...várunk ide, nézz körül!

Itt nincs semmi, és van minden.

Várunk!

szeretettel: szeg-lice:-D

Azért lettél jól, mert nem állsz ellent semminek. Engeded a dolgokat történni-lenni kívül-belül.
És beengedődik a rend, a harmónia magától:-)

Szeret a most.

szeklice

És köszönöm a válaszod Aditi. Minden rendben:-)

szeklice

Engedjétek meg, hogy most megint "okoskodjak"..:-) /Hahóóó Miklós:-D
.
Véleményem szerint a boldogság nem az öröm, noha van benne. Nem keverhető össze a kettő.
Az öröm az mulandó, de a boldogság nem.
Mert a boldogság nekem a MOST dala. Zene. A Lét zenéje.
Amit Müller Pétertől idézett Miklós, az a boldogság "körülírása". Azért van jelen mindig a most-ban, mert a boldogság maga a harmónia. És a "most" mindig harmóniára törekszik, a kiegyensúlyozódásra.
Ildikó élménybeszámolója is a harmónia-állapotok megéléséről üzen számomra. Igen!
Erre képessé lehet válni, mert le lehet/kell győzni hozzá saját magunkat, akik és ahogyan addig voltunk és működtünk.Képessé kell válni az elengedésre, a megengedésre....az engedésre.
Ha tudnánk, hogy gyermekeinket a legjobb akarattal is a boldogtalanságra kondicionáljuk /mert mi is ezt tanultuk valamikor a szüleinktől, meg ők is az övéiktől, stb./, akkor hamarabb motiválva lennénk megérteni és ezáltal tudatossá tenni e folyamatot. Akkor ti. megértenénk, hogy nem felelőst kell keresni a boldogtalanságunkért, hanem döntéseinkkel megszabadulni ezektől a belénk nevelt béklyóktól. Tudatosan kiemelni magunkat belőle. Amíg ezt nem kezdjük el tudatosítani és tenni, addig bizony a boldogságunkat feszegető Szeges-kérdésekre - akár mint projektív tesztre is - szükségünk van:-)

Itt van például Egy kis akárki/Zsuzsa esete.
Mennyien sietünk a segítségére, hiszen szavai számunkra a boldogtalanság jajkiáltásai. Azonnal együtt érzünk vele, együtt rezgünk vele, próbálunk figyelmesek és megértőek lenni vele, de valójában mi történik ekkor bennünk?
Mi vajon mit érzünk az ő történetét olvasván?
Megmelegszik a szívünk az együttérzéstől? Netán újraéljük saját hasonlóan elszenvedett /korábbi vagy épp most aktuális/ feldolgozatlan történetünket? Akkor ez bizony sajnálat. A sajnálattal működve rögtön sikerül boldogtalanság-létránkon Zsuzsának helyet találni, aki persze így "alattunk" van...Mert mi magunk is még ugyanezen a létrán mászkálunk. Azt hisszük, hogy segíteni-akarásunkkal szeretetet gyakorlunk, pedig csak az történik, hogy támogatjuk egymást, mint kocsma előtt a biciklik:-)
Ha képesek lennénk igazán LÁTNI Zsuzsát, akkor a változását/viszonyát látnánk a most-ban. Ahogyan bontja magát (több értelemben), ahogyan alakul.. De sajnáljuk, ezért nincs rálátásunk a problémájára.
Persze mindig akad olyan hozzászólás, amelyben felvillan a "most" esélye, mert aki így kérdezi őt, az látni akarja, ki is ő most, ám Zsuzsa -állapotából adódóan - a sajnálat-motivált "massza" véleményét tudja még legerőteljesebben magáévá tenni. "Nem akarok élni" - mondja, pedig csak NEM TUD a most-ban élni, a sajnálat-energiánk pedig még jobban dunsztolja őt a múltban, nem segíti ki abból.

De nézzük csak, mi történik akkor, ha valaki itt a fórumon repdes a boldogságtól, szavai minduntalan átitatódnak ujjongással?
Beindul a tagadás. (Kilöki őt az a massza, amely nem tud együtt rezegni vele.)
Azért nem tudsz együtt táncolni-ujjongani vele, mert benned nem ugyanaz a zene szól.
Ehelyett belül elkezdesz értetlenkedni: Nem értem, nem értem...mi a fene ütött ebbe az emberbe? azt mondja boldog....hmmm...méghogy ő boldog! Na, nehogy boldog legyen már! Ő csak ezt hiszi! Majd én elmagyarázom neki logikusan, miért NEM az....no jó, tőlem hiheti, hogy boldog, de szegénykém nem tudja, hogy ez is elmúlik majd neki...etc., etc.
Nemhogy nem akarsz vele együtt táncolni, de belül - ki nem mondottan - ellenszurkolójává válsz. Pedig csak az történik, hogy a Te komfortod nem az ő komfortja, a te zenéd nem az ő zenéje.
Amikor indokokat keresel a boldogságra, akkor nem a boldogságról, hanem az örömről tárgyalsz magaddal.
Mondod is: örömet okoz ez + az, mert....
De ez az öröm azért ujjong, mert a benned lévő állapothintádon most épp fenn röpül, miközben a szomorúságodat meg nagyon lenn tartja...Ahol hiányzik az egyik, rögtön betör a másik. Átfordulhatnak az érzelmeid pillanatok alatt is.
A boldogság állapotában mindkettő VAN, de nem OK-ként, hanem "boldog együgyűségben", EGY-ben. Nem ok van, hanem oké van:-)
Ahogyan a jelenedet megéled, az a boldogságod állapota.Amikor harmóniában vagy, itt vagy, létezel, simulsz, akkor olyan "minden rendben van bennem, s körülöttem" - érzés kíséri. Mosoly és öröm van kinn-benn, de nem tudod lebontani, főleg megindokolni (!), hogy ez épp mitől, mert hisz' mindentől. A MINDENTŐL!
Akár akarod, akár nem, ez a "minden oké" sugárzik rólad, és nem kell akarnod, hogy ez sugározzon, mert eleve VAN! Te magad vagy egy dallam-lény, így hát nem is tudsz másként megnyilvánulni: kihallatszik belőled a zene:-)

Ezt a zenét pedig nem lehet kottából tanulni, mert Te magad vagy a hang, a hangszer, a karmester és a szimfónia élvezője is egyszerre! Minden minőség egyben-átölelően ott van benned azzal, hogy egyáltalán élsz. /Erre mondja Szeges, hogy az Élet ajándék./
Éjjel-nappal van esélyed arra, hogy hangolódj, hogy együtt rezegj, együtt élj-működj szándékod szerint bármivel és bárkivel.
S ezt az esélyt minden pillanatban, mindenkinek megkínálja az Élet...ez az ajándéka Neked, csak bontsd ki és örülj!

"Megmondom a titkát édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép lelkében az ének,
Az hallja a másik énekét is szépnek."
(Babits: A második ének)

Köszönöm, hogy végighallgattátok újabb 'trillázásomat".
A boldogság legyen Velünk:-)
Ámen.

szeklice