Sziasztok!
Számomra az a szó hogy változást elsősorban belső változást jelent.
Már kicsi koromtól fogva a külső változásokat kihívásnak, kalandnak vettem ami nem tudom, hogy a szerencsének vagy talán a neveltetésemnek tudható be. Soha nem féltem a külső dolgokon változtatni. Soha nem torpantam meg. Egyik pillanatról a másikra borítottam és borítom fel addig megszokott életemet. A Szüleim elég nehezen tudták követni az eseményeket de idővel elfogadtak olyannak amilyen vagyok.
Talán azért nem féltem mert soha nem gondoltam arra , hogy bármi is rosszul sülhetne el. Szeretettel néztem minden változás felé, úgymond esélyként valami újat megtanulni.
Ahogy Fodi is írta egy dolog biztos az életben az a változás.
Miért kellene olyan dologtól félnünk ami természetes? Mi okoz szorongást, a gyermeki kiváncsiság helyett ha változnunk vagy változtatnunk kell az életünkön, egyes élethelyzeteinken?
Talán az ismeretlen? A bizonytalan?
Akkor ezért nem tudunk igazán boldogok lenni mert nem ismerjük? Mert ez valami új dolog? Félünk, hogy elveszítjük jól berögzött rigolyáinkat, félelmeinket, sérelmeinket amit már jól megszoktunk?
A biztosból a bizonytalanba?
Ezt a "biztonságot" magunk kreáltuk amit pedig bizonytalannak hiszünk - mivel nem ismerjük - alapvetően létezik. Ez maga a Lét.
Minden a Létből ered.
Szerintem az a fontos, hogy más megvilágításban nézzünk a változásra. Fogadjuk el úgy ahogy van. Ne csak a változás lebegjen a szemünk előtt hanem élvezzük az oda vezető utat.
Egy apró példával élnék. Régebben azért sportoltam, hogy szép alakom legyen. Küszködés volt az egész. Voltak jobb napjaim amikor könnyebben ment volt rosszabbak amikor jobban de nem értem el vele sok eredményt. Most már a sport szeretetéért mozgok, az érzésért hogy kellemesen elfáradok és nem az eredmény van a szemem előtt mert az természetes velejárója.
Csillagvirágos is nagyon szépen megfogalmazta Brandon Bays idézetével. Egy valamit talán hiányolok a 20 pontból. A figyelmet. Nekem nagyon sokat segített. Figyelem önmagamat, a reakcióimat. Ha nem tetsző szituációba vagy élethelyzetbe kerülök nem kérdezem magamtól hogy mit miért tettem, miért mondtam, miért gondoltam egyszerűen elfogadom. Egy idő után azonos szituációban a reakciót már megelőzi a figyelem és esélyt adok magamnak a változásra - változtatásra és itt is a hangsúly önmagamon van nem a változáson.
További szép napot Mindenkinek!
