Szerintem a patriarchátus időkben nem volt annyi zsarnok, kegyetlen férfi, mint amennyi zsarnok és kegyetlen, érzéketlen nő van ma. Ma a humanista időkben könnyen összetévesztik a férfi következetességét, indokolt keménység, határozottságát, inkább értelem által irányított természetét a zsarnoksággal, kegyetlenkedéssel. Ez utóbbi sokkal inkább elterjedt azóta, hogy az előbbi (tehát az értelmes és pontosan a harmónia érdekében történő keménység és következetesség, vagyis az apai, felnőtt és felelős férfi, női mentalitás) már nem divat.
És érdemes megnézni nagy zsarnokainknak szüleit, általában zsarnok édesanyákat, nagyikat, dédiket találunk.
Kedvenc példám Nero császár, akinek édesanyja hozzáment a császárhoz (ekkor már megszülte a kis Nerot, valakitől), majd a császárral kitagadtatta annak saját fiát, aztán megölte a császárt. Ambíciós, önzetlen anyuka.

A világot el lehet fogadni, de nem tudom látó-dolog-e egy hitelre vett autót egy lapon említeni az anyasággal és a gyerekneveléssel.
Annak bizonyára megy, hogy egy lapra vegye ezt a kettőt, akinek nem sikerült felnőni és felelőtlen maradt és egyáltalán "nem ébredett fel". Spirituálisan ugyanis nincs indokolt hitel, nincs protekció. Nem élvezhetünk olyasmit amiért nem fejlődtünk.
Én elfogadom a világot, nem érzem nagy dolognak. Azt nem tudom, hogy a nyugati társadalom nagyobb százalékának apái és anyái hogyan néznek szembe a lelkiismeretükkel, amikor bűnöző társadalmat neveltek fel, olyat, aminek nincs istene, nem tisztel embert életet, áldozatot semmit, mindent könnyedén és azonnal meg akar kapni. Hogyan néznek azzal szembe (sehogy) hogy gyerekeik boldogtalanok, drogosok, öngyilkosok, maffiózók, kegyetlen karrieristák, és agresszív gerinctelen, gyávák, üresfejű cicababák, akik egy manikűr és egy melltartó vásárlás között elkapartatják a gyerekeiket stb. Nem ítélkezem, nem az én dolgom, viszont természetes nem tagadom, hogy spirituális életet élőként, mennyire semmire való mindezek élete. Teljesen értelmetlen és felesleges.
Tehát, amikor egy társadalomban ilyen szintű a mélységes sötétség és tájékozatlanság arról, hogy mit jelent anyának lenni, apának lenni, és hogyan érdemes gyermeket nevelni, aki valóban boldog lesz és nem csak harácsol a nyugtalanságát és ürességét sosem csillapító élvezetekért.
"nem attól lesz valaki teljes nő, hogy ráébred, a tradicionális szerepeit jól kell játszania: ha elég gyereket szül és elég jól szolgál anyaként, meg tudja szeretni, amit teremtett, akkor jó anya lesz, meg tökéletes nőiségében, a többi meg rossz és tökéletlen. Ez egy fatális tévedés."
Igen, tévedés, tökéletességre törekedni egoizmus és Lilith zavar. Én ezt nem írtam pozitívumként. Az anyai teljesség viszont elég lényeges elvárás felénk (maga felé, a bennünk levő teremtő isten felé) az Abszolút szellemnek. És nem mindenki kénye-kedve szerint kell anya legyen ugyanis "alapban", velünk születetten a kedvünk és kényünk pontosan a negatív karmánknak van alárendelve, ami nem szeret áldozatot hozni, és akárhogyan is, de szélsőségesen egoista, nyilvánuljon meg ez akár karrierizmusba, luxus-függőségben, ami által vezérelten hitelre meg kell (!) azt a bizonyos autót, házat, számítógépet, playstationt stb-t, vagy egyszerűen annyiban, hogy nem tud kijönni egy szeretőjével sem, vagy nincs kedve családot alapítani, hiszen azokhoz az áldozatokhoz neki épp nincs kedve.

"Az egészséges ember egészséges anya lesz, olyan, épp olyan, amilyen ő tud lenni, és amire az ő gyermekének szüksége van. (még ha rossz tapasztalatai is vannak - senki sem születik oda véletlenül, ahova születik - én sem tudtam volna a dolgomra ébredni az édesanyám által rámterhelt "rossz karmák" hiányában. Ugyanis ezek nélkül nem az lennék, aki vagyok.)"

Sok nőnek igen megromlik az egészsége az anyaság terhe alatt. Tehát a korábbi egészség egyáltalán nem garancia az egészséges anyaságra. S természetesen a testi egészség romlása a szellemi egészségtelenséget jelöli. Pl. fogíny gyulladás, fogszuvasodás, foggyulladás - rejtett sorsharag, ami nem meglepő módon a nők nagy százalékánál rögtön megjelenik, amint a várandósság megkezdődik.
Mindenki olyan anya, amilyenre a gyermekének szüksége van. - :DDD Hát, ez enyhén szólva szemethunyó érzéketlen "humanizmus. Kétlem, hogy bármelyik gyereknek szüksége van arra, hogy gyermekkorát végig betegeskedje, kancsal, gerincferdüléses, lúdtalpas, siket, néma, túlsúlyos, ételallergiás, asztmás, Aids-es, cukorbeteg stb. legyen, ahelyett hogy egészséges legyen, természetesen az édesanyja szellemi-lelki állapotát letükrözve! És pl. a betegségeiből való kigyógyítás helyett elhanyagolják stb. Hogy a jellembeli torzulásokat már ne is említsem, amelyek ugy-e nagyrészt köszönhetőek manapság a liberalista értékítélet-mentes, vagy éppen fordított értékrendű (pénz, külsőségek, élvezet, csalás, szórakozás, önkényeskedés) nevelési "elveknek" és elvtelenségeknek.

Az embernek nem fontos és nem kell szaporodni, ha a szellemisége annyira gyenge és sötét, hogy felesleges azt továbbadnia és csak a világ zavarosságát, káoszát növelné, sőt, súlyosbítaná gyermekei által.

Sokfélék vagyunk, ez tény. De boldog az biztos nem lesz, aki nem fejlődik. S aki még gyermeket sem vállal (legalább hármat, négyet), az esélyt sem ad lényegi fejlődésre. Az más kérdés, hogy sokan vállalnak és még úgy sem jut eszükbe fejlődni. Eleinte nem könnyű.

A férfi és női őserő lehet ősibb, mint az anyagi világ, és az anyagban megjelenő nő és férfi, ettől még természetesen az alapminőségek nem változnak.
A szellemben sem szűnik meg, a kettősség, dualitás, így természetesen az anyagban sem. A női energiának nem komponense a szabadság, sem a fogság, egészen másról szól. A szabadság viszont alapvető komponense az abszolút létnek, de inkább maszkulin természetű (Uránusz, Vízöntő). Mivel mi az Isten, vagyis az Abszolút szellem képmásai vagyunk bennünk is van "szabadság", de inkább nyitottság a szellem világ törvényeire, azokkal való együttműködésre, ez a Vízöntő lényege. Még egy nőnél is és nem a párkapcsolatot és családot sutba dobó egoizmus.

Én inkább a metafizikában hiszek, mint dogmákban.
A test folyamatos figyelése, szükséges a szellemi egészség felé vezető úton való járáshoz. Az, hogy figyel valaki a teste jelzéseire, nem aggódást jelent. Teszem azt pl. az, hogy valaki vezetés közben próbál az úton haladni ahelyett, hogy az árokba hajtana, de legalábbis a szembejövő sávba csalingázna, tehát normálisan vezet, nem hiszem, hogy bárki tudatszint emelkedését akadályozná :D A kettő nem zárja ki egymást. De vehetjük a gyerek nevelést is, az, hogy a gyermekemre figyelek és gondozom, szintén nem hiszem, hogy "földi aggodalmaskodás" amin az égiek mosolyognak "nézd, a szegény, naivat, azt hiszi számít valamit...". Szerintem amiről Ön beszél valamiféle kábult. Igen, kábult nem foglalkozni a fizikai világgal, s ottani feladataink alól kibújni, olyan kifogásokkal, hogy hát ez a stressz, meg aggodalom zavarja, hogy magasabb körökbe emelkedjek. Hát persze, hogy zavarja. Ez a lényeg. Egyszerre tudatszintet emelni folyamatosan, de ez csak éberséggel lehetséges.Egyszerre ébernek lenni szellemileg, a fizikai világra is. A spiritualitás, a tudatemelkedés, megvilágosodás nem is lehetséges felelősség nélkül. Az, aki hárítja a felelősséget, vagy aki felelősség-vállalás helyett csak aggodalmaskodni tud, az tévúton van egyelőre. De az aggodalmaskodás nem csak a spirituális felelősség vállalást nélkülözi, hanem a hitet is.