Ez a nóta bizony nekem is eszembe jutott már nem is olyan régen! :)

Michaelita! Köszönöm! :)

Érdekes ez a kapcsolat. Érdekes, hogy az elején mennyit kell küzdeni érte. Egyetlen találka meghiúsúlhat ezer és egy dolog miatt. A gyerek, a főnök, a munkahelyi gondok, egy betegség.
Kénytelen vagyok vagy legalábbis lennék ezekbe a dolgokba beletörődni, de nem megy. Tudom, hogy türelmesnek kellene lennem, de az sem megy.
Bizonytalan és rendkívül bonyolult ez a helyzet. Nagyon nehezemre esik azt megérteni, hogy rajtam kívülálló dolgok esetleg olyan módon befolyásolják ezt a kapcsolatot, amelyet nem szeretnék. Ragaszkodni nem ragaszkodok, mert azt nem is olyan régen megtapasztaltam, hogy hova vezet. Egyszer elég volt.
Ahogy az is, hogy aggódom. Szinte betegesen és tudom, hogy ez nem jó. És nem tesz jót. Sőt csak ártok vele. Neki is, de magamnak meg főképp.
Szeretnék végre férfi lenni. Szeretnék végre felnőni. Szeretnék végre nem kapaszkodni hanem szeretni, függőségek, illúziók nélkül. Azt az embert, akit Benne eddig megláttam, és aki megtetszett. Nem pedig azt, akit én képzelek a helyére.

Köszönöm a soraid. Remélem megértettem mindent amit írtál.
A szülőkkel a helyzetem - jelenleg - rendeződni látszik. Talán jó úton. A exemmel már tudok nem foglalkozni. Nem érdekelnek a dolgai. Nem érdekel mit tesz, és főképp nem érdekel, hogy velem mit tett. Magamtól is rájöttem, hogy az összes eddigi kapcsolatom - így az is amit vele folytattam - azért ment tévútra, mert a leckét nem tanultam meg, sem először, sem sokadszor. Ugyanazokat a hibákat követtem el, szinte mindegyikben. Nagy teher, amelyet most kezdek valahol a helyén kezelni. És szeretném lerakni. Nem akarom magammal tovább cipelni. Nem akarom a sors által most elém rakott újabb lehetőséget elmenni. Fiatal vagyok, de annyira már sajnos nem, hogy ezt is veszni hagyjam.
Azt jelenleg nem tudom, hogy az általad említett segítség lesz-e az az ember, akit most igyekszem megismerni és azért megszeretni, mert olyan amilyen. Nem pedig, azért, mert elképzeltem valakinek, akiről később kiderül, hogy mégsem az akinek hittem.
Nem akarok letérni arról az útról amelyen elindultam. Azt végig kell járnom. Azonban itt van ez az ember, aki tényleg teljesen váratlanul és hirtelen elém lépett a ködös múltból és nem akarom, hogy megint elmenjen. Ezt a két dolgot kicsit nehezen rakom jelenleg össze. Az utamat és az új embert az életemben. Vagy lehet, hogy pontosan ez lenne az az út, amelyre ráléptem. Nem tudom. Sok még bennem a bizonytalanság, a kérdés. Kérdezni megtanultam. Csak válaszolni nem tudok még a saját kérdéseimre biztosan. És legfőképp helyesen.
Nagyon ki tudnék nyílni felé. De nem vagyok benne biztos, hogy helyes lenne. Még. Azonban elveszíteni sem szeretném, ahogy fent írtam... Ehhez is talán idő kellene, hogy megértsem őt és azt amit a sors akar nekem ezzel mondani? Vagy pedig a kérdésemre a válasz már bennem lenne? Nem tudom.