Akkor válaszolok én :-)

Várjál... Hol írtam én ilyet, hogy ismerem az előző életeimet? De mert nem ismerem, nem jelentem ki, hogy ó, hát én ilyen csúnyát biztos nem tettem. Sőt, minden logikám azt mondja, hogy bizony hogy tettem (a te logikád ettől mondhat mást). Miért pont én ne tettem volna, mikor rengetegen meg igen.

Könnyű ítélkezni mai fejjel arról a korról és azokról az emberekről. Nézz körül a világban abban az évezredben, bármelyik országban, ahol valamiféle ország vagy nemzet alakult ki! Látsz valahol is békés, idilli, humánus, igazságos és könyörületes államot? Egyértelmű, hogy mindez amit kifogásoltok, az akkori korszellem, az emberiség akkori tudatszintjének a tükre. Írjatok bármit, ítélkezzetek bárhogy, nem tudhatjátok, ti mit tettetek volna abban a korban. Sőt, mindazoknak akik hisznek a reinkarnációban, érdemes elgondolkodni azon, lehet épp egyike volt a legodaadóbb csatlósoknak.

Szinte senki sem volt "szent" abban az időben, főleg nem akiknek hatalom volt a kezében. Sehol! "Jaj a legyőzötteknek" - ez volt a kor jelmondata. A korszak hadjáratai, szent háborúk, tatárjárás, belső villongások, azok leverése és az elrettentés módjai, az, ahogy akkoriban bántak a legyőzöttekkel, azt manapság, a mai kontextusban, itt a mai európában ugyanúgy megtéve és élőben bemutatva igencsak elborzadnátok és barbárságot, embertelenséget, emberiség elleni bűntettet kiáltanátok. Mindenkinél. Kínában ahol vérvörösre vált a folyó mikor százezreket fejeztetett le a parton a császár. Az brit uralkodó könyörtelenül leigázza a skót lakosokat. Japán történelme egy véget nem érő belviszály, véres leszámolásokkal. A magyarok nyilai sem a békés meggyőzés eszközei voltak. Attila a híres kardját sem falidísznek használta. És még sorolhatnánk, germánok, hunok, frankok, szlávok, ruszinok, külső hódításaik, kegyetlen hadjáratok, erőszak, testvérgyilkosságok, hatalmi harcok, leszámolások, belső viszályok, elrettentő példák bemutatása, népírtás, kínzás, éhínség, erőszakos vallásüldözés, népfelkelések és azok leverése, ésatöbbi ésatöbbi.

Mikor valaki itéletet mond egy korszak felett, ne feledje a kontextust, a környezetet, az akkori világot, tudást, tudatszintet! Különben csak pökheszkedő, magamutogató "na én biztos másképp csináltam volna" bugyuta, okoskodó magamutogatássá válik.
Ez az én véleményem.

Nagyon tetszett ez az írásod, megnyugtatott a dolgot illetően, köszi!

Valamennyire nálam is felvetődött ez a dolog, épp rajta vagyok, még nem jártam végig ezért nem biztosíthatlak róla hogy ez egy érvényes út :)

Család, gyerek(ek), munka, vállalkozás, tervek, célok, hobbi, spirituális út, elolvasnivaló könyvek, stb. még leírnom is sok. És emellett mindig van valamim, ami az épp aktuális "NAGY TERV". Ami épp motivál, a "valami egyedit, nagyot, különlegeset alkotni" vágya. Aztán eltünik a lelkesedés, előlép a belső szülő és suttogja hogy "kéne már csinálni tovább a dolgot, nem lesz belőled igy énekes halott sem, nem hogy magyar Sztív Dzsábsz". Jópárszor átment már rajtam ez, aztán meguntam, és bár most is van ilyen "épp aktuális Nagy Terv", már megengedem magamnak hogy ne, vagy kevésbé foglalkoztasson az, ha valamiért nem vinném végig. Majd ha itt az ideje, mintegy önmagától megtörténik, számomra bizonyos hogy nem az erőlködésem fogja meghozni a sikert, hanem a belső motiváció, áramlás. Amihez nem kell gyötörnöm magam. Ahogy pl. angolul vagy festeni is megtanultam. Most tehát ami elém kerül azt igyekszem legjobb tudásom szerint megragadni és ápolni és fejleszteni, de nem törekszem arra, hogy ráakaszkodjak arra, hogy valami "nagyot és különlegeset, egyedit és érdekeset" hozzak létre, akár külső dolgokról vagy saját magamról van is szó. Ha meg akarom fogalmazni egy mondatban, mi az ami prioritás számomra mégis, azt mondhatnám: Isten békéjét keresem.

Nem gondolom persze, hogy mindenkinek ez a jó út. Mint ahogy A Tudatlanság Felhője c. könyvben írva vagyon:
"Lám! ebből láthatod, hogy aki csak nagy fáradtság után juthat el ebben a munkában a tökéletességhez, és akkor is csak ritkán, könnyen tévedhet, ha úgy gondol­ja, mondja vagy ítéli meg, hogy mások is így vannak vele, hogy mások is csak ritkán és nagy munka révén jut­hatnak el ide. De ugyanígy tévedhet az, aki kívánsága szerint bármikor tud tökéletesen szemlélődni, és úgy ítéli meg, hogy mindenki más is így van vele. Hagyd el, mert nem így van. Mert ha az Úrnak úgy tetszik, azok is, akik kezdetben csak ritkán és nagy fáradság árán jut­nak el ide, később könnyen, és amikor kívánják."