szeklice teljes hozzászólásai
Hozzászólás | Edit link | Comment Widget |
---|---|---|
Igazad van, Ildikó! 2011. jún. 29. szerda 22:03 /Eretnek gondolatok az önmegvalósításról és a megvilágosodásról/ Csakhogy ez egy permanens játszma mindig soros áldozatokkal... Ehhez kiváló terep most ez a fórum, s aki ezt nem ismeri fel, önkéntelenül egy ördögi kör kellős közepén találja magát, amiből csakis önanalízissel lehet kiszállni, mert a "partnerek" kommunikációja minduntalan vissza akarja rángatni a játszma Áldozat - Üldöző - Megmentő drámaháromszögébe. "Másként fogalmazva: a játszma látszólag olyan, mint az igazi kommunikáció, valójában azonban a játékosok leosztott szerepek szerint játsszák a fő vonalaiban előre megírt forgatókönyvet, így az eredmény előre jelezhető. Ez az eredmény pedig az lesz, hogy a bámulatos gördülékenységgel zajló kommunikáció egy bizonyos pontján bekövetkezik egy fordulat, az ún. átváltás, amikor is a felek „váratlanul” kilépnek addigi szerepükből, más szerepet vesznek fel, és ezen legalább az egyikük baromira meglepődik, elkezdi magát borzalmasan érezni – hogy aztán tíz perc vagy egy hét múlva újrakezdje ugyanezt a játszmát – vagy a már bevált partnerrel, vagy új szereplővel. Milyen szerepekről (és milyen szerepek közötti átváltásról) is van szó a játszmákban? A mellékelt ábrán az ún. drámaháromszög látható. Ezzel a modellel a játszmák jelentős része leírható. Adott egy élethelyzet, amiben valaki az Áldozat szerepét játssza, mégpedig azért, mert egy másik ember (vagy csoport, vagy az élet) Üldözőként próbálja megkeseríteni az életét. Ekkor feltűnik a Megmentő, aki maximális önzetlenséggel felveszi a harcot a galád Üldözővel szemben, teljes mellszélességgel az Áldozat védelmére kel. És egyszer csak megtörténik a fordulat: a szereplők, mintha csak jól begyakorolt táncot lejtenének, valamilyen irányban elmozdulnak a drámaháromszög oldalai mentén. Például a Megmentő harcias segítő tevékenysége közepette az Üldöző testben-lélekben megroppan (Áldozattá válik), miközben a Megmentő értelemszerűen magára veszi az Üldöző szerepét. Igen ám, de az eredeti Áldozat ezt nem nézi tétlenül, és immár Megmentőként lép be az új cselekménybe: egykori Üldözőjének (aki most Áldozat) védelmében szembefordul egykori Megmentőjével (aki aktuálisan Üldöző). Ezt persze az, aki eredetileg szívét-lelkét beleadva próbálta megmenteni a valamikori Áldozatot, az emberi hálátlanság nyilvánvaló jelének tekinti, és immár ő érzi magát Áldozatnak, míg hajdani pártfogoltja most az Üldöző szerepéből kommunikál vele... Da capo al fine. Noha egy egyszerű játszma fél perc leforgása alatt is lebonyolítható, jól sikerült casting után a rutinos játékosok hosszú éveken keresztül kergetőzhetnek a drámaháromszög csúcsai között." szeklice |
||
:-) 2011. jún. 29. szerda 09:17 /Eretnek gondolatok az önmegvalósításról és a megvilágosodásról/ Egyszer 'Jánoska' mondta itt a következőt: "Ja és ezt sem szabad elfelejteni: "Színház az egész világ és színész benne minden nő és férfi" - /Shakespeare/ És ha már értjük, szeretve hagyjuk:-) Ahogy Sanyi... http://www.youtube.com/watch?v=0qg51X3r0SI szeklice |
||
Egy dal ehhez a bloghoz... 2011. jún. 29. szerda 08:48 /Kérjetek az Én nevemben.../ |
||
Kedves a3140a! 2011. jún. 28. kedd 13:09 /Eretnek gondolatok az önmegvalósításról és a megvilágosodásról/ "Nem a szüleid vagy" - írod, s ez természetesen igaz/és egyben természetesen nem igaz. Kérlek, mutass nekem olyan átlag/!/szülőt, aki kezdettől ezt mondja/sugallja a gyermekének:"Csinálj bármit, amiről úgy érzed, hogy jó. Én támogatlak, mert szeretlek és tisztellek téged.”? Ez a véleményem erről. szeklice |
||
Miklós! 2011. jún. 24. péntek 18:07 /Lélek kapcsolat, ember és birtokai közt!/ Idézlek:"Mert ha a felsőbb éppen éber, akkor miért nem szól le nekem, hogy hahó öcsi nem úgy van az ahogyan gondolod." Leszól Neked. Igen! Amikor végre felfogtad az üzenetet, hogy vidékre kell költöznöd (mindenesetre lépned kell az adott lehetőségeid szerint), hirtelen szárnyakat kaptak a gondolataid. Nos, azért történhet ez, mert ez az igazi Éned útja. Indulj így bátran a saját "vidékedre", mert ott fogod végre bölcsességgé (Kígyófej) formálni azt a tudást, amelynek - úgy érezted eddig - sehogy sem sikerült az esszenciáját összegyűjtened mint a Holló a Grál-cseppet. Pakolj, rámolj, mozdulj!:-) szeretettel: szeklice |
||
Jól érzed, Michaelita 2011. jún. 24. péntek 17:12 /Téves önazonosításaink/ Mármint a kilengéseket. Tudniillik azt érzed Marcsi, hogy óriási a különbség az életed felejthetetlen pillanataiban már megmutatkozó gyönyörű önvalód és a külvilág felé mutatott éned között. Add magad Marcsi, és megkapsz mindent, ami és aki Te vagy! Most pedig plagizálni fogok többszörösen is. http://www.youtube.com/watch?v=zQMG2ubmu4E szeklice |
||
Ez a történet... 2011. jún. 24. péntek 16:51 /Spirituális vicc-mesélő/ ...nagyon jó Marcsi, hisz' egycsapásra megérlel, megértet valamit bennünk, amit hasonlóképpen megéltünk a saját életünkben. Én hozzágondoltam még a következőt: A - nevezzük bátran valódi nevén - prostituált, amikor eljut eddig az őszinte hála-, és tisztelet érzésig, akkor mehetne akár buddhista szerzetesnek, mert rendben van a saját önbecsülése is, már nincs szüksége arra, hogy prostituálja magát többé...szereti magát és a másikat. Köszönöm, Marcsi. szeret: Klári |
||
Azzal, hogy hierarchiát állítasz, s ebben magadat egy másik - 2011. jún. 23. csütörtök 00:29 /ideális világ/ Azzal, hogy hierarchiát állítasz, s ebben magadat egy másik - "alacsonyabb szinten álló ember" fölé helyezed, megjelölöd őt is és magadat is. szeklice |
||
Egy Kis Akárki! 2011. jún. 22. szerda 23:39 /ideális világ/ Nincs alacsony szinten álló ember. És mivel mindenki szimpi odafönn, a Jóisten jól tudja mire van szükséged, azt kapod... Más: azért még akadt egy elgépelésed (hoyg), dehát ez úgy látom a stílusjegyed:-D szeklice |
||
:-)) 2011. jún. 22. szerda 23:08 /ideális világ/ Igen mindenki szimpi /bocsánat: szimpatikus/, de csak az kap megerősítő csodákat, aki képes a boldogságra azzal, hogy észreveszi, hogy ő szimpi odafönn. Ja, és nem akar versenyezni a szimpiségért... U.i.: az elgépelés pl.: "fneti tervbe","VAgy legalábbis eg yjó"... |