Sziasztok!
Köszönöm Nektek, hogy léteztek!
Az , hogy valaki ÚJRA, sőt annál is jobban lásson biológiai szemével , hosszú tapasztalások sorozatán kell átmennie, megélnie és ezután következhet be változás az életében. Bizonyos életfeladatok MEGOLDÁSAI után a szem, tisztul.... A Láma, olyan feladatot kapott és járja az útját, amin, még korántsem ért véget. A szemüveg egy "korlát" az Ő életében, viszont, számára ez egyáltalán nem jár nehézséggel....
Mondhatni azt is, hogy egy receptor..... A külvilág felől érkező ingereket éli és futtatja át saját magán....
A Dalai Láma elsődleges feladata a VILÁGBÉKE .... Az is lehet, hogy ezen élete során örökké szemüveges marad, mert amibe, most fogott, azt nem egy életre tervezték vele kapcsolatosan, ez mégcsak az előszoba... :)
S lássuk, valljuk be, számunkra is vannak dolgok, amelyek olyan érzést és látványt nyújtanak, hogy szívünk szerint látni sem szeretnénk......
Ő is tanul.... Pl.: a sajnálati energia is egyfajta mágnes és nehezítő tényező lehet az Ő és a mi életünkben is. Viszont senki sem tökéletes. Azért jöttünk, hogy a lehető legjobb útra lépjünk és haladjunk a tökéletesség felé....Szemünk fénye, a bennünk lévő tisztaságot tükrözi. Ő is ember és Ő is azért jött ide a Földre, hogy megtapasztalja önmagát, mert mindannyian Isten küldöttjei vagyunk.S ahogyan Isten megtapasztalja önmagát rajtunk keresztül, úgy ismerjük meg önmagunkat, a bennünk lévő Istent.....
Nagyon különös ez a gondolatfelvetés általatok.....
Gyermekkorombon az orvosok megállapították, hogy szemgolyóm fizikai alakbeli elváltozása miatt, SOHA nem várható javulás látásomban, a szemüveget elhagyni nem fogom, sőt rosszabbodni fog látásom.....
2009. januárjában letettem a szemüveget, mivel nem láttam vele..... :) Nagyon vicces volt.
Elmentem a szemészeti rendelésre és jobb lett a látásom, mint szemüveges korom előtt....
Időközben egyáltalán nem foglalkoztam a szemem "gyógyításával" , ellenkezőleg, tettem a dolgom és valami nagyon erőteljes írányító és lökésszeru" élmény lett urrá bennem, hogy tudtam, mit teszek, miért és miért ez az én feladatom....
Megláttam az életemben a hibákat, az ok és okozatokat, javítottam, változtam és mindezt erőfeszítések nélkül.... Egyre inkább felszabadultam..... Persze, nekem is vannak passzív időtöltéseim, amikor egy kevésbé könnyu" feladat láncolata elé érkezem és vár rám a kioldozása és feltárása, s a bennem lévő kincsek felszínre hozatala, nemcsak mutiba :), nem ám, hanem annak a kincsnek a felszínen tartására is szükségem lenne, TARTÓSAN..... és nem csak villanásnyi időre.....
eléggé visszahúzódó vagyok és egyben nagyon boldog, mert azt látom, hogy egyre több ember nyitott és érett a magasabb rezgésszinteken élni és mozogni.......
Gyermekkoromtól 15 éves koromig meg sem szólaltam, az általános dolgokon kívül (köszönés, órai felelet, stb.... még a szüleimmel is minimális volt a kapcsolatom) és nem azért, mert nem voltam jó helyen, rossz családi körülmények közt éltem volna; ellenkezőleg, mindenem megvolt, amit egy kisgyermek kérhet. Pontosan azért, volt minden, mert rám lett volna szükségük, csak a bennem lévő félelem és a hozzájuk képest meglévő másság miatt elnyomtam , visszafolytottam magamba, a bennem lévő jót, ehelyett, csak figyeltem...... és néztem őket felülről, kívülről, az egész mibenlétüket elemezve..... arra hivatkozva és mgam nyugtatására, hogy hogyan gondolhatok ilyet, hiszen ők idősebbek és ezt jobban kellene tudniuk.... igen , csak ők sokat felejtettek.....
Ti mindannyian, akik sikeresek vagytok, munkátokban, magánéletetekben, a hétköznapjaitokban, minden téren, hogyan tudtátok ezt az összhangot létrehozni úgy, hogy minden egyformán a toppon maradjon? Remélem, értitek a kérdésem.... Értem ezalatt azt, hogy megmaradtak álmaitok és affelé tartotok és a körülöttetek lévő környezetet, mindössze csak lépcsőfokoknak tekintitek, hogy innen, eljuttok oda, amit megálmodtatok és megteremtettetek magatoknak?
A céljaitokat felnagyítottátok? Tudom, maximalista vagyok magammal szemben, ami nevezhető elvárásnak, viszont így érzem jól magam....., ha mindent rendesen elvégzek. Nekem így sikerül....
Azt is érzem, még várok egy picit, addig tovább emlékezem...... :) Tisztulok és töltődöm....
Azt is érzem, hogy, ami kívül a világban manipulációként hat az emberekre, az belül bennem óriási tornádóként játszódik le és mégpedig úgy, hogy amíg emberek tömegei egy irányba haladnak, elnézést, mint a birkák, addig én belül mérhetetlen nagy leltárt tartok, mert érzem, mind lelkileg, mind fizikailag még most van előttünk a legjava....A hely lábánál járunk, ahhoz, hogy lássuk, mi van a völgyben, fel kell jutnunk a hely csúcsára, s ezt teli puttonnyal , hát, talán félig jutnék, nagy keservesenm aztán, mitörténne?
Legurulnék.... puttonyostul, álmostul, célostul.... ezért kevés, sőt arra törekszem, csomagom se legyen, útközben a látvány és az érzés feltölt és átlendít minden nehézségen.... Ez a tornádó, nem káosz és kapkodás, hanem érezhető, hogy valami nagy változás, valami nagyon más jön....amelyektől mérhetetlen nyugodtság jár át.... A nagy bölcsek és tanítók, talán erre szeretnék az emberiséget rávilágítani, talán ezért jött többek közt Magyarországra is a Dalai Láma..... Felnyitni, azok szemét, akiknek, már nyíladozik és vigyék hírét.....
Mi is egy völgyben vagyunk..... , s a szívcsakra Dobogókő.... Milyen érdekes....?
Nekem nincs erőm, ebbe a feljelentem, bántom, csalom, lopom, meghazudtolom magam, mind a környezetem spirálba bekerülni, mert ez egy lehúzó, tábor, akik fejvesztve keresik a kiutat, de milyen áron? mert számukra ismeretlen ez a terület, belegondoltatok abba, ha számunkra is nagy változásokat hoz, amiben élünk és előttünk van, mit okozhat bennük, akik eddig hallani sem hallottak olyanokról, amelyekről mi ezen az oldalon beszélünk(mert előbb egy csend kellene , hogy megelőzze a változásukat), s az Ő szemüket, csak már úgy lehet felnyitni A TITOK..., mert megszólal bennük az irigység, a titok hallatán( én megtudom, de te nem), s talán megmozdulnk felé. Mikor rájönnek, csak ennyi? Ez túl egyszeru".... Odébb állnak, s ekkor engedték ki markukból életük gyeplőjét, ami lehet, hogy késő....., mert aki ide csatlakozik közéjük(gyeplőelengedők) és azt az egyszeru"nek is vélt Titkot, ami akármi vezérelt is volt és legyen, hogy lépést tett megismerése felé, segítő kéz nélkül elcsúszik, bérletet váltott a MÁV-nál (Mély Árok Voyage), s a kiút, csak tiszta fejjel lenne lehetséges, ami elképzelhetetlen, mert előbb ki kellene mászni abból az oltári mély vasfogú árokból..... S ezt bosszútól, rosszindulattól és hazugsággal fu"tött érzülettel megtenni KÉPTELENSÉG!!!!! Fel kell adniuk addigi önmagukat és , hát szembe találnák magukat az őszínteségükkel, ami nem biztos, hogy szívmelengető érzéssel töltené el őket. Még megsértődnének magukra és nehogy már magamra haragudjak, ha ezt mással is megtehetem és még meg is feledkezem a sanyarú sorsomról és a romokban álló életemről, ez nagyobb buli.... :)(
Igen, erőszakkal megfogni a kezüket, nem tehetem és senki sem tudja, teheti.... Némán hallgató-segítő, s ha kellően nyitott, ő fog jönni kérdezve, s akkor készen állva válaszolunk....
Rengeteg embernek bántja a szemét, hogy hogyan tudok mindenre így reagálni és hiába tesznek nekem keresztbe, mégis talpon vagyok és zavarja őket, hogy minden rosszindulat ellenére rájuk tudok mosolyogni, SZÍVBŐL. na ez az , ami a tömegmanipulációt megsemmisítené: az igaz szó és tiszta beszéd, s a szívből jövő mosoly.... A másik tábor is nagyon erős, s mindezek a tettek hatással vannak rájuk , legalábbis összezavarja őket egyenlőre, s előbb utóbb többen leszünk, akik képesek leszünk még megváltoztatni is , ami, most kőkemény..... az álarcvasemberek, úgyis kihullnak (pl.: tömegkatasztrófák) viszont, mindannyian, akik éreznek magukban annyi plusszt, hogy segíthetünk a másikon, tegyük meg...., sokszor, szavak sem kellenek.... mindez jön......
Köszönöm,hogy végigolvastatok, közben én is kaptam rengeteg választ, s ehhez úgy jutottam, hogy írtam Nektek.....
szeretettel: Emy
