szeges teljes hozzászólásai
Hozzászólás | Edit link | Comment Widget |
---|---|---|
Biztosan igazad van Sanyi... 2011. júl. 21. csütörtök 12:57 /Neked működik a pozitív gondolkodás, a hittel teremtés?/ ...hiszen ezek a Te megéléseid, tapasztalataid. De többeknél itt az oldalon mintha azt látnám, hogy időről időre felbukkannak ugyanazok a kétségek, problémák... Nem vagyok "Titok" hívő, persze hallottam már róla, de nem hiszek benne. Magát a "Teremtést" én a fentiek alapján értelmezem és használom is mostanában. Semmi több, mint annak a felismerése, hogy "ki mint vet, úgy arat". Jó példa volt erre a nemrégiben kialakult "veszekedésünk" itt a fórumon, mert a bennem felgyülemlő negatív érzések a fizikai világomban is negatív eredményeket hoztak... Nálam a párkapcsolataim tudnak nagyon keményen rámutatni a hibáimra, és ha van inspirációm, akkor tudatosan teszek róla, hogy az ösztöneim, megérzéseim mentén, a tapasztalásaim hasznát beépítsem a további életembe, a férges részt pedig lehántsam magamról... És azt hiszem, itt van a nézeteink közötti legnagyobb különbözőség, hogy én a levetett, levedlett darabokat hátrahagyom. Nem foglalkozom tovább velük, mert úgy érzem, hogy már nincs szükségem rájuk, sem pedig arra, hogy boncolgassam őket. Elmúlt, megértettem, fölfedtem a titkát és ezzel KÉSZ! Mostanában egy nagyon jól működő Párkapcsolatban élek, ahol az Ösztönösségem a Párom Tudatosságával ötvöződve nagyon jó irányba visz minket. Nem akarok megvilágosodni, se valamiféle szuper-ember lenni, csak annyit szeretnék megérteni a világból, ami ebben az életemben rám tartozik. Mindezektől függetlenül elfogadom, kedvelem a mások által mutatott, megélt utak leírásait is, mert tudom, hogy mindenki úgy alakítja a saját valóságát, ahogyan tudja, akarja. Ez benne a szép, mert ez a Szabadság maga... :) |
||
Még ami... 2011. júl. 20. szerda 11:47 /Fáj az egóm/ ...eszembe jutott most hirtelen... |
||
Tehát... 2011. júl. 18. hétfő 09:45 /Mi a megbocsátás titka?/ ...ha meg akarnál bántani engem valamelyik szerintem téves kivetítésed miatt, és én felfedezném a háttérben "szerintem" megbúvó okot, akkor ne legyek elnéző, haragmentes, mert ezzel alád, vagy föléd kerülök? Helyette nyomjak oda én is valami hasonlót, vagy kicsit kisebbet, csak hogy egyensúlyba kerüljek Veled? Hogy kiegyenlítsem a számlát? De hiszen így éltem, így tettem egészen életemben, s csak nemrég jöttem rá, hogy ez mind az ego elvárása, követelése...:) |
||
Hát persze... 2011. júl. 18. hétfő 09:10 /Fáj az egóm/ ...hiszen ez a Te világod, amelyben magadnak teremtesz mindent... Csak jelezni szerettem volna - "legfrissebb" tapasztalataim alapján - hogy másként is lehet, pl. úgy, hogy kilépünk a "valamit valamiért" elv alapján működő elvárásaink csapdájából. Attól még jöhet bármikor rossz érzés, hadd jöjjön, de már nem valaminek az elvárt ellentételezéseként, következményeként. |
||
Mire jó... 2011. júl. 17. vasárnap 21:06 /Mi a megbocsátás titka?/ ...az, ha elégtételt kapsz? Nyugtatja az egót? Vagy meg tud békíteni? Egyáltalán, mi köze a megbocsátásnak az elégtételhez? |
||
Hogy a haragot elengedhessük... 2011. júl. 17. vasárnap 13:23 /Mi a megbocsátás titka?/ ...előbb be kell fogadnunk. De be kell-e fogadnunk egyáltalán a fentiek ismeretében? Hiszen, ha nincs harag, nincs mit elengedjünk, nincs mit megbocsássunk. Főleg ha tudjuk, hogy minden értünk van...:) |
||
És ha talán... 2011. júl. 17. vasárnap 10:44 /Mi a megbocsátás titka?/ ...nem is kéne megbocsájtani? Talán, mert nincs is mit? Talán amiről azt gondoljuk, hogy bántó, sértő ránk nézve, az nem is az? Lehet, hogy csak el kéne fogadni a másik szabadságát, életét, amelyben azt gondol, azt teremt, amit éppen akar? Ha ezt el tudjuk fogadni és meg is tudjuk élni, akkor már nincs szükség megbocsájtásra, és a Titok sem titok többé... |
||
Ennek megfelelően... 2011. júl. 17. vasárnap 09:54 /Fáj az egóm/ "Elvárás hegyek, kedvező előjelek, egyre nagyobb remények, ennek megfelelően nagy pofáraesés, csalódás, fájdalom" Azt hiszem, itt a kulcs, a kulcsod, mindannyiunk közös kulcsa, hogy "ennek megfelelően"... Mert az ember néha természetesnek veszi és el is hiszi, hogy semmi sincs ingyen, és hogy domb után völgy, hegy után szakadék következik. Nem is értem igazán, hogy miért teremted oda magadnak minden vágyad mögé szinte kötelező elvárásként a felelősségre-vonást, a büntetést, mint a jó árát... Miért olyan nehéz elhinni hogy minden értünk van, és hogy Ingyen is lehet? :)) |
||
Ha szemünk van rá... 2011. júl. 14. csütörtök 22:47 /Mi dolgod a Világomban?/ "És amit Bennetek látok az mind bennem (is) van? Vagy csak bennem?" Ilyen is ritkán fordul elő velem, elgondolkodtam a saját szavaimon, és arra jutottam, hogy nem. Ha szemünk van rá, megláthatjuk bennük, hogy melyik út hova vezet, és mehetünk is vele, utána a rosszba vagy éppen a jóba, ahogy megítéljük, megéljük a helyzetet. Aki pl. elhiszi azt, hogy neki dolga van mondjuk a félelemmel, az meg is teremti magának, csak hogy dolga lehessen vele. Aki attól fél, hogy megtalálja a párját, az joggal félhet, mert egészen addig nem találhatja meg, amíg a saját maga elé épített gátat le nem rombolja... Nem hiszek az előző életekből hozott problémákban, sőt még azt se hiszem el, hogy akár ebből az életünkből is hordoznánk bárki másnak a sarát. Csak azt, amit magunknak teremtünk... Ezért gondolom úgy, hogy bár valóban minden ember és esemény tükör, minta lehet előttünk, de nem saját belsőnket, hanem a minket körülvevő világban rejlő választási lehetőségeket láthatjuk bennük. Nagyjából erről szól a Teremtés, és arról, hogy minden Igaz lesz, amit Igaznak hiszel... |
||
Az "ember" ül a "szobájában" ... 2011. júl. 13. szerda 21:23 /Mi dolgod a Világomban?/ ...és nézegeti a tükreit? Lehet, hogy ennyi csak? És amit Bennetek látok az mind bennem (is) van? Vagy csak bennem? De hiszen erről szól a szálka és a gerenda története is. Mennyire más az ego és a szív szemüvege, mennyire mást láttatnak ugyanarról az emberről, történésről, helyzetről, néhány látszólag odavetett szóról... Lehet, hogy a"Világunk" nagy részét a Szív teremti az Ego-nak, hogy tisztítsa, szelídítse, tanítsa...? |