...most éppen a párom és gyerekeinek mintáját látom, azt a tökéletes összhangot, bizalmat, amit csak a szeretetteljes őszinteség, és a megértés produkálhat.
Nem véletlenül adott olyan tanácsot, amilyet, mert Ő megélt és meg is oldott egy hasonló történetet szerintem sokkal súlyosabb helyzetből, amelyben csak a saját tudatosságára számíthatott...

Ami a történet engem érintő hozadéka, a Párom gyermekei gond nélkül fogadtak annak a harmonikus körnek a részévé, amelyben eddig csak Ők éltek...

És ott vannak sajnos a másik oldal mintái is, a saját gyerekeim, akik egészen másfajta hozzáállást tanúsítanak, amiről viszont már egyértelműen tudom, hogy egyrészt az én hibám, másrészt az Őket ellenem fordítani akaró anyjuk hozzám viszonyulása...

...egy megértő, szeretetteljes, bizalmi kapcsolat mindkettőjük felé, és talán jobban megértettem volna, hogy miért kellett apám, anyám és testvéreim nélkül (négy gyerek négyfelé) felnőnöm, pedig csak néhány saroknyira laktam Tőlük.
És akkor talán már az életükben kimondhattam volna őszintén, szívből, hogy nem haragszom rájuk, megértem az akkori viselkedésük mozgatórugóit...

Egyébként ez a blog szerintem nem arról szól, hogy Csaesznek a gyermekei vállán kéne-e kisírnia a bánatát, hanem hogy miként fogadtassa el velük az esetleges jövőt...
Elég-e, ha meditáció közben próbál a lelkükbe férkőzni (nem kétlem, hogy szeretettel), vagy úgy közelíti meg a kérdést, hogy Ők is tudjanak róla, élőszóban, elmagyarázva, szintén szeretetteljesen.
Csaesz a jelek szerint már döntött, és ez az Ő szabadsága...

...akkor biztosan rendben van ez a kérdés...

Lehet, hogy most dől a tétel, miszerint: amint bent, úgy kint? :-)

...miért is lennének azok? Hiszen egy részük nem is nekem szól...

Egyszerűen csak arról van szó szerintem, hogy belém látsz valakit, aki nem én vagyok. Nem vagyok secretes, sem önmegvalósító (mint kategória) csak használom a saját megéléseimet, tapasztalataimat, néha összevetve azokat másokéval.

Nálam a pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy elmantrázok ötezerszer valami az egomnak tetsző kérést, hanem hogy arra törekszem, hogy a szándékaim legyenek őszinték, tiszták, szívből jövőek.

A negatív gondolatok elhessentése alatt pontosan azt gondoltam amit leírtam.
"Elmúlt, megértettem, fölfedtem a titkát és ezzel KÉSZ!"
Ez viszont feltételezi azt is, hogy azért dolgoztam vele valamelyest, ha már felismerem az érzések szintjén.
Olyan ez, mint az évek, évtizedek óta elfeledettnek hitt gyermekkori íz, s amikor újra a szádban érzed, abban a pillanatban felismered. Tudod, hogy mihez kösd (emlékhez, hangulathoz, stb., meg tudod nevezni...

Az igazat megvallva, nem igazán értem, miért keresed annyira a köztünk lévő különbséget a hasonlóságok helyett, de remélem csak azért, mert egy Tőled idegen "világnézet" egyik hírnökét láttad bennem tévesen?

Azt hiszem, mindenkinek van egy útja, és csak ha a végére ér, akkor láthatja pontosan, - hogy célba érkezett-e?
Az is lehet, hogy az általunk régóta látni vélt cél csak egy délibáb. Ki tudhatná ezt előre? :)
Te nem így gondolod?