Mi lehet az üzenete ennek az eseménynek? összekapcsolható-e évekkel ezelőtti szándékokkal. Hozhatja-e a sors, vagy bevonzás vagy egyéb azt az eredményt, hogy ilyen kacifántos módon jussak a céljaimhoz, hogy közben, bár nem szándékosan, de kárt okozok másoknak...

Az Isten útjai kifürkészhetetlenek...

Így nem lehet megítélni.
Ha benne vagyunk egy vitába és spontán oda mondogatunk egymásnak az más, de így felhívni... Így elgondolkodik az ember és folyamatosan felülbírálja önmagát. Én is.

Mondok azért... Bizonyos, hogy harcias vagy, megvéded az igazad. Intelligens is vagy, ez tény... kissé rafinált :))) ... többet nem mondok, mert nagyon kiadnám magam ;)))

Az igazság pedig ez. Okoskodhatunk mi itt naphosszat, nem jutunk előrébb, csak vissza oda ahol elindultunk. Az értetlenségbe:

Az Esszénus béke evangéliumból részlet. Hasonló mégis mennyire más mint a bibliai szöveg:

Amikor gyermek valék, úgy szóltam, mint a gyermek, úgy éreztem és gondolkodtam, mint a gyermek, de amint férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekes dolgokat. Miképpen most még, mint a gyermek, úgy nézünk keresztül egy homályos üvegen és homályos elveknek megfelelően is gondolkodunk. A tudásunk ma még töredékes, de amikor Isten színe elé kerülünk, már nem csak a rész igazságokat fogjuk látni, hanem az egészet ismerjük fel úgy, ahogyan Ő tanított bennünket. De most még csak erről a három bizonyosságról vagyunk meggyőződve: a hit, a remény és a szeretet; de közülük is a legnagyobb erő a Szeretet.

Ma az Élő Isten nyelvén szóltam hozzátok, Mennyei Atyámnak szent lelkén keresztül. Senki sincs közületek, aki mindazt megérthetné, amit mondok. Azok, akik a szent iratokat magyarázzák nektek, a halott emberek halott nyelvén szólnak hozzátok, beteg és halandó testükön keresztül. Őket csak azért érti meg mindenki, mert mindnyájan betegek vagytok, és mindannyiótokra a halál vár. Senki sem látja az Élet világosságát. Vakok vezetnek világtalanokat, a bűnök a betegségek és a szenvedések ösvényén, és a végén mindenki beleesik a halál sötét szakadékába.

Engem az Atya küldött hozzátok, hogy felragyogtassam előttetek az Élet fényét. A fény, amely megvilágosítja önmagát, és eloszlatja a sötétséget, de a sötétség csak önmagát ismeri és nem tud a fényről. Még nagyon sok olyat fogok mondani nektek, amit ma még ti nem értetek, és amit el nem viselhettek. Mert sötétséghez szokott a ti szemetek, és megvakítana benneteket Mennyei Atyánk világossága...

Ez így viszont éppen azt jelenti, hogy nem lehet az agyban, vagy nem lehet az agy a tudat létrehozója, vagy működtetője. Amint én is írtam korábban, nem fizikai jelenség a tudat, tehát nem lehet egy fizikai tárgyhoz (agy) kötni a létét.

A tudat, amit önmagunkban is megfigyelhetünk nem gondolnám, hogy ez Isten maga, hiszen megfigyelhetem, hogy figyelek valamit. Éppen az önvaló meditáció is itt vet fel kérdéseket.

És a bunkóval való fejbeverés is jó példa, hogy a tudat egyéb tudathordozó szférákba helyeződik át és azokban tudatos, tehát az az aktuális "élete". Így lehet léttere az asztrál a mentál világ, vagy még tovább a kauzális világ, viszont éppen arra már nem vagyunk itt ebben a testi világban tudatosak hmm...

Az ugrott be, hogy minden tudathordozó szférának, külön emlékbázisa/tudásbázisa van, és egyik csak legfeljebb a hozzá legközelebb eső másik tudásbázisba jut át természetes úton. Tehát a fizikaiból átjutunk az álom világába, vagy átjuthatunk véletlenszerűen is az asztrálba, de már ritkán vagyunk tudatosak ott illetve ritkán kerül az asztrálban szerzett élmény a fizikai emlékvilágunkba. Tehát elfelejtjük, nem vagyunk tudatosak a szomszédos világokra.

Aztán majd mindenféle technikák (mágia) útján kifejleszthetjük azokat a képességeket amelyek alkalmassá tesznek minket arra, hogy más tudathordozóink világait egységes tudásbázisként lássuk, tehát mindenhol tudatosak legyünk, és minden szféra emlékanyagát minden más szférában elérhessük. Netán a folyamatos tudatosság állapotát is elérhetnénk... Az teljesen abszurdnak tűnik a számomra, de mint lehetőség fennáll...

A tudat tehát nem az agyban él és virul, hanem átsző minket és körülöttünk van, és mindenhol ott van minden pillanatban.

Villás Béla példája itt nagyon szemléletes: Képzeljük el, hogy van egy kád víz és benne egy szivacs. mi vagyunk a szivacs, a víz teljesen átitat és körbe is vesz minket...