Nehéz kiszállni a mókuskerékből , pláne ha nem önszántamból kerülök bele , hanem a kényszer és a körülmények tartanak benne. Az hogy időnként kivül helyezem magam az perpillanat mentálisan segít , de nem megoldás. A kulcsszó az életmód változtatása és az eköré csoportosuló igények helyes szintre helyezése. Vagy amikor maz ember a saját útját járja , na akkor már nem mokuskerék van hiszen azt teszem amit szeretek.

Nehéz a kérdés , de egyszerű a válasz : NEM
A többnyire azt mutatja részemről , hogy útkereső vagyok a teljes és tiszta becsületes élet felé , aminek megtalálásához illetve annak eléréséhez már komoly lépéseket tettem.Ebben a gazdasági helyzetben nagyon nehéz , mint családfenntartó az egyenes utat járni viszont az a megtapasztalásom , hogy minél több nem jó dolgot oldok meg egyenes úton , annál könnyebb egyébb más dologra odafigyelnem.Például a fejlődésemre és a családomra.
Már észre tudom venni a legnagyobb feszültségek mellett , hogy reggel süt a nap vagy meghallom a madarak énekét!

nagyon jó téma! Én azt vallom , hogy a szerelem örök.
Egyszerűen van és ebben élni csodálatos hiszen nyitva tartja a lelket és az embert egyaránt.
Már pedig ha nyitottak vagyunk , minden csodálatos dolog bekerül az életünkbe!Ennek az az egyetlen veszélye , hogy sajnos ha ez az érzés egyoldalú és a másik fél , barátnő , feleség ezt átalakítja magában szeretetté , más minőséget kap a kapcsolat és az aki a szerelemben éli meg a napjait iszonyatosan nagyokat sérül egy idő után . Nagyon nehéz ezt jól kezelnie annak a partnernek , aki egy ilyen ember párja.
szerelmes ember megbocsájtó , mindig kész a változtatásokra és helyzetek jó megoldására , de talán túlságosan is kész erre , mert szeretne abban a csodálatos érzésben maradni.
Sok sérülési faktor van egy ilyen tiszta érzésben , de nem mondanék le róla soha!