...ez egy kicsit?

Miben is tévedek?

Lehet, hogy Te szívtad meg? :DD

...én is ismerlek Titeket.
Egy az aurátok...:DDD

...külső elvárásoknak megfelelni akarás a baj"

...akadály... :)

"Ezen elgondolkodott már valaki rajtam kívül,hogy milyen lenne a világ,az élet ha mindenki olyan lenne mint én?
vagy te ,vagy ő?"

Fizikai szinten persze hogy nem! De egyébként az a végcél. Az Otthon. Az Egység. Vagy nem? :))

...ez a látásmódunk, a világról, az Életről szóló gondolataink legjellemzőbb ellentéte.:)

'Az ember nem azért boldogtalan mert nem tartozik a hozzá hasonlók csoportjában,hanem..."

Mert alapból tagadod az evilági boldogság létét, és másnak sem engeded meg, csak mert szerinted ilyen nincs.
És mert magadnak sem engeded meg, hogy legyen, hogy az legyél.

Boldogtalan emberek hogyan tudhatnák, hogy mi az? S ha nem tudják, akkor tagadják. Talán mert tagadni jó?
Én pedig azt élem, hogy minden elérhető, a Jelenben, s nincs szükségem arra, hogy a távoli jövőben keressem azt, akár "megvilágosodás", akár boldogság vagy bármi más esemény, érzés formájában.
Mert itt van!

És tudod, mi a lényeg? Hogy ne akarjunk megfelelni semmilyen külső elvárásoknak. (Amiket persze mind-mind magunk generálunk magunknak, csak nem vesszük észre.)
S amíg valakiben ott bujkál a kisebbségi érzés, addig persze, hogy nem érzi magát teljesnek. De ha elfogadja, megérti végre, hogy úgy szép és jó ahogy van, akkor lehullik a szemről a kényszeresség hályoga, és csak akkor tud végre Önmaga lenni az Ember.

Akkor már nem azt mondja a másiknak, hogy szeress, hanem elég lesz kimondania, gondolnia, hogy Szeretlek...

És attól kezdve nincs szüksége a kétszínűségre, a hazugságra, mert Hiteles lett önmaga előtt...:))

"a függőségeknek olyan rendszerét halmozta föl magaga fölött ,aminek a széttörése szinte majdnem teljesen lehetetlen."

Ez azért biztató Éva, hogy szerinted is csak "szinte majdnem".

Próba szerencse...:))