szuhai.nora teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

szuhai.nora teljes hozzászólásai

Hozzászólás Edit link Comment Widget
Óvatosan az általánosításokkal!
2009. dec. 17. csütörtök 07:05
/Női hazugságok/

Az általánosítások gyakran téves következtetésekhez vezetnek, ezért jobb velük óvatosan bánni! A nők többet hazudnak, a férfiak lusták, a gyerekek rosszak, az újságok felfújják a híreket.... sorolhatnám. Ez így egyik sem igaz! Vannak gyerekek akik rosszak. Pl. Kovács Pistike. (bocs ha valakit érint)de ez nem igaz minden gyerekre. Ezér azt mondani, hogy a gyerekek rosszak, balgaság. Mint ahogy az sem igaz, hogy a nők többet hazudnak. Általánosításnak, téves következtetésnek vélem. X Julcsi, Z Gizi, hazudik. Ennyi megállapítható. Ha én lennék abban a helyzetben, hogy gyakran szembejönnek velem hazudós némberek megvizsgálnám a saját hozzáállásomat a női nemhez. De erről az előttem szólók bőven nyilatkoztak.

http://sargacsik.hu

férfi női szerepek
2009. dec. 06. vasárnap 08:00
/Pénzes pasi/

Ez a téma, ezer kérdést és választ generálhat.
Az alapkérdés, hogy meg merjük-e élni a saját identitásunkat, és persze a bennünk élő mindkét nem szerepeit.
Ehhez adalék, a társadalmi elvárások, és szerepek rendszere, ami jelenleg átalakulóban van, ugyanakkor mélyen él bennünk az évszázadok óta élő kultúrális elfogadottság rendszere, amit felmenőink égettek belénk.
A hagyományos arcetipikus női szerepköreinkből (anya, amazom, kurtizán, madonna) a kurtizán arról szól, hogy a nő használja, a férfi képességeit, legyen az pénz, tudás, erő, bármi. A férfi azért, mert a nő jelen van az életében, fizet a nála lévő erőforrásokkal. Ebbe az is beletartozik, amikor a nő odamegy a párjához, hogy ....jaj mucukám telepítsd fel a számítógépemre az akármilyen programot, ........és az is, amikor kiszalad a boltból, hogy fizetni kell...
A probléma akkor keletkezik, ha csak a kurtizán szerepet éli a nő, és kimarad a többi. Ez egyensúlyi kérdés. Ha a nő egyensúlyba hozza a többi archetipusos szerepét, a férfi a nőtől gondoskodást, bölcsességet, összetartást kap a szolgáltatásaiért cserébe.

http://sargacsik.hu

Saját valóm ellen vétkezem
2009. dec. 06. vasárnap 07:37
/Mi a BŰN? /

Talán az a bűn, ha a lelkiismeretem ellen teszek valamit. Olyan szép a nyelvünk. Furdalja a lelkiismerete... Amikor tudom, érzem, bennem nem ez a lépés, válasz, cselekedet van, mégis ellene megyek az igaz valóm üzenetének. Magam ellen vétkezem. Az énem ellenáll a belső kívánságaimnak...

Persze vannak a társadalunkban elfogadott jó és rossz cselekedetek, ezekhez sokkal könnyebb igazodni, mert szabályok amiketbe kell tartani, hogy elférjünk egymás mellett, és teljesítsük azt, amit a mindenkori hatalom elvár tőlünk. Társadalmilag elfogadott bűn pl. a lopás, az adó be nem fizetése, stb. Régebben bűn volt pl a közveszélyes munkakerülés...

A bűn felismerése magammal, a saját életemmel szemben sokkal nehezebb. Ide tartoznak az illúzióim, a sorsom ellen tett lépéseim, a magammal szemben elkövetett hazugságaim, a fel nem vállalt életem. Bár látszólag nem jár érte társadalmilag bevezetett büntetés, mégis sokkal nagyobb árat fizetünk érte, mint pl. a lopásért. Évekre, évtizedekre beköltözik az életünkbe a félelem, az elégedetlenség, a harag, a magány. Saját börtönünk rabjaivá válunk.

http://sargacsik.hu

bölcs mondás
2009. nov. 24. kedd 16:00
/Meddig érdemes vitázni? Kinek van igaza?/

Nagyon találó mondatok. Átfutott rajtam a bölcsessége.
Az igazságokról írt gondolataid is közel állnak hozzám.

Volt idő, mikor elégtételt éreztem ha igazam volt. Aztán volt idő, amikor már nem. Később már fájni is tudott, ha igazam lett.
Talán lassan arra is megérek, hogy ne vitatkozzak senkivel.... Mindannyian úton vagyunk...
Köszönöm a gondolataidat.

http://sargacsik.hu

akinek igaza van nem boldog...
2009. nov. 24. kedd 04:44
/Meddig érdemes vitázni? Kinek van igaza?/

Egyszer olvastam valahol, hogy akinek igaza van, az soha nem boldog... A két állapot üti egymást.
Erről mi a véleményetek?
Hogyan viszonyultok a saját igazságaitokhoz, saját önigazolásotokhoz?

http://sargacsik.hu

analógiák a logika helyett
2009. nov. 24. kedd 04:35
/Mások miért nem néznek önmagukba?/

Ha annyira fejben élsz, és nehéz kikapcsolni az elméd, lehet más úton is szemlélni a világot mint a logika. Ezt analógiás gondolkodásnak hívják, és sokat segít abban, hogy meglásd az élet összefüggéseit, és ciklusait. Az analógia, a hasonlóságokat keresi a dolgokban. Megvizsgálja valaminek a jellegzetességeit, és hasonló jellemzőket keres rá...
Ha még nem csináltad, jó vezérmondat az olyan mint...
Mutatok egy példát.
Éjszaka.
Jellemzői: sötét, befelé forduló, nyugodt, csendes, mozdulatlan, magányos, hideg stb...
Olyan mint a tél, olyan mint egy barlang eldugott zuga, olyan mint a félelem, mint a halál.

Bármilyen történést, vagy jelenséget az életedben vizsgálhatsz így. Pl.: az elengedést, a reggelt, a hízást a fogyást, az alkotást, a fáradtságot, az éhséget, a betegséget, és még sorolhatnám....

Miért jó ez neked? Mert aktivizálja a két agyféltekédet, az érzőt és az értőt.
Mert az élet összefüggéseit más megvilágításban tárja eléd, hogy előbb-utóbb képes legyél magadra is másképp nézni.
Próbálgasd! Eleinte nem egyszerű, de rá fogsz jönni, nagyon izgalmas. :)

http://sargacsik.hu

írásvizsgálat amatőrként
2009. nov. 21. szombat 07:43
/Írás közben elkövetett bakik elemzése/

Kedves Eta!

Az írásod szakmai tartalma összességben rendben van. Lehetne részleteiben vitát índítani róla, de ez a felület nem szakmai alkotó részletek egyeztetésére való...

A bevezetőben azonban arra bíztatod a lelkes laikus olvasókat, hogy vizsgálják az írásukban az alábbi betűk torzulásait, elírásait.
Ezzel nem értek egyet.
Ez a grafológiának olyan mélysége, amit csak hosszú gyakorlás után, szakmai tapasztalatokkal érdemes megtenni.
Honnan tudhatná valaki ennek hiányában, hogy az írása vizsgálatakor figyelembe kell vennie azt is, hogy a torzulás éppen aktuális sietségből, vagy egy nem tudatosult rövidítési szándékból fakad-e.
Honnan tudná, azt, amit te a szakmai háttereddel biztosan tudsz, hogy egy jel nem jel...
Honnan tudná, mi számít torzulásnak mi nem, és hogy a torzulás helye üzenet a probléma lényegéről.
Honnan tudná, hogy ha szemüveges, és a vizsgált írást éppen szemüveg nélkül írta, akkor ez az írás nem alkalmas a vizsgálatra.
Nem ragozom tovább, biztosan érted mikre gondolok...

Ezen tudások nélkül veszélyes lehet az írás ilyen fokú vizsgálata, mert olyan következtetések levonásához vezet, ami vagy megijeszt, vagy a grafológia hitelességét kérdőjelezi meg.

Tisztelem, hogy jó szándékkal megosztod a tudásod, és esélyt szeretnél adni mindenkinek a saját önvizsgálatra, de ezt a területet kezeld egy kicsit óvatosabban.

Köszönöm a megértésedet.

Nóra

http://sargacsik.hu

Ja eljön Joe Black
2009. nov. 21. szombat 07:18
/Mit sajnálnál, ha most halnál meg?/

Jó téma!

Bennem nagyon él ez a film. Van benne egy jelenet, amikor egy öreg néger nő a kórházban felismeri az emberbe bújt halált, és kéri vigye el.
A halál, megkérdezi a hölgytől:
Ha visszanézel az életedre azt látod érdemes volt élned?
Amikor a hölgy bólint, lezárja a szemeit.

Egy másik filmet is ajánlok a halál témával kapcsolatban, hatalmsa élmény. A címe: Bakancslista. Fantasztikus szereplő gárdával.
Arról szól, hogy két rákbeteg ember akiknek pár hónapja van hátra, ír egy listát, hogy az életükben miket szerettek volna megtapasztalni, de nem tették meg. Ezen a listán mennek végig, és sorban megteszik.
A film poénját nem árulom el, de ha valaki a közelébe jut, miindenképpen nézze meg!

A kérdésre válaszolva:
A saját bakancslistámat...
Még sok dolgom van.... sok ölelés, élmény, beszélgetés.

Az időt sajnálnám. Az érzékelés végét.

http://sargacsik.hu

mindkettő én vagyok
2009. nov. 16. hétfő 10:32
/Mi a fontosabb, az út vagy a cél?/

Miért kell ketté választani? Én vagyok az út, és a céljaim is. Minden amit befogadok közben és általa.

http://sargacsik.hu

játszmák és hazugságok
2009. nov. 16. hétfő 10:19
/Játszmák/

Minden emberi játszma hazugság. Az én hazugsága a külvilágnak. A befelé figyelés akkor jó, ha a saját értékeimet és valóságomat keresem, majd élem. Igaz valómat élem.
Azok akik mindenkinek utat akarnak mutatni, még maguk sincsenek közel a saját valóságaikhoz.
Úgy tapasztalom, hogy akik eljutottak idáig, azoknak már nem fontos, hogy utat mutassanak. Elég példa a saját életük.

http://sargacsik.hu