Az itt leírtak sok igazságmagot hordoznak, mindenki részéről.
Az elhagyott a férjem nem helytálló, mert az elhagyás energetikailag több szinten történik, amiben kölcsönös energiák játszanak közre mindkét féltől.
Számomra megdöbbentő, hogy mennyi „jó Nő van itt” és ezek az „alacsony gondolkodású férfiak”, akik nem vállalják fel családi kötelességeiket, máshol keresik a szeretetet, ami persze valamilyen formában szinte mindig kapcsolatos a szexel.
Mintha csak az számítana nekik.
Vannak egyetemes törvényszerűségek amiket az embernek elfelejtettek megtanítani, mert az őseink sem tanulták meg.
Ilyenek:
Az ember folyamatosan változik és (remélhetően) fejlődik életében.
Az egyetlen, ami biztos az a változás maga.
A fejlődéshez (szükséges) tapasztalatokon megyünk át, s legtöbbször ezek megterhelőek, vagy kihívóak. A nihil (hétköznapokba való süllyedés) nem hoz magával olyan tapasztalatokat, amik megmutatják miben kell fejlődnünk, vagy változnunk. Az élet célja, megtanulni magát a szeretetet minőségét. Az nem megy „jólétben”, csak akkor történik, ha olyan pofonokat kapunk, amik mutatják benső hiányainkat és félelmeinket. Ezek egy része lehet sorsdöntő és sorsválasztó, amiken végig kell menünk, hogy megértsük a lényegét.

Nincs olyan, hogy egy kapcsolat végig megadja azt, amiben az elején hittünk. Az univerzumban mindennek van kezdete, „virágzása” és elmúlása – vége.
A szeretet két fázisból ál, az egyik a kibontakoztatása, és teljes és maximális megélése – megtapasztalása. A másik az elengedés!
Hiszen ha nem engedjük el, akkor nem a másikat szeretjük, hanem a másik birtoklását és személyiségének – fejlődésének magunkhoz kötését.
Az igaz szeretet mindig elengedő és energetikailag a másikat tápláló! A másiknak akarja a legjobbat. Legyen az munka, életcél vagy életfeladat, lelkiség, testiség (szex), vagy érzelmi létállapot.
Minden kapcsolatot folyamatosan kell ápolni, és fejlődni benne, hagyni és segíteni a másik fejlődését.
Nők nagyon sokszor elkövetik a hibát, hogy a gyerekekre helyezik a hangsúlyt és eltávolodnak a férfitól. (betanult kötelesség) A Nő befogadó a férfi a Teremtő. A férfi nem tud teremteni, ha nincs termékeny talaj, amit a nő biztosít. S hiába van befogadás, ha a férfi nem teremt, vagy nem tud teremteni.
Ezeket tanuljuk a kihívások által.
A férfinak fontos a teremtésének befogadása, a Nőnek fontos kellene lennie, hogy termékenyen befogadjon, mert csak akkor jön létre az energia viszony, melyben mindkét fél „hazatalálhat” önmagában, és megvalósíthatja – megélheti önmaga minőségét.
Erre sokan nincsenek felkészülve és nem is tudnak róla, mert egy csomó terhet és téves mentális és érzelmi programokat hozunk magunkkal, amik sejtszinten be vannak kódolva, hogyan működjünk. Pl. a félelem, szokások, gondolkodásmód, stb. keresztül.
(ajánlom a Gyógyító Kód című könyvet)
Ha egy nő elhanyagolja a férfi befogadását (szex) az jelenti az érzelmi befogadás elhanyagolását is, mert a szív csakra és a nemi csakra egységben képes csak teljességben működni.
Ezek jó része spirituális tudás.
A Nők évezredekig el voltak nyomva a férfiak erőszakossága és dominanciája által, a férfiak évezredekig nem tudták, hogy a férfiasságnak mi a lényege.
A Nőkkel is elfeledtették, hogy mekkora érzelmi és intuitív potenciáljuk van bennük a lelkük mélyén elnyomva.
A Nők egy része, kb. 15 – 30% változó súlyossággal olyan hatalmas terheket hordoz, és annyira el van választva saját testétől és lelkiségétől, hogy képtelen testétben szexuális (lelki) élvezetet megélni, súlyosabb esetben a testével be sem tud fogadni egy férfit. Az ilyen kapcsolatba kerülő férfinek ez egy pokol.
Hasonlóan, sok nőnek szó szerint pokol egy kapcsolat, olyan férfiak mellett, akik dominánsak, lelkileg vagy testileg erőszakosak és elnyomás alá kerülnek. A variáció sokféle lehet.
Egyszerűen eljött az idő, mikor mind a férfinak, mind a nőnek újra kell tanulnia az univerzum esszenciáját.
Ehhez kapunk egyre több problémát és tönkretett életet vagy párkapcsolati robbanásokat, mert (csak) ezek mutatják bensőnkben levő hiányainkat, amiket fel kell emelni a tudatosságba és fénybe.
Tehát a nőnek a férfi kell legyen a NAP-ja és a férfinak a NŐ kell legyen a HOLD-ja, amit bevilágíthat.
Nagyon sok férfi beteggé válik, mert nem kapja meg ezt. Sok Nő beteggé válik, mert nem vállalja fel Nőiességét.
Nincs olyan szabály, hogy a férfit a farka viszi, mert ez csak egy negatív téves mentális hozzá állás.
A szexualitás az egyik legnagyobb erő ebben a fizikai létben, ez az, ami az Isteni minőségbe vezet, ha valaki felemeli a korona csakráján keresztül. Ehhez ennek az energiának az éltetése kell mindkét részről.
A Nő a világ legfantasztikusabb csodája, ha ezt magában hordozza, (megnyitja) mint képességet. (nem véletlen van a nőnek hosszabb orgazmusa)
A valódi orgazmus sosem (csak) testi, hanem a testen keresztül ható magasabb dimenziójú energia csatorna!
Van mikor a férfi hanyagolja el magát, és a Nő nem kapja meg azt a szexuális törődést, amire a Nő vágyik.
A szex nem az ágyban kezdődik, hanem ott teljesedik ki.
A szexualitás egy olyan kapcsolódás, mely a szemben tükröződik és a szívben érezhető abban a pillanatban, mikor két ember lelkiségében összekapcsolódott.
Mikor eljutottunk a karmikus láncolataink tapasztalatainak kiteljesedéséhez, akkor találjuk meg az ikerlángjainkat. Addig a kapcsolatok leginkább a fejlődésünk szerepét töltik be és nem a kiteljesedett szerelem fényét adják.
A szerelem nem a másik emberen múlik, vagy nem egy másik ember az okozója, hanem egy benső minőség, ami szívünkben van. Ha ez magas szinten él bennünk, akkor vonzzuk be azt aki ennek a minőségnek az „ellenpárja” és megvalósulhat a teremtésünk által.
Mert mindent MAGunkban teremtünk meg!
A férfiak sokszor elkövetik a hibát, hogy a NŐT nem helyezik az életük oltárára és nem kezelik úgy, hogy a Nője igazán Nőnek érezze magát.
Ez az életben levő játékok halmaza, egy színház, melyben a szerepeket csak tanuljuk és járjuk a karmikus köröket addig, míg meg nem valósítjuk azt a benső minőséget, amiben a férfi igazán férfi lesz és a nő igazán nő lesz.
Mindenki olyan „tapasztalatokat” kap, amik ezeket mutatják, ha tudata és szíve nyitott.

Áldás!