Az általam átélt spirituális élmény egy másik dimenzióhoz köthető. Nagypapámat mi, unokák határtalanul szerettük, kedves, vicces és különleges ember volt, óriási türelemmel és nagy tudással rendelkezett. 14 éves voltam mikor eltávozott, nagy űrt hagyott maga után a család életében. Mindig sokat gondoltam rá és nagyon hiányzott. Úgy 16 éves lehettem, mikor egy nap otthon egyedül voltam a szobámban, az ágyon feküdtem és gondolatban elkalandoztam - erre a napra máig emlékszem. Egyszer csak érdekes érzés futott végig rajtam, mintha lenne valaki a szobámban. Az ajtó felé néztem, azt hittem valaki bejött a szobába, de nem volt senki. Ekkor feszülten felültem és éreztem egy melegséget, ami végigfutott a testemen, abban a pillanatban az agyamban egy szó formálódott: papa. Egyszerűen tudtam, hogy ő van ott, számomra nem volt kérdéses. Hangosan szólítottam, és azt mondtam: köszönöm papa. Ekkor az érzés eltűnt, és újra "egyedül" voltam. Ez az élmény annyira meghatározó volt számomra, hogy a korábbi istenről alkotott gondolkodásom is megváltozott. Őszintén bevallom, nem hittem korábban semmilyen természetfeletti dologban, azonban ez a nap mindent megváltoztatott.