Bochecha teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

Bochecha teljes hozzászólásai

Hozzászólás Edit link Comment Widget
Vélemény
2009. dec. 22. kedd 15:33
/Arkangyal/

Sziasztok!

Eddig nem jött az, hogy bővebben fejtsem ki a véleményemet a találkozó kapcsán, hogy leírjam, hogy nekem mit jelentett az, hogy hála és :))).

Na, most leírom. Arkangyal nem arról 'híres', hogy finomkodna. Engem kőkeményen elkezdett privátban osztani. Erre az a reakcióm, ha nem érzek mögöttes tartalmat az osztás mögött, hogy na, 'menj a p.ba'!
Arkangyal részéről az első pillanatban átjött, hogy mi a szándéka az osztással- ki akar rángatni a 'trutyimból', nem bántani akar, hanem utat mutatni, rávilágítani dolgokra, hogy minél inkább kiteljesedhessek, magamra ébredjek.

Szóval a hála arra vonatkozott, hogy hálás voltam, hogy átláthattam, hogy ki mennyire nem látja a fától az erdőt, ki mennyire nem képes egy neki címzett mondat mögé látni, és tovább építkezni abból...
Pl. volt, aki materialista, és közben mégis elutasítja az anyagi síkot... de onnantól kezdve, hogy Arktól kapott egy olyan mondatot, ami betalált, bezárt, és nem volt hajlandó mögé nézni... Bezárt...

Tisztelet a kivételnek, de voltak jelen olyanok, akik nem látják a fától az erdőt, és mégis illúziókba ringatják magukat, hogy de, igenis 'látnak'...

Mi a bajotok Arkangyallal????? Emberek! Ha kinyitjátok a szemeteket-szíveteket, nem hiszem el, hogy nem látjátok... Nekem nagyon-nagyon sokat segített. Miért? Mert nyitott szívvel figyelem, amit közvetít.
Másnak is tudna rengeteget segíteni, ha hagynák... de néha nyilván kényelmesebb a meleg trutyiban...

A :))) arra vonatkozott, hogy jót derültem magamon, hogy túlidealizáltam az találkozót, nagyon vártam, illúziókba lovalltam magam (jajj, de jó lesz, sok spiri ember... ). Azt gondoltam tök naivan, hogy majd nagy egymás nyakába borulás, összhang stb. Csalódnom kellett az elvárásaimban. Ezen mosolyogtam, amikor leesett, hogy mennyire elvárásokkal indultam neki a dolognak.
A másik oldalról meg az elvárások: én sem feleltem meg a felém állított elvárásoknak, nem hoztam a nagyszájú énemet, hanem az intuíciómra hallgatva hagytam Másokat megnyilvánulni...
Szóval nagy tanítások voltak ebben mindenképpen.

Szóval most leírtam, felvállaltam végre azt, amit gondolok a szembesülés és Arkangyal kapcsán.
Az sem érdekel igazából, hogy hány embernek okozok 'csalódást', ez egy szükséges dolog, most az az időszak van, amikor meg kell tanulnom 100%-ig felvállalnom magam, nem megalkuvónak lenni, nem Mások elvárásainak megfelelni, hanem vállalni a vagyok, aki vagyok-ot.

Minden építés előtt rombolni kell. Ha rombolni kell, akkor viszont hadd boruljon minden...

Szeretettel: Zsani

:)))
2009. dec. 22. kedd 15:12
/Hogyan lehet rövid úton leszokni a dohányzásról?/

Gratula, tudtam, hogy megcsinálod!!!!

szeretettel: Zsani :)

:)
2009. dec. 20. vasárnap 15:56
/Szembe-s-ülés/

Srácok, az az igazság, hogy egyrészt nem voltam még teljesen itthon, a londoni pörgés után csak pislogtam és próbáltam akklimatizálódni, másrészt pedig nem nekem kellett ott és akkor nagy százalékban megnyilvánulnom. :)
Persze lesz ez még így se, pláne, ha Peti vesz néha levegőt. :)))

Egyébként van egy olyan érzésem, hogy a következőn majd azért fogtok imádkozni, hogy fogjam már be! :D

szeretettel:Zsani

Részemről is :)))
2009. dec. 20. vasárnap 00:53
/Szembe-s-ülés/

Sziasztok!

Csatlakozom a 'hálásak' táborához, én is köszönöm, élmény volt! :)))

szeretettel: Zsani

Elengedés
2009. dec. 15. kedd 21:16
/Mindig kell egy barát?/

Szia Cserkó és Mindenki! :)

Hát, igen, így van ez, egyedül a változás állandó. :)

Elég szeretet-hiányos gyerek voltam, nagyon tudtam 'kapaszkodni', és borzasztóan kibukni, ha valamelyik barátnőm eltűnt, kudarcnak éltem meg. Aztán egyszer csak elkezdtem figyelni- olyan 1.5-2 év, és komplett baráti kör-csere. Vagyis 2 barátom van, akik már 4-5 éve ott vannak, a többiek meg cserélődnek.

A 7hónapja tartó külföldi létem is jó kis 'rosta' volt ilyen szempontból, volt, aki nagyon közel volt, és most fényévekre, és fordítva is megtörtént ez.
Az elmúlt 7 hónapban egy barátom lett, akivel nem neten meg telefonon kommunikáltam- a jógatanárnőm. Mindenesetre az tuti, hogy erre a barátságra 'megérte' várni. Inkább a minőség, mint a mennyiség. :)

Szóval szerintem ahogy változik az ember, úgy a körülötte lévő világ is, a barátok is, és ez így van jól. :)

szeretettel: Zsani

És mi van akkor,
2009. dec. 14. hétfő 21:10
/Eutanázia/

ha azt is bevállalja X, hogy segít Y-nak ebben?

Vagy túlagyalom?! :)

De pl honnan tudjuk, hogy melyik verzió az 'igazi'? Hogy azt vállalta be Valaki h sokáig szenved, vagy azt, hogy megkér valakit, hogy segítsen Neki?!

Értitek, mire akarok kilyukadni...

Amúgy abszolút elfogadom a Ti véleményeteket is, csak valamiért nekem az enyém ugrott be először, és nem az, hogy ez akár lehet 'Istent játszani' téma is...

hmmm, érdekes...

szeretettel: Zsani

Ez 10 pontos! (párolt rizs :D )
2009. dec. 14. hétfő 20:15
/Eutanázia/

Nem ezért írtam, h ugyan, érezd már megtisztelve Magad, csak miután Te indítottad el a gondolatmenetet, ezért így tartottam korrektnek, hogy le is írjam. :)

Kifejtenéd bővebben a Te véleményedet?

szeretettel: Zsani

Szerintem...
2009. dec. 14. hétfő 18:55
/Eutanázia/

elég összetett ez a téma...

És speciel egy szúnyogot nem csapok agyon, viszont segítettem a kutyámnak elmenni...

Hogy is van ez?

A szúnyog általában nem szokta azt kérni, hogy üssé'má'le, míg a kutyám segítséget kért, amikor nem tudott már járni sem, mert olyan öreg volt. Amikor már elveszítette a méltóságát...

Nem tudom, hogy mit reagálnék arra, ha egy ember kérne ilyet tőlem...

Viszont eszembe jutott a Millió dolláros baby vége, az nagyon mélyen érintett, és 'igazságosnak' éreztem, amikor Clint Eastwood segített elmenni a lebénult lánynak...

Zsani

Így is mondhatjuk... :)
2009. dec. 14. hétfő 18:44
/Miért van szükségünk az állatokra?/

Ha valaki menni akar, akár ember, akár állat, nem hiszem, hogy bárkinek 'joga' lenne itt tartani...

Egyébként nemrég történt egy olyan az ismerősi körömben, hogy egy idős bácsi már elég régóta menni akart, csak a családja nem engedte egoból, semmibe vették az Ő Szabad Akaratát csak azért, hogy az legyen, amit Ők akarnak.

Érdekes téma... Egy állat nem tudja kimondani azt, hogy 'kérlek, engedj el', de más eszközökkel ki tudja fejezni. Persze a fogadó félen múlik, hogy mit kezd ezzel...
Más esetben meg ha emberről van szó, és kimondja, nem biztos, hogy 'átmegy' az infó a címzettnek...
És akkor kilyukadtunk annál, amiről már írtál, hogy mindenki azt hall meg, amit akar... :)

szeretettel: Zsani

Jagu, szívemből szóltál!
2009. dec. 14. hétfő 17:52
/Miért van szükségünk az állatokra?/

A kérdés az, hogy mikor szeretsz IGAZÁN egy állatot?
Talán amikor nem zárod be...

Szerintem a legtöbb ember azért tart állatot, mert valamit kompenzálni akar, szeretethiányos, és azt a szeretetet, ami hiányzik Neki, 'megvásárolja' egy állat 'személyében', maximum nincs ennek tudatában.

Másrészről meg elég kétélű a dolog, mert ha már megszületett az az állat, akkor jobb Neki egy olyan helyen, ahol valóban törődnek Vele, mint éhezve az utcán...

Kicsi voltam még, amikor kaptam egy német juhászt. Együtt nőttem fel Vele, mindig kisírhattam magam a 'vállán', rengeteg szeretetet adtunk egymásnak. Igen, szeretet-hiányos voltam, és a kutyával kompenzáltam. Amikor már nem tudott menni, és könyörögve nézett rám, hogy engedjük el, nem volt kérdés, hogy mivel fogom 'viszonozni' azt a sok szeretetet, amit kaptam tőle.
Nagyon nehéz döntés volt, de egy mély levegő után kihívtam az állatorvost. Amikor elmondtam a kutyának, hogy nem kell tovább szenvednie, elkezdtek folyni a könnyei. Azóta sem láttam ilyet...

Tanulság: annál önzőbb dolog nincs, hogy hagyunk egy állatot szenvedni azért, mert nem látunk tovább annál, hogy jajistenemderosszlesznekemnélküle... (Apám hozzáállása; ego)

Ha még egyszer ott lennék, ugyanígy döntenék...

Egyébként meg attól nagyon ki tudok 'akadni', ha egy nagy testű kutyát nem kertes házban tartanak...

szeretettel:Zsani