2013.06.01-jén szombaton 19:30-kor Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínház vetíti a 2 éve készült dokumentumfilmet Erőss Zsoltról (A Hópárduc talpra áll). Még van pár hely.

Végigolvastam. Igen, majd önvizsgálatot végzek miért döbbent meg, hogy még ezen az oldalon is (mely ráadásul az Önmegvalósítás címet viseli), a hozzászólások nagy részé ítélkezés. Talán egy szigetet kerestem az interneten fortyogó dühben, ahol érvényesül a várt új tudatosság? Nem tudom, de azt ami itt (is) folyik, nem tudom mire vélni. Amint alkalmazni kellene egy ismeretet, sutba dobjuk?

Sok olyan halálesetet látok magam körül, mely az anyagi világba vetett hittel "fatális", "véletlen", "hiba", "felelőtlenség" eredménye. De még az így vélekedő is elgondolkodhat, miért élünk túl brutális vészhelyzeteket és miért halunk bele abba, ha félrenyeljük a krumplipürét.
Mindenki fantasztikusan tud bólogatni akkor, ha pont lekési a buszt, s így összefut egy barátjával, mert na ugye, nincsenek véletlenek. De persze hegymászóink esete az csakis az ő hibájuk lehet. A felelősség tárgya csak a túlélés? Egy országot megrázó halál felvállalása már nem lehet az?

Egy ilyen baleset akár össznépi megrendülést, tiszteletet is kiválthatna. Alázat, hogy ismeretek híján ne ítéljünk, gyász, hogy egy emblematikus életet veszített el a nemzet. (Mert sok a híresség, de kevés az, aki fontos emberi értékeket hordoz és ezt átadhatja.) Egy ilyen esetnél tehát minden együtt áll ahhoz, hogy emberek tömegei egy helyen együtt érezzék a hálát, hogy volt köztünk két ilyen hegymászó, ismerjék el értékeiket, együtt érezzék a bút, de a tiszteletet és alázatot is a Gondviselés felé.
Ez összességében egy pozitív tanulság, ami előre mozdít minket, mert talán tapasztaltátok már "együtt könnyebb".
Csak most vagy nem számolt Isten a magyarokkal :), vagy a próbatétel nehezebb: felülemelkedni zsigeri reakcióinkon és alkalmazni a "tanultakat"?

Aztán ki tudja... lehet hogy vesszük a leckét és előrébb lépünk általa utunkon és népünk, Földünk útján is közösen. S akkor majd egyszer csak érintetlenül lesétálnak a hegyről, mert valójában csak egyszerűen elérték fent a megvilágosodást. :)

Hiszen senki nem tudja mi történt...

(Ha valaki megnézné ezt a filmet és történetesen budapesti, jelentkezzen: egygondolat@euromail.hu, 2012.január 26. után tárgytalan az üzenetem.)

Akkor másodjára is leírom a Galaxis Útikalauzos szöveg értelmezését:
A gonosz szó csak az író humora!!! Ezen többet senki ne akadjon fent, mert csak vicc! Arra hogy valójában maga ZB szabta át a saját agyát! És ez az analógia! Hogy nyilván mi magunk döntöttünk úgy hogy teljesíteni akarunk valamit, de mivel "túl sokat tudunk", el kell felejteni bizonyos dolgokat ahhoz egy időre, hogy ez menjen. Érthető vagyok?

Amúgy én igen ritkán olvasok ilyen spirituális-ezoterikus irodalmakat, mert egyrészt bosszant, ha valaki féligazságokkal fényeskedik, másrészt jobban szeretem ha saját magam jövök rá dolgokra.

- A tudást meg lehet tanulni, vagy fel lehet ismerni! -
(Az egyelőre nem egyenlő egyenlőre)

Hitelesen leírtad ezt, hogy mi érezhető az ember számára saját küldetéséből. Ez a "fokozatosan minden kiderül" dolog... Nem tudom szerencsésnek, vagy inkább szerencsétlennek :) nevezzem azt, aki pontosan "tudja" mi is a küldetése. Minden esetre gyanús, hogy nem csak vélt-e a dolog.

A Galaxis Útikalauz c. könyvben olvastam erre egy jót: az egyik szereplő (Z.B.) meséli ismerőseinek, hogy képzeljék el, ő csinál valamit, halad valamilyen cél irányába, de pontosan fogalma sincs arról hogy mi ez a cél. (Épp azért nem tudja, hogy végre tudja hajtani a feladatot.) De miért nincs fogalma se arról, hogy mit kell végrehajtania? Mert valami gonosz erők elnyirbálták az agyában a megfelelő idegpályákat, amik az információhoz vezetnének! Még azt is tudja hogy kik voltak! Beleégették a monogramjukat, ami: ZB!
Hát ezaz! Ha minden tudásunkhoz hozzáférnénk, nem tudnánk kitartóan menni a cél felé, úgymond a motiváció megszűnne. Ezért férünk csak hozzá épp a megfelelő időben, s ez a mi döntésünk volt!

Remélem akad még valaki, aki leír a témában valamit!

- A tudást meg lehet tanulni, vagy fel lehet ismerni! -
(Az egyelőre nem egyenlő egyenlőre)