni, sőt enélkül el sem lehet jutni ezeknek a gondolatoknak a valódi értelméhez.
Javaslom inkább az egész könyvet elolvasni, akkor kevésbé lesz valaki önszerető szókép.
Vajon melyikünk mennyit gyakarol ebből valójában?!
ebben igazad vagyon
„Kérdés, mit csinálsz nap mint nap”… hmmm! ez valóban jó kérdés! Mármint az, hogy mi mindenen hagyom pörögni a gondolataimat… nos erre tudatosan figyelni fogok, még inkább, mint eddig. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet!
A komoly munka nálam sajna azt jelenti, hogy másokkal (akiket szeretek meg főleg) elnéző és toleráns vagyok, önmagammal meg az esetek nagy többségében túl szigorú. Márpedig ez így ugyanolyan „káros”, mintha minden alól felmenteném magam (ilyen emberrel is találkoztam)
egy rövidebb idézet
„I am worth loving. I do not have to earn love. I am lovable because I exist. Others reflect the love I have for myself.” Louise L. Hay
Azt lehet érdemes végiggondolni: muszáj „tökéletesnek” lenni? 🙂
Azt lehet érdemes végiggondolni: muszáj „tökéletesnek” lenni? 🙂 Tudatlanságból, tapasztalatlanságból mindenki követ el hibákat (de még ez is relatív lehet, hogy mi számít hibának, legalábbis én csak azt tekintem igazán hibának, ha valaki bánt valakit). A belső fény mindenkiben ott van, tehát önmagunkban is. Tudunk szeretni, egy csomó jót tenni… Ami pedig még hiányosságnak tűnik, azt az élete során úgyis megtanulhatja az ember. Élni, szeretni, és a többi jön magától, a tudás, tapasztalatok jönnek, nem kell gyorsan, hanem mikor szükség van rá épp, és ahogy így szabadon szárnyal az ember, úgy szereti és elfogadja önmagát is. Szerintem nem kell vágyni az akkora nagy „tökéletességre”. Biztos, hogy annyira cél az az életben? 🙂 Ha ebbe belegondol az ember, akkor tudja: nincs miért lenézze önmagát vagy bárkit. 🙂 Csak mert nem tudunk mindent, csak mert vannak megoldandó problémák, még nem vagyunk kevesebbek. 🙂 Az is lehet, hogy nem kell annyira befelé nézni, csak élni, szeretni, törődni a környezetünkkel, és így közben látni fogjuk saját fényünket is. Legalábbis nekem ez működik.
Szerintem ide is kapcsolódhat ez a dal:
http://www.youtube.com/watch?v=BFJx-Aw4KcQ 🙂 (Oroszlánkirály2-ből: Ő benned él)
Amúgy tudom, könnyű ezekről beszélni… Azt a legkönnyebb, úgyhogy most én nagyon könnyen ugatok itt, pedig nekem is van küzdenivalóm, ahogy sokunknak…. 🙂
KatiPotter
Köszi a válaszod, meg a dalt az Oroszlánkirályból, írtó aranyos.
A saját belső fényünk megtapasztalása is egyfajta szeretet lehet, ebben lehet igazság.
Nem gondolnám, hogy a tökéletességre törekvés, vagy valami extra érzés az elvárásom.
Hisz csupán csak annyit szeretnék, hogy annyit törődjek magammal, mint bárki mással a szeretteim közül, hogy annyira tudjak magamról gondoskodni, mint bárki mással a szeretteim közül, hogy annyira legyek fontos önmagamnak, mint amennyire az a személy fontos nekem, akit szeretek.
Az az igazság, hogy a következő időpontot ugyanúgy elszúrtam,… ami valami olyasmit jelent, hogy annyira nagy a belső tiltakozásom, hogy megcsinálni sem tudom…
Lehetséges, hogy – csupa önszeretetből:) – átteszem ezt a dolgot inkább egy másik időpontra, ami alkalmasabb a mostaninál…
…Azután meg majd egyszer az is csak kiderül, hogy én itt mire kapok/kaptam most felhívást az élettől:)
Egy gyönyörű, inspiráló videó az önmagunk szeretetteli elfogadásáról:
http://www.youtube.com/watch?v=dsJKxFOgzdo
Kedves KatiPotter!
Írj valamit magadról, mi újság a vizsgáiddal, hogy megy a tanulás, hogy vagy? hogy telnek napjaid?
Vagy egyszerűen csak arról, hogy mi foglalkoztat leginkább? Puszi: M.
A videót most néztem, nagyon tetszik, köszönöm. 🙂
A videót most néztem, nagyon tetszik, köszönöm. 🙂
Michaelita, most jobban értem: biztos, hogy menni fog, és lehet,
Michaelita, most jobban értem: biztos, hogy menni fog, és lehet, hogy tényleg az alkalmas időt kell kivárni, mert akkor csak erőltetés van belőle, vagyis nekem úgy könnyebb, ha mindennek kivárom a megfelelő idejét.
Köszönöm, a napok mostanában nagyjából jól telnek :), bár azért nem minden rózsás, valahogy muszáj lesz vele megküzdeni. A szakdolgozatomban van egy kis elakadásom források hiányában, eléggé olyan a témám, amit még kevesen kutattak, de remélem, a végére meglesz. Az akarat megvan, forrás még kevés, de remélem megoldom.:) Kicsit félek a vizsgáktól, aminél szintén az a baj, hogy összevissza vannak a régebbi tananyagok, jó nagy bennük a káosz, de majd csak összeszedem. Na semmi sem könnyű, úgyhogy félek is, de még van idő rendbe tennem szerencsére. Amúgy elég izgulós vagyok, mindig is ilyen voltam vizsgák és hasonlók előtt:) És már alig várom, hogy legyen rendszeres munkám, valami aktív. A tanulás már eléggé egyoldalú, és nem aktív tevékenység, és nem ad igazából már örömet, csak muszáj, erőltetnem kell (van, amikor tényleg kénytelenek vagyunk erőltetni egy dolgot a cél érdekében). Ami leginkább foglakoztat most érzéseimmel is: a barátaim. 🙂 Zajlik körülöttünk az élet.:)
KatiPotter
Szerintem írd meg a szakdoli témádat itt. Ennyi ember közül, hátha valaki tud valami jó kis elindulási lehetőséget vagy ötletet a források megkereséséhez, vagy egyéb ötleteket. Sose lehet tudni…
Az izgulást nagyon is értem, én is vizsgadrukkos voltam és maradtam a mai napig:) De érdekes módon valahol inspirált is ez az érzés belülről.
Ha a tanulás felé több szeretettel tudnál fordulni, – és nem az erőltetésnek a gondolatával telítenéd magad – akkor hatékonyabban menne. Valamelyik régi (görög v. római) filozófus mondta, hogy belső összefüggés van a szeretet és a hatékonyság között, mert amit szeretünk azt könnyebben, gyorsabban és hatékonyabban tudjuk csinálni, s ez még inkább igaz a tanulásra.
Ez igaz. 🙂 A gond az, hogy hosszú évek óta szinte csak tanulás
Ez igaz. 🙂 A gond az, hogy hosszú évek óta szinte csak tanulás a munkám, és egy idő után ez nem olyan jó. De szerencsére már nincs sok hátra ebből az időszakból, addig kibírom. 🙂 De ettől érdekel, amiket tanulok, vagyis a nagy része. Csak már fárasztó maga a folyamatos tanulás. Nem tölt fel, de egy aktív munka igen. Köszönöm a tanácsot, és a lehetőséget itt a blogodban: a témám az Upponyi-hegység geokémiai összetételével, és a mellette levő Lázbérci-víztározóval kapcsolatos, lényegében hogy milyen hatással vannak a hegység kőzetei a víz oldott anyagainak az összetételére és hasonlók, van-e valami, amit ki kell vonni. Régen ott vasércbánya volt, jelentős a mangánérc, de szerencsére nem annyira egyik sem, hogy megpróbálják bányászni (mert akkor ott lenne egy ronda bánya, de ma már szép erdők vannak ott és a terület tájvédelmi körzet). Állítólag uránérc bányászatával is megpróbálkoztak, de szerencsére az sincs olyan koncentrációban (valamennyi tényleg van), hogy érdemes lenne. Viszont, mivel a falunk, Dédestapolcsány mellett van az egész, érdekel a terület geokémiai szempontból, és környezeti szempontból. 🙂 A Lázbérci-víztározóról várok most anyagot, azt ígérte ismerősöm, hogy fog adni nemsokára. Holnap pedig a Földtani Intézetbe megyek, hátha találok még valamit (ott valószínű igen). Így is izgulok, mert még sok hiányzik a dolgozatból. Másrészt akik kutatták, azoknak a munkáiból nem tudok minden részt felhasználni, mert már így is kicsit eltértem pár helyen a dolgozatom konkrét témájától, amit annyira nem szabad: túl sok benne a földtörténetes rész (nem csak helykitöltés miatt, hanem mert az nagyon érdekel is). Mondjuk a szakdolgozat kicsit más, mint az egyszerű tanulás: mert itt aktivizálódni kell, és mivel a falum környékéről szól, ezért nem mondom, hogy nem tölt el jó érzéssel. 🙂 De a többi rész az már eléggé erőltetett tanulás terén, de nem érzem ezt akkora bajnak, hiszen nem sokáig tart már.
Azt lehet érdemes végiggondolni: muszáj „tökéletesnek” lenni? 🙂
Azt lehet érdemes végiggondolni: muszáj „tökéletesnek” lenni? 🙂 Tudatlanságból, tapasztalatlanságból mindenki követ el hibákat (de még ez is relatív lehet, hogy mi számít hibának, legalábbis én csak azt tekintem igazán hibának, ha valaki bánt valakit). A belső fény mindenkiben ott van, tehát önmagunkban is. Tudunk szeretni, egy csomó jót tenni… Ami pedig még hiányosságnak tűnik, azt az élete során úgyis megtanulhatja az ember. Élni, szeretni, és a többi jön magától, a tudás, tapasztalatok jönnek, nem kell gyorsan, hanem mikor szükség van rá épp, és ahogy így szabadon szárnyal az ember, úgy szereti és elfogadja önmagát is. Szerintem nem kell vágyni az akkora nagy „tökéletességre”. Biztos, hogy annyira cél az az életben? 🙂 Ha ebbe belegondol az ember, akkor tudja: nincs miért lenézze önmagát vagy bárkit. 🙂 Csak mert nem tudunk mindent, csak mert vannak megoldandó problémák, még nem vagyunk kevesebbek. 🙂 Az is lehet, hogy nem kell annyira befelé nézni, csak élni, szeretni, törődni a környezetünkkel, és így közben látni fogjuk saját fényünket is. Legalábbis nekem ez működik.
Szerintem ide is kapcsolódhat ez a dal:
http://www.youtube.com/watch?v=BFJx-Aw4KcQ 🙂 (Oroszlánkirály2-ből: Ő benned él)
Amúgy tudom, könnyű ezekről beszélni… Azt a legkönnyebb, úgyhogy most én nagyon könnyen ugatok itt, pedig nekem is van küzdenivalóm, ahogy sokunknak…. 🙂
KatiPotter
Köszi a válaszod, meg a dalt az Oroszlánkirályból, írtó aranyos.
A saját belső fényünk megtapasztalása is egyfajta szeretet lehet, ebben lehet igazság.
Nem gondolnám, hogy a tökéletességre törekvés, vagy valami extra érzés az elvárásom.
Hisz csupán csak annyit szeretnék, hogy annyit törődjek magammal, mint bárki mással a szeretteim közül, hogy annyira tudjak magamról gondoskodni, mint bárki mással a szeretteim közül, hogy annyira legyek fontos önmagamnak, mint amennyire az a személy fontos nekem, akit szeretek.
Az az igazság, hogy a következő időpontot ugyanúgy elszúrtam,… ami valami olyasmit jelent, hogy annyira nagy a belső tiltakozásom, hogy megcsinálni sem tudom…
Lehetséges, hogy – csupa önszeretetből:) – átteszem ezt a dolgot inkább egy másik időpontra, ami alkalmasabb a mostaninál…
…Azután meg majd egyszer az is csak kiderül, hogy én itt mire kapok/kaptam most felhívást az élettől:)
Egy gyönyörű, inspiráló videó az önmagunk szeretetteli elfogadásáról:
http://www.youtube.com/watch?v=dsJKxFOgzdo
Kedves KatiPotter!
Írj valamit magadról, mi újság a vizsgáiddal, hogy megy a tanulás, hogy vagy? hogy telnek napjaid?
Vagy egyszerűen csak arról, hogy mi foglalkoztat leginkább? Puszi: M.
A videót most néztem, nagyon tetszik, köszönöm. 🙂
A videót most néztem, nagyon tetszik, köszönöm. 🙂
Michaelita, most jobban értem: biztos, hogy menni fog, és lehet,
Michaelita, most jobban értem: biztos, hogy menni fog, és lehet, hogy tényleg az alkalmas időt kell kivárni, mert akkor csak erőltetés van belőle, vagyis nekem úgy könnyebb, ha mindennek kivárom a megfelelő idejét.
Köszönöm, a napok mostanában nagyjából jól telnek :), bár azért nem minden rózsás, valahogy muszáj lesz vele megküzdeni. A szakdolgozatomban van egy kis elakadásom források hiányában, eléggé olyan a témám, amit még kevesen kutattak, de remélem, a végére meglesz. Az akarat megvan, forrás még kevés, de remélem megoldom.:) Kicsit félek a vizsgáktól, aminél szintén az a baj, hogy összevissza vannak a régebbi tananyagok, jó nagy bennük a káosz, de majd csak összeszedem. Na semmi sem könnyű, úgyhogy félek is, de még van idő rendbe tennem szerencsére. Amúgy elég izgulós vagyok, mindig is ilyen voltam vizsgák és hasonlók előtt:) És már alig várom, hogy legyen rendszeres munkám, valami aktív. A tanulás már eléggé egyoldalú, és nem aktív tevékenység, és nem ad igazából már örömet, csak muszáj, erőltetnem kell (van, amikor tényleg kénytelenek vagyunk erőltetni egy dolgot a cél érdekében). Ami leginkább foglakoztat most érzéseimmel is: a barátaim. 🙂 Zajlik körülöttünk az élet.:)
KatiPotter
Szerintem írd meg a szakdoli témádat itt. Ennyi ember közül, hátha valaki tud valami jó kis elindulási lehetőséget vagy ötletet a források megkereséséhez, vagy egyéb ötleteket. Sose lehet tudni…
Az izgulást nagyon is értem, én is vizsgadrukkos voltam és maradtam a mai napig:) De érdekes módon valahol inspirált is ez az érzés belülről.
Ha a tanulás felé több szeretettel tudnál fordulni, – és nem az erőltetésnek a gondolatával telítenéd magad – akkor hatékonyabban menne. Valamelyik régi (görög v. római) filozófus mondta, hogy belső összefüggés van a szeretet és a hatékonyság között, mert amit szeretünk azt könnyebben, gyorsabban és hatékonyabban tudjuk csinálni, s ez még inkább igaz a tanulásra.
Ez igaz. 🙂 A gond az, hogy hosszú évek óta szinte csak tanulás
Ez igaz. 🙂 A gond az, hogy hosszú évek óta szinte csak tanulás a munkám, és egy idő után ez nem olyan jó. De szerencsére már nincs sok hátra ebből az időszakból, addig kibírom. 🙂 De ettől érdekel, amiket tanulok, vagyis a nagy része. Csak már fárasztó maga a folyamatos tanulás. Nem tölt fel, de egy aktív munka igen. Köszönöm a tanácsot, és a lehetőséget itt a blogodban: a témám az Upponyi-hegység geokémiai összetételével, és a mellette levő Lázbérci-víztározóval kapcsolatos, lényegében hogy milyen hatással vannak a hegység kőzetei a víz oldott anyagainak az összetételére és hasonlók, van-e valami, amit ki kell vonni. Régen ott vasércbánya volt, jelentős a mangánérc, de szerencsére nem annyira egyik sem, hogy megpróbálják bányászni (mert akkor ott lenne egy ronda bánya, de ma már szép erdők vannak ott és a terület tájvédelmi körzet). Állítólag uránérc bányászatával is megpróbálkoztak, de szerencsére az sincs olyan koncentrációban (valamennyi tényleg van), hogy érdemes lenne. Viszont, mivel a falunk, Dédestapolcsány mellett van az egész, érdekel a terület geokémiai szempontból, és környezeti szempontból. 🙂 A Lázbérci-víztározóról várok most anyagot, azt ígérte ismerősöm, hogy fog adni nemsokára. Holnap pedig a Földtani Intézetbe megyek, hátha találok még valamit (ott valószínű igen). Így is izgulok, mert még sok hiányzik a dolgozatból. Másrészt akik kutatták, azoknak a munkáiból nem tudok minden részt felhasználni, mert már így is kicsit eltértem pár helyen a dolgozatom konkrét témájától, amit annyira nem szabad: túl sok benne a földtörténetes rész (nem csak helykitöltés miatt, hanem mert az nagyon érdekel is). Mondjuk a szakdolgozat kicsit más, mint az egyszerű tanulás: mert itt aktivizálódni kell, és mivel a falum környékéről szól, ezért nem mondom, hogy nem tölt el jó érzéssel. 🙂 De a többi rész az már eléggé erőltetett tanulás terén, de nem érzem ezt akkora bajnak, hiszen nem sokáig tart már.
Eszembe jutott még ez: nem lehet, hogy már most is szereted
Eszembe jutott még ez: nem lehet, hogy már most is szereted önmagad, csak valami nagyon extrát vársz ettől az érzéstől, és ezért gondolod, hogy ez nem az? Mert az írásaidból is érződik, ahogy írsz nekünk, és írod is, hogy a környezeteddel is így van: szereted őket, törődsz velük. Tehát egy szerető lény vagy, ahogy ez természetes, és ezt valójában szereted magadban. Nem lehet, hogy ez van valójában, hogy már el is jutottál oda, ahova szeretnél, csak még nem érzed eléggé? Szerintem ez az érzés nem egy nagy extra dolog, hogy „húúú most már hogy meg vagyok világosodva de jó nekem”, hanem olyan természetes, ami összekapcsol a többi élőlénnyel, érzed az egésznek a fényét és benne a magadét. Az egész tettekben való megnyilvánulása a törődés, ami jó érzéssel tölt el. Természetes, és semmi „extra”. Emellett vannak kellemetlen érzések, félelmek, de ezek talán nem is olyan lényegesek, ha az igazán fontos dolgokból indulunk ki.
A másik, ami eszembe jutott: ez a tükörben megsimogatom magam gyakorlat nekem sem megy, mert én a magam részéről nem érzem természetesnek. Olyan „egósnak” tűnik és nem jó érzés, ahogy elképzelem. Akkor élem meg a belső fényt, ha pl valaki mást simogatok. Nem is tudok olyanról, aki alkalmaz ilyen gyakorlatot és használ neki (persze attól lehet, hogy van). Amikor belenézek a tükörbe reggel karikás szemekkel, akkor azt látom, na már megint „jól kipihentem” magam. 😀 Nem baj, ott a szemhéjpúder, rákenem és aztán nem foglalkozok vele. 😀 Nekem ez válik be.
Eszembe jutott még ez: nem lehet, hogy már most is szereted
Eszembe jutott még ez: nem lehet, hogy már most is szereted önmagad, csak valami nagyon extrát vársz ettől az érzéstől, és ezért gondolod, hogy ez nem az? Mert az írásaidból is érződik, ahogy írsz nekünk, és írod is, hogy a környezeteddel is így van: szereted őket, törődsz velük. Tehát egy szerető lény vagy, ahogy ez természetes, és ezt valójában szereted magadban. Nem lehet, hogy ez van valójában, hogy már el is jutottál oda, ahova szeretnél, csak még nem érzed eléggé? Szerintem ez az érzés nem egy nagy extra dolog, hogy „húúú most már hogy meg vagyok világosodva de jó nekem”, hanem olyan természetes, ami összekapcsol a többi élőlénnyel, érzed az egésznek a fényét és benne a magadét. Az egész tettekben való megnyilvánulása a törődés, ami jó érzéssel tölt el. Természetes, és semmi „extra”. Emellett vannak kellemetlen érzések, félelmek, de ezek talán nem is olyan lényegesek, ha az igazán fontos dolgokból indulunk ki.
A másik, ami eszembe jutott: ez a tükörben megsimogatom magam gyakorlat nekem sem megy, mert én a magam részéről nem érzem természetesnek. Olyan „egósnak” tűnik és nem jó érzés, ahogy elképzelem. Akkor élem meg a belső fényt, ha pl valaki mást simogatok. Nem is tudok olyanról, aki alkalmaz ilyen gyakorlatot és használ neki (persze attól lehet, hogy van). Amikor belenézek a tükörbe reggel karikás szemekkel, akkor azt látom, na már megint „jól kipihentem” magam. 😀 Nem baj, ott a szemhéjpúder, rákenem és aztán nem foglalkozok vele. 😀 Nekem ez válik be.
Eszembe jutott még ez: nem lehet, hogy már most is szereted
Eszembe jutott még ez: nem lehet, hogy már most is szereted önmagad, csak valami nagyon extrát vársz ettől az érzéstől, és ezért gondolod, hogy ez nem az? Mert az írásaidból is érződik, ahogy írsz nekünk, és írod is, hogy a környezeteddel is így van: szereted őket, törődsz velük. Tehát egy szerető lény vagy, ahogy ez természetes, és ezt valójában szereted magadban. Nem lehet, hogy ez van valójában, hogy már el is jutottál oda, ahova szeretnél, csak még nem érzed eléggé? Szerintem ez az érzés nem egy nagy extra dolog, hogy „húúú most már hogy meg vagyok világosodva de jó nekem”, hanem olyan természetes, ami összekapcsol a többi élőlénnyel, érzed az egésznek a fényét és benne a magadét. Az egész tettekben való megnyilvánulása a törődés, ami jó érzéssel tölt el. Természetes, és semmi „extra”. Emellett vannak kellemetlen érzések, félelmek, de ezek talán nem is olyan lényegesek, ha az igazán fontos dolgokból indulunk ki.
A másik, ami eszembe jutott: ez a tükörben megsimogatom magam gyakorlat nekem sem megy, mert én a magam részéről nem érzem természetesnek. Olyan „egósnak” tűnik és nem jó érzés, ahogy elképzelem. Akkor élem meg a belső fényt, ha pl valaki mást simogatok. Nem is tudok olyanról, aki alkalmaz ilyen gyakorlatot és használ neki (persze attól lehet, hogy van). Amikor belenézek a tükörbe reggel karikás szemekkel, akkor azt látom, na már megint „jól kipihentem” magam. 😀 Nem baj, ott a szemhéjpúder, rákenem és aztán nem foglalkozok vele. 😀 Nekem ez válik be.
Elnézést a duplázásért, a szerver hibaüzenetet írt ki, ezért
Elnézést a duplázásért, a szerver hibaüzenetet írt ki, ezért újraküldtem, aztán láttam, hogy mégis elküldte elsőre.
Eszembe jutott még ez: nem lehet, hogy már most is szereted
Eszembe jutott még ez: nem lehet, hogy már most is szereted önmagad, csak valami nagyon extrát vársz ettől az érzéstől, és ezért gondolod, hogy ez nem az? Mert az írásaidból is érződik, ahogy írsz nekünk, és írod is, hogy a környezeteddel is így van: szereted őket, törődsz velük. Tehát egy szerető lény vagy, ahogy ez természetes, és ezt valójában szereted magadban. Nem lehet, hogy ez van valójában, hogy már el is jutottál oda, ahova szeretnél, csak még nem érzed eléggé? Szerintem ez az érzés nem egy nagy extra dolog, hogy „húúú most már hogy meg vagyok világosodva de jó nekem”, hanem olyan természetes, ami összekapcsol a többi élőlénnyel, érzed az egésznek a fényét és benne a magadét. Az egész tettekben való megnyilvánulása a törődés, ami jó érzéssel tölt el. Természetes, és semmi „extra”. Emellett vannak kellemetlen érzések, félelmek, de ezek talán nem is olyan lényegesek, ha az igazán fontos dolgokból indulunk ki.
A másik, ami eszembe jutott: ez a tükörben megsimogatom magam gyakorlat nekem sem megy, mert én a magam részéről nem érzem természetesnek. Olyan „egósnak” tűnik és nem jó érzés, ahogy elképzelem. Akkor élem meg a belső fényt, ha pl valaki mást simogatok. Nem is tudok olyanról, aki alkalmaz ilyen gyakorlatot és használ neki (persze attól lehet, hogy van). Amikor belenézek a tükörbe reggel karikás szemekkel, akkor azt látom, na már megint „jól kipihentem” magam. 😀 Nem baj, ott a szemhéjpúder, rákenem és aztán nem foglalkozok vele. 😀 Nekem ez válik be.
Elnézést a duplázásért, a szerver hibaüzenetet írt ki, ezért
Elnézést a duplázásért, a szerver hibaüzenetet írt ki, ezért újraküldtem, aztán láttam, hogy mégis elküldte elsőre.
Én úgy szeretem önmagam, hogy megengedem, hogy elégedetlen, ross
Én úgy szeretem önmagam, hogy megengedem, hogy elégedetlen, rossz kedvű, nyűgös, fáradt, ideges, nyúzott, passzív legyek, ha éppen arra kerül a sor.
És ezt időnként hangosan ki is mondom. Ugyanis rájöttem, hogy minél tökéletesebb akarok lenni, annál elégetlenebb vagyok magammal, annál nagyobb a kívánt és a valós állapot közötti különbség. Ettől még rosszabbul éreztem magam. Így hát váltottam.
Amúgy ma nagyon nyűgös vagyok, és látni sem kívánok senkit!
Még valami. Azt írod, „Az ember eredendően békés, boldog, szeretetteli lény, aki örömre született.” Ez igaz, de szerintem meg kell élnünk az ellenkezőjét azért, hogy különbséget tudjunk tenni boldogság és boldogtalanság között. Most ez a világunk.
Ildikó ez nagyon tetszik!
Köszönöm, hogy leírtad, ez nagyon tetszik!
Eddig azt hittem, hogy bővel elég, ha elfogadom az ilyen érzéseimet, de hogy még szeressem is érte/vele magamat… Ez nagyon jó, nagyon tetszik, a jövőben ezt is boldogan beveszem a lehetőségeim közé:)
Hát én is sok mindent megengedek magamnak,és még csak
Hát én is sok mindent megengedek magamnak,és még csak lelkiismeret furdalásom sincsen.
Lusta vagyok,halogató,és sorolhatnám,és jól van így. És meg nem erőszakolnám magamat,ha valamit nem akarok csinálni,mert inkább máshoz van kedvem.
Szóval már rég óta nem idegesítem magamat ezeken,mert nem tudok kibújni a bőrömből,és nem is akarok.
Mert ilyen vagyok,és így szeretem magamat,és érdekes ,hogy mások is szeretnek így.
Egyáltalán nem törekszem tökéletességre.van ugyan egy értékrendem,törekszem valami felé,de azt élvezettel csinálom,az apró cseprő dolgok ,hibák? meg nem érdekelnek,mert nem fontosak,nincs jelentőségük.
Én legalább is így vagyok saját magammal,és nagyon jól megvagyunk,köszönöm.
jól csinálod!
Nagyon jó olvasni soraidat, jól csinálod, mert sokkal lazább és elfogadóbb vagy önmagaddal mint én.
Már ezért is megérte elindítani ezt a blogot, mert csak ámulok-bámulok és tanulok Tőletek.
Egy csomó megszokott dolgon változtatok jelenleg és még fogok is, ahogy Benneteket olvaslak. És nem hallgatok a belémnevelt programokra, mert rossz felé vittek. (Átvitt értelemben, mert mindenki másnak jó volt, csak nekem nem).
Köszönöm!
Na ,azért én sem voltam mindig ilyen ,,laza”.
Fiatalabb koromba
Na ,azért én sem voltam mindig ilyen ,,laza”.
Fiatalabb koromban azért lelkiztem én is rendesen és kínoztam vele magamat.Ez hosszú folyamat ,és belátás eredménye,hogy ma már ez nem így van.
Van egy értékrendem,ahol megvan ,hogy mi a fontos,és mi nem az.
Minden olyan ,ami Isten felé vezet,az fontos,a többinek meg ebből a megfontolásból nem sok jelentősége van.Ez is úgy lassan alakult ki bennem,nem is biztos,hogy jól fogalmaztam meg,de valami ilyesmi,és amióta
ebben vagyok,azóta nyertem el a lelki nyugalmamat.
Nem mondom,hogy ebből néha nem adódnak kisebb problémák.Határidők,hivatalos ügyek,stb.,de valahogy eddig még mindig megúsztam.
/Csak el ne szóljam !,most is van a fülem mögött restancia rendesen,lerendezetlen hivatalos ügyekből.BRRR…/:D
Én úgy szeretem önmagam, hogy megengedem, hogy elégedetlen, ross
Én úgy szeretem önmagam, hogy megengedem, hogy elégedetlen, rossz kedvű, nyűgös, fáradt, ideges, nyúzott, passzív legyek, ha éppen arra kerül a sor.
És ezt időnként hangosan ki is mondom. Ugyanis rájöttem, hogy minél tökéletesebb akarok lenni, annál elégetlenebb vagyok magammal, annál nagyobb a kívánt és a valós állapot közötti különbség. Ettől még rosszabbul éreztem magam. Így hát váltottam.
Amúgy ma nagyon nyűgös vagyok, és látni sem kívánok senkit!
Még valami. Azt írod, „Az ember eredendően békés, boldog, szeretetteli lény, aki örömre született.” Ez igaz, de szerintem meg kell élnünk az ellenkezőjét azért, hogy különbséget tudjunk tenni boldogság és boldogtalanság között. Most ez a világunk.
Ildikó ez nagyon tetszik!
Köszönöm, hogy leírtad, ez nagyon tetszik!
Eddig azt hittem, hogy bővel elég, ha elfogadom az ilyen érzéseimet, de hogy még szeressem is érte/vele magamat… Ez nagyon jó, nagyon tetszik, a jövőben ezt is boldogan beveszem a lehetőségeim közé:)
Hát én is sok mindent megengedek magamnak,és még csak
Hát én is sok mindent megengedek magamnak,és még csak lelkiismeret furdalásom sincsen.
Lusta vagyok,halogató,és sorolhatnám,és jól van így. És meg nem erőszakolnám magamat,ha valamit nem akarok csinálni,mert inkább máshoz van kedvem.
Szóval már rég óta nem idegesítem magamat ezeken,mert nem tudok kibújni a bőrömből,és nem is akarok.
Mert ilyen vagyok,és így szeretem magamat,és érdekes ,hogy mások is szeretnek így.
Egyáltalán nem törekszem tökéletességre.van ugyan egy értékrendem,törekszem valami felé,de azt élvezettel csinálom,az apró cseprő dolgok ,hibák? meg nem érdekelnek,mert nem fontosak,nincs jelentőségük.
Én legalább is így vagyok saját magammal,és nagyon jól megvagyunk,köszönöm.
jól csinálod!
Nagyon jó olvasni soraidat, jól csinálod, mert sokkal lazább és elfogadóbb vagy önmagaddal mint én.
Már ezért is megérte elindítani ezt a blogot, mert csak ámulok-bámulok és tanulok Tőletek.
Egy csomó megszokott dolgon változtatok jelenleg és még fogok is, ahogy Benneteket olvaslak. És nem hallgatok a belémnevelt programokra, mert rossz felé vittek. (Átvitt értelemben, mert mindenki másnak jó volt, csak nekem nem).
Köszönöm!
Na ,azért én sem voltam mindig ilyen ,,laza”.
Fiatalabb koromba
Na ,azért én sem voltam mindig ilyen ,,laza”.
Fiatalabb koromban azért lelkiztem én is rendesen és kínoztam vele magamat.Ez hosszú folyamat ,és belátás eredménye,hogy ma már ez nem így van.
Van egy értékrendem,ahol megvan ,hogy mi a fontos,és mi nem az.
Minden olyan ,ami Isten felé vezet,az fontos,a többinek meg ebből a megfontolásból nem sok jelentősége van.Ez is úgy lassan alakult ki bennem,nem is biztos,hogy jól fogalmaztam meg,de valami ilyesmi,és amióta
ebben vagyok,azóta nyertem el a lelki nyugalmamat.
Nem mondom,hogy ebből néha nem adódnak kisebb problémák.Határidők,hivatalos ügyek,stb.,de valahogy eddig még mindig megúsztam.
/Csak el ne szóljam !,most is van a fülem mögött restancia rendesen,lerendezetlen hivatalos ügyekből.BRRR…/:D
Az szereti igazán önmagát, aki törekszik arra, hogy ne legyen
Az szereti igazán önmagát, aki törekszik arra, hogy ne legyen önmagával elfoglalva. Aki erre törekszik, az képes, sőt kikerülhetetlenül meg fogja tapasztalni azt, hogy Ő mennyire szeret minket. Az Ő szeretete mindent felülmúl. De csak ott, ahol nem akadályozzák az emberek szeretete feléjük áradását azzal, hogy elfoglalják magukat önmagukkal. Sajnos alig találni ilyen embert. Ezért is van az a sok panasz, melyet a panaszkodók jogosnak vélnek, de nem jogos. Nem, mert nem igaz az, hogy ha mást engedne helyébe, az jobban tudna boldogítani bárkit is.
Kiegészítésűl
Kérlek jelőld a forrást is, (minium „-jellel) ..enélkűl +zavaró lehet, ha azt gondolom, hogy a saját tapasztalataidról írsz..
Dombi Ferenc /Jézus üzenetei A HANG kötetekben
(Hang – 2/100..)
Az szereti igazán önmagát, aki törekszik arra, hogy ne legyen
Az szereti igazán önmagát, aki törekszik arra, hogy ne legyen önmagával elfoglalva. Aki erre törekszik, az képes, sőt kikerülhetetlenül meg fogja tapasztalni azt, hogy Ő mennyire szeret minket. Az Ő szeretete mindent felülmúl. De csak ott, ahol nem akadályozzák az emberek szeretete feléjük áradását azzal, hogy elfoglalják magukat önmagukkal. Sajnos alig találni ilyen embert. Ezért is van az a sok panasz, melyet a panaszkodók jogosnak vélnek, de nem jogos. Nem, mert nem igaz az, hogy ha mást engedne helyébe, az jobban tudna boldogítani bárkit is.
Kiegészítésűl
Kérlek jelőld a forrást is, (minium „-jellel) ..enélkűl +zavaró lehet, ha azt gondolom, hogy a saját tapasztalataidról írsz..
Dombi Ferenc /Jézus üzenetei A HANG kötetekben
(Hang – 2/100..)
Már nem először fordul elő, hogy valamin elgondolkodom mondjuk
Már nem először fordul elő, hogy valamin elgondolkodom mondjuk délelőtt és délután egy hasonló témában olvasok egy friss blogot, ezúttal Michaelita billentyűzetéből.
Nos pont ma délelőtt gondolkodtam el azon, hogy vajon eléggé szeretem-e magam. Meg hogy miért nem érzem értékesnek magam. Mint tudjátok, egy ideje munkát keresek és sok idő után úgy nézett ki, hogy adódik egy lehetőség, lesz talán munkám. De most ez megint meghiúsult és ezért tettem fel ezeket a kérdéseket magamnak. Azon gondolkodtam, hogy mit kéne még tennem, hogy munkám legyen, mit rontottam már el megint, mi az ami belsőleg nincs rendben bennem, hogy nem vagyok képes munkát találni. Aztán rájöttem, hogy talán az itt a baj, hogy mivel munkanélküli vagyok, eleve értéktelennek gondoltam magam. Értéktelelennek éreztem magam, amióta nem túl sok pénzzel dotálja az állam édesanyám ápolását és valahol mélyen belül talán úgy éreztem egy ideje, hogy nem érek most annyit, mint bármelyik másik családtag, mert nem teszem le az asztalra azt az x forintot, ami alapján teljes értékű családtagnak tekinthetem magamnak. Persze ezt nem azért éreztem, mert ők a szememre vetették, hanem mert én gondoltam úgy, hogy nem adok eleget.
Aztán persze rájöttem, hogy milyen buta is vagyok, hiszen az értékességem nem ettől függ, illetve nem attól, hogy most a körülményeim olyanok, hogy nem túl nagy mértékben járulok hozzá a családi kasszához. És ezt el kell fogadnom és ennek ellenére, vagy inkább ezzel együtt kell magam értékelni és büszkének lenni magamra, hiszen ha nem anyagiakban, más értékeket igen is adok magamból, nem is keveset. Valahogy ezt eddig is tudtam, de ennyire tudatosan nem raktam össze magamnak, úgyhogy most figyelek erre is. Hogy minden nap megdicsérjem magam azért, amit teszek önmagamért és ezen keresztül a családomért.
Kriszti
Kriszti Kedves
Minden rendben Veled és nagyon nagy szüksége van a családodnak Rád. Te fel sem tudod mérni, hogy mennyire. Mindaz, amit értük teszel sokkal nagyobb értékkel bír, mint amit pénzben ki lehet fejezni (még akkor is, ha esetleg nem mindig a legnagyobb kedvvel sikerül csinálni:)
S tudod, úgy a legnehezebb adni, amikor látszatja sincs nagyon a dolognak, mert valljuk be őszintén a házimunkáknál csak az látszik, ha nem csináljuk. Ha megcsináljuk az magától értetődőnek tűnik, sajnos. De Te tudd, hogy egyáltalán nem magától értetődő és Te nagyon is fontos és értékes munkát végzel, amiért legyél büszke magadra és értékeld nagyra magadat amiatt, hogy ezt nap-mint nap képes vagy csinálni újra és újra.
S tudd azt is, hogy azokban a családokban, ahol valaki összekötő kapocs a 3 generáció között az az egyik legnehezebb, de legnemesebb, legértékesebb életfeladat sok-sok kihívással, ami mind a Te értékeidet gyarapítják. Ha ezt pénzre kellene/lehetne átváltani, a családod nem győzné Feléd megfizetni az árát.
🙂
Igazad van Marcsikám, csak pont ma esett le a tantusz ezzel
Igazad van Marcsikám, csak pont ma esett le a tantusz ezzel kapcsolatban. Hogy eddig abban mértem az értékemet, hogy le tudok-e tenni x forintot havonta az asztalra, vagy nem. S ma rájöttem, hogy ez nagyon hibás hozzáállás volt a részemről. Most már egyébként nem olyan nagy az ellenállásom efelé, mármint nem zavar annyira a házimunka. Még mindig tart ez a minden rendben van érzés, amiről tegnap írtam, csak most hozzá jött ez a felismerés, hogy nem feltétlenül attól vagyunk értékesek, hogy anyagilag mennyivel járulunk hozzá a kasszához. Ezzel a mércével az egó mér félelmében. S nagyon örültem, hogy ezt felismertem, ezért is osztottam meg itt veletek. Köszönöm a megerősítésed ismételten. Szép estét, szép hetet neked! És persze mindannyiotoknak, akik olvassák!
Kriszti
Már nem először fordul elő, hogy valamin elgondolkodom mondjuk
Már nem először fordul elő, hogy valamin elgondolkodom mondjuk délelőtt és délután egy hasonló témában olvasok egy friss blogot, ezúttal Michaelita billentyűzetéből.
Nos pont ma délelőtt gondolkodtam el azon, hogy vajon eléggé szeretem-e magam. Meg hogy miért nem érzem értékesnek magam. Mint tudjátok, egy ideje munkát keresek és sok idő után úgy nézett ki, hogy adódik egy lehetőség, lesz talán munkám. De most ez megint meghiúsult és ezért tettem fel ezeket a kérdéseket magamnak. Azon gondolkodtam, hogy mit kéne még tennem, hogy munkám legyen, mit rontottam már el megint, mi az ami belsőleg nincs rendben bennem, hogy nem vagyok képes munkát találni. Aztán rájöttem, hogy talán az itt a baj, hogy mivel munkanélküli vagyok, eleve értéktelennek gondoltam magam. Értéktelelennek éreztem magam, amióta nem túl sok pénzzel dotálja az állam édesanyám ápolását és valahol mélyen belül talán úgy éreztem egy ideje, hogy nem érek most annyit, mint bármelyik másik családtag, mert nem teszem le az asztalra azt az x forintot, ami alapján teljes értékű családtagnak tekinthetem magamnak. Persze ezt nem azért éreztem, mert ők a szememre vetették, hanem mert én gondoltam úgy, hogy nem adok eleget.
Aztán persze rájöttem, hogy milyen buta is vagyok, hiszen az értékességem nem ettől függ, illetve nem attól, hogy most a körülményeim olyanok, hogy nem túl nagy mértékben járulok hozzá a családi kasszához. És ezt el kell fogadnom és ennek ellenére, vagy inkább ezzel együtt kell magam értékelni és büszkének lenni magamra, hiszen ha nem anyagiakban, más értékeket igen is adok magamból, nem is keveset. Valahogy ezt eddig is tudtam, de ennyire tudatosan nem raktam össze magamnak, úgyhogy most figyelek erre is. Hogy minden nap megdicsérjem magam azért, amit teszek önmagamért és ezen keresztül a családomért.
Kriszti
Kriszti Kedves
Minden rendben Veled és nagyon nagy szüksége van a családodnak Rád. Te fel sem tudod mérni, hogy mennyire. Mindaz, amit értük teszel sokkal nagyobb értékkel bír, mint amit pénzben ki lehet fejezni (még akkor is, ha esetleg nem mindig a legnagyobb kedvvel sikerül csinálni:)
S tudod, úgy a legnehezebb adni, amikor látszatja sincs nagyon a dolognak, mert valljuk be őszintén a házimunkáknál csak az látszik, ha nem csináljuk. Ha megcsináljuk az magától értetődőnek tűnik, sajnos. De Te tudd, hogy egyáltalán nem magától értetődő és Te nagyon is fontos és értékes munkát végzel, amiért legyél büszke magadra és értékeld nagyra magadat amiatt, hogy ezt nap-mint nap képes vagy csinálni újra és újra.
S tudd azt is, hogy azokban a családokban, ahol valaki összekötő kapocs a 3 generáció között az az egyik legnehezebb, de legnemesebb, legértékesebb életfeladat sok-sok kihívással, ami mind a Te értékeidet gyarapítják. Ha ezt pénzre kellene/lehetne átváltani, a családod nem győzné Feléd megfizetni az árát.
🙂
Igazad van Marcsikám, csak pont ma esett le a tantusz ezzel
Igazad van Marcsikám, csak pont ma esett le a tantusz ezzel kapcsolatban. Hogy eddig abban mértem az értékemet, hogy le tudok-e tenni x forintot havonta az asztalra, vagy nem. S ma rájöttem, hogy ez nagyon hibás hozzáállás volt a részemről. Most már egyébként nem olyan nagy az ellenállásom efelé, mármint nem zavar annyira a házimunka. Még mindig tart ez a minden rendben van érzés, amiről tegnap írtam, csak most hozzá jött ez a felismerés, hogy nem feltétlenül attól vagyunk értékesek, hogy anyagilag mennyivel járulunk hozzá a kasszához. Ezzel a mércével az egó mér félelmében. S nagyon örültem, hogy ezt felismertem, ezért is osztottam meg itt veletek. Köszönöm a megerősítésed ismételten. Szép estét, szép hetet neked! És persze mindannyiotoknak, akik olvassák!
Kriszti
Abban latom a fo problemat
hogy az eber tudatossagoddal keresed az okokat. A szeretettel kapcsolatos okok egy resze a gyerekkorban egy resze pedig elozo eletbol athozott tortenesekben keresendo. Eber allapotban feltarni es oldani nem lehet. Alap problema, hogy azonositod magad azzal, aki ebben a pillanatban vagy.
Tedd fe meditacioban a kerdest, mi az amit nem fogadok el magamban, mi ennek a gyokere es kerd a felsobb enedet, mutassa meg. Ha igy nem megy menj es keress valakit aki utaztat.
Katikám, köszi, ha ezt nekem írtad. Van benne igazságod.
Katikám, köszi, ha ezt nekem írtad. Van benne igazságod. Igazából a kérdéseket meditációban teszem fel, de a válaszok inkább éber állapotban jönnek fel, illetve akkor kattan össze valami bennem, többnyire akkor, amikor valami egészen mással foglalkozom. Úgy tudom, hogy a meditációban „lejövő információk”-ról onnan tudom, hogy felsőbb éntől jött, hogy egyszerűen tudom, hogy igaz, nem kérdőjelezem meg. Nos én még valamiért fordítva működök, a meditációban lejövő információk igazságtartalmában nem vagyok annyira biztos, mint azokban, amiket éber tudatállapotban egyszer csak úgy „bevillannak”.
Még annyit tennék hozzá, hogy ami így bekattan egyelőre még a felszínen, arra szoktam oldást csinálni meditációban. Amíg meg eljutok a meditációig, addig pedig pozitív megerősítésekkel erősítem magam. Lehet, hogy nem ez a tuti módszer, de amíg nem megy másként, addig ez is működőképesnek tűnik. Legalább a rezgésszintem nem esik le túlságosan, vagy ha mégis, akkor nem esik nehezemre újra „felemelni magam”. Idővel és gyakorlással a meditáció is egyre jobban fog menni. A meditációban az oldások egyre jobban mennek. Ezt abból látom, hogy pár hónapja még olyan iszonyat sok harag volt bennem a külvilág felé és ezek most – lehet nem véglegesen -, de úgy érzem elapadtak.
Kriszti
köszi Kati!
Azóta a probléma megoldva! Belső Bölcsességem a segítségemre sietett.
Meg kellett élnem önmagamon belül az üresség érzését, egy végtelen nagy űrt, valami olyasmit amiben olyan érzés volt, hogy majdhogynem elveszek. S ezt kb. jó egy napon keresztül folyamatosan éltem/éreztem.
Azt hogy ez mihez kapcsolódik, vagy honnan jött még nem tudom, de hogy féltem kicsit tőle, s halasztottam amíg csak lehetett, azon egyáltalán nem csodálkozom, mert egy nagyon ismeretlen, semmihez sem hasonlítható érzés volt.
Most így utána meg szeretgetem és pátyolgatom magam, hogy volt bátorságom mindennek a megéléséhez:)
Nagyon szupi, hogy többőnknek is segítessz egyszerre.
Abban latom a fo problemat
hogy az eber tudatossagoddal keresed az okokat. A szeretettel kapcsolatos okok egy resze a gyerekkorban egy resze pedig elozo eletbol athozott tortenesekben keresendo. Eber allapotban feltarni es oldani nem lehet. Alap problema, hogy azonositod magad azzal, aki ebben a pillanatban vagy.
Tedd fe meditacioban a kerdest, mi az amit nem fogadok el magamban, mi ennek a gyokere es kerd a felsobb enedet, mutassa meg. Ha igy nem megy menj es keress valakit aki utaztat.
Katikám, köszi, ha ezt nekem írtad. Van benne igazságod.
Katikám, köszi, ha ezt nekem írtad. Van benne igazságod. Igazából a kérdéseket meditációban teszem fel, de a válaszok inkább éber állapotban jönnek fel, illetve akkor kattan össze valami bennem, többnyire akkor, amikor valami egészen mással foglalkozom. Úgy tudom, hogy a meditációban „lejövő információk”-ról onnan tudom, hogy felsőbb éntől jött, hogy egyszerűen tudom, hogy igaz, nem kérdőjelezem meg. Nos én még valamiért fordítva működök, a meditációban lejövő információk igazságtartalmában nem vagyok annyira biztos, mint azokban, amiket éber tudatállapotban egyszer csak úgy „bevillannak”.
Még annyit tennék hozzá, hogy ami így bekattan egyelőre még a felszínen, arra szoktam oldást csinálni meditációban. Amíg meg eljutok a meditációig, addig pedig pozitív megerősítésekkel erősítem magam. Lehet, hogy nem ez a tuti módszer, de amíg nem megy másként, addig ez is működőképesnek tűnik. Legalább a rezgésszintem nem esik le túlságosan, vagy ha mégis, akkor nem esik nehezemre újra „felemelni magam”. Idővel és gyakorlással a meditáció is egyre jobban fog menni. A meditációban az oldások egyre jobban mennek. Ezt abból látom, hogy pár hónapja még olyan iszonyat sok harag volt bennem a külvilág felé és ezek most – lehet nem véglegesen -, de úgy érzem elapadtak.
Kriszti
köszi Kati!
Azóta a probléma megoldva! Belső Bölcsességem a segítségemre sietett.
Meg kellett élnem önmagamon belül az üresség érzését, egy végtelen nagy űrt, valami olyasmit amiben olyan érzés volt, hogy majdhogynem elveszek. S ezt kb. jó egy napon keresztül folyamatosan éltem/éreztem.
Azt hogy ez mihez kapcsolódik, vagy honnan jött még nem tudom, de hogy féltem kicsit tőle, s halasztottam amíg csak lehetett, azon egyáltalán nem csodálkozom, mert egy nagyon ismeretlen, semmihez sem hasonlítható érzés volt.
Most így utána meg szeretgetem és pátyolgatom magam, hogy volt bátorságom mindennek a megéléséhez:)
Nagyon szupi, hogy többőnknek is segítessz egyszerre.
Korlátok
Voltam ma egy állásinterjún. Megkérdezték tőlem, hogy a párom teljesíti-e azokat az elvárásokat, amiket támasztok felé…
Elvárás… Teljesítés? Támasztok? Elindult az agyamban a lavina. Nincs elvárásom? De van. Az az elvárásom, hogy hagyjon békén gyereket nevelni, ő meg menjen pénzt keresni. El is ment 1200 km-re éppen. Aztán tisztán bevillant a kép, amikor azt az elvárást támasztottam az élet felé, hogy legyen nagyon nehéz, mert meg akarom mutatni, milyen ügyesen megoldom a problémákat. Ott álltam a régi lakásunkban, és éppen kiborultam, mert valaki nem vette észre, milyen fontos vagyok. Azt akartam, hogy nehéz legyen, megoldjam, és mindenki engem csodáljon.
Aztán szóbakerült, hogy szeretnék reflexológiát tanulni, mert valahogy nagyon vonz a dolog. Kérdezték, miért nem? Hát azért, mert nincs pénz, meg úgyse tudnám csinálni a gyerekek mellett. Ja, persze, a pénz meg a gyerekek.
Szóval oda akarok kilyukadni, hogy az én akadályaimat így sikerült összehozni. Ehhez jön még persze, amit otthonról hoztam, meg régebbről… Mindezeket meg kell bocsátanom magamnak, meg másoknak. Aztán ott vannak a félelmek. HŰŰŰŰŰŰŰ… na abból van még sok. Főleg a betegségektől, mert ugye, ha betegek vagyunk, hogy dolgozzak? Az interjúztató hölgy szerint tele vagyok félelmekkel, nyitnom kéne. Teljesen igaza volt. Csak az a bosszantó, hogy most már vadidegen emberek elsőre levágják, mi a bajom, én meg egy helyben toporgok. (ugye Kati, a harmadik beszélgetés után lejött, hogy elveszett gyerek vagyok:) Bocs, ha eltértem a tágytól, de némiképp idevág.
Kedves Hiteles!
Nagyon jó, hogy így felismered és rájöttél az összefüggésekre. Ügyes vagy!
Az meg ne bántson, hogy mások levágják, hogy mi a helyzet Veled, mert egy kívülállónak könnyebb kívülről rálátni a Te problémáidra (valószínűleg a Ti dolgaidat Ő is jobban látja, mint a sajátját, amivel szinte egybefonódott)
A félelmek elengedésére én saját magamnak a szembenézést (teljes átélése a félelemnek) szoktam alkalmazni. Csendes elvonultságban hagyom hogy jöjjön, elhatalmasodjon rajtam, amennyire csak akar, s azt tapasztalom, hogy ahogy jött, úgy el is múlik.
A betegségtől való félelemnél pedig amikor tudati szinten jön, akkor próbálom más mederbe terelni. Konkrétan ez azt jelenti, hogy pl. valaki köhög körülöttem. Jaj, elkapom, jön belülről ijedtemben. S rögtön erőteljesen mondom magamnak: erős vagyok, jól védekezik a szervezetem, sok vitamint eszem, nem fog rajtam a köhögés, a betegség, a szervezetem megbírkózik vele (esetleg meg is kérem rá, hogy aktivizálja magát és ne engedje be a betolakodókat). Szóval valami olyan dolgokat mondok magamnak, amit el is tudok hinni és ezzel közömbösítem az ijedtség, félelem energiáját (a pozitív gondolatok, a fény energiái mindig erősebbek, ha őszintén hiszünk is benne).
A sajat problemainkat
tenyleg nehez tisztan latni. En is eleg gyakran kerek es kapok segitseget a Sanyitol, neha masoktol is. Azokat a palyakat amiket teljesietttunk a „game”ben, azokban tudunk tanacsokat adni masoknak :-))
Minel erosebben vakitanak el bennunket az erzelemek annal nehezebb tisztan latni.
Vera, a melot megkaptad?
Hétfőn kiderül, de a nő rögtön vágta, hogy mindent egyedül
Hétfőn kiderül, de a nő rögtön vágta, hogy mindent egyedül akarok megoldani, és nehezen fogadok el segítséget, ami bennem a napokban tudatosult. A munka meg pont nem erről szólna. Úgyhogy megyek vissza részeket egyeztetni, meg félelmet megélni 🙂 ja, meg hogy mi az akadálya annak, hogy higgyek magamban. 🙂
Elárulnád, hogy milyen munka ez, ahol ilyen egy interjú? Persze,
Elárulnád, hogy milyen munka ez, ahol ilyen egy interjú? Persze, csak ha elmondható….
A munka
Célzottan kisgyerekes anyukáknak közvetítenek, segítenek munkát találni. Ez egy konkrét munka lenne. Igazából azon húztam fel magam, hogy ott szembesültem a hiányosságaimmal, és nem tudom úgy összeszedni magam, hogy ezeket a dolgokat helyre tegyem magamban. Pl. az is szóba került, hogy megmondom-e a véleményemet, amikor valaki megbánt, és én határozottan állítottam, hogy nem-nem, az felesleges, hiszen az nem az én gondom. Ja, persze. Még példát is tudtam rá mondani. Hát ha tudok példát mondani, akkor nem az én dolgom???? Kiborított, hogy mennyire nem ismerem magam még mindig, és mennyire vak vagyok. Mivel ez egy ügyfélszolgálatos munka lenne, és tegyük fel, hogy egy-egy ügyfél durván beszól, ideges, lehord, stb. és én azt mind benyelem, akkor nem valószínű, hogy a megfelelő ember vagyok a mukára. Na, nem ragozom tovább, jó lecke volt, csak a megfelelő tanulságok levonása szükségeltetik, persze maradandó formában. Írjam ki a konyhaszekrényre, hogy ezentúl nem nyelek be haragot????
Szia Vera!
Szerintem azt látod a helyzetedben rosszul, hogy az,
Szia Vera!
Szerintem azt látod a helyzetedben rosszul, hogy az, hogy a saját ügyeid megoldásában bukdácsolsz kissé – amivel szerintem mindenki így van – az nem jelenti azt, hogy nem lennél alkalmas mások problémáinak megoldására egy munkahelyen, tehát akár egy ügyfélszolgálaton. Szerintem épp azért tudnád megoldani, mert van benned segítőkészség, empátia és ez tesz alkalmassá az ügyek megoldására, ugyanakkor nem vagyok érintettek benne, nem a mi problémánk és épp ezért tudunk segíteni.
Hidd el nekem, hogy annak a nőnek, aki interjúztatott, tutira van olyan életterülete, amiben esetleg ő is bukdácsol, vagy egy ideig nem tud egyről a kettőre lépni. Mindannyiunknak vannak megoldandó feladataink.
Sőt éppen az a tapasztalat, hogy mások segítségére tudsz lenni, az az önmagad problémáinak megoldásában is előrevivő tud lenni. Gyúrj önbizalomra, amennyire csak tudsz és ne akarj tökéletes lenni. A hibáinkat is szeretnünk kell, mert ez tesz képessé, hogy felülemelkedjünk rajtuk és javítsunk rajtuk. Ha nem lennének megoldandó feladataink, már nem lennénk itt ezen a tanulóbolygón, de ezeket, amiket itt írtam, szerintem Te is tudod.
Szeretettel: Kriszti
Kétszer ment el az üzenet + még kicsit javítottam is rajta,
Kétszer ment el az üzenet + még kicsit javítottam is rajta, úgyhogy ezt most itt törlöm.
megkaptad a munkát?
Szia Hiteles!
Hogy vagy? Mi van Veled? Segített-e az interjúval kapcsolatos elbeszélgetés Neked, hogy látod így utólag? A munkát megkaptad-e? Vagy bárhol máshol sikerült-e bármiféle megoldást/munkát találnod?
Megkaptam!
Szia Michaelita!
Igen, megkaptam a munkát, sőt, már az első tanfolyami napon is túl vagyunk. Ez egy amolyan csodálatos lehetősége nekem most, kicsit mesébe illő. De azt hiszem, most már el kell árulnom, hogy mindezt Domoszlai Katinak köszönhetem. Persze ő túlzásnak tartaná ezt a kijelentést, de ő vezetett lépésről lépésre. Többször beszéltünk órákig az elmúlt hetekben, és mintha az agyamban olvasott volna, úgy vezetett rá a problémáimra. Kb. két hónapja hallgatom a megerősítéseket, amiket tőle kaptam, és szépen lassan feltörtek az eredmények is. Sokat vesződtem a bennem lévő ellentétekkel is, igazából nem tudtam összerakni a dolgokat, kellett valaki, aki kívülről lát, és megvan benne az a tudás, amivel össze tudja rakni. Volt olyan is, amiről már nagyon sokat olvastam, de a Kati úgy tudta elmagyarázni, hogy végre eljutott az tudatomig. Ez konkrétan a „félelmek megélése meditációban” volt. Nagyjából akkor indultak be a dolgok, mikor egy ilyen meditációt megcsináltam. Megéltem a szegénységet, és a végére teljes nyugalom lett úrrá rajtam, hogy minden rendben van, és mindig is rendben lesz, mert nem a szegénységgel van dolgom, hanem a bizalommal. De sorolhatnám még mennyi mindenben segített… Akinek segítségre van szüksége, én bátran ajánlom, hogy forduljon hozzá! Köszi Kati! Ölelés!!!
örülök Hiteles
Örülök, hogy megkaptad a munkát és ügyesen, kitartóan dolgozol magadon.
Az is nagyon jó, hogy sok segítséget kaptál a Katitól.
Azonban, ha elfogadsz egy jó tanácsot, az lenne a legjobb számodra, ha a saját részességedet is kellő mértékben elismernéd. A Kati azért tudott segíteni, mert Önmagadat alkalmassá tetted a segítség elfogadására.
A választ mindenre Önmagadban találod meg, tehát a fejlődés következő lépcsőfoka, hogy majd egyszer – amikor már képessé válsz erre – akkor minden választ belül keress.
Teljesen egyetértek veled, igazad van! 🙂
Annyiban érzem
Teljesen egyetértek veled, igazad van! 🙂
Annyiban érzem „különlegesnek” a helyzetemet, hogy senki nincs a környezetemben, akivel ilyen témáról tudnék beszélni. Vagyis helyesbítek, Krisztivel is nagyon jó barátságba keveredtem az utóbbi időben, de mondom, ez teljesen hiányzott az életemből, Sanyira és Hermesre is 1-1 alkalommal jutottam el, pofám szakadt már a csóróság miatt, szóval inkább egyedül ugrottam neki mindennek, ami nagyon jó, csak hát az induláshoz mindenkinek kell egy kis energia meg alap… nekem ezt adta a Kati. Maximálisan türelmes és segítőkész volt.
Másrészt meg tényleg van bennem egy hang, ami szokta jelezni, hogy egy-egy gondolat az enyém vagy nem. Leginkább azt szokta mondani, hogy: „látod, látod, ezt már te is tudtad, csináltad is, csak akkor még nem értetted, hogy miért”. De mondom, teljesen igazad van, igyekszem megtalálni az egyensúlyt! 🙂
önszeretet segítői
Tapasztalatom szerint az önszeretet segítői: megértés, figyelem, koncentráció, itt és most-ban, vagyis a jelenben élés/érzékelés, elfogadás (helyzeté, sorsé, történésé, önmagam- mások elfogadása), békés nyugodt hozzáállás, együttérzés (önmagam különféle részeivel is!), a saját érzéseim/hozzáállásom megértése, megélése, megtapasztalása és megbocsátás (másoknak és legfőképpen önmagamnak, de maradéktalanul!)… mit hagytam ki?
Korlátok
Voltam ma egy állásinterjún. Megkérdezték tőlem, hogy a párom teljesíti-e azokat az elvárásokat, amiket támasztok felé…
Elvárás… Teljesítés? Támasztok? Elindult az agyamban a lavina. Nincs elvárásom? De van. Az az elvárásom, hogy hagyjon békén gyereket nevelni, ő meg menjen pénzt keresni. El is ment 1200 km-re éppen. Aztán tisztán bevillant a kép, amikor azt az elvárást támasztottam az élet felé, hogy legyen nagyon nehéz, mert meg akarom mutatni, milyen ügyesen megoldom a problémákat. Ott álltam a régi lakásunkban, és éppen kiborultam, mert valaki nem vette észre, milyen fontos vagyok. Azt akartam, hogy nehéz legyen, megoldjam, és mindenki engem csodáljon.
Aztán szóbakerült, hogy szeretnék reflexológiát tanulni, mert valahogy nagyon vonz a dolog. Kérdezték, miért nem? Hát azért, mert nincs pénz, meg úgyse tudnám csinálni a gyerekek mellett. Ja, persze, a pénz meg a gyerekek.
Szóval oda akarok kilyukadni, hogy az én akadályaimat így sikerült összehozni. Ehhez jön még persze, amit otthonról hoztam, meg régebbről… Mindezeket meg kell bocsátanom magamnak, meg másoknak. Aztán ott vannak a félelmek. HŰŰŰŰŰŰŰ… na abból van még sok. Főleg a betegségektől, mert ugye, ha betegek vagyunk, hogy dolgozzak? Az interjúztató hölgy szerint tele vagyok félelmekkel, nyitnom kéne. Teljesen igaza volt. Csak az a bosszantó, hogy most már vadidegen emberek elsőre levágják, mi a bajom, én meg egy helyben toporgok. (ugye Kati, a harmadik beszélgetés után lejött, hogy elveszett gyerek vagyok:) Bocs, ha eltértem a tágytól, de némiképp idevág.
Kedves Hiteles!
Nagyon jó, hogy így felismered és rájöttél az összefüggésekre. Ügyes vagy!
Az meg ne bántson, hogy mások levágják, hogy mi a helyzet Veled, mert egy kívülállónak könnyebb kívülről rálátni a Te problémáidra (valószínűleg a Ti dolgaidat Ő is jobban látja, mint a sajátját, amivel szinte egybefonódott)
A félelmek elengedésére én saját magamnak a szembenézést (teljes átélése a félelemnek) szoktam alkalmazni. Csendes elvonultságban hagyom hogy jöjjön, elhatalmasodjon rajtam, amennyire csak akar, s azt tapasztalom, hogy ahogy jött, úgy el is múlik.
A betegségtől való félelemnél pedig amikor tudati szinten jön, akkor próbálom más mederbe terelni. Konkrétan ez azt jelenti, hogy pl. valaki köhög körülöttem. Jaj, elkapom, jön belülről ijedtemben. S rögtön erőteljesen mondom magamnak: erős vagyok, jól védekezik a szervezetem, sok vitamint eszem, nem fog rajtam a köhögés, a betegség, a szervezetem megbírkózik vele (esetleg meg is kérem rá, hogy aktivizálja magát és ne engedje be a betolakodókat). Szóval valami olyan dolgokat mondok magamnak, amit el is tudok hinni és ezzel közömbösítem az ijedtség, félelem energiáját (a pozitív gondolatok, a fény energiái mindig erősebbek, ha őszintén hiszünk is benne).
A sajat problemainkat
tenyleg nehez tisztan latni. En is eleg gyakran kerek es kapok segitseget a Sanyitol, neha masoktol is. Azokat a palyakat amiket teljesietttunk a „game”ben, azokban tudunk tanacsokat adni masoknak :-))
Minel erosebben vakitanak el bennunket az erzelemek annal nehezebb tisztan latni.
Vera, a melot megkaptad?
Hétfőn kiderül, de a nő rögtön vágta, hogy mindent egyedül
Hétfőn kiderül, de a nő rögtön vágta, hogy mindent egyedül akarok megoldani, és nehezen fogadok el segítséget, ami bennem a napokban tudatosult. A munka meg pont nem erről szólna. Úgyhogy megyek vissza részeket egyeztetni, meg félelmet megélni 🙂 ja, meg hogy mi az akadálya annak, hogy higgyek magamban. 🙂
Elárulnád, hogy milyen munka ez, ahol ilyen egy interjú? Persze,
Elárulnád, hogy milyen munka ez, ahol ilyen egy interjú? Persze, csak ha elmondható….
A munka
Célzottan kisgyerekes anyukáknak közvetítenek, segítenek munkát találni. Ez egy konkrét munka lenne. Igazából azon húztam fel magam, hogy ott szembesültem a hiányosságaimmal, és nem tudom úgy összeszedni magam, hogy ezeket a dolgokat helyre tegyem magamban. Pl. az is szóba került, hogy megmondom-e a véleményemet, amikor valaki megbánt, és én határozottan állítottam, hogy nem-nem, az felesleges, hiszen az nem az én gondom. Ja, persze. Még példát is tudtam rá mondani. Hát ha tudok példát mondani, akkor nem az én dolgom???? Kiborított, hogy mennyire nem ismerem magam még mindig, és mennyire vak vagyok. Mivel ez egy ügyfélszolgálatos munka lenne, és tegyük fel, hogy egy-egy ügyfél durván beszól, ideges, lehord, stb. és én azt mind benyelem, akkor nem valószínű, hogy a megfelelő ember vagyok a mukára. Na, nem ragozom tovább, jó lecke volt, csak a megfelelő tanulságok levonása szükségeltetik, persze maradandó formában. Írjam ki a konyhaszekrényre, hogy ezentúl nem nyelek be haragot????
Szia Vera!
Szerintem azt látod a helyzetedben rosszul, hogy az,
Szia Vera!
Szerintem azt látod a helyzetedben rosszul, hogy az, hogy a saját ügyeid megoldásában bukdácsolsz kissé – amivel szerintem mindenki így van – az nem jelenti azt, hogy nem lennél alkalmas mások problémáinak megoldására egy munkahelyen, tehát akár egy ügyfélszolgálaton. Szerintem épp azért tudnád megoldani, mert van benned segítőkészség, empátia és ez tesz alkalmassá az ügyek megoldására, ugyanakkor nem vagyok érintettek benne, nem a mi problémánk és épp ezért tudunk segíteni.
Hidd el nekem, hogy annak a nőnek, aki interjúztatott, tutira van olyan életterülete, amiben esetleg ő is bukdácsol, vagy egy ideig nem tud egyről a kettőre lépni. Mindannyiunknak vannak megoldandó feladataink.
Sőt éppen az a tapasztalat, hogy mások segítségére tudsz lenni, az az önmagad problémáinak megoldásában is előrevivő tud lenni. Gyúrj önbizalomra, amennyire csak tudsz és ne akarj tökéletes lenni. A hibáinkat is szeretnünk kell, mert ez tesz képessé, hogy felülemelkedjünk rajtuk és javítsunk rajtuk. Ha nem lennének megoldandó feladataink, már nem lennénk itt ezen a tanulóbolygón, de ezeket, amiket itt írtam, szerintem Te is tudod.
Szeretettel: Kriszti
Kétszer ment el az üzenet + még kicsit javítottam is rajta,
Kétszer ment el az üzenet + még kicsit javítottam is rajta, úgyhogy ezt most itt törlöm.
megkaptad a munkát?
Szia Hiteles!
Hogy vagy? Mi van Veled? Segített-e az interjúval kapcsolatos elbeszélgetés Neked, hogy látod így utólag? A munkát megkaptad-e? Vagy bárhol máshol sikerült-e bármiféle megoldást/munkát találnod?
Megkaptam!
Szia Michaelita!
Igen, megkaptam a munkát, sőt, már az első tanfolyami napon is túl vagyunk. Ez egy amolyan csodálatos lehetősége nekem most, kicsit mesébe illő. De azt hiszem, most már el kell árulnom, hogy mindezt Domoszlai Katinak köszönhetem. Persze ő túlzásnak tartaná ezt a kijelentést, de ő vezetett lépésről lépésre. Többször beszéltünk órákig az elmúlt hetekben, és mintha az agyamban olvasott volna, úgy vezetett rá a problémáimra. Kb. két hónapja hallgatom a megerősítéseket, amiket tőle kaptam, és szépen lassan feltörtek az eredmények is. Sokat vesződtem a bennem lévő ellentétekkel is, igazából nem tudtam összerakni a dolgokat, kellett valaki, aki kívülről lát, és megvan benne az a tudás, amivel össze tudja rakni. Volt olyan is, amiről már nagyon sokat olvastam, de a Kati úgy tudta elmagyarázni, hogy végre eljutott az tudatomig. Ez konkrétan a „félelmek megélése meditációban” volt. Nagyjából akkor indultak be a dolgok, mikor egy ilyen meditációt megcsináltam. Megéltem a szegénységet, és a végére teljes nyugalom lett úrrá rajtam, hogy minden rendben van, és mindig is rendben lesz, mert nem a szegénységgel van dolgom, hanem a bizalommal. De sorolhatnám még mennyi mindenben segített… Akinek segítségre van szüksége, én bátran ajánlom, hogy forduljon hozzá! Köszi Kati! Ölelés!!!
örülök Hiteles
Örülök, hogy megkaptad a munkát és ügyesen, kitartóan dolgozol magadon.
Az is nagyon jó, hogy sok segítséget kaptál a Katitól.
Azonban, ha elfogadsz egy jó tanácsot, az lenne a legjobb számodra, ha a saját részességedet is kellő mértékben elismernéd. A Kati azért tudott segíteni, mert Önmagadat alkalmassá tetted a segítség elfogadására.
A választ mindenre Önmagadban találod meg, tehát a fejlődés következő lépcsőfoka, hogy majd egyszer – amikor már képessé válsz erre – akkor minden választ belül keress.
Teljesen egyetértek veled, igazad van! 🙂
Annyiban érzem
Teljesen egyetértek veled, igazad van! 🙂
Annyiban érzem „különlegesnek” a helyzetemet, hogy senki nincs a környezetemben, akivel ilyen témáról tudnék beszélni. Vagyis helyesbítek, Krisztivel is nagyon jó barátságba keveredtem az utóbbi időben, de mondom, ez teljesen hiányzott az életemből, Sanyira és Hermesre is 1-1 alkalommal jutottam el, pofám szakadt már a csóróság miatt, szóval inkább egyedül ugrottam neki mindennek, ami nagyon jó, csak hát az induláshoz mindenkinek kell egy kis energia meg alap… nekem ezt adta a Kati. Maximálisan türelmes és segítőkész volt.
Másrészt meg tényleg van bennem egy hang, ami szokta jelezni, hogy egy-egy gondolat az enyém vagy nem. Leginkább azt szokta mondani, hogy: „látod, látod, ezt már te is tudtad, csináltad is, csak akkor még nem értetted, hogy miért”. De mondom, teljesen igazad van, igyekszem megtalálni az egyensúlyt! 🙂
önszeretet segítői
Tapasztalatom szerint az önszeretet segítői: megértés, figyelem, koncentráció, itt és most-ban, vagyis a jelenben élés/érzékelés, elfogadás (helyzeté, sorsé, történésé, önmagam- mások elfogadása), békés nyugodt hozzáállás, együttérzés (önmagam különféle részeivel is!), a saját érzéseim/hozzáállásom megértése, megélése, megtapasztalása és megbocsátás (másoknak és legfőképpen önmagamnak, de maradéktalanul!)… mit hagytam ki?
akadályozók a mélyben
Azt tapasztalom, hogy az eddig gondoltakon kívül még a saját legmélyebben lakozó érzéseim is akadályoznak az igazi önszeretet megélésében.
Mik ezek?
A saját kételkedő érzéseim, a haragom, a dühöm, a félelmeim és valamiféle értéktelenség érzés, ami majdhogynem valamiféle önutálatként lakik a lelkem legmélyén.
Eddig valahogy ösztönösen menekültem ezek teljes megélésétől, már értem is, hogy miért. Eddig nagyon ritkán és szolidan érvényesülhettek, most elemi erővel törnek rám. Ezt az intenzitást megélni kicsit rémésztő, megértem a menekülést.
Most viszont belemegyek, átélem, teljes mélységéig megtapasztalom. Ezzel viszont el is”oszlik” lassan belőlem.
Mindezek megtapasztalása után megköszönöm magamnak, hogy van bátorságom mindezt megélni, hálásan köszönetet mondok azoknak, akik ennek a megélésében segítenek és szeretettel vigyáznak rám.
Mi jöhet még? Milyen lehet terhek nélkül járni? Milyen lenne letenni a rőzsét a hátamról és kiegyenesedve menni tovább?
,,Milyen lehet terhek nélkül járni? Milyen lenne letenni a
,,Milyen lehet terhek nélkül járni? Milyen lenne letenni a rőzsét a hátamról és kiegyenesedve menni tovább?”
Jó kérdés,és helyén való vágy,csak az a baj,hogy amíg élünk ,sajnos folyamatosan teremtjük a karmát magunknak,mert minden tettünknek következménye van. /ok,okozat/
Tehát ,akárhogy is okoskodom,megszabadulni,csak is a megvilágosodással,felébredéssel lehet.
Onnan már nem képződik új karma,és amíg testben van /él / a felébredett,addig a maradék karma-csíra is elég,és akkor szabadul meg végleg.
Vagyis erről most azt hiszem csak ábrándozhatunk.
De célnak mindenképpen helyes kitűzni.
Ez így nem igaz
„folyamatosan teremtünk karmát magunknak, mert minden tettünknek következménye van. /ok,okozat/”
Karmát akkor teremtünk ha a tettünk célja, a szándékunk az egóból fakad. Akár rossz, akár jó karmáról van szól.
Egós pl a segítség adás, ha azért történik, hogy a másik fél adósnak érezze magát, és később be tudjam nyújtani a számlát.
Nem teremtődik karma, ha az Isteni akarat eszköze vagyunk csupán, tehát a cselekedetünk az Isteni tervvel egybe vág. Akár rosszként éli meg az érintett, akár jóként. Ilyenkor olyanok vagyunk mint egy kesztyű, Isten a kezére húz bennünket, csak annyit érzünk ennek meg kell történnie mert egy magasabb hatalom munkálkodik rajtam keresztül, itt az egó szépen kussol. A karma pedig Istené :-))
Katikám,én a jelenlegi állapotunkról beszéltem,a realitásról
Katikám,én a jelenlegi állapotunkról beszéltem,a realitásról most.
Szépeket mondani én is tudnék,és ezt ki is lehet tűzni célként,de hol van ez még.
Mert most Teréz anyáról és Pio atyáról beszélsz.Én meg rólunk itt az oldalon.
Gondolod ,hogy Te semmit sem csinálsz egóból? Akkor már rég szent,vagy megvilágosodott lennél.
Már csak ez is egóból megy,hogy itt írogatunk.Ez nekünk is kell valamiért,és ez nem csak a segítségnyújtás.
Valamiféle önkifejezési vágy is hajt itt mindenkit.Ezt azért talán nem kéne Istenre fogni:)
Akárhogy is csűröm csavarom,egós dolog ez is a javából,még ha segítségnyújtás a motivációja akkor is. 🙂
Ezzel valahogy most nem értettem egyet,bocs.
Nem az igazságtartalmával,hanem a realitásával.
Amiről beszélsz,az csak a legmagasabb ember által elérhető minőségeknél lehetséges: szent, megvilágo sodott…Mi igenis csináljuk a karmát magunknak,minden percben. Nem csak tettben ,gondolatban is.
Ezzel nem árt tisztában lenni.
Szia Éva!
Szeretném elöre leszögezni hogy csak a véleményemet írom le attól függetlenül hogy
Te és a Kati vitája folyik.Megint….
Hogy egóbol teremtünk karmát hogy legyen mit behajtani!?
Na igen!Van aki így taktikázik….
Csakhogy ezzel a taktikával magunkhoz kötjük az adósságot,vagy magát az adóst,
legrosszabb esetben mindkettöt.
Egészen addig amíg olyan helyzetbe nem kerülünk ahol lehetöség adódik ezt rendezni.
Mivel segítségröl beszéltünk,érthetöbb ha a témánál maradunk.
Szóval VÈLETLENÜL olyan szituációba kerülünk ahol VALAKI a segítségünkre siet!
Más szóval kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk kiszolgáltatva magunkat hogy az adósságot
rendezhessék felénk.
A legokosabb semlegesnek maradni.
Ahogy Kati is írta nem termelni karmát.
Isten szavát követni.
S Isten nem csak a megvilágosodottnak mutatja az ösvényt.
Épp ugyanúgy szól mindenkinek.
Csak van aki nem hajlandó meghallani…. 😛
Tedd a dolgod és ne bíráld felül amit mond Neked.
S akkor nem ronthatod el. 😉
Ha rábízod Magad akkor is be kell menned a ,,vadonba”,nem úszod meg. 🙂
De a ,,vadállatok” közt is nyugodt,és magabiztos Leszel.
Erika Szeretettel!
Nem csak Évának… 😉
Köszi Erika.Most csak annyit,hogy semmiféle vita nem folyik.Az h
Köszi Erika.Most csak annyit,hogy semmiféle vita nem folyik.Az hogy az ember elmondja a véleményét az
számomra legalább is nem vita.
A másik meg ,hogy nagyon nem erről beszéltem,de nem is erőltetném magyarázni ,hogy miről.
Ez két különböző gondolkodás,vagyis ebben a témában,még ha meg is magyaráznám,hogy mit szerettem volna mondani,akkor sem értenénk egyet,de ez nem is baj.Más a kiindulási alap,és az amiben az ember hisz.
Vagyis hagyni kell ezt a dolgot ,kinek hite ,látásmódja szerint.
Mosolyogni már csak azon kezdtem el,hogy pont nekem magyarázod ezt?:)
Akkor úgy látszik még mindig nem ismerjük egymást eléggé:)
Privátban majd úgyis megbeszéljük:)
ami ezt illeti:
,,Ahogy Kati is írta nem termelni karmát”
Nyilván ,és is ezt mondom ,hogy ez a cél.
Csak azt is hozzátettem,,hogy jó ha tudjuk,hogy mindezek ellenére folyamatosan termeljük a karmát,még a gondolatainkkal is.
Tehát lehet ilyen szépeket írni,csakhogy ahhoz hogy ez teljesüljön egy olyan magas minőséget kell elérni,amiről egyelőre csak álmodunk.Ha azt gondoljuk ,hogy ez már most is így van,és ezt csak úgy máris
meg tudjuk csinálni,akkor becsapjuk magunkat.
Nekem nyolc,hogy ki hogy gondolja, /az az ő baja,vagy nem baja/ ,én csak leírtam,hogy én mit gondolok erről.
Egy vélemény kifejezése,meg -számomra legalább is- nem vita.
Nem értem miért kéne mindenben egy követ fújni?
Akkor mégis miért vagyunk itt?
Mostanában nagyon tetszett amiket Kati írt,ez meg most nem.Miért baj ez?:)
Nem állítottam
hogy megvilágosodott lennék vagy akár szent. Viszont a realitáshoz hozzátartozik, hogy a közvetlen csatornázáshoz nincs köze az egónak. Azt, hogy ez nekem milyen szinten megy most, milyen gyakran használom és milyen célból, azt Te nem tudod megítélni. Egyébként én szeretem a saját egómat ezért megpróbálom kíméletesen leépíteni. Azt mondja erre Popper Péter, rengeteg életet szántál rá hogy felépítsd, ki ne dobd csak úgy!
Létezik fokozatos átmenet az egós működésből a megvilágosodásba, a Sanyi jár az élen és jó páran követjük a módszerét. Olvass Ken Wilbert, vagy dr. Hawkinstól, jól leírják ezt a vonalat.
Amúgy a kesztyűs hasonlat nem az én gondolatom, hanem a Sanyi használta ezt tavaly ilyenkor a Sirály összegyűlésen 😀
Nyugodtan nyilatkozhatsz saját magadról, hogy teremted a saját karmádat, de ne vegyél mindenkit egy kalap alá. Az állandó, éjjel nappali számítógép előtt töltött időt nagyon hasznos, ha teljes elvonulások és magány váltja fel időnként. Te ezt mikor adtad meg magadnak, a saját fejlődésednek, csak Te és a saját belső bölcsességed, mondjuk két-három napig? Nem véletlenül kezdődik minden meditáció így…most figyelj befelé….
Amúgy részemről a vitát zárom, elfogadom ha az a véleményed ez úgy fekete-fehér ahogy Te látod, én meg azt mondom színes a paletta.
,,ez úgy fekete-fehér ahogy Te látod”
Én nem úgy látom,ezt Te
,,ez úgy fekete-fehér ahogy Te látod”
Én nem úgy látom,ezt Te mondod rólam ez kis különbség:)
A másik meg,hogy szó sem volt részemről személyeskedésről,de rögtön magadra vetted,és egyből igazolásokat hoztál fel,csatornázás egyebek.Holott én nem rólad beszéltem,hanem egy átlag emberről.
Aztán honnan tudod,hogy én mikor vonulok el,és mennyi időt szánok magamra?
Valamint,ha az ember ír egy véleményt,ami nem egyezik a tiéddel,vagy egyezik is,de egy kis kiegészítéssel,mert ha megértettétek volna,ez nem ellenvélemény volt,csak egy kis kiegészítés,pontosítás ahhoz ,hogy én is el tudjam ezt fogadni szóról szóra.
De nem,egyből jön a személyeskedés.
Védekezés,hogy te így meg úgy,és bezzeg én meg így meg úgy.
Én a témáról beszéltem,teljesen függetlenül mindenféle személyeskedéstől,vagy legalább is távol állt ez tőlem.
Nem tudom,esetleg rosszul fogalmazok,hogy nem lehet érteni ,mit szeretnék mondani?
Nem ellenvéleményt,csak apró kiegészítést,és lám az értetlenség ,milyen port kavar.
Ugye most itt termelődött a karma rendesen,és még csak azt sem mondhatod,hogy provokáltalak,mert általában beszéltem valamiről,nem rólad.
Az ég világon semmi bajom veled,ráadásul az utóbbi időkben nagyon jókat írsz,gondolom az integrál pszichológia hatására,csak vedd észre most is a tanulságot,amit itt a beszélgetés hozott.
Hát nem éppen az Isteni erőknek adtad oda magadat,ahogy ezt nekünk itt ajánlottad,hanem először el kezdtél védekezni,mintha valaki bántott volna,aztán,meg a vélt bántót,jól betámadtad,hogy bezzeg én így meg úgy.
Tehát teljesen a fenti véleményed ellen tettél.
Jó messze volt ez az istenitől,ellenben jó sok karmát termeltél magadnak.
Sajnálom,ha ezzel pont nekem kellett szembesíteni téged,de esküszöm semmi szándék,provokáció nem volt bennem.
Na akkor
pontosítsunk. (Ez a többes szám első személyben történő fogalmazás nagyon zavaró, sok félreértésre ad okot, szerintem kerülni fogom a jövőben )
Szerinted Éva, létezik-e olyan, hogy ugyanaz az ember, egyik megnyilvánulásában egós, egy másik helyzetben pedig követi azt, amit a Felsőbb Énjétől vagy Istentől kap mint útmutatást? Vagy csak átlagemberek és megvilágosultak vannak, közte pedig átmenet nincs?
Konkrétan, ha egy helyzetben, ahol döntenem kell, és nagy tétje van, de sem jó, sem rossz karmát termelni nem szeretnék, kérek választ a Felsőbb Énemtól, még jól is értelmezem és azt követem, az nem termel karmát.
A kommunikáció belső mesterrel meg felsőbb énnel ki ahogy nevezi, az ugyanaz, nem elérhetetlen ábrándozás, megtanulható, Sanyitól Belső Látás 1-2, Gyurkó Zsolttól kapcsolatfelvétel Belső Mesterrel tanfolyam.
Ha ezt elfogadod, mármint a fokozatos fejlődés létét, akkor részemről ez a párbeszéd lezárva. Ha nem fogadod el, akkor is 😀
Kati,ki a fene cáfolta ezt? Én nem erről
Kati,ki a fene cáfolta ezt? Én nem erről beszéltem,könyörgöm.
Pontosan hogy lehet a kettő egyszerre,hiszen törekszünk.Egyszer sikerül,másszor nem,mert emberek vagyunk.Pont ezt szerettem volna érzékeltetni,hogy amikor ez már tartósan így van,és nincs egó,nem termelünk karmát,az csak akkor lehetséges,ebben a magasabb minőségben.Addig meg ez is van ,meg az is. Az egy nagyon hosszú út ,amíg el lehet jutni odáig,hogy már csak az isteni szeretetben ,átadásban éljen csak és kizárólag az ember.Én erről beszéltem volna,ha meghallottad volna.
Nem értem az egészet.Itt ugye folyamatosan arról beszélünk ,hogy az intuíció ,meg a belső hang ,meg egyebek…akkor mi a fenéért nem lehet ráhangolódni arra az emberre,akinek az írását olvassuk,és hogy megértsük mit akart.
És miért folyton magunkból indulunk ki,és azt hisszük a másik ezt vagy azt gondolt?
Ettől kifekszem komolyan,és még Erika is bement a csőbe,pedig vele több ezer kilométerről is érezzük egymást ugyanabban a pillanatban.
Hát mi ez ,ha nem az ego? Mégis mi ugrált itt most?
Nem tudom vannak itt emberek,akiknél spontán működnek ezek a dolgok,egyszerűen ott van a szívükben a szeretet,és mindenféle tanácskérés nélkül is tudják,hogyan viszonyuljanak a másikhoz.Érdekes,hogy náluk soha nincs félreértés,nemhogy vélt sérelem ,vagy támadás.
Mint Michaelita,vagy Kriszti,és még többen persze ,hadd ne soroljam,csak ők sokat írnak és ez nap mint nap bebizonyosodik.És nem szerep,meg tanult dolog,mert abból kiesnének az első adandó alkalommal,hanem ott van a szívükben az igazi szeretet .Ők megmutatják nem csak beszélnek róla.
Szóval észre kéne venni ezeket a dolgokat,és nem kritizálni akarlak ,csak már nekem kellemetlen,hogy bármit írok,/kivéve ha dicséret,/szóval rögtön ugrasz.
Teljes félreértés,védekezés,aztán támadás.Miközben meg egyre jobbakat írsz,hogy mit hogy kéne.
A másik meg,hogy amikor elfogynak az érveid előveszed Sanyit bizonyítéknak.Örökké rá hivatkozol az igazad bizonyítására.Főleg nekem,amikor messzemenőkig egyetértek a tanításával,és nagyon nagy dolognak tartom ezt a rendszert felépíteni ,kidolgozni.Tehát nekem ne bizonygass a Sanyival,mert nincs mit.Én a tanítását maximálisan elismerem,és nagyra tartom.És pont Te ajánlgatod nekem őt,emlékezz amikor ugyanabban a cipőben voltunk vele,nem én vesztem össze,és nem én haragudtam meg rá.
Egyszerűen ,ha összeszedném,amiket itt kivetítesz rám zsinórban ,hát teljes kép a Te dolgaidról.
Akkor ,ha én lennék a tükör neked,akkor már észre kéne végre venni,nem mindig rúgni egyet.
Végezetül marha boldog lennék már,ha nem látnál bennem folyton ellenséget,meg egyszer és mindenkorra elvetnél minden eddigi feltételezésedet velem kapcsolatban,hátha akkor talán sikerülne meglátnod az igazi lényemet,és megszűnne végre ez a nevetséges tusakodás.Mindig Sanyi gyakorlataira hivatkozol.Erre is van nagyon jó gyakorlata.
A számítógépnél pedig azért vagyok ,,éjjel-nappal”,mert dolgom van itt.Komoly és halaszthatatlan dolgom.
Egyfelől tanulok minden rezzenésből,mert hihetetlen,hogy ez az oldal mennyire így működik.
Másfelől,nem azért írok ennyit,mert az észt osztanám,arról én már rég letettem.Egyszerűen az írásos kommunikációt gyakorolom.Mert 20 évig csak beszéltem egész nap,előtte 20 évig meg csak énekeltem egész nap.Szóval szükségem van másfajta kommunikációra is,amit itt nagyon jól gyakorolhatok.
Tanulok itt Kati,folyamatosan nap ,mint nap,minden hozzászólásból szinte.El tudod ezt hinni végre már?
A magamon való munkához meg vannak olyan technikák is ,amivel nem kell egész nap azon erőlködni, hanem sokkal könnyebben is simábban is lehet.Ezen kívül szinte mindenből lehet tanulni,még gyakorlatok nélkül is,a legkisebb rezdülésből ,megnyilvánulásból,ami az ember környezetében adódik.
Azért mert neked nincsenek ,,röntgen szemeid”,hogy lásd mit és hogy csinálok,attól én még csinálom,
még ha nem is beszélek sokat róla.
A cselekedetünk a lényeg,nem amit beszélünk. Mondani sok mindent lehet…:)
Szia Michaelita!
Csak rakd le a ,,rözsédet”!
Illetve az nem elég ha lerakod.
Meg kell semmisítened.
Elégetheted,és közben még melegedhetsz is a tüze mellett.
S ahogy melegszel érzed ahogy átjár a meleg=szeretet. 😉
Vagy akár egy angyalnak is átadhatod.
Bízd egy angyalra,tudja hogy mit kezdjen vele.
Erika Szeretettel!
akadályozók a mélyben
Azt tapasztalom, hogy az eddig gondoltakon kívül még a saját legmélyebben lakozó érzéseim is akadályoznak az igazi önszeretet megélésében.
Mik ezek?
A saját kételkedő érzéseim, a haragom, a dühöm, a félelmeim és valamiféle értéktelenség érzés, ami majdhogynem valamiféle önutálatként lakik a lelkem legmélyén.
Eddig valahogy ösztönösen menekültem ezek teljes megélésétől, már értem is, hogy miért. Eddig nagyon ritkán és szolidan érvényesülhettek, most elemi erővel törnek rám. Ezt az intenzitást megélni kicsit rémésztő, megértem a menekülést.
Most viszont belemegyek, átélem, teljes mélységéig megtapasztalom. Ezzel viszont el is”oszlik” lassan belőlem.
Mindezek megtapasztalása után megköszönöm magamnak, hogy van bátorságom mindezt megélni, hálásan köszönetet mondok azoknak, akik ennek a megélésében segítenek és szeretettel vigyáznak rám.
Mi jöhet még? Milyen lehet terhek nélkül járni? Milyen lenne letenni a rőzsét a hátamról és kiegyenesedve menni tovább?
,,Milyen lehet terhek nélkül járni? Milyen lenne letenni a
,,Milyen lehet terhek nélkül járni? Milyen lenne letenni a rőzsét a hátamról és kiegyenesedve menni tovább?”
Jó kérdés,és helyén való vágy,csak az a baj,hogy amíg élünk ,sajnos folyamatosan teremtjük a karmát magunknak,mert minden tettünknek következménye van. /ok,okozat/
Tehát ,akárhogy is okoskodom,megszabadulni,csak is a megvilágosodással,felébredéssel lehet.
Onnan már nem képződik új karma,és amíg testben van /él / a felébredett,addig a maradék karma-csíra is elég,és akkor szabadul meg végleg.
Vagyis erről most azt hiszem csak ábrándozhatunk.
De célnak mindenképpen helyes kitűzni.
Ez így nem igaz
„folyamatosan teremtünk karmát magunknak, mert minden tettünknek következménye van. /ok,okozat/”
Karmát akkor teremtünk ha a tettünk célja, a szándékunk az egóból fakad. Akár rossz, akár jó karmáról van szól.
Egós pl a segítség adás, ha azért történik, hogy a másik fél adósnak érezze magát, és később be tudjam nyújtani a számlát.
Nem teremtődik karma, ha az Isteni akarat eszköze vagyunk csupán, tehát a cselekedetünk az Isteni tervvel egybe vág. Akár rosszként éli meg az érintett, akár jóként. Ilyenkor olyanok vagyunk mint egy kesztyű, Isten a kezére húz bennünket, csak annyit érzünk ennek meg kell történnie mert egy magasabb hatalom munkálkodik rajtam keresztül, itt az egó szépen kussol. A karma pedig Istené :-))
Katikám,én a jelenlegi állapotunkról beszéltem,a realitásról
Katikám,én a jelenlegi állapotunkról beszéltem,a realitásról most.
Szépeket mondani én is tudnék,és ezt ki is lehet tűzni célként,de hol van ez még.
Mert most Teréz anyáról és Pio atyáról beszélsz.Én meg rólunk itt az oldalon.
Gondolod ,hogy Te semmit sem csinálsz egóból? Akkor már rég szent,vagy megvilágosodott lennél.
Már csak ez is egóból megy,hogy itt írogatunk.Ez nekünk is kell valamiért,és ez nem csak a segítségnyújtás.
Valamiféle önkifejezési vágy is hajt itt mindenkit.Ezt azért talán nem kéne Istenre fogni:)
Akárhogy is csűröm csavarom,egós dolog ez is a javából,még ha segítségnyújtás a motivációja akkor is. 🙂
Ezzel valahogy most nem értettem egyet,bocs.
Nem az igazságtartalmával,hanem a realitásával.
Amiről beszélsz,az csak a legmagasabb ember által elérhető minőségeknél lehetséges: szent, megvilágo sodott…Mi igenis csináljuk a karmát magunknak,minden percben. Nem csak tettben ,gondolatban is.
Ezzel nem árt tisztában lenni.
Szia Éva!
Szeretném elöre leszögezni hogy csak a véleményemet írom le attól függetlenül hogy
Te és a Kati vitája folyik.Megint….
Hogy egóbol teremtünk karmát hogy legyen mit behajtani!?
Na igen!Van aki így taktikázik….
Csakhogy ezzel a taktikával magunkhoz kötjük az adósságot,vagy magát az adóst,
legrosszabb esetben mindkettöt.
Egészen addig amíg olyan helyzetbe nem kerülünk ahol lehetöség adódik ezt rendezni.
Mivel segítségröl beszéltünk,érthetöbb ha a témánál maradunk.
Szóval VÈLETLENÜL olyan szituációba kerülünk ahol VALAKI a segítségünkre siet!
Más szóval kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk kiszolgáltatva magunkat hogy az adósságot
rendezhessék felénk.
A legokosabb semlegesnek maradni.
Ahogy Kati is írta nem termelni karmát.
Isten szavát követni.
S Isten nem csak a megvilágosodottnak mutatja az ösvényt.
Épp ugyanúgy szól mindenkinek.
Csak van aki nem hajlandó meghallani…. 😛
Tedd a dolgod és ne bíráld felül amit mond Neked.
S akkor nem ronthatod el. 😉
Ha rábízod Magad akkor is be kell menned a ,,vadonba”,nem úszod meg. 🙂
De a ,,vadállatok” közt is nyugodt,és magabiztos Leszel.
Erika Szeretettel!
Nem csak Évának… 😉
Köszi Erika.Most csak annyit,hogy semmiféle vita nem folyik.Az h
Köszi Erika.Most csak annyit,hogy semmiféle vita nem folyik.Az hogy az ember elmondja a véleményét az
számomra legalább is nem vita.
A másik meg ,hogy nagyon nem erről beszéltem,de nem is erőltetném magyarázni ,hogy miről.
Ez két különböző gondolkodás,vagyis ebben a témában,még ha meg is magyaráznám,hogy mit szerettem volna mondani,akkor sem értenénk egyet,de ez nem is baj.Más a kiindulási alap,és az amiben az ember hisz.
Vagyis hagyni kell ezt a dolgot ,kinek hite ,látásmódja szerint.
Mosolyogni már csak azon kezdtem el,hogy pont nekem magyarázod ezt?:)
Akkor úgy látszik még mindig nem ismerjük egymást eléggé:)
Privátban majd úgyis megbeszéljük:)
ami ezt illeti:
,,Ahogy Kati is írta nem termelni karmát”
Nyilván ,és is ezt mondom ,hogy ez a cél.
Csak azt is hozzátettem,,hogy jó ha tudjuk,hogy mindezek ellenére folyamatosan termeljük a karmát,még a gondolatainkkal is.
Tehát lehet ilyen szépeket írni,csakhogy ahhoz hogy ez teljesüljön egy olyan magas minőséget kell elérni,amiről egyelőre csak álmodunk.Ha azt gondoljuk ,hogy ez már most is így van,és ezt csak úgy máris
meg tudjuk csinálni,akkor becsapjuk magunkat.
Nekem nyolc,hogy ki hogy gondolja, /az az ő baja,vagy nem baja/ ,én csak leírtam,hogy én mit gondolok erről.
Egy vélemény kifejezése,meg -számomra legalább is- nem vita.
Nem értem miért kéne mindenben egy követ fújni?
Akkor mégis miért vagyunk itt?
Mostanában nagyon tetszett amiket Kati írt,ez meg most nem.Miért baj ez?:)
Nem állítottam
hogy megvilágosodott lennék vagy akár szent. Viszont a realitáshoz hozzátartozik, hogy a közvetlen csatornázáshoz nincs köze az egónak. Azt, hogy ez nekem milyen szinten megy most, milyen gyakran használom és milyen célból, azt Te nem tudod megítélni. Egyébként én szeretem a saját egómat ezért megpróbálom kíméletesen leépíteni. Azt mondja erre Popper Péter, rengeteg életet szántál rá hogy felépítsd, ki ne dobd csak úgy!
Létezik fokozatos átmenet az egós működésből a megvilágosodásba, a Sanyi jár az élen és jó páran követjük a módszerét. Olvass Ken Wilbert, vagy dr. Hawkinstól, jól leírják ezt a vonalat.
Amúgy a kesztyűs hasonlat nem az én gondolatom, hanem a Sanyi használta ezt tavaly ilyenkor a Sirály összegyűlésen 😀
Nyugodtan nyilatkozhatsz saját magadról, hogy teremted a saját karmádat, de ne vegyél mindenkit egy kalap alá. Az állandó, éjjel nappali számítógép előtt töltött időt nagyon hasznos, ha teljes elvonulások és magány váltja fel időnként. Te ezt mikor adtad meg magadnak, a saját fejlődésednek, csak Te és a saját belső bölcsességed, mondjuk két-három napig? Nem véletlenül kezdődik minden meditáció így…most figyelj befelé….
Amúgy részemről a vitát zárom, elfogadom ha az a véleményed ez úgy fekete-fehér ahogy Te látod, én meg azt mondom színes a paletta.
,,ez úgy fekete-fehér ahogy Te látod”
Én nem úgy látom,ezt Te
,,ez úgy fekete-fehér ahogy Te látod”
Én nem úgy látom,ezt Te mondod rólam ez kis különbség:)
A másik meg,hogy szó sem volt részemről személyeskedésről,de rögtön magadra vetted,és egyből igazolásokat hoztál fel,csatornázás egyebek.Holott én nem rólad beszéltem,hanem egy átlag emberről.
Aztán honnan tudod,hogy én mikor vonulok el,és mennyi időt szánok magamra?
Valamint,ha az ember ír egy véleményt,ami nem egyezik a tiéddel,vagy egyezik is,de egy kis kiegészítéssel,mert ha megértettétek volna,ez nem ellenvélemény volt,csak egy kis kiegészítés,pontosítás ahhoz ,hogy én is el tudjam ezt fogadni szóról szóra.
De nem,egyből jön a személyeskedés.
Védekezés,hogy te így meg úgy,és bezzeg én meg így meg úgy.
Én a témáról beszéltem,teljesen függetlenül mindenféle személyeskedéstől,vagy legalább is távol állt ez tőlem.
Nem tudom,esetleg rosszul fogalmazok,hogy nem lehet érteni ,mit szeretnék mondani?
Nem ellenvéleményt,csak apró kiegészítést,és lám az értetlenség ,milyen port kavar.
Ugye most itt termelődött a karma rendesen,és még csak azt sem mondhatod,hogy provokáltalak,mert általában beszéltem valamiről,nem rólad.
Az ég világon semmi bajom veled,ráadásul az utóbbi időkben nagyon jókat írsz,gondolom az integrál pszichológia hatására,csak vedd észre most is a tanulságot,amit itt a beszélgetés hozott.
Hát nem éppen az Isteni erőknek adtad oda magadat,ahogy ezt nekünk itt ajánlottad,hanem először el kezdtél védekezni,mintha valaki bántott volna,aztán,meg a vélt bántót,jól betámadtad,hogy bezzeg én így meg úgy.
Tehát teljesen a fenti véleményed ellen tettél.
Jó messze volt ez az istenitől,ellenben jó sok karmát termeltél magadnak.
Sajnálom,ha ezzel pont nekem kellett szembesíteni téged,de esküszöm semmi szándék,provokáció nem volt bennem.
Na akkor
pontosítsunk. (Ez a többes szám első személyben történő fogalmazás nagyon zavaró, sok félreértésre ad okot, szerintem kerülni fogom a jövőben )
Szerinted Éva, létezik-e olyan, hogy ugyanaz az ember, egyik megnyilvánulásában egós, egy másik helyzetben pedig követi azt, amit a Felsőbb Énjétől vagy Istentől kap mint útmutatást? Vagy csak átlagemberek és megvilágosultak vannak, közte pedig átmenet nincs?
Konkrétan, ha egy helyzetben, ahol döntenem kell, és nagy tétje van, de sem jó, sem rossz karmát termelni nem szeretnék, kérek választ a Felsőbb Énemtól, még jól is értelmezem és azt követem, az nem termel karmát.
A kommunikáció belső mesterrel meg felsőbb énnel ki ahogy nevezi, az ugyanaz, nem elérhetetlen ábrándozás, megtanulható, Sanyitól Belső Látás 1-2, Gyurkó Zsolttól kapcsolatfelvétel Belső Mesterrel tanfolyam.
Ha ezt elfogadod, mármint a fokozatos fejlődés létét, akkor részemről ez a párbeszéd lezárva. Ha nem fogadod el, akkor is 😀
Kati,ki a fene cáfolta ezt? Én nem erről
Kati,ki a fene cáfolta ezt? Én nem erről beszéltem,könyörgöm.
Pontosan hogy lehet a kettő egyszerre,hiszen törekszünk.Egyszer sikerül,másszor nem,mert emberek vagyunk.Pont ezt szerettem volna érzékeltetni,hogy amikor ez már tartósan így van,és nincs egó,nem termelünk karmát,az csak akkor lehetséges,ebben a magasabb minőségben.Addig meg ez is van ,meg az is. Az egy nagyon hosszú út ,amíg el lehet jutni odáig,hogy már csak az isteni szeretetben ,átadásban éljen csak és kizárólag az ember.Én erről beszéltem volna,ha meghallottad volna.
Nem értem az egészet.Itt ugye folyamatosan arról beszélünk ,hogy az intuíció ,meg a belső hang ,meg egyebek…akkor mi a fenéért nem lehet ráhangolódni arra az emberre,akinek az írását olvassuk,és hogy megértsük mit akart.
És miért folyton magunkból indulunk ki,és azt hisszük a másik ezt vagy azt gondolt?
Ettől kifekszem komolyan,és még Erika is bement a csőbe,pedig vele több ezer kilométerről is érezzük egymást ugyanabban a pillanatban.
Hát mi ez ,ha nem az ego? Mégis mi ugrált itt most?
Nem tudom vannak itt emberek,akiknél spontán működnek ezek a dolgok,egyszerűen ott van a szívükben a szeretet,és mindenféle tanácskérés nélkül is tudják,hogyan viszonyuljanak a másikhoz.Érdekes,hogy náluk soha nincs félreértés,nemhogy vélt sérelem ,vagy támadás.
Mint Michaelita,vagy Kriszti,és még többen persze ,hadd ne soroljam,csak ők sokat írnak és ez nap mint nap bebizonyosodik.És nem szerep,meg tanult dolog,mert abból kiesnének az első adandó alkalommal,hanem ott van a szívükben az igazi szeretet .Ők megmutatják nem csak beszélnek róla.
Szóval észre kéne venni ezeket a dolgokat,és nem kritizálni akarlak ,csak már nekem kellemetlen,hogy bármit írok,/kivéve ha dicséret,/szóval rögtön ugrasz.
Teljes félreértés,védekezés,aztán támadás.Miközben meg egyre jobbakat írsz,hogy mit hogy kéne.
A másik meg,hogy amikor elfogynak az érveid előveszed Sanyit bizonyítéknak.Örökké rá hivatkozol az igazad bizonyítására.Főleg nekem,amikor messzemenőkig egyetértek a tanításával,és nagyon nagy dolognak tartom ezt a rendszert felépíteni ,kidolgozni.Tehát nekem ne bizonygass a Sanyival,mert nincs mit.Én a tanítását maximálisan elismerem,és nagyra tartom.És pont Te ajánlgatod nekem őt,emlékezz amikor ugyanabban a cipőben voltunk vele,nem én vesztem össze,és nem én haragudtam meg rá.
Egyszerűen ,ha összeszedném,amiket itt kivetítesz rám zsinórban ,hát teljes kép a Te dolgaidról.
Akkor ,ha én lennék a tükör neked,akkor már észre kéne végre venni,nem mindig rúgni egyet.
Végezetül marha boldog lennék már,ha nem látnál bennem folyton ellenséget,meg egyszer és mindenkorra elvetnél minden eddigi feltételezésedet velem kapcsolatban,hátha akkor talán sikerülne meglátnod az igazi lényemet,és megszűnne végre ez a nevetséges tusakodás.Mindig Sanyi gyakorlataira hivatkozol.Erre is van nagyon jó gyakorlata.
A számítógépnél pedig azért vagyok ,,éjjel-nappal”,mert dolgom van itt.Komoly és halaszthatatlan dolgom.
Egyfelől tanulok minden rezzenésből,mert hihetetlen,hogy ez az oldal mennyire így működik.
Másfelől,nem azért írok ennyit,mert az észt osztanám,arról én már rég letettem.Egyszerűen az írásos kommunikációt gyakorolom.Mert 20 évig csak beszéltem egész nap,előtte 20 évig meg csak énekeltem egész nap.Szóval szükségem van másfajta kommunikációra is,amit itt nagyon jól gyakorolhatok.
Tanulok itt Kati,folyamatosan nap ,mint nap,minden hozzászólásból szinte.El tudod ezt hinni végre már?
A magamon való munkához meg vannak olyan technikák is ,amivel nem kell egész nap azon erőlködni, hanem sokkal könnyebben is simábban is lehet.Ezen kívül szinte mindenből lehet tanulni,még gyakorlatok nélkül is,a legkisebb rezdülésből ,megnyilvánulásból,ami az ember környezetében adódik.
Azért mert neked nincsenek ,,röntgen szemeid”,hogy lásd mit és hogy csinálok,attól én még csinálom,
még ha nem is beszélek sokat róla.
A cselekedetünk a lényeg,nem amit beszélünk. Mondani sok mindent lehet…:)
Szia Michaelita!
Csak rakd le a ,,rözsédet”!
Illetve az nem elég ha lerakod.
Meg kell semmisítened.
Elégetheted,és közben még melegedhetsz is a tüze mellett.
S ahogy melegszel érzed ahogy átjár a meleg=szeretet. 😉
Vagy akár egy angyalnak is átadhatod.
Bízd egy angyalra,tudja hogy mit kezdjen vele.
Erika Szeretettel!
Köszi Lányok!
Egyenlőre, még a „Csak rakd le a ,,rözsédet” időszak van, hogy Erikát idézzem.
Az átadás az angyaloknak vagy az univerzumnak, azon még mindig dolgozom (sok minden gyűlt össze a több mint 50 év alatt, és sorra bukkannak fel a téves azonosításaim, s ha már benne vagyok szeretnék türelmesen a végére járni, hogy legközelebb kevesebb időt kelljen ugyanezzel töltenem)
„Elégetheted,és közben még melegedhetsz is a tüze mellett.
S ahogy melegszel érzed ahogy átjár a meleg=szeretet. ;)”
Köszi Erika! Ez nagyon vígasztaló, s nem csak jól hangzik, de szívet melengető, ahogy leírtad. 🙂
Szép napot kívánok Nektek!
Köszi Lányok!
Egyenlőre, még a „Csak rakd le a ,,rözsédet” időszak van, hogy Erikát idézzem.
Az átadás az angyaloknak vagy az univerzumnak, azon még mindig dolgozom (sok minden gyűlt össze a több mint 50 év alatt, és sorra bukkannak fel a téves azonosításaim, s ha már benne vagyok szeretnék türelmesen a végére járni, hogy legközelebb kevesebb időt kelljen ugyanezzel töltenem)
„Elégetheted,és közben még melegedhetsz is a tüze mellett.
S ahogy melegszel érzed ahogy átjár a meleg=szeretet. ;)”
Köszi Erika! Ez nagyon vígasztaló, s nem csak jól hangzik, de szívet melengető, ahogy leírtad. 🙂
Szép napot kívánok Nektek!
önszeretet akadályozói
Amiket akadályozóként tapasztaltam a önszeretet megélésében: félelem az ismeretlentől, sértettség, neheztelés, harag, önútálat, önbüntetés, önmagam „igaz” megélésének képtelensége, az intenzív érzésekkel, érzelmekkel való szembesüléstől való félelem, félelem az üresség megélésétől, félelem a határtalan lehetőségek világától.
Azt tapasztaltam, hogy a saját fel nem ismert és meg nem élt haragomat önmagam ellen fordítottam és saját magamat büntettem vele, ahelyett, hogy rádöbbentem volna, hogy az adott szituáció idegességet, félelmet vagy dühöt vált ki belőlem, és megoldhatatlannak látom a másik személy által javasoltak kivitelezését (önző javaslatait fel sem ismertem)
Mindezeket azért írom le, hogyha bárki hasonló helyzetbe kerül, annak – legalább a saját gondolatai, érzései megvizsgálására – segítséget nyújtsak.
önszeretet akadályozói
Amiket akadályozóként tapasztaltam a önszeretet megélésében: félelem az ismeretlentől, sértettség, neheztelés, harag, önútálat, önbüntetés, önmagam „igaz” megélésének képtelensége, az intenzív érzésekkel, érzelmekkel való szembesüléstől való félelem, félelem az üresség megélésétől, félelem a határtalan lehetőségek világától.
Azt tapasztaltam, hogy a saját fel nem ismert és meg nem élt haragomat önmagam ellen fordítottam és saját magamat büntettem vele, ahelyett, hogy rádöbbentem volna, hogy az adott szituáció idegességet, félelmet vagy dühöt vált ki belőlem, és megoldhatatlannak látom a másik személy által javasoltak kivitelezését (önző javaslatait fel sem ismertem)
Mindezeket azért írom le, hogyha bárki hasonló helyzetbe kerül, annak – legalább a saját gondolatai, érzései megvizsgálására – segítséget nyújtsak.