Oneness teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

Oneness teljes hozzászólásai

Hozzászólás Edit link Comment Widget
Önbizalom+
2016. jan. 06. szerda 22:55
/Gyerek-Önbizalom/

Nagyon köszönöm az ötleteket...

Egy kis plussz a történethez, hogy én a 9 éves Kicsilánynak a "vérbeli mostohája" vagyok. A múltkorában Doreen Virtue Delfinek és Szirének jóskártyáit nézegettük és mivel kettesben voltunk, beszélgettünk....és akkor osztotta meg velem ezt a történetet, hogy az anyuja biztatja, de ő úgy érzi, hogy nem bízik magában. Bevallom én úgy érzem, hogy a sulira gondolt, mert úgy emlékszem azt is mondta, hogy amikor dolgozatot írnak, mindig azt hiszi, hogy 0 pontja lesz. Illetve ha keresgélek a memóriámban, akkor a múltkorában Apa elmondta, hogy sírt, amikor megtudta, hogy az osztályban hogyan is áll a többikhez képest. Ebből gondolom, hogy az önbizalom a suliról szólhat.

Két éve élek velük, heti váltásban vannak nálunk, vagyis minden második héten. Van egy hétvégénk együtt, esténként max 3 óra....hazaérkezéstől a lefekvésig. Az együtt töltött pár órában, próbálom őket megfigyelni, hogy jobban megismerjem őket, illetve ha valami megérint, mint ez az önbizalom kérdés, akkor próbálok ötletelni, hogy abban a pár órában, amit együtt töltünk, hogy tudok tenni értük valamit.

Igen, azt hiszem fontosnak tartom, hogy kívülről is biztassuk a gyereket, segítsünk nekik, ahogy tudunk ....és mégis engem az még jobban érdekel, hogyan tudom az önbizalmat felébreszteni az Ő kis Lelkében? Hogyan tudom Őt Lelkileg erősíteni? Mondjuk úgy, hogy annyira megerősödjön, hogy esetleg ne is legyen szüksége a külső dícséretre, biztatásra....egyszerűen tudja és legyen tisztában az értékeivel mindenhol és mindenkor...attól függetlenül, hogy ki mit mond neki.

Egyébként mit jelent az a "makarenkoi" nevelés?

Görbe tükör?
2015. dec. 13. vasárnap 21:04
/Görbe tükör/

Kíváncsi lennék Nicsu01, hogy miért azt a címet adtad, hogy görbe tükör ?

Szerintem a tükör mindig "önmagunkról" mutat képet, de azt el tudom képzelni, hogy mi rosszul látjuk benne magunkat, görbén :o) Amit a tükörben látunk, az mindig segítség nekünk, hogy épp hol is tartunk "önmagunkkal".

Nekem is volt olyan időszak az életemben, amikor megtettem olyan dolgokat, amelyeket ma már képtelen lennék megtenni. Változom, alakulom.... Aztán az vettem észre, hogy idegesítenek és nem tudom megérteni azokat az embereket, akik megtesznek olyan dolgokat, amiket én már nem tudnék megtenni, de régen megtettem. Mindig emlékeztettem magamat, hogy én hogyan is voltam rá képes. Akkori tudatosságommal meg tudtam tenni, mostani tudatosságommal már nem tudnám megtenni, úgyhogy kezdtem elfogadni és megérteni a többiket. Ők még meg tudják tenni....anno én is megtudtam. Mondjuk úgy megértem őket és elfogadom, hogy ők olyanok, amilyenek, hisz valaha én is olyan voltam.....majd ők is változnak.

Neked kell rájönnöd, hogy a tükör mit akar neked mutatni....
Lehet, hogy meg kell bocsátonod önmagadnak, mert valaha Te is képes voltál arra, amire most ők képesek....
Lehet, hogy el kell fogadnod őket olyannak amilyenek és meglátni bennük az Istenit....és rajtuk kereszül önmagadat szeretni.....
Lehet, hogy valahol még vannak az életedben olyan területek, ahol még úgyanúgy viselkedsz, mint ők .....

A tükör megfejtése mindig önmagunk megfejtésében rejlik.....

A jó, a rossz és a csúf.....
2015. dec. 08. kedd 11:38
/Jó és rossz?/

Úgy ahogy mondod : Tapasztalni az életben.

Tapasztalni jöttünk e Földre és az emberi Egónk az, aki megkülönbözteti a jót, a rosszat és a csúfot.

Bár már arra is gondoltam, hogy tényleg tapasztalni jöttünk...? Mi van, ha azért jöttünk, hogy emlékezzünk, emlékezzünk arra, hogy kik is vagyunk valójában. Az is lehet, hogy tapasztalnunk kell ahhoz, hogy emlékezni tudjunk......

Mit érez a fa?
2014. nov. 23. vasárnap 21:19
/Miért félünk a változástól?/

Kedves Gréti.....

Azt írod, hogy a fának nem fáj, nem sír, nem szomorú...
Megkérdezhetem ezt honnan tudod? Érezted már mit érez a fa? Hogyan?

Köszönöm....
Oneness

Körforgás....
2014. ápr. 16. szerda 22:02
/Őszinteség, igazságosság, felelősség vállalás növelése/

Most talált rám ez a bejegyzés... Már 2009-ben is felmerült ez a téma....

Gondoltam megkérdezem, hogy mi történt a gyerekek között 4 év alatt... Változott a viselkedésük?
Hogyan segítettél nekik? Te mit tanultál a helyzetből?

Mikor írni kezdtem, nem nagyon tudtam mit írni címnek, csak olvastam, hogy tartalmas, beszédes címet adj neki... Mit is adjak? Az jutott az eszembe, hogy ugyanazokat a köröket futjuk.... 2009-ben Sanyi már feltette a kérdést... 2014 van és én is feltettem a kérdést... Úgyhogy ugyanazokat a köröket futjuk... Körbe-körbe... Mindaddig míg rátalálunk a megoldásra, hogyan lehet szeretettel mindent megoldani.... És boldogan élni... Együtt....

Neked mi segített a helyzet megoldásában?

Előre is köszönöm
Oneness

Köszönet....
2014. ápr. 02. szerda 21:32
/Gyerek-harag/

Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásaitokat...... segítenek abban, hogy összerakjam azt, hogy én mit és hogyan csináljak.....

a harag nem is a legjobb szó.... testvéri-civakodás.... néha 5 perc múlva el is van felejtve.... néha sírás a vége, és kicsit tovább tart a durci közöttük.....

még keresem a helyem ebben a "mozaikcsalád"-ban..... és így többször vagyok "megfigyelő" állásban.... figyelem a gyerekeket, és apát is.... szerencsére apával nagyon szép a kapcsolatunk, így mindenről őszintén beszélgetünk..... erről is.....

mégegyszer köszönet.....

Otthon édes otthon......
2014. márc. 31. hétfő 22:41
/Otthon-együtt.../

Valamelyik nap megnéztem a bejegyzéseim címeit és nicsak mire bukkantam..... pár nap különbséggel, épp egy éve elmélkedtem erről...

Szeptemberben jöttem vissza újra külföldre, hogy megpróbáljunk együtt élni..... működik, úgyhogy úgy döntöttünk jöhet a következő lépés.....március 22én közös otthonba költöztünk....
Társasházi lakásból - kertes házba...... nagyon jó.... szeretem....

Természetesen vannak dolgok, amiket kevésbé szeretek.... például a fürdőszobai mosdót.... hogyan lehet ennyire kicsi mosdót egy fürdőszobába tenni? Éreztem, ahogy gyűlik bennem az elégedetlenség, és akkor egyszercsak arra gondoltam, elég..... mindig fogok találni valamit, ami elégedetlenséggel fog eltölteni, mert én másképp gondolom, másképp látom.... mert nekem mást tetszik.... és azt mondtam magamnak, tessék a pozitív dolgokra helyezni a fókuszt.... úgyhogy elkezdtem a szépre, jóra figyelni....hogy kertes ház.... és a nappaliból a teraszra és kertbe ki lehet menni.... hogy a hálószobánk keleti fekvésű és a napfelkelte gyönyörű..... hogy ha letelepszem az ablak elé, akkor ellátok a messzi távolba ....és meseszép..... hogy van kád - hip-hip-hurrá.... hogy van egy + szobánk, ami vendégszoba, de én is elvonulhatok ha egyedül szeretnék lenni..... hogy van garázs.... szóval ezer és egy ok.... amivel sokkal jobb, mint az előző lakás volt....

és utána eszembe jutott ez a kínai közmondás.... ami azt hiszem az egyik kedvenc közmondásom lett...
"Hasonlítsd össze magad a jobbal és elégedetlen vagy, de hasonlítsd össze magad a legrosszabbal és máris több vagy az elégnél."
mindenben meg kell találni a szépet, a jót..... és örülni annak, ami épp van.....mert épp az a legjobb.... és amikor örülünk annak, ami van.... akkor egyszercsak minden még jobb lesz......

és akkor a következő lépés.... egy-két ezt-azt vennünk kell.... jöhet a közös tervezés......

Káprázatos természet
2014. márc. 09. vasárnap 20:23
/Ki akar örökké élni? - Halhatatlanság Leonard Orr szerint/
Tudatosság.......
2014. márc. 06. csütörtök 22:21
/Ki akar örökké élni? - Halhatatlanság Leonard Orr szerint/

A halál körüli gondolatok engem is foglalkoztatnak.....

Egy jógaórán anno azt a bölcsességet hallottam, hogy "aki meghal mielőtt meghalna, az nem hal meg mikor meghal" már akkor is arra gondoltam, igen....én szeretném ezt megtapasztalni..... szeretném megtapasztalni, hogy a halál-t mielőtt meghalok....

Mi az, hogy halál?

Az elmúlt egy hónapban még többet foglalkoztat a gondolat. 88ik életévében járó mamikám kórházba került januárban.... a kórházban töltött napok során, azt hiszem többször elsirattam.... tudtam, hogy egyszer eljön a nap..... február 16-án elaludt ..... és meghalt e földi létnek és megszületett egy másik világnak...... február 28-án volt a temetése.....

minden csak nézőpont kérdése.... hitem szerint azért vagyunk a Földön, hogy a szeretetet tanuljuk.... amíg lélek vagyok egy csodálatos szeretet állapotban vagyok és utána itt a Földön meg kellene tapasztalnom ezt az állapotot.... szerintem ezért vagyunk itt, hogy a szeretetet tanuljuk.... és ha innen nézem, amikor megszületünk ide a Földre, az lehet a halál a lelki világ számára és mikor meghalunk akkor az születés a lelki világba.... vagyis visszatérés....

mióta Mamikám meghalt..... tapasztalok, tapasztalom valakinek az elvesztését, a saját félelmemet a haláltól, attól, hogy egy nap én is meghalok....és a napot én nem tudom....bármelyik nap lehet.....
egyet tehetek felkészülök a halálra, hogy tudjam mi is az, hogy halál.... félek tőle, mert nem tudom mi az, nem tudom mi vár rám, ismeretlen.....felkészülök a halálra úgy, hogy élvezem az életet.... amikor Mamim kórházban volt sárgarépa tisztítás közben arra gondoltam.... akkor Ő most nem fog többet répát látni?.... pedig milyen jó is a sárgarépa.... valahogy átértékelődtek az élet dolgai.... mindent meg tudok élni csodának.... de jó, hogy még láthatom..... de jó, hogy még megehetem, megkóstolhatom, ölelhetem....

keresem az emlékeket a gondolataimban amiket átéltem vele....régi fénykép, Mami ölében én - pár éves lehettem.... és néztem a képet és arra gondoltam, hogyan lehetséges az, hogy elfelejtettem... én nem emlékszem .... hogyan tudtam elfelejteni..... keresem az emlékeket a múltamban.... hogyan lehetséges, hogy én éltem meg és elfelejtettem.... miért felejtettem el?

a temetés előtti vagy utáni este, megint ezen elmélkedtem....hogyan felejtek el valamit, ami velem történt....az előző életekről ne is beszéljünk....a mostani életemet is elfelejtettem.... és ahogy keresem az emlékeket, egy-két emlék előtör valahonnan....mi lenne, ha lefeküdnék aludni és egyszer csak egy másik világban ébrednék fel....egyszerűn egy másik tudatosságra ébredek.... lehetséges lenne egy más tudatosságra ébredni?.....akkor ott úgy éreztem, ilyen lehet a halál.....egyszer csak hirtelen mindenre emlékszem.... mindenre, minden életemre, az egységre....arra ami, van.... és a halál ennyi, egyszerűen egy másik tudatállapot.... természetesen megtörténik egy pillanat alatt.... egy más tudatállapotra ébredek..... megnyugtató volt, úgy éreztem nem is olyan "félelmetes" a halál....

úgyhogy jelenleg ott tartok, hogy "elméletileg" azt gondolom, a halál egy tudatállapot változás....ennyi.....

illetve, hogy a halál nekünk "embereknek" olyan idegen...a lélek számára természetes.... mintahogy, mi este levetjük ruhánkat, úgy veti le a lélek is a testet, azért hogy új testet válasszon és újra szülessen és még jobban "szeressen" .....

Áldás......
Oneness......

Tanítás......
2014. jan. 22. szerda 20:12
/Tényleg minden két pólusú!/

Találtam is egy ide illő tanítást......

Amikor abbahagyod a megnevezését annak, ami éppen történik, akkor fogod valójában elkezdeni látni azt - Sri Amma Bhagavan