LeZsu teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

LeZsu teljes hozzászólásai

Hozzászólás Edit link Comment Widget
Sziasztok! Én nem tudom, mi lesz 2012-ben, de már nagyon várom.
2010. okt. 01. péntek 22:17
/Amorah Quan Yin - A Plejádok fényküldöttei (avagy 2012 világvége)/

Sziasztok!

Én nem tudom, mi lesz 2012-ben, de már nagyon várom. :-)

Sokat olvastam erről, de a legjobb mégis az volt, amit álmodtam. Szoktam jókat álmodni, néha fáradtabban kelek fel, mint mikor lefeküdtem. Általában ezek az álmok úgy kezdődnek, hogy meghalok. Vicces. És aztán van mindenféle eseménysor, jobb, mint a mozi esküszöm.

Aztán vannak olyan álmok is, mint például ez is, amik nem az élet utáni eseményekről szólnak.

Amikor felkeltem másnap reggel meg voltam győződve arról, hogy a dimenzióváltásról álmodtam. Egy teremben voltunk páran, gyerekekkel, talán iskolában, amikor is jött a hír (nem verbálisan, hanem gondolati úton), hogy elérkezett az idő. És furamód az álomban mindenki tudta, miről van szó. Én is.

Hogy mire? A testváltásra kérem szépen! Borzasztó fájdalmat éreztem a gyomromban (valami erőset ehettem aznap este :-) és úgy éreztem a testem atomjaira hullik, szétrobban. Belekapaszkodtam egy székbe aztán elsötétült minden.

Amikor magamhoz tértem egy olyan testben találtam magam, aminek nem voltak pontos határai, nem volt körvonala, vagy legalábbis sokkal nagyobb volt mint ez. Az érzékelés megváltozott teljesen. Ez most elég hülyén hangzik, de nem csak láttam, vagy hallottam a dolgokat, hanem éreztem őket. Azt kommunikálták felénk, hogy a testváltás rendben zajlott és most már ráhangolódtunk az új érzékelésre. A színek élesek voltak, minden nagyon vibrált, a mozgás is másmilyen volt, a kommunikáció azonnali és csatorna nélküli.

Hát ennyi. Jól elvagyok, mi?

Szóval én remélem, ilyen lesz. :-))

Zsu

Kedves Kavics! Eltelt egy év. Hogy vagy? Zsu
2010. okt. 01. péntek 21:39
/Ennyi volt a küldetése ? /

Kedves Kavics!

Eltelt egy év. Hogy vagy?

Zsu

Persze
2010. szep. 18. szombat 14:08
/Pártalanság/

Persze :-)

zsuzsette@libero.it

Zsu

Kedves Kavics! "Az
2010. szep. 18. szombat 11:58
/Pártalanság/

Kedves Kavics!

"Az semmiképpen nem működne nálam, hogy a társam jöjjön utánam magától."

Lehet, hogy nem jól fejeztem ki magam... nem arról lenne szó, hogy ő utánam jön, hanem arról, hogy az egyéni ösvények egy felé mennek nagyjából.

Ez nem azt jelenti, hogy én vonszolom őt magam után, vagy fordítva, hanem hogy hasonló a pályánk eleve.

Példákkal jövök most: 5 évig voltam egy fiúval, aki egy vidéki lovasoktatóból díjugrató lovassá nőtte ki magát. Imádom az állatokat, imádom a lovakat, minden szabadidőmet ott töltöttem 5 évig. Majd én egyetemre mentem, ő meg vett egy lovardát. Ennyi. Másfele vitt az utunk. És én segítettem is neki, hogy elérje a célját, akkor is ha tudtam, ez majd eltávolítja tőlem.

Másodszor egy olasz fiúval hozott össze a sors, nagy szerelem, ideköltöztem (Olaszhonban élek 7-8 éve). Az elején annyira együtt rezegtünk, hogy az elképesztő. Inspiráltuk egymást, igazán egy volt az irány. Aztán rájöttem, hogy vannak dolgok, amiket neki meg kell tapasztalnia, és arra is hogy nem velem. Mert az ő programja nem lehetett az enyém. Sokáig nyűglődtünk, de végül elengedtük egymást. És ő most pontosan azt csinálja, amit akkor előre láttam.

Szóval én csak azt szeretném per pillanat, hogy ne kelljen mindig továbblépni... hosszabb együtt-sétálásról álmodozom. :-)

Zsu

"De azt hogy valaki
2010. szep. 18. szombat 10:46
/Meddig várjunk a szakítással / válással?/

"De azt hogy valaki ugyanolyan úton , vagy csak hasonló tapasztalatokkal és baklövésekkel alakulva folyamatosan hozzámilljen és én is őhozzá , nos azt nem hiszem."

"Az már valószerűbb , hogy a pillanatnyi milyenségem által bevonzott másik kiegészítő ? fejlesztő ? milyenséggel a közös úton kölcsön - , és kölcsönhatva egymás vonzásában maradunk."

Akkor szerinted (is) minden kapcsolat határidős??
(Mert a társadalom pont az ellenkezőjét erőlteti ősidők óta!)

Zsu

"De azt hogy valaki
2010. szep. 18. szombat 10:46
/Meddig várjunk a szakítással / válással?/

"De azt hogy valaki ugyanolyan úton , vagy csak hasonló tapasztalatokkal és baklövésekkel alakulva folyamatosan hozzámilljen és én is őhozzá , nos azt nem hiszem."

"Az már valószerűbb , hogy a pillanatnyi milyenségem által bevonzott másik kiegészítő ? fejlesztő ? milyenséggel a közös úton kölcsön - , és kölcsönhatva egymás vonzásában maradunk."

Akkor szerinted (is) minden kapcsolat határidős??
(Mert a társadalom pont az ellenkezőjét erőlteti ősidők óta!)

Zsu

Kedves Eta! Ma jól jön ez
2010. szep. 18. szombat 09:41
/Pártalanság/

Kedves Eta!

Ma jól jön ez az írásod. Minden mondatod átérzem, még akkor is, ha sosem voltam férjnél.
Azt hiszem, én már ilyennek születtem.

Minden hosszabb párkapcsolatom egy külön világ volt és rengeteget tanultam, fejlődtem bennük, és szerintem a társaim is. Persze ez azzal járt elég gyakran, hogy másfelé nőttünk, és másfelé vitt utunk. Általában már a 2.-3. évben világos volt számomra, ki merre fog menni a végén, ennek ellenére megéltem minden pillanatot teljes szívből.

Gyakorlatilag annyit változtam/tunk minden kapcsolatban, hogy nem tudtunk már együtt maradni.

Néha nehéz ez... mármint az, hogy mindig valami tanulás/fejlődés miatt csatlakozni egy másik emberhez.
Néha irigylem azokat (kb. 5 percig tart), akik hisznek a holtodiglan-holtomiglanban.

Jó lenne már valaki, akivel lehet együtt-változni, aki arra jönne magától is, amerre én.

Üdv,
Zsu

"Ebből egy egyszerű
2010. szep. 18. szombat 09:22
/Pártalanság/

"Ebből egy egyszerű következtetés adódik - hogy párt keresni sokkal inkább a hasonló tudatossági szintek alapján érdemes, mint a külső tetszik-nem tetszik benyomások alapján".

Ez nagyon igaz. Talán a legfontosabb.

Kedves Gábor! Amíg az ego
2010. szep. 03. péntek 09:20
/Melyiket használod a 4 HATALMI-DRÁMA közül, hogy másoktól Energiát szerezz?/

Kedves Gábor!

Amíg az ego világában élünk, minden a szétválasztódásról szól.
Amint elfogadjuk, hogy minden de minden teremtett dolog (minden energiaszinten) ugyan abból a forrásból származik, megszületik az egységtudat.
Minden ugyanaz az energia. Csak különböző frekvencián rezeg.

Nagyon sok könyvet lehet találni erről a témáról, az én kedvencem Balogh Béla: Végső valóság című könyve.

Üdv,
Zsu

Nem rossz, nem rossz. A
2010. szep. 01. szerda 21:46
/Messzire néz a két szemem/

Nem rossz, nem rossz. A feeling megvan. :-))

Zsu