Függetlenné válok, ha függetlenné tudok válni. Ha tudomásul vettem, ami van, ha fény derült rá, hogy átvettem valamit, ami nem az enyém.

Valójában ténylegesen nem a konkrét szülővel szemben kell rendezni a viszonyomat hanem a szülői státusszal szemben. Tudatosítani, hogy ez és ez vagyok Én, és ez meg ez nem vagyok, habár jogosnak tűnik az is, hogy a szüleim vagyok, hiszen a testem genetikai állománya tagadhatatlanul tőlük van, és egy csomó lelki aspektus is látszólag tőlük van, a személyiség is, bár nem tudjuk bizonyítani, csak evidenciaként kezeljük. Emellett szól az a tény, hogy igazából a szülőtől való elkülönülés oka éppen a hasonlóságok elvesztése, felnőtté válás ezt jelenti tulajdonképpen, hogy teljesen leváltam az ősökről és egy egyedi, független és megismételhetetlen lény vagyok.

Azzal nem értek egyet, hogy semmiközöm hozzájuk, de az tény, hogy teljesen elkülönül a gyerek a szülőtől idővel...

Na én meg jól kiestem a témából, viszont egyéb sikerek értek :))

Sikerült találni egy takaros kis házat, nagy telekkel, amit ugyan még nem vehetünk használatba, mert éppen kukorica van belé vetve, de majd jövőre, amikorra ha Isten is úgy akarja, sikerül megvennünk is. Még jó, hogy falun nem olyan horror árak vannak mint Pesten.

A viccek sokszor hordoznak nagy igazságokat is a probléma megoldásban. Eszembe is jutott egy gólyás...
Házaspár veszekszik és ordítja az ember, hogy akkor most játszunk gólyásat: Kérdi az asszony: Kelepeljek? Neeeeemmm ordítja a férj. Hát őőőő álljak féllábon? Neeeeeemmmm. Hanem mit csináljak? KÖLTÖZZ :DDD

Régebben volt egy olyan szlogenem, hogy: semmilyen problémát nem lehet megoldani azzal a szemlélettel, amellyel elrontották azt. Így van ez az ember életében mindig. Ha az orvos nem tudja mi a baj, felír valami placebót és azt mondja: Környezetváltozás...

Nagy igazság. Egy évre sőt még többre előre mutató meglátásaim vannak nekem, aki eddig azt sem tudta mi lesz öt perc múlva, nem tudtam tervezni, nem volt semmi perspektívám. Ma házvásárláson gondolkodom, (Ja pénz az nincs rá, de meglesz ( Ha van valakinek "ügyes" hitelügyintézője szóljon :)) )

És mivel itt ülök a gép előtt két éve és látom, hogy mire kell figyelnem, vagy legalább is észreveszek dolgokat amiről azt gondolom, hogy na erre :)) Így látom azt is, hogy egy költözés, egy helyzetváltozás, milyen erővel hat az emberre. Mindenkinek csak javasolni tudom :))

A torony néha összedől, de törmelékein, mint egy önnön hamvaiból újraéledő főnix kap szárnyra az új élet lehetősége.

És valóban a semmin kell építkeznünk, de legalább célok és motivációk derengenek fel előttünk, amelyekért érdemes lesz megmozdulni... A netezés alábbmarad ezt már most látom, de végső soron elkerülhetetlen, hogy ne unjon bele az ember, hogy ne telítődjön ezekkel a százszor átjárt témakörökkel, mint a karóhoz kötött kutya amelyik körbe körbe szalad, és attól várja élete megoldását, ha fut még egy kört...

Az új mottóm: Döntsd le a tornyot és lépj le a körívről...

Olvasok éppen egy Steiner könyvet, és egy igen érdekes részt találtam az ön és világmegismerő iskolázás folyamata kapcsán...

A lélek tápláléka: Keresd mindig a tisztelni valót...

"Nem könnyen hinné el kezdetben az ember, hogy olyan érzéseknek, mint a
tiszteltnek, hódolatnak és így tovább, valami köze lehet megismeréséhez. Ez onnét
van, hogy az ember hajlik rá, hogy a megismerést valami önmagában megálló
képességnek tekintse, ami semmi kapcsolatot sem tart azzal, ami egyébként zajlik a
lélekben. Nem veszi azonban tekintetbe ekkor, hogy a lélek az, aki megismer. S a
lélek számára az érzések az, ami a testnek a táplálékát alkotó anyagok. Ha a testnek
kenyér helyett követ adunk, tevékenysége elhal. Hasonlóan van a lélekkel. Számára
tisztelet, hódolat, devóció, tápláló szubsztanciák, amik egészségessé, erőssé tesznek; "

Alapvetően jókedélyű ember vagyok, csak amikor elkezdek gondolkodni, akkor gáz van. Mindjárt komoly leszek, és mindenttudó, látom a fényt az alagút végén, csak azt nem tudom milyen hosszú az alagút. Amikor meg közel érzem magam, lekapcsolják a villanyt :)))