Felröppenne a boszorkány gyülevész. Kárognának, mint traktor után a varjak a szántásba :))
Rájönnének, hogy semmiféle megvilágosodáshoz nincsen semmi közük, annyira, hogy még a fogalom értelmét sem ismerik, de még csak az árnyékát sem. De viszont analizálnának ám, hogy te ilyen, meg olyan balhés vagy :))) Mennének panaszkodni az óvóbácsihoz, újjal mutogatva, hogy ez a csúnya démon, nem hagyta őket önhitten kukacot keresni a szántásban :DDDDDDDDDDDDDDDDDD

Még hogy spirituális emberek, ne nevettess már.

Na ez jó.
Legalább már a felvetéshez kapcsolódik :))

Ilyesmire gondoltam, Féltékenység, agresszió, birtoklási vágy, uralkodási vágy, félelmek (ez egy külön fejezet), és ehhez hasonlók.

A felvetésem második része, hogy ha sikerült összeírnunk egy nagy csokor ilyen negatív tulajdonságot, elkezdhetnénk analizálgatni, hogy milyen valós jelenségek húzódnak meg mögötte, illetve milyen testi elváltozást okozhatnak ezek fel nem dolgozottsága.

Ha már önismeret, talán foglalkozzunk önismerettel.
Az embert, mint archetípust tekinthetjük kiindulási alapnak, akire minden tulajdonságot rá lehet aggatni, és ha az nem mániákus analizálgatásokba kezdenének itt egyes megsértődöttek, akkor talán valódi értékes önismereti anyaghoz juthatnánk mindannyian.

Ez a módszer tetszik!
Van erről bővebb leírásod esetleg?
Olvasom éppen Brandon Bays, Belső utazás című könyvét, és igen hasonló koncepcióval foglalkozik.

más:
Mindenkinek!

Úgy látom rettentő nehéz kérdést tettem fel, mert Az égadta világon senki nem a kérdésre illetve a felhívásra reagál, hanem egy általam odavetett koncon cserregtek, mint egy dögöt talált vércse csapat.

Miközben egy említett jelenség alapján megint nem magatokat analizáljátok, nem veszitek észre, hogy milyen élesen kapcsolódtatok rá a féltékenység témájára. Nem inkább magatoknak van dolga ezzel, mert én ezt éppen az említett könyvben olvastam, azért írtam a féltékenységet. Nekem ugyan is éppen semmi dolgom ezzel a jelenséggel.

Nektek annál több. Kati tanácsát megfogadva, nyugodtan meditáljatok rajta, sokat segít hozzá az említett könyv is.

Aztán ha vércse állapototokból felébredtetek, esetleg leírhatnátok egy-két negatív tulajdonságot, jelenséget, fóbiát miegyebet, hogy valamennyire kapcsolódjon hozzászólásaitok a felvetett kérdéshez.

Ugye mindenki olyan fejlett már spirituálisan, hogy az említett hasonlat nem sérti :DDDD Vigyázat, mert minden analízisetek, önmagatokról szól.
Az eddigiek is.

És melyik előadás volt ez?

Megadnád a linkjét?

Ezzel a tudatosság dologgal kapcsolatban azért merülnek fel kérdések még, hiszen, ha önmaga tudatosságára ébred az ember, akkor az továbbra is elszigetelődést jelent az Egy-ségtől.

Érdekes, hogy az ön-ismeret, ami a tudatosodás maga, tehát, hogy felismertem magam, ismerem a képességeimet, vágyaimat, szándékaimat és a mögöttük lévő motivációkat, tesznek alkalmassá arra, hogy változtassak magamon tudatosan, tehát akaratlagosan.

Ugyanakkor csapda is ez, hiszen az akarat továbbra is az Ön-magam elkülönülése az egységtől, hiszen én akarok megismerni, én akarok változni. Maga az akarás tehát eltávolít a céltól, hogy egyé válhassak Istennel, ha egyáltalán ez a cél, még nem tudom.

Erre a helyzetre adekvát a bibliából: Adjátok oda magatokat az Istennek, okos élő áldozatul...
Vagyis bízzátok a döntéseket Istenre, mondjatok le az akarásról, cselekedjétek Isten akaratát ... legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön...

A tudatosodás csapdája tehát maga a tudatosodás akarása. Mert a cél éppen az, hogy az akaratunk mögött meghúzódó vágyak és önérdekek ne juthassanak érvényre a nagy tudatosodásunkban. Nem kell tehát annyira akarni változni, sokkal inkább hagyni kell magunkat változni, ahogyan a természetet sem kell megvédeni, hanem csak békén kell hagyni, az embernek sem kell annyira tudatosodni akarni, hanem hagyni kell, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek, aztán elfogadni, feldolgozni ami van, felismerni a valóságot, amelyről kapjuk az ismeretet, és nem kigondoltuk.

Mert honnan is tudhatnám, hogy mivé kell változnom?

Ha életemnek célja és rendeltetése van, azt előbb meg kell ismernem, csak azután tudnám esetleg tudatosan olyanná alakítani magamat. De önmagam alakítása akaratlagossága vissza fordít az egó irányító hatalmához :)))

Önnön farkába harapó kígyó ez így :)))

A fene nagy tudatosodásban saját egomán létünket erősítjük.

Én így látom ezt a dolgot.