Egyáltalán, mi ez a jelenség? Bárki tud ilyet fejleszteni magában?

A gondolkodással, nem oldjuk meg a problémákat. A gondolkodással teremtjük őket.
Eckhart Tolle.

Én magam közelről ismerem ezt a jelenséget, mivel sok éven át gyülekezetbe járó keresztény voltam, és én is ugyan ezeket mondtam, mert ezt tanították, A kereszténység, központi direktívák szerint működik, semmi önállóságot nem tűr meg, aki kitörni próbál, az örök kárhozattal van megfenyegetve, és ez komoly félelmet hoz létre a keresztényekben. Gyakorlatilag, folytonos félelemben, néha rettegésben élnek, mégpedig a saját Istenüktől való félelemben, aki hitük szerint annyira szereti őket, hogy egy szülött fiát adta érte.

Legyünk nagyvonalúak, és lépjünk át azon a rengeteg hazugságon, és ellentmondáson amit a biblia tartalmaz, amit persze hívő koromban én sem láttam, és mindenki ellenség volt, aki mást mondott, mint ami a hitemnek megfelelt.

Én a helyedben szektás keresztényekkel nem álnék le vitázni, ha nincs biblia ismereted, mert két perc alatt meggyőznek az igazukról, ami tiszta illúzió, kitaláció, és félelemmel előállított manipuláció.

Teljesen hiteltelen. Két perc alatt szét lehet szedni a bibliát, annyi ellentmondást hoznék fel belőle, amivel nem tudna mit kezdeni, de mondom, bibliaismeret az alapkövetelmény hozzá.

Arra rákérdezhetsz, hogy milyen idősíkba helyezi ő a hitét? Az Isten egy külső Isten? Mert a keresztények dualitást használják, nem értik meg, hogy a teljességet nem lehet bezárni, egy név által szabott keretbe.

Jézus áldozta fel magát? Vagy Isten áldozta fel a fiát? Ez vitás, nem fog egyértelmű választ adni.
Jézus milyen származású? Zsidónak fogja mondani, pedig Isten az Apja konkrétan, és Mária, vagyis Mirjam az anyja, aki viszont nem zsidó származású. Lukács és Máté evangéliuma tartalmaz két nemzetség táblázatot, de mindkettő, apai ágon próbálja levezetni Jézus származását, holott tudvalevő, hogy zsidó szokás szerint a származás anyai ágon dől el. Isten az apja. A nemzetségtáblázatok viszont Józsefbe a nevelő apába torkollanak :))) Sok ilyen apróság van amire vaksi keresztények nem figyelnek, vagy megmagyarázni próbálják. Ha kell még pár ötlet szívesen segítek, csak nehogy keresztény legyél :))) A biblia egyébként hemzseg a nagyon igaz spirituális tanításoktól, főleg Jézus tanításai, de sok mellé van írva, ami nem Jézus szava semmiképpen. Egyébként sem biztos, hogy létezett egyáltalán, vagy nem akkor és nem ilyen néven, stb.. de ez nem érv egy keresztény számára.
Szóval bármi kérdésed adódik, nyugodtan írjál :))

Még egy fontos. Isten kívül van, vagy bennünk belül? Ezt kérdezd meg. Azt mondja majd kívűl, te meg azt, hogy de hát Jézus maga mondja, hogy ti vagytok a szentlélek temploma, és, amikor megjelenik a 12-őnek, akkor mondja, hogy majd jön a vígasztaló, a szentlélek, azzal betöltekeztek, az vezet majd benneteket, arra hallgassatok. Tehát Jézus maga azt állítja, hogy az Isten lelke belül van az emberen, nem beszélve arról, hogy ha vissza megyünk a teremtéstörténethez, akkor az ember teremtésekor, azt írja a biblia.. És lehelle az Isten az ő orrába élő léleknek lehelletét, így lett az ember élő lélekké... Tehát eleve Isten lelke élteti az embert. Nem lehet külső Isten semmiképpen. És Azt írja figyeljünk ám. Így lett élő LÉLEKKÉ. Nem fizikai testté. Vagyis a biblia pontosan arról számol be nekünk, hogy az ember nem anyag, hanem besűrűsödött energia, de ez is nyilván ördögi beszéd lesz. A legjobb amit történhet, hogy nem áll veled többé szóba, rosszabb, ha mindenáron meg akar győzni. Szerintem ez lesz, mert az van nekik tanítva, hogy tegyetek tanítvánnyá minden népet, ezért szent kötelességüknek érzik, hogy mindenkit inkvizitáljanak, aki csak a szemük elé kerül :))

Na ez hosszú lett.

Majd biztosan megakarja magyarázni ezeket, de akkor meg szembe lehet állítani önmagával, hogy akkor most hiszi a bibliát, vagy nem? Vagy van ami igaz a bibliában, és van ami nem igaz?

Nagy dilemmák ezek a kérdések számukra.

A gondolkodással, nem oldjuk meg a problémákat. A gondolkodással teremtjük őket.
Eckhart Tolle.

Természetesen nem. Nyilván vannak vágyaim, amiket szeretnék megvalósítani, legalább is látszólag, mert volt már olyan vágyam, ami teljesült, és kiderült, hogy nem is azt akartam. Amikor meg lett csak akkor tudtam meg, hogy nem is tudom, hogy igazából mi jó nekem. azt gondolom, hogy ez, vagy az de jó lenne, de ez csak gondolat, a valóság pedig az, hogy hiába gondolja az ember egy boksz meccset nézve, hogy ő ezt vagy azt az ütés be tudná vinni, vagy a kapottat elviselni, kiderülne a valóságban, hogy a gondolat, becsapja, és egy illúzióban ringatja az embert. Irányokat határozok meg inkább, hogy merre szeretnék haladni, de ahhoz sem ragaszkodom.

Most azt gondolom, vidékre akarok költözni, de, hogy ott valójában jó lesz-e azt nem tudom. Kockázatként kell kezelni. Lehet, hogy nem lesz jó. De nem agyalhatok állandóan azon, hogy vajon milyen lesz majd ott, amikor fogalmam sincs, de a gondolat a jövőbe lök, és egy képzelt formavilágot élek ott, gondolatban :))) Mi értelme? Az egyetlen valóság az a pillanat, amit éppen megélsz, a múlton nem tudsz változtatni, a jövőt nem ismered.

Azt mondom, hát, ha lehetőségen adódik, leköltözök, ha nem, akkor nem. Nem ragaszkodok az elképzeléshez. Nem is érhet csalódás ennek okán.

Hiszek a gondviselésben, hogy amire szükségem van, azt elém adja. Közben pedig élem az átlagos ember átlagos életét, betartva az irányelveket, hogy gyarapodjunk mindenben, jó gazda módján bánjunk a földel, és legyen bennünk meg a kellő alázat ahhoz, hogy ha a sorsunk más irányokra mutat, akkor a saját elképzeléseink ellenében is, arra menjünk amerre a sors mutat.

Bolyongás? Igen.

Ez a cél, bejárni az utat. Belekerülni mindazokba az élethelyzetekbe, ami ahhoz kell, hogy majd ne keljen ide visszajönni csak azért, mert valamiben hiányosságot szenvedünk még.

Amíg saját elképzeléseink szerinti tervezett utat járunk be akadályozzuk a gondviselést/sorsot/karmát/Istent, hogy elvezessen azokra a helyekre azokba az irányokba, ahol a szükséges tapasztalást megszerezhetjük.

A gondolkodással, nem oldjuk meg a problémákat. A gondolkodással teremtjük őket.
Eckhart Tolle.

A gondolkodással, nem oldjuk meg a problémákat. A gondolkodással teremtjük őket.
Eckhart Tolle.

Ez nagyon szép, és mennyire kifejező, és igaz, és pont kapcsolódik előző bejegyzésemhez :))