Fél-elem, a szóban benne a megoldás is. Egésznek kell éreznünk magunkat.
Igaz, ez nem könnyű, főként akkor, amikor a szíved a torkodban dobog, rémisztő gondolatokkal tele az agyad, és szapora a légzésed. Mi lehet e hatalmas erő?, érzés gyökere? Honnan fakad? Mi gerjeszti? Mi erősíti fel annyira, hogy a test szintjén képes megbénítani?
És milyen fantasztikus lélekjelenlétté alakulhat át, spirituális tapasztalattá, ha transzmutáljuk.
Kíváncsi vagyok a véleményetekre: Honnan fakad? Mi ez az erő? És Hogyan lehet transzmutálni?
Szeretettel: simonka

Ez is igaz, amit írtál. Nem könnyű eljutni ezekhez a felismerésekhez. Ami viszont nekem, spéci, nehezemre esik, fenntartani. Mert vannak pillanatok, órák, amikor érzem az igazat, de sajna, nem állandó jelleggel. Minden nap meg kell vívnom az egóm harcát, és legyőznöm a félelmet, az aggódást. Főleg, hogy anya vagyok, és egy mélyebb primitívebb szinten? , talán, kondicionálva vagyok, hogy féltsem gyermekem. Ekkor kell leginkább legyőzzem a túlzott aggódást. Ám a félelmeim nem csak a gyerekkel kapcsolatosak. Van elég belőlük. Ám, szerencsémre, megtanultam nem azonosulni, és ez egy csodaszer, egy varázsformula. Egy hatalmas mondat segít, hogy levessem az azonosulást. Eckhart T. írta, és kipattant belőlem valami, amikor meghallottam. Ha nem én vagyok a hang illetve a gondolataim a fejemben, akik produkálják a feszültséget, akkor én ki vagyok. És a válasz: Hát aki hallja a hangot, aki megfigyeli a gondolatot. És ez a formula, már ki is léptet a túlzott, és néha jogos félelmeim karmai közül. És ekkor ismét tudom, hogy nincs lehetelen, hogy mindenre képes vagyok, csak a figyelmem kell arra fordítsam, amit szeretnék.
Szerintem kellene egy topikot nyissunk a félelmeinknek is, és mellékeljük, hogy hogyan győzzük le őket. Ki mitől fél, és hogyan győzi le, címmel. Abból sokan tanulhatnánk. A félelem és a kishitűség, az a korlát, amely nem engedi megnyilvánulni a bennünk rejlőt, aki a teremtés játékát játsza. És ki tudja, ha teljesen lebomlanak félelemkorlátaink, felragyoghat igazi énünk.
Szeretettel: S.

Igen, minden szavadat érzem. És mind igaznak. Amit a teremtésről írtál, az életről, azok a lényegek. Ha figyeljük önmagunkat, és megfigyelővé tudunk válni, (kissé az elme mögé bújva) akkor feltehetjük kérdéseinket. Mit érzek ezzel kapcsolatban. És nem várunk szavakat, csak érzést. Hogyan viselkedik testem, ha erre gondolok, hát ha az ellenkezőjére? És minden válasz bennünk van. De nem szavakban, hanem valami mélyebb Tudásban.(nem találtam egyelőre más szót erre, mert ez az (érzés, valami,) bizonyosság a szavakon túli. És az is igaz, (szerintem), hogy nem jön a jó után rossz, mert nincs egy nagyobb összefüggésben, a REND-ben jó vagy rossz. Csak megtapasztalhatsz valamit kondicionáltságod következtében jónak vagy rossznak, de a jelzőt Te-Én-MI aggatod-aggatom-aggatjuk rá.
Szeretettel

:) - nem tudom másnál ez a mosoly mit takar, Nálam a szeretet jele.
Ez a válaszom: :)