Mint tudjuk az élet nem habostorta, viszont a magunk javára ezt megkönnyíthejük, azt hiszem ez az első nagy fealadat. Ugyanis ha jól érzed magad akkor az a többi embert is valahogy felrázza...

Nézd csak meg:

http://www.youtube.com/watch?v=F9sI5gwOV-M

:)))))

Képzeld azt hogy te egy kalapács vagy aki képes arra hogy kitartó munkával a körülötte lévő falakat megbontsa...

Így már mások is hozzá jutnak elegendő fényhez és levegőhöz....

De először te is fal vagy, át kell hogy változzál kalapáccsá....

Ez az egész rendszer egy nagy fallá nevel mindannyiunkat. Mindenki azt hiszi hogy csak ez van...

A szenvedés, a kilátástalanság!!! NEM!!! Az út hosszú és fáradtságos, de be kell bizonyítani hogy van ennél több is.

Ha már erre az útra léptél akkor már valamilyen szinten beavatott vagy.

Viszont az hogy mennyire vagy erre kiválasztott, az később fog kiderülni valahogy...

Vagy a mesteredtől tudod meg, vagy saját magadtól... Ez is idő...

A lényeg az, hogy ebbe a fene nagy önzetlenségben legyünk önzők, igen, legyünk pozitívan önzők.

Adjunk meg mindent önmagunknak, de ne úgy hogy közben másokat akadályoztassunk.

Csak az adhat másnak, aki eleget adott önmagának....

Aki elég intelligens, az erre ráérez....

Ilyen értelemben a Nap is önző, a Hold is önző mert saját fényében fürdik, és közben mi is kapunk belőle....

Ilyen csodálatos az élet...

Ezt kéne észre venni...

Kicsit visszatérni a természetes dolgokhoz...

Szia Kriszti! :)

Nos, pontosan azért vagyunk itt kiválasztottak, különös képességűek, érzékenyek,...stb...mert valami nincs rendben. Nagyon nincs rendben.

Nem szeretem ezt a szót hogy rendben van!! Azért mert ez nem IGAZ!!!

Egy magasabb perspektívából lehet hogy minden helyesnek látszik...Amikor úgy élünk mint a gyermekek és csak a fényt látjuk mindenben.

Például amikor Buddha a tolvajban Istent látja, de a tolvaj Buddhában csak két zsebet lát.

De mivel megtapasztaltuk a fényviszonyokat, úgy gondolom már észre vehetjük hogy valami mégsincs rendben.

Hozzászokott a szemünk a kétpólusú világhoz.

Ez a dolog kétértelmű részemről. Amennyire látom a szépet és a jót, annyira látom a csúnyát és a piszkosat is.

Hiszem azt, hogy a II. világháború után elkezdődött egy nagyfokú fejlődés.

A mag kihordása, a mag fejlődése, a szárak növekedése, a virágbaborulás, és a többi mag.

A magok magjai. A virágok virágjai.

Észre kell vennünk intelligensebb generációk által hogy mit rontottunk el!!!

Észrevesszük??.....

Ez már egyéni, kollektív és relatív.

Semmi külsődleges furcsaság nincs rajtam. Hétköznapi öltözék, csend, egyedüllét, megfontoltság, érdeklődés.

Amikor beteg voltam, sokkal furcsább voltam. Festett haj, piercingek, elégedetlenség, szélsőséges viselkedések. Ekkor felismertek, megismertek. Csak éppen szenvedtem legbelül.

Azt veszem észre hogy ahogyan fejlődik az ember annál nagyobb lesz a szakadék.

Volt egy ilyen előadás: "Egészséges egyén, beteg társadalom."

Amiről beszélek azok nem mindig látható konfliktusok. Láthatatlanul is zajlanak.

Például amikor látványosan elfogadnak, de mögötte teljesen elutasítanak.

Vagy éppen megijednek, nem értik mi ez a kedvesség, nyitottság, csend. Túl bizalmatlanná válnak.

Elkezdenek félni. Egyszerre vonzza és taszítja őket a megnyilvánulás. Érdekes.

Érdemes figyelni minden érzést, gondolatot, testtartást. De először magaddal kell kezdeni.