Occam vagyok.
Kicsit benézted... A kényszerességgel nem uralkodni akarsz,hanem megvédeni magad,ösztönös cselekvés, a harcod már tudatos,csak az a baj hogy külső reakcióddal harcolsz,valami ellen amit nem ismersz.
Túl sok a figyelem,statikus lesz tőle az elméd, gondolom azellen szeretnéd megvédeni magad az érintgetés/földelésekkel,az állandó szellemi munka és felesleges. Úgyis az áll a háttérben,hogy (Elég jó vagyok-e, vajon jól csinálom-e)... Persze hogy elég jól,csak valaki ezt a múltban kétségbevonta, ez lehet egy tudatlan szülő,nagybácsi,suli vagy barátnő,vki aki nem mérte fel a képességeidet. Le kell szakadni a kollektív megfelelési kényszerről.
Nem mások véleménye számít... önmagadnak képes vagy-e megadni azt az elismerést amit megérdemelsz főleg ha mindent megtettél egy-egy helyzet vagy siker érdekében. Te sem vagy szupermen,vannak határaid.
Én is voltam kineziológusnál 4 gócot talált,kicsit mélyek voltak a sebeim nem bíztam senkiben,inkább menekültem,magam elől viszont nem lehet.Pont ez tanított meg rá, hogy egyedül én vagyok képes felépíteni magam csak így boldogulok, az igazi erő ebben van...
Sebeket könnyű szerezni,ha az ember kicsi,gyúrható és még nem fejlődtek ki az eszközei amivel megvédheti magát, én megfigyeltem magamon ilyenkor nyúlok vmi keményebb példához.Önvédelemből.
Valakit magamban mindig nevelek.Ez sem jó!

A harcról én is sokat tudnék mesélni,gondolom te is ellenállásba ütköztél,majd írd meg ha erre jársz.