vycaa teljes hozzászólásai
Hozzászólás | Edit link | Comment Widget |
---|---|---|
Eva Christinaa 2011. márc. 06. vasárnap 20:13 /Életem/ Hát ez jól összejött, persze hogy nem haragszom csak akkor ott felháborodtam :) igazából ami miatt a legjobban haragszom a szüleimre az az, hogy magamra hagytak. Rengetegszer volt az, hogy sötétedéskor még kint kóvályogtam az úton, valamiért a házban féltem egyedül és kint kevésbé, már 1évesen is elvesztem egyszer...mesélték, egyedül úgy elmásztam, hogy egésznap kerestek :) szal amikor már szégyelltem szomszéd gyerekekhez menni akkor egyedül kóvályogtam kint, hogy ne féljek annyira, ennek oka, hogy anyám rengeteget dolgozott, valahogy még megtudnám bocsátani ha legalább keresett volna. Megértem, hogy nem szivesen ment ő sem 12órában aprópénzért de mégis, apám a kocsmát választotta. Az örökös bizonytalanság szerintem betett nekem. hiány volt beszélgetésekből, biztos ezért megy most nehezen. Na meg ahogy Kati is írta az érvénytelenítés, pl egyszer mentünk szezonális munkára 2 barátnőmmel, én nem bírtam, az ők figyelmüket otthon felhívták: nem küld senki téged csak akkor menj ha tényleg kedved van.....és nekem meg kiabált anyám hogy "legalább ennyi hasznom legyen", és nem hitték hogy fájdalom miatt nem akarok menni, elcibáltam anyámat orvoshoz amikoris kiderült, hogy komoly gondok vannak a csontjaimmal. Soha nem értettem, hogy miért nem hisz nekem, hisz sosem hazudtam ilyesmit, mindig csak azt mondta kényes vagyok. na mind1 :) jólesik hogy leírhattam. |
||
Abszolút ezt tapasztaltam Kati, az én problémám sosem volt 2011. márc. 02. szerda 23:09 /Életem/ Abszolút ezt tapasztaltam Kati, az én problémám sosem volt fontos. És a legrosszabb és legstresszelőbb az volt, hogy mind1 volt mitcsináltam csak ne zavarjam anyámat, tehát tőle kicsitt távolabb,. hogy ne legyek lábalatt házimunka közben és mindig teljes csendben, legkisebb zajért orditott, hogy nem érteme, hogy őt idegesíti, aztán a sírás na az...ugyebár azzal is jól le lehet vezetni a stresszet de én nem tehettem, akkor az volt, hogy mit nyavajgok, amikor tizenéves lettem akkorra megszoktam, hogy csak este kb 10 után sírhatom ki magam mikor ,már biztosan nem nyit rám, persze akkor már nem olyan az inger, nekem nincs már olyan felszabadító hatása. és ez úgy berögzült, hogy most is csak akkor merek sirni pedig nincs is velem egy lakásban most. |
||
Kedves Eva CHristina 2011. márc. 02. szerda 22:48 /Életem/ Tisztában vagyok vele, hogy nekem kell megoldani, nem is az a célom, hogy itt megoldjátok helyettem csak véleményeket, tapasztalatokat szeretnék. Sok jó és szép dolgot leírtál és ezeket köszönöm de egyvalami nagyon szíven ütött! Sebeket szakított fel (ami nem baj mert utána jobban gyógyul) de most kib.......l fáj, és ez a következő: |
||
Elfogadtam úgy érzem. Szerinted, hogy kellene kiadnom magamból a 2011. márc. 01. kedd 13:41 /Életem/ Elfogadtam úgy érzem. Szerinted, hogy kellene kiadnom magamból a dühöt? skypon? nem gondoltam még rá, lehet, hogy jót tenne. Köszi a választ :) |
||
Nagyon köszönöm Katy, nagyon jól esik ez a visszajelzés, szal, 2011. márc. 01. kedd 12:11 /Életem/ Nagyon köszönöm Katy, nagyon jól esik ez a visszajelzés, szal, hogy azt mondod jol diagnosztizáltam...mert a környezetemben olyanok a visszajelzések , hogy sokszor azt hiszem én vagyok hűlye. Ami a beszédet illeti, nem biztos,hogy ugyanarra gondolunk. Tehát engem nem a visszajelzések vagy körül rajongás szal ilyesmik miatt zavar...arról van szó, hogy engem nagyon nyomaszt az, hogy nem tudom kimondani amit érzek. Megbántanak néha és nem jelzek vissza! Nem tudom ki, hogy van vele de szerintem nem vok normális :). Anyám már beteges és ezért nem mondom ki, hogy mennyi düh van bennem iránta, de sokszor ha ebbe bele gondolok őszintén akkor arra jutok, hogy a betegsége csak kifogás számomra, hogy ne kelljen beszélnem. Félek a következményektől, félek, hogyha elkezdek beszélni pl anyámnak akkor elindul a lavina és nemtudok majd leállni s tudom, hogy nagyon fog fájni neki ha végig kell hallgania engem, félek, hogy szívinfartot kaphat. Beszéltél még a célról, hát perpill semmi célom sincs az életben, olyan vagyok mint az iránytű nélküli hajó, tudom, hogy ez hiba. De egyszerüen nem tudom, hogy mi az amiért érdemes lenne tennem :D ezt még én is nevetségesnek találom. Annyira bele zuhantam saját életembe, hogy nem látom semminek az értelmét, épphogy élünk, mégsem motivál, hogy keressek jobban fizető munkát.... Néha azt hiszem, hogy baj van velem az emeleten... |
||
Köszönöm szépen a válaszod, elméletileg tudom mit kellene 2011. márc. 01. kedd 11:52 /Életem/ Köszönöm szépen a válaszod, elméletileg tudom mit kellene tennem, de sajnos gyakorlatban nem akar menni. Igazából az a legnagyobb gondom, hogy nem tudok felszabadulni, ennek még nem találtam meg az okát...életemben nem táncoltam még (elég nagy gond is ez a családi partikon mikor erőltetnek vele és én olyankor inkább meghalnék minthogy táncoljak) soha nem voltam még igazán kirugva hámból úgyhogy egy fergetegeset bulizzak...nem segít a pia sem. Olyan börtönben érzem magm, hogy az valami hihetetlen... néha tényleg nem kapok levegőt, és erről mind én tehetek. Sajnálom, hogy negatívan hat rátok az írásom de muszály, élőben képtelen vagyok kimondani és legalább itt valaki reagál rá. |