Félelem 2011. jan. 20. csütörtök 23:47 /Van ami szerintem tisztázásra szorul../
Köszönöm a hozzá szólásod!El gondolkodtam rajta,de nagyon sőt meg is próbáltam,igazad van egyedül: Nem megy! Szakemberhez viszont nem tudok fordulni,egyszer azért,mert nem ismerek olyan szakembert aki
valóban tudna segíteni. Másodszor meg szégyen vagy nem én egy kis nyugdíjas nő vagyok! Ingyen,még ha vállalná is, úgy nem fogadnám el!Pénzem meg nincs rá!Mind egy, tíz évig ki bírtam,akkor tovább is ki bírom,majd csak halványul az emlék és a félelem! Még egyszer köszönöm a segítő készséged és a tanácsot!
Holdkristály.
|
..Pontosan emlékszem,nem agyaltam rajta 2011. jan. 19. szerda 16:21 /Élménybeszámoló az Alpokból/
Köszönöm,hogy olvashattam az élménybeszámolót!Annyira élet hűen írtad le,hogy szinte,teljesen át éltem!
Még, most is a hatása alatt vagyok!Nem tudok mást mondani:vannak NAGY emberek(szerencsére) akik,nem a saját hasznukat nézik,hanem mennek ha kell és segítenek bármi áron!Minden Tiszteletem a Tiéd és a segítőidé!Ezek a nagy dolgok igazán,ezeken át menni,át élni:szinte szavakat sem találok.. Holdkristály.
|
Mindíg van megfelelő megoldás,a lehetőségek halmazából 2011. jan. 17. hétfő 22:23 /Van ami szerintem tisztázásra szorul../
Köszönöm szépen a hozzá szólásod,nem utolsó sorban a jó tanácsaid!
Igen a saját utunkat nekünk/nekem/ kell végig járni.Sok minden van amin el kell gondolkodnom és meg találnom a megfelelő megoldást rá,továbbá nem csak a megoldást meg találni,hanem meg is oldani.
Viszont ha több véleményt kapok,több lehetőségem nyílik arra,hogy el gondolkodjak és utat találjak a megoldásra amin azután el indulhatok. Most lesz min gondolkodnom/nem,mintha eddig nem lett volna:)/
Még egyszer köszönöm a tanácsot,remélem segíteni fog! Holdkristály,
|
Van ami szerintem tisztázásra szorul 2011. jan. 17. hétfő 01:50 /Van ami szerintem tisztázásra szorul../
Köszönöm a hozzá szólásod! Rá döbbentettél egy kérdésre, amit érdekes módon,nem tudom miért azóta sem kérdeztem meg magamtól!
Valóban nem történt semmi bajunk(szerencsére),tehát fel foghatnám örömmel és talán már régen nem is kellene ezzel foglalkoznom!
Viszont nagyon őszintén meg mondom:nem tudom miért félek ennyire még most is..
Egész egyszerűen például, ha olyan nagyon erősen fúj a szél /ami azelőtt soha nem zavart,legfeljebb a közlekedésben/ Nem vagyok ugyanis egy erős testalkatú nő,tehát meg kell küzdenem a széllel,ha megyek.
Viszont azóta,irtózatos félelem jön rám! Vagy például,ha olyan könyvet látok,magam előtt is nevetséges,de szinte a közelébe sem megyek,nemhogy esetleg meg fogjam.. Szerencsére el tudom kerülni azoknak a helyzeteknek a többségét ami ilyen hatással van rám!
Kivéve ugye a szelet.
Egészen meg döbbentem azon, hogy : Valóban.. miért félek még mindig? Valamint azon is, hogy miért nem tettem fel még EZT a kérdést magamnak? Nem tudom, nem tudom miért félek?!
A szakembert nem szívesen keresném fel,egyrészt azok akik ismernek és tudják milyen vagyok,azok is ki nevettek!( Szerintem ,lehet kicsit bolondnak is néztek) Ez, egy olyan gátat állított fel bennem,hogy nem is
mesélem el senkinek. Most is csak azért mertem le írni ide,mert ugye ez mégiscsak más. Tudom,hogy a szakember másképpen fogná fel. Mégis...Nos majd valahogyan találok rá megoldást,mivel a kérdés meg van :Miért félek? A megoldást meg próbálom megtalálni..Köszönöm. Holdkristály.
|
Van ami szerintem tisztázásra szorul 2011. jan. 16. vasárnap 21:31 /Van ami szerintem tisztázásra szorul../
Teljesen igazad van abban,hogy azért mert mások nem hiszik el,hogy mit láttam,miért kell másnak felfognom!
Azóta keresek magyarázatot rá,hogy el múljon a félelmem,talán..azért, mert ahogy a közmondás mondja: A fuldokló még a szalma szálban is meg kapaszkodik:) Igazából én akkor amit láttam,meg vagyok győződve róla,hogy UFÓ volt! Nem is magamat féltettem annyira:képzeld el azt a szitut,hogy a szülők(lányom és vejem,ment velük a fiam is) el mennek az autós moziba, rá nem sokára este 1/2 9 kor meg történik az, amit le írtam!
A gondolataimban az jött elő: Mi van,ha el viszik a kis unokám? Ha haza jönnek a lányomék, mit mondok?"- Háát sajnálom,de el vitték az UFÓk?!" Gondolj bele!Mit tesznek a picivel,ha el viszik? Vagy,ha engem visznek el ( bár velem sokat nem értek volna) de..ha mégis? Vagy el visznek mind kettőnket? Nem sorolom tovább..Azóta nem nézek meg olyan filmet,jóformán teljesen el zárkózom ezektől a dolgoktól,mivel szinte pánik jön rám.Én tudom,hogy nem képzelődtem,de nem szeretném ha ez miatt valami vita lenne ismét! Nem állok le bizonygatni,hogy : De igen is mit láttam,hagyom.Most ismét az eszembe jutott azért,mert a fiam mind eddig nevetett ezen!
Most év végén találkoztunk,én meg sem említettem,egyszer csak a fiam annyit mondott: - Anyci!Most már el hiszem amit meséltél akkor!! Ezt nagyon komolyan mondta ! Viszont meg sem kérdeztem Tőle,mi okozta ezt a változást nála! Így abba hagytuk ezt a témát..Köszönöm a válaszod.Holdkristály.
|
Van ami szerintem tisztázásra szorul 2011. jan. 16. vasárnap 21:25 /Van ami szerintem tisztázásra szorul../
Teljesen igazad van abban,hogy azért mert mások nem hiszik el,hogy mit láttam,miért kell másnak felfognom!
Azóta keresek magyarázatot rá,hogy el múljon a félelmem,talán..azért, mert ahogy a közmondás mondja: A fuldokló még a szalma szálban is meg kapaszkodik:) Igazából én akkor amit láttam,meg vagyok győződve róla,hogy UFÓ volt! Nem is magamat féltettem annyira:képzeld el azt a szitut,hogy a szülők(lányom és vejem,ment velük a fiam is) el mennek az autós moziba, rá nem sokára este 1/2 9 kor meg történik az, amit le írtam!
A gondolataimban az jött elő: Mi van,ha el viszik a kis unokám? Ha haza jönnek a lányomék, mit mondok?"- Háát sajnálom,de el vitték az UFÓk?!" Gondolj bele!Mit tesznek a picivel,ha el viszik? Vagy,ha engem visznek el ( bár velem sokat nem értek volna) de..ha mégis? Vagy el visznek mind kettőnket? Nem sorolom tovább..Azóta nem nézek meg olyan filmet,jóformán teljesen el zárkózom ezektől a dolgoktól,mivel szinte pánik jön rám.Én tudom,hogy nem képzelődtem,de nem szeretném ha ez miatt valami vita lenne ismét! Nem állok le bizonygatni,hogy : De igen is mit láttam,hagyom.Most ismét az eszembe jutott azért,mert a fiam mind eddig nevetett ezen!
Most év végén találkoztunk,én meg sem említettem,egyszer csak a fiam annyit mondott: - Anyci!Most már el hiszem amit meséltél akkor!! Ezt nagyon komolyan mondta ! Viszont meg sem kérdeztem Tőle,mi okozta ezt a változást nála! Így abba hagytuk ezt a témát..Köszönöm a válaszod.Holdkristály.
|
Tedd meg! 2011. jan. 15. szombat 02:29 /A kis bölcsességfog meséje :)/
Szia:) Tedd meg amit el határoztál,ne halogasd! Ha valamit halogatunk azt lehet,hogy le is késsük! Bizonyára sok szép élményben lesz részed!Drukkolok Neked! Kísérjen a szerencse és a szeretet utadon:)Holdkristály.
|